Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)

1953-06-13 / 164. szám

. _________________ A szentendrei járásban a minapi nagy esőzés idején egy hegyipatak kiáradt medré­ből. A járási pártbizottság tagjai éjt nappá téve dolgoztak, segítették, szervezték a dol­gozó parasztok munkáját, hogy elkészüljön a gát, nehogy egy újabb felhőszakadás is­mét kárt okozzon. Aligha van Pest megyében olyan pártfunk­­cionárius, olyan kommunista, aki hasonló esetben máskép cselekednék. Melyik kom­munista gondolna pihenésre, ne szedné ösz­­­sze minden erejét, ne vetné latba minden tudását, tapasztalatát, ha akár csak­ néhány dolgozó paraszt földjét vízár fenyegeti? Melyik kommunistának lehet közömbös a dolgozó parasztok termése, jóléte, az or­szág ellátása? Ha vízár vagy tűz fenyegeti — talpra ül mindenki. De van nagyobb «farkasa» is a termésnek, a dolgozó parasztok kamrájá­nak, az ország élelmének: a gyom. Ezer­­szer annyi kárt tesz, mint a vízár! Felére, harmadára, dézsmálhatja millió holdali termését — ha hagyják! Ha­­ nem kezdenek ellene kíméletlen irtóháborút — ha nem is tűzzel, de­­ vassal: kapák, kulti­­vátorok, ekekapák vasával. A pestmegyei pártbizottság, a járási párt­­bizottságok és a községi­­pártszervezetek egy része eddig mégsem harcolt jól e gyomok sírén, a bő termésért. Június 5-ig­ a megyé­ben még a 60 százalékát sem végezték el a június 10-ig esedékes növényápolásnak. Ez a súlyos elmaradás komolyan veszélyezteti a termést. Közeleg az aratás — alig két hét múlva már ez foglal le úgyszólván minden erőt. A növényápolás mostani késlekedése miatt holdamként több mázsával csökkenhet a termés. A megyében soktízezernyi mázsa terményt fenyeget veszély! Ezért, s a munka azonnali meggyorsításáért — a tanácsokon kívül — a megyei pártbizottság, a járási bi­zottságok és a községi pártszervezetek a fe­lelősek. Pest megyében az elmaradás fő oka: a politikai tömegmunka,­­a felvilágosító mun­ka gyengesége. A választások a politikai aktivitás hatal­mas, eddig soha nem tapasztalt erősödését hozták Pest megyében is. Mi az oka annak, hogy alig néhány héttel utóbb ilyen nagy visszaesés van? A megyei pártbizottság — helyesen — már a választás másnapján értékelte az ered­ményeket, a politikai munka egyes módsze­reinek hatását és állást foglalt e tapasztalatok hasznosítása mellett a soron lévő feladatok megoldásában. A megyebizottság értékelését megvitatták és a maguk munkáját, feladatait elemezték a járási pártbizottságok is. A válasz­tás tapasztalatait a legtöbb járásban, község­ben ennek ellenére sem használják fel a gyakorlati munkában. A megyei pártbizott­ság nem tett hathatós intézkedéseket a­ meg­­pihenés, a megnyugvás hangulata ellen. Meg­elégedett azzal, hogy megállapította, mi a­ feladat, de nem sikerült megértetnie a járási párbizottságokkal, hogy a választás tapasz­talatait, lendületét azonnal fel kell használni a növényápolás és a szénabetakarítás meg­gyorsítására. A megyei pártbizottság nem dolgozott ki külön­­tervet a növényápolással kapcsolatos tömegmunkára. A járási pártbizottságok sem veszítettek ilyen tervet és nem is kérték tő­lük számon, hogy mit tettek a növényápolás sikeréért. Jellemző példa erre a­ járási agit­prop. titkárok 8-án tartott megyei értekez­­ete, amelynek egyik fő pontja a növényápo­lás volt. Az értekezleten részt vett és fel­szólalt Göblyös elvtárs, a monori járási pártbizottság agit.-prop. titkára is. Göblyös elvtárs 9-én, tehát egy nappal az értekezlet után nem tudta, hogy járása a június 5-i ér­tékelés szerint utolsó a növényápolásban. Nem tudta, hogy a járás községei közül me­lyik áll jól és melyik rosszul, nem tudott fel­világosítást adni arról, hogy hol, hogyan dol­gozik a népnevelőgárda, hány kisgyűlést tartottak, milyen ellenérvekkel találkoz­tak a népnevelők. A megyei pártbizottságon mindezt nem kérték tőle számon. Más szempontból is jellegzetesen meg­mutatja a monori járás helyzete a megyei pártbizottság munkájának gyengéit. A június 5-i értékelés szerint a monori járás végzi a legrosszabbul a növényápolást a megyében. S ez az egyik legfőbb mezőgazdasági ’járás­, amelynek munkája erősen kihat az­ egész megye eredményeire. A megyei pártbizottság ennek ellenére sem foglalkozott külön a járás helyzetével, nem adott a járási bizottságnak fokozott segítséget, nem vizsgálta meg a munkát, nem számoltatta be a vezetőket, s nem intézkedett, hogy rendszeresebbé, s ma­gasabb színvonalúvá váljék a tömegek kö­zött a növényápolás sikeréért végzett munka. A megyei pártbizottság a választás tapasz­talatainak értékelésekor hangsúlyozta: a si­ker egyik alapja az volt, hogy a megyebizott­ság és a­ járási bizottságok, a helyi pártszer­vezetek kidolgozták az agitáció főbb érveit. A megyei pártbizottság megállapította, hogy ezt a módszert továbbra is alkalmazni kell. A he­lyes elvet azonban nem váltották következete­sen valóra. A budai járásban, Pátyon a köz­ség párttitkára, I­lles elvtárs például így szá­mol be arról, milyen útmutatást adott a nép­nevelőiknek: «Megmagyaráztuk, hogy a ka­pálás hasznos, növeli a termést. Nemcsak ke­nyér kell a jó élethez, hanem például kuko­rica is, mert abból lesz a szalonna». Az ilyen «érvek» — édeskeveset érnek. A dolgozó parasztok mindezt jól tudják. A pártszerve­zeteknek ki kell kutatniuk az elmaradás, a késés okát, s ehhez kell szabni az érveket. Pátyon például a termelőszövetkezetben azért halad lassan a növényápolás, mert a tagok egy része úgy véli: jó lesz a­ termés, úgy is megég a család, ha az asszony nem dolgozik. Nyilvánvalóan fel kellett volna hívni a nép­nevelők figyelmét, hogy itt a nők lebecsülé­séről, arról a maradi felfogásról van szó, hogy nőnek a tűzhely mellett a helyek. A népnevelőknek ilyen esetben elsősorban az asszonyokhoz kell fordulniuk, hogy megér­tessék velük: az ilyen nézet sértő rájuk nézve és a termelőszövetkezet, az ország számít az ő munkájukra is. Más példa is rár arra, hogy a pest megyei pártszervezetek jelentős része — s maga a megyei bizottság is — elmulasztották a hely­zet mindennapos, mélyreható politikai elem­zését, s ennek alapján a helyes érvek­­ kidol­gozását. A megye sok termelőszövetkezeté­ben viszonylag nagy földterület jut egy-egy tagra. A sok föld megművelésében nagy se­gítséget jelent, hogy a legtöbb helyen a ka­pások területét felosztották a tagok között. Sok helyen ennek ellenére sem megy jól a növényápolás: a tagok egy része ugyan gon­dosan elvégzi az ő területén a munkát, más része azonban hanyagul dolgozik. Ez meg­mutatja, hogy a terület felosztása — önma­gában véve nem csodaszer. Ezzel kapcsolat­ban is elengedhetetlen a felvilágosító, meg­győző munka, s megfelelő érvek kidolgozása. A választás azért is nagy fejlődést hozott a politikai munkában, mert szilárdan «hely­hez kötötték» a népnevelőket, hogy rendsze­resen­­ ugyanazokkal foglalkozzanak. Ezzel kapcsolatban is megmutatkozik azonban Pest megyében az a veszély, hogy a pártszerveze­tek egy része azt hiszi: most már minden megy magától, s elmulasztjuk a népnevelők konkrét irányítását. A begyűjtésben elmaradot­tak nevét most is rendszeresen átadják a nép­nevelőknek, de ugyanezt feleslegesnek tartják a növényápolásban késlekedőkkel. Úgy vélik, hogy a népnevelő amúgy is­ látja, ha igazol a föld és figyelmeztetés nélkül is felkeresi azt a dolgozó parasztot,, akivel egyébként is foglalkozik. Ez nem mindig van így. A késlekedők nevét nemcsak azért kell meg­adni, hogy a népnevelő megtudja, ki késik, hanem azért is, hogy érezze: ez pártmegbizatás és felelős azért, hogy annak a dolgozó parasztnak, akivel ő foglalkozik, ne legyen gyomos a földje. A pest megyei pártszervezetek a növény­­ápolás késedelmének leküzdésére nem moz­gósították kellőkép a kommunistákat sem, nem építettek kellően a példamutatás nagy erejére. A «Szabad Nép» május 30-i vezér­cikke felszólította a pártszervezeteket arra,­ hogy ahol elmaradtak a növényápolással, hívják össze a kommunista aktívát, sőt, ha kell, rendkívüli taggyűlést tartsanak és mozgósítsanak példaadásra, a tömegek kö­zötti munkára minden falun dolgozó kom­munistát. A pest megyei pártszervezetek nem fogadták meg ezt a figyelmeztetést. Ez is oka annak, hogy a munka csak a legutóbbi napokban kapott új lendületet. Elmulasz­tották azt is, hogy a párt előtt felelősségre vonják azokat a kommunistákat, akik nem tartják be a párt és a kormány határoza­tait, késlekednek. Pest megye rendszerint a jobbak között halad a megyék versenyében. Most sincs ép­pen a legutolsó helyen. A megye pártszerve­zetei, nem egyszer megmutatták, hogy képe­sek a dolgozó tömegek lelkesítésére, mozgó­sítására Most is nem egy helyen jól dolgo­zik a pártszervezet. A dunabogáányi termelő­szövetkezetben például a pártszervezet kezde­ményezésére a versenytáblán dicsérik meg a legjobbakat. A táblára írják azt is, hogy azokat, akik el-elmaradoznak a munkából, a tagság közös akarata alapján munkaegys­ég­­levonással büntették. Sok helyen azzal segí­tik elő a munkát, hogy az állatgondozóknak, az építőbrigád tagjainak is adtak valamennyi kapásterületet egyéni művelésre. Most sok községben, így különösen Zsámbokon, Valkón,­­Túrán, s a gödöllői és a nagykátai járás több községében új, lelkes mozgalom indult: a dolgozó parasztok a Béke­ Világtanácsnak a­ megyébe látogató tagjait «tiszta földdel» akarják fogadni. Ezeken a helyeken a határ néhol szinte feketévik a földeken dolgozó pa­rasztoktól. Az utóbbi néhány napban a megyében történt is bizonyos­ előrehaladás: a­ legfris­sebb, 10-i jelentés szerint 71,6 százalékra növekedett a megye teljesítménye és a szobi járás már megközelítette a 100 százalékot. De még mindig súlyos az elmaradás. Ha azonban következetesen megvalósítják és továbbfejlesztik az utóbbi napok helyes intéz­kedéseit, fellendítik a politikai tömegmunkát, akkor az aratásig pótolhatják az eddigi mu­lasztást, elérhetik, hogy mindenütt rég nem látott, gazdag termést hozzanak a kapásnö­vények is. PÁRT­­IS PÁRTÉPÍTÉS * A növényápolás meggyorsításának fő feltétele Pest megyében: a politikai tömegmunka megjavítása A jéró pártoktatási év gondos előkészításáért­ ­ kommunista páriok elsősorban annak kö­szönhetik történelmi győzelmeiket, hogy a marxizmus-leninizmus biztos iránytűje sze­rint cselekednek, hogy a forradalmi elmélet szellemében nevelik tagjaikat. Amarxizmus­­leninizmu® minél tökéletesebb elsajátítása növeli párttagjaink és tagjelöltjeink politi­kai tisztánlátását, csak az elmélet birtoká­ban igazodhatnak el a nemzetközi helyzet és a szocializmus építésének bonyolult kér­déseiben. A marxizmus-leninizmus a cél világos ismeretével, a biztos győzelem tu­datával fegyverzi fel a kommunistákat é­s ezzel­­elvhűségre, harcosságra, minden kö­rülmények közötti helytállásra neveli őket. Az elmélet, amely magába sűríti a nemzet­közi munkásmozgalom óriási gyakorlati ta­pasztalatát, előre segít a célhoz vezető úton, a napi feladatok következetes meg­valósításában. Ezért mondotta Malenkov elvtárs: «A párttagok és tagjelöltek politi­kai képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele annak,hogy növekedjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy a párttagok tömegei tovább aktivizálódjanak és javuljon a pártszervezetek munkája». A most befejeződő pártoktatási évben párt­tagságunknak több mint fele tanulmányozná a marxizmus-leninizmus legfőbb kérdéseit, klasszikusaink tanításait. A pártoktatás részvevői megismerkedtek az SZKP XIX.­­ kongresszusa történelmi jelentőségű anyagá­val, a magasabb fokú tanfolyamok hallgatói pedig Sztálin elvtárs «A szocializmus köz­­gazdasági problémái a Szovjetunióban» cí­mű zseniális művével. Mindez jelentősen hozzájárult a kommunisták eszmei-politikai fejlődéséhez, egész párttagságunk színvona­lának emelkedéséhez, a pártszervezetek harc­­képességének fokozódásához, növelte a kom­munisták felelősségérzetét, aktivitását, széle­sítette és elmélyítette a bírálatot és önbírá­­latot. Mindennek nagy szerepe volt a félévi terv teljesítéséért, a tavaszi mezőgazdasági munkák jó elvégzéséért folyó harcunk sike­rében. Pártszervezeteinkre most az a­ felelősségteljes, nagy feladat hárul, hogy biztosítsák az idei pártoktatási év magas színvonalú befejezését és haladéktalanul hozzálássanak a jövő évad előkészítéséhez. Az­ évzárás gondos, igényes megszervezése komolyan segíti az új pártok­tatási év előkészületeit: pártszervezeteink most számos, jövőre jól hasznosítható tapasztalatot szereznek, a­ propagandistákkal és a hallga­tókkal való alaposabb foglalkozás megköny­­nyíti kiválogatásukat, illetve beosztásukat az új tanévre. Ha most, az ismétléseknél, az összefoglalóknál, a még hátralévő anyagok tanulmányozásánál emeljük a színvonalat , a következő pártoktatási évet magasabb lö­kön kezdhetjük meg. Márpedig az ideológiai színvonal emelése: ez az 1953-1954-es párt­­oktatási év fő feladata. A legfontosabb eszköz ehhez Sztálin elv­társ utolsó művének és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának elmélyült tanulmá­nyozása, e tanítások érvényesítése egész pártoktatásunkban. A sztálini mű és a kon­gresszus útmutatásai egész propagandamun­kánk vezérfonala; felmérhetetlen segítséget adnak ahhoz, hogy párttagságunkat öntu­dato­­sabbá,­ példamutatóbbá, harcosabbá neveljük, felvértezzük a napi harcok sikeres megvívá­sához elengedhetetlen elméleti tudással, a pártépítés, "a politikai gazdaságtan és a nemzetközi kérdések mélyebb ismeretével. A jövő pártoktatási évben tanítjuk első ízben a mi pártunk történetét; új, nagyjelentőségű forrása lesz­ ez párttagságunk kommunista, hazafias nevelésének. Az eddiginél lényege­sebben többen ismerkednek meg a proletár­forradalomnak és a szocializmus építésének tankönyve, a sztálini párttörténet tanítá­saival. Mindez jelentősen emeli pártoktatá­­sunk eszmei színvonalát. De pártszervezeteinknek, a pártbizottsá­goknak és alapszervezeti vezetőségeknek egy sor intézkedéssel kell biztosítaniuk, hogy ezeket valóban magas színvonalon tanulja párttagságunk. Nagy gondot kell fordítani a jövő évi pártoktatás megszervezésére, az­ oktatási hálózat megszilárdítására. A pártoktatás minősége döntően a propa­gandistákon, kiválogatásukon, segítésü­kön, nevelésükön múlik. A propagan­dista nem egy aktivista a­ sok kö­zül, hanem az egyik legfontosabb párt­munkása a pártszervezetnek. A pártbizalmi mellett legközvetlenebbül az ő kezébe tette le pártunk a kommunisták marxista-leninista­ nevelésének ügyét, ő formálja leghatékonyab­ban — a forradalmi elmélet segítségével — a párttagok és tagjelöltek gondolkodását. A jó propagandista keze alól kiváló káderek, ro­hamosan fejlődő, képzett, harcos kommunis­ták kerülnek ki, akik a pártmunkában, a ter­melésben nagyszerűen megállják helyüket. Igen nagy gonddal kell tehát kiválogatni az új évad propagandistáit. Mivel a párt­oktatásban részvevők száma nem emelkedik lényegesen, most nincs szükség új propa­gandisták tömeges kiválogatására, viszont sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani mi­nőségükre. A régi, arra alkalmas propagan­disták legnagyobb része továbbra is oktató marad, a pártbizottságoknak beszélgetni kell ■szelük, értékelniük kell idei munkájukat, s út­mutatást kell adniuk, hogyan végezzék el jobban megtisztelő pártmegbizatásukat. Az új propagandisták a pártszervezet legjobb, legképzettebb, legműveltebb, a gyakorlati mun­kában jártas tagjaiból kerüljenek ki, elsősor­ban pártfunkcionáriusokból, gazdasági veze­tőkből, kommunista értelmiségiekből. Fel kell számolni azt a még élő téves­­nézetet, amely a «gyakorlati» pártmunkát elválasztja a pro­pagandamunkától. A marxizmus-leninizmus vezérfonal a cselekvéshez — csak az tudja jól oktatni, m­ozgósító erővé tenni, aki maga is mélyen belemerül a pártszervezet munká­jába, együtt él és lélegzik a pártszervezettel, az üzemmel, a tszcs-vel, a gépállomással. Ezért — különösen a propagandista­szemináriumok vezetőit — ilyen elvtársak­ból kell kiválogatni. Pártszervezeteink egy részében nagyon lassan folyik a kiválogatás — meg kell gyorsítani, hogy nyári kiképzé­süket biztosítani lehessen. A pártbizottságoknak és pártvezetőségek­nek már most nagy gondot kell fordítaniok arra, hogy a propagandistáknak állandó ha­tékony segítséget adhassanak a jövő párt­­oktatási évben. Ebben az évadban inkább csak szervezték­ a pártoktatást, de keveset törődtek annak tartalmával, színvonalával, nem támogatták megfelelően a propagandis­ták munkáját. Most a fokozott segítést meg­követeli az is, hogy az új pártoktatási évben sok propagandista először tanítja majd a sztálini párttörténetet, ami magasabb kép­zettséget, jobb oktatói módszereket kíván. Ezért rendezzenek a pártbizottságok előadá­sokat, színvonalas vitákat elméleti kérdések­ről és nevelési módszerekről; a pártoktatás házait és a pártmunkáskönyvtárakat fejlesz­­szék a propagandamunka eleven központ­­jaivá, amelyek tapasztalatcsere-értekezletek­kel, oktatási segédanyagok kidolgozásával, konzultációkkal segítik elsősorban a propa­gandista­ szemináriumok és konferenciák ve­zetőinek felkészülését. Igen fontos, hogy a pártbizottságok rendszeresen tájékoztassák a propagandistákat a pártszervezet időszerű harci feladatairól — ez a feltétele annak, hogy a propagandista nevelőmunkájával eredmé­nyesen segítse a párttagság mozgósítását a párt- és kormányhatározatok végrehajtására. A hatatok kiosztásához is hamarosan hozzá kell kezdeni. Pártbizottságaink gondosan ügyeljenek arra, hogy minden egyes hallgató­val személyesen beszéljenek az alapszerveze­tek vezetői, hogy képességeihez mért oktatási formába osszák be. Vegyék figyelembe a hallgató kívánságait, s a propagandista vé­leményét is. El kell érni, hogy elsősorban a pártfunkcionáriusok, pártbizalmiak, népneve­lők, tömegszervezeti vezetők tanuljanak, s nagy számban kell beosztani sztahanovistá­kat, műszaki vezetőket, kommunista értelmi­ségieket. Sűrűn előfordul, hogy a pártbizott­ságok számos, hallgatót ugyanazon a fokon akarnak továbbra is oktatni, amelyen eddig tanult, különösen a politikai iskola II. év­folyamának hallgatóit tervezik visszatartani a párttörténet tanulásától. Ez gyökerében helytelen álláspont; aki valamelyik tanfolya­mot elvégezte, most magasabb fokon tanul­jon. A pártoktatás minden tekintetben felké­szültebb kommunistákat nevel pártszerveze­teinknek, államunknak, népgazdaságunknak. Ezért a pártbizottságoknak legyen gondjuk arra, hogy elsősorban a népgazdaság döntő területein szervezzék meg jól és segítsék leghatékonyabban a propagandamunkát. A bányászat, a kohászat és a gépgyártás párt­­szervezeteinek, a termelőszövetkezetek és gépállomások alapszervezetének adjanak meg minden támogatást, gondoskodja­nak arról, hogy itt legyenek a leg­jobb propagandisták. A gyárakban, bá­nyákban a legfontosabb üzemrészek, a já­rásokban a legfontosabb községek és első­sorban a termelőszövetkezetek pártoktatását kell megerősíteni, megjavítani. Sajnos, a legtöbb megyei pártbizottság jövő évi párt­oktatási terve nem fordít erre kellő figyel­met, nem jelöli meg konkrétan a döntő te­rületeket. Nem általános kijelentésekre van itt szükség, hanem arra, hogy a pártbizottsá­gok már most komolyan ellenőrizzék ezek­nek a fontos pártszervezeteknek a jövő évad­ra vonatkozó terveit, előkészületeit. Tárgyal­ják meg ezeket és rögtön nyújtsanak se­gítséget végrehajtásukhoz. A jövő pártoktatási év előkészítése az egész pártbizottság, pártvezetőség ügye! Vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a pártoktatás a káderek, a párttagság nevelé­sének eszköze és ezzel a vezetés szerves része. Vannak vezetők, akik nem törődnek munkatársaik, a vezetésük alatt lévő párt­tagok tanulásával. Innen fakad, hogy a párt­­oktatást reszortfeladatnak tekintik,­­ elvá­lasztják a pártmunka többi részétől, igye­keznek lerázni a gondját. Holott minden vezető felelős a káderek marxista-leninista képzéséért, aki ezt nem látja, aki «nagy­lelkűen» csak «segíteni» akarja a jövő pártoktatási év előkészítését, ahelyett, hogy legsajátabb ügyének tekintené azt — az nem értette meg, hogy a marxizmus-leninizmus elmélyült tanulmányozása és elsajátítása­ mindenfajta pártmunka jó elvégzésének alapja. Az idei pártoktatási év sikeres befejezése és a­ jövő évad gondos előkészítése hozzájárul ahhoz, hogy még képzettebb, szilárdabban helytálló, harcosabb párttagsággal győzel­mesen vívjuk meg népgazdaságunk fejlesz­tésének,­ a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének, a szocializmus építésének továb­bi nagy csatáit. *1 SZABAD NÉP A SIROKIAK TELJESÍTIK ADOTT SZAVUKAT Sírok kis község a hegyek között. Lakói­nak nagy része a múltban a nagy uradal­mak­ földjeire járt summásnak. " Bejárták Békést, Bihart, Fejér megyét — oda mentek, ahol munka akadt. Nem válogathattak,őrül­tek, ha dolgozhattak, szükség volt a legke­vesebb kereset­re is. Sokan a hegyek közötti barlanglakásokban éltek hosszú évekig. A felszabadulás után megváltozott az élet Sírokon is. Új lakások épültek. A kultúra, is otthonra talált már Síro­kon. A község kultúrházában csü­törtök este a Falu Színház tartott előadást. Könyvtár is van a faluban. Nagyon kapó­sak a könyvek. Télen az «Új barázdát szánt az eke» című könyv órákra sem pihent meg a könyvtárban. Egyik olvasótól vándo­rolt a másikhoz. A községhez tar­tozó Kőkúton is­ új házak sorakoznak. Azok laknak bennük, akik a múltban a bar­langlakásokban tengették életüket. Már 300 vezetékes­ rádió szól a faluban, kétszáznak a szerelését most csinálják, s így rövidesen szinte minden házban lesz rádió. A gyere­kek sem vérszegények, rosszul tápláltak már, mint a múltban, hanem egészségesek, vidá­mak, iskolába járnak. A község megváltozott, szép életét a siroki dolgozó parasztok jó munkájukkal akarják meghálálni. Pár héttel ezelőtt, ami­kor meghallották, hogy Budapesten lesz a Béke­ Vitágtanács ülése, felhívással fordultak az ország minden községéhez, hogy jobb munkával, szebb eredményekkel ünnepeljék meg ezt a kitüntetést. Vállalták a sirokiak, hogy június 15-ig a tojásbeadás félévi ter­vét 110, a baromfiét 140, a tejét pedig 105 százalékra teljesítik. Megfogadták azt is, hogy a növényápolás időszerű munkáit min­den növénynél három nappal a határidő előtt végzik el. A siroki dolgozó parasztok lelkesen kezd­tek munkához, hogy vállalásaikat valóra vált­sák. Kuráczki Péter, Szabados István, Tö­rök P. Sándor, Bujáki P. József jártak élen a munkában. Kuráczki Péter hamarosan be­adta­ a háromnegyed évre szóló tojást és ba­romfit, s­ a többiek is már a vállalás utáni első napokban jelentősen túlteljesítették a félévi beadási tervet. A jó példákat hamarosan az egész falu követte. E hét elején a­ tejbegyűjtés félévi tervét már 112, a baromfiét 140 száza­lékra teljesítették. Ekkor a tojásbeadásiból pár százalék még hiányzott. Mikor a pártvezetőség észrevette, hogy veszélyben van az adott szó becsülete, népnevelőértekezletre hívta össze a kommunistákat és a pártonkívüli népneve­lőket. A népnevelők megígérték, sorra felke­resik a késlekedőket, hogy a község a tojás­beadásból is határidőre teljesítse azt, amit megígért. Több dolgozó paraszt elmaradt a növényápolással is. A népnevelők most eze­ket is sorra felkeresik, hogy június 15-ig va­lamennyien pótolják a mulasztásukat. A si­rokiak igyekeznek, hogy amit megfogadtak a Béke-Világtanács tiszteletére, azt becsülettel teljesítsék is. . 1 tissusiilegi ál Intern fptist­a&MiBban rosszul készültek fel az aratásra és a cséplésre Szolnok megyében a tiszasülyi állami gazdaság csaknem 9000 hold rizsföldjén szépen fejlődik a vetés. Különösen szépek a Hajnal-üzemegység rizstáblái. . Gobancsik János üzemegységvezető irányításával itt már megkezdték a gyomirtást és a fejtrá­gyázást. A szépen fejlődő rizsvetés min­denütt, nagyobb termést ígér a­ tervezettnél. A gazdaság vezetői azonban a kapásnövé­nyek ápolásáról és az aratás-cséplésre való felkészülésről mintha elfeledkeztek volna. A tiszasülyi állami gazdaság határában a kukorica és a többi kapásnövény földjét felveri a gyom. A vezetők az időjárást okol­ják és munkáshiányra hivatkoznak. Nincs igazuk. A gazdaságban még sok asszony van, aki részt vehetne a munkákban, de nem mozgósítják őket. Görbém­aj­orban új bölcső­de is van, hogy az asszonyok dolgozhassa­nak, de a bölcsődét nem helyezték üzembe. És az esővel sem lehet a mulasztást mente­getni. Kedden például esett az eső, de szer­dán a dombosabb helyeken már kapálhatták volna a kukoricát. És most, amikor a sür­gős munka minden perc fokozott kihasználá­sát követeli, a gazdaság vezetői a jó időt lesik. Még súlyosabb a helyzet az aratás-cséplés­re való felkészüléssel. Az idei gazdag termés gyors és veszteségmentes betakarítása külö­nösen alapos felkészülést követel. A tiszasülyi gazdaság vezetői azonban nem törődtek ez­zel. Nem ellenőrizték a gépjavító- és szerelő­­brigád munkáját — így azok nem az ütem­terv szerint, hanem kapkodva, szervezetlenül dolgoztak. A felelőtlen munkának aztán az a következménye, hogy még mindig nem javí­tottak ki minden arató- és cséplőgépet. Az öt kombájn közül is 10-en még csupán egy állt készen az aratásra. Hiányosak a cséplőgépek tartozékai is. Nem gondoskodtak például tűzi­­fecskendőről, törek- és szalmahordó felszere­lésről sem. Az aratással szinte egyidőben el kell kezdeni a tarlóhántást és a másodvetést is. A­­tarlóhántáshoz szükséges negyven tár­csa közül azonban a tiszasülyi gazdaságban június 10-ig mindössze tizenötöt javítottak ki, az ekék és a vetőgépek javítását pedig meg sem kezdték. A­ tiszasülyi gazdaság vezetőinek sürgősen pótolniuk kell a mulasztást. Az aratásig már nem sok idő van hátra. E rövid idő minden percét fokozottan ki kell használni , meg kell­ gyorsítani a növényápolást, s napok alatt be kell fejezni a gépjavítást. Mindenütt gyorsan be kell takarítani a szénát A szénabetakartás határideje június 15-én lejár. Az országban jónéhány termelőszövet­kezet és állami gazdaság határidő előtt be­takarította a rétek bő termését , gondos­kodott róla, hogy állatai a télen is jó minő­­ségű­ takarmányt kapjanak. A legtöbb he­lyen azonban még mindig megengedhetet­lenül lassan halad ez a munka. Veszprém megye pápai járásában már több termelőszövetkezet — mint például a nagygyimóti Előre, a­ nórápi Búzakalász — betakarította a szénát. De a járás általában csúfosan elmaradt ezzel a munkával. A leg­több községben és termelőszövetkezetben jó­formán még hozzá sem fogtak a kaszálás­hoz és a betakarításhoz. Elhanya­golják a szénakaszálást és a betakarítást a szolnokmegyei kunhegyesi járásban is. A kunhegyesi Lenin tsz-ben és a Vörös Októ­ber tsz-ben még a lucerna-szénát sem taka­rították be. Nem jobb a helyzet Kisújszállá­son sem, ahol pár nappal ezelőtt még el, sem kezdték a szénabetakarítást. Súlyos az el­maradás Komárom megye dorogi és Tolna megye paksi járásában. A járási tanács mindkét helyen keveset törődik a szénabe­­takarítással, ezért nem csoda, hogy az ered­mény mindkét helyen 50 százalék alatt van. A hátralévő rövid időben pártszervezeteink, tanácsaink úgy mozgósítsanak, hogy min­denütt gyorsan befejeződjék a szénabetaka­­rítás. Tiszanyára még Békés megyében is jóné­­­hányan vannak, akik soha nem hallot­ták Varjas hírét. Varjas ugyanis olyan «hely­ség», ahol a «szomszéd» háza igencsak né­­hányszáz méterre van, s még jó, ha nem kilo­méterrel kell mérni a távolságot. A gyorsvo­nat utasai a békéscsaba—budapesti vonalon csak egy pillanatra, látják elvillanni a hozzá legközelebb eső vasútállomás, Nagylapos táb­láját, s csak a személyvonat áll meg itt. Ott terül el Varjas a békési határban, ahol­ néhány magasra nőtt nyárfán­­és egy-egy távvezeték oszlopsorán kívül semmi nem állja útját a messzefutó tekintetnek. Olyan, mint a többi tanyavidék ezen a tájon: Csejt, Udvarnok, Si­ma ... Nincs közöttük mezsgye, mégis jól tudják az itteniek, meddig tartozik Varjashoz a fekete békési föld, s hol kezdődik Csejt ha­tára. A legközelebbi nagyközség a pusztán a harcos musta Endrőd, de ez is odébb esik 7—8 kilométerrel. Varjasnak nincs tanyaközpontja, nincs vil­lanyai sem. Az ideérkező leveleket Nagyla­posról hordják szét az akácfa között meg­búvó villogó, fehérfalú tanyákba. A tanyák és a ringó gabonatáblák között árokszegte szé­­es utak húzódnak sugáregyenesen, s keskeny ösvények kanyarognak át a rétek gazdag fü­vén. Amíg száraz idő járja, addig könnyű el­jutni egyik tanyából a másikba, de ha tartós eső esik , dagaszthatják a tengelyig érő sa­rat a tanyai lovak, s kocsin kívül más jár­mű­­ugyan meg nem közelíti a makadámai­tól beljebb fekvő tanyákat. Nem egy kémény mellett rádió antennája feszül, hirdetve, hogy a tanya lakói nincsenek elszakadva a kultú­rától és a világ eseményeitől. Mégis az egy­mástól távol eső­­ házak, a nehezen járható utak lelassítják a tanyai élet ütemét.­­Tavaly novemberben, amikor a III. ma­gyar békekongresszusra választották a küldötteket az egész országban , Endrőd és a környező tanyavilág is elküldte békekövetét fővárosba. A választás nem volt túlságo­san nehéz. «Ki a legjobb békeharcos? — Akinek legrendesebb a földje, a portája, aki a leglelkismeretesebben beadja az államnak, ami jár, akit becsülnek és szeretnek az embe­rek ezen a vidéken, akikben megbíznak». Akár a­­ megbecsülést, akár a­ lelkiismeretes mun­kát mérték, mindenképpen Giricz Benedekre, az I. típusú Egyetértés tizes tagjára esett a választás. Így jutott el Giricz Benedek, az egykori 21 holdas varjasi középparaszt a béke­­kongresszusra. Egyszerű részvevő volt a kon­gresszuson, aki a saját gondolatait és vá­gyait látta formába szilárdulni az egyakaratú emberek tanácskozásán. A tanácskozás vé­gén így tett fogadalmat több mint 1000 kül­­döttársával együtt: «megfogadjuk, hogy min­dennap, a nap minden órájában hű katonái leszünk a békeharcnak...» Nem is feltűnő jelenség Giricz Benedek. A közepesnél valamivel magasabb, szökés hajú fiatalember. Két esztendő híján 30 éves, de kicsit csodálkozó, derűs kék szeme még annyinak sem mutatja. Olyan, mint bármelyik parasztlegény itt a tanyák kö­zött, pedig már három éve, hogy elvette a háromholda­s Karit1­a Vendel lányát, a Gizit. Az sem volt akkoriban mindennapos eset errefelé, hogy húszholdas gazdalegény sze­gény lányt vegyen feleségül, dehát «Béni» — ahogy mindenki hívja ezen a tájon — sohasem volt afféle «rátarti fényes csiz­más», s nem a földdel, hanem Gizivel há­zasodott össze. Soha nem­ volt Giricz magának való em­ber. Mindig­ szeretett beszélgetni a tanyai élet ezernyi ügyes-bajos dolgáról, a ter­mésről, a mezei munkáról, s ritkán a poli­tikáról is. Hogy mi történt vele ott a kongresszuson, azt ő maga sem tudja meg­magyarázni, de mikor visszajött, akkor eredt meg igazán a szava. Mesélt, mesélt mindenkinek, akivel összetalálkozott, ahogy ezelőtt soha nem hallották beszélni. El­mondta, hogy látta és hallotta a román, az angol, a­ német, a koreai, a cseh, az olasz, s még sok más nemzet fiát, elmondta, hogy nemcsak az ország más megyéiben, hanem az egész világon vannak a békét erősen akaró emberek. Elmondta mindazt a sok szépséget, azt a sok erőt gyarapító él­ményt, amit a kongresszus adott neki. Nem is vetett külön számot azzal, hogy ő most «békemunkát» végez, Czukkely­­Miklóssal, az endrődi tanácselnök fiatal helyettesével jár­ta a környéket, Csejtet, Simát, Udvarnokot, s még Kondorosra is elmentek, ő pedig be­szélt, meggyőző erővel, lelkesedéssel és az emberek helyeslően bólogattak a szem­tanú szavára: «A Béni mondásában nem lehet kételkedni!» Mikor — az idén februárban — először vitte szét a tanyákba a békevédelmi szer­ződéseket — mindenfelé bizalommal fogad­ták. Akkor, felszabadulásunk ünnepének tisz­teletére kötöttek első ízben békevédelmi szer­ződést a varjasi tanyák között. Giricz nem sajnálja a fáradságot, két­szer is meglátogatja a «szerződőket». Egy­szer, amikor elviszi nekik a kékszegélyű lapot, egyszer meg egy jó hét múlva, ami­kor elmegy érte. Közben a munkásnapok vagy a derűs vasárnapok estéin összeül a család, s a fehérfalú tanyai szobák béké­jére és melegére gondolva, meghányják-ve­­tik, mi legyen a szerződésben. Ritkán van tanú ezeken az estéken, de ha mégis akad, a bizakodásnak és a derűnek azt a moso­lyát láthatja az arcokon, ami a legembe­ribb követelésnek, a béke vágyának tiszta derűje. Megbeszélik, megírják a szerződést, s mikor Giricz újra felkeresi őket, akkor írják alá, ünnepélyesen. Giricz Benedek vörös rózsával befutta­tott tiszta tanyájának szobájában őrzi a szerződések másolatát. Egész kötegre való van már itt az almárium tetején, s több mint 150 varjasi család őrzi otthon az ere­detijét. Ha a ben­nefoglal te­kát elvégezte a gazda, Giricz piros tintával rávezeti a szer­ződésre: «Teljesítve, ekkor és ekkor». Mert sokféle szerződés van itt. Van, amit a vá­lasztások tiszteletére kötöttek, van, amit egész évi munkára, még a felszabadulás ün­nepe előtt, s van, amit a romos épületből újjávarázsolt kultúrotthon építésére. A kultúrotthonnak­­ ugyanis nagy jelentő* '*­sé­se van a varjasiak életében, s a tanyák között csendben és feltartóztathatat­lanul terjedő békemozgalomban. A már-már összedűlő egykori népház kiigénylésének­ gondolata a tanyák közti békeutakon szüle­tett meg Giricz és Czykkely Miklós fejében. Békevédelmi szerződésben tett fogadalmat a rendbehozására tizenegy lelkes asszony, hogy az állami segítségből aztán minél többet fordíthassanak bútorra, rádióra, köny­vekre. Az első közös békelétesítményük hozta össze a tszcs-tagokat és az egyénileg dolgozó parasztokat. S bár az asszonyok kötöttek rá szerződést, a 70 éves Varjú Pál — az Ady tszcs tagja — s a fiatal Gonda Vince is ott volt, hordták a tapasztaságnak való földet, a vizet. Ez a ház lett a tanyai békemozgalom központja. S a varjasiak, akik hosszú ideje egyetlen gyűlést sem tartottak, Rákosi elvtárs választási beszéde­kor 268-an gyűltek össze itt — tele volt a terem. «Alig fél éve még sok fásult ember akadt Varjason — mondja Czykkely Miklós. Most meg..., olyan egyenes derékkal jár­nak, mintha mindig a nap fényében próbál­nák a szemük élét. A békemozgalomnak nagy része volt ebben: az adott nekik közös otthont, közös ügyeket». S hozzáteszi: «Gi­ricz Benedeket, aki legtöbbet segített ebben, nemrég vették fel a pártba, tagjelöltnek, igazán megérdemelte». A kultúrotthonhoz kapcsolódik a tanyának szinte minden nevezetes eseménye. Itt tart­ják madt a «tanyanapot» — ez lesz a békeavatás ünnepélyes megnyitója. Ide gyűltek össze az egyik este a tszcs-el­­nökök és brigádvezetők is, nem kisebb ügy­ben, minthogy csatlakozzanak az orosháziak «békehónap» kezdeményezéséhez, s hogy ez­zel a gyomai járást — az ő járásukat — kirántsák abból a kátyúból, amibe került. A megyei újság híradása szerint ugyanis a gyomai járás utolsó helyen áll a megye járásai között a mezőgazdasági munkákban. Ez már mégsem járja, hiszen itt is vannak olyan emberek, mint bárhol másutt. Az értekezletet megelőző délután ugyan bizonytalanul kémlelte az eget Giricz Benedek , csak nem akart fölszakadni a szürke felhősátor, vigasztalanul esett az eső. Az ő tanyájától úgy két kilométernyire van a kultúrotthon, s még ez nem is tá­volság, mert például az Új Elet tszcs-bő­l öt kilométert kell gyalogolni annak, aki ott akar lenni a megbeszélésen. Ráadásul hi­bás dátummal küldték ki az értesítést, az elnököknek, így aztán nem csoda, ha kevés reménnyel vág neki Giricz estefelé a zuhogó esőnek. Aki nem ismeri itt a járást, aligha jutna el akárcsak egy kilométernyire is. Giricz azonban pontosan tájékozódik, s bár óvhatatlan, hogy meg-meg ne csússzék a ragadós sárban, határozott léptekkel­­halad a lucerna- és a búzatáblák, vízzel teli ár­kok mellett a kultúrotthon felé. Az eső­függönyön nemsokára átszűrődik a kultúr­otthon ablakába tett petróleumlámpa sárga világa — valaki biztosan lesz már! Hatan várják. Utána már csak egy részvevő jön. Giricz kissé resteli is, hogy kételkedett az­ elnökökben. Mindnyájan tudnak már az orosháziak kezdeményezéséről. Giricz Czykkellyel együtt már megfogalmazta a versenyhez való csatlakozás szövegét, ezt terjeszti most ja­vaslatként az elnökök elé. «Mi, Endrőd község tizes dolgozót, itt a Viharsarokban, a Béke­világtanács budapesti ülésének tiszteletére elhatároztuk, hogy június 30-ig békehónapot tartunk és a következőket valósítjuk meg...» — olvassa. Csak úgy, a saját szavaival te­szi hozzá: «Békeavatást akarunk tartani, hogy járásunk elkerüljön erről a szégyenle­tes helyről ...», aztán végigolvassa a javas­latot. Mikor a végére ér, Dinya Imre, a Szabad Föld elnöke elkéri tőle: «Na, add csak ide, lássuk, mit is vállalunk!» Újra sorra vesznek minden pontot: «Cukorrépa­­vetésünket egyelés után kétszer megkapál­juk...», aztán a négyzetesen és a sorosan vetett kukorica ápolását vitatják meg, ösz­­szeadják a pótbeporzandó kukorica- és nap­raforgó-területet. «Az aratási munkálatokat a minisztertanács határozatában lefektetett nyolc nap helyett hat nap alatt, míg a ta­vasziak aratását öt nap helyett négy nap alatt végezzük el... A hordást hat nap alatt (nyolc nap helyett) befejezzük...» Itt valamelyik megállítja Dinyát: «Ezt ol­vasd el még egyszer!» Jól meg kell fontolni a javaslatot, hiszen az elnöknek a csoport­agsága előtt is állnia kell a vállalt ígére­tet. Elgondolkoznak, latolgatják saját erői­ket, aztán egyikük fnt, hogy olvashatja to­vább. «A cséplést kizárólag oszt ágból .. .» — itt újra megállítják az olvasót: «Hát keresztből nem lehet?» — kérdezi­­ Gerai János, s válaszul az öreg Kulik Vendel, meg Dinya fejből idézi a minisztertanács rendeletét. Mert igaz, hogy úgy könnyebb, de így biztosabb! Kiegészítenek, kérdeznek, s végül: rendjén van a javaslat. Sorra aláírják, a hallgatag Ábrahám Károly, a­­Viharsarok elnöke, Ku­lik­ Vendel a helyettese, Földvári József az Új Élet brigádvezetője, Dinya, a Szabad Föld tagjainak, Giricz az Egyetértés tag­jainak nevében vállalják, hogy egyetértenek vele és majd a csoportok tagsága f­elé ter­jesztik. Nem különbözik ez a szerződés más versenyszerződésektől, mégis nagyobb fele­lősségérzettel vállalják el. Nagy ügyért, a béke ügyéért kötik.­­É­jfél felé jár az idő, mikor felszedelőz­­ködnek. Az éjszaka fekete bársonyku­polája borul a tanyák fölé. Olyan sötét van, hogy az ember az orráig sem lát. Még a fák és a házak körvonala is alig ütközik ki a sötét háttérből. Az alvó pusztán, messze az ég peremén, világos fénysávok húzódnak, szinte vezetik a sötétben ballagó tanyaiakat. «Az ott Mezőtúr, az meg Túrkeve fénye» — mutat előre Giricz. Szótlanul hallgatják, s a város fényei felé néző szemekben nem a régi sóvárgás, hanem a beteljesülő várakozás lángja lobog. Azok a fénylő sávok egyre kö­­zelebb kerülnek a tanyákhoz, s nemsokára el is érnek idáig Kigyullad itt is majd a fény. De ahhoz béke kell! Régen vége van már annak az időnek, amikor a tanyák népe úgy gondolta, rajta nem múlik, hogy lesz vagy nem lesz béke. Mindnyájan tesznek érte­ va­lamit a maguk módján. S meg is őrzik bi­zonyosan. Fejér Dénes cA viir­áiui tanyák között ­ a Hét könyvei SZIKRA KÖNYVKIADÓ: Mi van a bonni szerződés mögött? A Szovjetunió ötödik ötéves tervéről, gyűjtemény.) IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: A béke arca. (Versek.) Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról. Vaszilenkov Csillagocska (Regény) (Cikk- SZOMBAT, 1953 JÚNIUS 13 Ötvenforintos bankjegyeket bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank a Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank 50 fo­rintos címletű bankjegyet bocsát ki. A bankjegyen Mányoki ismert Rákóczi Ferenc­ portréja, a hátoldalán egy ismeretlen festőtől származó kuruc-labanc csatajelenet látható. A bankjegyet június 13-án, az országos Rákóczi-ünnepségeket megelőző napon hozza forgalomba a Magyar Nemzeti Bank. Erkel-emlékkiállítást rendeznek az Operabázban Erkel Ferenc halálának 60. évfordulója al­kalmából az Operaházban emlékkiállítást ren­deznek. A kiállítást hétfőn nyitják meg. Az emléktárgyakat, amelyek Erkel Ferenc életével, működésével kapcsolatosak, az or­szág múzeumaiból gyűjtötték össze. A ki­állítás nemcsak Erkel életét, munkásságát, szemlélteti, hanem az akkori kultúréletet is, amelyet régi színlapok, kéziratok, köztük Liszt Ferenc levele, vetítenek a látogatók elé.

Next