Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)

1953-09-01 / 244. szám

KEDD, 1953 SZEPTEMBER 1 EGY FELEJTHETETLEN ESTE A koreai néphadsereg művészegyüttesének bemutatója az Operaházban A függöny felgördül. A színpad hátterében lépcsőzetes emelvényen hatvantagú énekkar. Fiatal lányok és férfiak, egyforma élénk a szemük csillogása, arcuk kipirult az izgalomtól, mosolyognak. Az énekkar előtt különös összetételű szimfonikus zenekar, a nálunk iemert Vonós és fúvós hangszerek mellett érdekes íjadakú hárfák, egyhúrú hegedűk, könnyű, apró cimbalmok, tányér, és homokóraalakú dobok, fából készült fúvós- és üt.őshangszerek és egy ősi falusi pengetőshangszer, lapos,hajóformájú doboz. A taps, ami a nézőtéren felcsattan, a távoli országnak szól, amelynek üzenetét dalban, táncban, zenében ezek a fiatalok elhozták. A kis országnak, amely vérrel és vassal az emberiség történetének dicső fejezetét írta három éven át. A tíz- és tízezer kilométerre élő testvérnek szól az ünneplés, amely testével védte a mi békénket és a mi szabadságunkat is a sokszoros túlerővel, eddig soha nem használt borzalmas fegyverekkel szemben. A taps, az egyre forróbb ünneplés az egyenruhának is szól, amelyet ezek a fiatalok viselnek: a jól ismert, kihajtottnyakú, sötétzöld egyenruhának, a halált megvető bátor harcosok, az egész világ csodálatát kivívó hősök egyenruhájának. Annak az egyenruhának és annak a fegyvernek, amelyet a három évvel ezelőtt rűég gőgösért fennhéjázó, aljas ellenség is megtanult megjuhászkodva tisztelni. A fergeteges taps, a nagy terem levegőjét átforrósító ünneplés a hősöknek szól, akik nemcsak jelképesen, de valóságosan is ott állnak a színpadon: alig van olyan zenész és énekes, akinek zubbonyát , a gyermeknyi fiatal lányokét, fiúkét is — ne díszítené két-három vagy négy kitüntetéss! Nem színpadi díszöltözet ez az egyenruha, amelyet viselnek, hanem valóságos harci viselet. S az ének és zene, amely mindjárt felcsendül, nem pusztán nagy érzések művészi kifejezése, hanem fegyver is. Fegyver, amelynek ezek a fiatalok becsületet és dicsőséget szereztek, és amelytől a gyáva támadó olykor jobban szűkölt, mint a golyótól és szuronytól. A nevének soha el nem múló dicsőséget szerzett koreai néphadsereggel együtt született, nőtt, fejlődött ez az ének- és táncegyüttes. Tagjai munkások, parasztok, üzemi és falusi kultúrházak nemhivatásos művészei voltak alig néhány éve. 1949 február 8-án, a koreai néphadsereg megteremtésének első évfordulóján léptek először a nyilvánosság elé. A feladatok, amelyek előttük éltek, harci feladatok voltak már akkor is. Korea kulturális forradalmának első arcvonalában harcolt ez a fiatal, tehetséges együttes az ősi nemzeti formák felélesztéséért és új tartalommal való megtöltéséért, a hosszú japán megszállás alatt elburjánzott formalista, dekadens, burzsoá kultúra maradványai ellen. Már az első fellépésük nagy győzelem volt, és ezt a további győzelmek egész sora követte. Az együttes vendégszereplései nyomán megélénkült az egész nép művészi alkotó tevékenysége. Az előadás fejlett technikája és mély átéltsége egész sor nagyszerű új mű megteremtésére ihlette a koreai zenészeket, koreográfusokat. A kultúra frontján vívott harcot és az Itt kivívott győzelmeket alig másfél év múlva másfajta harcok és másfajta, győzelmek sorozata követte. A békésen építő, szabad koreai népre rázúdult az imperialista rablók orvtámadása. Ettől kezdve, három éven át csaknem megszakítás nélkül, mindenütt, ott volt ez az együttes, amerre a seregek élén a népközitársasság kékszegélyű, csillagos, vörös lobogója haladt. Az első arcvonal nyomában mentek el a felszabadított területekre, hogy megvigyék a szabad testvér üzenetét. Ott voltak a lövészárkokban, ellenségtől szorongatott magaslatokon, fedezékről fedezékre járva, ellenséges tüzérség és repülők bombatámadása közepette buzdították kitartásra, hősi ellenállásra, győzelemre a harcosokat. Jártak a frontnak olyan szakaszán, ahol minden tizedik másodpercben ellenséges lövedék robbant. A parancsnokság féltette őket és kérte, vigyék hátrább, biztonságosabb területre fellépéseik színhelyét. Nem mozdultak. Tíz napon át tartottak ki az első vonalban és a tíz nap alatt húsz hangversenyt rendeztek. S közben fáradhatatlanul próbáltak, tanulták az újabb műsorszámokat és gyakorolták a régieket. Emlékezetes, hogy egyik hangversenyük után a katonák hatalmas virágcsokrot nyújtottak át nekik. A virágot súlyos támadás közben, a harc mezején szedték művészeiknek. Nem csoda, ha ilyen felemelő, nagyszerű élmények hatására a fiatal együttes, a múzsákra hallgatást parancsoló fegyverek dörgése közben is egyre fejlődött, tagjainak öntudata, eszmeisége, művészi elmélyültsége, szakmai tudása, az együttes előadásainak színvonala egyre emelkedett. Az alig öt éve alakult együttes most, a IV. Világifjúsági Találkozón, úgy mutatkozott be, mint amely nemzetközi viszonylatban is az elsők között áll. Művészei és műsorszámai ezen az igen magas színvonalú, nagyigényű nemzetközi művészeti versenyen egész sor díjat és oklevelet szereztek. A nép hősi múltjáról, a föld gazdagságáról, a munkás élet öröméről, a szabadság olthatatlan szeretetéről, minden áldozatra kész hősiességről beszélnek az előadott dalok és táncok, régiek és újak egyaránt. A műsor egy része ősrégi koreai népdal és néptánc. S ha a hangszerek első hallásra még idegenül csengenek is, mennyire magával ragadja mégis a közönséget a régi paraszti elnyomatást, szegénységet, bánatot, honvágyat oly csodásan kifejező «Arirang»-dal, a mi szolgalegény-dalainknak távoli testvére. Lenyűgözi a nézőt a gazdag, aratás örömét több koreai vidék táncaival kifejező, nagyszerű kompozíció, a színes népviseletben kavargó, rendkívüli ügyességet igénylő és ugyanakkor oly kecses, minden részletéig oly simofflan kidolgozott tánc-szvit. Már ismerős műsorszámként örültünk most is a híres kardtáncnak. Régi mondát jelenít meg: a zsarnokon bosszút álló, a népet a gonosz királytól megszabadító fiatal lány történetét. Két évvel ezelőtt An Szen Hi gyönyörködtetett ezzel a tánccal, most Ro Szuk Hi méltán nyert első díjat vele a VIT-en. Igen változatos és szép, a mi zenénkhöz is közel áll az új koreai tömegdaloknak az a sorozata, amelyet részben szólisták, részben kisebb létszámú férfi- és női karok, részben a teljes énekkar ad elő. A dalok jórésze a hároméves honvédő háború alatt született. .Menetdal az egyik, himnuszszerű, drámai erejű alkotás a másik, amely az elesett hős megbosszulására hívja fel a támadásra induló harcosokat. Egy dal megható líraisággal az asszony örömét mondja el, akinek hírül hozták, hogy férje a legmagasabb katonai kitüntetést, a Koreai Népköztársaság Hőse aranyjelvényét nyerte el. Egy pompás humorú, lendületes férfikórus a veszélynek fittyet hányó katonai gépkocsivezetők életéről, tetteiről beszél. A szövegnek egyetlen szavát nem értjük és mégis — mintha minden szavát értenénk. A fiatal erőnek, a bátorságnak és a halál árnyékában is törhetetlen jókedvnek olyan magávalragadó kifejezése ez a dal, hogy utána percekig zúg a taps és a műsorközlőt a közönség nem engedi szóhoz jutni, a számot meg kell ismételni. A régi koreai pantomim-drámák, balettjátékok megújulását, szocialista művészetté alakulását látjuk egész sor drámai tánckompozícióban. Az egyik a koreai-kínai testvériséget fejezi ki: koreai katonák és kínai önkéntesek találkozását és közös harcát a támadó ellen. Rendkívül szuggesztívek és erőteljesek különösen a harci jelenetek táncmozdulatai és alakzatai. Egy nagyobb tartódráma egy koreai hősnek a történetét mondja el, aki bajtársai rohamát saját testével fedezte. Az első rész egy régi kínai-koreai népi játék felújítása: a földjét művelő parasztot és feleségét mutatja, a maga földjén dolgozó ember boldogságát, a családi élet örömét,a béke és munka szépségét mondja el. A szín azonban csakhamar elsötétül: dobok pergése, szaggatott dübörgése az ellenséges orvtámadást érzékelteti. A hősnek megölik nővérét és feleségét. A következő színen már a frontkatonát látjuk. Indul a döntő támadás egy fontos ellenséges állás elfoglalásáért. A színpad szűk terében hegyoldalt, szakadékokat, tágas mezőt látunk, olyan kifejeznek és mozgalmasak a rohamot érzékeltető táncképek. Az ősi mondákat feldolgozó hagyományos táncjátékok mozdulatai érdekesen idomulnak az új mondanivalóhoz. Az évezredes nemzeti forma stílusához teljesen híven a tánc olyan mai fogalmakat fejez ki, mint «géppisztolyos támadás», «kézigránátdobás» stb. A dráma csúcspontja az a pillanat, amikor az ellenséges állás közelébe jutott hős észreveszi, hogy elfogyott a lőszerzés kézigránátja, majd pillanatnyi habozás után a nagyszerű elszánást érzékeltető gyönyörű mozdulattal saját testét veti oda, hogy az ellenséges gépfegyvert elnémítsa. A táncdráma utolsó jelenete a hős temetése. A mozdulatok itt alig stilizáltak, de a rendkívül egyszeri mozdulatoknak és az egész kompozíciónak az arcjátéktól a testtartásig és a legkisebb kézmozdulatokig való aprólékos kidolgozottsága igen nagy rendezői és előadóművészi képességeket követel. Mintha egy nagy dráma legfeszültebb pillanatait élné át — némán figyel a közönség, amikor a hős párttagsági könyvét a politikai tiszt magához veszi, és ahogy a fedetlen fejű bajtársak végtelen szeretettel és tisztelettel a nemzeti zászlóval letakart hősi tetemet körülállják, majd a bosszú nagyszerű lendületével új támadásra indulnak, önkénytelenül eszünkbe öttik, milyen hatása lehetett ennek a táncdrámának — és nemcsak ennek, bármelyik másik műsorszámnak is — kinn, a lövészárkokban, ha itt, a békés teremben borzongást és lelkesedést kelt, könnybe vonja a szemeket és ökölbe szorítja a kezeket. Most már értjük, mélyen átélve értjük, a harcmezőin szedett, vérrel öntözött virágok csokrát, az előadások nyomán született hősi fogadalmakat, és értjük a kitüntetéseket a táncosok és énekesek zubbonyán. Tapsunk a felejthetetlen élményt nyújtó művészeknek és a csodálatos példát mutató, győzelmes hősöknek egyaránt szól. A koreai háború, tudjuk, pillanatra sem volt Korea elszigetelt nemzeti ügye. Mindvégig az egész emberiség ügye volt. Ebben a háborúban mindenkinek állást kellett foglalnia és a három év folyamán nőtt a hősökkel minden ember a világon, aki a maga kicsiny látókörén túl látni, a maga mindennapi életének szűk gyakorlatán túl az emberiséggel, a törté- netemmel együttélni tud. Ez a három év, amelynek során itt, minálunk is a koreai hetek nagyszerű munkavállalásai születtek, versek és elbeszélések, drámák és színpadi alakítások születtek — ez a három év minket is nevelt. S az iskolának, amelyet e nagyszerű nép hősi harcának nyomdokában kijártunk, egy leckéje, felejthetetlenül szép leckéje ez a műsor is, amelyet a Koreai Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese, többhónapi külföldi szereplés után, most a mi hazánkba is elhozott. Mesterházi Lajos Jugoszláv-olasz feszültség a trieszti kérdésben A trieszti kérdés miatt kiéleződött az olasz-jugoszláv viszony. Mind a római, mind a belgrádi kormánysajtó kölcsönösen azzal vádolja a jugoszláv, illetve az olasz kormányt, hogy be akarja kebelezni Trieszt B. illetve A. övezetét. A trieszti kérdés kiéleződésével kapcsolatban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kapcsolatba lépett egymással. Az olasz kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott. Pella hétfőn folytatta diplomáciai tárgyalásait a Trieszt területére vonatkozó jugoszláv jogigénnyel kapcsolatban. Az olasz kormánysajtó dicsőíti azt az «energiát», amelyet az új olasz kormány kifejtett katonai vonatkozásban, amikor csapatösszevonásokat hajtott végre az ország keleti határain, s diplomáciai vonalon, amikor azonnal érintkezésbe lépett a három nyugati nagyhatalom képviselőivel. A kormánysajtó azonban kénytelen beismerni, hogy De Gasperi politikája juttatta zsákutcába a trieszti kérdést és Titót Olaszország «atlanti szövetségesei» támogatják. Arról egy sort sem írnak azonban, hogy mi lenne a trieszti kérdés megoldása. A «l’Unitá» erélyes hangú cikkben bélyegzi meg a kereszténydemokraták trieszti politikáját és élesen bírálja az olasz kormányköröknek a trieszti kérdéssel kapcsolatban ,e napokban kifejtett tevékenységét. A «l’Unitá» megjegyzi, hogy sem az angol-amerikaiak előtt való könyörgés, sem az értelmetlen katonai lépés, sem pedig a status quo nem tekinthető a probléma komoly megoldásának, majd így fejezi be: «Politikát kell változtatni. Követelni kell az összes megszálló csapatok kivonását trieszt Szabad Területről és a két övezet egyesítését polgári közigazgatás alatt. Át kell törni az atlanti cinkosok gyűrűjét, hogy kiszabadítsuk Trieszt népét jelenlegi tragikus helyzetéből. Ez a lépés megfelelne a független nemzeti politika követelményeinek és kiutat jelentene az atlantizmus politikai kátyújából». (MTI) Olasz csatahajókat irányítottak Velencébe Mint a «Reuter» hírügynökség jelenti, három olasz csatahajót irányítottak Velencébe, amely a legközelebb fekvő olasz kikötő Trieszthez. Az egyik az 1800 tonnás «Luigi di Savoia» nevű cirkáló, a másik kettő romboló, s azelőtt az amerikai haditengerészet tulajdonában, volt. (MTI) A bolgár-görög határproblémák megvizsgálására kiküldött vegyesbizottság eredményesen befejezte munkáját Szófia, augusztus XI. (TASZSZ.) A «Rabotnicseszko Delo» jelentést közöl, amely a következőket mondja: Azzal kapcsolatban, hogy Bulgária és Görögország között határvita támadt a Maricafolyó alsó szakaszán lévő néhány sziget hovatartozásának kérdésében, valamint azzal kapcsolatban, hogy helyre kell állítani a bolgárgörög határ egy részén a tönkrement és megrongált határjelzéseket, a két ország kormányai között megegyezés jött létre, hogy bolgár-görög vegyesbizottságot alakítanak e kérdések megoldására. A bolgár-görög vegyesbizottság augusztus elsején kezdte meg munkáját. Bolgár és görög területen megtartott ülései során a bizottság foglalkozott a határvonal kijelölésének kérdésével a Marica-folyó mentén. A bizottság megegyezésre jutott abban az alapelvben, amelynek alapján a határvonalat megvonják. A bolgár-görög határ e szakaszán a legközelebbi időkben megkezdik a határvonal helyszíni kijelölését. A bizottság megegyezésre jutott a bolgárgörög határ mentén tönkrement és megrongált határjelzések helyreállításának rendjéről és módjáról is. A bolgár-görög vegyesbizottság munkája a kölcsönös, megegyezés és egyetértés szellemében folyt le. A Szovjetunió ifj indiai nagykövete Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Mihail Alekszejevics Mensikozlot kinevezte a Szovjetunió indiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Ivan Alekszandrovics Benediktovot felmentette a Szovjetunió indiai rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tiszte alól, minthogy más munkakörrel bízzák meg. Tömegsztrájkok Nyasszaföldön Az «ADN» jelentése szerint az angol protektorátus alatt álló Nyasszaföldön sztrájkmozgalom kezdődött, amely nyugati hírügynökségek közlései szerint sok helyen felkelés jelleget öltött. A munkások ezrei hagyták el az ültetvényeket. .Sztrájkba léptek a Vasúti munkások is. A sztrájkolók az úgynevezett középafrikai unió megteremtése és a faji megkülönböztetésnek az angol terv megvalósításával járó élesedése ellen tiltakoznak. A rendőrség sokhelyütt könnygázbombákat alkalmazott a sztrájkolókkal szemben és tüzet nyitott rájuk. A rendőrségi támadásnak több halálos áldozata van. Mint a londoni rádió jelenti, az angol hatóságok Dél-Rodéziából rendőri megerősítéseket küldtek Nyasszaföldre. Tiltakozás a görög kormány embertelen határozata ellen Athén, augusztus 31. (TASZSZ) Augusztus 29-én éjjel szokatlan erősségű orkán sepert végig Kefalonia szigetén. Ezenkívül három újabb földlökést észleltek. Az orkán nagy pusztítást okozott. Az «Eleftheria» című lap közlése szerint a sziget kétezer lakója, akit a földrengés első napjaiban Patral városban helyeztek el, éhségsztrájkot indított, tiltakozásul a kormány határozata ellen, amely szerint vissza kell térniök a szigetre. Az áruló görög szakszervezetek visszautasították a Szakszervezeti Világszövetség segítségét Szófia, augusztus 31. A «Hellas Press» a Szabad Görög Rádióra hivatkozva jelenti, hogy a monarchofasiszták szakszervezetei megtagadták annak a 2500 fontsterlingnek az átvételét, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség utalt ki a földrengés sújtotta görög lakosság számára. Ez az alávaló megnyilatkozás óriási felháborodást keltett a görög dolgozók, de különösen a földrengés sújtotta területek lakossága körében. A Szovjetunió kormányának jegyzéke az amerikai Egyesült államok kormányához a Szovjetunió államhatárának megsértése ügyében Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30-án jegyzéket intézett az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben tiltakozását juttatta kifejezésre az Amerikai Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én egy amerikai katonai repülőgép nem messze Vlagyivosztoktól, durván megsértette a Szovjetunió államhatárát. A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövete az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, amelyben vitatja azt a tényt, hogy amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államhatárát és úgy tünteti fel, mintha az amerikai repülőgépet a Japán-tenger feletti megszokott repülése közben szovjet vadászgépek megtámadták volna. A Szovjetunió külügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcsolatban jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, amelyben a szovjet kormány az emlékiratban foglalt tiltakozást — mint alaptalant — visszautasította és megerősítette július 30-án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából ebben a kérdésben új jegyzéket küldött a Szovjetunió külügyminisztériumának, s ebben megismétlődik az a kijelentés, amelyet a fentemlített emlékirat tartalmazott. Augusztus 26-án a Szovjetunió külügyminisztériuma a következő jegyzéket küldte az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének: «A szovjet kormány az Amerikai Egyesült Államok kormányának ez év augusztus 5-én kelt jegyzékével kapcsolatban szükségesnek tartja az Amerikai Egyesült Államok kormányának kijelenteni a következőket: A szovjet kormány nem fogadhatja el kielégítőnek az Amerikai Egyesült Államok kormányának azt a válaszát, amelyet a folyó év július 30-án és az augusztus 3-án kelt jegyzékre adott azzal kapcsolatban, hogy július 29-én egy «B—50» típusú amerikai katonai repülőgép Vlagyivosztok körzetében megsértette a Szovjetunió államhatárát. Mint ahogy a szovjet kormány említett jegyzékei azon szovjet repülőgépek pilótáinak vallomásában foglalt adatok alapján, amelyek szovjet terület felett találkoztak a határsértő amerikai repülőgéppel, valamint a földi megfigyelőpontokról kapott adatok alapján megállapították: egy «B—50» típusú amerikai négymotoros bombázógép július 29-én, helyi idő szerint körülbelül reggel 6 órakor (vlagyivosztoki idő szerint körülbelül 7 órakor), megsértette a Szovjetunió államhatárát, eleinte a Gamovjok körzetében, majd tovább folytatta repülését a Szovjetunió területe felett a Vlagyivosztok közelében fekvő Aszkold-szigetnél. Az amerikai bombázógép helyi idő szerint reggel 6.12 órakor — amikor két szovjet vadászgép az amerikai géphez közeledett azzal a céllal, hogy jelezze: az amerikai gép a Szovjetunió határain belül tartózkodik és felszólítsa, hogy hagyja el a Szovjetunió légiterét — tüzet nyitott a szovjet gépekre. Ennek következtében az egyik szovjet repülőgép súlyosan megrongálódott — a lövedékek átütötték a repülőgép törzsét és bal szárnyát, a pilóta vezetőfülkéjének légmentes elzártságát is sérülés érte. A határsértő amerikai repülőgép fent említett eljárása következtében a szovjet repülőgépek kénytelenek voltak választüzet nyitni, mire az amerikai repülőgép eltávolodott a tenger felé. A határsértő amerikai repülőgép további sorsáról a szovjet hatóságoknak nincsenek adataik. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya — mint ez augusztus 5-i jegyzékéből kitűnik — beismeri, hogy július 29-én, helyi idő szerint 6 óra 15 perckor egy «B-50»-es négymotoros amerikai bombázógép lőtt egy szovjet vadászgépet. Ez idő tekintetében megközelítően megegyezik a szovjet jegyzékekben említett adatokkal. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya azonban jegyzékében azt állítja, hogy az amerikai bombavetőgép a Szovjetunió államhatárát nem sértette meg és nyílt tenger feletti repülése közben érte támadás a szovjet vadászgépek részéről. A szovjet kormány július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében közölt, ellenőrzött adatok teljesen megcáfolják azt az állítást, hogy a «B—50»-es amerikai repülőgép nem sértette meg a Szovjetunió határát és hogy a Japán-tenger felett érte támadás a szovjet vadászgépek részéről. .Minthogy pontos megállapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai repülőgép megsértette a szovjet államhatárokat, a szovjet kormány, mint minden alapot nélkülözőt, visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok kormányának jegyzékében foglalt tiltakozást. Az Amerikai Egyesült Államok jegyzékében azt állítja, hogy július 29-én 18 óra 50 perckor (helyi idő szerint este 5 óra 50 perckor), azaz majdnem 12 órával az incidens után amerikai repülőgépek az északi szélesség 42 fok 14 percén és a keleti hoszszúság 132 fok és 59 percen, két, háromnégyfőnyi csoportot vettek észre a említett «B-50»-es bombavetőgépek,genom segédek tagjai közül és hogy — fier'FluZT. a Japán-tengernek ezen a vidékén. 12 «k» típusú szovjet hajó tartózkodott és e hajó mint a jegyzék mondja - „nyilvánvalóan a szerencsétlenség után életben maradt személyek összeszedésével foglalkoztak». Ez a kijelentés egyáltalán nem felel meg a valóságnak és nyilvánvalóan annak következménye, hogy a «B—50»-es bombavető legénysége tagjainak keresése — amint ez az amerikai jegyzék szövegéből kitűnik - kedvezőtlen körülmények között, ködben és sötétben follt és hogy emiatt az Amerikai Egyesült Államok kormánya a tényekkel ellentétes értesülésre támaszkodik. Az illetékes szovjet hatóságok által végrehajtott gondos vizsgálat megmutatta, hogy a Japán-tengernek a jegyzékben említett körzetében július 29-én semmiféle szovjet hajó sem volt. Szovjet hajó ebben a körzetben csupán a következő napon, azaz július 30-án, helyi idő szerint körülbelül reggel 6 órakor jelent meg. Ez a 423. számú halászhajó volt, amely az amerikai jegyzékben említett körzeten áthaladt és halászott. A halászhajót — kapitányának jelentése szerint — két amerikai aknarakó-hajó közelítette meg. Az egyik aknarakóról lebocsátott motorcsónakon tartózkodó amerikai és japán tisztek adatokat kértek a halászhajó kapitányától a «B—50»-es repülőgépre és legénységére vonatkozóan. Minthogy a halászhajó legénysége a repülőgépnek semmiféle maradványát és a legénységnek egyetlen tagját sem látta a tengerén, a szovjet halászhajó kapitánya természetesen nem adhatta meg a kézi felvilágosítást. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának azzal a kérésével kapcsolatban, tájékoztassák arról, vajjon nem rendelkeznek-e szovjet hatóságok adatokkal a «B—50»-es amerikai repülőgép legénységének tagjaira vonatkozóan, a szovjet kormány szükségesnek tartja közölni, hogy a lefolytatott vizsgálat bebizonyította: a szovjet hatóságok semmiféle adatokkal nem rendelkeznek a «B—50»-es amerikai bombavetőgép legénységéről. A szovjet kormány fenntartja a július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében foglaltakat, újból hangsúlyozottan kívánja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyeket, akik a szovjet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz, hogy a továbbiakban amerikai repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió államhatárait. Nyugati sajtóhangok az ENSZ-ben lezajlott vitáról és szavazásról A nyugati burzsoá sajtó továbbra is sok olyan kommentárt közöl, amely élesen bírálja ez Egyesült Államok ENSZ-beli folytatott politikáját. Több lap arról ír, hogy az Egyesült Államoknak sikerült ugyan elérnie India kirekesztését a koreai kérdést tárgyaló politikai értekezletről, de ez «túlságosan drága és kétes eredmény». India távoltartása a politikai értekezlettől akadályozza az összes ázsiai problémák megvitatását — írj a«Stockholms Tidningen» című svéd lap. «Az Egyesült Államok kíméletlenül kizárták a politikai értekezleten való részvételből a világ e részének egyik valóban nagy országát, amelyet lényegében e térség minden problémája érint». Az amerikaiak rendszerint arra hivatkoznak— folytatja a «Stockholms Tidningen» — hogy álláspontjukat a Li Szín Man iránti előzékenységük szabja meg. «Ha ez valóban így volna, akkor igen komikus, hogy egy olyan világhatalomnak, mint az Egyesült Államoknak ilyen fontos kérdésben folytatott külpolitikáját a keletázsiai miniatűr diktátorok egyike diktálja. A dolog inkább úgy fest, hogy maga Washington a kerekasztal-értekezlet ellen van» — állapítja meg a svéd lap. A nyugatnémetországi «Frankfurter Allgemeine Zeitung» ezeket írja: «Mivel Amerika nem hajlandó hozzájárulni India részvételéhez, ez csak azt jelentheti, hogy Amerika helyteleníti Indiának a koreai és az ázsiai kérdésben tanúsított, magatartását. Mivel a fegyverszüneti egyezmény India közvetítő javaslatain alapszik, nehéz belátni, hogy ez az ország miért ne legyen képviselve a politikai értekezleten. Különösen az angol sajtó bírálja élesen az Egyesült Államok politikáját. A brit lapok egy része aggodalommal ír az angol-amerikai viszony alakulásáról. A «Reynolds News» című lap szerkesztőségi cikkében ezt írja: *A háború befejezése óta Angliának még soha sem volt annyira szüksége elővigyázatosságot tanúsítani az Egyesült Államokkal való viszonyában, mint ma. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának befolyásos tagjai, úgy látszik, nem mutatnak rendkívül nagy vágyat a koreai tartós béke biztosítására, hanem nem kis igyekezetet mutatnak arra, hogy a koreai háborút még borzalmasabb módon felújítsák». A «Reynolds News» elítéli az amerikai kormányt azért, mert meghiúsította a Churchill által javasolt legmagasabb színvonalú értekezlet megtartásának tervét. Dunberg, a «Reynolds News»-ben megjegyzi, hogy az amerikaiak magatartása, akik kierőszakolták, hogy India ne vegyen részt a Koreával kapcsolatos értekezleten, csak olyan «kötekedő magatartásának nevezhető, aki elhatározta, hogy megfélemlítésekhez folyamodik». A «The Observer» washingtoni tudósítója megjegyzi, hogy az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszaka sokkal nagyobb mértékben váltott ki Szakadást az Egyesült Államokat követő országok között, mint bármely más eztmegelőző ülésszak .Nemcsak Amerikának az említett országok között betöltött vezető szerepének gyengülése vált világossá, hanem a közöttük lévő ellenségeskedés is». A «The Observer» kétségét fejezi ki a tekintetben, hogy az amerikaiak által a közgyűlésre ráerőszakolt határozat hatékony lesz. A lap így ír: «Vájjon a közgyűlés valóban minden oldalról tanulmányozta-e Koreával kapcsolatban a reális diplomáciai helyzetet és saját lehetőségeinek határait?... A békéltetésben semmi sem helyettesítheti az egyetértést és lehet, hogy a közgyűlés igen komoly hibát követett el azzal, hogy magától értetődőnek tartotta azt, hogy a kínaiak és északkoreaiak beleegyeznek a távollétükben az ENSZ által hozott bármely határozatba». A «Sunday Times» szerkesztőségi cikkében elítéli, hogy Amerika tiltakozott India jelölése ellen. E jelölésből származó angol-amerikai ellentéteket érintve, a «Sunday Times» ezt írja: «Nem akarjuk találgatni, hány Incidensre van még szükség ahhoz, hogy együttes akcióink megbénuljanak. Elég csupán annyi, hogy egyetlen ilyen eset is korántsem kicsi erőket kelthet életre, amelyek Amerikában angolellenes, Angliában pedig amerikaellenes hangulatot támasztanak. Az ENSZ politikai bizottságában és a közgyűlésen lezajlott szavazás eredménye, valamint az angol-amerikai kapcsolatok látható rosszabbodása nagy nyugtalanságot keltett az Egyesült Államok politikai köreiben is. Walter Lippmann hangot adva ennek az aggodalomnak a «The Washington Post» hasábjain a következőket írja: «Drága tévedés volt, hogyengedtük szavazásra feltenni India meghívásának kérdését az Egyesült Nemzetek közgyűlésén». Walter Lippmann a továbbiakban rámutat, hogy Lodge, az Egyesült Államok képviselője, láthatóan úgy véli: «az ENSZ a köztársasági párt kongreszszusa és az indiai küldöttség másodrendű küldöttség. Ez az álláspont nemcsak kellemetlen érzést kelt, de gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kérdések igazi megvitatását az ENSZ-ben — hangoztatja Walter Lippmann. Kim Ir Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt központi bizottságának teljes ülésén Phenjan, augusztus 31. (TASZSZ) A központi koreai lapok közölték Kim Ir Szén záróbeszédét, amelyet a Koreai Munkapárt központi bizottságának e hó elején tartott hatodik teljes üésén mondott. Kim Ir Szen beszédébentöbbek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lépést jelentő fegyverszünet megkötése után kialakult helyzettel és az ország egyesítése ügyének feladataival. Részletesen ismertette Kim Ir Szen az ország gazdasági életének helyreállításával és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat,majd foglalkozott az olyan kérdésekkel, mint az összes tartalékok mozgósítása, a munkaerő észszerű felhasználása, a munkafolyamatok gépesítése, harc az állam anyagi eszközeinek pazarlása ellen, a dolgozók szakmai képzése, kulturális színvonalának emelése. Kim Ir Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a közszükségleti cikkek" nagyobb méretű gyártásához a könnyűipar gyors fellendülése. A koreai-kínai fél ismét sürgette az erőszakosan visszatartott hadifoglyok hazatelepítését Keszon, augusztus 31. (Új-Kína) A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek parancsnoksága adjon haladéktalanul és felelősségteljes módon választ két rendezetlen kérdésre. Az első kérdés a Li Szin Man által amerikai jóváhagyás mellett erőszakosan visszatartott 27.000 hadifogolyra vonatkozik, a másik arra a kétezerfőnyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év májusában és júniusában a nyilvánosság előtt elhangzott és a koreai-kínai fél közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyainak számára vonatkozó nyilatkozatai között mutatkozik. Az ülésen a koreai-kínai fél határozottan követelte, hogy az ENSZ-parancsnokság a lehető legrövidebb időn belül telepítse haza a koreai-kínai fél haderőinek mindazon fogságbaesett tagjait, akik hazatelepítésüket kívánják, de akiket az ENSZ-parancsnokság túszként nyíltan visszatart. Li Pjong Ir ezredes, a hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottságban részvevő koreaikínai megbízottak rangidős tagja kijelentette:John Foster Dulles, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere 1953 augusztus 10-én nyíltan kijelentette, hogy haderőinknek az önök fogságába esett tagjai közül jelentős, számú személyt fognak túszként visszatartani. 1953 augusztus 13-án Robert Stevens, az Amerikai Egyesült Államok hadseregügyi minisztere még pontosabban meghatározta, hogy önök a kínai népi önkéntesek fogságba esett tagjai közül több mint 250-et túszként vissza fognak tartani. A birtokunkban lévő pontos adatok szerint ez a szám csupán egy része haderőink azon fogságba esett tagjainak, akiket önök visszatartani igyekeznek. A legutóbbi ülésen rámutattunk, hogy ezek a visszás intézkedések a nemzetközi gyakorlat, a genfi egyezmény és a koreai fegyverszüneti egyezmény megsértését jelentik és kértük önöket, hogy válaszoljanak erre. Önöknek ezért haladéktalanul felelősségteljes módon jelentést kell adniuk a koreai néphadsereg mindazon fogságba esett tagjairól, akiket önök vissza igyekeznek tartani, valamint a kínai népi önkéntesek összes fogságba esett tagjairól. Tudni akarjuk, hogy mit kívánnak értek tenni haderőink ezen fogságba esett tagjaival, akik ragaszkodnak hazatelepítésükhöz. Szándékukban áll-e önöknek hazatelepíteni és átadni őket a koreai-kínai félnek a lehető legrövidebb időn belül a fegyverszüneti egyezménynek megfelelően? Erre haladéktalanul választ várunk önöktől.. . Bár a koreai-kínai fél több cáfolhatatlan sportvítékot terjesztett elő és ismételten érdeklődött, az Egyesült Nemzetek parancsnoksága csupán annyit közölt, hogy hajlandó tartani magát a fegyverszüneti egyezmény határozataihoz, de minden alkalommal igyekezett elkerülni a határozott választ a koreaikínai fél kérdésére. A Li Szin Man-kormány az ENSZ-parancsnokság jóváhagyásával a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyezmény aláírása után kényszer útján visszatartotta a koreai-kínai fél haderőinek több mint 27,000 fogságba esett tagját. Bár Mark Clark kijelentette, hogy minden lehetőt el fog követni e hadifoglyok kézrekerítésére, az ENSZ-parancsnokság mindezideig nem közölte felelős módon, hogy hány hadifoglyot sikerült eddig megtalálni. Mark Clark egyébként 1953 május 27-én kijelentette, hogy az ENSZ-parancsnokság őrizetében 26.000 olyan kínai-koreai hadifogoly van, aki gyakorolni kívánja hazatelepítésére vonatkozó jogát. Június29-én Clark ezt közölte, hogy csak 24.000 olyan koreaikínai hadifogoly van az ENSZ-parancsnokság őrizetében, aki hazatelepítését kívánja. Az ENSZ-parancsnokság mindezideig nem adott felelősségteljes választ arra a kérdésre, miért csökkent egy hónap alatt 2000-rel a koreai-kínai fél azon hadifoglyainak száma, akik hazatelepítésükhöz ragaszkodnak. Amerika tekintélye az utóbbi hónapokban katasztrofálisan hanyatlott — írja Stewart AI sop a „New York Herald Tribune"-ben New York, augusztus 31. (TASZSZ) A «New York Herald Tribune» szemleírójának, Stewart Alsopnak cikkét közli az Egyesült Államok külpolitikájáról. «Európában valaki nemrég felvetette egy politikai karikatúra gondolatát — írja Ahsop. — A karikatúrán Eisenhower elnököt és Dulles külügyminisztert akarták ábrázolni, amint nagy dübörgéssel és szédítő gyorsasággal robognak egy gépkocsin. A gépkocsin ez a felirat állt volna: «Amerika vezető szerepe alvilágon». Dulles taszigálja Eiserthowert és idegesen rászól: «Ne tekingess jobbra-balra, senki sem követ bennünket». Ez a gondolat talán kissé még időelőtti. De igen könnyű előre látni azt az időpontot, amikor elkövetkezik — lehetséges, hogy azzal, hogy a franciák megtagadják az európai hadseregről szóló szerződés, ratifikálását és ekkor az Egyesült Államok az egyik úton halad majd, szövetségesei pedig egy másikon. Európában nincs egyetlen olyan ember sem, aki ne értene egyet azzal, hogy az amerikaiak által vezetett nyugati koalíció rendkívül reménytelen állapotban van. Senki sem, még az amerikai kormány tekintélyes külföldi képviselői sem fogadják, hogy ennek főleg az a magyarázata, hogy az utóbbi hónapokban katasztrofálisan hanyatlott Amerika tekintélye, vagyis az Egyesült Államok képessége a vezetésre. Ez a körülmény arra indította Eisenhower legnagyobb sikerekkel rendelkező külföldi követeit, Winthrop Aldrich angliai és Douglas Dillon franciaországi nagykövetet, hogy egész sor figyelmeztető jelentést küldjenek Washingtonba. Aldrich és Dillon jelentései a többi között kitérnek arra a hatásra, amelyet a mccarthyizmus gyakorol külföldön az amerikaiak tekintélyére. Ezeket a jelentéseket olyan komolyan fogták fel Washingtonban, hogy — hitelt érdemlő közlésekből vélve — az amerikai politikát kidolgozó legfelső szerv, a nemzetbiztonsági tanács is jónak látta, hogy hivatalosan foglalkozzék azzal a kérdéssel, milyen hatással jár a mccarthyizmus az amerikai külpolitikára. Ez a kérdés kétségtelenül megérdemli, hogy Washingtonban komolyan megvizsgálják. Olyan esemény, mint az esztelen könyvégetés (arról van szó hogy az amerikai külügyminisztérium utasította az Egyesült Államok külföldi intézményeit, hogy égessék el a könyvtáraikban lévő haladó jellegű könyveket) nevetséges színben tünteti fel az Egyesült Államokat, ezt pedig egyetlen nagyhatalom sem engedheti meg magának». Alsop a továbbiakban a következőket írja: «Az amerikaiak európai politikája 1950-től kezdve állandóan azon a feltevésen alapul, hogy Európa két részre szakadása. . állandó tényező. Az európaiak számára ez jóformán megengedhetetlen. A németek számára ez azt jelenti, hogy Németország egyszers mindenkorra megosztott állapotban marad. A franciák és angolok számára ez azt jelenti, hogy háború esetén országuknak aligha sikerül ép bőrrel megúsznia a dolgok Alégis, a jelenlegi kormány még merevebben tartja magát ehhez a feltevéshez, mint elődje. Világosan elárulja ezt washington haragos válasza Churchill beszédére és Washington nyilvánvalóan beteges viszolygása attól, hogy komolyan megvitassák a Németország egyesítésére irányuló javaslatot. A McCarthyval kapcsolatban csapott hűhó csupán annak a mély szakadéknak az előcsarnoka, amely Amerika és Európa között feltárul. Ha továbbra is a hajthatatlanság szerepében lépünk fel, ez a szakadék a jelek szerint olyan méllyé válik, hogy külpolitikánk egész struktúrája fejünkre omlik. A Zahedi-kormány az Iráni Néppárt többezer tagját letartózta tí*Uoun,yi fsn rtiiQ yeiin Q1 A a th , r Teherán, augusztus 31. A londoni rádió ésaz «AFP» teheráni jelentése szerint Moszadikot az ostromállapotra vonatkozó törvény alapján rendkívüli katonai bíróság elé állítják. A Zahedi-kormány közölte, hogy haditörvényszék elé állítják Moszadik kormányának letartóztatott tagjait is. Szombaton este Teheránban letartóztatták Izmailit, a Moszadik-kormány miniszterelnökségi államtitkárát. Az «AFP» távirata szerint az afganisztáni határ közelében lévő Zabol iráni városban kihirdették az ostromállapotot. ★ Teherán, augusztus 31. (TASZSZ) Teheráni lapjelentés szerint «a néppárt tagjainak letartóztatása tovább folyik és közülük naponta 100 személyt szállítanak a bagersahi börtönbe». A lap szerint augusztus 29-ig a néppárt többezer tagját tartóztatták le.