Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-25 / 115. szám

4 FRANCIAORSZÁG A KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Párizs, április 24. (Tudósítónk jelentése.) Április 26 és május 3 között községi vá­­la­sztásokat tartanak Franciaországban. Har­­mincöryolcezer francia helység lakói járulnak az urnák elé, hogy megválasszák helyi ön­­kormányzati testü­leteiket. A községi választásokra olyan időpontban kerül sor, amikor egyre szembetűnőbben bon­takozik ki az amerikai pórázra fogott francia gazdaság, az atlanti vágányokra átállított «francia» külpolitika válsága. Ol­yan időpont­ban, amikor a katonai előirányzatokra szánt összegek megtízszereződtek 1946-hoz viszo­nyítva, a községek rendelkezésere bocsátott összeg pedig, amely 1946-ban a belügymi­nisztérium költségvetésének 50 százaléka volt, nyolc százalékra csökkent, miközben a fennmaradó összeget a rendőrség fejlesz­tésére fordítják. Ol­yan időpontban szólítja te­hát René Mayer kormánya a francia választó­polgárokat az urnákhoz, amikor a francia dolgozó tömegek vállaira egyre nyomasztóbb súllyal nehezedik a kormány háborús politi­kájának minden terhe, s országszerte növek­szik az elégedetlenség. Nagyon is érthető, ha ilyen körülmények között a burzsoá politikusok képmutatóan minden «politikától mentes», pusztán «köz­­igazgatási kampányának próbálják feltün­tetni a községi választásokat. Ily módon sze­retnének megszabadulni attól a tehertétel­től, amelyet a kormány háborús és nyomor­­politikájáért való felelősségük jelent a vál­­asztási hadjáratban. Ezzel az átlátszó trük­kel azonban ma már mind kevésbbé lehet megtéveszteni a francia néptömegeket. Ép­pen ezért a burzsoázia más «bevált» választási kortelfogások egész ármádiáját is mozgósítja a tömegek félrevezetésére, a választók akaratának meghamisítására. Így például különleges, «ellenzéki» megbízatást a­dtak jobboldali szociáldemokrata ügynök­ségüknek és az egyik burzsoá pártnak, az Antier nagybirtokos vezetése alatt álló jobb­oldali, úgynevezett «parasztpár­tnak». Már­cius végén a francia szociálárulók választási felhívással fordultak Franciaország népéhez. Felhívásuk ostorozta a kormány politikáját. «,A katonai költségeket oly mértékben kell csökkenteni — hangoztatta a felhívás — hogy összeegyeztethetőek legyenek a tár­sadalmi igazságosság és az ország gazda­sági fejlesztésének követelményeivel». Ugyan­akkor a parasztpárt is «kesztyűt dobott» a kormánynak: vezetősége egyhangú határo­zatban ítélte el a kormány mezőgazdasági politikáját és felszólította a mezőgazdasági minisztert, akit a párt delegált a kor­mányba: azonnal mondjon le vagy kizárják a pártból. A határozat krokodilkönnyeket hullatva állapította meg: «.A francia pa­rasztság helyzete sohasem volt olyan sú­lyos, mint ma». Világos, hogy a burzsoázia terve: ezzel az «ellenzékkel» akarja felszip­pantani a kormányblokktól elforduló, elé­gedetlenkedő tömegek egy részének szavaza­tait. De hogy mennyit érnek a valóságban e két párt vezetőinek demagóg kijelentései, azt jól mutatja, hogy jelöltjeik, e kis ellen­zéki kiruccanás után sokhelyütt választási szövetséget kötöttek a többi kormánypárttal. A reakció választási hadjárata Francia­­országban a legféktelenebb kommunista­­ellenes terrorral, uszítással és rágalomhad­­járattal párosul. Mint a francia demokra­tikus sajtó megírta, immár valóságos gya­korlattá vált, hogy a rendőrség letépi a f­rancia Kommunista Párt választási plakát­jait és üldözi a párt aktivistáit. A válasz­tási hadjárat kezdetén letartóztatták a párt több vezető tagját, így mindenekelőtt Andre Stil elvtársai, hogy megfélemülsék a dol­gozó tömegeket, zavart okozzanak a párt életében és akadályozzák választási hadjá­ratát. A megfélemlítést célozza a CGT el­leni terrorhadjárat is, l­e Lcap fogvatar­­tása, Frechen elvtárs üldözése. A reakció nem is titkolja aljas szándékait: «Kiűzni a kommunistákat a képviselőtestületekből» — fogalmazta meg nemrégiben Depreux, volt belügyminiszter, a reakció választási céljait A Francia Kommunista Párt sorait azon­ban a reakció provokációi és összeesküvé-­­ei nem képesek megzavarni. A párt válasz­tási programji­a — a fegyverkezési terhek csökkentése, valamennyi demokratikus sza­badságjog biztosítása, a vietnami szennyes háború befejezése, a mezőgazdaság moder­nizálása, a helyi beruházások növelése, a család és az anyaság védelme stb. — a nép követeléseinek adnak hangot. A Francia Kommunista Párt rendíthetetlen nyugalom­mal és szívóssággal, a győzelembe vetett biztos hittel folytatja küzdelmét. A párt aktivistái a választási csatában Thorez elv­társ figyelmeztetését tartják szem előtt, aki egy ízben kijelentette: «.A községi tanácsok meghódítása az osztályharc egyik szakaszát jelenti». A francia kommunisták most nem­csak azért küzdenek, hogy megőrizzék ed­digi eredményeiket: a­z 1800 kommunista polgármesteri pozíciót és a 25.000 kommu­nista községi tanácstagságot. Azért is har­colnak, hogy újabb községi tanácsokat hó­dítsanak el a burzsoá pártoktól. Ez a cél az osztályellenség megnövekedett rágalom­és terrorhadjárata közepette is reális. A Francia Kommunista Párt ereje és tömegbe­folyása egyre növekszik. íme, néhány beszé­des számadat a párt erősödéséről: 1952-ben a 16­ megyei szervezet taglétszáma 67 szá­zalékka­ emelkedett. Más megyékben is a dolgozók nagy tömegei kopogtattak a párt kapuján. Nord-M'rilimé-ban 52, Oise-ban 40, Loi-et-Gard­ne-ban 32, Ardennes-ben 28, Aisne-ban 22, Aube-ban 20 százalék­kal növekedett a párttagok száma. S most hatalmas erőt kölcsönöz e számban meg­­növekedett hadseregnek, hogy a választási harc finisében a párt vezérkarát Sztálin elvtárs legkiválóbb franciaországi tanítvá­nya, a Szovjetunióból felgyógyultan hazaér­kezett Maurice Thorez elvtárs irányítja. A francia kommunisták Thorez elvtárssal az élükön harcolnak a választásokon, hogy szétzúzzák a reakció összeesküvését és győ­zelemre vigyék azt a pártot, amely válasz­tási zászlajára a következő négyes jelszót írta: «Kenyeret, szabadságot, nemzeti füg­getlenséget és békét!» A francia dolgozó nép nagy lelkesedéssel fogadta a hazatérő Maurice Thorez elvtársat. Képünkön Thorez elvtárs hazaérkezése után munkatársai, a párt politikai bizottságának tag­jai körében. Thorez elvtárstól jobbra: Jacques Duclos és Étienne Fajon elvtársak, balra: Jeanette Vermeersch elvtársnő és Auguste Lecoeur elvtárs. SZABAD NÉP A nyugatnémet szövetségi tanács elhalasztotta a döntést a háborús szerződések kérdésében Berlin, április 24. (MTI) A nyugatnémet szövetségi tanács (a nyu­gatnémet parlament felsőháza­ pénteken dél­ben tartott ülésén a bonni különszerződéssel és a Párizsban aláírt úgynevezett európai vé­delmi egyezménnyel foglalkozott.­­ Adenauer — mint ismeretes — a szövet­ségi gyűlés (a­lsóház) március 19-i éjszakai ülésén puccsszerűen keresztülhajszolta a két háborús szerződés jóváhagyását. A szövetségi tanács pénteki ülését lázas politikai tárgya­lások előzték meg, miután kitudódott, hogy a nyugatnémet tartományok képviselőiből álló felsőház többsége a német nép elemi erejű ellenállása miatt nem hajlandó jóváhagyni Adenauer és a­ nyugati imperialisták háborús szerződéseit. Heuss­ elnök, Adenauer kancellár és Blü­cher alkancellár szerdán és csütörtökön hosz­­szabb megbeszélést folytatott Reinhold Maierrel, Baden-Württemberg tartomány mi­niszterelnökével, akinek öt szavazata az erő­viszonyok alakulása következtében döntő súllyal esik latba a szövetségi tanács határozathozatalánál. A bonni bábállam vezetői kéréssel és fenyegetéssel igyekeztek rávenni a szabad­ demokratapárti tartományi miniszterelnököt a háborús szerződések jó­váhagyására, Maier azonban azzal a kijelen­téssel tért ki a bonni koalíció és saját pártja követelésének teljesítése elől, hogy a baden­­württembergi tartományi kormány tagjainak többsége ellenzi az alkotmányba ütköző há­borús szerződések jóváhagyását. Ilyen körülmények között az a veszély fenyegeti Adenauert, hogy a szövetségi ta­nács , végleg elutasítja a bonni és párizsi paktumot és ezzel nyilvánvalóvá válik a bonni, kancellár egész háborús politikájának bukása. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége ezúttal is Adenauer segítségére sietett: a tanács pénteki ülésén Ren­ner, Baden-Württemberg szociáldemokrata igazságügyminisztere a tartományi kormány nevében javasolta, hogy a szövetségi ta­nács egyelőre ne határozzon a bonni és párizsi szerződések kérdésében, hanem ha­lassza el állásfoglalását addig, amíg a karlsruhei alkotmánybíróság hivatalosan el­dönti, hogy a háborús egyezmények össze­­egyeztethetők-e a bonni alaptörvénnyel vagy sem. Az ülésen Adenauer valósággal könyörgött a szövetségi tanácsnak, hogy hagyja jóvá­­ a békeellenes paktumokat, amelyeket ő, Aden­auer, élete legfontosabb politikai művének te­kint. Adenauer így érvelt: «amerikai bará­taink e pillanatban a szövetségi tanácsra függesztik szemüket­. A megtartott szavazás után az­ elnök ki­hirdette, hogy a nyugatnémet köztársaság szövetségi tanácsa 20 szavazattal 18 ellené­ben elfogadta Renner indítványát és bizony­­talan időre elnapolja a háborús szerződések­kel kapcsolatos további tárgyalásait. A szövetségi tanács döntése után Aden­auer azonnal rendkívüli ülésre hívta össze a bonni kormányt. A minisztertanács után Adenauer közölte: a nyugatnémet kormány megállapította, hogy a két fő szerződés — a bonni és a párizsi — törvényerőre emelé­séhez nincs szükség a szövetségi tanács beleegyezésére. A szövetségi tanács jóváha­gyása — Adenauer szerint — csupán a szerződések adó- és vámügyi rendelkezései­hez szükséges. A bonni kormány ezért elha­tározta, hogy a két fő szerződést kedden jó­váhagyás céljából Heuss államelnök elé terjeszti és azután a szövetségi tanács ha­tározatától függetlenül kihirdeti azt a «Törvények és Rendeletek Tárában».­­E közlés azt bizonyítja, hogy Adenauer az amerikai imperialisták szolgálatában kész újabb államcsínnyel életbe léptetni a bonni és párizsi háborús szerződéseket. Adenauer azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a szö­vetségi tanács jogérvényes döntését, a par­lamenti demokrácia utolsó formai korlátjait is felrúgta és további lépést tett a nyílt diktatúra útján. Az első kommentár, amely a «Der Ku­rier» című nyugatber­ni esti lapban jelent meg, rámutat: «A szövetségi tanács határo­zata után mélyreható politikai válsággal kell Bonnban számolni. Adenauer Washingtonban a legnagyobb határozottsággal megígérte, hogy a szövetségi tanács is ratifikálni fogja a szerződéseket Ez nem történt meg». Max Reimann Németország Szocial Berlin, április 24. (MTI) Németország Kommunista Pártja nevében Max Reimann, a párt elnöke üdvözlő leve­let intézett Németország Szocialista­­ Egy­ségpártjához, amely e napokban érkezett el megalakulásának 7. évfordulójához. Max Reimann levelében a többi között a követ­kezőket állapítja meg: Nyugat-Németország munkássága hét év­vel ezelőtt lelkes helyesléssel szemlélte, hogy hazánk keleti részén a Ném­et Szociál­demokrata Párt és Németország Kommu­nista Pártja Németország Szocialista Egy­­ségpártjává egyesült. Dolgozóinknak az a vágya, hogy Nyugat-Németországban is megszűnjék a munkásosztály megosztottsá­ga, nem teljesült. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői 1945-ben megakadályoz­ták a munkásosztály egyesítését Nyugat- Németországban és folytatták munkás- és nemzetáruló politikájukat, hogy teljesítsék a német és az amerikai imperialistáktól ka­pott megbízatásukat. A nyugatnémet mun­ elvtárs levele­ista Egységpártjához kososztály végzetes megosztottságának kö­vetkezménye, hogy Nyugat-Németországban feltámadhatott a német imperializmus, ame­lyet az amerikai imperialisták az Európá­ban tervezett háborújuk előkészítésében fő szövetségesükké tettek. Megfogadjuk: egész erőnk bevetésével mindent megteszünk azért, hogy Németország nemzeti újraegyesítésének programmja alap­ján győzelemre vigyük a nép ügyét. Pártunk tudjai, hogy milyen nagy felelősség terheli a nemzettel szemben és mindent megtesz a munkásosztály akcióegységének megteremté­se és a hazafias mozgalom erősítése érdeké­ben, hogy hazánk egysége demokratikus és békés alapon mielőbb létrejöjjön. Nincs messze az a nap, amelyen meg­valósul az egyesült német munkásmozgalom vezetése alatt álló egységes, demokratikus és független Németország, olyan egységes állam, amely biztosítja egész népünk jogait, sza­badságát és jólétét — emeli ki levelében Max Reimann. M'­fftivilvn lm tu hu­ns kancvntrávins ittborra trálfoslalják Szlalújföldet *ia angolok Peking, április 24. (Új-Kína) Szingapúrból érkezett jelentés fényt vet arra, hogy Malájföldet fokozatosan egyetlen hatalmas koncentrációs táborrá alakítják át. Robert Lockhart angol tábornok beismerése szerint csupán 1952-ben 485, «új falvak»-nak nevezett koncentrációs tábor létesült a mal­­­áj­földi államszövetség területén. Ezekbe az «új falvak»-ba terelik össze a szétszórtan élő falusi lakosságot. Az angol imperialis­ták azt remélik, hogy ily módon megfoszt­hatják a malájföldi nemzeti felszabadító had­sereget utánpótlásától. Hivatalos adatok sze­rint az internáltak száma eléri a 423.000-et. Az «új falvakat»­­szögesdrótkerítés veszi körük .A bejáratnál őrtornyok emelked­nek és fegyveres rendőrök teljesítenek szolgá­­latot. A koncentrációs táborok lakóit kénysze­ritik, hogy a közeli ültetvényeken dolgozza­nak és megszabott időpontban — még az éjszaka beálltai előtt — visszatérjenek a tá­borba. Gyakori, hogy az angol katonák in­ternáltakat gyilkolnak s erőszakoskodnak az ott lévő nőkkel. Az ENSZ-közgyűlés egyöntetűen elfogadta a politikai bizottság Burma panasza ügyében hozott határozati javaslatát New York, április 24. (TASZSZ) Április 23-án az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése 51 szavazattal 5 elle­nében — négy­­küldöttség tartózkodott a szavazástól — elfogadta azt a javaslatot, amelyet az Egyesült Államok terjesztett elő annak a vádnak öthatalmi bizottság által való úgynevezett «elfogulatlan kivizsgálá­sára», amely szerint «az Egyesült Nemzetek parancsnoksága» baktériumfegyvert alkal­maz Koreában. A szavazástól India, Indo­nézia, Burma és Szaúd-Arábia küldöttsége tartózkodott. A szavazás előtt Gross amerikai küldött kirohanást intézett az Egyesült Államok ja­vaslatával szembehelyezkedő szovjet küldött­ség álláspontja ellen. Visinszkij, válaszolva Grossnak, kiemelte, hogy Gross alaptalan tagadása ellenére, nemzetközi vizsgálat eredményeként meg­dönthetetlen tények bizonyítják a bakté­riumfegyver alkalmazását. Rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak nem érdeke a kér­dés tárgyilagos megvizsgálása, amiről az a tény tanúskodik, hogy az Egyesült Álla­m­ok ellenzi az érdekelt felek, a Kínai Nép­­köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvételét a kér­dés megvitatásában. Visinszkij állást fog­lalt a közgyűlés elé terjesztett javaslattal szemben. Ezután a közgyűlés áttért annak a pa­nasznak megvitatására, amelyet Burma emelt a Csang Kai-sek-klikk Burma ellen irányuló agressziós cselekedetei miatt. A Myint Thein, Burma képviselője kifejtette, hogy" bár Burma a politikai bizottságban tartózkodott a szavazástól — ezzel is kife­jezve, hogy előnyben részesíti saját határo­zati javaslatát — most mégis, tekintettel ez egyhangúságnak a politikai bizottságban tartott szavazás során történt «biztató» meg­nyilvánulására, elhatározta, hogy a politikai bizottság javaslatára adja szavazatát. Burma meggyőződése — mondta­­ Myint Thein — hogy az «Egyesült Nemzetek szi­lárd erkölcsi támogatásával» és azokn­ak az ENSZ-tagállamoknak segítségével, amelyek­nek módjukban áll ilyen segítséget nyújtani, elérheti problémájának kielégítő megoldá­sát. Ezután a közgyűlés egyöntetűen elfogadta a határozati javaslatot. Csupán a Kuomin­­tang-klikk tartózkodott a szavazástól. Szíria képviselője azt a reményét fejezte ki, hogy e javaslat egyhangú jóváhagyása más hasonló problémák rendezéséhez is ve­zet. Jebb közgyűlési alelnök, aki Pearson tá­­vollét­ében a közgyűlési elnök teendőit látta el, kiemelte, hogy a közgyűlés a mostani ülés berekesztése után félbeszakítja munká­ját és a koreai fegyverszünet megkötése után, vagy az ENSZ-tagállamok kérésére hívják majd ismét össze. Jebb azt a reményét fe­jezte ki, hogy a közgyűlés hamarosan, a ko­reai fegyverszünet megkötése után újból ösz­­szeül a béke megteremtésére vonatkozó kér­dések megtárgyalása érdekében. A koreai-kínai fél pénteken további 50 nemkoreai hadifoglyot telepített haza Az «Új-Kína» hírügynökség jelenti, hogy a koreai-kínai fél — az április 11-én aláírt egyezménynek megfelelően — április 24-én, pénteken két 25 főnyi csoportban 50 nem­koreai beteg és sebesült hadifoglyot telepített haza. A pénteken hazatelepített nem koreai ha­difoglyok megoszlása a következő: 40 ameri­kai 4 angol, 4 török, 1 kanadai és 1 holland. Az „Új*Kína*‘ különtudósítója a h­adifogol­ycsere első négy napjáról Keszon. április 24. Az «Új-Kína» hírügynökség különtudósí­­tója írja: Az elmúlt négy nap alatt egyik mentő­autó a másik után haladt át Pan­rindzso­­non, hogy két ellenkező irányba szállítsa a beteg és sebesült hadifoglyokat Nyitott ablakú mentőautók 125 amerikai, angol és más nem koreai, valamint 275 dél­koreai hadifoglyot szállítottak Keszonból az amerikaiak átvételi térségébe. A hadifoglyok az egész úton mosolyogva integettek a koreai néphadsereg harcosai és a kínai népi ön­kéntesek felé. Legtöbbnek közülük nem volt szüksége segítségre ahhoz, hogy kiszálljon a mentőautóból A koreai-kínai fél által ha­zatelepített hadifoglyok egészen az átadás pillanatáig jó bánásmódban és gondos ápo­lásban részesültek. Még az amerikai tudósí­tók is azt jelentették, hogy a koreai-kínai fél által hazatelepített hadifoglyok «jó szín­ben vannak». A Munszanból induló amerikai mentő­autók lehúzott ablakredőnyökkel tették meg az utat a koreai-kínai fél átvételi térségébe. Az amerikai mentőkocsik sötét belsejéből 1300 koreai és 700 kínai emberroncs támoly­­gott elő. Többségük tüdőbajban szenved, vagy karját, lábát amputálták. Az ameri­kaiak csak 200 hadifoglyot szállítottak hordágyon, pedig, ha ugyanúgy bántak volna a hazatelepített hadifoglyokkal, mint ahogyan a koreai-kínai fél, akkor a négy nap alatt általuk átadott 2000 hadifogoly zömét hordágyon kellett volna szállítaniok. Az egyik 25 főnyi kínai hadifogolycsoport­­ból 10 nyomorékot — mindegyiküknek mind­két lábát amputálták — a koreai-kínai egész­ségügyi dolgozók a hátukon vittek el. A koreai-kínai hadifoglyok földhöz vágják a hántalatlan búzának és rizsnek azt a bűzös keverékét, amelyet az amerikaiaktól útra­­valóul kaptak Hétszáz kínai hadifogoly éh­ségsztrájkba kezdett az ehetetlen ételek miatt. Az egyik rögtönzött kórházban szemtanúja voltam — írja a tudósító — amint egy haza­tért, félkarú hadisooro­knak az ápolónő segí­tett levetni az amerikai zubbonyt. Amikor megfürdött és vadonatúj ruhát öltött, így kiál­tott fel: «Most ismét emberi lény vagyok!» Keszonban — ebben a tönkrebombázott városban — kezdődik a hazatért hadifoglyok új élete. Az egyik kórházban a koreai nép­hadsereg hazatért harcosai a két, virágokkal díszített olvasóteremben mohón vetik rá ma­gukat a­ könyvekre és az újságokra. Esténként filmelőadásokkal és kultúrmű­sorokkal szórakoztatják a hazatért hadifog­lyokat, akik most már szabadon éneklik azo­kat a dalokat, amelyek miatt Kocsedo szige­tén, Csezsu szigetén géppuskákkal és gázzal támadtak reájuk. Miért nem akar visszatérni Chaplin az Egyesült Államokba Chaplin nyilatkozata a „Daily Herald"-ban Charlie Chaplin, a nagy filmszínész, ápri­lis 17-én Genfből Londonba érkezett. Rö­viddel ezután nyilatkozatot tett, s ebben megmagyarázta, hogy miért adta vissza az Egyesült Államokba szóló újrabeutazási en­gedélyt. Nyilatkozatában, amelyet a londoni «Daily Herald» közölt, az alábbiakat mon­dotta: «Nem könnyű családommal együtt fájdalom nélkül elszakadni egy országtól, amelyben negyven évig éltem. A második világháború befejezése óta azonban hatal­mas reakciós csoportok hazugságainak és bűnös propagandájának céltáblája voltam. Ezek a csoportok befolyásuk révén és az amerikai sárga sajtó segítségével olyan egészségtelen légkört teremtettek, amelyben liberális gondolkodású egyéneket ki lehet pellengérezni és üldözni lehet. Ilyen körül­mények között a gyakorlatban lehetetlennek találtam, hogy folytassam filmművészi mun­kámat és ezért elhagytam az Egyesült Ál­lamokat». Chaplin a «Daily Florald» tudósítójának kijelentette: «Azok az emberek­­a reakciós csoportok, amelyekre Chaplin nyilatkozata utalt. ( A szerk.) azzal vádolnak, hogy kommunista vagyok. Nem vagyok kommu­nista és valójában őket sem érdekli, hogy kommunista vagyok-e, vagy sem. őket egye­dül az érdekli, hogy azt gondolják, a kom­munisták el fogják venni tőlük pénzüket, én pedig elég nagy ember vagyok ahhoz, hogy velem üssenek egyet a kommunistákon». A «Daily Herald» végül beszámol arról, hogy Chaplin most vígjátékot készít egy európairól, akit befogadnak Amerikába és ott mindent tetszése szerint tehet , mert olyan nyelven beszél, amelyet senki sem ért meg. A „La Stampa" az Egyesült Államokban élő négerek jogfosztottságáról A «La Stampa» című liberális olasz lap hosszabb cikkben foglalkozik az Amerikában élő négerek jogfosztottságával. A lap a többi között ezeket írja: «.A déli államokban a megkülönböztető intézkedések egész sora van érvényben, s ugyanez a helyzet az Egyesült Államok többi államaiban is, ahol ugyan nem beszélnek elkülönítésről és meg­különböztetésről, de állandóan megmutatkoz­nak olyan tünetek — botozás, korbácsolás, gyújtogatás, bombadobás stb — amelyek a négerek elleni gyűlöletről tanúskodnak. 1951-ről a statisztika csak egy lincselési esetet említ ugyan, de megfeledkezik arról, hogy 1951-ben a mississippi bíróság halálra ítélt egy négert olyan bűnért, amelyért, ha azt fehér követi el, egyáltalán nem járt volna halálbüntetés. 1951 május 8-án villamosszék­ben kivégeztek, nem túlságosan meggyőző bizonyítékok alapján egy egyszerű négert, Willie McGeet. Ez az ítélet valójában lin­csel­és, még ha a törvényesség látszatát kelti is». *.Az európai személyes tapasztalatain ke­resztül ismerkedik meg az amerikai néger­­kérdéssel — írja a továbbiakban a lap. — Mindenesetre azt kell megállapítani, hogy a valóság gyakran különös és meglepő. A déli államokba való érkezése után az em­bernek azonnal, észre kell vennie a két faj között fennálló elkülönítési rendelkezéseket. Még ma, 1953-ban sem látogathatják a né­gerek a fehérek iskoláit, nem foglalhatnak helyet, a fehérek részére fenntartott vas­úti, vagy villamoskocsiban. Nem tehetik be a lábukat a fehérek szállodáiba, vagy ven­déglőibe. Egyes vendéglőkben, ahol valami­lyen ok miatt mindkétfajú vendégeket fo­gadnak, a fehéreket gondosan elkülönítik a feketéktől. A négerek részére fenntartott hely általában a legszegényesebb, a legkevesebb kényelemmel felszerelt része a vendéglőnek, és azt sátorlapokkal vagy spanyolfalakkal takarják el a fehér vendégek szeme elöl. A déli államokban nem fognak kezet a nége­rekkel, gyakran azt sem engedik meg ne­kik, hogy azon a járdán közlekedjenek, ahol a fehérek járnak. A déli államok lakói szerint mindezek a korlátozások tulajdonképpen az utálatnak a következményei. De ha a vendéglőben a 1­1—20 méter távolságban ebédjét fogyasztó néger látványa felkeveri a fehérember gyomrát, hogyan van akkor az, hogy ugyan­ezek a finnyás urak saját otthonukban né­ger férfiakat és nőket olyan szolgálatokra alkalmaznak, amelyekkel kapcsolatban azok sokkal közelebb kerülnek a fehérekhez Amerikán kívül még aránylag kevesen is­merik azt a jelenséget, hogy a négerek a déli államokból nagy tömegben emigrálnak az északi és nyugati államokba, ahol több pol­gári joguk van. Ennek az állandó vándorlás­nak oka abban keresendő­, hogy jobb fizetést, kevésbbé rossz lakást és általában jobb élet­­körülményeket akarnak. Csak az, aki látott már négerlakta nyomornegyedeket a déli ál­lamokban, csak az tudja megérteni, hogyan érezhetik jobban magukat ezeknek az álla­moknak néger parasztjai, ha eljutnak New York vagy Chicago nyomorúságos gettóiba» — fejezi be cikkét a «La Stampa». A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN Nyolcvan család egy római tehénistállóban Ha valaki a római Foro Italeotól a Milvio­­híd felé halad, majd balra fordul, s végigmegy egy földes úton, ott, ahol az út köves térség­be torkollik, megtalálhatja a Cadorna kaszár­nyát. Ezt az épületet régebben tehénistálló­­nak használták. Most a hatalmas istállóban emberek laknak: néhány száz férfi és asszony gyermekeikkel együtt — több mint 80 család. Arminio Savioli, a «l’Unita» munkatársa a napokban látogatást tett a volt tehénistálló­ban. Tapasztalatairól az alábbiakban számolt be a «l’Unita» hasábjain: «Befelé menet egy magas emberbe ütkö­zünk. Néhány szóval megmagyarázzuk láto­gatásunk célját. «Jöjjenek velem» — mond­­ja Átvezet egy folyosón. Jobbra és balra ágyak, ládák, bőröndök, kályhák, tükrök lát­szanak a nyílásokon keresztül. Kísérőnk rámutat a mennyezetre: «Nézzék csak». A mennyezet teljesen átnedvesedett, finom re­pedések szelik keresztül-kasul és lefelé haj­ul. Bármelyik pillanatban beomolhat. Visszafordulunk és lemegyünk ismét az udvarra. Egy oldalajtón keresztül belépünk abba a hatalmas terembe, amely régen te­­hénistálló volt. A nagy terem masd közép­magasságú embernél alig magasabb tégla­falakkal «boxokra» van felosztva. Szűk fo­lyosófélén vezetnek át. Jobbról és balról egy­másután sorakoznak a «boxok», mint egy is­tállóban. Az egyik boxban egy asszony var­rógépet hajt. Mások éppen kisgyerekeiket fektetik le. Van, aki főz, van, aki újságot ol­vas, mások pedig esznek. A férfiak most tér­tek haza a munkából: munkások, napszámo­sok, néhány alkalmazott. «Hány év óta él­nek így?» «Nyolc-kilenc éve». Van olyan, aki a háború elől menekült, másokat a háziúr tett ki az utcára, van, aki kilencévi katonaság és fogság után hazatérve, nem talált hajlékot magának, így történt a mi kísérőnkkel is. «Nézzék csak meg — mondja — hol la­kom ért». Francesco Poggi — így hívják — 18 hónapon át lakott feleségével és két gyer­mekével « 'Volt tehénistálló alatt egy szűk pincehelyiségben, ahová alig fér be egy így és egy bölcső. Poggi apránként egy másik «helyiséget» épített magának, amely már elég nagy, s a tetejét fával és cseréppel fedte be. A környezet szegényes, de tiszta. Néhány bútor: egy konyhaszekrény, mosdó, asztal, néhány szék s egy cipészasztalka, Poggi ugyanis cipész, bár jelenleg napszá­mosként dolgozik. Ami a legjobban meglep és csodálattal tölt el, amikor ezekkel az emberekkel talál­kozunk, az elsősorban az a lelkierő, az a bátorság, amellyel szembenéznek a félelme­tes nyomorral Megindító valóban az a küz­delem, amelyet­­ezek a férfiak és nők foly­tatnak azért hogy életben maradjanak, hogy együtt tartsák családjukat, hogy táp­lálják, ruházzák, felneveljék gyermekeiket és emberek maradjanak, amikor minden ösz­­szefog ellenük. Mert a De Gasperi-kormány segítség helyett azzal próbálja elintézni eze­ket az ijesztő állapotokat, hogy kijelenti: ezek az emberek csak azért élnek itt, mert már ehhez alkalmazkodtak, mert már nem is tudnak másképpen élni. Amikor ezt meg­mondjuk a tehénistálló lakóinak, felháboro­dottan tiltakozn­ak ez ellen «Adjanak ne­künk házakat a kormányban lévő urak és majd megmutatjuk nekik, hogy mi is tu­dunk ember módjára élni» — kiált fel egy nő. «Ők szégyenkezzenek, nekünk nincs mién szégyenkeznünk» — teszi hozzá egy másik. Majd előlép egy férfi: Nicola Castri­­ghini kovács «Én is tudom — mondja — hogy van, aki így gondolkodik. Pedig pisz­kos hazugság ez! Teljes szívünkből gyűlöl­jük ezeket az ócska falakat. Emberhez méltó lakást akarunk. Nem akarunk alamizsnát, nem szorulunk és nincs is szükségünk jó­tékonykodásra, sem kegyeskedésre ismer­tük jogainkat. Évek óta fizetjük a hozzájá­rulást a kormányhivatalnak, hogy tisztessé­ges, emberhez méltó lakáshoz juthassunk. Már kétízben is beadtam a kérvényemet és 2­500 lírát költöttem csak az okm­élyokra De lakást eddig még nem adtak­. - SZOMBAT, 1953 ÁPRILIS 25 A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 24-én közli: Az elmúlt nap folyamán a koreai néphad­sereg és a kínai népi önkéntesek egységei Három frontszakaszon helyi jelentőségű harco­kat vívtak az ellenség felderítőosztagai el­len. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek április 24-én lelőttek nyolc ellenséges repülő­gépet. Magyar kiállítás nyílt Kantonban Április 24-én kiállítás nyílt Kantonban, amely Magyarország iparának és kulturális életének fejlődését ismerteti A kiállítást elő­zőleg Pekingben és Sanghajban is bemutat­ták Az ünnepélyes megnyitáson Hung Sen, a kínai kulturális kapcsolatok intézetének igaz­gatója kiemelte, hogy a kínai népi kormány nagy fontosságot tulajdonít ennek a kiállí­tásnak, amely jelentős Kína gazdasági és kul­turális építőmunkája szempontjából is. Külön örömmel üdvözölte, hogy a kiállítás május 1. a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepnap­ja küszöbén nyílik meg. A kantoni kiállítás iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Már a megnyitás napjáig 250.000-en jelentkeztek a látogatásokat szer­vező irodában, hogy meg akarják nézni a kiállítást. Ma kezdődik a Charousek-sakkverseny Ma délután 4 órakor az ÉDOSZ Gorkij­­fasor 44. szám alatti kultúrtermében kezdő­dik a Charousek Rezső emlékverseny, ame­lyen — a világbajnokjelöltek versenére ké­­szülő Szabó László nagymester kivételével — a múlt év legeredményesebb sakkozói vesznek részt. Az első forduló párosítása: Pogáts—Honfi, Tipury—Barcza, Szily—Ró­bert, Macskásy—Lengyel, Flórián—Gereben, Szilágyi—Sándor Bán—Kluger. ★ Gharousek Rezső nyolcvan évvel ezelőtt, 1873-ban született. Tizenhat éves korában ta­nult­ meg sakkozni és rövid idő alatt Maróczy mellett az egyik legjobb magyar sakkozóvá fej­lődött. Először 1896-ban a nürnbergi verse­nyen ismerte meg a külföld is a nevét, majd a következő három évben számos nemzetközi sikert ért el. öt nagyversenyen indult s a világ akkori legjobb sakkozói között kétszer első, s kétszer második díjat szerzett. A legnagyobb jövőt jósolták neki, de az akkori rendszerben nem bontakozhatott ki tehetsége­s támogatást, amely szükséges lett volna tehetségének továbbfejlesztésére, sohasem kapta meg s amikor súlyosan megbetege­dett, kezeltetéséről sem gondoskodtak kellő­képpen. 1900-ban, 27 éves korában meghalt . A Fővárosi Autóbuszüzem közli, hogy az áp­rilis 26-i Magyarország-Ausztria nemzetközi lab­darúgómérkőzés alkalmából a Nyugati-pályaudvar indulási oldalától a labdarúgómérkőzésekre rend­szeresített­­,M»-járaton kívül, ugyancsak­­M*-jel­­zéssel rendkívüli járat indul az Eötvös-utca és Sztálin-út keresztezésétől a Dózsa-stadionig A két járaton a viteldii azonos vonaljegy 1.80, átszálló­­jegy 1.50 forint. A Sztálin-út és az Eötvös-utca keresztezésétől induló külön *M*-jelzésű járatra az indulás helyén a 33-as járatról, a Szent László­­utca és Szegedi-út kereszteződése előtt, a 32-es járatról, a Róbert Károly­ krt. és a Vágány-utca kereszteződésénél pedig az 55-ös járatról lehet át­­szállni. — A Dózsa György emlékszobor-pályázat határideje június ! — közli a népművelési minisztérium képzőművészeti főosztálya. I I T Ö J Á N­ Á S A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: felhős idő, néhány helyen, főként az or­szág déli felében kisebb esővel. Mérsékelt szél, a hőmérséklet alig változik. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Lammermoori Lucia (II. 8, 7). —Nem­zeti Színház: Ukrajna mezőin (7). — Városi Szín­ház: Faust (V. Sz 5 sor, 6 előadás, 7). — Ka­tona József Színház: Fáklyaláng (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Foster ezredes bűnösnek vallja magát (7). — Madách Színház: A körtvé­­lyesi csíny (7). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: M­i­­denkivel megtörténik (7) — Ifjúsági Színház Ka­maraszínháza: Hólabda (4) — Fővárosi Víg Szín­ház (Dohány­ u. 42.) : A humor hullámhosszán és Vándordiák (7) — Vidám Sz­apad: Pesti tü­kék (7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), New York, 42. utca (fél 8). — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar (Zeneirodalom remekművei bérl. 1 estje Rt. — Bartók-terem: Kvimrazene bérlet 3. estje (8 ). — Artista Varieté: Viszontlá­tásra (6, 8) — Rádió: Cosi fan tutte, operatám. (Petőfi, 19.00). A budapesti mozik malinéműisora 1956 április 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor ZUGLÓI: Timur és csapata. — SZABADSÁG (9 órakor): Fiúk, lányok kutyák. — BETHLEN: E­ső után napsütés. — UGOCSA: Hősök tavasza. — ÓBUDA- Bátor emberek. - TINÓDI: Távol Moszk­vától. — RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ Titkos küldetés. — VERSENY: Kincskeresők. - BEM: Is­tenek tanácsa. — BÁNYÁSZ: Verseny a tengeren. — ÚJLAKI: Farkasvér - ÉVA Mágnás Miska. — VASVÁRI: Szempillád zizzenésére és A­ddin és a csodalámpa. — RÁKÓCZI (Csepeli Ludas Ma­ri. — TAVASZ (R.-palota): Szép ifjúság - KOSSUTH (P.-erzsébet) : Fiúk, lányok, kutyák — VILÁG (A­­ mihály): Tizenötéves kapitány - MIKSZÁTH (Sashalom): Hű barátok — ÁRPÁD (Soroksár): Ötszázasok. — VILÁGOSSÁG (P-erzsébet) : Vidám vásár. — SZIGET (Csepel) Hurrá tavasz — KE­LEN (K.-völgyi- Ifjú gárda I—II. — SZIGETHY (Albertfalva): Tell Vilmos. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.00: Falurádió — 5.30: Hírek. Lapszemle. — 5.45—8.30-ig: Reggeli zenés műsor — 6.45: A­­Szabad Nép* mai vezércikke — H-30: Hűség. Elbeszélés - 12.00: Hírek - 1210: Keringők, polkák. — 12.30: Népi zene - 13.00: Hangleme­­zek _ 13.20: A szabad német ifjúság dalai. — 14.20: Operettkettősök - I.40: Ivánka. Elbeszélő költemény. — 15.00: Vidám dalok - 15.30: Vidám hangszerszólók. — 16.00: Beszélő atlasz. Ruma. — 16.15: Népi zene. - 17.00: A rádió diszpécser­szolgálata. — 17.10: Művészeti híradó — 17.30: Nagy együttesek műsorából — 18.00: Falu Rádió. — 18.30: Szív küldi . — 19.00: * Hangos Újság. — 20.00: Hírek — 70.10: Vidám szombat esti ze­nés műsor. — 22.00: Hírek Sport. — 22.25: Tánc éjfélig. — 24.00: Hirek PETŐFI-RÁDIÓ. 6.00: Hanglemezek. — 9.45: Görög gyermekek műsora. — 10.00: Hirek — 10­­0: Zongora-, he­gedű- és énekszólók — 10.50: Részletek Goldmi­ck műveiből — 15.00: Zenei újság — 15.30: Kodály: Marosszéki táncok. — 15.45: Népdalok .— 16-35: Közgazdasági negyedóra — 16.50: Tanuljunk ének­szóra oroszul! — 17.10: Szív küldi . . — 17.30: Hírek. — 17.40: A rádió postája. — 18.00: Tánc­zene. — 18.40: Koreai dalok. — 19.00: Mozart: Cosi fan tutte. Operaismertetés. — 19.45: Sport­negyedóra. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII. Blaha Lujza-tér 3 Tel.: *343—100. *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor-tér 1 Tel. 180—350. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal Buda­pesti üzemi előfizetés tel 189—644. 189—653, 189— 607. — A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerü­leti kézbesítőpostahivatalok kezelik Központi elő­­fizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda: + +■+. + +

Next