Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-09 / 99. szám

2 Szélesedik a választási verseny ez al­anti gazdaságokban Két traktoroslány kiváló teljesítménye E­lőre a tavaszi munka sikeréért! Az állami gazdaságok sok kiváló traktorosa határozta el, hogy a válasz­tás napjáig, május 17-ig jelentősen nö­veli teljesítményét. Gazsó József surjáni traktorvezető kezdeményezését követve. La­katos Piroska és váltótársa, Molnár Julia, a­ hajdúmegyei darvasi állami gazdaság trakto­rosai, azt vállalták, hogy­ eddigi 542 normál­­holdas teljesítmé­nyüket a választás napjáig 880 normálholdra növelik. Molnár Julianna és Lakatos Piroska már kedden túlszárnyal­ták Tóth László április 7-i teljesítményét. 14—14 normál holdnak megfelelő munkát vé­geztek. Az állattenyésztők is beállnak a verseny­ A győrmegyei mihályi Táncsics termelő­szövetkezet tagjai elhatározták, hogy csatla­koznak a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói­nak­ felhívásához, a választási békeverseny­hez. A tsz növény termelői ígérik, hogy ISO hold kukoricájukat jóval a határidő előtt ű­zők soraiba. A baranya megyei babarc­­állami gazdaság tehenészei azzal akarják megünne­pelni a választást, hogy a jelenlegi hatliteres istállóátlagot május 17-ig felemelik tíz liter­re. Csongrád megyében a felgyői állami gazdaság sertéshizlaldájának dolgozói azt vállalták, hogy a sertések jelenlegi 55 dekás napi súlygyarapodását­­fél kilóra növelik. A baranya megyei csobokaspusztai állami gazda­ságban Göbölyös Ilona baromfigondozónő az országgyűlési választások napjára hetvenre emeli a tyúkok idei átlagos tojáshozamát. Ezek a kiváló dolgozók felhívják az állami gazdaságok valamennyi munkását, csatlakoz­zanak a választási versenyhez. április 13-re négyzetesen elvetik. A 621 hold őszi kalászos és a 346 hold tavaszi kalászos ápolását, s a gyomirtást április 30-ig befeje­zik Határidő előtt végeznek a gyümölcsös permetezésével is. A kertészetben április 10-ig nyolc holdon elkészítik az öntözőcsatornákat, s egy hold korai káposztapalántát kiültetnek. Tóth László, a kiváló traktoros és váltótársa 700 normál hold fölé emelte teljesítményét A választási verseny első napjain a­ gép­állomások traktorosainak versenyében Tóth László és váltótársa kimagasló teljesítményt ért el. A kiváló traktoros 7-én 13 normál­­holdat teljesített, keresete ezen a napon 112 forint 90 fillér volt. Váltótársát olyan ered­ményesen segítette az óragrafikonos mód­szer elsajátításában, hogy 7-én Karakó András is 11 normálhold fölé emelte teljesítményét. Együttes eredményük 716,5 normálhold. Második helyen Nagy József és Uhtár János kondorosi traktorosok állnak, 648.7 normálholdas eredménnyel. A harma­dik helyet Magyar János és Várnagy Zol­tán ugyancsak kondorosi traktorosok tartják 595.1 normálholddal. Az állami gazdaságok traktorosainak versenyében továbbra is Gazsó József vezet Az állami gazdaságok traktorvezetői a vá­lasztási verseny első napjaiban tovább nö­velték teljesítményüket. A legjobbak verse­nyében továbbra is a surjáni Gazsó József és váltótársa vezet 784,8 normál holddal. 2. Horváth László és váltótársa a kistölgyfa­­majori állami gazdaságból 779.3 normálhol­­das teljesítménnyel. 3. Süveges Dániel és váltótársa a surjáni állami gazdaságból 755.1 normálholddal. 4. Jancsó Károly és­ váltótársa ugyancsak Surjánból. Teljesítmé­nyük 746.7 normálhold A «Zetor» traktorvezetők versenyében leg­jobb Balogh Endre és váltótársa a hidasháti állami gazdaságban­ 544 normálholdat tel­jesítettek az idén. 2. Jenei Lajos és váltó­társa ugyanebben a gazdaságban 467 nor­málholdas teljesítéssel. 3. Fecske Rafael Tá­­piósülyről 448 normálholddal. 4. Kincses Fe­renc és váltótársa Surjánból 414,6 és 5. Bur­ján Ferenc a bábolnai állami gazdaságból 374 normálholdas teljesítménnyel. A mihályi Táncsics tsz vállalása a választások tiszteletére A cibakházi Vörös Csillag tsz tagjai hozzáláttak adott szavuk valóraváltásához A szolnok megyei cibakházi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai derekasan dolgoz­tak a felszabadulási héten. A gyapot és a kukorica kivételével elvetettek minden ta­vaszi növényt. Elvégezték az őszi gabona tavaszi ápolását is. A tervben előirányzott öt hold helyett 17 hold burgonyát ültet­tek el. A szövetkezet nőtagjai megértették, hogy erészt a mostani napokban dől el, milyen érmést takarítanak be, s mennyi jövedelme lesz családjuknak. A felszabadulási hét nap­jain mind­ több asszony és lány kapcsoló­dott be a munkába. A fejtrágyázást és a műtrágyaszórást nagyobbrészt az asszonyok végezték el. Április negyedikét is mun­kával, 64 hold lucerna elvetésével ünnepel­ték meg. A választás tiszteletére vállal­ták, hogy április 10-re elvetik a kukoricát és a rizst, s 12-re befejezik a gyapot veté­sét is Kedden hozzáláttak adott szavuk valóra­­válásához. Megkezdték a kukorica négyzetes vetését Szerda délutánig 32 holdat vetettek be. Felkészültek arra is, hogy a napi 16 holdnyi kukoricavet­és mellett elvetik a rizst és a gyapotot is. Csütörtökön nyolc vetőgép­­pel be aka­rják fejezni a 43 hold gyapot ve­tését, pénteken pedig a 25 hold rizsét. Az asszonyok segítsége azt eredményezi, hogy a vállalt határidőnél is hamarabb befejezik a vetést. ÓZD MÚLTJÁBÓL A békekölcsön jegyzésében Ózd mindig az elsők közt haladt, ezért a Második Béke­kölcsön húzására most Ózdon kerül sor. Az ózdiak tudják jól, hogy most rajtuk az ország szeme, ezért újabb nagyszerű ter­melési eredményekkel üdvözlik a kölcsönhú­­zás ünnepségét, ők vezetnek a kohászok versenyében, terveiket most mindennap túl­teljesítik. Ózd saját példáján is tapasztalhatta, mit nyújtott hazánknak az ötéves terv, mi épül az államunknak kölcsönadott forintokból. A Táncsics-telepi modern lakónegyed, a II. ke­rületi összkomfortos lakások, az ipari ta­nulók szép új iskolája, a gépészeti techni­kum, az általános gimnázium, a kollégium, a bölcsőde, a vízműtelep és sok-sok más beruházás mind arról tanúskodik, hogy Ózdon is­ rohamosan épül a szocialista Ma­gyarország. Az ötéves tervben többek közt további ezerötszáz új lakás épül, megkezdik az új postapalota építését, új üzemi konyha léte­sül, felépül­­ az ózdi kenyérgyár Több mint 360 millió forintot fordítanak a gyár elavult berendezéseinek kicserélésére A jövő nagy­szerű képét festik az ózdiak elé az ötéves terv számai. De, hogy igazán megbecsüljük a jelent és a jövőt, nem árt néha felidézni a­ múltat is. Forgassuk hát vissza Ózd tör­ténelmének lapjait.★ «Az egyesek ereje gyenge, az egyesítetteké­­hathatósabb lévén a haza polgárai kölcsönös szeretetben és az érdekeknek összeolvasztá­sában haladni siessenek» — ezt írták leve­lükben a Murányi Unió Társulat vezetői 1848 májusában a Rimavölgyi Vasmű Egye­­sületnek. A hangzatos jelszavaktól csöpögő felhívást hosszasan húzódó üzleti tárgyalá­sok követték a két tőkéscsoport között, amíg megalakult az ózdi vasgyárat is magába foglaló Rimamurányi Társulat, amint azt a régi jegyzőkönyvek megbámult írása meg­örökíti «mindkét részről külön külön, majd egyesülve tartott tanácskozások, alkudozások után». Amíg a gyáros urak alkudoztak, a hasz­not hajszolták, a munkások a haza érdeké­ben cselekedtek. Olyan idők jártak, amikor nem cifra szavakra, hanem kemény tettekre volt szükség. Az ózdi vashámorok dolgozói levelet írtak Kossuth Lajoshoz: «Ide zsatolván küldünk édes magyar ha­zánk segélyezésére még egy tsekélyke ösz­­szeget. Hetvennyolc forintot és 38 krajcáro­kat. Bár adhatnánk többet, de mi csak sze­gény munkások vagyunk. Ám ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős, edzett karjainkat és szabadságért lán­goló vérünket, elhatározván, hogy vala­mennyien beázunk honvédnek. Ózd 1848 no­vember 27-én, a Vasgyár munkásai» Az­ urak a kölcsönös szeretetről papoltak,­­de a gyár levéltárában, a hét lakat alatt őrzött jegyzőkönyvek­ elsárgult lapjai elárul­ják, hogyan festett ez a szeretet a való­ságban. Jaj volt annak a munkásnak, aki tiltakozni merészelt az erőszakoskodó haj­csárok ellen. Íme egy példa erre a Rima­völgyi Vasmű 1824 január 10-i jegyzőköny­véből: «Likőr Pál előállíttatván panaszolta, hogy Farkas úr ötét többizben megpofozta és megtaszigálta. Szembeállíttatván a jelen volt Prosperényi Jánossal, ez vallotta, hogy a panaszolkodó Farkas úr parantsolattjának ellene szegezte magát. Mely így lévén a kárnak megtéretésében úgy mint egy forint 51 krajcárokban elmarasztaltatik és 6 botok­kal megbüntettetik». A tiltakozásnak kártérítés és botbüntetés lett a vége ...★ A rimavölgyi vasgyárak urainak 1854 október havában tartott közgyűlésének jegy­zőkönyve a következőket örökíti meg: «Az ózdi gyári munkásoknak némi szor­galom ébresztésül pénztárunkból 100 pengő forint kifizetni határoztatok. A közgyűlésen zenekarával jelen volt Radits Márton s társainak jutalmul 80 pengő forint pénztárunkból fizettessék ki. A gyűlésre megjelent urasági lovak körüli gondoskodásért Fakta Jánosnak 10 pengő forint pénztárunkból fizettessék ki­. Az ózdi munkások egy évi jutalmazására alig szántak többet, mint egynapi muzsiká­lásért és lóápolásért... ★ A kapitalizmus virágzásának idején jó üzlet volt a vasgyártás. A Rimamurányi Vasmű tőkései is egyre nagyobb profitot zsebeltek be és ezzel párhuzamosan egyre jobban terjeszkedtek. A múlt század­ nyolc­vanas éveinek elején már a salgótarjáni gyártelepek is a «Rima» tőkéseit hizlalták. * Amilyen kapzsi módon hajszolták a hasz­not, olyan kíméletlenül bántak a munkások­kal. Az eladósodott ózdi munkások bérének ki­fizetését a bíróság letiltotta Borbély igaz­gató úr 1900 április 1-én kert levelében in­tézkedett, nehogy a munkások «uzsorások kezébe kerüljenek». Ihasítást adott hát a társulati hivatalfőnököknek és pénztárosok­nak, hogy azokat a munkásokat, akiknek a bíróság letiltotta a bérét — bocsássák el. A «Munka» című újság, amely fejlécében a magyar bánya- és kohómunkások ózdi tár­sadalmi lapjának hirdette magát, 1907 jú­liusában így bölcselkedett: «Nem igaz Marx azon állítása, hogy osztályharc van éspedig állandóan, mert azt látjuk, hogy miként az egyes emberek segítik egymást, éppen úgy az osztályok is egymás segítségére van­nak­. Az ózdi tőkések által támogatott ál­­munkástan tagadta az osztályharcot, de a tőkések érezték, hogy ez a harc nem szü­netel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre éle­sedik. Marton János társulati ügyész 1907 má­jusában kongatja a vészharangot­: «szocia­lista izgatás folyik az ózdi gyártelepen». A belügyminisztertől kezdve a főszolgabírói hi­vatalig mindenüvé küldözgeti beadványait és kéri, hogy a 768/1898 számú miniszteri rendelet alapján fogják el az izgatókat és kobozzák el a röplapokat. Az ózdi munkások dugva adják kézről kézre a pesti vasasok felhívását. «Szaktársak! Vas- és ércöntők! Hozzátok szólunk, humorok és kohók, az egészséget megölő öntödék rabszolgáihoz. A ti sorsotok — amely a miénk is — kész­tet bennünket arra, hogy hívó szavunkkal felkeressünk benneteket A ti életetek, a ti sorsotok a sírig tartó szenvedés. Van-e érte tisztességes megélhetéstek? Nincs! A ti fárad­ságos munkátoknak más élvezi a gyümöl­csét. A gazdag gyáros, a nagyságos részvé­nyes urak, akik semmivel járulnak hozzá a jótét előteremtéséhez. Nektek a morzsából is csak éppen annyit juttatnak, hogy éhen sie haljatok. Mi itt a fővárosban ezelőtt ugyan a sors­ban éltünk,­­ha felismertük, hogy közösen, egy táborba egyesülve segíthetünk magun­kon. Rajtatok is csak ez segít. Szervezked­jetek! Szervezkedéstek legyen az erős fegy­ver, amivel széttörhetitek bilincseiteket, ami­vel jobblétet teremthettek magatoknak és családotoknak». Ózd munkásai értettek a szóból és szer­vezkedni kezdtek. A «Rima» vezetői kétségbeesetten szima­toltak, de a szervezkedés vezetőit nem tud­ták megtalálni Saját besúgóikban sem bíz­tak eléggé, ezért beadványt szerkesztettek a belügyminiszterhez, amelyben előadták ké­résüket: «Hogy újabb zavargásokat idejében elfojthassunk és nagyobb bajoknak elejét vegyük, kénytelenek vagyunk munkásaink magatartását állandóan szemmel kísérni, őket észrevétlenül megfigyelni. Hogy e te­kintetben igyekezetünket kellő siker kísérje, tisztelettel kérjük Excellenciádat, méltóztas­­sék elrendelni, hogy társulatunk költségére egyelőre egy félévre az állami határrendőr­ség egy detektívje állandóan rendelkezé­sünkre álljon, akit ipartelepeinken a készülő munkásmozgalmak megfigyelésére és az iz­­gatók kiderítésére ott és akkor használhas­sunk, ahol és amikor azt igazoltnak és szükségesnek tartjuk». A miniszter intézkedett, és rövidesen meg­jelent Ózdon Barmos János detektív és sze­mélyében a gyári besúgók hivatásos főnö­köt kaptak Az ózdi munkások nem törődve a nehéz­ségekkel, szervezkedtek, harcoltak tovább a nagyobb darab kenyérért. ★ Amikor kitűzték a proletárdiktatúra diadal­mas vörös zászlaját, a «Rima» urai megret­tentek. Az 1919 márciusában megtartott rész­vénytársasági közgyűlésen, Lánczy Leó el­nöklete mellett csupán heten vettek részt Dr Biró Pál vezérigazgató úr­ szomorúan számolt be arról hogy felsőbb nyomásra a munkások fizetését fel kell emelni és ugyan­csak intézkedni kell a magasabb nyugdíjak­ról, valamint a felemelt szabadságidőkről A jegyzőkönyv negyedik pontja közli, hogy­­az igazgatóság felhatalmazza a vezérigaz­gató urait, hogy az esetben, ha erre felhív­nák, a szakszervezetbe is belépjen.» A Tanácsköztársaság bevezette a nyolc­órás munkaidőt, rendezte a béreket a tanon­­cok fizetését és Ózdon is modern munkás­lakások építését tervezte. De a munkáshatalmat a nyugati impe- t­rialisták segítségével eltiporta a reakció. A proletárdiktatúra bukása után újra megjött a «Rima» vezérkarának a hangja. Kegyetlenül üldözték azokat a munkásokat, akik kiálltak a Tanácsköztársaság mellett. Ózdon is meg­jelentek a dak­utollas különítményesek és sok munkást megkínoztak. Becht Gyulának úgy összetörték a kézcsontjait, hogy azóta is nyomorék. Petres Andrást 38 évi munka után egy fillér nyugdíj nélkül kitették az acélmű­ből. A «Rima» urai mindenben támogatták Horthyék kormányát Erről tanúskodik Biró Pál vezérigazgatónak gróf Bethlen István akkori miniszterelnökhöz írt levele, mely­ben megnyugtatta a gróf urat arról, hogy «a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rész­vénytársaság tisztikara kivétel nélkül min­dent megtesz a kormánypárti jelöltek meg­választása érdekében. Kívánságodhoz képest természetesen újból felhívtam az általad megnevezett urak figyelmét arra, hogy a még hátralévő időben fokozott tevékenysé­get fejtsenek ki­. Az 1928-as választásokkor Vas József népjóléti miniszter, Bod János gazdasági miniszter államtitkárok társaságában Ózdra utazott, hogy támogassa Biró Pál vezérigaz­gató úr megválasztását. Még a kirakatpoli­­tikából felépített, Velencének nevezett mun­kástelepre is ellátogattak s illő távolságból megnézték a lakónegyedet. Ez a telep onnan kapta a nevét, hogy egy közepes eső után az úttestek helyét ellepi az áradat, s ami­kor pedig megvadul a Hangony-patak, az ózdi Velencében is csak csónakkal lehet közlekedni A miniszter urak csak főkortesüknek, Hlavács Sámuel főtérmesternek házába­ tér­tek be. Bezzeg, ha a többi lakásba is be­néznek, megismerték volna az ózdi munká­sok igazi életét. A legtöbb helyen csupaszon meredező falakat, üres éléskamrákat, sza­kadt ágyneműket, lep­ed­őnélküli szalmazsá­kokat találtak volna. A miniszteri látogatásról így írt az ak­kori újság: «A munkáslakások belül hűen mutatják a 35—40 filléres órabéreket, az egész ózdi munkássorsot. Az egyik lakásban például csak egy ágy van és három láda. Miből ren­dezzük be a lakást, ennivalóra sem elég a fizetés — mondja a fiatal munkásházas­pár. A füstölgő salakhegy aljában áll egy vedlőfalu épület. Katonai raktárra emlékez­tet, vagy valami elvadult nagy csárdára, messzi, rosszhírű országút szélén. Az ala­csony szobában csupán szalmazsákos ágy, annyi, amennyi beférhet, egy féllel sem le­hetne többet betenni Büdös, szemetes, kerí­­téstelen udvara van ennek az emberraktár­­nak, ahol a salakhegy gőze állandóan bir­kózik a hagyma szagával. Itt nem jártak a miniszter urak...» Ma tiszta, szép munkásszálló ép ült itt A­ világos, napfényes szobákban szól a rádió és hetenkint a gyári kulúrcsoport szórakoz­tatja előadásával a szállás lakóit. ★ Biró Pál vezérigazgató úr, a Horthy-par­­lament képviselője lett. Nagyhangú nyilatko­zatában azt hangoztatta, hogy az ózdi mun­­ka­bérek 15 százalékkal magasabbak az or­szágos átlagnál Vessünk egy pár pillantást ezekre az «át­lagosnál magasabb» fizetésekre. Íme, egy bérfizetési jegyzék a sok közül, 1941 feb­ruárjából Ózdról Kocsis Gyula kohómunkás 21 műszakot dolgozott. Ezért keresett 84 pengő 18 fillért. Ebből a fizetéséből levontak nyugbérre 2 pengő 92 fillért, betegsegél­yzőre 2 pengő 70 fillért, zenekarra 16 fillért, állami adóra 60 fillért. Maradt tehát az egész hónapra 77 pengő 80 fillér És most nézzük meg, hogy ugyanebben az időben hogyan fizették a részvényesek a «Rima» főhajcsárjait. Fejér Ernő igazgató­­helyettes 1941 évi fizetése a vezérigazgatói kimutatás szerint így alakult: alapfizetés 8000 pengő, személyi pótlék 700 pengő, lak­pénz 6000 pengő, fűtési illetmény 1200 pen­gő, állandó jutalék 19.929 pengő, változó ju­talék 19.800 pengő, összesen 55.629 pengő, ami havi 4635 pengőnek felelt meg. A ve­zérigazgatói lista csupán ezekről az össze­gekről beszél. A különböző természetbeni juttatásokról, az üzemi munkások magán­célra történő kihasználásáról, a gyárban ké­szített­­bútorokról és egyéb tárgyakról nem tesz említést, de még így is Fejér igazgató­­helyettes úr nem egész félnap alatt keresett annyit, mint Kocsis Gyula egy hónap alatt...★ Ózd nem felejti el a múltat és mert tudja jól, hogy mit jelent a jövő, még harcosab­ban küzd ötéves terve megvalósításáért. Veres Pál SZABAD NÉP A fémgyűjtés sikeréért A budapesti Ganz Villamossági Gyár DISZ-fiataljai jól felkészültek a fémgyűjtő­­hónapra. A gyárban tíz fémgyűjtő-brigád alakult. A gyűjtésben eddig különösen kima­gasló eredményt értek el a XV-ös műhely fiataljai. Az Ádám László DISZ-titkár vezeté­sével működő brigád másfél óra alatt 25 má­zsa vashulladékot gyűjtött.­ A gyűjtést egy­ben felhasználták arra is, hogy üzemrészü­ket lomta­lanítsák. A XX-as műhely Farfras-brigádja fél óra alatt öt mázsa vashulladék összegyűjtésével növelte a gyár fiataljainak gyűjtési eredmé­nyét. A XX-as műhely négy brigádja elhatá­rozta, hogy a­ fémgyűjtő­ hónap végéig brigá­donként 60—60 mázsa, tehát összesen 240 mázsa vas- és fémhulladékot gyűjt. A Ganz Villamossági Gyár DISZ-szer­­vezete és kultúrbizottsága április 10-én ne­ves fővárosi művészek közreműködésével kultúrműsort rendez a gyűjtésben élenjáró fiatalok szórakoztatására. Az ünnepségen osztják ki majd a gyűjtés addigi szakaszában legjobb eredményt elért brigádoknak és egyé­ni gyűjtőknek a könyvjutalmakat és átadják a vándorzászlót. A XII. kerületi márvány utcai általános fiú­iskola úttörői is lelkiismeretesen készítették elő a gyűjtést. Az úttörők pénteken 3 mázsa 15 kiló vas- és 41 kiló­ színesfém-, hétfőn pe­­dig további 250 kiló vas-, valamint 78 kiló színesfémhulladékot szállítottak az átvevő­helyre. A soroksári úti 3-as számú MTH-iskola DISZ-fiataljai — akik versenyre hívták az ország valamennyi ipari tanulóját — nagy lelkesedéssel láttak a gyűjtéshez. Az I. osz­tály tanulói Hudatz József tanár vezetésével egy nap alatt 22 mázsa ócskavasat gyűjtöt­tek. Hétfőn estig az MTH-iskola DISZ-fiatal­­jai összesen 164 mázsás vashulladékot adtak át a közelükben lévő MÉH-telepnek. Szabolcs-Szatmár megyében is nagy len­dülettel folyik a fémgyűjtés. Különösen nagy lelkesedéssel és jó eredménnyel mutatnak pél­dát a­­földművesszövetkezetek dolgozói, akik három nap alatt 62 vagon vas- és 42 mázsa színesfémhulladékot gyűjtöttek. A megye já­rásainak versenyében jelenleg a nyíregyházi járás vezet több mint 31 vagon vas- és majd­nem hatvan mázsa színesfémhulladék össze­gyűjtésével. A nyíregyházi járás jó eredmé­nyét nagy mértékben elősegítették a balsai földművesszövetkezet dolgozói, akik eddig százhúsz mázsa vas- és három mázsa színes­fémhulladékot vittek a begyűjtőhelyre. Hajdú-Bihar megyében a hajdúnánási ál­­talános fiú- és leányiskola úttörőcsapata csaknem tíz mázsa vasat gyűjtött eddig. A püspökladányiak több mint 1­ mázsa vas­és színesfémhulladékot szedtek össze. Nagy Ferenc VI osztályos úttörő egyik társával Püspökladány tanyavilágában 290 kiló vasat gyűjtött össze Az üzemek is nagymennyi­ségű vasat adtak át a MÉH Vállalatnak A Debreceni Gyógyszergyár DISZ-fiataljai gyártakarítást rendeztek és több mint tíz má­zsa vas- és színesfémhulladékot szedtek össze. A Hortobágyon lévő mátai állami gaz­daság DISZ-fiataljai eddig közel hét mázsa vas- és színesfémhulladékot gyűjtöttek ösz­­sze. Vas megyében a járások versemében je­lenleg a szombathelyi járás vezet, több mint 217 mázsa vas- és 135 kiló színesfémhulla­dék összegyűjtésével. Lelkesedéssel gyűjtik a vas- és a színesfémhulladékot az úttörők. Vasváron például Kovács István V osztá­lyos tanuló 85 kiló színesfémet gyűjtött. Vin­­cze Gitta VII. osztályos tanuló 44 kiló vasat adott át a gyűjtőhelyen. A szegedi fiatalok­­több mint 500 mázsa­ vasat és majdnem 20 mázsa ólmot, rezet és egyéb értékes színesfémet gyűjtöttek. Az út­törők versenyében Varga Piroska, a béke­telepi iskola második osztályos tanulója az első, aki több mint nyolc mázsa vasat gyűj­tött össze. A földműves utcai általános iskola tanulói több mint tíz mázsa vasat, két má­zsa rezet, ólmot és­­alumíniumot vittek az átvevőhelyre három nap alatt. Győr-Sopron megyében a fémgyűjtési munkába bekapcsolódtak a föl­dművesszövet­­kezetek is. Négy nap alatt 532 mázsa vasat és több mint 13 mázsa színesfémet gyűjtöt­tek. (MTI) Kitüntetések április 4-e alkalnából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az épí­tőanyagipar fejlesztése terén végzett kiváló munkájuk el­ismeréséül: Potróczi János Igazgatóság­ vezetőnek (Kő- és Kavics Ipariigazgatóság), Király Jenő fő­mérnöknek (Tégla- Cserépipaari Igazgatóság), Weisz József szakosztályvezetőnek (Építő­­«■mvaqioari Tervező Irodai: Kruspán EHe üveg­fúvón?^ (Salgótarjáni Üveggyár) Chikán Já­nos főmérnöknek (Bélap­áti»Ív? Cement, és Mészmű) és Előkes István filművezetőnek (Kő­­bánya,D?ri GéniarDó­l ) a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET; Mészáros Lajos műszaki vezetőnek (Borsod­­megyei Téglagyári ES), Villási Endre sztaha­­novista művezetőnek (Nyergesujfalusi Tég­la­­gyár), Sztrunya András vad­onraskó munkás­nak (Lábatlan­ Cement és Mészművek), Néder­­­müller József sztahanovista kőterm­előnek (Ta­tabányai Mész- és Cement-Mű­vek), Szabó György bányamesternek (Tapolcai Kőbánya), Pintér János főmesternek (Kő- és Kavicster­melő Tröszt), Takács János csőverőnek (B Buda­­pesti Cementáruipari V.), Déri Attila műszaki vezetőnek (Sajószentpéteri Üvegg-yár) és Al­­tar Gyula műszaki vezetőnek (Gránit Csiszoló,­koronggyár és Kőedénygyár) a MUNKA ÉR­DEMÉRMET adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a föld­művelésügy terén végzett kiváló munkájuk el­ismeréséül: Hoványi Ferenc előadónak (szabolcsmegyei tanácsi, Süttőri István csoportvezetőnek (györ. megyei tanács), Nagy István elnöknek (hajdú­­böszörményi Vörös Csillag termelőszövet­kezet), Pogonyi Lajos előadónak (Szabolcs­ megyei tanács), Dudás Károly minisztériumi csoportvezetőnek, Balla János elnöknek (szentesi Felszabadulás termelőszövetkezet), Prahoda Lajos igazgatónak (al bertirsai gépállomás), Fazekas Sándor brigádvezetőnek (papn Gép­állomás), Bene István tehenésznek (hódmező­vásárhelyi tangazdaság), Szabó Gyula fejős­nek (putnoki tangazdaság) Derzsi Bálintné munkacsapat vezetőnek (Budapesti Kertészeti Kutatóintézet Gazdasága), V­ona Imre sertéste­nyésztő brigád vezetőnek (Herceghalmi Kísér­leti Gazdaság), Papp Sándor főállatteny­észő­­nek (heves megyei tanács) és Czirák Ferenc főállattenyésztőnek (vasmegyei tanács) a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET: Négyesi Katalin termelőszövetkezeti szer­vezőnek (győrmegyei tanács), Gabnai Sándor termelőszövetkezeti szervezőnek (me­zőkovácsházi járás), Sal­ló Elemér előadónak (Kom­árom megyei tanács), Horváth József elő­adónak (kaposvári járási tanács), Szénás Dá­niel előadónak (csengeri járási tanács), Papp László sertésgondozónak (hódmezővásárhe­yi Ságvári termelőszövetkezet), özv Takács Józsefné növénytermelési brigádvezetőnek (nagykanizsai Vörös Csillag terme­lőszö­vet­ke­zet), Kiss István elnöknek (sárbogárdi Vörös Hajnak termelőszövetkezet) Hedek József el­nöknek (kisbér-battyánpusztai Virágzó terme­lőszövetkezet, Tabányi Pál elnöknek Jolánszent­­miklósi Micsurin termelőszövetkezet), K­is Antal elnöknek (borsodivánkai Petőfi terme­lőszövetkezet), Lukács Imre sertésgondozónak (makói Táncsics termelőszövetkezet), San­tik Imre sertésgondozónak (kisbér-battyánpusztai Virágzó termelőszövetkezet), Hajba Dezső te­henésznek (ivándárdai Sarló-kalapács termelő­­szövetkezet) Kálnai Imre sertés­elepvezetőnek (mezőtúri Haladás termelőszövetkezet), Dívald László termelőszövetkezeti szervezőnek (pász­tói járási tanács), Tó­h István traktorvezető­nek (turkevei gépállomás) Vékony Róza trak­torvezetőnek (kisújszállási gépállomás) és Vad Imre traktoros brigád­vezetőnek (turkevei gép­állomás) a MUNKA ÉRDEMÉRMET adomá­nyozta. (MTI) CSÜTÖRTÖK, J013 ÁPRILIS 9 Magyar dolgozók részvéttáviratai és levelei Sztálin elvtárs elhunyta alkalmából Az alábbiakban folytatjuk azok névsorá­nak közlését, akik részvéttáviratokat, leve­leket küldtek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez, Rákosi Mátyás elvtárshoz, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségéhez és a «Szabad Nép» szer­kesztőségéhez Sztálin elvtárs halála alkal­mából. A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyüzemi pártbizottsága és valamennyi dolgozója, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem kommunistái, tanárai, hallgatói és minden dolgozója, a Közmyűvasszerkezetek Gyárának kommunistái, a Nitrokémiai Ipartelepek dokro­­zói, a balinkai bánya pártszervezete, a csornai járási pártbizottság, a bánya- és energia­­ügyi mini­sztérium kommunistái a Borsod­­vidéki Gépgyár dolgozói a hódmezővásár­helyi kórház pártszervezete, a Magyar Tu­dományos Akadémia tihanyi biológiai kutató­­intézetének dolgozói, a devecseri szolgáltató kisipari tsz, a Háztartási Eszköz- és Bádog­­árugyár dolgozói, a bicskei malom dolgozói, az Iskolabútorgyár dolgozói, a XV. kerületi KÖZÉRT, a Villamosállomásszerelő Vállalat dolgozói, a komáromi postásdolgozók, a ro­­zsályi földmí­vesszövetkezet, az Ácsi Cukor­gyár, a Nagykanizsa 72/5 Építőipari Vállalat dolgozói, a vonyarcvashegyi tanács VB, a Devecseri Vasüzem dolgozói, H.Almáskér köz­ség lakossága, a rakamazi pedagógus pár­­­szervezet, a balsai Haladó tsz tag­jai, a be­senyőd­ községi tanács, az A­kss Tim­­földgyár és Aluminiumkohó, Szamosszeg párttagsága és dolgozó ifjúsága, a nagyhódos­ dolgozó parasztok, a fehér­­gyarmati mezőgazdasági szakiskola, az opályi tangazdaság dolgozói, a szamosszegi Dózsa tszcs dolgozói, a Vásárosnaményi Téglagyár dolgozói, az opálys községi tanács, az urai dolgozók, a sz­ágypusztai állami gazdaság dolgozói, a Légrády Károly­ utca 18. számú ház lakói, a pénzügyminisztérium dolgozói, a Róbert Károly­ körúti közkórház dolgozói, a Gyógyszertár Központ dolgozói, a Fővárosi Villamosvasút Hámán Kató-telepi dolgozói, a kiskőrösi járási tanács DISZ- szervezete, Szany község pártszervezete, a rábaszentandrási földm­­vesszövetkezet dol­gozói, a Szanyi Erdőgazdaság, az V kerületi kapitányság pártszervezete, a vasmegyei malomipari dolgozók, a nemesgulácsi párt­­szervezet és tszcs-tagok, a karcagi ti­­lalmasi állami gazdaság dolgozói, a tiszaeszlári községi tanács, a k­álmán -­házi pártszervezet, a szentlőrinci párt­tagok, a szentmártonpusztai állami gazda­ság az üszög­pusztai tangazdaság, a putnoki állomás dolgozói, a balsaszabolcsi földmí­vesszövetkezet a tiszaeszlári párt­­szervezet, a 2­2/8. Építőipari Vállalat jászbe­rényi építkezésének dolgozói, az orosi KT­I, a 71/3 Épíőipari Vállalat fűzfői dol­gozói, a könnyűipari 1. sz. tanüzem tanulói és oktatói, a bajai állami gazdaság dolgozói, a rakamazi cipő KTSZ, a horvátkiilel dol­gozók, a mezőtúri Rákóczi­ úti tantestület, a gönci pártszervezet, a bácsborsodi párt­­szervezet, a Csornai Gőzmalom dolgozói, Galgamácsa község­ dolgozói, a Szegedi Ru­­hagyár dolgozói a balatonnagybereki állami gazdaság pártszervezete, a Magyarországi Szabad Egyházak Szövetségének tanácsa, a Te­leki Blanka közgazdasági technikum dolgo­zói, a IV. kerületi Építőipari Javító- és Tata­rozó Vállalat dolgozói, a Budapesti Autóvilla­mossági Gyár dolgozói, a bölcsészkar I­VI. alapszervezet kommunistái a Paksi Tég­l­­gyár dolgozói, a Kaposvári Cukorgyár ker­­cseligeti célgazdaságának dolgozói, a vitya­­pusztai állami gazdaság felsőmocsoládi dol­gozói, az erdőbényei Kőbánya Vállalat dolgo­zói, a Győri Köt.­ti kesztyűgyár dolgozói, a nagykanizsai SZTK és rendelőintézet, a császártöltési földművesszövetkezet, a zala­egerszegi járási tanács, a csend­eri földmű­­vesszövetkezet, a csurgói tejüzem a Mátra­­vidéki Fémművek dolgozói, a gyöngyösi érc­bánya dolgozói, a Lenin Intézet tanárai, hall­gatói és dolgozói a Déldunántúli Áramszol­­gáltató Vállalat dolgozói, a nagybaracskai MNDSZ, a pusztaszabolcsi földművesszövet­­kezet a 48/3 Építőipari Vállalat a szó­noki tüdőbeteg-gyógyintézet női dolgozói, a mező­túri vasutasdolgozók, a Miskolci Mélyfúró Vállalat összes dolgozói a bő kereskedelmi minisztérium zöldség- és gyümölcsforgalmi igazgatósága, a nagykanizsai vendéglátó­­ipari dolgozók, a somlójenői pártszer­vezet, a berettyóújfalusi mezőgazdasági szakiskola vezetősége és tanulói, a csat­akijai posta dolgozói, a villányi járás kommunistái, Bezedek község kommu­nistái, a baranyamegyei tej-, tojás- és ba­­romfibegyűjtő vállalat dolgozói, a Pécs­­váradi Betonútépítő Vállalat, Érd köz­ség dolgozói, a mosonmagyaróvári MA* SZÓVAL Timföld- és Műkorundgyár dol­gozói, a mosonmagyaróvári­­ számú fiúiskola pártszervezete, a Vadásztöl­ény­­gyár dolgozói a budapesti helyiipari vállalatok igazgatói, a Műszaki Kefe- és Ecsetgyár dolgozói, az Állatgyógyászati Oltó­anyagellenőrző Intézet dolgozói, Lovászpa­­tona község dolgozói, a kővágóörsi tanács, a Szolnoki Cukorgyár dolgozói a Csoma­golóanyaggyár dolgozói, a fejérmegyei Nép­bolt Vállalat, a komáromi Mélyéoző Válla­lat pártszervezete, a soproni SZTK Csorva község tanácsa, Ácsa község dolgozói a Magyar Állami Népi Együttes dolgozói, a Gardénia Csipkefüggönygyár dolgozói, a Do­rogi Szén­szállító­ és Szolgáltató Vállalat összes dolgozói, az ugodi pártszervezet tagsága Ezenkívül elvtársainktól még nagyon sok távirat és levél érkezett, amelyekben mély fájdalmuknak adnak kifejezést és megfo­gadják, hogy erejüket nem kímélve dolgoz­nak tovább a sztálini eszmék győzelméért A NÉPNEVELŐK SEGÍTSÉGÉRE A helyi adatok ismerete növeli az agitáció meggyűlő erejét A Ganz Vagongyár vasöntödéjében dolgo­zik Nagy Balázs elvtárs öntvénytisztító. Évek óta népnevelő, a párt sok győzelmes harcában vett már részt. Lelkiismeretesen készül most is, hogy a választás sikeréhez felvilágosító szavaival is hozzájáruljon. Nagy elvtárs az agitációs tanfolyamon alaposabban megismerte az ország fejlődé­sének tényeit, az ötéves terv adatait. Most szorgalmasa­n gyűjti a Ganz Vagongyárnak, az öntödének és az öntöde dolgozóinak megváltozott életét tükröző adatokat, anya­gokat. Bőségesen nyílik erre alkalom A ko­hászati pártbizottság a népnevelőket rend­szeresen ellátja ilyen anyagokkal, a szemi­náriumon, a népnevelőértekezleteken a gyár régi munkásai színesen, érdekesen beszélnek a Ganz Vagongyár múltjáról és beszélgetés közben a dolgozók maguk is sok jó hatásos, eleven érvet adnak. A felvilágosító munka közben Nagy elv­társ most már nemcsak általánosságban be­szél az ötéves terv eredményeiről és táv­latairól, hanem elmondja azt is, hogy az öt­éves terv áldásaiból mi jutott a Ganz Va­gongyárnak Felépült a H emeletes iroda­ház, két szerelőcsarnok, asztalosműhely, ko­­vácsműhely, a­ bölcsőde. 150 gyermekre vi­gyáznak gondos kezek a napköziotthonban. Gazdagodott az öntöde is, könnyebbé, egész­ségesebbé vált az öntők munkája. Azelőtt az öntödében valósággal kiszívták a dolgozók erejét, most orvos ügyel egészségükre,­­ vé­dőétel, védőita­l, ruházat illeti meg őket, nagy költséggel létesített porelszívó tisztítja a levegőt, több kitűnő szovjet gép, daru könnyíti meg a termelést Régen a munká­sok kénytelenek voltak vödörben tisztálkod­ni, helente a műhely egyik sarkában, pisz­kos kézzel ették meg a hazulról hozott hi­deg élelmet. Most szép mosdójuk van, az ebédlőben terített asztal, jóízü étel várja őket. Az öntöde dolgozói is elhatározták, hogy a választások tiszteletére jobb mun­kával, kimagasló teljesítményekkel bizonyít­ják be hűségüket pártunk, államunk iránt.. Nagy elvtárs rendszeresen ellenőrzi a fel­ajánlások teljesítését és most arra lelkesíti társait, hogy szorítsák le a magas selejt­százalékot Gyakran fordul felvilágosításért az öntőde alapszervezeti párttitkárához, a műszakiakhoz: ismerni akarja az öntöde problémáit, hogy megvilágíthassa csoportja tagjainak munkájuk fontosságát. De nem csak munkájuk felől érdeklődik, hanem igyekszik megismerni életkörülményeiket is Amikor Nagy elvtárs megtudta, hogy Dan­­csa László öntvénytisztító Pesterzsébeten lakik, nem sajnálta a fáradságot, hogy Pest­erzsébet fejlődéséről adatokat gyűjtsön ösz­­sze, s országunk általános nagy eredmé­nyeit azzal is közelebb vigye Dancsa elv­társ érdeklődéséhez, hogy a pesterzsébeti új — az idén elkészülő — iskoláról, épületek­ről, a­ jobb közlekedésről beszélgessen vele. Pesterzsébet azóta Budapest egyik kerü­letévé vált, a gyors közlekedés révén a dol­gozók értékes időt nyernek szórakozásra,ta­nulásra, pihenésre. Az öntödében sok fiatal fiú és leány dol­gozik, aki most szavaz majd először Nagy elvtárs elmondja nekik, hogy a Ganz Vagon­gyárban is milyen megalázó volt a nők helyzete a múltban Régi bérjegyzékeket ku­tatott fel, amelyekből kitűnik, hogy a nők feleannyi fizetésért dolgoztak, mint a fér­fiak. Keserves volt a soruk a tanoncoknak is Négy éven át nehéz munkát végeztek fil­lérekért. Pofozta őket a mester, a segéd. A nép­­nevelő emlékezteti a fiatalokat a Horthy-rend­­szer sanyarú éveire, amikor a Ganz Vagon­gyárból tömegével bocsátották el az öntőket. A tőkések hajicsárai közül Balogh mű­vezető volt a leghirhedtebb, a leggyötöl­­tebb az öntödében. Ha rossz kedve támadt, a földre sodorta, összetörte a dolgo­zók verejtékes munkájával készült öntvé­nyeket és — ha úgy tetszett neki — haza­kergette a munkásokat. A megtehette: senki sem védte a munkásokat és a gyár kapuja­ elött ott­­álltak az éhező munkanélküliek. Nagy elvtárs rámutat: a mi államunk meg­becsüli a nők munkáját és segítséget nyújt, hogy az anyák is gond nélkül dolgozhassa­nak. A Ganz Vagongyár ipari tanulói fize­tést, ruhát kapnak, türelmesen oktatják őket, sokan közülük kollégiumban laknak. Nagy elvtárs mellett dolgozik egy idősebb munkás, aki a Horthy-rendszerben nem ta­nult meg írni-olvasni, nyomorgó szülei nem tudták iskolába járatni A népnevelő meg­tudta, hogy dolgozótársának fia géplakatos és­ tervezi, tovább akar tanulni Beszélgetést kezdett társával arról, milyen más ma a fiatalok és minden dolgozó élete Tanulhat­nak, az állam minden lehetőséget megad fejlődésükhöz Az üzemből is nyolcszáztizen járnak szakmai tanfolyamokra, sokan meg egyetemre. Nagy elvtárs felsorolja azokat az öntőket, öntvénytisztítókat, maigkészítő­­ket, akik magasrangú tisztjei lettek néphad­seregünknek, vagy akiket más magas tiszt­ségbe emelt államunk. A helyi adatok ismerete növeli az agitáció meggyőző erejét, eredményességét, jobb, köz­vetlenebb kapcsolatot teremt a dolgozókkal. Elengedhetetlen, hogy minden népnevelő ál­landóan fokozza tájékozottságát, helyi isme­reteit , gazdagítsa a felvilágosító munka tartalmát. * MEGJEGYZÉSEK « Az adonyi JB és a taggyűlések Ráckeresztúron kedden elmaradt a közsé­gi pártszervezet taggyűlése. A tagságnak csupán egyötöde jelent meg a kitűzött idő­pontban De ha eljött volna az egész tag­­ság, akkor sem lett volna sikeres a taggyű­lés. Az elkészített beszámolóban említés sem történt arról, amiről tulajdonképpen szólnia kellett volna, ami miatt most, április elején az egész országban, taggyűléseket tartanak a pártszervezetek­ a küszöbönálló választá­sokról. . Nagy hiba, hogy elmaradt a tag­gyűlés, hogy az előkészítés szinte teljes hiá­nya miatt nem gyűlt össze a tagság. De en­nél is súlyosabb, hogy nem a most legfon­tosabb kérdést, a választások előkészítését a kommunisták mozgósítását akarta a vezető­ség a tagsággal megtárgyalni Mindkét hi­báért az adonyi járási pártbizottság a fele­lős! Ami a taggyűlés szervezeti előkészíté­sét illeti: a ráckeresztúri párttitkár kedden délelőtt kapott a járás­­jjártbizottságtóll ér­tesítést, hogy este tartsanak taggyűlést. A rendelkezésre álló idő alatt természetesen lehetetlen a párttagságot értesíteni erről a fontos eseményről, megbeszélni vele, miről lesz szó a taggyűlésen és alapos mozgósító beszámolót készíteni A párttitkár — aki há­rom hete­ van funkciójában — úgy segített magán ahogy éppen tudott: a kisbíró útján értesítette a tagságot a taggyűlésről Mint látni meg is lett az «eredménye». Ami pedig az összehívandó taggyűlés po­litikai előkészítését és a beszámoló összeál­lítását illeti: a járási pártbizottság valóság­gal félrevezette a ráckeresztúri pártszerveze­tet. Az alábbi levelet küldte a titkárnak :Kérjük a titkár elvtársat, hogy a tag­gyűlési beszámolót a kommunista helytál­lásról és a helyi problémákról tartsa meg. Foglalkozzanak a taggyűlések a régi tagje­löltek elbírálásával . A beszámolót gondo­san készítsék el, foglalkozzanak a pártveze­­tőség munkájával Mondják el, hogy a veze­tőség egyes tagjai hogyan foglalkoznak a tagjelöltekkel, illetve azok felülvizsgálásá­val». Sehol egy árva szó a választásokról! A ráckeresztúri párttitkár beszámolója e le­vél utasításaihoz hűen készült el Tükrözte azt a mélységes nyugalmat és nemtörődöm­séget, amellyel az adonyi járási bizottság ke­zeli a pártszervezetek mostani legfontosabb harci feladatát: a választások ügyét. S mivel az említett levél a körlevél volt a járás alapszervezeteihez, feltehető, hogy másutt is hasonló eredménnyel járt a taggyűlés. Az adonyi járás dolgozói is szavazni fognak néhány hét múlva: hozzájuk is el kell jutni a népnevelők szavának; őket is mozgósítani kell, hogy még jobb termelő­­munkával köszöntsék a választást és tegye­nek hitet pártunk, népi demokráciánk mel­lett Az adriai járás kommunistáinak is elsőrendű feladatuk a választási munkai Harcos, eleven, a feladatokat kézzelfogha­tóan meghatározó taggyűlésekre van szük­ség ebben a járásban is Nagyobb gonddal és felelősséggel, nagyobb tűzzel és lendü­lettel vezesse a választás munkáját az ado­nyi járási pártbizottsági

Next