Szabad Nép, 1953. március (11. évfolyam, 60-90. szám)

1953-03-01 / 60. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1953 MÁRCIUS 1 Okuljunk a kiskőrösi járás hibáiból A kiskőrösi járási tanácsot — mint a «Szabad Nép» a minap megírta — hosszú időn át az ellenség vezette. A tanácselnök kulák, sikkasztó, horthysta tiszt volt. Hasonszőrű cinkosaival két és fél éven keresztül mentette a kulákot, zaklatta és sanyargatta a dolgozó parasztokat. Egyengette a kulákok útját a termelőszövetkezetbe, óvta, védte őket a beszolgáltatás és a munka kötelezettségeitől. Ebben a járásban nem volt ritkaság, hogy a listán kulákok nevét dolgozó parasztokéval cserélték fel, kulákok beszolgáltatási kötelezettségét duplán a dolgozó parasztok vállaira rakták. A járás falvaiban a «közérdekű híradó» arról fecsegett, hogy ha, ez nem lesz, ha az nem lesz, a dolgozó parasztokkal «mint a nép ellenségeivel bánnak el». A dolgozó parasztok portáit hamis, jogtalan követeléseket tartalmazó, fenyegetőző hangú idézésekkel árasztották el, százszámra citálták be őket és várakoztatták munkaidőben jogtalanul a hivatalok folyosóin, s olyan hangon teremtettették le őket, amilyet Horthy szolgabírái és jegyzői óta a magyar paraszt nem hallott. A járási tanács ellenséges vezetői gondoskodtak róla, hogy az elszámoltatás és adószedés munkájába legalább napidíjasként becsempésszenek elcsapott volt horthysta hivatalnokokat, gyülevész, foglalkozásnélküli élősdieket, akik megbízatásukkal visszaélve, zsarolták a dolgozó parasztokat. Mindez a járási és a megyei pártbizottság és a megyei tanács orra előtt történt. Állami és pártszerveinknek nem tűnt fel, hogy abból a kiskőrösi járásból, amelyben a tszhez tartozó szántóterület nem haladja meg a 12 százalékot, a járási tanács provokatív módon március 9-re, «Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére» ,termelőszövetkezeti «szocialista járást» akart csinálni. Mindez persze ürügy volt a dolgozó parasztok elleni erőszakra, vagy az adózási és beadási kötelezettségek elengedésének hazug, zavart keltő ígérgetésére. Az ellenség természetesen Kiskőrösön sem járt másképp, mint előbb-utóbb mindenütt az országban: rajtavesztett, s oda került, ahová való. Felmerül azonban a kérdés: miért garázdálkodhatott ilyen soká és ilyen pimasz nyíltsággal? Azért és csak azért, mert ennek az ellenségnek hatalmas szövetségese támadt. Ez a szövetséges nem más, mint egyes állami és pártszerveink hiszékenysége, politikai vaksága. Arra számított az ellenség, hogy a mi helyi, állami és pártszerveink a papírjelentések és nem a tényleges tevékenységük alapján ítélik meg őket. S ha állami és pártszerveink rá is jöttek, hogy a járásnál az őszi vetésterületet papíron 25 százalékkal «megtoldották» — ezt vállvonogatva tudomásul vették. Arra számított az ellenség, hogy állami szerveink még a papírokat sen nagyon nézik meg. A belügyminisztérium személyzeti osztályán ott feküdtek az iratok, amelyekből kiderülhetett volna, hogy kulákra, gaz ellenségre bízták a járás ügyeinek állami intézését Az ellenség azért garázdálkodhatott, mert elvtársaink sem az embert, sem az iratot nem nézték meg. Ezekben az állami és pártszervekben nyilván sok szó esett az éberségről, a bírálatról és önbírálatról, sokszor hangzott el, hogy a szocializmus építésének viszonyai között az osztályharc éleződik. De ez a tanítás nem vált mindennapi munkájuk fegyverévé. Arra számított és számít az ellenség, hogy elvtársaink nem tanulmányozzák a párt politikáját. Vagy ha tanulják nem válik vérükké, hanem jegyzetfüzetükben marad. Nem alkalmazzák azt, nem harcolnak érte. Ez az oka annak, hogyha kiskőrösi járásban elvtársaink hosszú időn át nem ismerték fel az ellenség tevékenységét, nem látták és hallották meg a dolgozó népet ért sérelmeket. Milyen általános tanulságokat lehet levonni a kiskőrösi esetből? Magától értetődik, hogy a járásban felfedett hibák ilyen mértékben országosan nem általánosíthatók. Nem kétséges azonban, hogy — ha ilyen mértékben nem is, de részben országosan általánosíthatók állami és pártszerveink tanácsmunkájának hibái, amelyeket ebben a járásban az ellenség kihasznált. . Helyi tanácsainkat természetesen általában nem az ellenség, hanem a dolgozó nép vezeti. Tanácsaink zöme sokat fejlődött az elmúlt esztendőben. Legjobb tanácsaink a tömegekkel együtt, velük összeforrva végzik munkájukat. Különösen nagy a jelentősége a falusi tanácsoknak, mert elsősorban ezek munkáján — a jó tanácsok munkáján — tanulhatják meg dolgozó parasztjaink, hogy a mi államunk nem ellenük hanem értük van őket szolgálaa, ha termelőmunkájukhoz ad segítséget, ha anyagi és kulturális szükségleteikhez, gyermekeik neveléséhez ad segítséget — de őket szolgálja akkor is, ha az állampolgári fegyelem szigorú betartását követeli meg, ha érvényt szerez a termelés és beszolgáltatás követelményeinek De túl ezen, most a tavaszi munka idején falusi tanácsaink jelentősége valósággal megsokszorozódik. Folyik a vetőmagvak kicserélése, a szántás-vetési résen kell tenni, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlen, hogy megműveljék a tartalékföldeket is. Jórészt a most következő hetek döntik el, hogy milyen és mennyi lesz az ország kenyere Ezekben a hetekben dől el, hogyan sikerül átteleltetnünk állatainkat. Nagyon sok függ most attól, milyen a tanácsok és a dolgozó parasztok viszonya, mennyire forr össze a tanács a falu dolgozó népével. Érthető, ha az ellenség is igyekszik a falun ezt a fiatal intézményünket belülről aláásni, gyengíteni, igyekszik lazítani a tanácsok és a dolgozók kapcsolatát és ezzel lazítani a dolgozó parasztság és az állam, a dolgozó parasztság és a munkásosztály viszonyát. Nem új jelenség ez. Rákosi elvtárs már két évvel ezelőtt, az MDP második kongresszusán figyelmeztetett arra, hogy tanácsainkba horthysta és egyéb ellenséges elemek igyekeznek befurakodni, sha nem szorítjuk gyorsan vissza ezeket az elemeket, akkor tanácsaink nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket». A kiskőrösi eset, amely nem elszigetelt jelenség, legyen intő példa arra, hogy állami és pártszerveink fokozzák éberségüket, leplezzék le és semmisítsék meg a tanácsokba befurakodott osztályellenséget, intő példa arra, hogy jobban harcoljanak pártunk politikájának minden eltorzítása ellen. Harcoljanak a tanács munkánkat visszahúzó, a tömegek érdekeit semmibe vevő bürokratizmusa a vezetés és ellenőrzés papiros módszerei ellen. A kiskőrösi eset egyik tanulsága, hogy a tanácsokba furakodott ellenséget csak úgy tudjuk leleplezni és megsemmisíteni, ha leküzdjük saját munkánk hiányosságait, melyet az ellenség ravaszul nap mint nap kihasznál. , Falusi tanácsainknak olyan munkára és olyan lendülettel kell mozgósítania a falu népét, hogy dolgozó parasztságunk, s az egész ország kiheverhesse a tavalyi aszály súlyos veszteségeit. Ez a tavaszhadjárat, a kenyércsata döntő ütközete, melynek megnyeréséhez nem elegendők a jól átgondolt, helyes rendelkezések, államunk szervezett segítsége. A győzelemhez egyetlen nap, egyetlen óra elpocsékolása nélkül az egész falu talpraállítása kell! Aki provokációs céllal éket ver a dolgozó parasztok és saját tanácsai közé, s aki szájtáti módon tűri ezt — az ellenség vagy az ellenség szövetségese. Falusi, járási, megyei párt- és állami szerveink szemét nyissa ki a kiskőrösi példa. Az egész dolgozó parasztság élén söpörjék el az útból a provokáló ellenséget,, rázzák fel a lelketlen bürokratákat, a munkahalogatókat, a kényelmeskedőket. Akik csak azt a tanulságot vonják le a kiskőrösi esetből, hogy meg kell védeni a dolgozó parasztokat a provokatív «baloldali» túlkapások ellen — azok csak a feladat egyik, s könnyebbik oldalát látják. Tanácsaink munkájában a fő veszély az elmaradottak uszályába kerülés, melyet százféleképp használ ki az ellenség. A példátlanul nagy tavaszi munkafeladatoktól való meghunyászkodó visszahúzódás, aluszékonyság, a kormányhatározatok végrehajtásának halogatása, a munka- és állampolgári fegyelem «elnézéssel» történő lazítása — nem kevésbbé merénylet a paraszti érdekek ellen, mint a «baloldali» provokációk. A kettő szükségszerűen együttjár. Ahol előbb elalusszák az időt, ott utóbb szükségszerűen «rohammunkával», «vedd, ahol éred» alapon, törvényeink otromba megsértésével próbálják pótolni a mulasztottakat. A törvények megsértése jobbról, maga után vonja a törvények megsértését balról. Ezért a túlkapásoknak, a felesleges és jogosulatlan zaklatásoknak is az ellenszere a törvény, annak következetes és szigorú betartása az első pillanattól kezdve. A törvényszabta kötelességek teljesítését úgy kell számonkérni, hogy minden dolgozó paraszt megértse, e maga ügyét védi, támogatja, ha törvényeinket követi; hogy minden dolgozó paraszt megértse: gépet és villanyt, iparcikket és kultúrát, békét és fejlődést teremt magának, falujának, ha törvényeinket, rendelkezéseinket követi és maga is őrködik tiszteletben tartásukon. Dolgozó parasztságunk akkor érti meg mindezt, akkor száll síkra velünk együtt a szigorú törvényességért, ha látja és tapasztalja, hogy lesújtunk a törvénysértő és provokáló ellenségre, kiszorítjuk a tanácsokból; ha látja és tapasztalja, hogy munkánkban nincs helye liberalizmusnak, bürokráciának, nincs helye a halogatásnak, patópálkodásnak, ha tanácsainknál megszűnik a törvények és rendeletek lebecsülése. Csak az állami rendelkezések igazságos végrehajtásáért vívott harcban alakulhat ki és szilárdulhat meg a helyes kapcsolat a tanácsok és a tömegek között. E kapcsolat létrejöttéért, megerősödéséért küzdeni, ezen őrködni — minden állami szervünk, minden pártszervünk elemi kötelessége. Ha a kiskőrösi példa nyomán, az ellenséggel szemben tanúsított éberség fokozódását kísérni fogja a falusi tömegek megalkuvás nélküli mozgósítása nagy tavaszi feladatainkra, akkor a győzelem nem marad el. Rákosi elvtárs fogadta az Indiai Köztársaság budapesti követét Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szombaton délelőtt fogadta K. P S. Menont, az Indiai Köztársaság rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét. A fogadás alkalmával jelen volt Sík Endre rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője is. (MTI) A minisztertanács határozata «Jászai Mari-díj» alapításáról A minisztertanács szocialista-realista színjátszásunk fejlesztése terén kiemelkedő eredményt elért színészeink, filmszínészeink, színpadi és filmrendezőink kitüntetésére «Jászai Mari-díj» elnevezéssel színművészeti díj alapítását határozta el. A minisztertanácsi határozat értelmében az előző év folyamán elért kiváló színészi, színpadi, illetve filmrendezői teljesítmények jutalmazására négy 6000 forintos és hat 3000 forintos díj osztható ki. A «Jászai Mari-díj»-az első ízben felszabadulásunk évfordulóján, április 4-én osztjuk ki. A minisztertanács határozata újabb jele annak a megbecsülésnek a gondoskodásnak, amellyel pártunk ,és kormányzatunk a szocialista építés ügyét szolgáló színművészet és annak dolgozói felé fordul. (MTI) HARCBAN A TAVASZI MUNKA SIKERÉÉRT A tavaszibúza-vetés hírei A tavaszibúza vetésének most van az ideje. Számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben már napok óta vetik a tavaszibúzát. A mezőhegyes állami gazdaságban 50 hold jarovizált tavaszibúzát vetettek el keresztsorosán. A surjáni állami gazdaságban csaknem 1000 holdat simítottak, 200 holdnyi borsót elvetettek s jól halad a tavaszibúza vetése is. Megkezdték a tavaszibúza vetését a miskolci állami gazdaság gyömrőpusztai üzemegységében is. A balatonújhelyi állami gazdaságban 50 hold hiányzott a gabonavetés tervének teljesítéséhez. A brigádok csütörtökre elvetették az utolsó ötven hold búzát is. A szolnok megyei tószegi Alkotmány termelőszövetkezet is tavaszi búzával pótolta az őszről elmaradt gabonavetést. A cseretermény ellenében szerdán megkapták a tavaszibúza-vetőmagot, azonnal hozzáláttak a vetéshez, s péntekre földbe került a mag. Vetik a tavaszi búzát a borsodmegyei Tiszaluc termelőszövetkezeti községben, a békésmegyei dombegyházi Petőfi termelőszövetkezetben, a heves megyei kápolnai Május 1 tszcs-ben és számos más helyen. Továbbszélesedik az mozgalom, állami Az állami gazdaságok legjobb traktorosai megígérték, hogy legalább 1700 normálholdnak megfelelő talajmunkát végeznek az idén A kiváló traktorosok nagy lelkesedéssel fogtak hozzá felajánlásuk teljesítéséhez. Süveges Dániel, a szolnok megyei surjáni állami gazdaság traktorosa az elmúlt 36 óra alatt traktorával 34 holdon szántott, simítózott és tárcsázott. Napi teljesítménye elérte a 186 százalékot. Süveges elvtárs, az «1700 normál hold»-mozgalom kezdeményezője, állja a szavát s minden percet kihasznál a munkára. Amikor a gazdaság területén átmenetileg már nem volt több traktormunkára alkalmas terület, a szakállasi Micsurin tsz segítségére sietett. A szolnokmegyei kunmadarrasi állami gazdaságban sorra csatlakoznak a trakto-A nógrádmegyei Vanyarc egyénileg dolgozó parasztjai a tavaszibúza-vetőmagéret idejében beszállították a földművesszövetkezet raktárába a csereterményt. Mihelyt megkapták a vetőmagot, azonnal hozzáláttak a vetéshez Táborszki Sámuel 19 holdas és id. Jakus Pál 17 holdas kommunista dolgozó parasztok jártak élen a munkában. Szombatra a vanyarciak a tavaszi búzának több mint 60 százalékát elvetették s emellett kis híján befejezték az árpavetést és a simítózást. Csongrád megyében az ősszel igen sok termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt az előírtnál kevesebb kenyérgabonát vetett el, így aztán most, tavasszal kell pótolniok a mulasztást. Csongrád megyében mégsem halad megfelelően a vetőmagcsere. Még a szentesi járásban is, ahol pedig legjobb az eredmény, a csereterménynek csupán kis százaléka gyűlt be, s így vontatottan halad a vetőmagvak cseréje. Különösen súlyos a helyzet a szegedi és a makói járásban. A csongrádmegyei tanács haladéktalanul teremtsen rendet a vetőmagcsere dolgában, mert különben elkésnek a tavaszi búzavetéssel. „1700 normálhold“ gazdaságainkban vások az «1700 normálhold»-mozgalomhoz Trázsi Kálmán és Túri Sándor sztálingelvezetők elhatározták, hogy az idén legalább 2000 normál holdat teljesítenek. Bala Lajos és M. Juhász Imre G—35-ös traktorukkal egyenként 1700 hold megművelését vállalták. A komárommegyei perjéspusztai állami gazdaságban Mészáros István traktoros már a vetés első napján két normát teljesített. A brigádok reggel 9-től sötétedésig 30 hold borsót vetettek el. A vetés első napja óta kapcsolt gépekkel dolgoznak. Két traktor után 3—3 vetőgépet és megfelelő számú magtakarót kapcsoltak. Mészáros István megfogadta, hogy vetéstervét két héttel a megszabott határidő előtt befejezi. A gazdaságban már a tavasziárpát is vetik. Gyorsan végezzük el az őszi szántások simítózását Az ősszel vagy télen mélyen szántott talaj csaknem teljesen magába szívta az őszi és a téli csapadékot. A felhalmozódott vízkészletből a növények úgyszólván egész tenyészidejük alatt táplálkozhatnak Ennek a nedvességnek a megőrzése tehát rendkívül fontos. A mezőgazdaság dolgozóinak mindent el kell követniük, hogy a talajban felhalmozódott őszi és téli csapadék elpárolgását megakadályozzák, illetve a lehető legkisebbre csökkentsék. Ehhez az szükséges, hogy a talaj felszínén apró, morzsás, vékony takaróréteget hozzunk létre. Ezt legegyszerűbben simítózással érhetjük el. A talaj felszínén kialakított vékony réteg — mint egy szigetelő takaró — akadályozza a nedvesség elpárolgását. A simítózással, az őszi szántás felszínét egyenletessé tesz szűk, így csökken a párologtató felület. A minisztertanács határozata előírja, hogy a simítózást haladéktalanul meg kell kezdeni, amint rá lehet menni a felszántott talajra, s három napon belül be kell fejezni. Ennek a nagyjelentőségű talajmunkának ez a legfontosabb szabálya A téli csapadékban gazdag talaj a tavaszi felmelegedéskor rengeteg vizet párologtat el. Kísérleti megfigyelések szerint az el nem simítózott szántás egyetlen nap alatt holdankint mintegy 15.000 liter vizet veszít Ez a veszteség szeles időben még fokozódik, három-négyszeresére növekedhet. Ha például valahol öt napot késnek a simítózással, akkor egy-egy holdon a legóvatosabb számítás szerint mintegy 75.000 liter vizet vesztünk. Ennyi víz elegendő 100 kiló gabona (szem és szalma), vagy 200 kiló kukoricaszem és szár fejlődéséhez. A simítózással való késedelmeskedés tehát a termés mázsáitól fosztja meg a termelőt és az országot. A tavalyi aszályos év egyik legfőbb tanulsága, hogy azokon a helyeken, ahol jól megőrizték a talajban lévő őszi és téli nedvességet, ahol idejében simítoztak, ott a szárazság kevesebb kárt tett. Igaz, a tavalyihoz hasonló aszály ritka. De minden dolgozó paraszt tapasztalatból tudja, hogy a tavaszi és nyári eső nem pótolja teljesen a talaj elpárologtatott nedvességkészletét. A simítózatlan talajba vetett növény normális időjárás mellett is kevesebb termést hoz. Mikor kezdjük meg a simítózást? A simítózásra a legalkalmasabb a kellően szikkadt, de még nyirkos talaj. Éppen ezért állandóan figyelni kell a talajt, a mihelytszikkadni (pirkadni) kezd — kezdjük el a munkát. A gondos figyelésre igen nagy szükség van, hiszen enyhe, szeles tavaszi időben, főként a magasabb fekvésű földeken a talaj fél nap alatt kiszikkad. Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy egyetlen percet se veszítsünk el. De elsietni sem szabad a munkát. Ha a talaj felszíne nedves, kenődő, ne simítózzunk, mert kárt okozunk. Ilyenkor a talaj felszínén cserepesedő réteget hozunk létre, amely hátráltathatja a növények fejlődését. A simítózást fogattal, könnyű traktorral végezzük. Szervezzük meg úgy a munkát, hogy minél gyorsabban befejezzük a simítózást. Ha traktorral dolgozunk használjuk ki jól agép vonóerejét Helyes gép-kapcsolással a traktor egyszerre 18 méter szélességben is simítózhat. A munkára a Villamsz-féle talajsimító a legalkalmasabb, mert alkalmazkodik a talajfelszín egyenetlenségeihez. Ezt az egyszerű szerszámot bárhol házilag elő lehet állítani. Nem kell hozzá más, csak néhány négyszögletes fadarab, amelyeket rövid láncokkal, vagy kötelekkel kapcsolunk egymás után. Ha a talaj felszíne kérges, az első lécbe szögeket kell verni. Ezek a szögek megtörik a kérges réteget, lazítják a talajt. A simító csak akkor végezhet jó munkát, ha a szántás irányára ferdén keresztbe vontatjuk. s Az elmúlt napok kedvező időjárása következtében a talaj csaknem az egész országban megszikkadt. A simítózást nagy erővel meg kell kezdeni. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és az egyénileg dolgozó parasztok harcoljanak a simítózás gyors elvégzésével is a szántóföldi növényeik gyors fejlődéséért, a bőséges termésért. A szocialista verseny fellendítéséről, az üzemi szakszervezeti munka fejlesztéséről tárgyalt a SZOT XVIII. kongresszusa A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa szombaton folytatta tanácskozását. A tanácskozáson megjelentek Hidas István és Kiss Károly elvtársak, a minisztertanács elnökhelyettesei, Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára, Zsofinyecz Mihály elvtárs középgépipari miniszter, Harustyák József elvtárs, a SZOT elnöke, Apró Antal elvtárs, építőanyagipari miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak több más tagja. Részt vettek az ülésen a Szakszervezeti Világszövetség és a szovjet szakszervezetek küldöttsége és a többi külföldi szakszervezeti küldöttség tagjai is. A szombati vitában felszólaltak: Mekis József elvtárs, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Veres Rudolfné elvtársnő, a Magyar Pamutipar Üzemi bizottságának tagja, Pénzes Lajos elvtárs, a zalamegyei bányász területi bizottság elnöke, Mislóczky Mátyás elvtárs, diósgyőri olvasztár, Holczapfel Károlyné elvtársnő, a Duna Cipőgyár OB-elnöke, Marcel Dedieu elvtárs, a Francia Általános Munkásszövetség végrehajtó bizottságának tagja, a közlekedési szakszervezet titkára, Borbás Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke, Sági László elvtárs, a Hámán Kató Fűtőház OB-elnöke, Kresák Magdolna elvtársnő, bányagépkezelő, a tizenhét hős szuhakállói bányász egyike, Komor Imre elvtárs, a «Szabad Nép» szerkesztőbizottságának helyettes vezetője, Stanislaw Kowalczyk elvtárs, a Lengyel Szakszervezetek központi bizottságának titkára, Loy Árpád elvtárs, az alberttelepi szénbánya Kossuth-díjas sztahanovista frontmestere, Csermák József elvtárs, kalapácsvető olimpiai bajnok, Kara József elvtárs, a MÁVAG szakszervezeti bizottságának elnöke, Walter Sacchetti elvtárs, az olasz szakszervezetek képviselője, Kádas István elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Brutyó János elvtárs, építésügyi miniszterhelyettes, Bessenyei Pálné elvtársnő, a MOMÉB elnöke, Reszegi Ferenc elvtárs, az Építőanyag ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Horn Dezső elvtárs, a SZOT kultúrnevelési titkára, Baski János elvtárs, a Budapesti Kénsavgyár OB-elnöke, Gusztáv Hnilicka elvtárs, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezetek Szövetségének titkára, Döbrentei Károly elvtárs, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Varga I Zoltán elvtárs, a szakszervezetek borsod- i megyei tanácsának elnöke, Constantin Butaru elvtárs, a Román Népköztársaság Szakszervezetei Központi Tanácsának titkára, Gyetvai Irén elvtársnő, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Béres József elvtárs, a borsodmegyei közalkalmazottak szakszervezete területi bizottságának elnöke, Seprényi Sándor elvtárs, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Tóth III. János elvtárs, aMiskolciFűtőház Kossuth-díjas sztahanovista főmozdonyvezetője A kongresszus Kristóf István beszámolóját a SZOT XVII. kongresszusa óta végzett munkáról és a szakszervezetek további feladatairól, valamint a SZOT Ellenőrző Bizottságának jelentését elfogadta. A felszólalásokra Kristóf elvtárs válaszolt s ezzel befejeződött a szombati tanácskozás. Az alábbiakban közlünk néhány, pénteken és szombaton elhangzott felszólalást. Az első sztálinvárosi nagykohó építőinek nagyszerű kezdeményezése: Tartsunk orstígsseite fátszabad ultisi hetet! Claus Alajos Kossuth-díjas főmérnök a sztálinvárosiak nevében szólalt fel: — ötéves tervünk egyik leghatalmasabb alkotásának, a Sztálin Vasmű nagyolvasztójának építői nevében köszöntöm a szakszervezetek XVIII kongresszusát. Mi, a Sztálin Vasmű nagyolvasztójának építői a a szocialista termelés élvonalában harcolunk. — Jól tudjuk, hogy ötéves tervünknek a kohászatra vonatkozó feladatai csak akkor valósíthatók meg, ha a Sztálin Vasmű hatalmas berendezései a tervezett időpontban bekapcsolódnak a termelésbe. Minden erőfeszítésünknek arra kell tehát irányulnia, hogy biztosítsuk az előírt határidők pontos betartását, sőt lehetővé tegyük a berendezések határidő előtti üzembehelyezését. Amikor az elmúlt év végén Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén kijelölte a népgazdaság fejlesztése terén előttünk álló feladatokat, külön, kiemelte, hogy terveinknek megfelelően, mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk a Sztálin Vasművet, Gerő elvtárs szavai a párt álláspontját fejezték ki és Sztálinváros dolgozói mindenkor magukévá teszik a párt iránymutatását. Ezért mi, a nagyolvasztó építői, elhatároztuk, hogy hazánk felszabadulása ünnepének tiszteletére március 20-tól április 4-ig «felszabadulási hetet» tartunk, amelynek keretében újabb termelési győzelmekkel bizonyítjuk be a felszabadító Szovjetunió iránt, Sztálin elvtárs iránt, pártunk iránt érzett hálánkat és forró szeretetünket. Élenjáró dolgozóink kezdeményezését a kohómű összes dolgozói magukévá tették. A tervek teljesítéséért érzett felelősségüket bizonyítva — többezer sztálinvárosi dolgozó csatlakozott már eddigis a kezdeményezéshez. A felszabadulási hét keretében a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat dolgozói vállalják, hogy a nagyolvasztó és léghevítő falazásánál április 4-ig munkájuk jobb megszervezésével átlagosan tíz nap előnyt érnek el A Cső- és Erőműszerelő Vállalat dolgozói a gáz- és levegővezetékek szerelésénél nyolcnapos előnyt biztosítanak. A Mélyépítő Vállalat dolgozói tíz napot pótolnak a nagyolvasztó építkezéseinél fennálló, átlagosan másfélhónapos elmaradásukból. A MÁVAG kohószerelőcsoportjának dolgozói vállalják, hogy a nagyolvasztó és léghevítő vadszerkezetének szerelésénél átlagosan nyolcnapos előnyt szereznek. A nagyolvasztó építésénél dolgozó műszaki vezetők vállalják, hogy a terv tökéletes felbontásával megszervezik és koordinálják az építkezési munkákat, s ezzel biztosítják a vállalások teljesítését. — Kedves elvtársak! Az országnak adott szavunkat meg akarjuk és meg is fogjuk tartani. Célunk reális. Dolgozóink akarnak versenyezni, de megkívánják a szakszervezeti és műszaki vezetőktől és kérik a pártszervezetektől, hogy adjanak komoly segítséget a munkához. A nagyolvasztó építőinek ez a kezdeményezése csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, nagy békeművünk gyors felépítését, ha a sztálinvárosiak munkai lendülete magával ragadja az ország minden üzemét, az üzemek minden dolgozóját. A Sztálin Vasmű kohójának határidőre történő üzembehelyezése nemcsak a sztálinvárosi dolgozók munkáján múlik. A vasmű dolgozói számítanak arra, ■hogy elvtársi segítséget kapnak mindazoktól, akik a kohóhoz szükséges anyagok és szerelvények szállításával vagy a szerelések lebonyolításával részt vesznek a kohóépítés nagy munkájában. Számítunk az Ózdi Kohászati Üzemek, a Diósgyőri Kohászati Üzemek, a DIAAÁVAG Gépgyár és az építésben részvevő többi üzem dolgozóinak támogatására. Ahhoz, hogy országunkat valóban a szocializmus alapjára állítsuk, nem szabad egy percre sem lassítanunk fejlődésünk ütemét, sőt azt a maximális lehetőségig fokozni kell. Szocialista építésünk ütemének fejlődését, kohászati bázisunk kiszélesítését szolgálja a sztálinvárosi dolgozók kezdeményezése. Kérjük tehát a szakszervezetek XVIII. kongresszusát, tegye magáévá kezdeményezésünket, segítse elő, hogy a felszabadulási hetet az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság dolgozói országszerte magukévá tegyék Biztosra vesszük, hogy a felszabadulási hét a magyar dolgozók hősi munkájának újabb hatalmas győzelméhez vezet. A nagyolvasztó építői felajánlásuk teljesítésével méltóak akarnak lenni Sztálin elvtárs nevéhez. Ki akarjuk fejezni határtalan szeretetünket, hálánkat Sztálin elvtárs iránt, azért a sok segítségért, amelyet a Szovjetuniónak és személyesen Sztálin elvtársnak köszönhetünk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a vasmű és városunk Sztálin elvtárs nevét viseli, azt a nevet, amely szerte a világon lelkesíti a becsületes dolgozók millióit, amely számunkra a szabadságot, a boldog életet jelenti és amely biztosítéka további, egyre szebbé váló életünknek. A kongresszus részvevői nagy lelkesedéssel fogadták a sztálinvárosiak kezdeményezését. A lelkesedés, a tapsok elcsendesedése után az elnöklő Mekis József a következőket mondotta: — Azt hiszem, az egész kongresszus és az összes szervezett dolgozók kívánságát tolmácsolom, amikor örömmel üdvözlöm a sztálinvárosi kohóépítkezés dolgozóinak hazafias kezdeményezését, hogy legnagyobb ünnepünket, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóját a felszabadulás hét újabb hőstetteivel ünnepeljük. Javasolom, hogy Mielőtt hozzászólásom tárgyára térnék, szeretném bejelenteni, hogy az alberttelepi bányászok újabb termelési sikerekkel ünneplik a kongresszus napját. Brigádommal ezen a héten kongresszusi műszakot tartottunk, négy nap alatt 280 tonna szenet termeltünk tervünkön felül A széntermelés ma nemcsak a bányászok problémája, hanem az egész népgazdaság fontos kérdése. Szénbányászatunk januárban komoly mértékben elmaradt tervének teljesítésével, sokezer tonna szénnel vagyunk adósai népgazdaságunknak. Rákosi elvtáns az első országos bányásztanácskozáson azt mondotta: «Mindenki tudja, hogy a nehéz, 1945-1946-os esztendőkben pártunk egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig számíthattunk, a bányászság volt. Büszke örömmel állapíthatom meg, hogy az is maradt. Tegyük fel a kérdést: váljon megváltozott-e az azóta eltelt idő alatt bányászaink viszonya a párthoz, dolgozó népünkhöz? A válasz erre csak egy lehet, amit itt minden becsületes bányásztársam nevében ki merek jelenteni: a magyar bányászok ma még jobban szeretik a pártot, ma még inkább meg akarják gyorsítani a szocializmus építésének ütemét, mint eddig bármikor. Mi volt hát a hiba januárban? A megvolt a siker minden lehetősége, de ezek a lehetőségek kihasználatlanul maradtak, mert a vezetők nem vették észre őket. Az egyik ilyen lehetőség például, amelyet nem használtunk kii: a «Termelj ma többet, mint tegnap!»-mozgiatcím. Meg kell mondanom, hogy ,a bányászszakszervezet ezt a mozgalmat eléggé elhanyagolta, nem tett meg minden tőle telhetőt a mozgalom kiterjesztése érdekében. Januárban a mi üzemünk is elmaradt , a kongresszus tegye magáévá a kezdeményezést, szólítsa fel a szakszervezetek megválasztandó országos tanácsát, segítse elő, hogy ez a kezdeményezés az ország minden üzemére kiterjedő tömegmozgalommá szélesedjék ki és a felszabadulási héten dolgozóink lendülete segítse elő az elmaradások pótlását, az első negyedéves tervek teljesítését, illetve túlteljesítését és biztosítsa a zökkenőmentes átmenetet a második negyedévre, terv teljesítésében. Emiatt nagyon szégyenkeztem a nemrégen megtartott bányásztanácskozáson Rákosi elvtárs előtt Hazatérésem után elhatároztuk hogy kiköszörüljük ezt a csorbát. Én a dolgozókhoz fordultam, kértem őket, hogy lendítsük fel újra a Loy-mozgalmat Ankéton tárgyaltuk meg a mozgalom helyzetét. A dolgozók megértették, milyen nagy feladatok állnak előttünk bátran feltárták a hibákat Az üzemi bizottság harcba vitte a bizalmiakat a verseny ellenőrzéséért Ahol elmaradás mutatkozott, az üzemi bizottság azonnal ott volt és segített az akadályok elhárításában. A pártszervezet segítségével megjavítottuk a munkafegyelmet Az eredmény nem is váratott sokáig magára. A termelés fokozatosan emelkedett, s február 24-ig üzemünk már 108 százalékra teljesítette havi előirányzatának esedékes részét Voltak olyan napok is, amikor 130 százalékot értünk el. Mi, magyar bányászok is mérhetetlenül sokat köszönhetünk április 4-nek Köszönjük a szabadságot, azt, hogy elismert és megbecsült tagjai vagyunk a társadalomnak Ezért innen, a kongresszusról teszek felajánlást legnagyobb nemzeti ünnepünk tiszteletére ígérem, hogy a februárban elért eredményt április 4-ig folyamatosan tovább emeljük. Szeretnék még foglalkozni azzal a felhívással, amellyel Sztálinváros építőinek küldötte fordult a magyar dolgozókhoz. Én itt, valamennyi magyar bányász nevében csatlakozom a felhíváshoz. Mi is felszabadulási héttel köszöntjük a nagy ünnepet ígérjük, hogy az egyenletes termelés megvalósításával, adósságunk folyamatos törlesztésével, tervünk túlteljesítésével járulunk hozzá hazánk, s a béke hatalmas táborának erősítéséhez. (Folytatás a 2. oldalon) Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista frontmester. A magyar bányásztó/* csatlakoznak a sztálinvárosiak felhívásához ov A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének határozata az 1952. évi tervek határidő előtti befejezése, illetve túlteljesítése érdekében indított szocialista munkaverseny győzteseinek jutalmazásáról (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Anoszov és Rosztropovics emlékezetes zenekari hangversenye (3. oldal) Grotewohl elvtárs beszéde a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó parasztságának országos kongreszszusán (3. oldal) A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériumának jegyzéke a jugoszláv külügyminisztériumhoz (3. oldal) Két sereg (3. oldal) Az angol sajtó a magyar kormány közbelépéséről Li Meng halálra ítélt malájföldi szabadságharcos érdekében (4. oldal) Nemzetközi szemle (4. oldal)