Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-05 / 95. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) kerülnek a vállról és «szuronyt szegezz» állásba feszülnek. Minden mozdulatuk gyors, pontos, fegyelmezett. Csizmájuk keményen, egyszerre csattan a kövezeten, mintha az egész egység, parancsnokával, tisztjeivel, s valamennyi harcosával egy test, egy lélekké forrt volna össze. Hatalmas erő van lépteik ritmusában. Egész menetük azt tanúsítja, hogy kemény munkával sajátították el a katonai tudományokat, s néphadseregünk öntudatos fegyelmét. Sok harcos mellét a «kiváló lövész» és a «mesterlövész» jelvény díszíti. Fővetéssel tisztelegnek Rákosi elvtársnak, így vonul el, újra és újra felviharzó tapsok közepette «a fegyvernemek királynője», a gyalogság. Taps és éljenzés köszönti a hadihajósok díszzászlóaljának szép menetét. Sötétkék ruhájuk, szalagos matrózsapkájuk mellett szinte világít fehér kesztyűjük és fehér matrózgallérjuk. Hosszantartó, szerető tapssal üdvözlik a nézők az államvédelmi határőrök díszzászlóaljait. Magas, szálegyenes tartású fiatal harcosok jönnek, tányérsapkájukat feszes állszíj rögzíti, sok zöldhajtókás egyenruhán kitüntetés csillog. Nem egy közülük kemény harcokat vívott már a határainkon átsurranni próbáló kémekkel és diverzánsokkal. A lelkes, dübörgő tapsvihar nemcsak őket köszönti, Mattem társaikat is, akik most is hűségesen és éberen állnak őrt határainkon, éjjel-nappal szélben és fagyban védelmezik dolgozó népünk békés alkotómunkáját. Hatalmas taps köszönti az államvédelmi őrök díszzászlóaljait, akiket nagy szeretettel vesznek körül a magyar dolgozók milliói, s akikre gyűlölettel és rettegéssel gondolnak népünk külső és belső ellenségei. A zene hirtelen elhallgat Kürtszó harsan fel, a lovassági díszjelet fújják, patkók csattogása jelzi: a huszárok díszalakulata közeledik. Festői szép látvány. Elől a díszalakulat parancsnoka lovagol; gyönyörű, sötétpej lován arannyal szegélyezett piros nyeregtakaró. Mögötte fehér pejlovakon a kürtösök jönnek. Utánuk a négy díszszázad, mindegyik másmás színű, fehérkantáros lovakon. Az első díszszázad — csupa fehér lovon, a második — sárga, a harmadik — sötétbarna, a negyedik — csillogó szőrű fekete paripákon. Valamennyien a 48-as huszárok díszegyenruháját viselik, piros csákót, vörös nadrágot, fekete prémmel szegélyezett, ezüstsujtásos kék mentét. Hátukon keresztbevetve a rövidcsövű karabély, kezükben kivont kard csillog. Ők a magyar lovaskatonák dicső hagyományainak örökösei. Szűnni nem akaró taps köszönti néphadseregünk lovasságát, ezt a korszerű hadseregben is fontos fegyvernemet. A huszárok után, a tüzérinduló hangjai mellett, a tribünök elé gördül a tüzér-díszalakulat parancsnoki kocsija. Mögötte négy motorkerékpáros hírvivő, utánuk hármas sorokban, zsinóregyenesen kiigazodva jönnek a raj-gépkocsik vontatta páncéltörőágyúk A kezelőszemélyzet tagjai fegyelmezetten, feszesen ülnek a gépkocsikban. Karjukat kifelé tartott könyökkel vállmagasságba emelik, kivetéssel tisztelegnek Rákosi elvtársnak. Utánuk tízkerekű nagy katonai tehergépkocsik vontatta könnyű,-, majd közepes tarackok jönnek. A tüzérség, «a háború istene» vonul itt Jönnek a félelmetes sorozatvetők, a «katyusák». Jönnek a légvédelmi tüzérek díszalakulatai, különböző űrméretű lövegeik csöve merészen emelkedik a magasba. Ragyogóan tiszták, ápoltak ezek a lövegek, azt mutatva, hogy légvédelmi tüzéreink megbecsülik és szeretettel gondozzák a néptől kapott fegyvereiket. Néphadseregünk a legkorszerűbb technikával felszerelt tüzérséggel rendelkezik és a Nagy Honvédő Háború annyi sok csatájában hősiesen harcoló szovjet tüzérséget tekinti példaképének. A tüzérek után a gépkocsizó lövészek díszalakulata vonul el a téren. A nagyszerűen karbantartott gépeken a magyar hadijel fénylik: piros-fehér-zöld karikába foglalt fehér mezőben a vörös csillag. A parancsnoki kocsit négyes sorokban felderítők követik, oldalkocsis motorkerékpárjaikon tüzelőállásba helyezett golyószórókkal. Utánuk gépkocsikon a gépkocsizólövészek, majd zöld egyenruhában, hátukra szíjazott ejtőernyővel, bátor ejtőernyőseink következnek. Mögöttük a katonai tehergépkocsikra szerelt légvédelmi géppuskák, s kezelőszemélyzetük, amely eredményesen elsajátította ennek a kiváló fegyvernek a kezelését. Miközben a gépesített egységek méltóságteljes lassúsággal végiggördülnek a téren, motorzúgás hangzik a magasból: a távolból feltűnik néphadseregünk légierejének három zászlós gépe. Alacsonyan szállnak a tér felé. A legelső gép fedélzetén hatalmas nemzetiszínű zászló, rajta népköztársaságunk címere. Kétoldalt vörös lobogókat röpítenek a zászlós gépek, az egyiken felszabadítónk, a halhatatlan nagy Sztálin, a másikon új, szabad életünk legelső építője, Rákosi elvtárs arcképével. Minden szem a derűs, kék égre tekint. Felzúg a taps , és máris újabb gép tűnik fel, törzse, szárnya tiszta vörösre festve: a repülő-díszalakulatok vezérgépe. Kétoldalt a viharnál is sebesebben szálló lökhajtásos vadászgépek kísérik. A figyelmet ismét a térre vonzza a páncélosok közelgő dübörgése. A nyitottornyú parancsnoki harckocsi végigrobog a tribünök előtt. A páncélosok vörös selyem csapatzászlója — a Láng-gyári munkások ajándéka — büszkén lobog a tavaszi szélben, a csillogó zöld páncélóriás lest. A hétszáz hangszer hangja elvész a dübörgésben, zajban. A rohamlövegek után hármas sorokban, centiméternyi pontossággal kiigazodva jönnek a harckocsik. Reng a föld a harckocsik lánctalpai alatt, motorzúgás tölti be a teret , s ekkor a levegőben is feldübörögnek a motorok; a páncélosok felett megjelennek az égen a hatalmas, ezüstöstestű bombázók. Ékalakban szállnak el a tér felett, egyik kötelék a másik után. A hangszórókban felzeng a jól ismert, szeretett hang, népünk vezérének szava: «Üdvözlet az ifjú bombázóknak — Rákosi». Rákosi elvtárs a Sztálin-emlékműs mellvédjéről, rádión üdvözölte a repülőket, s a következő pillanatban a hangszórókon át már köllik a magasban szálló bátor magyar sólymok rádióválasza: «Dolgozó népünket szolgáljuk». S utána az eget-földet megremegtető motorzúgást is túlharsogó, lelkes háromszoros «Hajrá!» A díszszemle legszebb percei ezek. A nézőknek a tér mentén kilométeres hosszúságban húzódó tömött soraiból felzúg a lelkesedés. Az emberek szünet nélkül tapsolnak, az arcokról büszkeség és öröm sugárzik. Erős és megbonthatatlan a nép vezérének, a népnek és a nép hadseregének egysége. A bombázókat a csatarepülők követik, majd néphadseregünk villámsebességgel repülő lökhajtásos gépei suhannak el a tér fölött. Ékalakban repülnek, pontosan megtartva a tér- és távközt. Már messzi járnak, amikor jellegzetes, süvítő hangjuk elér a tribünökhöz, és új hullámokban jönnek a lökhajtásosok. Fergeteges taps köszönti a magyar légierők kiváló pilótáit, akik oly komolyan fejlesztették tudásukat az elmúlt években. Közben a téren tovább vonulnak a páncélosok. A harckocsik után a nehéz rohamlövegek alakulatai zárják be a díszmenetet A harsonák a díszmenet befejezésének jelét fújják, a zenekar a Rákóczi-induló hangjai mellett elvonul a térről. De a lelkesedés nem csökken, az ünneplésnek nem akar végeszakadni Akik jelen lehettek felszabadulásunk ünnepének ezen a nagyszerű eseményén néphadseregünk díszszemléjén, egész népünk nevében elmondták tapsaikkal, lelkesedésükkel: büszkék vagyunk hadseregünkre, kitűnő és legkorszerűbb felszerelésére, példás fegyelmére, a sztálini katonai tudományok elsajátításában kivívott eredményeire, nagyszerű harci szellemére. A nép büszkeséggel és szeretettel tekint hadseregére, szívébe zárta harcosait, tulajdon fiait. Néphadseregünk állandóan fejlődik és erősödik, odaadó hűséggel szolgálja a dolgozó magyar nép ügyét, édes hazánk békéjének és szabadságának, az egész Szovjetunió vezette béketábornak győzedelmes, igaz ügyét. Ragyogó díszszemle hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján NÉPÜNK HADSEREGE A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóján meghívta néphadseregünk díszszemléjére a felszabadulási hét húszezer legjobb budapesti dolgozóját. Kora hajnalban megindult legjobb dolgozóink áradata az új Sztálin-tér felé. Jöttek Csepelről és Kőbányáról, a Lágymányosról és Angyalföldről, Óbudáról és Kispestről az ünneplőruhába öltözött, ünnepi kedvű emberek. Sokan kézenfogva vezetik gyermekeiket. Büszkén néznek végig fővárosunk legszebb, legnagyobb terén a Sztálin-téren. Sztálin elvtárs szobra erőteljesen rajzolódik rá a kék égboltra, mögötte gyorsan vonulnak el a fehér felhők. Ez a kép ma már elválaszthatatlan része fővárosunk látképének. A teret övező házakon a friss tavaszi szélben zászlók lengenek. Mikor a szél meglengeti, kiteríti a hatalmas lobogókat, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság selyembeszélt címere látszik rajtuk. A teret Sztálin elvtárs szobránál a Liget fái határolják. Itt is mindenütt zászló lobog, s ez a zászlóerdő szinte eltakarja a Városliget tavaszi lombba boruló fáit A házak homlokzatáról messze látszanak a feliratok: «Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége!» «Éljen függetlenségünk, békénk erős védelmezője, a magyar néphadsereg!» A hatalmas téren, ameddig csak a szem ellát, néphadseregünk fegyelmezett alakulatai sorakoznak egymás mellett. Feledhetetlen látvány! Mozdulatlanul, kemény vigyázzban áll a sokszáz harcos, a nap sugarai csillanva verődnek vissza az acélsisakokról, a kivont kardokról, a szuronyok hegyéről. A díszszemle megkezdésére váró dolgozók nagy, nagy szeretettel figyelik katonáinkat. A kőbányai dolgozók egyik csoportjában valaki arról beszél, hogy a katonák közül is a legjobbak vesznek ma részt a díszszemlén. Valóban, néphadseregünk dísze-virága vonul itt fel népünk vezetői és a legjobb dolgozók előtt. A díszszemle megkezdésekor húszezer szempár figyeli Farkas Mihály elvtárs, hadseregtábornok autóját. Minden megjelent munkás, dolgozó úgy érzi, hogy az ő nevében is szól Farkas elvtárs köszöntése: valamennyien üdvözlünk, köszöntünk benneteket, lövészek, páncélosok, huszárok, pilóták, valamennyi fegyvernemnél szolgálatot teljesítő harcosaink! Aztán megindul katonáink felvonulása. Mindenki büszkén figyeli a délceg sereget. Az itt lévő húszezer ember büszke, szerető pillantásában a magyar nép millióinak érzése tükröződik: büszkék vagyunk rátok, tisztjeink, pontosan célzó lövészeink, bátor ejtőernyőseink, a legkorszerűbb haditechnikát elsajátító páncélosaink és tüzéreink, a széllel versenyre kelő pilótáink/ Szeretünk benneteket, mert a béke katonái vagytok, mert a ti fegyveretek a mi békés alkotómunkánk, boldog életünk biztos védelmezője/ Az elragadtatott félmondatokban, a gyors párbeszédekben kifejeződik, hogy a munkások, dolgozók, akik végignézik ezt a díszszemlét, megértik, mennyi öntudatos gyakorlás, lelkes munka kovácsolta ilyen fegyelmezetté, egyöntetűvé katonáink minden mozdulatát , a fegyvertartást, a lépések ütemét, a kar lengésének magasságát, a fej egyenes tartását. A legapróbb részlet sem kerüli el a nézők figyelmét , a dolgozók büszkék rá, hogy nem rezdülnek meg a puskát egyforma magasságban tartó kezek, hogy hibátlanul, keményen csattan a díszlépés, hogy szemvillanásnyi idő alatt, egyszerre történik a lövetés, hogy zsinóregyenesek a sorok, hogy pontos, fegyelmezett, határozott a harcosok minden mozdulata. Mikor a tüzérek oszlopa közeledik, egy angyalföldi munkás, Fekete János megkéri társait, engedjék előre egészen az első sorba. «Köztük van a fiam is» — magyarázza. Feszülten figyeli a menetelő harcosokat. Közben egy szóval sem mondja, hogy ráismert volna a fiára. Nem is lenne könnyű felismerni őt ilyen messziről, a sok egymagasságú, egyszerre lépő tüzér között. De nem baj. Úgy kíséri a pillantása a katonákat, mintha mind a tulajdon édes fia lenne. Az embereken egyetlen forró, büszke érzés tesz úrrá, amíg e szakadatlan sorban vonuló harcosokat, az egymás után gördülő gépkocsikat, a táncoló lábú lovakon feszesen ülő huszárokat, a zászlóink kibontott selymét repítő, zúgó repülőgépeket, a dübörgő, morajló,földet rengető harckocsikat látja. «Ez a mi hadseregünk! Bátran rábízhatjuk házaink, családjaink, gyermekeink, békénk és szabadságunk védelmét!» Ünnepségek külföldön Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóján MOSZKVÁBAN a lapok megemlékeznek Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulójáról. A «Pravda» szerkesztőségi cikket közöl «Magyarország felszabadulásának napja» címmel. Az «Izvesztyija» közli Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének cikkét «A szabadság és a hála ünnepe» címmel. A «Trud» Komor Imrének, a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségi tagjának cikkét közli. PEKINGBEN április 3-án, a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló iroda rendezésében, gyűlésen ünnepelték meg Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. A gyűlésen megjelent Sen Jen-ping népművelési miniszter, Jen Pao-han, a külügyminisztérium elvi osztályának aligazgatója, Hung Sen, a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló iroda igazgatója és több mint 600 vendég. Részt vett a gyűlésen Safrankó Emanuel, a Magyar Népköztársaság nagykövete és a nagykövetség tagjai is. Sen Jen-ping méltatta a magyar népnek az elmúlt nyolc évben elért eredményeit és ismertette a kínai és a magyar nép közötti kulturális kapcsolatok erősödését. Ezután Safrankó nagykövet mondott beszédet. A műsorban magyar népi táncokat és kínai népművészeti számokat mutattak be. A külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló Iroda este fogadást rendezett. PRÁGÁBAN, a csehszlovák hadsereg színházában, Magyarország felszabadulása nyolcadik évfordulójának előestéjén, április 3-án ünnepi est zajlott le. A magyar és a csehszlovák himnusz hangjai után Andrej Klokoc, a szlovák megbízottak testületének iskolaügyi és népművelési megbízottja mondott ünnepi beszédet. Beszédében visszapillantott Magyarország felszabadulás előtti helyzetére, majd arról a hatalmas átalakulásról beszélt, amely Magyarországon nyolc esztendő alatt végbement. _ Mi itt, Csehszlovákiában — mondotta beszédének befejező szavaiban Andrej Klokoc — őszinte örömmel figyeljük a magyar nép sikereit, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődését, hiszen a Magyar Népköztársaság ereje és hatalma a mi erőnk és hatalmunk is, az ő sikerei a mi sikereink is, az ő építésük, boldogságuk a mi építésünk, boldogságunk is. Az ünnepi est részvevői helyükről felállva hosszasan éltették a csehszlovák-magyar barátságot, Rákosi Mátyást és Antonin Zápotockyt és a két baráti nép közös felszabadítóját, védelmezőjét, a Szovjetuniót. Ezután Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság prágai követe mondotta el ünnepi beszédét. Az ünnepi esten a hadsereg színházának művészei Sándor Kálmán Kossuth-díjas író «Harag napja» című színművét adták elő. A szombati csehszlovák lapok vezető helyen emlékeztek meg Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulójáról. A «Rudé Právo» közölte Kiss Károlynak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának cikkét. «Az új A'tagyakrország új élete» címmel közölte a lap Jiri Marek csehszlovák író cikkét. BUKARESTBEN és az egész Román Népköztársaságban megemlékezett a sajtó Magyarország felszabadításának nyolcadik évfordulójáról. «Még nem is olyan nagyon régen — emeli ki a «Scanteia» vezércikke — az országunkban uralkodott kizsákmányoló osztály a román és a magyar nép közötti ellenségeskedés bűnös politikáját folytatta E politika haszonélvezői az imperialisták és mindkét ország burzsoá-földbirtokos vérszopói voltak. A burzsoá-földbirtokos rendszer megdöntése és a népi demokratikus rendszer megteremtése a két országban a román és magyar nép közötti őszinte és szoros barátság megszilárdítását és a két nép közötti megbonthatatlan szövetség létrehozását eredményezte Az országaink közötti kapcsolatok új, szocialista típusú kapcsolatok. Ma a román nép lelkes és testvéri üdvözletét küldi a nagy ünnepet ülő magyar népnek és teljes szívből kívánja, hogy a magyar nép még nagyobb győzelmeket arasson a szebb jövőért vívott küzdelemben». Több román lap magyar közéleti személyiségek, munkások és dolgozó parasztok, a Magyar Népköztársaság kulturális és művészeti élete képviselőinek cikkeit közli. A «Scanteia» Házi Árpádnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének cikkét közli. A «Scanteia Tineretului» című lap egész oldalt szentel a testvéri magyar nép nagy ünnepének. A szakszervezetek központi lapja a többi között riportot közöl Sztálinvárosról. SZÓFIÁBAN a kulturális kapcsolatok bizottsága, valamint a hazafias arcvonal fővárosi bizottsága a «Republika»-filmszínházban rendezett ünnepi ülést a legnagyobb magyar nemzeti ünnep tiszteletére. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Mincso Nejcsev, a Bolgár Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, külügyminiszter, Georgi Trajkov és Karlo Lukanov miniszterelnökhelyettesek, Encso Sztajkov és Ivan Rajkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának titkárai, Petor Pancsevszki vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Zsivko Zsivkov külkereskedelmi miniszter, valamint dr. Münnich Ferenc magyar követ. Megjelent az ünnepségen Georgi Damjanov, a nemzetgyűlés prezídiumának elnöke. Az ülésen Iván Rajkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Kolarovgrádban, ahol Kossuth Lajos élt emigrációban, szintén ünnepi gyűlést rendeztek. A «Rabotnicseszko Delo» «A nyolcéves Magyar Népköztársaság» című vezércikkében ismerteti a felszabadulás óta elért eredményeket. A «Rabotnicseszko Delo» ezenkívül közli Apró Antal cikkét «Április 4. a magyar nép nemzeti ünnepe» címmel. Az «Otecsesztven Front», a hazafias arcvonal lapja dr Münnich Ferenc szófiai magyar követ cikkét közli «A magyar nép felszabadulási ünnepe» címmel, a «Trud» pedig vezércikkén kívül közli Gazda Géza cikkét «A takarékosság útja» címmel. TIRANÁBAN, a Népszínházban Magyarország felszabadulásának 8. évfordulója alkalmából április 3-án ünnepi díszgyűlést tartott a külföldi kultúrkapcsolatok bizottsága. A gyűlésen megjelent dr. Omer Nisani, a nemzetgyűlés elnöki tanácsának elnöke, az Albán Aunkapárt politikai bizottságának és központi bizottságának tagjai, a kormány és a nemzetgyűlés elnöki tanácsának tagjai, a tudományos, a kulturális élet és a sajtó képviselői, a tömegszervezetek képviselői, a főváros kitüntetett dolgozói és más meghívottak. A gyűlésen részt vett K. D. Levicskin, a Szovjetunió rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. A gyűlésről üdvözlő táviratot küldtek Rákosi Mátyásnak, a Magyar Népköztársa sság Minisztertanácsa elnökének. SZABAD NÉP A felszabadulási hét lendületével — előre a második negyedévi terv sikeréért! Szénbányászatunk csúcsteljesítménnyel köszöntötte április 4-ét: 124,6 százalékra teljesítette a pénteki tervet Bányászaink az április 4 előtti utolsó munkanapon hősiesen harcoltak a széntermelés fokozásáért és csúcsteljesítményt értek el. A magyar szénbányászat április 3-án reggel 6 órától április 4-én reggel 6 óráig országosan 124,6 százalékra teljesítette napi tervét. A felszabadulási hét versenyében az Ózdi Szénbányászati Tröszt vezetett. Pénteken, amikor leszálltak a bányába az ózdi bányászok, arra gondoltak: az elsőség kötelez. Az ózdi tröszt most is az élen járt: 156.5 százalékra teljesítette a napi tervet. A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt 139.5 százalékot, a Pécsi Szénbányák 135.6 százalékot, a Borsodi Szénbányászati Tröszt 133.1 százalékot teljesített. Tatabányán is kiváló eredmény született: a Tatabányai Szénbányászati Tröszt 126.5 százalékra teljesítette a napi tervet. Lelkes verseny folyt a szénmedence aknái között. Az első műszakban a X-es, a VIH-as és az oroszlányi «Szeptember 6.-akna dolgozói vezettek.★ A bánya- és energiaügyi minisztérium jelenti: A felszabadulási hét tizenöt napjának összesített eredményei alapján a trösztök közötti versenyben, az Ózdi Szénbányászati Tröszt lett az első. (Igazgató: Lőcsei Lajos, főmérnök: Sartoris Kálmán.) A tröszt tizenötnapi átlagos teljesítménye 107.2 százalék. A második: a Borsodi Szénbányászati Tröszt 106.7 százalékos eredménnyel Harmadik: a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt, 105.6 százalékkal A vállalatok versenyében első: a Külfejtés Szénbánya Vállalat (középdunántúli Szénbányászati Tröszt) Tizenötnapi átlaguk 122 százalék. (Dócza József igazgató, Faller Gusztáv főmérnök.) Második: a Nagymányoki Szénbánya Vállalat, 120.1 százalékkal, harmadik: az Ormospusztai Szénbánya Vállalat, 119.3 százalékkal Beloiannisz-gyár: ígéreteinket teljesítettük A Beloiannisz-gyár hosszú ideig a roszszul dolgozó üzemek közé tartozott, tervét nem teljesítette. A március elején még 4 millió forinttal tartoztunk a hazának. Dolgozóink a felszabadulási hétre megfogadták, hogy letörlesztik az adósságot, sőt a negyedévi tervet még túl is teljesítik, ígéretünket valóra váltottuk. Negyedévi termelési tervünket 107,1 százalékra teljesítettük. Megígértük, hogy terven felül elkészítünk négy egyenirányítót. Ennek is eleget tettünk. A kommunisták példát mutattak gyárunk minden dolgozójának. Baski Ferenc sztahanovista esztergályos, alapszervezeti párttitkár például állandóan 200 százalék felett teljesített. Sok kiváló sztahanovista teljesítmény született. De előretörtek az átlagos teljesítményű dolgozók is; alig volt olyan munkás, aki legalább 10—20 százalékkal ne emelte volna teljesítményét Kocsis Júlia ifjúmunkás, aki azelőtt még a normát sem érte el, most 154 százalékot teljesített Gecse Gábor és Orel Gábor ifjúmunkások a felszabadulási hét tiszteletére elhatározták, hogy elérik a normát. Ehelyett 120 százalékot teljesítettek. Felajánlottuk, hogy a felszabadulási héten gyárunkban 25 százalékkal csökkentjük a norma alatt teljesítők arányát. Ezt az ígéretet is valóra váltottuk. Odaadó, lelkes munkát végeztek műszaki dolgozóink. Hoffer Lipót művezető műhelyének átlaga a felszabadulási héten 34 százalékkal emelkedett. A műhelyben az addigi 29 helyett most csak öten nem teljesítik a normát. Fáradhatatlanul dolgozott, nagy segítséget nyújtott a munka jó megszervezéséhez Sándor Ferenc főmunkairányító. A XI. kerületben verseny indult a felszabadulási héten «a kerület legjobb üzeme» címért. A versenyt a mi gyárunk nyerte meg, s megkaptuk a kerületi pártbizottság vörös zászlaját. További munkánkban gyümölcsöztetni akarjuk a felszabadulási hét tapasztalatait. Harcba indulunk azért, hogy a második negyedév végére felkerüljön a büszke élüzemjelvény gyárunk kapujára. Kincses Andor Győzi János igazgató párttitkár RM Művek: Május 1 helyett április 3-án üzembehelyezték az új ipari gázgyárat Az RM ipari gázgyárban március első napjaiban nagy elhatározás született. Csatlakoztunk a sztálinvárosiak felhívásához, s vállaltuk, hogy május 1 helyett április 4-re átadjuk bejáratásra az épülő új, hatalmas ipari gázgyárat, örömmel jelentjük: ígéretünket teljesítettük. Az új ipari gázgyárat április 3-án üzembehelyeztük, járatásra átadtuk. Gyárunk dolgozói közül kitűnt Czirják István sztahanovista lakatos és Mihalik Lajos sztahanovista művezető csoportja. Igen szorgalmasan és lelkiismeretesen végezték el az egyes berendezések felülvizsgálatát, kijavítását. Pityák István és Wieser István ,sztahanovista fűtök a generátorokat készítették elő befűtésre. Derekas, alapos munkát végeztek Pityák elvtársnak jutott az a megtiszteltetés, hogy begyújtsa az első generátort. Munkánkhoz nagy segítséget adtak a Vasöntő és Gépgyár, a Ducos Bányagépgyár, a Hídépítő Vállalat dolgozói is. Értekezleteken beszéltük meg, milyen munkákat kell nekik határidő előtt elvégezniük ahhoz, hogy a vállalt időpontban üzembehelyezhessük a gyárat. A kohászati minisztérium jelenti: kohászaink a felszabadulási hét nagyszerű küzdelmei után a 15. napon újabb jelentős eredményeket értek el. A nagyolvasztók versenyében az ózdiak szilárdan tartják vezető helyüket. Napi tervüket április 3-án 110,4 százalékra teljesítették. Tizenötnapi átlaguk 110.3 százalék. (Gyárrészlegvezető: Simon Béla, párttitkár: Balyó Kálmán.) A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyolvasztóművének dolgozói ugyanezen a napon tervüket csak 83.6 százalékra teljesítették, s emiatt 15 napi átlaguk 101,2 százalékra csökkent. A három vállalat megígérte és megadott minden segítséget. A Vasöntő és Gépgyár dolgozói például Bencze József szerelésvezető irányításával a felszabadulási héten mintegy 47 tonna csővezetéket szereltek be, az összes forgógépeket átvizsgálták és bejáratták. Ez hatalmas teljesítmény volt. Vásárhelyi István, a mérnökük, több éjszakát kint töltött a gyárban és segítette, irányította a munkát, hogy minél előbb elkészüljenek vele. A Ducás-gyáriak a szállítószalagokat szerelték. Az egyik legfontosabb alkatrészt, a két tonna súlyú «ledobókocsit» április 2-án kaptuk meg. Felszerelése nehéz és bonyolult munka, de Simon János csoportvezető irányításával rendkívül gyorsan elvégezték. Már másnap délre a 26 méter magasan fekvő szalagon volt a kocsi. Hazánk ismét gazdagabb lett egy gyárral. A most tovább harcolunk azért, hogy a kéthónapos bejáratási időt egy hónapra csökkentsük, hogy május elején már minél több ipari gázt tudjunk adni az RAI Művek gyáregységeinek. Farkas György, az RM Művek ipari gázgyárának igazgatója: A martinászok versenyében mind élesebbé vált a küzdelem az első helyért Mindhárom kohászati üzemben jelentősen túlszárnyalták napi tervüket a martinászok. A csepeliek tovább növelték előnyüket. Április 3-i tervüket 114.3 százalékra teljesítették. Ezzel 107.3 százalékra növelték a felszabadulási héten elért átlagos eredményüket. (Üzemvezető: Csépai Dezső, párttitkár: Neumayer Lőrinc.) Az ózdi martinászok napi tervüket 107.7, a diósgyőriek 106 százalékra teljesítették — az ózdiak összesített eredménye az elmúlt 15 napban 105.5, a diósgyőrieké pedig 103.3 százalék. A csepeli martinászok tovább növelték előnyüket A falu dolgozói lelkes munkával ünnepelték meg hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóját Sokhelyütt kora reggel rövid ünnepséget tartottak, s azután énekszóval, vörös és nemzetiszínű lobogók alatt vonultak ki a határba. Sok állami gazdaságban, gépállomáson és termelőszövetkezetben a dolgozók ezen az ünnepi műszakon túlszárnyalták eddigi legjobb eredményüket A felszabadult magyar mezőkön egész nap dolgoztak a traktorok, tíz- meg tízezer munkáskéz szántottvetett. Ezen a napon ismét sokezer holdon került földbe a tavaszi növények vetőmagjai. A falu dolgozói április 4-i jó munkájukkal is megmutatták a felszabadító szovjet nép iránti elévülhetetlen hálájukat, forró szeretetüket. Alig pirkadt meg április 4 én, a pest megyei zsámbéki Rákosi termelőszövetkezet tagjai már talpon voltak, s vidám nótaszóval indultak szántani-vetni. «Ilyen jó hangulatban még egyszer sem jöttek a tagok dolgozni» — mondja Tugyi Pál, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. A tagok csaknem valamennyien részt vettek a munkában. A zsámbékiak kérték először a minisztertanácstól, hogy munkával köszönthessék legnagyobb nemzeti ünnepünket , s most ugyancsak lelkesen dolgoztak. A termelőszövetkezet tagjai és a pályi gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezeti traktorosok április 4-én elvetettek 26 hold zabosbükkönyt, 14 hold mustárt, 6 hold burgonyát, 150 hold őszi vetést fogásoltak, 40 holdat hengereztek Nagy gondot fordítottak a munka minőségére is. Vetés alá készítették a kukoricaföldet: 30 holdat kultivátoroztak, 25 holdat pedig simítoztak — többet, mint amennyit vállaltak. A zsámbéki Rákosi tsz tagjainak kezdeményezése visszhangra talált az ország termelőszövetkezeteiben Sok szövetkezet földjén késő estig folyt a lázas munka A nagykállói Rákosi termelőszövetkezeti csoport tagjai is munkával ünnepelték április 4-ét, s teljesítették vállalásukat: a burgonya és a kukorica kivételével minden koratavaszi növényt elvetettek. A felszabadulás ünnepén már kora reggel kivonult a tszes növénytermelő brigádja, s ezen a napon már 30 hold burgonyát is elvetett. A nógrádmegyei berceli Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai ugyancsak lelkesen dolgoztak Az aszszonyok a konyhakertészetben foglalatoskodtak, a többiek a gyümölcsfákat permetezték, a szőlőt metszették, s az őszi vetéseket ápolták. A gépállomások traktorosai is sokhelyütt segítették jó munkával a termelőszövetkezeteket. Karcagon például április 4-én hajnalban a gépállomás 11 traktoros brigádja 42 traktorral fogott hozzá a munkához. A legjobb eredményt Nagy István traktoros érte el, aki a Táncsics termelőszövetkezet földjén 40 holdat munkált meg gyűrűs hengerrel. Csontos Károly és váltótársa, Béres Imre lánctalpas traktorral déli 12 óráig 20 normálholdnak megfelelő talajmunkát végzett, Nádházi Mátyás traktoros pedig 35 kataszteri holdat tárcsázott meg. A heves megyei detki gépállomáson Dér István traktoros 75 hold rétet fogasolt meg összekapcsolt fogásokkal, túlteljesítette műszaknormáját, s ezen a napon 154 forintot keresett Álunkéval ünnepelték a felszabadulás napját a mezőhegyesi állami gazdaság dolgozói is. A kamaráspusztai üzemegység traktorosai kora reggel hozzáláttak a takarmányrépa vetéséhez. Csalai Imre traktoros délután félhatig összekapcsolt vetőgéppel a 10 óráraelőírt 31 hold helyett 34 holdat vetett be. Lizkai József és Hegymegi Pál traktorosok is jóval túlteljesítették normájukat: 56 hold helyett 90 holdat hengereztek Az ünnepi munkában kitűntek a szolnok megyei Surjáni állami gazdaság traktorosai. Süveges Dániel Kossuth-díjas traktoros az «1700 normalhold»-mozgalom kezdeményezője április 3-án Budapesten volt, hogy átvegye újabb kitüntetését Amíg odajárt, fia helyettesítette — a traktor egy pillanatra sem vesztegelt Süveges Dániel fiai egy másik traktorossal április 3-án reggeltől 4-én hajnaliig 24 normálholdnak megfelelő talajmunkát végzett Hajnalban megérkezett Budapestről Süveges Dániel, s útja egyenest a traktorhoz vezetett Azonnal felült a traktor nyergébe, s délután 5 óráig 14 normálholdat teljesített. A tolna megyei Decs község egyénileg dolgozó parasztjai — a helyi Búzakalász és Alkotmány termelőszövetkezeti csoportok tagjainak példája nyomán — április 4-én már akora reggeli órákban 60 fogattal, 30 vetőgéppel indultak ki a határba. A verőfényes tavaszi napon népes volt a decsi határ A dolgozó parasztok iparkodtak, hogy pótolják eddigi mulasztásukat: minél gyorsabban befejezzék a hátralévő szántást Ezenkívül árpát és zabot vetettek, mert azt akarják, hogy április 10-re, a minisztertanács határozatában megjelölt határidőre földben legyen az utolsó szem árpa, és zabvetőmag is. A munka minőségére is nagy gondot fordítanak: április 4-én 50 hold földet simítottak, hogy az idén a kapásnövényekből nagyobb termést takarítsanak be. A decsi dolgozó parasztok április 4-én késő estig lelkesen dolgoztak. ----------------------- ♦ O ♦ ------------------------ A líbSu n&igjozói lelkes smüss hárul kössömlöllék f&lssalMit!sa!ássunk érfenlu léjút VASARNAP, 1953 ÁPRILIS 5 Diósgyőri finomhengermű: 662 tonna hengerelt acélt adtunk terven felül a hazának A diósgyőri finomhengerde januárban és februárban súlyosan elmaradt: csaknem 300 torma hengerelt acéllal tartoztunk az országnak. Ebbe azonban nem nyugodtunk bele. Kötelezett bennünket április 4-re tett felajánlásunk is. Annak idején megígértük, hogy az első negyedévi terven felül 200 tonna hengerelt acélt adunk. Ezért megjavítottuk az anyag- és szerszámellátást, amiért elsősorban Bumbera Sándor üzemvezetőt illeti dicséret. Többet törődtünk e megelőző karbantartással, s így kevesebb lett a gépállás, nyolc-tíz százalékkal növekedett a gépek kihasználásának foka. Láttuk, hogy képesek vagyunk többre is, ezért a felszabadulási hét kezdetén vállaltuk, hogy a már felajánlott 200 tonnán felül további 124 tonna hengerelt acélt termelünk terven felül. A felszabadulási héten új lendületet kapott a brigádok és a műszakok közötti verseny. A hetigerészbrigádok között a most kitüntetett Táboros Sándor vívta ki az első helyet: a felszabadulási héten 164 százalék volt az átlagos teljesítménye. A második Négyesi István brigádja lett 154.5 százalékkal. A minőség is sokat javult. Árokszállási Géza hengerészbrigádja például 0.41 százalékról 0.35 százalékra csökkentette selejtjét. Mislóczki Sándor hengerészbrigádja még ennél is jobb eredményt ért el: selejtjét 0.28 százalékra szorította le. A felszabadulási héten átlagosan 128,5 százalékra teljesítettük napi tervünket. Jórészt ennek köszönhető, hogy pótoltuk korábbi elmaradásunkat, teljesítettük mindkét felajánlásunkat, sőt ezenfelül még további 338 tonna hengerelt acélt adtunk népgazdaságunknak. Öszszesen 662 tonna kész hengerelt acélt adtunk tehát terven felül a hazának. Most az a legfontosabb feladat, hogy ezeket az eredményeket még jobban megszilárdítsuk. Haris Ferenc a diósgyőri finomhengerműgyárrészleg vezetője Magyar Pamutipar: Megjavítottuk a minőséget ■■ A Magyar Pamutipar dolgozói a felszabadulási hétre készülődve elhatározták: elsősorban a minőség megjavításáért küzdenek. Elhatározásunkat valóra váltottuk. Szövődünk március 20-ig 96,3 százalékban termelt kiváló minőségű árut. Most, az ünnepi héten — ígéretünkhöz híven — 97,4 százalékra emelkedett a kiváló minőségű termékek arányszáma. A minőség megjavításához hozzájárult, hogy gyárunkban sokan csatlakoztak a Zsédelymozgalomhoz. A Dózsa szövőbrigád Varga Béla művezető vezetésével 99,4 százalékban elsőrendű árut gyártott. Varga elvtárs ezelőtt is gondos művezető volt, de amióta bekapcsolódott a Zsédely-mozgalomba, még jobban törődik a minőséggel. A brigád két dolgozója, Raffai Ferencné és Rideg Imréné, a felszabadulási héten kizárólag kiváló minőségű árut sző. A második negyedévben még nagyobb erőfeszítéseket akarunk tenni a jó minőségű munka érdekében. Stribel László, a párttitkár K. Végh Józsefné Kiszel Istvánné igazgató AB-elnök Az első negyedévi begyűjtési verseny eredményei A minisztertanács úgy határozott, hogy nem április 4-én, hanem későbbi időpontban, a terv minden részletében való teljesítése után adja át a begyűjtésben élenjáró megyének a minisztertanács vándorzászlaját és az ezzel járó jutalmat. A felszabadulási héten a községek versenyében a pest megyei Diósd tört az első helyre és ezzel elnyerte az «ország legjobb községe» címet, s a begyűjtési miniszter vándorzászlaját. Diósd a tejbegyűjtés tervét 221, a tojás begyűjtését 107, a baromfibegyűjtés tervét 180, a hízottsertés begyűjtését 240 százalékra teljesítette Második a zalamegyei Gutorfölde: a tejbegyűjtés negyedévi tervét 112, a tojásét 258, a baromfiét 210, a hízottsertését 148 százalékra teljesítette Harmadik a heves megyei Kisfüzes, negyedik a zalamegyei Zalakaros. A járások versenyében Győr megye soproni járása nyerte el az első helyet, második a zalaegerszegi (Zala), harmadik a zalaszentgróti (Zala), negyedik a gödöllői (Pest), ötödik a mezőcsáti járás (Borsod megye). A megyék rangsora a következő- 1. Győr, 2. Vas, 3. Komárom, 4 Zala, 5 Nógrád, 6. Pest, 7 Fejér 8 Veszprém, 9 Tolna, 10. Szolnok, 11 Heves, 12 Borsod, 13 Szabolcs, 14 Baranya, 15 Somogy, 16. Békés, 17. Csongrád, 18 Hajdú, 19 Bács (MTI)