Szabad Nép, 1953. augusztus (11. évfolyam, 213-243. szám)

1953-08-17 / 229. szám

2 Rend és fegyelem — a kohászati termelés megjavításának alapja A kormány programmjai, amelynek fő célja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése, nagy feladatokat ró a kohászatra. Kohászatunk a felszabadulás óta komolyan fejlődött. Az üzemek dolgozóinak odaadó, szívós munkája a kohászat sikereinek leg­fontosabb forrásai Különösen az utóbbi évek­ben gyorsult meg ez a fejlődés, amióta ko­hászaink bővebben merítenek az élenjáró szovjet kohászat tapasztalataiból, s amióta a szovjet szakemberek számos gyakorlati ta­náccsal, sok műszaki segítséggel támogatnak bennünket. A Szovjetunió baráti segítsége és kolbá­szaink munkak­észsége ezentúl még csak fo­kozódik. Leginkább ez biztosítja, hogy kohá­szatunk ezután is megoldja feladatait. A kohászati beruházások programmjának bizon­yos fokú megváltoztatásai megköveteli, hogy most még sokkal jobban törődjenek a meglévő kapacitások észszerű, magasfokú ki­­­­használásával. Ezért legfontosabb teendőnk hogy rendet, tisztaságot és műszaki fegyel­met teremtsünk kohászati üzemeinkben. Rendre, tisztaságra, műszaki fegyelemre van szükség a gyártási folyamatok minden szakaszában: az alap- és segédanyagok be­érkezésekor, tárolásakor, dúsításakor, tömö­rítésekor, az elegyek pontos adagolásakor, a kohók és a kemencék grafikon szerinti üzemeltetésekor, a folyékony nyersvas és acél, valamint a meleg- és hidegönteések manipulálásakor, a hengerléskor, a félkész- és késztermékek osztályozásakor, tárolásá­nál és kiszállításakor, s nem utolsósorban a berendezések karbantartásakor. A rend, a tisztaság, a műszaki fegyelem — amely az ipar minden területén igen fon­tos — a kohászatban különleges jelentőségű. Elsősorban azért, mert ebben az iparág­ban a termeléshez hatalmas mennyiségű anyagra és energiára van szükség. Egyet­len tonna acél gyártásához például 750 kilowattóra energia szükséges. Száz- meg százezer tonna vas és acél távozik évente a gyáraik kapuján. A kohászati gyárak vertiká­lis üzemek: egy-egy részleg termelését a gyár következő részlege dolgozza fel. A gyár összmunkáját úgy kell megszervezni, hogy zavartalan összhang alakuljon ki az egyes részlegek között, tehát a termelés folyama­tos legyen. Ezek a sajátosságok határozot­tan megkövetelik, hogy kohászati üzemeink­ben teljes rend és szervezettség uralkodjék az anyagok mozgatása, adagolása, az ener­gia felhasználása, a berendezések karban­tartása közben. Mindezeken felül parancsolóan megkövete­lik a megnövekedett minőségi igények is a rendet, a tisztaságot és a­ műszaki fegyelmet. A magyar gépipar a felszabadulás óta mindinkább rátért a minőségi gépek gyártására. Ezért a gépipar egyre több és több minőségi acélt kíván a kohászattól. S nem is csak több minőségi acélra van szük­ség, hanem arra is, hogy egyre nőjjön a minőségi acélfajták választéka. Sajnos, kohászati üzemeink még egyálta­lán nem dicsekedhetnek nagy renddel, tiszta­sággal és műszaki fegyelemmel. Egyes rész­legekben olyan nagy a rendetlenség, a piszok, hogy teljesen felborítja a technológiai fegyel­met. A rendetlenség megnehezíti, sőt meg is akadályozhatja terveink végrehajtását , s egyszersmind baleseteket okozhat, árthat a dolgozók egészségének. Mindezek a súlyos hibák főként a vezetés gyengeségével függnek össze. Éppen legna­gyobb kohászati vállalatainknál, a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben és az Ózdi Kohá­szati Üzemekben nincsen gazdája a techno­lógia kérdéseinek. Kohászatunkban nem épült ki megfelelően a vezetők egyszemélyi felelős­ségének rendszere. Ezt a visszás helyzetet tükrözik a kohászat­ban használt egyes szakkifejezések is. Sok­szor mond­j­ák üzemei­nkben, hogy a­ berende­zések (a dúsítók, az érctömörítők, a nagyol­vasztók, a martinikemencék, a hengerművek ett­.) «járnak». Gyakran panaszolják, hogy «rossz a kohó járata». Nem veszik észre, hogy ■ a berendezések nem «járnak», a berendezése­ket irányítani, vezetni kell. A felelős vezetők szervezetten, kellő előrelátással biztosítják a szükséges feltételeket, hogy a berendezések gazdaságosan, észszerűen működjenek. Ugyanezt a szemléletet tükrözik a kohá­szati üzemek termeléséről készült napi jelen­­tések. Például azt a kiesést, amely a Lenin Kohászati Művek martinacélművében július 25-én és 26-án bekövetkezett, a jelentés — amelyet szó szerint idézünk — a közvetkező­­képpen okolja meg: «Pillérjavítás miatt ál­lás, továbbá adagelhúzódás, mert szilárd nyersvasat adagoltak. Kemence visszatartás sok C-tartalom (szén) miatt. Salakcipő-ki­­vétel és öntésre várás, továbbá kemény be­olvadás miatti állításra várás. Rakodóda­rura várás motorcsere miatt és öntődaruk meghibásodása. Ismét állításra a várás cso­portvezető hibájából, továbbá állításra vá­rás és darufék meghibásodás, kemény beol­vadás miatt kikészítés elhúzódás. Hosszú beolvadás késői nyersvas beöntés miatt. Ki­készítés elhúzódás sok S (kén) miatt. T­uzh főjavítás és daru vill­átnősz ár­át miatti adagvisszatartás. Végül rakás elhúzódás lazas hulladék miatt. Kiesés összesen 58 óra 17 perc, 563 tonna». Vagy egy másik idé­zet, az Ózdi Kohászati Üzemek ugyanaznapi jelentéséből: «Érőtömörítőmű. A keverő előtti gumiszalag elszakadt. Oka: keverés közben nagy darab érc a visszatérő anyag­­surrantó alá szorult és a gumiszalagot át­­szakította. Kiesés 301 tonna». Ezek a jelentések úgy számolnak be a kü­lönféle problémákról, mintha a gépi berendez­­ések valamiféle élőlények volnának, ame­lyek sa­játs maguktól járnak jól vagy rosszul­, önhibájukból válnak üzemképtelenné. Senki sem felel értük. A jelentés írója «tárgyilago­san», szenvtelenül megállapítja, mennyi idő esett ki a termelésből — s szó nélkül tudo­másul veszi, hogy ezek a jelenségek óriási ká­rokat okoznak az egész népgazdaságnak. A rend és a tisztaság hiánya, a szervezett­ség és a műszaki fegyelem hiánya akadá­lyozza a versenyt. A kohászatban már szá­mos jelentős kezdeményezés született. A ver­senymozgalom sokszor jelentős eredmények­kel járt. De ezek az eredmények többnyire nem voltak tartósak. A verseny lendülete újra meg újra megtört, az eredmények el­süllyedtek a rendetlenség, a fegyelmezetlen­ség és a felelőtlenség ingoványában. Ilyen ingoványos talajon nem gyökerezhetnek meg az élenjáró termelési módszerek. Ezen a rossz talajon gyakran még a nagyszerű szovjet műszaki segítség is veszendőbe megy. Kirívóan igazolja ezt a kovácsolt, ötvözött acélok gyártása Diósgyőrött. Szovjet barátaink részletes tanácsokat adtak a gyártási előírá­sok kidolgozásához. Mindenki egyetértett ezekkel, s elfogadta az előírt technológiát. De a végrehajtásban súlyos zavarok mutat­koznak: a selejt rendkívül nagy, mégpedig a rendetlenség, a technológiai fegyelem meg­szegése és a felelőtlenség miatt. Óriási meny­­nyiségű energia és anyag pazarlódik el. Kü­lönösen súlyos károkat okoz a­ drága ötvöző­anyagok tékozlása. Ezenkívül feleslegesen le­köti kovácsoló-kapacitásunkat, mert kétszer­­háromszor annyi ötvözött acélt kell kovácsolni, mintha az acélt már eredetileg is megfelelő minőségben gyártanák. Sok hasonló példát idézhetnénk. Mindezek alapján jogosan mondhatjuk: a legfontosabb, hogy a rendre, a műszaki fegyelem megte­­remtésére összpontosítjuk figyelmünket. Eh­hez nem kell­­ különösebb beruházás, ezt a jelenlegi adottságok között is sürgősen meg­valósíthatjuk. A pártszervezetek és a szak­­szervezet vezetőinek is elsősorban ezekre a feladatokra kell mozgósítaniuk a­ dolgozókat. Gazdasági, pártszervezeti és szakszerve­zeti vezetőink fogjanak össze e döntő fel­adat megvalósítására! Ez a feltétele annak, hogy kohászatunk a népgazdasági terv telje­sítésének, az életszínvonal emelésének ne fékje, hanem előrelendítője legyen. Bíró Ferenc a kohó­ és gépipari miniszter helyettese Nyolc megyében rendeznek mezőgazdasági kiállítást Fejlődő mezőgazdaságunk seregszemléi lesznek a mezőgazdasági kiállítások, amelye­ket a földművelésügyi minisztérium nyolc me­gyében rendez meg, Bács, Vas, Borsod, Pest, Szolnok, Baranya, Békés és Tolna megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságai­ban, gépállomásain és községeiben már nagy­ban készülődnek a megyei kiállításokra. Az első két kiállítás augusztus 20-án Szombat­helyen és Kecskeméten nyitja meg kapuit. Szombathelyen a kiállítással egyidőben ün­nepi vásár is lesz. A szombathelyi kiállításon az acsádi Petőfi tsz bemutatja a keresztsoro­­san vetett őszi árpáját, amely holdanként 24 mázsa 20 kilót termett. Szemléltető táblákon ismertetik a tsz dolgozói, milyen módszerek­kel érték el a kiváló eredményt. A táplán­szentkereszti kísérleti gazdaság borzderes szarvasmarhákat küld a kiállításra. A ka­­notapusztai állami gazdaság pompás lovait, a péterfai sertéstenyésztő állami gazdaság pe­dig fehér hússertéseit­ mutatja be. Szombathe­lyen augusztus 30-ig, Kecskeméten pedig 23-ig lesz nyitva a kiállítás. Nagyszabású vá­sár, gazdag kultúrműsor és sokféle tanulsá­gos látnivaló várja a dolgozókat szeptember 6-tól 13-ig a miskolci, szeptember 13-tól 20-ig a gödöllői, szeptember 27-től október 4-ig a szolnoki, október 4-től 11-ig a pécsi, október 18-tól 25-ig a békéscsabai és október 25-től november 1-ig a szekszárdi mezőgazdasági ki­állításon is. A kiállításokra utazóknak az egész ország területén 50 százalékos menet­díjkedvezményt biztosít a MÁV. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS____________* Fokosatt gondot fordítsunk az egyénileg tanuló propagandistáik felkészülésére A Központi Vezetőség júniusi határo­­zatának megvalósítása nagyobb elméleti tu­dást, eszmei szilárdságot követel az egész dolgozó néptől, mindenekelőtt a kommunis­táktól. Az elméleti tudás, s a kommunista jel­lemvonások fejlesztésében a marxizmus-leni­­nizmus oktatásának döntő jelentősége van. Az 1952—1953-as pártoktatási évben 15 százalékkal több párttagot oktattunk, mint az előző évben. Most az a feladatunk, hogy megszilárdítsuk oktatási hálózatunkat és je­lentősen emeljük a pártoktatás színvonalát. Ebből következik, hogy propagandistáinkra az idén megnövekedett feladatok hárulnak. A propagandisták egy része egyéni tanulással készül fel munkájára. Ezek a propagandisták önállóan dolgozzák fel a megadott irodal­mat, s konferenciákon adnak számot a ta­nultakról, tisztázzák­ a vitás problémákat. A tavalyi pártoktatási év előkészítése ide­jén pártszervezeteink nem látták a propa­gandisták nyári egyéni tanulásos tanfolya­mának jelentőségét és alig fordítottak rá gondot. Később saját bőrünkön éreztük e hiba következményeit. Hetekig tartott a fel­készületlen propagandisták kicserélése, a brosúra-felolvasás helytelen módszerének felszámolása. A propagandisták az SZKP XIX. kongres­szusa tanításai és Sztálin elvtárs­aik .A szo­cializmus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban» című műve alapján «A modern ka­pitalizmus gazdasági alaptörvénye», «A szo­cializmus gazdasági alaptörvénye» és «A kommunista párt a dolgozó nép vezetője» című témákat tanulmányozzák. E kérdések alapos megismerése elősegíti, hogy a propa­gandisták világosan megértsék pártunk Köz­ponti Vezetőségének júniusi határozatát, a kormány programmját, s hallgatóikat is meg­ízta. Torda János, az SZDP XI. kerületi bizottságának agit.-prop. titkára jósítani tudják majd e nagyszerű határoza­tok végrehajtására. A pártszervezetek jelentős része nem fe­ledkezett meg a tavalyi hibákról és a nyári továbbképzésben javulás mutatkozik. Ellen­őrző csoportokat állítottak fel a legtapasz­taltabb propagandistákból és pártvezetőségi tagokból. E csoportok feladata, hogy heten­ként ellenőrizzék a propagandisták jegyze­teit és segítséget nyújtsanak felmerülő pro­blémáik megoldásához. A jegyzetek heti el­lenőrzése kideríti, hogy az egyéni tanulás folyamatos-e, elég alapos-e. Hozzásegít ah­hoz, hogy a tanulás ne csak a konferenciák előtt, tehát kapkodva, felületesen folyjék, meg­akadályozza­ azt, hogy egyes elvtársak fel­­készültségének hiánya már csak későn, a konferencián derüljön ki. A Keltex pártbi­zottsága tapasztalt propagandistákból szer­vezte meg az ellenőrző csoportot. A csoport tagjai rendszeresen ellenőrzik a jegyzeteket és így elérték, hogy — néhány kivétellel — a propagandisták felkészülve­­jelennek meg a konferencián. De ugyanakkor itt elkövették azt a hibát, hogy hét propagandistát osztot­tak be egy ellenőrhöz, holott a tapasztalatok szerint egy ellenőr — ha alapos, segítő mun­kát akar végezni — annyi jegyzetet semmi­képpen sem tud átnézni egy héten. Követésre méltó a Lágymányosi Dohány­gyár pártbizottságának kezdeményezése. Itt nemcsak azt ellenőrzik, ki hogy készült fel, hanem elhatározták: a konferencia után kiké­rik a konferenciavezetők véleményét pártszer­vezetük propagandistáinak szerepléséről, majd a legközelebbi ellenőrzéskor megbeszé­lik velük a konferencián elért eredményeket, illetve hiányosságokat. Néhány pártszervezet, közöttük a Kis­motor- és Gépgyár és a Budapesti Erőmű pártszervezete nem vette észre, hogy segítő­­készségével túlzásba esik, túlterheli propa­gandistáit. E pártszervezeteik ugyanis a ke­rület által rendezett konferencia előtti napon külön tanulókört tartanak, a Budapesti Erő­műben például kötelező részvétellel. Ez nem helyes. Ha a propagandisták önként ösz­­szejönnek egy-egy probléma megbeszélésére, az csak hasznos, de nem szabad e megbeszé­léseket valamiféle kötelező konferenciák­ká alakítani. Sokkal helyesebben járt el az EMAG pártvezetősége. Szőts elvtárs,­ agit.­prop. titkár a konferencia előtt mintegy tíz nappal elkérte az egyik propagandistának, Pincés elvtársnak a jegyzeteit. Az ellenőrzés kiderítette, hogy Pincés elvtárs, a­ki lényegé­ben helyesen dolgozta fel az anyagot , nem szentelt elég figyelmet a kommunisták szerepének a nemzeti függetlenségi harcok­ban. A bírálat hasznos volt: Pincés elvtárs ezután többet foglalkozott e kérdéssel­ is. A konferencia előtt még egyszer ellenőrizték ezt. Az alapos ellenőrzés, segítés és tanulás eredménye az lett, hogy Pincés elvtárs a kon­ferencián egyike volt a legjobban felkészült propagandistáknak. De még nem minden pártszervezet fordít gondot a propagandisták egyéni tanulására. Egyes pártfunkcionáriusok megelégszenek az ellenőrzés papíron történő megszervezésével, így tesznek a Kábel- és Sodronykötélgyár pártbizottságának tagjai, akik csupán az ellenőrző csoport megszervezéséig jutottak el. Pedig az ellenőrzésre égető szükség len­ne itt is. Az egyik propagandista —­ Petz elvtárs — nem is tudta a konferencia előtt egy nappal, hogy mi a tananyag, Berecki és Perger elvtárs alapszervezeti titkárok pe­dig — mindketten propagandisták — egy-­­szerűen nem készültek fel az augusztus 10-i konferenciára. Egyes pártszervezetek figyelmen kívül hagyják azt a régi tapasztalatot, hogy pro­pagandistáink egy része nem egyenletesen osztja el a tananyagot a­­két konferencia kö­zötti időre, hanem az utolsó napokra hagyja az egész anyag átvételét. Ezzel a veszély­­lyel nem törődve, csak a konferencia előtti utolsó napon kérik be egyes helyeken­ a jegyzeteket ellenőrzésre a propagandisták­tól. A Pamuttextil pártvezetősége még ezt is csak akkor tette meg, amikor a kerületi pártbizottság külön figyelmeztette a mu­lasztásra. Az ellenőrzés így legtöbbször formális. Nincs mód a jegyzetek alapos, tar­talmi értékelésére. Legfeljebb megállapíthat­­ják a hibát, de kijavítására a konferencia közelsége miatt már nincsen idő. A konferenciák színvonala az ala­­posabb kiválasztás és a szélesebb körű ellen­őrzés következtében az elmúlt évhez ké­pest javult. Ezt az eddigi tapasztalatok alap­ján meg lehet állapítani. Az elvi kérdések túlnyomó részét megértették vezető propa­gandistáink. Jól elemezték a kapitalista ter­melés célját. Meggyőző érveléssel mutatták meg a Szovjetunió békepolitikáját. A teljes képhez azonban egyéb is hozzá­tartozik, így például néhány propagandista nincs tisztában fontos politikai gazdaságtani­ alapfogalmakkal. — Sokan helytelen állás­pontot foglaltak el a békemozgalom kérdésé­ben. Nem értették világosan, hogy a béke­mozgalom szélesen demokratikus jellegű, nemcsak a kapitalista országokban,­­ hanem nálunk is. Ezt a kérdést a továbbiakban is újra és újra tisztáznunk kell, mivel meg nem­­értéséből súlyos hibák fakadhatnak. Javítanivaló van a propagandisták _ nem­zetközi , tájékozottsága terén is. Ez még sok propagandistánknak gyenge oldala, közöttük a Beloiannisz-gyárbeli Jánosi elvtársnak is, aki a vita során kijelentette, hogy a nem­zetközi helyzetet napjainkban a feszültség további növekedése jellemzi. _ Pedig a­ tények azt bizonyítják, hogy a feszültség fokozódá­sának hosszas időszaka után, a háború utáni években először, érezhetővé vált a nemzetközi légkör enyhülése. Jánosi elvtárs hibája még számos propagandistánkra jellemző. Éppen ezért szaka­da­tiarat erősít­eni kell a nevelő­­mun­kát, a merev, dogmatikus, az események alakulását figyelmen kívül hagyó tanulás ki­küszöbölése érdekében. Nem küzdöttük le még azt a veszélyt sem, hogy olyan propa­gandisták, akik tavasszal már tanulmányoz­ták a XIX. kongresszus tanításait és Sztálin elvtársnak .A szocializmus közgazda­sági problémái a Szovjetunióban» című művét — most eddigi tudásukból igyekeznek megélni, nem dolgozzák fel alaposan újra az anyagot. Ez a magatartás számos elvi tévedés forrá­sává vált. A konferenciák a propagandamunka ta­pasztalatai és módszerei terjesztésének fontos fórumai. Ezért arra törekszünk, hogy a kon­ferenciákon módszertanilag is felvértezzük propagandistátokat, oly módon, hogy a leg­jobb tapasztalatokat a konferenciavezetők azonnal alkalmazzák és a gyakorlatban meg­tanítsák azokra hallgatóikat is. Márkus elv­társ, a Szellőzőművek propagandistája már saját tapasztalatai alapján is meggyőződött arról, hogy a szépirodalom felhasználása egyes kérdések megmagyarázásánál növeli a ■hallgatók érdeklődését és szélesíti művelt­ségüket. A konferencián előadott anyagot irodalmi példa segítségével magyarázta meg. A konzultációk iránti érdeklődés — ha lassan is — növekszik. A ja­vulás azonban nem kielégítő. Ezért be­vezettük a «fordított» konzultáció mód­szerét. Az elméleti tanács rendszeresen meghív propagandistákat és miután meg­válaszolja kérdéseiket, az elméleti tanács tagjai kérdeznek. Ilyenkor minden esetben kiderül, hogy vannak problémák, amelyeket elvtársaink nem értenek elég világosan, de elsiklottak mellettük. Jó nevelő hatása van, ha a tanácsadó a­z egyes kérdések tárgyalása­kor és megmagyarázásakor mindjárt rámutat arra is, miért nem látta meg a problémát a propagandista. Mi azt várjuk, hogy e mód­szer alkalmazása növelni fogja az alaposab­ban tanuló, a problémákat önállóan vizs­gáló­ propagandisták számát. A kerületi pártbizottság rendszeresen ellenőrzi a pártoktatási év előkészítését. Va­lamennyi munkatársunk különös figyelmet fordít a propagandisták nyári egyéni tanu­lására. A kerületi pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyaltuk a nyári kiképzés ta­pasztalatait. Megállapíthattuk, hogy propa­gandistáink helyeslik a fokozott ellenőrzést. A Fogaskerékgyárban örömmel fogadták a jegyzetek ellenőrzését és kérték a pártveze­tőséget a módszer következetes alkalmazá­sára. Aktívabb segítséget nyújtanak az üze­mi lapok is. Az egyénileg tanuló propagan­distáknak különösen sokat segít a «Cséve», a Keltex pártbizottságának lapja. Legutóbbi számában például közölte Berger Antalné elvtársnőnek, a politikai iskola H. évfolya­mú propagandistájának írását tanulásának módszeréről. A pártbizottság tudja, hogy még sok hibát kell kijavítania. Mindenekelőtt az elvi segít­séget kell fokozni, az előkészítőket és a kon­ferenciákat kell ellenőrizni, a propagandis­tákkal többet és rendszeresebben kell foglalkozni egyénileg is, csoportosan is. Gyorsabban kell a hibás nézeteket fel­tárni és azokat alaposan megválaszolni, nehogy a téves nézetek hosszú ideig zavarják a propagandisták tanulását. Min­den pártszervezetünkben meg kell való­sítani, hogy kivétel nélkül, valamennyi propagandistának a jegyzeteit hetenként el­lenőrizzék. Fokozottan kihasználjuk azt a ki­váló lehetőséget, amelyet az üzemi lapok nyújthatnak. E hetekben a lapok nagyobb te­ret biztosítanak az egyéni tanulás kérdései­nek. Több cikk jelenik majd meg a propagan­disták tollából. A pártoktatás színvonala az új pártaktarási évben végeredményben azon múlik, mennyire sikerül felvértezni elméleti és módszertani tu­dással a propagandistákat. Ha a propagan­disták nyári továbbképzése sikerrel jár — ehhez pedig minden feltétel megvan — akkor el tudjuk érni azt, hogy a pártoktatás állan­dó, fokozódó lendületet adjon pártunk ideoló­giai színvonalának emelésében, pártépítési és termelési feladataink megoldásához. SZABAD NÉP Mit tesz a komlói városi pártbizottság a lakosság életfeltételeinek további javításáért Munkánk legfőbb célja a dolgozó nép élet­­színvonalának emelése. Minden pártszerve­zetünknek fel kell ismernie, hogy a mi orszá­gunkban a legfontosabb az ember a maga szükségleteivel. A dolgozók előtt világosab­bá válik ez, ha megismerik: mit tartalmaz kormányunk programmja, s milyen rend­szabályok történtek máris az életszínvonal emelése végett. A város és a falu dolgozói lelkesebben teljesítik kötelességeiket, ha tud­ják: milyen beruházásokat eszközlünk a la­­kosság szükségleteinek jobb kielégítése ér­dekében, hány millió forintot fordítunk szo­ciális és kulturális intézmények létesítésére, a munkafeltételek további javítására, ha tud­ják, hogy például a ruházati cikkek és az élelmiszerek árának csökkenése egy év alatt körülbelül 1200 millió forint megtakarítást eredményez a lakosság számára. Az ilyen adatok tudatosítása i­s nagy mozgósító erő. De nem kevésbbé fontos, hogy az országos adatok, az egész nép felemelkedését bizo­nyító tényeken kívül azt is megtudják a dol­gozók, mit jelent a kormány programúra az ő megyéjük, az ő­ városuk, az ő üzemük számára. Mindenki számára érzékelhetőb­bé, kézzelfoghatóbbá válik az országos Pro­gramm, ha világosan látja, hány új lakás épül, milyen szociális és kulturális intéz­mények létesülnek az ő szűkebb hazájában. Pártbizottságaink jórésze még nem ismerte fel e feladat jelentőségét. Még nem értette meg, hogy minden pártbizottságnak segítenie kell a kormányprogramm kimunkálásában: javaslatokat kell tennie olyan helyi intézke­désekre, amelyek elősegítik pártunk politiká­jának, kormányunk programmjának követke­zetes végrehajtását. Azt jelenti-e ez, hogy most már mindent egyszerre kell megoldani, vagy éppen ötletszerűen, nyakra-főre javas­latokat kell tenni, amelyek «megegyeznek» a kormányprogrammal,­­ de nem reálisak? Aki feladatát így értelmezi, az a kormány­programm végrehajtása helyett zavart kelt. Hogyan oldhatnák meg például Komlón «egyszerre» a kormányprogrammból adódó, évekre szóló feladatokat, ahol a munka­­védelmi beruházásokra engedélyezett összeg­ből 820.000 forintot még nem költöttek el, ahol hanyagul kezelték a lakásépítést? A komlói városi pártbizottság helyesen is­merte fel, mit kell tennie ebben a helyzet­ben. Tanulmányozta a dolgozók javaslatait, majd komoly segítséget nyújtott az állami szerveknek a kormányprogrammból adódó helyi feladatok reális meghatározásában. Ez­után pedig a helyi Programm végrehajtásáért indult harc élére állt. A városi pártbizottság a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt és a városi tanács vezetői­vel együtt közösen kidolgozta és pártbizott­sági ülésen megtárgyalta: mit tesznek ez év december 31-ig a lakosság életfeltételei­nek további javításáért. A tervezet első része a lakáskérdéssel foglalkozik. Ez a lakásépítőkkel való megbeszélés alapján le­rögzíti, milyen ütemben készül el az 1953 december 31 -ig felépülő 1496 lakás, hogyan rövidítik meg az egyes határidőket.. Megje­lölték azt is, hogy ebben ez évben még mintegy 100—150 kétlakásos családiházat építenek fel a­ bányász saját házépítési ak­ció keretében. A tervezet megállapítja, ho­gyan gondoskodnak a régi lakások karban­tartásáról, mikép teszik kényelmesebbé, ott­honosabbá a­ bányászok és építőmunkások szálláshelyeit. A tervezet másik fő része azzal foglal­kozik, hogyan kell javítani a közellátást és a kommunális szolgáltatásokat. A belkeres­kedelmi szervek helyeselték a városi párt­­bizottságnak, a tanácsnak és a szénbányá­szati trösztnek azt a közös javaslatát, amely szerint még az idén létesítsenek 30 új üzletet Komlón. Bővítik a kenyérgyárat a város zavartalan kenyérellátása végett. A tervezetnek ez a része határozza meg, mit tesznek az úthálózat, a közlekedés és a vízellátás megjavításáért. A tervezet következő fejezete a lakosság egészségügyi viszonyaival foglalkozik. Meg­szüntetik a komlói erőmű álta­l okozott pernye­­szennyeződést. Nagyobb figyelmet fordítanak az utak öntözésére, tisztítására. Október 1-re elkészül a város egyik új részében, Kökö­­nyösön az orvosi rendelő és a gyógyszertár. Óvodákat, bölcsődéket létesítenek. Külön rész foglalkozik azzal, hogyan akar­ják továbbfejleszteni­ a város kultúráját, köz­oktatását, sportéletét. Az illetékes szervek se­gítségével meg akarják kezdeni a filmszínház építését, noha ezt «takarékossági okokból» az idei tervből kihagyták. Minden szálláshelyre bevezetik a­ vezetékes rádiót. Kiterjesztik a könyvtárhálózatot. Előbbre hozták több iskola elkészítésének határidejét, biztosítják, hogy az ősszel kezdődő oktatási when merd ind­uljon a tanítás a komlói gimnázium első két osztályá­ban. Tervbe vették tíz röplabdapálya létesí­tését. A komlói városi pártbizottság helyesen tet­te, amikor kezdeményezte ennek a tervezetnek a kidolgozását, s aktív segítséget nyújtott­­ ehhez. A tervezetnek azonban komoly ,fogya­tékossága, hogy meg sem említi, milyen mu­lasztásokat követtek­ el eddig­ ezekben a kér­désekben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tervezetben foglalt elhatározások egy része már régebbi tervekben is szerepelt, s hogy több létesítmény építése komolyan elmaradt. E hibák nyílt, őszinte feltárása, a bajok okai­nak elemzése — nélkülözhetetlen feltétele an­nak, hogy most az újabb tervezetet valóban következetesen végrehajtsák. A tervezet komoly fogyatékossága volt, hogy a munkavédelemmel kapcsolatos intéz­kedéseket — a bányákét csakúgy, mint az építkezésekét — csupán mellékesen érintette. Pedig a munkavédelem­­körül igen súlyos mulasztások voltak Komlón. A dolgozók bí­rálata nyomán a pártbizottság kijavította a tervezetnek ezt a hibáját. A tervezet, a pártbizottsági határozat leg­komolyabb gyengéje az volt, hogy nem rész­letezte: hogyan kell a­ pártbizottságnak poli­tikai tömegmunkával segítenie a gazdasági feladatok végrehajtását. Pedig nyilvánvaló, hogy ez a tervezet is csak akkor valósulhat meg, ha végrehajtását ellenőrzik és tevéke­nyen támogatják a tömegek. Az elhangzott bí­rálatok alapján a pártbizottság hozzálátott ennek a hibának a kijavításához is. A városi pártbizottság tervezete alapján a Kossuth-akna és az építkezések pártbizottsá­gai is készítettek helyi határozatokat. Ezeket taggyűléseken vitatták meg. A népnevelők rendszeresen ismertetik a dolgozókkal: mi­lyen intézkedések várhatók, hogyan változik meg rövidesen a város képe, hogyan javul­nak meg a­ munkafeltételek a bányában, az építkezésen. A városi pártbizottság lapja­, az «Új Komló» is közölte a tervezetet. Mindez lehetővé teszi, hogy a dolgozók nap mint nap ellenőrizzék: mi az, amit idejében meg­­valósítanak, s mi az, amit húznak-halaszta­­na­k. A Kossuth-aknán például ellenőrzik e bányászok: a tervezet előírásainak megfele­lően javul-e a szellőztetés és a­ vízellátás. Bár a helyzet még korántsem kielégítő, az ivóvízellátás máris valamivel jobb, a­ hő­mérséklet pedig a legmelegebb helyeken is 4—5 fokkal csökkent. A városi pártbizottság és a vállalati párt­bizottságok tagjai a helyszínen is ellenőrzik a tervezet végrehajtását. A városi pártbizott­ság titkára, Gábri elvtárs például nemrég a kertbelföldi építkezésen vizsgálta felül a ter­vezet megvalósítását. Meghallgatta a dolgo­zók véleményét, javaslatait. Kitűnt, hogy az utóbbi napokban megjavult a vízellátás. De még komoly hibák is vannak: meg kell ja­vítani a szálláshelyek ellátását, a­ dolgo­zók üzleteket igényelnek stb. A városi párt­­bizottság a javaslatokat tolmácsolja az il­letékes állami szerveknek, vállalatoknak, el­lenőrzi, hogy azok orvosolják-e a­ panaszo­kat é­s az eredményt a dolgozók tudomá­sára hozza. Vannak tehát kezdeti eredmények. A nép­nevelők azonban egyoldalúan végzik munká­jukat. Inkább csak arról beszélnek, hogy mit kapnak Komló dolgozói a tervezet végrehaj­tásának eredményekép, holott meg kellene magyarázniuk azt is, milyen kötelességeket ró ez a város népére. A pártszervezeteknek, a népnevelőknek fel kell világosítaniuk a dolgozókat, hogy munkájuk jelentősége túlnő a város, a megye keretein. A komlói bánya hivatott arra, hogy ellássa kokszosítható szénnel a Sztálin Vasművet. A komlói ter­melés helyzete kihat az egész népgazdaság­ra, az egész ötéves tervre. A komlói dolgo­zók tehát úgy járulhatnak hozzá a legered­ményesebben az egész dolgozó nép jólété­hez, saját életszínvonaluk emeléséhez, ha minden részletében teljesíti a tervet. Tóth József A magyar fiatalok is megünnepelték a VIT befejezését A bukaresti VIT záróünnepségeivel egyidő­ben hazánkban sokhelyütt ünnepségeket ren­deztek a magyar fiatalok. Tatabányán szombaton este, a Dózsa-kul­­túrotthonban vidám estet rendeztek, vasárnap a bányászváros sportpályáin versenyek vol­tak, este szabadtéri előadás szórakoztatta a fiatalokat. Szabolcs megyében Nyíregyházán, Nagykállóban, Nyírlugoson tartott ünnep­ségeket, sportversenyeket az ifjúság. A kecs­keméti járás fiataljai, mintegy háromezren, vidám találkozón gyűltek össze. Budapest­­ több kerületében is tánccal, dallal, sportbe­­­­mutatókkal ünnepelte a fiatalság a VIT záró- s napját. HÉTFŐ, 1953 AUGUSZTUS 17 DCarealatek „Opportunista" meghívó «Lörince Károly, szent gáti tanácstagot 1953 augusztus 2-án délután 3 órai kellettel a kultúrothonban tartandó tanácsülésre ezen­­­­nel meghívom. Napirend: 1. beszámoló a VB munkájáról; 2. a cséplés és a begyűjtési mun­kák állása. Bár jól tudom, hogy ebben a nagy munkaidőben elfoglaltsága miatt nehezére esik a tanácsülésen való megjelenés, mégis kérem feltétlen és pontos megjelenését, mert a végrehajtó bizottság csakis a tanácstagok segítségével tudja a most reá háruló felada­tokat a közösség megelégedésére ellátni...» ... A gépírónő várakozással nézett fel. A tanácselnök, s a titkár töprengve olvasták újra a szöveget: jó lesz-e így? Elég udva­­rias-e a hang? S megértik-e a tanácstagok azt is, hogy az ülés, melyre így hívják meg őket, fontos s feltétlenül szükséges a meg­jelenésük; s azt is, hogy az újszövegű meg­hívó is bizonyítani akarja: a szentgáli tanács még az árnyékát is el akarja kerülni a paran­csolgatásnak, az utasítgatásnak, s a párt po­litikája, a kormány programmjának szellemé­ben akarja végezni munkáját. — Azt hiszem, jó lesz — mondta a tanács­elnök, s a gépírónő már írta is a befejező so­rokat: «Megjelenésére feltétlenül számítunk». Éppen ki akarták venni a meghívót az író­gépből, amikor kopogtak az ajtón. Látogatók érkeztek: Győrfi elvtárs, a járási tanácselnök helyettese és Balogh elvtárs, a járási tanács igazgatási osztályának előadója. — Jókor jött a segítség — tessékelték szívesen befelé a vendégeket, s legelsőként az újszövegű meghívóval dicsekedtek el. — Lássuk csa­k azt a meghívót — így a vendégek. A szentgáli tanács elnöke s a ta­nácstitkár izgalommal várták: várjon mit szólnak? Mennyire nyeri meg tetszésüket a kezdeményezés? Az elnök s a titkár szívében titkos remény támadt: most dicséretet kap­nak, a meghívó híre végigfut a járásban, s mint jó tapasztalatot, másutt is átveszik. A szentgáliak már mosolyogtak — de nem így a vendégek! Győrfi és Balogh elvtárs arca egyre komorabb lett. Összeszaladt a ránc homlokukon és fejüket csóválták. Néhány­­percnyi kínos csend után megszólalt Balogh elvtárs és szavaira a szentgáliak arcáról ízi­­ben lehervadt a mosoly. «Nem jó ez» — szó­lott kurtán. A szentgáliak szomorúan álltak. Mi itt a hiba? Győrfi és Balogh elvtárs nyom­..................——■/­ ban alapos kritika alá vetették a meghívó szövegét s e következtetéseket vonták le: 1. A szentgáli tanács opportunista. Oppor­tunista és liberális. A tanácsban felütötte fe­jét a megalkuvás szelleme, amikor leírták ezeket a szavakat: «bár jól tudom» — és «mégis kérem». Térdenállva könyörögnek a tanácstagoknak, hogy jelenjenek meg az ülésen? 2. A szentgáli tanács azonkívül, hogy op­portunista és liberális, ráadásul fecsegő és szószátyár is. Minek tűzdelték tele a meg­hívót amúgy is magától értetődő dolgokkal? Mire való az ilyen, hogy «ebben a nagy munkaidőben»? Azt a tanács meghívója nélkül is mindenki tudja — hangsúlyozták — hogy most nagy munkaidő van. Azután — miért kérik a ta­nácstagok «feltétlen és pontos» megjelené­sét? Aki ülésre megy, az menjen feltétlenül és pontosan. Továbbá: teljesen felesleges szószaporítás az, hogy: «megjelenésére fel­tétlen számítunk», mert az természetes, hogy egy tanácstag ott van minden tanácsülésen. Ez kutyakötelessége. 3. Mindezeken felül a meghívó szövegében súlyos politikai hiba is rejtőzik: a «most» szócska­ leple alatt. "A végrehajtó bizottság­nak ugyanis — s ezt igazán illene tudni a szentgáli tanácsban is — mindig fontos fel­adatokat kell megoldania. Ha tehát azt hangsúlyozzák, hogy «csakis a tanácstagok segítségével tudja a most reáháruló fontos feladatokat a közösség megelégedésére el­látni» — ezzel azt mondják, a) hogy más­kor nincsenek ráháruló fontos feladatok; b) ha máskor is vannak, azt a tanácstagok nélkül oldja meg a tanács. Világos, hogy ez így is, úgy is hiba. Politikus az, ha a ta­nács vagy mellőzi ezt a szöveget, vagy, ha mindenáron írni akar valamit, olyan, min­den időkre érvényes meghívót küldjön ki, amely általában, globálisan mozgósít a fel­adatokra. Miután így, kellően felvilágosították és kioktatták a szentgáliakat, a vendégek el­távoztak. Az elnök és a titkár pedig, mi­után így kellően felvilágosították és ki­oktatták, foseta a meghívót , és kiküldte a tanácstagoknak. A jelek szerint nekik volt igazuk: a tanácstagok a nagy munkaidő el­lenére, szinte kivétel nélkül megjelentek a tanácsülésen. Sziki Vilma A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A. hesíimn/»/csórsztpc'i könok­eírás és a t unties Megelégedéssel tölti el a dolgozó embere­ket, hogy kormányunk intézkedéseinek ered­ményeként egyre javul az ellátás — több az élelmiszer, mindenütt lehet már vásárolni 4­ 60 forintos lisztet, bőségesen van kenyér, így van ez országszerte — de nem így van Bakonycsernyén. Én a Dud­ás-gyár mun­kása vagyok, az üzem küldött el néhány hó­napra a dudari bányához. Most itt lakom Ba­­konycsernyén, s ökölbe szorul a kezem, ami­kor látom, hogyan sértik meg a párt politi­káját azzal, hogy nem törődnek a falu lakosainak ellátásával. A községben még ma is hosszú sorban állnak reggelen­ként az emberek — kenyérre várnak. Aki nem áll sorba, az kiteszi magát annak, hogy később már nem kap kenyeret — így hát kora reggel ott szorong a falu népe a kenyeret árusító üzletek előtt. Nagy a zúgolódás és az elégedetlenség emiatt. A község lakóinak nagy része bá­nyász, a szomszédos Dudarra, s Balinkára, Várpalotára járna­k dolgozni, s nem telhetnek el a munkán kenyér néllkül. Sok dolgozó pa­raszt is a pérkre szorul még, mert a faluban mindössze négy gép csépel, s a négy közül is mindig élt egy-két gép, valamilyen hiba miatt. Több mint egy hónapja folyik a csép­lés, de alig több, mint a felét csépelték csak el eddig a­ gabonának. Az őrlés is kínosan­­keservesen halad.­ Ugyanis az egyetlen ma­lomból a Malomipari Egyesülés elvitte a hajtóerőt, s most, hogy őrölhessenek, vizierő­­vel hajtják a malmot. Ahhoz azonban, hogy a malom két óráig dolgozhasson, hat óra hosszat kell gyűjteni a kis patak vizét. Egyszóval: a faluban nincs kenyér. Azt már nem is kell mondani, hogy az ellenség micso­da hírverést csinál ebből. Az a véleményem, hogy ezért a tűrhetetlen helyzetért mindenekelőtt a községi tanácsot terheli a felelősség. Micsoda tanács az, ame­lyik így képviseli e dolgozó nép érdekeit? A tanács vezetői is a faluból való emberek, mindennap látták, hallották, mi történik itt. Tudják, hogy az emberek joggal elégedetle­nek, s mégis a legtöbb, amit eddig tettek, az volt, hogy csitítgatták a zúgolódókat, ahe­lyett, hogy érdemlegesen intézkedtek volna. A tanács vezetői tudták azt, hogy a járási tanács — arra számítva, hogy a cséplés után mind több családnál lesz új liszt — augusz­tusra 40 mázsával kevesebb lisztet adott Ba­­konycsernyének, mint az előző hónapban. A községi tanács vezetői, amikor látták, hogy a cséplés és az őrlelés hibái miatt a liszt nem elég, csak tehetetlenkedtek, s arra vár­tak, hogy talán valami csoda folytán meg­változik a helyzet. De azt hiszem, csodára várt a járási tanács is. Nemrégiben ugyanis itt járt a járási tanács elnöke, aki, amikor meghallotta a panaszokat, csupán annyit tett, hogy utasította a szövetkezeti ügyvezetőt: minden körülmények között biztosítsák a­ köz­ség számára szükséges kenyeret. Ettől a bölcs tanácstól persze nem lett több a ke­nyér, hiszen a­ járási tanács helyett a szö­vetkezet ügyvezetője nem utalhatta ki a szükséges lisztet. Tudomásom szerint a megyei tanács a legutóbbi napokig észre sem vette, hogy Bakonycsemjén ilyen súlyos hibák vannak. A dolgozók eddig is joggal elvárták, de most, a kormány programmja után fokozot­tan követelik a tanácsoktól, hogy öntevéke­nyen dolgozzanak a nép érdekében és kö­vessenek el mindent a dolgozók jólétének növekedéséért, jogos igényeinek kielégítésé­ért. Bakonycsernye lakossága is ezt köve­teli. B. Tóth József bányagépszerelő, Bakonycsernye

Next