Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)
1953-09-08 / 251. szám
KEDD, 1953. SZEPTEMBER 8 JULIUS FUCSIK Ma tíz esztendeje végezték ki Berlinben Hitler hóhérai Julius Fucsikot, azt a forradalmár írót, aki minden írását a munkásosztály közvetlen céljainak szolgálatába állította és akinek írásai mégis évtizedekre, évszázadokra szóló maradandó alkotások. Negyven és fél esztendőt élt. Ebből több mint húsz évet a kommunista ifjúmunkásmozgalomban és a kommunista pártban töltött mint író és újságíró, mint lapszerkesztő és szervező, mint pártmunkás és kultúrmunkás. Az íróasztal, amelynél ült, mindig mozgott, ingott. Közeledő földrengés mozgatta, földrengés emelte a magasba, rántotta a mélységbe. Fucsik munkakedvét, munkabírását, nyugalmát, bátorságát és derűlátását egy földrengés sem tudta megingatni. Az apja vasmunkás volt. Aktívan vett részt a cseh munkásmozgalomban és a munkáskultúrmozgalomban. Julius iskolásgyerek korában kezdett írni — első írásai a munkásgyerekek életéről szólnak. A Habsburgmonarchiában nevelkedett, ahol azokban az években, amikor ő az írás-olvasást tanulta, a nemzeti függetlenségért folyó harc foglalkoztatta egész népét, minden cseh férfit és asszonyt és (mint Fucsik írásaiból láthatjuk) minden gyereket is. Már első írásaiban egybefonódott a nemzeti függetlenség akarásával az osztályharc hétköznapja: a munkásság mindennapos harca, gondja, bánata, öröme és reménysége. 1903 február 23-án született, tehát tizenötesztendős volt, mikor a Habsburg-monarchia összeomlott és megalakult a cseh burzsoá Köztársaság A cseh nép céljai nem változtak, de megváltozott a hadszíntér. A cseh burzsoázia a Habsburg-uralom alól felszabadult cseh népet a nyugati imperialisták, közvetlenül Franciaország és Anglia, közvetve Amerika zsoldjába akarta állítani.. Szemérmetlenül ajánlkozott a cseh vezető klikk a francia és az amerikai imperializmusnak. A már akkor divatos dollárkölcsönért ágyú töltelékül ajánlotta fel Csehországot, a cseh népet. Nem a cseh burzsoázia vezetőin múlott, hogy Franciaország és Amerika más módon használta fel Csehországot, úgy, hogy a cseh nép szabadságát, életét, vérét előlegül adta Hitlernek, mikor vásárt kötött vele, mikor Hitler vállalta, hogy «letapossa, megsemmisíti» a Szovjetuniót. A csehszlovák burzsoá köztársaságban a cseh nép függetlenségéért már nem a Habsburg-imperializmus, hanem a francia, angol és amerikai imperializmus ellen kellett küzdeni. A Habsburg-imperializmus ellen a cseh burzsoázia a nyugati imperialistákkal szövetkezett volt. A nyugati imperialikák ellen csak a Szovjetunióban találhatott támaszt. Ezt világosan látta a fiatal Fucsik, és ezért már egész fiatalon megállapította, helyesen és hibátlan pontossággal, hogy a haladó ember csak a Szovjetunió szocialista politikájára, békepolitikájára építheti népe jövendőjét, a maradi, a reakciós ember pedig a nyugati imperialisták terveire épít. A nyugati imperialisták háborús terveire, szovjetellenes terveire. Fucsik elsősorban újságírónak vallotta magát. De riportjai, amelyeket a munkásosztály életéről írt, kiszélesítették, majd szétfeszítették a műfaj kereteit, e riportokat akart írni, de tolla alatt novellák és elbeszélések születtek. Kritikákat akart írni és tanulmányokat alkotott. Ha a múltba, a cseh nép harcos, forradalmas múltjába nyúlt témáért, a múltról írva is a ma és a holnap feladatait határozta meg, a tudós szakszerűségével, a művész színeivel, a nép hitével és erejével. Egy-egy tanulmánya, amelyet a cseh haladó hagyományokról írt, régmúlt korokat elevenít meg, a husziták korát vagy a polgári forradalom hőseinek harcait. Az ábrázolt korok íróiról szólva eléri az ábrázolt kor nagy gondolkodóinak mélységét és nagy művészeinek erejét. De mindig azért varázsolja elénk a múltat, hogy azt fegyverré kovácsolja a jövőért folyó harcban. Fucsik írói eszközei végtelenül egyszerűek. Tényeket állapít meg és leírja azokat a gondolatokat, amelyeket az egyszerű emberből, a munkásból, a dolgozó parasztból, a proletársorsba került kispolgárból válta 11 ...h a közölt tegyek. Ő azt tartotta magáról, hogy nyelve olyan egyszerű, mint amilyet a munkásolvasó követel meg, joggal, a munkássajtótól. De az ő egyszerűsége messze fölé emelkedett a jó sajtó egyszerűségének, a klasszikusokéval vetekedett, olyan értelemben volt egyszerű, hogy az egyszerűsége, közérthetősége bátor, gyújtó, éltető eszméket közvetített. — életében százezrekhez, halála után százmilliókhoz. Ha száz esztendő múlva, kétszáz esztendő múlva valaki tudni akarja, hogy milyenek voltak azok a hősök, akik kivívták az emberiség szabadságát, milyenek voltak a XX. század kommunistái, a szocializmus, a kommunizmus építői, annak Gorkij, Solohov, Fagyejev, Pavlenko, Erenburg könyvei mellett Fucsik naplóját kell elolvasnia,, amelyet a börtönben írt: «Üzenet az élőknek». Mikor Fucsik először járt a Szovjetunióban, első estéjét a Vörös-téren töltötte. Sokáig állott Lenin mauzóleuma, előtt, amely fölött egy hatalmas vörös lobogó leng. A lobogót alulról láthatatlan villany lámpák fénye világítja meg — a lobogó nyele is láthatatlan marad. Mintha a hatalmas vörös zászló a l£Y égőben úszna. Fucsik sokáig nézte néma, elgondolkodva ezt a csodálatos zászlót. — Itt van a világ közepe, a szíve és az agya — sóhajtotta. Aztán megismételte ezt a mondatot, de most már nem szomorúan, hanem büszkén: itt van a világ közepe Fucsik sosem felejtette el, hogy a Vöröstér a világ közepe és az emberiség végcélja, az a nagy cél, amelyért Lenin élt és amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép harcolt ki, valósított meg. A Szovjetunióban tett első utazásáról egész riport- és tanulmánysorozatot írt. Munkáinak alapgondolata,aki igazán szereti a népét, annak forrón kell szeretnie a Szovjetuniót és a szovjet népet. Fucsik harcos volt, a legjobbak közül. Gyerekkorában is harcos volt,meglett férfikorában is tudott kisfiú lenni, boldog gyerek, aki a csodálatos jövendőről álmodozott és aki rendíthetetlenül hitt a csodálatosan szép jövendőben, amelyet ő a nevén nevezett: szocializmus, kommunizmus. Vidám tréfacsináló volt, kitűnő énekes, nagyszerű táncos, fáradhatatlan mesélő, minden jó tréfára éjjel-nappal készen. Alapos tudását sohasem fitogtatta, mindig egyszerűen beszélt, népe nyelvén élvezettel használta a népi bölcseség megállapításait, a népmesék és népdalok fordulatait. Amikor játszott és tréfált, akkor is fel-felcsillant hatalmas tudása, nagyszerű ítélőképessége. A cseh burzsoá köztársaság polgári írói és kritikusai nem értékelték Fucsik tollát. «Csak publicista» — ez volt róla a vélemény. De az ő «csak publicisztikai» írásai messze túlélték azoknak a «nagy művészeknek, örökértékű művek alkotóinak» műveit, sőt nevet ie, akik azt hitték, hogy joguk van felülről nézni a literátorra, aki nem az Akadémia felé kacsintgat, hanem a népre néz. Fucsikot seme nagyon érintette a «halhatatlanok» véleménye, viszont nagyon boldoggá tette a nép szeretete. Ha egy-egy írását a munkásolvasókörök és a munkásklubok méltónak találták arra, hogy felolvassák vagy éppen dramatizálják, akkor nagykőn boldog volt — Milyen nevetséges, milyen talmi az ilyen elismerésmellett minden babérkoszorú! — mondogatta őszinte hittel és meggyőződéssel. Fucsik az első csehszlovák köztársaság idején több ízben állott a köztársaság bírósága előtt, azért, mert hibáztatta, bírálta, ostorozta a csehszlovák burzsoázia belpolitikáját, amelynek alapja a kizsákmányolás «joga» volt és ostorozta a csehszlovák burzsoázia külpolitikáját, amely a cseh és szlováknépek sorsát az angol, francia és az amerikai imperializmusnak rendelte alá. Mikor bebizonyosodott, hogy helyesen értékelte a nyugati imperialisták politikáját, mikor az angol és francia burzsoázia Hitlernek ajándékozta a csehszlovák köztársaságot. Fucsik a legnehezebb feltételek között, a szó legszorosabb értelmében az akasztófa árnyékában szervezte a cseh nép ellenállását, a cseh nép szabadságharcát. A Csehszlovák Kommunista Párt illegálisan megjelenő lapját, a «Rudé Právo»-t szerkesztette. 1942 április 24-én letartóztatták. Tizenhat hónapon át kínozták. Árulásra akarták kényszeríteni. Csontjait összetörték, de az akaratát, hitét, meggyőződését, derűlátását nem lehetett megtörni. Már nem tudott lábraállni, már csak suttogva beszélt, de minden halk szava, minden fáradt mozdulata tiltakozás volt a fasizmus, az imperializmus hódító háborúja ellen. Minden suttogó szava messzehangzó kiáltás volt, betöltötte a fegyházat, erőt öntött, a fegyházban szenvedő hazafiak lelkébe és erőt sugárzott szét ezer börtönfalon keresztül az egész csehszlovák földön. A Szovjet Hadsereg még Moszkvát védelmezte, amikor ő üdvözölte «a Csehszlovákiát felszabadító, az Európát felszabadító dicsőséges Vörös Hadsereget». Börtönben írott könyve csak akkor jelent meg, amikor a Szovjet Hadsereg — úgy, ahogy Fucsik előre megmondotta — felszabadította Csehszlovákiát. A kínai néphadsereg, a koreai néphadsereg, a vietnami partizánok legkedvesebb, legnépszerűbb könyve Fucsik utolsó írása, amit az akasztófa árnyékában írt. — Nincs annál derűlátóbb könyv! — mondotta néhány nap előtt a koreai néphadsereg Budapesten járt főezredese. — Aki azt elolvasta és megértette, az tud nevetni az imperialisták erőlködésén és az tud nevetni akkor is, amikor látja, hogy meg kell halnia az ügyért. Fucsik igazi ember volt, meg tudta vetni a szenvedést, a halált, ki tudta nevetni azokat, akik meg akarták őt törni. Gyűlölte őket és nevetett rajtuk. Kommunista volt! . De nemcsak a szabadságért harcoló népek szívében él Fucsik, él minden földön. Például Amerikában is. Esztendő előtt egy texasi ügyész elfogató parancsot adott ki Fucsik ellen, aki könyvében «durván megsértette az amerikai életformát». Fucsik az imperializmus elleni szabadságharc egyik legnagyobb hőse, meghalt, de győzött. Hősi halálával és utolsó üzenetével örökké legyőzhetetlenné vált. A mi ügyünknek sok ilyen vértanúja van, sok örökéletű hőse! Ma már csak nekünk vannak hőseink. Ezt hirdeti Fucsik könyve és ezt bizonyítja Fucsik élete és hősi halála. Könyvében tiltakozott az ellen, hogy megsirassuk őt. Derűlátóan, a nép ügyének győzelmébe vetett rendíthetetlen hittel állott a hóhérok között. Nem gyászoljuk Fucsikot, hanem büszkék vagyunk rá. Dicsőségét azzal öregbítjük, hogy igyekszünk tanulni tőle: hitet, akaratot, áldozatkészséget. Illés Béla Julius Fucsik-emlékünnepségek Csehszlovákiában Prága, szeptember 7. (MTI) Csehszlovákia népe e napokban emlékezik meg Julius Fucsikról, a nemzeti hős halálának tizedik évfordulója alkalmából. Szombaton Prágában ünnepélyes keretek között Julius Fucsikról nevezték el a hatalmas sztromovkai kultúrparkot, amely a főváros dolgozóinak egyik legkedveltebb pihenőhelye. A névadó ünnepségen megjelent Antonin Zápotocky köztársasági elnök, a Fucsik-ünnepség fővédnöke, Viliam Siroky miniszterelnök, valamint Csehszlovákiai Kommunista Pártja központi bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának több más tagja. Plzenben, Julius Fucsik szülővárosában is szombaton kezdődtek meg a Fucsik-emlékünnepségek. Megnyitották a Julius Fucsik-emlékkiállítást, a plzeni mozik a most elkészült Fucsik-dokumentumfilmet mutatták be. A plzeni színház ünnepélyes keretek között mutatta be Burjakovszkij szovjettró Fucsik életéről írt színművét. A csehszlovák légierők díszszemléje Prága, szeptember 7. (MTI) A Prága melletti ruzsnyi repülőtéren szeptember 6-án megtartották a Csehszlovák légierők hagyományos díszszemléjét. A dísztribünön helyet foglaltak: Antonin Zápotocký köztársasági elnök, Viliam Siroky miniszterelnök, a kormány több tagja és Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának tagjai. A díszszemlén a katonai és sportrepülők mutatták be tudásukat. Újabb földrengés Görögországban Athén, szeptember 7. (TASZSZ) Sajtójelentések szerint szeptember 6 án 16 óra 20 perckor Athénben erős földlökéseket észleltek. A földrengés középpontja a Korinthus közelében lévő Isthmia helységnél volt. Ebben a faluban húsz ház rombadőlt, a többi épület pedig megrongálódott. Hét lakos A «Bolgár Távirati Iroda» a «Hellas Press» hírügynökség jelentése alapján közli, hogy egész Görögországban újabb kampány kezdődött az adók erőszakos behajtására, megsebesült. A földrengést Korinthusban, Lutrakiban, Amfisszában és Görögország más városaiban is észlelték. A földrengések következtében repedések keletkeztek a Korinthusi-csatorna szikláin. Erős földlökések történtek Kefallinia szigetén is, ahol egész éjszaka omladoztak a romos épületek. Kalamata térségében az adószedők rendőri kísérettel járják a falvakat és letartóztatják az adóhátralékos parasztokat. A parasztok sok helyen tömegesen megszöknek falujukból, amint értesülnek az adószedők érkezéséről. A görög parasztság súlyos helyzete SZABAD NÉP Többszázezer francia dolgozó vett részt a „l’Humanité“ hagyományos évi ünnepélyén Párizs, szeptember 7. (MTI) A «l’Humanité», a Francia Kommunista Párt központi lapja, vasárnap tartotta meg hagyományos évi ünnepélyét. Ebből az alkalomból többszázezer francia férfi és nő gyülekezett az ünnepély színhelyén, a vincennes-i erdőben. A hatalmas tömeg nagy éljenzéssel és tapssal fogadta a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának és központi bizottságának tagjait, élükön Maurice Thorezt, továbbá a «l’Humanité» dolgozóit, akik Marcel Cachin főszerkesztő vezetésével jelentek meg. Részt vett az ünnepélyen Jacques Ductos, Francois Billoux, Rapmard Guyot, Etienne Fajon, Léon Mauvais, Waldeck Rochet, Laurent Casanova, Victor Michaut, Auguste Lecoeur, Jeannette Vermeersch, továbbá a CGT vezetősége, élén Alain Le Léap főtitkárral és Gaston Monmousseau titkárral. Résztvettek ez ünnepélyen a fresnes-i és a meluni börtönökből hazatért hazafiak, köztük Henri Martin. Az ünnepségen Etienne Fajon mondott beszédet. — Az elmúlt két esztendőben tartott ünnepségünk fényét — mondotta — elhomályosította Maurice Thorez fájdalmas távolléte. Betegségéből felépült és most ismét itt van közöttünk. Visszatért pártunk élére. Valamennyiünk nevében a legmelegebben üdvözlöm őt, legszeretettebb barátunkat, kipróbált vezetőnket. — A legutóbbi hetekben lényegesen megerősödött a francia dolgozók egysége, amely legjobb fegyverük. Ez a nagy siker az önök műve, francia dolgozóké, férfiaké és nőké, az elvtársak megszámlálhatatlan tömegéé, akik részt vettek a népellenes kormányrendeletek visszavonásáért és a bérek emeléséért vívott harcban, a legnagyobb arányú sztrájkmozgalomban, amelyhez hasonló Franciaország történelmében sok-sok esztendő óta nem fordult elő. A sztrájkharc hosszú volt és kemény. Áldozatokkal és nélkülözésekkel járt, mert a szakadár szakszervezeti vezetők a döntő pillanatban hátbadöfték a francia munkásosztály mozgalmát. ,A sztrájk egyelőre még nem érte el minden célkitűzését, azonban a francia dolgozók ma erősebbnek érzik magukat, mint egy hónappal ezelőtt, mert akcióegységbe tömörültek. — A munkásosztály egységének — folytatta Fajon — nem ez volt az egyetlen sikere A siker tényezői közé sorolható, hogy szabadon kellett bocsátani Freszres-ből és Melunból a mi elvtársainkat. Ezekből a sikerekből azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a dolgozók ellen alkalmazott megtorlásoknak már végeszakadt. A kormányt még kényszeríteni kell rá, hogy vonja vissza elfogatóparancsait, amelyeket Benoit Frachon és a szakszervezeti mozgalom más harcosai, továbbá pártunk és az ifjúsági mozgalom tagjai ellen adott ki. Ki kell ragadni a kormány kezéből azokat a foglyokat, akiket még börtöneiben tart: a hős Jeanne Berge-t, a sok francia ellenállót, akiket börtönbe és kényszermunkára küldtek egyedül azért, mert szembeszálltak a hitleristákkal és a velük együttműködőkkel. Folytatni kell a harcot, hogy a sztrájkolók ellen alkalmazott megtorló intézkedéseket abbahagyják. — A «l'Humanité» — mondotta Etienne Fajon beszéde végén — a mi harci zászlónk, a «l’Humanité» a béke és a demokrácia ügyének védelmezője, a «l'Humanité» megmutatja mindenkinek a jövő útját, a szocializmus és a kommunizmus útját. Meggrontibb francia dolgossá lép ki a statikaillír szakszer rosci sztvetségükből Párizs, szeptember 7. (MTI) Az elmúlt hét folyamán kereken 3000 vases fémipari munkás lépett ki a CFTC és «Force Ouvriere» szakadár szakszervezeti szövetségek soraiból és jelentette be, hogy csatlakozik a CGT-hez, tiltakozásul a kormánynak a demokratikus szabadságjogok ellen irányuló összeesküvése ellen. Lyonban 300, Nord megyében 700, Loire megyében 200, Rouenban 526, Calais-ban 150, a maineet-loire megyei Angersben pedig 110 dolgozó csatlakozott a CGT-hez. A gironde megyei «független» szakszervezethez tartozó postások határozati javaslatot fogadtak el, amelyben megbélyegzik a «Force Ouvriere» vezetőinek munkásegység-ellenes áruló magatartását az augusztusi sztrájkharc folyamán. ★ Jelentések szerint a «Force Ouvriere» országos bizottságának szombaton és vasárnap zárt ajtók mögött lefolyt tanácskozása igen viharosan alakult. A szakadár szakszervezeti szövetség megyei tagozatának titkárai ugyanis — akik közvetlenebb kapcsolatban vannak a munkás tömegekkel, mint az országos vezetők — beszámoltak tapasztalataikról és a munkások áruló vezetőikkel szembeni felháborodásáról. Különös súllyal bírálták a demokrácia teljes hiányát a «Force Ouvriere» vezetésében és szervezeteiben. Botbereau, a «Force Ouvriere» főtitkára ezekre a bírálatokra válaszolva, az ülésen résztvett egyik megyei titkár szerint, kénytelen volt kijelenteni: «Sajnos nem volt elég bátorságunk!» Ezt követően a «Force Ouvriere» vezetői felszólalásaikban úgy próbálták tisztára mosni «becsületüket», hogy támadták és rágalmazták a CGT vezetőit és aktivistáit és a Francia Kommunista Pártot. Kénytelenek voltak azonban beismerni, hogy az augusztusi sztrájkmozgalmat olyan okok szülték, amelyek a Franciaországban 1947 óta egymást váltó kormányok egész politikájában rejlenek. Luigi Longo elvtárs a trieszti kérdésről Róma, szeptember 7. (MTI) Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárt helyettese vasárnap Bolognában, az 1943 szeptember 8-i események — az olasz ellenállási mozgalom megindulása — tizedik évfordulója alkalmából beszédet mondott, amelyben foglalkozott a trieszti kérdéssel is. Luigi Longo erről a következőket mondotta: — Csak az olasz békeszerződés tiszteletbentartásával, az összes idegen csapatok kivonásával Trieszt területéről és szabad, demokratikus önkormányzat megteremtésével lehet biztosítani az isztriaiak érdekeinek védelmét, Európa békéjét és Olaszország biztonságát. Az olasz kormánynak fel kell szólítania az olasz békeszerződést aláíró hatalmakat, hogy tartsák tiszteletben , az általuk aláírt békeszerződést. A jugoszláv klikk ezáltal elszigetelődnék és lehetővé válék, hogy az olaszok és a triesztiek megvédjék saját nemzeti érdekeiket. Az adott helyzetben Olaszország számára más megoldás nem lehetséges. Úgy látszik azonban, hogy a Pella-kormány még mindig nem értette meg a politikai irányvonal megváltoztatásának szükségességét, azt, hogy Olaszországot ki kell szabadítani az imperialisták igája aól. Nem látta be, hogy harcias hangoskodással nem lehet kijavítani De Gasperi politikájának hibáit. Az olasz kormány nem akar élni a békeszerződés nyújtotta lehetőséggel, mert ez a békés megoldáshoz vezetne, és az olasz kormánynak igénybe kellene vennie a Szovjetunió segítségét is. Ahelyett, hogy az olasz kormány erre az útra lépne, a kereszténydemokrata kormányférfiak jobbnak látják továbbra is atlanti uraik parancsait lesni, pedig ezek az urak Olaszország jelenlegi katasztrofális helyzetének okozói— mondotta Luigi Longo. Pietro Nenni interpellációja a trieszti kérdésről Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára interpellációval fordult Pella miniszterelnökhöz arra vonatkozólag, hogymilyen politikát szándékozik a kormány folytatni a Trieszt Szabad Területen elmérgesedett helyzettel kapcsolatban. Olasz lapok a velencei nemzetközi filmfesztivál eredményeiről Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Az összes lapok bírálják a velencei nemzetközi filmfesztivál zsűrijének határozatát, amely nem adta ki a nagydíjat a fesztiválon bemutatott játékfilmekért. A «l’Unita» című lap írja, hogy «a zsűri kulisszái mögött és a zsűri tagjai között politikai nyomás érződött, amely távolról sem pártatlan és világos ítélethozatalra irányult». A lap megjegyzi, hogy az amerikai filmek alacsony művészi színvonala késztette arra a zsűrit, hogy megragadja a hollywoodi gyártmányok első díjjal történő kitüntetését. Azonban ,mivel a bizottság Hollywoodot mellőzte, nem merte az első díjat valami más filmnek, különösen szovjet filmnek ítélni, mint ahogyan ezt joggal várták ... Kezdettől fogva látni lehetett, hogy az ilyen összetételű zsűri nem díjaz majd szovjet filmeket. A «Szadko» című film érdemeinek elismerése azonban jelentős ismertető jele annak, hogy a zsűri valamiképpen igyekezett megmenteni méltóságát annál is inkább, mert ez a film egyike, sőt lehet mondani az egyetlen olyan filmje a fesztiválnak, amely dicsérő visszhangot váltott ki mind az olasz, mind a nemzetközi sajtó részéről. Mit jelent az a hallgatás, amellyel Pudovkin munkáját körülvették? Ha valóban lépést akartak tenni a kölcsönös megértés megteremtése terén, lehetett volna-e jobb alkalmat találni, mint a filmtörténet egyik legnagyobb rendezője legutolsó filmjét díjazni, hogy méltó emléket állítsanak Pudovkinnak; azt a filmet díjazni, amelyről lehetne vitázni, de senki sem vonhatja kétségbe őszinteségét, erkölcsi kiválóságait és hatalmas szociálishumánus jelentőségét? A zsűri határozata világosan megmutatta a fesztivál kulissza mögötti oldalát és azt a politikát, amelyet ott űznek». Az «Avanti» megjegyzi, hogy a közönség fütyüléssel és tiltakozó kiáltásokkal fogadta a zsűri döntését. A lap bírálja azt a tényt, hogy középszerű amerikai és másországokbeli filmeket is díjaztak. A lap azt írja, hogy «a zsűri döntése nem titkolhatja el Hollywood szabványosított termékeinek siralmas csődjét és a nemzeti és népi filmművészet fellendülését» A «Paese» című lap írja, hogy «a díjak odaítélése rendkívül önkényes kritériumok alapján történt, anélkül, hogy figyelembe vették volna a bemutatott filmek művészi és erkölcsi értékeit». Az «Il Paese Sera» kijelenti, hogy a zsűri olyan filmeknek ítélt díjakat, amelyeket nem is lett volna szabad bemutatni a fesztiválon és ugyanakkor egyáltalán nem emelte ki a legméltóbb filmeket, mint például: «Visszatért boldogság» és «Régi cseh legendák» című filmet. A burzsoá sajtó is rámutat a fesztiválon bemutatott sok film alacsony színvonalára. A «Stampa» című lap írja, hogy a fesztiválnak egészen «középszerű jellege» volt, amit még jobban elmélyített «sok, egészen értéktelen film bemutatása... Az egyetlen momentum, amely őszinte érdeklődést keltett, a szovjet filmek részvétele volt». Újabb tömeges munkáselbocsátások Ausztriában Bécs, szeptember 7. (ADN) Számos osztrák üzemben tovább folytatják a munkások elbocsátását. A Steyr-művekben 274 munkást bocsátottak el. Nemrégen 70 munkás vesztette el kenyerét. Az igazgatóság bejelentette, hogy további 350 dolgozónak mond fel. Mint az «AFP» jelenti az iráni parlament épületében hétfőn a nemzeti front röplapjait terjesztették, amelyek élesen támadják a saht és a Zahedi-kormányt. A röplapok Zahedi kormányát törvénytelennek minősítik. A röplapok szerint «a sah és Zahedi az anA kapfenbergi Böhler-művekben néhány héttel ezelőtt 300 munkást bocsátottak el. 1000 munkás kénytelen csökkentett munkahéttel dolgozni. Most, újabb 201 munkást akarnak elbocsátani. Ebergassingban a Haas-féle szőnyeg- és bútorszövetgyárban 120 munkásnak mondtak fel. Dél-amerikai imperialisták ügynökei. Törvényellenes a sah rendelete Zahedi kinevezéséről és továbbra is Aloszadik a törvényes miniszterelnök». Az «AFP» jelentéséből kitűnik, hogy a haladó személyek letartóztatása folytatódik. (MTI) Sahellenes röplapot Iránban Az ENSZ ellenségei — a nemzetközi problémák békés rendezésének ellenségei Moszkva, szeptember 7. (TASZSZ) Az «Izvesztyija» szeptember 6-i számában «Megfigyelő» aláírással cikket közöl «Az ENSZ ellenségei — a nemzetközi problémák békés rendezésének ellenségei» címmel. A cikk a többi között ezeket mondja: Dulles amerikai külügyminiszter augusztus 26-án az Amerikai ügyvéd szövetség bostoni értekezletén mondott beszédében síkraszállt az ENSZ-alapokmány felülvizsgálása mellett. Dulles szeptember 3-i sajtóértekezletén megismételte ezt a nyilatkozatát. Felmerül a kérdés, miért indítanak az Egyesült Államok uralkodó körei most újabb kampányt az ENSZ alapokmányának felülvizsgálásáért? Világszerte százmilliók — felbuzdulva a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó harcban aratott első sikereiktől — szállnak síkra most az összes nemzetközi problémák békés rendezése mellett. Mindenki számára világos, hogy ezzel kapcsolatban a nagyhatalmak különös szerepet tölthetnek be és különös szerepet is kell betöltendők. A nagyhatalmak kötelessége tettekkel válaszolni ,a népeknek arr a várakozására és reményére, hogy a legközelebbi jövő a nemzetközi feszültség további enyhülését hozza magával. Ezzel kapcsolatban a széleskörű közvéleménynek feltétlenül érdekeltnek kell lennie abban, hogy milyen helyzet alakul ki most az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét a nagy és kis államoknak az egyetemes béke és nemzetközi biztonság fenntartása és megszilárdítása érdekében való egyesüléseként hozták létre. Az ENSZ legfontosabb elveinek egyike, összes tagállamainak egyenjogúsága. Ezzel egyidejűleg az ENSZ alapokmánya a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a nagyhatalmakra hárítja. Az alapokmány tudvalevőleg előírja a biztonsági tanács öt állandó tagja — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — kötelezői egyhangúságának elvét. Ez az egyhangúság, elv a «vétójog» néven ismeretes, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének létalapja. És ha az Egyesült Nemzetek Szervezete most nem teljesíti a reá hárított feladatokat, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete ténylegesen mélységes válság állapotában van, úgy ennek oka éppen abban rejlik, hogy megsértik alapokmányának alapvető elveit, amelyeknek legfontosabbika éppen az öt nagyhatalom egyhangúságának elve. Az ENSZ-alapokmány elvei ellen irányuló támadások élén álló amerikai uralkodó körök az általuk létesített északatlanti tömb emelőkartsi egyikének szerepét kényszerítik az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Ez a tömb jelenti a fő veszélyt az egyetemes béke szempontjából. Ezeknek a köröknek éppen azért nem felel meg a «vétó», mert az Egyesült Nemzetek Szervezetét külpolitikájuk, az «erőpolitika» segédszervének tekintik. Elegendő megemlíteni, hogyan élt vissza az amerikai kormány az ENSZ nevével és zászlajával koreai agresszióiénak leplezése érdekében. Az amerikai kormány még most, koreai kalandjának szégyenteljes kudarca után sem hagyja abba diktátor viselkedését. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez évre jobban a múltba merülnek azok az idők, amikor az Egyesült Államok uralkodó körei, abban az igyekezetükben, hogy szájuk ízének megfelelő határozatokat harcoljanak ki az Egyesült Nemzetek Szervezetében, olyan engedelmes többségi gépezettel rendelkeztek, amelynek üzembehelyezése az amerikai küldöttségnek semmibe sem került. Az az erélyes harc, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok küldöttségei az amerikai diktátum ellep, a nemzetközi együttműködésért, az ENSZ-alapokmány elveiért vívnak, egyre jobban megnehezíti a béke ellenségeinek ármánykodásait. Mind erőteljesebben hangzik az Egyesült Nemzetek Szervezetében a gyarmatok és függő országok képviselőinek szava, amely országoknak az alapokmány az összes többi állammal egyenlő jogot biztosít és amely országok egyre gyakrabban tagadják meg az imperialisták politikájának támogatását. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a dolgok állását ugyancsak feltétlenül befolyásolják az északatlanti tömbhöz tartozó országok ellentétei és belső harcai. A hidegháború stratégái, a nemzetközi feszültség enyhülésének ellenségei azonban nem hazudtolják meg önmagukat. Természetesen ők is kénytelenek számolni a közvélemény hangulatával és ezért ünnepélyes alkalmakkor bejelentik, hogy állítólag számukra sem idegenek a nemzetközi együttműködés általánosan elismert elvei. Eisenhower elnök például április 16-i ismert beszédében készségét fejezte ki az iránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménynyé változtassák, amely valóban meg tudná őrizni a békét és az összes népek biztonságát. A gyakorlatban azonban az Egyesült Államok uralkodó körei minden tőlük telhetőt elkövetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák az Egyesült Nemzetek Szervezetének visszatérését a béke és a nemzetközi együttműködés szolgáltának útjára. Washingtonban azt tartják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete csakabban az esetben jó szervezet, ha megszegi saját alapokmányát, lábbal tiporja elveit és engedelmes eszköze az amerikai agresszív politikának. Az Egyesült Államok uralkodó körei igyekeznek megszilárdítani az ENSZ ilyen helyzetét és nem rettennek vissza még az ENSZ alapjainak, szétrombolásától sem, amelyek nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezete nem állhat fenn. Éppen ezt a célt követi az az új kampány, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériuma az ENSZ-alapokmány felülvizsgálása érdekében indított. Ez a kampány nem tekinthető egyébnek, mint újabb összeesküvésnek az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen, a béke ügye ellen. A cikk a továbbiakban foglalkozik- e kampány előkészületeivel, majd felteszi a kérdést: Mivel indokolja Dulles úr az alapokmány felülvizsgálására vonatkozó követelését és az Egyesült Nemzetek Szervezete miért nem felel meg mostani formájában — mint ő mondja — az amerikai várakozásoknak? Kiderül: a dolog lényege abban rejlik, hogy az ENSZ alapokmánya különböző szociális és gazdasági rendszeri államok részvételét írja elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy az öt nagyhatalomnak a biztonsági tanácsban való egyhangúsági elve útját állja a katonai-politikai tömböknek, amely tömbök rendszerét Dulles nyíltan az amerikai politika alapjának nevezte. Dulles, miután felsorolta, mindezeket a tömböket — az északatlanti tömbtől az amerikai—Li- Szín Man-féle tömbig — egyenesen szembehelyezte azokat a nagyhatalmak közötti egyetértés elvével, amit az ENSZ alapokmányai előír. Dulles kijelentette a többi között, hogy, az a körülmény, amely szerint az ENSZ «nem felel meg az amerikai céloknak, azzal magyarázható, hogy az ENSZ «effektív működése a Szovjetunióval való együttműködéstől függ». Ez az, ami nincs ínyére a béke ellenségeinek! Az ENSZ alapokmányának — mint kiderül — van még egy «hiányossága». Ez Dulles szerint abban rejlik, hogy az említett alapokmány «az atomelőtti korszakra vonatkozik». Dulles — legnagyobb sajnálatára — most meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy az Egyesült Államok atommonopóliumára hivatkozzék, mert ilyen atommonopólium éppúgy nem létezik, mint ahogy nem létezik amerikai monopólium a hidrogénbombai gyártása terén sem. Ezért jámbor pózba vágja magát és kijelenti, hogyha ő «mint egyike azoknak, akik« San Franciscóban voltak», tudott volna az atomerő titkának feltárásáról, «akkor az alapokmánynak a leszerelésre és a fegyverzet szabályozására vonatkozó tételei jelentősen erősebbek és reálisabbak lennének». Ki az azonban, aki számára nem világos, hogy Dulles ott keresi a hibát, ahol nincs? Nem az ENSZ alapokmánya akadályozza hatásos intézkedések hozatalát a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver, valamint más tömegpusztító fegyverek eltiltására, hanem az amerikai ellenállás a Szovjetunió által többízben javasolt ilyen intézkedésekkel szemben. És Dulles hiába számít arra, hogy a közvéleménybe oltsa azt a nyugtalanságot, amely őt és az általa képviselt amerikai agresszív köröket eltölti amiatt, hogy az Egyesült Államok elvesztették atommonopóliumukat. A békeszerető népek nem nyugtalankodnak amiatt, sőt, ellenkezőleg, megelégedéssel vették tudomásul, hogy nemcsak az amerikai agresszorok rendelkeznek atom- és hidrogénbombával, hanem a békeszerelő Szovjetunió is, amely senkit sem fenyeget és senki ellen sem készít támadást. Az «Izvesztyija» ezután idézi a szovjet kormánynak a hidrogénbomba kipróbálásáról szóló nyilatkozatát, majd így folytatja .Vajjon az ENSZ alapokmánya akadályozza az Egyesült Államok kormányát abban, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen és azt tettekkel valóra váltsa? Természetesen nem! Az ENSZ alapokmányának felülvizsgálására újabb kampányt indító amerikai külügyminisztérium és maga Dulles ismételten leleplezte önmagát, mint a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségét, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének ellenségét. Ez a kampány különösen káros és megengedhetetlen a jelen körülmények között, amikor minden kormánynak — ha komoly gondoskodás tölti el népének sorsa iránt — kötelessége intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy elősegítse a nagyhatalmak közötti vitás kérdések békés rendezését, nem pedig ezzel ellentétes irányú tevékenységet kifejteni, amint azt Dulles és az általa képviselt amerikai kormány teszi. A fasiszta agresszorokat szétzúzó szabadságszerető népek olyan szervezetként hozták létre az EgyesültNemzetek Szervezetét, amely a béke és a nemzetközi biztonság biztosítására hivatott. Az ENSZ alapokmánya a népek nagy vívmányát jelenti. A népek eltökélt szándéka, hogy kitartanak mellette, és hogy a béke ellenségeivel szemben megvédik az alapokmány magasztos elveit. A népek követelik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete térjen vissza az ENSZ alapokmánya által meghatározott útra.Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyenes kötelessége — mutat rá G. M. Azalenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ötödik ülésszakán mondott beszédében — hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőséget, hogy az ENSZ bármelyik tagja agressziót kövessen el más államok ellen. A Szovjetunió a nemzetközi együttműködés elvei mellett szállt síkra és száll síkra. Ezek az elvek kifejezésre jutottak az ENSZ alapokmányában, az öt nagyhatalom egyhangúságának elvében. A béke és a nemzetközi együttműködés ellenségei által kifejtett mesterkedéseknek, az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen irányuló összeesküvésüknek világszerte minden or* sz% — a nagy és kis országok — ellenállásába kell ütközniük, mindazok ellenállásába, akik érdekeltek a nemzetközi feszültség enyhülésében, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulásában — írja befejezésül az «Izvesztyija». „The New York Post“ a politikai értekezlettel kapcsolatos amerikai álláspontról New York, szeptember 7. (TASZSZ) A «The New York Post» tudósítója az Egyesült Államoknak a koreai kérdéssel foglalkozó küszöbönálló politikai értekezlettel kapcsolatos álláspontjáról ezeket írja: «Egyes szövetségeseinknek az a benyomása keletkezett,hogy az Egyesült Államok nem siet megvitatni a Korea egyesítésének kérdésével kapcsolatos elgondolását, mert a szóbanforgó értekezleten egyedül szeretne tevékenykedni, mint a közgyűlés nemrég véget ért ülésszakán is történt... Megbízható diplomáciai körök szerint az Egyesült Államok nemcsak hogy ki akarta zárni Indiát a politikai értekezlet részvevői közül, hane olyan formulát is javasolt, amely megfojtaná a koreai háborúban résztvett Anglia Franciaországot és más országokat reál szavazati jogától az elkövetkező politikai étekezleten. Mint rámutatnak, az Egyesü Államok első javaslatát úgy lehet összefoglalni, hogy a politikai értekezlet Panmudzson megismétlése legyen, azzal, az egyidüli különbséggel, hogy az ENSZ-parancsnokság képviselőiként nem tábornokok, hanem diplomaták vesznek részt az értekezlten. Megnyílt az angol szakszervezetek évi kongresszusa Douglas, szeptember 7. (TASZSZ) Douglas városában (Man-sziget) szeptember 7-én megnyitották az angol szakszervezetek 85. rendes évi kongresszusát. A kongresszus munkájában az ország 183 szakszervezetének képviseletében 951 küldött vesz részt. Ezek a szakszervezetek 8.088.450 tagot tartanak nyilván, 68.371-gyel többet, mint tavaly. Lemondott az afgán kormány Kabul, szeptember 7. (TASZSZ) Az «Iszlah» című afgán lap szeptember 7-én jelentette, hogy Sah Mahmud Gazi kán miniszterelnök betegsége miatt benyújtotta a királynak lemondását. A király «Sah Mahmud Gazi egészségének megőrzése céljából» elfogadta a lemondást és unokafivérét, Muhammed Davud Kán altábornagyot bízta meg az új kormány megalakításával. Az új kormány megalakításáig a miniszterelnöki teendőket Ali Muhammed Kán miniszterelnökhelyettes látja el.