Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)
1953-07-01 / 182. szám
Friss zöldséget és gyümölcsöt Borsodnak! Borsod megyéből — hazánk második legnagyobb ipari megyéjéből — az elmúlt napokban egymásután érkeztek a levelek a «Szabad Nép» szerkesztőségébe: több helyen nincs zöldség, nincs gyümölcs, a piacról üres kosárral, elkeseredetten mennek haza a háziasszonyok. A «Szabad Nép» a levélírók segítségével vizsgálatot indított: miért nem jut elég zöldfőzelék a borsodmegyei munkáscsaládok asztalára most, amikor bőséges, jó termésünk van a legkülönbözőbb zöldségfélékből? Három héttel ezelőtt a megye ipari városainak piacain, az üzletek előtt már hajnalban sorban álltak a háziasszonyok, na néhány fesesalátát, kelkáposztát, egy-két csomó hagymát akartak vásárolni. Aki délelőtt dolgozott, bizony a délutáni órákban már hiába is próbálkozott az üzletekben , nem kapott semmit. Herbolya bányára az idén az elmúlt hét végén érkezett meg az első gyümölcs- és zöldségszállítmány, Kazincbarcikán a békeváros építői majd mindennap tésztát esznek, Ózdon s a környező bányatelepeken az idén még alig árusítottak friss zöldséget, gyümölcsöt. Miskolcon az elmúlt hetekben javult a helyzet — már lehet kapni zöldségfélét. Ez az áru azonban gyakran fonnyadt, ha valaki csak ránéz, elmegy a kedve tőle. A dolgozók növekvő elégedetlensége, jogos panaszai sürgős orvoslást követeltek. A megyei tanács kereskedelmi osztálya több ankétot tartott a zöldség- és gyümölcsellátásért felelős Mezőker-vállalat vezetőivel, a felvásárló és értékesítő vállalatokkal. Az értekezlet eredményeként «megállapították» — amit a dolgozók hetekkel ezelőtt közöltek — nincs elég zöldség és gyümölcs Az értekezleten mindenki számos magyarázatot, okot, «objektív nehézséget" sorakoztatott fel — csakhogy ettől még "nem lett sem több, sem jobb friss zöldség és gyümölcs a piacokon. Az értekezleteken, ahelyett, hogy feltárták volna a dolgozók ellátásáért felelős vállalatok munkájának hibáit, intézkedéseket hoztak volna a hibák kijavítására, eltűrték, hogy egyik vállalat a másikra — a felvásárlók a szállításra, a szállítók az értékesítőkre — hárítsa a felelősséget. A felelősség elhárítása, a hibák kenegetése odavezetett, hogy a hetek óta tűrhetetlen helyzeten mindeddig jóformán semmit sem javítottak. A megye dolgozóit mindennap friss zöld-séggel és gyümölccsel ellátni valóban nemkönnyű feladat. Miskolcon kívül is mintegy 200.000 dolgozó ellátásáról van szó, s a Diósgyőri Kohászati Üzemek és az ózdi gyárak naponta 15—15 mázsa cseresznyét vásárolnak csak védőételnek a dolgozók számára. Ahhoz, hogy a piacon naponta elegendő mennyiségű áru legyen, a termelő, felvásárló, szállító, értékesítő vállalatok öszszehangolt, lelkiismeretes munkájára van szükség. A joggal elvárható gondos munka helyett azonban a gondatlanság, a felelőtlenség, a hibák egész sora tárult fel a vizsgálat során. A hibák egy része nem mai keletű , akorábban elkövetett mulasztások eredménye. Idetartozik a Miskolc körüli zöldövezet elégtelen termelése. Borsod megye vízben szegény földjén kevés zöldségfélét termelnek. Miskolc körül azonban — ahol kedveznek az adottságok — többezer holdas zöldövezetnek kellene biztosítania a város ellátását friss zöldségfélével. A zöldövezet tervei tavaly el is készültek. Csakhogy ezeket a terveket október—novemberben kapták meg a termelőszövetkezetek, államigazdaságok, amikor a földek jó részét már bevetették őszi gabonával vagy más termények vetésére készítették elő. Tavaszszal még lehetett volna valamennyire segíteni a dolgon, ám a tanács mezőgazdasági osztálya nem szorgalmazta a zöldségfélék termelését. Ahol mégis vetettek, nagyrészt elhanyagolták a sok, gondos munkát igénylő növények ápolását. Nem szedik ki a salátát, csak amikor magba szökken, virágzik, nem szedik fel a karalábét, csak amikor megkeményedett, fássá lett. A mezőgazdasági osztály hibájából a szövetkezetek azt sem tudják, milyen jövedelmet jelent számukra a zöldségfélék termelése. Hiányzik a termelésre ösztönző propaganda, s a szövetkezetekben nem ismerik az olyan példákat, mint a tiszakeszi Kossuth tsz-é, ahol a két holdon termelt zöldhagymáért a szövetkezet már eddig 10.000 forint jövedelemhez jutott. A hagyma felszedése után most a két holdra őszi káposztát vetnek — ebből további 14.000 forint jövedelem várható. A szövetkezeteket, egyéni gazdákat ma sem ösztönzik az annyira jövedelmező, a megye számára pedig rendkívül fontos zöldségfélék termesztésére. Minthogy a megye kevés — az idén a tervezettnél is kevesebb — zöldségfélét termel, s kevés a gyümölcs is, mindezt az ország más vidékéből kell ideszállítani. Az országból sokszáz tonna zöldséget és gyümölcsöt küldenek Borsodba — a szállításnál azonban rendkívül súlyos hibák vannak. A Miskolcra érkező áruk jelentős része már megérkezésekor gyakran teljesen hasznavehetetlen. Néhány héttel ezelőtt például hét vagonban 250.000 fej saláta érkezett. A hét vagon áruból közel kétvagonnyit — 80.000 salátát — azonnal ki kellett dobni, mert a vagonban befülledt, megrothadt. Néhány nappal később Mezőkövesdről 30 mázsa zöldborsó érkezett — 60 százalékát kellett azonnal kidobni. S ha Miskolcon nem kellett szemétre dobni az árut — gyakran ez lett a sorsa, mire eljutott a megye különböző vidékeire. A közelmúltban a Sajómenti Vegyiműveknél lévő Népbolt szombati napon mintegy 30 láda cseresznyét kapott. A gyümölcs már akkor sem volt friss, de mire hétfőn szétosztották volna, teljes egészében megromlott és a szemétbe került. Ózdon is erre a sorsra jutott a június 1 -től 15-ig érkezett zöldségféle egy része. Mintegy 25.000 fej salátát, 10.000 csomag retket, 15.000 csomó zöldhagymát, 2000 csomó kararábét, 200 kiló kelkáposztát kellett kidobni, vagy — legjobb esetben — takarmánynak felhasználni. A vagonszám romlottan érkező áruért nem lehet a felelősséget arra hárítani — mint ezt szívesen teszik — hogy «nincs elegendő hűtőkocsi*. Hűtőkocsik nélkül is friss, jó minőségű áru érkezhetne a megyébe, ha a belkereskedelmi minisztérium zöldség- és gyümölcsforgalmi igazgatósága és a szállítmányokat küldő megyei Mezőker-vállalatok gondoskodnának a zöldségfélék gondos vagonba rakásáról, szállításáról, többet törődnének azzal, hogy jó minőségű árut küldjenek. A MÁV is gyakran gondatlanul szállít. Arra hivatkozással, hogy a gyorsáruk szállítására összesen mintegy 16—17 napot engedélyez a szabályzat, három-négy napig is ide-oda tolatnak a gyümölcs- és zöldséggel rakott vagonokkal. A zöldség- és gyümölcselátás körüli bűnös mulasztások azonban még korántsem értek véget a szállítással. A megyébe érkező gyümölcs- és zöldségféléket a Mezőker megyei központja osztja szét,terítik a megye különböző vidékeire Ez az elosztás gyakran rendkívül hanyagul, gondatlanul történik. Mint említettük, Herbolya például az elmúlt napokban kapott az idén először zöldségfélét. Akiért? Mertnem szerepelt eddig a belkereskedelmi minisztérium élelmezési térképén» (!) — mint azt a rroskolei Mezőker kirendeltségénél a zöldségellátást sürgető dolgozókkal közölték. A belkereskedelmi minisztérium valóba, megszabta a megyei Mezőker Vállalatnak, hogy melyik helységet köteles ellátni. Hogy ezenkívül hová küldjön még árut, azt nem határozta meg. De ez elég volt a Mezőket vezetőinek arra, hogy — mert «nincs a térképen — ne kapjon zöldségfélét, gyümölcsöt Alberttelep, Szuhakálló, Somsálybánya, Kurittyán, Királd, s több más bányatelep sem. Nem törődött ezeknek a községeknek ellátásával a borsodmegyei OFFERT (Országos Földművesszövetkezet Felvásárlási és Értékesítési) vállalat sem, holott gondoskodnia kellett volna a földművesszövetkezeti zöldségfelhozatal megszervezéséről. A megyei tanács kereskedelmi osztálya pedig hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a Mezőker és az OFFERT rossz együttműködése miatt a fontos bányatelepek dolgozóinak zöldség- és gyümölcsellátása hónapokon át megoldatlan maradt. Nemtörődömség, lelkiismeretlenség, a dolgozók igényeinek semmibevétele vezethet csak ilyen helyzettel sorozatos mulasztásokat tetézi még az is, hogy a zöldséget és gyümölcsöt árusító üzletek boltkezelőinek. Alkalmazottainak egy része sem törődik azzal: milyen áruhoz jutnak a dolgozók? Az üzletekben tartott árut nem kezelik megfelelően, nem vágják le a fonnyadó, sárguló leveleket, nem válogatják ki a romló gyümölcsöt, hagyják, hogy az ám tönkremenjen. Ennek a gondatlanságnak kirívó példáját láttuk Diósgyőrött a Fűszer- és Csemegeértékesítő Vállalat 49. számú boltjában. Az üzlet egyik sarkában ládaszám rothadt a kelkáposzta, kaarábé, hagyma. S természetesen, hiába áll az ilyen zöldségféle akár mázsaszámra is, senki sem hajlandó megvásárolni. A zöldségfélék és gyümölcsök ára — mint mindenütt az országban — napról napra olcsóbb Borsod megyében is. Csakhogy hiába olcsó és hiába van most könyvekkel, fuvarlevelekkel kimutathatóan sok áru — a borsodmegyei dolgozók számára még sincsen elég, a háziasszonyok mégsem vásárolhatnak kedvükre elegendő, tápláló friss árukat. Pedig kaphatnának bőségesen friss zöldség- és gyümölcsféléket ebben a megyében is — a magyarázatfélék helyett. A minisztérium és a megyei tanács kereskedelmi osztálya ne elégedjen meg a hibák «megmagyarázásával», hanem gondoskodjanak arról, hogy a mulasztókat,a lelkiismeretlen, gondatlan munkát végzőket felelősségre vonják. Ne elégedjenek meg azzal, hogy most már elegendő mennyiségű áru érkezik, s hogy az árak jó ütemben csökkennek. Minden egyes dolgozót és vezetőt, akik a megye lakóinak zöldség- és gyümölcsellátásáért felelősek, át kell hatnia annak a tudatnak, hogy kötelességük a dolgozók jogos igényét a legmeszszebbmenően kielégíteni, így — s csakis így — azonnal és gyökeresen fel lehet számolni a hibákat, s Borsod megye dolgozói megfelelő mennyiségű és minőségű friss, szép zöldség- és gyümölcsféléhez jutnak. Hétfőn több mint ezerötszáz ipari tanuló kezdte meg az üdülést Az MTH a legjobb ipari tanulókat kéthetes ingyenes üdülésben részesíti az ország legszebb üdülőhelyein, a Balaton mellett, a Duna mentén és a hegyvidéki üdülőkben. Elvben az esztendőben tízmillió forintot fordít államunk erre a célra. Az alig néhány napja lezajlott vizsgák után hétfőn több mint ezerötszáz ipari tanuló kezdte meg a pihenést. A hét folyamán újabb nyolcszáz tanuló követi társait, többek között Újhutára, Siófokra, Visegrádra, Nagymarosra, Balatonszemesre és Telkibányára. A jövő szakmunkásait a szórakozás, a pihenés és a sport száz lehetősége várja. Állandókultúrműsorok, filmvetítések, jól felszerelt könyvtárak, kirándulások és sportversenyek teszik számukra kellemessé a megérdemelt pihenőt. (MTI) SZABAD NÉP Magyar kiállítás nyílt Buenos Airesben Június 29-én a buenos airesi Galéria Velazquez termeiben *.A mai Magyarország képekben» címmelkiállítás nyílt meg. A kiállítás megnyitása alkalmából dr. Carlos Estrada, az argentin filozófiai intézet tanára, a Béke-Vitágtanács tagja, mondott beszédet. Beszédében méltatta a magyar nép eredményeit az országépítésben, a kiállítás jelentőségét, a magyar-argentin kulturális és kereskedelmi kapcsolatok fontosságát. Részt vettek a megnyitón: az argentin kulturális élet vezető személyiségei, az argentin békemozgalom vezetői, a haladó szervezetek és az argentínai magyar egyesületek képviselői, valamint a Buenos Airesbe akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. A kiállításnak nagy sikere van. A megnyitóról filmhíradót készítettek, amelyet a jövő hét folyamán tűznek műsorukra a buenosairesi filmszínházak. Valamennyi fan és az argentin rádió megemlékezett a kiállítás előkészületeiről és a megnyitóról. Osztrák ■iumká*kül«l«»sérkeze« hazánkba A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására tíztagú osztrák munkásküldöttség érkezett hazánkba háromhetes tanulmányútra. A küldöttség üzemeinket, szociális és kulturális intézményeinket, nagy építkezéseinket látogatja meg, megbeszélést folytat magyar szakszervezeti funkcionáriusokkal, majd egy hetet a Balatonnál tölt. A küldöttséget Budapestre érkezésekor Cseterki Lajos, a SZOT titkára és a magyar szakszervezeti mozgalom számos más képviselője fogadta. (MTI) 4aé A SZABADIDŐ Írta: F. Vigdorova* A szobából harsány nevetés hallatszik. Valaki így kiált: — F.z igen! Ez aztán igen! — Most én jövök! Rajtam a sor! — vág közbe egy másik. Amint látni, bent a szobában nagy a vidámság. Bekopogok — senki nem felel. Erősebbért kopogok, megint csak semmi válasz. Benyitok hát a szobába. Nagy, négyzetalakú, magas mennyezetű szoba." Középen ebédlőasztal, rajta, tankönyvek hevernek rendetlenül. De a három gyermek nem a tankönyvekkel foglalkozik. Hogy mivel, hamarjában nem is tudom. Minden tekintet a magasba szegeződik. Én is felnézek, s látom: a mennyezet teliszele van öszszerágott papírgalacsizmnal. Szó ami szó, összerágott papírral lövöldözni a mennyezetre éppenséggel nem nyolcadik osztályos tanulókhoz méltó cselekedet. Ámbár senki sem kérdezett semmit, ha akadozva és nehezen is — de megkísértik megmagyarázni, mi történt tulajdonképpen. — Mi csak úgy... játszunk — böki ki egy napbarnított, piszeorrú legényke. — A mamával akar beszélni? Nemsokára itt lesz. Tessék leülni... A feladatot már megcsináltuk és most... pihenünk — mondja egy kisfiú. Hány éves lehet, nem tudom, apró, vékonydongájú fiú, a szeme kék és nagyon élénk az arca. A harmadik hallgató idősebbnek látszik a pajtásainál. Az ilyenekre már azt mondják: «ifjú]. Haját is gondosabban fésüli, a nyakkendője kötése is felnőttes, meglátszik rajta az igyekezet. Míg a mamát várjuk, megindul a beszélgetés. Mindhárman nyolcadik osztályosok. Jól tanulnak (nem kitűnő tanulók, de hármasuk nincs). Mindegyik sokat olvas, a kötelező olvasmányt is, és «azonkívül ami a kezük ügyébe kerül». De úgy általában nincs idejük olvasáshoz. Miért, talán sok a feladat? Igen, nagyon. Jóformán nem is marad szabadidejük. S mit csinálnak szabadidejükben? Télen, természetesen, korcsolyáznak, síelnek. No meg, persze, moziba járnak. Elmennek-e egymáshoz látogatóba? Nem, ez ritkán fordul elő. Inkább csak a lények járnak el egymáshoz, a fiúknak erre nincs idejük. Nem kötöttem a szavukba és nem bizony• A «Lityeraturnaja Gazda» cikkéből agattam nekik, hogyakkor már jobb, ha eljárnak egymáshoz, semmint a mennyezetre lövöldöznek összerágott papírral. Nem is lett volna sok értelme: már mind a hárman el is felejtették, hogyan is ismerkedtünk össze, s most már szívesen beszélnek magukról, dolgaikról és hogy mivel foglalkoznak. Hát igen, télen nehéz dolguk van: iskola, feladatok, feladatok, iskola, még lélegzetet venni sincs idejük! De utána aztán jön a nyár!... Itt olyan jelentőségteljes szünet következett, hogy egyszeribe megértettem: sok elgondolásuk, sok tervük van. Mire készülnek nyáron? Kiderült, hogy az egyik falura megy a nagymamájához, a másik táborba, a harmadik, amelyik idősebb, Kalugában marad. Ez azonban nem szomorítja el, hiszen: a nyáron könnyen agyonüti az ember az időt!» Értelmes, élénk szeme van a gyereknek, honnan veszi, hogy «agyon akarja ütni az időt]? Várjon a drága szabadidőt, amely egész évben oly kevés, amely csak nyáron van bőven, miért kell agyonütni? Marx, aki élesen látta a jövőt, többször is foglalkozott a szabadidő problémájával. Azt mondta, hogy a szabadidő tág tér az emberi képességek fejlesztése számára. Egyik feljegyzésében Marx ezt írta: .A munkaidő helyes kihasználása egyet jelent a szabadidő növelésével, azaz annak az időnek a növelésével, amely az egyén teljes kifejlesztéséhez szükséges, amely aztán hatalmas termelőképességet fokozó erőként visszahat a munka termelékenységére. A termelés közvetlen folyamata szempontjából ezt a takarékosságot a legfőbb érték termelésének kell tekintenünk: ez a legfőbb érték maga az ember». Alarx előre látta és megjövendölte, milyen lesz az új, osztálynélküli társadalom embere, aki nem zárkózik be egyetlen foglalkozásába, nem lesz szakmája szűk keretei közé láncolva, hanem harmonikusan fejlett, sokoldalúan képzett, széles látókörű ember lesz, akinek gazdag a tudása és érdeklődési köre. Ez akkor lehetséges, ha a társadalom ad az embereknek a termelőmunka után szabadidőt, s az emberek felhasználhatják éshelyesen és okosan tudják felhasználni ezt a szabadidőt. Az ember az iskolából hozza magával azt, hogy meg tudja becsülni szabad óráit, hogy becsülni tudja azt az időt, mikor egyedül marad egy könyvvel, kedvenc foglalatosságával, amikor gondolataiba merülhet és kísérletezhet. Nem túlságosan sok szabadidőt ad az iskola a gyermekeknek. De amit ad, lehet-e képességük és tehetségük fejlesztése tág terének nevezni? Szülőkkel és tanítókkal beszélgetve, gyakran az a gondolata támad az embernek, mintha a szabadidő nem drága kincs lenne, amit nagyon meg kell becsülnünk, hanem valami csapás, veszedelem, amitől meg kell szabadulni és amitől félni kell. A pontosan megszabott tanrend után fennmaradó szabad óráiban az iskolás olyan, mint valami kis csónakocska, amelyet minden véletlen áramlat, minden kis szél felkap. Az egyik pajtás moziba hív, a másik korcsolyázni — melyikkel tartson, hová menjen? De az még jó, ha korcsolyáról vagy moziról van szó! És még a mennyezetlövöldözés megrágott papírral, még az se a legrosszabb! A szerkesztőségben száz meg száz levél van: «Egyedülélő anya vagyok. Későn járok haza, nem tudok vigyázni a fiamra, egészen kicsúszik a kezem közül. Mit tegyek?» (Arhangelszki levél.) Sok levélben megismétlődik az effajta szemrehányás az iskolának, hogy «nem tudja foglalkoztatni», «nem vonja be körökbe» a gyerekeket, nem érdeklődik, «hogyan töltik a gyerekek a szabadidejüket». Így áll-e ez a dolog? Kalugában, például, van városi gyermekkönyvtár, gyermekfilmszínház, úttörőotthon. Az iskolában vannak foglalkoztató szakkörök. Sehol sem találkoztunk közönnyel, érdektelenséggel a gyermekek sorsa iránt. Sem a könyvtárban, sem az Úttörők Házában, sem az iskolában. És mégis, mindenütt azt hallottuk: «Bármennyire igyekszünk kitölteni a szabadidőt, nem tudunk megbirkózni vele. Talán lehet figyelemmel kísérni minden percet?» «Minden percet figyelemmel kísérni...» «kitölteni az időt...» igaz, lehetetlen! De nem is erről van szó. Ványa Jugyin, kalugai iskolásfiú még nagyon kicsi volt, amikor meghalt az édesanyja. Néhány év múlva Ványa apja másodszor nősült. A fiú nem akart együttlakni az új családdal és nagyanyjánál maradt. Tízéves volt akkor. Eltelt még négy év. Ványa felügyelet nélkül maradt. Apja nagyon elfoglalt ember és ritkán keresi fel a Fiát, a nagymama öreg és nem tud állandóan utánajárni az unokájának. De ilyen kitartó felügyeletre nincs is szükség. Ványának van, ami betölti az életét, ami igazán érdekli és boldoggá teszi. Ezért egyáltalában nem szükséges, hogy minden lépésére felügyeljenek és minden szabad percét számontartsák. Ványát minden érdekli, ami él, de különösen a növények. Csak bele kell kukkantani könyvtári füzetébe, mennyi könyv van benne: utazások, kalandok, iskolai elbeszélések és vörös fonalként vonul végig köztük az, amit legjobban szeret: a növényekről, virágokról szóló könyvek. És a legjobb felügyelet ez a kedvelt foglalkozás; ez mindig ott van az emberrel, erre szívesen szenteli szabadidejét, figyelmét, gondolatait. Az iskolában Ványának vannak a legszebb szobanövényei. Sokat olvas és sokat tud a növényvilágról. Ványa ugyan otthoni ellenőrzés és felügyelet nélkül nő fel, mégsem lesz belőle fegyelmezetlen ember, senki sem fél, hogy Ványa letér a helyes útról. A moszkvai 276. sz. iskola pedagógiai tanácsában egyszer vita támadt a tanító tekintélyéről. Az egyik osztály került szóba, amelyik nagyon szereti az osztályfőnökét és nagyon jól viseli magát az osztályfőnök jelenlétében. De ha a tanító történetesen megbetegszik, vagy hosszabb időre távol van az iskolától, nem lehet bírni az osztályával. «Ennek a nevelőnek « tekintélye nem tartós» — mondotta valaki. És mindenki érezte, hogy ez helyes és pontos meghatározás. Igen, a tanító iránti igazi tiszteletnek a tartós tekintély a feltétele, amely mindig hat, akár magukon érzik a gyermekek a tanító figyelő tekintetét, akár nem. A kedvenc foglalkozás, a kedvenc tudományág tekintélyének is tartósnak kell lennie. Ha az iskolásgyermekben érdeklődés és tehetség van a történelem vagy a kémia iránt, érdeklődésének nemcsak e tárgyak óráit kell beragyognia, hanem szabadidejét is. A szerkesztőségi postában akadnak igen szomorú tartalmú levelek. Ezek a levelek olyan gyermekekről szólnak, akiket a család is, az iskola is kiengedett a kezei közül és utána már nem tudja őket megtalálni. Ez, ha nem is elrontott, de kicsorbult életet jelent, olyan jellemes ferdülést, amit nem mindig egyszerű és könnyű dolog kiegyenesíteni. A szülők azt írják, hogy ha a szabadidő tartalmatlan, ha a gyermekek nem olvasnak, vagy nem foglalkoznak kedvelt tevékenységükkel, az ilyen felügyelet nélkül töltött és tartalmatlan szabadidő váltja ki a felelőtlenséget, a nem mindig ártalmatlan csínytevések iránti hajlamot, a környezet és a más munkája iránti tiszteletlenséget. A társadalomnak ki kell egyenesítenie ezeket az elferdült jellemeket, hogy teljes értékű állampolgárok, igaz emberek valjanak belőlük, mert akkor lehetnek csak boldog emberek is. A szabadidő elválaszthatatlan gyermekeink szellemi fejlődésétől. Gyakran halljuk a tanítóktól, hogy vannak gyermekek, akik a nyári szünidő után szellemileg elszegényedve, üres lélekkel és fáradtan térnek vissza az iskolába, mert a semmittevés egyáltalán nem a legjobb pihenés. Nyáron, amikor több a szabadidő, mint télen, könnyű kiszélesíteni és elmélyíteni az iskolában szerzett sokoldalú, kitartó érdeklődést a könyv, a festészet, a zene iránt, s ez gazdaggá teszi az életet és tágítja a látókört. A szabadidő problémája, végül a tanulók tanulmányozásának problémája, leendő foglalkozásuk és egész jövőjük problémája is. Ismeretes, hogy a felsőbb osztályosok számára az intézetekben megrendezik a „nyitott kapuk” és az intézet hallgatóival való találkozások napjait is. A gyermekek előtt csábító perspektívák tárulnak fel, minden új találkozás vonz, minden új zárt kapu hívogat. És a tanuló ott áll előttük, egyszerre minden iránt érdeklődik, nem tud választani, mivel az iskolai évek alatt alighanem először találja magát szemben az őt körülvevő lehetőségek sokaságával. Ezekre a találkozásokra is van nyitott kapuk napjára is, természetesen, szükség van. De miért leplezzük a hibát: gyakran ez az egyetlen formája annak, hogy a gyermekek megismerkedjenek a foglalkozásokkal, és ilyenkor már nincs rá idő tisztázni, mire alkalmas leginkább az ember, hol állja meg legjobban a helyét. Míg a szülők, a tanítók és az úttörővezetők csak arra törekszenek, hogy «szemmel tartsák» a gyermekeket, a legfontosabb nevelési feladat megoldatlan marad. Ha csak azt tartják célnak, hogy a gyermekeket «elvonják a rosszalkotástól», de egyben nem kísérlik meg a fennmaradó időt jó tartalommal kitölteni, nem lesz eredménye munkájuknak. *Tennivalót kell adni a gyermek kezébe, táplálékot kell adni képzeletének, érdeklődéssel kell fellobbantani értelmét. És nem az első kezünk ügyébe eső dologgal kell foglalkoztatni a gyermeket, hanem olyasmivel, ami hajlamainak megfelel. Sajnos, mint ismeretes, az iskolai körökbe leginkább csak a legjobb előmenetelő és a «jó» gyerekek járnak. Akiknél nehéz rájönni, rwivel is lehetne lekötni a?, érdeklődésüket, ritkán látni ezekben a körökben. Az úttörőpalotákban kettes osztályzattal nem vesznek fel senkit a szakkörökbe. De a kalugai 13. számú fiúiskola tanára, Szergej Vasziljevics Invutyin éppen a legrosszabb, a legfegyelmezetlenebb gyerekeket veszi fel a fizikai körbe. Szilárd meggyőződése, hogy mindegyikben megtalálja azt a magot, amely biztosan kihajt. Még nem volt rá Cél faj, hogy Szergej Vasziljevics tévedett volna. Az ő szakköre népes, a gyerekek maguk készítettek faesztergáló munkapadot és maguk állították elő a fizikai szertár felszerelésének nagy részét. Érdemes megnézni, milyen érdeklődéssel, miyen összpontosított figyelemmel dolgoznak ezek a gyerekek. Nem a tanító felügyelete alatt, hanem egyedül. S ebből megérthetjük, hogy ha nem is lesz mindegyikből fizikus, rádiótechnikus, gépszerkesztő, de sok érdeklődés ébred fel bennük, « ez javukra válik, bármilyen pályát választanak majd. «Figyelemmel kísérni minden gyermek szabadidejének minden percét lehetetlenség, ha megannyira is törekszenek erre a tanítók, a szülők, s az iskolán kívüli oktatóintézetek dolgozói. Segíteni kell a gyermekeknek, hogy rátaláljanak magukra; meg kell tanulnunk, hogyan kell kitartó érdeklődést kelteni és kifejleszteni bennük; mit kell tenni, hogy a gyermek ne unatkozzék, na egyedül van, hogy a nevelők többé ne féljenek a gyermekek szünidejétől; mit kell tenni, hogy a szünidő érdekes és változatos legyen, hogy felölelje a könyveket és a zenét, a színházat és a sportot. A Pedagógiai Tudományok Akadémiájának, a kulturális ügyek minisztériumának és a Komszomol-szervezeteknek feltétlen", m meg kell érteniük, hogy gyermekeink szabadidejének egyéni problémája tulajdonképpen állami fontosságú problémává válik. A gyermekt, aki elvesztette a helyes utat, az elrontott élet nem magánügy abban az országban, ahol a legmegbecsültebb, a legfontosabb és legtöbb érték az ember. A holnap, amelyben gyermekeink élni fognak, gazdagabb, sokrétűbb, mint a ma és többeta kívál majd az embertől. Nem szabad úgy tekinteni a szabadidőt, hogy éppen csak agyonüssük, valahogy kitöltsük és hogy valahogy elkerüljük a benne rejlő veszélyeket. Mert a szabadidő még egy lehetőség arra, hogy az ember erejét és képességeit, szellemi életét fejleszthesse, s azt gazdagabbá, tartalmasabbá és még szebbé tegye. Elutazott Sir Sahib Szing Sokhi indiai békeharcos Kedden este elutazott hazánkból Sir Sahib Szing Sokhi Indiai vezérőrnagy, a Béke-Világtanács tagja. A kiváló békeharcost a Keleti-pályaudvaron Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára és a magyar békemozgalom több más képviselője búcsúztatta. (MTI) Fischer Annie nagy sikere a prágai zenei fesztiválon Prága, június 30. A csehszlovák főváros hangversenytermeit június 15 óta estéről estére zsúfolásig megtöltik a dolgozók. A rmost folyó nemzetközi zenei fesztiválon a világ legkiválóbb művészei, a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a nyugati államok legjobb művészei lépnek fel. Az idei nemzetközi zenei fesztivál egyik nagy eseménye volt a Kossuth-díjas Fischer Anniénak, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének most megtartott hangversenye. Fischer Annie hangversenyét Beethoven alkotásainak szentelte. A hallgatóság szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a feledhetetlen élményt s újabb és újabb tapsviharral szólította pódiumra a művésznőt. A prágai nemzetközi zenei fesztivál többi magyar részevője: Svéd Sándor Kossuthdíjas operaénekes, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Mátyás Mária Kossuth-díjas operaénekesnő, Csinády Dóra és Fülöp Viktor balettáncosok június 30-án léptek fel a prágai Smetana-hangversenyteremben. A magyar művészek Prágán kívül Pozsonyban, Kassán és Eperjesen is bemutatkoznak. Akváriumkiállítás nyílt Tihanyban a balatoni hét alkalmából A balatoni hét keretében kedden új, 15 medencéből álló balatoni akváriumkiállítást nyitottak meg Tihanyban. Sokan jöttek el ide a Balatonvidék más részeiről is. A fellobogózott «Beloiannisz»-hajó Balatonfüredről 400, Siófokról 600 utast hozott át. A kiállítási terem medencéiben a Balaton állatvilága: halak, kagylók, csigák, moszatok és a balatoni növényvilág: virágok, nádak természetes képe tárul a látogatók elé. A kiállítást az első napon több mint ezren tekintették meg. (MTI) A „SZABAD NÉP“ POSTÁJÁRÓL A békéscsabai SZTK-alközpont bürokratizmusáról Feleségem a mezőhegyesi állami gazdaságban dolgozik. Gyermeket várt. A makói SZzTK-orvos 1953 február második felében megvizsgálta és gumiharisnyát rendelt neki. Figyelmeztettek bennünket: a legsürgősebben szerezzük be, mert feleségemnek nem szabad gumiharisnya nélkül járnia. Március első felében feleségem megrendelte az SZTK békéscsabai alközpontjánál a gumiharisnyát és befizetett 39 forint 55 fillért. De hiába írta elő az orvos, hogy sürgős a gumiharisnya, a békéscsabai SZTK-nak úgy látszik nem volt sürgős. Azóta megszületett a kisgyermekünk is, nemsokára háromhónapos lesz, de a gumiharisnyát még mindig nem kaptuk meg. A békéscsabai SZTK azzalbiztat bennünket, hogy mindig sürgeti, de a pest megyei alközpont nem küldi. Várjon hol van hát ilyen sokáig a harisnya? Nagyon jól tudjuk, hogy kormányunk nagy gondot fordít az anya- és csecsemővédelemre. Próbáljon az SZTK békés megyei alközpontja is többet törődni a dolgozó anyákkal! Pintér Ferenc a mezőgazdasági akadémia hallgatója SZERDA, 1953 JÚLIUS 1 Egyes ruházati cikkek árának leszállításához örömmel és helyesléssel fogadják dolgozóink a belkereskedelmi minisztérium közleményét egyes ruházati cikkek árának jelentős csökkentéséről. Az árcsökkentés a férfi-, női és gyermekruházati cikkek egész sorát érinti, s éppen a legkeresettebb szövetekre, kész férfi- és női ruhákra, fehérneműekre, lábbelikre stb. terjed ki. Elég végignézni a ruházati és cipőboltok kirakataiban az új árakat, hogy meggyőződjünk róla: az árcsökkentés szinte minden család költségvetésében számottevő megtakariást jelent. Az új rendelkezés értelmében olcsóbb lett a férfi- és női ruhaszövetek és készruháik számos fajtája. Az úgynevezett hullámkarton például, amely most egyike a legkeresettebb női ruhaanyagoknak, mától fogva 32,90 forint helyett 27 forintba kerül. A 90 centiméter széles, 10 színű, mintás krepdesin-selyemszövet ára méterenként 76.10 forintról 63.80-ra csökkent. Es nemcsak a kifejezetten nyári idénycikkek árát szállították le, hanem például a férfi- és női kabátok is jelentősen olcsóbbodtak. Az úgynevezett átmeneti gazdakabát 827 forint helyett 700 forintba, a mikádókabátok különböző fajtái 10—18 százalékkal kevesebbe kerülnek, mint eddig: áruk 800 és 660 forint között váltakozik. Az árcsökkentés különösen jelentősen megkönnyíti a nők és a gyermekek ruhatárának kibővítését. Olcsóbb lett a gyermekfehérnemű, a gyermekhálóing és a pizsama, csökkentették a csecsemőkelengyék árát is. A női fehérneműek közül például a szatén kombiné ára 103.74-ről 93.— forintra, a laivable hálóingé 130.90-ről 117.— forintra csökkent. Olyan női kation pongyola, amely azelőtt 250.— forintba került, most 215.— , forintért kapható. A madassé pongyola ára 524.— forint helyett 420.— forint lett. Olcsóbbak lettek a női kendők, sálak, a női és gyermeksapkák is. Csökkentették a habselyem női fehérnemű és a habselyem férfiing árát is, az utóbbit például az eddigi 135.— forint helyett 105.— forintért árusítok. A belkereskedelmi minisztérium közleményében említett néhány példán kívül még sokfajta lábbeli, bőr- és bőrdíszműáru fogyasztói árát csökkentették, a bőrkabátoktól kezdve a különböző férfi- és női cipőkön keresztül az aktatáskákig és a női divattáskákig. Olyan keresett divatcikk, mint például a daftin felsőrésszel készült női szandál 105 forint helyett 83 lamidba kerül, a magasszárú, préselt marha-boxbőrből készült, gumitalpú gyermekcipő árátaz eddigi 103 helyett 73 forintban állapították meg. Az árcsökkentés a legtöbb árufajtánál a legkülönbözőbb minőségű és kivitelű cikkeket érinti, a dolgozók tornái a ruházati cikkek nagy választékát vásárolhatják meg az új, olcsóbb árakon. Az állami üzletek a csökkentett árakon forgalomba kerülő ruházati cikkekből megfelelő készletekkel rendelkeznek ahhoz, hogy mind a városi, mind a falusi lakosság igényeit — amelyek az árcsökken- ■ tés hatására előreláthatóan növekedni fognak — kielégítsék. tseptelihas árpát, tereitjeik te kliséit et peerseefi I j Heerittselee tsars bree A pocsaji Új Barázda tszcs földjén már szombaton befejezték az őszi árpa aratását. Hétfőn délelőtt megindult a cséplőgép is, s estig 173 mázsa került a zsákokba. Kedden a cséplőbrigád tagjai azzal az elhatározással fogtak munkához, hogy túlszárnyalják az első napi eredményt. Már hajnali fél ötkor kint voltak a határban. A zsákok most még gyorsabban teltek, mint hétfőn. Bár a gépnél üzemzavar történt és a négyszeri átállítás is megakasztotta a munkát, este 6 óráig több mint 160 mázsa ősziárpát csépeltek el. A gép körül dolgozók jó hangulatban végzik munkájukat: holdanként 22 mázsás termés ígérkezik. Örülnek most a csoport tagjai, hogy az ősszel megfogadták a tanácsot és keresztsorosan vetették el az árpát. Kedd reggel óta az árpával szomszédos táblán aratják már a búzát is. Felosztották az egyének között a területet. Dobi János és Kocsis Sándor csapata kedden egész nap vágták a rendet. Estére majdnem 3 holdat arattak le. úgy számítják, búzából 15—16 mázsás termésük lesz Imldanként. * MEGJEGYZÉSEK * Szakoktatás vagy fecsegés? Ha valaki meg akar ismerkedni a magyar bányászat sztahanovista módszereivel, bemegy a könyvkereskedésbe és megveszi a bánya- és energiaügyi minisztérium szakoktatási sorozatából .A Sztahanov-mozgalom általános alapjai* című füzetet és már csak szorgalmán múlik, hogy elérje célját. Legalább is így gondolná az ember... Sajnos, azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Kezdjük olvasni a füzetet... Először megismerkedünk az ember szerszámkészítő tevékenységével, a munkával, magyarázatot kapunk a társadalom osztályokra bomlásáról, a társadalom fejlődéséről, az osztályok harcáról, tájékozódunk a technika fejlődéséről stb., stb. Amikor a szerző keményen megrója az ókori egyiptomiakat, mert azúj találmányokat nem tökéletesítették, holott ezek kivitelezése nem járt volna különösebb fáradsággal, már kezdünk türelmetlenkedni. De hát ki tudja, talán enélkül nem érthető meg a Sztahanov-mozgalom. Tovább olvasunk tehát. Most már gyorsan peregnek az események ... Még egy kis türelem és eljutunk a 120 rabszolgát foglalkoztató athéni papiruszgyárba. Csak tovább előre ... Az 1200-as években már vannak egyszerűbb gépek is. Az 1700-as évek végén: Watt és a gőzgép. Következik a klasszikus kapitalizmus kifejlődése, az imperializmus, az első világháború. Végre 1917, új társadalmi viszonyok ... Megszületik a szocialista munkaverseny mozgalom és végül eljutottunk Alekszej Sztahanovig. De hah — mi ez? Alighogy belekeziltünk a Sztahanov-mozgalomról szóló rész olvasásába, máris véget ér. Csupán néhány oldal foglalkozik ezzel. A magyar bányászokról szó sem esik és a 27. oldalnál váratlan csapásként éri az olvasót a «rmunkabérrendszerek* című fejezet. Erről körülbelül háromszor annyit ír a szerző, mint arról, amit a címben ígért * ezzel a füzet véget is ért. Nem ma adták ki ezt a «művet*. Ma, 1953-ban nem emelnénk szót miatta, ha a minisztérium újabb füzetekben ismertette volna már a szovjet és a magyar bányászat sztahanovista módszereit. Erről azonban szó sincs. A magyar bányászok hiába várják, hogy a minisztérium kiadványaiból megismerkedhessenek a legjobb szovjet módszerekkel és az élenjáró magyar munkások tapasztalataival, a komlói gyorsított elővárássak Csősz János, Trettmann Frigyes, Tóth Miklós és mások tapasztalataival, talán úgy gondolják, hogy az előbb idézett «klass szikus mű» után a tárgy «ki van merítve?» Gondos Ernő