Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-18 / 49. szám
A magyar-szovjet barátság hónaljára hazánkba érkezett szovjet vendégek tiszteletére kedden délelőtt sajtófogadást rendeztek a Széchenyi-hegyi Vörös Csillag szállóban. A sajtófogadáson megjelent szovjet elvtársaikat Mihályfi Ernőnépművelési miniszterhelyettes üdvözölte. Ivan Pavlovics Bargyin felszólalása Ezután Ivan Pavlovics Bargyin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, kétszeres Sztálin-díjas tudós, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a magyar-szovjet barátság hónapján részvevő szovjet küldöttség vezetője emelkedett szólásra. A szovjet küldöttség nevében üdvözölte dolgozó népünket, s örömét fejezte ki afelett, hogy résztvehetnek a magyar-szovjet barátság hónapján. «Minden erőnkkel azon leszünk — mondotta — hogy megadjuk azt a segítséget, amelyet tőlünk az elvtársak elvárnak». A továbbiakban beszélt a szovjet kohászat fejlődéséről. Rámutatott arra, hogy míg a kohászati ipar eddig főleg a Sztálinszk városától (Nyugat-Szibéria, Kuznyeckmedence) nyugatra eső területekre összpontosult, most a Sztálinszktól keletre, a Csendes-óceán felé fekvő területek kohászati ipara is jelentősen fejlődik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XVIII. ésXIX. kongresszusa jelentős útmutatásokat adott a kohászati iparnak is. Ezek közé tartozik a nagykohóban és az acélgyártásban lejátszódó folyamatok meggyorsítása, főleg az oxigén segítségével. A kohászatban eddig is szélesen elterjedt fémek mellett a szovjet kohászok a Mengyelejev-táblázatnak olyan elemeit is igyekeznek sorozatosan bevonni a termelésbe, amelyekkel eddig egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset foglalkoztak. Ilyenek a ritka és a legritkább fémek. Ez is mutatja, hogy a Szovjetunióban minden más országnál szorosabb, erőteljesebb a kapcsolat a tudomány és a gyakorlat között és ma már elmondhatjuk, hogy egyetlen gyakorlati kérdés sem kerüli el a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának figyelmét. Bargyin elvtárs végün szólott a gyártási folyamatok automatizálásáról a kohászatban: «Minden új folyamatot akkor lehet korszerűnek tekinteni, ha állandó, ha megszakítás nélkül és maximális sebességgel zajlik, le. Az ilyen gyors folyamatokat el sem képzelhetjük automatikus irányítás, szabályozás nélkül. Az automatizálásnak két ága van: a folyamatok ellenőrzése és a tulajdonképpeni automatizálás, a folyamat irányítása az ember állandó, közvetlen beavatkozása nélkül. A folyamatok automatikus ellenőrzése szélesen elterjedt a nyersvasgyártásban, az acélgyártásban és a hengerdékben is. A termelés irányítása az ember közvetlen beavatkozása nélkül a kohóiparban legjobban a martinikemencéknél valósítható meg, az égés viszonyainak szabályozásánál, valamint a hengerdékben az öntecsek adagolásánál és elvételénél és a hengerlési sebesség szabályozásánál». Néhány irodalmi kérdés Ezután Valerij Pavlovics Druzin, a filológiai tudományok kandidátusa, a «Zvjezda» című folyóirat főszerkesztője válaszolt a szovjet irodalommal kapcsolatos kérdésekre. Elmondotta, hogy az SZKP XIX. kongresszusának anyaga, Sztálin elvtársnak a nyelvtudomány kérdéseiről írt műve hatalmas erejű forrást jelentenek a szovjet irodalom számára. Hangsúlyozta, hogy az irodalomnak pozitív hősöket kell teremtenie, akiket példaképül állíthat az olvasók elé. Megemlítette a legutóbbi idők irodalmi alkotásai közül Vszevolod Kocsetov: «Zsurbin család» című regényét, amelynek főszereplői munkások és a munkásosztály soraiból származó értelmiségiek. A művet nagy szeretettel fogadta a szovjet olvasóközönség. Különösen értékelték a fiatal szerző sokoldalú emberábrázoló képességét. Gyakori hiba, hogy az írók a munkást, a munkásértelmiséget egyoldalúan csak a munkapadnál, a munkahelyen ábrázolják, s nem életük teljességében. A szovjet emberek szeretik a gyárat, lelkesedéssel dolgoznak ott, de az írónak a szovjet emberek magánéletét, az irodalom, a művészet, a tudomány iránti érdeklődését is ábrázolnia kell műveiben. A «Zsurbin család» című regény szélesen, ez élet minden fontos jelenségét felölelve mutatja be hőseit. Druzin elvtárs hangsúlyozta, hogy a pozitív hős helyes és igaz ábrázolása azt is jelenti, hogy az író telepig é, az életben, az emberek tudatában levő negatív jelenségeket. Druzin elvtárs ezután a konfliktusmentesség káros elméletéről, a szatíra műfajának fejlesztéséről, a békeharcot ábrázoló irodalomról és a fiatal írók neveléséről beszélt, majd beszámolt a magyar irodalmi műveknek Szovjetunióban keltett visszhangjáról Elmondotta, hogy a szovjet olvasók érdeklődése a magyar irodalmi művek iránt évről évre nő. kiadták orosz nyelven Mikszáth Kálmán «Különös házasság», című regényét és a közeljövőben több más magyar klasszikus jelenik meg a Szovjetunióban. Petőfi Sándor négy kötetben kiadott összes művei iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy még a jelentkező előfizetők igényeit sem tudták teljesen kielégíteni. Nagy figyelemmel fogadták a szovjet dolgozók a két magyar Sztálin-díjas író művet is. A nemrég kiadott Magyar Költészet Antológiáját eddig csak előfizetésre lehetett kapni, s most jelenik majd meg a könyvesboltokban. «Attól tartok — fűzte hozzá Druzin elvtárs hogy mire visszatérünk magyarországi látogatásunkról, már egy darabot se találunk a könyvesboltokban a Magyar Költészet Antológiájából». A szovjet pedagógiáról A következőkben Nyikoláj Kirillovics Concsarov elvtárs, a pedagógiai tudományok doktora válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Sztálin elvtárs «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című művében a kommunizmus felépítésének harmadik feltételeként a lakosság szellemi képességének sokoldalú kibontakozását, s ezzel kapcsolatban a politechnikai nevelésre való áttérést jelölte meg. A szovjet pedagógusok legfontosabb , feladata most az, hogy kidolgozzák a " politechnikai nevelés terveit Goncsarov elvtárs különös hangsúllyal beszélt az erkölcsi nevelés kérdéséről. Nagy segítséget nyújt ebben Makarenko pedagógiai tanításainak alkalmazása. A szovjet nevelési rendszer egyik alapvető vonása, hogy az iskolai nevelés céljai egybeesnek az otthoni nevelés , céljaival. Egyaránt magasképzettségű szovjet embereket akarnak formálni, akik magukévá teszik a szovjet ideálokat és a szovjet erkölcsöt. Ezt a feladatot az iskola nem oldhatja meg sikeresen a szülők segítsége nélkül. Ezért arra törekszünk — mondotta Goncsarov elvtárs — hogy az iskolai nevelésbe a lehető legnagyobb mértékben bevonjuk a szülőket, továbbá a pedagógiai ismeretek terjesztésével helyes módszereket adjunk a szülőknek a gyerekek otthoni nevelésére. A szovjet pedagógusok álláspontja — mondotta a továbbiakban — hogy a tanítónak a tanuló szemében feltétlenül komoly tekintélynek kell lennie. Elavultak azok a nézetek, amelyek szerint a tanuló tekintse úgy a tanítót, mint idősebb barátját. A tanító felel az oktatási és nevelési munka színvonaláért, minőségéért. Segíti a tanulókat a tanulásban, neveli őket és az állammal szemben viseli a felelősséget a gyermekek neveléséért. A mi iskoláinkban a tanulóknak tilos a tanítók írásban vagy szóban történő bírálása. A hős szovjet nőkről Marija Dimitrijevna Ovszjannyikova, a «Szovjetszkaja Zsenscsina» című lap főszerkesztője, a közgazdasági tudományok kandidátusa a szovjet nők életéről érdeklődő kérdéseket kapott. Elmondotta, hogy azok az eredmények, amelyeket az anya- és csecsemővédelemben a Szovjetunió elért, alátámasztják a szocializmus sztálini alaptörvényét. A cári Oroszországban évente kétmillió gyermek halt meg, a Szovjetunióban a minimumra csökkent a gyermekhalandóság. Mint Malenkov elvtárs a XIX. kongresszuson tartott beszámolójában közölte, a Szovjetunió lakosságának évi természetes szaporulata meghaladja a hárommilliót. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat közvetlenül követő időszakban a földről és a békéről szóló dekrétumok mellett a szovjet kormány kiadta az anyák és gyermekek védelméről szóló dekrétumot is . Elmondotta, hogy 1052-ig több mint 35.000 szovjet asszony nyerte el a «Hős anya» címet és több mint 350.000 anyát tüntettek ki. Arról is szólott Ovszjannyikova elvtársnő, hogy örömmel tanulmányozta azt a rendeletet, amelyet a magyar minisztertanács nemrég az anyák és gyermekek védelméről kiadott. Beszámol majd erről a szovjet aszszonyoknak, s a «Szovjetszkaja Zsenscsina» című lapon keresztül a külföldi asszonyoknak is. A továbbiakban a «Szovjetszkaja Zsenscsina» («A szovjet nő») című lapról beszélt. Végül arról szólott, hogy a nők egyenjogúságának kérdését a Szovjetunióban teljesen megoldották. Az iparban foglalkoztatott dolgozóknak több mint 40 százaléka nő. A mintegy 400.000 női mérnök és technikus dolgozik és 163 nő nyerte el a Sztálin-díjat. A mezőgazdaságban dolgozó nők közül több mint kétezer nyerte el a «Szocialista Munka Hőse» címet. Közülük négy kétszer kapta meg ezt a címet — bronz mellszobrukat felállítják szülőhelyükön. A sztahanovisták és újítók munkája ösztönzi a tudományt Vlagyimir Ivanovics Gyikusin, Sztálindíjas főtervező, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a Fémvágógépek Kísérleti Tudományos Kutatóintézetének helyettes főmérnöke, a tudósok, kutatók és az ipar dolgozóinak kapcsolatáról beszélt. — Mi úgy gondoljuk — mondotta — a tudomány feladata, hogy segítse a társadalom gazdasági és kulturális életének fejlődését. Ennek különösen nagyszerű feltételei vannak a Szovjetunióban. A szovjet sztahanovisták állandó törekvése az ipar termelékenységének emelésére, rendkívül fejlesztően hat a szovjet tudományra és technikára. Sztahanovistáink, így például annak idején a szénbányászatban Szfahatiov, vagy a szerszámgépiparban Bortkevics, erősen emelték, követelményeiket a gépekkel, azok minőségével, gyorsaságával szemben. Ez lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy különféle új gépeket szerkesszenek és kidolgozzák az új, gyors munkafolyamatok elméletét. Az állandó törekvés a munka termelékenységének emelésére és a munkaviszonyok javítására, az automatizálás mind szélesebbkörű megvalósítására ösztönözte a tudományt. Ma már nemcsak automatizált gépeket alkotnak, hanem egész gépcsoportokat is. Ebben közvetlen szerepet játszott a dolgozók tapasztalatainak felhasználása. Különösen jelentős az a segítség, amelyet az újítók nyújtottak a tudósok kutatómunkájához. — Nagy örömmel fogunk megismerkedni — mondotta — a magyar újítók munkájával és amit lehet, fel is fogunk belőle használni. Úgy gondoljuk, a magyar szakemberek is nagy érdeklődéssel figyelik a Szovjetunió eredményeit ilyen vonatkozásban. A mi életünkben a fejlődés lehetetlen az új technika létrehozása, állandó alkalmazása és olyan emberek kinevelése nélkül, akik az új technikát tovább is fejlesztik — mondotta. Úgy gondoljuk, hogy a magyar dolgozók előtt is ugyanez a feladat áll: széleslátókörű munkásokat és technikusokat kell kinevelni, éppen úgy, mint a Szovjetunióban. A „Széttört bilincsek“ főszereplője munkájáról Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, a Szovjetunió kétszeres Sztálin-díjas népművésze a többi között arról beszélt, hogyan készül fel filmszerepeire. — A színésznek — mondotta — alaposan meg kell ismernie azt a személyt és azt a kort, amelyet a filmen meg kell jelenítenie, különben ábrázolása nem lesz helyes. Rámutatott arra is, hogy milyen fontos az írók, a rendezők és a filmszínészek jó kapcsolata. — A «Széttört bilincsek» című film megalkotásánál (a filmet most mutatják be filmszínházaink) — hangsúlyozta engem már akkor bevontak az előkészítő munkába, amikor a forgatókönyv még készen será volt. A rendezővel és a szcenáriumíróval együtt kutattuk a forrásmunkákat és ismertük meg a film egész cselekményét, tartalmát. Munkánk alapja a rendező, a színész és a forgatókönyvíró baráti együttműködése volt. Mi úgy véljük, hogy a filmszínész nemcsak alakít, hanem szinte társszerzője a forgatókönyv írójának. Ez a szovjet filmművészet jellegzetes vonása. Szergej Fjodorovics Bondarcsuk szólott a fiatal filmszínészeik képzéséről Végül elmondotta, hogy a szovjet dolgozók nagy érdeklődéssel fogadták a magyar filmeket. A Moszkvában legutóbb megrendezett magyar film ünnepén több mint kétmillió szovjet ember tekintette meg a magyar filmeket. A szovjet emberek azt tapasztalják, hogy a magyar film jelentősen fejlődik. A szovjet zene problémái Jurij Miljutyin — Sztálin-díjas zeneszerző — a feltett kérdésekre összefoglalóan azzal válaszolt, hogy beszámolt a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének legutóbbi plénumáról. — A szövetség minden év végén plénumot rendez — mondotta — amelyen megjelennek szovjet köztársaságaink valamennyi zeneszerzői közösségének képviselői. Ezen a plénumon előadják az elmúlt év legjobb műveit. A legutóbbi plénum tíz napig tartott és egybeesett a Szovjetunió Kommunista Pártja művészeti kérdésekben hozott határozatának ötödik évfordulójával. A figyelem középpontjában az új szovjet opera megteremtésének kérdése volt. Ezen a téren számos sikert mutathatunk fel. Szeretném megemlíteni Mejtusz «Ifjú Gárda» és Dimitrij Karbalevszkij «Tárász családja» című operáját. Bár számos szerencsés megoldás van ezekben a művekben, mégsem tekinthetjük megoldottnak a szovjet opera kérdését. Miljutyin ezután felsorolta azokat a sikerült műveket, amelyek öt év alatt keletkeztek. — Jelentős helyet foglal el a szovjet zenében a szovjet dal. Zeneszerzőink dalokat alkottak a polgárháborúról, az első ötéves terv idejéről. Ezek a dalok mindig a nép időszerű problémáiról szóltak. Mostani dalaink a békéért folytatott harcról szólnak. Elsők között említem Novikov DIVSZ-indulóját, Maradell: Moszkva — Peking című híres dalát, Tulikov dalait. — A szovjet közönség szereti a magyar zenét — folytatta. — Műsorainkon állandóan szerepelnek Erkel, Bartók, Kodály s a többi klasszikus magyar zeneszerző művei. Nagy népszerűségnek örvendenek a magyar táncok és dalok is. A moszkvai színház nemrég adta elő Farkas Ferenc «Csinom Palkó» című művét, amely mind a nézőközönségtől, mind a sajtótól igen jó értékelést kapott. Az orosz zene klasszikusainak fontos tanítása Nyilkolaj Anoszov professzor, a kiváló karmester a szovjet karmesteri képzésről beszélt, amelynek kettős feladata: a karmesterek marxista-leninista szellemű nevelése, hogy képesek legyenek a művészet eszközével szolgálni a népet, s ily módon résztvenni a kommunizmus építésében, a békéért folyó harcban, növelni a főiskolákról kikerülő szakképzett karmesterek számát. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet zenészek híven ápolják az orosz klasszikus hagyományokat. Az előadóművészek számára ez azt jelenti, hogy szem előtt kell tartaniuk az orosz klasszikusoknak az előadóművészekre vonatkozó tanításait. A szovjet zenetudomány az utóbbi években számos nagy orosz zeneszerző — Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij — leveleit és publicisztikai jellegű írásait kutatta fel, amelyek erre vonatkozó tanácsokat tartalmaznak. Ezek az írások is utalnak arra, hogy a legfontosabb a mű tartalma, s ehhez kell alkalmazni azokat az eszközöket, amelyekkel a művet tolmácsolják. Elmondta, hogy a legjobb előadóművészek — énekesek, a hangszeres zene kiváló művelői, egész zenekarok — gyakran szerveznek brigádokat, s így látogatnak el a kommunizmus nagy építkezéseihez. Nem egyszer előadnak olyan műveket is, amelyeket a nagy építkezés egyik-másik dolgozója szerzett. Megismertetjük a magyar közönséget az új szovjet zeneművekkel E. Qilelsz, a világhírű szovjet zongoraművész a szovjet előadóművészek és a dolgozók közötti kapcsolatról beszélt. — A szovjet kormány és a párt gondoskodása a szovjet művészet fejlesztéséről az utóbbi időben igen komoly lendületet adott a szovjet művészek munkájának — mondotta. — A szovjet előadóművészek tolmácsolják a szovjet nép legszélesebb rétegei számára a szovjet zeneszerzők alkotásait. Arra törekszünk, hogy ezeket az alkotásokat lehetőleg gyorsan és minél szélesebb körökben ismertessük meg a hallgatósággal. Magyarországi látogatásunkat is szeretném felhasználni arra, hogy megismertessem a magyar közönséggel a szovjet zeneszerzők új alkotásait. Hangversenyeimen elő fogom adni Sosztakovics új műveit, prelúdiumait és fugáit. — Hangversenykörútjaim során jártam Olaszországban, Svédországban, Finnországban, Dániában, Angliában, valamint Lengyelországban, Csehszlovákiában, most pedig igen nagy örömmel jöttem másodszor is Magyarországra. — Mi, előadóművészek, is érezzük azt a baráti szeretetet amellyel bennünket a népi demokratikus országokban körülvesznek, s munkánkban igen komolyam lelkesít az a barátság és érdeklődés, amely a népi demokratikus országokban is megnyilvánul irántunk. A szovjet és a népi demokratikus előadóművészek sikerei Msztyiszlav Rosztropovics Sztálin-díjas gordonkaművész a hangszeres zene fejlődéséről beszélt a Szovjetunióban. — A szovjet zeneszerzők igen nagy lelkesedéssel dolgoznak a különböző műfajú hangszeres művek megteremtésén —■- mondotta — Különösen gyümölcsöző volt az az öt év, amely pártunknak Muradek: «Nagy barátság» című operájáról hozott határozata óta telt el. Msztyiszlav Rosztropovics kiemelte a népi demokratikus országok előadóművészeinek jelentős fejlődését. Míg például 1947-ben a prágai nemzetközi ifjúsági zenei versenyen a csellisták és más fiatal előadóművészek mesterségbeli tudása nem érte el a megfelelő magas színvonalat — mondott — addig 1950-ben az ugyancsak Prágában megrendezett nemzetközi zenei versenyen mér igen nagy fejlődés volt tapasztalható. — Igen nagy örömmel jöttünk Magyarországra — mondotta végül — és örömmel várjuk, hogy felléphessünk barátaink előtt. Ez alkalommal tolmácsolom a szovjet előadóművészek forró üdvözletét a magyar népnek. Valamennyi szovjet elvtárs felszólalását meleg tapssal köszönték meg a sajtófogadás részvevői. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy megadjuk azt a segítséget, amelyet a magyar nép vár tőlünk Sajtófogadás a magyar-szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet küldöttek tiszteletére SZABAD NÉP SZERDA, 1953 FEBRUÁR 1S VASZILIJ KUCSER ÜZENETE A MAGYAR BÁNYÁSZOKNAK A «Szovjet Tájékoztató Iroda» tudósítója a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából beszélgetést folytatott Vaszilij Kucserrel, a neves szénkombájnkezelővel. — Körülbelül egy éve annak — mondta Vaszilij Kucser — hogy Magyarországon jártam, de az ott töltött napokat sohasem felejtem el. — A borsodi szénmedenceTeres-tárójában, ahol László András, az első magyar szénkombájnkezelő tanulta a Szovjetunióból érkezett első szénkombájn kezelését, továbbá a mesébe illő módon kifejlődött Komló bányavárosban, amelynek bányászai kokszolható szenet termelnek a Sztálinról elnevezett legnagyobb magyarországi kohászati kombinát részére, a balatoni munkásüdülőikben, a tatabányai DISZ-értekezleten, mindenütt, ahol csak jártam, ismételten meggyőződhettem azokról a szoros baráti kapcsolatokról, amelyek népeinket egymáshoz fűzik. Mindenütt láttam, milyen mély hittel építi új életét a kapitalista járom alól felszabadított magyar nép. — Hazatérésem után elmondtam a szovjet bányászoknak, milyen az élet a népi Magyarországon. Idéztem tényeket, amelyek megmutatják a magyar nép mélységes háláját a Szovjetunió iránt. Ivan Ivanovics Kijanov, leányánk legidősebb munkása, aki előadásom után felszólalt, ezeket mondta: — Ez a barátság nem hangzatos szavakat és nem ékesszóló jelmondatokat, hanem mindenekelőtt a barátainknak nyújtott önzetlen segítséget jelenti. Éppen ilyen barátságra szólította fel minden ország munkásait a nagy Lenin, ilyen barátságra tanít bennünket szeretett Sztálinunk. Ilyen barátság fűz most bennünket Magyarországhoz és a többi népi demokratikus országhoz. — Bányáink dolgozói nagy örömmel fogadták a népi Magyarország sikereiről szóló előadásunkat, a híreket arról, hogyan fejlődnek a szabad magyar földön a szocializmus még fiatal, de már teljesen életerős hajtásai. Vaszilij Kucser ezután a szovjet bányászok sikereiről üzent. — Míg a múlt évben, vagyis magyarországi látogatásom előtt bányánk havonta 1500—1600 tonna szenet termelt terven felül, most három—három és félezer tonna szenet termel. Bányánk valóságos földalatti gyár. Bányánknak mind a négy frontfejtésén kombájnok működnek. — Nagy eredményeinket annak köszönhetjük, hogy minden termelési folyamatot szigorúan ciklusos grafikon szerint szerveztünk meg. Annak ellenére, hogy az a munkafront, amelyen mi dolgozunk, igen hosszú (242 méter), napról napra betartjuk a termelési ciklust. Kombájnok alkalmazása és a munka ciklusos szervezése eredményeként bányánkban a termelékenység csaknem kétszeresére emelkedett azokhoz az időkhöz képest, amikor még nem volt kombájnunk. A kombájnbrigád minden munkása nemcsak a maga munkakörét ismeri, hanem könnyen helyettesítheti a brigád bármelyik tagját. El tudja látni még a kombájngépész munkáját is. Ez igen fontos annak érdekében, hogy biztosítsuk a kombájnbrigád munkájának magasfokú termelékenységét. — Az új technika bevezetése — mint ismeretes — megköveteli a bányászok szakmai tudásának fokozását. A legutóbbi napokban bányánk szakiskolájában több mint háromezer munkás végezte el a továbbképző tanfolyamot. Bányánk Komszomolszervezete engem most bányaszaktechnikusi tanfolyamra küldött. A legfontosabb most a tudomány, a tudás. Tanulnunk kell, hogy még jobban elsajátítsuk a gépek kezelését, még jobban megszervezzük a termelést és minden akadályt leküzdve, tovább haladjunk előre. Vasszilij Kucser befejezésül a magyar- szovjet barátság hónapja alkalmából üdvözölte a magyar bányászokat és újabb sike- reket kívánt nekik. — Minél szorosabb lesz barátságunk — mondta — annál eredménytelenebbek lesznek azok a kísérletek, amelyekkel az ellenség új háború tüzét akarja felrobbantani. BARÁTI ÜDVÖZLET A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁGNAK Ivan Jegorov kolhozelnök üzenete A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából Ivan Jegorov, a Szocialista Munka Hőse, a moszkvai terület dimitrovi körzetében lévő Győzelem kolhoz elnöke a Szovjet Tájékoztató Iroda tudósítójának adott nyilatkozatában baráti üdvözletet intézett a magyar parasztokhoz. Ivan Jegorov ezeket mondotta: Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mint a szovjet küldöttség tagja, ellátogattam a Magyar Népköztársaságba. Jóleső örömmel emlékezem erre. A sajtóból tudom, hogy a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek az elmúlt évek folyamán a társasgazdálkodás fejlesztésében jelentős sikereket értek el. Őszinte szívből kívánom önöknek, hogy termelőszövetkezeteik továbbra is fejlődjenek és erősödjenek, mert ez az egyetlen út, amely valóban a parasztság jómódú kulturált életéhez vezet. A Győzelem kolhoz, amelyben mint elnök dolgozom, jelentős sikereket ér el. Amikor 1930-ban megkezdtük a közös gazdálkodást, alapvető termelőeszközeink értéke csak néhányezer rubelt ért el, most pedig meghaladja a másfélmillió rubelt is. A társasgazdálkodás állandó fejlesztése munkánk homlokterében áll. Földművelésünk és állattenyésztésünk minőségileg egyre kiválóbb, biztosítja a különféle mezőgazdasági termékek termelésének szakadatlan növelését, magas pénzjövedelmet jelent és állandóan emeli a kolhoztagok jólétét. Szívósan harcolunk a szántóföldek terméshozamának fokozásáért. A gépállomások segítségével el akarjuk érni, hogy ott, ahol azelőtt csak egy kalász nőtt, most kettő teremjen, szántóföldjeink termékenysége állandóan fokozódjék. Ennek érdekében bevezettük és alkalmazzuk a helyes füves vetésforgót, gépekkel végezünk el majdnem minden alapvető mezei munkát, széles körben alkalmazzuk az olyan élenjáró mezőgazdasági eljárásokat, mint a vetőmagvak jarovizálása, a keresztsoros vetés, az ősziek boronálása és fejtrágyázása, a talaj helyi szervestrágyákkal való trágyázásai és egyebek. Ennek köszönhető, hogy már évek óta a rabonaneműekből a termés hektáronként mindig meghaladja a 23 mázsát, burgonyából a 250—500 mázsát. Vannak olyan földjeink is, amelyeken a búzatermés hektáronkint eléri az 50 mázsát, sőt még többet is. Nem is olyan régen pedig, a kolhozok megalakulása előtti időben, ugyanezeket a földeket gyengéntermőknek tartották. Szerencsés volt az olyan év, amikor hektáronkint 12—15 pad rozsot, árpát és zabot takarítottak be. Ezeken a földeken azelőtt sohasem vetettek búzát, most pedig ez lett egyik legfőbb gabonaféleségünk. Vannak veteményeskertjeink is, amelyek szintén jelentős jövedelmet biztosítanak. Gazdaságunkban nagy jelentősége van az állattenyésztésnek. A kolhozban négy állattenyésztő gazdaság van, ezekben többszáz tisztafajú haszonállat. A föld helyes kihasználása lehetővé teszi állandóan fejlődő állatállományunk megfelelő takarmányozását s ennek következtében a közös állatállomány ,hozamának emelését. Az elmúlt évben például a tejből származó összjövedelem az 1950-es esztendővel öszszehasonlítva majdnem másfélszeresével nőtt. Sokkal több sertésünk és szárnyasunk is van, több tojást és más állati terméket tudunk értékesíteni. A növénytermesztés és állattenyésztés a kolhoznak milliós jövedelmet biztosít. Mindezeket az eredményeket közösségi munkával érjük el. Mindegyikünk arra törekszik, hogy mindig többet és jobbat termeljen, úgy dolgozzék, ahogyan azt a tudomány legújabb vívmányai előírják. A mi Győzelem kolhozunkban mindenki kitartóan dolgozik s ezért a kolhoz tagjai jómódban élnek. Minden évben annyi gabona- és főzelékféle, valamint pénz jut a munkaegységekre, amennyi bőségesen elég az egyre növekvő anyagi és kulturális szükségletek kielégítésére. Néha eszembe jut az az idő, amikor még nem voltak kolhozok. Minden férfi a városban «keresett». Falun csak öregek, nők és gyermekek maradtak. Ritka volt az írástudó ember. A paraszt gabonáig csak decemberig volt elég, azután kezdődött az éhezés. A kommunista párt, a nagy Lenin és Sztálin megmutatták a parasztoknak a boldogsághoz vezető biztos utat. A kolhozélet útján a sztálini útmutatás segítségével biztosan haladunk előre. Életünk napról napra szebb és jobb. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy baráti üdvözletét küldjék a magyar parasztoknak. Éljen népeink gyümölcsöző, alkotó együttműködése! ,,Megőrizzük emlékezetünkben azt a testvéri támogatástt amely segít győzelemre vinni harcunkat“ Szeged népének lelkes békegyűlése Ünnepi békegyűlést tartott Szeged népe. A békenagygyűlésen ott volt Ri Szun Mo, a Koreai-Szovjet Társaság küldötte az MSZT második kongresszusára. Helena Dworakowska, a Lengyel Nőszövetség titkára és Mirja Ruonaniemi, a Finn-Szovjet Társaság küldötte, hogy átadják Szeged népének országuk dolgozóinak baráti üdvözletét. A A Magyar-Szovjet Társaság szegedi székházénak nagytermében összegyűltek a város békeharcosai Eljöttek a Szegedi Textilművek dolgozói, akiknek új üzeme, gépei a Szovjetunió baráti segítségét hirdetik, eljöttek a A Magyar Kender, a Szegedi Kenderfonógyár munkásai, akiket Dubjaga tanított a magas termelékenységű munkamódszerre, eljöttek Szeged dolgozó parasztjai, ott ültek a Tudományegyetem professzorai és hallgatói, akiknek Szkrjabin és Balasova elvtársak tartottak előadásokat. Először Marton János professzor, a Szegedi Tudományegyetem helyettes rektora beszél. Beszámol választóinak a Magyar- Szovjet Társaság második kongresszusáról, majd ezt mondja: — Megyénk területét az elsők közt szabadította fel a Szovjetunió dicsőséges hadserege a fasiszta elnyomás alól. Fogadjuk hát meg, hogy elsők leszünk a nagy szovjet néphez fűződő kapcsolatok ápolásában és megszilárdításában is. Különösen nagy a lelkesedés, amikor Ri Szun Ao, Korea küldötte kezd beszélni. «Kim Ir Szon!» — hangzik ütemesen a kiáltás. . — A koreai nép halálos csapásokat mér az ellenségre, s biztos léptekkel halad a végső győzelem felé — kezdi beszédét Korea küldötte A magyar nép — a A Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével — testvéri segítséget nyújt nekünk a háború első napjától kezdve. Nemzedékről nemzedékre, örökké megőrizzük emlékezetünkben ezt a támogatást, amely győzelemre segít vinni harcunkat az amerikai imperialisták ellen A koreai küldött beszéde után úttörőküldöttség érkezett a terembe. Virágcsokrokat adnak át a vendégeknek, majd átnyújtják a szegedi dolgozók ajándékait. Ezután Helena Dworakowska, a lengyel nép küldötte lép a mikrofon elé. Büszkén és boldogan beszél a Szovjetunió segítségéről. — A segítség eredményeképpen új, szocialista városok születnek — nálunk. Lengyelországban Nova-Huta, A Magyarországon Sztálinváros. Mindegyik a béke egy-egy erődje Majd Átírja Ruonaniemi szólal fel. — Országunknak több mint ezer kilométer hoszszú közös határa van a Szovjetunióval. Népünk nem engedi, hogy a háborús gyújtogatók bűnös céljaik érdekében felhasználják határainkat. Zombori János elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja szegedi pártbizottságának titkára emelkedik szólásra. A szegedi dolgozók tízezreiről beszél, akik készen állnak arra, hogy békés építőmunkájuk eredményeit megvédjék a várostól néhány kilométerre leselkedő Tito-banda esetleges támadásától. Az ünnepi gyűlést a Szeged melletti Tápé község országos hírű művészegyüttesének gazdag műsora zárja be. Lelkes békegyűlés a Duclos Bányagépgyárban Öt nemzet zászlói díszítik a Duclos Bányagépgyár hatalmas új kultúrtermét: a szovjet, a bolgár, a német, a francia és a magyar népé. A virágokkal övezett emelvényen a gyár dolgozóinak három kedves vendége ül: Georg Wohlgast, a Német-Szovjet Baráti Társaság, Petko Ivanov, a Bolgár-Szovjet Társaság és Ernest Petit, a Francia-Szovjet Baráti Társaság képviselője. A termet a Duclos-gyár munkásai és több más újpesti üzem dolgozóinak képviselői töltik meg. A dolgozók odaadó figyelemmel és minduntalan lelkes tapsban és éljenzésben megnyílva, náló — szeretettel hallgatják vendégeik szavait. — Boldog vagyok, hogy éppen abban az üzemben tehettem látogatást, amely Jacques Duclos nevét viseli — kezdi felszólalását Ernest Petit, a francia nép képviselője. — Nem tudom elmondani, menynyire örülök, hogy Magyarországon mindenfelé találkozom Duclos elvtárs arcképével. Ernest Petit azután arról a nehéz küzdelemről beszél, amelyet a francia nép folytat Thorez és Duclos elvtársak vezetésével az amerikai imperialista megszállók és francia lakásaik ellen. A blog hangon emlékezik meg a népek — köztük a magyar nép — közös harcáról, amely tavaly megnyitotta Duclos elvtárs börtönének kapuit. A Du Clos-gyári esztergályosok és lakatosok visszagondolnak most tavaly júniusi nagygyűlésükre, amelyen felvették a béke nagy francia harcosának nevét, s amelynek tiltakozó szava is segített Duclos elvtárs kiszabadításában. — A francia népet — mondja végül Ernest Petit — soha el nem múló hála fűzi a nagy Szovjetunióhoz, amely óriási áldozatok árán megszabadította Európa népeit a fasizmus szörnyű uralmától Engedjék meg, hogy minden becsületes francia nevében köszönetet mondjak azokért a sikerekért is, amelyeket a magyar dolgozók a béke megőrzéséért vívott harcukban elértek. Georg Wohlgast a Német-Szovjet Baráti Társaság hárommilliós tagsága nevében köszönti a békenagygyűlés részvevőit. Beszámol arról az áldozatos, hősi harcról, amelyet a német nép kettészakított országának egyesítéséért, az egységes, békeszerető Németország megteremtéséért folytat. — Ebben a küzdelemben — hangsúlyozza — a Szovjetunió baráti támogatása a győzelem záloga. Felismerik ezt a béke ellenségei, az amerikai imperialisták és nyugatnémet csatlósaik is, többek között ezért tiltják be több helyen a Német-Szovjet Baráti Társaság működését. De a szovjet nép iránti szeretetet és ragaszkodást nem ölhetik ki a német nép szívébőll — Georg Wahlgast beszél a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak hatalmas építőmunkájáról s átadja a Duclos Bányagépgyár dolgozóinak az épülő berlini Sztáln-sugárut már elkészült házainak fényképét. Elmondja, hogy napról napra több szovjet ipari gép, traktor, kombájn, s értékes szovjet termelési tapasztalatok segítik a szabad német dolgozókat szocialista hazáink építésében Petko Ivanov, a bolgár nép küldötte arról a határtalan szeretetről beszél, amelyet a bolgár nép felszabadítója és nagylelkű támogatója, a nagy Szovjetunió iránt érez. — Nincs hazánkban olyan ember — mondja többek közt — aki ne tudná, hogy a szovjet emberek a béke legjobb, legkiválóbb harcosai. Hazánkban minden józan ember tudja, hogy az amerikai imperialisták és balkáni cinkosaik már régen megtámadták volna Bulgáriát, A Magyarországot , Albániát, a népi demokratikus országokat, ha nem áll útjukban a békéért küzdő népek növekvő ereje, ha nincs a békének olyan hatalmas és legyőzhetetlen őre, mint a Szovjetunió, s olyan lángeszű, bölcs védelmezője, mint a nagy Sztálin! A békenagygyűlés részvevőinek viharos, hosszantartó tapsa betölti a hatalmas termet Majd szót kérnek a Ducás Bányagépgyár dolgozói. Kovács Béla főmérnök, az MSZT üzemi szervezetének elnöke ünnepi beszédében elmondta, hogy Kucser elvtárs, a Sztálin-díjas szovjet bányagépész tavalyi látogatása óta, az ő értékes tanácsainak alkalmazásával a gyár jelentős eredményeket ért el. A kaparószalagok gyártásánál például több új módszer bevezetésével nagymennyiségű anyagot, időt és fáradságot takarítottak meg. Számtalan szovjet gép is érkezett az elmúlt egy esztendő alatt a gyárba. Petrovics József szerkezetlakatos a «Vasfegyelem»-brigád nevében azt indítványozza, hogy a magyar-szovjet barátság hónapja tiszteletére február 20-tól március 1-ig rendezzenek a gyárban ünnepi műszakot Valamennyi lakatosbrigádot versenyre hívja s brigádja nevében megígéri hogy határidő előtt készítenek el egy szénosztályozó berendezést Komló bányászai számára. Ez a felajánlás és a gyűlés részvevőinek lelkes helyeslése arról tanúskodik, hogy az öntudatos dolgozók átérzik Révai elvtárs szavait: «Nem lehet barátja a Szovjetuniónak, aki nem teljesíti tervét, aki nem barátja Magyarországnak. Magyar művészküldöttség utazott a Szovjetunióba Kedden reggel magyar művészküldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség tagjai Svéd Sándor Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Somogyi László Kossuth-díjas karmester, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Takács Paula operaénekesnő, Schneider Hédi zongoraművésznő, Vadas Ágnes hegedűművésznő, Hajdú István zongoraművész. A küldöttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelentek a külügyminisztérium, a népművelési minisztérium és a Kultúrkapcsolatok Intézete, valamint a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviselői. (MTI) Díszelőadás a Szikra moziban Szergej Bondarcsuk tiszteletére Szergej Bondarcsuk, a Szovjetunió kétszeres Sztálin-díjas népművésze tiszteletére kedden délután díszelőadást rendeztek a Szikra moziban. A díszelőadáson bemutatták a «Széttört bilincsek» című filmet, amelynek főszerepét Bondarcsuk játssza.