Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)

1953-06-01 / 152. szám

AZ SZKP MUNKÁJÁNAK TAPASZTALATAIBÓL * harcosa A kommunista a párt aktív Az alábbi cikk, amelyet F. Prassz, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Molotov­ terü­­leti pártbizottságának titkára írt, a­­Prav­dádban jelent meg. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat minden kommunistától megköve­teli, hogy kitartóan harcoljon a párt- és a kormányhatározatok végrehajtásáért. A fel­adat az, hogy fokozzuk valamennyi pártszer­vezet harcképességét, még jobban megszilár­dítsuk a párt- és állami fegyelmet, tovább javítsuk a szervezőmunkát, növeljük a kom­munisták aktivitását a pártszervezetek életé­nek és munkájának hibái elleni harcban. A szervezeti szabályzat megköveteli, hogy a párttag­­harcoljon tevékenyen a párthatá­rozatok végrehajtásáért. Nem elég, ha a párt­tag csupán egyetért a párt határozataival, a párttag köteles harcolni e határozatok meg­valósításáért. A kommunisták passzív és for­mális magatartása a párthatározatok iránt, gyengíti a párt harcképességét és ezért ös­szeegyeztethetetlen a párthoz való tartozás­sal­. A gyakorlat azt mutatja: hibáinak egyik alapvető oka­ az, hogy még nem minden kommunista harcol aktívan a párthatároza­tok megvalósításáért. A mi területi pártszer­vezetünkben előfordul, hogy­ azért nem telje­sítik a vezető szervek fontos határozatait, mert egyes kommunisták formálisan kezelik a ha­tározatokat és a végrehajtás ellenőrzése sem kielégítő. A kommunisták politikai aktivitását emelni azt jelenti: küzdünk azért, hogy a párt min­den tagja kezdeményezzen, kitartóan harcol­jon minden feladat megoldásáért, növelje öntudatát, legyen kérlelhetetlen a hibákkal szemben, fejlessze a bírálatot és az önbírá­latot. K­ommunisták a nevelésékn és aktivitásuk fokozásában nagy feladat vár az alapszer­vezetekre. A párttag az alapszervezet veze­tésével lesz politikailag képzett, az alap­­szervezet vezetésével veszi ki részét a párt­határozatok megvalósításából. Ezért megen­gedhetetlen egyes városi és kerületi pártbi­zottságoknak az a munkamódszere, hogy a gazdasági és politikai feladatok megoldásá­ban a pártmunkások szűk körére a­karnak támaszkodni, nem pedig az alapszerveze­tekre, a kommunisták széles tömegeire. Hogy mit eredményez az ilyen gyakorlat, láthatjuk területünk nerdvinszki kerületének példáján. E kerület kolhozainak és gépállo­másainak többségében van pártszervezet, amelyek segítségével a kerületi pártbizott­ság sikeresen megvalósíthatná a párt és a kormány irányelveit és saját határozatait is.. A nerdvinszki kerületi pártbizottság azon­ban, sajnos, nem dolgozik helyes módsze­rekkel. A kerület előtt álló feladatok meg­oldásának gyakorlati­ munkájába nem vonja be eléggé az alapszervezeteket, a párttago­kat és a tagjelölteket. A tömegek között végzett szervező- és politikai munka helyett a kerületi pártbizottság a szovjeteket, a me­zőgazdasági szerveket helyettesíti és olyan módszereket alkalmaz, mintha valamiféle adminisztrációs rendelkező szerv lenne. Hasonló hibák találhatók területünk több városi és kerületi pártbizottságának munká­jában, amelyek nem fordítanak elég gondot, az alapszervezetekben folyó munka szín­vonalának emelésére, nem fejlesztik eléggé a kommunisták felelősségérzetét az adott te­rületért. A területi pártbizottság most, amikor meg­valósítja a XIX. pártkongresszus határoza­tait, fokozott figyelmet szentel az alapszer­vezetek munkájának megjavítására. A városi és kerületi pártbizottságoktól megköveteljük, hogy konkrétebben irányítsák az alapszerve­zetek munkáját, a gazdasági és kulturális feladatok megoldásába vonják be a párttag­ság széles tömegeit. Hangsúlyozni kell, hogy egészen a leg­utóbbi időkig számos pártbizottságban túl­tengett a különféle ülésezés, a pártbizottsá­gok rengeteg párthatározatot hoztak. Ez el­kerülhetetlenül arra vezetett, hogy a városi és kerületi pártbizottságok apparátusa főleg különböző jelentések, beszámolók és határo­zatok összeállításával foglalkozott. Nem ju­tott idejük arra, hogy megszervezzék a ho­zott határozatok végrehajtását. • A területi pártbizottság most Intézkedé­seket hoz, hogy a pártapparátust mentesítse a felesleges irodai munkáktól és erejét a fő feladatokra, a végrehajtás ellenőrzésére, a párthatározatok megvalósításával kapcsola­tos szervezőmunkára, a tömegek között vég­zett politikai munkára összpontosítsa. Kü­lönös gondot fordít a területi pártbizottság az alapszervezetek megszilárdítására, a kommunisták öntevékenységének és aktivitá­sának fokozására. A területi pártbizottság áprilisban teljes ülésen (nálunk: a pártválasztmány ülése. — Szerk.) vitatta meg az alapszervezeti munka megjavításának kérdését. A pártaktíva segít­ségével sikerült behatóan tanulmányoznunk több mint kétszáz alapszervezet tevékenysé­gét és gyakorlati segítséget nyújtani ezek­nek az alapszervezeteknek. A teljes ülés meg­bírálta azokat a hibákat, amelyeket, a kerü­leti, városi pártbizottságok, valamint a te­rületi pártbizottság követett el az alapszer­vezetek irányításában. A teljes ülésen ho­zott határozatok­­végrehajtásai hozzájárul az alapszervezetek munkájának megjavításához és a kommunisták politikai aktivitásának nö­veléséhez. A kommunisták nevelésének fontos eszkö­ze: a pártmegbízatás. Ez bevonja a párttago­kat a határozatok teljesítéséért folyó gyakor­lati munkába. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott, ahol a kommunisták képességeiknek megfelelő megbízatásokat kapnak a pártszer­vezettől, ahol a megbízatások teljesítését ál­landóan ellenőrzik, ott a párttagok és tag­jelöltek politikailag gyorsabban fejlődnek, ott eredményesen valósítják meg a párt és a kormány irányelveit. Területünkön a kommunisták ezrei teljesí­tenek különböző pártmegbízatásokat. Agitá­­ciós és propagandamunkát végeznek, fali­újságok szerkesztésében vesznek részt. Sok kommunista tevékenyen részt vesz a helyi szovjetek, szakszervezetek és más társadal­mi szervezetek munkájában. De látnunk kell azt is, hogy a kommunisták jelentős részé­nek nincs pártmegbízatása. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk pártszervezeteink életének egyik fogyatékos­ságára. Nálunk a kommunisták többnyire állandó megbízatásokat­­ kapnak. De nem minden kommunista tud például propagan­dista vagy agitációs munkát végezni. Az állandó megbízatásokon kívül tehát időleges megbízatásokat is kell adni a párttagoknak, olyan megbízatásokat, amelyek egy-egy párthatározat megvalósításával kapcsolód­nak össze. A megbízatások legyenek kon­krétek. Az ilyen megbízatások fejlesztik a kommunisták szervezőképességét, politikai­lag fejlesztik a párttagokat. A pártszervezetek harcképes­ségének növelé­sében, a kommunisták aktivitásának fejlesz­tésében nagy szerepe van a pártbizottságok teljes ülésének, valamint az aktívaértekezle­­teknek és az alapszervezeti taggyűléseknek. Az SZKP szervezeti szabályzata kimondja, hogy az eddiginél gyakrabban hívják össze a pártbizottságok teljes ülését. Ezt az intéz­kedést maga az élet követelte meg. Most területünk minden városi és kerületi pártszervezetében a szervezeti szabályzat­ban megállapított időközökben hívják össze a pártbizottságok teljes üléseit. Ezeken egyre gyakrabban megvitatják a párt szer­vezési é­s politikai munkájának kérdéseit. A pártszervezetek figyelmének középpontjában a XIX. kongresszus anyagainak, J. V. Sztálin «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című munkájának tanulmá­nyozása, az ideológiai munka színvonalának emeléséért vívott harc áll. A legutóbbi idő­ben a városi és kerületi pártbizottságok tel­jes ülésein megvitatott kérdések mintegy 50 százaléka az ideológiai munkával fog­lalkozott. De megvitatták az üléseken a ká­derek kiválasztásának, beosztásának, neve­lésének, a határozatok végrehajtása ellen­őrzésének, az alapszervezetek munkájának kérdését és több más problémát. A bereznyikovszki városi pártbizottság egyik teljes ülésén megvitatta a városi szov­jet munkáját. A városi pártbizottság har­minc tagja egy hónapig tanulmányozta a szovjetszervek tevékenységét. Ezek az elv­­társaik a teljes ülésen tájékozottan tárták fel a városi végrehajtó bizottságnak és osz­tályainak hibáit, értékes javaslatokat tettek a munka megjavítására. A területi pártbi­zottság tagjai tevékenyen résztvettek, a tel­jes ülésen hozott határozatok megvalósítá­sában is. Vannak azonban városi és kerületi párt­­bizottságok, amelyek még formálisan készí­tik elő a teljes üléseket. Tavaly november­ben a pártsajtó joggal bírálta­ a molotovi városi pártbizottságot, ment a városi párt­bizottság formálisan készíti elő és vezeti le az ideológiai munkával foglalkozó üléseket. Hasonló hibákat tártak fel más városi párt­bizottságok munkájában is. A párttagság aktivitását fokozzák a tag­gyűlések. Ott, ahol a taggyűléseket rendsze­resen megtartják és ahol a taggyűlések ma­­gas színvonalúak, ott ezek a gyűlések a kom­munista nevelés iskolájává, az önbírálat és az alulról jövő bírálat szószékévé válnak. Az ilyen taggyűlések egybekovácsolják, fejlesztik a kommunistákat, fokozzák felelősségérzetü­ket a párt ügyéért. Sajnos, a mi területünkön számos párt­­szervezet elhanyagolja a taggyűléseket. Gyakran rosszul készítik elő ezeket, kevés párttag vesz részt rajtuk. Nem egyszer má­sodrendű kérdéseket, olyan kérdéseket tár­gyalnak, amelyek nem függnek össze a párt­­szervezet előtt álló feladatokkal. A taggyű­léseken ij nem fejlesztik a bírálatot és az ön­bírálatot. A területi pártbizottság megköve­teli a városi és kerületi pártbizottságoktól, nyújtsanak több segítséget az alapszerveze­teknek a taggyűlések előkészítésében és le­vezetésében. Ma már egyre gyakrabban vesznek részt a taggyűlések munkájában a pártbizottságok funkcionáriusai. Nagy hasznára volt a területi pártbizott­ságnak, hogy funkcionáriusai és aktívái részt­vettek az alapszervezetek taggyűlésein, ahol beszámolókat tartottak a XIX. pártkongresz­­szus eredményeiről. Néhány kérdést, amelyet a­ párttagok felvetettek a taggyűléseken, ké­sőbb megvitattak a területi pártbizottság ülésein, valamint a pártbizottságok tz­ely­es ülésein. Természetes, hogy mindez fokozta a taggyűlések szerepét, a­­kommunisták ak­tivitását a hibák elleni harcban. A kommunisták nevelésének, politikai akti­vitása fokozásának hathatós eszköze a bírálat és az önbírálat. Ez azonban csak akkor fej­lődhet és terebélyesedhet, ha azok, akik egész­séges bírálattal élnek, tudják, hogy a mi szervezeteinknél támogatásra találnak és az általuk feltárt hibákat kiküszöbölik. Az utóbbi időben területünk pártszerveze­tei bevezették azt, hogy ismertetik a ko­mmu­­nisták részéről felmerült észrevételeket, bírá­latokat és azokat az intézkedéseket, amelyek e felvetett hibák kiküszöbölését szolgálják. A területi pártbizottság gondot fordít arra, hogy a párttagok bírálatára ne csupán a pártszer­vezetek, hanem a szovjetek, a mezőgazdasági szervek, a vállalatok vezetői és a közlekedési szervek is hathatós intézkedésekkel válaszol­janak. Területünkön még nem számoltuk fel azt a jelenséget, hogy egyes kommunista vezetők szavakban elfogadják a bírálatot, a valóság­ban azonban nem intézkednek a­ hibák kija­vításáról, sőt egyes esetekben elfojtják a bí­rálatot. Emiatt a területi pártbizottság az utóbbi idő­zben pártbüntetésben részesített több funkcionáriust. N­agy és komoly feladatok állnak a Molotov­területi pártbizottság előtt a­ gazdasági és kulturális építőmunka irányításában. A XIX. pártkongresszus határozatainak megvalósí­tásában a területi pártbizottság további ered­ményei nagy mértékben függnek a párttag­ság széles tömegeinek egybeforrottságától, aktivitásától és öntevékenységétől. A területi pártbizottság kitartóan fog munkálkodni, hogy minden kommunistát a párthatározatok megvalósításának, Lenin—Sztálin ügyének tevékeny harcosává neveljen. Ennek megol­dását legfontosabb feladatának tekinti. fi bányagépgyártó üzemek dolgozói ankétot tartottak a Koleszov-módszer elterjesztéséről A bányagépgyártó üzemek műszaki veze­tői, legjobb sztahanovistái vasárnap, a Mély­fúróberendezések Gyárában ankétot tartot­tak a Koleszov-módszer elterjesztéséről. Pá­­jer Lajos, a Mélyfúróberendezések Gyárának sztahanovista esztergályosa a jelenlévők előtt 9,6 milliméteres előtolással munkált meg egy alkatrészt — tükörsima felületet kapott. Molnár József, a­ Zagyvapál­falvi Bánya­­gépgyár dolgozója­ marógépen mutatta be a Koleszov-kés helyes alkalmazását. 8­ 9 per­ces munkát egy perc alatt végzett el. Az an­két részvevői előtt levetítették a Koleszov­­módszer alkalmazásáról készült ismeretter­jesztő filmet. ♦ • * JÓ MUNKÁVAL A BÉKÉÉRT Az inotai csehszlovák «Kedves fiatal bányász elvtársak! Néhány hét múlva összeül Budapesten, szép hazátok gyönyörű fővárosában a Béke­világtanács ülése, hogy tanácskozzék a világ minden jószándékú, becsületes emberének kö­zös, nagy ügyéről, a béke megvédésének leg­közelebbi feladatairól. Nem sokkal utána, nyáron megrendezik Bukarestben a IV. Vi­lágifjúsági Találkozót, a világ ifjúsága szo­lidaritásának ünnepségeit. Munkás hétköz­napjaink sorában nagy ünnepet jelentenek ezek az események. Itt, a November­i Erő­műnél mi is nagyban készülődünk. Magyar szaktársainkkal együtt elhatároztuk, hogy bé­keőrséget állunk és az erőmű hatodik kazán­jának szerelésében június 15-ig a tervhez ké­pest öt nap előnyt szerzünk. Ez a békeőrség, is tanúbizonysága annak, hogy mi, a magyar és a csehszlovák nép fiai mennyire egységesek vagyunk törekvéseinkben és közös munkánk­ban. Mi segítjük felszerelni a November 7 A dudari szénbánya Szabadság-aknaüze­­mének termelését több mint egyharmad rész­­ben az a frontfejtés szolgáltatja, amelyen Varga­ Károly és Antalvári József sztaha­novista frontmesterek, a szakma legjobbjai és Utter András sztahanovista frontmester vezetésével dolgozik három egymást váltó 20—20 tagú brigád, a híres Antalvári front­csapat. A kiváló kollektíva májusi tervén felül 1900 csille szenet termelt. A «péntek­­mozgalomhoz» nemrég csatlakoztak, s ezen szerelők levele a várpalo Erőművet, amely naggyá, széppé, korszerűb­bé teszi városotokat, a szocialista Várpalotát, erőt­ és fényt jelent az egész országnak. Az erőmű kazánjai hatalmas mennyiségű szenet kívánnak, ezért fejlődik, korszerűsödik bányá­tok. Egyre több fiatalnak nyújt nagyszerű munkaalkalmat — a mi örömünkre is. Érthető örömmel olvastuk ezért az újságok­ban, hogy a tatabányai bányászfiatalok a na­pokban új mozgalmat indítottak el egy fia­tal kommunista honfitársunk, a handlovái bá­nyában dolgozó, Biric elvtárs példájára, a «péntek-mozgalmat» — «öt nap alatt telje­sítjük hat nap tervét» jelszóval. Az a tény, hogy egy Csehszlovákiából elindult munka­mozgalmat magukénak éreznek, elterjesztenek a magyar bányászfiatalok, újabb nagyszerű jele a világ békeharcos ifjúsága egységének a jobb, békés jövőért vívott harcban. Várpalotai bányászfiatalok! Nem készülőd­a héten már csütörtökön befejezték heti ter­vüket. Szeretnének új sikereket elérni. Ezért a csapat tagjai szombaton szocialista együttműködésre békevédelmi szerződést kö­töttek Jármai Ervin sztahanovista főmérnök­kel, Veszprém megye egyik képviselőjével. A szerződésben Antalvári József csapata vállalta, hogy a «pénteki m­ozgalomban» jú­niusban békeőrséget áll és összesen 1800 csille szenet küld terven felül a felszínre. A földművelésügyi minisztérium és az ál­lami gazdaságok és erdők minisztériumai va­sárnap tanácskozásra hívta össze az 1951-ben és 1952-ben egyetemet, illetve technikumot végzett fiatal mezőgazdasági­ és erdőgazda­sági szakemberek legjobbjait. A városligeti Mezőgazdasági Múzeum­ban tartott értekezle­ten megjelent Hegedűs András, az állami gazdaságok és erdők minisztere, az MDP Po­litikai Bizottságának tagja és Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter is. Serflek Gyula, az állami gazdaságok és erdők miniszterhe­lyettese megnyitója után Klenczner Imre, a cegléd-cifrakerti állami gazdaság igazgatója a fiatal szakemberek helyzetének és tovább­­ ­l bányászfiatalokhoz hetnétek méltóbban a békeharc közelgő nagy eseményeire, mint hogy ti is követitek tan­bányái bányásztársaitok példáját s a­ «pén­tek-mozgalomban» harcoltok a többtermelé­sért. Ez az új mozgalom új fegyver, nagy segítség lesz számotokra a jövő széncsaták­ban. Vegyétek kezetekbe ezt a fegyvert, for­gassátok jólt Szeretnénk hamarosan hírét hallani, hogy új sikereket értek el a széntermelésben az új csehszlovák-magyar munkamozgalom erejé­vel­. A csehszlovák munkások nevében a felhí­vást Jaroslav Vychidlo műszaki vezető, Fran­­tisak Budinsky, a pártszervezet elnöke, Jiri Holan szakszervezeti elnök, Frantisek Dvora­­cek, a­ kazánszerelés vezetője, Václ­a­v Mouoha, a turbinaszerelés vezetője és Frantisek Mo­­ravecz, a kazánlatozók csoportjának vezetője írta alá. Jármai főmérnök a­ szerződésben meghatá­rozta, hogyan akar hozzájárulni a csapat fo­gadalmának teljesítéséhez. Antalvári József csapata nevében a szer­ződésbe foglalta azt is, hogy versenyre hívja a várpalotai Cseri-üzemben dolgozó front­csapatot, Őry György, Juhász Frigyes és Tóth János brigádjait, melyikük ér el jobb eredményeket a „péntek-mozgalomban”, képzésének főbb kérdéseiről, Szojka Antal, a tiszadobi Táncsics termelőszövetkezet elnöke pedig a fiatal szakembereknek a termelő­munkában való helytállásáról tartott előadást. A két előadást követő vitában az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban, termelő­­szövetkezetekben, gépállomásokon és a mező­­gazdasági igazgatásban dolgozó fiatal szak­emberek nagy számban számoltak be tapasz­talataikról, eredményeikről és problémáikról. Az értekezlet végén Erdei Ferenc földműve­lésügyi miniszter válaszolt több felvetett kér­désre és javaslatra, majd Halász Péter föld­művelésügyi miniszterhelyettes összefoglalta az értekezlet eredményeit. (MTI) Sztahanovista főmérnök-képviselő és sztahanovista frontmesterekszocialista békevédelmi szerződése As új gttpszíf/azdasáf/i sauhvitt bér­eh nrstrúf/fps értekeslete Vas Istvánná elvtársnő­ a rádióban üdvözölte a magyar gyermekeket A nemzetközi gyermeknap alkalmából Vass Istvánná elvtársnő, az MNDSZ főtitkárai va­sárnap reggel rádióbeszédben üdvözölte a gyermekeket. Bevezetőjében arra emlékezte­tett, hogy a világon­­még sok-sok gyermek nem él úgy, olyan boldogan,­­ mint a magyar gyermekek. Koreában mindennap sok gyermeket ölnek meg az amerikai bombák,. Jugoszláviában a gyermekek százezrei bo­­lyonganak hajléktalanul: éhség, betegség, nyomorúság az osztályrésze a­ kapitalista or­szágokban gyermekek millióinak. Ezekben, az országokban csak hírből ismerik azt a boldog, szép életet, amelyet a Szovjetunióban és a Szovjetunió által felszabadított orszá­gokban biztosítanak az «élet virágainak», a gyermekeknek. Ezután arról beszélt, milyen sokat vár né­pünk a más gyermekektől. Nagy terveink, or­szágunk építői ők. Legyenek szerető gyerme­kei szüleiknek, tanuljanak jól, ez most’a leg­főbb kötelességük. Kövessék mindenben a szovjet gyermekek példáját, soha ne feledkez­zenek el kis pajtásaikról az egész világon. Sze­ressék _egész­ szívükkel, akiknek a hazai fel­virágzását köszönhetik, a nagy Szovjetuniót, Sztálin népét és az egész magyar nép drága édesapját, Rákosi elvtársat. Tapasztalatcsere-értekezletet tartanak a termelőcsoportok építési brigádvezetői Május 22 óta azoknál a­ termelő­csoportok­­nál, ahol nagyobbszabású építkezések foly­nak, tapasztalatcsere-értekezleteket tartanak. Ezeken a­ megbeszéléseken az elnök és az építkezési brigád vezetője bemutatja az új épületeket, elmondja a látogatóiknak, hogy milyen anyag felhasználásával készítették el azokat. A jó munkamódszereiket, a a helyes munkaszervezési módokat így a többi terme­lőcsoport is fel tud­ja használni. (MTI) Vasárnap délelőtt Arany­ Janus-em­lékk­iállítás nyílt Nagykörösön A nagykőrösi Arany János Múzeumban va­sárnap reggel ünnepélyes külsőségek között Arany János-emlékkiáll­ítás nyílt meg. A kitűnően összeválogatott kéziratok, raj­zok, fényképek, Arany műveinek korabeli ki­adásai hű képet adnak a nagy költő munkás­ságáról, életéről, elsősorban a Nagykőrösön töltött évekkel kapcsolatban. Rögtön a bejáratnál az asztalon térkén fek­szik, milyen volt Nagykőrös 1851 — 1860 kö­zött. Hol lakott, tanított, dolgozott Arany. Egyik leghíresebb, Nagykőrösön írt versének, «A vén gulyás»-nak fotókópiája mellett egy­kori újsághír Csonkás Márton 100 esztendős gulyás temetéséről. Petőfi és Arany forró barátságát idézik egymáshoz írt leveleik, Petőfi rajzai, Arany János Petőfihez írt verseinek fotókópiái. Lát­ható «A szegény jobbágy* című versének első lenyomata, a Toldi kéziratának utolsó lapja. Rendkívül érdekes Arany János a: «Szabadság Zengő Hárfája* című műve. A cím alatt év­szám: 1848. Ez a mű nevelő, lelkesítő költe­ményeket tartalmaz, melyeket Arany, a sza­badságharc korának fiataljai részére irt. Ott látható «Gogol A Miklós beszélyé»-nek, «A» köpönyegének a fordítása, Arany népdal­­gyűjteményének egy lapja. Fényképek sora­koznak a falon: Arany Jánosnak és családjá­nak képei. Az egykori kiadványok mellett ott láthatók Arany János műveinek mai kiadá­sai is. Az emlékkiállítást már az első nap nagyon sokan keresték fel a város dolgozói és ta­nuló fiataljai közül. (MTI) Csehszlovák zenei hét a rádióban A csehszlovák zeneművészet megünneplé­sére készül a magyar rádió. A hétfőn — jú­nius 1-én — kezdődő csehszlovák zenei hét műsorai a csehszlovák zene történelmi ha­gyományai mellett azt is bemutatják, milyen fúj zeneműveket alkottak a baráti csehszlovák nép zeneszerzői az elmúlt év folyamán. (MTI) 164 idény­ napközi segíti a szabolcs­­megyei asszonyok munkáját Szabolcs megyében kora tavaszal néhány termelőszövetkezetben elhatározták az asszo­nyok, hogy minél többek­ bekapcsolódnak a termelőmunkába, különösen a növényápolás­ba és a betakarításba­. A megye asszonyainak munkáját segíti, hogy az idén a megye min­den olyan községében, ahol nincs állandó napköziotthon, megszervezik az idény-nap­köziotthonokat. A nyáron 164 helyen lesz Szabolcs megyében idény-napköziott­hon. Ezek a napköziotthonok tavaly még csak két hónapig működtek. Idén igen sok már há­romhónapos lesz. (MTI) A tüzelőanyag-beszerzés zavartalanságának biztosítására kibővítik a TÜKER fiókhálózatát Május 25-én jelent meg a TÜKER-hitel­­akció megszűnéséről szóló minisztertanácsi határozat. Azóta már a TÜKER-telepeken és kiskereskedelmi boltjaiban árusítják a tüzelőanyagot. A vásárlás és szállítás za­vartalan lebonyolítása érdekében a TÜKER kibővíti fiókhálózatát. Budapest­­területén 350 TÜKER-fiók áll a vásárlók rendelkezé­sére. A fiókok számát a nyár folyamán 500-ra, ősszel pedig 800-ra emelik. A TÜKER telepein és kiskereskedelmi boltjaiban a szükségletet bőven kielégítő, nagymennyiségű tüzelőanyag áll a dolgozók rendelkezésére. A kitűnő minőségű, kevert háztartási szenet leszállított áron vásárol­hatják a dolgozók. A kiskereskedelmi üzle­tekben a háztartási szén ára 32,70 forint helyett 27, a TÜKER-telepeken pedig 24,70 forint helyett 22 forint. A Német­­Demokra­tikus Köztársaságból érkezett brikett és pécsi szénbrikett is kapható. Kisebb tételű tüzelőanyag bármelyik tüzelő­­fajtából a TÜKER kiskereskedelmi boltjai­ban vásárolható. Öt mázsán felüli vásárlás-­­­nál a lakóhelyhez legközelebb eső TOKER- fiókban kell megrendelni a tüzelőt. A fiók utalványt ad, ezt a TOKER-telepen lehet beváltani, ahonnét hazaszállítják a tüzelőt. Szovjet tapasztalatok alapján új módszert vezetnek be élelmiszercikkek árusítására a fővárosi piacokon Szovjet tapasztalatok alapján a budapesti piacok csarnokaiban a budapesti városi ta­nács új rendszert vezet be. Az őstermelők az árusítás kezdetekor tiszta, fehér kötényt, tö­rülközőt — az asszonyok főkötőt — kapnak a piacigazgatóságtól. Ugyanakkor tálakat, tányérokat bocsátanak az árusítók rendelke­zésére a tejtermék, gyümölcs, hús elhelyezé­sére. Az asztalokat, elárusító pultokat köny­­nyen mosható viaszosvászonnal terítik le. Szombaton a Garai­ téri piac csarnokában vezették be az új rendszert, de rövidesen a főváros többi piacán is meghonosítják. (MTI) A nagy építkezésekre kiküldött szerelők, vasipari dolgozók versenyéről A sztalinvárosi nagykohó építkezésének tapasztalatai A sztálinvárosi nagykohó mielőbbi fel­építése — országos jelentőségű ügy. «A vaskohászat fejlesztésének gyors üteme meg­követeli ■— mondotta Rákosi elvtárs , hogy mielőbb üzembe helyezzük a Sztálin Kos­­mátt. Azt jelenti majd ez, hogy 30 száza­lékkal emelkedik nyersvastermelésünk, több traktorunk és építőipari gépünk, több moz­­donyunk és szénkombájnunk, szövő- és esztergagépünk, hajónk és autóbuszunk lesz. A nagykohó építőire valóban állnak a köz­mondás szavai: kétszer ad, ki gyorsan ad! A verseny helyzete A nagykohó műszaki vezetői s a dolgo­zók legjobbjai akadályt nem ismerve, erejü­ket nem kímélve küzdenek a kohó mielőbbi felépítéséért. Szép számmal találni köztük kitüntetett mérnököket, sztahanovistákat. A kohó szakmunkásai közül négyen viselik a „szakma legjobbja a büszke címet, ketten pe­dig, Claus Alajos kohómérnök és Márk János hegesztő — a Kossuth-díj zöld babér­­koszorúját. A műszaki vezetők sikerrel birkóztak meg a legbonyolultabb technikai problémákkal. Tarján László, a Mélyalapozó Vállalat fő­mérnöke és társai kiváló eredményeket ér­tek el a ta­lajtömörítésnél. Mihály János fő­­szerelő és Palágyi Pál mérnök hazánkban eddig nem ismert módszerrel egy darabban emelték helyére a 36 tonnás ferde­ felvonót, s ezzel rengeteg állványanyagot takarítottak meg. A dolgozók a legnehezebb körülmények között is helytálltak. Horváth Zoltán kiváló szerelőbrigádja például akrobata-ügyességgel dolgozott, sokszor nagy szélben, hóviharban is. Különösnek hat ezek után, hogy a sztálin­­városi nagykohón még sincs eleven verseny, hogy kiváló szerelők és brigádok maradnak kívül a békeversenyin. A DIMAVAG kiren­deltségénél — a vezetők szerint — még csak most szervezik a versenyt. A Cső és Erőmű Szerelő Vállalat kirendeltségének egyik leg­jobb brigádja, a Karancs Józsefé sem ver­senyez, mert nem kap ehhez kellő útmuta­tást, segítséget. A l­áng­gyári kirendeltség 240 dolgozója közül még senki sem tett fel­ajánlást. A kohóépítkezés sajátos vonásai Egyesek szerint a verseny hiányosságai a kohóépítés sajátos voltából erednek. Külön­féle szakmunkások tarka serege munkálko­dik itt: kubikosok, vasszerelők, ácsok, beto­nozók, lakatosok, hegesztők, kőművesek, vil­lanyszerelők és gépszerelők. Csaknem húsz önálló vállalati kirendeltség dolgozik a ko­hón. Nem könnyű őket megtalálni sem: egyikük a kohóigazgatóság emeletén székel, a másik valahol az érctéren, a harmadik a martinműnél, a negyedik az erőmű mögött. Emennek többszáz dolgozója van, amannak alig egy tucat. Emez még alig egy hete dolgozik Sztálnvárosban, amaz január, feb­ruár óta és már éppen szedelőzködik. Négy kirendeltségnek önálló pártszervezete van, de akadnak olyanok is, ahol még egy nép­nevelőt, szakszervezeti bizalmit sem találni. Valóban sajátos építkezés a nagykohó. De építőmunkánk jelenlegi szakaszán nem egyedülálló, hanem inkább mindennapos je­lenség az, hogy valahol — ahol röviddel előbb még pusztaság, szántóföld, vagy er­dőség volt — különféle szakmunkások, szá­mos üzem küldötte seregük össze és dol­gozik ott hosszabb-rövidebb ideig. Ilyen körülmények között persze nem könnyű a verseny szervezése. A kirendeltsé­gek közül az egyik jön, a másik távozik, sokszor anélkül, hogy bárki is felfigyelne rájuk. Pedig ezek a­­vándorú­ szerelők kü­lönös figyelmet érdemelnek, hiszen rendsze­rint az üzemek java szakmunkásaiból tobor­­zsódnak, tehát jó szakemberek már akkor, mikor megkezdik az országjárást. A külső sze­reléseken eltöltött hónapok, évek tovább gyara­pítják tudásukat, tapasztalataikat, szakmai­lag egyre jobban kipallérozódnak, szakmá­juk mestereivé válnak. Megfordulnak ha­zánk legnagyobb, legkorszerűbb üzemeiben, új szocialista városainkban, hatalmas épít­kezéseinken, a szocialista kultúra és tech­nika új nagy gócpontjain, olykor a baráti népi demokratikus országokba is eljutnak. Megismerhetik alkotómunkánk roppant mé­reteit, távlatait és összefüggéseit. Azt lehetne várni, hogy nagy építkezéseinknek politikailag is ők a legfejlettebb dolgozói. Nekik kellene lángoló hazaszeretetre nevelni, s versenyre buzdítani az építkezés minden dolgozóját. Sajnos, ez nincs így. Ellenkezőleg. Építke­zéseinken éppen ezek az országjáró szere­lők a legelmaradottabbak. Azért talán, mert mindig sürgős munkákon dolgoznak és nem érnek rá egyébbel foglalkozni? Vagy mert örökösen vándorolnak egyik helyről a má­sikra? Az igazság az: nem törődnek velük, nem fordítanak kellő gondot rájuk! Az üze­mek párt- és tömegszervezetei valahogy úgy vélekednek: kiküldtük őket külső szere­lésre, messzire vannak tőlünk, tehát leve­hetjük róluk a kezünket. Nagy építkezéseink párt- és tömegszervezeti vezetői viszont úgy érzik: nem hozzájuk tartoznak, nem az ő embereik és különben sem érdemes «baj­lódni» velük, pár nap, pár hét múlva úgyis tovább mennek. Csakhogy ezek a vándorszerelők sokhelyütt töltenek pár napot, hetet, hónapot. Mi lesz velük, ha­ mindenütt így vélekednek róluk? Elkerülhetetlenül elmaradnak a többiektől. Várjon belenyugodhatunk-e ebbe? — Legalább arra lenne mód, hogy részt­­vegyünk valamelyik helybeli, sztálinvárosi pártszervezet taggyűlésén! — mondta Vár­szegi Béla elvtárs, diósgyőri szerelő. Várszegi elvtárs — hibáján kívül — két éve nem volt egyetlen taggyűlésen, pártna­pon sem, a ver­senyből sem veszi ki megfelelően a maga ré­szét. Nem versenyez Tóth Ferenc, kiváló he­gesztő sem és senki nem világosítja fel ar­ról, hogyan kapcsolódhatna be a versenybe. A szerelőket kiküldő üzemek s nagy épít­kezéseink párt- és tömegszervezeteinek fel kell figyelniök ezekre a jelenségekre. Nem tűrhetjük tovább azt a visszás helyzetet, hogy békeműveink kiváló szerelői, szakmunkásai visszamaradjanak a fejlődésben! Különösen sürgős az intézkedés a Sztálin városi nagy­kohón; a kérdés megoldásai a verseny fellen­dítésének egyik fő feltétele. A sztálin­ városi pártbizottság a nagykohó jelentőségére való tekintettel pártszervezet küldött ki az itteni pártmunka és verseny­­szervezés súlyos hiányosságainak felszámolá­sára. A városi pártbizottság­­elismerte, hogy a nagykohónál sajátos a helyzet, s ezért itt a munkaverseny szervezésének új formáit kell kidolgozni. De az erről szóló határozat sem­mitmondó volt, nem jelölte meg konkréten a megoldást. Az általános határozat így papi á­ron maradt, semmi sem valósult meg belőle. A kiküldött pártszervező által elért kezdeti eredményeket viszont erősen túlértékelte a pártbizottság. A vállalatok közötti verseny Mi hát a tennivaló, hogy izzó szocialista munkaversenyre mozgósítsuk a kohó minden egyes építőjét? Vegyük sorra a fontosabb feladatokat. A verseny központjába a vállalatok közötti versenyt kell tenni. A versenynek ez a for­­mája komolyan bevált annak idején Diósgyő-ö­rött, a nagykohó építkezésénél. A sztálinvá­­rosi nagykohót építő üzemek kirendeltségei között jelenleg is folyik ugyan valamiféle «verseny», de ez nem lépi túl az irodalatokat. _— A mi kirendeltségünk is versenyez a többivel! — mondta Bárány Benjámin, a Cső- és Erőmű Szerelő Vállalat kirendeltsé­gének vezetője. De a csoport dolgozói szinte semmit sem tudnak erről. Iker Béla brigád­­vezető például határozottan állította, hogy nem állnak versenyben más csoportokkal. Vé­gül Bárány Benjámin is elismerte: «jó ver­seny abból áll, hogy havonta megadjuk a kohó int­ézős­égnek az elért eredményeket». Szerencsére­­ az effajta «versenytől» füg­getlenül — a dolgozókban fel-fellobban az üzemi büszkeség és a vetélkedés szelleme. Az üzem a mi munkásaink számára a haza egyik drága darabkája­, szakmai tudásuk fej­lesztője; az üzem megszokott környezete, termelési harcokban összeforrott közössége üzemi dolgozóink számára csaknem egyér­­telmű az otthon fogalmával. Az üzem hír­neve rangot jelent az ő számukra is. Ez az alapja az egészséges üzemi patriotizmusnak. Természetes, ha valamelyik építkezésünkön összekerülnek olyan hírneves üzemek, mint a MÁVAG, a diósgyőri DIMAVAG, a Láng­­gyár, az Április 4 Gépgyár dolgozói, fellob­­ban közöttük a vetélkedés, így van ez a sztálinvárosi nagykohón is. A­ Vegyipari Gép- és Radiátorgyár kirendelt­sége egy ideig utolsó helyen állt. De a dol­gozók restelték ezt és keményen megragad­ták a munkát — a­ harmadik helyre törtek fel. És ez nem egyedülálló példa. Építsenek hát bátran népnevelőink az üzemi patriotiz­­musra! Szítsák magasra­ az üzemek közti ver­seny tüzét. Ki állja meg jobban helyét a sztálinvárosi kohóépítés nagyszerű munkájá­ban: a mélyalapozók, a MÁVAG-szerelők, a vaskohászati kemenceépítők, vagy a Radiá­­tor-gyárbeliek? Szoros kapcsolatot a kiküldő üzemmel! Az üzemek közötti verseny megszervezése, a kohó valamennyi dolgozójának versenybe állítása nem könnyű feladat — tömegmére­tekben folyó szívós felvilágosító munkát igé­nyel. A pártszervező egymaga nem birkóz­hat meg ezzel s a többi feladattal. Gyűjtsön hát aktivistákat maga köré s lássa el őket rendszeres pártmegbizatásokkal. Nevelje, akti­vizálja a pártmegbizatásokon keresztül is a kohó pártmunkásait, kommunistáit. A pártszervezetnek szüntelenül figyelem­mel kell kísérnie minden egyes kirendeltség életét, fejlődését. A sztálinvárosi nagykohó­nál, ahol állandóan cserélődnek a dolgozók, különösen nagy jelentősége van annak, hogy a pártszervező már az új csoportok érkezte­­kor ismerje összetételüket. Tudnia kell, hány kommunista van az újonnan jöttek között, kik azok, akikre bizton támaszkodhat. Ezért a legszorosabban együtt kell dolgoznia a cso­portokat kiküldő üzemek pártszervezeteivel. Kölcsönösen segíteniük, tájékoztatniuk kell egymást a kohóra küldött káderekről­ és azok fejlődéséről. Sürgősen fel kell számolni azt a közöm­bösséget, nemtörődömséget, amelyet egyik­másik vállalatnál tanúsítanak a kiküldött szerelőkkel szemben. Tekintsék őket követük­nek, képviselőjüknek, akiknek jó vagy rossz munkája az üzem hírnevét, tekintélyét csor­bítja vagy öregbíti. Kísérjék féltő figyelem­mel a sztálinvárosi nagykohón dolgozó kép­viselőiket a vállalatok! Tudakolják meg eredményeiket napról napra és vigyék az üzem nyilvánossága elé. Hadd lássa min­denki, méltón képviselik-e a gyárat. De hadd tudják, érezzék a kiküldött szerelők is, hogy üzemük egy pillanatra sem feledkezik meg róluk. Ha — mondjuk — egy MÁVAG- vagy Láng-gyári szerelő nem végzi munkáját ki­fogástalanul, számoljon azzal, hogy hazul­ról figyelmeztetik: ne hozz szégyent az üze­medre! Tudja azt is: ha jól dolgozik és szép eredményt ér el, akkor otthon a dicsőség­­táblán szerepel a neve. A népnevelőmunkáról A dolgozók viszonylag gyors cserélődése mellett még egy körülmény nehezíti a nagy­­kohón a verseny szervezését: a dolgozók szétszórtan, egymástól távol végzik munká­jukat, gyakran cserélik munkahelyüket. Az építkezés meglehetősen nagy területen folyik, s az egyetlen hely, ahol biztosan meg lehet találni és együtt lehet találni őket — a szál­lás. Éppen ezért különös figyelmet kell for­dítani a szállásagitációra. A Mélyalapozó Vállalat pártbizottsága kezdeményezően lé­pett fel ezen a téren. De a szállásaszitáció nem volt elég konkrét, személyhez szóló, nem kapcsolódott eléggé szorosan a versenyhez. Rendszeressé kell tenni, mert kell javítani a szerelők közötti szállásagitációt. Adjon ehhez hathatós támogatást a városi pártbizottság is, küldje segítségül a legjobb sztálinvárosi népnevelőket. De nemcsak a­ szállásokon , a munkahe­lyeken­ is szüntelenül folynia­ kell a lelkes népnevelőmunkának. A meggyőzésnek, a dol­gozók mozgósításának hatalmas fegyverei vannak a sztálinvárosi nagykohó népnevelői­nek kezében. A népnevelők legjobb érvei ott nőnek ki, a­ földből, ragyogó alkotások for­májában, saját munkájuk eredményeként. Miért nem beszélnek a népnevelők nagyszerű­ eredményeinkről s a szemük előtt erősödő, fejlődő szocialista hazáról, amelynek a Sztálin Vasmű is egyik fontos pillére lesz? Miért nem ébresztik fel a népnevelők a kohó minden egyes építőjében az alkotói büszke­ség érzését? Hazánknak, rohamosan fejlődő iparunknak mind több és több vasra­, acélra, szerszámra, gépre van szüksége. Felbecsülhetetlenül so­kat jelent hát minden egyes nap, amivel ha­­marébb készül el a sztálinvárosi nagykohó. Erre gondoljanak a népnevelők, a kohóépít­kezés kommunistái, s mozgósítsák izzó ver­senyre a kohó minden dolgozóját. Kolozsvári Endre Sokezer dolgozó tekintette meg a ..Drága kincsünk a gyermek“­kiállításokat «Drága kincsünk a gyermek» címmel nagy­sikerű képkiállításokat rendeztek több vidéki városban. A kiállításokat, amelyek hűen tük­rözik államunk szerető gondoskodását a gyer­mekekről, a dolgozók tízezeret keresték fel.­ Miskolcon, a­ városi tanács nagytermében április 30-tól május 27-ig 6800 látogatója volt a képkiállításnak. Kecskeméten három hét alatt nyolcezer, Kiskunfélegyházán pedig egy hét alatt kétezer látogató tekintette meg a kiállítást. Nagy sikere van a helyi­ anyag­gal kiegészített kiállításnak Pápán is, az új járási kultúrház dísztermében. A kaposvári Béke-szállóban május 1-től 20-ig csaknem ki­lencezren nézték meg a kiállítást. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban 1600 dolgozó tekintette meg a kiállítást, ame­lyet több szekszárdi képzőművész gyermek­fejek rajzolásával tett még kedvesebbé. Sal­gótarjánban április 30-tól május 18-ig hat­ezren látták a kiállítást. (MTI)

Next