Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)

1953-07-01 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM A NI A­P»« FILLÉR SZERDA, 1953 JÚLIUS I Minél több másodvetést Az idei aratásnak különösen nagy a jelen­tősége, a jó termésnek nagyon sokbak­ hozzá kell járulnia a város és a falu lakosságának jobb ellátásához, életszínvonalának emelésé­hez,­ahhoz, hogy a dolgozóknak több lisztjük, kenyerük legyen. Az őszi árpa aratása már végefelé jár, sokezer holdról levágták már a rozsot, s megkezdték a búza aratását is. .Mindenünnen arról érkezik jelentés, hogy ritkán látott dús termés jutalmazza az idén a falu dolgozói­nak munkáját. Nagy öröme ez egész né­pünknek. De ne álljunk meg ennél. A ked­vező körülmények lehetővé teszik, hogy a most aratott dús termésen felül is növeljük a föld hozamát. A kombájn, az aratógép vagy a kasza után induljon meg azonnal az eke és a vetőgép, hogy a most learatott tar­lókon az idén másodszor is teremjen a föld. Szántóterületünk nagy részén, többszázezer holdon, másodnövényt termelni — olyan ez, mintha megszaporítanánk a földet, kiterjesz­tenénk az egyénileg dolgozó parasztok par­celláinak vagy a termelőszövetkezetek táblá­inak határát. Az időjárás kiváló, a másod­vetések is biztos és igen gazdag termést ígérnek. Másod­vetéssel részben olyan növényeket termelünk, amelyek — mint például a bur­gonya — közvetlenül is fontos táplálkozási cikkek, részben pedig olyanokat,­­amelyek ki­tűnő takarmányul szolgálnak az állatoknak — s ez több húst,­­zsírt, tejet, tojást és egyéb állati terméket jelent népünknek. So­mogy megye dolgozó parasztjai például a Baranya megyének küldött versenyfelhívá­sukban vállalták, hogy 90.000 holdat vetnek be másodnövényekkel. Ha mind a 90.000 holdon száznapos kukoricát termelnek (12 mázsás termést számítva), annyi kukoricát nyernek, amennyitől 200.000 disznó egyen­ként egy-egy mázsát hízik. Ha az egész te­rületet csa­lamádéval vetik be, annyi takar­mányt termelnek, amennyitől 150.000 tehén fejenként ezer liter tejet ad. S mindez csu­pán egyetlen megyében! A másodvetésnek tehát óriási jelentősége van egyénileg dol­gozó parasztjaink é­s termelőszövetkezeteink, s egész népünk életszínvonalának emelésé­ben, s komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy a városi és falusi lakosság ellátása élelmi­szerekben is, iparcikkekben is érezhetően javuljon. A másodvetés még kevésbbé­ ismert, nem eléggé széles körben elterjedt módszer. Ezért bármilyen nagy is az előnye, párt­­szervezeteinknek, tanácsainknak igen sok a tennivalójuk ezekben a napokban és hetekben a másodvetés sikeréért. Sokhe­lyütt nem ismerik a dolgozó parasztok a má­sodvetést, s ezért húzódoznak tőle. Másutt a tavalyi rendkívül aszályos év tapasztalataira hivatkoznak, s ezért vonakodnak a másodve­téstől. Pártszervezeteink mindenhol haladékta­lanul állítják munkába a népnevelőket, s tü­relmes felvilágosító munkával magyarázzák -meg­ újra­ és újra az egyénileg dolgozó parasz­toknak és a termelő­szövetkezeti tagoknak a másodvetés előnyeit. Nagy szerep vár e fel­­világosító munkában a mezőgazdasági terme­lés szakembereire, az agronómusokra. Ők le­gyenek mindenütt élharcosai az újnak, s most­­a bevetett ezer meg tízezer holdak, néhány hónap múlva pedig, a második aratás idején, a termés tíz- meg százezer mázsái hirdes­sék munkájuk eredményét. Nem egy helyen azt tartják, hogy a má­sodnövény erősen kizsarolja a földet, s ezért káros hatása lesz a jövő év termés­­eredményére. Ez teljesen hamis, nézet. El­lenkezőleg: ha a dolgozó parasztok nem hántják fel azonnal az aratás után a tar­lót, s, nem­ vetik be utána közvetlenül má­sodnövénnyel , a tarlón vígan élő gyomok legalább ugyanannyi tápanyagot kiszívnak a földből, mint a másodnövény. A má­sodnövény több takarmányt, ez több istálló­­trágyát is jelent, a tápanyagot tehát már a következő évben visszaadhatjuk ,,a föld­nek. S ha pillangósokat — például borsót —­ vetünk másodnövényként, ezek csak növelik a talaj nitrogéntartalmát, ja­vítják a földet. Ami sem könnyebb, mint annak a másik ellenvetésnek a megcáfolása, hogy a nyár második fele száraz, s a másodnövények a nedvesség hiányában majd nem tudnak ki­fejlődni. Most májusban és júniusban min­denütt annyi csapadékot kapott a föld, hogy a talajban bőségesen van nedvesség, ezt a gyors tarlóhántással meg­ kell őrizni, s biz­tos a másodtermés sikere. Sokhelyütt azzal érvelnek a másodvetés ellen, hogy nincs hozzá elegendő vetőmag. De hiszen a felszántott tarlóba már az idén termelt borsó is vethető! Ezenkívül muhar-, köles- vagy ta­karmányrépavetőmagba­n se­hol sincs hiány. Igaz, a kukorica-vetőmag­nak nem egy helyen szűkében vannak a fa­lu dolgozói. De ha egymást kölcsönösen megsegítik, a vetőmagra fordított összeg bu­sásan megtérül, mert ha most gyorsan el­vetik a száznapos kukoricát — 12—13 kiló vetőmag holdanként 12—15 mázsa vagy an­nál is több tengerit hozhat. A másodnövény után nincs beadási kötele­zettség. Fontos, hogy ezt mindenütt megtud­ják a dolgozó parasztok. Ez a­ kedvezmény azt jelenti, hogy az a nyolcholdas dolgozó pa­raszt például, akinek négyholdnyi másod­veté­se is lesz az idén , 12 hold terméséből teljesíti a nyolc holdra eső beadási kötelezett­séget. Márpedig nyilvánvaló: nagyobb föld­ről könnyebb ugyanannyit beadni, mint ki­sebbről. Minél bőségesebben vet tehát valaki másodnövényt, annál jobban jár, annál köny­­nyebben elláthatja takarmánnyal állatait, an­nál több terményt és állati­ terméket értéke­síthet a piacon. A másodvetés és a tarlóhántás sikere jó­részt gépállomásainktól függ. Attól, hogy miként szervezik meg az aratás és a cséplés felelősségteljes munkáját. Attól, hogy milyen termelési segítséget adnak a másodvetéshez és a tarlóhántáshoz a falu dolgozóinak , a termelőszövetkezeteknek is és az egyénileg dolgozó parasztoknak is. Nem­ egy helyen, így például a heves megyei káli gépállomáson arra hivatkoznak a vezetők: az aratás és a cséplés csaknem minden erejüket leköti, ami csekély Szabadidejük marad, az alatt csak a termelőszövetkezeteket segíthetik, az egyéni­leg dolgozó parasztokat már nem. Hamis ér­velés! A káli gépállomáson is meg kell szer­vezni a cséplés idején az éjszakai munkát. Azoknak a traktoroknak a segítségével, ame­lyek csak egy műszakban csépelnek, éjjel szántsák a tarlót és vessék a felszántott föld­be a másodnövények magját! így nagyobb segítséget kapnak a gépállomástól a termelő­szövetkezetek is, az egyénileg dolgozó pa­rasztok is. Így csinálta ezt ugyanebben a megyében az atkári gépállomás, melynek dolgozói a tavaszi szántás-vetés idején is se­gítették, most a tarlóhántás és a másodvetés idején még fokozottabban segíteni fogják az egyénileg dolgozó parasztokat. Ez az or­szág valamennyi gépállomásának fontos kötelessége. Súlyos hiányosság, hogy sok gépállomás, elsősorban a vezetők kényelmessége, lassú­sága miatt, még nem készült fel az éjszakai tart­óhántásra és másodverésre. Első pilla­natra csekélységnek látszik, mégis az éjsza­kai munka egyik nagy akadálya, hogy a traktorok jó részét nem látták el lámpával, s ezért nem tudják azokat éjszakára so­rompóba állítani. A munkát gátolja az is, hogy sokhelyütt nem gondoskodtak az éj­­­­szakai munkára traktorosról, munkagépkeze­lőről. A gépállomások és a megyei taná­csok kövessenek el mindent, hogy a legrö­videbb idő alatt szűnjék meg mindez a ha­nyagság, s a traktorosok, és a traktorok ezrei álljanak készen az éjszakai tarlóhán­tásra és másodvetésre is. Most a legközelebbi napok és hetek egyik nagy feladata, hogy győzelemre vigyük a másodvetés munkáját, felvilágosító szóval, gépi erővel, a vetőmag-ellátás megszervezé­sével a dolgozó parasztság segítségére sies­sünk, hogy a falu dolgozói gyorsan megnö­veljék saját jövedelmüket, s több élelmet, nyersanyagot adjanak az országnak, a lakos­ságnak. mi is—» •■mmmmmmmm—»■ Háy József már több mint 2000 mázsa gabonát takarított be Krenkovics Katalin bajai kombájnvezető szép eredménye Az állami gazdaságok kombájnvezetőinek versenyében továbbra is Háy József az első. Eddig 155 holdról több mint 2000 mázsa gabonát takarított be. Maczkó Lajos, a be­­remendi Vörös Csillag állami gazdaság kom­bájnvezetője megszerezte a második helyet. Eddigi teljesítménye 85 hold és 1217 mázsa. Harmadik: Földesz Ádám, a garai állami gazdaság kombájnosa, 70,2 hold 1220 má­zsás termésével. Negyedik Karászi Imre, a tompai állami gazdaság kombájnvezetője, aki 70 holdról 1149 mázsa gabonát takarí­tott be, ötödik Hári László, az újvárosi ál­lami gazdaság kombájnosa 74 holddal és 811 mázsa elcsépelt gabonával. Az állami gazdaságok aratógépvezetőinek versenyében Vedelek József, a bajai állami gazdaság­ aratógépvezetője az első. Eddig 81 holdról aratta le a gabonát. A második és a harmadik helyet Banghart Elemér, a ba­jai és Kincses Ferenc, a­ surjáni állami gazda­ság aratógépvezetője tartja. Mindketten 02 holdról vágták le a gabonát. A versenyben negyedik Török József, a bajai állam­i gazda­ság aratógépvezetőie 58, az ötödik, Berta János, a beremendi Vörös Csilláig állami gazdaság aratógépvezetője pedig 56 hold ter­mését aratta le. A gépállomások legjobb kombájn vezetői közül is már többen értek el szép eredményt. Lőrincz Miklós, a villányi gépállomás kom­bájnvezetője eddig 81 és Juris József, a kis­­kunlacházi gépállomás ko­mbájnvezetője 80,5 hold termést takarított le. Juris József 1070, Lőrincz Miklós 699 mázsát csépelt el. Kasza István, a deszki gépállomás kombájnosa 74 hold őszi árpát aratott és 791 mázsát csépelt. Jakubecki István, a kiskunlacházi gépállo­más kombájnvezetője pedig 72,5 hold 1026 mázsa termését takarította be. Szép eredményt ért el Krenkovics Katalin, a bajai gépállo­más kombájnvezetője is, aki a­ csávolyi Új Élet termelőszövetkezetben három nap alatt 42 holdról 745 mázsa őszi árpát aratott le. A gépállomások legjobb ara­tógépvezetőinek versenyében Papp Lajos, a mezőtúri és Mok­kai Antal, a lajosmizsei gépállomás ara­tógép­­vezetője az elsők. Mindketten 85 holdról vág­ták le eddig a gabonát. A versenyben harma­dik Rézsó Lajos, a­ fegyvernek­ gépállomás­ról 80 holdas, negyedik Sáfrány Ferenc, a villányi gépállomás­­aratógépvezetője 76 hol­das teljesítménnyel. Szabó Ernő, a nemesgy­­­ácsi gépállomás aratógépvezetője 75 holddal ötödik, Szabó Lajos, az újpetrei gépállomás aratógépkezelője 72 holddal hatodik a ver­senyben. Is magyar fiatalok lelkes munkával készülnek a VIT-re A magyar ifjúság országszerte lelkesen készülő­dik a IV. Világifjúsági Találkozóra, a béke ifjú­­harcosaina­k hatalmas seregszem­léjére. Ifjúmunkásaink a VIT tiszteletére munkaversenyt indítottak, amelyhez nap mint nap ifjúmunkások százai csatlakoznak. Különösen fellendült­­a verseny és a készü­lődés a VIT-küldöttválasztó gyűlések óta, amelyeken a fiatalok többsége már arról számolt be: teljesítette vállalását. Sokan újabb felajánlásokat tettek. A Vörös Csillag Traktorgyár dolgozója, Sándor József acél­öntő, aki ígéretet tett, hogy 150 százalék termelési eredményét 150 százalékra emeli, elérte a 250 százalékot. A VIT-küldöt­tvá­­lasztó gyűlésen most vállalta, hogy 250 szá­zalékos eredményét is túl fogja szárnyalni. A VIT tiszteletére egymásután alakulnak új brigádok, amelyek jelentős felajánlásaik­kal segítik üzemük féléves tervének teljesí­tését. A Kelenföldi Textilkombinát II. szö­­vödéjében nemrég alakult nyolctagú «VIT- brigád» vállalta: úgy foglalkoznak a 100 százalékon alul termelő fiatalokkal, hogy azok a VIT idejéig elérjék, sőt túlszárnyal­ják a normát. A Landler Jenő Járműjavító fiataljai vál­lalták, hogy terven felül elvégzik a javítási munkákat azon a mozdonyon, amely a ma­gyar fiatalokat viszi Bukarestbe. A javítási munkánál 140 ezer forint értékű anyag megtakarítását vállalták. A­ dolgozó parasztfiatalok a nyári mező­gazdasági munkák időbeni és jó­­elvégzésé­vel készülnek a bukaresti találkozóra. A kunfellé­ptói Vörös Hajnal tsz fiataljai a VIT tiszteletére megalakították a «DISZ arató­­brigádot». A brigád vállalta, hogy aratási tervei 150 százalékra teljesíti. A csanádi Úttörő tizés fiataljai­­jó növényápolással és az­ aratásra való jó felkészüléssel köszöntik a IV. Világifj­úsági Találkozót. A növény­ápolási munkában hetenként 3 napon a foga­­rasok, kovácsok, adminisztratív dolgozók is részt vesznek. A betakarítás sikere érdekében 12 tagú kézikaszáló-brigádot szerveztek. Az Egyetemi Könyvtárban Budapest, június 30. Nemsokára véget érnek a vizsgák, bezá­rulnak az egyetemek kapui, s rövid nyári szü­netet tart ,az Egyetemi Könyvtár is. Most azonban még napról napra­ megtelik az ol­vasóterem: utolsó vizsgáikra készülő egyete­mi hallgatóik, bölcsészek, orvosok, gyógysze­részek, pedagógiai főiskolások hajolnak szor­galmasan a­­könyvek, jegyzetek fölé. Szeretik a könyvtárat é­s szívesen tanulnak itt, a könyvtár dolgozói pedig nagy igyekezettel segítik munkájukat. Az olvasóterem lámpás asztalkáinál most is sokan mélyednek tanulásba, előttük ma­gasra halmozva könyvek, jegyzetek. Egyik asztalnál két harmadéves gyógyszerészhall­gatónő tanul , holnap lesz utolsó vizsgájuk kémiából. Szomszédjukban ötödéves orvostan­hallgatók, Biró László és Tóth Péter, ők se­bészeti szigorlatra készülnek. Szívesen tanul­nak a könyvtárban, mert itt megtalálják a legfontosabb tankönyveken kívül a segéd­könyveket is, amelyek nincsenek meg min­den diáknak. A szigorlatokhoz gyakr­an át kell nézni a régi vizsgaanyagokat, s itt rendel­kezésükre állnak a könyvek és a jegyzetek. Az elmúlt hetekben még vasárnap is szá­zon felül volt a látogatók száma. Június hó­nap első napjaitól — amikor megkezdődtek az egyetemi vizsgák­­— június 30-ig 6042-en keresték fel a könyvtárat, s ezek közül 5282 egyetemi hallgató volt. A könyvtár kényelmes, csendes olvasóterme mindig tele van vizs­gára készülő diákokkal naponta átlag 170—189-an látogattak ide ebben a hónapj­ban. Évről évre többen jönnek — tavaly jú­niusban még 4224 volt az összes olvasók száma. A fiatalok nemcsak a vizsgák napjaiban­, hanem egész évben rendszeres látogatói a könyvtárnak. _________________________ Megérkezett az első idei gabona a Gizella-malomba Budapest, június 30. Kedden este a Gizella-m­alom feldíszített bejáratánál lelkes csoport várta Soroksárról, az Agrártudományi Egyetem tangazdaságá­ból az első idei gabonával megrakott teher­autókat. A dolgozók nagy örömmel szedték le a­ zsá­kokat, boldogan nézegették az első idei ro­zsot. A gabona kiváló minőségét és tisztasá­gát azonnal megállapították. .A fangarjasig dolgozói a kedvezőtlen időjárás ellenére való­ra váltották ígéretüket, határidőre szállítot­ták a mailomba­­az első kenyérgabonát. Nagy része van ebben annak, hogy a dolgozóik ta­nulmányozták Gorsko szovjet tudós szakköny­­vét, amelynek alapján géppel­ tisztították és szárították a kombájnnal betakarított gabo­nát. A szovjet módszer alkalmazásával négy­öt nappal előbb szállíthatták a gabonát ren­deltetési helyére. AZ ELSŐ MAGYAR AUTÓDARU Az Április 4 Gépgyárban mintegy fél éve kezdték el az első magyar autódaru alkat­részeinek gyártását. A gépkocsira szerelt daru tervezése és elkészítése a magyar mér­nökök és munkások jó hírnevét öregbíti. A daru forgózsámolyon nyugszik és a gémje 11 méter átmérőjű körzetben tud terhet fel­emelni anélkül, hogy helyzetét változtatná. A daru legnagyobb teljesítménye három tonna. Az autódarunak saját áramfejlesztője van, így ott is tudnak vele dolgozni, ahol hálózati áramszolgáltatás nem áll rendelke­zésre. Az első darut július 1-én akarják kipró­bálni, s elkészítése után további négy autó­darut szerelnek össze a dolgozók, amelyek­nek alkatrészeit már elkészítették a gyár dolgozói.­­ Gyárunk, a Duna Cipőgyár, a magyar ci­pőipar legnagyobb üzeme. Üzemeiben m­a tízszer a­n­nyi cipő készül, mint a múltban. Évente­ sokszázezer pár férfi-, női és gyer­mekcipőt gyártanak műhelyeinkben. Ebben az esztendőben jelentősen nőtt gyártmányaink választékai is. Be kell azonban vallanunk: mégsem vé­geztünk jó munkát. Termeltünk, de közben nem figyeltünk a dolgozók­, véleményére, ter­meltünk, de­ nem tartottuk eléggé sze­m előn a minőség állandó javítását. Az első negyed­évben és a második negyedév első idősza­kában gyártmányaink közül csak 70—80 százalék volt elsőosztályú. Bár az év első öt hónapjában teljesítettük termelési tervün­ket, júniusban mennyiségileg is kissé elma­radtunk. Cipőiparunk fejlesztése érdekében nemrég küldöttség utazott a Szovjetunióba, amelynek én is tagja voltam. A szovjet cipőgyártást a moszkvai «Párizsi Kommün» cipőgyárban ta­nulmányoztuk. A Szovjetunióban töltött idő alatt értettem meg igazán, hogy a termelés milyen magasrendű értelmet nyer a szocia­lizmusban , hogy legfőbb célja a dolgozók szükségletének kielégítése, s nem akárho­gyan, hanem a dolgozók egyre növekvő igé­nyeinek, kívánságainak, ízlésének megfele­lően. Részt vettem három gyár közös bemuta­tóján, ahol szebbnél-szebb cipőmodelle­ket mu­tattak be. A dolgozók nagy számban vet­tek részt ezen a bemutatón s elmondták vé­Az első negyedévben meg igen sok panasz érkezett vállalatunkhoz, s meg kell mondjam, nem is alaptalanul. A vásárlók panaszkod­tak, hogy a ragasztott cipőtalp sokszor levá­lik. Az is előfordult, hogy a felületes csoma­golás miatt más típusú vagy minőségű ci­pők kerültek a dobozokba, mint amit a do­­­bozon jeleztek. Megszívleltük a dolgozók fi­gyelmeztetéseit, s arra törekszünk, hogy jobb minőségű cipőt készítsünk, a hibákat kijavít­suk. Áprilisban már gyártmányaink 95,8 száza­léka elsőosztályú cipő volt, májusban ezt a számot 98,8 százalékra emeltük s júniusban A Cipőtervező és Mintakészítő Vállalat feladata, hogy a magyar cipőipart ízléses, tetszetős modellekkel lássa el. A vállalat azonban mindezideig nem töltötte be megfe­lelően ezt a feladatát, nem készített a dol­gozók igényeinek megfelelő, szép, változatos modelleket. Az idén valamit javult a terve­zőmunka. Nőtt a választék, jobb a kivitele­zés is. A dolgozók igényeitől azonban a most vásárolható cipőtípusok is elmaradnak, reményüket, észrevételeikkel segítették a ter­vezők munkáját. A Szovjetunióban nagyon sok technológiai tapasztalatot is szereztem, s most igyekszem a tanultakat hasznosítani. Gyárunk szerző­dést kötött a Cipő-mintabolttal, ahol bemu­tatjuk termékeinket a vásárlóknak. Máris munkához láttunk, hogy nagyobb választék­ban­ szebb és jobb cipőket bocsáthassunk a dolgozók rendelkezésére. Jobban megszervez­tük a szabászat munkáját, hiszen a­ szabászat munkájától függ elsősorban, milyen lesz a cipő. Fő törekvésünk eddig az volt, hogy minél kevesebb munkát és anyagot használ­junk fel egy­ egy gyártmányhoz. Ez természe­tesen fontos. Mi tanultunk a szovjet cipőter­­vezőktől, akik munkájukban messzemenően szem előtt tartják az anyag gazdaságos ki­használását, de nem fukarkodnak azzal az anyaggal, ami a cipőt széppé, jóvá teszi. Máris vannak eredményeink. A második negyedév végén a megelőző 70—80 száza­lékkal szemben 86 százalékra emelkedett az elsőosztályú áruk aránya. A harmadik ne­gyedévben tovább akarjuk javítani a minő­séget. Nagyobb választékot bocsátunk a dol­gozók rendelkezésére. A kiváló, rámán varrott borjúbox-cipők újabb típusait kezdjük gyár­tani. Nagyobb gondot fordítunk a gyerek­cipőkre, amelyek gyártásánál eddig különösen sok hiba volt. Megkezdtük például a 19—30-as nagyságú, puha, fínomburű, varrott gyer­mekcipő tömeggyártását,­­sem rosszabb a helyzet. De nemcsak a minő­ség megjavítása a feladatunk. Igyekszünk többféle cipőt előállítani, hogy nagyobb vá­laszték álljon a vásárlók rendelkezésére. Az első félévben tizenötfajta modell készült, mintegy 50 színváltozatban. A harmadik negyedévben m­ég nagyobb gondot fordítunk a dolgozók igényeinek ki­elégítésére. Az őszi, téli cipők, a különböző meleg, prémes lábbelik gyártása újabb nagy követelményeket állít elénk. Biztosak va­gyunk benne, hogy meg fogjuk oldani fel­adatunkat. Nemrégiben jelentős segítséget kaptunk csehszlovák szakemberektől is, akik taná­csaikkal, bírálatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az 1954-es évben cipőiparunk szebb és­­jobb lábbelivel lássa el a dolgozókat. A ta­nultak alapján szeptemberben nagyszabású nyilvános modellbemutató lesz, ahol a vá­sárlóközönség a cipőgyárak 1954-es terme­lésének mintegy 200 új modelljét tekintheti HAZÁNK EGY NAPJA Kiváló minőségű cipőt a dolgozóknak Cipőiparunkra fontos feladatok várnak. Mind több jó minőségű, Ízléses Cipővel kell nagy választékban ellátnia a dolgozókat. A «Szabad Nép» kérdést intézett három üzem vezetőjéhez, hogyan dolgoznak e feladat megvalósításáért. Az alábbiakban közöljük a Szapu László, a Duna Cipőgyár főmérnöke: Jobb minőségű cipőt készít mink dolgozóinknak Sz. Nagy István, a Divat Cipőgyár igazgatója: Minél jobban ki akarjuk elégíteni a dolgozók szükségleteit Murbán József, a Cipőtervező és Mintakészítő Vállalat igazgatója: Kétszáz új eipómorfillt mutatunk be szeptemberben — Friss zöldséget és gyümölcsöt Borsodnak! (2. oldal) A szabadidő — írta: F. Vigdorova (2. oldal) Brazília népe gyűlöli a háborút — Branca Fialho nyilatkozata (3. oldal) A Schuman-terv és az imperialisták kö­zötti ellentétek (3. oldal) Li Szin Man és Csang Kaj-sek a kínai népi önkéntesek fogságbaesett harco­sainak erőszakos visszatartásán mes­terkedik (4. oldal) Boleslaw Bierut elvtárs beszéde a lengyel «tenger ünnepén» (4. oldal) Római telefonjelentésünk: A jelenlegi po­litikai válságból csak demokratikus úton lehetséges igazi kibontakozás (4. oldal) Amerikai burzsoá lapok beismerései a ko­reai helyzetről (4. oldal) --------------------------------------------------------------------------------------­A MAI SZÁMBAN ­A műkö­e-tapolcai üdülőkből Miskolc, június 30. : Miskolc-Tapolcán, ápolt kertek, parkok kö­zött, szépen berendezett villákban üdülnek a budapesti földalatti gyorsvasút építői, a­ sze­gedi, zalaegerszegi, váci textilgyárak és más üzemeik dolgozói. Hét üdülőben mintegy 390 dolgozó tölti itt nyári szabadságát. Vidám és változatos az üdülök lakóiinak élete. Ápolt, szép strandfürdő és számos ki­­rándiflóbe­v várja őket. Sokan tekintik meg N­agykomássak­ az ország egyik legnagyobb kőbányáját, amely a diósgyőri nagykohót látja el mészkővel. Kedden e Leányvár nevű kirándulóhelyre látogattak el a­ tapolcai üdü­lők, délután pedig sakkversenyt rendeztek. Szórakozásban esténként sincs hiány. Na­ponta nyás-más üdülőben jönnek össze a pi­h­­enő dolgozók, s vidáman táncolnak, ját­szanak. Az üdülő dolgozók kitűnő ellátásban részesülnek. Az ország számos más üdülőjében is ha­sonló körülmények között nyaralnak a dol­gozók. A gyönyörű lillafüredi Palota-szálló­ban mintegy 320 dolgozó pihen, a balaton­ladei SZOT-üdülőben 216-an, dudari bányá­szok, ózdi vasgyári dolgozók, recski ércbá­nyászok, budapesti dolgozóik töltik szabad­ságide­jüket. Pécs fölött, a Mecseken épült festői üdülőiben 139 dolgozó pihen. Itt is számtalan szórakozási, sportlehetőség áll a dolgozók rendelkezésére. Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készruhák, mé­teráruk, cipők, fehérneműfélék árát csökken­tették, így pl. a 196.— Ft-os női karton­ruha­ ára 165.— Ft-ra, a 208.50 Ft-os női f­­­anellruha ára 165.— Ft-ra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300.— Ft-ra csökkent. A 994.—­ Ft-os férfi kamgarn-öltöny 910.-­­Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szövetnadrág 200.— Ft-ért kapható. Egyes gyermek­ruhák, női fehérneműk, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220.— Ft-os fiú­­ruhát 170.— Ft-ért, a 192.— Ft-os bakfis­ruhát 135.— Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyer­mekszandált 35.— Ft-ért árusítják. A 193.— Ft-os férfi bőrtalpú, sertésbőrből készült félcipő új ára 155.— Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145,5 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. (MTI) A dunakeszi Előre­­szés tagjai nagy lendülettel, vidáman aratják 32 hold­, rozs táblájukról a termést. A gépállomás traktorosai az aratással egyidőben végzik a tarrohantást. Másodjára kölest és csalamádé-kukoricát vetnek a frissen szántott földbe. _________________________ Új építőipari daru a magasépítkezéseken Az egyik magas moszkvai szálloda épít­kezésén sikeresen alkalmazzák a daru­tisz­­nek nevezett új emelőgépet. Ezen az építő­anyag egy részét liften szállítják fel, amely a torony mellett elhelyezett görgő­sjáraton közlekedik fel és le. A lift rakodólapja az emeleti ablak és ajtónyílásokba is betolható. A többi építőanyagot a daru emelőkarja szállítja fel. A szokásos emelődarukkal el­lentétben az új gép — azáltal, hogy újabb és újabb toronyrészekkel hosszabbítják meg — «együtt nő» az épülettel. A daru egyide­jűleg­­szállít az emelőkarra­ és a lifttel is 5—6 tonna terhet. Könnyedén emel ha­talmas falburkolat-lapokat és egyéb súlyos építési elemeket. Az új daru-lift az építőipari technika je­lentős újítása, egy azok közül, amelyekkel az utóbbi időben bőven ellátják a Szovjet­unió építkezéseit.★ Egy minszki áruház A «Szovjetszkij Szojuz» című lap beszá­mol Minszk város egyik — a Szovjet­ utcáb­a­n lévő­ — áruházának munkájáról. A lap le­írja, hogy ebben az évben nagy mértékben növekedett az áruházban a textiláruk, így például a selyemszövetek iránti kereslet. Ta­valy márciusban például mintegy 3 milló rubel értékű selymet adtak el, az idén már­ciusban kétszer annyit. A játékosztályon a forgalom 1951-hez viszonyítva háromszoro­sára nőtt. Gyorsan nő a kereslet a cipők, hangszerek, vill­a­moskészü­lékek iránt is Az áruházban a villanozkésztetéke­k osztálya új mosógépeket kapott. A mosógépek mellett ott láthatjuk a hófehér «ZISZ» hűtőszekrényeket, porszívókat, a különböző villamos főzőgépe­ket, hordozható padlókefélőgépeket. Az áru­ház sok ilyen háztartási készüléket ad el. Az­­áruházban rendszeresen tartanak vá­sárló-konferenciákat, amelyeken résztvesznek a vevők, az áruház dolgozói, valamint a­z árukat szállító vállalatok képviselői. A vevő­­közönség képviselői véleményt mondanak az egyes­­árucikkekről, az eladás megszervezé­séről és sok értékes javaslatot tesznek. Az áruháznak így lehetősége nyílik a­rra, hogy a legnagyobb mértékben kielégítse a fogyasz­tók igényeit. Ez a konferencia segít a vállala­toknak is a cikkek minőségének megjavításá­ban, a választék kibővítésében. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL Gazdagodnak a V. I. Lenin-csatorna menti kolhozok A Sztálingrádi területen a V. I. Lenin­­csatorna mentén újabb kolhozföldekre ter­jesztették ki az öntözést. A vizet szivat­­­tyúberendezések­­segítségével elosztócsator­nákkal juttatják el a csatornából a földekre. A kolhozparasztok megöntözték a zöldség­féléket, az ipari növényeket és a gabona­féléket. Az öntözés megkezdésével a kolhozokban­ a mezőgazdaság gyors fejlődésnek indult. Különösen a zöldségtermelés, a kertészke­dés, a szőlőművelés és a haltenyésztés fej­lődik nagy lendülettel. Sok gazdaságra jel­lemző az a változás, amely a «Narimanov»­­kolhozban ment végbe. Ez a kolhoz még a múlt évben kezdte, meg a csatorna vizének felhasználását. Az öntözött területek termé­séből a kolhoz milliós jövedelemhez jutott. A jövedelemből nagy építkezéseket kezdtek. Lakóházakat, gazdasági és igazgatási épü­leteket, valamint könyvtárat, új iskolát, óvo­dát, bölcsődét, nagy áruházat, üdülőparkot, sporttelepet építenek. * ★ A moszkvai gyermekváros A moszkvai gyermekek naponta felkeresik a «Szokolnyiki park»-ban lévő gyermekvárost. Itt minden gyermek megtalálja a m­aga­­szó­­rakozását. Legnagyobb az élénkség a sport­tereken. Gyakorlott, sporto­ktató­k vezetésével tornásznak, röpla­bdázn­ak, kosárlabdáznak a gyermekek. A gyermekváros laboratóriumai­ban tervrajzok,­­szerszámok állnak a technikát kedvelő gye­rmekek rendelkezésére. A gyerme­kek gépmodelleket készítenek, fényképfelvéte­leket készítenek és hívnak elő. A gyermekek szívesen látogatják a külön­böző témájú előadásokat. Találkoznak híres mérnökökkel, újítókkal, olvasztárokkal, cipő­­gyári munkásokkal, építőkkel. A gyermekek közt sok fiatal természetbarát van, akik ta­vasszal különböző növényeiket ültetnek és megfigyelik azok fejlődését. A nyári szünidő sok nagyszerű szórakozást, nyújt a gyermek­­város látogatóinak. Sok vidám ünnepélyt: «mosolynapot», «turistannapot», «virágnapot» rendeznek.★ Textilkiállítások a Szovjetunióban Június 27-én pamutszövet-kiállítás nyílt meg Moszkva egyik legnagyobb textiláruhá­zában. Kétszázötven különböző anyagot állí­tottak ki, amelyeket a vlagyimiri és kalinyini gyárakban — a szovjet textilipar fontos köz­pontjaiban — készítettek. A kiállítás a szov­jet textilipar magas színvonalának tanúbi­zonysága. A pamutszövetgyártó vállalatok az utóbbi években lényegesen kibővültek, meg­­növekedett a választék és gyökerében módo­sult a gyártás technológiája. A Szovjetunió bel- és külkereskedelmi mi­nisztériuma tervbe vette, hogy a textilgyárak termékeiből rendszeresen rendez kiállításokat. Nemrég a moszkvai «Trjohgornaja Manufak­túra» textilkombinát mutatta be gyártmá­nyait.★ Új szovjet távolbelátó készülék A szovjet távolbalátó technikát az utóbbi években nagy mértékben korszerűsítettek. Már elkészült egy olyan vevőkészülék, amelynek vetítőfelülete 3x4 méter és amely alkalmas arra, hogy egyszerre 500 főnyi kö­zönség nézhesse meg az adást. Az új típus­­ú, nagyteljesítményű televíziós vevőkészülék­et kultúrpalotákban, klubokban és külön távol­balátó színházakban fogják alkalmazni. A készülék által vetített képek minősége már ma is egyenértékű a filmvetítésekével. A szovjet ipar­­jelenleg új,­17 csöves tá­­volbal­átó rádióvevők gyártását kezdte meg, a többi között 220x280 cm-es képsíkkal. Eredményes kísérletek folynak a színes adá­sok bevezetésére. A szovjet tudósok é­s technikusok szép eredményeket értek el a­ távolbalátó hatósu­garának kiterjesztésével. A kievi központ adásai például a fővároson kívül a kievi, a poltavai, a csernyigovi, a zsitomiri terüle­ten és a B­elorusz SZSZK több városában is kitűnően vehetők.

Next