Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-05 / 95. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) kerülnek a vállról és «szuronyt szegezz» állásba feszülnek. Minden mozdulatuk gyors, pontos, fegyelmezett. Csizmájuk keményen, egyszerre csattan a kövezeten, mintha az egész egység, parancsnokával, tisztjeivel, s valamennyi harcosával egy test, egy lélekké forrt volna össze. Hatalmas erő van lépteik ritmusában. Egész menetük azt tanúsítja, hogy kemény munkával sajátították el a katonai tudományokat, s néphadseregünk öntudatos fegyelmét. Sok harcos mellét a «kiváló lövész» és a «mesterlövész» jelvény díszíti. Fővetéssel tisztelegnek Rákosi elv­társnak, így vonul el, újra és újra felvi­­harzó tapsok közepette «a fegyvernemek ki­rálynője», a gyalogság. Taps és éljenzés köszönti a hadihajósok díszzászlóaljának szép menetét. Sötétkék ru­hájuk, szalagos matrózsapkájuk mellett szin­te világít fehér kesztyűjük és fehér matróz­gallérjuk. Hosszantartó, szerető tapssal üdvözlik a nézők az államvédelmi határőrök díszzászló­­aljait. Magas, szálegyenes tartású fiatal har­cosok jönnek, tányérsapkájukat feszes állszíj rögzíti, sok zöldhajtókás egyenruhán ki­tüntetés csillog. Nem egy közülük kemény harcokat vívott már a határainkon átsurranni próbáló kémekkel és diverzánsokkal. A lelkes, dübörgő tapsvihar nemcsak őket köszönti, Ma­tt­em társaikat is, akik most i­s hűségesen és éberen állnak őrt határainkon, éjjel-nappal szélben és fagyban védelmezik dolgozó népünk békés alkotómunkáját. Hatal­mas taps köszönti az államvédelmi őrök díszzászlóaljait, akiket nagy szeretettel vesznek körül a magyar dolgozók milliói, s akikre gyűlölettel és rettegéssel gondolnak népünk külső és belső ellenségei. A zene hirtelen elhallgat Kürtszó harsan fel, a lovassági díszjelet fújják, patkók csat­togása jelzi: a huszárok díszalakulata köze­ledik. Festői szép látvány. Elől a díszalakulat pa­­­rancsnoka lovagol; gyönyörű, sötétpej lován arannyal szegélyezett piros nyeregtakaró. Mögötte fehér pejlovakon a kürtösök jönnek. Utánuk a négy díszszázad, mindegyik más­­más színű, fehérkantáros lovakon. Az első díszszázad — csupa fehér lovon, a második — sárga, a harmadik — sötétbarna, a ne­gyedik — csillogó szőrű fekete paripákon. Valamennyien a 48-as huszárok díszegyenru­háját viselik, piros csákót, vörös nadrágot, fe­kete prémmel szegélyezett, ezüstsujtásos kék mentét. Hátukon keresztbevetve a rövid­csövű karabély, kezükben kivont kard csil­log. Ők a magyar lovaskatonák dicső ha­gyományainak örökösei. Szűnni nem akaró taps köszönti néphadseregünk lovasságát, ezt a korszerű hadseregben is fontos fegy­vernemet. A huszárok után, a tüzérinduló hangjai mellett, a tribünök elé gördül a tüzér-dísz­­alakulat parancsnoki kocsija. Mögötte négy motorkerékpáros hírvivő, utánuk hármas so­rokban, zsinóregyenesen kiigazodva jönnek a raj-gépkocsik vontatta páncéltörőágyúk A ke­zelőszemélyzet tagjai fegyelmezetten, feszesen ülnek a gépkocsikban. Karjukat kifelé tartott könyökkel vállmagasságba emelik, kive­téssel tisztelegnek Rákosi elvtársnak. Utánuk tízkerekű nagy katonai tehergép­kocsik vontatta kön­nyű,-, majd közepes tarackok jönnek. A tüzérség, «a háború is­tene» vonul itt Jönnek a félelmetes sorozat­­vetők, a «katyusák». Jönnek a légvédelmi tü­zérek díszalakulatai, különböző űrméretű lö­ve­geik csöve merészen emelkedik a magasba. Ragyogóan tiszták, ápoltak ezek a lövegek, azt mutatva­, hogy légvédelmi tüzéreink meg­becsülik és szeretettel gondozzák a néptől kapott fegyvereiket. Néphadseregünk a leg­korszerűbb technikával felszerelt tüzérséggel rendelkezik és a Nagy Honvédő Háború annyi sok csatájában hősiesen harcoló szov­jet tüzérséget tekinti példaképének.­ A tüzérek után a gépkocsizó lövészek díszalakulata vonul el a téren. A nagyszerűen karbantartott gépeken a magyar hadijel fénylik: piros-fehér-zöld karikába foglalt fehér mezőben a vörös csillag. A parancsnoki kocsit négyes sorokban felderítők követik, oldalkocsis motorkerék­párjaikon tüzelőállásba helyezett golyószó­rókkal. Utánuk gépkocsikon a gépkocsizó­lövészek, majd zöld egyenruhában, há­­tukra szíjazott ejtőernyővel, bátor ejtő­ernyőseink következnek. Mögöttük a kato­nai tehergépkocsikra szerelt légvédelmi gép­puskák, s kezelőszemélyzetük, amely ered­ményesen elsajátította ennek a kiváló fegy­vernek a kezelését. Miközben a gépesített egységek méltóság­­teljes lassúsággal végiggördülnek a téren, motorzúgás hangzik a magasból: a távolból feltűnik néphadseregünk légierejének há­rom zászlós­ gépe. Alacsonyan szállnak a tér felé. A legelső gép fedélzetén hatalmas nemzetiszínű zászló, rajta népköztársaságunk címere. Kétoldalt vörös lobogókat röpítenek a zászlós­ gépek, a­z egyiken felszabadítónk, a halhatatlan nagy Sztálin, a másikon új, szabad életünk legelső építője, Rákosi elv­társ arcképével. Minden szem a derűs, kék égre tekint. Felzúg a taps , és máris újabb gép tűnik fel, törzse, szárnya tiszta vörösre festve: a repülő-díszalakulatok vezérgépe. Kétoldalt a viharnál is sebesebben szálló lökhajtásos vadászgépek kísérik. A figyelmet ismét a térre vonzza a páncé­losok közelgő dübörgése. A nyitottornyú pa­rancsnoki harckocsi végigrobog a tribünök előtt. A páncélosok vörös selyem csapat­­zászlója — a­ Láng-gyári munkások ajándéka — büszkén lobog a tavaszi szélben, a csillogó zöld páncélóriás lest. A hétszáz hangszer hangja elvész a dübörgésben, zajban. A rohamlövegek után hármas sorokban, centiméternyi pontossággal kiigazodva jön­nek a harckocsik. Reng a föld a harckocsik lánctalpai alatt, motorzúgás tölti be a teret , s ekkor a le­vegőben is feldübörögnek a motorok; a pán­célosok felett megjelennek az égen a hatal­mas, ezüstöstestű bombázók. Ékalakban szállnak el a tér felett, egyik köte­lék a másik után. A hangszórókban felzeng a jól ismert, szeretett hang, népünk vezérének szava: «Üdvözlet az ifjú bombázóknak — Rákosi». Rákosi elvtárs a Sztálin-emlékműs mellvédjéről, rádión üdvözölte a repülőket, s a következő pillanatban a hangszórókon át már köllik a magasban szálló bátor magyar sóly­mok rádióválasza: «Dolgozó népünket szol­gáljuk». S utána az eget-földet megremegtető motorzúgást is túlharsogó, lelkes háromszo­ros «Hajrá!» A díszszemle legszebb percei ezek. A né­zőknek a tér mentén kilométeres hosszúság­ban húzódó tömött soraiból felzúg a lelkese­dés. Az emberek szünet nélkül tapsolnak, az arcokról büszkeség és öröm sugárzik. Erős és megbonthatatlan a nép vezérének, a nép­nek és a­ nép hadseregének egysége. A bombázókat a csatarepülők követik, majd néphadseregünk villámsebességgel repülő lökhajtásos gépei suhannak el a tér fölött. Ékalakban repülnek, pontosan megtartva a tér- és távközt. Már messzi járnak, amikor jellegzetes, süvítő hangjuk elér a tribünök­höz,­­­ és új hullámokban jönnek a lökhaj­­tásosok. Fergeteges taps köszönti a­ magyar légierők kiváló pilótáit, akik oly komolyan fejlesztették tudásukat az elmúlt években. Közben a téren tovább vonulnak a pán­célosok. A harckocsik után a nehéz rohamlövegek alakulatai zárják be a dísz­menetet A harsonák a díszmenet befejezésé­nek jelét fújják, a zenekar a Rákóczi-induló hangjai mellett elvonul a térről. De a lelkesedés nem csökken, az ünnep­lésnek nem akar végeszakadni Akik jelen lehettek felszabadulásunk ünnepének ezen a nagyszerű eseményén néphadseregünk dísz­szemléjén, egész népünk nevében elmondták tapsaikkal, lelkesedésükkel: büszkék vagyunk hadseregünkre, kitűnő és legkorszerűbb fel­szerelésére, példás fegyelmére, a sztálini ka­tonai tudományok elsajátításában kivívott eredményeire, nagyszerű harci szellemére. A nép büszkeséggel és szeretettel tekint had­seregére, szívébe zárta harcosait, tulajdon fiait. Néphadseregünk állandóan fejlődik és erősödik, odaadó hűséggel szolgálja a dol­gozó magyar nép ügyét, édes hazánk béké­jének és szabadságának, az egész Szovjet­unió vezette béketábornak győzedelmes, igaz ügyét. Ragyogó díszszemle hazánk felszabadulásának 8. évfordulóján NÉPÜNK HADSEREGE A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóján meghívta néphadse­regünk díszszemléjére a felszabadulási hét húszezer legjobb budapesti dolgozóját. Kora hajnalban megindult legjobb dolgo­zóink áradata az új Sztálin-tér felé. Jöttek Csepelről és Kőbányáról, a Lágymányosról és Angyalföldről, Óbudáról és Kispestről az ünneplőruhába öltözött, ünnepi kedvű embe­rek. Sokan kézenfogva vezetik gyermekeiket. Büszkén néznek végig fővárosunk legszebb, legnagyobb terén­ a Sztálin-téren. Sztálin elvtárs szobra erőteljesen rajzolódik rá a kék égboltra, mögötte gyorsan vonulnak el a fehér felhők. Ez a kép ma már elválaszt­hatatlan része fővárosunk látképének. A te­ret övező házakon a friss tavaszi szélben zászlók lengenek. Mikor a szél meglengeti, kiteríti a hatalmas lobogókat, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság selyembeszélt címere látszik rajtuk. A teret Sztálin elvtárs szobránál a Liget fái határolják. Itt is min­denütt zászló lobog, s ez a zászlóerdő szinte eltakarja a Városliget tavaszi lombba boruló fáit A házak homlokzatáról messze látsza­nak a feliratok: «Erősödjön és viruljon bé­kénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége!» «Éljen függetlenségünk, békénk erős védelmezője, a magyar néphadsereg!» A hatalmas téren, ameddig csak a szem ellát, néphadseregünk fegyelmezett alakulatai sorakoznak egymás mellett. Feledhetetlen lát­vány! Mozdulatlanul, kemény vigyázzban áll a sokszáz harcos, a nap sugarai csil­lanva verődnek vissza az acélsisakokról, a kivont kardokról, a szuronyok hegyéről. A díszszemle megkezdésére váró dolgozók nagy, nagy szeretettel figyelik katonáinkat. A kőbányai dolgozók egyik csoportjában va­laki arról beszél, hogy a katonák közül is a legjobbak vesznek ma részt a díszszem­lén. Valóban, néphadseregünk dísze-virága vonul itt fel népünk vezetői és a legjobb dolgozók előtt. A díszszemle megkezdésekor húszezer szempár figyeli Farkas Mihály elvtárs, had­seregtábornok autóját. Minden megjelent munkás, dolgozó úgy érzi, hogy az ő nevé­ben is szól Farkas elvtárs köszöntése: vala­mennyien üdvözlünk, köszöntünk benneteket, lövészek, páncélosok, huszárok, pilóták, vala­mennyi fegyvernemnél szolgálatot teljesítő harcosaink! Aztán megindul katonáink felvonulása. Mindenki büszkén figyeli a délceg sere­get. Az itt lévő húszezer ember büszke, szerető pillantásában a magyar nép milliói­nak érzése tükröződik: büszkék vagyunk rá­tok, tisztjeink, pontosan célzó lövészeink, bátor ejtőernyőseink, a legkorszerűbb hadi­­technikát elsajátító páncélosaink és tüzé­reink, a széllel versenyre kelő pilótáink/ Sze­retünk benneteket, mert a béke katonái vagytok, mert a ti fegyveretek a mi békés alkotómunkánk, boldog életünk biztos vé­delmezője/ Az elragadtatott félmondatokban, a gyors párbeszédekben kifejeződik, hogy a munká­sok, dolgozók, akik végignézik ezt a dísz­szemlét, megértik, mennyi öntudatos gya­korlás, lelkes munka kovácsolta ilyen fegyel­mezetté, egyöntetűvé katonáink minden moz­dulatát , a fegyvertartást, a lépések üte­mét, a kar lengésének magasságát, a fej egyenes tartását. A legapróbb részlet sem kerüli el a nézők figyelmét , a dolgozók büszkék rá, hogy nem rezdü­lnek meg a puskát egyforma magasságban tartó ke­zek, hogy hibátlanul, keményen csattan a díszlépés, hogy szemvillanásnyi idő alatt, egyszerre történik a lövet­és, hogy zsinór­­egyenesek a sorok, hogy pontos, fegyelme­zett, határozott a harcosok minden moz­dulata. Mikor a tüzérek oszlopa közeledik, egy angyalföldi munkás, Fekete János megkéri társait, engedjék előre egészen az első sorba. «Köztük van a fiam is» — magya­rázza. Feszülten figyeli a menetelő harco­sokat. Közben egy szóval sem mondja, hogy ráismert volna a fiára. Nem is lenne könnyű felismerni őt ilyen messziről, a sok egyma­­gasságú, egyszerre lépő tüzér között. De nem baj. Úgy kíséri a pillantása a katoná­kat, mintha mind a tulajdon édes fia lenne. Az embereken egyetlen forró, büszke érzés tesz úrrá, amíg e szakadatlan sorban vo­nuló harcosokat, az egymás után gördülő gépkocsikat, a táncoló­ lábú lovakon fesze­sen ülő huszárokat, a zászlóink kibontott selymét repítő, zúgó repülőgépeket, a dübörgő, morajló,­­földet rengető harckocsikat látja. «Ez a mi hadseregünk! Bátran rábíz­hatjuk házaink, családjaink, gyermekeink, békénk és szabadságunk védelmét!» Ünnepségek külföldön Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóján MOSZKVÁBAN a lapok megemlékeznek Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulójáról. A «Pravda» szerkesztőségi cikket közöl «Magyarország felszabadulásá­nak napja» címmel. Az «Izvesztyija» közli Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének cikkét «A szabad­ság és a hála ünnepe» címmel. A «Trud» Komor Imrének, a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségi tagjának cikkét közli. PEKINGBEN április 3-án, a külföldi kul­turális kapcsolatokat ápoló iroda rendezésé­ben, gyűlésen ünnepelték meg Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. A gyűlésen megjelent Sen Jen-ping nép­művelési miniszter, Jen Pao-han, a külügy­minisztérium elvi osztályának aligazgatója, Hung Sen, a­ külföldi kulturális kapcsolato­kat ápoló iroda igazgatója és több mint 600 vendég. Részt vett a gyűlésen Safrankó Ema­nuel, a Magyar Népköztársaság nagykövete és a nagykövetség tagjai is. Sen Jen-ping méltatta a magyar népnek az elmúlt nyolc évben elért eredményeit és is­mertette a kínai és a magyar nép közötti kul­turális kapcsolatok erősödését. Ezután Saf­rankó nagykövet mondott beszédet. A műsorban magyar népi táncokat és kí­nai népművészeti számokat mutattak be. A külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló Iroda este fogadást rendezett. PRÁGÁBAN, a csehszlovák hadsereg szín­házában, Magyarország felszabadulása nyol­cadik évfordulójának előestéjén, április 3-án ünnepi est zajlott le. A magyar és a csehszlovák himnusz hangjai után Andrej Klokoc, a szlovák meg­bízottak testületének iskolaügyi és népmű­velési megbízottja mondott ünnepi beszédet. Beszédében visszapillantott Magyarország felszabadulás előtti helyzetére, majd arról a hata­lmas átalakulásról beszélt, amely Ma­gyarországon nyolc esztendő alatt végbe­ment. _ Mi itt, Csehszlovákiában — mondotta beszédének befejező szavaiban Andrej Klo­koc — őszinte örömmel figyeljük a magyar nép sikereit, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődését, hiszen a Magyar Népköztársaság ereje és hatalma a mi erőnk és hatalmunk is, az ő sikerei a mi sikereink is, az ő építésük, boldogsá­guk a mi építésünk, boldogságunk is. Az ünnepi est részvevői helyükről fel­állva hosszasan éltették a csehszlovák-ma­gyar barátságot, Rákosi Mátyást és Antonin Zápotockyt és a két baráti nép közös fel­szabadítóját, védelmezőjét, a Szovjetuniót. Ezután Boldoczki János, a Magyar Nép­­köztársaság prágai követe mondotta el ün­nepi beszédét. Az ünnepi esten a hadsereg színházának művészei Sándor Kálmán Kossuth-díjas író «Harag napja» című színművét adták elő. A szombati csehszlovák lapok vezető he­lyen emlékeztek meg Magyarország felsza­badulásának nyolcadik évfordulójáról. A «Rudé Právo» közölte Kiss Károlynak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa el­nökhelyettesének, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának cikkét. «Az új A'tagyakrország új élete» címmel közölte a lap Jiri Marek csehszlovák író cikkét. BUKARESTBEN és az egész Román Nép­­köztársaságban megemlékezett a sajtó Ma­gyarország felszabadításának nyolcadik év­fordulójáról. «Még nem is olyan nagyon régen — emeli ki a «Scanteia» vezércikke — az országunk­ban uralkodott kizsákmányoló osztály a ro­mán és a magyar nép közötti ellenségeskedés bűnös politikáját folytatta E politika haszon­­élvezői az imperialisták és mindkét ország burzsoá-földbirtokos vérszopói voltak. A bur­­zsoá-földbirtokos rendszer megdöntése és a népi demokratikus rendszer megteremtése a két országban a román és magyar nép kö­zötti őszinte és szoros barátság megszilárdí­tását és a két nép közötti megbonthatatlan szövetség létrehozását eredményezte Az or­szágaink közötti kapcsolatok új, szocialista típusú kapcsolatok. Ma a román nép lelkes és testvéri üdvözletét küldi a nagy ünnepet ülő magyar népnek és teljes szívből kí­vánja, hogy a magyar nép még nagyobb győzelmeket arasson a szebb jövőért vívott küzdelemben». Több román lap magyar közéleti szemé­lyiségek, munkások és dolgozó parasztok, a Magyar Népköztársaság kulturális és művé­szeti élete képviselőinek cikkeit közli. A «Scanteia» Házi Árpádnak, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnökhelyette­sének cikkét közli. A «Scanteia Tineretului» című lap egész oldalt szentel a testvéri magyar nép nagy ünnepének. A szakszervezetek központi lapja a többi között riportot közöl Sztálinvárosról. SZÓFIÁBAN a kulturális kapcsolatok bi­zottsága, valamint a hazafias arcvonal fő­városi bizottsága a «Republika»-filmszínház­­ban rendezett ünnepi ülést a legnagyobb magyar nemzeti ünnep tiszteletére. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Mincso Nejcsev, a Bolgár Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, külügymi­niszter, Georgi Trajkov és Karlo Lukanov miniszterelnökhelyettesek, Encso Sztajkov és Ivan Rajkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának titkárai, Petor Pan­­csevszki vezérezredes, nemzetvédelmi minisz­ter, Zsivko Zsivkov külkereskedelmi minisz­ter, valamint dr. Münnich Ferenc magyar kö­vet. Megjelent az ünnepségen Georgi Damja­­nov, a nemzetgyűlés prezídiumának elnöke. Az ülésen Iván Rajkov, a Bolgár Kommu­nista Párt központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Kolarovgrádban, ahol Kossuth Lajos élt emigrációban, szintén ünnepi gyűlést rendez­tek. A «Rabotnicseszko Delo» «A nyolcéves Magyar Népköztársaság» című vezércikké­ben ismerteti a felszabadulás óta elért ered­ményeket. A «Rabotnicseszko Delo» ezenkívül közli Apró Antal cikkét «Április 4. a magyar nép nemzeti ünnepe» címmel. Az «Otecsesztven Front», a hazafias arc­­vonal lapja dr Münnich Ferenc szófiai ma­gyar követ cikkét közli «A magyar nép fel­­szabadulási ünnepe» címmel, a «Trud» pe­dig vezércikkén kívül közli Gazda Géza cik­két «A takarékosság útja» címmel. TIRANÁBAN, a Népszínházban Magyar­­ország felszabadulásának 8. évfordulója alkal­mából április 3-án ünnepi díszgyűlést tartott a külföldi kultúr­ka­pcso­la­tok bizottsága. A gyűlésen megjelent dr. Omer Nisani, a nemzetgyűlés elnöki tanácsának elnöke, az Albán A­unkapárt politikai bizottságának és központi bizottságának tagjai, a kormány és a nemzetgyűlés elnöki tanácsának tagjai, a tudományos, a kulturális élet és a sajtó kép­viselői, a tömegszervezetek képviselői, a fő­város kitüntetett dolgozói és más meghívot­tak. A gyűlésen részt vett K. D. Levicskin, a Szovjetunió rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere. A gyűlésről üdvözlő táviratot küldtek Rákosi Mátyásnak, a Magyar Népköztársa­ s­ság Minisztertanácsa elnökének. SZABAD NÉP A felszabadulási hét lendületével — előre a második negyedévi terv sikeréért! Szénbányászatunk csúcsteljesítménnyel köszöntötte április 4-ét: 124,6 százalékra teljesítette a pénteki tervet Bányászaink az április 4 előtti utolsó munkanapon hősiesen harcoltak a szénterme­lés fokozásáért és csúcsteljesítményt értek el. A magyar szénbányászat április 3-án reggel 6 órától április 4-én reggel 6 óráig országosan 124,6 százalékra teljesítette napi tervét. A felszabadulási hét versenyében az Ózdi Szénbányászati Tröszt vezetett. Pénteken, amikor leszálltak a bányába az ózdi bányá­szok, arra gondoltak: az elsőség kötelez. Az ózdi tröszt most is az élen járt: 156.5 százalékra teljesítette a napi tervet. A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt 139.5 százalékot, a Pécsi Szénbányák 135.6 százalékot, a Borsodi Szénbányászati Tröszt 133.1 százalékot teljesített. Tatabányán is kiváló eredmény született: a Tatabányai Szénbányászati Tröszt 126.5 százalékra teljesítette a napi tervet. Lelkes verseny folyt a szénmedence aknái között. Az első műszakban a X-es, a VIH-as és az oroszlányi «Szeptember 6.-akna dolgozói ve­zettek.★ A bánya- és energiaügyi minisztérium je­lenti: A felszabadulási hét tizenöt napjának összesített eredményei alapján a trösztök közötti versenyben, az Ózdi Szénbányászati Tröszt lett az első. (Igazgató: Lőcsei Lajos, főmérnök: Sartoris Kálmán.) A tröszt tizen­ötnapi átlagos teljesítménye 107.2 százalék. A második: a Borsodi Szénbányászati Tröszt 106.7 százalékos eredménnyel Harmadik: a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt, 105.6 százalékkal A vállalatok versenyében első: a Külfejtés Szénbánya Vállalat (középdunántúli Szén­­bányászati Tröszt) Tizenötnapi átlaguk 122 százalék. (Dócza József igazgató, Faller Gusztáv főmérnök.) Második: a Nagymá­­nyoki Szénbánya Vállalat, 120.1 százalék­kal, harmadik: az Ormospusztai Szénbánya Vállalat, 119.3 százalékkal Beloiannisz-gyár: ígéreteinket teljesítettük A Beloiannisz-gyár hosszú ideig a rosz­­szul dolgozó üzemek közé tartozott, tervét nem teljesítette. A március elején még 4 mil­lió forinttal tartoztunk a hazának. Dolgozóink a felszabadulási hétre meg­fogadták, hogy letörlesztik az adóssá­got, sőt a negyedévi tervet még túl is teljesítik, ígéretünket valóra váltottuk. Negyedévi termelési tervünket 107,1 százalékra teljesítettük. Megígértük, hogy terven felül elkészítünk négy egyen­­irányítót. Ennek is eleget tettünk. A kommunisták példát mutattak gyárunk minden dolgozójának. Baski Ferenc sztaha­novista­ esztergályos, alapszervezeti párttit­kár például állandóan 200 százalék felett teljesített. Sok kiváló sztahanovista teljesítmény szü­letett. De előretörtek az átlagos teljesítmé­nyű dolgozók is; alig volt olyan munkás, aki legalább 10—20 százalékkal ne emelte volna teljesítményét Kocsis Júlia ifjúmun­kás, aki azelőtt még a normát sem érte el, most 154 százalékot teljesített Gecse Gábor és Orel Gábor ifjúmunkások a felszabadu­lási hét tiszteletére elhatározták, hogy el­érik a normát. Ehelyett 120 százalékot tel­jesítettek. Felajánlottuk, hogy a felszabadulási hé­ten gyárunkban 25 százalékkal csök­kentjük a norma alatt teljesítők ará­nyát. Ezt az ígéretet is valóra váltottuk. Odaadó, lelkes munkát végeztek műszaki dolgozóink. Hoffer Lipót művezető műhe­lyének átlaga a felszabadulási héten 34 szá­zalékkal emelkedett. A műhelyben az addigi 29 helyett most csak öten nem teljesítik a normát. Fáradhatatlanul dolgozott, nagy se­gítséget nyújtott a munka jó megszervezésé­hez Sándor Ferenc főmunkairányító. A XI. kerületben verseny indult a felsza­­bad­ulási héten «a kerület legjobb üzeme» címért. A versenyt a mi gyárunk nyerte meg, s megkaptuk a kerületi pártbizottság vörös zászlaját. További munkánkban gyümölcsöztetni akarjuk a felszabadulási hét tapasztalatait. Harcba indulunk azért, hogy a második ne­gyedév végére felkerüljön a büszke élüzem­­jelvény gyárunk kapujára. Kincses Andor Győzi János igazgató párttitkár RM Művek: Május 1 helyett április 3-án üzembehelyezték az új ipari gázgyárat Az RM ipari gázgyárban március első napjaiban nagy elhatározás született. Csat­lakoztunk a sztálinvárosiak felhívásához, s vállaltuk, hogy május 1 helyett április 4-re átadjuk bejáratásra az épülő új, hatalmas ipari gázgyárat, örömmel jelentjük: ígéretünket teljesí­tettük. Az új ipari gázgyárat április 3-án üzembehelyeztük, járatásra átadtuk. Gyárunk dolgozói közül kitűnt Czirják István sztahanovista lakatos és Mihalik La­jos sztahanovista művezető csoportja. Igen szorgalmasan és lelkiismeretesen végezték el az egyes berendezések felülvizsgálatát, kija­vítását. Pityák István és Wieser István ,sztahanovista fűtök a generátorokat készí­tették elő befűtésre. Derekas, alapos mun­kát végeztek Pityák elvtársnak jutott az a megtiszteltetés, hogy begyújtsa az első ge­nerátort. Munkánkhoz nagy segítséget adtak a Vas­­öntő és Gépgyár, a Duc­os Bányagépgyár, a Hídépítő Vállalat dolgozói is. Értekezlete­ken beszéltük meg, milyen munkákat kell nekik határidő előtt elvégezniük ahhoz, hogy a vállalt időpontban üzembehelyezhessük a gyárat. A kohászati minisztérium jelenti: kohászaink a felszabadulási hét nagyszerű küzdelmei után a 15. napon újabb jelentős eredményeket értek el. A nagyolvasztók versenyében az ózdiak szilárdan tartják vezető helyüket. Napi tervüket április 3-án 110,4 százalékra teljesítették. Tizenötnapi átlaguk 110.3 szá­zalék. (Gyárrészlegvezető: Simon Béla, párt­titkár: Balyó Kálmán.) A Diósgyőri Kohá­szati Üzemek nagyolvasztóművének dolgozói ugyanezen a napon tervüket csak 83.6 száza­lékra teljesítették, s emiatt 15 napi átlaguk 101,2 százalékra csökkent. A három vállalat megígért­e és meg­adott minden segítséget. A Vasöntő és Gépgyár dolgozói például Bencze József szerelésvezető irányításával a felszabadulási héten mintegy 47 tonna cső­vezetéket szereltek be, az összes forgó­gépeket átvizsgálták és bejáratták. Ez ha­talmas teljesítmény volt. Vásárhelyi István, a mérnökük, több éjszakát kint töltött a gyárban és segítette, irányította a munkát, hogy minél előbb elkészüljenek vele. A Duc­ás-gyáriak a szállítószalagokat sze­relték. Az egyik legfontosabb alkatrészt, a két tonna súlyú «ledobókocsit» április 2-án kaptuk meg. Felszerelése nehéz és bonyolult munka, de Simon János csoportvezető irányí­tásával rendkívül gyorsan elvégezték. Már másnap délre a 26 méter magasan fekvő sza­lagon volt a kocsi. Hazánk ismét gazdagabb lett egy gyárral. A most tovább harcolunk azért, hogy a kéthó­napos bejára­tás­i időt egy hónapra csökkent­sük, hogy május elején már minél több ipari gázt tudjunk adni az RAI Művek gyáregysé­geinek. Farkas György, az RM Művek ipari gázgyárának igazgatója: A martinászok versenyében mind élesebbé vált a küzdelem az első helyért Mindhárom kohászati üzemben jelentősen túlszárnyalták napi tervüket a martinászok. A csepeliek tovább növelték előnyüket. Április 3-i tervüket 114.3 százalékra tel­jesítették. Ezzel 107.3 százalékra növelték a felszabadu­lási héten elért átlagos eredményüket. (Üzem­vezető: Csépai Dezső, párttitkár: Neumayer Lőrinc.) Az ózdi martinászok napi tervüket 107.7, a diósgyőriek 106 százalékra teljesítet­ték — az ózdiak összesített eredménye az elmúlt 15 napban 105.5, a diósgyőrieké pedig 103.3 százalék. A csepeli martinászok tovább növelték előnyüket A falu dolgozói lelkes munkával ünnepel­ték meg hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóját Sokhelyütt kora reggel rövid ün­nepséget tartottak, s azután énekszóval, vörös és nemzetiszínű lobogók alatt vonultak ki a határba. Sok állami gazdaságban, gépállo­máson és termelőszövetkezetben a dolgozók ezen az ünnepi műszakon túlszárnyalták ed­digi legjobb eredményüket A felszabadult magyar mezőkön egész nap dolgoztak a trak­torok, tíz- meg tízezer munkáskéz szántott­­vetett. Ezen a napon ismét sokezer holdon került földbe a tavaszi növények vetőmagjai. A falu dolgozói április 4-i jó munkájukkal is megmutatták a felszabadító szovjet nép iránti elévülhetetlen hálájukat, forró szeretetüket. Alig pirkadt meg április 4 én, a pest me­gyei zsámbéki Rákosi termelőszövetkezet tag­jai már talpon voltak, s vidám nótaszóval indultak szántani-vetni. «Ilyen jó hangulat­ban még egyszer sem jöttek a tagok dol­gozni» — mondja Tugyi Pál, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. A tagok csaknem valamennyien részt vettek a munkában. A zsámbékiak kérték először a minisztertanács­tól, hogy munkával köszönthessék legna­gyobb nemzeti ünnepünket , s most ugyan­csak lelkesen dolgoztak. A termelőszövetke­zet tagjai és a pályi gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezeti traktorosok április 4-én elvetettek 26 hold zabosbükkönyt, 14 hold mustárt, 6 hold burgonyát, 150 hold őszi vetést fogásoltak, 40 holdat hengereztek Nagy gondot fordítottak a munka minőségé­re is. Vetés alá készítették­ a kukoricaföldet: 30 holdat kultivátoroztak, 25 holdat pedig simítoztak — többet, mint amennyit vállal­tak. A zsámbéki Rákosi tsz tagjainak kezde­ményezése visszhangra talált az ország ter­melőszövetkezeteiben Sok szövetkezet föld­jén késő estig folyt a lázas munka A nagy­­kállói Rákosi termelőszövetkezeti csoport tagjai is munkával ünnepelték április 4-ét, s teljesítették vállalásukat: a burgonya és a kukorica kivételével minden koratavaszi nö­vényt elvetettek. A felszabadulás ünnepén már kora reggel kivonult a tszes növény­termelő brigádja, s ezen a napon már 30 hold burgonyát is elvetett. A nógrádmegyei berceli Vörös Csillag termelőszövetkezet tag­jai ugyancsak lelkesen dolgoztak Az asz­­szonyok a konyhakertészetben foglalatoskod­tak, a többiek a gyümölcsfákat permetezték, a szőlőt metszették, s az őszi vetéseket ápolták. A gépállomások traktorosai is sokhelyütt segítették jó munkával a termelőszövetkezete­­ket. Karcagon például április 4-én hajnalban a gépállomás 11 traktoros brigádja 42 trak­torral fogott hozzá a munkához. A legjobb eredményt Nagy István traktoros érte el, aki a Táncsics termelőszövetkezet földjén 40 hol­dat munkált meg gyűrűs hengerrel. Csontos Károly és váltótársa, Béres Imre lánctalpas traktorral déli 12 óráig 20 normálholdnak megfelelő talajmunkát végzett, Nádházi Má­tyás traktoros pedig 35 kataszteri holdat tár­csázott meg. A heves megyei detki gépállo­máson­ Dér István traktoros 75 hold rétet fo­gasolt meg összekapcsolt fogásokkal, túltel­jesítette műszaknormáját, s ezen a napon 154 forintot keresett Álunkéval ünnepelték a felszabadulás nap­ját a mezőhegyesi állami gazdaság dolgo­zói is. A kamaráspusztai üzemegység trak­torosai kora reggel hozzáláttak a takar­mányrépa vetéséhez. Csalai Imre traktoros délután félhatig összekapcsolt vetőgéppel a 10 órára­­előírt 31 hold helyett 34 holdat vetett be. Lizk­ai József és Hegymegi Pál traktorosok is jóval túlteljesítették normá­jukat: 56 hold helyett 90 holdat hengerez­tek Az ünnepi munkában kitűntek a szol­­nok megyei Surjáni állami gazdaság trakto­rosai. Süveges Dániel Kossuth-díjas trakto­ros az «1700 normalhold»-mozgalom kezde­ményezője április 3-án Budapesten volt, ho­gy átvegye újabb kitüntetését Amíg oda­járt, fia helyettesítette — a traktor egy pil­lanatra sem vesztegelt Süveges Dániel fiai egy másik traktorossal április 3-án reggeltől 4-én hajnaliig 24 normálholdnak megfelelő talajmunkát végzett Hajnalban megérkezett Budapestről Süveges Dániel, s útja egye­nest a traktorhoz vezetett Azonnal felült a traktor nyergébe, s délután 5 óráig 14 nor­­málholda­t teljesített. A tolna megyei Decs község egyénileg dolgozó parasztjai — a helyi Búzakalász és Alkotmány termelőszövetkezeti csoportok tagjainak példája nyomán — április 4-én már a­­kora reggeli órákban 60 fogattal, 30 vetőgéppel indultak ki a határba. A verő­­fényes tavaszi napon népes volt a decsi ha­tár A dolgozó parasztok iparkodtak, hogy pótolják eddigi mulasztásukat: minél gyor­sabban befejezzék a hátralévő szántást Ezen­­kívül árpát és zabot vetettek, mert azt akar­ják, hogy április 10-re, a minisztertanács határozatában megjelölt határidőre földben legyen az utolsó szem árpa, és zabvető­mag is. A munka minőségére is nagy gondot fordítanak: április 4-én 50 hold földet simí­tottak, hogy az idén a ka­pásnövényekből nagyobb termést takarítsanak be. A decsi dolgozó parasztok április 4-én késő estig lelkesen dolgoztak. ----------------------- ♦ O ♦ ------------------------­ A líbSu n­&igjozói lelkes sm­üss hárul kössöm­löllék f&lssalMit!sa!ássunk érfenlu léjút VASARNAP, 1953 ÁPRILIS 5 Diósgyőri finomhengermű: 662 tonna hengerelt acélt adtunk terven felül a hazának A diósgyőri finom­hengerde januárban és februárban súlyosan elmaradt: csaknem 300 torm­a hengerelt acéllal tartoztunk az or­szágnak. Ebbe azonban nem nyugodtunk bele. Kötele­zett bennünket április 4-re tett felajánlásunk is. Annak idején megígértük, hogy az első ne­gyedévi terven felül 200 tonna hengerelt acélt adunk. Ezért megjavítottuk az anyag- és szerszámellátást, amiért elsősorban Bum­­bera Sándor üzemvezetőt illeti dicséret. Töb­bet törődtünk e megelőző karbantartással, s így kevesebb lett a gépállás, nyolc-tíz száza­lékkal növekedett a gépek kihasználásának foka. Láttuk, hogy képesek vagyunk többre is, ezért a felszabadulási hét kezdetén vál­laltuk, hogy a már felajánlott 200 ton­nán felül további 124 tonna hengerelt acélt termelünk terven felül. A felszabadulási héten új lendületet kapott a brigádok és a műszakok közötti verseny. A hetigerészbrigádok között a most kitünte­tett Táboros Sándor vívta ki az első helyet: a felszabadulási héten 164 százalék volt az átlagos teljesítménye. A második Négyesi Ist­ván brigádja lett 154.5 százalékkal. A minőség is sokat javult. Árokszállási Géza hengerészbrigádja például 0.41 száza­lékról 0.35 százalékra csökkentette selejtjét. Mislóczki Sándor hengerészbrigádja még en­nél is jobb eredményt ért el: selejtjét 0.28 százalékra szorította le. A felszabadulási héten átlagosan 128,5 százalékra teljesítettük napi tervünket. Jó­részt ennek köszönhető, hogy pótoltuk korábbi elmaradásunkat, teljesí­tettük mindkét felajánlásunkat, sőt ezen­felül még további 338 tonna hengerelt acélt adtunk népgazdaságunknak. Ösz­­szesen 662 tonna kész hengerelt acélt adtunk tehát terven felül a hazának. Most az a legfontosabb feladat, hogy ezeket az eredményeket még jobban megszilárdít­suk. Haris Ferenc a diósgyőri finomhengermű­gyárrészleg vezetője Magyar Pamutipar: Megjavítottuk a minőséget ■■ A Magyar Pamutipar dolgozói a felsza­badulási hétre készülődve elhatározták: el­sősorban a minőség megjavításáért küzde­nek. Elhatározásunkat valóra váltottuk. Szövődünk­ március 20-ig 96,3 százalék­ban termelt kiváló minőségű árut. Most, az ünnepi héten — ígéretünkhöz híven — 97,4 százalékra emelkedett a kiváló mi­nőségű termékek arányszáma. A minőség megjavításához hozzájárult, hogy gyárunkban sokan csatlakoztak a Zsédely­­mozgalomhoz. A Dózsa szövőbrigád Varga Béla művezető vezetésével 99,4 százalékban elsőrendű árut gyártott. Varga elvtárs ez­előtt is gondos művezető volt, de amióta bekapcsolódott a Zsédely-mozgalomba, még jobban törődik a minőséggel. A brigád két dolgozója, Raffai Ferencné és Rideg Imréné, a felszabadulási héten kizárólag kiváló mi­nőségű árut sző. A második negyedévben még nagyobb erőfeszítéseket akarunk tenni a jó minőségű munka érdekében. Stribel László, a párttitkár K. Végh Józsefné Kiszel Istvánné igazgató AB-elnök Az első negyedévi begyűjtési verseny eredményei A minisztertanács úgy határozott, hogy nem április 4-én, hanem későbbi időpontban, a terv minden részletében való teljesítése után adja át a begyűjtésben élenjáró me­gyének a minisztertanács vándorzászlaját és az ezzel járó jutalmat. A felszabadulási héten a községek verse­nyében a pest megyei Diósd tört az első helyre és ezzel elnyerte az «ország legjobb községe» címet, s a begyűjtési miniszter vándorzászlaját. Diósd a tejbegyűjtés tervét 221, a tojás begyűjtését 107, a baromfibe­­gyűjtés tervét 180, a hízottsertés begyűjtését 240 százalékra­ teljesítette Második a zala­­megyei Gutorfölde: a tejbegyűjtés negyedévi tervét 112, a tojásét­­ 258, a baromfiét 210, a hízottsertését 148 százalékra teljesítette Harmadik a heves megyei Kisfüzes, negye­dik a zalamegyei Zalakaros. A járások versenyében Győr megye sop­roni járása nyerte el az első helyet, máso­dik a zalaegerszegi (Zala), harmadik a zala­­szentgróti (Zala), negyedik a gödöllői (Pest), ötödik a mezőcsáti járás (Borsod megye). A megyék rangsora a következő- 1. Győr, 2. Vas, 3. Komárom, 4 Zala, 5 Nógrád, 6. Pest, 7 Fejér 8 Veszprém, 9 Tolna, 10. Szolnok, 11 Heves, 12 Borsod, 13 Sza­bolcs, 14 Baranya, 15 Somogy, 16. Békés, 17. Csongrád, 18 Hajdú, 19 Bács (MTI)

Next