Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-01 / 91. szám

Lendítsük fel a dolgozó parasztok begyűjtési versenyét!­ ymwooononnnfyitYyxXf A felszabadulási héten már sok ter­melőszövetkezet és község dolgozó parasztsága valóra váltotta április 4 tisz­teletére tett vállalását: teljesítette vagy túlteljesítette a beadás első negyedévi kö­telezettséget. De az élenjárók példáját még mindig nem követik elegen! Ország­szerte meg kell gyorsítani a begyűjtést, különösen a tej és a tojás begyűjtését. A begyűjtés tervének minden rész­letében való teljesítése: harci feladat. E harc egyik legélesebb fegyvere a versenymozgalom. A verseny: hatal­mas erőforrás, amely a dolgozók lel­kesedését, hazafias érzését szebbnél szebb tettekké formálja. Újra bebizonyosodott ez most azokban az üzemekben, ahol a fel­­szabadulási hét versenyében a munkások napról napra kiváló eredményekkel kö­szöntik hazánk felszabadulásának nyolca­dik évfordulóját. Gyakran járási és községi tanácsaink lélektelen, rossz munkáján, bürokratizmu­sán bukik el, h­ogy a dolgozó parasztok versenye kiteljesedjék, s nagyszerű ered­ményeket hozzon. A veszprém megyei pá­pai járás legtöbb községében például még március 23-án sem volt semmi jele an­nak, hogy felszabadulási hetet tartanak. Pedig papíron minden községi tanács asz­talán ott voltak a vállalások. Csakhogy a tanácsok nem törődnek a verseny szer­vezésével, hanem mindent egyes egyedül h­iatali eszközökkel akarnak elérni. A já­rási tanács elárasztotta a községi ta­nácsokat körlevelekkel, a községi taná­csok meg követték a «példát», s beérték annyival, hogy beidézzék, felszólítsák a dolgozó parasztokat a kötelezettség telje­sítésére. Szinte mindennapos jelenség községt ta­°­nácsainknál, hogy lebecsülik a dol­gozó parasztok lelkesedését, versenyked­vét. Nem mozgósítják őket a versenyre, véka alá rejtik az élenjárók eredményeit, üresen áll a tanácsház előtt a verseny­­tábla, a hangoshíradóban hirdetéseket ol­vasnak fel. Pedig a falu kíváncsi az eredményekre, a verseny híreire, ez is lelkesíti, jobb munkára sar­kalja a dolgozó parasztokat. Hajdúnáná­son a kultúrbrigádok lelkesítő munkája is tükröződik abban, hogy a felszabadulási héten sokat javult a begyűjtés eredménye. Vas megyében, Gencsapátin, a jó felvilágo­sító munka, az eleven versenyszellem, a friss híradás is hozzájárult ahhoz, hogy a felszabadulási hét első napjain több mint 30 százalékkal növekedett a tojásbegyűj­­tés eredménye. Építsenek tanácsaink bátran a dolgozó parasztok hazaszeretetére, lelkesedésére, tegyék nyilvánossá, elővenné a ver­senyt. Hadd ragadjon magával a lendület újabb százezreket, hogy a felszabadulási hét végére minden részletében teljesítsék a beadás első negyedévi tervét; min­denütt eleget tegyenek a tej- és a tojás­beadásnak is. A Magyar Népköztársaság argentínai követének kinevezése A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa Szabó Imrét rendkívüli követté és meg­hatalmazott miniszterré nevezte ki és meg­bízta a Magyar Népköztársaság argentínai követségének vezetésével. SZABAD NÉP PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A­ felszabadulási ház lett­­fületével a második­ negyedévi terv sikeréért A Vasöntöde és Gépgyár pártszervezetének munkájáról A Vasöntöde és Gépgyár az év első két hónapjában alaposan elmaradt a tervtől. A gyár kollektívája Sztálinváros építőinek felhívására megfogadta: a felszabadulási héten minden tudását, erejét latba veti az adósság letörlesztéséért. A felszabadulási hét vége felé tartunk. Kemény munkában gyorsan múlik az idő. Gyorsan, de nem nyomtalanul... A Vas­öntöde és Gépgyár dolgozói kiváló ered­ményeket vívtak ki. Nagy Lajos öntő 189 százalékos átlagot ért el a felszabadulási héten. Schiber János szerkezet-lakatosnak 175 százalék, Fekete Lajos esztergályosnak 200, Szilágyaié magkészítőnek 170 száza­lék volt az átlaga. A sztahanovista színvonalon dolgozók száma 52-ről csaknem 200-ra emelke­dett. A gyár kollektívája március 27-ig a már­ciusi terven felül csaknem 400.000 fo­rintnyi különböző terméket a­dott ■ az or­szágnak A munkások és a műszakiak együttes, erőfeszítéseinek eredményeként a szerkezeti üzemrész 20-án, a Beloiannisz öntöde 24-én, az új öntöde pedig 26-án büszkén jelenthette: «Teljesítettük negyed­éves tervünket!» Még folyik a felszabadulási hét csatája, de máris teljes nagyságában áll az üzem dolgozói és vezetői előtt az új feladat: tö­retlenül továbbvinni a felszabadulási hét nagyszerű­­lendületét, teljesíteni a második negyedév tervét. A pártszervezetnek a fel­szabadulási héten szerzett tapasztalatai­ nagy segítséget adnak ehhez. A terv teljesítésének kemény akarata hassa át a közösséget! A felszabadulási héten elért nagyszert! Fellendülés egyik legfőbb magyarázata az, hogy a terv teljesítésének kemény akarata hatotta át a kommunistákat. A pártszerve­zet harcosan szembeszállt a siránkozókkal, a hitetlenkedőkkel. Nemrégen taggyűlés volt a szerkezeti mű­helyben. Ez a műhely már jelentősen túl­teljesítette felajánlását, 170 százalékra tel­jesítette a havi tervet. Most javaslat hang­zott el: újabb 10 százalékkal teljesítsék túl. Nem kis feladat ez, a műhely kommu­nistái mégis keveselték. Vita után 10 százalék helyett 20 százalékért, 190 százalékos eredményért indult harcba a kommunista közösség. A kommunisták harcos magatartása, ke­ménysége helytállásra tanítja az egész kollektívát. Még a felszabadulási hét első napjaiban történt, hogy Kovács és Kollár lakatosok fegyelmezetlenül dolgoztak. Be­széltek velük és amikor a négyszemközt elmondott szép szó nem használt, a mun­kások viharos gyűlésen vonták őket fele­lősségre. «Szégyen, hogy ilyenek is vannak közöttünk». — «Nincs jogotok fékezni a műhely előretörését!» — ilyen közbeszólá­­soka­t lehetett hallani­ a gyűlésen. Kovács és Kollár lakatosok a következő napokban 140—150 százalékra emelték teljesítményü­ket. A második negyedévi terv nagy felada­tainak megoldásához ilyen harcos szel­lemre van szükség már az első naptól kezdve. A kommunisták ne tűrjék el egyet­len napra sem, hogy felüsse fejét a fe­gyelmezetlenség, hogy újra ellanyhuljon a munkatempó, ismét jelentkezzenek a sirán­­kozók, a pánikbaesők. A pártcsoportok a termelés motorjai A Vasöntöde és Gépgyárban nem min­denütt lendült fel egyformán a termelés. Ahol a legkomolyabb­ az előretörés, ott az eredmények mögött megtalálhatjuk a párt­csoport, a pártbizalmi jó szervező- és ne­velőmunkáját. A szerkezeti műhely egyik pártcsoportját Kemenes István elvtárs vezeti. Maga is jó példát mutat: 220 százalék körül teljesít a felszabadulási héten. De Kemenes elv­társ nem csupán saját teljesítményével tö­rődik, hanem rendszeresen ellenőrzi a pártcsoport tagjainak teljesítményét is. Buzdítja az elmaradókat, megmagyarázza nekik, milyen kárt okoznak rossz eredmé­nyükkel. A csoport népnevelő­ tagjával, Molnár elvtárssal különös figyelemmel fog­lalkozik, ellenőrzi, hogyan teljesíti fontos pártmegbizatását. S az eredmény nem ma­rad el. A pártcsoport tagjainak átlagos összteljesítménye 200 százalék körül van. Még nem minden pártbizalmit világosí­tott fel a pártszervezet, mi a feladata­­ a termelésben. Szilágyi Istvánné elvtársnő, az öntöde egyik pártcsoportjának bizal­mija például a felszabadulási héten pá­rosversenyben küzd Belanyák Pálné pár­­tonkívülivel, s heves versenyben minden eddigi teljesítményüket túlszárnyalta. Ez szép , de a pártbizalminak ennél többet kell tennie. Valamennyi gondjára bízott párttaggal komolyan kell foglalkoznia, va­­lamennyiüket kiváló munkára kell lelkesí­tenie. Márpedig Szilágyi elvtársnő párt­csoportjában akad olyan párttag is, aki még a normát sem teljesíti: Potoscsák Já­­nosné. Potoscsák elvtársnő nemrég került át a másik öntödéből. Ott jó eredménye­ket ért el, de itt valahogy nem megy neki jól a munka A pártbizalmi ne, tö­rődjön bele abba, járjon végére a dolog­nak, kutassa ki és szüntesse meg az elma­radás okait. A pártcsoport, s mindenek­előtt a pártbizalmi felelős minden egyes párttagért, a párttagok példamutató ma­gatartásáért. A pártbizottság segítse elő azzal is a második negyedév tervének teljesítését, hogy megszervezi az élenjáró pártcsopor­tok tapasztalatainak elterjesztését. Az agitáció megjavításáért A gyár egy részlege, a Kirov-műhely, el­maradt. Ennek legfőbb oka, hogy itt a párt­szervezet lebecsüli az­ agitációt. Nem értik meg, hogy a terv, a felajánlás sorsát első­sorban a dolgozók ereje, lelkesedése dönti el. A Kirov-műhely kommunistáinak tag­gyűlésén például alig esett szó a politikai munkáról. «Nincs anyag», «Nincs jól meg­szervezve a minőségi ellenőrzés, «Sok a gépállás» — csupa ilyen felszólalás hang­zott el. Helyes, ha a kommunista kollektíva beszél erről is, figyelmezteti a műszaki ve­zetőket munkájuk megjavítására. Ez azon­ban egymagában édeskevés. Hasonlíthatat­lanul nagyobb lendületet adott volna a tag­gyűlés, ha mindenekelőtt azt elemzik, ho­gyan kell mozgósítani a kommunistákat, a gyár minden dolgozóját a nehézségek leküz­désére, a terv teljesítésére. Dány elvtárs­nő titkári beszámolójában meleg sza­vakkal üdvözölte Schön elvtársnőt, aki az ünnepi héten 300 százalék körül tel­jesít és jól végzi népnevelő munkáját. He­lyes lett volna, ha Dány elvtársnő arról is beszél, hogyan neveli Schön elvtársnő és a többi kiváló népnevelő a dolgozókat. A felszabadulási hét hőseit nemcsak sokszáz százalékot elért sztahanovisták kö­zött találhatjuk meg. A felszabadulási hét hősei azok a nép­nevelők is, akik megállják helyüket a termelésben s közben fáradhatatlanul végzik pártmunkájukat is, a munka új hőstetteire mozgósítják a dolgozókat. A Vasöntöde és Gépgyárban azért szület­tek ilyen kiváló eredmények, mert sok ilyen népnevelő van. Az öntödében dolgozik és példamutatóan­­végzi népnevelő munkáját Rapata elvtársnő, idős munkásasszony, akit a gyárban mindenki Törnek néninek nevez. Rubin Klári az ő keze alatt dol­gozik és bizony munka helyett elég sokat fecseg. Mindössze 16 éves és nem szokta meg még a fegyelmezett munkát. A nép­nevelő így tanítja őt: «Azelőtt, a­ régi világban, ha a mester ilyesmit látott, már rikácsolt is: «Ki van rúgva, vegye a cuc­­cát és várjon a kapunál a könyvére». Ma senki nem gorombáskodik. Jobban meg kell becsülni ma a munkát. Azelőtt reggel hattól este kilencig dolgoztunk. Télen csak 7-ig, de akkor munka után elmentünk ha­vat lapátolni. Azelőtt a piszkos formák kö­zött, a munkahelyen ettük meg a zsíros­kenyeret, vagy a láboska lecsót, amit ma­gunkkal hoztunk. A most? Terített asztalnál eszünk jó és olcsó, ebédet. Azelőtt csak egy helyen volt vízcsap, ócska pléhkannák­­ból, bádogdobozokból a kezünkre öntöttük a vizet, úgy mosakodtunk. Most mindenki rendesen tisztálkodhat. Nézzen csak körül: a kapunál gyönyörű, nagy épületet emel­nek, amelyben kultúrterem, ebédlő, fürdő- és öltözőhelyiségek lesznek a számunkra». Rapata elvtársnő büszkén mesélt a dolgo­zóknak gályáiétól nyaralásáról. «Bizony, örültem annak, hogy mi munkások most olyan helyen üdülhetünk, ahol azelőtt a «gazdám», Oetl Dénes töltötte a nyarait». Ismertessék meg a legjobb népnevelők tapasztalataival a többi népnevelőt is! Rapata elvtársnőtől a pártszervezet vezetői is tanulhatnak agitálni! Tanuljanak hát — és tanítsák a többieket, így mélyül majd tovább a szeretet és a hála a felszabadító Szovjetunió és az örökké élő nagy barát, Sztálin elvtárs iránt. És így fokozódik még izzóbbá a gyűlölet azokkal szemben, akik el akarják venni tőlünk a szabad ha­zát, akik újra az eszterházyakat, a gold­­bergereket, oed­deneseket akarják a nya­kunkra ültetni. Az üzem régi harcosai: Já­romi elvtárs, Kmetti elvtárs, Resch elv­társ és mások, akik még a Horthy-fasiz­­mus elleni küzdelemben edződtek kommu­nistává, emlékeztessenek a múlt harcaira. A Vasöntöde és Gépgyárnak régi harcos hagyományai vannak. 1905-ben sztrájkkal fejezték ki szolidaritásukat a pécsi bá­nyászok iránt, 1919-ben a proletárállam hadseregében nem egy «pétsgyári» harcolt. Később, a 30-as években az illegális kom­munista párt szavát vitték el a kommunis­ták a munkások közé. Hadd ismerjék meg a népnevelők és általuk minden dolgozó, hogy Rákosi elvtárs és pártja milyen ré­gen és kitartóan küzd a dolgozó népért, a hazáért. A népnevelők mondják el a dolgozóknak: ma azzal követik a régi for­radalmi hagyományt, ha odaadóan harcol­nak a tervért, így teljesítik a népnevelők igaz hivatásukat: a nép nevelését, a dős gőzök mozgósítását a második negyedévi terv teljesítésére. Gondos Ernő ­­­ Előre a tavaszi munka sikeréért! Mind több kiváló traktoros dolgozik éz óragrafikonos módszer szerint Tóth László kiváló traktoros példájára egyre több traktorvezető alkalmazza a munka szervezésének óragrafikonos mód­szerét. A hajdúböszörményi gépállomáson Gorzás Antal és Molnár Imre hétfőn mér ezt a módszert alkalmazta, s együttes tel­jesítményük 18 normálhold. A kondorosi gépállomáson Magyar Já­nos után Nagy , József kiváló tr­aktoros is áttért ez óragrafikonos munkára. Nagy Az állami gazdaságok legjobb traktoro­sai lelkesen küzdenek azért, hogy a fel­­­szabadulási héten egyre jobb eredményt érjenek el. A versenyben Horváth László, a győrmegyei kistölgyfa-majori állami gazdaság traktorosa tört az élre. Horváth László váltótársával hétfőn 27.6 normál­holdat teljesített. Ezzel idei összteljesítmé­nyük 622.6 normálhold. A két kiváló trak­toros hétfőn 334 forintot keresett. Cseri Imre és váltótársa, Dékáni­ János, a bé­kés megyei mezőhegyesi állami gazdaság traktorosai DT-54-es traktorukkal 1199 normálholdas teljesítménnyel a második helyre szorultak. A két mezőhegyesi trak­március 30-án a gépállomások traktoro­sainak lelkes versenyében újabb nagyszerű eredmények születtek.­­Tóth László és váltó­társa, a hartai gépállomás traktorosai, akik most a debreceni gépállomás körzetében dolgoznak, 578,2 normálholdas eredmény­nyel továbbra is elsők. A második továbbra is a békés megyei kondorosi gépállomáson dolgozó Nagy József és váltótársa, Uhlár János, 547.6 normálholdas teljesítménnyel. József hétfőn egy műszak alatt ezzel a módszerrel 11.9 normálholdat teljesített. A sárrétudvari gépállomáson Sólyom Imre is követte hétfőn Tóth László pél­dáját, s egy műszak alatt 12.3 normál­­holdat teljesített. Keresete ezen a napon 145.59 forint­­volt. Váltótársa, Szabó Gá­bor azonban nem alkalmazta ezt a mód­szert. Teljesítménye 19 óra a­latt 6.7 nor­­rm­álhold volt, keresete pedig 67.14 forint. Soros hétfőn a gépet javította, s így tel­jesítményük nem növekedett. Csupán fél normálholddal maradt a mezőhegyesiek mögött Gazsó József és váltótársa, a sur­­jáni­­ állami gazdaság traktorosai. A két traiktoros 598,8 normálholdat teljesített". Komoly esélyese az első helynek Cseri Fe­renc, a­ békés megyei mezőhegyesi állami gazdaság traktorosa és váltótársa, akik DT-54-es traktorukkal 1153 normálholdat teljesítettek. A két traktoros hétfőn 33 nor­­málholdnyi munkát végzett. A versenyben az ötödik helyen továbbra is Jancsó Ká­roly és váltótársai, a surjáni állami gazda­ság traktorosai tartják 579 normálholddal. Nagy József és váltótársa hétfőn 29­3 nor­­mál­ holdat teljesített. A gépállomások trak­torosainak versenyében a harmadik helyet továbbra is a kondorosi gépállomás trakto­rosa, Magyar János és váltótársa, Várnagy Zoltán tartja 508.3 normálholdas teljesít­ménnyel. A negyedik helyet Tóth Sándor és váltótársa, Tóth Ferenc, a nagyigmándi gépállomás traktorosai szerezték meg 494.6 normálholdas eredménnyel. A felszabadulás előtt Tolna község hatá­rában a Kneszéri-, a Heisler- és a Schleier­­uradalom kötötte gúzsba a dolgozó pa­rasztokat. Itt robotolt a község lakóinak jó­része. A fáradságos munka azonban alig­­alig biztosította a cselédeknek a minden­napi betevő falatot. A cselédek gyermekei vagy ingyen dolgoztak az apjuk mellett az uraság földjén, vagy már 8—9 éves koruk­ban a tolnai selyem- és textilgyárba adták őket testet és lelket ölő munkára. Azoknak sem volt jobb dolguk, akiknek néhány hold földjük volt. A községben napireniden volt a­z árverés, s a kis- és középparasztok egyik napról a másikra koldussá váltak. Amikor a szovjet csapatok ,­etrizték a német fasisztákat, s velük együtt a tolnai dolgozó parasztok elnyomóit, a földbirtoko­sokat, az u­rakat — megváltozott az élet. A régi cselécsek földet kaptak, a maguk gazdái lettek. A többi dolgozó parasztot sem fenyegeti már az árverés. Napról napra szépül a­ község is. Nemrégiben Ké­Fejér megyében a sárbogárdi Vörös Haj­nal termelőszövetkezet tagjai a felszaba­dulási héten derekasan dolgoznak. Április 4-re tett vállalásuk jórészét már teljesítet­ték. Határidő előtt elvetették a tavaszi­árpát, a zabot, a cukorrépát, a takarmány­­répát, a napraforgót. Az őszi kalászosokat hengerezték és fejtrágyázták. Most a bur­gonyát ültetik. Az ugyancsak fejér megyei perkátai Al­kotmány tsz-ben is lendületesen halad a tavaszi munka. Az Alkotmány tsz tagjai a kukoricát és a gyapot kivételével elvetet­ték valamennyi tavaszi növényt. A két jól dolgozó termelőszövetkezet tagjai nemrégiben elhatározták, hogy hosz­­szúlejáratú párosversenyre lépnek egymás­­­sal. Mindkét tsz vállalta, hogy mindenütt a fejlett agrotechnikai módszereket alkal­mazza, s túlteljesíti a növénytermelés ter­vét. A sárbogárdi Vörös Hajnal tsz tag­jai például a tervben előírt 44 mázsa bár­ Pályázat egyetemi tanári és docensi állásokra A budapesti és a vidéki egyetemek az 1953/54. tanévre egyetemi tanári és docensi állásokra pályázatot hirdetnek. A pályáza­tok feltételeire vonatkozóan az illetékes egyetem rektori hivatala ad felvilágosítást. (MTI) szült el a falu hatalmas kultúrháza. A régi selyem- és textilgyárra ma már rá sem lehet ismerni, új, világos, egészséges gyárrészlegek épültek. A dolgozó parasz­tok egyre többet merítenek a kultúra kin­csestárából: a kultúrházban a színjátszók előadásaiban gyönyörködnek, könyveket ol­vasnak.­ A tolnai dolgozó parasztok tudják, hogy mit köszönhetnek a felszabadulásnak, s ezért készülnek a nagy nap méltó meg­ünneplésére. A felszabadulási hét kezdetén vállalták, hogy határidő előtt elvetik a ta­vaszi­ növényeket, s teljesítik a beadás ne­gyedévi tervét. Becsülettel teljesítik ígére­tüket: elvetették a zabot, s hamarosan be­fejezik az árpa és a burgonya vetését. Jól im­ád a begyűjtés is. A község a tej- és a tojástoszodás tervét 199 százalékra teljesí­tette, a baromfi, a sertés és a­ vágómarha beadásának negyedévi tervét pedig túltelje­sítette. A­gonya helyett 120­­mázsát, 130 mázsa cu­korrépa helyett 229­­mázsát, 300 mázsa ta­karmányrépái helyett­ 800 mázsát akarnak termelni holdanként. A versenyszerződésben az állatállomány gyarapítása és hozamának növelése is sze­repel. A­ Vörös Hajnal tsz az idén 44 tehén­rel, 50 anyakocával gyarapítja állatállomá­nyát. Bevezeti az egyedi­­takarmányozást és a háromszori fejest, s az évi tejhozamot te­henenként 2800 literre növeli. Az Alkotmány tsz is vállalta a tejhozam­ és az ál­latlét­szám jelentős növelését. A két termelőszövetkezet vállalja: a ter­­ményfélék, az élőállat, az­­állati termékek beadását határidő előtt teljesíti. A Vörös Hajnal tsz a gabonabeadást 10, a perkátai Alkotmány tsz pedig 2 százalékkal túltel­jesíti. A verseny értékelésére mindkét tsz-ben 3—3 tagú bizottságot választottak. „Ifjú szívvel“ Új színes magyar filmvígjáték Április elején új színes magyar filmvíg­­játékot mutatnak be filmszínházaink, «Ifjú szívvel» címmel. A filmben a Vasipari ta­nul­ók boldog élete elevenedik meg. A gépállomások traktorosainak versenyében továbbra is Tóth László az első Április 4-én mutatják be A Magyar Néphadsereg Színházában Lavrenyov „Leszámolás“ című színművét Felszabadulásunk nyolcadik évforduló- szerző nagy művészi erővel mutatja meg ján, április 4-én díszelőadás keretében mutatja be A A Magyar Néphadsereg Szín­háza Lavrenyov «Leszámolás» című négy­­felvonásos színművét. A «Leszámolás» a szovjet drámai irodalom egyik klasszikus al­kotása; az 1920-as évek végén került a közönség elé, s azóta­ a szovjet színpadok állandó nagysikerű műsordarabja. A drá­ma a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom előestéjén, 1917-ben játszódik. Két főhőse Gudun, a «Hajnal» cirkáló forra­dalmi matrózainak vezetője és Berszenyev sorhajókapitány, a cirkáló parancsnokai­ A hőseinek fejlődését a forradalom tüzében. A nagy érdeklődéssel várt bemutatóelő­adást szovjet vendégrendező, A. V. Szoko­­lov, a leningrádi Gorkij Színház művésze készíti elő. A kiváló szovjet színész-ren­dező éppen a Lavrenyov-dráma rendezé­séért kapott annak idején Sztálin-díjat. Szokolov elvtárs az első szovjet rendező, aki prózai művet magyar színpadra visz; egyébként ő rendezte a «Leszámolás» prá­gai bemutató előadását is. A Néphadsereg Színházának együttese párhuzamos szerep­­osztással készül a nagyjelentőségű bemu­tatóra. Az állami gazdaságok traktorosainak versenyében Horváth László tört az élre Ma kezdődik a fémgyüjtőhónap i r • i r i -1 n „I n o mo kon r*n­onm?cenn A,i ___1 • * A minisztertanács határozata alapján ma reggel országszerte megkezdődik a fém­­gyüjtőhónap A DISZ-fiatalok és úttörők lelkesen ké­szültek a fémgyűjtőhónapra. Az ipari tanulóintézetek között megindult a harc a «Legjobb fémgyűjtő intézet» címért. Hajdú megyében 100 vagon vashulladék összegyűjtését vállalták a fiatalok. Eger­ben, Gyöngyösön és Hatvanban is meg­alakították már a fémgyűjtőbrigádot, s a brigádok felosztották egymás köz­ött a területet. Az egri 212-es MTH-iskola ta­nulói 14 fémgyűjtőbrigádot alakítottak­, és versenyre hívták a megye összes DISZ- tagjait. A heves megyei fiatalok a rendsze­res fémgyűjtés mellett, hetenként kirándu­­lásokat is szerveznek az erdőkben találhat vas- és fémhulladék összegyűjtésére. Tolna község becsülettel teljesíti ígéretét két kiváló termelőszövetkezet párosversenye . ueüi SÍERDA, 1953 ÁPRILIS T A NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE Nem elég csak „szervezni" az agitációt Az egész ország örömmel, lelkesedéssel készül a választásra. Ezekben a napokban, hetekben a népnevelőkre igen nagy felada­tok várnak. A dolgozók mindenütt várják a népnevelőket, hogy választ kapjanak ezer­féle kérdésükre — a népnevelők pedie­ tud­ják, hogy a választás előkészítése különö­sen jó alkalom arra, hogy a dolgozókkal elbeszélgessenek a múltról, a jelenről, az egyes családok és az egész ország tervei­ről, hogy meghallgassák véleményüket, kí­vánságaikat. Pártszervezeteink komolyan készülnek a nagy feladatra. A pártszervezeteknél or­szágszerte igen sok dolgozó jelentkezik és kéri: osszák be a népnevelők közé. Bara­nya megyében a falusi pártszervezeteknél a dolgozó parasztokkal együtt az elsők között jelentkeztek a tanítók is. Az új népnevelők lelkesen, komolyan tanulnak az agitációs tanfolyamokon. Annál na­gyobb hiba, hogy néhányan a régi népne­velők közül nem készülnek megfelelően a rájuk váró munkára: hiányzanak a tan­folyamokról, nem tanulják meg az anya­got. Több helyen az alapszervezetek veze­tőieinek tagjai, a tanácselnökök, a tö­­megszervezetek vezetői főként csak «szer­vezi«» az agitációt, maguk azonban nem látogatják a dolgozókat. Mindkét hiba ko­molyan veszélyezteti a megyében a válasz­tási munka sikerét. A dolgozók most meg­kérdezik majd­ a népnevelőket: hogyan va­lósítottuk meg a négy évvel ezelőtt­­öt a­­feladatokat? Hogyan valósítjuk meg tött feladatokat? Hogyan valósítjuk meg az ötéves érvet? Hogyan erősödött, gya­rapodott az ország, a város, a falu az el­múlt években? Megkérdezik: mit vár az ország tőlük, a dolgozóktól, s elmondják: mit várak a dolgozók az új országgyű­léstől. Nm­ tud érvelni, a dolgozók kérdé­seire váviszo­nt az a népnevelő, aki nem ismeri a tényeket, az adatokat, az orszá­gos és a helyi eredményeket, a megvaló­sult és­ a megvalósításra váró terveket. S nem tudja a népnevelőket felvértezni, az acr-táght helyesen szervezni az a vezető, aki nem ismeri, legfeljebb csak je­lentéből ismeri a dolgozók véleményét, kérdésit, kívánságait. Emlékezzünk a múltra! Az éhinség mindennapos vendég volt Horthy-Magyarország falvaiban. Hont vármegye szobi járásának főszol­­gabírája 1929 február 17-én a következő jelentést küldte Karafiáth Jenő miniszter­elnökségi államtitkárnak: «Járásom köz­ségeiben, de különösen Nagymaros, Zebe­­gény, Ipolydamásd, Szob és Mária­­nosztra községben az éhinség oly nagy fokra hágott, hogy a gyermekek csöpög töstül járják be a házakat, egy falat nyér után rimánkodni de a felnőttek­nül is többen a hiányos táplálkozás si­­án teljesen elerőtlenedve ágynak és teljes nem képesek többé felkelni». A zalamegyei «vitézi szék kapitány»* 1939 decemberének eseményeiről »szá­moló jelentésében egyebek között »őket írta a budapesti «Vitézi Szék»-nek: «Az alsóbb néposztály nyomora legjobbn az iskolába járó gyermekeken szerlélhető. Rossz lábbeli, vékony ruházat, zsengén­tápláltság az általános a városi perifériák gyermekeinél. Zalaegerszegen tiz eset­ben előfordult, hogy a gyermekei az isko­lában elájultak az éhségtől...»­ Az m. kir. rendőrség szegedi őrületének kapitánya 1931 február 16-án bizalmas hely­zetjelentésben közölte a­ belügymniszterrel a szeged-környéki dolgozók éleiről szerzett tapasztalatait. A jelentés rámutat, hogy­­­ munkaalkalmak teljes hiánya m­iatt a nyo­morgók száma folyton nő, hozzávetőleges l"állapítás szerint kb. 350 iparos és 1000 w ifimunkás-család, mintegy 5000 fővel szá­ll segítségre... A rendőrség, hivatalos el­írásai során sok olyan helyet talált, ahol a termékek mezítláb, fűtetlen szobában voltak és hideg tengerit ettek. Sok helyen sem­­petróleum, sem gyufa és több ilyen, arány­lag olcsón megszerezhető cikkek sem vol­tak találhatók. Tej és tejtermék ismeretlen dolgok a gyermekek előtt. A csendőrjárőrök szolgálatuk közben olyan lakásra bukkan­tak, ahol a gyermekek anyjuk szeme láttára nyers burgonyát ettek, mivel tüzelő hiányá­ban a burgonyát megfőzni nem tudták...» 1932 július 14-én ülést tartott Komárom- Esztergom megye közigazgatási bizottsága. Az ülésen — mint a Magyar Távirati Irodai tudósítója jelentette — ,nagy megdöbbenést keltett Trojkó Béla főszolgabíró hivatalos jelentése, amely Tardos község lakóinak a mai viszonyok között is rendkívüli nyomo­rúságáról számol be. A jelentés előadja, hogy a főszolgabírói hivatal elé fegyelme­zett sorokban, de mélységes keserűséggel felvonult Tardos község családfenntartó férfilakossága — többszáz munkanélküli. Elpanaszolták, hogy hetek óta barangolnak az országban munka és kenyér után, de hiába. 1250 szál éhezik a szó szoros értel­mében a tardosi házakban és asszonyaik már az állati takarmánynak használt zöld­herét próbálták megfőzni, amely természete­sen ehetetlennek bizonyult...» Zambó Pál Kossuth-d­íjas mérnök: Alkalmazzuk a gyakorlatban a kohászati technológiai előírásokat A minőségi termékek bőállításának alap­feltétele az élenjáró techmológia Nem elég azonban, ha rendelkezünk a legjobb tech­nológiai előírásokkal, azokat be­ is kell tar­tanunk. Manapság igen sokat beszélnek e kohászatban technológiáról, jó előírá­sok betartásáról­, a technológia­i fe­gyelemről. A technológiai fegyelem mégis gyenge lábon áll, s ezért­­gyakran rossz a kohászati tejfm­ékek minő­sége. Kohászati üzemeinkben­­a technológiai előírásokat jórészt már elkerítették, vagy most készítik. Az előírások zöme megfelelő. A kész technológiai előíráskat azonban nem használják fel a gyakorlatban. Az üze­mek vezetői, hogy formálisan eleget tegye­léseinek, a kész kikül­dik jóváha­nek a minisztérium rendel technológiai utasításokat gyás végett a m­i­nisztériumb­na­k, szétosztja a mérnökök és technikusik között. Saját­­maguk, vagy feletteseik m­egnyugtatására esetleg az acélgyártóknál­, olvasztároknak, hengerészeknek is adnak egy-egy másolatot, minden ismertetés és megvarrázat nélkül. A gyártástechnológia, amelynek elkészítése annyi fáradságos multjába került, ezután szép csendesen az öltörtök szekrényeibe és az íróasztalok fiókjába vándorol, a gyártás pedig folyik tovább, mintha mi sem történt volna. Nehéz lenne olyan­­kohászati üzemet ta­­­lálni, ahol ne ilyen büürokratikusan kezel­nék a technológiai előírásokat. A legtöbb üzemben csak akkor­ kezdenek komolyabban foglalkozni a technológiával, amikor a mi­nőségi bajok már tűrhetetlenné váltak. Ilyenkor egyes mírpjaki vezetők úgy próbál­­já­k menteni a veszett fejsze nyelét, hogy személyesen veszik kézbe a gyártás közvet­len irányítását, például az acélműben az adagvezetést Ilyen munkamódszer nem eredményezheti a­ minőség tartós javulását, hiszen a gyártás állandó, közvetlen irá­nyítói nem az ü­zemek vezetői, ha­nem a mesterek, az olvasztárok. A mestereknek, az olvasztároknak ismern­iök kellene a minőségi gyártást szolgáló technológiát, hogy azt a gyakorlatban alkalmazhassák. A tapaszta­lat azonban azt mutatja, hogy a termelés közvetlen irányítói nem ismerik a helyes technológiát, s ezért nem is alkalmazzák. Az előírások bürokratikus szétosztása (ha ez egyáltalában megtörténik) nem alkalmas arra, hogy a dolgozókat a technológia be­tartására ösztönözze. Vannak ugyan oktató tanfolyamok, amelyeknek célja egyrészt a dolgozók alapismereteinek fejlesztése, más­részt a technológiai előírások ismertetése. A tanfolyamokon azonban igen nagy a lemor­zsolódás, egyszerűen a­zért, mert rossz az oktatás módszere. A tanfolyamok anyagát többnyire túlméretezték, mindent egyszerre akarnak megismertetni, így túl hosszú ideig tartanak s ahogy az idő múlik, úgy csökken a hallgatók létszámai. Az előadások sokszor túlságosan magas elméleti síkon mozognak, színvonaluk nem alkalmazkodik a részvevők képzettségéhez. A dolgozók nem értik meg a bonyolult elméleti összefüggéseket, tehát nem is látják értelmét annak, hogy eljárja­nak a tanfolyamra. A dolgozók oktatására — mégpedig minél több dolgozó oktatására — igen nagy szükség van. Eredményt azonban csak akkor érünk el, ha az oktatás gya­korlati alapokon nyugszik, figyelembe veszi a dolgozók alapismereteit és nem követel túlságosan nagy fáradságot, áldozatot. Rövid tanfolyamokat kell tehát tartani. In­kább több rövid ta­nfolyamot, mint egy hosszút. Elméletet csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges és a fő figyelmet a gyakorlati kérdésekre kell fordítani. A gyakorlati oktatást a munkahelyen, munka közben kell tartani elsősorban a legjobb műszaki vezetők s az üzemek vezetőinek bevonásával. Az oktatás alapját, főleg a gyakorlati oktatást, a technológia­ adja. Egyes műszaki vezetők szeretnek arra hivatkozni, hogy nincs idejük a dolgozók technológiai oktatására. Valóban, ezek a vezetők nagyon jól foglalt emberek Semmi­re sincs idejük. Közelről nézve azonban a kérdést, azt látjuk, hogy ezeknek a­ mű­szaki vezetőknek azért «nincs idejük» a technológia ismertetésére, mert helytelenül szervezik meg a munkát. Jól szervezett munka mellett a vezetőnek mindenre van ideje. Ehhez természetesen az kell, hogy a vezető valóban irányítson s ne temet­kezzék el a részletfela­datokba. Sok kohá­szati műszaki vezető mindent maga intéz, jót-fut egész nap, mindent csinál, csak éppen a vezetésre nincsen ideje. Az ilyen vezetőket Diósgyőrött egyszer találóan úgy jellemezték, hogy «tonnafelelősök», akik csak a tonnát látják maguk előtt és elhanyagolják a minőségi munkai problé­máit, a dolgozók oktatását, a technológia előírásait — egyszóval mindazt, ami a jövőben még több tonna kiváló acélt hoz ma­jd az ország számára. A tervet a minőség állandó javítása mellett kell teljesíteni, nem pedig a minő­ség rovására. Ezt meg lehet valósítani, mint a diósgyőri elektroacélmű példája mutatja. Az elektroacélmű 1952-ben több hónapon át nem teljesítette a tervet és ugyanakkor viszonylag magas volt a se­lejt és gyakran eltértek az előírt pro­gramaitól is. Ezzel szemben az év vége felé, amikor a­ műszaki vezetők a munka­helyen rendszeresen kezdtek foglalkozni a dolgozók oktatásával, túlteljesítették a tervet, s lényegesen csökkentették a selej­­tet és a programaitól való eltérést. A kohászati dolgozók tudják, milyen fontos szakmájukban a jó minőség. Jó mi­­nőségű vassat, acélt és hengereltárut akar­nak gyártani. A műszaki vezetőknek segí­teniük kell őket ebben azzal, hogy elkészí­tik számukra a megfelelő technológiai elő­írásokat, megtanítják a dolgozókat azok alkalmazására elméletben és gyakorlatban is és megteremtik a minőségi munka tech­nikai feltételeit is. Ezzel szolgálhatják még jobban népünk javát. r *Április 4-én osztják ki először a „Diósgyőri Vasmű“ emlékérmet A Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsa tavaly októberben a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek fejlesztésével és bővítésé­vel kapcsolatos munkákban részvevő, jó és fegyelmezett munkát végző dolgozók ki­tüntetésére «Diósgyőri Vasmű» emlékérmet alapított. Az emlékérmet a kohászati­­mi­niszter a közlekedésügyi és építésügyi mi- Iniszterrel egyetértve, a szakszervezet meg­hallgatásával adományozza. Az emlékéremnek két fokozata van. Az I­. fokozatot a Diósgyőri Kohászati Üzemek dolgozói közül azok kapják meg, akik az üzem fejlesztésével és bővítésével kapcso­latos munkákban 1951 január 1 -től kezdő­dően legalább 2 évig egyfolytában részt­vettek; akik normájukat rendszeresen tel­jesítették, munkájuk minősége jó és iga­zolatlanul nem mulasztottak. Az emlékérem II. fokozatával azokat a dolgozókat tünte­tik ki, akik egy évig megszakítás nélkül a Diósgyőri Kohászati Üzemek fejlesztésén és bővítésén dolgoztak; ez idő alatt normá­jukat rendszeresen teljesítették, munkájukat példamutatóan végezték, igazolatlanul nem hiányoztak. Az emlékérem kiosztására első ízben áp­rilis 4-én, hazánk felszabadulásának nyol­cadik évfordulóján kerül sor. (MTI)

Next