Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)

1953-09-08 / 251. szám

KEDD, 1953. SZEPTEMBER 8 JULIUS FUCSIK Ma tíz esztendeje végezték ki Berlinben Hitler hóhérai Julius Fucsikot, azt a forra­dalmár írót, aki minden írását a munkás­­osztály közvetlen céljainak szolgálatába állí­totta és akinek írásai mégis évtizedekre, év­századokra szóló maradandó alkotások. Negyven és fél esztendőt élt. Ebből több mint húsz évet a kommunista ifjúmunkás­­mozgalomban és a kommunista pártban töl­tött mint író és újságíró, mint lapszerkesztő és szervező, mint pártmunkás és kultúrmun­­kás. Az íróasztal, amelynél ült, mindig moz­gott, ingott. Közeledő földrengés mozgatta, földrengés emelte a magasba, rántotta a mélységbe. Fucsik munkakedvét, munkabírá­sát, nyugalmát, bátorságát és derűlátását egy földrengés sem tudta megingatni. Az apja vasmunkás volt. Aktívan vett részt a cseh munkásmozgalomban és a munkás­­kultúrmozgalomban. Julius iskolásgyerek ko­rában kezdett írni — első írásai a munkás­gyerekek életéről szólnak. A Habsburg­­monarchiában nevelkedett, ahol azokban az években, amikor ő az írás-olvasást tanulta, a nemzeti függetlenségért folyó harc foglalkoz­tatta egész népét, minden cseh férfit és as­szonyt és (mint Fucsik írásaiból láthatjuk) minden gyereket is. Már első írásaiban egy­befonódott a nemzeti függetlenség akarásá­val az osztályh­arc hétköznapja: a munkásság mindennapos harca, gondja, bánata, öröme és reménysége. 1903 február 23-án született, tehát tizenötesztendős volt, mikor a Habs­burg-monarchia összeomlott és megalakult a cseh burzsoá Köztársaság A cseh nép céljai nem változtak, de megváltozott a hadszíntér. A cseh burzsoázia a Habsburg-uralom alól felszabadult cseh népet a nyugati imperia­listák, közvetlenül Franciaország és Anglia, közvetve Amerika zsoldjába akarta állítani.. Szemérmetlenül ajánlkozott a cseh vezető klikk a francia és az amerikai imperializmus­nak. A már akkor divatos dollárkölcsönért ágyú töltelékül ajánlotta fel Csehországot, a cseh népet. Nem a cseh burzsoázia vezetőin múlott, hogy Franciaország és Amerika más módon használta fel Csehországot, úgy, hogy a cseh nép szabadságát, életét, vérét előlegül adta Hitlernek, mikor vásárt kötött vele, mi­kor Hitler vállalta­, hogy «letapossa, megsem­misíti» a Szovjetuniót. A csehszlovák burzsoá köztársaságban a cseh nép függetlenségéért már nem a Habs­­burg-imperializmus, hanem a francia, angol és amerikai imperializmus ellen kellett küz­deni. A Ha­bsburg-imperializmus ellen a cseh burzsoázia a nyugati imperialistákkal szövet­kezett volt. A nyugati imperiali­kák ellen csak a Szovjetunióban találhatott támaszt. Ezt világosan látta a fiatal Fucsik, és ezért már egész fiatalon megállapította, helyesen és hibátlan pontossággal, hogy a haladó em­ber csak a Szovjetunió szocialista politikájára, békepolitikájára építheti népe jövendőjét, a maradi, a reakciós ember pedig a nyugati imperialisták terveire épít. A nyugati imperia­­listák háborús terveire, szovjetellenes ter­veire. Fucsik elsősorban újságírónak vallotta ma­gát. De riportjai, amelyeket a munkásosztály életéről írt, kiszélesítették, majd szétfeszí­tették a műfaj kereteit, e riportokat akart ír­ni, de tolla alatt novellák és elbeszélések szü­lettek. Kritikákat akart írni és tanulmányo­kat alkotott. Ha a­ múltba, a cseh nép har­cos, forradalmas múltjába nyúlt témáért, a múltról írva is a ma és a holnap feladatait határozta meg, a tudós szakszerűségével, a művész színeivel, a nép hitével és erejével. Egy-egy tanulmánya, amelyet a cseh haladó hagyományokról írt, régmúlt korokat eleve­nít meg, a husziták korát vagy a polgári forradalom hőseinek harcait. Az ábrázolt ko­rok íróiról szólva eléri az ábrázolt kor nagy gondolkodóinak mélységét és nagy művészei­nek erejét. De mindig azért varázsolja elénk a múltat, hogy azt fegyverré kovácsolja a jö­vőért folyó harcban. Fucsik írói eszközei végtelenül egysze­rűek. Tényeket állapít meg és leírja azokat a gondolatokat, amelyeket az egyszerű em­berből, a munkásból, a dolgozó parasztból, a proletársorsba került kispolgárból válta­ 11 ...h­ a közölt tegyek. Ő azt tartotta ma­gáról, hogy nyelve olyan egyszerű, mint amilyet a munkásolvasó követel meg, jog­gal, a munkássajtótól. De az ő egyszerűsége messze fölé emelkedett a jó sajtó egysze­rűségének, a klasszikusokéval vetekedett, olyan értelemben volt egyszerű, hogy az egyszerűsége, közérthetősége bátor, gyújtó, éltető eszméket közvetített. — életében száz­ezrekhez, halála után százmilliókhoz. Ha száz esztendő múlva, kétszáz esztendő múl­va valaki tudni akarja, hogy milyenek vol­tak azok a hősök, akik kivívták az emberi­ség szabadságát, milyenek voltak a XX. század kommunistái, a szocializmus, a kom­munizmus építői, annak Gorkij, Solohov, Fagyejev, Pavlenko, Erenburg könyvei mel­lett Fucsik naplóját kell elolvasnia,, amelyet a börtönben írt: «Üzenet az élőknek». Mikor Fucsik először járt a Szovjetunió­ban, első estéjét a Vörös-téren töltötte. So­káig állott Lenin mauzóleuma, előtt, amely fölött egy hatalmas vörös lobogó leng. A lo­bogót alulról láthatatlan vill­any l­ámpák fé­nye világítja meg — a lobogó nyele is lát­hatatlan marad. Mintha a hatalmas vörös zászló a l£Y égőben úszna. Fucsik sokáig nézte néma­, elgondolkodva ezt a csodálatos zászlót. — Itt van a világ közepe, a szíve és az agya — sóhajtotta. Aztán megismételte ezt a mondatot, de most már nem szomorúan, hanem büszkén: itt van a világ közepe Fucsik sosem felejtette el, hogy a Vörös­tér a világ közepe és az emberiség végcélja, az a nagy cél, amelyért Lenin élt és amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép harcolt ki, valósított meg. A Szovjetunió­ban tett első utazásáról egész riport- és ta­­nulmánysorozatot írt. Munkáinak alapgondo­lata­­,aki igazán szereti a népét, annak for­rón kell szeretnie a Szovjetuniót és a szov­jet népet. Fucsik harcos volt, a legjobbak közül. Gyerekkorában is harcos volt,­­meglett férfi­korában is tudott kisfiú lenni, boldog gye­rek, aki a csodálatos jövendőről álmodozott és aki rendíthetetlenül hitt a csodálatosan szép jövendőben, amelyet ő a nevén neve­zett: szocializmus, kommunizmus. Vidám tréfacsináló volt, kitűnő énekes, nagy­szerű táncos, fáradhatatlan mesélő, minden jó tréfára éjjel-nappal készen. Alapos tudá­sát sohasem fitogtatta, mindig egyszerűen beszélt, népe nyelvén­­­ élvezettel használta a népi bölcseség megállapításait, a népme­sék és népdalok fordulatait. Amikor ját­szott és tréfált, akkor is fel-felcsillant ha­talmas tudása, nagyszerű ítélőképessége. A cseh burzsoá köztársaság polgári írói és kritikusai nem értékelték Fucsik tollát. «Csak publicista» — ez volt róla a véle­mény. De az ő «csak publicisztikai» írásai messze túlélték azoknak a «nagy művészek­nek, örökértékű művek alkotóinak» műveit, sőt nevet ie, akik azt hitték, hogy joguk van felülről nézni a literátorra, aki nem az Aka­démia felé kacsintgat, hanem a népre néz. Fucsikot s­eme nagyon érintette a «halhatat­lanok» véleménye, viszont nagyon boldoggá tette a nép szeretete. Ha egy-egy írását a munkásolvasókörök és a­ munkásklubok mél­tónak találták arra, hogy felolvassák vagy éppen dramatizálják, akkor nagykőn boldog volt — Milyen nevetséges, milyen talmi az ilyen elismerés­­mellett minden babérkoszo­rú! — mondogatta­ őszinte hittel és meggyő­ződéssel. Fucsik az első csehszlovák köztársaság idején több ízben állott a köztársaság bíró­sága előtt, azért, mert hibáztatta, bírálta, os­torozta a csehszlovák burzsoázia belpolitiká­ját, amelynek alapja a kizsákmányolás «jo­ga» volt és ostorozta­ a csehszlovák burzsoá­zia külpolitikáját, amely a cseh és szlovák­­népek sorsát az angol, francia­ és az ameri­kai imperializmusnak rendelte alá. Mikor bebizonyosodott, hogy helyesen értékelte a nyugati imperialisták politikáját, mikor az angol és francia burzsoázia Hitlernek aján­dékozta a csehszlovák köztársaságot. Fucsik a legnehezebb feltételek között, a szó leg­szorosabb értelmében az akasztófa árnyéká­ban szervezte a cseh nép ellenállását, a cseh nép szabadságharcát. A Csehszlovák Kom­munista Párt illegálisan megjelenő lapját, a «Rudé Právo»-t szerkesztette. 1942 április 24-én letartóztatták. Tizenhat hónapon át kínozták. Árulásra akarták kény­szeríteni. Csontjait összetörték, de az aka­ratát, hitét, meggyőződését, derűlátását nem lehetett megtörni. Már nem tudott lábraál­lni, már csak suttogva beszélt, de minden halk szava, minden fáradt mozdulata tiltakozás volt a fasizmus, az imperializmus hódító há­borúja ellen. Minden suttogó szava messze­­hangzó kiáltás volt, betöltötte a fegyházat, erőt­ öntött, a fegyházba­n szenvedő hazafiak lelkébe és erőt sugárzott szét ezer börtön­­falon keresztül az egész csehszlovák földön. A Szovjet Hadsereg még Moszkvát védelmez­te, amikor ő üdvözölte «a Csehszlovákiát fel­szabadító, az Európát felszabadító dicsőséges Vörös Hadsereget». Börtönben írott könyve csak akkor jelent meg, amikor a Szovjet Hadsereg — úgy, ahogy Fucsik előre megmondotta — fel­szabadította Csehszlovákiát. A kínai néphad­sereg, a koreai néphadsereg, a vietnami par­tizánok legkedvesebb, legnépszerűbb könyve Fucsik utolsó írása, amit az akasztófa ár­nyékában írt. — Nincs annál derűlátóbb könyv! — mon­dotta néhány nap előtt a korea­i néphadse­reg Budapesten járt főezredese. — Aki azt elolvasta és megértette, az tud nevetni az imperialisták erőlködésén és az tud ne­vetni akkor is, amikor látja, hogy­ meg kell halnia az ügyért. Fucsik igazi ember volt, meg tudta vetni a szenvedést, a halált, ki tudta nevetni azokat, akik­ meg akarták őt törni. Gyűlölte őket és nevetett rajtuk. Kom­munista volt! . De nemcsak a szabadságért harcoló né­pek szívében él Fucsik, él minden földön. Például Amerikában is. Esztendő előtt egy texasi ügyész elfogató parancsot adott ki Fucsik ellen, aki könyvében «durván meg­sértette az amerikai életformát». Fucsik az imperializmus elleni szabadság­­harc egyik legnagyobb hőse, meghalt, de győ­zött. Hősi halálával és utolsó üzenetével örökké legyőzhetetlenné vált. A mi ügyünk­nek sok ilyen vértanúja van, sok örökéletű hőse! Ma már csak nekünk vannak hőseink. Ezt hirdeti Fucsik könyve és ezt bizonyítja Fucsik élete és hősi halála. Könyvében tiltakozott az ellen, hogy meg­sirassuk őt. Derűlátóan, a nép ügyének győ­zelmébe vetett rendíthetetlen hittel állott a hóhérok között. Nem gyászoljuk Fucsikot, hanem büszkék vagyunk rá. Dicsőségét azzal öregbítjük, hogy igyekszünk tanulni tőle: hi­tet, akaratot, áldozatkészséget. Illés Béla Julius Fucsik-emlékünnepségek Csehszlovákiában Prága, szeptember 7. (MTI) Csehszlovákia népe e napokban emlékezik meg Julius Fucsikról, a nemzeti hős halálá­nak tizedik évfordulója alkalmából. Szombaton Prágában ünnepélyes keretek között Julius Fucsikról nevezték el a hatal­mas sztromovkai kultúrparkot, amely a­ fő­város dolgozóinak egyik legkedveltebb pihe­nőhelye. A névadó ünnepségen megjelent Antonin Zápotocky köztársasági elnök, a Fucsik-ün­­nepség fővédnöke, Viliam Siroky miniszter­elnök, valamint Csehszlovákiai Kommunista Pártja központi bizottságának és a Csehszlo­vák Köztársaság kormányának több más tagja. Plzenben, Julius Fucsik szülővárosában is szombaton kezdődtek meg a Fucsik-emlékün­­nepségek. Megnyitották a Julius Fucsik-em­­lékkiállítást, a plzeni mozik a most elkészült Fucsik-dokumentumfilmet mutatták be. A plzeni színház ünnepélyes keretek között mu­tatta be Burjakovszkij szovjet­tró Fucsik életéről írt színművét. A csehszlovák légierők díszszemléje Prága, szeptember 7. (MTI) A Prága melletti ruzsnyi repülőtéren szep­tember 6-án megtartották a Csehszlovák légi­erők hagyományos díszszemléjét. A dísztribünön helyet foglaltak: Antonin Zápotocký köztársasági elnök, Viliam Siroky miniszterelnök, a kormány több tagja és Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának tagjai. A díszszemlén a­ katonai és sportrepülők mutatták be tudásukat. Újabb földrengés Görögországban Athén, szeptember 7. (TASZSZ) Sajtójelentések szerint szeptember 6 án 16 óra 20 perckor Athénben erős földlökéseket észleltek. A földrengés középpontja a Ko­­rinthus közelében lévő Isthmia helységnél volt. Ebben a fa­luban húsz ház rombadőlt, a többi épület pedig megrongálódott. Hét lakos A «Bolgár Távirati Iroda» a «Hellas Press» hírügynökség jelentése alapján közli, hogy egész Görögországban újabb kampány kezdődött az adók erőszakos behajtására, megsebesült. A földrengést Korinthusban, Lutrakiban, Amfisszában és Görögország más városaiban is észlelték. A földrengések következtében repedések ke­letkeztek a Korinthusi-csatorna szikláin. Erős földlökések történtek Kefallinia szigetén is, ahol egész éjszaka omladoztak a romos épü­letek. Kalamata térségében az adószedők rendőri kísérettel járják a falvakat és letartóztatják az adóhátralékos parasztokat. A­ parasztok sok helyen tömegesen megszöknek falujukból, amint értesülnek az adószedők érkezéséről. A görög parasztság súlyos helyzete SZABAD NÉP Többszázezer francia dolgozó vett részt a „l’Humanité“ hagyományos évi ünnepélyén Párizs, szeptember 7. (MTI) A «l’Humanité», a Francia Kommunista Párt központi lapja, vasárnap tartotta meg hagyományos évi ünnepélyét. Ebből az al­kalomból többszázezer francia férfi és nő gyülekezett az ünnepély színhelyén, a vin­­cennes-i erdőben. A hatalmas tömeg nagy éljenzéssel és tapssal fogadta a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának és központi bizottságának tagjait,­­ élükön Maurice Thorezt, továbbá a «l’Humanité» dolgozóit, akik Marcel Cachin főszerkesztő vezetésével jelentek meg. Részt vett az ün­nepélyen Jacques Ductos, Francois Billoux, Rapmard Guyot, Etienne Fajon, Léon Mau­­vais, W­aldeck­ Rochet, Laurent Casanova, Victor Michaut, Auguste Lecoeur, Jeannette Vermeersch, továbbá a CGT vezetősége, élén Alain Le Léap főtitkárral és Gaston Mon­­mousseau titkárral. Résztvettek ez ünnepé­lyen a fresnes-i és a meluni börtönökből ha­zatért hazafiak, köz­tük Henri Martin. Az ünnepségen Etienne Fajon mondott be­szédet. — Az elmúlt két esztendőben tartott ün­nepségünk fényét — mondotta — elhomá­lyosította Maurice Thorez fájdalmas távol­léte. Betegségéből felépült és most ismét itt van közöttünk. Visszatért pártunk élére. Va­lamennyiünk nevében a legmelegebben üd­vözlöm őt, legszeretettebb barátunkat, ki­próbált vezetőnket. — A legutóbbi hetekben lényegesen meg­erősödött a francia dolgozók egysége, amely legjobb fegyverük. Ez a nagy siker az önök műve, francia dolgozóké, férfiaké és nőké, az elvtársak megszámlálhatatlan tömegéé, akik részt vettek a népellenes kormányrende­letek visszavonásáért és a bérek emeléséért vívott harcban, a legnagyobb arányú sztrájk­mozgalomban, amelyhez hasonló Franciaor­szág történelmében sok-sok esztendő óta nem fordult elő. A sztrájkharc hosszú volt és kemény. Áldozatokkal és nélkülözésekkel járt, mert a szakadár szakszervezeti veze­tők a döntő pillanatban hátbadöfték a fran­cia munkásosztály mozgalmát. ,A sztrájk egyelőre még nem érte el minden célkitű­zését, azonban a francia dolgozók ma erő­sebbnek érzik magukat, mint egy hónappal ezelőtt, mert akcióegységbe tömörültek. — A munkásosztály egységének — foly­tatta Fajon — nem ez volt az egyetlen sikere A siker tényezői közé sorolható, hogy szaba­don kellett bocsátani Freszres-ből és Melun­­ból a mi elvtársainkat. Ezekből a sikerek­ből azonban nem szabad azt a következte­tést levonni, hogy a dolgozók ellen alkal­mazott megtorlásoknak már végeszakadt. A kormányt még­ kényszeríteni kell rá, hogy vonja vissza elfogatóparancsait, amelyeket Benoit Frachon és a szakszervezeti mozga­lom más harcosai, továbbá pártunk és az ifjúsági mozgalom tagjai ellen adott ki. Ki kell ragadni a kormány kezéből azokat­ a foglyokat, akiket még börtöneiben tart: a hős Jeanne Berge-t, a sok francia ellenállót, akiket börtönbe és kényszermunkára küldtek egyedül azért, mert szembeszálltak a hitle­ristákkal és a velük együttműködőkkel. Foly­tatni kell a harcot, hogy a sztrájkolók ellen alkalmazott megtorló intézkedéseket abba­hagyják. — A «l'Humanité» — mondotta Etienne Fajon beszéde végén — a mi harci zászlónk, a «l’Humanité» a béke és a demokrácia ügyének­ védelmezője, a «l'Humanité» meg­mutatja mindenkinek­ a jövő útját, a szo­cializmus és a kommunizmus útját. Meggro­ntibb f­ran­cia dolgossá lép ki a statikaillír szakszer rosci­­ szt­vetségükből Párizs, szeptember 7. (MTI) Az elmúlt hét folyamán kereken 3000 vas­es fémipari munkás lépett ki a CFTC és «Force Ouvriere» szakadár szakszervezeti szövetségek soraiból és jelentette be, hogy csatlakozik a CGT-hez, tiltakozásul a kor­mánynak a demokratikus szabadságjogok ellen irányuló összeesküvése ellen. Lyonban 300, Nord megyében 700, Loire megyében 200, Rouenban 526, Calais-ban 150, a maine­­et-loire megyei Angersben pedig 110 dolgozó csatlakozott a CGT-hez. A gironde megyei «független» szakszerve­zethez tartozó postások határozati javaslatot fogadtak el, amelyben megbélyegzik a «Force Ouvriere» vezetőinek munkásegység-ellenes áruló magatartását az augusztusi sztrájkharc folyamán. ★ Jelentések szerint a «Force Ouvriere» or­szágos bizottságának szombaton és vasárnap zárt ajtók mögött lefolyt tanácskozása igen viharosan alakult. A szakadár szakszervezeti szövetség megyei tagozatának titkárai ugyan­is — akik közvetlenebb kapcsolatban vannak a munkás tömegekkel, mint az országos ve­zetők — beszámoltak tapasztalataikról és a munkások áruló vezetőikkel szembeni felhá­borodásáról. Különös súllyal bírálták a de­mokrácia teljes hiányát a «Force Ouvriere» vezetésében és szervezeteiben. Botbereau, a «Force Ouvriere» főtitkára ezekre a bírálatokra válaszolva, az ülésen résztvett egyik megyei titkár szerint, kényte­len volt kijelenteni: «Sajnos nem volt elég bátorságunk!» Ezt követően a «Force Ouvriere» vezetői felszólalásaikban úgy próbálták tisztára mosni «becsületüket», hogy támadták és­ rágalmaz­ták a CGT vezetőit és aktivistáit és a Francia Kommunista Pártot. Kénytelenek voltak azon­ban beismerni, hogy az augusztusi sztrájk­­mozgalmat olyan okok szülték, amelyek a Franciaországban 1947 óta egymást váltó kormányok egész politikájában rejlenek. Luigi Longo elvtárs a trieszti kérdésről Róma, szeptember 7. (MTI) Luigi Longo, az Olasz Kommunista­ Párt főtit­kárt helyettese vasárnap Bolognában, az 1943 szeptember 8-i események — az olasz ellenállási mozgalom megindulása — tizedik évfordulója alkalmából beszédet mondott, amelyben foglalkozott a trieszti kérdéssel is. Luigi Longo erről a következőket mondotta: — Csak az olasz békeszerződés tiszteletben­­tartásával, az összes idegen csapatok kivoná­sával Trieszt területéről és szabad, demokra­tikus önkormányzat megteremtésével lehet biztosítani az isztriaiak érdekeinek védelmét, Európa békéjét és Olaszország biztonságát. Az olasz kormánynak fel kell szólítania az olasz békeszerződést aláíró hatalmakat, hogy tartsák tiszteletben , az általuk aláírt béke­­szerződést. A jugoszláv klikk ezáltal elszige­telődnék és lehetővé vá­lék, hogy az olaszok és a triesztiek megvédjék saját nemzeti érde­keiket. Az adott helyzetben Olaszország szá­mára más megoldás nem lehetséges. Úgy lát­szik azonban, hogy a Pella-kormány még mindig nem értette meg a politikai irányvo­nal megváltoztatásának szükségességét, azt, hogy Olaszországot ki kell szabadítani az imperialisták igája a­ól. Nem látta be, hogy harcias hangoskodással nem lehet kijavítani De Gasperi politikájának hibáit. Az olasz kor­mány nem akar élni a békeszerződés nyújtot­ta lehetőséggel, mert ez a békés megoldás­hoz vezetne, és az olasz kormánynak igénybe kellene vennie a Szovjetunió segítségét­­ is. Ahelyett, hogy az olasz kormány erre az útra lépne, a kereszténydemokrata kormányférfiak jobbnak látják továbbra is atlanti uraik pa­rancsait lesni, pedig ezek az urak Olaszor­szág jelenlegi katasztrofális helyzetének oko­zói— mondotta Luigi Longo. Pietro Nenni interpellációja a trieszti kérdésről Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára interpellációva­l fordult Pella miniszterelnökhöz arra vonatkozólag, hogy­­milyen politikát szándékozik a kormány folytatni a Trieszt Szabad Területen elmér­gesedett helyzettel kapcsolatban­. Olasz lapok a velencei nemzetközi filmfesztivál eredményeiről Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Az összes lapok bírálják a velencei nem­zetközi filmfesztivál zsűrijének határozatát, amely nem adta ki a nagydíjat a fesztiválon bemutatott játékfilmekért. A «l’Unita» című lap írja, hogy «a zsűri kulisszái mögött és a­ zsűri tagjai között po­litikai nyomás érződött, amely távolról sem pártatlan és világos ítélethozatalra irányult». A lap megjegyzi, hogy az amerikai filmek alacsony művészi színvonala késztette arra a zsűrit, hogy megragadja a­ hollywoodi gyárt­mányok első díjjal történő kitüntetését. Azon­ban ,mivel a bizottság Hollywoodot mellőzte, nem merte az első díjat valami má­s filmnek, különösen szovjet filmnek ítélni, mint aho­gyan ezt joggal várták ... Kezdettől fogva látni lehetett, hogy az ilyen összetételű zsűri nem díjaz majd szovjet filmeket. A «Szadko» című film érdemeinek elismerése azonban je­lentős ismertető jele annak, hogy a z­sűri va­lamiképpen igyekezett megmenteni méltósá­gát annál is inkább, mert ez a film egyike, sőt lehet mondani az egyetlen olyan filmje a fesztiválnak, amely dicsérő visszhangot vál­tott ki mind az olasz, mind a nemzetközi saj­tó részéről. Mit jelent az a hallgatás, amellyel Pu­­dovkin munkáját körülvették? Ha valóban lé­pést akartak tenni a kölcsönös megértés meg­teremtése terén, lehetett volna-e jobb alkalmat találni, mint a filmtörténet egyik legnagyobb rendezője legutolsó filmjét díjazni, hogy méltó emléket állítsanak Pudovkinnak; azt a fil­met díjazni, amelyről lehetne vitázni, de senki sem vonhatja kétségbe őszinteségét, erkölcsi kiválóságait és hatalmas szociális­humánus jelentőségét? A zsűri határozata világosan megmutatta a fesztivál kulissza mögötti oldalát és azt a politikát, amelyet ott űznek». Az «Avanti» megjegyzi, hogy a­ közönség fütyüléssel és tiltakozó kiáltásokkal fogadta a zsűri döntését. A lap bírálja azt a tényt, hogy középszerű amerikai és más­­országok­­beli filmeket is díjaztak. A lap azt írja, hogy «a zsűri döntése nem titkolhat­ja el Hollywood szabványosított termékeinek siral­mas csődjét és a nemzeti és népi filmmű­vészet fellendülését» A «Paese» című lap írja, hogy «a díjak odaítélése rendkívül önkényes kritériumok alapján történt, anélkül, hogy figyelembe vették volna a bemutatott filmek művészi és erkölcsi értékeit». Az «Il Paese Sera» kije­lenti, hogy a zsűri olyan filmeknek ítélt dí­jakat, amelyeket nem is lett volna szabad bemutatni a fesztiválon és ugyanakkor egy­általán nem emelte ki a legméltóbb filme­ket, mint például: «Visszatért boldogság» és «Régi cseh legendák» című filmet. A burzsoá sajtó is­ rámutat a fesztiválon bemutatott sok film alacsony színvonalára. A «Stampa» című lap írja, hogy a fesztivál­nak egészen «középszerű jellege» volt, amit még jobban elmélyített «sok, egészen érték­telen film bemutatása... Az egyetlen mo­mentum, amely őszinte érdeklődést keltett, a szovjet filmek részvétele volt». Újabb tömeges munkáselbocsátások Ausztriában Bécs, szeptember 7. (ADN) Számos osztrák üzemben tovább folytatják a munkások elbocsátását. A Steyr-művekben 274 munkást bocsátottak el. Nemrégen 70 munkás vesztette el kenyerét. Az igazgató­ság bejelentette, hogy további 350 dolgozó­nak mond fel. Mint az «AFP» jelenti az iráni parlament épületében hétfőn a nemzeti front röplapjait terjesztették, amelyek élesen támadják a saht és a Zahedi-kormányt. A röplapok Zahedi kormányát törvénytelennek minősítik. A röplapok szerint «a sah és Zahedi az an­A kapfenbergi Böhler-művekben néhány héttel ezelőtt 300 munkást bocsátottak el. 1000 munkás kénytelen csökkentett munka­héttel dolgozni. Most, újabb 201 munkást akarnak elbocsátani. Ebergassingban a Haas-féle szőnyeg- és bútorszövetgyárban 120 munkásnak mondtak fel. Dél-amerikai imperialisták ügynökei. Tör­­vényel­lenes a sah rendelete Zahedi kineve­zéséről és továbbra is Aloszadik a törvényes miniszterelnök». Az «AFP» jelentéséből kitűnik, hogy a haladó személyek letartóztatása folytatódik. (MTI) Sahellenes röplapot Iránban Az ENSZ ellenségei — a nemzetközi problémák békés rendezésének ellenségei Moszkva, szeptember 7. (TASZSZ) Az «Izvesztyija» szeptember 6-i számában «Megfigyelő» aláírással cikket közöl «Az ENSZ ellenségei — a nemzetközi problémák békés rendezésének ellenségei» címmel. A cikk a többi között ezeket mondja: Dulles amerikai külügyminiszter augusz­tus 26-án az Amerikai ügyvéd szövetség bostoni értekezletén mondott beszédében sík­­raszállt az ENSZ-alapokmány felülvizsgá­lása mellett. Dulles szeptember 3-i­ sajtó­­értekezletén megismételte ezt a nyilatkoza­tát. Felmerül a kérdés, miért indítanak az Egyesült Államok uralkodó körei most újabb kampányt az ENSZ alapokmányának felül­vizsgálásáért? Világszerte százmilliók­ — felbuzdulva a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó harcban aratott első sikereiktől — szállnak síkra most az összes nemzetközi problémák békés rendezése mellett. Mindenki számára világos, hogy ezzel kapcsolatban a­ nagy­hatalmak különös szerepet tölthetnek be és különös szerepet is kell betöltendők. A nagy­hatalmak kötelessége tettekkel válaszolni­ ,a népeknek arr­­ a várakozására és reményére, hogy a legközelebbi jövő a nemzetközi fe­szültség további enyhülését hozza magával. Ezzel kapcsolatban a széleskörű közvé­leménynek feltétlenül érdekeltnek kell len­nie abban, hogy milyen helyzet alakul ki most az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét a nagy és kis államoknak az egyetemes béke és nemzetközi biztonság fenntartása é­s meg­szilárdítása érdekében való egyesüléseként hozták létre. Az ENSZ legfontosabb elveinek egyike, összes tagállamainak egyenjogúsá­ga. Ezzel egyidejűleg az ENSZ alapokmá­nya a nemzetközi béke és biztonság fenntar­tásáért a fő felelősséget a nagyhatalmakra hárítja. Az alapokmány tudvalevőleg előír­ja a biztonsági tanács öt­ állandó tagja — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — kötelezői egyhan­gúságának elvét. Ez az egyhangúság, elv a «vétójog» né­ven ismeretes, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének létalapja. És ha az Egyesült Nemzetek Szervezete most nem teljesíti a reá hárított feladatokat, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete tény­legesen mélységes válság állapotában van, úgy ennek oka éppen abban rejlik, hogy megsértik alapokmányának alapvető elveit, amelyeknek legfontosabbika éppen az öt nagyhatalom egyhangúságának elve. Az ENSZ-alapokmány elvei ellen irányuló támadások élén álló amerikai uralkodó kö­rök az általuk létesített északatlanti tömb emelőkartsi egyikének szerepét kényszerítik az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Ez a tömb jelenti a fő veszélyt az egyetemes béke szempontjából. Ezeknek a köröknek ép­pen azért nem felel meg a «vétó», mert az Egyesült Nemzetek Szervezetét külpolitiká­juk, az «erőpolitika» segédszervének tekintik. Elegendő megemlíteni, hogyan élt vissza az amerikai kormány az ENSZ nevével és zászlajával koreai agresszióiénak leplezése érdekében. Az amerikai kormány még most, koreai kalandjának szégyenteljes kudarca után sem hagyja abba diktátor­ viselkedését. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagy­ni azt, hogy ez évre jobban a múltba merülnek azok az idők, amikor az Egyesült Államok ural­kodó körei, abban az igyekezetükben, hogy szájuk ízének megfelelő határozato­kat harcoljanak ki az Egyesült Nemzetek Szervezetében, olyan engedelmes többségi gépezettel rendelkeztek, amelynek üzem­behelyezése az amerikai küldöttségnek semmibe sem került. Az az erélyes harc, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok küldöttségei az amerikai diktátum ellep, a nemzetközi együttműködésért, az ENSZ-alapokmány el­veiért vívnak, egyre jobban megnehezíti a béke ellenségeinek ármánykodásait. Mind erőteljesebben hangzik az Egyesült Nemzetek Szervezetében a gyarmatok és függő orszá­gok képviselőinek szava, amely országoknak az alapokmány az összes többi állammal egyenlő jogot biztosít és amely országok egy­re gyakrabban tagadják meg az imperialisták politikájának támogatását. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a dolgok állását ugyancsak feltétlenül befolyásolják az észak­atlanti tömbhöz tartozó országok ellentétei és belső harcai.­­ A hidegháború stratégái, a nemzetközi fe­szültség enyhülésének ellenségei azonban nem hazudtolják meg önmagukat. Természe­tesen ők is kénytelenek számolni a közvé­lemény hangulatával és ezért ünnepélyes al­kalmakkor bejelentik, hogy állítólag szá­mukra sem idegenek a nemzetközi együttmű­ködés általánosan elismert elvei. Eisenhower elnök például április 16-i ismert beszédében készségét fejezte ki az iránt, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetét olyan intézmény­­nyé változtassák, amely valóban meg tudná őrizni a békét és az összes népek biztonsá­gát. A gyakorlatban azonban az Egyesült Államok uralkodó körei minden tőlük telhe­tőt elkövetnek annak érdekében, hogy meg­akadályozzák az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének visszatérését a béke és a nemzetközi együttműködés szolgáltának útjára. Washingtonban azt tartják, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete csak­­abban­ az esetben jó szervezet, ha megszegi saját alap­okmányát, lábbal tiporja elveit és engedelmes eszköze az amerikai agresszív politikának. Az Egyesült Államok uralkodó körei igyekez­nek megszilárdítani az ENSZ ilyen helyzetét és nem rettennek vissza még az ENSZ alap­jainak,­ szétrombolásától sem, amelyek nél­kül az Egyesült Nemzetek Szervezete nem állhat fenn. Éppen ezt a célt követi az a­z új kam­pány, amelyet az Egyesült Államok külügy­minisztériuma az ENSZ-alapokmány felü­­l­vizsgálása érdekében indított. Ez a kam­pány nem tekinthető egyébnek, mint újabb összeesküvésnek az Egyesült Nemzetek Szer­vezete ellen, a béke ügye ellen. A cikk a továbbiakban foglalkozik- e kam­­pán­y előkészületeivel, majd felteszi a kér­dést: Mivel indokolja Dulles úr az alapokmány felülvizsgálására vonatkozó követelését és az Egyesült Nemzetek Szervezete miért nem felel meg mostani formájában — mint ő mondja — az amerikai várakozásoknak? Kiderül: a dolog lényege abban rejlik, hogy az ENSZ alapokmánya különböző szociális és gazdasági rendszeri­ államok részvételét írja elő az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, hogy az öt nagyhatalomnak a bizton­sági tanácsban való egyhangúsági elve út­ját állja a katonai-politikai tömböknek, amely tömbök rendszerét Dulles nyíltan az amerikai politika alapjának nevezte. Dulles, miután felsorolta, mindezeket a tömböket — az északatlanti tömbtől az amerikai—Li- Szín Man-féle tömbig — egyenesen szembe­­helyezte azokat a nagyhatalmak közötti egyetértés elvével, amit az ENSZ alapokmá­nyai előír. Dulles kijelentette a többi között, hogy, az a körülmény, amely szerint az ENSZ «nem felel meg­ az amerikai célok­nak, azzal magyarázható, hogy az ENSZ «effektív működése a Szovjetunióval való együttműködéstől függ». Ez az, ami nincs ínyére a béke ellenségeinek! Az ENSZ alapokmányának — mint kide­rül — van még egy «hiányossága». Ez Dul­les szerint abban rejlik, hogy az említett alapokmány «az atomelőtti korszakra vo­natkozik». Dulles — legnagyobb sajnálatára — most meg van fosztva annak lehetőségé­től, hogy az Egyesült Államok atommonopó­liumára hivatkozzék, mert ilyen atommono­pólium éppúgy nem létezik, mint ahogy nem létezik amerikai monopólium a hidro­­génbombai gyártása terén sem. Ezért jám­bor pózba vágja magát és kijelenti, hogyha ő «mint egyike azoknak, akik« San Fran­ciscóban voltak», tudott volna az atomerő titkának feltárásáról, «akkor az alapok­mánynak a leszerelésre és a fegyverzet sza­bál­yozására vonatkozó tételei jelentősen erősebbek és reálisabbak lennének». Ki az azonban, aki számára nem világos, hogy Dulles ott keresi a hibát, ahol nincs? Nem az ENSZ alapokmánya akadá­lyozza hatásos intézkedések hozatalát a fegyverzet csökkentésére és az atom­fegyver, valamint más tömegpusztító fegyverek eltiltására, hanem az ameri­kai ellenállás a Szovjetunió által több­ízben javasolt ilyen intézkedésekkel szemben. És Dulles hiába számít arra, hogy a köz­véleménybe oltsa azt a nyugtalanságot, amely őt és az általa­ képviselt amerikai agresszív köröket eltölti amiatt, hogy az Egyesült Államok elvesztették atommono­­póliumukat. A békeszerető népek nem nyug­talankodnak amiatt, sőt, ellenkezőleg, meg­elégedéssel vették tudomásul, hogy nemcsak az amerikai agresszorok rendelkeznek atom- és hidrogénbombával, hanem a békeszerelő Szovjetunió is, amely senkit sem fenyeget és senki ellen sem készít támadást. Az «Izvesztyija» ezután idézi a szovjet kormánynak a hidrogénbomba kipróbálásá­ról szóló nyilatkozatát, majd így folytatja­ .Vajjon az ENSZ alapokmánya akadályozza az Egyesült Államok kormányát abban, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen és azt tettekkel valóra váltsa? Természetesen nem! Az ENSZ alapokmányának felülvizsgá­lására újabb kampányt indító amerikai külügyminisztérium és maga Dulles is­mételten leleplezte önmagát, mint a béke és a nemzetközi együttműködés ellensé­gét, mint az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének ellenségét. Ez a kampány különösen káros és megen­gedhetetlen a jelen körülmények között, amikor minden kormánynak — ha komoly gondoskodás tölti el népének sorsa iránt — kötelessége intézkedéseket tenni annak ér­dekében, hogy elősegítse a nagyhatalmak kö­zötti vitás kérdések békés rendezését, nem pedig ezzel ellentétes irányú tevékenységet kifej­teni, amint azt Dulles­ és az általa kép­viselt amerikai kormány teszi. A fasiszta agresszorokat szétzúzó szabad­ságszerető népek olyan szervezetként hozták létre az Egyesült­­Nemzetek Szervezetét, amely a béke és a nemzetközi biztonság biztosítására hivatott. Az ENSZ alapokmá­nya a népek nagy vívmányát jelenti. A né­pek eltökélt szándéka, hogy kitartanak mel­lette, és hogy a béke ellenségeivel szemben megvédik az alapokmány magasztos elveit. A népek követelik, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete térjen vissza az ENSZ alap­okmánya által meghatározott útra.­­Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyenes kötelessége — mutat rá­­ G. M. Azalenkov elvtárs, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ötö­dik ülésszakán mondott beszédében — hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezé­sét és kizárja azt a lehetőséget, hogy az ENSZ bármelyik tagja agressziót kövessen el más államok ellen­. A Szovjetunió a nemzetközi együttműködés elvei mellett szállt síkra és száll síkra. Ezek az elvek kifejezésre jutottak az ENSZ alap­okmányában, az öt nagyhatalom egyhangúsá­gának elvében. A béke és a nemzetközi együttműködés el­­lenségei által kifejtett mesterkedéseknek, az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen irányuló összeesküvésüknek világszerte minden or* sz% — a nagy és kis országok — ellenál­lásába kell ütközniük, mindazok ellenállásá­ba, akik érdekeltek a nemzetközi feszültség enyhülésében, a béke és a nemzetközi bizton­ság megszilárdulásában — írja befejezésül az «Izvesztyija». ­ „The New York Post“ a politikai értekezlettel kapcsolatos amerikai álláspontról New York, szeptember 7. (TASZSZ) A «The New York Post» tudósítója az Egyesült Államoknak a koreai kérdéssel fog­lalkozó küszöbönálló politikai értekezlettel kapcsolatos álláspontjáról ezeket írja: «Egyes szövetségeseinknek az a benyomá­sa keletkezett,­­hogy az Egyesült Államok nem siet megvitatni a Korea egyesítésének kérdésével kapcsolatos elgondolását, mert a szóbanforgó értekezleten egyedül szeretne tevékenykedni, mint a közgyűlés nemrég vé­get ért ülésszakán is történt... Megbízható diplomáciai körök szerint az Egyesült Álla­mok nemcsak hogy ki akarta zárni Indiát a politikai értekezlet részvevői közül, hane olyan formulát is javasolt, amely megfoj­taná a koreai háborúban résztvett Anglia Franciaországot és más országokat reál szavazati jogától az elkövetkező politikai é­tekezleten. Mint rámutatnak, az Egyesü Államok első javaslatát úgy lehet összefog­lalni, hogy a politikai értekezlet Panmu­­dzson megismétlése legyen, azzal, az egyi­düli különbséggel, hogy az ENSZ-parancs­nokság képviselőiként nem tábornokok, ha­nem diplomaták vesznek részt az értekezl­ten­. Megnyílt az angol szakszervezetek évi kongresszusa Douglas, szeptember 7. (TASZSZ) Douglas városában (Man-sziget) szeptem­ber 7-én megnyitották az angol szakszerve­zetek 85. rendes évi kongresszusát. A kongresszus munkájában az ország 183 szakszervezetének képviseletében 95­1 küldött vesz részt. Ezek a szakszervezetek 8.088.450 tagot tartanak nyilván, 68.371-gyel többet, mint tavaly. ­ Lemondott az afgán kormány Kabul, szeptember 7. (TASZSZ) Az «Iszlah» című afgán lap szeptember 7-én jelentette, hogy Sah Mahmud Gazi kán miniszterelnök betegsége miatt benyújtotta a királynak lemondását. A király «Sah Mah­mud Gazi egészségének megőrzése céljából» elfogadta a lemondást és unokafivérét, Mu­­hammed Davud Kán altábornagyot bízta meg az új kormány megalakításával. Az új kormány megalakításáig a miniszterelnöki teendőket Ali Muhammed Kán miniszterel­nökhelyettes látja el.

Next