Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)
1953-06-13 / 164. szám
. _________________ A szentendrei járásban a minapi nagy esőzés idején egy hegyipatak kiáradt medréből. A járási pártbizottság tagjai éjt nappá téve dolgoztak, segítették, szervezték a dolgozó parasztok munkáját, hogy elkészüljön a gát, nehogy egy újabb felhőszakadás ismét kárt okozzon. Aligha van Pest megyében olyan pártfunkcionárius, olyan kommunista, aki hasonló esetben máskép cselekednék. Melyik kommunista gondolna pihenésre, ne szedné öszsze minden erejét, ne vetné latba minden tudását, tapasztalatát, ha akár csak néhány dolgozó paraszt földjét vízár fenyegeti? Melyik kommunistának lehet közömbös a dolgozó parasztok termése, jóléte, az ország ellátása? Ha vízár vagy tűz fenyegeti — talpra ül mindenki. De van nagyobb «farkasa» is a termésnek, a dolgozó parasztok kamrájának, az ország élelmének: a gyom. Ezerszer annyi kárt tesz, mint a vízár! Felére, harmadára, dézsmálhatja millió holdali termését — ha hagyják! Ha nem kezdenek ellene kíméletlen irtóháborút — ha nem is tűzzel, de vassal: kapák, kultivátorok, ekekapák vasával. A pestmegyei pártbizottság, a járási pártbizottságok és a községipártszervezetek egy része eddig mégsem harcolt jól e gyomok sírén, a bő termésért. Június 5-ig a megyében még a 60 százalékát sem végezték el a június 10-ig esedékes növényápolásnak. Ez a súlyos elmaradás komolyan veszélyezteti a termést. Közeleg az aratás — alig két hét múlva már ez foglal le úgyszólván minden erőt. A növényápolás mostani késlekedése miatt holdamként több mázsával csökkenhet a termés. A megyében soktízezernyi mázsa terményt fenyeget veszély! Ezért, s a munka azonnali meggyorsításáért — a tanácsokon kívül — a megyei pártbizottság, a járási bizottságok és a községi pártszervezetek a felelősek. Pest megyében az elmaradás fő oka: a politikai tömegmunka,a felvilágosító munka gyengesége. A választások a politikai aktivitás hatalmas, eddig soha nem tapasztalt erősödését hozták Pest megyében is. Mi az oka annak, hogy alig néhány héttel utóbb ilyen nagy visszaesés van? A megyei pártbizottság — helyesen — már a választás másnapján értékelte az eredményeket, a politikai munka egyes módszereinek hatását és állást foglalt e tapasztalatok hasznosítása mellett a soron lévő feladatok megoldásában. A megyebizottság értékelését megvitatták és a maguk munkáját, feladatait elemezték a járási pártbizottságok is. A választás tapasztalatait a legtöbb járásban, községben ennek ellenére sem használják fel a gyakorlati munkában. A megyei pártbizottság nem tett hathatós intézkedéseket a megpihenés, a megnyugvás hangulata ellen. Megelégedett azzal, hogy megállapította, mi a feladat, de nem sikerült megértetnie a járási párbizottságokkal, hogy a választás tapasztalatait, lendületét azonnal fel kell használni a növényápolás és a szénabetakarítás meggyorsítására. A megyei pártbizottság nem dolgozott ki különtervet a növényápolással kapcsolatos tömegmunkára. A járási pártbizottságok sem veszítettek ilyen tervet és nem is kérték tőlük számon, hogy mit tettek a növényápolás sikeréért. Jellemző példa erre a járási agitprop. titkárok 8-án tartott megyei értekezete, amelynek egyik fő pontja a növényápolás volt. Az értekezleten részt vett és felszólalt Göblyös elvtárs, a monori járási pártbizottság agit.-prop. titkára is. Göblyös elvtárs 9-én, tehát egy nappal az értekezlet után nem tudta, hogy járása a június 5-i értékelés szerint utolsó a növényápolásban. Nem tudta, hogy a járás községei közül melyik áll jól és melyik rosszul, nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy hol, hogyan dolgozik a népnevelőgárda, hány kisgyűlést tartottak, milyen ellenérvekkel találkoztak a népnevelők. A megyei pártbizottságon mindezt nem kérték tőle számon. Más szempontból is jellegzetesen megmutatja a monori járás helyzete a megyei pártbizottság munkájának gyengéit. A június 5-i értékelés szerint a monori járás végzi a legrosszabbul a növényápolást a megyében. S ez az egyik legfőbb mezőgazdasági ’járás, amelynek munkája erősen kihat az egész megye eredményeire. A megyei pártbizottság ennek ellenére sem foglalkozott külön a járás helyzetével, nem adott a járási bizottságnak fokozott segítséget, nem vizsgálta meg a munkát, nem számoltatta be a vezetőket, s nem intézkedett, hogy rendszeresebbé, s magasabb színvonalúvá váljék a tömegek között a növényápolás sikeréért végzett munka. A megyei pártbizottság a választás tapasztalatainak értékelésekor hangsúlyozta: a siker egyik alapja az volt, hogy a megyebizottság és a járási bizottságok, a helyi pártszervezetek kidolgozták az agitáció főbb érveit. A megyei pártbizottság megállapította, hogy ezt a módszert továbbra is alkalmazni kell. A helyes elvet azonban nem váltották következetesen valóra. A budai járásban, Pátyon a község párttitkára, Illes elvtárs például így számol be arról, milyen útmutatást adott a népnevelőiknek: «Megmagyaráztuk, hogy a kapálás hasznos, növeli a termést. Nemcsak kenyér kell a jó élethez, hanem például kukorica is, mert abból lesz a szalonna». Az ilyen «érvek» — édeskeveset érnek. A dolgozó parasztok mindezt jól tudják. A pártszervezeteknek ki kell kutatniuk az elmaradás, a késés okát, s ehhez kell szabni az érveket. Pátyon például a termelőszövetkezetben azért halad lassan a növényápolás, mert a tagok egy része úgy véli: jó lesz a termés, úgy is megég a család, ha az asszony nem dolgozik. Nyilvánvalóan fel kellett volna hívni a népnevelők figyelmét, hogy itt a nők lebecsüléséről, arról a maradi felfogásról van szó, hogy nőnek a tűzhely mellett a helyek. A népnevelőknek ilyen esetben elsősorban az asszonyokhoz kell fordulniuk, hogy megértessék velük: az ilyen nézet sértő rájuk nézve és a termelőszövetkezet, az ország számít az ő munkájukra is. Más példa is rár arra, hogy a pest megyei pártszervezetek jelentős része — s maga a megyei bizottság is — elmulasztották a helyzet mindennapos, mélyreható politikai elemzését, s ennek alapján a helyes érvek kidolgozását. A megye sok termelőszövetkezetében viszonylag nagy földterület jut egy-egy tagra. A sok föld megművelésében nagy segítséget jelent, hogy a legtöbb helyen a kapások területét felosztották a tagok között. Sok helyen ennek ellenére sem megy jól a növényápolás: a tagok egy része ugyan gondosan elvégzi az ő területén a munkát, más része azonban hanyagul dolgozik. Ez megmutatja, hogy a terület felosztása — önmagában véve nem csodaszer. Ezzel kapcsolatban is elengedhetetlen a felvilágosító, meggyőző munka, s megfelelő érvek kidolgozása. A választás azért is nagy fejlődést hozott a politikai munkában, mert szilárdan «helyhez kötötték» a népnevelőket, hogy rendszeresen ugyanazokkal foglalkozzanak. Ezzel kapcsolatban is megmutatkozik azonban Pest megyében az a veszély, hogy a pártszervezetek egy része azt hiszi: most már minden megy magától, s elmulasztjuk a népnevelők konkrét irányítását. A begyűjtésben elmaradottak nevét most is rendszeresen átadják a népnevelőknek, de ugyanezt feleslegesnek tartják a növényápolásban késlekedőkkel. Úgy vélik, hogy a népnevelő amúgy is látja, ha igazol a föld és figyelmeztetés nélkül is felkeresi azt a dolgozó parasztot,, akivel egyébként is foglalkozik. Ez nem mindig van így. A késlekedők nevét nemcsak azért kell megadni, hogy a népnevelő megtudja, ki késik, hanem azért is, hogy érezze: ez pártmegbizatás és felelős azért, hogy annak a dolgozó parasztnak, akivel ő foglalkozik, ne legyen gyomos a földje. A pest megyei pártszervezetek a növényápolás késedelmének leküzdésére nem mozgósították kellőkép a kommunistákat sem, nem építettek kellően a példamutatás nagy erejére. A «Szabad Nép» május 30-i vezércikke felszólította a pártszervezeteket arra, hogy ahol elmaradtak a növényápolással, hívják össze a kommunista aktívát, sőt, ha kell, rendkívüli taggyűlést tartsanak és mozgósítsanak példaadásra, a tömegek közötti munkára minden falun dolgozó kommunistát. A pest megyei pártszervezetek nem fogadták meg ezt a figyelmeztetést. Ez is oka annak, hogy a munka csak a legutóbbi napokban kapott új lendületet. Elmulasztották azt is, hogy a párt előtt felelősségre vonják azokat a kommunistákat, akik nem tartják be a párt és a kormány határozatait, késlekednek. Pest megye rendszerint a jobbak között halad a megyék versenyében. Most sincs éppen a legutolsó helyen. A megye pártszervezetei, nem egyszer megmutatták, hogy képesek a dolgozó tömegek lelkesítésére, mozgósítására Most is nem egy helyen jól dolgozik a pártszervezet. A dunabogáányi termelőszövetkezetben például a pártszervezet kezdeményezésére a versenytáblán dicsérik meg a legjobbakat. A táblára írják azt is, hogy azokat, akik el-elmaradoznak a munkából, a tagság közös akarata alapján munkaegységlevonással büntették. Sok helyen azzal segítik elő a munkát, hogy az állatgondozóknak, az építőbrigád tagjainak is adtak valamennyi kapásterületet egyéni művelésre. Most sok községben, így különösen Zsámbokon, Valkón,Túrán, s a gödöllői és a nagykátai járás több községében új, lelkes mozgalom indult: a dolgozó parasztok a Béke Világtanácsnak a megyébe látogató tagjait «tiszta földdel» akarják fogadni. Ezeken a helyeken a határ néhol szinte feketévik a földeken dolgozó parasztoktól. Az utóbbi néhány napban a megyében történt is bizonyos előrehaladás: a legfrissebb, 10-i jelentés szerint 71,6 százalékra növekedett a megye teljesítménye és a szobi járás már megközelítette a 100 százalékot. De még mindig súlyos az elmaradás. Ha azonban következetesen megvalósítják és továbbfejlesztik az utóbbi napok helyes intézkedéseit, fellendítik a politikai tömegmunkát, akkor az aratásig pótolhatják az eddigi mulasztást, elérhetik, hogy mindenütt rég nem látott, gazdag termést hozzanak a kapásnövények is. PÁRTIS PÁRTÉPÍTÉS * A növényápolás meggyorsításának fő feltétele Pest megyében: a politikai tömegmunka megjavítása A jéró pártoktatási év gondos előkészításáért kommunista páriok elsősorban annak köszönhetik történelmi győzelmeiket, hogy a marxizmus-leninizmus biztos iránytűje szerint cselekednek, hogy a forradalmi elmélet szellemében nevelik tagjaikat. Amarxizmusleninizmu® minél tökéletesebb elsajátítása növeli párttagjaink és tagjelöltjeink politikai tisztánlátását, csak az elmélet birtokában igazodhatnak el a nemzetközi helyzet és a szocializmus építésének bonyolult kérdéseiben. A marxizmus-leninizmus a cél világos ismeretével, a biztos győzelem tudatával fegyverzi fel a kommunistákat és ezzelelvhűségre, harcosságra, minden körülmények közötti helytállásra neveli őket. Az elmélet, amely magába sűríti a nemzetközi munkásmozgalom óriási gyakorlati tapasztalatát, előre segít a célhoz vezető úton, a napi feladatok következetes megvalósításában. Ezért mondotta Malenkov elvtárs: «A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele annak,hogy növekedjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy a párttagok tömegei tovább aktivizálódjanak és javuljon a pártszervezetek munkája». A most befejeződő pártoktatási évben párttagságunknak több mint fele tanulmányozná a marxizmus-leninizmus legfőbb kérdéseit, klasszikusaink tanításait. A pártoktatás részvevői megismerkedtek az SZKP XIX. kongresszusa történelmi jelentőségű anyagával, a magasabb fokú tanfolyamok hallgatói pedig Sztálin elvtárs «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című zseniális művével. Mindez jelentősen hozzájárult a kommunisták eszmei-politikai fejlődéséhez, egész párttagságunk színvonalának emelkedéséhez, a pártszervezetek harcképességének fokozódásához, növelte a kommunisták felelősségérzetét, aktivitását, szélesítette és elmélyítette a bírálatot és önbírálatot. Mindennek nagy szerepe volt a félévi terv teljesítéséért, a tavaszi mezőgazdasági munkák jó elvégzéséért folyó harcunk sikerében. Pártszervezeteinkre most az a felelősségteljes, nagy feladat hárul, hogy biztosítsák az idei pártoktatási év magas színvonalú befejezését és haladéktalanul hozzálássanak a jövő évad előkészítéséhez. Az évzárás gondos, igényes megszervezése komolyan segíti az új pártoktatási év előkészületeit: pártszervezeteink most számos, jövőre jól hasznosítható tapasztalatot szereznek, a propagandistákkal és a hallgatókkal való alaposabb foglalkozás megkönynyíti kiválogatásukat, illetve beosztásukat az új tanévre. Ha most, az ismétléseknél, az összefoglalóknál, a még hátralévő anyagok tanulmányozásánál emeljük a színvonalat , a következő pártoktatási évet magasabb lökön kezdhetjük meg. Márpedig az ideológiai színvonal emelése: ez az 1953-1954-es pártoktatási év fő feladata. A legfontosabb eszköz ehhez Sztálin elvtárs utolsó művének és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának elmélyült tanulmányozása, e tanítások érvényesítése egész pártoktatásunkban. A sztálini mű és a kongresszus útmutatásai egész propagandamunkánk vezérfonala; felmérhetetlen segítséget adnak ahhoz, hogy párttagságunkat öntudatosabbá, példamutatóbbá, harcosabbá neveljük, felvértezzük a napi harcok sikeres megvívásához elengedhetetlen elméleti tudással, a pártépítés, "a politikai gazdaságtan és a nemzetközi kérdések mélyebb ismeretével. A jövő pártoktatási évben tanítjuk első ízben a mi pártunk történetét; új, nagyjelentőségű forrása lesz ez párttagságunk kommunista, hazafias nevelésének. Az eddiginél lényegesebben többen ismerkednek meg a proletárforradalomnak és a szocializmus építésének tankönyve, a sztálini párttörténet tanításaival. Mindez jelentősen emeli pártoktatásunk eszmei színvonalát. De pártszervezeteinknek, a pártbizottságoknak és alapszervezeti vezetőségeknek egy sor intézkedéssel kell biztosítaniuk, hogy ezeket valóban magas színvonalon tanulja párttagságunk. Nagy gondot kell fordítani a jövő évi pártoktatás megszervezésére, az oktatási hálózat megszilárdítására. A pártoktatás minősége döntően a propagandistákon, kiválogatásukon, segítésükön, nevelésükön múlik. A propagandista nem egy aktivista a sok közül, hanem az egyik legfontosabb pártmunkása a pártszervezetnek. A pártbizalmi mellett legközvetlenebbül az ő kezébe tette le pártunk a kommunisták marxista-leninista nevelésének ügyét, ő formálja leghatékonyabban — a forradalmi elmélet segítségével — a párttagok és tagjelöltek gondolkodását. A jó propagandista keze alól kiváló káderek, rohamosan fejlődő, képzett, harcos kommunisták kerülnek ki, akik a pártmunkában, a termelésben nagyszerűen megállják helyüket. Igen nagy gonddal kell tehát kiválogatni az új évad propagandistáit. Mivel a pártoktatásban részvevők száma nem emelkedik lényegesen, most nincs szükség új propagandisták tömeges kiválogatására, viszont sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani minőségükre. A régi, arra alkalmas propagandisták legnagyobb része továbbra is oktató marad, a pártbizottságoknak beszélgetni kell ■szelük, értékelniük kell idei munkájukat, s útmutatást kell adniuk, hogyan végezzék el jobban megtisztelő pártmegbizatásukat. Az új propagandisták a pártszervezet legjobb, legképzettebb, legműveltebb, a gyakorlati munkában jártas tagjaiból kerüljenek ki, elsősorban pártfunkcionáriusokból, gazdasági vezetőkből, kommunista értelmiségiekből. Fel kell számolni azt a még élő tévesnézetet, amely a «gyakorlati» pártmunkát elválasztja a propagandamunkától. A marxizmus-leninizmus vezérfonal a cselekvéshez — csak az tudja jól oktatni, mozgósító erővé tenni, aki maga is mélyen belemerül a pártszervezet munkájába, együtt él és lélegzik a pártszervezettel, az üzemmel, a tszcs-vel, a gépállomással. Ezért — különösen a propagandistaszemináriumok vezetőit — ilyen elvtársakból kell kiválogatni. Pártszervezeteink egy részében nagyon lassan folyik a kiválogatás — meg kell gyorsítani, hogy nyári kiképzésüket biztosítani lehessen. A pártbizottságoknak és pártvezetőségeknek már most nagy gondot kell fordítaniok arra, hogy a propagandistáknak állandó hatékony segítséget adhassanak a jövő pártoktatási évben. Ebben az évadban inkább csak szervezték a pártoktatást, de keveset törődtek annak tartalmával, színvonalával, nem támogatták megfelelően a propagandisták munkáját. Most a fokozott segítést megköveteli az is, hogy az új pártoktatási évben sok propagandista először tanítja majd a sztálini párttörténetet, ami magasabb képzettséget, jobb oktatói módszereket kíván. Ezért rendezzenek a pártbizottságok előadásokat, színvonalas vitákat elméleti kérdésekről és nevelési módszerekről; a pártoktatás házait és a pártmunkáskönyvtárakat fejleszszék a propagandamunka eleven központjaivá, amelyek tapasztalatcsere-értekezletekkel, oktatási segédanyagok kidolgozásával, konzultációkkal segítik elsősorban a propagandista szemináriumok és konferenciák vezetőinek felkészülését. Igen fontos, hogy a pártbizottságok rendszeresen tájékoztassák a propagandistákat a pártszervezet időszerű harci feladatairól — ez a feltétele annak, hogy a propagandista nevelőmunkájával eredményesen segítse a párttagság mozgósítását a párt- és kormányhatározatok végrehajtására. A hatatok kiosztásához is hamarosan hozzá kell kezdeni. Pártbizottságaink gondosan ügyeljenek arra, hogy minden egyes hallgatóval személyesen beszéljenek az alapszervezetek vezetői, hogy képességeihez mért oktatási formába osszák be. Vegyék figyelembe a hallgató kívánságait, s a propagandista véleményét is. El kell érni, hogy elsősorban a pártfunkcionáriusok, pártbizalmiak, népnevelők, tömegszervezeti vezetők tanuljanak, s nagy számban kell beosztani sztahanovistákat, műszaki vezetőket, kommunista értelmiségieket. Sűrűn előfordul, hogy a pártbizottságok számos, hallgatót ugyanazon a fokon akarnak továbbra is oktatni, amelyen eddig tanult, különösen a politikai iskola II. évfolyamának hallgatóit tervezik visszatartani a párttörténet tanulásától. Ez gyökerében helytelen álláspont; aki valamelyik tanfolyamot elvégezte, most magasabb fokon tanuljon. A pártoktatás minden tekintetben felkészültebb kommunistákat nevel pártszervezeteinknek, államunknak, népgazdaságunknak. Ezért a pártbizottságoknak legyen gondjuk arra, hogy elsősorban a népgazdaság döntő területein szervezzék meg jól és segítsék leghatékonyabban a propagandamunkát. A bányászat, a kohászat és a gépgyártás pártszervezeteinek, a termelőszövetkezetek és gépállomások alapszervezetének adjanak meg minden támogatást, gondoskodjanak arról, hogy itt legyenek a legjobb propagandisták. A gyárakban, bányákban a legfontosabb üzemrészek, a járásokban a legfontosabb községek és elsősorban a termelőszövetkezetek pártoktatását kell megerősíteni, megjavítani. Sajnos, a legtöbb megyei pártbizottság jövő évi pártoktatási terve nem fordít erre kellő figyelmet, nem jelöli meg konkrétan a döntő területeket. Nem általános kijelentésekre van itt szükség, hanem arra, hogy a pártbizottságok már most komolyan ellenőrizzék ezeknek a fontos pártszervezeteknek a jövő évadra vonatkozó terveit, előkészületeit. Tárgyalják meg ezeket és rögtön nyújtsanak segítséget végrehajtásukhoz. A jövő pártoktatási év előkészítése az egész pártbizottság, pártvezetőség ügye! Vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a pártoktatás a káderek, a párttagság nevelésének eszköze és ezzel a vezetés szerves része. Vannak vezetők, akik nem törődnek munkatársaik, a vezetésük alatt lévő párttagok tanulásával. Innen fakad, hogy a pártoktatást reszortfeladatnak tekintik, elválasztják a pártmunka többi részétől, igyekeznek lerázni a gondját. Holott minden vezető felelős a káderek marxista-leninista képzéséért, aki ezt nem látja, aki «nagylelkűen» csak «segíteni» akarja a jövő pártoktatási év előkészítését, ahelyett, hogy legsajátabb ügyének tekintené azt — az nem értette meg, hogy a marxizmus-leninizmus elmélyült tanulmányozása és elsajátítása mindenfajta pártmunka jó elvégzésének alapja. Az idei pártoktatási év sikeres befejezése és a jövő évad gondos előkészítése hozzájárul ahhoz, hogy még képzettebb, szilárdabban helytálló, harcosabb párttagsággal győzelmesen vívjuk meg népgazdaságunk fejlesztésének, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a szocializmus építésének további nagy csatáit. *1 SZABAD NÉP A SIROKIAK TELJESÍTIK ADOTT SZAVUKAT Sírok kis község a hegyek között. Lakóinak nagy része a múltban a nagy uradalmak földjeire járt summásnak. " Bejárták Békést, Bihart, Fejér megyét — oda mentek, ahol munka akadt. Nem válogathattak,őrültek, ha dolgozhattak, szükség volt a legkevesebb keresetre is. Sokan a hegyek közötti barlanglakásokban éltek hosszú évekig. A felszabadulás után megváltozott az élet Sírokon is. Új lakások épültek. A kultúra, is otthonra talált már Sírokon. A község kultúrházában csütörtök este a Falu Színház tartott előadást. Könyvtár is van a faluban. Nagyon kapósak a könyvek. Télen az «Új barázdát szánt az eke» című könyv órákra sem pihent meg a könyvtárban. Egyik olvasótól vándorolt a másikhoz. A községhez tartozó Kőkúton is új házak sorakoznak. Azok laknak bennük, akik a múltban a barlanglakásokban tengették életüket. Már 300 vezetékes rádió szól a faluban, kétszáznak a szerelését most csinálják, s így rövidesen szinte minden házban lesz rádió. A gyerekek sem vérszegények, rosszul tápláltak már, mint a múltban, hanem egészségesek, vidámak, iskolába járnak. A község megváltozott, szép életét a siroki dolgozó parasztok jó munkájukkal akarják meghálálni. Pár héttel ezelőtt, amikor meghallották, hogy Budapesten lesz a Béke Vitágtanács ülése, felhívással fordultak az ország minden községéhez, hogy jobb munkával, szebb eredményekkel ünnepeljék meg ezt a kitüntetést. Vállalták a sirokiak, hogy június 15-ig a tojásbeadás félévi tervét 110, a baromfiét 140, a tejét pedig 105 százalékra teljesítik. Megfogadták azt is, hogy a növényápolás időszerű munkáit minden növénynél három nappal a határidő előtt végzik el. A siroki dolgozó parasztok lelkesen kezdtek munkához, hogy vállalásaikat valóra váltsák. Kuráczki Péter, Szabados István, Török P. Sándor, Bujáki P. József jártak élen a munkában. Kuráczki Péter hamarosan beadta a háromnegyed évre szóló tojást és baromfit, s a többiek is már a vállalás utáni első napokban jelentősen túlteljesítették a félévi beadási tervet. A jó példákat hamarosan az egész falu követte. E hét elején a tejbegyűjtés félévi tervét már 112, a baromfiét 140 százalékra teljesítették. Ekkor a tojásbeadásiból pár százalék még hiányzott. Mikor a pártvezetőség észrevette, hogy veszélyben van az adott szó becsülete, népnevelőértekezletre hívta össze a kommunistákat és a pártonkívüli népnevelőket. A népnevelők megígérték, sorra felkeresik a késlekedőket, hogy a község a tojásbeadásból is határidőre teljesítse azt, amit megígért. Több dolgozó paraszt elmaradt a növényápolással is. A népnevelők most ezeket is sorra felkeresik, hogy június 15-ig valamennyien pótolják a mulasztásukat. A sirokiak igyekeznek, hogy amit megfogadtak a Béke-Világtanács tiszteletére, azt becsülettel teljesítsék is. . 1 tissusiilegi ál Intern fptista&MiBban rosszul készültek fel az aratásra és a cséplésre Szolnok megyében a tiszasülyi állami gazdaság csaknem 9000 hold rizsföldjén szépen fejlődik a vetés. Különösen szépek a Hajnal-üzemegység rizstáblái. . Gobancsik János üzemegységvezető irányításával itt már megkezdték a gyomirtást és a fejtrágyázást. A szépen fejlődő rizsvetés mindenütt, nagyobb termést ígér a tervezettnél. A gazdaság vezetői azonban a kapásnövények ápolásáról és az aratás-cséplésre való felkészülésről mintha elfeledkeztek volna. A tiszasülyi állami gazdaság határában a kukorica és a többi kapásnövény földjét felveri a gyom. A vezetők az időjárást okolják és munkáshiányra hivatkoznak. Nincs igazuk. A gazdaságban még sok asszony van, aki részt vehetne a munkákban, de nem mozgósítják őket. Görbémajorban új bölcsőde is van, hogy az asszonyok dolgozhassanak, de a bölcsődét nem helyezték üzembe. És az esővel sem lehet a mulasztást mentegetni. Kedden például esett az eső, de szerdán a dombosabb helyeken már kapálhatták volna a kukoricát. És most, amikor a sürgős munka minden perc fokozott kihasználását követeli, a gazdaság vezetői a jó időt lesik. Még súlyosabb a helyzet az aratás-cséplésre való felkészüléssel. Az idei gazdag termés gyors és veszteségmentes betakarítása különösen alapos felkészülést követel. A tiszasülyi gazdaság vezetői azonban nem törődtek ezzel. Nem ellenőrizték a gépjavító- és szerelőbrigád munkáját — így azok nem az ütemterv szerint, hanem kapkodva, szervezetlenül dolgoztak. A felelőtlen munkának aztán az a következménye, hogy még mindig nem javítottak ki minden arató- és cséplőgépet. Az öt kombájn közül is 10-en még csupán egy állt készen az aratásra. Hiányosak a cséplőgépek tartozékai is. Nem gondoskodtak például tűzifecskendőről, törek- és szalmahordó felszerelésről sem. Az aratással szinte egyidőben el kell kezdeni a tarlóhántást és a másodvetést is. Atarlóhántáshoz szükséges negyven tárcsa közül azonban a tiszasülyi gazdaságban június 10-ig mindössze tizenötöt javítottak ki, az ekék és a vetőgépek javítását pedig meg sem kezdték. A tiszasülyi gazdaság vezetőinek sürgősen pótolniuk kell a mulasztást. Az aratásig már nem sok idő van hátra. E rövid idő minden percét fokozottan ki kell használni , meg kell gyorsítani a növényápolást, s napok alatt be kell fejezni a gépjavítást. Mindenütt gyorsan be kell takarítani a szénát A szénabetakartás határideje június 15-én lejár. Az országban jónéhány termelőszövetkezet és állami gazdaság határidő előtt betakarította a rétek bő termését , gondoskodott róla, hogy állatai a télen is jó minőségű takarmányt kapjanak. A legtöbb helyen azonban még mindig megengedhetetlenül lassan halad ez a munka. Veszprém megye pápai járásában már több termelőszövetkezet — mint például a nagygyimóti Előre, a nórápi Búzakalász — betakarította a szénát. De a járás általában csúfosan elmaradt ezzel a munkával. A legtöbb községben és termelőszövetkezetben jóformán még hozzá sem fogtak a kaszáláshoz és a betakarításhoz. Elhanyagolják a szénakaszálást és a betakarítást a szolnokmegyei kunhegyesi járásban is. A kunhegyesi Lenin tsz-ben és a Vörös Október tsz-ben még a lucerna-szénát sem takarították be. Nem jobb a helyzet Kisújszálláson sem, ahol pár nappal ezelőtt még el, sem kezdték a szénabetakarítást. Súlyos az elmaradás Komárom megye dorogi és Tolna megye paksi járásában. A járási tanács mindkét helyen keveset törődik a szénabetakarítással, ezért nem csoda, hogy az eredmény mindkét helyen 50 százalék alatt van. A hátralévő rövid időben pártszervezeteink, tanácsaink úgy mozgósítsanak, hogy mindenütt gyorsan befejeződjék a szénabetakarítás. Tiszanyára még Békés megyében is jónéhányan vannak, akik soha nem hallották Varjas hírét. Varjas ugyanis olyan «helység», ahol a «szomszéd» háza igencsak néhányszáz méterre van, s még jó, ha nem kilométerrel kell mérni a távolságot. A gyorsvonat utasai a békéscsaba—budapesti vonalon csak egy pillanatra, látják elvillanni a hozzá legközelebb eső vasútállomás, Nagylapos tábláját, s csak a személyvonat áll meg itt. Ott terül el Varjas a békési határban, ahol néhány magasra nőtt nyárfánés egy-egy távvezeték oszlopsorán kívül semmi nem állja útját a messzefutó tekintetnek. Olyan, mint a többi tanyavidék ezen a tájon: Csejt, Udvarnok, Sima ... Nincs közöttük mezsgye, mégis jól tudják az itteniek, meddig tartozik Varjashoz a fekete békési föld, s hol kezdődik Csejt határa. A legközelebbi nagyközség a pusztán a harcos musta Endrőd, de ez is odébb esik 7—8 kilométerrel. Varjasnak nincs tanyaközpontja, nincs villanyai sem. Az ideérkező leveleket Nagylaposról hordják szét az akácfa között megbúvó villogó, fehérfalú tanyákba. A tanyák és a ringó gabonatáblák között árokszegte szées utak húzódnak sugáregyenesen, s keskeny ösvények kanyarognak át a rétek gazdag füvén. Amíg száraz idő járja, addig könnyű eljutni egyik tanyából a másikba, de ha tartós eső esik , dagaszthatják a tengelyig érő sarat a tanyai lovak, s kocsin kívül más járműugyan meg nem közelíti a makadámaitól beljebb fekvő tanyákat. Nem egy kémény mellett rádió antennája feszül, hirdetve, hogy a tanya lakói nincsenek elszakadva a kultúrától és a világ eseményeitől. Mégis az egymástól távol eső házak, a nehezen járható utak lelassítják a tanyai élet ütemét.Tavaly novemberben, amikor a III. magyar békekongresszusra választották a küldötteket az egész országban , Endrőd és a környező tanyavilág is elküldte békekövetét fővárosba. A választás nem volt túlságosan nehéz. «Ki a legjobb békeharcos? — Akinek legrendesebb a földje, a portája, aki a leglelkismeretesebben beadja az államnak, ami jár, akit becsülnek és szeretnek az emberek ezen a vidéken, akikben megbíznak». Akár a megbecsülést, akár a lelkiismeretes munkát mérték, mindenképpen Giricz Benedekre, az I. típusú Egyetértés tizes tagjára esett a választás. Így jutott el Giricz Benedek, az egykori 21 holdas varjasi középparaszt a békekongresszusra. Egyszerű részvevő volt a kongresszuson, aki a saját gondolatait és vágyait látta formába szilárdulni az egyakaratú emberek tanácskozásán. A tanácskozás végén így tett fogadalmat több mint 1000 küldöttársával együtt: «megfogadjuk, hogy mindennap, a nap minden órájában hű katonái leszünk a békeharcnak...» Nem is feltűnő jelenség Giricz Benedek. A közepesnél valamivel magasabb, szökés hajú fiatalember. Két esztendő híján 30 éves, de kicsit csodálkozó, derűs kék szeme még annyinak sem mutatja. Olyan, mint bármelyik parasztlegény itt a tanyák között, pedig már három éve, hogy elvette a háromholdas Karit1a Vendel lányát, a Gizit. Az sem volt akkoriban mindennapos eset errefelé, hogy húszholdas gazdalegény szegény lányt vegyen feleségül, dehát «Béni» — ahogy mindenki hívja ezen a tájon — sohasem volt afféle «rátarti fényes csizmás», s nem a földdel, hanem Gizivel házasodott össze. Soha nem volt Giricz magának való ember. Mindig szeretett beszélgetni a tanyai élet ezernyi ügyes-bajos dolgáról, a termésről, a mezei munkáról, s ritkán a politikáról is. Hogy mi történt vele ott a kongresszuson, azt ő maga sem tudja megmagyarázni, de mikor visszajött, akkor eredt meg igazán a szava. Mesélt, mesélt mindenkinek, akivel összetalálkozott, ahogy ezelőtt soha nem hallották beszélni. Elmondta, hogy látta és hallotta a román, az angol, a német, a koreai, a cseh, az olasz, s még sok más nemzet fiát, elmondta, hogy nemcsak az ország más megyéiben, hanem az egész világon vannak a békét erősen akaró emberek. Elmondta mindazt a sok szépséget, azt a sok erőt gyarapító élményt, amit a kongresszus adott neki. Nem is vetett külön számot azzal, hogy ő most «békemunkát» végez, CzukkelyMiklóssal, az endrődi tanácselnök fiatal helyettesével járta a környéket, Csejtet, Simát, Udvarnokot, s még Kondorosra is elmentek, ő pedig beszélt, meggyőző erővel, lelkesedéssel és az emberek helyeslően bólogattak a szemtanú szavára: «A Béni mondásában nem lehet kételkedni!» Mikor — az idén februárban — először vitte szét a tanyákba a békevédelmi szerződéseket — mindenfelé bizalommal fogadták. Akkor, felszabadulásunk ünnepének tiszteletére kötöttek első ízben békevédelmi szerződést a varjasi tanyák között. Giricz nem sajnálja a fáradságot, kétszer is meglátogatja a «szerződőket». Egyszer, amikor elviszi nekik a kékszegélyű lapot, egyszer meg egy jó hét múlva, amikor elmegy érte. Közben a munkásnapok vagy a derűs vasárnapok estéin összeül a család, s a fehérfalú tanyai szobák békéjére és melegére gondolva, meghányják-vetik, mi legyen a szerződésben. Ritkán van tanú ezeken az estéken, de ha mégis akad, a bizakodásnak és a derűnek azt a mosolyát láthatja az arcokon, ami a legemberibb követelésnek, a béke vágyának tiszta derűje. Megbeszélik, megírják a szerződést, s mikor Giricz újra felkeresi őket, akkor írják alá, ünnepélyesen. Giricz Benedek vörös rózsával befuttatott tiszta tanyájának szobájában őrzi a szerződések másolatát. Egész kötegre való van már itt az almárium tetején, s több mint 150 varjasi család őrzi otthon az eredetijét. Ha a bennefoglal tekát elvégezte a gazda, Giricz piros tintával rávezeti a szerződésre: «Teljesítve, ekkor és ekkor». Mert sokféle szerződés van itt. Van, amit a választások tiszteletére kötöttek, van, amit egész évi munkára, még a felszabadulás ünnepe előtt, s van, amit a romos épületből újjávarázsolt kultúrotthon építésére. A kultúrotthonnak ugyanis nagy jelentő* '*sése van a varjasiak életében, s a tanyák között csendben és feltartóztathatatlanul terjedő békemozgalomban. A már-már összedűlő egykori népház kiigénylésének gondolata a tanyák közti békeutakon született meg Giricz és Czykkely Miklós fejében. Békevédelmi szerződésben tett fogadalmat a rendbehozására tizenegy lelkes asszony, hogy az állami segítségből aztán minél többet fordíthassanak bútorra, rádióra, könyvekre. Az első közös békelétesítményük hozta össze a tszcs-tagokat és az egyénileg dolgozó parasztokat. S bár az asszonyok kötöttek rá szerződést, a 70 éves Varjú Pál — az Ady tszcs tagja — s a fiatal Gonda Vince is ott volt, hordták a tapasztaságnak való földet, a vizet. Ez a ház lett a tanyai békemozgalom központja. S a varjasiak, akik hosszú ideje egyetlen gyűlést sem tartottak, Rákosi elvtárs választási beszédekor 268-an gyűltek össze itt — tele volt a terem. «Alig fél éve még sok fásult ember akadt Varjason — mondja Czykkely Miklós. Most meg..., olyan egyenes derékkal járnak, mintha mindig a nap fényében próbálnák a szemük élét. A békemozgalomnak nagy része volt ebben: az adott nekik közös otthont, közös ügyeket». S hozzáteszi: «Giricz Benedeket, aki legtöbbet segített ebben, nemrég vették fel a pártba, tagjelöltnek, igazán megérdemelte». A kultúrotthonhoz kapcsolódik a tanyának szinte minden nevezetes eseménye. Itt tartják madt a «tanyanapot» — ez lesz a békeavatás ünnepélyes megnyitója. Ide gyűltek össze az egyik este a tszcs-elnökök és brigádvezetők is, nem kisebb ügyben, minthogy csatlakozzanak az orosháziak «békehónap» kezdeményezéséhez, s hogy ezzel a gyomai járást — az ő járásukat — kirántsák abból a kátyúból, amibe került. A megyei újság híradása szerint ugyanis a gyomai járás utolsó helyen áll a megye járásai között a mezőgazdasági munkákban. Ez már mégsem járja, hiszen itt is vannak olyan emberek, mint bárhol másutt. Az értekezletet megelőző délután ugyan bizonytalanul kémlelte az eget Giricz Benedek , csak nem akart fölszakadni a szürke felhősátor, vigasztalanul esett az eső. Az ő tanyájától úgy két kilométernyire van a kultúrotthon, s még ez nem is távolság, mert például az Új Elet tszcs-ből öt kilométert kell gyalogolni annak, aki ott akar lenni a megbeszélésen. Ráadásul hibás dátummal küldték ki az értesítést, az elnököknek, így aztán nem csoda, ha kevés reménnyel vág neki Giricz estefelé a zuhogó esőnek. Aki nem ismeri itt a járást, aligha jutna el akárcsak egy kilométernyire is. Giricz azonban pontosan tájékozódik, s bár óvhatatlan, hogy meg-meg ne csússzék a ragadós sárban, határozott léptekkelhalad a lucerna- és a búzatáblák, vízzel teli árkok mellett a kultúrotthon felé. Az esőfüggönyön nemsokára átszűrődik a kultúrotthon ablakába tett petróleumlámpa sárga világa — valaki biztosan lesz már! Hatan várják. Utána már csak egy részvevő jön. Giricz kissé resteli is, hogy kételkedett az elnökökben. Mindnyájan tudnak már az orosháziak kezdeményezéséről. Giricz Czykkellyel együtt már megfogalmazta a versenyhez való csatlakozás szövegét, ezt terjeszti most javaslatként az elnökök elé. «Mi, Endrőd község tizes dolgozót, itt a Viharsarokban, a Békevilágtanács budapesti ülésének tiszteletére elhatároztuk, hogy június 30-ig békehónapot tartunk és a következőket valósítjuk meg...» — olvassa. Csak úgy, a saját szavaival teszi hozzá: «Békeavatást akarunk tartani, hogy járásunk elkerüljön erről a szégyenletes helyről ...», aztán végigolvassa a javaslatot. Mikor a végére ér, Dinya Imre, a Szabad Föld elnöke elkéri tőle: «Na, add csak ide, lássuk, mit is vállalunk!» Újra sorra vesznek minden pontot: «Cukorrépavetésünket egyelés után kétszer megkapáljuk...», aztán a négyzetesen és a sorosan vetett kukorica ápolását vitatják meg, öszszeadják a pótbeporzandó kukorica- és napraforgó-területet. «Az aratási munkálatokat a minisztertanács határozatában lefektetett nyolc nap helyett hat nap alatt, míg a tavasziak aratását öt nap helyett négy nap alatt végezzük el... A hordást hat nap alatt (nyolc nap helyett) befejezzük...» Itt valamelyik megállítja Dinyát: «Ezt olvasd el még egyszer!» Jól meg kell fontolni a javaslatot, hiszen az elnöknek a csoportagsága előtt is állnia kell a vállalt ígéretet. Elgondolkoznak, latolgatják saját erőiket, aztán egyikük fnt, hogy olvashatja tovább. «A cséplést kizárólag oszt ágból .. .» — itt újra megállítják az olvasót: «Hát keresztből nem lehet?» — kérdezi Gerai János, s válaszul az öreg Kulik Vendel, meg Dinya fejből idézi a minisztertanács rendeletét. Mert igaz, hogy úgy könnyebb, de így biztosabb! Kiegészítenek, kérdeznek, s végül: rendjén van a javaslat. Sorra aláírják, a hallgatag Ábrahám Károly, aViharsarok elnöke, Kulik Vendel a helyettese, Földvári József az Új Élet brigádvezetője, Dinya, a Szabad Föld tagjainak, Giricz az Egyetértés tagjainak nevében vállalják, hogy egyetértenek vele és majd a csoportok tagsága felé terjesztik. Nem különbözik ez a szerződés más versenyszerződésektől, mégis nagyobb felelősségérzettel vállalják el. Nagy ügyért, a béke ügyéért kötik.Éjfél felé jár az idő, mikor felszedelőzködnek. Az éjszaka fekete bársonykupolája borul a tanyák fölé. Olyan sötét van, hogy az ember az orráig sem lát. Még a fák és a házak körvonala is alig ütközik ki a sötét háttérből. Az alvó pusztán, messze az ég peremén, világos fénysávok húzódnak, szinte vezetik a sötétben ballagó tanyaiakat. «Az ott Mezőtúr, az meg Túrkeve fénye» — mutat előre Giricz. Szótlanul hallgatják, s a város fényei felé néző szemekben nem a régi sóvárgás, hanem a beteljesülő várakozás lángja lobog. Azok a fénylő sávok egyre közelebb kerülnek a tanyákhoz, s nemsokára el is érnek idáig Kigyullad itt is majd a fény. De ahhoz béke kell! Régen vége van már annak az időnek, amikor a tanyák népe úgy gondolta, rajta nem múlik, hogy lesz vagy nem lesz béke. Mindnyájan tesznek érte valamit a maguk módján. S meg is őrzik bizonyosan. Fejér Dénes cA viiráiui tanyák között a Hét könyvei SZIKRA KÖNYVKIADÓ: Mi van a bonni szerződés mögött? A Szovjetunió ötödik ötéves tervéről, gyűjtemény.) IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: A béke arca. (Versek.) Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról. Vaszilenkov Csillagocska (Regény) (Cikk- SZOMBAT, 1953 JÚNIUS 13 Ötvenforintos bankjegyeket bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank a Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank 50 forintos címletű bankjegyet bocsát ki. A bankjegyen Mányoki ismert Rákóczi Ferenc portréja, a hátoldalán egy ismeretlen festőtől származó kuruc-labanc csatajelenet látható. A bankjegyet június 13-án, az országos Rákóczi-ünnepségeket megelőző napon hozza forgalomba a Magyar Nemzeti Bank. Erkel-emlékkiállítást rendeznek az Operabázban Erkel Ferenc halálának 60. évfordulója alkalmából az Operaházban emlékkiállítást rendeznek. A kiállítást hétfőn nyitják meg. Az emléktárgyakat, amelyek Erkel Ferenc életével, működésével kapcsolatosak, az ország múzeumaiból gyűjtötték össze. A kiállítás nemcsak Erkel életét, munkásságát, szemlélteti, hanem az akkori kultúréletet is, amelyet régi színlapok, kéziratok, köztük Liszt Ferenc levele, vetítenek a látogatók elé.