Szabad Nép, 1953. május (11. évfolyam, 121-151. szám)

1953-05-01 / 121. szám

Három év és tíz hónap alatt teljesítette első ötéves tervét a Bolgár Népköztársaság Szófia, április 30. A «Bolgár Távirati Iroda» jelenti. A Bolgár N­épköztársaság Állami Tervbi­­zottsága és a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa m­ett működő statisztikai hivatal igazgatósága nyilvánosságra hrotta a Bolgár Népköztársaság 1949—1953. évi első ötéves terve teljesítéséről szóló jelen­tését. A Bolgár Népköztársaság 1949—1953. évi, első népgazdaságfejlesztési tervét — ame­lyet 1948 december 29-én fogadott el a nemzetgyűlés — határidő előtt hajtották végre. Egész sor fontos feladat megoldásá­nál jelentősen túlteljesítették az előirányza­tokat. Ipar Az ötéves terv feladatul tűzte ki, hogy az ipari termelést — nem számítva ide a helyi és szövetkezeti ipart, az er­dőipart és a halászatot — 1953-ig az 1948-as szín­vonal 2,2-szeresére, illetve az 1939. évi ter­melési színt 3.8-szorosára kell növelni. 1952- ben, az ötéves terv negyedik évében az ipar termelése — a helyi és szövetkezeti ipar, az erdőipar és a halászat nélkül — 2.4-szeresen szárnyalta túl az 1940. évi és 4.3-szeresen az 1939. évi termelési eredményeket. Az ötéves terv ipari termelési célkitűzé­seit 3 év és 10 hónap alatt teljesítették. Az ipari fejlődés­­ fokozott ütemének ered­ményeként módosult az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés közötti arány. 1952- ben a mezőgazdasági termelés egyidejű fo­kozásával, az ipari termelés méretei felül­múlták a mezőgazdaság termelését. Az ipa­ron belül a termelőeszközök (A-csoport) termelése és­ a fogyasztási cikkek (B-csoport) termelése közötti arány — ideértve az erdő­ipart és a halászatot is — 1952-ben 46,7— 53,3 százalék volt. A termelőeszközök terme­lése 1952-ben 2.5-szeresen túlhaladta az 1948. évi és 6.5-szeresen az 1939 évi ter­melési szintet.. A fogyasztási cikkek terme­lése 1952-ben kétszerese volt az 1948. évi­nek és háromszorosa az 1939. évinek. Túlteljesítették az ötéves terv feladatait a szénbányászatban. Az előirányzat szerint 1953- ig 60 százalékkal kellett volna emelni a széntermelést az 1948. évi­­ és három­szorosra az 1939. évi termeléshez viszonyít­va. Ezzel szemben 1952-ben a széntermelés 73,7 százalék­kal túlszárnyalta az 1948. évi és 3,4- szeresen az 1939. évi szintet. Az ötéves tervben különösen nagy fejlődést ért el az ércbányászat. Az előirányzat szerint 1953-ban 2,1-szeresen kellett volna felülmúl­nia az 1948. évi szintet. Ezzel szemben 1952-ben az érckitermelés 4­2-szerese volt az 1948. évinek. A kohászat termelése 1952-ben 6,9-szer volt nagyobb, mint az 1948-as. Az ötéves terv idején jött létre és szilár­­dult meg a bolgár ipar új ága: a­ gépgyár­tás. 1952-ben a gépgyártás termelése orszá­gos viszonylatban 3­,1 százalékkal szár­nyalta túl az ötéves tervben 1953-ra előírt szintet. Az ötéves tervben különösen nagy fejlődést ért el a mezőgazdasági gépek­ gyártása. Az ipari termelés termelékenységének az ötéves tervben 1953. évre előirányzott szint­jét 1952-ben 11,6 százalékkal túlteljesítették. A bolgár népgazdaság lendületes fejlődé­sében döntő jelentőségű volt az az óriási segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott a Bolgár Népköztársaságnak, valamint az az együttműködés, amely a többi népi demokra­tikus ország és a Bolgár Népköztársaság között kifejlődött. Mezőgazdaság Azokat a feladatokat, amelyeket a Bolgár Népköztársaság ötéves terve a mezőgazda­ságnak a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek létesítésén alapuló szocialista átalakítá­sával és a gabonatermeléssel kapcsolatban kitűzött, lényegében megoldották. A mező­gazdasági termelőszövetkezetekben tömörült a szegény- és középparasztok legnagyobb része. 1952 végén a termelőszövetkezetek száma 2738-ra emelkedett, földjeik terü­lete pedig elérte a megművelt földterület 60,5 százalé­kát. A gabonaneműek termelése 1952-ben túl­szárnyalta az ötéves tervben 1953-ra elő­irányzott szintet. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségének köszönhető, hogy sikerült jelentősen fejlesz­teni a mezőgazdaság technikai felszerelését. 1952 végén a traktorok száma 12.295 volt (15 lóerőre átszámítva) A traktorá­ Jorhány 2,5- szeresen szárnyalta túl a­z 1948. évi szintet. Ugyanez idő alatt a mezőgazdaság 1363 arató-cséplőgépet kapott. A föld megműve­lésének gépesítése 1952-ben elérte a 48,6 százalékot. Az ötéves terv előírta, hogy 1953 végéig Dobrudzsában 3200 kilométer hosszú mező­­védő-erdőövezetet kell létesíteni. Ezt a fel­adatot 1952 végéig teljesítették. Nemzeti jövedelem és beruházások Az elmúlt négy év alatt a nemzeti jövede­lem évi átlagban a tervezett 13 százalék helyett 13,8 százalékkal emelkedett­ ,4 nem­zeti jövedelem emelkedése megteremtette annak a lehetőségét, hogy emeljék a munkások, a parasztok és az értelmi­ség anyagi jólétét, nagyarányú beruházásokra kerüljön sor a népgazda­ságban és tekintélyes termelési és élel­miszertartalékokat létesítsenek. 1949—1952 között 700 ipari vállalatot létesí­tettek, bővítettek és helyeztek üzembe. A bolgár nép anyagi és kulturális színvonalának emelése A népgazdaság valamennyi területének gyors fejlődésével a terv­teljesítés négy esz­tendeje alatt a munkások és alkalmazottak száma 333.043 fővel emelkedett. A munka­nélküliség a Bolgár Népköztársaságban tel­jesen megszűnt. Az 1939. évi szinttel szem­ben az ipari munkások évi reálbére 1952-ig 38 százalékkal emelkedett, ugyancsak nőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme is. Az áruforgalmat majdnem teljes egészében a szocialista szektor bonyolítja le. A Bolgár Népköztársaság lakossága 1952- ben húsból 42.9 százalékkal, különböző sajt­féleségekből 2-szer, zöldségfélékből 73.4 szá­zalékkal, tojásból több mint 2-szer, rizsből 2.4-szer, édesipari készítményekből 3.8-szer többet fogyasztott, mint 1948-ban. Kiemelkedő sikereket értek el a kultúra és a közegészségügy terén is. A felsőfokú tan­intézetekben a hallgatók száma 1952-ben az 1939. évi létszámnak háromszorosára emelke­dett. Amíg 1939-ben a Bolgár Tudományos Akadémiához csupán egy tudományos kuta­tóintézet tartozott, addig 1952-ben már 31 tudományos kutatóintézet működött az Aka­démia irányításával. 1952-ben 466, azaz 2­1-szer annyi mozi volt az országban, mint 1948-ban, míg a drámai színházak és operaházak száma 31-re emelkedett az 1948. évi 20-szal szemben. 1939-ben még egyetlen falusi szülőotthon sem volt, ezzel szemben 1952-ben már 640 szülőotthon volt a falvakban. A tervjelentés befejezésül megállapítja: «A bolgár nép, amikor három év és tíz hó­nap alatt sikeresen teljesítette az első ötéves népgazdasági tervet, a szocializmus építésé­ben történelmi jelentőségű eredményt ért el és lerakta azoknak a még nagyobb eredmé­nyeknek szilárd alapjait, amelyeket a­ követ­kező ötéves tervben ér majd el a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának még gyorsabb emelése terén­. „A TETTEK ÉRTÉKESEBBEK A SZAVAKNÁL'' A „Zsenminzsibao” vezércikke Peking, április 30. (Új-Kína) A «Zsenminzsibao» április 29-i «A tettek értékesebbek a szavaknál» címmel foglalko­zik a «Pravda» április 25-i vezércikkével. A «Zsenminzsibao» rámutat, hogy ez a vezér­cikk a Szovjetunió következetes bérpolitiká­jának újabb megnyilvánulásai volt. Mi, kí­naiak — írja a lap — teljes mértékben egyet­értünk a «Pravda» vezércikkével és támogat­juk azt. A «Zsenminzsibao» ezután így foly­tatja: — A «Pravda» megállapítja: «A tettek ér­tékesebbek a szavaknál». Ez az igazság min­den téren bebizonyosodik. A «Pravda» ve­zércikke — a különböző nemzetközi kérdé­sekkel kapcsolatos tényeket felsorolva — be­bizonyítja, hogy az az öt «tétel», amely Eisenhower szerint az Egyesült Államok kül­politikáját meghatározza, csupán üres állí­tásokat tartalmaz és tettek nem támasztják alá azokat. — Ez időszerint — írja a lap — a világ közvéleményének figyelme a koreai kérdésre összpontosul. Mindenekelőtt a fegyverszünet­ tárgyalá­sokat folytató feleket kell felszólítani, hogy tettekkel bizonyítsák be a koreai fegyverszünet megvalósítása és a koreai kérdés békés rendezése iránti őszinte szándékukat. Ezzel kapcsolatban a «Zsenminzsibao» rá­mutat, hogy az a javaslat, amelyet Kína és Korea — a koreai fegyverszünet megvaló­sítása érdekében — a hadifogolykérdés ren­dezésére, illetőleg gyakorlati megoldására előterjesztett, a hadifoglyok hazatelepítésé­­­nek módszereit, időpontját és szakaszait illetően nyilvánvaló engedményeket tesz az amerikaiak irányában. — Mindenki láthatja — folytatja a «Zsen­­mninzsibao» — hogy az Egyesült Államok­nak kompromisszumra kellene törekednie és gondosan tanulmányoznia kellene a koreai­­kínai fél javaslatát, nem pedig — mint az elmúlt néhány nap alatt tette — makacsul elutasítania azt. Legfőbb ideje, hogy tettek­kel törekedjünk a béke megvalósítására. A próbatétel komoly és az Egyesült Államok egyszerűen nem vonhatja ki magát alóla.­­ Amint a «Pravda» vezércikke rámutat, általános meglepetést okozott, hogy Eisenho­wer beszédében nem tett említést a kínai kér­désről. Eisenhower szerint öt tétel határozza meg az Egyesült Államok magatartását e nemzetközi ügyek területén. Ezek egyike így hak­n­ érzi­k: «Minden országnak elidegeníthetet­len joga az, hogy saját választása szerint al­kossa meg kormányzati formáját és gazda­sági rendszerét». Egy másik tétel pedig ez: «Nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kény­szeítsen más országokra». — Az Egyesült Államok elnöke azonban — ezen «tételekkel» ellentétben — 1953 február 2-án az Egyesült Államok helyzetéről szóló beszámolójában nyíltan kijelentette, hogy a Tajvanra menekült Kuomintang-banditákat a kínai szárazföld megtámadására fogják fel­használni. John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere még ennél is tovább ment: nyíltan és félreérthetetlenül támogatta a Kuomintang-band itáliait és dicsérte a Kína ellen alkalmazott amerikai ostromzá­rat és embargót. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere által széles körben hirdetett amerikai külpolitika homlokegyenest ellentétben áll az Eisenhower beszédében fog­lalt «tételekkel» és azzal a megállapítással, hogy «az igazi és teljes békére törekszünk egész Ázsiában». — A «Pravda» vezércikke hangsúlyozza: «... a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok cí­mére, akár az angol-amerikai tömbhöz tar­toznak, akár nem». Eisenhower azonban be­szédében —­ amikor több követelést támasz­tott — úgy tüntette fel a dolgot, hogy nem is lehet béke a világon, ha más országok nem teljesítik ezeket a követeléseket. Az amerikai elnök teljesen kihagyta szá­mításaiból annak lehetőségét, hogy más országoknak is lehe­nek bizonyos köve­teléseik, amelyek megfontolást érdemel­nek az Egyesült Államo­k részéről. Az Egyesült Államok kormánya nem bizto­síthatja a békét azzal, ha a világ­ urának tünteti fel magát és feltételeket szab. A béke megvalósítására irányuló helyes magatartás az, amelyet a szovjet vezetők tanúsítanak, akik — amint a «Pravda» vezércikke rámu­tat — «üdvözölni fogják az Egyesült Álla­mok vagy más állam kormányának bár­mely lépését, ha ez a vitás kérdések barát­ságos rendezésére irányul». — A v­ág békeszerető népei a «Pravda» vezércikkéből még­ jobban megértik a nem­zetközi problémákat. Mi több: ebben a vezér­cikkben világosan felismerik a Szovjetunió­t következetes, meg nem alkuvó békepolitiká­ját. A «Zsenminzsibao» ezzel kapcsolatban idézi G. M. Malenkov elvtársnak a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa 4. ülésszakán mondott emlékezetes szavait, s megállapítja, hogy a szovjet kormány világos békepolitikája mind nagyobb és nagyobb helyeslésre és támoga­tásra talál a világ közvéleménye részéről. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a kínai nép őszintén támogatja a szovjet poéti­kát és a két ország barátságának továb­bi megszilárdításával mozdítja elő a vi­lág békéjének és a nemzetek közötti békés együttműködésnek ügyét. Befejezésül a «Zsenminzsibao» rámutat, hogy Kína és Korea folytatja erőfeszítéseit a ko­reai fegyverszünet megvalósításai és a koreai kérdés békés rendezése érdekében. „ELADÓ KORMÁNY" A «New Republic» című amerikai pol­­gári lap április 6-i számának egyik cikke, amelynek * címe megegyezik a mi cikkünk címével, részletesen beszámol arról, hogyan lehet — és hogyan szokásos — megvásárolni az amerikai törvényhozókat, s rajtuk keresztül a kormányt. «Az amerikai kormányzat tevékenységének irányítása — írja a lap — két fordulóban történik. Az első forduló a választási kam­pány, amelynek célja a közhivatalnokok megválasztása; a második forduló a válasz­tások után kezdődik a megválasztott közhi­vatalnokok politikai tevékenységének befo­lyásolásával. Az első forduló óriási, bonyo­lult, és költséges apparátussal megy végbe, a második menet gépezete szintén óriási és —­­ amennyire megállapítható — az elsőnél is költségesebb». V­­an Amerikában egy elismert és nagyra­" becsült foglalkozási ág, amely­ ebben a «második menetben» nagyfontosságú szerepet játszik: a «lobby», azaz a kijárás. A «lobbyist», azaz a kijáró, elismert és nagyrabecsült fog­lalkozása az, hogy bizonyos ugyancsak elis­mert és nagyrabecsült cégek megbízásából készpénzért vagy részletre megvásárolja az amerikai­­törvényhozás bizonyos, ugyancsak el­is­mert és nagyrabecsült tagjait. Tekintettel arra, hogy a kijárói foglalkozás Amerikában minde­n becsületes munkánál lényegesen köny­­nyebb és lényegesen jövedelmezőbb, érthető, hogy szép számmal vannak, akik erre a pá­lyára éreznek ellenállhatatlan elhivatottságot. «Általában ezt szokták mondani — írja a «New Republic» — hogy Washingtonban ugyanannyi kongresszusi kijáró működik, mint amennyi kongresszusi tag. Ez azonban nem áll, mert minden törvényhozóra körül­belül három-négy kijáró jut. A 80. törvény­hozási időszak tartama alatt 1500 hivatalosan bejegyzett kijáró működött. A szenátorok és képviselők száma viszont csak 531. De van a kijáróknak még legalább két további cso­portja, amelyeknek tagjai­­nem is szere­pelnek a nyilvántartásban. Vannak ugyanis ki­járással foglalkozó olyan szervezetek és egyé­nek, akik elismerik ugyan ezirányú tevé­kenységüket, de mégsem vétetik magukat nyilvántartásba, mert a kijárás nem «fő fog­lalkozásuk». Vannak azután olyanok is, akik — bár lázas tevékenységet fejtenek ki a kon­gresszus befolyásolására. — ezt váltig ta­gadják. Például az Amerikai Gyáriparosok Országos Szövetsége (NAM), amelyet egye­sek a Taft—Hartley-törvény értelmi szerzőjé­nek tartanak, arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem köteles mindenre kiterjedő adatokat szolgáltatni arról, miként igyekszik befolyásol­ni a közvéleményt és a kongresszus hangula­tát. A szövetség álláspontja szerint, ha egy tör­vényjavaslat előmozdítására akkor történnek bizonyos kiadások, amikor az még nem áll tárgyalás alatt, ez nem minősíthető kijárás­nak­. "T­udva tudván, hogy a­z amerikai demo­■o-­krácia patyolattiszta, továbbá, hogy­ az amerikai képviselőház tagjai tételtől-la­­­pin becsületes úriemberek, a kijárók a legtapin­­tatosabb módszereket alkalmazzák a de­mokrácia tisztántartására és a képviselők be­csületének védelmére. «A gyakorlott kijárók­nak — írja a «New Republic» — megvannak már a maguk kialakult módszerei az ügyek «elintézésére». Az egyik módszer az, hogy a kijáró, aki történetesen ingatlanforgalmi ügy­nök is, felkeresi az éppen most megválasztott törvényhozót és felajánlja, hogy megfelelő lakáshoz segíti Washingtonban. A megértés szálai szorosra fűződnek a körül az «ajándék­­csomag» körül, amely megfelelő lakást tartal­maz jutányos bérért. Más törvényhozót elő­­adókörútra hívnak meg, természetesen illő költségmegtérítés és tiszteletdíj ellenében. Az előadó arra kötelezi magát, hogy az ameri­kai népet felvilágosítja egy bizonyos törvény­­javaslat igazi jellegét illetően. Egyes kijárók önzetlen támogatásukat ajánlják fel egyik vagy másik szépreményű ifjú törvényhozó­nak, aki azonban még nem képes arra, hogy kidolgozzon egy törvényjavaslatot, elvégezze az ehhez szükséges előtanulmányokat és meg­írja beszédeit. Mindezt elvégzi helyette a ki­járó, s a fiatal kongresszusi tagnak nincs más dolga, mint hogy a kijáró által szerkeszt­­ett törvényjavaslatot beterjessze, a kész be­szédet elmondja és nyugodtan maradjon, amíg a fényképész lekapja. A fenti módsze­rekkel közvetlenül megkörnyékezik a törvény­hozót». Ki mondhatja ezek után, hogy a képvise­lőket —­ uram bocsa’ — megvesztegetik? Egyszerűen csak «segítenek nekik» — egy szép lakás, egynéhány jólfizetett előadás, egy remekbe szabott beszédecsike, ennyi az egész. Hogy azután kéz kezet mos, az csak igazán természetes. Hiszen még egy ame­rikai képviselő szíve sincs kőből, valamit csak kell adnia azért a csekélységért, amit kapott, így hát kiharcolja­ — persze elvi síkon — valamely nagyvállalat adójának leszállítását, elintézi — persze önzetlenül — valamely nagybanik adócsalásának «elfekte­­tését», s addig küzd megalkuvást nem is­merve az amerikai nép érdekeiért, a szabad világért és a komm­unizmus ellen, míg csak néki sikerül neki egy csinosabb hadimeg­rendelést elérnie valamelyik ágyú-, vagy repülőgépgyár számára. Siker esetén természetesen nem marad­t­­­hat el a hála, s mert, mint említettük, kéz kezet mos — az érdekelt kezek nem sajnálnak némi ellenszolgáltatást a képvi­selőktől és a kijáróktól, így aztán — mint ahogy a «New Republic» írjai: «Egy kor­mányzati aktus megvásárlása nem olcsó mulatság. Három és fél év alatt — 1946 és 1949 között — Washingtonban a bejelentések szerint több mint 75 millió dollár ment el ki­járások céljaira. A képviselőháznak ezzel a kérdéssel foglalkozó bizottsága azonban meg­állapítja, hogy «ebben a 75 millióban nincs benne minden összeg, amelyet a törvényho­zás befolyásolására felvettek és kiadtak. Sokan ugyanis csak töredékes jelentéseket terjesztenek be ezirányú tevékenységük­ről ...» Ezek a jelentések valóban töredé­kesek lehetnek, mert — írja a «New Re­public» — 37 nagyvállalatnál végzett vizsgá­lat szerint a kijárásokra fordított tényleges összeg negyvenszer nagyobb volt, mint amennyit a vállalatok elismertek. Így folynak, folydogálnak tehát az üzle­tecskék az amerikai demokrácia dicsőségére és az amerikai törvényhozás becsületére képviselők, kijárók és üzletemberek között. Azt persze mondani sem kell — ámbátor a «New Republic» ,mégis , kimondja — hogy «egy kormányzati intézkedés megvásárlása természetesen azoknak az előjoga, akiknek elég pénzük van a piacon «törvényhozás» néven emlegetett drága portéka megfizeté­sére». s Nem is zavarná semmi ezt az áldásos­­L’ együttműködést, ha nem volna mind­untalan valami hiba az együttműködők... becsületével. Nem szabad ugyanis olyan egy­szerűen elképzelni a dolgot, miszerint egy nagytőkés felbérel egy kijárót és ezen az úton megvásárol magának egy képviselőt. Bizony nem! Vannak egészen másféle kap­csolatok is, például olyasmi, hogy egy ki­járó és egy képviselő fog össze és közösen megvágnak egy nagyvállalkozót. Íme, mit mond a «New Republic»: «A kijárók gyak­ran ráveszik a törvényhozót, hogy olyan tör­vény­javaslatot terjesszen elő, amely vala­melyik érdekeltség számára komoly anyagi hátránnyal járna. Amikor ez megtörténik, a kijáró közli a szóban forgó érdekeltséggel, hogy a megfelelő összeg ellenében a törvény­­javaslatot a bizottságokban, vagy máshol még el lehet «süllyeszteni». Ezt az össze­get elméletileg valamelyik érdemes törvény­hozó választási alapjába fizetik be». Szegény, szerencsétlen nagytőkés érdekelt­­ségek ezután «igyekeznek úgynevezett mozgó­­skálával védekezni a «nagyvágók» ellen, akik különben állandóan fejnék őket». Hogyan fest ez a «mozgóskála­»? «Minthogy nehéz pontosan megállapítani, milyen eredményesen működik egy kijáró — írja a «New Republic» — bizonyos bevett gyakorlat alakult ki, hogy a Washingtonban működő képviselő fizetése arányban álljon eredményességével». Lássuk csak­, hogyan tör­ténik ez a gyakorlatban. Otto K. Eitel, a chi­cagói Bismarck-szálló tulajdonosa kezdemé­nyezésére például «bizottság» alakult, amely azt tekinti feladatának, hogy kieszközölje a húszszázalékos szórakozóhelyi adó leszorítá­sát. Ez a bizottság Samuel P.­ Haines, urat bízza meg washingtoni «képviseletével». Egy levélből, amelyet Haineshez intéztek, kitűnik, hogy *10.000 dolláros honoráriumot kap, plusz 15.000 dollárt költségekre, azzal a to­vábbi megjegyzéssel, hogy még 25.000 dollárt kap költségekre, ha a javaslat a törvényho­zás elé kerül ,s azzal a még újabb megjegy­zéssel, hogy 35.000 dollárt kap, ha a szóra­­kozóhelyi adót 10 százalékra szállítják le és még 50.000 dollárt, ha az adót 5 százalékért szorítják». A mozgásskála­ tehát a legteljesebb bizton­sá­got szavatolja a megbízó nagytőkések szá­mára, a kijárókat «fokozott teljesítményekre» serkenti és általában­­ az egész megveszte­­getési rendszert a legkorrektebb, mondhatni: a legbecsületesebb keretek között tartja. El­len tehát a mozgóskála, az amerikai demo­krácia, az amerikai nagytőke és az amerikai kongresszus becsületének e szilárd tartópil­lére­­ti a mármost - komolyra fordítván a szót — valaki azt gondolja, hogy mindez mégiscsak gyalázat, s hogy a «New Remibbe» cikke nyom­án az Egyesült Álla­mok megfelelő hatóságai bizonyára valami­féle intézkedést tesznek az egész kérdés ren­dezésére, annak teljes mértékben igaza van. Abban is, hogy ez valóban nem mindennapi rendszer, s abban is, hogy az amerikai hiva­talos körök máris tettek bizonyos intézkedé­seket a kijárások ügyében. 1946-ban törvényt hoztak az Egyesült Ál­lam­okban arra, hogy a kijáróknak hivatalosan nyilvántartásba kell vétetniük magukat. 1953 január 30-án, miután Amerikában új kormány lépett hivatalba, az egyik szövetségi bíróság alkotmányellenesnek minősítette a hét­­ év előtti törvényt, megállapítva, hogy a kijárók­nak a jövőben nem kell bejelenteniük ebben­i tevékenységüket, vagyis ezentúl az eddiginél is szabadabban és féktelenebből garázdálkod­hatnak. Megszületett tehát az intézkedés a kijárók ügyében: bírósági határozattal meg­védték a csalást, a kijárást, a megvesztege­tést, a becstelenséget. Lehetséges, hogy mindez Amerikában tel­jesen természetes, rendben való, sőt dicsére­tes, mégsem vállalkozunk arra, hogy ezt a rendszert a magunk részéről megdicsérjük. Ha odaát tetszik afő, hogy a képviselőhöz «eladó» — lelkűik rajta, az ő dolguk. A­­mi dolgunk az, hogy a «szabadságnak», a «füg­getlenségnek», a «becsületnek» ebből a fajtá­jából nem kérünk, s nem i­s szeretnénk, nem­­is tűrnénk, ha valaki ezt mihozzánk «impor­tálni» próbálná. A mi képviselőházunkra — egyes «eladó» képviselőházakkal szemben, — a nép ügyének áldozatos szolgálata, a tiszta becsület, a hozzáférhetetlen erkölcsiség a jel­lemző. Dehát — amiként * közmondás tartja —: ahány ház, annyi szokó*. Kiczp Tamás SZABAD NÉP Újabb külföldi küldöttségek érkeztek Budapestre a május elsejei ünnepségekre A SZOT meghívására újabb külföldi kül­döttségek érkeztek hazánkba, hogy részt­­vegyenek a május 1-i ünnepségeken. Emil Otto vezetésével megérkezett a Szakszerve­zeti Világszövetség küldöttsége. A Német Demokratikus Köztársaság szervezett dol­gozóit Adolf Deter, a Szabad Német Szak­­szervezeti Szövetség titkárságának tagja és Olle Trinks ércbányász, a munka hőse kép­viselik a budapesti május elsejei ünnepsége­ken. A csehszlovák szakszervezetek küldött­ségének tagjai: Jaroslav Brind­l, a Művé­szeti Dolgozók Szakszervezetének titkára és Hléna Vidiecanova állami-áruházi igazgató­nő. Az albán szakszervezeteket Hasszán Aymerko, az Albán Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára képviseli, az oszt­rák dolgozók küldöttei: Josef Rösslhuber és Johann Mü­llner. A küldöttségeket a pálya­udvaron a SZOT vezetői és a magyar szak­­szervezeti mozgalom számos más képvise­lője fogadták. A Francia Kommunista Párt központi bizottságának levele a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságához Párizs, április 30. A «l'Hurranité» közli a Francia Kommu­nista Párt központi bizottságának levelét a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságához. A levél köszönetet mond a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának azért a gondos ápolásért, amelyben Maurice Thorez a Szovjetunióban részesült. «Maurice Thorez hazatérését a francia nép mérhetetlen örömmel fogadta — hangzik a levél. — Ez­­az öröm ne­mcsak pártunk sorait és barátainkat érinti, hanem kiterjed a dolgozók minden rétegére, azokra a fran­ciákra, akik csatlakoznak a demokratikus szabadságjogok megvédésének, nemzeti füg­getlenségünk kivívásának és a béke meg­mentésének ügyéhez. A lelkes bizalom és öröm érzéséhez ben­sőséges, mély hála járul az Önök dicsőséges partja, annak központi bizottsága, a szov­jet kormány és szeretett tanítónk, a halha­tatlan Sztálin elvtárs iránt. A munkások, Franciaország egyszerű em­berei köszönetet mondanak Önöknek azért a gondos ápolásért, amelyben népünk leg­jobb fiát, szeretett Thorez elvtársunkat ré­szesítették. Maurice Thorez irányításával még szilár­dabban élére állunk a­ munkásosztálynak és Franciaország népének, tovább erősítjük megbonthatatlan kapcsolatainkat Lenin és Sztálin nagy országával, a Szovjetunió di­csőséges kommunista pártjával. A dolgozó tömegek, követeléseinek védelméért vívott harcunkban diadalra juttatjuk a demokra­tikus szabadságjogok védelmének, a nem­zeti függetlenségnek, a békének ügyét, a szocializmus győzelmének ügyét­. A levelet a F­rancia Kommunista Párt központi bizottsága nevében Jacques Duclos írta alá. K. J. Vorosilov a szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának érdemrendeket nyújtott át Moszkva, április 30. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke érdemrendeket és érmeket nyújtott át szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának. Lenin-rendet nyújtott át Sz. M. Bugyonnij marsallnak, akit 70. születésnapja a kaimé­ból a szovjet államnak tett kiváló katonai szolgálataiért tüntettek ki Lenin-renddel. K. J. Vorosilov szívélyes szerencsekívánatait fejezte ki Bugyonnij marsallnak a magas kitüntetés alkalmából és további sikereket kívánt neki. A megjelentek melegen megtap­solták K. J. Vorosilov beszédét. A Szovjet Hadsereg tábornokai és tisztjei egy nagy csoportjának Vorosilov elvtárs kü­lönböző érdemrendeket és érmeket nyújtott át a Szovjet Hadseregben teljesített hosszú és kifogástalan szolgálatukért. A kitüntetet­tek között szerepelnek: P. F. Batickij és L. G. Pern altábornagyok, 4. Sz. Blagoves­­csenszkij és V. G. Gracsev, a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett repülőaltábornagyok, J. T. Bazsanov tüzérségi altábornagy, G. V. Polujeklov, a Szovjetunió Hőse címmel ki­tüntetett tüzérségi altábornagy, B. V. Bi­­csevszkij mérnök-altábornagy, P. F. Zareckij, a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett ve­zérőrnagy, V.IV. Zelencov és G. V. Zimin repülővezérőrnagyok, F. G. Akulisnyin és V. A. Kasirkin ezredesek. A kitüntetettek nevében 4. I. Halezov ve­zérőrnagy és 4. N. Kuznyecov ezredes szó­lett föl. K. J. Vorosilov meleg szerencsekívánatait fejezte ki a kitüntetett tábornokoknak és tisz­teknek, majd rövid beszéddel fordult hozzá­juk. — A szovjet nép, a­ kommunista párt és a szovjet kormány — mondotta Vorosilov — hazánk óriási területén az új, kommunista társadalom építésén munkálkodik, változatla­nul a lenini-sztálini békepolitikát folytatja, az egyenjogúság, a népek barátsága és a többi országgal való együttműködés politi­káját a tartós és szilárd béke megteremtése érdekében.­­ A szocialista haza egész története folyamán fegyveres erőink a szovjet nép békés munkáját védelmezték, sohasem fe­nyegettek senkit és sohasem támadtak meg senkit. Igaz, a Szovjet Hadseregnek nem egyszer használnia kellett fegyverét, nem egyszer súlyosan megverte az ellenséget, de csak azokban az esetekben, amikor az ellenség megtámadta hazánkat, félbeszakí­totta a szovjet dolgozók békés munkáját. Fegyveres erőink most is békés életünk fe­lett őrködnek, senkit sem fenyegetnek, sen­kit sem készülnek megtámadni. — Ilyen a szovjet állam fegyveres erői­nek természete — mondotta Vorosilov — ilyenek Szovjet Hadseregünk hagyományai. Éppen e hagyományok szellemében, Lenin— Sziálin pártja nagy eszméinek és a haza iránti határtalan odaadásnak szellemében kell nevelni fegyveres erőink állományát. Befejezésül K. J. Vorosilov további sike­reket kívánt a kitüntetett tábornokoknak és tiszteknek. A ceyloni kormány képviselője az Egyesült Államok rabló Fonseka, a ceyloni kormány ranguni kö­­vete beszélgetést folytatott az «U. S. News and World Report» munkatársával. A be­szélgetés­­során a követ elmondotta a Kínai Népköztársaság képviselőjével gumieladásra vonatkozólag folytatott tárgyalásainak rész­­ideit. A beszélgetés ismertetése előtt az amerikai lap megírja, hogy «a Kínai Nép­­köztársaságnak szüksége van gumira és ezt meg is kapja Ceylontól, holott az Egyesült Államok többször is megkísérelte ennek megakadályozását». — Mi felajánlottuk a gumitermésünket az Egyesült Államoknak is — mondotta a cey­loni követ — de olyan árat kínált, amely mellett a termelési költségeket sem tudtuk volna fedezni. Az amerikai tárgyaló fél ugyanis a «világpiaci» árat kínálta a ceyloni gumiért. Ilyen ár azonban valójában nincs, mert az Egyesült Államok önkényesen ál­ló­ kereskedelmi politikájáról ált­ja meg a nyersgumi árát. Elsősorban is szintetikus gumigyártmányai révén befo­lyásolja­ az árakat, másodszor pedig úgy, hogy egyszerűen megtiltja a gumiexportot az olyan országokba, amelyek vevőként lép­nek fel. Szívesen adtuk volna el gumiter­­mésünket a nyugati országoknak, mert dol­lárra és angol fontra van szükségünk bi­zonyos cikkek megvásárlásához, de az Egye­­sült Államok megakadályozta. Éppen ezért nagyon megörültünk, hogy jelentkezett a piacon olyan vevő, aki rendes árat fizetett és emellett lehetővé tette, hogy megfelelő áron hozzájussunk a ceyloni lakosság ellá­­tása szempontjából annyira fontos rizs­­mennyiséghez». A követ a továbbiakban elmondta, hogy «Kína 40 százalékkal többet fizetett a gu­miért a «világpiaci» árnál» — írja az «U. S. News and World Report». A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 30-án közli: A koreai néphadsereg és a kínai népi ön­kéntesek egységei az elmúlt nap folyamán felderítő­ harcokat folytattak. Az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek április 30-án lelőttek két ellenséges repülőgépet. PÉNTEK, 1953 MÁJUS 1 Javaslat az egyiptomi köztársaság kikiáltására London, április 30. (TASZSZ) Mint Kairóból közült, az Egyiptom új al­kotm­­á­n­y te­rve­ze­tének kidol­gozá­sá­v­a­l megbí­z­o­tt albizottság április 29-én amellett foglalt ál­lást, hogy az országban köztársasági állam­formát vezessenek be. Az albizottság javasolta­, hogy a köztársa­ság kikiáltásának kérdését népszavazás útj­án döntsék el végérvényesen. A népszavazás ide­jére az ostromállapotot fel kell függeszteni. Az albizottság döntése felülvizsgálat céljá­ból a kormány által létesített bizottság elé kerül, s ez a bizottság állítja össze a végle­ges alkotmánytervezetet, amely a monarchia mellett ál­lást foglaló 1923-as, érvénytelenített alkotmány helyét veszi át. A svájci osztálybíróság elítélte Emil Arnold elvtársat Bázel, április 30. (MTI) Bázelban a svájci szövetségi bíróság ítéle­tet hirdetett Emil Arnold, a svájci Munka­párt politikai bizottságának tagja, a «Vor­wärts» című lap szerkesztője perében. Amint ismeretes, Emil Arnoldot annak a beszédnek alapján fogták perbe, amelyet 1951-ben mon­dott a Nemzetközi Újságíró Szövetség végre­hajtó bizottságának budapesti ülésén. Az «AFP» jelentése szerint Emil Arnoldot nyolc­havi börtönre ítélték. A bíróság kénytelen volt figyelmen kívül hagyni a vádnak azt a részét, amely szerint Emil Arnold «külföldi hatalmat húzogatott az állam ügyeibe való beavatkozásra», s amelynek alapján az ügyész súlyos fegyházbüntetést kért. A népi haladó párt elsöprő győzelmet aratott Brit-Guyanában Mint a «Reuter» hírügynökség jelenti, az első választás, amelyet Guyana új alkotmá­nya szerint tartottak, elsöprő győzelmet ho­zott­­a baloldali népi haladó pártnak. Ez a párt a­ parlament alsóházának 24 mandátu­mából 18-at nyert meg. Ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi Kerékpáros Békeversenyt Bratislava, április 30. A május 1-én kezdődő 12 napos Prága— Berlin—Varsó hatodik nemzetközi Kerékpá­ros Békeverseny megnyitó ünnepségét szer­dán este tartották Bratislavában. A Reduta hangversenyteremben a francia ABC sor­rendjében vonultak­­fel a részvevők: az an­gol, osztrák, belga, bolgár, dán, finn, fran­cia, magyar, norvég, román csapat, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, a franciaországi lengyelek, Csehszlovákia és Trieszt együttese. Julius Viktor, dr., a Szlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke ünnepi beszédében a békeverseny jelentőségét méltatta, majd B. Bereanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke emelkedett szólásra. Beszédében fel­hívta a hatodik békeverseny versenyzőit, hogy vegyenek részt a Bukarestben sorra­­kerülő negyedik Világifjúsági Találkozón. A megnyitó ünnepséget magas színvonal­ú kul­túrműsor zárta be. Csütörtökön délelőtt a részvevő verseny­zők látogatást tettek a bratislavai tanács­házán. A bé­keverseny mezőnye május 1-én, pénteken délben 12 órakor indul a bratislavai Sztál­in-térről. KIVÁLÓ SZOVJET IFJÚSÁGI ATLÉTÁK: V. Sitkin kievi középiskolás 1.95 méterrel a magasugrásban, A. Zelencov pedig 3.85 mé­terrel a rúdugrásban új szovjet ifjúsági re­kordot állított fel. N­­K­Ő­I Á­K­­Á­S A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: mérséklődő észak-északnyugati szél, fel­szakadozó felhőzet, átmenetileg szárazabb idő. Hűvös éjszaka, a nappali hőmérséklet emelkedik. A finlupesti színházak mai műsora Operaház: Bánk bán (7). — Nemzeti Színhez: Bánk bán (7). — Városi Sznhr.: Opoéha (V. Sz. 9. sor., 6. előadás, 8). — Katona József Szín­ház: Tartuffe (7) — A Magva- Nrépha'»s**r"* Színháza: A harag napja (7). — Madách Színház: A körtvényesi csíny (Csokona­-bérlet, 7). — Fő­városi Operettszínház: Luxemburg gróf­ja (7). — Ifjúsági Színház: Mindenkivel megtörténik (7). —­­Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Hólabda (7). — Fővárosi VI* Színház: Egy marék boldogság 17t. — Villám Színpad: Pesti sírkék (7). — Állami Bábszínház: Sztárparádé ítél­t *. — Artista Varieté: Viszontlátásra (4. 6. 8). Fővárosi Nag­ricfeusz: Köszönt a cirkusz (4. Rt. — Rádió: Napjötti ko­vácslegény, mesejáték (Petőfi, 17.00). — A Fővárosi Operettszínház közli, hogy a ♦Hegyen-völgyön lakodalom» című operett május­­­i bemutató előadása és 2—3-i előadá­sai Latabár Kálmán Kossuth-díjas, érdemes művész betegsége miatt elmaradnak. A pénz­tárnál váltott jegyeket a pénztár visszaveszi, vagy, a titkárság kicseréli Május 1-én, 2-án és 3-án a Fővárosi Operettszínház Lehár­ «Luxemburg grófját» adja elő. (MTI) — A MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI INTÉ­ZET közli, hogy a Szovjetu­nió Kommunista Pártba tört éne e múzeumot, a Magyar M n­kánnorgalom tör*é*ie’e múzeumot és a Marx Károly é'eo-kiállí­t*t május 2-án és 3-án Onn­pi nyitvaturási idő szer nt, 9—14 - rá­t tartja nyi­ra. Május 1-én a múzeum zárva lesz (MTI) A bilikei ivotísí ipar'néh­asora MÁJUS 2-ÁN, SZOMBATON D. E. 10 ÓRAKOR FELSZABADULÁS: Első tecs'lék. — TINÓDI: A papa bogaras. — RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚR.TÁZ: Dalo­gva szép az élet. — VERSENY: Mese a tüz­­mad£y*ról. — RÁKÓCZI (Csepel): É s partizánok. — KOSSUTH (P.­erzsébet): Hű baritok. — MIK­SZÁTH (Sashalom): Nagy mérkőzés. — ÁRPÁD (Soroksár) : Verseny a tengeren. — VILÁGOSSÁG (P.-erzsébet): ötszázasok. — SZIGET (C'-pej): A határon. — SZABADSÁG (P.-im­­e): Föluljárt ke­reszteslovagok. SZIKRA Lapnyomda. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.00— 15 15-10: Éljen május !! ümenet az ország. Zenés műsor a felvonuló dolgozók» k. — Közben 5.45: A «Szabad Nép» meg vedreikké. — 6.15: Hírek. — 12.00: Hírek. — 15.59: Ke­ingok. H­ind. — 16.10: Erős bástyája és reménye a világnak. Zenés iroda’mi műsor. — 16.40: Dunajevszk ,­ one­­rettje'böl. Hangi. — 17.00: Népdalok. — 17. 00: D­a'dalm­i ünnep. Zenés iroda'mi műsor. — 10.90: Az egész ég vörös a műtól. Hangi. — 29.o0: Hen'iképek az ünneplő orságbó'. — 21.00: Vidám má­­s elseje. Hangi - Közben 22.00: Hírek. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ 1­­5.00— 15.15-ig: Azonos a Kossu­t-rádió műsorával. — 15.15: A nemzetközi munka m­uzsalum dala­. Hangi. — 15.45: Harcok tű­zben. Irodalmi műsor a régi májusokról. Tóbiás Áron ös­szeállítá­s. — 16.15: Jó munkáért, szép muzsikát! A magyar rád­ó jutalomműsora az üzemek dolgozóinak. — 17.00: Napjötti kovácslegény. Tóth Eszter és Tö­nk Sán­dor mese­játéka. Zenéjét szerezte Halász Kálmán. A Gyermekrád­ó műsora — 18.25: Hírek szlovénül. — 18.40: Tánczene. 19.09: Felejthetetlen é­dé­nyeink. Kováts Nóra és Rzb István Kosev h-dí­as művészek zenés útirajza a Szovjetunió b­ldt.szín­házairól. — 19.45: Balak­rjev: Oroszország — szim­fonikus költemény (a Szovjetunió Árami Szimfo­­n­ius Zenekara, vezényel Gauk). — 20.00: Műsor­zárás. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII. Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100. *142—220. Terje­szi a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest. V.­ József nádor-tér 1. Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal Buda­pesti üzemi előfizetés tel.: 139—644. 189—653. 189— 607. —A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerü­leti kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi elő­­fizető szolgálat: 183—022. Előfizetési dij havi 12 Ft.

Next