Szabad Nép, 1953. március (11. évfolyam, 60-90. szám)

1953-03-14 / 73. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA X­. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1953 MÁRCIUS 14 MARX KÁROLY Hetven évvel ezelőtt távozott el az élők sorából Marx Károly, a tudományos kom­munizmus megalapítója, a nemzetközi pro­­letariátus nagy tanítója és vezére, a Kom­munisták Szövetségének vezetője, a Nem­zetközi Munkás­ Szövetség — az I. Inter­­nacionálé — kezdeményezője és szervezője. Arra a kérdésre, mit tart boldogság­nak, Marx válasza ez volt: «küzdeni», jelszava, kedvenc mondása — mint Lafar­­gue-tól tudju­k — így hangzott: «Az em­beriség számára kell dolgozni». Marx életművéhez hasonlót, e mű úttörő erejét, nagyságát, tudományos megalapo­zottságát és forradalmi gyakorlati jelentő­ségét tekintve, senki előtte nem hozott létre. A munkásosztály, a dolgozó emberi­ség Engels Frigyes szavaival elmondhatja Marxról: «Mi valamennyien általa lettünk azzá, amik vagyunk,­­s az ő elméleti és gyakorlati tevékenységének köszönhető, hogy a­ mozgalom ma az, ami...» Az em­berek a politikában, vagyis társadalmi éle­tük kérdéseiben — mutat rá Lenin — «mindig az ámítás és önámítás együgyű áldozatai voltak és lesznek, amíg meg nem tanulják azt, hogy akármely erkölcsi, val­lási, politikai és szociális frázis, nyilatko­zat, ígéret mögött felismerjék az egyik vagy másik osztály érdekeit». Marx a világtörténelemből levonta és következe­tesen keresztülvitte ezt a tanulságot. «Ez a tanulság — mondja Lenin — az osztályharcról szóló tanítás». Marx mutatta meg a proletariátusnak a­ kapitalizmus­ rab­­ságából kivezető utat és derítette fel a munkásosztálynak, mint a szocialista tár­sadalom megteremtőjének világtörténelmi szerepét. A marxizmus létrejöttével, Marx és Engels munkássága nyomán új korszak kezdődött az emberiség történetében: az ámítás és önámítás áldozatai kezdtek ma­­gukra eszmél­ni; a kizsákmányoltak és el­nyomottak kezdtek tudatosan szervezkedni jogaik védelmére, helyzetük megjavítására, az osztálytársadalom megdöntéséért foly­tatott harcra. Harcostársa és legjobb barátja, Engels a marxi mű lényegét magyarázva, elsősorban azt hangoztatta, hogy Marx felfedezte az em­­beri társadalom fejlődési törvényét, mely sze­rint «a közvetlen anyagi létfenntartási esz­közök termelése, s ezzel egy nép vagy kor­szak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek ál­lami berendezései, jogi felfogása, művészi, sőt vallási képzetei kifejlődtek­. Ez a tör­ténelmi materializmus alaptétele. Marx tör­ténelmi material­izmusa a tudományos gon­dolkodás hatalmas vívmánya volt. «A tör­ténelemre és a politikára vonatkozó néze­tekben eladdig uralkodó zűrzavar és ön­kény helyébe — írja Lenin — bámulatosan egyöntetű és összhangzatos tudományos el­mélet lépett, amely megmutatta, hogyan fej- Eődik a társadalmi­­életnek egyik, formája­. cKX — a Te hitet siel­ők növekedése következe­tében —­ egy másik, maga­sabbrendű forma — például a jobbágy rendszerből a kapita­lizmus*. Marx fedezte fel — mutat rá továbbá Engels — «a mai tőkés termelési mód s az általai létrehívott polgári társadalom sajátos mozgási törvényét is*. Ez a két korszakalkotó tudományos felfedezés és A Marte egyéb sokoldalú tudományos tevé­kenysége azonban csak részét alkotta a marxi életműnek. Marx számára a tudo­mány történelmet mozgató, forradalmi erő volt, «mert Marx mindenekelőtt forradal­már volt­ — mondja Engels. — «Igazi élethivatása az volt, hogy így vagy amúgy közreműködjék a tőkéstársadalom és az ál­tala alkotott állami berendezések megdön­tésén, hogy közreműködjék a modern pro­letariátus felszabadításán, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükségletei tuda­tára, annak a tudatára, hogy mik fel­szabadításának feltételei­. Hetven év telt el Marx halála óta, vala­mivel több mint két emberöltő — ha az em­berpusztító kapitalizmus statisztikájának át­lagát nézzük — és alig több, mint egy nemzedék élete, ha a marxi tanítások meg­valósításával győző szocializmus átlagos életkor-statisztikáját vesszük. Ennek a het­ven évnek a felét — 1883-tól 1917-ig — lé­nyegében az jellemzi, hogy a marxizmus tanításai szélesen elterjednek, proletárszo­cialista­­tömegpártok alakulnak ki. Ebben az időben véget ér a kapitalizmus «békés» fejlődése és (1904-ben) megkezdődik az imperialista háborúk korszaka. Ugyan­a­kkor az 1905-ös orosz forradalom, amelyet nyo­morúké vet a török, perzsa és kínai fontad­a­­­lom, azt jelzi, hogy közeleg a kaps­telizmus forradalmi válságának korszakai. Marix azt mondotta tanításáról, hogy an­­nak­ leglényegesebb tétele a­ proletáré diktatú­­ráról szóló tanítás. A proletárdiktatúrát, a munkásosztály hatalmának világtörténelmi főpróbáját üdvözölték oly lelkesen .Marx és Engels az «eget ostromló» párizsi kommün­­ben. Érthető tehát, hogy a marxi tanítások­nak ez a leglényegesebb pontja került an­nak a harcnak a középpont­jába, amelyet a marxi tanítások érvényesítéséért, előbb ma­ga Marx, Engels-szel együtt, majd Marx halála után F­ngels folytatott, akitől Lenin vette át és vitte tovább a győzelem felé a marxizmus harci lobogóját. Még Engels éle­tében hozta Lenin nyilvánosságra a «Kik azok a «népbarátok» és hogyan hadakoznak a szociáldemokratáik ellen?» című művét és Engels halálának évében. 1805-ben hozta létre Lenin Petrográdban a «Harci szövet­ség a munkásosztály felszabadítására» nevű szervezetet. Már Marx és Engels­­kemény harcot foly­tattak a korabeli munkásmozgalomban az opportunizmus különböző válfajai ellen. A burzsoá befolyás arra törekedett, hogy­ ki­irtsa a marxizmusból a leglényegesebbet, a velejét, a proletárdiktatúráról szóló taní­tást. A kispolgári anarchista elemek (Ba­kunin és társai) tagadták a forradalmi ál­lamhatalom szükségességét, vagyis elszakí­­tották el a forradalom kérdését a­ társadalmi fejlődés konkrét feltételeitől. Marx éles kri­tikát gyakorolt a német szociáldemokrácia úgynevezett gothai (1875-ben keletkezett) programmja fölött, melynek — mint Marx írta — «politikai követelései semmi egye­bet nem tartalmaznak, mint a régi köz­ismert demokratikus sirámokat». Marx 1875-ben a német szociáldemokrácia gothai programai jóval kapcsolatban rámutatott azzal, hogy a proletárdiktatúra követelése nem hiányozhat a munkáspárt programmjá­­ból: «A kapitalista és a kommunista társa­dalom között — írta Marx — van egy idő­szak, melyben az első forradalmi úton a másodikká alakul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletariá­tus forradalmi diktatúrája». Megszívlelték, elfogadták a német szociáldemokrácia ve­­zetői ezt a marxi kritikát? Nem fogadták el.. Tizenhat évvel a gothai progra­mm után jött létre 1891-ben az erfurti program is, amely hallgatással siklott el a proletárdiktatúra kérdése fölött. Marx és Engels szívós és kemény küzdelmet folytattak forradalmi ta­nításuk védelmében a szociáldemokráciában elburjánzó opportunizmus ellen. Nem véletlen tehát, hogy amikor a ka­pitalizmus fejlődésének új szakasza, a monopolista kapitalizmus, az imperializ­mus következett be, a gothai és erfurti forrásokból táplálkozó opportunizmus nem volt képes felismerni az új korszak jelen­tőségét. Ellenkezőleg, amilyen mértékben megérlelődtek az új harci feltételek, ame­lyeket Marx és Engels már nem ismer­hettek fel, mert­ olyan időszakban éltek, amikor a kapitalizmus simán fejlődött és «békésen» terjeszkedett el az egész föld­kerekségen, olyan mértékben távolodtak az opportunisták a marxizmustól. Akik a gothai és erfurti programmban még csak elhallgatták a proletárdiktatúrát, azok most, a XX. század elején már egyenesen megtagadták, mondván Bernisteinnel: «a végcél semmi». Marx és Engels alapvető kérdésnek te­kintették a munkásosztály vezetőerejének, a pártnak a kérdését. Ezért helyeztek olyan súlyt arra, hogy tisztázzák a munkásosz­tály pártjának céljait és ezért ra­gaszkodtak a munkásmozgalom elvi kér­déseinek gyökeres tisztázásához. Marx és Engels fogalmazták meg a Kommunisták Szövetségének programmját, amelynek első pontja így hangzott: «A Szövetség célja a burzsoázia megdöntése, a proletariátus uralma­, a régi, osztályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és új, osztály- és magántulajdon nélküli társa­dalom megalapítása». A Kommunisták Szövetsége megbízásából írta meg Marx és Engels a nemzetközi kommunistás moz­galom alapvető dokumentumát, a Kom­munista Párt Kiáltványát. Marx és Engels a proletárpárt szervezését és felépítését nem kiagyalt tételek «légüres térben» történő alkalmazásának, hanem a társadalmi át­alakulás füzében végbemenő folyamatnak tekintette. A munkásosztály pártjának — tanította Marx — minden forradalmi moz­galomban a leghaladóbb programmot és követeléseket kell képviselnie, széles fron­ton kell szövetkeznie a társadalom minden haladó rétegével a reakciós osztályok el­len, de ugyanakkor nem szabad elmulasz­tania­­egyetlen pillanatra sem, hogy a munkásságban a burzsoázia és­, a proletariá­tus közötti kibékü­letetlen ellentétről mennél világosabb tudatot fejlesszen ki» — mint ezt a Kommunista Párt Kiáltványa mondja. A munkásosztály pártjának kialakításánál Marx nagy figyelmet szentelt annak, hogy a munkásmozgalom különböző szervezetei­nek egyesülése elvi alapon menjen végbe. Marx és Engels a munkásosztály pártjá­nak kialakításával kapcsolatban nagy nyo­­ma­t­ékokra.­ hangsúlyozta: következetes har­cot kell folytatni azért, hogy a munkásosz­tály és a társadalom egyéb dolgozó és ki­zsákmányolt rétegei között a legszorosabb együtt­működés, szövetség jöjjön létre. En­gels élesen bírálta a­­gothai programmot ép­­pen azért, mert ezt az alapvetően fontos feladatot helytelenül vetette fel, felidézve a munkásosztály elszigetelésének veszélyét. Nem kisebb erői­vel és határozottsággal lép­tek fel Marx és Engels a proletár nemzetkö­ziség mellett, amelyről azt tanították, hogy ez a munkásmozgalom alapvető pillére. Marx és Engels a munkásosztálynak olyan vezető pártjáért küzdöttek, amely a­­pro­letariátus és burzisoázia között folyó harc fejlődésének különböző fokozatai során mindig az­ összmoz­g­alom érdekeit­ képvi­seli, a munkásosztály felszabadításának, a tőkés uralom megdöntésének célját követi. A II. Internac­ion­álé opportunista vezérei te­hát nemcsak a proletárdiktatúra kérdésében, hanem — és nem kevésbbé — a proletár­párt kérdésében is szembeszálltak a marxiz­mus útmutatásaival. Lenin és Sztálin az újtípusú forradalmi párt, a bolsevik párt megszervezésével, az opportunizmus elleni éles és megalkuvás­­nélküli harcukkal nemcsak megvédték a marxizmus tanításait az opportunista árulók ellen, akik parlamenti bársonyszékekért el­adták a munkásosztály felszabadításának szent ügyét, hanem továbbfejlesztették a marxizmust, ezt az élő forradalmi tudo­mányt. A marxizmus továbbfejlesztője, Lenin, 1905-ben a felkelés tudományára ta­nítja az orosz proletariátust és legjobb harcostársai, Sztálin, szervezi a felkelést. Lenin megállapítja az 1871. évi párizsi kommün és az 1905-ös oroszországi prole­­tárfelkelésben megszületett szovjetek azo­nos alapvető vonását, mint a munkáshatalom államszervezetének formáját. Lenin és Sztálin frontális támadást fejt ki az áruló szociáldemokrácia ellen, amely megtagadja a marxi tanítások lényegét, teljesen a burzsoázia oldalára áll. Lenin felfedi a kapitalizmus utolsó szakaszának, az imperializmusnak a­ fejlődési törvényeit és Sztálinnal együtt felkészíti a bolsevik pártot az 1905-ös főpróba tanulságainak gyakorlati levonására. 1914-ben kitör az első világháború és csődöt mond a II. Internacionálé, amelyet az opportunizmus, a szociálsovinizmus rákfenéje pusztított el. 1917-ben az impe­rialista korszak marxizmusának, a lenini tanításoknak , zászlajai alatt, Lenin és Sztálin vezetésével győz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A leninizmus — tanítja Sztálin elvtárs — az imperializ­mus és a proletárforradalm­ak korszaká­nak marxizmusa. Lenin «Az imperializmus a kapitalizmus legfelső foka» című művé­ben felfedte az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen pusztulásának feltételeit. Az igazi ma­rxista következetességével, bátorságával Lenin az új történelmi fel­tételeknek megfelelően megállapította, hogy nem áll fenn Marxnak és Engelsnek a kapitalizmus előző békés fejlődési kor­szakából származó az a tétele, hogy a proletárforradalom csak több országban egyszerre győzhet; «az imperializmus kö­rülményei között — fejtette ki Sztálin elv­társ a lenini tanítást — a szocializmus győzelme egyes, egymagukban vett kapi­talista országokban lehetséges». A Marx halála óta eltelt hetven év máso­dik fele — 1917-től — a m­arxizmus-leniniz­­mus megvalósulásának korszaka. A leniniz­mus válaszolt az imperializmus és proletár­­forradalmak korszakának minden kérdésére: megjelölte a munkásosztály hatalmának for­­máját, kidolgozta a munkásosztálynak a­ ki­zsákmányolt osztályok (parasztság stb.) nemp­roletár tömegeivel való szövetségének kérdését a munkásosztály vezetőszerepe mellett, a proletárdemokrácia kérdését, fel­vértezte a munkásosztályt a vezető pártról szóló lenini-sztálini tanításokkal. Lenin és Sztálin vívták meg a harcot az opportuniz­mus ellen a leninizmus győzelméért. Ami­kor Lenin eltávozott tőlünk, Sztálin elvtárs vitte tovább a győzelmes leninizmus zász­laját, Sztálin elvtárs továbbfejlesztette a leni­nizmust. Kidolgozta a szocializmus egy országban való felépítésének tudományát. Sztálin elvtárs vezetése alatt felépült a nagy szocialista Szovjetunió. A szocializ­mus egy országban való felépítésének elmé­letét és gyakorlatát Sztálin elvtárs általá­nos, az összes országokban alkalmazható té­telekbe szűrte le. Sztálin elvtárs kidolgozta a szocialistás iparosításnak, a mezőgazda­ság szocialista átalakításának elméletét, a proletárdiktatúra államelméletét, az osztá­lyoknak az osztályba re élesedése útján vég­bemenő megszüntetésének elméletét. Sztálin elvtárs felfedte a modern kapitalizmus és a szocializmus alaptörvényeit és kifejtette a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet feltételeit. A két rendszer — a kapitalista és szocialista rendszer — egy­más mellett létezésének kérdését elemezve, Sztálin elvtárs utat mutatott a dolgozó em­beriségnek a béke megvédéséhez. Sztálin elvtárs megalkotta a marxista-leninista, a sztálini haditudományt, amely a második világháborúban megsemmisítő győzelmet aratott a fasizmus fölött. Hetven év telt el Marx halála óta. Ez a hetven év Marx nagy tanítványainak, Leninnek és Sztálinnak a vezetése alatt, akiknek nagy élete e hetven év történetéhez tartozik, a győzelem korsza­kává teljesedett ki. El és virul a marxi ta­nítás, a marxizmus-leninizmus az egész emberi gondolkozás nagy vezetőerejévé lett. Lenin az imperializmusról szóló tanítással, a proletárdiktatúráról szóló marxi tanítás kifejlesztésével, a pártról szóló tanítással továbbfejlesztette a marxizmust, megala­pozta korunk marxizmusát. Lenin és Sztálin filozófiai, történelmi, közgazda­­sági és társadalomtudományi művei óriási értékekkel gazdagították a marxiz­mus tárházát. Marx Tőkéje a tőkés terme­lési mód és az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgási törvényét fe­dezte fel. Lenin továbbfejlesztette a marxiz­must és felfedte az imperialista korszak­nak, a kapitalizmus legfelső fokának, a proletárforradalom korszakának fejlődési­ törvényeik Sztálin tnváb­bfejjesztette a marxizmus-leninizmust, Leninnek az impe­rializmusról és a proletárforradalmak kor-'­szakáról­ szóló tanítását, felfedte a szocia­lizmus építésének fejlődési törvényeit, meg­­alkotta a szocialista államelméletet, kifej­tette a­ szocializmusból a kommunizmusba való átmenet törvényszerűségeit, nagyszerű utolsó művével. «A szocializmus közgazda­­sági problémái a Szovjetunióban» hosszú időkre utat mutatott a munkásosztálynak és az egész dolgozó emberiségnek, Ma­rx, Engels, Lentin és Sztálin — négy ne­­vet nevez meg így együtt a nemzetközi munkásosztály, a 800 milliós szocialista tábor, mert ez a négy név egyet jelent, a felszabadulás, a győzelem tudományát. Marx, Engels, Lenin és Sztálin—ez a­ négy név együtt jelenti a munkásosztály vezető­jét, a győzelmes kommunista pártot ,mert Marx és Engels, Lenin és Sztálin ilyen padért, ezért a pártért küzdöttek egész életükben. Ez a négy név az elnyomottak és kizsákmányoltak halálos gyűlöletét fe­jezi ki az imperialista elnyomóikkal, a ki­­zsákmányolókkal és opportunista szociál­demokrata, áruló lakásaikkal szemben. Ez a négy név él és élni fog százmilliók szí­vében, élni fog jövendő századokban. Ma Marx Károly emlékének hódol a nem­­zetközi munkásosztály és magasra emeli Marx, Engels, Lenin, Sztálin zászlaját a szocializmus világgyőzelméért folyó harc­ban. Marx azt mondotta: «A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyaráz­­­ták; a feladat az, hogy megváltoztassuk». Ez a feladat a nagy szocialista Szovjet­unióban teljesen megvalósult, a Szovjet­unió vezetésével harcoló szocialista tábor országaiban a megvalósulás útján van. 800 milliós szocialista tábor hajtja­ meg ma zászlóit Marx Károly emléke előtt. Na­gyot fordult a történelem kereke a Marx halála óta eltelt 70 esztendőben. Lenin és Sztálin történelemformáló munkássága nyomán, a Szovjetunió Kommunista Párt­jának vezetésével, a Szovjetunióban létre­jött az a­ társadalom, amelyről a Kommu­nistái Párt kiáltványa szólt: a régi, osz­tályokra és osztályellentétekre tagolt pol­gári társadalom helyébe szocialista társa­dalom lépett. A Szovjetunióban megszűnt embernek ember által való kizsákmányo­lása és bebizonyosodott, hogy a termelő­­eszközök társadalmi tulajdona az emberi társadalom erőinek eddig soha nem lá­tott fellendüléséhez vezet. Amit R Marx és Engels a Kommunista Párt Kiáltványá­ban több mint száz évvel ezelőtt látnoki erővel megjósoltak, az a szocialista Szov­jetunióban mai élő valóság. Felszabadultak az emberiség alkotóerői, virulnak a tu­dományok és művészetek és a munka sú­lyos robotból a becsület, dicsőség és hősies­ség dolgává lett. Lenin és Sztálin útján, a Szovjetunió segítségével és támogatásával az új szo­cialista világ megteremtésének útjára lé­pett a nagy kínai nép, a demokratikus Németország népe, a lengyel, a cseh­szlovák, a román, a bolgár, az albán nép, a szocializmus építésének útjára lépett a mi magyar népünk is. A szocializmus épí­tésének történelmi tapasztalata szüntelenül gazdagítja a marxizmus-leninizmus kin­csesházát és megkönnyíti, meggyorsítja a további fejlődést, amely feltartóztathatat­lanul a szocializmus győzelmének útjára fogja vezetni az egész nemzetközi mun­kásosztályt, az egész dolgozó emberiséget. A rabló imperializmussal szemben, amely háborút és nyomort jelent — a dolgozó emberiség Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alá tömörül, hogy kivívja a bé­két, a szabadságot, a szocializmust ! Szervezett, tervszerű munkát a gép­állomásokon! (2. oldal) Mi kell ahhoz, hogy a dömsödi Dózsa tsz határidőre elvesse a búzát? (2. oldal) Sztálin országában — Színes útirajz­­filmek a Szovjetunió országairól (2. oldal) A MAI SZAMBAN A Tudományos Akadémia ünnepi ülése Marx Károly halálának 70. év­fordulója alkalmából (3. oldal) Befejeződött a koreai kérdés vitája az ENSZ közgyűlésén (4. oldal) A moszkvai dolgozók kérik, hogy X­V. Sztálin a Szovjetunió­­Legfelső Ta­nácsának örökös tiszteletbeli tagja legyen (4. oldal) A csehszlovák külügyminisztérium jegyzéke az Egyesült Államok prá­gai nagykövetségéhez (4. oldal) _____­______________ A politikai munka megjavítására­ készüljenek a felszabadulási hétre a Beloiannisz-gyárban! A budapesti pártbizottság tíz nappal ez­előtt felhívta a főváros dolgozóit, kommu­nistáit: csatlakozzanak Sztálinváros hős építőinek kezdeményezéséhez s felszabadu­lási héttel, a szocialista munka új hőstet­teivel köszöntsék április 4-ét. A felhívás hangsúlyozta: «­4 felszabadulási hét segítse elő az ipari termelésben mutatkozó elma­radás pótlását, az első negyedévi terv hiánytalan teljesítését és túlteljesítését». Sok múlik az üzemi pártszervezeteken, hogy a budapesti mérnökök, technikusok, munká­sok, alkalmazottak harca teljes erővel ki­bontakozzék. A Beloiannisz-gyárban is nagy visszhang­ra talált a felhívás. A gyári pártbizottság ülésen tárgyalta meg a tennivalókat. Ez­után az üzem minden részében röpgyűlésen vitatták meg a dolgozók a­ műhely, a rész­leg munkáját, lehetőségeit. A 2-es műhely köpgyűlésén Paksi József elvtárs szerszám­készítő elmondta: kommunista kötelességé­nek érzi, hogy eleget tegyen a felhívásnak. Az év elején megfogadta, hogy 160 száza­lékos átlagteljesítményét április 4-re 200 százalékra emeli. Ezt már teljesítette s ezért a felszabadulási hétre új célt tűzött ki: 300 százalékot. A 16-os műhely a kommunisták kezde­ményezésére versenyre hívta a többi műhelyt. A kommunisták példamutatása magával ra­gadta a többi dolgozót is. A gyárban a munkások 88 százaléka van versenyben. Most ezeknek csaknem 30 százaléka — ed­digi fogadalmát teljesítve — új feladatot vállalt. így, a dolgozók egyéni felajánlásai alap­ján alakult ki a gyár együttes vállalása: az első negyedévi tervet 600.000 forint érték­ben túlteljesítik. Igen komoly erőfeszítése­ket követel ez a fogadalom. A gyár január­ban csak 63 százalékra teljesítette tervét. Februárban ugyan komolyan javított mun­káján s 116 százalékot ért el, de még így is súlyos az elmaradás a negyedévi terv teljesítésében. A dol­gozók szégyenletesnek tartják ezt a helyzetet, változtatni akarnak rajta. Ezt bizonyítja az is, hogy a sztálini őrségen a gyár 122,1­ százalékra teljesítette tervét. A felszabadulási hét előkészületei során a gyári pártbizottság erősítette a ter­melés pártellenőrzését. A pártbizottság meghallgatta az igazgató, a műszaki vezetők beszámolóját. Felkérte őket, hogy részletesen, konkréten mondják el, mit várnak ők a pártszervezettől, mire kell mozgósítani a dolgozókat. Sándor Ferenc elvtárs, fődiszpécser részletekbe menően összeállította a gyári terv és a közös felajánlás­­ teljesítéséhez szükséges legfontosabb feladatokat, a verseny leg­főbb céljait. Közölte például, hogy az úgynevezett LB induktoros telefonok csak akkor készülhetnek el időben, ha az 1-es műhely pár napon belül szállít 550 tele­­fonala­pot és 2000 forgórészt, ha a 2-es műhely gyorsan kijavít néhány fontos, régóta heverő szerszámot, ha a 13-as mű­hely 1920 induktort készít el március 15-ig, ha a 9-es műhely március 16 ig folyamatosan elvégzi a horgonyok teker­cselését. Az összeállítás alapján még az­nap figyelmeztető feljegyzéseket juttattak el a gyári alapszervezetekhez , s így azok valóban konkrétan meghatározott, célok érdekében mozgósíthatták a dolgo­zókat. A munkások világosan megláthat­ták, mit vár tőlük a párt. A pártbizottság természetesen nem elé­gedhet meg a gazdasági vezetők beszámo­lójával, hanem céltudatos politikai mun­kával kell azt alátámasztania. A Beloian­­nisz-gyárban a felszabadulási hét előké­születei során valamivel élénkebbé vált az agitáció, gyakrabban hallani a műhelyek­ben a népnevelőik szavát. Az eddig elért eredmény azonban csak biztató kezdet. Még sok a tennivaló az agitáció megjaví­tására. A legtöbb alapszervezetben még most, ilyen fontos harci szakaszban sincse­nek rendszeres népnevelőértekezletek, a népnevelők nem kapnak elég segít­séget, konkrét, helyi érveket. Csak kevés olyan népnevelő van, mint a 11-es műhelyben­­Nemes Zoltán elvtárs, aki elevenen, meggyőzően mutatja meg a dol­gozók munkájának összefüggését a gyár, az ország életével. Beszél a dolgozók meg­változott életéről, a gyár gazdagodásáról, az új gépekről és épületekről. A műhely exportcélokra gyárt adóállomásokat. Ha a műhely nem teljesíti feladatát, nem szál­lít idejében, akkor az ország kevesebb kül­földi nyersanyaghoz jut «Megérzi az or­szág, megérezzük mi is — mondja. — Ha a felszabadulási héten megkétszerezzük erőnket, önmagunk és hazánk javát szol­gáljuk».. Az agitáció különféle «fegyvernemeinek» alkalmazása még nem kielégítő a gyárban. A kisgyűlések, csoportos megbeszélések egyelőre csak a tervben vannak meg. A faliújságot sem használják ki eléggé, meg­jelenése rendszertelen, a legtöbb műhely­ben csak formális. Igen kevés faliújság foglalkozik a felszabadulási héttel. Többet kell tennie az üzemi lapnak, a «Megafon»­­nak is. Sokszor megnyugtató hangulatot terjeszt, nem tárja fel idejében a hibákat. A lap eddig alig írt a felszabadulási hét előkészületeiről. A felszabadulási hét növeli a tömegszerve­zetek, elsősorban a szakszervezet felelőssé­gét. Az üzemi bizottság elért már bizonyos eredményeket a verseny, a felajánlások szervezésében. De ez nem elegendő. A szakszervezeti bizalmiak egy része elhanya­golja munká­ját, nem törődik a verseny eredményeinek ismertetésével. A festőmű­helyben például nem gondoskodnak a ver­seny nyilvánosságáról. A 10-es alapszerve­zetben gyakrabban köztik ugyan a friss eredményeket, itt azonban az a szokás, hogy csak néhány kimagasló teljesítményt hoznak nyilvánosságra, pedig a műhely többi dolgozóit is buzdítani, serkenteni kel­lene nyilvános dicsérettel vagy bírálattal. A bányász DISZ-szervezetek küzdjenek nagyobb erővel a felszabadulási hét sikeréért A felszabadulási hét előkészítésében igen komoly feladataik vannak a bányász DISZ- szervezeteknek. A feketeszenet adó pé­csi medencében, a pécsszabolcsi Béke-ak­nán és István-aknán a DISZ-szervezet lel­kesíti, mozgósítja a fiatal bányászokat a negyedévi terv teljesítésére. A Béke-aknán például a szállításon dolgozó DISZ-brigád a felszabadulási hétre védnöksége alá vette az üres csilléé l­­átást. Az ifjúgárdistákat , megbízták, hogy az egyes munkahelyeken­­ ügyeljenek a termelés és a szállítás zavar­talanságára, s ha valami zökkenő akad, azonnal segítsenek elhárítani. A DISZ-fia­­talok lelkiismeretes, jó munkája jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a Béke-akna élen­jár a pécsi szénbányák üzemei között. A pécsbányai Széchenyi-akna DISZ-szer­­vezete példát vehetne a Béke- és az Ist­­ván-akna­ fiataljaitól. Mindaz, amit a Széchenyi-aknai fiataljai felszabadu­lásunk nyolcadik évfordulójára fel­ajánlottak, eddig még papíron maradt." Azt ígérték, hogy március 1-ig ők is DISZ- szállítóbrigádot szerveznek, 20 fiatalt kül­denek a szállításra a csilleforduló meg­gyorsítására. Március 12-ig azonban még nem tettek semmit. Megígérték azt is, hogy terjesztik a jó módszereiket. Mégsem nép­szerűsítik Glock Imre DISZ-brigádját és munkamódszereit — pedig ezek a fiatalok naponta 50—60 csille szenet adnak terven felül a hazának! A felszabadulási hét kezdetéig még egy hét van hátra. A pécsbányai DISZ-szer­­vezet ne felelőtlenül ígérgessen, hanem mozgósítsa teljes erővel az ifjúgárdistákat, valamennyi fiatal bányászt, hogy kima­gasló eredményekkel harcoljanak a negyed­évi terv sikeres teljesítéséért. A felszabadulási héten valamennyi nagykőrösi traktoros túlteljesíti a műszaknormát A nagykőrösi gépállomás dolgozói új munkasikerekkel, a tavaszi szántás­ vetés gyors elvégzésével készülnek hazánk nagy ünnepére, április 4-re. A nagykőrösiek ígé­rik, hogy április 4-ig traktoregységenként 240 normál hold­at teljesítenek. 2500 kiló üzemanyagot takarítanak meg és húsz százalékkal csökkentik az alkatrész-fo­gyasztást. Felajánlást tettek az egyes traktoros­brigádok is. A gépállomás dolgozói ígé­rik, hogy a felszabadulási héten minden egyes 30—35 lóerős traktorral a 3.6 nor­málhold mű­szaknorma helyett 4.5, na­ponta pedig 9 normálholdnak megfelelő talajmunkát végeznek el. Tu­rkevón befejezték a tavaszi b­íza, az árpa és a zab vetését Tünkevé termelőszövetkezeti város veze­tői és dolgozói táviratban jelentették, hogy sztálini őrségen, két nappal határidő előtt teljesítették a tavaszi búza vetésének ter­vét. Március 13-ra, tehát csaknem egy hó­nappal a­ határidő előtt elvetették a tavaszi­­árpát és a zabot is. Túrkeve termelőszö­vetkezetei a tavaszi gabonaféléket csaknem mind keresztsorosan vetették el. A túr­­keveiek most vállalják, hogy április 4-re, hazánk felszabadulásának nagy ünnepére befejezik a lucernavetést is. Tóth László sztahanovista traktoros védnökséget vállalt három társa felett Tóth László, a bácsmegyei hadai gép­állomás munkaerdem­érmes sztahanovista traktorvezetője március 10-ig 220 normál­­holdnak megfelelő talajmunkát végzett. A kiváló traktoros április­i tiszteletére vál­lalta, hogy a felszabadulási héten egy-egy műszakban átlagosan nyolc norm­­álholdat teljesít. Tóth László elvtárs nem elégszik meg a saját teljesítményének állandó nö­velésével. Garagó András, Stefán Ádám és Bé­lák Mihály traktoros egy termelőszö­vetkezetben dolgozik vele, s jelenleg egyik sem teljesíti a normát. Tóth László elhatározta: három társa felett sztahanovista védnökséget vállal. Ismerteti velük munkamódszerét, hogy a felszabadulási héten már­ ők is túlteljesít­sék a normát. Tóth László ígéri: úgy ta­­­nítja társait, hogy Garagó András hét, Stefán Ádám és Bélák Mihály hat-hat normálholdnak megfelelő talajm­unkát vé­geznek majd el műszakonként. Elbizakodottság a túrai gépállomáson «Nálunk igen jól megy a munka» dicsekszik Demény László, a pestmegye­ túrai gépállomás vezető mezőgazdásza. Valóban, a gépállomáson már több trakto­­rista túlteljesítette a tavaszi tervét. Külö­nösen Kovács István és Prima József vál­tak ki példamutató munkájukkal. De ha jobban megnézzük a furar gép­állomás munkáját, nyilvánvalóvá válik, hogy a vezetők dicsekvésének semmi alapja nincs. A gépállomás vezetői például nem beszélnek arról, hogy a gépállomás negy­ven felelős traktorvezetője közül csupán tizenöt teljesíti a műszaknormát. A leg­utóbbi öt napban a 21, munkában lévő traktor 618 hold­­helyett csupán 448 nor­mál holdnak megfelelő munkát végzett. A gépállomáson több olyan traktoros dolgo­zik, aki tavaszi tervének alig egytizedét teljesítette. . . A vezetők nem törődnek azzal, hogy több traktoros tűrhetetlen módon pazarolja az üzemanyagot. Dudák János például 30 hold bevetéséhez másfél mázsával több­­üzem­anyagot használt el a megengedettnél. S hasonló a helyzet több más gépnél is. A gépállomás traktorai nem teljesítik műszak­­normájukat, ugyanakkor 120 százalékra «teljesítik» az üzemanyagfogyasztás tervét. Bűnös pazarlásai ez a nép vagyonának!­­Mindez arra mutat, hogy a túrai gép­állomáson a mostani nagy munka idején tűrhetetlen önelégültség uralkodik. S ez egyik igen nagy akadálya annak, hogy a túrai gépállomás körzetében igazán meg­gyorsuljon a munka, s a legjobb agrotech­nikával minél gyorsabban elvégezzék a ta­vaszi szántás-vetést. ♦ • ♦ ■ Előre, a tavaszi munka sikeréért! Határidőre vessük el a tavaszi búzát Március 15-én lejár a tavaszi búza­ veté­sének határideje. Erre a napra az egész országban földben kell lennie a búzának. A vetéssel elmaradt termelőszövetkezetek­nek és községeknek éjt nappallá téve kell dolgozniok, hogy erre a napra teljesítsék a vetés tervét. A fejér megyei tanács ezért küldte ki a járásokba a mezőgazdasági osztály dolgozóit, hogy azok a helyi adott­ságok számbavételével, közvetlenül segít­sék a munkát, s megyeszerte elterjesszék az élenjárók módszereit. Több község ta­nácsa mozgósította a fogattal rendelkező dolgozó parasztokat, hogy segítsék ru társai­kat. Kápolnásnyéken mintegy 60 fogat segí­tette az elmaradókat. Számos termelőszö­vetkezetben kiadták a jelszót: minden, má­sutt nélkülözhető fogattal boronálni kell a búza alá és vetni kell a magot! A zámo­­lyi Petőfi, a kápolnásnyéki Petőfi és Vö­­rösmarty, a polgárdi Új Elei, a velencei Előre, a baracskai Vörös Csillag és még számos termelőszövetkezet így fejezte be kemény munkával egy-két nap alatt a búzavetést. A nagy mozgósítás eredménye az lett, hogy Fejér megyében az elmúlt két nap alatt 26 százalékkal növekedett a terv teljesítése. A búzavetéssel súlyosan elmaradt me­gyékben is van példa arra, hogy ahol meg­fogják a dolog végét, igen rövid idő alatt elvégezhetik a vetést. A bács-kiskun megyei Tass községben jó például szolgált a ter­melőszövetkezet munkája. Itt Makkai László növénytermelő bri­gádjának tagjai és a gépállomás trak­torosai két napon keresztül felváltva éjjel-nappal dolgoztak. A második na­pon befejezték a vetést é­s a búzát mind keresztsorosan vetették el. A bácsszentgyörgyi Ságvári termelőcso­port példásan szervezte meg a tavaszi mun­kát. A tszcs jóval határidő előtt vetette el a búzát Az ősszel alakult Béke ter­melőcso­port azonban nehézségekkel küzdve, egyre késlekedett. A Ságvári tszcs tagjai segítséget nyúj­tottak a Béke tszcs-nek, nem akarták, hogy az új csoport tagjai elkéssenek, kárt szenvedjenek. A Ságvári tszcs tagjai 15 hold tavaszi búzát vetettek el a Béke termel­őcsoportnak, így az új csoport is idejében elkészült a vetéssel. Hajdú megye püspökladányi járásában nemrég még lassan haladt a tartalékföl­dek bevetése. A járási tanács figyelmeztette a községi tanácsokat és a földművesszövet­­kezeti vezetőket, hogy az ő kötelességük a tartalékföldek megműveléséről és bevetésé­ről gondoskodni. A figyelmeztetés hasz­nált A járás több községében, így például Bárándon maguk a földművesszövetkezet vezetőségi tagjai indultak ki elsőnek foga­taikkal a tartalékföldekre. A saját munká­juk mellett arra vállalkoztak, hogy három napot dolgoznak a tartalékföldeken. Példá­jukat­ számos dolgozó paraszt követte, s néhány nap alatt végeztek is a vetéssel. Jó szervezéssel, kemény munkával, a jó tapasztalatok megvalósításával min­denütt gyorsan be lehet és be is kell fe­jezni a búzavetést. Borsodban, Bácsban, Baranyában, Csongrádban és a többi, ve­téssel elmaradt megyében meg kell sok­szorozni a munka ütemét. A megyei és járási tanácsok ne nézzék tétlenül, hogy akár csak­ egyetlen termelőszövetkezetben vagy községben is szervezetlenül, álmosan menjen a­­munka. Baranya megye sziget­vári járásában a boldogasszonyfa,margit­­pusztai Vörös Csillag termelőszövetkezeti csoportban még hozzá sem láttak a ta­­vaszi búzai vetéséhez. De sem a járási, sem a megyei tanács nem tesz semmit azért, hogy ebben a csoportban végrehajt­sák a minisztertanács határozatát. Vala­mennyi megyei és járási tanács felelős azért, hogy területén egyetlen szem tava­­szi búza se maradjon elvétetlenü­l. Letörlesztették adósságukat s már terven felül termelnek a zagyvai bányászok A Zagyvai Szénbánya Vállalat dolgozói adósággal kezdték első negyedévi tervüket. Április 4 tiszteletére vállalták, hogy pótol­ják, amit elmulasztottak, teljesítik és túl­teljesítik negyedéves tervüket. Szavukat megtartották. A februári tervet már 104,9 százalékra teljesítették. A bá­nyászok fokozták a­­munka lendületét és március 13-ig 109,2 százalékot értek el havi tervük esedékes részének teljesítésében. Ez azt jelenti, hogy most már nemcsak elma­radásukat pótolták, hanem már­is 627 tonna szenet adtak népgazdaságunknak ter­­­vein felül.

Next