Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1953-02-09 / 40. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Ahol lebecsülik a tömegeket , ott rést nyitnak az ellenségnek Pártunk arra tanít bennünket, hogy a politikában nincsen légüres tér. Ahol mi nem vagyunk, ott megjelenik az ellenség; ahová a párt nézetei nem hatol­nak be, ott tért hódítanak az ellenséges nézetek. Pártunk minden győzelmét annak köszönheti, hogy sikerrel küzdött a dol­gozó tömegek megnyeréséért, mozgósítani tudja a tömegeket a szocializmus felépíté­sére. Ahol a tömegek megnyeréséért folyó harc ellankad, nyomban jelentkezik az el­lenség és ellanyhulásunkat kihasználva, még becsületes embereket is befolyása alá kerít. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség 1950 február 10-i ülésén­ igen élesen muta­tott rá azokra a hibákra, amelyeket a tö­megek megnyeréséért folytatott harcban a pártszervezetek elkövettek. Kemény, bíráló szavakkal számolt be arról, hogy sok párt­­szervezetben lebecsülik a tömegek meg­nyerését; ahelyett, hogy meggyőznék a dolgozókat a párt politikájának helyessé­géről, parancsolgatnak, nem tűrik a bírá­latot, sőt üldözik azokat, akik a hibákat ostorozzák.­­Ahol elharapódzik az önelé­gültség, az elbizakodottság — mondotta Rákosi elvtárs — az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatá­sára, rögtön meglazul és később elvész a párt és a tömegek egészséges kapcsolata, pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől. A kommunista öntudatos, szerény munkája pártjának, osztályának, dolgozó népének Ez sikereink titka. De ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bü­rokrácia, klikkek, csoportok alakulnak,­­ ál­lásvadászás, korrupció keletkezik, háttérbe szorítják az ifjakat, a nőket és tompult az éberség az ellenséggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, melyek ha kímé­letlenül fel nem vesszük ellenük a harcot, előbb vagy utóbb, de lejtőre viszik a pár­tot­. Rákosi elvtárs emlékezetes beszéde óta a barranyai megyei pártszervezetekben is fej­lődött a tömegek megnyeréséért folyó munka. Megszilárdult a párton belüli demo­krácia, megerősödött a bírálat és az önbí­rálat szelleme, javult a felvilágosító munka színvonala. Ezzel együtt eredményeket ér­tek el az ellenség elleni harcban is. Szá­mos helyen leleplezték és ártalmatlanná tették az ellenséget: az elmúlt esztendő végén például több mint 600 befurakodott kulákot zártak ki a tsz-ekből. Mindennek megmutatkozik a­ hatása a párt- és gazda­sági élet különböző területein, a pártmun­ka színvonalában, az üzemek terveinek tel­jesítésében, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében, a megye lakosságának po­litikai-kulturális fejlődésében. Egy sor jel azonban arra mutat, hogy Rákosi elvtárs figyelmeztetését a megyei pártbizottság nem szívlelte meg eléggé. 1950 február 10 óta Baranya megye két­­ízben kapott komoly bírálatot pártunk ve­zető szerveitől, mert nem folytat elég szí­vós harcot az ellenség ellen. Ennek oka az, hogy számos pártszervezetben még min­dig lebecsülik a tömegek megnyerését és nem törekednek arra, hogy a párt politi­káját, pártunk és kormányunk intézkedéseit megmagyarázzák a dolgozóknak. „A politikai nevelőmunka lebe­csülésének, a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye — mon­dotta Horváth Márton elvtárs a Központ Vezetőség júniusi ülésén — az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése». A tömegek megnyeréséért folyó harc tehát el­választhatatlan az ellenség elleni harctól. Ahol a pártszervezetek helyesen magyaráz­zák a párt politikáját, s szoros kapcsolatot teremtenek a pártonkívüli tömegekkel , ott megteremtik az ellenség elleni sikeres harc feltételeit. Udva­r községben például hiába: kísérletezett az ellenség, hogy megzavarja az oszd munkáikat, s hangulatot teremtsen a beadás ellen: az őszi vetést időre elvégez­ték és jó eredményt értek el a beadásban is. Itt a pártszervezet jó felvilágosító mun­kát végez a dolgozó parasztok között, rend­szeresen leleplezi előttük az ellenség pró­bálkozásait, s velük együtt harcol az ellen­ség ellen. Ahol a pártszervezet lemond a tömegek megnyeréséről, nem épít az ellenséggel folytatott harcban a dolgozókra, nem fej­leszti a dolgozókban a gyűlöletet az ellen­ség iránt, az éberséget — ott nem tudják sikerrel teljesíteni az építőmunka minden­napi feladatait sem. A Pécsi Szénbányák­­tavaly szeptemberben és októberben nem teljesítette a tervet. Amikor a megyei párt­­bizottság ennek okait kutatta, kiderült: a bányász-pártszervezetek elhanyagolták a tömegek közötti politikai munkát, nem folytattak agitációt a dolgozók körében. Az ellenség kihasználta tétlenségüket és el­terjesztette, hogy «a tervet nem lehet tel­jesíteni» és «nem érdemes túlteljesíteni», mert «úgysem fizetik ki». A megyei párt­bizottság közbelépésére és segítségével szé­leskörű felvilágosító munka, indult a­ bá­nyákban, amelynek eredménye: az év vé­géig 12 százalékkal emelkedett a Pécsi Szénbányák teljesítménye és a vállalat tel­jesítette évi tervét. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a dolgozókra bátran lehet építeni a nehéz­ségek leküzdésében, a párt politikájának diadalra juttatásában. Ennek ellenére a megyében számos jelenség mutatja, hogy a pártszervezetek nem tárják bátran és őszintén a tömegek elé nehéz­ségeinket, s ezzel lemondanak ar­ról a­ hatalmas erőről, amelyet a tömegek harca jelent e nehézségek leküzdésében. A tömegek lebecsülésének veszélyes jele ez. A pártszervezetek opportunizmusát, bizal­matlanságát, szűklátókörűségét nem egy esetben kihasználta már az ellenség a me­gyében és maga «magyarázta» meg ne­hézségeinket. Rákosi elvtárs parlamenti be­szédében és Gerő elvtárs a­ Központi Ve­zetőség november 29-i ülésén figyelmeztet­tek arra, hogy az aszály és fagy okozta károk miatt a­ következő hónapokban ki­­sebb-nagyobb közellátási nehézségeink lesz­nek. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy fokozottabb éberséggel kell figyelnünk az ellenségnek a közellátást veszélyeztető aknamunkájára. Egy sor baranya megyei pártszervezetben azonban nem beszéltek nyíltan az aszály- és fagykár okozta ne­hézségekről, óvatosan kerülték ezt a «nép­szerűtlen» kérdést — s közben a­z ellenség Pécsett, Szigetváron, Mohácson és még egy-két községben is felvásárlást szerve­zett. Az, hogy mennyire a pártszervezetek gyávaságáról volt itt szó , különösen ki­tűnt akkor, amikor a megyei bizottság köz­belépésére ezek a pártszervezetek a töme­gekhez fordultak és a tömegek segítségé­vel ártalmatlanná tették az ellenséget. Az ellenség fél a tömegektől, csak ott érez ta­lajt a lába alatt, ahol a tömegeket a párt­­szervezet passzivitásban tartja. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a­ pártnak nap mint nap igyekeznie kell megnyerni a proletártömegek bizalmát, hogy politikájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolgatnia, hanem mindenekelőtt meggyőznie kell, megkönnyítve a tömegeknek azt, hogy sa­ját tapasztalataik alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, hogy tehát osztálya vezetőjének, vezérének, tanítójá­nak kell lennie­. Az általános fejlődés mellett még mindig előfordul, hogy egyes pártfunkcionáriusok a meggyőzés helyett adminisztratív, erőszakos eszközökkel akar­ják vezetni a­ tömegeket. Az ilyen helyen meglazul a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között, s az ellenség kihasználja ezt. Nem egy esetben tapasztalható, hogy ♦ ® ♦ az erőszakos módszerek alkalmazói maguk is ellenségei a pártnak, a dolgozó népnek, vagy az előnség befolyása alatt állanak. A bírálat elfojtásával, a dolgozók vélemé­nyének semmibevételével igyekeznek «meg­felelő» környezetet teremteni a maguk szá­mára és ezzel megakadályozni, hogy lelep­lezzék őket. A dombóvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat alsómocsoládi üzem­egységének vezetője félreállította azokat a dolgozókat, akik bírálták hibáit. Kiderült róla, hogy 75 holdas kulák. Egy másik eset: a pécsi fűtőhöz párttitkára, Ragon­­csa János az ellenség befolyására olyan nézeteket hangoztatott, hogy nem érdemes foglalkozni az emberekkel, hiszen «a dol­gozók nem nevelhetők». A következménye az lett, hogy a fűtőház nagy mértékben visszaesett a­­termelésben, nem volt ver­seny, mert tért hódított az­ ellenségnek az a híresztelése, hogy náluk nem lehet ver­senyezni. A megyei pártbizottság arra ta­nítja a pártszervezeteket, hogy az ellenség leleplezését is használják fel a dolgozó tömegek nevelésére. ■ Ebben vannak már eredmények, de sokhelyütt még megelé­gednek azzal, hogy az ellenséget nyakon­­csípték, s nem vonják le a dolgozók előtt a megfelelő tanulságokat. Baranya megyében az ellenség elleni ha­rc jelentőségét fokozza az a tény, hogy a megye Tito-Jugoszlávia szomszédságában van. A megye dolgozóinak éberségére és helytállására itt — ha lehet — még foko­zottabban szükség van. A kulákság, a kle­rikális reakció újabb és újabb rémhíreikkel igyekszik a­ megyében a munkát akadá­lyozni. A határon átdobott kémek is igye­keznek az építést megzavarni. A határ men­tén lakó dolgozó parasztság — közte a dél­szláv nemzetiségiek — többségében éberen őrködik hazánk határain, segítséget ad a határőröknek. Az ellenség elsősorban arra törekszik, hogy a szocializmus építésének vezető ere­jét, a pártot gyengítse. Igyekeznek párt­tagsági könyvet szerezni és mint «kommu­nisták», a párt bizalmába férkőznek. A tagsági könyvcsere tapasztalatai azt mu­tatták, hogy vannak még pártszervezetek, ahol nem őrzik elég éberen a párttagsági könyveket: egyes helyeken, mint például a mohácsi pártszervezetben, elkallódott né­hány párttagsági könyv, s ezzel megköny­­nyítették az ellenségnek, hogy beférkőz­­hessék pártunkba. A megyei pártbizottság fontos feladatának tartja, hogy fokozott éberségre nevelje a dolgozókat. A nevelés­ben nagy szerepe van a párttagság elmé­leti képzésének, a marxizmus-leninizmus el­sajátításának. Az ellenség elleni harcban komoly feladat vár a pártcsoportokra.. A pártcsoportok ma még nem teljesítik ki­elégítően ezt a feladatukat; nem elég szi­lárd őrei a párt tisztaságának és egységé­nek, nem nevelik a párttagokat kommu­nista éberségre, az ellenség módszereinek felismerésére, az ellenség leleplezésére és a tanulságok levonására. A pártcsoportok­nak ezt a fogyatékosságát a megyei párt­­bizottságnak kell sürgősen megjavítani. Baranya megye a széncsata egyik fontos területe: keményen kell harcolni a széntermelés növeléséért és a szén mi­nőségének megjavításáért. Tovább kell építeni, fejleszteni Komlót, az új szocialista várost. A falun nagy gondot kell fordí­tani a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésére, a termelőszövetkezetek megszilár­dítására, a mezőgazdasági munkák pontos elvégzésére. Az eddigi eredményeket a dol­gozó tömegekre támaszkodva, az ellenség elleni harcban vívta ki a megyei pártbi­zottság. A hibák megszüntetéséért, a to­vábbi eredményekért méginkább a töme­gekre támaszkodva, az ellenség elleni sok­kal szívósabb harcban kell küzdenie. Mun­kájában az eddiginél fokozottabban kell, hogy vezesse Rákosi elvtárs 1950 február 10-i beszédének útmutatása. Egri Gyula az MDP Baranyamegyei Bizottságának titkára / KIVÁGÓ BÁNYÁSZAINK ! BÉBIK: Teljes erejükkel harcolnak, hogy behozzák a szégyenletes elmaradást Tajkov András tatabányai munkaérdemre­ndes sztahanovista vájár. A tatabányai XIV-es aknán, ahol én is dolgozom, nem hallgattak pártunk figyelmeztetésére, nem készítették elő jól az átmenetet az 1953-as évre. Ennek a hanyagságnak a követ­kezményeit egész januárban nyögtük. Termelésünk napról napra csökkent. Sok vezetőnk olyan, hajánál fogva előráncigált kifogással mentegetőzött, hogy kevés a gépünk. Pedig, ha valaki széjjelnéz mináltunk, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatja. Van nyolc kaparószalagunk, hét gumiszalagunk, 14 rázómotorunk. Akad nálunk egy Kóta-féle felrakógép, egy szovjet rakodógép, s mindennek a tetejébe van egy szovjet gépremekünk , a Donbassz-kombájn. Még azt sem lehetne mondani, hogy nincs a gépekhez munkás — hiszen van bőven. Mégis 87,6 százalékra teljesítettük csak januári tervünket! Ezért a — tisztesség ne es­sék szólván — «eredményért» mélységesen szégyelem magam, de ugyanúgy érez sok-sok tatabányai bányásztársam is. Ha arra gondolok, ami nálunk a Donbassz-kombájnnal tör­ténik — most is elfog a keserűség. Mikor megkaptuk a gépet, örömmel láttuk: bányánkban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a kombájn jól dolgozzék. Amíg jól ment a munka, mű­szaki vezetőnk még éjjel is megjelent nálunk, érdeklődött, fi­gyelte, mire megyünk a kombájnnal. Mikor azonban nehézsé­geink támadtak, műszaki■ vezetőnk nem mutatkozott többé. De milyen nehézségek voltak ezek? Apró kis hibák, amelye­ket könnyen meg lehetett volna szüntetni — de amelyek éppen elég nagyok ahhoz, hogy 4—5 óra hosszat is álljon miattuk a gép. Két álló hétig könyörögtem például, hogy szerezzenek egy hajtókötelet — máig sem történt meg. Vagy itt van a kombájnnal dolgozók keresete. Én nem va­gyok anyagias, de meg kell mondanom, hogy a kombájnnal kevesebbet keresek havonta, mint a kézifejtésnél kerestem. És várjon miért? Ezt is elmagyarázom. A kombájnnál dolgozók ke­resetét közösen számolják el. Tehát minden attól függ- hányan dolgoznak a gépnél. A Szovjetunióban 7—8 ember tartózkodik a Donbassz-kombájn mellett. Nálunk 18—20 ember. Szinte nem tudnak egymástól mozogni. Nem a kombájnban van hát a hiba, hiszen az két és félóra alatt 250—300 csille szenet levág. De húsz embernek még ilyen termelés mellett is nehezen lehet jó keresetet biztosítani. Kinek az érdeke lehet az, hogy a kombájn­nál dolgozók rosszul keressenek? Az ellenségnek, aki szeretné le­járatni a gépesítést és külön még a szovjet gép hírnevét. Az el­lenség azt szeretné, ha a régi, elavult módszerekkel dolgoznánk, ha visszaesne a széntermelés, ha az üzemek, gyárak, az iskolák és kórházak fűtőanyag nélkül maradnának. S aki a gépellenes hangulat uszályába kerül, az beleesik abba a kelepcébe, amelyet az osztályellenség készített a hiszékenyek számára. Mi kell hát ahhoz, hogy teljesítsük a tervet, hogy jól ki­használjuk a gépeinket? Jó­­műszaki feltételek, a gépek gondos karbantartása, megfelelő faellátás. De nem ám akármilyen fa­ellátás. Felháborító eset történt például a múltkoriban is Kér­tünk a felső fronttelepünk fejtéséhez 240 támfát Másfélméteres tám­fákat vártunk, s ehelyett 2,2 métereseket kaptunk. Minden darabból 70 centimétert le kellett vágni, így ment prédába egyetlen alkalommal 168 méter drága külföldi faanyag. Legtöbb bányásztársam nevében mondom: akarunk és sze­retünk dolgozni. Det torkig vagyunk azzal, hogy gyakran nem kapunk munkát, csak ide-oda lézengünk és egyes vezetők át­látszó kifogásokkal mentegetőznek. Teremtsenek vezetőink jó feltételeket a munkához, a termelés emelkedni fog. " 94 magam nevében csak annyit: versenyre hívom az ország összes Donbassz-kombájn kezelőit , ki ad több szenet a ha­zának.­­ Molnár István komlói sztahanovista vájár: öt esztendeje dolgozom Komlón. A kis poros bányászfalu a szemem láttára nőtt megkapóan szép várossá, örül a lelkem, ha látom az új városrészt, a két-háromszobás-fürdőszobás la­kásokat, a nagy orvosi rendelőintézetet, a szülőotthont. Melyik bányász szívét nem dobogtatná meg a komlói szénosztályozó látványa, azé az alkotásé, amely a maga nemében a legkülönb Közép-Európában! A mi bányánk adja majd a Sztálin Vasműnek a szenet — igen nagy felelősség hárul hát ránk. Én a feltárásnál dolgozom. Jórészt a mi munkánktól függ, hogy lesz-e elég munkahely az ősszel. Többezer méter hosszú vágatot és sokezer méteres ácso­­latot készíteni — nem kis dolog. Ehhez komoly erőfeszítésre, de főleg bátor kezdeményezésre, szakértelemre, leleményességre van szükség. Úgy éreztem, hogy a mi tapasztalatunk ehhez kevés,­­ ezért lapozgatni kezdtem a szovjet szakirodalmat. Csakhamar rá­találtam arra, amit kerestem: hogyan halad a feltárás a szovjet bányákban. Kiderült, hogy míg nálunk akkoriban 27—28 méter vágatot hajtottak ki egy hónap alatt, addig a Szovjetunióban ugyanennyi idő alatt 150—200 métert haladtak előre. Én is kísér­letezni kezdtem. Már addig is megtanított a tapasztalat arra, hogy a robban­tó­­ lyukak helyét észszerűen kell kiválasztani. Ha rossz helyen fúrunk, a repesztés nem lesz eredményes és a robbantást elölről kell kez­deni. Ezért gondosan mérlegeltem, hol érdemes lyukat fúrni s igyekeztem hosszú fúrólyukakat csinálni. Ezzel elértem, hogy a régi 22 —23 helyett, csak 13 lyukat kellett «telepíteni». Ez 40 szá­zalékos időmegtakarítással járt. Nem állhattam meg ennél. A két rakodógép kihasználását 45 százalékról 85—90 százalékra kellett növelnünk, így indult el mozgalmunk, amelynek az volt a célja, hogy havonta legalább 100 métert haladjon előre a feltárás. Azt hihet­­nők, hogy vezetőink örömmel fogadták a kezdeményezést. Nem így történt. A komlói tröszt akkori igazgatója kijelentette: «Komlón sohasem lesz 100 méteres előrehaladás». Még a párt­­szervezet és a szakszervezet egyes vezetői is kételkedtek. — Molnár elvtárs — mondogatták — inkább kezd el 80 méterrel, a 100 méter nem sikerülhet. — Nem csoda hát, hogy csak eré­lyes fellépésemre kaphattuk meg a szükséges gépeket és üres csilléket. Minden kezdet nehéz. Eleinte nálunk is volt olyan műszak, amikor nagyon keveset haladtunk előre. De nem adtuk meg ma­gunkat, s végül is sikerült: öt hónap alatt 540 méter vágatot hajtottunk ki. Ma már 8,2 méter széles szelvényben több mint 100 métert haladunk előre havonta. Sokan kérdezték tőlem, hogy mertem ilyen feladatra vállal­kozni, hogyan sikerült legyűrnöm a nehézségeket. Azt felelhetem erre: engem a párt nevelt, tanított. A párt világította meg előt­tem az utat, amelyen járnom kell. A párt tette kötelességemmé, hogy tanítsam, oktassam, gyengébb társaimat.­ Januárban pél­dául új csapatot szerveztem Ez a csapat azelőtt alig 30 métert haladt előre havonta. Az első négy napon már 11 métert hajtot­tunk ki s ha ezt a nívót tartani tudjuk, meglesz a havi 120 méter. Én azonban úgy érzem, hogy még mindig keveset tettem. Ha jobban osztanám be az időmet, sokkal több dolgozónak ad­hatnám át tapasztalataimat. Komló is azok közé a bányák közé tartozik, amelyek január­ban csúfosan elmaradtak és kemény munkával kell behozniuk az elmaradást. Ígérem, minden erőmmel azon leszek, hogy a feltá­rás meggyorsításával, munkamódszerem átadásával hozzájáruljak, ahhoz, hogy bányánkban nyoma se maradjon ennek a szégyen­letes elmaradásnak. (A február 74 Mnyászi konferencen elhang­­zott felszólalásokból) SZABAD NÉPHÉTFŐ, 1953 FEBRUÁR 9 Azoljab­bult a Kohászati Bok­rosok Szakszer­ves­ete A Kohászati Dolgozók Szakszervezete va­sárnap tartotta alakuló küldöttközgyűlését a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszerve­zetének kultúrházába­n. Az alakuló küldött­közgyűlésen megjelent Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. Mekis József, a Vas- és Fémipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke megnyitó be­szédében arról szólt: mi tette szükségessé a kohászati dolgozók önálló szakszerveze­tének megalakulását. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete — amelyhez ed­dig a kohászati dolgozók is tartoztak — már nem tudott kielégítően foglalkozni a kohászok problémáival. A kohászati minisz­térium megalakulása pedig még inkább szükségessé tette az önálló kohászszakszer­vezet létrehozását. Az új szakszervezet eredményesebben tud majd küzdeni a ko­hászok előtt álló rendkívül nagy feladatok megvalósításáért. A közgyűlés elnökségének és bizottságai­nak megválasztása után Martin Ferenc, a SZOT titkára ismertette a Kohászati Dol­gozók Szakszervezete előtt álló feladatokat. Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének és Rákossi Mátyás elitárs üd­vözletét tolmácsolta. — Az újonnan megalakuló szakszervezet és annak vezetősége — mondotta — csak akkor tud jó munkát végezni, ha megkö­veteli a szakszervezeti funkcionáriusoktól a párt- és a kormányhatározatok végrehajtá­sát. De emellett szükséges az is, hogy a szakszervezet a kohászokra váró nagy fel­adatok megoldása érdekében szorosan együttműködjék a kohászati minisztérium­mal. Ez a szoros együttműködés az egyik fontos feltétele annak, hogy a szakszerve­zet és az egész kohászat eleget tegyen a párt által kitűzött feladatoknak, hogy 1953. évi tervünket teljesítsük és túlteljesítsük. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkárhelyet­tese felszóla­lásában arról beszélt, hogy a párt várja az új szakszervezet segítségét a kohászati előtt álló országos jelentőségű feladatok megoldásában. A szakszervezet­nek tovább kell fejlesztenie a munkaver­seny eddigi eredményeit. Hivatkozott azok­ra a kimagasló teljesítményekre, amelye­ket 1949-ben a sztálini műszakon a szta­hanovisták elértek Az új szakszervezet egyik legdöntőbb feladata lesz, hogy e ha­gyományokra támaszkodva, s ezeket tovább­fejlesztve, kiszélesítse a munkaversenyt a kohászati üzemekben. Bás­i Lajos, a Diósgyőri Kohászati Üze­mek VB-elnöke azokról a hiányosságokról beszélt, amelyek üzemében a szakszerve­zeti munkában mutatkoznak. A szakszer­vezeti aktívák és a­ műszaki vezetőség kö­zött nem kielégítő a kapcsolat, az aktívák nem veszik eléggé igénybe a műszaki ve­zetők segítségét. A hozzászólások után a küldöttek meg­választották a szakszervezet központi ve­zetőségét és ellenőrző bizottságát, majd határozati javaslatot fogadtak el. A küldöttek a magyar kohászati dolgo­zók nevében levelet intézn­ek Rákosi Má­tyás elvtárshoz Az alakuló küldöttközgyű­lés után a Kohászati Dolgozóik Szakszer­vezetének központi vezetősége megtartotta első ülését. A szakszervezet elnökévé Mar­tin Ferencet, titkárává Virizdai Gyulát vá­lasztották meg. Két vasmegyei község párosversenye a gyors beadásért Mintegy két héttel ezelőtt azok a dolgozó parasztok, akik példás be­adásuk jutalmaként Pak­ádon üdültek, versenyfelhívást intéztek az ország dol­gozó parasztságához. Ennek hatására a községek egymás után kelnek ver­senyre egymással, s vállalják, hogy határ­idő előtt teljesítik a­z idei begyűjtést, ren­dezik a tavalyi hátralékokat. Vas megyében Csehimindszent és Csehi községek is párosverseny-szerződést kötöt­tek egymással. Elhatározták, hogy április 4-re, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulójára teljesítik a baromfi- és tojás­­beadás első félévi tervét. Kibontakozik a párosverseny a dolgozó parasztok között is: Csehimindszenten 48, Csehin pedig 80 egyénileg dolgozó paraszt kötött páros­verseny-szerződést. Csehimindszenten a beadásban és a fel­­világosító munkában egyaránt kitűnt Kántor György négyholdas dolgozó paraszt, aki máris teljesítette az első negyedévi tojás- és baromfibeadást. Kovács János ötholdas dolgozó paraszt már annyi baromfit vitt az átvevőhelyre, hogy hamarosan elmond­hatja: egész évi kötelezettségének eleget tett. Csehi község dolgozó parasztsága pe­dig azzal büszkélkedik: 140 százalékra tel­jesítette már a baromfibeadás első félévi tervét. A két szomszédos község tanácsa nap­ról napra figyelemmel kíséri a versenyt, népszerűsíti a beadásban kitűnt dolgozó parasztokat. De a tanács sem Csehimind­szenten, sem Csehiben nem figyelt fel arra, hogy veszélyben van az ígéret telje­sítése, mert bár a baromfibeadás jól ha­lad , a tojásbeadás üteme mindkét he­lyen lassú. Csehimindszent eddig 14, Csehi pedig mindössze 7 százalékra teljesítette a tojásbeadás félévi tervét. A hátralévő hetekben a két községi tanács, s a két község dolgozó parasztsága különösen a tojásbeadásra fordítson gondot, mert most ettől függ, hogy Csehi is, Csehimindszent is teljesítse fogadalmát, s­­ az is, hogy melyik község kerül ki győztesen a páros­versenyből. Föl­dm­ű­vesszövetkezeti áruház nyílt Csongrádon Vasárnap nyit meg Csongrádon a me­gye legnagyobb föl­dm­űvesszö­vetkezeti áru­háza. A megnyitó ünnepségen Nánási László, a SZÖVOSZ főtitkárhelyettese beszélt Hangsúlyozta, hogy pártunk és népi de­mokratikus kormányunk a korszerű szö­vetkezeti boltok és áruházak széles háló­zatán keresztül nagy választékban juttat­ja el a jó mínőségű árukat a falusi dolgo­zókhoz. A földművesszövetkezeti kiskeres­kedelmi hálózatban jelenleg mintegy 50 korszerű áruház, 656 kisáruház és sakk szaküzlet áll a dolgozó parasztság ren­delkezésére. A megnyitóbeszéd után az összegyűltek megtekintették a hatalmas, korszerű áru­házat, amelyben a legkülönbözőbb iparcik­kek, text­ianya­gok, készruhák, porcelán- és üvegáruk, könyvek, gyermekjátékok, fű­szeráruk stb. kaphatók nagy választékban. Már az első napon, vasárnap többszáz dolgozó paraszt vásárolt az új földműves­­szöve­vezeti áruházban. (MTI). « MEGJEGYZÉSEK ♦ Rossz ötletek a SZOT műsorfüzeteiben A SZOT kultúrnevelési osztálya műsor­füzeteket ad ki, hogy az üzemi kulturális munkát támogassa. E füzetekben vannak helyes, hasznos szép dolgok is. Vannak komoly hibák is. De a műsorszerkesztési csoport ezt nem hiszi el, szerinte ezek a kiadványok hónapról hónapra színvonala­sabbak, úgy emelkednek, alkat a magasba futó lépcső. Mi az igazság? Hova vezet a lépcső? A SZOT kultúrnevelési osztálya az emlí­tett füzetekben rigmusokat is ad ki, ame­lyekben kevés a köszönet. El kell azonban ismerni, hogy e rigmusok nagyon «prak­tikusak»: egy kis név-behelyettesítés és máris kész e minden üzemre ráhúzható versike. Az egyik rigmus például így hangzik: (Béres) szaktárs vezet a késésben, (Dobos)­brigád lemaradt e héten, (Nyerges) elvtárs dúskál a selejtben, (Bakó) szaki fusizásban mester... Az ilyen készen kapott szemellenző való­sággal csábít arra, hogy az üzemekben csak neveket keressenek a rigmushoz, de ne nézzék meg, hogy a «Dobos»-brigád miért maradt le, «Nyerges» elvtárs miért csinál selejtet stb., stb. De ez még hagy­­ján. Vannak olyan rigmusok is, amelyek szerint a legény a szerelmese arcát 150 százalékos teljesítménynél csókolhatja meg, a szemét 200 százalékos termelési ered­ménynél stb. Ilyen ostobaságokhoz, a dol­gozók ízlésének, érzéseinek és munkájának ilyen otromba megsértéséhez vezet az ál­lítólag «emelkedő» lépcső. Az efféle rig­musok távol állanak a munkásosztálytól, s nagy a gyanúnk, hogy szerzőik is. A SZOT műsorfüzeteiben «irányvonallá» vált a haladó magyar hagyományok­ meg­csúfolása, kiváló költőink műveinek «át­szin­tee után vagy oda­ írása». A műsorszerkesztési csoport, úgy­látszik, így számol: ha a magyar munkás­­osztály szereti Vörösmarty Mihályt, nosza adjunk neki valamit belőle — de «moder­nizálva». S a 9—10. számú kettős füzet­ben közreadták Lovászy Márton «szabad átírását»: «Gondolatok egy (üzemi) könyv­tárban» címmel. A fércmű többek között így hangzik: «A polcokon fenn számos könyv pihen, mit alkotott az ember, az, aki az állatsorból kiemelkedik (jegyezzük bár meg, hogy nem mindenik)». Ugyanennek a füzetnek egyik padi jelenetében Király Dezső szavaltatja szereplőjét — Petőfi «szabadon»: «Talpra veri! Most soha! Add a csókot gyorsan stb. E műalkotást megmutattuk a Ganz Villamossági Gyár kultúrfelelőséne­k, aki csak ennyit mondott: «Ez Petőfi költészeté­nek sárbarántása!» De ha már sár, legyen jó mély — vallja a műsorszerkesztési cso­port és a 11—12. számú füzetben Balassi Bálint egyik örökszép végvári versét kínálja a kultúr­csoportnak «vasasoknak való» for­mában: «Vasasok, mi lehet e széles föld fe­lett szebb dolog ez életnél?... Ellenségei látván, bárhol rátalálván, leleplezik, meg­­rízik, tervteljesitéssel, selejtcsökkentéssel ga­zokt nyakát kitörik...» A műsorszerkesztési csoport véleménye szerint ezek ötletes írói megoldások. Tud­­já­k-e a műsorszerkesztésen, hogy honnan származik ez az «ötlet»? Tudják-e, hogy hol szokás a «Ham­et»-et, a «Háború és bé­ke»-t, s a klasszikus irodalom más reme­keit vicclapok számára átírni? Ha nem tud­ják , megmondjuk: a mai Amerikáiban. Talán mégis jobb volna a fenti ötletről le­mondani. Jurmics László TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL A tanács tagjaiból alakított állandó bi­zottságok, s aktivistáik munkája biztosítja, hogy a dolgozóik tevékenyen részt vegyene­k a tanács ügyeinek intézésében, s ellenőriz­zék az államapparátus helyi szerveinek munkáját. Az állandó bizottságok eleven összekötő kapcsok a tanács, s a dolgozó tö­megek között, ők ellenőrzik a végrehajtó bizottság osztályainak munkáit, közvetítik a dolgozók észrevételeit, kívánságait, javas­latait és mozgósítják a lakosság széles ré­tegeit a feladatok megvalósítására. Ahol jól dolgoznak az állandó bizottsá­gok, ott napról napra erősödik a tanács tö­megkapcsolata. A budapesti IV. kerületi ta­nács munkája is ezt bizonyítja. Az elmúlt néhány hónap alatt sokat javult az újpesti tanács állandó bizottságainak munkája. Már több mint kétezer aktivistájuk van. A dolgozók között rendszeresen végeznek fel­­­világosító munkát s ellenőrzik a feladatok-­ végrehajtását. Eredményesebbé teszi az új­pesti ta­nács munkáját például az, hogy az állandó bizottságok, s aktivistáik a ta­nácsülés egy-egy fontos napirendi pontját előre megbeszélik a kerület dolgozóival, s a tanácstagok a dolgozók jó javaslatait tol­mácsolják a farmosnak. Így aztán színvo­nalasabb a tanácsülés, a tanácstagok ala­posabban tudnak hozzászólni a problémák­hoz, és sok hasznos­ javaslatot terjesztenek elő. A legutóbbi tanácsülésen például 37 javaslat hangzott el. Különösen jól dolgozik a tanács ipari állandó bizottsága. Minden tagja sok ja­vaslattal, kezdeményezéssel segíti elő a fel­adatok megvalósítását. Az ipari állandó bizottság mellett tíz albizottság működik, s ezek 160 aktívát foglalkoztatnak. Min­den albizottságnak megvan a maga spe­ciális feladata, az egyik a hulladékanyag gyűjtésével foglalkozik, a másik a munka­erő kérdésével, s így tovább. Nemrég ala­kult meg a rejtett tartalékokat feltáró al­bizottság. Munkájának máris komoly ered­ményei vannak. Az idén januárban pél­dául csaknem 100.000 forint értékű hasz­nálaton kívüli gépet, faáru-anyagot, fél­kész bútoralkatrészeket és sok egyéb hasz­nos anyagokat kutattak fel. Az állandó bizott­ság és az albizottságok nagy segítséget nyújtanak a tanács ipari osztályának is. Tébényi Jenő, az ipari állandó bizottság elnöke jól irányítja a bizottság munkáját. Rendszeresen tartanak értekezleteket, meg­beszélik a feladatokat. Az eredmények rendszeres értékelése még jobb munkára lelkesíti az állandó bizottság tagjait. Az újpesti tanács jó tömegkapcsolatát mutatja a széleskörű társadalmi munka is. Az állandó bizottságok, s a dolgozók kez­deményezésére társadalmi munkával utcá­kat hoznak rendbe, tereket salakoznak, s javítják a vízvezetékhálózatot. Az ősszel például a­ Fü­lek-utcában és a Fóti-úton hoz­­ták rendbe a vízvezetéket, az utca lakói önkéntes munkával maguk ásták ki az árkot, s fektették le az új víz­vezetékcsöveket. Ugyancsak tavaly au­gusztusban a kerület dolgozói strand­fürdőt építettek a Dunaparton. A felszabadulás előtt nem engedték itt a dolgozókat fürödni. A dolgozók kérésére a tanács megszervezte a szabadfürdő építé­sét. Sokezer ember vett részt ebben a munkában. Előfordult, hogy vasárnapon­­kint négy-ötszázan is dolgoztak. Ez csak néhány kiragadott példa Az új­pesti dolgozók tavaly csaknem negyedmil­lió forint értékű társadalmi munkát végez­tek, ennyit takarítottak meg népgazdasá­gunknak, így szépítik, fejlesztik városukat a tanács vezetésével a IV. kerület dolgozói. Az újpesti tanárs aktivistái Készüljenek fel a­­nnn­esok is a tavaszi munkára A tavaszi mezőgazdasági munkák előké­szítéséről és végrehajtásáról szóló minisz­tertanácsi határozat községi tanácsaink fel­adatává teszi a mezőgazdasági munkák irá­nyítását és ellenőrzését. A tanácsok gon­doskodjanak arról, hogy a termelőszövetke­zetek s az egyénileg dolgozó parasztok megvalósítják a növénytermelés tervét. A nagyobb terméshozam elérésének elenged­­hetetlen feltétele, hogy tanácsaink jól fel­készüljenek a tavaszi munkára. Már most ellenőrizzék, hogy megvan-e a szükséges vetőmag, gondoskodjanak a fogatok jó ki­használásáról, szervezzék meg a tavaszi munka menetét és ismertessék meg a dol­gozó parasztokkal a fejlett agrotechnikát. Jó eredményeket ért el eddig a tavaszi munka előkészítésében a szolnok megyei Fegyvernek község tanácsa. A községben már kijavították a vetőgépeket, az ekéket, a boronákat és más mezőgazdasági szer­számokat. A tanácstagok s a mezőgazda­­sági állandó bizottság tagjai minden egyes vetőgép kijavítását ellenőrizték. Számba­­vették a fogatokat és megállapították, hogy egy-egy fogat hány holdon végzi majd el a szántást, vetést. Gondoskodott a tanács a vadvizek elvezetéséről is. Csaknem háromszáz hold szántóföldet mentesítettek a vadvizektől. A mezőgazdasági állandó bizottság és nyolcvan aktivistája széleskörű felvilágo­­­sító munkát végez a tavaszi munka érdeké­ben. A község dolgozó parasztjai ősszel mindössze 70 százalékra végezték el a mély­szántást. A mezőgaz­dasági állandó bizott­ság tagjai felkeresték azokat a dolgozó pa­rasztokat, akik elmaradtak a mélyszántás­tól. Munkájuk eredményeként a dol­gozó parasztok tovább folytatták a mun­kát s januárban 643 holdat felszántottak Segítették a tavaszi mezőgazdasági mun­kák jó előkészítését az esti szaktanfolya­mok. A községben három tanfolyam indult a fejlett agrotechnikai módszerek ismerte­tésére. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai fáradságot nem ismerve jártak a dolgozó parasztokhoz, megmagyarázták ne­kik a szaktanfolyam jelentőségét. A fejlett agrotechnika iránt nagyon érdeklődtek a dolgozó parasztok, egy-egy előadáson 60— 70-en is megjelentek. A tanfolyamok kez­dete óta a községben 104 dolgozó paraszt­család lépett be a helyi Kossuth és Vörös Csillag termelőszövetkezetbe és 17 család­dal új I. típusú termelőszövetkezeti cso­port is alakult. A fegyverneki tanács azonban nem tett hathatós intézkedéseket, hogy a vetőmag­gal nem rendelkező dolgozó parasztok ha­ladéktalanul beszerezzék vetőmagszükség­letüket. Kiss Béla, a tanács titkára azt mondotta: «Nem lesz itt semmi baj, előka­parják majd a vetőmagot a dolgozó pa­rasztok, amikorra szükség lesz rá». Az igaz, hogy a vetőmagról a dolgozó parasz­toknak maguknak kell gondoskodniuk, de ha a tanács nem ellenőrzi idejében mit csinálnak, könnyen bajok támadhatnak a vetéskor. Márpedig a tavaszi vetés ideje erősen közeleg, nincs sok idő a késleke­désre. Február 27-én kezdődik a magyar szakszervezetek XVI­L kongresszusa A Szakszervezetek Országos Tanácsának hatodik teljes ülése 1953 február 27-re hívta össze a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát. A háromnapos ta­nácskozáson húsz szakszervezet részéről 630 küldött képviseli a magyar szervezett dolgozókat. Az élenjáró szovjet szakszer­vezetek küldöttsége mellett sok más ország szakszervezetének képviselői is várhatók a kongresszusra. A kongresszuson Kristóf István, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának főtitkára számol be a XVII. kongresszus óta végzett munkáról és a szakszervezetek további fel­adatairól. Külön napirendi pontként tárgyalja meg a kongresszusi szakszervezetek feladatait a munka- és egészségvédelem, valamint a társadalombiztosítás terén. Sor kerül a szakszervezetek alapszabályainak módosítá­sára is. Végül megválasztják a kongresz­­szuson a Szakszervezetek Országos Taná­csa és az ellenőrző bizottság tagjait. Sokezer üzemben, műhelyben és munkahelyen a dolgozók tízezrei vitat­ták meg a határozati javaslat ter­vezetét és tettek javaslatokat.­ly módon a szervezett dolgozók széles tömegei nem­csak küldötteik útján, hanem személyes­­javaslataikkal közvetlenül is részt vesznek a kongresszus munkájában. (MTI) Pest megyei békeharcosok találkozója • Vasárnap délelőtt a pest megyei tanács közgyűlési termében találkozóra gyűltek össze Pest megye élenjáró értelmiségi­­bé­keharcosai: tudósok, egyetemi tanárok, or­vosok, pedagógusok, agronómusok, hogy megbeszéljék feladataikat a békéért vívott harcban. Megjelent a találkozón Benke Va­léria, az Országos Béketanács titkára. Kol­­bai Károly­­ egyetemi tanár megnyitó sza­vai után Józsa Ferencné, ceglédi általános iskolai tanítónő, a népek bécsi békekon­gresszusán résztvett magyar küldöttség tagja tartott beszámolót . Az a tény, hogy a kongresszuson 75 mérnök, 94 pedagógus, 189 író és költő volt jelen, azt bizonyítja, hogy az értel­miségiek átérzik a béke fenntartásának és megőrzésének fontosságát — mondotta. Arról beszélt ezután, hogy a magyar ér­telmiségre fontos szerep vár népünk béke­harcában. Számos hozzászólás után a találkozó részvevői határozatot fogadtak el, amely­­ben ígéretet tesznek, hogy fokozzák erőfe­szítéseiket a béke védelmében. (MTI)

Next