Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-01 / 274. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 1 • • Ünnepi díszelőadással megnyílt a kínai filmhét A Kínai Népköztársaság fennállása ne­gyedik évfordulójának előestéjén, szerdán este, az Uránia Filmszínházban tartott dísz­előadással megnyílt a kínai filmhét. A díszelőadás elnökségében Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Huan Cen, a Kínai Nép­­köztársaság magyarországi nagykövete és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyet­tes foglalt helyet. A kínai filmhét ünnepélyes megnyitásán megjelent Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi mi­­niszter, Béres Andor,külügyminiszter első helyettese, Jánosi Ferenc, a népművelési mi­niszter első helyettese, Szabó István al­tábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Szobek András bel- és külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Majlát Jolán, a Kultúrkap­­ csolatok Intézetének főtitkára, továbbá a ma­gyar politikai, gazdasági és kulturális élet több vezető személyisége. Rászívott a díszelőadáson J. V. Andro­pov, a Szovjetunió magyarországi nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője, valamint a bu­dapesti diplomáciai képviseletek több veze­tője és számos tagja. A magyar, a­­kínai és a szovjet himnusz elhangzása után Rusznyák István üdvözölte a díszelőadás vendégeit. Mihályi­ Ernő megnyitó beszédeiben a­ töb­bi között ezeket mondotta: — A kínai nép győzelmeinek napját a kí­nai művészet ünnepével köszönti a magyar nép. Ez a művészet a nép kezében nagysze­rű fegyver az imperialisták ellen, a békéért vívott harcban. A kínai filmművészet a többi művészettel együtt segíti a gazdasági és po­litikai fejlődést, az ebben az esztendőben megkezdett ötéves tervet és az ötszázmilliós nép történelmében első ízben most folyó álta­lános titkos választás lebonyolítását.­­ A most kezdődő kínai filmhét nagy­jelentőségű esemény a­ kínai és a magyar nép közötti baráti és kulturális kapcsolatok to­vábbi elmélyítése szempontjából. Folytatója lesz a kínai filmek magyarországi nagy sikersorozatának, mert e magyar közönség rendkívüli érdeklődéssel és szeretettel for­dül a kínai művészet és a kínai nép élete felé. — A Béke-Világtanács budapesti felhívá­sának szellemében is cselekszünk akkor, amikor a nemzetközi kulturális kapcsolato­kat a kínai filmhét ünnepnapjaival is szé­lesítjük és erősítjük. Boldogaik és büszkéik vagyunk, hogy együtt harcolunk a nagy kínai néppel a Szovjetunió vezette béke­­táborban, hogy győzelmeit és eredményeit a magunkénak is érezhetjük. Ezután Huan Cen nagykövet mondott ünnepi beszédet. “ A kínai nép határtalan örömmel és lelkesedéssel köszönti nemzeti ünnepét, a Kínai Népköztársaság fennállásának negye­dik évfordulóját. Az idén ez a nap­ különö­sen ünneplésre méltó, hiszen ez az első esztendő, amelyben az új Kína az ötéves tervben kidolgozott építőmunka útjára lé­pett.­­ A kínai nép, miután kivívta ez új, de­mokratikus, forradalom győzelmét, megkezdte a szocializmus időszakaiba való fokozatos átmenetet. 1950-től 1952-ig, három év alatt hazánk népe helyreállította a népgazdasá­got, országos viszonylatban végrehajtot­ta a különféle demokratikus társad­almi reformo­kat, folytatta az «Állj ellen Amerikának és segítsd Koreát!» mozgalmat, s ezzel hozzá­járult a világbéke megvédéséhez. — Miután befejeztük a tervszerű építő­­munka előkészületeit, Kína Kommunista Pártja feladatul tűzte népünk elé, hogy 1953- tól megkezdjük első ötéves tervünket. — Hazánk ötéves országépítő terve dicső és neehéz feladat, de a kipróbált Kína Kom­munista Pártjai és Mao Ce-tung elnök bölcs vezetésével, a Szovjetunió és a testvéri or­szágok őszinte és önzetten segítségével, a kínai munkásosztály és dolgozó parasztság kimeríthetetlen aktivitásával és alkotóképes­ségével, valamint ezek szilárd szövetségével biztos hatailmas építőmunkánk győzelme. — A kínai nép nagyra­becsüli és őszintén erősíti a kínai és a magyar nép barátságát, amely napról napra fejlődik. Na­gyrabec­süljük a magyar népnek az országépítő munka­, va­lamint a kultúra és a művészet terén elért eredményeit. Hálásan emlékezünk viaszal arra az őszinte szeretetre és lelkesedésre, amelyet a magyar nép valamennyi gazdasági és ku­l­­túrkü­l­dött­ségünk, valamint művészegyütte­sünk és skiiállítássainik iránt tanúsította. A Kí­naiban nemrég rendezett magyar filmhét és a most megkezdődő kínai filmhét még jobban elmélyíti a két nép közötti barátságot és kul­turális kapcsolatot. A két ország ügye elvá­­la­sztiha­tatlan egymástól. Országaink minden egyes s­ikere — a domokrastikus béke­tábor si­kere. A béke, a demokrácia és a szocializmus közös célkitűzése, eggyé forraszt bennünket. — Szilárdítsuk meg még jobban a két nép közötti megbonthatatlan barátságot, fejvesz­­szük még tovább országaink gazdasági és kulturális kapcsolatait, harcoljunk együtt az emberiség igazságának és a világ békéjé­nek megvédéséért, a­ boldog új élet megte­remtéséért. Huan Cen nagykövet, beszédének elhang­zása után a díszelőadás vendégei meleg ünneplésben részesítették a kínai népet és vezérét, Mao Ce-tungot. Ezután bemutatták a «Nemzeti ünnep 1952-ben» című kínai dokumentumfilmet. (MTI) TIZENÖTÉVES A PÁRTTÖRTÉNET Tizenöt évvel ezelőtt, 1938 október 1-én jelent meg: «.A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának Története». E 15 esztendő alatt mélységesen megváltozott a világ ar­culata. A Szovjetunió győzelmet aratott a második világháborúban, s felszabadította Európa és Ázsia számos nemzetét, létrejöt­tek az európai népi demokratikus országok, megszületett a nagy Kínai Népköztársaság, s ma már a földkerekség lakosságának egy­­harmada megszabadult az imperializmus lán­caitól. A tőkés országokban és a gyarma­tokon fellendült a dolgozók szabadságharca. S mindenütt, ahol a­ munkásosztály, a nép élén a kommunisták vezették és vezetik a küzdelmet, ott volt és ott van a párttörté­­net is, amely történelemformáló, anyagi erővé vált, mert «behatolt» a tömegekbe, a dolgozók millióit nevelte a marxizmus-lenin­­izmus szellemében, mert felfegyverezte a kommunistákat a társadalmi fejlődés és a politikai harc törvényeinek ismeretével, a forradalom mozgatóerőinek megértésével. Miért válhatott a párttörténet a kommunis­ta munka és harc vezérfonalává világszerte? Mindenekelőtt azért, mert az SZKP története, a Nagy Október pártjának, a világforradalom első­ ro­hami brigidjának története. Az SZKP történetének kezdetén, több mint ötven évvel ezelőtt, a párt nagy alapítója, Lenin a követ­kezőket írta: «A történelem mint legközelebbi teendőt, ott­ feladatot tűzött most elénk, amely bármely más ország proletariátusának legközelebbi feladatai között a leg­, forradalmibb. Ennek a feladatnak a megvalósítása,­­nemcsak az európai, hanem (most már hozzátehetjük) egyben az ázsiai reakció leghatalmasabb támaszának a meg­döntése, az orosz proletariátust a nemzetközi forradalmi proletariátus élcsapatává tenné». S a párt — a felkészülés másfél évtizede után — az orosz munkásosztály élén megoldotta ezt a világtörténelmi feladatot, éppen úgy, mint minden más feladatot, amelyet a tör­ténelmi fejlődés napirendre tűzött. A párttör­ténet azért válhatott világszerte a kommu­nista munkar ész harc vezérfonalává, mert összegezte és általánosította mindazokat a ta­pasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió mun­kásosztálya, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja az első győzelmes szocialista forradalom előkészítése és megvívása, az első szocialista állam megteremtése és megszilárdítása, az első szocialista társadalom felépítése során szerzett. A pár­böztéhet rendkívül nyomatékosa­n és meggyőzően tanítja a vil­ág dolgozóit a munkásosztály felszabadító harcát vezető forradalmi proletárpárt világtörténeten je­lentőségére. A Szovjetunió Kommunista Pártja ak­kor született, amikor az emberiség megérkezett a proletárforradalmak korsza­­kába, amikor már ere­je tel­jében­ lépett a történetem színterére korunk vezető osztá­lya, a munkásosztály. A II. Internacionálé reformista, opportunista pártjai azonban a munkásosztály forradalmi mozgósítása és barábavezetése helyett a burzsoázia szekerét tolták, a munkásosztály leszerelésének poli­tikáját folytatták, fékezték, akadályozták, s végsősorkon­ elárulták a munkásosztály forra­dalmi mozgalmának kifejlődését. A pá­rttör­­ténet mélyrehatóan elemzi azt az alapvető jelentőségű, sokoldalú ideológiai, szervező- és ag­itációs munkát, amelyet Lenin az új­típusú, a II. Internacionálé reformista pártjaitól elvileg különböző prol­etárpárt megteremtéséért végzett. Az SZKP létrejöt­te éppen azt jelentette, h­ogy a munkásosz­tálynak — a történelemben először — van valóban forradalmi, a marxista-leninista el­mélettől vezetett proletárpártja; azt jelen­tette, hogy Oroszországban van párt, amely a szocialista ideológiától lelkesítve, a­ cáriz­mus és a kapitalizmus ellen, a proletárdik­tatúráért vívott bátor forradalmi harc útján halad. Csak ilyen párt vezethette győze­lemre a munkásosztály felszabadító küzdel­mét, é s az ilyen párt létrejötte döntő jelen­tőségű volt nemcsak az orosz forradalom fejlődése, de az egész nemzetközi forradal­mi mozgalom szempontjából. A párttörténet megmutatja, hogy a párt létrejötte, a munkásmozgalom egyesítése a marxizmussal, a proletárpárt Lenin álltal ki­dolgozott ideológiai, taktikai és szervezeti alapelveinek megvalósítása — hosszú és­­kemény harc eredménye. A munkásosztály pártja a soraiban meghúzódó opportunisták elleni kérlelhetetlen küzdelem nélkül, a sorai­ban megbúvó megalkuvók szétzúzása nélkül nem őrizheti meg szilárd fegyelmét, nem töltheti be a tömegek megszervezőjének és­ vezetőjének hivatását. A párttörténet meg­mutatja azt is, hogy a párt fejlődése és a szocializmus felépítése a­ Szovjetunióban a külső és belső ellenségek — az eszerek, men­­sevikek, burzsoá nacionalisták, trockista­­bucharinista kémek és árulók különböző, tetervénetesek­­ ellen folytatott szakadat­lan küzdelmek során ment végbe. Azok a tapasztalatok, amelye­ket az SZKP ezekben az évtizedes harcokban gyűjtött, nemzetközi érvényűek s felbecsülhetetlen segítséget nyúj­tottak a mi pártunknak is, mind a­ soraink­ba befurakodott ellenséges ügynökök lelep­lezésében, mind a párt szervezeti és ideológiai egységének, tisztaságának, biztosításában, az opportunizmus, a szoc­iáldemokratizmus le­küzdésében. A pártvezetés Lenin által kidolgozott elvei között különösen nagy jelentőségű a pártveze­­tés kollektivitásának elve, amely teljességgel összeférhetetlen a történelemre, valamint a személyiség történelmi szerepére vonatkozó antimarxista nézetekkel. Az SZKP központi bizottsága a párttörténet kiadásának idején a pártpropaganda megszervezésére vonatko­zó határozatot fogadott el, amelyben hang­súlyozta e nézetek káros hatását. A határo­zati rámutatott arra, hogy a párt történetét nem az egyes személyek és azok élettörté­nete körül kel­l felépíteni, hanem a marxiz­­mus-leninizmus fő eszméinek kifejlődése alapján. A párttörténet ebből a szempontból is mesterien oldotta meg feladatát: a marxis­ta-leninista ideológiai fejlődésének és a párt történetének leírását szerves egységbe ol­­­vas­ztotta össze. A párttörténet tanulmányo­zója világosan látja, hogy az elmélet — például a polgári forradalomnak a proletár forradalomba való átnövéséről szóló tanítás — hogyan világítja meg a párt útját, ho­gyan válik történelemformáló erővé és ho­gyan valósul meg;­­s világosan látja azt is, hogy a párt, a tömegek forradalmi gyakor­latának tapasztalatai ■— például a szovjetek szerepével és jelentőségével kapcsolatban­­— hogyan gazdagítják az elméletét. A párttör­ténet nagyszerűen megmutatja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártját a társa­dalom fejlődéstörvényeinek ismerete, a tár­sadalmi mozgás irányának ismerete, a tö­megek igényeinek ismerete emelte minden más párt fölé. " Az SZKP fennállásának ötvenedik évfordu­lójára kiadott téziseik külön, erőteljesen alá­húzták a kollektív vezetés fontosságát és az egyéniség történelmi szerepére vonatkozó antimarxista nézetek mélységesen hibás, vol­tát. ..A Szovjetunió Kommunista Pártjának Félévszázados története — állapítják meg a téziseik — bebizonyította a pártvezetés és pártélet Lenin által kidolgozott elveinek és szabályainak hatalmas jelentőségét. A párt arra tanít, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a pártépítésnek ezeket a törvényeit, szigorúan tiszteletben tartsuk a pártvezetés legmaga­sabb elvét, a vezetés kollektivitását, a párt szervezeti szabályzatának követelményeit. Ki kell irtani a párt propagandamunkájának gyakorlatából az egyéniség történelmi szere­pe kérdésének helytelen, nemmarxista meg­világítását, amely a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz idealista elmélet­ének propagálásában jutott kifejezésre». Ez az útmutatás —­ amely ugyancsak az SZKP töb­b évtizedes tapasztalatainak általá­nosítása —­ természetesen óriási jelentőségű minden kommunistás párt számára. Ez az út­mutatás arra tanít, hogy a sziiklaszilárd párt­­fegyelemért­ ,a megbonthatatlan pártegységért — és a pártde­mokrácia tiszteletben tartásáért, a kritikai és önkritika kibontakoztatásáért, a kollektív vezetés elvének megvalósításáért ví­vott harc; egy harc; mindezek a­­kérdéseik el­választhatatlanok egymástól. Pártunk Köz­ponti Vezetősége, funkcionáriusai, tagsága messzemenőe­n felhasználja az SZKP eme út­mutatásait a pártmunka, a pártvezetés meg­javítására, a kommunisták fokozott aktivizá­lására. _Megfelelően a­ marxizmus-leninizmus ta­nításainak, amelyek szerint a tömegek, a dolgozó emberek a­ történelem alkotói, a párttörténet rendkívül sokoldalúan mutatja be és mélyen elemzi a párt és a tömegek közötti kapcsolatok formáit és alakulását. Az SZKP története a tömegek között végzett kommunista munka nagyszerű tankönyve, amely megmutatja­, hogyan vívták ki az orosz kommunisták­­­at más pártok ellen folyta­tott tizenöt esztendős harccal, a tömegek ér­dekeinek helyes felismerésével, majd a tö­megek igényeinek állandóan emelkedő szín­vonalú kielégítésével — a munkásosztály, az egész nép többségének bizalmát. A párttörté­net megmutatja, hogy az SZKP azért nyer­hette el a tömegek bizalmát, mert hús ai nép húsából, vér a nép véréből, mert elmélete és gyakorlata, ereje és tapasztalata egyetlen ügyet: a nép felszabadulásának és felemelke­désének ügyét szolgálta és szolgálja. A párt­­történet megmutatja, hogyan vezették az orosz kommunisták harcba a munkásosztály és az egész parasztság szövetségét a feuda­lizmus, a cári rendszer szétzúzásáért, a mun­kásosztály és a szegényparasztok szövetségét a kapitalizmus megdöntéséért, hogyan terem­tették és szilárdították meg a­ munkásosztály és az egész dolgozó parasztság szövetségét az intervenció szétzúzása után, hogyan ve­zették a munkások és a­ dolgozó parasztok gigászi munkáját a szocialista­ társadalom felépítéséért. A párttörténet újra és újra­ hangsúlyozza, hogy az SZKP"legyőzhetetlen­ségének záloga: a szoros, eltéphetetlen kap­csolat a tömegekkel. A könyv — az SZKP győzelmes küzdelmeinek egyik legfőbb ta­nulságaként — arra tanít, hogy «a munkás­­osztály pártja nem lehet valóságos tömeg­párt, amely a munkásosztály és az összes dolgozók millióit magával tudja vinni, ha nincs szoros kapcsolata a tömegekkel, ha ezeket a kapcsolatokat nem erősíti állan­dóan, ha nem hallgatja meg a tömeg sza­vát, ha nem tudja megérteni égető szükség­leteiket, ha nem tudja a tömegeket tanítani és nem tud tőlük tanulni is. A párt legyőz­hetetlen, ha — mint Lenin mondja —­­ért ahhoz, hogyan kell a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a proletártömegekkel, de a nemproletár-tömegekkel is összekap­csolódni, hozzájuk közel kerülni, s velük bi­zonyos mértékig, ha úgy tetszik, összeol­vadni». Abban, hogy pártunk a tósz­abadulság után viszonylag rövid idő­­ alatt megnyerte a munkásosztály döntő többségének, valamint a dolgozó parasztság, az egész nép több­ségének bizalmát és támogatását, nagy se­gítséget nyújtott az SZKP tapasztalatainak ismerete, amelyet jelentős részben a párt­­történet közvetített. Az a kormányprogramm, amelynek megvalósításáért pártunk, népünk három hónappal ezelőtt harcba indult, s amelynek az a célja, hogy a múltbelinél lé­nyegesen nagyobb mértékben elégítse ki a dolgozók anyagi és kulturális igényeit, szo­rosabbra fűzi pártunk és­­ népünk kapcso­latait, s ezzel népünk további, gyorsabb fel­emelkedésének egyik dön­tő feltételét teremti meg. Igen nagy jelentőségű a párt és a nép egységének megszilárdítása szempontjából a pártpolitikai munka megjavítása, a pártélet és a pártvezetés lenini elveinek következetes alkalmazásai is. A kollektív vezetés megszi­lárdítása, a pártszerű kritika és önkritika, a pártdemokrácia kifejlesztése — mindez nem­csak a párt belső ügye, hanem fontos fel­tétele annak, hogy a párt és a tömegeik kö­zött megszilárduljon a helyes, kölcsönös bi­zalmon alapuló viszony, hogy a párt a leg­alaposabban ismerje a tömegek hangulatát, kívánságait, s biztosan vezethesse őket a szocializmus építésének útján. A párttörténet kiváló kézikönyve a marxiz­mus-len­inizmus legyőzhetetlen elméletének. A mű sokszor és nyomatékosan hangsúlyozza az elméletnek, mint a párt biztos iránytűjének óriási jelentőségét. De minden hangsúlyozás­nál többet jelenít az a már említett módszer, amely a marxista-leninista elméletet állandó kölcsönhatásban mutatja meg a­ munkásosz­tály, a párt gyakorlatával, s ezzel mindennél jobban alátámasztja az elmélet történelem­formáló szerepét. A párttörténet rendkívül mélyen és meggyőzően érzékelteti, hogy az SZKP története nem más, mint a marxizmus­­leninizmus a gyakorlatban. Különleges jelentőséget ad a párttörténet­nek az, hogy nagyszerűen bemutatja a marx­izmus-leninizmus alkotó alkalmazásának és továbbfejlesztésének történelmi fontosságát. A könyv pontról pontra kimutatja és rendsze­rezi azt az újat, amivel Lenin a proletárfor­radalomról, a proletárdiktatúráról, a szocia­lizmus építéséről stb. szóló marxista elméletét gazdagította. Ragyogóan fejti ki, hogy az im­perializmusról, a­ tőkés országok egyenlőtlen fejlődéséről szóló tételei alapján hogyan dol­gozta ki Lenin a szocialista forradalom új el­méletét, a szocializmus egy országban való győzelmének elméletét, amelynek forradalmi, gyakorlati jelentősége felbecsülhetetlen, ösz­­szefoglalja a párttörténet azokat az ugyan­csak új tapasztalatokat is, amelyeket a szov­jet nép, a párt a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása során gyűjtött, s amelyeket elméletileg Sztálin elvtárs álta­lánosított. A marxizmus-leninizmus alkotó elsajátítá­sának és alkalmazásának a második világ­háború utáni években — ha lehet, — még nagyobb a­ jelentősége, mint a múltban. A Szovjetunióban új feladat — a kommuniz­mus építése — került napirendre, s a­ demo­krácia és a szocializmus táborának többi országa is új helyzetben, új viszonyok között halad a szocializmus felé. Az elmélet ilyen körülmények között óriási segítséget adhat. Az SZKP fennállásának ötvenedik évforduló­jára kiadott tézisek éppen ezért hangsúlyoz­­ták, hogy: «pártunk propagandamunkájából, most inkább, mint bármikor máskor, ki kell irtani a marxista-leninista elmélet tanulmá­nyozásának dogmatikus, betűvágó módszerét. Att­­ól kiindulva, hogy a marxista-leninista elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a cse­lekvéshez, a párt nem egyes megfogalmazá­sok és idézetek el­sajítását, hanem a marxiz­mus-leninizmus alkotó jellegének megértését, Marx, Engels, Lenin, Sztálin mindent le­győző, világot átformáló forradalmi tanítása valóságos lényegének elsajátítását követeli a kommunistáktól­. A párttörténet és a párttörténeti tézisek a­ magyar kommunistákat is arra tanítják, hogy önállóan alkalmazzák a marxizmus­­leninizmus elméletét, a Szovjetunió tapasz­talatait hazánk viszonyaira, hogy messze­menően vegyék figyelembe országunk adott­­ságait, a­ magyar munkásosztály, a magyar nép történelmi múltját, a belső és a nemzet­közi helyzetet, amelyben mi a szocializmust építjük. Arra tanítanak, hogy soha egy pil­lanatra se tteresszü­k szem elől az elmélet és a gyakorlat egységének alapvető követel­ményét, hogy az SZKP nemzetközi érvényes­ségű tapasztalatainak népszerűsítése és fel­­használása mellett fokozottan vegyük figye­lembe és tanítsuk pártunk történetét, pártunk forradalmi tapasztalatait a magyar nép fel­­szabadítá­sáért folytatott­­küzdelemben. A marxizmus-leninizmus eszméi a szabad országokban, köztük hazánkban, s a földke­rekség minden országában az emberek mil­lióinak és tízmillióinak cselekedeteit­ irányít­ják. E mindent legyőző eszmék megvalósu­lását látják a világ népei a Szovjetunió kommunistái építésének nagyszerű eredmé­nyeiben, a szovjet nép növekvő jólétében, a világ népeinek életét védelmező nagyszerű szovjet békepolitikában. A földkerekség min­den országában azért tanulmányozzák a munkásosztály,­a­ dolgozó nép legjobbjai a párttörténetet és a párttörténeti téziseiket, mert a Szovjetunió által tört út követésében látják a zálogát annak, hogy eljuthatnak ah­hoz a­ szabad, boldog, gazdag és kulturált élethez, amely a földkerekség egynegyedén már épül, s amely után az emberiség év­századok óta vágyakozik. SZABAD NÉP (Folytatás a 4-ik oldalon.) 3 Moszkvát szeptember 29 (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériuma szep­tember 2-án azonos szövegű jegyzékeket ka­pott Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányától. A jegyzékek válaszul szolgáltak a szovjet kormánynak a­ külügy­miniszterek tanácskozása összehívásával fog­lalkozó augusztus 4-i és a­ német kérdéssel foglalkozó augusztus 15-i jegyzékére. A Szovjetunió külügyminisztériuma szep­tember 28-án megküldte a szovjet kormány Válasz jegyzékét Franciaország, Angliai és az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségeinek. Alább közöljük Franciaország kormánya 1953 szeptember 2-i jegyzékének és a szov­jet kormány 1953 szeptember 28-i jegyzéké­nek szövegét. Franciaország kormányának szeptemb­er 2-i jegyzéke Franciaország nagykövetsége nagyrabe­csüléséről biztosítja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisz­tériumát és vall szerencséje közölni a kö­vetkezőket: 1. A francia kormány a kialakult szokás szerint, szoros kapcsolatban az'Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia’ kormányával, fi­gyelmesen tanulmányozta a Szovjetunió kor­mányának 1953 augusztus 4-i és 15-i jegy­zékét, amelyek választ adnak a három nyu­gati hatalom által július 15-én előterjesztett javaslatokra. A Német Szövetségi Köztársa­ság kormányával és Berlin német hatósá­gaival tanácskozásokat folytattak. 2. A francia kormánynak nem szándéka sem újból elutasítani a szovjet kormány bíráló megjegyzéseit a három hatalom politiká­járól, sem pedig folytatni ily módon — a béke megszilárdítása rovására — a meddő vitát. 3. A francia kormány teljes mértékben fenntartja véleményét az augusztus 4-i és 15-i szovjet jegyzékekben foglalt különböző megállapítások vonatkozásában és megjegy­zéseit olyan sürgős jellegű problémákra szándékozik korlátozni, amelyek a külügy­A szovjet kormány igazolja a francia kor­mány szeptember 2-i jegyzékének vételét, amely válasz a szovjet kormány augusztus 4-i és augusztus 15-i jegyzékeire. A szeptember 2-i jegyzék tanulmányozása azt mutatja, hogy a francia kormány vála­szában mellőzi a szovjet kormány által fel­tett kérdéseket, amelyeknek megvizsgálása előmozdíthatná a megérlelődött nemzetközi problémák megoldását és ezzel együtt a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzé­kében javasolta azon intézkedések kérdésé­nek megvizsgálását, amelyek előmozdítják a nemzetközi feszültség általános­­enyhítését, javasolta továbbá a német kérdés megvitatá­sát, beleértve Németország egysége helyre­állításának problémáját és a békeszerződés megkötését. Ehhez kiegészítésképpen augusz­tus 15-i jegyzékében a szovjet kormány ki­fejtette azokat az alapvető kérdéseket, ame­lyek a német probléma megoldásának ha­laszthatatlan feladataival függenek össze. E javaslatok előterjesztésekor a szovjet kormány "olyan megállapodások elérését tűzte és tűzi ki céljául, amelyek megfelelnének a népek mindazon törekvéseinek, amelyek a béke megszilárdítására irányulnak, és előse­­gítették Németország kérdésének megoldását Európa békeszerető népei, ugyanígy maga a német nép érdekeinek megfelelően. A szovjet kormány említett jegyzékeiben felvetett kér­dések most még nagyobb jelentőségre tettek szert, mindenekelőtt vonatkozik ez a nemzet­közi feszültség enyhítésének kérdésére, amelynek fontosságát a francia kormány szeptember 2-i jegyzéke sem vitatja. A szovjet kormány utalt arra a tényre, hogy a koreai fegyverszünet megteremtése kedvező helyzetet teremtett a nemzetközi fe­szültség csökkenéséhez. Az utóbbi időben azonban új nehézségek keletkeztek a koreai kérdés megoldásában. Maga a koreai kérdés­sel foglalkozó politikai értekezlet összehívása komoly nehézségekbe ütközik, minthogy a politikai értekezlet összetételének meghatáro­zásánál a közgyűlés 7. ülésszakán az Ameri­kai Egyesült Államok mindenfajta lépéseinek következtében megengedhetetlen egyoldalúság nyilvánult meg és durván lebecsülték annak fontosságát, hogy megegyezés alapján együttműködjenek olyan közvetlenül érdekelt országokkal, mint a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Pedig a politikai értekezlet sikere sokban függ mindkét érdekelt fél együttes erőfeszí­téseitől és más olyan államok részvételétől, amelyek elősegítették a fegyverszünet meg­teremtését és a koreai kérdés végleges ren­dezésére törekszenek. Figyelmet érdemel a délkoreai Li Sz’n Man-k!!kk agresszív volta is. Ez a klikk továbbra is azzal fenyegetőzik, hogy megbontja, a fegyverszünetet. Az ázsiai országok vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni más megérlelő­dött politikai problémákat sem, amelyeknek különös jelentőségük van ezen államok nem­zeti érdekei és a béke megszilárdítása szem­pontjából. Mindenekelőtt rá kell mutatni ez­zel kapcsolatban a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogai visszaállításának szükségessé­gére, amivel biztosítani kell elvitathatatlan jogainak helyreállítását az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, s amit most csak egyes államok ellenállása akadályoz. A nemzetközi feszültség enyhítése érdekében elengedhetet­lenül szükséges az ilyesféle kérdések haladék­talan rendezése. Ide tartozik számos más kérdés is, amelyek a délkeletázsiai és csen­desóceáni országokban uralkodó helyzetet érintik. Ezeknek a kérdéseknek a rendezésé­ben éppen úgy, mint a nemzetközi feszültség általános csökkentése érdekében, elengedhe­tetlenül szükséges a Kínai Népköztársaság állandó részvétele. Mint ismeretes, az Egye­sült Nemzetek Szervezete alapjainak leraká­sakor éppen ilyen módon határozták meg Kína helyét a népek békéjét és biztonságát érintő alapvető kérdések eldöntésében. Ami Európát illeti, a legutóbbi nyugat­­németországi politikai események fokozták az aggodalmat a békeszerető országokban. Nyu­­gat-Németországban — különösen a nagy német monopóliumokra támaszkodó külföldi körök nyomásának hatására — fokozódik a revansvágyó elemek befolyása, amelyek az agresszív politika nyelvén is­mét meghirdet­ték a «Drang nach Osten»-t, amely nemcsak más népeknek, hanem magának a német nép­nek is hihetetlen szenvedéseket okozott. Bár e politika kudarca elkerülhetetlen, Európa békeszerető államainak és különösen Nyugat-Németország szomszédainak feltétle­nül figyelemmel kell kísérniük a nyugatné­­metországi politikai fejlődés említett negatív tényeit, hiszen Európa közepén egyre inkább felütik fejüket a tegnapi hitleristák és nö­vekszik egy új, veszélyes agressziós gócpont keletkezésének veszedelme. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzé­kében az északatlanti tömb agresszív politi­kájának veszélyes voltát szem előtt tartva, hangsúlyozta annak a kérdésnek jelentősé­gét, hogy csökkenteni kell a fegyverzetet és nem szabad megengedni, hogy katonai tá­maszpontok létesüljenek idegen államok te­rületén. E kérdés megtárgyalásának elkerü­lése azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, aminek igen nagy jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítése szem­miniszteri értekezletnek a francia kormány folyó év július 15-i jegyzékében javasolt összehívása kapcsán vetődnek fel. 4. A béke felé vezető jelentős lépés tenne és enyhülne a nemzetközi feszültség, ha sikerülne haladéktalanul megoldani egyes Németországgal kapcsolatos problémákat és megkötni az osztrák államszerződést. Ezért következésképpen kívánatosnak tűnik, hogy a külügyminiszterek tanácskozása ezekkel a problémákkal foglalkozzék; a bonyolult, kér­dések összességének megtárgyalása - amint azt a szovjet kormány javasolja - csak akadályozná és gátolná a tervezett tárgya­lások sikerét. A német, és az osztrák pro­bléma megoldása elősegítené más fontos kérdések sikeres megtárgyalását is. A fran­cia kormány szükségesnek tartja még meg­jegyezni, hogy ezen más kérdések némelyi­kének megtárgyalását már reá bízták olyan nemzetközi szervezetekre, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, vagy olyan nemzet­közi testületekre, mint a Koreával foglalko­zó politikai értekezlet, ahol a Kínai Nép­­köztársaság képviselve lesz; az utóbbinak a négy hatalom külügyminiszterei javasolt ta­nácskozásán való részvétele ily módon nem lehetne indokolt. 5. A szovjet kormány a német probléma megvitatására olyan ügyrendet javasolt, amely bonyolultnak látszik és amelynek al­kalmazása a legkedvezőbb körülmények mel­lett is nagy időveszteséggel járna. A szov­jet kormány augusztus 15-i jegyzéke való­jában olyan kombinációk sorozatait irányoz­za elő, amelyek eredményeként meghatáro­zatlan időpontra halagztanák el a szabad választások megtartását a Szövetségi Köz­­társaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Az a német kormány, amely nem támaszkodnék a népnek általános vá­lasztás útján szabadon kifejezett akaratára, semil­yen szükséges tulajdonsággá nem ren­delkeznek ahhoz, hogy a jövő német nem­zetére nézve fontos döntéseket hozzon. A szabad választások problémája tehát döntő a német rendezés egészének szempontja­pontjából. Éppen a folytatódó fegyverkezési hajsza, különösen az atom-, hidrogén-, és egyéb tömeggyilkoló fegyverfajták felhalmo­zásával kapcsolatban követeli meg, hogy ne odázzák el tovább a fegyverzet csökkentése, valamint az atom-, hidrogén- és egyéb tö­meg­gyilkoló fegyverfajták eltiltása kérdésé­­nek, továbbá a megfelelő megállapodások teljesítése felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtése kérdésének megtár­gyalását. Az­ is tagadhatatlan, hogy egyes hatalmak európai, afrikai, ázsiai országokban, különösen a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák határainak közelében nagy számmal lé­tesített légi és haditengerészeti támaszpont­jainak agresszív céljai vannak. Az idegen államok területén lévő katonai tá­maszpontok kérdése megvitatásának elvetését természetszerűleg úgy lehet értékelni, mint a nemzetközi feszültség enyhítése elősegítésé­nek nemakarását , ami alááshatja a bizal­mat a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére irányuló törekvésekről szóló min­denféle nyilatkozat iránt. Mivel mind a szovjet kormány, mind Fran­ciaország kormánya több ízben kifejezésre jut­tatta a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló törekvését, nem lehet elmenni amel­lett a tény mellett, hogy nem szűnik meg egy új háború propagandája, nem szűnnek meg az újabb támadó aktusokra szólító felhívások és hogy egyes államok kormányai nyíltan át­tértek kártevő aktusokra, terrorcselekmények­re és szabotálásra a demokratikus tábor or­szágaiban. A közgyűlésnek a háborús propa­gandát elítélő közismert határozatát gyakran n­emcsakhogy nem hajtják végre, hanem nyíl­tan sárba tiporják egyes államok felelős hiva­talos körei, amelyek az égig magasztalják az «erő politikáját», a «hidegháború» fokozását és ehhez hasonlókat. Egészen nyilvánvaló, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére olyan intézkedéseket kell foganatosítani, ame­lyek hatékonyan visszautasítanák az új háború egyre folytatódó propagandáját és a támadó köröknek minden olyan kísérletét, hogy alá­aknázzák a népeknek a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésébe és megszilárdításába vetett bizalmát­ Az előadottakból kitűnik, hogy megértek azok a fontos nemzetközi jelentőségű pro­blémák, amelyek megkövetelik, hogy Francia­­ország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szov­jetunió részvételével haladéktalanul együtte­sen tárgyalják meg őket, hiszen az ENSZ alapokmányának értelmében mindenekelőtt ezekre az országokra hárul a felelősség a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. A szovjet kormány ennek megfelelően augusztus 4-i jegyzékében javasolta, tár­gyalják meg a külügyminiszterek tanácsko­zásán a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket. Az ilyenfajta fontos nemzetközi kérdések megtárgyalásának je­lentősége nyilvánvaló. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke ennek ellenére tel­jesen lebecsüli a nemzetközi feszültség eny­hítésének szükségességét, hiszen a francia kormány jegyzéke kikerüli az említett fontos és egyben megérett nemzetközi problémákat. A szovjet kormány augusztus 4-i­­ és augusztus 15-i jegyzékében szintén java­solta, hogy a külügyminiszterek tanácskozá­sán minden oldalról tárgyalják meg a né­met problémát. A szovjet kormány ezzel kap­csolatban indítványozta, tárgyalják meg a következő kérdéseket: Békeértekezlet Összehívása a Német-Í­r­országgal kötendő békeszerződés kér­désének megtárgyalására; O ideiglenes össznémet kormány alakí­­tása és szabad össznémet választások megtartása; O Németországnak a háború következ­­ményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségei megkönnyítése. A francia kormány szeptember 2-i jegyzé­ke mindezen kérdések közül csupán az ös­ssz­­német választások kérdését érinti és teljesen mellőzi az összes többi kérdéseket, amelyek elsőrendű fontosságúak a német probléma megoldása szempontjából. Az­ ilyen állás­pont annál tarthatatlanabb, mivel a­z össz­német választások kizárólag Németország belső ügye, amelyet magának a német nép­nek kell eldöntenie külföldi hatalmak beavat­kozásának kizárásával. Másfelől, a szeptember 2-i jegyzék kike­rüli azokat a Németországra vonatkozó alap­vető kérdéseket, amelyeknek a megoldása a jelenlegi körülmények között lehetetlen a négy megszálló hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjet­unió — tevékeny részvétele és együttműkö­dése nélkül. A szovjet kormány két ízben megküldte Franciaország kormányának éppúgy, mint Anglia és az Egyesült Államok kormányá­nak, a német békeszerződés alapjainak terve­zetét, azzal a javaslattal, hogy vitassák meg ezt a tervezetet, vagy terjesszék elő megvi­tatás céljából saját békeszerződés-tervezetü­ket. Másfél év telt el azóta, de Franciaor­szág kormánya nem nyilvánította vélemé­nyét a békeszerződés szovjet tervezetéről és nem terjesztette elő saját tervezetét. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében javasolta, hogy hat hónapon be­lül. A francia kormány ezért azon a véle­­ményen van, hogy a külügyminiszteri érte­­kezlésnek a német problémával kell foglal­koznia, amelynek megoldása a legfontosabb eleme a világméretű rendezésnek és első­sorban foglalkoznia kell a szabad választá­sok és a leendő német kormány státusa kér­désével. 1­6. Meg kell jegyezni ezenkívül, hogy 11 francia kormány, amikor július 15-i jegyzé­kében azt javasolta, hogy elsősorban a sza­bad választások kérdését tanulmányozzák, nem kötött ki semmiféle olyan előzetes fel­tételt, amely vizsgálóbizottság megalakítá­sát érintette volna. Ezért úgy tűnik, hogy az adott■ esetben a szovjet kormány helyte­lenül értelmezte ennek a közlésnek lényegét. 7. A francia kormány sohasem volt azon a véleményen, hogy­ Ausztria szabadságának és függetlenségének helyreállítása attól függ, milyen haladást értek el a német kérdés megoldásában. Hiszen az 1943 novemberi moszkvai nyilatkozat értelmében Ausztria felszabadított országnak tekintendő. A fran­cia kormánynak az a véleménye, hogy a két kérdés egyáltalán nincs kölcsönös kapcsolat­ban. Véleménye szerint mostantól kezdve semminek sem szabad akadályoznia az oszt­rák szerződés megkötését. A francia kor­mány ezzel kapcsolatban sajnálja, hogy a szovjet kormány nem fogadta el azt a ja­vaslatát, amely szerint az Ausztriával fog­lalkozó külügyminiszterhelyetteseket ez év augusztus 31-ére össze kellett volna hívni. A francia kormány azonban továbbra is reméli, hogy a külügyminiszterek megegye­zésre juthatnak az osztrák­­ államszerződés kérdésében, midőn majd találkoznak.......... 8. A francia kormánynak meggyőződése, hogy e kérdések megtárgyalása jobban szol­gálja a kívánt eredményt, mint a jegyzék­­váltás. A francia kormány ezért ismételten meghívja a szovjet kormányt, vegyen részt a külügyminiszterek tanácskozásán, amelyet október 15-én tartanának meg Luganóban. A francia kormány feltételezi, hogy a svájci kormány jóindulatúan kezelné ezt a javaslatot, jól hívják össze a békeértekezletet valaa­mennyi érdekelt állam részvételével, Német­ország kellő képviseletének biztosításával a békeszerződés előkészítésének minden szaka­szában és a békeértekezleten. A francia kor­mány válaszjegyzéke mellőzi a békeértekez­let összehívásának kérdését, jóllehet elvitat­hatatlan egy ilyen értekezlet jelentősége. Az ideiglenes össznémet kormány megala­kításának elő kellene segítenie Németország­nak békés és demokratikus alapokon tör­ténő, a szovjet kormány javaslatának meg­felelő egyesítését. Az ilyen kormány vagy a működő kelet- és nyugatnémetországi kor­mány helyére léphetne az össznémet szabad választások megtartásáig, vagy pedig ideig­lenesen magára vállalhatna egyes össznémet funkciókat, mindenekelőtt az össznémet sza­bad választások előkészítését és megtartását; ugyanakkor Kelet- és Nyugat-Németország működő kormányai megmaradnának. Francia­­ország kormánya nem értett egyet a szovjet kormánynak ezzel a javaslatával. Ha a Szov­jetunió említett javaslatával kapcsolatban így foglalnak állást, akkor kizártak a Németor­szág egységének helyreállítását szolgáló gya­korlatilag lehetséges intézkedések, hiszen nem létesül semmiféle olyan össznémet szerv, amely megvalósíthatná a német nép akaratát az össznémet választások előkészí­tése során. Ebből ugyanakkor következik, hogy olyan törekvés mutatkozik meg, amely az össznémet választások lefolytatását tu­lajdonképpen a megszálló hatalmak kezébe kívánja adni. Ez lehetővé teszi, hogy külföldi hatóságok megengedhetetlen módon nyomást gyakoroljanak a választások előkészítésének és lefolytatásának egész menetére. Végül Franciaország kormánya szeptember 2-i jegy­zékében eltekintett olyan, külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett «semleges bi­zottság» létesítésétől, amelynek az volna a feladata, hogy az össznémet választások meg­tartása «feltételeinek megteremtése, céljából vizsgálatot folytasson». A francia kormány mint ismeretes, ez év július 15-i jegyzéké­ben még nem­ tagadja meg ezt és eddig sok hónapon át ragaszkodott hozz­á. De ebben az esetben el kellene esniük az ellenvetéseknek azzal a szovjet javaslattal szemben, hogy a választások megtartásának ügyét bízzák magukra Kelet- és Nyugat-Né­metország németjeire, anélkül,­ hogy külföldi hatalom bármi módon beavatkoznék vagy nyomást gyakorolna. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében javasolta ezenkívül Franciaor­szág, Anglia és az Egyesült Államok kormá­­nyának, hozzanak határozatot Németország háborús következményekkel kapcsolatos pénz­ügyi-gazdasági kötelezettségeinek megkönnyí­tésére, éspedig: mentesítsék Németországot 1954 január 1-től a jóvátételi költségek és a négy hatalom­mal szemben fenntálló háború utáni államadós­ságok kifizetésétől; korlátozzák a megszállási költségeket olyan összegekre, amelyek nem haladják meg Kelet- és Nyugat-Németország állami költségvetése bevételeinek öt százalékát; teljes mértékben mentesítsék Németorszá­got a négy hatalom külső megszállási kiadá­saiból eredő és 1945 után keletkezett adós­ságai megfizetésétől. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke a Németország háborús következményekkel kapcsolatos pénzügyi-gazdasági kötelezettsé­geinek könnyítésére vonatkozó mindezeket a kérdéseket kikerüli. Egyébiránt a szov­jet kor­mány javaslatának elfogadása most mindjárt komoly gazdasági könnyítést jelentene a né­met népnek és előmozdítaná a német gazda­sági élet fellendülését, amit természetesen el­vár Németország lakossága, hiszen a háború befejezése óta már több mint 8 év múlt el. A szovjet kormány továbbra is szükséges­nek tartja, hogy mind Franciaország kormá­nya, mind pedig Anglia és az Egyesült Álla­mok kormánya fejezze ki a Szovjetunió em­lített javaslataival kapcsolatos határozott álláspontját. A Németországra vonatkozó említett alap­vető kérdések haladéktalan megoldásának szükségességét az írja elő parancsolóan, hogy az utóbbi időben kívülről egyre újabb antidemokratikus lépéseket tesznek, hogy az érintett államok parlamentjeitől kicsikarják mind a bonni, mind pedig a párizsi egyez­mény ratifikálását. Ezen egyezmények se­gítségével igyekeznek megvalósítani Nyu­gat-Németország militarizálását és igyekez­nek Nyugat-Németországot az agresszív északatlanti tömb engedelmes eszközévé ten­ni. Mindez annak ellenére történik, hogy ezeknek az egyezményeknek ratifikálása és megvalósítása Nyugat-Németországot új ag­ressziós gócponttá tenné, annak a német népre és az európai béke fenntartására há­ramló valamennyi veszélyes következményé­vel együtt és lehetetlenné tenné, hogy Nyu­gat- és Kelet-Németország egységes állam­má váljék. Figyelembe véve ezt a helyzetet, a szovjet­­ kormány egyetért Franciaország kormányá­nak azon javaslatával, hogy meg kell tár­gyalni az össznémet választások kérdését, szükségesnek tartja azonban azt is, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán a német A szovjet kormány szeptember 28-i jegyzéke A szovjet király jegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült­­ Iask­ kormányához , a sln­ggiainiszterek tanácskozásának összehívásáról

Next