Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-09 / 99. szám
2 Szélesedik a választási verseny ez alanti gazdaságokban Két traktoroslány kiváló teljesítménye Előre a tavaszi munka sikeréért! Az állami gazdaságok sok kiváló traktorosa határozta el, hogy a választás napjáig, május 17-ig jelentősen növeli teljesítményét. Gazsó József surjáni traktorvezető kezdeményezését követve. Lakatos Piroska és váltótársa, Molnár Julia, a hajdúmegyei darvasi állami gazdaság traktorosai, azt vállalták, hogy eddigi 542 normálholdas teljesítményüket a választás napjáig 880 normálholdra növelik. Molnár Julianna és Lakatos Piroska már kedden túlszárnyalták Tóth László április 7-i teljesítményét. 14—14 normál holdnak megfelelő munkát végeztek. Az állattenyésztők is beállnak a verseny A győrmegyei mihályi Táncsics termelőszövetkezet tagjai elhatározták, hogy csatlakoznak a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóinak felhívásához, a választási békeversenyhez. A tsz növény termelői ígérik, hogy ISO hold kukoricájukat jóval a határidő előtt űzők soraiba. A baranya megyei babarcállami gazdaság tehenészei azzal akarják megünnepelni a választást, hogy a jelenlegi hatliteres istállóátlagot május 17-ig felemelik tíz literre. Csongrád megyében a felgyői állami gazdaság sertéshizlaldájának dolgozói azt vállalták, hogy a sertések jelenlegi 55 dekás napi súlygyarapodásátfél kilóra növelik. A baranya megyei csobokaspusztai állami gazdaságban Göbölyös Ilona baromfigondozónő az országgyűlési választások napjára hetvenre emeli a tyúkok idei átlagos tojáshozamát. Ezek a kiváló dolgozók felhívják az állami gazdaságok valamennyi munkását, csatlakozzanak a választási versenyhez. április 13-re négyzetesen elvetik. A 621 hold őszi kalászos és a 346 hold tavaszi kalászos ápolását, s a gyomirtást április 30-ig befejezik Határidő előtt végeznek a gyümölcsös permetezésével is. A kertészetben április 10-ig nyolc holdon elkészítik az öntözőcsatornákat, s egy hold korai káposztapalántát kiültetnek. Tóth László, a kiváló traktoros és váltótársa 700 normál hold fölé emelte teljesítményét A választási verseny első napjain a gépállomások traktorosainak versenyében Tóth László és váltótársa kimagasló teljesítményt ért el. A kiváló traktoros 7-én 13 normálholdat teljesített, keresete ezen a napon 112 forint 90 fillér volt. Váltótársát olyan eredményesen segítette az óragrafikonos módszer elsajátításában, hogy 7-én Karakó András is 11 normálhold fölé emelte teljesítményét. Együttes eredményük 716,5 normálhold. Második helyen Nagy József és Uhtár János kondorosi traktorosok állnak, 648.7 normálholdas eredménnyel. A harmadik helyet Magyar János és Várnagy Zoltán ugyancsak kondorosi traktorosok tartják 595.1 normálholddal. Az állami gazdaságok traktorosainak versenyében továbbra is Gazsó József vezet Az állami gazdaságok traktorvezetői a választási verseny első napjaiban tovább növelték teljesítményüket. A legjobbak versenyében továbbra is a surjáni Gazsó József és váltótársa vezet 784,8 normál holddal. 2. Horváth László és váltótársa a kistölgyfamajori állami gazdaságból 779.3 normálholdas teljesítménnyel. 3. Süveges Dániel és váltótársa a surjáni állami gazdaságból 755.1 normálholddal. 4. Jancsó Károly és váltótársa ugyancsak Surjánból. Teljesítményük 746.7 normálhold A «Zetor» traktorvezetők versenyében legjobb Balogh Endre és váltótársa a hidasháti állami gazdaságban 544 normálholdat teljesítettek az idén. 2. Jenei Lajos és váltótársa ugyanebben a gazdaságban 467 normálholdas teljesítéssel. 3. Fecske Rafael Tápiósülyről 448 normálholddal. 4. Kincses Ferenc és váltótársa Surjánból 414,6 és 5. Burján Ferenc a bábolnai állami gazdaságból 374 normálholdas teljesítménnyel. A mihályi Táncsics tsz vállalása a választások tiszteletére A cibakházi Vörös Csillag tsz tagjai hozzáláttak adott szavuk valóraváltásához A szolnok megyei cibakházi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai derekasan dolgoztak a felszabadulási héten. A gyapot és a kukorica kivételével elvetettek minden tavaszi növényt. Elvégezték az őszi gabona tavaszi ápolását is. A tervben előirányzott öt hold helyett 17 hold burgonyát ültettek el. A szövetkezet nőtagjai megértették, hogy erészt a mostani napokban dől el, milyen érmést takarítanak be, s mennyi jövedelme lesz családjuknak. A felszabadulási hét napjain mind több asszony és lány kapcsolódott be a munkába. A fejtrágyázást és a műtrágyaszórást nagyobbrészt az asszonyok végezték el. Április negyedikét is munkával, 64 hold lucerna elvetésével ünnepelték meg. A választás tiszteletére vállalták, hogy április 10-re elvetik a kukoricát és a rizst, s 12-re befejezik a gyapot vetését is Kedden hozzáláttak adott szavuk valóraválásához. Megkezdték a kukorica négyzetes vetését Szerda délutánig 32 holdat vetettek be. Felkészültek arra is, hogy a napi 16 holdnyi kukoricavetés mellett elvetik a rizst és a gyapotot is. Csütörtökön nyolc vetőgéppel be akarják fejezni a 43 hold gyapot vetését, pénteken pedig a 25 hold rizsét. Az asszonyok segítsége azt eredményezi, hogy a vállalt határidőnél is hamarabb befejezik a vetést. ÓZD MÚLTJÁBÓL A békekölcsön jegyzésében Ózd mindig az elsők közt haladt, ezért a Második Békekölcsön húzására most Ózdon kerül sor. Az ózdiak tudják jól, hogy most rajtuk az ország szeme, ezért újabb nagyszerű termelési eredményekkel üdvözlik a kölcsönhúzás ünnepségét, ők vezetnek a kohászok versenyében, terveiket most mindennap túlteljesítik. Ózd saját példáján is tapasztalhatta, mit nyújtott hazánknak az ötéves terv, mi épül az államunknak kölcsönadott forintokból. A Táncsics-telepi modern lakónegyed, a II. kerületi összkomfortos lakások, az ipari tanulók szép új iskolája, a gépészeti technikum, az általános gimnázium, a kollégium, a bölcsőde, a vízműtelep és sok-sok más beruházás mind arról tanúskodik, hogy Ózdon is rohamosan épül a szocialista Magyarország. Az ötéves tervben többek közt további ezerötszáz új lakás épül, megkezdik az új postapalota építését, új üzemi konyha létesül, felépül az ózdi kenyérgyár Több mint 360 millió forintot fordítanak a gyár elavult berendezéseinek kicserélésére A jövő nagyszerű képét festik az ózdiak elé az ötéves terv számai. De, hogy igazán megbecsüljük a jelent és a jövőt, nem árt néha felidézni a múltat is. Forgassuk hát vissza Ózd történelmének lapjait.★ «Az egyesek ereje gyenge, az egyesítettekéhathatósabb lévén a haza polgárai kölcsönös szeretetben és az érdekeknek összeolvasztásában haladni siessenek» — ezt írták levelükben a Murányi Unió Társulat vezetői 1848 májusában a Rimavölgyi Vasmű Egyesületnek. A hangzatos jelszavaktól csöpögő felhívást hosszasan húzódó üzleti tárgyalások követték a két tőkéscsoport között, amíg megalakult az ózdi vasgyárat is magába foglaló Rimamurányi Társulat, amint azt a régi jegyzőkönyvek megbámult írása megörökíti «mindkét részről külön külön, majd egyesülve tartott tanácskozások, alkudozások után». Amíg a gyáros urak alkudoztak, a hasznot hajszolták, a munkások a haza érdekében cselekedtek. Olyan idők jártak, amikor nem cifra szavakra, hanem kemény tettekre volt szükség. Az ózdi vashámorok dolgozói levelet írtak Kossuth Lajoshoz: «Ide zsatolván küldünk édes magyar hazánk segélyezésére még egy tsekélyke öszszeget. Hetvennyolc forintot és 38 krajcárokat. Bár adhatnánk többet, de mi csak szegény munkások vagyunk. Ám ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős, edzett karjainkat és szabadságért lángoló vérünket, elhatározván, hogy valamennyien beázunk honvédnek. Ózd 1848 november 27-én, a Vasgyár munkásai» Az urak a kölcsönös szeretetről papoltak,de a gyár levéltárában, a hét lakat alatt őrzött jegyzőkönyvek elsárgult lapjai elárulják, hogyan festett ez a szeretet a valóságban. Jaj volt annak a munkásnak, aki tiltakozni merészelt az erőszakoskodó hajcsárok ellen. Íme egy példa erre a Rimavölgyi Vasmű 1824 január 10-i jegyzőkönyvéből: «Likőr Pál előállíttatván panaszolta, hogy Farkas úr ötét többizben megpofozta és megtaszigálta. Szembeállíttatván a jelen volt Prosperényi Jánossal, ez vallotta, hogy a panaszolkodó Farkas úr parantsolattjának ellene szegezte magát. Mely így lévén a kárnak megtéretésében úgy mint egy forint 51 krajcárokban elmarasztaltatik és 6 botokkal megbüntettetik». A tiltakozásnak kártérítés és botbüntetés lett a vége ...★ A rimavölgyi vasgyárak urainak 1854 október havában tartott közgyűlésének jegyzőkönyve a következőket örökíti meg: «Az ózdi gyári munkásoknak némi szorgalom ébresztésül pénztárunkból 100 pengő forint kifizetni határoztatok. A közgyűlésen zenekarával jelen volt Radits Márton s társainak jutalmul 80 pengő forint pénztárunkból fizettessék ki. A gyűlésre megjelent urasági lovak körüli gondoskodásért Fakta Jánosnak 10 pengő forint pénztárunkból fizettessék ki. Az ózdi munkások egy évi jutalmazására alig szántak többet, mint egynapi muzsikálásért és lóápolásért... ★ A kapitalizmus virágzásának idején jó üzlet volt a vasgyártás. A Rimamurányi Vasmű tőkései is egyre nagyobb profitot zsebeltek be és ezzel párhuzamosan egyre jobban terjeszkedtek. A múlt század nyolcvanas éveinek elején már a salgótarjáni gyártelepek is a «Rima» tőkéseit hizlalták. * Amilyen kapzsi módon hajszolták a hasznot, olyan kíméletlenül bántak a munkásokkal. Az eladósodott ózdi munkások bérének kifizetését a bíróság letiltotta Borbély igazgató úr 1900 április 1-én kert levelében intézkedett, nehogy a munkások «uzsorások kezébe kerüljenek». Ihasítást adott hát a társulati hivatalfőnököknek és pénztárosoknak, hogy azokat a munkásokat, akiknek a bíróság letiltotta a bérét — bocsássák el. A «Munka» című újság, amely fejlécében a magyar bánya- és kohómunkások ózdi társadalmi lapjának hirdette magát, 1907 júliusában így bölcselkedett: «Nem igaz Marx azon állítása, hogy osztályharc van éspedig állandóan, mert azt látjuk, hogy miként az egyes emberek segítik egymást, éppen úgy az osztályok is egymás segítségére vannak. Az ózdi tőkések által támogatott álmunkástan tagadta az osztályharcot, de a tőkések érezték, hogy ez a harc nem szünetel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre élesedik. Marton János társulati ügyész 1907 májusában kongatja a vészharangot: «szocialista izgatás folyik az ózdi gyártelepen». A belügyminisztertől kezdve a főszolgabírói hivatalig mindenüvé küldözgeti beadványait és kéri, hogy a 768/1898 számú miniszteri rendelet alapján fogják el az izgatókat és kobozzák el a röplapokat. Az ózdi munkások dugva adják kézről kézre a pesti vasasok felhívását. «Szaktársak! Vas- és ércöntők! Hozzátok szólunk, humorok és kohók, az egészséget megölő öntödék rabszolgáihoz. A ti sorsotok — amely a miénk is — késztet bennünket arra, hogy hívó szavunkkal felkeressünk benneteket A ti életetek, a ti sorsotok a sírig tartó szenvedés. Van-e érte tisztességes megélhetéstek? Nincs! A ti fáradságos munkátoknak más élvezi a gyümölcsét. A gazdag gyáros, a nagyságos részvényes urak, akik semmivel járulnak hozzá a jótét előteremtéséhez. Nektek a morzsából is csak éppen annyit juttatnak, hogy éhen sie haljatok. Mi itt a fővárosban ezelőtt ugyan a sorsban éltünk,ha felismertük, hogy közösen, egy táborba egyesülve segíthetünk magunkon. Rajtatok is csak ez segít. Szervezkedjetek! Szervezkedéstek legyen az erős fegyver, amivel széttörhetitek bilincseiteket, amivel jobblétet teremthettek magatoknak és családotoknak». Ózd munkásai értettek a szóból és szervezkedni kezdtek. A «Rima» vezetői kétségbeesetten szimatoltak, de a szervezkedés vezetőit nem tudták megtalálni Saját besúgóikban sem bíztak eléggé, ezért beadványt szerkesztettek a belügyminiszterhez, amelyben előadták kérésüket: «Hogy újabb zavargásokat idejében elfojthassunk és nagyobb bajoknak elejét vegyük, kénytelenek vagyunk munkásaink magatartását állandóan szemmel kísérni, őket észrevétlenül megfigyelni. Hogy e tekintetben igyekezetünket kellő siker kísérje, tisztelettel kérjük Excellenciádat, méltóztassék elrendelni, hogy társulatunk költségére egyelőre egy félévre az állami határrendőrség egy detektívje állandóan rendelkezésünkre álljon, akit ipartelepeinken a készülő munkásmozgalmak megfigyelésére és az izgatók kiderítésére ott és akkor használhassunk, ahol és amikor azt igazoltnak és szükségesnek tartjuk». A miniszter intézkedett, és rövidesen megjelent Ózdon Barmos János detektív és személyében a gyári besúgók hivatásos főnököt kaptak Az ózdi munkások nem törődve a nehézségekkel, szervezkedtek, harcoltak tovább a nagyobb darab kenyérért. ★ Amikor kitűzték a proletárdiktatúra diadalmas vörös zászlaját, a «Rima» urai megrettentek. Az 1919 márciusában megtartott részvénytársasági közgyűlésen, Lánczy Leó elnöklete mellett csupán heten vettek részt Dr Biró Pál vezérigazgató úr szomorúan számolt be arról hogy felsőbb nyomásra a munkások fizetését fel kell emelni és ugyancsak intézkedni kell a magasabb nyugdíjakról, valamint a felemelt szabadságidőkről A jegyzőkönyv negyedik pontja közli, hogyaz igazgatóság felhatalmazza a vezérigazgató urait, hogy az esetben, ha erre felhívnák, a szakszervezetbe is belépjen.» A Tanácsköztársaság bevezette a nyolcórás munkaidőt, rendezte a béreket a tanoncok fizetését és Ózdon is modern munkáslakások építését tervezte. De a munkáshatalmat a nyugati impe- trialisták segítségével eltiporta a reakció. A proletárdiktatúra bukása után újra megjött a «Rima» vezérkarának a hangja. Kegyetlenül üldözték azokat a munkásokat, akik kiálltak a Tanácsköztársaság mellett. Ózdon is megjelentek a dakutollas különítményesek és sok munkást megkínoztak. Becht Gyulának úgy összetörték a kézcsontjait, hogy azóta is nyomorék. Petres Andrást 38 évi munka után egy fillér nyugdíj nélkül kitették az acélműből. A «Rima» urai mindenben támogatták Horthyék kormányát Erről tanúskodik Biró Pál vezérigazgatónak gróf Bethlen István akkori miniszterelnökhöz írt levele, melyben megnyugtatta a gróf urat arról, hogy «a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság tisztikara kivétel nélkül mindent megtesz a kormánypárti jelöltek megválasztása érdekében. Kívánságodhoz képest természetesen újból felhívtam az általad megnevezett urak figyelmét arra, hogy a még hátralévő időben fokozott tevékenységet fejtsenek ki. Az 1928-as választásokkor Vas József népjóléti miniszter, Bod János gazdasági miniszter államtitkárok társaságában Ózdra utazott, hogy támogassa Biró Pál vezérigazgató úr megválasztását. Még a kirakatpolitikából felépített, Velencének nevezett munkástelepre is ellátogattak s illő távolságból megnézték a lakónegyedet. Ez a telep onnan kapta a nevét, hogy egy közepes eső után az úttestek helyét ellepi az áradat, s amikor pedig megvadul a Hangony-patak, az ózdi Velencében is csak csónakkal lehet közlekedni A miniszter urak csak főkortesüknek, Hlavács Sámuel főtérmesternek házába tértek be. Bezzeg, ha a többi lakásba is benéznek, megismerték volna az ózdi munkások igazi életét. A legtöbb helyen csupaszon meredező falakat, üres éléskamrákat, szakadt ágyneműket, lepedőnélküli szalmazsákokat találtak volna. A miniszteri látogatásról így írt az akkori újság: «A munkáslakások belül hűen mutatják a 35—40 filléres órabéreket, az egész ózdi munkássorsot. Az egyik lakásban például csak egy ágy van és három láda. Miből rendezzük be a lakást, ennivalóra sem elég a fizetés — mondja a fiatal munkásházaspár. A füstölgő salakhegy aljában áll egy vedlőfalu épület. Katonai raktárra emlékeztet, vagy valami elvadult nagy csárdára, messzi, rosszhírű országút szélén. Az alacsony szobában csupán szalmazsákos ágy, annyi, amennyi beférhet, egy féllel sem lehetne többet betenni Büdös, szemetes, kerítéstelen udvara van ennek az emberraktárnak, ahol a salakhegy gőze állandóan birkózik a hagyma szagával. Itt nem jártak a miniszter urak...» Ma tiszta, szép munkásszálló ép ült itt A világos, napfényes szobákban szól a rádió és hetenkint a gyári kulúrcsoport szórakoztatja előadásával a szállás lakóit. ★ Biró Pál vezérigazgató úr, a Horthy-parlament képviselője lett. Nagyhangú nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy az ózdi munkabérek 15 százalékkal magasabbak az országos átlagnál Vessünk egy pár pillantást ezekre az «átlagosnál magasabb» fizetésekre. Íme, egy bérfizetési jegyzék a sok közül, 1941 februárjából Ózdról Kocsis Gyula kohómunkás 21 műszakot dolgozott. Ezért keresett 84 pengő 18 fillért. Ebből a fizetéséből levontak nyugbérre 2 pengő 92 fillért, betegsegélyzőre 2 pengő 70 fillért, zenekarra 16 fillért, állami adóra 60 fillért. Maradt tehát az egész hónapra 77 pengő 80 fillér És most nézzük meg, hogy ugyanebben az időben hogyan fizették a részvényesek a «Rima» főhajcsárjait. Fejér Ernő igazgatóhelyettes 1941 évi fizetése a vezérigazgatói kimutatás szerint így alakult: alapfizetés 8000 pengő, személyi pótlék 700 pengő, lakpénz 6000 pengő, fűtési illetmény 1200 pengő, állandó jutalék 19.929 pengő, változó jutalék 19.800 pengő, összesen 55.629 pengő, ami havi 4635 pengőnek felelt meg. A vezérigazgatói lista csupán ezekről az összegekről beszél. A különböző természetbeni juttatásokról, az üzemi munkások magáncélra történő kihasználásáról, a gyárban készítettbútorokról és egyéb tárgyakról nem tesz említést, de még így is Fejér igazgatóhelyettes úr nem egész félnap alatt keresett annyit, mint Kocsis Gyula egy hónap alatt...★ Ózd nem felejti el a múltat és mert tudja jól, hogy mit jelent a jövő, még harcosabban küzd ötéves terve megvalósításáért. Veres Pál SZABAD NÉP A fémgyűjtés sikeréért A budapesti Ganz Villamossági Gyár DISZ-fiataljai jól felkészültek a fémgyűjtőhónapra. A gyárban tíz fémgyűjtő-brigád alakult. A gyűjtésben eddig különösen kimagasló eredményt értek el a XV-ös műhely fiataljai. Az Ádám László DISZ-titkár vezetésével működő brigád másfél óra alatt 25 mázsa vashulladékot gyűjtött. A gyűjtést egyben felhasználták arra is, hogy üzemrészüket lomtalanítsák. A XX-as műhely Farfras-brigádja fél óra alatt öt mázsa vashulladék összegyűjtésével növelte a gyár fiataljainak gyűjtési eredményét. A XX-as műhely négy brigádja elhatározta, hogy a fémgyűjtő hónap végéig brigádonként 60—60 mázsa, tehát összesen 240 mázsa vas- és fémhulladékot gyűjt. A Ganz Villamossági Gyár DISZ-szervezete és kultúrbizottsága április 10-én neves fővárosi művészek közreműködésével kultúrműsort rendez a gyűjtésben élenjáró fiatalok szórakoztatására. Az ünnepségen osztják ki majd a gyűjtés addigi szakaszában legjobb eredményt elért brigádoknak és egyéni gyűjtőknek a könyvjutalmakat és átadják a vándorzászlót. A XII. kerületi márvány utcai általános fiúiskola úttörői is lelkiismeretesen készítették elő a gyűjtést. Az úttörők pénteken 3 mázsa 15 kiló vas- és 41 kiló színesfém-, hétfőn pedig további 250 kiló vas-, valamint 78 kiló színesfémhulladékot szállítottak az átvevőhelyre. A soroksári úti 3-as számú MTH-iskola DISZ-fiataljai — akik versenyre hívták az ország valamennyi ipari tanulóját — nagy lelkesedéssel láttak a gyűjtéshez. Az I. osztály tanulói Hudatz József tanár vezetésével egy nap alatt 22 mázsa ócskavasat gyűjtöttek. Hétfőn estig az MTH-iskola DISZ-fiataljai összesen 164 mázsás vashulladékot adtak át a közelükben lévő MÉH-telepnek. Szabolcs-Szatmár megyében is nagy lendülettel folyik a fémgyűjtés. Különösen nagy lelkesedéssel és jó eredménnyel mutatnak példát aföldművesszövetkezetek dolgozói, akik három nap alatt 62 vagon vas- és 42 mázsa színesfémhulladékot gyűjtöttek. A megye járásainak versenyében jelenleg a nyíregyházi járás vezet több mint 31 vagon vas- és majdnem hatvan mázsa színesfémhulladék összegyűjtésével. A nyíregyházi járás jó eredményét nagy mértékben elősegítették a balsai földművesszövetkezet dolgozói, akik eddig százhúsz mázsa vas- és három mázsa színesfémhulladékot vittek a begyűjtőhelyre. Hajdú-Bihar megyében a hajdúnánási általános fiú- és leányiskola úttörőcsapata csaknem tíz mázsa vasat gyűjtött eddig. A püspökladányiak több mint 1 mázsa vasés színesfémhulladékot szedtek össze. Nagy Ferenc VI osztályos úttörő egyik társával Püspökladány tanyavilágában 290 kiló vasat gyűjtött össze Az üzemek is nagymennyiségű vasat adtak át a MÉH Vállalatnak A Debreceni Gyógyszergyár DISZ-fiataljai gyártakarítást rendeztek és több mint tíz mázsa vas- és színesfémhulladékot szedtek össze. A Hortobágyon lévő mátai állami gazdaság DISZ-fiataljai eddig közel hét mázsa vas- és színesfémhulladékot gyűjtöttek öszsze. Vas megyében a járások versemében jelenleg a szombathelyi járás vezet, több mint 217 mázsa vas- és 135 kiló színesfémhulladék összegyűjtésével. Lelkesedéssel gyűjtik a vas- és a színesfémhulladékot az úttörők. Vasváron például Kovács István V osztályos tanuló 85 kiló színesfémet gyűjtött. Vincze Gitta VII. osztályos tanuló 44 kiló vasat adott át a gyűjtőhelyen. A szegedi fiataloktöbb mint 500 mázsa vasat és majdnem 20 mázsa ólmot, rezet és egyéb értékes színesfémet gyűjtöttek. Az úttörők versenyében Varga Piroska, a béketelepi iskola második osztályos tanulója az első, aki több mint nyolc mázsa vasat gyűjtött össze. A földműves utcai általános iskola tanulói több mint tíz mázsa vasat, két mázsa rezet, ólmot ésalumíniumot vittek az átvevőhelyre három nap alatt. Győr-Sopron megyében a fémgyűjtési munkába bekapcsolódtak a földművesszövetkezetek is. Négy nap alatt 532 mázsa vasat és több mint 13 mázsa színesfémet gyűjtöttek. (MTI) Kitüntetések április 4-e alkalnából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az építőanyagipar fejlesztése terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Potróczi János Igazgatóság vezetőnek (Kő- és Kavics Ipariigazgatóság), Király Jenő főmérnöknek (Tégla- Cserépipaari Igazgatóság), Weisz József szakosztályvezetőnek (Építő«■mvaqioari Tervező Irodai: Kruspán EHe üvegfúvón?^ (Salgótarjáni Üveggyár) Chikán János főmérnöknek (Bélapáti»Ív? Cement, és Mészmű) és Előkes István filművezetőnek (Kőbánya,D?ri GéniarDól ) a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET; Mészáros Lajos műszaki vezetőnek (Borsodmegyei Téglagyári ES), Villási Endre sztahanovista művezetőnek (Nyergesujfalusi Téglagyár), Sztrunya András vadonraskó munkásnak (Lábatlan Cement és Mészművek), Nédermüller József sztahanovista kőtermelőnek (Tatabányai Mész- és Cement-Művek), Szabó György bányamesternek (Tapolcai Kőbánya), Pintér János főmesternek (Kő- és Kavicstermelő Tröszt), Takács János csőverőnek (B Budapesti Cementáruipari V.), Déri Attila műszaki vezetőnek (Sajószentpéteri Üvegg-yár) és Altar Gyula műszaki vezetőnek (Gránit Csiszoló,koronggyár és Kőedénygyár) a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a földművelésügy terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Hoványi Ferenc előadónak (szabolcsmegyei tanácsi, Süttőri István csoportvezetőnek (györ. megyei tanács), Nagy István elnöknek (hajdúböszörményi Vörös Csillag termelőszövetkezet), Pogonyi Lajos előadónak (Szabolcs megyei tanács), Dudás Károly minisztériumi csoportvezetőnek, Balla János elnöknek (szentesi Felszabadulás termelőszövetkezet), Prahoda Lajos igazgatónak (al bertirsai gépállomás), Fazekas Sándor brigádvezetőnek (papn Gépállomás), Bene István tehenésznek (hódmezővásárhelyi tangazdaság), Szabó Gyula fejősnek (putnoki tangazdaság) Derzsi Bálintné munkacsapat vezetőnek (Budapesti Kertészeti Kutatóintézet Gazdasága), Vona Imre sertéstenyésztő brigád vezetőnek (Herceghalmi Kísérleti Gazdaság), Papp Sándor főállattenyészőnek (heves megyei tanács) és Czirák Ferenc főállattenyésztőnek (vasmegyei tanács) a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET: Négyesi Katalin termelőszövetkezeti szervezőnek (győrmegyei tanács), Gabnai Sándor termelőszövetkezeti szervezőnek (mezőkovácsházi járás), Salló Elemér előadónak (Komárom megyei tanács), Horváth József előadónak (kaposvári járási tanács), Szénás Dániel előadónak (csengeri járási tanács), Papp László sertésgondozónak (hódmezővásárheyi Ságvári termelőszövetkezet), özv Takács Józsefné növénytermelési brigádvezetőnek (nagykanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet), Kiss István elnöknek (sárbogárdi Vörös Hajnak termelőszövetkezet) Hedek József elnöknek (kisbér-battyánpusztai Virágzó termelőszövetkezet, Tabányi Pál elnöknek Jolánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezet), Kis Antal elnöknek (borsodivánkai Petőfi termelőszövetkezet), Lukács Imre sertésgondozónak (makói Táncsics termelőszövetkezet), Santik Imre sertésgondozónak (kisbér-battyánpusztai Virágzó termelőszövetkezet), Hajba Dezső tehenésznek (ivándárdai Sarló-kalapács termelőszövetkezet) Kálnai Imre sertéselepvezetőnek (mezőtúri Haladás termelőszövetkezet), Dívald László termelőszövetkezeti szervezőnek (pásztói járási tanács), Tóh István traktorvezetőnek (turkevei gépállomás) Vékony Róza traktorvezetőnek (kisújszállási gépállomás) és Vad Imre traktoros brigádvezetőnek (turkevei gépállomás) a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. (MTI) CSÜTÖRTÖK, J013 ÁPRILIS 9 Magyar dolgozók részvéttáviratai és levelei Sztálin elvtárs elhunyta alkalmából Az alábbiakban folytatjuk azok névsorának közlését, akik részvéttáviratokat, leveleket küldtek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez, Rákosi Mátyás elvtárshoz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségéhez és a «Szabad Nép» szerkesztőségéhez Sztálin elvtárs halála alkalmából. A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyüzemi pártbizottsága és valamennyi dolgozója, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem kommunistái, tanárai, hallgatói és minden dolgozója, a Közmyűvasszerkezetek Gyárának kommunistái, a Nitrokémiai Ipartelepek dokrozói, a balinkai bánya pártszervezete, a csornai járási pártbizottság, a bánya- és energiaügyi minisztérium kommunistái a Borsodvidéki Gépgyár dolgozói a hódmezővásárhelyi kórház pártszervezete, a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutatóintézetének dolgozói, a devecseri szolgáltató kisipari tsz, a Háztartási Eszköz- és Bádogárugyár dolgozói, a bicskei malom dolgozói, az Iskolabútorgyár dolgozói, a XV. kerületi KÖZÉRT, a Villamosállomásszerelő Vállalat dolgozói, a komáromi postásdolgozók, a rozsályi földmívesszövetkezet, az Ácsi Cukorgyár, a Nagykanizsa 72/5 Építőipari Vállalat dolgozói, a vonyarcvashegyi tanács VB, a Devecseri Vasüzem dolgozói, H.Almáskér község lakossága, a rakamazi pedagógus párszervezet, a balsai Haladó tsz tagjai, a besenyőd községi tanács, az Akss Timföldgyár és Aluminiumkohó, Szamosszeg párttagsága és dolgozó ifjúsága, a nagyhódos dolgozó parasztok, a fehérgyarmati mezőgazdasági szakiskola, az opályi tangazdaság dolgozói, a szamosszegi Dózsa tszcs dolgozói, a Vásárosnaményi Téglagyár dolgozói, az opálys községi tanács, az urai dolgozók, a szágypusztai állami gazdaság dolgozói, a Légrády Károly utca 18. számú ház lakói, a pénzügyminisztérium dolgozói, a Róbert Károly körúti közkórház dolgozói, a Gyógyszertár Központ dolgozói, a Fővárosi Villamosvasút Hámán Kató-telepi dolgozói, a kiskőrösi járási tanács DISZ- szervezete, Szany község pártszervezete, a rábaszentandrási földmvesszövetkezet dolgozói, a Szanyi Erdőgazdaság, az V kerületi kapitányság pártszervezete, a vasmegyei malomipari dolgozók, a nemesgulácsi pártszervezet és tszcs-tagok, a karcagi tilalmasi állami gazdaság dolgozói, a tiszaeszlári községi tanács, a kálmán -házi pártszervezet, a szentlőrinci párttagok, a szentmártonpusztai állami gazdaság az üszögpusztai tangazdaság, a putnoki állomás dolgozói, a balsaszabolcsi földmívesszövetkezet a tiszaeszlári pártszervezet, a 22/8. Építőipari Vállalat jászberényi építkezésének dolgozói, az orosi KTI, a 71/3 Épíőipari Vállalat fűzfői dolgozói, a könnyűipari 1. sz. tanüzem tanulói és oktatói, a bajai állami gazdaság dolgozói, a rakamazi cipő KTSZ, a horvátkiilel dolgozók, a mezőtúri Rákóczi úti tantestület, a gönci pártszervezet, a bácsborsodi pártszervezet, a Csornai Gőzmalom dolgozói, Galgamácsa község dolgozói, a Szegedi Ruhagyár dolgozói a balatonnagybereki állami gazdaság pártszervezete, a Magyarországi Szabad Egyházak Szövetségének tanácsa, a Teleki Blanka közgazdasági technikum dolgozói, a IV. kerületi Építőipari Javító- és Tatarozó Vállalat dolgozói, a Budapesti Autóvillamossági Gyár dolgozói, a bölcsészkar IVI. alapszervezet kommunistái a Paksi Téglgyár dolgozói, a Kaposvári Cukorgyár kercseligeti célgazdaságának dolgozói, a vityapusztai állami gazdaság felsőmocsoládi dolgozói, az erdőbényei Kőbánya Vállalat dolgozói, a Győri Köt.ti kesztyűgyár dolgozói, a nagykanizsai SZTK és rendelőintézet, a császártöltési földművesszövetkezet, a zalaegerszegi járási tanács, a csenderi földművesszövetkezet, a csurgói tejüzem a Mátravidéki Fémművek dolgozói, a gyöngyösi ércbánya dolgozói, a Lenin Intézet tanárai, hallgatói és dolgozói a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói, a nagybaracskai MNDSZ, a pusztaszabolcsi földművesszövetkezet a 48/3 Építőipari Vállalat a szónoki tüdőbeteg-gyógyintézet női dolgozói, a mezőtúri vasutasdolgozók, a Miskolci Mélyfúró Vállalat összes dolgozói a bő kereskedelmi minisztérium zöldség- és gyümölcsforgalmi igazgatósága, a nagykanizsai vendéglátóipari dolgozók, a somlójenői pártszervezet, a berettyóújfalusi mezőgazdasági szakiskola vezetősége és tanulói, a csatakijai posta dolgozói, a villányi járás kommunistái, Bezedek község kommunistái, a baranyamegyei tej-, tojás- és baromfibegyűjtő vállalat dolgozói, a Pécsváradi Betonútépítő Vállalat, Érd község dolgozói, a mosonmagyaróvári MA* SZÓVAL Timföld- és Műkorundgyár dolgozói, a mosonmagyaróvári számú fiúiskola pártszervezete, a Vadásztölénygyár dolgozói a budapesti helyiipari vállalatok igazgatói, a Műszaki Kefe- és Ecsetgyár dolgozói, az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet dolgozói, Lovászpatona község dolgozói, a kővágóörsi tanács, a Szolnoki Cukorgyár dolgozói a Csomagolóanyaggyár dolgozói, a fejérmegyei Népbolt Vállalat, a komáromi Mélyéoző Vállalat pártszervezete, a soproni SZTK Csorva község tanácsa, Ácsa község dolgozói a Magyar Állami Népi Együttes dolgozói, a Gardénia Csipkefüggönygyár dolgozói, a Dorogi Szénszállító és Szolgáltató Vállalat összes dolgozói, az ugodi pártszervezet tagsága Ezenkívül elvtársainktól még nagyon sok távirat és levél érkezett, amelyekben mély fájdalmuknak adnak kifejezést és megfogadják, hogy erejüket nem kímélve dolgoznak tovább a sztálini eszmék győzelméért A NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE A helyi adatok ismerete növeli az agitáció meggyűlő erejét A Ganz Vagongyár vasöntödéjében dolgozik Nagy Balázs elvtárs öntvénytisztító. Évek óta népnevelő, a párt sok győzelmes harcában vett már részt. Lelkiismeretesen készül most is, hogy a választás sikeréhez felvilágosító szavaival is hozzájáruljon. Nagy elvtárs az agitációs tanfolyamon alaposabban megismerte az ország fejlődésének tényeit, az ötéves terv adatait. Most szorgalmasan gyűjti a Ganz Vagongyárnak, az öntödének és az öntöde dolgozóinak megváltozott életét tükröző adatokat, anyagokat. Bőségesen nyílik erre alkalom A kohászati pártbizottság a népnevelőket rendszeresen ellátja ilyen anyagokkal, a szemináriumon, a népnevelőértekezleteken a gyár régi munkásai színesen, érdekesen beszélnek a Ganz Vagongyár múltjáról és beszélgetés közben a dolgozók maguk is sok jó hatásos, eleven érvet adnak. A felvilágosító munka közben Nagy elvtárs most már nemcsak általánosságban beszél az ötéves terv eredményeiről és távlatairól, hanem elmondja azt is, hogy az ötéves terv áldásaiból mi jutott a Ganz Vagongyárnak Felépült a H emeletes irodaház, két szerelőcsarnok, asztalosműhely, kovácsműhely, a bölcsőde. 150 gyermekre vigyáznak gondos kezek a napköziotthonban. Gazdagodott az öntöde is, könnyebbé, egészségesebbé vált az öntők munkája. Azelőtt az öntödében valósággal kiszívták a dolgozók erejét, most orvos ügyel egészségükre, védőétel, védőital, ruházat illeti meg őket, nagy költséggel létesített porelszívó tisztítja a levegőt, több kitűnő szovjet gép, daru könnyíti meg a termelést Régen a munkások kénytelenek voltak vödörben tisztálkodni, helente a műhely egyik sarkában, piszkos kézzel ették meg a hazulról hozott hideg élelmet. Most szép mosdójuk van, az ebédlőben terített asztal, jóízü étel várja őket. Az öntöde dolgozói is elhatározták, hogy a választások tiszteletére jobb munkával, kimagasló teljesítményekkel bizonyítják be hűségüket pártunk, államunk iránt.. Nagy elvtárs rendszeresen ellenőrzi a felajánlások teljesítését és most arra lelkesíti társait, hogy szorítsák le a magas selejtszázalékot Gyakran fordul felvilágosításért az öntőde alapszervezeti párttitkárához, a műszakiakhoz: ismerni akarja az öntöde problémáit, hogy megvilágíthassa csoportja tagjainak munkájuk fontosságát. De nem csak munkájuk felől érdeklődik, hanem igyekszik megismerni életkörülményeiket is Amikor Nagy elvtárs megtudta, hogy Dancsa László öntvénytisztító Pesterzsébeten lakik, nem sajnálta a fáradságot, hogy Pesterzsébet fejlődéséről adatokat gyűjtsön öszsze, s országunk általános nagy eredményeit azzal is közelebb vigye Dancsa elvtárs érdeklődéséhez, hogy a pesterzsébeti új — az idén elkészülő — iskoláról, épületekről, a jobb közlekedésről beszélgessen vele. Pesterzsébet azóta Budapest egyik kerületévé vált, a gyors közlekedés révén a dolgozók értékes időt nyernek szórakozásra,tanulásra, pihenésre. Az öntödében sok fiatal fiú és leány dolgozik, aki most szavaz majd először Nagy elvtárs elmondja nekik, hogy a Ganz Vagongyárban is milyen megalázó volt a nők helyzete a múltban Régi bérjegyzékeket kutatott fel, amelyekből kitűnik, hogy a nők feleannyi fizetésért dolgoztak, mint a férfiak. Keserves volt a soruk a tanoncoknak is Négy éven át nehéz munkát végeztek fillérekért. Pofozta őket a mester, a segéd. A népnevelő emlékezteti a fiatalokat a Horthy-rendszer sanyarú éveire, amikor a Ganz Vagongyárból tömegével bocsátották el az öntőket. A tőkések hajicsárai közül Balogh művezető volt a leghirhedtebb, a leggyötöltebb az öntödében. Ha rossz kedve támadt, a földre sodorta, összetörte a dolgozók verejtékes munkájával készült öntvényeket és — ha úgy tetszett neki — hazakergette a munkásokat. A megtehette: senki sem védte a munkásokat és a gyár kapuja elött ottálltak az éhező munkanélküliek. Nagy elvtárs rámutat: a mi államunk megbecsüli a nők munkáját és segítséget nyújt, hogy az anyák is gond nélkül dolgozhassanak. A Ganz Vagongyár ipari tanulói fizetést, ruhát kapnak, türelmesen oktatják őket, sokan közülük kollégiumban laknak. Nagy elvtárs mellett dolgozik egy idősebb munkás, aki a Horthy-rendszerben nem tanult meg írni-olvasni, nyomorgó szülei nem tudták iskolába járatni A népnevelő megtudta, hogy dolgozótársának fia géplakatos és tervezi, tovább akar tanulni Beszélgetést kezdett társával arról, milyen más ma a fiatalok és minden dolgozó élete Tanulhatnak, az állam minden lehetőséget megad fejlődésükhöz Az üzemből is nyolcszáztizen járnak szakmai tanfolyamokra, sokan meg egyetemre. Nagy elvtárs felsorolja azokat az öntőket, öntvénytisztítókat, maigkészítőket, akik magasrangú tisztjei lettek néphadseregünknek, vagy akiket más magas tisztségbe emelt államunk. A helyi adatok ismerete növeli az agitáció meggyőző erejét, eredményességét, jobb, közvetlenebb kapcsolatot teremt a dolgozókkal. Elengedhetetlen, hogy minden népnevelő állandóan fokozza tájékozottságát, helyi ismereteit , gazdagítsa a felvilágosító munka tartalmát. * MEGJEGYZÉSEK « Az adonyi JB és a taggyűlések Ráckeresztúron kedden elmaradt a községi pártszervezet taggyűlése. A tagságnak csupán egyötöde jelent meg a kitűzött időpontban De ha eljött volna az egész tagság, akkor sem lett volna sikeres a taggyűlés. Az elkészített beszámolóban említés sem történt arról, amiről tulajdonképpen szólnia kellett volna, ami miatt most, április elején az egész országban, taggyűléseket tartanak a pártszervezetek a küszöbönálló választásokról. . Nagy hiba, hogy elmaradt a taggyűlés, hogy az előkészítés szinte teljes hiánya miatt nem gyűlt össze a tagság. De ennél is súlyosabb, hogy nem a most legfontosabb kérdést, a választások előkészítését a kommunisták mozgósítását akarta a vezetőség a tagsággal megtárgyalni Mindkét hibáért az adonyi járási pártbizottság a felelős! Ami a taggyűlés szervezeti előkészítését illeti: a ráckeresztúri párttitkár kedden délelőtt kapott a járásjjártbizottságtóll értesítést, hogy este tartsanak taggyűlést. A rendelkezésre álló idő alatt természetesen lehetetlen a párttagságot értesíteni erről a fontos eseményről, megbeszélni vele, miről lesz szó a taggyűlésen és alapos mozgósító beszámolót készíteni A párttitkár — aki három hete van funkciójában — úgy segített magán ahogy éppen tudott: a kisbíró útján értesítette a tagságot a taggyűlésről Mint látni meg is lett az «eredménye». Ami pedig az összehívandó taggyűlés politikai előkészítését és a beszámoló összeállítását illeti: a járási pártbizottság valósággal félrevezette a ráckeresztúri pártszervezetet. Az alábbi levelet küldte a titkárnak :Kérjük a titkár elvtársat, hogy a taggyűlési beszámolót a kommunista helytállásról és a helyi problémákról tartsa meg. Foglalkozzanak a taggyűlések a régi tagjelöltek elbírálásával . A beszámolót gondosan készítsék el, foglalkozzanak a pártvezetőség munkájával Mondják el, hogy a vezetőség egyes tagjai hogyan foglalkoznak a tagjelöltekkel, illetve azok felülvizsgálásával». Sehol egy árva szó a választásokról! A ráckeresztúri párttitkár beszámolója e levél utasításaihoz hűen készült el Tükrözte azt a mélységes nyugalmat és nemtörődömséget, amellyel az adonyi járási bizottság kezeli a pártszervezetek mostani legfontosabb harci feladatát: a választások ügyét. S mivel az említett levél a körlevél volt a járás alapszervezeteihez, feltehető, hogy másutt is hasonló eredménnyel járt a taggyűlés. Az adonyi járás dolgozói is szavazni fognak néhány hét múlva: hozzájuk is el kell jutni a népnevelők szavának; őket is mozgósítani kell, hogy még jobb termelőmunkával köszöntsék a választást és tegyenek hitet pártunk, népi demokráciánk mellett Az adriai járás kommunistáinak is elsőrendű feladatuk a választási munkai Harcos, eleven, a feladatokat kézzelfoghatóan meghatározó taggyűlésekre van szükség ebben a járásban is Nagyobb gonddal és felelősséggel, nagyobb tűzzel és lendülettel vezesse a választás munkáját az adonyi járási pártbizottsági