Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)

1953-07-21 / 202. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM ARA­ND FILLER KEDD, 1953 JULIUS 21V NÉPNEVELŐINK NÉPÜNK KENYERÉÉRT Hazánk dolgozóit sokat foglalkoztatja most az életszínvonal alakulásának kérdése. Nagy a várakozás országszerte, s természetes az a kívánság, hogy az elmúlt hetek kormányin­tézkedései után — amelyek a lakosság élet­­színvonalának emelését szolgálják — most még fokozottabban éreztesse jótékony hatá­sát a bő termés. De világos, hogy az életszínvo­nal emelkedésének üteme most a dolgozók jól végzett munkájától függ. S különösen sok függ ezekben a napokban a falu dolgozóitól. Ezért várja tőlük az ország, hogy az új ga­bonát szemveszteségtől óva gyorsan csépel­jék el s adják be az államnak járó részt. Ezzel harcolnak legjobban a Központi Ve­zetőség határozatának, a kormány pro­­grammjának beteljesüléséért, a dolgozók anyagi jólétének emeléséért. A cséplés és a begyűjtés igen nagy szer­vezőmunkát hárít a tanácsokra és a gazda­sági szervekre. De a cséplés és begyűjtés si­kere nemcsak a gazdasági szervezőmunkától függ, hanem főleg attól, milyen lelkesedéssel, öntudatosan, kezdeményezően­ küzdenek érte a dolgozók, mennyire érzik saját ügyüknek, s egyben az ország ügyének. Forduljanak most pártszervezeteink minden dolgozó paraszthoz felvilágosító szóval, mozgósítsanak minden kommunistát, népnevelőt, hogy lelkesítő, meggyőző beszédükkel és példamutató tet­teikkel hatalmas mozgalommá fejlesszék a gyors cséplésért és beadásért folyó versenyt. Ez most a falusi pártszervezetek legelső fel­adata. A Központi Vezetőség határozata, a­ kor­mány programába a jólét útját mutatja ne­künk- é­s jobb életéért mindenki szívesen, nagyobb erővel harcol. Ezért népnevelőink fáradhatatlanul magyarázzák ezt a program­­mot, ismertessék az eddigi kormányintézke­déseket. A Programm végrehajtása nagy munkát követel az ország vezetőitől­­ — de nem kevesebbet hazánk minden egyes dol­gozójától. A népnevelőknek éppen azt kell m­­egmutatniok, mit tegyenek a falu dolgozói, mindenki külön-kül­ön, hogy népünk, s így a dolgozó parasztság is mihamarabb élvezze a jólét áldásait. Sem az országnak, sem a dolgozó pa­rasztságnak nem mindegy például, hogy ki­sebb-e vagy nagyobb a szemveszteség a hor­dás és cséplés idején. Egyedül Bács megyé­ben 52.000 mázsa kenyérgabonát takarítha­tunk meg, ha­ a behordásnál és cséplésnél két százalékkal csökkentjük­­a szemvesztesé­get. Ez népünknek több kenyeret, a dolgozó parasztoknak nagyobb jövedelmet, a cséplő­­munkásoknak magasabb keresetet jelent. Nagy a jelentősége annak is, hogy most az aratás befejezése után gaztalanítjuk-e még­­egyszer a kapásokat, vetünk-e — elsősorban a termelőszövetkezetekben — sok másodnö­­vénnyt. Ha igen, ezzel sokszázezer mázsa ta­karmányt nyerünk, tehát több jószágot ne­velhetünk, több hús, zsír, tej jut dolgozó né­pünknek, több riversbör ipar.intkneki nagyobb jövedelem a tsz-tagoknak, dolgozó parasz­toknak. Fegyelmezettebben, lelkesebben dol­­gozzék hát mindenki a­ cséplőgépnél, a földe­ken, példamutatóan teljesítse állampolgári kötelességeit — a maga érdekében, az or­szág érdekében. Vannak persze most is, akik tologatják­­halogatják a munkát, hanyagul dolgoznak, maguknak igyekeznek megtartani, ami az államé. A kulákszó hatása ez­­ a kuláké, aki megpróbálja a csépl­ést, a begyűjtést, a jólét emelését akadályozni. De a népneve­lők szavának erősebbnek kell lennie. A ha­nyagokat és fegyelmezetleneket leleplező népnevelő erkölcsileg fölényben van, mert néhány dologkerülővel szemben egész né­pünk, dolgozó parasztságunk érdekeit kép­viseli, hiszen a fegyelemsértő másokat is megkárosít. Igazuk tudatában bátran lépje­nek fel a népnevelők az ilyenekkel szem­ben; meglátják, a dolgozók zöme szavukra elítéli a mi­nkahasogatókat. A hajtogató kó­lák mesterkedései se maradjanak titokban — teregesse ki a népnevelő az osztályellen­ség szennyes szándékait, hazugságait, hadd lássanak világosan, s utasítsák vissza az el­lenség próbálkozásait maguk a dolgozók. Népnevelőinknek egyszerű nyelven, világo­san, a dolgozó parasztok számára érthetően, sokoldalúan kell megmagyarázniuk a kor­­mányprogrammot, s végrehajtásában minden egyes dolgozó feladatát. Ehhez azonban a pártbizottságok és pártvezetőségek legmesz­­szebbmenő segítségére van­ szükségük. Számos pártbizottság, például a vas megyei, a debreceni városi­­pártbizottság képzett, ta­pasztalt funkcionáriusokat bízott meg a nép­nevelők tájékoztatásával, ezek tartanak szá­mukra előadásokat. De egyes pártbizottságok; nem veszik eléggé figyelembe, hogy a dolgozó parasztot most ezer kérdés érdekli; vitatja, magyarázza a párt politikáját, a kormány programmját, számítgatja jövedelmét, figyeli a­ szövetkezetek életét. Most minden népneve­lőnek talpon kell lennie. De egyes pártbizott­ságok nem fejlesztik, sőt elhanyagolják az ál­landó politikai tömegmunkát. A paksi járás­ban például a népnevelőértekezleteket gyengén készítik elő, s emiatt kevés dolgozó paraszt népnevelő végez felvilágosító munkát. Után­­a­,télen hallani a járásban: «A nagy munkák miatt nem érünk rá agitációval foglalkozni­. Somogy megye számos községében a népne­­velőtanfolyamok óta egyszer sem, vagy csak egyszer hívják össze a népnevelőket. Vannak pártbizottságok, amelyek adminisztratív, bü­rokratikus intézkedésekkel, határozatgyártás­sal akarják helyettesíteni a politikai tömeg­munkát, az eleven, hatékony agitációt. Ezek lebecsülik az egyszerű dolgozókat: elfelejtik, hogy a párt nem parancsolgatással, hanem meggyőzéssel vezeti a tö­­egeket; nem gon­dolnak arra, hogy a feladatokat csak a dol­gozók aktivitásával oldhatjuk meg. A párt és a tömegek kapcsolatának erősí­­téséhez, az agitáció megjavításához igen fon­tos, hogy a kommunista vezetők rendszere­sen eljárjanak a népnevelő értekezletekre, tartsanak színvonalas előadásokat az agitá­toroknak és agitáljanak maguk is. Így köz­vetlenebbül megismerhetik, mi él a dolgozó parasztokban, mi fáj az embereknek és mi­nek örülnek­ a tömegek között, a tömegek segítségével ellenőrizhetik a határozatok vég­rehajtását, sőt a határozatok helyességét is. Így tudta, meg például a kiskunfélegyházi já­rási pártbizottság, hogy egyes községek ve­zetői elhallgatták, semmibe vették azt a kor­mányintézkedést, amely a dolgozó parasz­toknak lehetővé tette az előcséplést. Funk­cionáriusaink elsősorban maguktól a dolgo­zó parasztoktól tudhatják meg, végrehajtják-e gyorsan a hatóságok a kormány egyéb in­tézkedéseit is. Például azt, hogy a tavalyi beadás késése vagy elmulasztása miatt kive­tett kártérítést azonnal törölni kell, s erről a tanács a dolgozó parasztokat, tsz-eket rög­tön köteles értesíteni. A jó agitáció elősegíti a­ határozatok végrehajtásának alulról jövő ellenőrzését. Az agitáció annál meggyőzőbb, minél job­ban tájékoztatják a népnevelőket a legfon­tosabb politikai kérdésekről, a falu, a tsz, a gépállomás feladatairól. Gyakran van ekörül hiba. A bácsmegyei pártbizottság például a népnevelők irányítását az utóbbi időben tel­jesen az alapszervezetekre bízta, anélkül, hogy a járási pártbizottságoktól megkövetel­te volna: segítsék komolyan az alapszerve­zetek titkárait. Emellett a legfontosabb he­lyeken, a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők irányítását az MB kiengedte kezéből. A tú­­­zótt önállóság valójában a népnevelők tá­jékoztatásának, az agitáció hatékonyságának rovására ment. A heti népnevelőértekezletek igen fontosak. De a cséplés, begyűjtés idején ez nem elég az irányításhoz. A pártszervezeteknek egy­részt gyorsan, rugalmasan, elevenen kell tájékoztatniok a népnevelőket, nem várhat­nak a következő heti értekezletig, másrészt minden népnevelőt tájékoztatniok kell. Már­pedig a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők gyakran vannak távol a termelőszövetkezet­től vagy a tahitól, s rövid időre­ sem hagy­hatják ott munkahelyüket. Tájékoztatásuk­ról viszont nem mondhatunk le: több mint kétszáznyolcvanezer cséplőmunkás nevelését, mozgósítását bízta rájuk a párt, rajtuk áll nagyrészt a cséplési verseny fellendítése. Emellett a cséplőgépeknél minden dolgozó paraszt­ megfordul — ezekkel is az ott dol­gozó népnevelőknek kell elbeszélgetni. Ezért a pártbizottságok, pártvezetőségek gondos­kodjanak arról, hogy minden cséplőgéphez naponta eljusson a párt központi és megyei sajtója. A népnevelők így tájékozódhatnak a legfontosabb politikai eseményekről, a munka szüneteiben felolvashatják az újságot, el­beszélgethetnek cikkeiről, tájékoztathatják a cséplőmunkásokat és a dolgozó parasztokat a kormányintézkedésekről, a cséplési és be­gyűjtési verseny állásáról, az élenjáró csép­lőcsapatok munkamódszereiről. A járási és községi kommunista vezetők tekintsék ebben az időszakban­ a legfontosabb munkahelynek a cséplőgépeket, látogassanak el oda rend­szeresen, beszélgessenek a cséplőmunkások­­kal és a dolgozó parasztokkal. Ezzel ta­nítják is egyben a cséplőgépnél dolgozó népnevelőket. A mi népnevelőink — az aratás is ezt mutatta — megfelelő segítséggel, áldozat­készen, példamutatóan, lelkesen végzik fel­világosító munkájukat. A nagy munka nem­­hogy akadályozná az agitációt, hanem éppen fordítva: a jó meggyőzés segítette és meg­gyorsította az aratást. A falusi kommunista és pártonkívüli népnevelőik szavának a leg­nagyobb munka közepette is hallatszania kell, hiszen a népnevelő a párt igazságának, útmutatásának hirdetője, dolgozótársainak tanácsadója, barátja, segítője. A népnevelő szaván keresztül kinn a földeken és a cséplőgépeknél válik eleven valósággá a Központi Vezetőség határozata, a kormány programmja. A határozat és a programm minden betűje a népnevelők szavával lesz anyagi erővé, sokmillió mázsa gabonává, amelyet gyorsan csépeltek el, s amelynek tör­vényileg előírt részét határidő előtt adták be, sokmillió mázsa friss kenyérré, népünk jólétének emelőjévé. A magyar fiatalok lelkesen készülnek a bukaresti Világifjúsági Találkozóra A r­agyar városok és falvak fiataljai lel­kesen készülnek a világ ifjúságának bukaresti nagy találkozójára. A készülődés új lendüle­tet adott az üzemekben és a földeken dolgozó ifjak munkájának. A Diósgyőri Gépgyárban Mészáros Gyula ifjúmunkás rúgóköszörűs brigádja versenyt kezdeményezett a minőség állandó javítá­sáért. A brigád júniusi 252 százalékos teljesít­ményét selejtmentes munkával 263 százalékra fokozta. A budapesti Landler Jenő Járműjavítóban a 424—106-os mozdony fő javítását teljes egészében ifjúmunkások végezték el. Felaján­lották, hogy a BTT tiszteletére a munkát jú­lius 25 helyett 20-ára­ befejezik, s vasárnap a mozdony már el is indult próbaútjára. Ez a mozdony viszi majd a magyar VIT-küldöttek vonatát Bukarestbe. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is új munkasikerekkel készülnek a bukaresti ta­lálkozóra. A hajdúmegyei Esztáron a Győ­zelem tszcs 28 tagú DISZ-brigádja páros­versenyben van a Táncsics tszcs fiataljaival. Mazsu István, Szilágyi Sándor és Váradi Sándor, a Győzelem tszcs fiatal dolgozói a lendületes versenyben naponta­ 2000—2100 négyszögöl gabonát arattak le. A hajdúme­­gyei gépállomásokon tizenöt fiatal kombájn­vezető csatlakozott eddig a «négyszázhol­das moz­galom»-hoz. A magyar fiatalok sok ajándékot, emlék­tárgyat készítenek a VI­T külföldi részvevői, számára. A tiszalöki erőmű ifjú építői az erőmű kicsinyített mását küldik el, a sza­­bolcsmegyei csaholci fiatalok díszes párnát és térítőt hímeztek. A megye, ifjúsága, zászlót készít, amelyre szalagokat kötnek a VIT tiszteletére indult munkaverseny legjobbjai­nak nevével. A kiskunsági állami gazdaság­ban magyaros hímzésű, gyöngyökkel kira­kott szívalakú emlékdobozt készítettek, s a dobozban leveleiket, üdvözlő soraikat küldik el a­ gazdaság ifjú dolgozói a találkozóra. (MTI) Kinevezések­ ­ Népköztársaság Elnöki Tanácsa Biró Ferenc, Fock Jenő, Hidasi Ferenc, Karádi Gyula és Kincses István elvtársa­kat a kohó- és gépipari miniszter helyetteseivé, Bese Vilmos elvtársat a nehézipari mi­niszter helyettesévé, Ajtai Miklós és Csikós-Nagy Béla elvtár­sakat a könnyűipari miniszter helyetteseivé, Koczor Lajos és Serflek Gyula elvtársakat a földművelésügyi miniszter helyetteseivé kinevezte. (MTI) A MAI SZAMBAN Az építőipar állandó munkásgárdájának A Szovjetunió és Izrael diplomáciai kap­­kialakításáért (2. oldal) csalatainak helyreállítása (3. oldal) A Rákóczi-szabadságharc hadművészete- Aknamunka a béke és a szabadság orszá­­ról (3. oldal) gai ellen (3. oldal) A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség nyilatkozatának világvisszhangja — Sajtószemle (4. oldal) A nyugatnémet monopóliumok előnyomu­lása a kapitalista piacokon (4. oldal) Bányászaink munkájából Lelkes munka -magas teljesítmények Várpalotán (Tudósítónktól.) A Várpalotai Szénbányák Vállalat az első félévben 44 vagonnal kevesebb szenet adott, mint amennyit a terv előír. A bánya dolgo­zói a harmadik negyedév kezdetén elhatároz­­ták, hogy még ebben a hónapban l­etörl­esz­tik adósságukat, s a negyedév végéig 6000 ton­na szenet termelnek terven felül. Július 20-ig a várpalotai bányászok való­­ra váltották ígéretük első részét. Nemcsak tel­­jesítették esedékes tervüket, hanem letörlesz­­tették az adósságot is, sőt még 53 vagon szenet­­ termeltek terven felül. A bányászok lelkes munkájára és a­­veze­tők előrelátó műszaki intézkedéseire volt szükség, hogy eddig eljuthassanak. Nemrégi­ben­ még sok zavart okozott a szállítás, mert a szenet átlagban három kilométer távolság­ról kellett kiszállítani­ . Emellett több front egy szintre szállított, s ha a szinten üzem­zavar volt, valamennyi fronton megakadt a munka. A bánya főmérnöke, Vass László függetlenítette egymástól a frontok szállítá­sát, s ha most hiba támad egyik fronton, a többi zavartalanul termelhet tovább. Meg­gyorsították a szállítást azzal is, hogy a lassú kötélpálya helyett gyors gumiszalagot szereltek be. Most már rendszeresen van üres csille. Az új beszállóakna­­ megnyitása is hozzá­járult a bánya­ munkájának megjavításához. Most azt a­ munkahelyet, amelynek elérésé­hez eddig csaknem egy óra kellett, 8—10 perc alatt elérik a bányászok. Ennek­­nyo­mán elterjedt a melegcsákányváltás, s több idő jut szenelésre, emelkedik a teljesítmény is. Ugyanekkor a beszállóakna megnyitása megjavította a mély­szintek levegőellátását. Eddig a mélyszinti frontokon nagy hőségben dolgoztak, most friss levegő járj­a át az egész bányát, s a bányászok egészséges körülmé­nyek között, jókedvvel végzik a munkájukat. Javult a karbantartó gépészet is. A kar­bantartók nemcsak a hét végén, hanem na­ponta, menet közben s a váltások alatt is átnézik a gépeket. A várpalotai bányászok büszkék eredmé­nyeikre. Javulnak a munkakörülmények, új fúrógépeket kapnak. A bányászok most napi terveik túlszárnyalásával, egyenletes, ütemes termeléssel küzdenek ígéretük valóraváltá­­sáért. A becsületes, hazaszerető dolgozók odaadóan küzdenek a párt politikájá­nak, a kormány programmjának való­­raváltásáért, az életszínvonal fokozott emeléséért. Szénbányászatunk azonban súlyosan elmaradt, nem teljesíti a ter­vet. Márpedig kevesebb szén , keve­sebb iparcikket is jelent. Öntudatos, munkájukat fáradhatatlanul végző bá­nyászok szégyenkeznek az elmaradás miatt, jobb, fegyelmezettebb munkára ösztönzik társaikat is. Egyre több csa­pat, akna jelenti: növekednek a teljesít­mények, fokozódik a küzdelem a ter­vek pontos teljesítéséért. Kövesse pél­dájukat minden magyar bányász, az ország népe számít eredményes mun­kájukra! Elsüllyesztett javaslat (LEVÉL) Több mint egy évvel ezelőtt a Petőfi-bánya nagy­ nehézségekkel küzdött — hónapról hó­napra nem teljesítettük a tervet. A fiatal bá­nyászok közül igen sokan nem érték el a normát. Egyik vájárunk, Hordós Ferenc ezért azt javasolta Katona Mihály újítási megbí­zottnak,, hogy Szovjet példa alapján nálunk is szervezzenek «sztahanovista keddeket», azaz: minden kedden egy-egy kiváló sztaha­novista vájár a leszállás előtt ismertesse munkamódszerét. A javaslatot idegenkedve fogadták s nyomban elutasították azzal, hogy «a sztahanovisták úgysem vállalnák». Ami­kor azután a sztahanovisták sorra jelentkez­tek, hogy mindannyian szívesen ,ismertetik módszereiket­­, a szakszervezet immel-ám­­mal ugyan, de elfogadta a javaslatot. Az üzem vezetősége helyeselte a «sztaha­novista keddeket», de a javaslat megvalósí­tását senki sem szorgalmazta. Hordós Fe­renc januárban levelet írt a «Szabad Népi­nek. Az újság néhány nap múlva vezércikk­ben foglalkozott a javaslattal, helyeselte. «Elsősorban a szakszervezetre vár az a fel­adat, hogy szénbányáinkban tömegmozgalom­má fejlessze a munkamódszerátadást, a Rő­­der-mozgalmat, s meghonosítsa Hordós Fe­renc helyes kezdeményezését, a sztahanovis­ták be­számolóját­ — írta a vezércikk. Azt hittük, ezek után gyorsan megszervezik az első sztahanovista beszámolóját. De csak annyi történt, hogy az UB-elnök be­hívatta Hordós Ferencet és felelősségre von­ta, miért nem neki mondta el javaslatát.­­Az­óta már ismét több mint 6 hónap telt el, de bányánknál még egyetlen «sztahanovista kedd­» sem volt. Pedig igencsak elkelne, hogy sztahanovistáink ismertessék módszerei­ket, mert a "bányánál sok az új dolgozó, s a régiek közül sem teljesíti mindenki a normát. . " Bányánk nem teljesíti a tervet, s emiatt a becsületes dolgozók felelősnek érzik" ma­gukat. De kétszeresen felelősnek tartjuk az üzem­ szakszervezeti bizottságát, amely ahe­lyett, hogy minden erővel támogatná, el­süllyeszti a dolgozók helyes javaslatait. Hordós Lajos Tátár, Petőfibánya, VI. épület A mecsekszabolcsi István-akna vezetői nem segítik a kiváló bányászok munkáját A mecsekszabolcsi István-aknán dolgozik Jambricsek József Mell­manni János és Bo­­zsér János csapata. A három csapat az el­sők között csatlakozott a «péntek-mozgalom­­hoz» és eredményesen segítette az aknát ab­ban, hogy első féléves tervét 100,3 száza­lékra teljesíthette. De ,a bánya most, július 16-ig mindössze 80.04 százalékra teljesítette tervét. A veze­tők különösen fontos feladata tehát, hogy a jó munka minden feltételét biztosítsák a ver­senyző bányászoknak. A bánya­ vezetői azonban nem törődnek azzal, hogy m­ilyen körülmények között dolgoznak a legtöbb sze­net termelő, kiváló csapatok. A «péntek­mozgalomban» részvevő három csapat szá­mára sem gondoskodtak kellő számú üres­­csilléről. Rendszertelen, rossz a­ faellátás is. Így történt aztán, hogy Mellmann János csapata július 17-én 86.9, Bozsér János csa­pata pedig csak 71.2 százalékos eredményt ért el. Az akna DISZ-szervezetének kezdeménye­zésére a fiatalok elhatározták,­­hogy segítsé­gére sietnek a kiváló bányászoknak. A bá­nya­mozdonyok vezetőiből és a szállítókból DISZ-brigádot szerveztek s a brigád gon­doskodik ezentúl arról, hogy a két csapatot megfelelő számú üres csillével lássa el. A fi­atalok helyes kezdeményezése ébresz­­sze fel a­ vezetőket is! Miért nem terjed a kaparószalag átszerelésének fejlett módszere az ózdi bányaüzemekben? (Tudósítónktól.) 1951 őszén Treff imám» Frigyes elvtárs, az Ózdi Szénbányászati Tröszt technikusa cseh­szlovák szénbányában járt tanulmányúton, s ott egy nagyszerű, iíj munkamódszerrel is­merkedett­ meg. A mi bálnáinkban a frontfejtés előrehala­dásakor minden 2,1 méter után szétszed­ték a­ kaparószalagot és a széli­ fallal párhuza­mosan újra összeszerelték. Ezzel egyidejűleg az ácsolást a fronthomlokka­­ párhuzamosan végezték. A kaparó átszerelésének ez a mód­szere 12 dolgozónak 8­8 óra munkaidejét, összesen­ 96 órát vesz igénybe. Csehszlovákiá­ban viszont az új módszer szerint az ácsla­tokat a frontra merőlegesen építik be, a kaparót pedig az át­szerelésnél nem szedik szét, ha­nem minden méter előrehaladás után egy tagban áttolják. Ezzel a munkamódszerrel hat dolgo­zó félóra alatt átszereli a kaparót, így 93 órá­val több jut szenelésre. A merőleges ácsolás azért is jelentős, mert megjavítja a bányabiz­tonságot. Treffimann elvt­árs nyomban hazaérkezése után a farkaslyuki bányaüzemnél kipróbálta az új munkamódszert. Az első két hétben, amíg a dolgozók megismerték az új ácsolási módszert és a kaparószalag egy darabban való áthúzását, bizony visszaesett a terme­lés, s persze a kereset is. Egyesek — még a műszakiak egy­ része is — úgy vélekedett: «ez nem felel meg az itteni bányaviszonyoknak­. Voltak azonban — és egyre nagyobb szám­ban­­— akik felismerték az új módszer jelen­tőségét s minden erejükkel azon voltak, hogy ez­t a módszert a legrövidebb idő alatt elsa­játítsák. Tavaly februárban a farkaslyuki lejtősakna 3-as siklójában lévő fronton született meg az egy­e reményen felüli eredmény. Az új módszer bevezetése után egy hónap alatt na­ponta 35 százalékkal gyors­abban haladtak­ előre a frontfejtéssel. A műszakonkénti ter­melékenység 33,6 százalékkal nőtt s ugyan­akkor a­ dolgozók átlagkeresete 30 százalék­kal emelkedett. E nagyszerű eredmények lát­tán a farkaslyuki 7-es ereszke frontjának dolgozói maguk követelték: «Nálunk is­ ve­zessék be az új módszert». Azóta már Far­kaslyuk valamennyi frontján az új módszer­rel dolgoznak. A bánya ma az első az Ózdi Szénbányászati Tröszt bányaüzemei között — átlagosan 101,1 százalékra teljesítik a havi tervet. A Farkaslyukon jól bevált munkamódszert a sork­­sályi bányászok is átvették, s Gulyás Sándor sztahanovista vájár brigádjával a farkaslyukia­knál is szebb eredményeket ért el. Utána Putnok, Egercsehi, Péch Antal-táró, majd Királd bányászai is alkalmazni kezdték az új módszert. De a­z új módszer elterjedése hama­rosan megakadt. A kezdeti nehézségek láttán sok bányában általánossá váltak a maradi és a m­egalkuvó nézetek, s lassan elhagyták a merőleges ácsolást és vele az új faj­ta ka­paróáthúzást is. Ma a farkaslyuki és a putnoki bánya kivé­telével az Ózdi Szénbányászati Tröszt egyet­len bányaüzeme sem teljesíti tervét. A terv teljesítésének természetesen vanna­k egyéb feltételei is, de minden bányában kiszámít­ható, mennyit vesztettek azzal, hogy a mun­kát meggyorsító jó módszerről visszatértek a régi, rosszabb módszerre. A somsályi bánya­üzem, amely az elmúlt negyedévben több mint 10.000 tonna szenet adott terven felül, ma mindössze 91,3 százalékra teljesíti havi ter­vet. Somsá­yon Gulyás Sándor­­brigádjában ma 1,50 méteres előrehaladás a legna­gyobb eredmény, holott, amikor az új mód­szerrel dolgoztak, elérték a két és fél métert is. A kaparószalag újfajta átszerelése termé­szetesen nem megy simán, önmagától. A bányájukat szerető műszaki vezetőknek azon­ban szívvel-lésekkel kellene küzdeni az új módszer győzelméért. Megengedhetetlen az a közömbösség, az a­ kényelmesség, aho­gyan a szakszervezeti bizottságok ezt a kér­dést kezelik. Mindent el kellene követniük azért, hogy a bányászok megismerjék és megszeressék a nagyobb teljesítményt és na­gyobb keresetet biztosító módszert. Az új, nagyobb termelékenységet, több szenet jelentő módszerek alkalmazása ma kétszeresen fontos bányáinkban , hiszen a széntermel­és fokozása egyik döntő fegyve­rünk a magasabb életszínvonalért folyó har­cunkban. CspSZ Hunn várpalotai sztahanovista gépkezelő DISZ-brigádja 215,3 százalékra teljesítette másod* negyedévi tervét. Csősz etv­­árs­­küldött,­­ vallotta, hogy a VIT tiszteletére 81 csillés napi teljesítményét túlszárnyalja. Képünkön Csősz elvtárs és váltó­társa, Bencsik György sztahanovista gépkezelők F-4-es gépü­k mellett. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL Fontos feladatok előtt a kahovkai vízmű építői A XIX. pártkongresszus megnyitása előtt a «Dnyeprosztroj» dolgozói egyöntetűen vál­lalták, hogy a kahovkai vízművet a Dnyepron határidő előtt egy évvel felépítik. Az előkészítő időszak fő feladatainak sikeres megoldása, a kiváló technikai felszerelés, a termelési folyamatok gépesítésének magas színvonala — mindez reális alap a­ kötele­­zettség megvalósítására. 1951 áprilisában a vízmű körzetében megkezdődött az új város lakóházainak, a segédüzemeknek és az­ utaknak az építése. Egy év múlva az alapgödör kiásására­ és a vízmű főbb részeinek felépítésére mozgósítot­ták a gépkezelők és az szerelők fő erőit. Ez év áprilisában hozzáláttak a vízmű főbb építmé­nyeinél a betonozáshoz. Az építők elsőrendű feladata jelenleg a­ be­tonozás gyors és jó minőségű elvégzése. A vízmű építményeibe több mint egymillió kétszázezer köbméter betont építenek be. A feladat: szakadatlanul növelni a betonozás ütemét és a beépített beton mennyiségét havi 75—80 ezer köbméterre emelni. Az ötéves terv harmadik éve valóban dön­tő év a kahovkai vízmű építésének törté­netében. A soron következő munkák megkez­dése és a vízierőmű gépegységeinek határidő előtti üzembehelyezése attól függ, milyen si­kerrel végzik el az építők az elsőrendű szere­lési munkákat, hogyan teljesítik a betonozás ter­vét. Igen fontos feladat az építkezési munká­latok költségeinek csökkentése, a munka ter­melékenységének fokozása, az anyagok gaz­daságos felhasználása. Az építők most minden figyelmüket ezekre a kérdésekre fordítják. A «Dnyeprosztroj» dolgozói a múlt évihez vi­szonyítva máris csökkentették az önköltséget. Az építkezésen sokezres összeforrott kollek­tíva alakult ki. Ebben a kollektívában a Szov­jetunió 22 nemzetiségének képviselői dolgoz­nak. Az építőknek több mint a fele másfélsze­­resen-kétszeresen túlszárnyalja a normákat. Szovjet tudósok a textilipar fejlesztéséért A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa az ötödik ötéves terv folyamán a­ gyapjúszövetgyártás jelentős mérvű foko­zását­ írja elő. A Gyapjúipari Központi Tu­dományos Kutatóintézet munkatársai a gyá­rak dolgozóival együttműködve, igyekeznek megoldani ezt a­ fontos feladatot. A gyapjú­ipar hazai nyersanyagbázisa szakadatlanul bővül. Az intézetben a különböző gyapjúfaj­­tákat tanulmányozzák. A tudósok új gépeket terveznek, amelyek­kel a munka magasabb termelékenységét ér­hetik el, mint a jelenlegi gépekkel Az új gépek mindössze harmadannyi helyet foglal­nak el, mint az eddigiek, és másfél-­kétszer­­akkora termelékenységgel dolgoznak, mint az eddig használt fonógépek. A szovjet tudomány a textilanyagok tanul­mányozásában és a gyártáshoz nyújtott se­gítség tekintetében jelentősen felülmúlja a külföldit. Az intézet a háború befejezése óta jelentősen növelte az anyagok tartósságát, lényegesen javította azok minőségét és a gyárak dolgozóival együttműködve, különböző rendeltetésű, újfajta anyagokat tervezett. Rádió adó-vevőkészülékek szovjet gépállomásokon Számos szovjet gépállomáson megvalósí­tották a diszpécserszolgálatot. Ennek a­ rend­kívül fejlett módszernek az alkalmazását nagyon megkönnyíti az «Urazsaj» típu­sú rádió adó-vevőkészülék, amelynek segít­ségével a diszpécser állandó kapcsolatot tart­hat a földeken dolgozó traktorosbrigádokkal, kombájnosokkal. E rádióállomás segítségével kétoldali beszélgetést folytathat a diszpécser a brigádvezető, mint a rendes telefonon. Ha szükséges, a diszpécser egyszerre több, egymástól távol dolgozó traktorosbrigádnak adhat utasítást. A készüléket be lehet kap­csolni a rendes telefonhálózatba is. A diszpécserszolgálat lehetővé teszi, hogy a traktorosok, kombájnosok haladéktalanul kérhessenek üzemanyagot vagy pótalkatrészt, ha szükséges, a munka befejezésekor a traktorokat gyorsan át lehet vezényelni más kolhozokba. A rádióállomás segítségével gyorsan össze lehet gyűjteni a brigádok je­lentéseit. A diszpécserközpont naponta kimut­­­atást készít a brigádok munkájáról és át­adja a gépállomás igazgatójának. A gépállo­más igazgatóia és főmérnöke a diszpécser­­szolgálat révén kapcsolatban van a javító­műhellyel, az üzemanyagközponttal és egyéb részlegekkel is. A Szovjetunióban már a gépállomások ez­reit látták el «Urazsaj» rádióállomásokkal. Az idén újabb tízezer gépet osztanak ki. Úszó áruházak A Volgán gyakran lehet látni áruháznak berendezett gőzhajókat. Ezek az úszó áru­házak arra szolgálnak, hogy változatossá te­gyék a lassan járó, hosszú utakat megtevő teherhajók és uszálykaravánok legénységének ellátását. Kujbisev és Szaratov között közle­kedik a 91-es számú úszó áruház, amely elő­zetes megrendelés alapján szállít különböző élelmiszer- és iparcikkeket, valamint könyve­ket a lakott helyektől távolabb élő, vízparti dolgozóknak, például révészeknek. Kazány, Kamenszk, Kujbisev, Sztálingrád, Szaratov között 19 úszó áruház dolgozik. Munkás festőművészek A «Zujev» munkásklub festőművészcsoport­­jának tagjai — jórészt Moszkva közszolgálta­tási üzemeinek dolgozói. A tehetséges mun­kások a szakszervezet költségén művészi ta­nul­mányokat folytatnak. Négy évig tanúlnak és a képzőművészeti kör a szükséges vásznat, ecsetet és festéket is a rendelkezésükre bo­csátja. A képzőművészeti iskola hallgatói nemrégen kiállítást rendeztek. A kiállításon megmutatkozott, hogy milyen széles a mun­kás festőművészek érdeklődési köre. Az ipari témákon kívül az élet legkülönbözőbb terü­leteiről és irodalmi témákról szólnak a mun­kás festők képei. A kiállításon a­­többi közt nagy sikert aratott Viktor Borzov «Termés» és Nyikolaj Antuipenko «Puskin a Néva part­ján» című műve.

Next