Szabad Nép, 1953. március (11. évfolyam, 60-90. szám)

1953-03-31 / 90. szám

A NYÍRTÉTI GÉPÁLLOMÁS ELSŐ TRAKTORISTALÁNYA J­apiur Margit a szabolcs megyei nyír­­­­téti gépállomás traktorosa március 24-én befejezte tavaszi tervét. «R—22-es» típusú kis traktora 140 holdat szántott fel a nyírtéti termelőszövetkezetek földjéből. Egy esztendeje, március 20-án szántott először Kaptur Margit. A dűlő végében ott állt a két «G—35-ös» traktor, mellette sötétkék kezeslábas­ mun­karuhában ő és Juhász Júlia.. Gábor Ist­ván, a politikai helyettes még egyszer meg­nézte a traktorok motorját, rendben van-e minden alkatrészük. Most, ezen a napon, semmiképpen nem szabad elakadnia­ a traktornak. Ez az első traktor, amelyet leány vezet a nyírtéti határban. Nem nagy ez a megmunkálásra váró földdarab. Nincs is egészen húsz hold. A tsz vezetői, úgy látszik, nem merték na­gyobb föl­ddarabra, igazi táblára ráeresz­teni most a traktorokat. Attól tartanak, hogy a gép nem engedelmeskedik majd az asszonykéznek és sekély lesz a barázda. A dűlő túlsó végén máris ott topog né­hány férfi, közöttük a tsz elnöke is. Az egyik élénk kézmozgással kíséri szavait Suhint egyet a levegőben, aztán legyint egy nagyot. Idáig hallatszik a szavai nyo­mán fakadó hahota. Margit kicsit össze­szűkült szemmel figyeli őket. Nem érti, mit mondanak, mégis tudja, hogy ellene beszélnek. Nem bíznak benne. Gábor elvtárs közben begyújtotta a mo­tort. Margit éppen szólni készült­, hogy miért csinálja meg helyette, hiszen a trak­toros dolga a begyújtás. De a politikai helyettes felegyenesedve, Margit szeme közé néz: — Hallottál arról, hogy a tegnapi tanács­ülésen ketten is felszólaltak, miattatok? Azt mondják, ne szántson leány-vezette traktor a Kossuth földjén! Fakanál való a lánynak, nem traktor — mondták. — Hallottam. Indulhatok? _— Indulj, Kaptur elvtársnő. Csak min­dig egyenesen. Tartsd a barázda, vonalát. A fordulásnál pedig vigyázz és ügyes lé­gy­. — Vigyázok. Felugrott a gépre, hátrahúzta az in­dító­­kart. Feldübörgött a traktor, megindult. «Megindult és addig fog menni, míg az esthaj­na lesül­i­g fel nem jön az égre» — határozta el Margit. El kell hinniük, hogy nemcsak a fakanálhoz elég erős az ő keze. Érezte, hogy az előbb olyan bizalmatlanul, gúnyosan hahotázó emberek pillantása most is követi őt. Nem bírta, megállni, hát­­ra­fordította­ a fejét. De a hirtelenül sze-mé­­■ becsapódó­­napsugarak lefelé térítették­­ a tekintetét, így először nem az emberek cso­portját pillantotta meg, hanem azt s kes­keny, feltúrt földcsíkot, amit az ő trakto­rával vontatott e­kefej húzott a homokra: az_ első _ barázdát... Egyszerre olyan öröm szorította­ össze a szívét, hogy csak­nem­­felkiáltott. A szövetkezeti tagok háta mögül Gábor elvtárs integetett felé — már ott volt közöttük. Az első barázdát nézték. Egyikük lehajolt, közelről is szemügyre vette. — No, elég mély, János bácsi? — Több mint egy arasz. — Nem mon­dott többet egy szóval sem, de látszott rajta­, hogy elégedett Kaptur Margit trak­torával. — Csak aztán ilyen lenne a többi is — akadékoskodott valamelyik. Szinte fájt neki, hogy nem talál kifogásolni valót a leány munkáján. Ak­kor Kaptur Margit gépe harmadszor fordult, elindult Juhász Júlia, is a másik traktorra­. A tábla túlsó szélénél vette munkába a földet. Az emberek­ lassan elszállingóztak. Volt, aki felvett egy marék földet a barázdából és összemorzsolta az ujjaival, mikor útnak­eredt. Volt, aki szótlanul a fejét csóválta. Csak Gábor elvtárs és a tsz elnöke ma­radt kint estig, ameddig a lányok be nem fejezték a munkát. Kaptur Margit több mint három holdat szántott fel első mun­kanapján, Juhász Júlia csaknem három holdat. Oláh József, a Kossuth tsz elnöke oda­lépett Kaptur Margit elcsendesedett trak­torához. — Az elvtársnőék holnapután végeznek ezzel a földdel — mondta.. — Jó volna, ha utána munkába vennék azt a 120 holdas táblát, amelyik ott van egy­ tagban a kis­erdő alatt, ősz volt már. Egy este Margit a tsz irodájában leveleket olvasgatott. Az ország minden részéből jöttek ezek a levelek olyan munkásoktól, termelőszövetkezeti parasz­toktól, traktoristáktól, akik az újságból is­merkedtek meg az ő munkájával, eredmé­nyeivel. Érdeklődtek munkamódszeréről, beszámoltak a magukéról, vagy egyszerűen köszöntötték őt. Margit figyelmét azonban nem tudták most lekötni ezek a­ levelek. Az járt az eszében, amiről a politikai helyettes be­szélt neki délután. Öthónapos szakmai tan­folyamra akarja küldeni őt a gépállomás. öt hónapi Nagyon nagy idő az, kis­­híján fél­ esztendő. Tavasz lesz, mire haza­kerül. És addig folyton tanulni kell az is­kolán, annyit ülni a könyv mellett, mint most a traktoron... Nyílott az ajtó. Sza­lai Jenő, a körzeti agronómus lépett be. — A leveleit nézegeti? — kérdezte. Mintha­ gúny bujkált volna a szavaiban. De Margit erre nem is válaszolt. — Öthónapos szakmai tanfolyamra kül­denek az elvtársak. — Maga is meglepő­dött azon, hogy milyen keményen cseng a hangja. Egy pillanatra szinte elfelejtette előbbi félelmét, aggodalmát. — Öt hónap? Nagy idő... Mennyi isko­lája van magának Kaptur elvtársnő? — Három elemi — felelte halkan Margit. •— Hát az bizony nem sok. — Margit megint érezte a gúnyt a szavaiban, az ő szemét kerülő tekintetében. — Tudja maga, milyen nehéz egy ilyen tanfolyam? Hány­féle tantárgy van? És nemcsak afféle ideo­lógia, hanem komoly tudomány is. Minden alkatrésznek, eljárásnak meg kell tanulni az idegen nevét is. Maga persze erről sohase hallott. — Nem... Nem hallottam. Dehát az em­ber azért tanul, hogy olyant tudjon, amit addig nem tudott. Vagy az annyira nehéz? — tette hozzá tétován. — Nehéz. Nem lehet csak úgy nekimenni három elemivel... Három ujját egy pilla­natra feltartotta, a­ztán hit­­esen leeresztette. Szivarra gyújtott, az ablak felé fújta a füs­töt. A füstfelhő eltakarta Margit szeme elől az agronómus arcát. Csak a szavát hal­lotta: — Én persze csak azért mondom, meg félek, hogy belebukik. Margit hazatérve, még otthon is ezen gondolkozott. Sokat tudni, az jó lenne Legalább 5 maga javítaná ki a porlasztót, ha­­eldugul, tán még a csapágyat is, hat ki­olvad. De megbukni az iskolán, utolsónak­­lenni? Inkább el sem megy. _ — Jó estét, Kaptur néni — köszöntött be jókedvűen Gábor elvtárs. Nem sokat kerül­gette a szót, alighogy leült az asztal mellé, kimondta, miért jött. — Mit szól ahhoz, Kaptur néni, hogy öthónapos szakmai tan­folyamra megy Margit? De mielőtt Kaptur néni válaszolhatott volna, Margit közbevágott: — Nem is igen biztos, hogy elmegyek. — Miért, Kaptur elvtársnő? — Úgy meg­nyomta a kérdését Gábor elvtárs, hogy ez rögtön ellenvetés volt. — Nem­­nekem való az. Az én három elemimmel utolsó lennék ott. Lehet, hogy­ bele is buknék. — Nem, Margit, nem buknál bele. Ép­pen azért kell most tanulnod, mert azelőtt csak három elemit végezhettél. És öt hó­nap nagy idő. Csaknem fél esztendő. Van idő arra, hogy belejöjj a tanulásba, még ha az elején nehéz is lesz. És ne feledd, hogy ott is el­vtársak tanítanak. Segítenek neked. — Gondoltam már erre én is. De ott a fizika, meg a gépek szerkezete, a­­ sok idegen név... Alig se lehet azt mind tanulni. — Ha megtanultad a traktort vezetni, irányítani, megtanulod azt is, amit a tan­folyamon kell. — Egyszerre felkapta a fe­jét. De miféle idegen nevektől félsz te, mondd csak? — Hát amivel az iskolán tömnénk a fejünket. A politikai helyettes éles, kutató tekin­tettel nézett Margit szemébe. — Beszéltél te valakivel erről a tanfo­lyamról, Margit? Egy pillanatig szinte farkasszemet néz­tek az asztal fölött. — Mindegy, hogy beszéltem, vagy nem beszéltem. Különben ... Szalai mondta, hogy úgyse boldogulnék a tanulással ... És ő csak ért hozzá, elég iskolát végzett. Haragosan ugrott fel Gábor a lócáról. — Kicsoda? A Szalai? — ökölbe szorított kezét az asztalra támasztotta, úgy folytat­ta —­ A m­ondok neked valamit. A napokban tudtuk meg, hogy Szalai 700 hoki földet bérelt, abból húzta a hasznot. Nem is ma­rad sokáig itt a gépállomáson. Érted ugye, íróért «féltett» téged a tanulás­tól? S te hallgatnál rá? Kaptur Margit nem­ hallgatott az ellen­ség szavára. Kitűnő eredménnyel végezte el a­z öthónapos szakmai tanfolymot A március 6-án és 7-én az ország minden dolgozója gyászőrséget tartott munkájával Sztálin elvtárs ravatalánál. Margit is úgy érezte, hogy ezen a napon munkájá­val, munkája eredményével kell bebizonyí­tania: kimondhatatlanul szereti Sztálin elvtársat, aki róla­, a kis magyar trakto­­ristalányról is gondoskodott... Eszébe ju­tottak Sztálin elvtárs szerető szavai, ame­lyekkel Pasa Angelinához, az első szovjet traktorosnőhöz beszélt: «Bátorság, Pasa, bá­torság ...» Szombaton este ült fel a gépre. A hűvös tavaszi éjszakán egyedül volt a­ határban. Nézte maga előtt a földdarabot, amelyet élesen körülhatárolt a traktor reflektorának fénye. Alig traktora gyorsan, egyenletesen vonta a barázdákat a táblán, elgondolko­dott, számadást csinált. Az ő munkájának is része van abban, hogy tavaly Nyírtét termelőszövetkezeti községgé fejlődött, é, Kaptur Margit fe­lelős traktorvezető is hozzájárult ahhoz, hogy a nyírtéti dolgozó parasztok meggyő­ződtek a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyeiről, helyességéről. Büszke erre. Olyan ez a traktor, miint egy harckocsi, mint egy löveg, amely a régi, tőkés világ ellen irá­nyul. Észre sem vette, hogy Sztálin elv­társ egyik művében olvasta ezt a­ hason­latot. Most úgy merül fel az emlékezeté­ben Sztálin elvtéri tanítása, mint a leg­­sajátabb gondolata. Ezen­­ az éjszakán, a sztálini őrségen Kaptur Margit 12 hold földet szán­tott fel. Ez volt addigi legmagasabb tel­jesít­­ménye. Azóta szinte minden nap öt-tíz százalékkal emelte teljesítményét, most már rendszeresen eléri a 200 százalékot. J­­elszabadult életünk nyolcévi munkája, harca fejlesztette ki Kaptur Sándor egykori gazdasági cseléd leányában a szo­cializmus építésében élenjáró emberek nagyszerű jellemvonásait. E tulajdonságok nem úgy különböztetik meg társaitól, hogy elválasztanák tőlük. Egész dolgozó népünk tulajdonságai élnek benne — erősebben, hatékonyabban. A nyirtéti gépállomáson egy célért dolgoznak valamennyien. De Kaptur Margit és a hozzá hasonló embe­rek egy fokkal világosabban látják ezt a célt, s éppen ezért nagyobb erővel tudnak harcolni érte. Erős akaratú kollektíva ez, amelyik megszokta, hogy leküzdje a min­dennapi munka nehézségeit. De Kaptur Margit és a hozzá hasonló emberek egy árnyalattal jobban átérzik azt a felemelő örömet, amelyet a­ nehézségek leküzdése je­lent, és éppen ezért nem éreznek félelmet olyan akadályok láttára sem, amelyek előtt mások olykor meg­hátrálnak. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, s századokkal ezelőtt is éltek kiváló emberek a nép kö­zött. Ők voltak azok, akik évszázadok sza­badságharcaiban először álltak a rohamra­­indulók élére. Ebből a fajtából voltak azok az emberek, akik felemelt fejjel követeltek elégtételt a nép­ sérelméért, a gyáros, a földesúr, vagy a gazdatisztje előtt. Ők tör­ték a fejüket, hogyan is lehetne kevesebb verejtékkel és kínnal többet és jobbat al­kotni: több és acélosabb búzát, zamato­sabb gyümölcsöt, gyorsabban forgó kereket, tartósab­b vetüléket a kelme szövéséhez. A kapitalizmus embertelen rendje azon­ban durván elfojtotta, letiporta a dolgozó emberek nagyszerű alkotóerejét. Tönkre­tette, eltorzította ezt a mindennél nemesebb nyersanyagot. Az urak és zsoldosaik meg­ölték a harcoló nép­­legjobbjait, szolgává alázták a maradékát. Börtönbe vetették a munkásokat és a dolgozó parasztokat, akik kenyeret, jogot, emberi öntudatot kö­veteltek. A kizsákmányolás elvette a lele­ményes, találékony munka értelmét és örö­mét Szocializmust építő népi demokráciánk legszebb eredménye, minden jövendő vív­mányunk alapja, hogy a szabadság levegő­jében tíz- és százezerszámra nőnek ki az alkotómunka Kaptur Margithoz hasonló hősei. Jászai Ilona Az egész ország nagy figyelemmel kíséri bányászaink munkáját. Nagy mér­tékben tőlük függ ötéves tervünk sikere, népgazdaságunk további fejlődése. Ipa­runkban és közlekedésünkben, a terv vég­rehajtásában rendkívül komoly nehézsége­ket okoz, hogy szénbányászatunk január­ban és februárban elmaradt, a termelés az elmúlt év végéhez képest visszaesett. Szé­gyenletesen elmaradtak a heves megyei szénbányák is. A januári rossz munka után februárban sem volt számottevő javulás. Egercsehi mindössze 81,8, Petőfi-bánya pe­dig 79,9 százalékra teljesítette februári ter­vét. A szénen dolgozók egy főre eső tel­jesítménye lényegesen kisebb, mint decem­berben volt. Heves megye bányászainak, a vezetőknek és a munkásoknak szenve­délyes harcot kellett és kell folytatniuk, hogy a felszabadulási héten helyrehozzák mulasztásukat, biztosítsák a negyedévi terv teljesítését. Az április 4-i versenyben igen nagy feladatuk van a pártszervezeteknek és ezen belül az egyes pártcsoportoknak. A párt­csoport ott dolgozik, ahol a tervek sorsa eldől, közvetlenül benne él a termelésben, állandóan áttekintheti a területén dolgozó bányászok, aknászok, mérnökök munkáját. Az a legfőbb feladata, hogy nevelje, moz­gósítsa a bányászokat, napról napra állan­dóan egyenletesen emeljék a termelést,tel­jesítsék a tervet, érjenek el felszabadulá­sunk megünnepléséhez méltó, nagyszerű eredményeket. Heves megyében már nem egy olyan pártcsoport van, amelyik siker­rel tölti be a termelés motorjának és lel­kesítőjének szerepét. Az egercsehi bányában dolgozik Suszter István sztahanovista vájár. Susz­ter elvtárs a pártcsoportjához tartozó hét párttaggal mindennap rendszeresen fog­lalkozott. A munkahelyen úgy osztotta el a párttagokat, hogy három pártonkívüli bányász mellett egy-egy kommunista dol­gozzék, aki felelős a pártonkívüliek neve­léséért, munkájáért, sőt tervük teljesíté­séért is. A pártcsoport tagjai kommunistá­hoz méltóan, példamutatóan dolgoznak, s emellett rendszeres szakmai segítséget ad­nak a pártonkívülieknek. A pártcsoport tagjai rendszeresen végeznek népnevelő­­munkát: a munkásszállító gépkocsikon pél­dául gyakran beszélgetnek társaikkal ar­ról, hogyan haladtak előre aznap április 4-i felajánlásuk teljesítésében, melyek a további feladatok. A pártcsoport tagjai rendszeresen össze­ülnek, beszámolnak tapasztalataikról, mun­kájukról. A pártcsoport minden egyes tag­jának van állandó pártmegbizatása, de időnként különleges pártmegbizatást is kap­nak. Február elején, amikor a 42-es front egyi­k szárnya súlyosan elmaradt a terme­lésiben, Suszter elvtárs — a műszakiakkal való megbeszélés után — a négy legjobb kommunistát küldte segítségül a munka­helyre. A pártcsoport joggal büszke arra, hogy frontjukon minden dolgozó rendsze­resen túlszárnyalja a 100 százalékot, becsü­lettel halad előre április 4-i felajánlása tel­jesítésében és na­gy lelkesedéssel segíti elő a felszabadulási hét sikerét. Suszter elv­társ, mint pártbizalmi, maga is jó példát mutatott: állandóan 150—200 százalékra­ tel­jesíti tervét. Jó munkája elismeréseként a napokban az alapszervezet titkárává vá­lasztották. Suszter elvtárs mint párttitkár, fontos feladatának tartja, hogy­­jó módsze­reit és tapasztalatait átadja, a­­pártbizal­miaknak, hogy sikeresen vihessék harcba pártcsoportjaikat az április 4-i versenyben. Más olyan pártcsoportok, pártbizalmiak is vannak a megye szénbányáiban, akik ha­sonlóan jól végzik feladatukat. Ilyen pél­dául Egercsehin Fodor A­. József elvtárs pártcsoportja, amelynek tagjai matthavi tervüket 110 százalékra teljesítették és fel­­szabadulásunk tiszteletére felajánlották, hogy mindennap elérik a 110 százalékot, ígéretüket becsülettel teljesítik. Fodor elv­társ a felszabadulási héten napi tervét át­lagosan 150 százalékra teljesítette, 27-én, pénteken 168 százalékos eredményt ért el. A megyében lévő bányász-pártcsoportok többsége azonban még nem tölti be fontos szerepét. Komoly fogyatékosságok jellemzik munkájukat. Legfőbb hiba, hogy sok párt­csoport éppen a termelés kérdésével igen keveset foglalkozik. Egercse­hiben például Kling Géza elvtárs pártcsoportját még az április 4-i verseny lendülete sem térítette el attól a helytelen módszertől, hogy ér­tekezleteiken csupán a belső­­ pártélet kér­déseit tárgyalják meg, de a­ termelés foko­zását­ közvetlenül szolgáló problémákról nem esik szó. Nem beszélték meg, hogy a­­pá lesöpört mit tegyen azon­,­nal, konkrétan a termelés fokozásá­ért, a terv­­ teljesítéséért. Kring elvtár­sat rossz munkája miatt leváltották párt­bizalmi tisztségéről. De Egercsehiben és Petőfi­bányán sok gyenge pártcsoport akad még, amelyben nem adnak a tagoknak olyan pártmegbizatást, amely a termelést segítené. A pártcsoportok elsőrendű feladata pedig éppen az, hogy a maguk területén biztosítsák a termelés ütemes, állandó emelését, felkutassák és megszüntessék a termelést akadályozó hibákat. Ehhez a pártcsoport minden egyes tagjának pon­tosan meghatározott feladatot kell kap­nia. A­­pártcsoport tagjai komoly segítsé­get nyújthatnak most a felszabadulási hé­ten, az április 4-i versenyben, ha például pártmegbizatásként ellenőrzik a munkaidő 480 percének teljes­­ kihasználását, küzde­nek a szállítás zavartalanságáért, a fel­ajánlások teljesítéséért, vagy gondot for­dítanak a verseny állandó értékelésére, az élenjárók népszerűsítésére, a jó mun­kamódszerek elterjesztésére, a hanyagok, a lusták, a felajánlásuk teljesítésében elma­radók kipellengérezésére." A pártcsoportnak el kell érnie, hogy tagjai pártunk szívós, áldozatkész agitátorai legyenek, neveljék a pártonkívülieket, magyarázzák meg a bányászoknak, hogyan köszörülhetik ki — a felszabadulási héten elért eredményekkel — a bányászbecsületen esett csorbát. Kü­lönösen nagy feladat vár a kommunistákra a munkafegyelem megszilárdításában. Sok bányász nem használja ki a teljes munkaidejét, hanem csak hat, hat és fél órát dolgozik, s ez komolyan visszaveti a termelést. A népnevelők álljanak a helyükön, a pártcsoportok kérjék számon népnevelőtagjaik felvilágo­sító munkáját, s a hozzájuk tartozó elv­társakat bízzák meg agitációs feladattal. A pártonkívüli tömegek csak akkor köve­tik a kommunisták szavát, csak akkor lehet eredményes a pártcsoport nevelőmunkája, ha a párttagok helytállnak a termelésben, példát mutatnak a fegyelemben. Egercsehi­­ben nagy becsülete van a pártonkívüliek előtt is Utasi D. István pártbizalminak és pártcsoportjának. Utasi elvtárs pártcso­portja április 4-re vállalta­, hogy a napi tervet mindig 120 százalékra teljesítik. Az­óta mindennap elérik a 120 százalékot, Utasi elvtárs 140—150 százalékot ér el. Az ilyen kommunistáik magukkal ragadják a többi dolgozót. Sajnos, nem általános a­z ilyen példa. A pártcsoportok nagy része még nem neveli tagjait példamutatásra. Sok az olyan pártbizalmi, akik nem tö­rődnek pártcsoportjukkal, nem veszik elő az elmaradókat, a lógósokat, előfordul, hogy maguk a pártbizalmiaik is fegyelme­zetlenek, meghátrálnak a nehézségektől. A Pétőflőbányán dolgozó Kotroczó D. Ernő, -----------------------# ® *----------------------­•Blaskó József, Gubán Ferenc, Szuhanyi Já­nos pártbizalmiak maguk is elmaradtak áp­rilis 4-i felajánlásaik teljesítésével. Kevés eredményt ért el eddig a pártcsoportok többsége az éberségre való nevelésben. A bányákban sok ellenséges elem igyekszik meghúzódni, s ezek nem egyszer fontos pozíciókból végzik kártevő munkájukat. A pártcsoportoknak fontos fel­adatuk lenne, hogy megakadályozzák a kártevést, leleplezzék az ellenséget. Petőfi­­bányán azonban a pártcsoportok szeme előtt «dolgozhatott» hosszú időn át Kocsis József, aki komornyik volt József «főher­ceg» mellett, továbbá egy Veréb nevű fa­siszta, a nyilasok volt parlamenti jegyző­­könyvvezetője és Barcsányi főaknász, aki nyilas körzeti titkár volt. Egercsehi bányái­ban sokáig büntetlenül mételyeztek az el­lenséges elemek, mint Valla Ákos szerze­tes, Kresz Anna apáca és még­ vagy har­minc kulák és volt csendőr. Azóta már el­távolították őket, de ebben a pártcsoportok­nak vajmi kevés szerepük volt. A bányász-pártcsoportok gyenge munkájá­nak fő oka, hogy a bányász-pártszervezetek nagy része, maguk a járási pártbizottsá­gok is lebecsülik a pártcsoportok, párt­bizalmiak szerepét, nem foglalkoznak­­ ve­lük megfelelően. A hatvani és egri járási pártbizottságok munkatársai például sűrűn felkeresték az elmúlt hónapokban a heves­megyei bányákat, de hosszú ideig egyszer sem vizsgálták meg a pártcsoportok mun­káját. A Petőfi-bánya pártbizottsága, az április 4-i felajánlásokra nem a pártbizal­­miak segítségével mozgósította a kommu­nistákat, a dolgozókat, hanem a hangos­híradóra bízta ezt. A felszabadulási hét előkészítése során valamit javult már a helyzet, de az alapszervezetek vezetőségei­nek többsége még most sem segíti eléggé a pártbizalmiak munkáját. Még a jó mun­kát végző pártbizalmiak is magukra­­hagyatva dolgoznak. Petőfi­bányán egé­szen mostanáig csak rendszertelenül, ha­vonként, vagy kéthavonként tartottak meg­beszéléseket a pártbizalmiakkal. Maga a megyei pártbizottság is keveset foglalko­zott a pártcsoportok munkájával. A pártbizalmiak lebecsülésének egyik jele az is, hogy nem fordítanak kellő gon­dot eszmei-politikai színvonaluk emelésére, nem vonják be őket kielégítően a párt­oktatásba. Egercsehi bányáiban 12, Petőfi­­bányán 14 pártbizalmi nem tanul. A szűcsi bányatelepen egyetlenegy pártbizalmi sem vesz részt a pártoktatásban és a pártszer­vezet vezetősége ezt eltűri. Az ilyen párt­­bizalmiak nem törődnek pártcsoportjuk tagjainak tanulásával sem.­A pártszerve­zetek fontos feladata, hogy mielőbb vala­mennyi pártbizalmit beosszák a pártokta­tásba. A pártcsoportok, pártbizalmiak harcképes­sége, aktivitása, helytállása nagyrészt irá­nyításukon múlik. A pártbizottságok, az alapszervezetek vezetőségei megfelelően, lelkiismeretesen ellenőrizzék és segítsék a pártcsoportok munkáját. A megyei pártbi­zottság nemrégiben megtárgyalta a párt­­csoportok tevékenységét, feladatai­kait. A me­gyei pártbizottságnak rendszeresebben kell foglalkoznia­ a pártcsoportok kérdésével Fontos, hogy a pártbizottságok úgy tekint­senek a­ pártcsoportokra, mint a vezetést segítő, megkönnyítő, a párttagság nevelé­sét biztosító szervezeti formára. A heves megyei szénbányák előtt most az a nagy feladat áll, hogy a felszabadulási hét eredményeit továbbfejlesszék és a pártcsoportok segítségével a második ne­gyedévi terv teljesítésének nagy feladataira mozgósítsák a bányászokat aknászokat, mérnököket , as bánya minden dolgozó­ját. Váczi Sándor az MDP heves megyei bizottságának titkára. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉSE­­K A hevesmegyei bányász-pártcsoportok munkájáról SZABAD NÉP A helyi népfrontbizottságok ülései A­z elmúlt napokban, miután megjelent a népköztársaság elnöki tanácsának határozata­ arról, hogy május 17-én országgyűlési választások lesznek, az ország minden megyéjében, városában, a községekben, járásokban ülést tartottak a helyi népfrontbizottságok. A községekben, ahol most alakulnak meg a népfront helyi­­ bizottságai, a dolgozó parasztok nagy érdeklődésétől kísérve választották meg a köz­­tiszteletben álló, legjobb dolgozókat a bizottságok tagjaivá. A népfrontbizottságok — attipivolt felölelik a­ Határozók minden rétegének képviselőit — az ülések után nyomban A csepeli népfrontbizottság tagjai odaadóan akarják szolgálni a nép érdekeit A csepeli tanácsházán tartott ülést a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti, XXI. kerületi­­bizottságai. *Új, nagy feladatok előtt állunk, még szeb­bé, gazdagabbá tesszük hazánkat — mondta megnyitó beszédében Zentai József elvtárs, a kerületi pártbizottság titkára­ — A feladatok megoldására minden demokra­tikus erőt össze kell fogni. A következő he­tekben éppen ezért fokozott felelősség há­rul a népfrontbizottságra: munkájával elő kell segítenie, hogy a szocializmus építésének újabb harci szakaszában olyan képviselőket válasszon Csepel, akik tűzön-vizen át küz­denek az ország, a nép érdekeiért­. A be­számoló Csepel nagyszerű fejlődését tárta fel. A csepeli dolgozók az elmúlt négy esz­tendőben saját tapasztalatuk, önmaguk és környezetük sorsának alakulásán győződhet­tek meg a nép egységének, összefogásának erejéről. A felszabadulás óta csepeliek szá­mos munkást küldtek a parlamentbe, köz­tük Czottner Sándor bánya- és energia­ügyi minisztert, aki korábban csepeli mar­tinász volt, Katona­ Antal postaügyi mi­nisztert, Drahos Lajost — az országgyűlés volt elnökét — mai varsói követünket, Ke­len Bélát, az MSZT főtitkárát és másokat. A csepeliek közül kikerült képviselők is hozzájárultak az egész országot átformáló törvények megalkotásához, amelyek segítsé­gével felvirágzott Csepel is. Az ötéves terv áldásaiból bőven jutott a kerületnek. Az elmúlt évek alatt Csepel nagyközségből a főváros egyik kerületévé vált s hamarosan tapasztalhatta ennek jó­tékony hatását- A 62 millió forint költség­A bácskiskun megyei Fülö­p­száll­áson a Magyar Függetlenségi Népfront helyi bizottságának alakuló ülésén a köz­ség lakói hosszan, részletesen megvi­tatták: kik legyenek képviseletükben a bi­zottság tagjai. A lelkes hangulatú gyűlés végefelé tartott már, amikor Kálmán Gyu­­láné, az MNDSZ helyi vezetője kért­ szót. Ki­fogásolta, hogy a bizottságban kevés az asz­­szony és javasoltak válasszanak több asz­­szonyt a népfrontbizottságba, hogy ez is kifejezze azt a hatalmas változást, amely asszonyaink és leányaink életében a felsza­badulás óta bekövetkezett. A javaslatot igen nagy tetszéssel fogadták, különösen az ülé­sen részvevő fülöpszállási asszonyok. Az ülés részvevői úgy döntöttek, hogy a nép­frontbizottság tagjává választják Sós Fe­gel épült gyorsvasát közelebb hozta Csepelt Budapest központjához. A gyorsabb közle­kedéssel a dolgozók tízezrei nyertek na­ponta egy-másfél órát szórakozásra, műve­lődésre, tanulásra, pihenésre. Új gyárak nyíltak meg, a többi között az új csőgyár és a cserzőanyagi gyár. Sokmillió forintot ad államunk minden évben a csepeli üzemek korszerűsítésére, új gépeire, amelyek könnyebbé teszik a dolgozók munká­ját. 1949 óta csaknem 43 millió fo­rint költséggel épült 365 új, kényel­mes, korszerű­­ lakást kaptak a cse­peli dolgozóik. Csepel egyik büszkesége az új általános gimnázium, nemcsak az or­szág, hanem egész Közép-Európa egyik leg­jobban berendezett iskolája. Már működik az új ipari technikum is. Nem feledkezett meg államunk a legkisebbekről sem: a Ko­­lozsvári­ úton új bölcsőde, a Béke-téren új óvoda létesült. Az utóbbi esztendőkben négy új körzeti rendelőintézet kezdte meg műkö­dését. Jövőre, az ötéves terv utolsó évében még számos új létesítménnyel gyarapodik a kerület. Most a népfront­ bizottság kiegészítette sorait, hogy a­z újjáalakított bizottság se­gítségével Csepel valamennyi dolgozója jól felkészülhessen a választásra. Olyan em­berek kerültek be a bizottságba, akik a kerületben mindenütt megbecsülésnek, köz­szeretetnek örvendenek, akik jó eredmé­nyeikkel kivívták a dolgozók bizalmát. Az ülés végén a népfrontbizottság tagjai megfogadták: minden tudásukkal, odaadó munkájukkal szolgálják a nép ér­dekeit, a választások sikerét, Jencnét, a községi tanács tagját, aki oda­adóan foglalkozik a község ügyeivel. Meg­választották Izsoiczki Jánosáét is,­ a Vörös Csillag tsz példamutató brigádvezetőjét, aki évek óta fáradhatatlanul, áldozatkészen dol­gozik a közös vagyon gyarapításáért, a munkafegyelem megszilárdulásáért termelő­­szövetkezetében. Az orgoványi gyűlésen is két nőtaggal egészítették ki a népf­ront bizottságot a dol­gozók javaslatára. Az egyik: Csaj­bók Te­réz, a földművesszövetkezet főpénztárosa, a másik Vörösváczki Anna, a DISZ lelkes aktívája. Asszonyaink, akiknek a férfiakkal min­denben egyenlő jogaik vannak, a népfront­bizottságokban is dolgozni akarnak a vá­lasztások sikeréért. Túrkeve dolgozói megválasztották a népfrontbizottságot Túrkevén, hazánk egyik első termelőszö­vetkezeti városában is megválasztották a Magyar Függetlenségi Népfront helyi bi­zottságát. Tóth Lajos elvtárs, a városi tanács el­nökhelyettese számolt be a gyűlésen arról a hatalmas fejlődésről, amely Túrkeve éle­tében az utolsó országgyűlési választások, 1949 tavasza óta végbement. A megtett utat ebben lehet röviden összefoglalni: Túrkeve termelőszövetkezeti várossá lett. Azon a földön, ahol még nem is olyan régen egy maroknyi úribirtokos 18 és félezer holdat tartott a­ kezében, és a város több mint 13 ezer dolgozó parasztja osztozott a mara­dék hét és félezer holdon — ma nyolc vi­rágzó termelőszövetkezet gazdálkodik. Ab­ban a határban, ahol régen csak a nagy­­gazdák földjén dolgozott traktor, most 150 erőgép és 13 kombájn könnyíti meg a dolgozó parasztok munkáját. Ahol a harmincas években háromezer munkanél­küli ücsörgött reménytelenül a «köpködőn», ma munkásokat keresnek. Ahol csupán e­gy esztendőben, 1934-ben 176 dolgozó paraszt földjét árverezték el, ma egyre nő a szövet­kezetek és a szövetkezeti tagok vagyona. A termelőszövetkezetekben az ötéves terv eddig eltelt éveiben négy és félmillió fo­rint beruházással új gazdasági­­ épületek egész sorát emelték, megtették az első lé­péseket a termelőszövetkezetek villamosí­tása felé, bekötőutakat építettek. Megin­dult Kisújszállás és Túrkeve között a gazdasági kisvasút. Új, bővizű kutakat fúr­tak. Bölcsődéket létesítettek, készül az új szülőotthon. Abból a városból, ahonnan 1940-ben egyetlen egyetemista sem került ki a dolgozók családjaiból, most 44 fiatal tanul egyetemen, köztük négy külföldi fő­iskolán. A szövetkezeti város dolgozó pa­rasztjai ma ezernyi módon lemérhetik a függetlenségi népfront 1949-ben meghirde­tett programmjának valóra válását. Most úgy választották meg a független­ségi népfront helyi bizottságát, hogy az jól előkészíthesse az új választásokat, amelyre Túrkeve dolgozói máris nagy örömmel és lelkesedéssel készülnek. A népfrontbizottság tagjai között olyan megbecsült emberek vannak, mint Lovas Lajos, az ország első termelőszövetkezetének, a Vörös Csillag tsz-nek elnöke; dr Szilágyi László, a vá­ros köztiszteletben álló orvosai; Sallai Já­nosné dolgozó parasztasszony, a Harcos termelőszövetkezet kiváló tagja, aki­ tavaly több mint 300­­munkaegységet teljesített. Ő volt a Népek Békekongresszusán Magyar­­ország egyik küldötte. F. Tóth István gim­náziumi tanár, a Pedagógus Szakszervezet helyi csoportjána­k vezetője, odaadó sok­oldalú nevelőmunkájával érdemelte ki a város bizalmát. A túrkeveiek biztosak abban hogy ez a bizottság eredményesen biztosítja majd a­ nép demokratikus jog­ai­­nak gyakorlását, a népfrontba tömörült ma­­gyar dolgozók egységének további megszi­­lárdulását nagy pártunk vezetése alatt Magyar dolgozók részvéttáviratai és levelei Sztálin elvtárs elhunyta alkalmából Az alábbiakban folytatjuk azok névsorá­nak közlését, akik részvéttáviratokat leve­leket küldtek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez, Rákosi Mátyás elvtárshoz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségéhez és a «Szabad Nép» szerkesztőségéhez. A Borsod? Széntröszt dolgozói, a Papír­ipari Kutatóintézet dolgozói, az Egyenárumú Ki smotorgyár dolgozói, a kecskeméti gén­­állomás, a Teleki Blanka közgaz^d­'sági tech­nikum dolgozói a Kohó- és Gépipar­ Á­l­a­­lános Készletező Válla lat dolgozói, a KÉZÉRT dogozói, a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda, a Malom­pari Szállási Vállalat, a Cső- és Szerelvény Értékesítő Vállalat, az első újpesti asztalos KTSZ dolgozói, a 11/5. Épületburkoló Anyaggyártó Vállalat dolgozói, a IV. számú Autójavító Vállalat dolgozói, a Bu­dapesti Sertésvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat, a Marhavágóh­íd és Húsf­eldolgozó Vállalat dolgozói, a Zuglói Körö­­ruovár dol­gozói, a Budapest Városépí­t- és Tervezőiroda, a soroksári Festékipari Vállalat, a Magyar Lakfefestékipari Vállalat, a ba­laton­szegetei Vörös Csillag tszcs, a fejérmegyei Népbolt dolgozói, a Csomagolóanyaggyár dogozói, a paksi konzervgyár, a Központi Távíróhivatal, a IV.­­ker. Általános Műszer és Javító KTSZ, a IV. ker. Kossuth­ utcai narköziotthon dolgo­zói, az Oralid Vállalat dolgozói, a Mező­­gazdasági Gépalkatrászértékesítő Vállalat, a verpeléi mezőgazdasági szakiskola, a Terv Ruházati Szövetkezet dolgozói, a pusztasza­bolcsi tanács, Nagyhegyes község dolgozói, az Épületvllanyszerelőipari Központ, a Makói Téglagyár dolgozói, a Geofizikai Mérőműsze­rek Gyára, a IX., Gálya­ u. 5. sz. ház lakói, a mizserfasi szénbányák Dud­ás-üzemének dol­gozói, a békásmegyeri Téglagyár dogozói, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, a Szé­kesfehérvári Gázgyár dolgozói, Prügy köz­ség dolgozói, a sátoraljaújhelyi ál­lami gaz­daság dogozói, a dunaalmási állami általá­­nos iskola úttörőcsapata, a tiszasasi MNDSZ, a nyírbátori járási tanács, a tamási Hala­dás tsz, Nagytótfalu község dolgozói, a haj­dúnánási pártszervezet alapszervezetei, a karosai pártszervezet, a nyírábrányi párt­­szervezet, a baranya megyei pártbizottság, Budakeszi kommunista és pártonkívüli dol­gozói, a gönci tanács, a VI. számú Ásvány­olaj értékesítő Vállalat dolgozói, a vaskeresz­tesi pártszervezet, a táplánszentk­eresz­ti párt­­szervezet, Kaposfő község pártszervezete, a ri­­nyabesnyői pártszervezet, a lábodi pártszerve­zet, Kalocsa város és járás dolgozói, a szurdok­­püspöki pártszervezet és a Parafakőgyár dol­gozói, a gádorosi pártszervezet, Rinyaszentki­­­rály dolgozói, az Épületvilanyszerelési Ter­vezőiroda, az Általános Villamossági Kisipari Szövetkezet dolgozói, Drávátok dolgozó pa­rasztsága, a csökölyi pártszervezet, a meszesi pártszervezet, Pápa város kommunistái, a nagykeresztúri Petőfi., tsz, a vámospércsi Dó­zsa tsz, a gárdonyi pártszervezet, a mórágyi pár­szervezet, Kereki község dolgozói, a gá­­vai tanács, a bácsborsodi állami gazdaság pártszervezete, a nyúli Dózsa tszcs, a villá­nyi állami gazdaság dolgozói, a tápiógyör­­gyei községi tanács, a hajdúszoboszlói Vörös Csillag tsz és Kossuth tsz tagjai, a sárosdi állam­­gazdaság, a szerencsi járás dolgozói, Bozsok szövetkezeti község dogozói, a sas­­köveskúti pártszervezet, Gödör­háza pártszer­vezete, a kondorfai pártszervezet, Környe község dolgozói, Kőszeg­doroszló község pártszervezete, a kőszegpatyi kommunisták, a vassurányi, a bogdásai párt­szervezet, a hartai gépállomás dolgozói, Nemesböd község dolgozói, a pusztacsői pártszervezet, a sor­­kikápolnai pártszervezet, Kőszeg-Szerdahely dolgozó parasztsága, a vasasszonyfai és a komlósdi pártszervezet, a babocsaii párt­­szervezet, a tiszaigari Petőfi tszcs, Hor­­vátzsidány dolgozó parasztsága, az ádándi dolgozók, a debreceni Bocskai tszcs, a kecs­­késpusztai Dózsa tszcs tagjai, a fővárosi gyógyfürdők dolgozói, a XV kerületi Ma­­dách-téri iskola úttörői, a 4 számú gócpos­t­­hivatal dolgozói, a MÁV-kórház dolgozói, a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Stztéza­ének dolgozói, a Belkeres­kedelmi Gépkocsi­javító Vállalat dolgozói, a László-kórház dolgozói, a Nőiruhagyár, a 43/4. Építőipari Vállalat, a Kispesti Húsipari Vállala­t, a Hídépítő Vállalat dolgozói, a Zalka Máté kol­égi­um pártszervezet­e, a Bizományi Áruház Vállalat, a szekszárdi igazságügyi dolgozóik, a Hungária Vegyiművek dolgozói, a baranya megyei rendelőin­ézeti alap, a Gyapjúbegyűjtő Vállalat dolgozói, a Posta Központi Jármű­elep dolgozói, a Gépalkat­rész Eladó Vállalat, a Budapest Főváros Elektromos Művek kispesti üzemegysége, a Budapesti Első T.már KT.SZ, a 2. számú ig­ély­­építő Vállalat pártszervezete, a horvátkimlei állami gazdaság dolgozói, 42/1. Építőipari Vállalat, az Állami Könyvterjesztő Vállalat, a veszprémmegyei festékgyár dolgozói, a székesfehérvári postás dolgozók, a Kapos­vári Cukorgyár Sigresligeti célgazdaságának dolgozói, az Ulánárugyár dolgozói, a balatonaligai pártszervezet, a Vibrátor­gyár dolgozói, a nyírmadai állami gazda­ság és gépállomás pártszervezete és dol­gozói, a Rákosi Mátyás-gyermekot­hon dolgozói, a Fővárosi Bőrdíszműgyártó Vá­­l­lat kommunistái, a Kultúrmérnöki és Belvíz­­rendező Hivatal és Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Iroda dolgozói, a IX. kerületi mes­terutcai szakorvosi rendelő ntézet, a Bútor­­értékesítő Vá­lalat az Újpesti Tarkánszövő­­gyár dolgozói, a Propagandarovagterjesző Vállalat dolgozói, a közlekedésügyi minisz­térium vasúti főosztályának dolgozói, a Szekszárdi Kendergyár dolgozói, a bárdi­bükki gazdaság, a síp utcai általános leány­iskola a Budapesti Zeneművészeti Főiskola hallgatói, tanárai, dohozai, a FEDOSZ szö­vetkezet, a tyukodi MNDSZ, a dorogi Szén­­feldo­gozó Vegyipari Vállalat dolgozói a kecskeméti Baromfifeldolgozó, a Fejlődés asztalosszövetkezet, az Élelmezős­pari Szak­­szervezeti Központ, a Paksi Tégl?gyár dol­­?oz?.­­ ..a somogyegresi pártszervezet, a XX. t *kerületi KÖZÉRT, a IV. kerületi tanács szak­­orvosi rendelőjének dolgozói, He­nnyegyháza pártszervezete a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat dolgozói, a fejérmegyei tanács, a Jászberényi Sütőipari Vál­alat, a bécsi úti teglagvár dolgozói, a nemesvámosi révá­lo­­mas Badacsonytomaj község dolgozói, a nyírbátori földművesszövetkezet dolgozói. Rabcakapi dolgozók, a FÜRFA Vál­alat dol­gozói, a IV kerületi tanács Ruhajavító Vál­­lalata, a Geodéziai és Kartográfiai Intézet dolgozói, Balatonederics község dolgozói, tárnokréti termelőszövetkezeti község dol­­gozói, a pápai Húsipari Vállalat dolgozói, a VI. kerületi Ruházati KTSZ a Vízm.­építő Vállalat dolgozói a nyírmadai sertéstozsáló­­üzem dolgozói, az Iparművészeti Főiskola tanárai, hallgatói és dolgozói, a 3 számú ovk­Vállalat dolgozói, a Ro­talemez­­gyár dolgozói, a Marx-­éri Nénbliffá dol­o­­az esztergomi pénzügyőrségi alapszer. ’ ~ , -'port- és Műszaki árugyár dolgb­­p*?.a csiszológépgyár dolgozói, a Sütőipari énitv!S\/4M 0.seb Ksz dolgozói, a Be­onat­­taPhhLt4? * a budapesti 5. nos­f '.va'a'• a Csongrádi Bútorgyár, a székes­­teher van pénzintézeti dolgozók, a bulví­roldmű vesszö­vetkezet, a Postás Sz­skszerve­­z,­ a­ nyírteleki gépállomás, a Debreceni ler". Tojás- és Baromfibegyűjtő Vállalat dob­­­ozol, a győrszemerei DISZ, a Kolm­itolgár dolgozói, a smnatelepi állami gazdaság, a badacsonytordemici pártszervezet Felcsút község dolgozó népe a nyíregyházi á­lami gazdaság tiborszállási Üzem­elységének dol­gozói a Chemolimpex dolgozói a székesfe­hérvári rendelőintézetek és SZTK alközpont dolgozói, az ökörk­öfülpös­ fö­dművesszövet­­kezet a magyaróvári állami erdőgazdsán dolgozói, a taliándörögdi tanács a túli Szövőgyár dolgozói, a 151V fakocka' g*'árto-üzeme, a Vegyipari a«, a OC. bányászati Technikum a kék^c-H^SV^ny° a ” vezet, a Műszaki Árut Értékesre PVá'lahrt’ fpar» l^^r f és osztószertárfőnök X^ DártszéVrt»,a" Ortás Intéze/ a to^megye, k°rqh0áZzÓidoaqZ0^.i,Prív B és 0XVYá­ll. «'.»A bíróság dolgozói, a Villamosművek do nováu' a tapolcai Járási tanács a tani d -? QO,rö'’ nyeggyár, a 47/2. Építőipari v|LPtko, ?zö' 201, a RÁVILL dolgozói a/ao’ l3t dolgo­­ház, a Fejérmegyei Szövetlek??1 ,B$hs*in­­gének dolgozói a N.’avkanif160!! -zó ve­sé­­dolgozói, az Inal­tfona­­ m FléT,árugyár a Csurgói Tejüzem , ,es. Vállalat, Csurgói Növényterm'cSz.éI°tenT0' Posta a Tangazdaság. I Ruda'e,' é’ művek, a Benzolfín«­ ?c.s^ Gáz. és Koksz­pont dolgozó TZ 3,fpTrTiK­0P 's Vi,,amos az Előre GyeVm„o F°drá,z Szövetkezet. Nad­ykereskedelm­i vi 1,"', tTj2,' a divatáru­­'-i Építőipai Vállalat dolgozói, 3 '*** (Folytatjuk.) Asszonyok a népfrontbizottságban KEDD, 1953 MÁRCIUS 11

Next