Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)

1953-08-01 / 213. szám

SZOMBAT, 1953 AUGUSZTUS 1 Testvéri örömmel ünnepli a magyar nép a koreai fegyverszünet megkötését vékm­agygyű­lés Budapesten Az Országos Béketanács pénteken dél­­u­tán a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést ren­dezett az építőmunkások székházának nagy­termében. Egyszerű békeharcosok százai, a főváros dolgozói töltötték meg a termet, amelyben alig másfél hónapja a nemzetközi békemozgalom vezérkara, a Béke-Világta­­nács ülésezett. Akkor­­ a békeharc új sza­kaszát nyitotta meg az itt tartott találkozó; most a békeharc fényes diadalát, a koreai fegyverszünet létrejöttét ünnepük az egybe­gyűltek. Munkások jöttek el, akik a koreai műszakokon elért kiváló termelési eredmé­nyeikkel küldtek üzenetet a messzi Távol- Keletre. Anyák jöttek el, akik meleg ruhák, takarók és más ajándékok ezreivel küldték el biztató szavukat a koreai anyáknak. Tu­dósok vannak itt, akik kemény, messzehang­­zó szóval ítélték el a baktériumháború elve­— Négy nap óta fegyverszünet van Ko­reában — kezdte beszédét. — Megszűnt a koreai lidércnyomás, nem égnek a koreai városok, nem gyilkolják a koreai gyermeke­ket, vége szakadt egy békés ország pusz­tításának véget ért a meggyötört emberiség szégyene Befejeződött a háború, amely az­zal fenyegetett, hogy más országokra és vi­lágrészekre is kiterjed, ezeket is magával ragadja. A béke hatalmas világtábora a ko­reai fegyverszünet megkötéséért indított ál­­­h­atatos, és kitartó, soha meg nem torpanó, mindig a fő cél felé törő békeharc hatalmas eredményét látja ebben, győzelmes állomását annak a békeharcnak, melyet az egész ha­ladó emberség folytat, s amelynek egyik leg­első követelése volt a koreai háború meg­szüntetése, attól a perctől kezdve, hogy a koreai háború elkezdődött.­­ A béke világtáborának száz és százmil­liói a koreai fegyverszünet kivívásában cá­folhatatlan bizonyítékát láthatják annak, hogy helyesek voltak a Béke-Vil­ágtanács bu­dapesti ülésszakának határozatai, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzetből a világ békéje felé vezető egyetlen út a vitás kérdések tár­gyalások útján való rendezése. A koreai fegyverszünet kivívása, a béketábor harcának győzelmes eredménye, új, minden eddiginél ellenállhatatlanabb lendületet fog adni a bé­kéért vívott harcnak, további sikerek,a további győzelmek elérésére. — Július 27-e — 1. koreai fegyverszünet aláírása — fontos dátum marad az emberi­ség történelmében — folytatta. Azokhoz, a nagy napokhoz sorakozik, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió, politikája, a Szovjetuniónak születése pillanatától kezdve tántoríthatatlanul és törhetetlentől folytatott szilárd békepo­litikáira az a biztos alap, amelyre az emberiség boldog békés jövője felépülhet. Hatalmas szerepe van a koreai fegyverszünet megkötésének elérésében a nagy Kínai Népköztársaságnak, amely a há­ború kitörésének első percétől kezdve tevé­kenyen segítette a hazáját védő koreai né­pet.­­ Ezekben a napokban, amikor a koreai fegyverszünet aláírásán érzett öröm és hála tölt el minden becsületes, békét szerető em­bert, az emberiség túlnyomó, nagy többsé­gének hálája és szeretete száll azok felé, akik ennek a fegyvernyugvásnak a lehető­ségét elsősorban megteremtették.­­ A haladó emberiség hát­á­ja és szeretete száll a Szovjetunió vezetői felé, a Szovjet­unió politikáját irányító kommunista párt felé, amely most ünnepli alakulásának öt­venedik évfordulóját. És a békét kívánó em­beriség hálás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai ön­kénteseknek, akiknek hősi helytállása vívta ki­ ezt a győzelmet, amely egyúttal a béke és a demokrácia világtáborának nagy győzelme lett. Mihályit Ernő nagy tapssal fogadott be­széde után elsőnek dr. Mincsev Mihályt a Koreában járt negyedik magyar orvoscsoport vezetője szólalt fel. Elmondotta, hogy több hónapon á­t dolgozott a­ koreai Rákosi Mátyás-kórházban, s személyes tapasztalat­ból ismerte meg a koreai nép hősi harcát. Arról besz­é­lt, hogy a koreai nép már a há­ború alatt is a békés jövőbe vetett hittel vé­gezte munkáját. — Különösen megkapó volt — mondotta­­— az a lelkesedés, amellyel a békés építés­ről, háború utáni terveikről beszéltek. A kór­ház betegei egyszerű harcosok és magasran­gú tisztek, tudósok és államférfiak, egyfér­temült imperialista gonosztevőit, s orvosok, akik önfeláldozó munkával sebesült koresei hősök százait, ezreit adták vissza az élet­nek. Az elnökségben számos külföldi ven­dég is helyet foglal, így Han Hjo Szam, a Koreai Ném­ Demokratikus Köztár­saság budapesti követe, Fan Fu-szun, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagy­­követségének tanácsosa, Monica Felton, a nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett an­gol írónő, Armando Carvajal és Volodia Teitelboim író, chilei békeharcosok, Edward Dixon, a coventry-i szakszervezeti tanács el­nöke, Alfred Costes, a CGT-hez tartozó vas­munkások szakszervezetének elnöke. A békenagygyűlést Nánási László, az Or­szágos Béketanács a­lel­nöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszter­­helyettes, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet.­­ A béke és a demokrácia győzelme egy­ben súlyos veresége az imperialista ag­­resszoroknak. Méltán keseregnek az ameri­kai kapitalista lapok, hogy Ázsia népei sze­mében alaposan lehanyatlóban van az Egye­sült Államok katonai és gazdasági tekintélye egyaránt. — A koreai fegyverszünet aláírásával le­zárult három esztendőn át tanúi voltunk an­nak, milyen hatalmas mozgalom támadt min­den országban az imperialista agresszorok gyalázatos támadásával szemben. Elsősorban a szabad országokban a béketábor orszá­gaiban, a Szovjetunióban és a­ népi demokrá­ciákban indult, mindent átfogó népi mozga­lom a Koreában harcolók megsegítésére, a helytállás erősítésére.­­ 1950 júniusa óta, amikor az imperialis­ták koreai támadása megkezdődött, a magyar dolgozó nép szíve minden szeretetével fordult a koreai szabadsághősök, a szenvedő édes­anyák, az árván maradt gyermekek felé. Né­pünk ezernyi tanújelét mutatta őszinte együtt­érzésének, szeretetének, segítő szándékának. Az üzemekben tartott koreai műszakok nagy­szerű termelési eredményei, a dolgozó pa­rasztság harca a bőséges termésért, az ame­rikai imperialista kegyetlenkedéseket meg­bélyegző tiltakozó levelek és táviratok sokas­­sága, a koreai katonáknak és gyerekeknek küldött szeretetcsomagok tízezrei mind azt bizonyították, hogy nekünk is fájt a koreai nép szenvedése, hogy a mi kezünk is ökölbe szo­rult az imperialisták garázdálkodásai­nak hallatára, hogy mi is harcolni, küzdeni akartunk koreai testvéreinkkel együtt. A ma­gyar nép az felső perctől kezdve hallatta a világ béketáborának százmillióival együtt til­takozó szavát az amerikai imperialisták ag­ressziója ellen.­­ De ahhoz, hogy végleg a béke földje legyen Korea, ahhoz még sok mindent meg kell valósítanunk. A fegyverszünet aláírása még nem béke. Biztossá és tartóssá a béke csak akkor válik Koreában, ha megegyezés történik a béketárgyalásokon is és ha­ meg­adják a lehetőséget arra, hogy Korea népe minden idegen beavatkozástól mentesen maga döntse el országa sorsát. Rendkívül nagy feladatok állnak még a koreai nép és az egész béketábor előtt. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az agresszorok még nem adták fel támadó ter­veiket, nem nyugodtak bele a vereségbe, hogy bizonyos amerikai vezető körök és bábjuk, Li Szul Man és klikkje, minden el­képzelhető eszköz felhasználásával, a fele­lősséget elhárítani akaró átlátszó szereposz­tással, sorozatos puccsokkal igyekeznek el­­torlaszolni a béke útját. Tovább kell har­colnunk, tovább fogunk harcolni a tartós békéért és részt akarunk venni, részt fo­gunk venni abban az építőmu­tkában, amely Koreában ezen a héten megkezdődött — fejezte be beszédét. mán, büszke örömmel mondták el elképze­léseiket arról, hogyan építik fel az új vá­rosokat és üzemeket, kórházakat, iskolákat és egyetemeket. Ezeknek a terveknek alapjait részben már a háború alatt lerakták. Az új Phenjan felépítési tervének pályázatát pél­dául már több mint egy évvel ezelőtt meg­hirdették. Két hónappal ezelőtt Phenjanban mérnökök csoportjait láttam, akik az új vá­ros épületeinek helyét mérték fel. Úgy tu­dom, a legrövidebb időn belül új tudományos intézetek építését kezdik meg, köztük egy új sebészeti és gyógyszertani kutatóintézetét is. Mincsev Mihály ezután megemlékezett­­ar­ról, milyen nagyra becsülték a koreai harco­sok a magyar nép segítségét. — Mi azon voltunk — mondotta befejezé­sül — hogy a legtöbbet adjuk erőnkből és tudásunkból a koreai népnek Ugyanakkor rendkívül sokat tanultunk tőle, láttuk, ha­Oravecz János, a MA­VAG sztahanovista vasöntője lépett ezután a szónoki emelvényre. — A fegyverszünet aláírásának napján régi emlékek elevenedtek fel benn­ünk — mondotta. — Eszünkbe jutottak a győzelmes koreai műszakok, amikor — hogy csak egy példát említsek — gyárunk Kim Ir Szén-bri­gádja 140 százalékra­ teljesítette tervét­ és az­óta sem engedett a lendületből. Eszünkbe ju­tottak azok a napok, amikor asszonyaink nagy gonddal meleg holmikat kötöttek a koreai gyermekeknek, amikor megtakarított forint­jainkból ajándékokat küldtünk a testvéri­­nép messzi országába. — Most végtelenül örülünk a győzelemnek, amit a hős koreai harcosok és a kínai ön­kéntesek, az egész világot átfogó béketábor aratott a háborús gyujtogatók felett. Vasöntő vagyok és azért mondom, hogy­­ a mi gytí- Viletünk az ilyen Li Szín Man-félékkel és a többi háborús gyuj­toga­tókkal szemben olyan, mint az izzó vas, amit az elkészített formá­ba öntünk. De kijelenthetem azt is, hogy sze­retetünk, amit a béke igazi harcosai iránt érzünk, szívünk legmélyéről fakad. — Mi, MÁVAG-isták, tudjuk, hogy a fegy­verszünet megkötése után mi a kötelességünk. Tudja ezt minden magyar munkás. Ha a har­cok idején keményen fogtuk a kalapács­nye­Ezután Monica Felton, nemzetközi Sztálin­ból, e d­íjjal kitüntetett angol írónő emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: nem szabad elfeled­kezni arról, milyen nagy ára volt a­ most ki­vívott győzelemnek. Emlékeztetett arra, hogy Korea földje ma felperzselt, üszkös romhal­maz, hogy az iskolák, egyetemek, kórházak, az emberek­­ millióinak otthonai a földdel­ egyenlőek, hogy a­ háromesztendős háború a gyászolók millióit hagyta hátra. — S itt Budapesten — folytatta — ebben a kedves városban, amely olyan csodálatos gyorsasággal gyógyította be a háború okozta sebeket — itt sem szabad elfeledkezni ar­ról, hogy még igen sok tennivaló vár ránk, am­íg végleg legyőzzük az agresszió erőit. Most, hogy Koreában elült a háború zaja, az államférfiakon a sor, hogy tárgyaljanak, egyezményt kössenek. A fegyverszünet kez­det, de még nem béke: még számos hang üvölt a háborúért, a megértés győzelme he­lyett a hódítás győzelméért. Éppen ezért a békemozgalom — az önöké itt, Magyaror­szágon, a miénk Angliában, s a békemoz­galom szerte a világon — egyetlen napra sem pihenhet meg az eddig elért, győzelme­ken. A háború és pusztítás erői új lehető­ségeket keresnek, hogy gyűlöletet és viszályt szítsanak az emberek között. De mi, a né­pek, egyre erősebbek leszünk. Szerte a vi­lágon mélyen az emberek szívében él a béke vágya. S ma ez a vágy már több egy­szerű kívánságnál,’ elhatározássá érlelődött, az egyszerű emberek felismerésévé, hogy a béke elérhető, s rajtunk áll, hogy megsze­rezzük. És mi meg tudjuk szerezni. — Most arattuk-­első nagy győzelmünket és ebből a győzelemből még nagyobb erőt merítünk, hogy tovább követeljük és meg­találjuk a megoldást a világ békéjét veszé­lyeztető többi kérdésre is. Ezek a kérdések: Németország és­ Japán jövője, a Vietnamban és Malájföldön dúló háborúk befejezése és legfőbb törekvésünk: békeegyezmény az öt nagyhatalom között.­­ A világ népei előtt megfogadjuk, hogy az igazság, a barátság és a megértés szel­lemében munkálkodunk velük együtt, hogy a Cse Csang Nam a­­Magyarországon tanuló koreai diákok üdvözletét tolmácsolta a gyű­lés részvevőinek. Magyar nyelven elmondott felszólalását így fejezte be: —­­Mi, koreai diákok, akik Magyarorszá­gon a magyar nép szerető gondoskodásától körülvéve folytatjuk tanulmányainkat, igyek­­szünk helytállni a tanulás frontján, hazánk helyreállításának és felvirágoztatásának érdekében. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuth­­díja­s költő mondotta el nagy tetszés köze­pette Koreáról írt versét. Nánási László zárószavában arról beszélt, hogy a béke erőinek Koreában elért győzel­myén lehet a legnehezebb körülmények kö­zött is csüggedés nélkül harcolni és építeni. — Üzenjük drága koreai barátainknak, hogy velük vagyunk ezekben a boldog órák­ban, amikor megkezdik békés munkájukat! — fejezte be beszédét. sőt, akkor most még kérném ebben fogjuk. A béke erőinek nagy győzelme, a koreai fegy­verszünet megkötése újabb lendületet adott munkánknak és éppen most, augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe előtt, még nagyszerűbb munkateljesítményekre lelkesít bennünket. Mi, öntödei munkások megfogadtuk, hogy két százalékkal csökkentjük a selejtet. Én 170 százalékos tervteljesítést vállaltam, de már­­185—190 százaléknál tartok. A Koreában elért győzelem mindnyájunk­nak újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez, alkotmányunk ünnepének méltó megünneplé­séhez. A következő felszólaló dr. Pajtényi László győri katolikus püspöki helytartó volt. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a­ békemozga­lom az utóbbi években a katolikus papo­k körében is nagy táborrá szélesedett. — A békeszerető magyar katolikus papság — mondotta — eldöntötte magában a hovátar­­tozandóság kérdését. Nem légvárak után jár, hanem felmérte a történelem fejlődésének erejét és ebben a fejlődésbe­n megtalálta a maga helyét a béketáborban. A katolikus papság a dolgozó néppel együtt küzd az or­szágért, segítve a kormányzatot, hogy kitű­zött tervei mind a mezőgazdaságban, mind az iparban időben és jól megvalósuljanak. föld minden táján megteremtsük a békét — fejezte be felszólalását Aronica Felton. A részvevők telkes tapssal üdvözölték a kiváló békeharcos beszédét. Ezután , Péter János református püspök, a Béke-Világta-­ nács tagja emelkedett szólásra. — A koreai nép szenvedésének tükrében — mondotta— a világ népei ismét megláthatták a háború híveinek gonosz arcát. De ez a fel­ismerés nem a félelmet, hanem a reménysé­get és bátorságot erősíti, annak tudatát, hogy a békeszerető népek új küzdelmek felé, de­­ egyben új győzelmek felé is haladnak.­­ Szeretettel tekintünk mindazokra az erők­re, emberi vállalkozásokra, a Béke-Világta­­r­ács nagy munkáira, amelyek az eddigi eredményekhez vezettek bennünket. Mint a magyar református egyház püspöke elmond­hatom a lelkipásztorok és a gyülekezetek tag­jai nevében: ebben az örömben és hálaadás­ban egyek leszünk az egyházon belül és az egyházon kívül minden jószándékú emb­errel; egyek leszünk annak munkálásában, hogy a fegyverszünetből békekötés legyen, minden új agresszió lehetetlenné váljon, s a mai vitás kérdések békés úton oldódjanak meg — mon­dotta befejezésül. Ezután Molnár Imréné, XIII. kerületi házi­asszony szólalt fel. — Amikor a koreai fegy­verszüneti egyezmény megkötéséről olvastam az újságban, első gondolatom az volt: nem harcoltak hiába a világ békeszerető népei. Ránéztem kislányom gömbölyű, mosolygó ar­cára és nagy boldogságot éreztem. Arra gondoltam, hogy most már messzi Koreá­ban is felszáradnak a gyermekek könnyei, a kis sápadt arcokon is felragyog a békés élet mosolya. Elképzeltem azt a határtalan örö­met, amit a koreai asszonyok, anyák éreztek, amikor feljöttek a sötét odúkból, hogy végre a napfényben folytathassák munkájukat... Itt, a nagygyűlés előtt megfogadom, hogy to­vábbra is minden erőmmel harcolni fogok gyermekem és a világ valamennyi gyermeké­nek békés, boldog jövőjéért, ne serkentse békebizottságainkat még jobb, még eredményesebb munkára. — Még többet és még jobban kell dolgoz­nunk — hangsúlyozta — a­ termelőmunka minden területén. Fokozott gonddal és szor­galommal kell végezni mindennapi munkán­kat. Gyárainkban, üzemeinkben a termelés fokozásával, földjeinken a jó gabonatermés mielőbbi elcséplésével, az állam iránti kö­telezettségek maradéktalan teljesítésével kell készülnünk augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére. Ezzel tud­juk ma a béke ügyét a legjobban szolgálni. A beszédet hosszantartó, lelkes taps­­követ­te. Ezzel a nagygyűlés véget ért. A koreai fegyverszünet a béke sokszázmilliós táborának hatalmas győzelme Ezekben a boldog órákban együtt örülünk koreai barátainkkal A béke erőinek nagy győzelme még jobb munkára lelkesít bennünket A békemozgalom egyetlen napra sem pihenhet meg az elért győzelmeken A koreai nép hálás szívvel fordul barátai felé (Folytatás a 2. oldalról.) tudhatatlanul szélesítette és szilárdította ■kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A kommunista párt egész tevékenységét a népbe, a dolgozók forradalmi energiájába vetett mélységes hit hatja át. Leninnek és a vele egy nézetet vallóknak hatalmas ér­deme, hogy szétzúzták a marxizmustól ide­gen dogmákat és narodnyik szellemű elő­ítéleteket a történelmet állítólag formáló «hősökről», valamint a «passzív tömegről». A kommunista párt három forradalom viha­rán keresztül vezette el országunk munkás­­osztályát,­országunk dolgozóit a kapitalizmus megdöntéséhez, és a világ első szocialista ál­lamának, a dolgozók államának megteremté­séhez. E harc folyamán pártunk szétzúzta az összes népellenes pártokat — a mensevike­­ket, az eszereket, az anarchistákat — ame­lyek arra törekedtek, hogy fenntartsák és­ megszilárdítsák a kapitalista rendszert; a párt szétzúzta a megvetésre méltó kapitulán­­sok , a trockisták, a zinovjevisták és a for­'­radalom többi sztrájktörőinek minden kísér­letét, amelyek arra irányultak, hogy a pártot letérítsék a lenini útról. Acélos, harcedzett párt nélkül, olyan párt nélkül, amely a munkásosztály és az összes dolgozók bizalmát élvezi, lehetetlen lett vol­na a szocialista forradalom győzelme 1917 októberében, lehetetlen lett volna a győzelem az intervenciósok és a fehérgárdisták fölött, lehetetlen lett volna a­ szocialista társadalom felépítése országunkban. Lenin mindig nagyra értékelte a marxista párt cselekvő, vezető és irányító szerepét, a forradalmi fordulat anyagi feltételeit felis­merő és a leghaladóbb osztály, a munkás­osztály élén járó pártét, amely képes mozgó­sítani és megszervezni a dolgozó tömegek forradalmi energiáját. «Korunk esze, becsü­lete és lelkiismerete» — ezekkel az ihletett szavakkal jellemezte Lenin pártunkat 1917 forradalmi napjaiban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom­nak a párt bölcs vezetésével kivívott győzel­me eredményeképpen, országunk munkás­­osztálya, dolgozói megragadták a hatalmat és saját országuk gazdáivá váltak. A kom­munista párt, mint a nép létérdekeit kife­jező és védelmező vezető párt történelmi alkotómunkára lelkesítette a legszélesebb tömegeket. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy a szov­jet állam ereje a tömegek öntudatosságában rejlik. Lenin arra szólított fel, hogy min­den módon fejlesszük a dolgozók kezdemé­nyezését­ és aktivitását. Csak az győz és az tartja meg a hatalmat — mutatott rá Lenin — aki hisz a népben, aki az eleven népi alkotás forrásából merít. Országunk munkásosztálya és dolgozói a szovjethatalom első napjaitól kezdve a fiatal szovjet állam építésének minden területén te­hetséges szervezőket hoztak felszínre soraik­ból, a munkában önfeláldozást, a nehézségek legyőzésében soha nem látott szívósságot, az ellenség szétzúzásában rettenthetetlenséget és hősiességet tanúsítottak. A történelem soha­sem felejti el a szovjet nép nagy hőstetteit­­a külföldi intervenció és a polgárháború évei­ben. Hála a kommunista párt bölcs politikájá­nak, a szovjet nép történelmileg rövid idő alatt hatalmas szocialista átalakításokat való­sított meg, országunkat gazdaságilag elma­radt országból élenjáró és erős szocialista hatalommá alakította át. A szocializmus fel­építésének lenini programmját, a kommu­nista párt terveit megvalósítva, a szovjet nép élen­járó szocialista ipart alkotott, a me­zőgazdaságot szocialista alapokon átszervez­te, felépítette a szocialista társadalmat. Az ország szocialista iparosításának és a mező­­gazdaság kollektivizálásának sikerei alapján országunkban örökre felszámoltuk a munka­nélküliségét és a dolgozó tömegek nyomorát, biztosítottuk a nép anyagi jólétének és kul­turális színvonalának szakadatlan emelkedé­sét. A szovjet társadalmi és államrend legyőz­hetetlen ereje, a párt, a kormány, a szovjet nép megingathatatlan egysége ragyogóan nyilvánult meg a Nagy Honvédő Háború kemény megpróbáltatásokkal tele éveiben. A hős szovjet nép és a dicső Szovjet Had­sereg, a kommunista párt vezetésével ha­talmas, világtörténelmi jelentőségű győzel­met vívott ki a Honvédő Háborúban, meg­védte hazánk becsületét, szabadságát és függetlenségét, megmentette Európa és­ Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság rémétől. Pártunknak a Honvédő Háború napjaiban betöltött lelkesítő és szervező szerepét jelle­mezve, Sztálin ezt mondotta: «A szovjet népet vezető és irányító erő, a békés építés és a háború napjaiban egy­aránt, Lenin pártja, a bolsevik párt volt. Egyetlen pártnak sem volt és nincs olyan te­kintélye a néptömegek előtt, mint a mi bol­sevik pártunknak... A háború alatt a párt még jobban egybeforrt a néppel, még szoro­sabb kapcsolatot épített ki a dolgozók széles tömegeivel». Győzelmesen befejezve a Nagy Honvédő Háborút, a szovjet nép a párt vezetésével gigászi munkát végzett a népgazdaság hely­reállításáért és további fejlesztéséért és ki­magasló sikereket ért el a békés építőmun­kában. Napjainkban, a kommunizmus építésének időszakában, a párt mozgósítja és szervezi a szovjet nép alkotó erőit a népgazdaság további fellendítéséért vívott harcra, az ipar és a mezőgazdaság tartalékainak és le­hetőségeinek felhasználására, a Szovjetunió fejlesztése ötödik ötéves tervének, a XIX. pártkongresszus által kitűzött feladatoknak a sikeres teljesítése és túlteljesítése érdeké­ben. A szovjet emberek tudják, hogy minde­nünk megvan, ami a teljes kommunista tár­sadalom felépítéséhez szükséges: a szovjet társadalmi és államrend, kimeríthetetlen természeti kincsek, minden szempontból fej­lett nehézipar, nagyüzemű, nagyfokú gépe­sítéssel rendelkező szocialista mezőgazda­ság, nagyszerű káderek a népgazdaság, a tudomány és a technika minden ágában. A kommunista párt kimagasló sikereket ví­vott ki a szocialista gazdaság és kultúra fel­lendítésében, annak eredményeképpen, hogy eltéphetetlen szövetséget létesített a munkás­­osztály és a parasztság között, annak a nagy barátságnak eredményeképpen, amely a Szov­jetunió népei között fennáll. A kommunista párt szent kötelességének tartja, hogy biztosítsa a szocialista haza to­vábbi felvirágzását. A feladat az, hogy min­den módon fejlesszük a szocialista ipart — országunk hatalmának és erejének támaszát. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy ne legyenek lemaradó ipari üzemeink, hogy min­den iparág teljesítse és túlteljesítse az ötö­dik ötéves terv feladatait. A párt és a kormány rendkívül figyelmet fordít a mezőgazdaság további fejlesztésére, erőfeszítéseit a mezőgazdaság további fellen­dítése, halaszthatatlan feladatainak megoldá­sára irányítja, különösen olyan területeken, mint az állattenyésztés és a zöldségtermesz­tés. A párt arra szólít fel, hogy minden mó­­­don szilárdítsuk és fejlesszük a kolhozrend­szert, hogy elérjük a szovjetország vala­­mennyi kolhozának fellendülését és felvirág­zását, hogy állandóan szilárdítsuk a mun­kásosztály és a kolhozparasztság szövetségét. A párt minden módon erősíti a Szovjetunió népeinek barátságát — a soknemzetiségű szo­cialista állam alapjainak alapját. A kommunista párt legfontosabb köteles­ségének azt tartja, hogy állandóan gondos­kodjék a szovjet nép érdekeiről, a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiség, valameny­­nyi szovjet ember anyagi jólétének növelésé­ről. A párt és a kormány intézkedései bizto­sinál: a szovjet nép jólétének állandó növe­kedését, a tudomány, az irodalom és a művé­szet fejlődését, a formájában nemzeti, tartal­mában szocialista szovjet kultúra virágzá­sát. A szovjet nép erejének az a forrása, hogy a kommunista párt köré tömörül. Erre tanít pártunk fejlődésének egész félévszázados ta­pasztalata, a győzelmes szocialista építés ta­pasztalata a Szovjetunióban. A kommunista párt ötven esztendővel­ ez­előtt a nép szabadságának és boldogságá­nak bátor és merész harcosaiból álló kis csoport volt. Most az egész világ látja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin teremtett meg, sok­milliós párttá, a világ leghatalmasabb és legösszeforrottabb, legtekintélyesebb pártjává növekedett. Kommunista pártunk, amelyet a szocializmusért vívott harcokban a lángeszű Lenin, Lenin tanítványa és ügyének folyta­tója, a nagy Sztálin és fegyvertársaik edzet­tek meg, a kommunizmust építő szovjet tár­sadalom vezető és irányító ereje. A Szov­jetunió Kommunista Pártja, amely országunk népeit biztosan vezeti a nagy cél felé, a nép iránti odaadó szolgálatával harcra lelkesíti a testvéri kommunista pártokat, a világ dol­gozóit. III. A­­Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a világ forradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja, óriási befolyást gyakorol a világtörténelem egész menetére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felébresztette a világ dolgozóinak milliós tömegeit, amelyek gyorsan bekapcsolódtak az imperializmus elleni harcba, hogy megsza­baduljanak a kapitalista rabszolgaság lán­caitól. A világ első szocialista, állama, a Szovjetunió, az új élet építésében elért ki­magasló sikerei, következetes békeszerető po­litikája, lelkesítik a világ dolgozóit felszaba­dító harcukban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét jellemezve, Lenin 1921-ben ezt írta: «Az első bolsevik forrada­lom kiragadta az imperialista háborúból, az imperialista békéből az első százmillió em­bert. Az elkövetkezendők ki fogják ragadni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberiséget». Harminckét esztendő telt el azóta, hogy Lenin leírta e szavakat és e harminckét év alatt a­z imperialista világból újabb százmil­liók szakadtak ki. A második világháborúban a szocializmus győzelmet aratott a fasizmus felett, és e győzelem eredményeképpen létre­jött, gyorsan fejlődik és erősödik a demokrá­cia és a szocializmus hatalmas tábora. E tá­bor élén a Szovjetunió halad. A Szovjetunió sikerei a kommunizmus építésében, az európai népi demokratikus országok feltartóztathatatlan előrehaladása a szocializmus építésének útján, a nagy Kínai Népköztársaság gazdaságának és kul­túrájának hatalmas fellendülése, valamint a munkásmozgalom fejlődése számos kapi­talista országban és a nemzeti­ felszabadító harc fellendülése ragyogóan bizonyítja a demokratikus tábor és az egész világra ki­terjedő felszabadító­ mozgalom erejének rop­pant növekedését. Az imperialisták háborús kalandjának kudarca Koreában, a koreai fegyverszünet megkötése a béke és demo­krácia táborának nagy győzelme és azokról az óriási lehetőségekről tanúskodik, amelyek­kel a népek a békeharcban rendelkeznek. A szocialista tábor növekedése és a ka­pitalizmus pozícióinak gyengülése féktelen dühöt kelt az imperialisták táborában, akti­vizálja az összes reakciós erőket, amelyek lázasan törekszenek arra, hogy aláaknázzák a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának növekvő erejét. Az imperialisták nem egyszer követtek el merényletet hazánk szabadsága és független­sége ellen, de mindannyiszor vereséget szen­vedtek. Ismeretes, hogy teljes kudarccal vég­ződött a külföldi katonai intervenció, az úgynevezett «14 állam hadjárata» Szovjet-Oroszország ellen. Az egész világ tudja azt is,­ mivel végződött a világimperializmus má­sik elkeseredett kísérlete, a német fasiszták vállalkozása, hogy megfojtsák a Szovjet­uniót. A fasizmus erőit­ szétzúzták, a szovjet állam pedig még jobban megszilárdult és megedződött a háború folyamán. A Szovjetunió, amely a­ békés építés gigá­szi programmját valósítja meg, következetes békepolitikát folytat. A párt és a kormány e politikájában abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy lehetséges a­ két rendszer — a­ szocialista és a kapitalista rendszer hosz­­szabb egymás melléüt létezése é­s békés ver­senye. «...Olyan feltételeket harcoltunk ki magunknak — mondotta Lenin — amelyek között létezhetünk a kapitalista hatalmunk mellett, amelyek most kénytelenek kereske­delmi kapcsolatokra lépni velünk... Nem­csak lélegzetvételi szünet ez számunkra, ha­nem új szakasz is, amelyben kiharcoltuk nemzetközi létjogosultságunkat a kapitalista államok mellett­. A békés alkotó munkát végző szovjet nép forrón támogatja szeretett szovjet kormánya külpolitikáját , az összes népek közötti béke politikáját. A szovjet nép ugyanakkor soha­sem feledkezik meg a kapitalista környezet­ről és alattomos kísérleteiről, éberen őrködik a béke ügyén és felkészíti hazáját az aktív védelemre. A kommunista párt a külpolitika területén legfőbb gondjának azt tartja, hogy megakadályozza az új háborút, hogy békében éljünk minden országgal. A népek közötti bé­kének ez a politikája az egyetlen helyes po­litika, mert megfelel minden nép létérdekei­nek és ezért az egész haladó emberiség for­rón támogatja.★ A kommunista párt megalapítása óta eltelt ötven évet azok a világtörténelmi je­lentőségű győzelmek jellemezték, amelyeket országunk népei az új, szocialista élet épí­tésében kivívtak. A XX. század első fele soha nem látott diadalt hozott a marxizmus­­leninizmus nagy tanításának, amely a világ dolgozóinak zászlaja lett a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért, a népek ragyogó jövőjéért vívott harcukban. Az el­jövendő évtizedek újabb nagy győzelmeket hoznak a marxizmus-l­eninizmus tanításának. A szovjet emberek jogosan büszkék szere­tett kommunista pártunkra, amelyet a nagy Lenin teremtett meg és nevelt fel, jogosan büszkék hatalmas, soknemzetiségű szocialista államunkra. A leninizmus zászlaja alatt, a nagy kom­munista párt vezetésével — előre a kommu­nizmus diadala felé! G. M. Malenkov elvtárs távirata Mao Ce-tung elvtárshoz Peking, július 31. (Új-Kína) G. M. Malenkov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsá­nak elnöke július 31-én a következő üdvözlő táviratot küldte Mao Ce-tung­nak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya el­nökének augusztus 1. a hadsereg napja alkalmából: Peking, július 31. (Új-Kína) V­. M. Morotov, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének külügyminisztere július 31-én a következő üdvözlő táviratot intézte :Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársa­ság központi népi kormánya népi közigazga­tási tanácsának elnökéhez, külügyminiszter­hez augusztus 1. a hadsereg napja alkalmá­ból. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fenn­állásának 26. évfordulója alkalmából a ma­gam és a Magyar Néphadsereg minden har­cosa, tisztje és tábornoka nevében forró üd­vözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népi Fel­szabadító Hadsereg egész személyi állomá­nyának. Kívánom, hogy a hős Kínai Népi Felszaba­Moszkva, július 31. (TASZSZ) Most ötven éve nyílt meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresz­­szusa, az a történelmi kongresszus, amelyen lerakták a munkásosztály harcos, forradal­mi marxista pártjának, az újtípusú pártnak alapját. Július­ 30-án e nevezetes évforduló­nak szentelték a moszkvai városi pártszer­vezet aktívaülését a Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában. Az ülést N. A. Mihajlov, az SZKP köz­ponti bizottságának titkára nyitotta meg. Ezután P. N. Poszpjelov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkára tartotta meg beszámolóját. Poszpjelov rámutatott, hogy a szovjet nép nagy szeretettel és büszkeséggel ünnepli sze­retett kommunista pártjának 50. évfordulóját. Ez az évforduló dicső és nevezetes nap pár­tunk életében, országunk népeinek életében, az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történetében. Országunkban a kommunista párt bölcs és előrelátó vezetésével 1917 ok­tóberében megvalósult a történelem­­ legna­gyobb forradalmi fordulata. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség, történelmében: a kapitalizmus pusz­tulásának, a szocializmus és kommunizmus diadalának korszakát. A pártnak most mint­egy hétmillió tagja és tagjelöltje van. A zse­niális Lenin, valamint tanítványa és Lenin ügyének folytatója, a nagy Sztálin és harcos­társaik vezetésével vívott harcokban meged­­ződött kommunista pártunk most a kommu­nizmust építő szovjet társadalom vezető, irá­nyító és kormányzó ereje. Poszpjelov kiemelte az OSZDMP TI. kon­gresszusának történelmi jelentőségét, azt a szerepet, amelyet a nagy Lenin az újtípusú marxista párt megteremtésében betöltött. Jel­lemezte a Szovjetunió Kommunista Pártja által megtett félévszázados dicső utat. A vitában elsőnek Marcsenko, a «Szovjet» kerület pártbizottságának titkára szólalt fel. Minden kommunistát nagy büszkeség tölt el pártja iránt — mondta. — Nincs ma­­gasztosabb dolog, mint olyan párt tagjának lenni, amelynek alapítója a nagy Lenin volt. A kommunista szent kötelessége, hogy teljesítse azokat az útmutatásokat, amelye­ket Vlagyimir Iljics az OSZDMP II. kon­gresszusán adott, hogy megóvjuk pártunk szilárdságát, állhatatosságát, tisztaságát. Moszkva, július 31. (TASZSZ) A szovjet­­Állami Politikai Könyvkiadó kü­lön brosúrában adta ki az SZKP központi bi­zottsága propaganda- és agitációs osztálya és Marx—Engels—Lenin—Sztálin Intézet réd­i meg. «Mao Ce-tung Elvtársnak. A Kínai Népköztársaság Népi Felszabadító Hadserege megalakításának 26. évfordulója alkalmából szívből jövő üdvözleteimet küldöm Önnek, Elnök Elvtárs. A legjobbakat kívá­nom a Kínai Népköztársaság dicső fegyve­res erőinek további megszilárdulásához, a haza védelmének és a világbéke fenntartá­sának üdvére. Moszkva, 1953 július 31. G. M. MALENKOV» «Csou En-laj Elvtársnak. A Kínai Népköztársaság hős Népi Felsza­badító Hadserege megalakításának 26. évfor­dulója alkalmából fogadja, kérem, Külügymi­­niszter Elvtárs szívből jövő üdvözleteimet Moszkva, 1953 július 31. V. M. MOLOTOV in­dító Hadsereg további sikereket érjen el a kí­nai nép szabadságának és függetlenségének megvédésében, Budapest, 1953. évi július hó 31-én. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere igyekezzünk mind magasabbra emelni­­ a párttag címét és jelentőségét. A «Szovjet» kerület pártszervezete az SZKP XIX. kon-* gresszusának határozatait szem előtt ’ tartva, fokozott figyelmet fordít a marxista-leninista elmélet propagálására. E téren azonban lé­nyeges hiányosságok vannak:­ több szeminá­riumban és tanulókörben a párt XIX. kon­gresszusán hozott határozatok tanulmányo­zását a kommunista építőmunka konkrét fel­adataitól elszigetelve folytatták, előfordult, hogy betűvágó, dogmatikus módon tanulmá­nyozták a marxizmus-leninizmust. A pártszervezet intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a körzetben az ideológiai munkát magasabb színvonalra emelje. Sok figyelmet fordítottak a pártszerveze­tek ideológiai munkájával kapcsolatos kér­désekre a vita más részvevői is. Furceya, a­ párt moszkvai városi bizottságainak titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a moszk­vai pártszervezet az SZKP­ XIX. kongresz­­szusa óta javította az ideológiai munkát, de több körzeti szervezetben és alapszervben az ideológiai­ munka színvonala elmarad még a megnövekedett követelményektől. A moszkvai városi pártszervezetnek ki kell küszöbölni az ideológiai munkában mutat­kozó hiányosságokat. Bezrukov, a krasznaja-presznyai kerületi pártbizottság titkára, Szolovjev, a keményönt­­vények­ kombinátjának igazgatója és mások arról a munkalendületről beszéltek, amellyel a gyárak, üzemek és hivatalok kollektívái az OSZDMP II. kongresszusa összehívásának 50.­ évfordulójára készültek. A vitában tizen szólaltak fel. ■ A párt aktíva­­ülése egyöntetűen hozott ha­tározatában arról biztosítja a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottságát, hogy a moszkvai pártszervezet és a főváros összes dolgozói latba vetik eljüket a haza szolgálatának nagy ügye érdekében. Az aktívaülés a párt himnuszának, az In­­ter­na­ionálénak eléneklésével ért véget. ★ Július 30-án a Szovjetunió más városaiban is pártaktívaüléseket tartottak a Szovjetunió Kommunista Pártjának 50. évfordulója alkal­mából. Pártaktívaüléseket tartottak Lenin­­grádban, Minszkben, Tbilisziben, Rigában, Je­revánban és Alma-Atában.­széről közzétett «A Szovjetunió Kommunista Pártjának 50 éve (1903—1953)» című tézi­seket. ■ A brosúra egymillió példányban jelent V. M. Molotov elvtárs távirata Csou En-laj elvtárshoz Bata Isz­lári elvtárs távirata Csu le elvtársh­ól. A moszkvai városi pártszervezet aktívaülése a Szovjetunió Kommunista Pártjának 50. évfordulója alkalmából A Szov­jetunióban brosúráb­an is kiadták az SZKP fennállásának 50. évfordulója alkalmából megjelent téziseket

Next