Szabad Nép, 1953. május (11. évfolyam, 121-151. szám)
1953-05-01 / 121. szám
Három év és tíz hónap alatt teljesítette első ötéves tervét a Bolgár Népköztársaság Szófia, április 30. A «Bolgár Távirati Iroda» jelenti. A Bolgár Népköztársaság Állami Tervbizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa mett működő statisztikai hivatal igazgatósága nyilvánosságra hrotta a Bolgár Népköztársaság 1949—1953. évi első ötéves terve teljesítéséről szóló jelentését. A Bolgár Népköztársaság 1949—1953. évi, első népgazdaságfejlesztési tervét — amelyet 1948 december 29-én fogadott el a nemzetgyűlés — határidő előtt hajtották végre. Egész sor fontos feladat megoldásánál jelentősen túlteljesítették az előirányzatokat. Ipar Az ötéves terv feladatul tűzte ki, hogy az ipari termelést — nem számítva ide a helyi és szövetkezeti ipart, az erdőipart és a halászatot — 1953-ig az 1948-as színvonal 2,2-szeresére, illetve az 1939. évi termelési színt 3.8-szorosára kell növelni. 1952- ben, az ötéves terv negyedik évében az ipar termelése — a helyi és szövetkezeti ipar, az erdőipar és a halászat nélkül — 2.4-szeresen szárnyalta túl az 1940. évi és 4.3-szeresen az 1939. évi termelési eredményeket. Az ötéves terv ipari termelési célkitűzéseit 3 év és 10 hónap alatt teljesítették. Az ipari fejlődés fokozott ütemének eredményeként módosult az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés közötti arány. 1952- ben a mezőgazdasági termelés egyidejű fokozásával, az ipari termelés méretei felülmúlták a mezőgazdaság termelését. Az iparon belül a termelőeszközök (A-csoport) termelése és a fogyasztási cikkek (B-csoport) termelése közötti arány — ideértve az erdőipart és a halászatot is — 1952-ben 46,7— 53,3 százalék volt. A termelőeszközök termelése 1952-ben 2.5-szeresen túlhaladta az 1948. évi és 6.5-szeresen az 1939 évi termelési szintet.. A fogyasztási cikkek termelése 1952-ben kétszerese volt az 1948. évinek és háromszorosa az 1939. évinek. Túlteljesítették az ötéves terv feladatait a szénbányászatban. Az előirányzat szerint 1953- ig 60 százalékkal kellett volna emelni a széntermelést az 1948. évi és háromszorosra az 1939. évi termeléshez viszonyítva. Ezzel szemben 1952-ben a széntermelés 73,7 százalékkal túlszárnyalta az 1948. évi és 3,4- szeresen az 1939. évi szintet. Az ötéves tervben különösen nagy fejlődést ért el az ércbányászat. Az előirányzat szerint 1953-ban 2,1-szeresen kellett volna felülmúlnia az 1948. évi szintet. Ezzel szemben 1952-ben az érckitermelés 42-szerese volt az 1948. évinek. A kohászat termelése 1952-ben 6,9-szer volt nagyobb, mint az 1948-as. Az ötéves terv idején jött létre és szilárdult meg a bolgár ipar új ága: a gépgyártás. 1952-ben a gépgyártás termelése országos viszonylatban 3,1 százalékkal szárnyalta túl az ötéves tervben 1953-ra előírt szintet. Az ötéves tervben különösen nagy fejlődést ért el a mezőgazdasági gépek gyártása. Az ipari termelés termelékenységének az ötéves tervben 1953. évre előirányzott szintjét 1952-ben 11,6 százalékkal túlteljesítették. A bolgár népgazdaság lendületes fejlődésében döntő jelentőségű volt az az óriási segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott a Bolgár Népköztársaságnak, valamint az az együttműködés, amely a többi népi demokratikus ország és a Bolgár Népköztársaság között kifejlődött. Mezőgazdaság Azokat a feladatokat, amelyeket a Bolgár Népköztársaság ötéves terve a mezőgazdaságnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létesítésén alapuló szocialista átalakításával és a gabonatermeléssel kapcsolatban kitűzött, lényegében megoldották. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben tömörült a szegény- és középparasztok legnagyobb része. 1952 végén a termelőszövetkezetek száma 2738-ra emelkedett, földjeik területe pedig elérte a megművelt földterület 60,5 százalékát. A gabonaneműek termelése 1952-ben túlszárnyalta az ötéves tervben 1953-ra előirányzott szintet. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségének köszönhető, hogy sikerült jelentősen fejleszteni a mezőgazdaság technikai felszerelését. 1952 végén a traktorok száma 12.295 volt (15 lóerőre átszámítva) A traktorá Jorhány 2,5- szeresen szárnyalta túl az 1948. évi szintet. Ugyanez idő alatt a mezőgazdaság 1363 arató-cséplőgépet kapott. A föld megművelésének gépesítése 1952-ben elérte a 48,6 százalékot. Az ötéves terv előírta, hogy 1953 végéig Dobrudzsában 3200 kilométer hosszú mezővédő-erdőövezetet kell létesíteni. Ezt a feladatot 1952 végéig teljesítették. Nemzeti jövedelem és beruházások Az elmúlt négy év alatt a nemzeti jövedelem évi átlagban a tervezett 13 százalék helyett 13,8 százalékkal emelkedett ,4 nemzeti jövedelem emelkedése megteremtette annak a lehetőségét, hogy emeljék a munkások, a parasztok és az értelmiség anyagi jólétét, nagyarányú beruházásokra kerüljön sor a népgazdaságban és tekintélyes termelési és élelmiszertartalékokat létesítsenek. 1949—1952 között 700 ipari vállalatot létesítettek, bővítettek és helyeztek üzembe. A bolgár nép anyagi és kulturális színvonalának emelése A népgazdaság valamennyi területének gyors fejlődésével a tervteljesítés négy esztendeje alatt a munkások és alkalmazottak száma 333.043 fővel emelkedett. A munkanélküliség a Bolgár Népköztársaságban teljesen megszűnt. Az 1939. évi szinttel szemben az ipari munkások évi reálbére 1952-ig 38 százalékkal emelkedett, ugyancsak nőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme is. Az áruforgalmat majdnem teljes egészében a szocialista szektor bonyolítja le. A Bolgár Népköztársaság lakossága 1952- ben húsból 42.9 százalékkal, különböző sajtféleségekből 2-szer, zöldségfélékből 73.4 százalékkal, tojásból több mint 2-szer, rizsből 2.4-szer, édesipari készítményekből 3.8-szer többet fogyasztott, mint 1948-ban. Kiemelkedő sikereket értek el a kultúra és a közegészségügy terén is. A felsőfokú tanintézetekben a hallgatók száma 1952-ben az 1939. évi létszámnak háromszorosára emelkedett. Amíg 1939-ben a Bolgár Tudományos Akadémiához csupán egy tudományos kutatóintézet tartozott, addig 1952-ben már 31 tudományos kutatóintézet működött az Akadémia irányításával. 1952-ben 466, azaz 21-szer annyi mozi volt az országban, mint 1948-ban, míg a drámai színházak és operaházak száma 31-re emelkedett az 1948. évi 20-szal szemben. 1939-ben még egyetlen falusi szülőotthon sem volt, ezzel szemben 1952-ben már 640 szülőotthon volt a falvakban. A tervjelentés befejezésül megállapítja: «A bolgár nép, amikor három év és tíz hónap alatt sikeresen teljesítette az első ötéves népgazdasági tervet, a szocializmus építésében történelmi jelentőségű eredményt ért el és lerakta azoknak a még nagyobb eredményeknek szilárd alapjait, amelyeket a következő ötéves tervben ér majd el a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának még gyorsabb emelése terén. „A TETTEK ÉRTÉKESEBBEK A SZAVAKNÁL'' A „Zsenminzsibao” vezércikke Peking, április 30. (Új-Kína) A «Zsenminzsibao» április 29-i «A tettek értékesebbek a szavaknál» címmel foglalkozik a «Pravda» április 25-i vezércikkével. A «Zsenminzsibao» rámutat, hogy ez a vezércikk a Szovjetunió következetes bérpolitikájának újabb megnyilvánulásai volt. Mi, kínaiak — írja a lap — teljes mértékben egyetértünk a «Pravda» vezércikkével és támogatjuk azt. A «Zsenminzsibao» ezután így folytatja: — A «Pravda» megállapítja: «A tettek értékesebbek a szavaknál». Ez az igazság minden téren bebizonyosodik. A «Pravda» vezércikke — a különböző nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tényeket felsorolva — bebizonyítja, hogy az az öt «tétel», amely Eisenhower szerint az Egyesült Államok külpolitikáját meghatározza, csupán üres állításokat tartalmaz és tettek nem támasztják alá azokat. — Ez időszerint — írja a lap — a világ közvéleményének figyelme a koreai kérdésre összpontosul. Mindenekelőtt a fegyverszünet tárgyalásokat folytató feleket kell felszólítani, hogy tettekkel bizonyítsák be a koreai fegyverszünet megvalósítása és a koreai kérdés békés rendezése iránti őszinte szándékukat. Ezzel kapcsolatban a «Zsenminzsibao» rámutat, hogy az a javaslat, amelyet Kína és Korea — a koreai fegyverszünet megvalósítása érdekében — a hadifogolykérdés rendezésére, illetőleg gyakorlati megoldására előterjesztett, a hadifoglyok hazatelepítésének módszereit, időpontját és szakaszait illetően nyilvánvaló engedményeket tesz az amerikaiak irányában. — Mindenki láthatja — folytatja a «Zsenmninzsibao» — hogy az Egyesült Államoknak kompromisszumra kellene törekednie és gondosan tanulmányoznia kellene a koreaikínai fél javaslatát, nem pedig — mint az elmúlt néhány nap alatt tette — makacsul elutasítania azt. Legfőbb ideje, hogy tettekkel törekedjünk a béke megvalósítására. A próbatétel komoly és az Egyesült Államok egyszerűen nem vonhatja ki magát alóla. Amint a «Pravda» vezércikke rámutat, általános meglepetést okozott, hogy Eisenhower beszédében nem tett említést a kínai kérdésről. Eisenhower szerint öt tétel határozza meg az Egyesült Államok magatartását e nemzetközi ügyek területén. Ezek egyike így hakn érzik: «Minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét». Egy másik tétel pedig ez: «Nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszeítsen más országokra». — Az Egyesült Államok elnöke azonban — ezen «tételekkel» ellentétben — 1953 február 2-án az Egyesült Államok helyzetéről szóló beszámolójában nyíltan kijelentette, hogy a Tajvanra menekült Kuomintang-banditákat a kínai szárazföld megtámadására fogják felhasználni. John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere még ennél is tovább ment: nyíltan és félreérthetetlenül támogatta a Kuomintang-band itáliait és dicsérte a Kína ellen alkalmazott amerikai ostromzárat és embargót. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere által széles körben hirdetett amerikai külpolitika homlokegyenest ellentétben áll az Eisenhower beszédében foglalt «tételekkel» és azzal a megállapítással, hogy «az igazi és teljes békére törekszünk egész Ázsiában». — A «Pravda» vezércikke hangsúlyozza: «... a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok címére, akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem». Eisenhower azonban beszédében — amikor több követelést támasztott — úgy tüntette fel a dolgot, hogy nem is lehet béke a világon, ha más országok nem teljesítik ezeket a követeléseket. Az amerikai elnök teljesen kihagyta számításaiból annak lehetőségét, hogy más országoknak is lehenek bizonyos követeléseik, amelyek megfontolást érdemelnek az Egyesült Államok részéről. Az Egyesült Államok kormánya nem biztosíthatja a békét azzal, ha a világ urának tünteti fel magát és feltételeket szab. A béke megvalósítására irányuló helyes magatartás az, amelyet a szovjet vezetők tanúsítanak, akik — amint a «Pravda» vezércikke rámutat — «üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul». — A vág békeszerető népei a «Pravda» vezércikkéből még jobban megértik a nemzetközi problémákat. Mi több: ebben a vezércikkben világosan felismerik a Szovjetuniót következetes, meg nem alkuvó békepolitikáját. A «Zsenminzsibao» ezzel kapcsolatban idézi G. M. Malenkov elvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 4. ülésszakán mondott emlékezetes szavait, s megállapítja, hogy a szovjet kormány világos békepolitikája mind nagyobb és nagyobb helyeslésre és támogatásra talál a világ közvéleménye részéről. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a kínai nép őszintén támogatja a szovjet poétikát és a két ország barátságának további megszilárdításával mozdítja elő a világ békéjének és a nemzetek közötti békés együttműködésnek ügyét. Befejezésül a «Zsenminzsibao» rámutat, hogy Kína és Korea folytatja erőfeszítéseit a koreai fegyverszünet megvalósításai és a koreai kérdés békés rendezése érdekében. „ELADÓ KORMÁNY" A «New Republic» című amerikai polgári lap április 6-i számának egyik cikke, amelynek * címe megegyezik a mi cikkünk címével, részletesen beszámol arról, hogyan lehet — és hogyan szokásos — megvásárolni az amerikai törvényhozókat, s rajtuk keresztül a kormányt. «Az amerikai kormányzat tevékenységének irányítása — írja a lap — két fordulóban történik. Az első forduló a választási kampány, amelynek célja a közhivatalnokok megválasztása; a második forduló a választások után kezdődik a megválasztott közhivatalnokok politikai tevékenységének befolyásolásával. Az első forduló óriási, bonyolult, és költséges apparátussal megy végbe, a második menet gépezete szintén óriási és — amennyire megállapítható — az elsőnél is költségesebb». Van Amerikában egy elismert és nagyra" becsült foglalkozási ág, amely ebben a «második menetben» nagyfontosságú szerepet játszik: a «lobby», azaz a kijárás. A «lobbyist», azaz a kijáró, elismert és nagyrabecsült foglalkozása az, hogy bizonyos ugyancsak elismert és nagyrabecsült cégek megbízásából készpénzért vagy részletre megvásárolja az amerikaitörvényhozás bizonyos, ugyancsak elismert és nagyrabecsült tagjait. Tekintettel arra, hogy a kijárói foglalkozás Amerikában minden becsületes munkánál lényegesen könynyebb és lényegesen jövedelmezőbb, érthető, hogy szép számmal vannak, akik erre a pályára éreznek ellenállhatatlan elhivatottságot. «Általában ezt szokták mondani — írja a «New Republic» — hogy Washingtonban ugyanannyi kongresszusi kijáró működik, mint amennyi kongresszusi tag. Ez azonban nem áll, mert minden törvényhozóra körülbelül három-négy kijáró jut. A 80. törvényhozási időszak tartama alatt 1500 hivatalosan bejegyzett kijáró működött. A szenátorok és képviselők száma viszont csak 531. De van a kijáróknak még legalább két további csoportja, amelyeknek tagjainem is szerepelnek a nyilvántartásban. Vannak ugyanis kijárással foglalkozó olyan szervezetek és egyének, akik elismerik ugyan ezirányú tevékenységüket, de mégsem vétetik magukat nyilvántartásba, mert a kijárás nem «fő foglalkozásuk». Vannak azután olyanok is, akik — bár lázas tevékenységet fejtenek ki a kongresszus befolyásolására. — ezt váltig tagadják. Például az Amerikai Gyáriparosok Országos Szövetsége (NAM), amelyet egyesek a Taft—Hartley-törvény értelmi szerzőjének tartanak, arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem köteles mindenre kiterjedő adatokat szolgáltatni arról, miként igyekszik befolyásolni a közvéleményt és a kongresszus hangulatát. A szövetség álláspontja szerint, ha egy törvényjavaslat előmozdítására akkor történnek bizonyos kiadások, amikor az még nem áll tárgyalás alatt, ez nem minősíthető kijárásnak. "Tudva tudván, hogy az amerikai demo■o-krácia patyolattiszta, továbbá, hogy az amerikai képviselőház tagjai tételtől-lapin becsületes úriemberek, a kijárók a legtapintatosabb módszereket alkalmazzák a demokrácia tisztántartására és a képviselők becsületének védelmére. «A gyakorlott kijáróknak — írja a «New Republic» — megvannak már a maguk kialakult módszerei az ügyek «elintézésére». Az egyik módszer az, hogy a kijáró, aki történetesen ingatlanforgalmi ügynök is, felkeresi az éppen most megválasztott törvényhozót és felajánlja, hogy megfelelő lakáshoz segíti Washingtonban. A megértés szálai szorosra fűződnek a körül az «ajándékcsomag» körül, amely megfelelő lakást tartalmaz jutányos bérért. Más törvényhozót előadókörútra hívnak meg, természetesen illő költségmegtérítés és tiszteletdíj ellenében. Az előadó arra kötelezi magát, hogy az amerikai népet felvilágosítja egy bizonyos törvényjavaslat igazi jellegét illetően. Egyes kijárók önzetlen támogatásukat ajánlják fel egyik vagy másik szépreményű ifjú törvényhozónak, aki azonban még nem képes arra, hogy kidolgozzon egy törvényjavaslatot, elvégezze az ehhez szükséges előtanulmányokat és megírja beszédeit. Mindezt elvégzi helyette a kijáró, s a fiatal kongresszusi tagnak nincs más dolga, mint hogy a kijáró által szerkesztett törvényjavaslatot beterjessze, a kész beszédet elmondja és nyugodtan maradjon, amíg a fényképész lekapja. A fenti módszerekkel közvetlenül megkörnyékezik a törvényhozót». Ki mondhatja ezek után, hogy a képviselőket — uram bocsa’ — megvesztegetik? Egyszerűen csak «segítenek nekik» — egy szép lakás, egynéhány jólfizetett előadás, egy remekbe szabott beszédecsike, ennyi az egész. Hogy azután kéz kezet mos, az csak igazán természetes. Hiszen még egy amerikai képviselő szíve sincs kőből, valamit csak kell adnia azért a csekélységért, amit kapott, így hát kiharcolja — persze elvi síkon — valamely nagyvállalat adójának leszállítását, elintézi — persze önzetlenül — valamely nagybanik adócsalásának «elfektetését», s addig küzd megalkuvást nem ismerve az amerikai nép érdekeiért, a szabad világért és a kommunizmus ellen, míg csak néki sikerül neki egy csinosabb hadimegrendelést elérnie valamelyik ágyú-, vagy repülőgépgyár számára. Siker esetén természetesen nem maradthat el a hála, s mert, mint említettük, kéz kezet mos — az érdekelt kezek nem sajnálnak némi ellenszolgáltatást a képviselőktől és a kijáróktól, így aztán — mint ahogy a «New Republic» írjai: «Egy kormányzati aktus megvásárlása nem olcsó mulatság. Három és fél év alatt — 1946 és 1949 között — Washingtonban a bejelentések szerint több mint 75 millió dollár ment el kijárások céljaira. A képviselőháznak ezzel a kérdéssel foglalkozó bizottsága azonban megállapítja, hogy «ebben a 75 millióban nincs benne minden összeg, amelyet a törvényhozás befolyásolására felvettek és kiadtak. Sokan ugyanis csak töredékes jelentéseket terjesztenek be ezirányú tevékenységükről ...» Ezek a jelentések valóban töredékesek lehetnek, mert — írja a «New Republic» — 37 nagyvállalatnál végzett vizsgálat szerint a kijárásokra fordított tényleges összeg negyvenszer nagyobb volt, mint amennyit a vállalatok elismertek. Így folynak, folydogálnak tehát az üzletecskék az amerikai demokrácia dicsőségére és az amerikai törvényhozás becsületére képviselők, kijárók és üzletemberek között. Azt persze mondani sem kell — ámbátor a «New Republic» ,mégis , kimondja — hogy «egy kormányzati intézkedés megvásárlása természetesen azoknak az előjoga, akiknek elég pénzük van a piacon «törvényhozás» néven emlegetett drága portéka megfizetésére». s Nem is zavarná semmi ezt az áldásosL’ együttműködést, ha nem volna minduntalan valami hiba az együttműködők... becsületével. Nem szabad ugyanis olyan egyszerűen elképzelni a dolgot, miszerint egy nagytőkés felbérel egy kijárót és ezen az úton megvásárol magának egy képviselőt. Bizony nem! Vannak egészen másféle kapcsolatok is, például olyasmi, hogy egy kijáró és egy képviselő fog össze és közösen megvágnak egy nagyvállalkozót. Íme, mit mond a «New Republic»: «A kijárók gyakran ráveszik a törvényhozót, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen elő, amely valamelyik érdekeltség számára komoly anyagi hátránnyal járna. Amikor ez megtörténik, a kijáró közli a szóban forgó érdekeltséggel, hogy a megfelelő összeg ellenében a törvényjavaslatot a bizottságokban, vagy máshol még el lehet «süllyeszteni». Ezt az összeget elméletileg valamelyik érdemes törvényhozó választási alapjába fizetik be». Szegény, szerencsétlen nagytőkés érdekeltségek ezután «igyekeznek úgynevezett mozgóskálával védekezni a «nagyvágók» ellen, akik különben állandóan fejnék őket». Hogyan fest ez a «mozgóskála»? «Minthogy nehéz pontosan megállapítani, milyen eredményesen működik egy kijáró — írja a «New Republic» — bizonyos bevett gyakorlat alakult ki, hogy a Washingtonban működő képviselő fizetése arányban álljon eredményességével». Lássuk csak, hogyan történik ez a gyakorlatban. Otto K. Eitel, a chicagói Bismarck-szálló tulajdonosa kezdeményezésére például «bizottság» alakult, amely azt tekinti feladatának, hogy kieszközölje a húszszázalékos szórakozóhelyi adó leszorítását. Ez a bizottság Samuel P. Haines, urat bízza meg washingtoni «képviseletével». Egy levélből, amelyet Haineshez intéztek, kitűnik, hogy *10.000 dolláros honoráriumot kap, plusz 15.000 dollárt költségekre, azzal a további megjegyzéssel, hogy még 25.000 dollárt kap költségekre, ha a javaslat a törvényhozás elé kerül ,s azzal a még újabb megjegyzéssel, hogy 35.000 dollárt kap, ha a szórakozóhelyi adót 10 százalékra szállítják le és még 50.000 dollárt, ha az adót 5 százalékért szorítják». A mozgásskála tehát a legteljesebb biztonságot szavatolja a megbízó nagytőkések számára, a kijárókat «fokozott teljesítményekre» serkenti és általában az egész megvesztegetési rendszert a legkorrektebb, mondhatni: a legbecsületesebb keretek között tartja. Ellen tehát a mozgóskála, az amerikai demokrácia, az amerikai nagytőke és az amerikai kongresszus becsületének e szilárd tartópilléreti a mármost - komolyra fordítván a szót — valaki azt gondolja, hogy mindez mégiscsak gyalázat, s hogy a «New Remibbe» cikke nyomán az Egyesült Államok megfelelő hatóságai bizonyára valamiféle intézkedést tesznek az egész kérdés rendezésére, annak teljes mértékben igaza van. Abban is, hogy ez valóban nem mindennapi rendszer, s abban is, hogy az amerikai hivatalos körök máris tettek bizonyos intézkedéseket a kijárások ügyében. 1946-ban törvényt hoztak az Egyesült Államokban arra, hogy a kijáróknak hivatalosan nyilvántartásba kell vétetniük magukat. 1953 január 30-án, miután Amerikában új kormány lépett hivatalba, az egyik szövetségi bíróság alkotmányellenesnek minősítette a hét év előtti törvényt, megállapítva, hogy a kijáróknak a jövőben nem kell bejelenteniük ebbeni tevékenységüket, vagyis ezentúl az eddiginél is szabadabban és féktelenebből garázdálkodhatnak. Megszületett tehát az intézkedés a kijárók ügyében: bírósági határozattal megvédték a csalást, a kijárást, a megvesztegetést, a becstelenséget. Lehetséges, hogy mindez Amerikában teljesen természetes, rendben való, sőt dicséretes, mégsem vállalkozunk arra, hogy ezt a rendszert a magunk részéről megdicsérjük. Ha odaát tetszik afő, hogy a képviselőhöz «eladó» — lelkűik rajta, az ő dolguk. Ami dolgunk az, hogy a «szabadságnak», a «függetlenségnek», a «becsületnek» ebből a fajtájából nem kérünk, s nem is szeretnénk, nemis tűrnénk, ha valaki ezt mihozzánk «importálni» próbálná. A mi képviselőházunkra — egyes «eladó» képviselőházakkal szemben, — a nép ügyének áldozatos szolgálata, a tiszta becsület, a hozzáférhetetlen erkölcsiség a jellemző. Dehát — amiként * közmondás tartja —: ahány ház, annyi szokó*. Kiczp Tamás SZABAD NÉP Újabb külföldi küldöttségek érkeztek Budapestre a május elsejei ünnepségekre A SZOT meghívására újabb külföldi küldöttségek érkeztek hazánkba, hogy résztvegyenek a május 1-i ünnepségeken. Emil Otto vezetésével megérkezett a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége. A Német Demokratikus Köztársaság szervezett dolgozóit Adolf Deter, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség titkárságának tagja és Olle Trinks ércbányász, a munka hőse képviselik a budapesti május elsejei ünnepségeken. A csehszlovák szakszervezetek küldöttségének tagjai: Jaroslav Brindl, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára és Hléna Vidiecanova állami-áruházi igazgatónő. Az albán szakszervezeteket Hasszán Aymerko, az Albán Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára képviseli, az osztrák dolgozók küldöttei: Josef Rösslhuber és Johann Müllner. A küldöttségeket a pályaudvaron a SZOT vezetői és a magyar szakszervezeti mozgalom számos más képviselője fogadták. A Francia Kommunista Párt központi bizottságának levele a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságához Párizs, április 30. A «l'Hurranité» közli a Francia Kommunista Párt központi bizottságának levelét a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságához. A levél köszönetet mond a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának azért a gondos ápolásért, amelyben Maurice Thorez a Szovjetunióban részesült. «Maurice Thorez hazatérését a francia nép mérhetetlen örömmel fogadta — hangzik a levél. — Ezaz öröm nemcsak pártunk sorait és barátainkat érinti, hanem kiterjed a dolgozók minden rétegére, azokra a franciákra, akik csatlakoznak a demokratikus szabadságjogok megvédésének, nemzeti függetlenségünk kivívásának és a béke megmentésének ügyéhez. A lelkes bizalom és öröm érzéséhez bensőséges, mély hála járul az Önök dicsőséges partja, annak központi bizottsága, a szovjet kormány és szeretett tanítónk, a halhatatlan Sztálin elvtárs iránt. A munkások, Franciaország egyszerű emberei köszönetet mondanak Önöknek azért a gondos ápolásért, amelyben népünk legjobb fiát, szeretett Thorez elvtársunkat részesítették. Maurice Thorez irányításával még szilárdabban élére állunk a munkásosztálynak és Franciaország népének, tovább erősítjük megbonthatatlan kapcsolatainkat Lenin és Sztálin nagy országával, a Szovjetunió dicsőséges kommunista pártjával. A dolgozó tömegek, követeléseinek védelméért vívott harcunkban diadalra juttatjuk a demokratikus szabadságjogok védelmének, a nemzeti függetlenségnek, a békének ügyét, a szocializmus győzelmének ügyét. A levelet a Francia Kommunista Párt központi bizottsága nevében Jacques Duclos írta alá. K. J. Vorosilov a szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának érdemrendeket nyújtott át Moszkva, április 30. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke érdemrendeket és érmeket nyújtott át szovjet tábornokok és tisztek egy csoportjának. Lenin-rendet nyújtott át Sz. M. Bugyonnij marsallnak, akit 70. születésnapja a kaiméból a szovjet államnak tett kiváló katonai szolgálataiért tüntettek ki Lenin-renddel. K. J. Vorosilov szívélyes szerencsekívánatait fejezte ki Bugyonnij marsallnak a magas kitüntetés alkalmából és további sikereket kívánt neki. A megjelentek melegen megtapsolták K. J. Vorosilov beszédét. A Szovjet Hadsereg tábornokai és tisztjei egy nagy csoportjának Vorosilov elvtárs különböző érdemrendeket és érmeket nyújtott át a Szovjet Hadseregben teljesített hosszú és kifogástalan szolgálatukért. A kitüntetettek között szerepelnek: P. F. Batickij és L. G. Pern altábornagyok, 4. Sz. Blagovescsenszkij és V. G. Gracsev, a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett repülőaltábornagyok, J. T. Bazsanov tüzérségi altábornagy, G. V. Polujeklov, a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett tüzérségi altábornagy, B. V. Bicsevszkij mérnök-altábornagy, P. F. Zareckij, a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett vezérőrnagy, V.IV. Zelencov és G. V. Zimin repülővezérőrnagyok, F. G. Akulisnyin és V. A. Kasirkin ezredesek. A kitüntetettek nevében 4. I. Halezov vezérőrnagy és 4. N. Kuznyecov ezredes szólett föl. K. J. Vorosilov meleg szerencsekívánatait fejezte ki a kitüntetett tábornokoknak és tiszteknek, majd rövid beszéddel fordult hozzájuk. — A szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány — mondotta Vorosilov — hazánk óriási területén az új, kommunista társadalom építésén munkálkodik, változatlanul a lenini-sztálini békepolitikát folytatja, az egyenjogúság, a népek barátsága és a többi országgal való együttműködés politikáját a tartós és szilárd béke megteremtése érdekében. A szocialista haza egész története folyamán fegyveres erőink a szovjet nép békés munkáját védelmezték, sohasem fenyegettek senkit és sohasem támadtak meg senkit. Igaz, a Szovjet Hadseregnek nem egyszer használnia kellett fegyverét, nem egyszer súlyosan megverte az ellenséget, de csak azokban az esetekben, amikor az ellenség megtámadta hazánkat, félbeszakította a szovjet dolgozók békés munkáját. Fegyveres erőink most is békés életünk felett őrködnek, senkit sem fenyegetnek, senkit sem készülnek megtámadni. — Ilyen a szovjet állam fegyveres erőinek természete — mondotta Vorosilov — ilyenek Szovjet Hadseregünk hagyományai. Éppen e hagyományok szellemében, Lenin— Sziálin pártja nagy eszméinek és a haza iránti határtalan odaadásnak szellemében kell nevelni fegyveres erőink állományát. Befejezésül K. J. Vorosilov további sikereket kívánt a kitüntetett tábornokoknak és tiszteknek. A ceyloni kormány képviselője az Egyesült Államok rabló Fonseka, a ceyloni kormány ranguni követe beszélgetést folytatott az «U. S. News and World Report» munkatársával. A beszélgetéssorán a követ elmondotta a Kínai Népköztársaság képviselőjével gumieladásra vonatkozólag folytatott tárgyalásainak részideit. A beszélgetés ismertetése előtt az amerikai lap megírja, hogy «a Kínai Népköztársaságnak szüksége van gumira és ezt meg is kapja Ceylontól, holott az Egyesült Államok többször is megkísérelte ennek megakadályozását». — Mi felajánlottuk a gumitermésünket az Egyesült Államoknak is — mondotta a ceyloni követ — de olyan árat kínált, amely mellett a termelési költségeket sem tudtuk volna fedezni. Az amerikai tárgyaló fél ugyanis a «világpiaci» árat kínálta a ceyloni gumiért. Ilyen ár azonban valójában nincs, mert az Egyesült Államok önkényesen álló kereskedelmi politikájáról áltja meg a nyersgumi árát. Elsősorban is szintetikus gumigyártmányai révén befolyásolja az árakat, másodszor pedig úgy, hogy egyszerűen megtiltja a gumiexportot az olyan országokba, amelyek vevőként lépnek fel. Szívesen adtuk volna el gumitermésünket a nyugati országoknak, mert dollárra és angol fontra van szükségünk bizonyos cikkek megvásárlásához, de az Egyesült Államok megakadályozta. Éppen ezért nagyon megörültünk, hogy jelentkezett a piacon olyan vevő, aki rendes árat fizetett és emellett lehetővé tette, hogy megfelelő áron hozzájussunk a ceyloni lakosság ellátása szempontjából annyira fontos rizsmennyiséghez». A követ a továbbiakban elmondta, hogy «Kína 40 százalékkal többet fizetett a gumiért a «világpiaci» árnál» — írja az «U. S. News and World Report». A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 30-án közli: A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek egységei az elmúlt nap folyamán felderítő harcokat folytattak. Az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek április 30-án lelőttek két ellenséges repülőgépet. PÉNTEK, 1953 MÁJUS 1 Javaslat az egyiptomi köztársaság kikiáltására London, április 30. (TASZSZ) Mint Kairóból közült, az Egyiptom új alkotmány tervezetének kidolgozásával megbízott albizottság április 29-én amellett foglalt állást, hogy az országban köztársasági államformát vezessenek be. Az albizottság javasolta, hogy a köztársaság kikiáltásának kérdését népszavazás útján döntsék el végérvényesen. A népszavazás idejére az ostromállapotot fel kell függeszteni. Az albizottság döntése felülvizsgálat céljából a kormány által létesített bizottság elé kerül, s ez a bizottság állítja össze a végleges alkotmánytervezetet, amely a monarchia mellett állást foglaló 1923-as, érvénytelenített alkotmány helyét veszi át. A svájci osztálybíróság elítélte Emil Arnold elvtársat Bázel, április 30. (MTI) Bázelban a svájci szövetségi bíróság ítéletet hirdetett Emil Arnold, a svájci Munkapárt politikai bizottságának tagja, a «Vorwärts» című lap szerkesztője perében. Amint ismeretes, Emil Arnoldot annak a beszédnek alapján fogták perbe, amelyet 1951-ben mondott a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának budapesti ülésén. Az «AFP» jelentése szerint Emil Arnoldot nyolchavi börtönre ítélték. A bíróság kénytelen volt figyelmen kívül hagyni a vádnak azt a részét, amely szerint Emil Arnold «külföldi hatalmat húzogatott az állam ügyeibe való beavatkozásra», s amelynek alapján az ügyész súlyos fegyházbüntetést kért. A népi haladó párt elsöprő győzelmet aratott Brit-Guyanában Mint a «Reuter» hírügynökség jelenti, az első választás, amelyet Guyana új alkotmánya szerint tartottak, elsöprő győzelmet hozotta baloldali népi haladó pártnak. Ez a párt a parlament alsóházának 24 mandátumából 18-at nyert meg. Ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi Kerékpáros Békeversenyt Bratislava, április 30. A május 1-én kezdődő 12 napos Prága— Berlin—Varsó hatodik nemzetközi Kerékpáros Békeverseny megnyitó ünnepségét szerdán este tartották Bratislavában. A Reduta hangversenyteremben a francia ABC sorrendjében vonultakfel a részvevők: az angol, osztrák, belga, bolgár, dán, finn, francia, magyar, norvég, román csapat, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, a franciaországi lengyelek, Csehszlovákia és Trieszt együttese. Julius Viktor, dr., a Szlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke ünnepi beszédében a békeverseny jelentőségét méltatta, majd B. Bereanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke emelkedett szólásra. Beszédében felhívta a hatodik békeverseny versenyzőit, hogy vegyenek részt a Bukarestben sorrakerülő negyedik Világifjúsági Találkozón. A megnyitó ünnepséget magas színvonalú kultúrműsor zárta be. Csütörtökön délelőtt a részvevő versenyzők látogatást tettek a bratislavai tanácsházán. A békeverseny mezőnye május 1-én, pénteken délben 12 órakor indul a bratislavai Sztálin-térről. KIVÁLÓ SZOVJET IFJÚSÁGI ATLÉTÁK: V. Sitkin kievi középiskolás 1.95 méterrel a magasugrásban, A. Zelencov pedig 3.85 méterrel a rúdugrásban új szovjet ifjúsági rekordot állított fel. NKŐI ÁKÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: mérséklődő észak-északnyugati szél, felszakadozó felhőzet, átmenetileg szárazabb idő. Hűvös éjszaka, a nappali hőmérséklet emelkedik. A finlupesti színházak mai műsora Operaház: Bánk bán (7). — Nemzeti Színhez: Bánk bán (7). — Városi Sznhr.: Opoéha (V. Sz. 9. sor., 6. előadás, 8). — Katona József Színház: Tartuffe (7) — A Magva- Nrépha'»s**r"* Színháza: A harag napja (7). — Madách Színház: A körtvényesi csíny (Csokona-bérlet, 7). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: Mindenkivel megtörténik (7). —Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Hólabda (7). — Fővárosi VI* Színház: Egy marék boldogság 17t. — Villám Színpad: Pesti sírkék (7). — Állami Bábszínház: Sztárparádé ítélt *. — Artista Varieté: Viszontlátásra (4. 6. 8). Fővárosi Nagricfeusz: Köszönt a cirkusz (4. Rt. — Rádió: Napjötti kovácslegény, mesejáték (Petőfi, 17.00). — A Fővárosi Operettszínház közli, hogy a ♦Hegyen-völgyön lakodalom» című operett májusi bemutató előadása és 2—3-i előadásai Latabár Kálmán Kossuth-díjas, érdemes művész betegsége miatt elmaradnak. A pénztárnál váltott jegyeket a pénztár visszaveszi, vagy, a titkárság kicseréli Május 1-én, 2-án és 3-án a Fővárosi Operettszínház Lehár «Luxemburg grófját» adja elő. (MTI) — A MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI INTÉZET közli, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártba tört éne e múzeumot, a Magyar M nkánnorgalom tör*é*ie’e múzeumot és a Marx Károly é'eo-kiállít*t május 2-án és 3-án Onnpi nyitvaturási idő szer nt, 9—14 - rát tartja nyira. Május 1-én a múzeum zárva lesz (MTI) A bilikei ivotísí ipar'néhasora MÁJUS 2-ÁN, SZOMBATON D. E. 10 ÓRAKOR FELSZABADULÁS: Első tecs'lék. — TINÓDI: A papa bogaras. — RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚR.TÁZ: Dalogva szép az élet. — VERSENY: Mese a tüzmad£y*ról. — RÁKÓCZI (Csepel): É s partizánok. — KOSSUTH (P.erzsébet): Hű baritok. — MIKSZÁTH (Sashalom): Nagy mérkőzés. — ÁRPÁD (Soroksár) : Verseny a tengeren. — VILÁGOSSÁG (P.-erzsébet): ötszázasok. — SZIGET (C'-pej): A határon. — SZABADSÁG (P.-ime): Föluljárt kereszteslovagok. SZIKRA Lapnyomda. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.00— 15 15-10: Éljen május !! ümenet az ország. Zenés műsor a felvonuló dolgozók» k. — Közben 5.45: A «Szabad Nép» meg vedreikké. — 6.15: Hírek. — 12.00: Hírek. — 15.59: Keingok. Hind. — 16.10: Erős bástyája és reménye a világnak. Zenés iroda’mi műsor. — 16.40: Dunajevszk , onerettje'böl. Hangi. — 17.00: Népdalok. — 17. 00: Da'dalmi ünnep. Zenés iroda'mi műsor. — 10.90: Az egész ég vörös a műtól. Hangi. — 29.o0: Hen'iképek az ünneplő orságbó'. — 21.00: Vidám más elseje. Hangi - Közben 22.00: Hírek. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ 15.00— 15.15-ig: Azonos a Kossut-rádió műsorával. — 15.15: A nemzetközi munka muzsalum dala. Hangi. — 15.45: Harcok tűzben. Irodalmi műsor a régi májusokról. Tóbiás Áron összeállítás. — 16.15: Jó munkáért, szép muzsikát! A magyar rádó jutalomműsora az üzemek dolgozóinak. — 17.00: Napjötti kovácslegény. Tóth Eszter és Tönk Sándor mesejátéka. Zenéjét szerezte Halász Kálmán. A Gyermekrádó műsora — 18.25: Hírek szlovénül. — 18.40: Tánczene. 19.09: Felejthetetlen édényeink. Kováts Nóra és Rzb István Kosev h-días művészek zenés útirajza a Szovjetunió bldt.színházairól. — 19.45: Balakrjev: Oroszország — szimfonikus költemény (a Szovjetunió Árami Szimfonius Zenekara, vezényel Gauk). — 20.00: Műsorzárás. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII. Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. *142—220. Terjeszi a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest. V. József nádor-tér 1. Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal Budapesti üzemi előfizetés tel.: 139—644. 189—653. 189— 607. —A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizető szolgálat: 183—022. Előfizetési dij havi 12 Ft.