Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-25 / 115. szám
4 FRANCIAORSZÁG A KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Párizs, április 24. (Tudósítónk jelentése.) Április 26 és május 3 között községi választásokat tartanak Franciaországban. Harmincöryolcezer francia helység lakói járulnak az urnák elé, hogy megválasszák helyi önkormányzati testületeiket. A községi választásokra olyan időpontban kerül sor, amikor egyre szembetűnőbben bontakozik ki az amerikai pórázra fogott francia gazdaság, az atlanti vágányokra átállított «francia» külpolitika válsága. Olyan időpontban, amikor a katonai előirányzatokra szánt összegek megtízszereződtek 1946-hoz viszonyítva, a községek rendelkezésere bocsátott összeg pedig, amely 1946-ban a belügyminisztérium költségvetésének 50 százaléka volt, nyolc százalékra csökkent, miközben a fennmaradó összeget a rendőrség fejlesztésére fordítják. Olyan időpontban szólítja tehát René Mayer kormánya a francia választópolgárokat az urnákhoz, amikor a francia dolgozó tömegek vállaira egyre nyomasztóbb súllyal nehezedik a kormány háborús politikájának minden terhe, s országszerte növekszik az elégedetlenség. Nagyon is érthető, ha ilyen körülmények között a burzsoá politikusok képmutatóan minden «politikától mentes», pusztán «közigazgatási kampányának próbálják feltüntetni a községi választásokat. Ily módon szeretnének megszabadulni attól a tehertételtől, amelyet a kormány háborús és nyomorpolitikájáért való felelősségük jelent a választási hadjáratban. Ezzel az átlátszó trükkel azonban ma már mind kevésbbé lehet megtéveszteni a francia néptömegeket. Éppen ezért a burzsoázia más «bevált» választási kortelfogások egész ármádiáját is mozgósítja a tömegek félrevezetésére, a választók akaratának meghamisítására. Így például különleges, «ellenzéki» megbízatást adtak jobboldali szociáldemokrata ügynökségüknek és az egyik burzsoá pártnak, az Antier nagybirtokos vezetése alatt álló jobboldali, úgynevezett «parasztpártnak». Március végén a francia szociálárulók választási felhívással fordultak Franciaország népéhez. Felhívásuk ostorozta a kormány politikáját. «,A katonai költségeket oly mértékben kell csökkenteni — hangoztatta a felhívás — hogy összeegyeztethetőek legyenek a társadalmi igazságosság és az ország gazdasági fejlesztésének követelményeivel». Ugyanakkor a parasztpárt is «kesztyűt dobott» a kormánynak: vezetősége egyhangú határozatban ítélte el a kormány mezőgazdasági politikáját és felszólította a mezőgazdasági minisztert, akit a párt delegált a kormányba: azonnal mondjon le vagy kizárják a pártból. A határozat krokodilkönnyeket hullatva állapította meg: «.A francia parasztság helyzete sohasem volt olyan súlyos, mint ma». Világos, hogy a burzsoázia terve: ezzel az «ellenzékkel» akarja felszippantani a kormányblokktól elforduló, elégedetlenkedő tömegek egy részének szavazatait. De hogy mennyit érnek a valóságban e két párt vezetőinek demagóg kijelentései, azt jól mutatja, hogy jelöltjeik, e kis ellenzéki kiruccanás után sokhelyütt választási szövetséget kötöttek a többi kormánypárttal. A reakció választási hadjárata Franciaországban a legféktelenebb kommunistaellenes terrorral, uszítással és rágalomhadjárattal párosul. Mint a francia demokratikus sajtó megírta, immár valóságos gyakorlattá vált, hogy a rendőrség letépi a francia Kommunista Párt választási plakátjait és üldözi a párt aktivistáit. A választási hadjárat kezdetén letartóztatták a párt több vezető tagját, így mindenekelőtt Andre Stil elvtársai, hogy megfélemülsék a dolgozó tömegeket, zavart okozzanak a párt életében és akadályozzák választási hadjáratát. A megfélemlítést célozza a CGT elleni terrorhadjárat is, le Lcap fogvatartása, Frechen elvtárs üldözése. A reakció nem is titkolja aljas szándékait: «Kiűzni a kommunistákat a képviselőtestületekből» — fogalmazta meg nemrégiben Depreux, volt belügyminiszter, a reakció választási céljait A Francia Kommunista Párt sorait azonban a reakció provokációi és összeesküvé-ei nem képesek megzavarni. A párt választási programjia — a fegyverkezési terhek csökkentése, valamennyi demokratikus szabadságjog biztosítása, a vietnami szennyes háború befejezése, a mezőgazdaság modernizálása, a helyi beruházások növelése, a család és az anyaság védelme stb. — a nép követeléseinek adnak hangot. A Francia Kommunista Párt rendíthetetlen nyugalommal és szívóssággal, a győzelembe vetett biztos hittel folytatja küzdelmét. A párt aktivistái a választási csatában Thorez elvtárs figyelmeztetését tartják szem előtt, aki egy ízben kijelentette: «.A községi tanácsok meghódítása az osztályharc egyik szakaszát jelenti». A francia kommunisták most nemcsak azért küzdenek, hogy megőrizzék eddigi eredményeiket: az 1800 kommunista polgármesteri pozíciót és a 25.000 kommunista községi tanácstagságot. Azért is harcolnak, hogy újabb községi tanácsokat hódítsanak el a burzsoá pártoktól. Ez a cél az osztályellenség megnövekedett rágalomés terrorhadjárata közepette is reális. A Francia Kommunista Párt ereje és tömegbefolyása egyre növekszik. íme, néhány beszédes számadat a párt erősödéséről: 1952-ben a 16 megyei szervezet taglétszáma 67 százalékka emelkedett. Más megyékben is a dolgozók nagy tömegei kopogtattak a párt kapuján. Nord-M'rilimé-ban 52, Oise-ban 40, Loi-et-Gardne-ban 32, Ardennes-ben 28, Aisne-ban 22, Aube-ban 20 százalékkal növekedett a párttagok száma. S most hatalmas erőt kölcsönöz e számban megnövekedett hadseregnek, hogy a választási harc finisében a párt vezérkarát Sztálin elvtárs legkiválóbb franciaországi tanítványa, a Szovjetunióból felgyógyultan hazaérkezett Maurice Thorez elvtárs irányítja. A francia kommunisták Thorez elvtárssal az élükön harcolnak a választásokon, hogy szétzúzzák a reakció összeesküvését és győzelemre vigyék azt a pártot, amely választási zászlajára a következő négyes jelszót írta: «Kenyeret, szabadságot, nemzeti függetlenséget és békét!» A francia dolgozó nép nagy lelkesedéssel fogadta a hazatérő Maurice Thorez elvtársat. Képünkön Thorez elvtárs hazaérkezése után munkatársai, a párt politikai bizottságának tagjai körében. Thorez elvtárstól jobbra: Jacques Duclos és Étienne Fajon elvtársak, balra: Jeanette Vermeersch elvtársnő és Auguste Lecoeur elvtárs. SZABAD NÉP A nyugatnémet szövetségi tanács elhalasztotta a döntést a háborús szerződések kérdésében Berlin, április 24. (MTI) A nyugatnémet szövetségi tanács (a nyugatnémet parlament felsőháza pénteken délben tartott ülésén a bonni különszerződéssel és a Párizsban aláírt úgynevezett európai védelmi egyezménnyel foglalkozott. Adenauer — mint ismeretes — a szövetségi gyűlés (alsóház) március 19-i éjszakai ülésén puccsszerűen keresztülhajszolta a két háborús szerződés jóváhagyását. A szövetségi tanács pénteki ülését lázas politikai tárgyalások előzték meg, miután kitudódott, hogy a nyugatnémet tartományok képviselőiből álló felsőház többsége a német nép elemi erejű ellenállása miatt nem hajlandó jóváhagyni Adenauer és a nyugati imperialisták háborús szerződéseit. Heuss elnök, Adenauer kancellár és Blücher alkancellár szerdán és csütörtökön hoszszabb megbeszélést folytatott Reinhold Maierrel, Baden-Württemberg tartomány miniszterelnökével, akinek öt szavazata az erőviszonyok alakulása következtében döntő súllyal esik latba a szövetségi tanács határozathozatalánál. A bonni bábállam vezetői kéréssel és fenyegetéssel igyekeztek rávenni a szabad demokratapárti tartományi miniszterelnököt a háborús szerződések jóváhagyására, Maier azonban azzal a kijelentéssel tért ki a bonni koalíció és saját pártja követelésének teljesítése elől, hogy a badenwürttembergi tartományi kormány tagjainak többsége ellenzi az alkotmányba ütköző háborús szerződések jóváhagyását. Ilyen körülmények között az a veszély fenyegeti Adenauert, hogy a szövetségi tanács , végleg elutasítja a bonni és párizsi paktumot és ezzel nyilvánvalóvá válik a bonni, kancellár egész háborús politikájának bukása. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége ezúttal is Adenauer segítségére sietett: a tanács pénteki ülésén Renner, Baden-Württemberg szociáldemokrata igazságügyminisztere a tartományi kormány nevében javasolta, hogy a szövetségi tanács egyelőre ne határozzon a bonni és párizsi szerződések kérdésében, hanem halassza el állásfoglalását addig, amíg a karlsruhei alkotmánybíróság hivatalosan eldönti, hogy a háborús egyezmények összeegyeztethetők-e a bonni alaptörvénnyel vagy sem. Az ülésen Adenauer valósággal könyörgött a szövetségi tanácsnak, hogy hagyja jóvá a békeellenes paktumokat, amelyeket ő, Adenauer, élete legfontosabb politikai művének tekint. Adenauer így érvelt: «amerikai barátaink e pillanatban a szövetségi tanácsra függesztik szemüket. A megtartott szavazás után az elnök kihirdette, hogy a nyugatnémet köztársaság szövetségi tanácsa 20 szavazattal 18 ellenében elfogadta Renner indítványát és bizonytalan időre elnapolja a háborús szerződésekkel kapcsolatos további tárgyalásait. A szövetségi tanács döntése után Adenauer azonnal rendkívüli ülésre hívta össze a bonni kormányt. A minisztertanács után Adenauer közölte: a nyugatnémet kormány megállapította, hogy a két fő szerződés — a bonni és a párizsi — törvényerőre emeléséhez nincs szükség a szövetségi tanács beleegyezésére. A szövetségi tanács jóváhagyása — Adenauer szerint — csupán a szerződések adó- és vámügyi rendelkezéseihez szükséges. A bonni kormány ezért elhatározta, hogy a két fő szerződést kedden jóváhagyás céljából Heuss államelnök elé terjeszti és azután a szövetségi tanács határozatától függetlenül kihirdeti azt a «Törvények és Rendeletek Tárában».E közlés azt bizonyítja, hogy Adenauer az amerikai imperialisták szolgálatában kész újabb államcsínnyel életbe léptetni a bonni és párizsi háborús szerződéseket. Adenauer azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a szövetségi tanács jogérvényes döntését, a parlamenti demokrácia utolsó formai korlátjait is felrúgta és további lépést tett a nyílt diktatúra útján. Az első kommentár, amely a «Der Kurier» című nyugatberni esti lapban jelent meg, rámutat: «A szövetségi tanács határozata után mélyreható politikai válsággal kell Bonnban számolni. Adenauer Washingtonban a legnagyobb határozottsággal megígérte, hogy a szövetségi tanács is ratifikálni fogja a szerződéseket Ez nem történt meg». Max Reimann Németország Szocial Berlin, április 24. (MTI) Németország Kommunista Pártja nevében Max Reimann, a párt elnöke üdvözlő levelet intézett Németország Szocialista Egységpártjához, amely e napokban érkezett el megalakulásának 7. évfordulójához. Max Reimann levelében a többi között a következőket állapítja meg: Nyugat-Németország munkássága hét évvel ezelőtt lelkes helyesléssel szemlélte, hogy hazánk keleti részén a Német Szociáldemokrata Párt és Németország Kommunista Pártja Németország Szocialista Egységpártjává egyesült. Dolgozóinknak az a vágya, hogy Nyugat-Németországban is megszűnjék a munkásosztály megosztottsága, nem teljesült. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői 1945-ben megakadályozták a munkásosztály egyesítését Nyugat- Németországban és folytatták munkás- és nemzetáruló politikájukat, hogy teljesítsék a német és az amerikai imperialistáktól kapott megbízatásukat. A nyugatnémet mun elvtárs leveleista Egységpártjához kososztály végzetes megosztottságának következménye, hogy Nyugat-Németországban feltámadhatott a német imperializmus, amelyet az amerikai imperialisták az Európában tervezett háborújuk előkészítésében fő szövetségesükké tettek. Megfogadjuk: egész erőnk bevetésével mindent megteszünk azért, hogy Németország nemzeti újraegyesítésének programmja alapján győzelemre vigyük a nép ügyét. Pártunk tudjai, hogy milyen nagy felelősség terheli a nemzettel szemben és mindent megtesz a munkásosztály akcióegységének megteremtése és a hazafias mozgalom erősítése érdekében, hogy hazánk egysége demokratikus és békés alapon mielőbb létrejöjjön. Nincs messze az a nap, amelyen megvalósul az egyesült német munkásmozgalom vezetése alatt álló egységes, demokratikus és független Németország, olyan egységes állam, amely biztosítja egész népünk jogait, szabadságát és jólétét — emeli ki levelében Max Reimann. M'fftivilvn lm tu huns kancvntrávins ittborra trálfoslalják Szlalújföldet *ia angolok Peking, április 24. (Új-Kína) Szingapúrból érkezett jelentés fényt vet arra, hogy Malájföldet fokozatosan egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá alakítják át. Robert Lockhart angol tábornok beismerése szerint csupán 1952-ben 485, «új falvak»-nak nevezett koncentrációs tábor létesült a malájföldi államszövetség területén. Ezekbe az «új falvak»-ba terelik össze a szétszórtan élő falusi lakosságot. Az angol imperialisták azt remélik, hogy ily módon megfoszthatják a malájföldi nemzeti felszabadító hadsereget utánpótlásától. Hivatalos adatok szerint az internáltak száma eléri a 423.000-et. Az «új falvakat»szögesdrótkerítés veszi körük .A bejáratnál őrtornyok emelkednek és fegyveres rendőrök teljesítenek szolgálatot. A koncentrációs táborok lakóit kényszeritik, hogy a közeli ültetvényeken dolgozzanak és megszabott időpontban — még az éjszaka beálltai előtt — visszatérjenek a táborba. Gyakori, hogy az angol katonák internáltakat gyilkolnak s erőszakoskodnak az ott lévő nőkkel. Az ENSZ-közgyűlés egyöntetűen elfogadta a politikai bizottság Burma panasza ügyében hozott határozati javaslatát New York, április 24. (TASZSZ) Április 23-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 51 szavazattal 5 ellenében — négyküldöttség tartózkodott a szavazástól — elfogadta azt a javaslatot, amelyet az Egyesült Államok terjesztett elő annak a vádnak öthatalmi bizottság által való úgynevezett «elfogulatlan kivizsgálására», amely szerint «az Egyesült Nemzetek parancsnoksága» baktériumfegyvert alkalmaz Koreában. A szavazástól India, Indonézia, Burma és Szaúd-Arábia küldöttsége tartózkodott. A szavazás előtt Gross amerikai küldött kirohanást intézett az Egyesült Államok javaslatával szembehelyezkedő szovjet küldöttség álláspontja ellen. Visinszkij, válaszolva Grossnak, kiemelte, hogy Gross alaptalan tagadása ellenére, nemzetközi vizsgálat eredményeként megdönthetetlen tények bizonyítják a baktériumfegyver alkalmazását. Rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak nem érdeke a kérdés tárgyilagos megvizsgálása, amiről az a tény tanúskodik, hogy az Egyesült Államok ellenzi az érdekelt felek, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvételét a kérdés megvitatásában. Visinszkij állást foglalt a közgyűlés elé terjesztett javaslattal szemben. Ezután a közgyűlés áttért annak a panasznak megvitatására, amelyet Burma emelt a Csang Kai-sek-klikk Burma ellen irányuló agressziós cselekedetei miatt. A Myint Thein, Burma képviselője kifejtette, hogy" bár Burma a politikai bizottságban tartózkodott a szavazástól — ezzel is kifejezve, hogy előnyben részesíti saját határozati javaslatát — most mégis, tekintettel ez egyhangúságnak a politikai bizottságban tartott szavazás során történt «biztató» megnyilvánulására, elhatározta, hogy a politikai bizottság javaslatára adja szavazatát. Burma meggyőződése — mondta Myint Thein — hogy az «Egyesült Nemzetek szilárd erkölcsi támogatásával» és azoknak az ENSZ-tagállamoknak segítségével, amelyeknek módjukban áll ilyen segítséget nyújtani, elérheti problémájának kielégítő megoldását. Ezután a közgyűlés egyöntetűen elfogadta a határozati javaslatot. Csupán a Kuomintang-klikk tartózkodott a szavazástól. Szíria képviselője azt a reményét fejezte ki, hogy e javaslat egyhangú jóváhagyása más hasonló problémák rendezéséhez is vezet. Jebb közgyűlési alelnök, aki Pearson távollétében a közgyűlési elnök teendőit látta el, kiemelte, hogy a közgyűlés a mostani ülés berekesztése után félbeszakítja munkáját és a koreai fegyverszünet megkötése után, vagy az ENSZ-tagállamok kérésére hívják majd ismét össze. Jebb azt a reményét fejezte ki, hogy a közgyűlés hamarosan, a koreai fegyverszünet megkötése után újból öszszeül a béke megteremtésére vonatkozó kérdések megtárgyalása érdekében. A koreai-kínai fél pénteken további 50 nemkoreai hadifoglyot telepített haza Az «Új-Kína» hírügynökség jelenti, hogy a koreai-kínai fél — az április 11-én aláírt egyezménynek megfelelően — április 24-én, pénteken két 25 főnyi csoportban 50 nemkoreai beteg és sebesült hadifoglyot telepített haza. A pénteken hazatelepített nem koreai hadifoglyok megoszlása a következő: 40 amerikai 4 angol, 4 török, 1 kanadai és 1 holland. Az „Új*Kína*‘ különtudósítója a hadifogolycsere első négy napjáról Keszon. április 24. Az «Új-Kína» hírügynökség különtudósítója írja: Az elmúlt négy nap alatt egyik mentőautó a másik után haladt át Panrindzsonon, hogy két ellenkező irányba szállítsa a beteg és sebesült hadifoglyokat Nyitott ablakú mentőautók 125 amerikai, angol és más nem koreai, valamint 275 délkoreai hadifoglyot szállítottak Keszonból az amerikaiak átvételi térségébe. A hadifoglyok az egész úton mosolyogva integettek a koreai néphadsereg harcosai és a kínai népi önkéntesek felé. Legtöbbnek közülük nem volt szüksége segítségre ahhoz, hogy kiszálljon a mentőautóból A koreai-kínai fél által hazatelepített hadifoglyok egészen az átadás pillanatáig jó bánásmódban és gondos ápolásban részesültek. Még az amerikai tudósítók is azt jelentették, hogy a koreai-kínai fél által hazatelepített hadifoglyok «jó színben vannak». A Munszanból induló amerikai mentőautók lehúzott ablakredőnyökkel tették meg az utat a koreai-kínai fél átvételi térségébe. Az amerikai mentőkocsik sötét belsejéből 1300 koreai és 700 kínai emberroncs támolygott elő. Többségük tüdőbajban szenved, vagy karját, lábát amputálták. Az amerikaiak csak 200 hadifoglyot szállítottak hordágyon, pedig, ha ugyanúgy bántak volna a hazatelepített hadifoglyokkal, mint ahogyan a koreai-kínai fél, akkor a négy nap alatt általuk átadott 2000 hadifogoly zömét hordágyon kellett volna szállítaniok. Az egyik 25 főnyi kínai hadifogolycsoportból 10 nyomorékot — mindegyiküknek mindkét lábát amputálták — a koreai-kínai egészségügyi dolgozók a hátukon vittek el. A koreai-kínai hadifoglyok földhöz vágják a hántalatlan búzának és rizsnek azt a bűzös keverékét, amelyet az amerikaiaktól útravalóul kaptak Hétszáz kínai hadifogoly éhségsztrájkba kezdett az ehetetlen ételek miatt. Az egyik rögtönzött kórházban szemtanúja voltam — írja a tudósító — amint egy hazatért, félkarú hadisooroknak az ápolónő segített levetni az amerikai zubbonyt. Amikor megfürdött és vadonatúj ruhát öltött, így kiáltott fel: «Most ismét emberi lény vagyok!» Keszonban — ebben a tönkrebombázott városban — kezdődik a hazatért hadifoglyok új élete. Az egyik kórházban a koreai néphadsereg hazatért harcosai a két, virágokkal díszített olvasóteremben mohón vetik rá magukat a könyvekre és az újságokra. Esténként filmelőadásokkal és kultúrműsorokkal szórakoztatják a hazatért hadifoglyokat, akik most már szabadon éneklik azokat a dalokat, amelyek miatt Kocsedo szigetén, Csezsu szigetén géppuskákkal és gázzal támadtak reájuk. Miért nem akar visszatérni Chaplin az Egyesült Államokba Chaplin nyilatkozata a „Daily Herald"-ban Charlie Chaplin, a nagy filmszínész, április 17-én Genfből Londonba érkezett. Röviddel ezután nyilatkozatot tett, s ebben megmagyarázta, hogy miért adta vissza az Egyesült Államokba szóló újrabeutazási engedélyt. Nyilatkozatában, amelyet a londoni «Daily Herald» közölt, az alábbiakat mondotta: «Nem könnyű családommal együtt fájdalom nélkül elszakadni egy országtól, amelyben negyven évig éltem. A második világháború befejezése óta azonban hatalmas reakciós csoportok hazugságainak és bűnös propagandájának céltáblája voltam. Ezek a csoportok befolyásuk révén és az amerikai sárga sajtó segítségével olyan egészségtelen légkört teremtettek, amelyben liberális gondolkodású egyéneket ki lehet pellengérezni és üldözni lehet. Ilyen körülmények között a gyakorlatban lehetetlennek találtam, hogy folytassam filmművészi munkámat és ezért elhagytam az Egyesült Államokat». Chaplin a «Daily Florald» tudósítójának kijelentette: «Azok az embereka reakciós csoportok, amelyekre Chaplin nyilatkozata utalt. ( A szerk.) azzal vádolnak, hogy kommunista vagyok. Nem vagyok kommunista és valójában őket sem érdekli, hogy kommunista vagyok-e, vagy sem. őket egyedül az érdekli, hogy azt gondolják, a kommunisták el fogják venni tőlük pénzüket, én pedig elég nagy ember vagyok ahhoz, hogy velem üssenek egyet a kommunistákon». A «Daily Herald» végül beszámol arról, hogy Chaplin most vígjátékot készít egy európairól, akit befogadnak Amerikába és ott mindent tetszése szerint tehet , mert olyan nyelven beszél, amelyet senki sem ért meg. A „La Stampa" az Egyesült Államokban élő négerek jogfosztottságáról A «La Stampa» című liberális olasz lap hosszabb cikkben foglalkozik az Amerikában élő négerek jogfosztottságával. A lap a többi között ezeket írja: «.A déli államokban a megkülönböztető intézkedések egész sora van érvényben, s ugyanez a helyzet az Egyesült Államok többi államaiban is, ahol ugyan nem beszélnek elkülönítésről és megkülönböztetésről, de állandóan megmutatkoznak olyan tünetek — botozás, korbácsolás, gyújtogatás, bombadobás stb — amelyek a négerek elleni gyűlöletről tanúskodnak. 1951-ről a statisztika csak egy lincselési esetet említ ugyan, de megfeledkezik arról, hogy 1951-ben a mississippi bíróság halálra ítélt egy négert olyan bűnért, amelyért, ha azt fehér követi el, egyáltalán nem járt volna halálbüntetés. 1951 május 8-án villamosszékben kivégeztek, nem túlságosan meggyőző bizonyítékok alapján egy egyszerű négert, Willie McGeet. Ez az ítélet valójában lincselés, még ha a törvényesség látszatát kelti is». *.Az európai személyes tapasztalatain keresztül ismerkedik meg az amerikai négerkérdéssel — írja a továbbiakban a lap. — Mindenesetre azt kell megállapítani, hogy a valóság gyakran különös és meglepő. A déli államokba való érkezése után az embernek azonnal, észre kell vennie a két faj között fennálló elkülönítési rendelkezéseket. Még ma, 1953-ban sem látogathatják a négerek a fehérek iskoláit, nem foglalhatnak helyet, a fehérek részére fenntartott vasúti, vagy villamoskocsiban. Nem tehetik be a lábukat a fehérek szállodáiba, vagy vendéglőibe. Egyes vendéglőkben, ahol valamilyen ok miatt mindkétfajú vendégeket fogadnak, a fehéreket gondosan elkülönítik a feketéktől. A négerek részére fenntartott hely általában a legszegényesebb, a legkevesebb kényelemmel felszerelt része a vendéglőnek, és azt sátorlapokkal vagy spanyolfalakkal takarják el a fehér vendégek szeme elöl. A déli államokban nem fognak kezet a négerekkel, gyakran azt sem engedik meg nekik, hogy azon a járdán közlekedjenek, ahol a fehérek járnak. A déli államok lakói szerint mindezek a korlátozások tulajdonképpen az utálatnak a következményei. De ha a vendéglőben a 11—20 méter távolságban ebédjét fogyasztó néger látványa felkeveri a fehérember gyomrát, hogyan van akkor az, hogy ugyanezek a finnyás urak saját otthonukban néger férfiakat és nőket olyan szolgálatokra alkalmaznak, amelyekkel kapcsolatban azok sokkal közelebb kerülnek a fehérekhez Amerikán kívül még aránylag kevesen ismerik azt a jelenséget, hogy a négerek a déli államokból nagy tömegben emigrálnak az északi és nyugati államokba, ahol több polgári joguk van. Ennek az állandó vándorlásnak oka abban keresendő, hogy jobb fizetést, kevésbbé rossz lakást és általában jobb életkörülményeket akarnak. Csak az, aki látott már négerlakta nyomornegyedeket a déli államokban, csak az tudja megérteni, hogyan érezhetik jobban magukat ezeknek az államoknak néger parasztjai, ha eljutnak New York vagy Chicago nyomorúságos gettóiba» — fejezi be cikkét a «La Stampa». A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN Nyolcvan család egy római tehénistállóban Ha valaki a római Foro Italeotól a Milviohíd felé halad, majd balra fordul, s végigmegy egy földes úton, ott, ahol az út köves térségbe torkollik, megtalálhatja a Cadorna kaszárnyát. Ezt az épületet régebben tehénistállónak használták. Most a hatalmas istállóban emberek laknak: néhány száz férfi és asszony gyermekeikkel együtt — több mint 80 család. Arminio Savioli, a «l’Unita» munkatársa a napokban látogatást tett a volt tehénistállóban. Tapasztalatairól az alábbiakban számolt be a «l’Unita» hasábjain: «Befelé menet egy magas emberbe ütközünk. Néhány szóval megmagyarázzuk látogatásunk célját. «Jöjjenek velem» — mondja Átvezet egy folyosón. Jobbra és balra ágyak, ládák, bőröndök, kályhák, tükrök látszanak a nyílásokon keresztül. Kísérőnk rámutat a mennyezetre: «Nézzék csak». A mennyezet teljesen átnedvesedett, finom repedések szelik keresztül-kasul és lefelé hajul. Bármelyik pillanatban beomolhat. Visszafordulunk és lemegyünk ismét az udvarra. Egy oldalajtón keresztül belépünk abba a hatalmas terembe, amely régen tehénistálló volt. A nagy terem masd középmagasságú embernél alig magasabb téglafalakkal «boxokra» van felosztva. Szűk folyosófélén vezetnek át. Jobbról és balról egymásután sorakoznak a «boxok», mint egy istállóban. Az egyik boxban egy asszony varrógépet hajt. Mások éppen kisgyerekeiket fektetik le. Van, aki főz, van, aki újságot olvas, mások pedig esznek. A férfiak most tértek haza a munkából: munkások, napszámosok, néhány alkalmazott. «Hány év óta élnek így?» «Nyolc-kilenc éve». Van olyan, aki a háború elől menekült, másokat a háziúr tett ki az utcára, van, aki kilencévi katonaság és fogság után hazatérve, nem talált hajlékot magának, így történt a mi kísérőnkkel is. «Nézzék csak meg — mondja — hol lakom ért». Francesco Poggi — így hívják — 18 hónapon át lakott feleségével és két gyermekével « 'Volt tehénistálló alatt egy szűk pincehelyiségben, ahová alig fér be egy így és egy bölcső. Poggi apránként egy másik «helyiséget» épített magának, amely már elég nagy, s a tetejét fával és cseréppel fedte be. A környezet szegényes, de tiszta. Néhány bútor: egy konyhaszekrény, mosdó, asztal, néhány szék s egy cipészasztalka, Poggi ugyanis cipész, bár jelenleg napszámosként dolgozik. Ami a legjobban meglep és csodálattal tölt el, amikor ezekkel az emberekkel találkozunk, az elsősorban az a lelkierő, az a bátorság, amellyel szembenéznek a félelmetes nyomorral Megindító valóban az a küzdelem, amelyetezek a férfiak és nők folytatnak azért hogy életben maradjanak, hogy együtt tartsák családjukat, hogy táplálják, ruházzák, felneveljék gyermekeiket és emberek maradjanak, amikor minden öszszefog ellenük. Mert a De Gasperi-kormány segítség helyett azzal próbálja elintézni ezeket az ijesztő állapotokat, hogy kijelenti: ezek az emberek csak azért élnek itt, mert már ehhez alkalmazkodtak, mert már nem is tudnak másképpen élni. Amikor ezt megmondjuk a tehénistálló lakóinak, felháborodottan tiltakoznak ez ellen «Adjanak nekünk házakat a kormányban lévő urak és majd megmutatjuk nekik, hogy mi is tudunk ember módjára élni» — kiált fel egy nő. «Ők szégyenkezzenek, nekünk nincs mién szégyenkeznünk» — teszi hozzá egy másik. Majd előlép egy férfi: Nicola Castrighini kovács «Én is tudom — mondja — hogy van, aki így gondolkodik. Pedig piszkos hazugság ez! Teljes szívünkből gyűlöljük ezeket az ócska falakat. Emberhez méltó lakást akarunk. Nem akarunk alamizsnát, nem szorulunk és nincs is szükségünk jótékonykodásra, sem kegyeskedésre ismertük jogainkat. Évek óta fizetjük a hozzájárulást a kormányhivatalnak, hogy tisztességes, emberhez méltó lakáshoz juthassunk. Már kétízben is beadtam a kérvényemet és 2500 lírát költöttem csak az okmélyokra De lakást eddig még nem adtak. - SZOMBAT, 1953 ÁPRILIS 25 A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 24-én közli: Az elmúlt nap folyamán a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek egységei Három frontszakaszon helyi jelentőségű harcokat vívtak az ellenség felderítőosztagai ellen. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek április 24-én lelőttek nyolc ellenséges repülőgépet. Magyar kiállítás nyílt Kantonban Április 24-én kiállítás nyílt Kantonban, amely Magyarország iparának és kulturális életének fejlődését ismerteti A kiállítást előzőleg Pekingben és Sanghajban is bemutatták Az ünnepélyes megnyitáson Hung Sen, a kínai kulturális kapcsolatok intézetének igazgatója kiemelte, hogy a kínai népi kormány nagy fontosságot tulajdonít ennek a kiállításnak, amely jelentős Kína gazdasági és kulturális építőmunkája szempontjából is. Külön örömmel üdvözölte, hogy a kiállítás május 1. a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepnapja küszöbén nyílik meg. A kantoni kiállítás iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Már a megnyitás napjáig 250.000-en jelentkeztek a látogatásokat szervező irodában, hogy meg akarják nézni a kiállítást. Ma kezdődik a Charousek-sakkverseny Ma délután 4 órakor az ÉDOSZ Gorkijfasor 44. szám alatti kultúrtermében kezdődik a Charousek Rezső emlékverseny, amelyen — a világbajnokjelöltek versenére készülő Szabó László nagymester kivételével — a múlt év legeredményesebb sakkozói vesznek részt. Az első forduló párosítása: Pogáts—Honfi, Tipury—Barcza, Szily—Róbert, Macskásy—Lengyel, Flórián—Gereben, Szilágyi—Sándor Bán—Kluger. ★ Gharousek Rezső nyolcvan évvel ezelőtt, 1873-ban született. Tizenhat éves korában tanult meg sakkozni és rövid idő alatt Maróczy mellett az egyik legjobb magyar sakkozóvá fejlődött. Először 1896-ban a nürnbergi versenyen ismerte meg a külföld is a nevét, majd a következő három évben számos nemzetközi sikert ért el. öt nagyversenyen indult s a világ akkori legjobb sakkozói között kétszer első, s kétszer második díjat szerzett. A legnagyobb jövőt jósolták neki, de az akkori rendszerben nem bontakozhatott ki tehetséges támogatást, amely szükséges lett volna tehetségének továbbfejlesztésére, sohasem kapta meg s amikor súlyosan megbetegedett, kezeltetéséről sem gondoskodtak kellőképpen. 1900-ban, 27 éves korában meghalt . A Fővárosi Autóbuszüzem közli, hogy az április 26-i Magyarország-Ausztria nemzetközi labdarúgómérkőzés alkalmából a Nyugati-pályaudvar indulási oldalától a labdarúgómérkőzésekre rendszeresített,M»-járaton kívül, ugyancsakM*-jelzéssel rendkívüli járat indul az Eötvös-utca és Sztálin-út keresztezésétől a Dózsa-stadionig A két járaton a viteldii azonos vonaljegy 1.80, átszállójegy 1.50 forint. A Sztálin-út és az Eötvös-utca keresztezésétől induló külön *M*-jelzésű járatra az indulás helyén a 33-as járatról, a Szent Lászlóutca és Szegedi-út kereszteződése előtt, a 32-es járatról, a Róbert Károly krt. és a Vágány-utca kereszteződésénél pedig az 55-ös járatról lehet átszállni. — A Dózsa György emlékszobor-pályázat határideje június ! — közli a népművelési minisztérium képzőművészeti főosztálya. I I T Ö J Á N Á S A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: felhős idő, néhány helyen, főként az ország déli felében kisebb esővel. Mérsékelt szél, a hőmérséklet alig változik. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Lammermoori Lucia (II. 8, 7). —Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (7). — Városi Színház: Faust (V. Sz 5 sor, 6 előadás, 7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Foster ezredes bűnösnek vallja magát (7). — Madách Színház: A körtvélyesi csíny (7). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: Midenkivel megtörténik (7) — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Hólabda (4) — Fővárosi Víg Színház (Dohány u. 42.) : A humor hullámhosszán és Vándordiák (7) — Vidám Szapad: Pesti tükék (7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), New York, 42. utca (fél 8). — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar (Zeneirodalom remekművei bérl. 1 estje Rt. — Bartók-terem: Kvimrazene bérlet 3. estje (8 ). — Artista Varieté: Viszontlátásra (6, 8) — Rádió: Cosi fan tutte, operatám. (Petőfi, 19.00). A budapesti mozik malinéműisora 1956 április 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor ZUGLÓI: Timur és csapata. — SZABADSÁG (9 órakor): Fiúk, lányok kutyák. — BETHLEN: Eső után napsütés. — UGOCSA: Hősök tavasza. — ÓBUDA- Bátor emberek. - TINÓDI: Távol Moszkvától. — RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ Titkos küldetés. — VERSENY: Kincskeresők. - BEM: Istenek tanácsa. — BÁNYÁSZ: Verseny a tengeren. — ÚJLAKI: Farkasvér - ÉVA Mágnás Miska. — VASVÁRI: Szempillád zizzenésére és Addin és a csodalámpa. — RÁKÓCZI (Csepeli Ludas Mari. — TAVASZ (R.-palota): Szép ifjúság - KOSSUTH (P.-erzsébet) : Fiúk, lányok, kutyák — VILÁG (A mihály): Tizenötéves kapitány - MIKSZÁTH (Sashalom): Hű barátok — ÁRPÁD (Soroksár): Ötszázasok. — VILÁGOSSÁG (P-erzsébet) : Vidám vásár. — SZIGET (Csepel) Hurrá tavasz — KELEN (K.-völgyi- Ifjú gárda I—II. — SZIGETHY (Albertfalva): Tell Vilmos. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.00: Falurádió — 5.30: Hírek. Lapszemle. — 5.45—8.30-ig: Reggeli zenés műsor — 6.45: ASzabad Nép* mai vezércikke — H-30: Hűség. Elbeszélés - 12.00: Hírek - 1210: Keringők, polkák. — 12.30: Népi zene - 13.00: Hanglemezek _ 13.20: A szabad német ifjúság dalai. — 14.20: Operettkettősök - I.40: Ivánka. Elbeszélő költemény. — 15.00: Vidám dalok - 15.30: Vidám hangszerszólók. — 16.00: Beszélő atlasz. Ruma. — 16.15: Népi zene. - 17.00: A rádió diszpécserszolgálata. — 17.10: Művészeti híradó — 17.30: Nagy együttesek műsorából — 18.00: Falu Rádió. — 18.30: Szív küldi . — 19.00: * Hangos Újság. — 20.00: Hírek — 70.10: Vidám szombat esti zenés műsor. — 22.00: Hírek Sport. — 22.25: Tánc éjfélig. — 24.00: Hirek PETŐFI-RÁDIÓ. 6.00: Hanglemezek. — 9.45: Görög gyermekek műsora. — 10.00: Hirek — 100: Zongora-, hegedű- és énekszólók — 10.50: Részletek Goldmick műveiből — 15.00: Zenei újság — 15.30: Kodály: Marosszéki táncok. — 15.45: Népdalok .— 16-35: Közgazdasági negyedóra — 16.50: Tanuljunk énekszóra oroszul! — 17.10: Szív küldi . . — 17.30: Hírek. — 17.40: A rádió postája. — 18.00: Tánczene. — 18.40: Koreai dalok. — 19.00: Mozart: Cosi fan tutte. Operaismertetés. — 19.45: Sportnegyedóra. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII. Blaha Lujza-tér 3 Tel.: *343—100. *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor-tér 1 Tel. 180—350. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal Budapesti üzemi előfizetés tel 189—644. 189—653, 189— 607. — A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítőpostahivatalok kezelik Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda: + +■+. + +