Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)
1953-08-01 / 213. szám
SZOMBAT, 1953 AUGUSZTUS 1 Testvéri örömmel ünnepli a magyar nép a koreai fegyverszünet megkötését vékmagygyűlés Budapesten Az Országos Béketanács pénteken délután a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést rendezett az építőmunkások székházának nagytermében. Egyszerű békeharcosok százai, a főváros dolgozói töltötték meg a termet, amelyben alig másfél hónapja a nemzetközi békemozgalom vezérkara, a Béke-Világtanács ülésezett. Akkor a békeharc új szakaszát nyitotta meg az itt tartott találkozó; most a békeharc fényes diadalát, a koreai fegyverszünet létrejöttét ünnepük az egybegyűltek. Munkások jöttek el, akik a koreai műszakokon elért kiváló termelési eredményeikkel küldtek üzenetet a messzi Távol- Keletre. Anyák jöttek el, akik meleg ruhák, takarók és más ajándékok ezreivel küldték el biztató szavukat a koreai anyáknak. Tudósok vannak itt, akik kemény, messzehangzó szóval ítélték el a baktériumháború elve— Négy nap óta fegyverszünet van Koreában — kezdte beszédét. — Megszűnt a koreai lidércnyomás, nem égnek a koreai városok, nem gyilkolják a koreai gyermekeket, vége szakadt egy békés ország pusztításának véget ért a meggyötört emberiség szégyene Befejeződött a háború, amely azzal fenyegetett, hogy más országokra és világrészekre is kiterjed, ezeket is magával ragadja. A béke hatalmas világtábora a koreai fegyverszünet megkötéséért indított álhatatos, és kitartó, soha meg nem torpanó, mindig a fő cél felé törő békeharc hatalmas eredményét látja ebben, győzelmes állomását annak a békeharcnak, melyet az egész haladó emberség folytat, s amelynek egyik legelső követelése volt a koreai háború megszüntetése, attól a perctől kezdve, hogy a koreai háború elkezdődött. A béke világtáborának száz és százmilliói a koreai fegyverszünet kivívásában cáfolhatatlan bizonyítékát láthatják annak, hogy helyesek voltak a Béke-Világtanács budapesti ülésszakának határozatai, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetből a világ békéje felé vezető egyetlen út a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése. A koreai fegyverszünet kivívása, a béketábor harcának győzelmes eredménye, új, minden eddiginél ellenállhatatlanabb lendületet fog adni a békéért vívott harcnak, további sikerek,a további győzelmek elérésére. — Július 27-e — 1. koreai fegyverszünet aláírása — fontos dátum marad az emberiség történelmében — folytatta. Azokhoz, a nagy napokhoz sorakozik, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió, politikája, a Szovjetuniónak születése pillanatától kezdve tántoríthatatlanul és törhetetlentől folytatott szilárd békepolitikáira az a biztos alap, amelyre az emberiség boldog békés jövője felépülhet. Hatalmas szerepe van a koreai fegyverszünet megkötésének elérésében a nagy Kínai Népköztársaságnak, amely a háború kitörésének első percétől kezdve tevékenyen segítette a hazáját védő koreai népet. Ezekben a napokban, amikor a koreai fegyverszünet aláírásán érzett öröm és hála tölt el minden becsületes, békét szerető embert, az emberiség túlnyomó, nagy többségének hálája és szeretete száll azok felé, akik ennek a fegyvernyugvásnak a lehetőségét elsősorban megteremtették. A haladó emberiség hátája és szeretete száll a Szovjetunió vezetői felé, a Szovjetunió politikáját irányító kommunista párt felé, amely most ünnepli alakulásának ötvenedik évfordulóját. És a békét kívánó emberiség hálás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai önkénteseknek, akiknek hősi helytállása vívta ki ezt a győzelmet, amely egyúttal a béke és a demokrácia világtáborának nagy győzelme lett. Mihályit Ernő nagy tapssal fogadott beszéde után elsőnek dr. Mincsev Mihályt a Koreában járt negyedik magyar orvoscsoport vezetője szólalt fel. Elmondotta, hogy több hónapon át dolgozott a koreai Rákosi Mátyás-kórházban, s személyes tapasztalatból ismerte meg a koreai nép hősi harcát. Arról beszélt, hogy a koreai nép már a háború alatt is a békés jövőbe vetett hittel végezte munkáját. — Különösen megkapó volt — mondotta— az a lelkesedés, amellyel a békés építésről, háború utáni terveikről beszéltek. A kórház betegei egyszerű harcosok és magasrangú tisztek, tudósok és államférfiak, egyfértemült imperialista gonosztevőit, s orvosok, akik önfeláldozó munkával sebesült koresei hősök százait, ezreit adták vissza az életnek. Az elnökségben számos külföldi vendég is helyet foglal, így Han Hjo Szam, a Koreai Ném Demokratikus Köztársaság budapesti követe, Fan Fu-szun, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosa, Monica Felton, a nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol írónő, Armando Carvajal és Volodia Teitelboim író, chilei békeharcosok, Edward Dixon, a coventry-i szakszervezeti tanács elnöke, Alfred Costes, a CGT-hez tartozó vasmunkások szakszervezetének elnöke. A békenagygyűlést Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet. A béke és a demokrácia győzelme egyben súlyos veresége az imperialista agresszoroknak. Méltán keseregnek az amerikai kapitalista lapok, hogy Ázsia népei szemében alaposan lehanyatlóban van az Egyesült Államok katonai és gazdasági tekintélye egyaránt. — A koreai fegyverszünet aláírásával lezárult három esztendőn át tanúi voltunk annak, milyen hatalmas mozgalom támadt minden országban az imperialista agresszorok gyalázatos támadásával szemben. Elsősorban a szabad országokban a béketábor országaiban, a Szovjetunióban és a népi demokráciákban indult, mindent átfogó népi mozgalom a Koreában harcolók megsegítésére, a helytállás erősítésére. 1950 júniusa óta, amikor az imperialisták koreai támadása megkezdődött, a magyar dolgozó nép szíve minden szeretetével fordult a koreai szabadsághősök, a szenvedő édesanyák, az árván maradt gyermekek felé. Népünk ezernyi tanújelét mutatta őszinte együttérzésének, szeretetének, segítő szándékának. Az üzemekben tartott koreai műszakok nagyszerű termelési eredményei, a dolgozó parasztság harca a bőséges termésért, az amerikai imperialista kegyetlenkedéseket megbélyegző tiltakozó levelek és táviratok sokassága, a koreai katonáknak és gyerekeknek küldött szeretetcsomagok tízezrei mind azt bizonyították, hogy nekünk is fájt a koreai nép szenvedése, hogy a mi kezünk is ökölbe szorult az imperialisták garázdálkodásainak hallatára, hogy mi is harcolni, küzdeni akartunk koreai testvéreinkkel együtt. A magyar nép az felső perctől kezdve hallatta a világ béketáborának százmillióival együtt tiltakozó szavát az amerikai imperialisták agressziója ellen. De ahhoz, hogy végleg a béke földje legyen Korea, ahhoz még sok mindent meg kell valósítanunk. A fegyverszünet aláírása még nem béke. Biztossá és tartóssá a béke csak akkor válik Koreában, ha megegyezés történik a béketárgyalásokon is és ha megadják a lehetőséget arra, hogy Korea népe minden idegen beavatkozástól mentesen maga döntse el országa sorsát. Rendkívül nagy feladatok állnak még a koreai nép és az egész béketábor előtt. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az agresszorok még nem adták fel támadó terveiket, nem nyugodtak bele a vereségbe, hogy bizonyos amerikai vezető körök és bábjuk, Li Szul Man és klikkje, minden elképzelhető eszköz felhasználásával, a felelősséget elhárítani akaró átlátszó szereposztással, sorozatos puccsokkal igyekeznek eltorlaszolni a béke útját. Tovább kell harcolnunk, tovább fogunk harcolni a tartós békéért és részt akarunk venni, részt fogunk venni abban az építőmutkában, amely Koreában ezen a héten megkezdődött — fejezte be beszédét. mán, büszke örömmel mondták el elképzeléseiket arról, hogyan építik fel az új városokat és üzemeket, kórházakat, iskolákat és egyetemeket. Ezeknek a terveknek alapjait részben már a háború alatt lerakták. Az új Phenjan felépítési tervének pályázatát például már több mint egy évvel ezelőtt meghirdették. Két hónappal ezelőtt Phenjanban mérnökök csoportjait láttam, akik az új város épületeinek helyét mérték fel. Úgy tudom, a legrövidebb időn belül új tudományos intézetek építését kezdik meg, köztük egy új sebészeti és gyógyszertani kutatóintézetét is. Mincsev Mihály ezután megemlékezettarról, milyen nagyra becsülték a koreai harcosok a magyar nép segítségét. — Mi azon voltunk — mondotta befejezésül — hogy a legtöbbet adjuk erőnkből és tudásunkból a koreai népnek Ugyanakkor rendkívül sokat tanultunk tőle, láttuk, haOravecz János, a MAVAG sztahanovista vasöntője lépett ezután a szónoki emelvényre. — A fegyverszünet aláírásának napján régi emlékek elevenedtek fel bennünk — mondotta. — Eszünkbe jutottak a győzelmes koreai műszakok, amikor — hogy csak egy példát említsek — gyárunk Kim Ir Szén-brigádja 140 százalékra teljesítette tervét és azóta sem engedett a lendületből. Eszünkbe jutottak azok a napok, amikor asszonyaink nagy gonddal meleg holmikat kötöttek a koreai gyermekeknek, amikor megtakarított forintjainkból ajándékokat küldtünk a testvérinép messzi országába. — Most végtelenül örülünk a győzelemnek, amit a hős koreai harcosok és a kínai önkéntesek, az egész világot átfogó béketábor aratott a háborús gyujtogatók felett. Vasöntő vagyok és azért mondom, hogy a mi gytí- Viletünk az ilyen Li Szín Man-félékkel és a többi háborús gyujtogatókkal szemben olyan, mint az izzó vas, amit az elkészített formába öntünk. De kijelenthetem azt is, hogy szeretetünk, amit a béke igazi harcosai iránt érzünk, szívünk legmélyéről fakad. — Mi, MÁVAG-isták, tudjuk, hogy a fegyverszünet megkötése után mi a kötelességünk. Tudja ezt minden magyar munkás. Ha a harcok idején keményen fogtuk a kalapácsnyeEzután Monica Felton, nemzetközi Sztálinból, e díjjal kitüntetett angol írónő emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: nem szabad elfeledkezni arról, milyen nagy ára volt a most kivívott győzelemnek. Emlékeztetett arra, hogy Korea földje ma felperzselt, üszkös romhalmaz, hogy az iskolák, egyetemek, kórházak, az emberek millióinak otthonai a földdel egyenlőek, hogy a háromesztendős háború a gyászolók millióit hagyta hátra. — S itt Budapesten — folytatta — ebben a kedves városban, amely olyan csodálatos gyorsasággal gyógyította be a háború okozta sebeket — itt sem szabad elfeledkezni arról, hogy még igen sok tennivaló vár ránk, amíg végleg legyőzzük az agresszió erőit. Most, hogy Koreában elült a háború zaja, az államférfiakon a sor, hogy tárgyaljanak, egyezményt kössenek. A fegyverszünet kezdet, de még nem béke: még számos hang üvölt a háborúért, a megértés győzelme helyett a hódítás győzelméért. Éppen ezért a békemozgalom — az önöké itt, Magyarországon, a miénk Angliában, s a békemozgalom szerte a világon — egyetlen napra sem pihenhet meg az eddig elért, győzelmeken. A háború és pusztítás erői új lehetőségeket keresnek, hogy gyűlöletet és viszályt szítsanak az emberek között. De mi, a népek, egyre erősebbek leszünk. Szerte a világon mélyen az emberek szívében él a béke vágya. S ma ez a vágy már több egyszerű kívánságnál,’ elhatározássá érlelődött, az egyszerű emberek felismerésévé, hogy a béke elérhető, s rajtunk áll, hogy megszerezzük. És mi meg tudjuk szerezni. — Most arattuk-első nagy győzelmünket és ebből a győzelemből még nagyobb erőt merítünk, hogy tovább követeljük és megtaláljuk a megoldást a világ békéjét veszélyeztető többi kérdésre is. Ezek a kérdések: Németország és Japán jövője, a Vietnamban és Malájföldön dúló háborúk befejezése és legfőbb törekvésünk: békeegyezmény az öt nagyhatalom között. A világ népei előtt megfogadjuk, hogy az igazság, a barátság és a megértés szellemében munkálkodunk velük együtt, hogy a Cse Csang Nam aMagyarországon tanuló koreai diákok üdvözletét tolmácsolta a gyűlés részvevőinek. Magyar nyelven elmondott felszólalását így fejezte be: —Mi, koreai diákok, akik Magyarországon a magyar nép szerető gondoskodásától körülvéve folytatjuk tanulmányainkat, igyekszünk helytállni a tanulás frontján, hazánk helyreállításának és felvirágoztatásának érdekében. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuthdíjas költő mondotta el nagy tetszés közepette Koreáról írt versét. Nánási László zárószavában arról beszélt, hogy a béke erőinek Koreában elért győzelmyén lehet a legnehezebb körülmények között is csüggedés nélkül harcolni és építeni. — Üzenjük drága koreai barátainknak, hogy velük vagyunk ezekben a boldog órákban, amikor megkezdik békés munkájukat! — fejezte be beszédét. sőt, akkor most még kérném ebben fogjuk. A béke erőinek nagy győzelme, a koreai fegyverszünet megkötése újabb lendületet adott munkánknak és éppen most, augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe előtt, még nagyszerűbb munkateljesítményekre lelkesít bennünket. Mi, öntödei munkások megfogadtuk, hogy két százalékkal csökkentjük a selejtet. Én 170 százalékos tervteljesítést vállaltam, de már185—190 százaléknál tartok. A Koreában elért győzelem mindnyájunknak újabb erőt ad vállalásaink teljesítéséhez, alkotmányunk ünnepének méltó megünnepléséhez. A következő felszólaló dr. Pajtényi László győri katolikus püspöki helytartó volt. Beszédében hangsúlyozta, hogy a békemozgalom az utóbbi években a katolikus papok körében is nagy táborrá szélesedett. — A békeszerető magyar katolikus papság — mondotta — eldöntötte magában a hovátartozandóság kérdését. Nem légvárak után jár, hanem felmérte a történelem fejlődésének erejét és ebben a fejlődésben megtalálta a maga helyét a béketáborban. A katolikus papság a dolgozó néppel együtt küzd az országért, segítve a kormányzatot, hogy kitűzött tervei mind a mezőgazdaságban, mind az iparban időben és jól megvalósuljanak. föld minden táján megteremtsük a békét — fejezte be felszólalását Aronica Felton. A részvevők telkes tapssal üdvözölték a kiváló békeharcos beszédét. Ezután , Péter János református püspök, a Béke-Világta- nács tagja emelkedett szólásra. — A koreai nép szenvedésének tükrében — mondotta— a világ népei ismét megláthatták a háború híveinek gonosz arcát. De ez a felismerés nem a félelmet, hanem a reménységet és bátorságot erősíti, annak tudatát, hogy a békeszerető népek új küzdelmek felé, de egyben új győzelmek felé is haladnak. Szeretettel tekintünk mindazokra az erőkre, emberi vállalkozásokra, a Béke-Világtarács nagy munkáira, amelyek az eddigi eredményekhez vezettek bennünket. Mint a magyar református egyház püspöke elmondhatom a lelkipásztorok és a gyülekezetek tagjai nevében: ebben az örömben és hálaadásban egyek leszünk az egyházon belül és az egyházon kívül minden jószándékú emberrel; egyek leszünk annak munkálásában, hogy a fegyverszünetből békekötés legyen, minden új agresszió lehetetlenné váljon, s a mai vitás kérdések békés úton oldódjanak meg — mondotta befejezésül. Ezután Molnár Imréné, XIII. kerületi háziasszony szólalt fel. — Amikor a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötéséről olvastam az újságban, első gondolatom az volt: nem harcoltak hiába a világ békeszerető népei. Ránéztem kislányom gömbölyű, mosolygó arcára és nagy boldogságot éreztem. Arra gondoltam, hogy most már messzi Koreában is felszáradnak a gyermekek könnyei, a kis sápadt arcokon is felragyog a békés élet mosolya. Elképzeltem azt a határtalan örömet, amit a koreai asszonyok, anyák éreztek, amikor feljöttek a sötét odúkból, hogy végre a napfényben folytathassák munkájukat... Itt, a nagygyűlés előtt megfogadom, hogy továbbra is minden erőmmel harcolni fogok gyermekem és a világ valamennyi gyermekének békés, boldog jövőjéért, ne serkentse békebizottságainkat még jobb, még eredményesebb munkára. — Még többet és még jobban kell dolgoznunk — hangsúlyozta — a termelőmunka minden területén. Fokozott gonddal és szorgalommal kell végezni mindennapi munkánkat. Gyárainkban, üzemeinkben a termelés fokozásával, földjeinken a jó gabonatermés mielőbbi elcséplésével, az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítésével kell készülnünk augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére. Ezzel tudjuk ma a béke ügyét a legjobban szolgálni. A beszédet hosszantartó, lelkes tapskövette. Ezzel a nagygyűlés véget ért. A koreai fegyverszünet a béke sokszázmilliós táborának hatalmas győzelme Ezekben a boldog órákban együtt örülünk koreai barátainkkal A béke erőinek nagy győzelme még jobb munkára lelkesít bennünket A békemozgalom egyetlen napra sem pihenhet meg az elért győzelmeken A koreai nép hálás szívvel fordul barátai felé (Folytatás a 2. oldalról.) tudhatatlanul szélesítette és szilárdította ■kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A kommunista párt egész tevékenységét a népbe, a dolgozók forradalmi energiájába vetett mélységes hit hatja át. Leninnek és a vele egy nézetet vallóknak hatalmas érdeme, hogy szétzúzták a marxizmustól idegen dogmákat és narodnyik szellemű előítéleteket a történelmet állítólag formáló «hősökről», valamint a «passzív tömegről». A kommunista párt három forradalom viharán keresztül vezette el országunk munkásosztályát,országunk dolgozóit a kapitalizmus megdöntéséhez, és a világ első szocialista államának, a dolgozók államának megteremtéséhez. E harc folyamán pártunk szétzúzta az összes népellenes pártokat — a mensevikeket, az eszereket, az anarchistákat — amelyek arra törekedtek, hogy fenntartsák és megszilárdítsák a kapitalista rendszert; a párt szétzúzta a megvetésre méltó kapitulánsok , a trockisták, a zinovjevisták és a for'radalom többi sztrájktörőinek minden kísérletét, amelyek arra irányultak, hogy a pártot letérítsék a lenini útról. Acélos, harcedzett párt nélkül, olyan párt nélkül, amely a munkásosztály és az összes dolgozók bizalmát élvezi, lehetetlen lett volna a szocialista forradalom győzelme 1917 októberében, lehetetlen lett volna a győzelem az intervenciósok és a fehérgárdisták fölött, lehetetlen lett volna a szocialista társadalom felépítése országunkban. Lenin mindig nagyra értékelte a marxista párt cselekvő, vezető és irányító szerepét, a forradalmi fordulat anyagi feltételeit felismerő és a leghaladóbb osztály, a munkásosztály élén járó pártét, amely képes mozgósítani és megszervezni a dolgozó tömegek forradalmi energiáját. «Korunk esze, becsülete és lelkiismerete» — ezekkel az ihletett szavakkal jellemezte Lenin pártunkat 1917 forradalmi napjaiban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak a párt bölcs vezetésével kivívott győzelme eredményeképpen, országunk munkásosztálya, dolgozói megragadták a hatalmat és saját országuk gazdáivá váltak. A kommunista párt, mint a nép létérdekeit kifejező és védelmező vezető párt történelmi alkotómunkára lelkesítette a legszélesebb tömegeket. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy a szovjet állam ereje a tömegek öntudatosságában rejlik. Lenin arra szólított fel, hogy minden módon fejlesszük a dolgozók kezdeményezését és aktivitását. Csak az győz és az tartja meg a hatalmat — mutatott rá Lenin — aki hisz a népben, aki az eleven népi alkotás forrásából merít. Országunk munkásosztálya és dolgozói a szovjethatalom első napjaitól kezdve a fiatal szovjet állam építésének minden területén tehetséges szervezőket hoztak felszínre soraikból, a munkában önfeláldozást, a nehézségek legyőzésében soha nem látott szívósságot, az ellenség szétzúzásában rettenthetetlenséget és hősiességet tanúsítottak. A történelem sohasem felejti el a szovjet nép nagy hőstetteita külföldi intervenció és a polgárháború éveiben. Hála a kommunista párt bölcs politikájának, a szovjet nép történelmileg rövid idő alatt hatalmas szocialista átalakításokat valósított meg, országunkat gazdaságilag elmaradt országból élenjáró és erős szocialista hatalommá alakította át. A szocializmus felépítésének lenini programmját, a kommunista párt terveit megvalósítva, a szovjet nép élenjáró szocialista ipart alkotott, a mezőgazdaságot szocialista alapokon átszervezte, felépítette a szocialista társadalmat. Az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának sikerei alapján országunkban örökre felszámoltuk a munkanélküliségét és a dolgozó tömegek nyomorát, biztosítottuk a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedését. A szovjet társadalmi és államrend legyőzhetetlen ereje, a párt, a kormány, a szovjet nép megingathatatlan egysége ragyogóan nyilvánult meg a Nagy Honvédő Háború kemény megpróbáltatásokkal tele éveiben. A hős szovjet nép és a dicső Szovjet Hadsereg, a kommunista párt vezetésével hatalmas, világtörténelmi jelentőségű győzelmet vívott ki a Honvédő Háborúban, megvédte hazánk becsületét, szabadságát és függetlenségét, megmentette Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság rémétől. Pártunknak a Honvédő Háború napjaiban betöltött lelkesítő és szervező szerepét jellemezve, Sztálin ezt mondotta: «A szovjet népet vezető és irányító erő, a békés építés és a háború napjaiban egyaránt, Lenin pártja, a bolsevik párt volt. Egyetlen pártnak sem volt és nincs olyan tekintélye a néptömegek előtt, mint a mi bolsevik pártunknak... A háború alatt a párt még jobban egybeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatot épített ki a dolgozók széles tömegeivel». Győzelmesen befejezve a Nagy Honvédő Háborút, a szovjet nép a párt vezetésével gigászi munkát végzett a népgazdaság helyreállításáért és további fejlesztéséért és kimagasló sikereket ért el a békés építőmunkában. Napjainkban, a kommunizmus építésének időszakában, a párt mozgósítja és szervezi a szovjet nép alkotó erőit a népgazdaság további fellendítéséért vívott harcra, az ipar és a mezőgazdaság tartalékainak és lehetőségeinek felhasználására, a Szovjetunió fejlesztése ötödik ötéves tervének, a XIX. pártkongresszus által kitűzött feladatoknak a sikeres teljesítése és túlteljesítése érdekében. A szovjet emberek tudják, hogy mindenünk megvan, ami a teljes kommunista társadalom felépítéséhez szükséges: a szovjet társadalmi és államrend, kimeríthetetlen természeti kincsek, minden szempontból fejlett nehézipar, nagyüzemű, nagyfokú gépesítéssel rendelkező szocialista mezőgazdaság, nagyszerű káderek a népgazdaság, a tudomány és a technika minden ágában. A kommunista párt kimagasló sikereket vívott ki a szocialista gazdaság és kultúra fellendítésében, annak eredményeképpen, hogy eltéphetetlen szövetséget létesített a munkásosztály és a parasztság között, annak a nagy barátságnak eredményeképpen, amely a Szovjetunió népei között fennáll. A kommunista párt szent kötelességének tartja, hogy biztosítsa a szocialista haza további felvirágzását. A feladat az, hogy minden módon fejlesszük a szocialista ipart — országunk hatalmának és erejének támaszát. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy ne legyenek lemaradó ipari üzemeink, hogy minden iparág teljesítse és túlteljesítse az ötödik ötéves terv feladatait. A párt és a kormány rendkívül figyelmet fordít a mezőgazdaság további fejlesztésére, erőfeszítéseit a mezőgazdaság további fellendítése, halaszthatatlan feladatainak megoldására irányítja, különösen olyan területeken, mint az állattenyésztés és a zöldségtermesztés. A párt arra szólít fel, hogy minden módon szilárdítsuk és fejlesszük a kolhozrendszert, hogy elérjük a szovjetország valamennyi kolhozának fellendülését és felvirágzását, hogy állandóan szilárdítsuk a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségét. A párt minden módon erősíti a Szovjetunió népeinek barátságát — a soknemzetiségű szocialista állam alapjainak alapját. A kommunista párt legfontosabb kötelességének azt tartja, hogy állandóan gondoskodjék a szovjet nép érdekeiről, a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiség, valamenynyi szovjet ember anyagi jólétének növeléséről. A párt és a kormány intézkedései biztosinál: a szovjet nép jólétének állandó növekedését, a tudomány, az irodalom és a művészet fejlődését, a formájában nemzeti, tartalmában szocialista szovjet kultúra virágzását. A szovjet nép erejének az a forrása, hogy a kommunista párt köré tömörül. Erre tanít pártunk fejlődésének egész félévszázados tapasztalata, a győzelmes szocialista építés tapasztalata a Szovjetunióban. A kommunista párt ötven esztendővel ezelőtt a nép szabadságának és boldogságának bátor és merész harcosaiból álló kis csoport volt. Most az egész világ látja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin teremtett meg, sokmilliós párttá, a világ leghatalmasabb és legösszeforrottabb, legtekintélyesebb pártjává növekedett. Kommunista pártunk, amelyet a szocializmusért vívott harcokban a lángeszű Lenin, Lenin tanítványa és ügyének folytatója, a nagy Sztálin és fegyvertársaik edzettek meg, a kommunizmust építő szovjet társadalom vezető és irányító ereje. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amely országunk népeit biztosan vezeti a nagy cél felé, a nép iránti odaadó szolgálatával harcra lelkesíti a testvéri kommunista pártokat, a világ dolgozóit. III. ASzovjetunió Kommunista Pártja, amely a világ forradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja, óriási befolyást gyakorol a világtörténelem egész menetére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felébresztette a világ dolgozóinak milliós tömegeit, amelyek gyorsan bekapcsolódtak az imperializmus elleni harcba, hogy megszabaduljanak a kapitalista rabszolgaság láncaitól. A világ első szocialista, állama, a Szovjetunió, az új élet építésében elért kimagasló sikerei, következetes békeszerető politikája, lelkesítik a világ dolgozóit felszabadító harcukban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét jellemezve, Lenin 1921-ben ezt írta: «Az első bolsevik forradalom kiragadta az imperialista háborúból, az imperialista békéből az első százmillió embert. Az elkövetkezendők ki fogják ragadni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberiséget». Harminckét esztendő telt el azóta, hogy Lenin leírta e szavakat és e harminckét év alatt az imperialista világból újabb százmilliók szakadtak ki. A második világháborúban a szocializmus győzelmet aratott a fasizmus felett, és e győzelem eredményeképpen létrejött, gyorsan fejlődik és erősödik a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora. E tábor élén a Szovjetunió halad. A Szovjetunió sikerei a kommunizmus építésében, az európai népi demokratikus országok feltartóztathatatlan előrehaladása a szocializmus építésének útján, a nagy Kínai Népköztársaság gazdaságának és kultúrájának hatalmas fellendülése, valamint a munkásmozgalom fejlődése számos kapitalista országban és a nemzeti felszabadító harc fellendülése ragyogóan bizonyítja a demokratikus tábor és az egész világra kiterjedő felszabadító mozgalom erejének roppant növekedését. Az imperialisták háborús kalandjának kudarca Koreában, a koreai fegyverszünet megkötése a béke és demokrácia táborának nagy győzelme és azokról az óriási lehetőségekről tanúskodik, amelyekkel a népek a békeharcban rendelkeznek. A szocialista tábor növekedése és a kapitalizmus pozícióinak gyengülése féktelen dühöt kelt az imperialisták táborában, aktivizálja az összes reakciós erőket, amelyek lázasan törekszenek arra, hogy aláaknázzák a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának növekvő erejét. Az imperialisták nem egyszer követtek el merényletet hazánk szabadsága és függetlensége ellen, de mindannyiszor vereséget szenvedtek. Ismeretes, hogy teljes kudarccal végződött a külföldi katonai intervenció, az úgynevezett «14 állam hadjárata» Szovjet-Oroszország ellen. Az egész világ tudja azt is, mivel végződött a világimperializmus másik elkeseredett kísérlete, a német fasiszták vállalkozása, hogy megfojtsák a Szovjetuniót. A fasizmus erőit szétzúzták, a szovjet állam pedig még jobban megszilárdult és megedződött a háború folyamán. A Szovjetunió, amely a békés építés gigászi programmját valósítja meg, következetes békepolitikát folytat. A párt és a kormány e politikájában abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy lehetséges a két rendszer — a szocialista és a kapitalista rendszer hoszszabb egymás melléüt létezése és békés versenye. «...Olyan feltételeket harcoltunk ki magunknak — mondotta Lenin — amelyek között létezhetünk a kapitalista hatalmunk mellett, amelyek most kénytelenek kereskedelmi kapcsolatokra lépni velünk... Nemcsak lélegzetvételi szünet ez számunkra, hanem új szakasz is, amelyben kiharcoltuk nemzetközi létjogosultságunkat a kapitalista államok mellett. A békés alkotó munkát végző szovjet nép forrón támogatja szeretett szovjet kormánya külpolitikáját , az összes népek közötti béke politikáját. A szovjet nép ugyanakkor sohasem feledkezik meg a kapitalista környezetről és alattomos kísérleteiről, éberen őrködik a béke ügyén és felkészíti hazáját az aktív védelemre. A kommunista párt a külpolitika területén legfőbb gondjának azt tartja, hogy megakadályozza az új háborút, hogy békében éljünk minden országgal. A népek közötti békének ez a politikája az egyetlen helyes politika, mert megfelel minden nép létérdekeinek és ezért az egész haladó emberiség forrón támogatja.★ A kommunista párt megalapítása óta eltelt ötven évet azok a világtörténelmi jelentőségű győzelmek jellemezték, amelyeket országunk népei az új, szocialista élet építésében kivívtak. A XX. század első fele soha nem látott diadalt hozott a marxizmusleninizmus nagy tanításának, amely a világ dolgozóinak zászlaja lett a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, a népek ragyogó jövőjéért vívott harcukban. Az eljövendő évtizedek újabb nagy győzelmeket hoznak a marxizmus-leninizmus tanításának. A szovjet emberek jogosan büszkék szeretett kommunista pártunkra, amelyet a nagy Lenin teremtett meg és nevelt fel, jogosan büszkék hatalmas, soknemzetiségű szocialista államunkra. A leninizmus zászlaja alatt, a nagy kommunista párt vezetésével — előre a kommunizmus diadala felé! G. M. Malenkov elvtárs távirata Mao Ce-tung elvtárshoz Peking, július 31. (Új-Kína) G. M. Malenkov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke július 31-én a következő üdvözlő táviratot küldte Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének augusztus 1. a hadsereg napja alkalmából: Peking, július 31. (Új-Kína) V. M. Morotov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere július 31-én a következő üdvözlő táviratot intézte :Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya népi közigazgatási tanácsának elnökéhez, külügyminiszterhez augusztus 1. a hadsereg napja alkalmából. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállásának 26. évfordulója alkalmából a magam és a Magyar Néphadsereg minden harcosa, tisztje és tábornoka nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy a hős Kínai Népi FelszabaMoszkva, július 31. (TASZSZ) Most ötven éve nyílt meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongreszszusa, az a történelmi kongresszus, amelyen lerakták a munkásosztály harcos, forradalmi marxista pártjának, az újtípusú pártnak alapját. Július 30-án e nevezetes évfordulónak szentelték a moszkvai városi pártszervezet aktívaülését a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában. Az ülést N. A. Mihajlov, az SZKP központi bizottságának titkára nyitotta meg. Ezután P. N. Poszpjelov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkára tartotta meg beszámolóját. Poszpjelov rámutatott, hogy a szovjet nép nagy szeretettel és büszkeséggel ünnepli szeretett kommunista pártjának 50. évfordulóját. Ez az évforduló dicső és nevezetes nap pártunk életében, országunk népeinek életében, az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történetében. Országunkban a kommunista párt bölcs és előrelátó vezetésével 1917 októberében megvalósult a történelem legnagyobb forradalmi fordulata. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség, történelmében: a kapitalizmus pusztulásának, a szocializmus és kommunizmus diadalának korszakát. A pártnak most mintegy hétmillió tagja és tagjelöltje van. A zseniális Lenin, valamint tanítványa és Lenin ügyének folytatója, a nagy Sztálin és harcostársaik vezetésével vívott harcokban megedződött kommunista pártunk most a kommunizmust építő szovjet társadalom vezető, irányító és kormányzó ereje. Poszpjelov kiemelte az OSZDMP TI. kongresszusának történelmi jelentőségét, azt a szerepet, amelyet a nagy Lenin az újtípusú marxista párt megteremtésében betöltött. Jellemezte a Szovjetunió Kommunista Pártja által megtett félévszázados dicső utat. A vitában elsőnek Marcsenko, a «Szovjet» kerület pártbizottságának titkára szólalt fel. Minden kommunistát nagy büszkeség tölt el pártja iránt — mondta. — Nincs magasztosabb dolog, mint olyan párt tagjának lenni, amelynek alapítója a nagy Lenin volt. A kommunista szent kötelessége, hogy teljesítse azokat az útmutatásokat, amelyeket Vlagyimir Iljics az OSZDMP II. kongresszusán adott, hogy megóvjuk pártunk szilárdságát, állhatatosságát, tisztaságát. Moszkva, július 31. (TASZSZ) A szovjetÁllami Politikai Könyvkiadó külön brosúrában adta ki az SZKP központi bizottsága propaganda- és agitációs osztálya és Marx—Engels—Lenin—Sztálin Intézet rédi meg. «Mao Ce-tung Elvtársnak. A Kínai Népköztársaság Népi Felszabadító Hadserege megalakításának 26. évfordulója alkalmából szívből jövő üdvözleteimet küldöm Önnek, Elnök Elvtárs. A legjobbakat kívánom a Kínai Népköztársaság dicső fegyveres erőinek további megszilárdulásához, a haza védelmének és a világbéke fenntartásának üdvére. Moszkva, 1953 július 31. G. M. MALENKOV» «Csou En-laj Elvtársnak. A Kínai Népköztársaság hős Népi Felszabadító Hadserege megalakításának 26. évfordulója alkalmából fogadja, kérem, Külügyminiszter Elvtárs szívből jövő üdvözleteimet Moszkva, 1953 július 31. V. M. MOLOTOV indító Hadsereg további sikereket érjen el a kínai nép szabadságának és függetlenségének megvédésében, Budapest, 1953. évi július hó 31-én. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere igyekezzünk mind magasabbra emelni a párttag címét és jelentőségét. A «Szovjet» kerület pártszervezete az SZKP XIX. kon-* gresszusának határozatait szem előtt ’ tartva, fokozott figyelmet fordít a marxista-leninista elmélet propagálására. E téren azonban lényeges hiányosságok vannak: több szemináriumban és tanulókörben a párt XIX. kongresszusán hozott határozatok tanulmányozását a kommunista építőmunka konkrét feladataitól elszigetelve folytatták, előfordult, hogy betűvágó, dogmatikus módon tanulmányozták a marxizmus-leninizmust. A pártszervezet intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a körzetben az ideológiai munkát magasabb színvonalra emelje. Sok figyelmet fordítottak a pártszervezetek ideológiai munkájával kapcsolatos kérdésekre a vita más részvevői is. Furceya, a párt moszkvai városi bizottságainak titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a moszkvai pártszervezet az SZKP XIX. kongreszszusa óta javította az ideológiai munkát, de több körzeti szervezetben és alapszervben az ideológiai munka színvonala elmarad még a megnövekedett követelményektől. A moszkvai városi pártszervezetnek ki kell küszöbölni az ideológiai munkában mutatkozó hiányosságokat. Bezrukov, a krasznaja-presznyai kerületi pártbizottság titkára, Szolovjev, a keményöntvények kombinátjának igazgatója és mások arról a munkalendületről beszéltek, amellyel a gyárak, üzemek és hivatalok kollektívái az OSZDMP II. kongresszusa összehívásának 50. évfordulójára készültek. A vitában tizen szólaltak fel. ■ A párt aktívaülése egyöntetűen hozott határozatában arról biztosítja a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottságát, hogy a moszkvai pártszervezet és a főváros összes dolgozói latba vetik eljüket a haza szolgálatának nagy ügye érdekében. Az aktívaülés a párt himnuszának, az Internaionálénak eléneklésével ért véget. ★ Július 30-án a Szovjetunió más városaiban is pártaktívaüléseket tartottak a Szovjetunió Kommunista Pártjának 50. évfordulója alkalmából. Pártaktívaüléseket tartottak Leningrádban, Minszkben, Tbilisziben, Rigában, Jerevánban és Alma-Atában.széről közzétett «A Szovjetunió Kommunista Pártjának 50 éve (1903—1953)» című téziseket. ■ A brosúra egymillió példányban jelent V. M. Molotov elvtárs távirata Csou En-laj elvtárshoz Bata Iszlári elvtárs távirata Csu le elvtárshól. A moszkvai városi pártszervezet aktívaülése a Szovjetunió Kommunista Pártjának 50. évfordulója alkalmából A Szovjetunióban brosúrában is kiadták az SZKP fennállásának 50. évfordulója alkalmából megjelent téziseket