Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-01 / 274. szám

A szovjet kormány jegyzéke a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról (Folytatás a 3-ik oldalról.) probléma megtárgyalását ne korlátozzák ezekre a kérdésekre. Meg kell egyezni arra nézve, hogy a küszöbönálló tanácskozáson a német probléma megtárgyalása felölelje mindazokat az alapvető kérdéseket, amelyek­ről fent szó esett. E tárgyalásokon részt kell venniük mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Né­­metország képviselőinek. A szovjet kormány a kifejtetteknek meg­­felelő­en javasolja a külügyminiszterek érte­kezletének összehívását , kiindulva a követ­kezőkből: A Franciaország, Anglia, az Egyesült * Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereiből álló értekez­leten vitassák meg a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket. A Franciaország, Anglia, az Egyesült *“'• Államok és a Szovjetunió külügyminisz­tereiből álló értekezleten vitassák meg a né­met kérdést, beleértve azokat a javaslatokat, amelyeket az értekezlet előkészítése során terjesztettek elő. A szovjet kormány még nem kapott választ Franciaország kormányától augusztus 28-i jegyzékére, az osztrák államszerződés kérdé­sében és készségét nyilvánítja e kérdés meg­vitatásának folytatására a szokásos diplomá­ciai úton A szovjet kormány hasonló tartalmú jegy­zékeket juttat el Anglia és az Egyesült Ál­lamok kormányának. Nagyfontosságú indiai békeállásfoglalás az ENSZ-ben New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlésének szeptember 20-i teljes ülésén, az általános vitában Krisna Me­nen, az indiai küldöttség vezetője nagy beszé­det mondott. Az indiai képviselő beszédét a küldöttek, a sajtó képviselői és a vendégek nagy figyelemmel hallgatták meg. Menon beszéde elején rámutatott arrra, hogy az ENSZ fő feladata jelenleg abban áll, hogy mindenképpen elősegítse a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítését. Sok tekin­tetben ettől függ az Egyesült Nemzetek Szer­vezete előtt álló fontos feladatok­ megoldása — mondotta India képviselője. — Az utóbbi időben — folytatta Menen — olyan irányzat került előtérbe, amely arról tanúskodik, hogy a vitás kérdéseket békés úton meg lehet ol­dani. Minden országnak hozzá kell járulnia a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítésé­hez. India képviselője kijelentette, hogy India kormánya a nagyhatalmak olyan értekezleté­nek összehívása mellett van, amelyen meg le­hetne vitatni a kérdéseket és amelyen meg­egyezést lehetne elérni, nem pedig kész ha­tározatokat a részvevőkre ráerőszakolni. Menon részletesen kitért a­­fegyverzet csök­kentésének, az atom-, hidrogén- és másfajta tömegirtó fegyverek betiltásának kérdésére. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ-et abból a cél­ból alakították meg, hogy megmentse a jö­vendő nemzedéket a háború borzalmaitól, majd felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a legújabb felfedezések — így a többi között a hidrogénbomba felfedezése — különösen ha­laszthatatlanná teszik e feladat megoldását. Itt az ideje — mondotta India képviselője — hogy az ENSZ állást foglaljon az atom­­os hidrogénfegyver betiltása mellett. Menon javasolta, hogy a közgyűlés hívja fel a nagyhatalmakat, írjanak alá nyilatkozatot arról, hogy nem alkalmaznak atom- és hidrogén­fegyvert. Később azután nemzetközi egyezményt lehet kidolgozni arról, hogy nem alkalmaznak atom- és hidrogénfegyvert. Itt az ideje — mondotta Menon — hogy az ENSZ kifejezésre juttassa a világ népei­nek várakozásait. Az atom- és hidrogénfegy­ver olyan fegyver, amely az egész emberi­ség ellen irányul. Le kell mondani e pusztító fegyver alkalmazásáról! Az atomenergiát­­csak az emberiség javára szabad felhasz­nálni! India képviselője az új tagoknak az ENSZ-be való felvételéről , szóló , .kérdést érintve, támogatta azt a javaslatot, hogy az ENSZ-be való felvételüket kérő 14 államot egyidejűleg vegyék fel az ENSZ-be. Menon hangsúlyozta,­­ hogy küldöttsége a nagyhatalmaknak a biztonsági tanácson be­lüli­ egyhangúsága elve mellett áll és tűr­hetetlennek tartja, hogy az ENSZ többsége megkísérelje bármely nagyhatalomra rákény­szeríteni akaratát. Jelenleg igen fontos, hogy elérjék az ENSZ alapokmánya elveinek és céljainak szigorú betartását, nem pedig az alapok­mány felülvizsgálását. India képviselője nagy figyelmet fordított a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben való képviseletével kapcsolatos kérdésre. Ki­jelentette, hogy India elengedhetetlennek tartja a Kínai Népköztársaság képviselőinek az ENSZ munkájában való részvételét. Menon kijelentette, hogy az indiai küldöttség vitatni fogja a Kuomintang-képviselők hatás­körét a közgyűlés mandátumvizsgáló bizott­sága jelentésének megvitatásakor. Menon új­ra hangsúlyozta­, hogy csakis a Kínai Nép­köztársaság kormánya képviselheti a kínai népet az ENSZ-ben, majd rámutatott arra, hogy «Formoza kormányának» nincs joga­­ilyen képviseletre. • India képviselője a továbbiakban elítélte­ a kuom­intangisták burmai agreszióját, a Dél­afrikai Uunióban uralkodó faji megkülönbözte­tést és Franciaország marokkói és tuniszi tevékenységét. Az ENSZ állásfoglalása­ eb­ben az idóibbi kérdésben — mondotta Me­nen — buzdítja azokat, akik gyarmati politi­kát folytatnak, ahelyett, hogy elítélné a­ gyar­­majoritást és utat keresne a­ gyarmatosítás felszámolására. «Ideje, hogy Afrika népei­nek szuverenitást és függetlenséget adjanak! — mondotta Menon. — Ideje, hogy felsza­badítsák az egész világot a gyarmati uralom alól!» India képviselője befejezésül részletesen kitért a koreai kérdésre. Feltétlenül el kell érni azt, hogy a Koreában megvalósított fegyverszüneti egyezményt megszilárdítsák és biztosítsák a tartós békét Koreában — mondotta. Helytelen lenne azonban békét teremteni a két szembenálló fél olyan lég­körében, amely Panmizidzsonban uralkodott. A béke kivívását csupán a békéltető kon­ferencia légkörében lehet biztosítani. Jelen­leg a koreai kérdésben megtartandó politikai értekezlet összehívása, jelenti a fő problé­mát— folytatta Menen. — India résztvenne az értekezleten, ha meggyőződnék arról, hogy részvétele hasznos lenne. India képviselője kijelentette, hogy a koreai problémát úgy lehet megoldani, ha a felek hajlékonyságot tanúsítanak. India képviselője a továbbiakban emlékez­tette a közgyűlés tagjait Dulles amerikai külügyminiszter azon kijelentésére, hogy Dél-Koreának «nincsenek Korea határain túlmenő igényei». India képviselője hangsú­lyozta, hogy Dulles külügyminiszter e kije­lentése «magyarázatot követel». Koreában két kormány működik — hangsúlyozta'' Me­nen, és rámutatott arra, hogy India meg­engedhetetlennek tartja Korea erőszakos egyesítését. Külföldi H­irek — Az EDA (egységes demokratikus bal­oldali koalíció) a hallatlan terror ellenére megháromszorozta szavazatait a görögorszá­gi Marica-vidéken lefolyt pótválasztáson — közli a «Hellas Press». — HAZATÉRT KÍN­AI HADIFOGLYOK közölték, hogy az amerikaiak különleges ügynököket csempésztek az indiai őrizet alatt álló táborokba, hogy elrabolják a felvilágo­sító tevékenységet folytató koreai-kínai meg­bízottakat — jelenti az «Új-Kína».­­ AUGUST PICCARD svájci tudós szerdán saját tervezésű búvárgömbjében 3150 méter mélyre merült a Földközi-tengerbe..Az eddig elért legmélyebb merülés 2100 méter volt — jelenti a «Reuter». — AZ IRÁNI KORMÁNY kedden nyilat­kozatot adott ki, amely szerint «külföldi szakértőket kell Abadanba hívni, ha újra működésbe akarják helyezni az olajberende­zések egy részét» — jelenti a «Reuter». RÉGI MŰVÉSZET ÚJ JÖVŐJE Írta: Mei Lan-fang A klasszikus kínai színház hosszú történelemre tekint vissza. A drámában Kína gazdag és ősi kulturális örökségének sok sa­játosságát testesíti meg. Művészeti gyakorla­ta hosszú évszázadokon át tökéletesedett. Olyan művészet ez, mely népi eredetű, s me­lyet hazánk népe most is változatlanul sze­ret. Tekintettel a klasszikus színháznak ezekre a­ jellegzetességeire, a­ központi népi kormány támogatja a színművészet dolgozóit nehéz feladatuk megvalósításában, hogy a régi tár­sadalom művészetét az új társadalom szol­gálatába állítsák. Ez egyrészről azt jelenti, hogy arra a hazafias, haladó és demokratikus tartalomra építsünk, amit színműkészletünk népi gyökereiből kap, másrészről, hogy el­távolítsák az elmaradott, reakciós mázt, amelyet színházunk a feudális, majd a fél­gyarmati és félfeudá­lis Kína idején vett magára. Ez a szükséges reform nem korlátozódik csupán a színdarabokra, megkívánja az elő­adóművészek átnevelését is. A régi Kínában a színészek és a­ színésznők a társadalmi ranglétra legalsó fokán lévő elnyomott cso­port voltak. Éppen ezért sérelmeik egyesí­tették őket a néppel az uralkodó osztály iránt érzett gyűlöletben, ugyanakkor azonban — bár gyakran nem is tudtak róla — a feudális eszmék befolyása alatt álltak. A kí­nai színművészek­­helyzete most megváltozott —­ ugyanazt a megbecsült helyet foglalják el, mint az írók és más szellemi foglalkozá­súak, akik kifejezik felszabadított népünk gondolatait és megvilágítják előrevezető út­ját. Színművészeink keményen dolgoznak, hogy megszabaduljanak a­ múlt csökevényei­­től, s eredményesen szolgálhassák a népet. Alapelvünk az, hogy a művészet a népé. Ennek a művészetnek meg kell tisz­títania magát azoktól a vonásoktól, melyeket a volt uralkodó csoportok a nép ellen vezet­tek be. Ezért igyekszünk megőrizni és fej­leszteni azokat a klasszikus színdarabokat, melyek mindenkor a legnemesebb nemzeti ha­gyományokat juttatták kifejezésre: a kínai nép szorgalmát, bátorságát és értelmességét; szem­beszálását az elrnyomással és az idegen behatolással; szeretetét a szülőha­za és a sza­badság iránt. Másrészről nincs többé szüksé­günk azokra a darabokra, melyek egykor a feudális uralkodóik iránti szolgalelkűséget ápolták,a vagy a­ kegyetlenség, a borzalom, a trágárság és a babona káros elemeivel mé­­telyezték a népet. Azokat a színdarabokat, melyek egészséges és egészségtelen vonáso­kat egyaránt­­tartalmaznak, megváltoztatják a szükséges módon. Példái a régi jó színdaraboknak, melyeket továbbra is nagyra értékelünk, a «Halász bosszúja»,a bátor történet egy dolgozó ember küzdelméből a zsarnokság ellen; a «Mu Lan a hadseregben», mely a legendás kínai hon­leány magasztos hazafiságát ábrázolja és a «Küzdelem a Csín betolakodók ellen», mely a kínai népnek az idegen betolakodókkal szembeni ellenállását mutatja be. Ma már sok olyan dráma is van, melyet régiből dolgoztak át, s melyeknek színpadon nagy sikerük van. A «Miniszterelnök és a fő­­parancsnok kibékülése» három hasonló tárgyú régi színdarab egybedolgozása, melynek té­má­ja az egységes ellenállás a­ külföldi betola­kodókkal szemben. A hazafias érzelmű és nagylelkű miniszterelnök megindító felhívást intéz a fennhéjázó tábornokhoz és sikerül is elérnie a kormány egységét, ami azt eredmé­nyezi, hogy hazájuk, bár gyöngébb, legyőzi a túlerőben lévő ellenséget. A darab fő tanul­ságát az új változat sokkal szembetűnőbben domborítja ki, mint a darab alapjául szolgáló három eredeti színmű. Az új színdarabok közül a «Három támadás Csu falu ellen» aratta a legnagyobb sikert, mely a­ Szung dinasztia idején lejátszódott nagy parasztfelkelés egyik epizódját mondja el. A színpadon nemcsak az egymást követő csatákat látjuk azokkal a fortélyos harcászati fogásokkal együtt, melyekhez mindkét fél fo­lyamodik, hanem a helyes és a helytelen ha­dászat közötti éles ellentétet is (és mindkettő eredményeit). A kínai nép mindig szerette a SZí­n­­házat és nézőközönsége igen szigorú volt az előadások megbírálásában. A színházlátogatók azonban, akik bámu­lattal övezték a színészeket, főként technikai ügyességük alapján mondtak róluk ítéletet. Manapság a színház minden ember előtt nyitva áll és a nézők nemcsak a tech­nika, hanem tartalmuk és művészeti mon­danivalójuk igazsága alapján is ítélik meg a darabokat Mind a nép, mind a kormány nagy becsben tartja a klasszikus színésze­ket. Négy klasszikus színművész tagja az államhatalom legfelső szervének, a kínai népi politikai tanácskozó testületnek. Sokan a helyi népi képviseleti szervek küldöttei, vagy kulturális szervezetekben és kulturális ügyekkel foglalkozó kormányzati hivatalok­,­ban viselnek tisztséget. Megváltozott ma a színészek és közönségük közti viszony is. Most a nézőtéren főképpen munkások, pa­rasztok és katonák foglalnak helyet. Az előadóművészek és színházlátogatók öntudata egyre fokozódik. Mikor a közelmúltban szerepeltem a «Csu fővezér búcsút vesz szíve hölgyétől» című darabban, az egész színház majd szétrobbant a nevetéstől, mikor a fővezér felkiáltott: «Az ég akarata, hogy királyságom megdőljön, csatáimat jól vívtam meg». Ezt azelőtt ér­zelmes résznek tekintették és senki sem ne­vetett rajta. Most, mikor átgondoltam a dol­got, nem értettem meglepetésemet. A közön­ség hangulatnyilvánításra helyénvaló volt és megmutatta új hallgatóságunk szellemi szín­vonalát. A nézők világosan látták, hogy a kudarcot a fővezér saját gyengeségei okoz­ták. Nevetségesnek és részvétre méltatlannak tartották, hogy egy ember, aki annyira nem ismeri hibáit, semmitmondó szónoklásba kezd­jen. Társulatunk Északkelet-Kínában tett kör­útja során az egyik színész valamilyen régi szöveget idézett: «Ez csak női zagyvaság és semmi­ értelme sincs». A színházban nyom­ban zúgás keletkezett, kifejezésre juttatva a tiltakozást a női nemet ért sérelem miatt. Nem tudom szavakkal kifejezni örömömet e jelenségekkel kapcsolatban, melyek példa nélkül állnak a klasszikus színpadon töltött negyvenéves működésem alatt. Most végre az emberek teljes komolysággal figyelik művé­szetünket, saját magas színvonaluk­­ alapján délik meg és azt kívánják, hogy legnemesebb érzelmeiket tükrözze vissza. A színészek új boldogsága, új méltó­ságérzetük és felelősségérzetük a nép iránt arra késztette őket, hogy készségesen le­mondjanak a reakciós tartalmú drámákról, még akkor is, ha éppen ezekben a darabok­ban aratták legnagyobb egyéni sikereiket. Csou Hszin-fang így nem viszi többé szín­padra a «Tragédia az oltárnál» című dara­bot, mely rokonszenvesen ábrázolt egy tábor­nokot, aki megöli szeretett feleségét egysze­rűen azért, hogy bebizonyítsa fiúi hűségét idős anyja iránt, aki gyűlöli menyét. Én is lemondtam arról a szerepemről, melyet a «Fei Csen-o és a tigris-tábornok» című darabban játszottam, s amely több mint har­­minc éven keresztül kedvencem volt. Fel­ismertem ugyanis, hogy a darab mondani­valója téves, mert dicsőíti egy zsarnok ud­varhölgyét, aki azzal bosszulja meg urát, hogy megöli egy parasztlázadás vezérét. Megváltozott a kezdő színészek élete is. A régi időkben mi borzalommal tekintettünk vissza tanulóéveinkre. A színművészetet ta­nuló fiataloknál­ testi és lelki gyötrelmeket egyaránt el kellett viselniük. A mai Kínában a felnövő új színművész-nemzedék nem­csak a drámai művészetet tanulja, hanem rendszeres oktatásban is részesül. A szín­művész-hallgatók nemcsak jó színészek lesznek, hanem az új demokrácia jó állam­polgárai is. Tanításuk teljesen ingyenes. Az új idők napjának fénye rengeteg te­hetséget és energiát szabadít fel a klas­szikus színpad munkásai köréből, kik pél­dátlan kezdeményező erőről, tesznek tanú­ságot, egyrészt mint művészek, másrészt mint hazafiak. Annak idején önkéntes elő­­adásokkal hatalmas pénzösszegeket gyűj­töttek a Koreában harcoló kínai népi ön­kéntesek számára, sőt még hetvenéves nyugalomba vonult művészek is eljöttek, hogy ismét fellépjenek e cél érdekében. So­kan tartottak előadásokat a fronton. Két ne­ves tiencsini­­ művész, Csang Pao-kun és Cseng Su-tang életüket is feláldozták. Mao elnök felhívása alapján, hogy «alkossanak új dolgokat e régiből», új szín­­művészeti dolgozók kifejlesztik a klasszikus dráma minden fajtáját, amit a nép kedvel. Nemzeti művészetünk ápolása­ során igyek­szünk elérni azt a fokot, amikor «minden virág teljes virágzásban van». Népünk egyre gazdagabbá és változatosabbá váló élete a művészet szempontjából ugyanaz, mint a talaj a növényeknek , míg kormányunk irányítása és támogatása azonos a nap­sütéssel és az esővel. Ma már világos, hogy klasszikus színházunk osztozni fog az egész kínai kultúra fényes jövőjében. Az ipar fejlesztése a Kínai Népköztársaságban írta: Li Fu-csun, Kína Kommunista Pártja központi bizottságának tagja­ ­. A forradalom győzelme után a kínai nép számára új történelmi korszak kezdődött,­ a szocializmushoz vezető fokozatos átmenet korszaka. A kínai nép, amely rendületlenül halad e nagy cél, a szocializmus felépítése felé,­­ez idén hozzáfogott a nemzetgazdaság tervsze­rű fejlesztéséhez. A kínai kommunisták és a kínai nép gazdasági fő feladatai ezután a szo­cialista ipar tervszerű fejlesztésének megvaló­sítása, a mezőgazdaságnak és a kézműipar­nak szövetkezeti alapon történő további fej­lesztése, hogy Kína ily módon elmaradott ag­­rárországból szocialista ipar-agrárhatalom­­má váljék. Ezek a hatalmas és bonyolult fel­adatok az ország népgazdasága fejlesztésé­nek helyes vezetésével megvalósíthatók. A fiatal Kínai Népköztársaság máris szá­mos nagy győzelmet aratott a gazdaság és a kultúra valamennyi ágának fejlesztésében, s megteremtette a szükséges feltételeket nép­gazdaságának tervszerű fejlődéséhez. Demo­kratikus reformokat hajtott végre, megsemmi­sítette az imperialista és a­ fou­dáls erők, úgy­szintén a bürokratikus tőke erőinek maradvá­nyait; megnőtt a munkástömegek és vala­mennyi dolgozó öntudata, megerősödtek szer­vezeteik. Mindennek eredményeként mérhetet­lenül megszilárdult a munkásosztály vezette nép demokratikus diktatúrájának rendszere. A gazdasági helyreállításban elért sikerek nyomán jelentősen növekedett, iparunk és me­zőgazdaságunk, elsősorban új iparágaink ter­melőképessége. A legfontosabb ipari és­ mező­­gazdasági termelési ágakban nagyobb ered­ményeket értünk el, mint amilyeneket Kíná­ban valaha is elértek. A gazdasági helyreállí­tás során naggyá fejlődtek a szocialista jel­legű állami üzemek, s megszilárdították veze­tő szerepüket népgazdaságunkban. A gazdaság helyreállítása és továbbfejlesztése teljesévé tette állami költségvetésünk helyrentó mentését, az áruk árának rögzítését. A­­ dolgozók élet­­színvonala ezlyre emelkedik. A kínai népnek ez a nagyszerű győzelme szorosan összefügg nagy szövetségesünk, a Szovjetunió önzetlen segítségével. Az amerikai imperialistás területrablók min­denképpen igyekeztek meggátolni haladásun­kat, megszállták Tajvan szigetét, s nyíltan megtámadták szomszédunkat, a Koreai Népi Demokratikus­ Köztársaságot. A kínai nép ha­zája biztonságának megóvása végett, az igaz­ságosság és a béke védelmében, Mao Ce-tung elvtárs felhívására hősiesen harcbaszállt az amerikai agresszió ellen, Korea megsegítésé­ért, s ebben a harcban döntő győzelmet ara­tott. II. Kína Kommunista Pártja központi bizott­ságának megállapítása szerint, első ötéves tervünk, amelynek megvalósítását 1953-ban kezdtük meg, fő feladatként szabja meg, hogy elsősorban a nehézipart fejlesszük, vagyis lefektessük országunk iparosításának alap­jait, s biztosítsuk a népgazdaság szocialista szektorának fokozatos kiszélesedését. Ehhez az általános célhoz igazodva, megfelelően fej­lesztjük a mezőgazdaságot és a­ könnyűipart, sz állhatatosan, fáradhatatlanul igyekszünk, hogy a mezőgazdaságot és a kézműipart­ a szövetkezés útjára tereljük.. A termelés foko­zásával egyre emeljük a nép anyagi és kul­turális színvonalát. Az állami tervbizottság a kommunista párt útmutatása szerint most dolgozza ke első ötéves tervünk feladatait. Hazánk ipari épí­tése az első ötéves terv szerint a következő közvetlen feladatokat rója ránk. Először: az ötéves népgazdaságfejlesztő terv szerint a nehézipar fejlesztése a leg­döntőbb feladat. Ehhez rengeteg anyag és­­ pénz, meglehetősen sok idő és sok bonyo­lítót­­echnikai felszerelés kell majd. De­­ ez a helyes út, ezen az úton kell haladnunk,­­ semmiféle más­ úton nem haladhatunk. Fej­­­­lesz­tenünk kell a nehézipart, különösen a kohóipart, a fűtőanyagipart és az energia­­ipart, a gépgyártást és a legfontosabb vegyi­ipari ágakat, mert­ csak ily módon fektethetjük le országunk iparosításának szilárd alapját, csak ily módon fokozhatjuk hazánk védelmi képességét és óvhatjuk meg biztonságát, csa­k ily módon tehetünk szert olyan gazda­­­­­ági erőre, amellyel biztosíthatjuk az ország­­ gazdasági függetlenségét és a szocialista gazdaság gyors felvirágzását. A nehézipar biztosítja, hogy a könnyűipar is a szüksé­ges mértékben fejlődjék é­s megteremti az anyagi és technikai feltételeket­ mezőgazda­ságunk átalakulásához. Mindennek az a célja, hogy egész népgazdaságunk szüntele­­nül fejlődjék, s a nép életszínvonala rend­szeresen emelkedjék. Pontosan megállapítjuk a termelőeszközök és a közszükségleti cikkek szükséges ter­melési arányát a beruházások közt, nép­gazdaságunk valamennyi ágának fejleszté­sében. Biztosítanunk kell, hogy elsősorban az első alosztály fejlődjék, de a lakosság vásárlóképességének növekedéséhez képest megfelelően fejlődjék a második alosztály is. Másodszor: igyekszünk, hogy gazdaságunk szocialista szektora szüntelenül növekedjék. Ez gazdasági vezetésünk alapelve, mert csak akkor biztosíthatjuk, népi demokráciánk meg­szilárdulását és továbbfejlesztését, csak ak­kor­ teremthetjük meg a szocialista társa­dalom felépítésére való áttéréshez szükséges anyagi alapot, csak akkor biztosíthatjuk ha­zánkban a szocializmus végleges győzelmét, ha ragaszkodunk ehhez az elvhez. Ezért minden erőnkkel törekszünk állami­­iparunk, állami és szövetkezeti kereskedelmünk to­vábbi rohamos fejlesztésére, népgazdasá­gunkban a szocialista szektor vezető szerepé­nek általános­­ megszilárdítására. A kapita­lista gazdasági szektort illető politikánk el­sősorban e szektor korlátozására irányul. De társadalmi viszonyaink fejlődésének konkrét történelmi feltételei közt gazdaságunk mai helyzetére való tekintettel ezentúl is serkent­jük, s a nyersanyagfeldolgozásra adott állami rendelések, az állami és a magántőke közös műveletei stb. révén bevonjuk tervgazdasá­gunkba a kapitalista szektornak azt a részét, amely népgazdaságunk hasznára válik, s elő­segíti az általános jólét emelkedését, ellen­ben gyengítjük és fokozatosan megszüntetjük a kapitalista szektornak azt a részét, amely károsítja népgazdaságunkat, s gátolja az álta­lános jólét emelkedését. Harmadszor: tovább erősítjük a munkás­­paraszt­- szövetséget. Ezzel kapcsolatban leg­­főbb feladatunk, hogy az ipari és a mező­­gazdasági termelés további fokozásával nö­veljük a város­ és a falu áruforgalmát. A part és a kormány ezért komoly figyelmet fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, elsősorban a gabonatermelés növelésére. Ily módon emelhetjük a parasztok életszín­vonalát, felhalmozhatjuk az ipari építéshez szükséges eszközöket, elláthatjuk az ipart a szükséges nyersanyaggal, s az ipar további fejlődésének serkentése és a városi lakosság szükségleteinek kielégítésére, valamint kül­kereskedelmi célokra szolgáló árugarbona­­alap növelése céljából kiterjeszthetj­ük az ipar­cikkek piacát. A mai viszonyok közt a mező­gazdaságban főként a kölcsönös rentrakase-­­­gély-mozgalom és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével kell törődnünk. De nem feled­kezhetünk meg azoknak a parasztoknak az érdekeiről sem, ak­ik nem léptek be a kölcsö­nös segélybrigádokba vagy a szövetkezetekbe. A munkás-paraszt szövetség további erő­sítése végett iparunk feladata, hogy ellássa a falut a­ szükséges mezőgazdasági felszere­léssel és iparcikkekkel. Ezenkívül állami ke­reskedelmi szerveinknek, a kereskedelmi és a fogyasztási szövetkezeteknek, a pénzügyi szerveknek és a hitelintézeteknek helyes ár­politikát, helyes adó- és hitelpolitikát kell folytatniuk, hogy a parasztok a termelés emelkedése alapján növelhessék jövedelmü­ket, hogy a mezőgazdaságban kialakuljanak az állandó bővített újratermelés feltételei. Negyedszer: a népgazdaság általános fej­lődése alapján felemeljük valamennyi dol­gozó anyagi és kulturális színvonalát. Sztálin arra tanított bennünket, hogy «az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégí­tésének biztosítása — ez a szocialista terme­­lés célja; a szocialista termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése a legfejlettebb technika alapján — ez a cél elérésének esz­köze». A Kínai Népköztársaság gazdasági építésé­nek ötéves terve nemcsak a termelés fokozását szabja meg, hanem a nép anyagi és kulturális színvonalának megfelelő emeléséről is gon­doskodik. Ha tovább javul a dolgozók anya­gi helyzete, a néptömegek még szívesebben dolgoznak az új Kína építésén, még aktívab­bak lesznek, s még többet, még alkotóbb mó­don kezdeményeznek a­ szebb jövő felépíté­séért folyó harcban. Az ötéves terv, amely a dolgozók anyagi jólétének­ emelkedését szolgálja, egyszersmind arra irányul, hogy a munka termelékenysége gyorsabban emelkedjék, mint ahogyan a mun­kabérek emelkednek, mert csak ily módon biz­tosíthatjuk a termelés további kiterjesztéséhez é® az állami tartalékok megteremtéséhez szükséges állami felhalmozási alap rendszeres növekedését. Ezeket a rendszabályokat termé­szetesen a dolgozók létérdekeivel összehan­goltan valósítjuk meg. III. Hazánk a Szovjetunió és a többi baráti or­szág önzetlen és aktív gazdasági és műszaki segítségére támaszkodva, az ötéves terv meg­valósítása végett a következő rendszabályok­hoz folyamodik: Először: egyre intenzívebben építjük az új iparvállalatokat. Öt év alatt országunkban egy kohókombinátot, színesfémkohászati üze­meket, bányákat, széndúsító üzemeket, ás­­ványolajfinomító üzemeket, gépgyárakat, gép­­kocsigy­árakat, villamosberendezés-gyártó üzemeket, vegyészeti gyárakat, hőerőműveket, vízierőm­űveket és számos könnyűipari üzemet építünk. Az újonnan épült gyárakat korszerű gépi felszereléssel látjuk el. E nagy­ ipari üzemek építésén kívül újjáalakítjuk és kibő­­vítjük a meglévő üzemeket, továbbá számos közép- és kisüzemet építünk. Az ipari építés és a gazdasági fejlődés szükségleteinek kielé­gítésére több ezer kilométer új vasútvonalat fektetünk le. Nagy gondot fordítunk ország­utak építésére, valamint a belvízi hajózás fejlesztésére. Amikor hazánkban még alig kezdődött meg a gazdasági építés, egyes elvtársaink, akik ezen a területen tapasztalatlanok voltak, s nem értették a népgazdaság helyreállításával és továbbfejlesztésével együttjáró nehézsége­ket, túlságosan nagyarányú ü­zemépítési pro­­grammot tűztek ki, a körmük szakadtáig har­coltak e Programm mielőbbi végrehajtásáért. Pártunk központi bizottsága megbírálta eze­ket a gazdasági fejlődés objektív törvénye­ által felvetett követelményeknek és Kína való­­ságos helyzetének ellentmondó terveket. Másodszor: maximálisan ki kell használ­nunk a működő üzemek teljesítőképességét, mert ezekre az üzemekre vár az a nagy és nehéz feladat, hogy gépekkel lássák el az újonnan épülő üzemeket, s új kádereket ké­pezzenek ki számukra. A jelenleg működő üzemek alkotják azt az alapot, amelyen egész iparunk fel fog épülni. A párt és a kormány ezért nagyon fontosnak tekinti a működő üze­mek maximális kihasználását, s számos kon­krét rendszabályt jelölt meg ez üzemek újjáala­kítására és termelésük észszerű meg­szervezésére. A párt és a kormány a működő üzemek­ben fokozatosan meghonosítja az igazgatás tudományos módszereit, megerősíti a terv­­szerinti és a műszaki vezetést, fokozza az ideológiai és a politikai munkát, megjavítja az egész gazdasági vezetést, s kiküszöböli a munkában mutatkozó hibákat, a munkában tapasztalható fogyatékosságokat, hogy a lehető legteljesebben felhasználhassa a fel­tárt tartalékokat állami termelési tervünk tel­jesítésére és túlteljesítésére. Eleinte sok elvtársunk nem ismerte fel, milyen fontosak a működő üzemek ország­­építésünk szempontjából, nem fordított kellő figyelmet ezeknek az üzemeknek a munká­jára. Kína Kommunista Pártjának központi bizottsága komolyan megbírálta ezt a pár­tunk politikájával ellentétes magatartást. Harmadszor: felhalmozás megteremtése céljából a legszigorúbban takarékoskodunk. Óriási ütemű gazdasági építésünkhöz renge­teg pénz kell, s ezt a pénzt különféle for­rásokból meríthetjük. Lenin és Sztálin tanítása szerint az or­szág iparosításának megvalósításához taka­rékosság és szocialista felhalmozás szüksé­ges. Mao Ce-tung elvtársi a tanításnak meg­felelően hangoztatta, hogy a termelés foko­zása, az önköltség csökkentése, az impro­duktív üzemi kiadások megszüntetése és a takarékosság a felhalmozás fontos eszköze. Kína Kommunista Pártja ezeknek az útmu­tatásoknak megfelelően nagyarányú moz­galmat indított a termelés fokozásáért és a takarékosság rendszerének elterjesztéséért az iparban, a kereskedelen­ben, a postánál és a közlekedésben. Mindenkép igyekszünk, hogy a népgazdaság egész állami szektorá­ban, valamint az állami és a magántőke közös ellenőrzése alatt működő üzemekben és a szövetkezeti üzemekben meghonosítsuk az önálló elszámolást. Az új építkezéseken kiterjedt kutatómunkát végzünk. Negyedszer: különös figyelmet fordítunk az ipari káderek képzésére. A régi Kína egyik legsúlyosabb átkául hagyta ránk a szükséges káderek hiányát. Ez a szakemberhiány aka­dályoz bennünket a­ gazdasági építés nagy­arányú fejlesztésében. A gazdasági helyreállí­tás során világosan megmutatkozott, milyen nagy probléma ez. Az állam az ipari építéshez szükséges szak­emberek képzése céljából mindent elkövet, hogy az ötéves tervben kitűzött feladatoknak megfelelően számos új főiskolát nyisson, hogy kibővítse meglévő egyetemeinket és műszaki főiskoláinkat, hogy újjászervezzen egyes egye­temi fakultásokat, hogy számos műszaki kö­zépiskolát­ létesítsen, s hogy megjavítsa az oktatást és megerősítse a közoktatás veze­tését. Minden nagyobb üzemben alapfokú mű­­szaki iskolák, iparos tanulóiskolák, esti­ isko­lák és rövid tanfolyamok indultak. A műveze­tők és a tanulók szerződéseket kötnek egy­mással; ezekbe a szerződésekbe belefoglalják a fiatal káderek szakképzettségének fokozását is. Más intézkedésekkel is javítják­ a káder­képzést. A párt és a­ kormány különös figyelmet fordít a legügyesebb munkások kiemelésére és továbbképzésére. Ezek a munkások szak­emberek lesznek, az új műszaki értelmiség előőrsei. Végül a kínai kommunisták a gazdasági építés pártvezetésének megszilárdítása és az első ötéves terv teljesítésének biztosítása végett tanulmányozzák Lenin és Sztálin ide­vágó műveit, átveszik a Szovjetunió Kom­munista Pártjának tapasztalatait, felhasznál­ják a­ gazdasági vezetés szovjet módszereit és a tudomány eredményein alapuló fejlett munkamódszereket. A legkomolyabban ta­nulnunk kell a Szovjetuniótól — ez egyik legfontosabb feltétele, hogy nagy hazánk sike­resen haladhasson az új élet építésének útján. (A «Tartós békéért, népi démon rácsiért!» leg­­újabb számából.) SZABAD NÉP A magyar válogatott labdarúgócsapatok edzőmérkőzése A csehszlovákok és bolgárok ellen készülő­dő magyar labdarúgóválogatottak szerdán délután játszották utolsó edzőmérkőzésüket. Először a Szófiába készülő együttes játé­kára került sor. A mérkőzés nem hozott nagy­iramú, színvonalas játékot, a válogatott azon­ban így is biztosan 9:0 (4:0) arányban győ­zött a Csepeli Szikrai együttese ellen. A prágai csapat már sokkal jobban játszott, s az új összetételű csatársor is­­ kitűnően mozgott. A válogatott a Kinizsi Sörgyár jó­képességű csapatát 13:1 (4:1) arányban győzte le. " A sakkvilágbajnokjelöltek versenye Zürich, szeptember 30. (TASZSZ) A sakkvilágbajnokjelöltek versenyén, szep­tember 29-én a 17. fordulóra került sor. Négy játszma: Szabó—Szmiszlov, Averbach— Kérész, Petroszjan—Reshewsky és Najdorf— Bronstein döntetlen eredménnyel ért véget. A Stahlberg—Kotov, Euwe—Geller függőben ma­radt játszmában a szovjet nagymesterek esé­lyesek a győzelemre. Tajmanov Grigorics elleni játszmája is függőben maradt. A verseny állása: Szmiszlov 10.5 pont, Reshewsky 9 (2 függőjátszma), Najdorf 9, Bronstein 8.5 (1) Kérész 8.5, Euwe 8 (1), Bo­­leszlavszkij, Petroszjan 8, Tajmanov 7 (2), Kotov 7 (1), Averbach, Szabó 7, Geller 6.5 (1), Gligorics 6 (1), Stahlberg 4 (1). Szeptember 30-án a függőjátszmákat fejez­ték be. A fővárosi mozik műsora 1993 október 1—7 között A KÍNAI FILMHÉT MŰSORA: PUSKIN (Kossuth Lajos­ u. 18.) 1-én: Ezer veszé­lyen át, 2-án: Kína lánya, 3-án: Sanghajban tör­tént, 4-én: Megvirradt, 5-én: Fehérhajú lány, 6-án: A pásztor dala, 7-én: Vörös zászló a zöld hegyen fl0. f12. 12. 14. h6. 8. SZABADSÁG (Bartók Béla­ út 64.) 1-én: Megvir­radt, 2-án: Fehérhajú lány, 3-án: A pásztor dala, 4-én: Ezer veszélyen át, 5-én: Kína lánya, 6-án: Sanghajban történt, 7-én: Acélkatonák 11. h2 4. 17. 19. DÓZSA (Róbert Károly-krt. 59.) 1-én: Ezer veszé­lyen át, 2-án: Sanghajban történt, 3-án: Kína lánya, 4-én: A pásztor dala, 5-én: Acélkatonák, 6-án: Fehér, hajú lány, 7-én: Megvirradt 15.. 17, 9. ALKOTMÁNY (Újpest): 1-én: Sanghajban történt, 2-án: A pásztor dala, 3-án: Fehérhajú lány, 4-én: Acélkatonák, 5-én: Megvirradt, 6-án: Ezer veszélyen át, 7-én: Kina lánya 14, h6, 8." GYÖNGYVIRÁGTÓL LOMBHULLÁSIG (Kisérőmű­­sor: Szépség és erő ünnepe): VÖRÖS CSILLAG (Le­­nin-krt. 45.) prol. f5, h7, 9; DUNA (Fürst Sándor­ u. 7.) f5, h7, 9, v. f3; FÉNY (Újpest) prol. 6, 8, v. 4; TÁNCSICS (Csepel) prol. f6, h8, v. f4; TÁTRA (P.­­erzsébet) h6, 8, v. 14. — A BOLDOGSÁG MADARA: URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4. hétre prol. 4, n7, f9; CORVIN (Kisfaludy-köz) 3. hétre prol. h4, 6, f9; FELSZABADULÁS (Flórián-tér. 3.) f4, h 6, 8, v. n2; ATTILA (B.-fok) h6, 8. v. 14. — ANNA: MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b) n6, f8. v. 3; JÓZSEF ATTILA (B.­­palota) h6, 8, v. f4. — KIRÁLYLÁNY A FELESÉGEM: SZIKRA (Lenin-krt. 120.) 4. hétre prol. 10, 12, n3, i5, h7, 9; MÁJUS 1 (Mártírok útja 55.) 4. hétre prol. 4, n7, f9, v. h2; ZUGLÓI (Angol-u. 26.) 3. hétre prol. f4, h6, n9; HUNYADI (Kispest) 4. hétre prol. 6, n9, v. h4. — AZ ÓCEÁN JEGÉN: FÁKLYA (Le­nin-krt. 88.) 7. hétre prol. n5, n7, n9. — TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky­ út 36.) prolongálja nagysikerű műsorát 5, n7, f8. — HÓPELYHECSKE (magyar felirattal); GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa­ u. 4.) h6, 8, v. f4. _ SZÉPSÉG ÉS ERŐ ÜNNEPE (színes film a Népstadion megnyitásáról). Kísérőműsor a VÖRÖS CSILLAG, DUNA, FÉNY (Új­pest), TÁNCSICS (Csepel), TÁTRA (P.­erzsébet) mozikban.­­ 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3. Szépség és erő ünnepe, 4. Termelőszövetkezeti kon­gresszus, 5. Két nyuszi. HÍRADÓ (Lenin­ krt. 13). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Makszimka (Kísérőműsor: Este a fonóban): BÁS­TYA (Lenin­ krt. 8.) 11, 1, 3, 5, 7, 9; TINÓDI (Nagy­­mező­ u. 8.) f4, h6, 8; SZIGETHY (Albertfalva) f6, h8, v. n4, csüt. szünnap: JÓKAI (Budatétény) 3—4, f6, h8, v. n4. — Táncmester: BETHLEN (Bethlen Gábor­ tér 3.) f5, f8; ÚJLAKI (Bécsi­ út 69.) 5, 8, v. 2; MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Medosz) (Jókai­ u. 2.) 1-én, 3—4-én, 7-én, 5, 8. — Róma, 11 óra: MARX (Landler Jenő­ u. 39.) f4, h6, n9; KOS­SUTH (P.­erzsébet) prof. h6, 8, v. f4; ÉLMUNKÁS (Kispest) f6, h8, v. n4. —­ Rejtelmes sziget: BÁ­NYÁSZ B-terem (József-krt. 63.) 4, n7, f9; HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) f4, h6, 8; IPOLY (Csáky-u. 65.) f4, h6, 8. — A torna hősei: ÓBUDA (Selmeci-u. 14.) 4, n7, f9. — Elveszett melódiák: SPORT (Thököly-út 56.) f4, h6, 8; JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) f4, h6, 8; BRIGÁD (P.-lőrinc) f6, h8, v. n4; VERSENY (Szt. László-tér 14.) prol. f6, h8, v. n4. — Twist Oli­vér: ADY (Somogyi Béla-út 3.) 4. hétre prol. f4, h6, 8; TANÁCS (Szt. István-krt. 10.) 10, 12, n3, f5, h7, 9; UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) f4, h6, 8; CSOKONAI (Népszínház-u. 13.) 4. hétre prol. 10, f1, 3, f6, 8. — Különös örökség: RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila­ tér 4.) n6, f8, sz. f5, v. 3, n6, f8, szerda szünnap; KÖLCSEY (Kispest) h6, 8, v. f4. — Solvay titkos aktái: RÁKÓCZI (Csepel) h4, h6, 8; CSABA (R.­csaba) n6, f8, v. 3, csüt. szünnap. — Vi­har Grúziában I—II.: SZABADSÁG (Újpest) 1—4, n7, v. f5, 8. — Leleményes asszonyok: CSILLAG (Csillaghegy) h6, 8, v. f4, csüt. szünnap. — Vadász­­történet: ÚJVILÁG (R.-keresztúr) h6, 8, v. f4, szerda szünnap; PETŐFI (N.-tétény) 1—4, *h6, 8, v. f4. — Nevess velünk: ÉVA (Erzsébet kir.-né.út 36/b) f4, h6, 8; TÁTRA (Üllői­ út 63.) 5—7, 4, n7, f9; VILÁG (R.­mihály) h6, 8, v. f4, szerda szünnap; CORVIN (P.-erzsébet) 1—4, h6, 8, v. f4. — Afrikában történt: MIKSZÁTH (Sashalom) 5, n8, v. h3 szerda szünnap. — Első hangverseny: BEM (Mártírok útja 5/b) prof. fii, f1 f3, f5, f7, f9; SZABADSÁG (P.­Imre) h6, 8, v. h4. — Állami áruház: ZRÍNYI (Lenin-krt. 26.) 4. hétre prol. 4, n7, f9, v. 2. — Csapda: PENTELE (Lenin-krt. 39.) 3. hétre prol. 10, 12, 2, 4, 6, 8. — Az asszony állja a szavát: ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) 10, 12, 4, n7, f9, ÁRPÁD (Kerepesi­ út 146.) n6, f8, v. n4, csüt. szünnap. — Ezerarcú hős: BÁNYÁSZ A-terem (Jó­zsef-krt. 63.) 4, n7, f9. — Emberrablók: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, 9; SZABADSÁG (B.­­liget) f6, h8, v. n4, csüt. szünnap; TERV (Pestújhely) f6, h8, v. n4; KULTÚRA (P.-hidegkút) h6, 8, csüt. szünnap. — Óceán vándora: HONVÉD (Rákóczi-út­ 82.) fn­, f1, f3, f5, f7, f9. — Makacs menyecskék: NAP (Népszínház­ u. 31.) f4, h6, 8. — Angyallal nya­raltam: BÉKE (Szt. László-u. 48.) 6, 8, v. 4; VILÁ­GOSSÁG (P.­erzsébet) f6, h8, v. n4; TÜNDÉR (Új­pest) 1—4, h6, 8, v. f4. — Legyőzhetetlen város: KULTUR (Kinizsi-u. 28.) prol. f4, h6, 8 — Kövirág: PARTIZÁN (Üllői-út 101.) 4, n7, f9. — Fiúk, lányok, kutyák: DIADAL (Krisztina­-krt. 155.) 4, n7, f9. — Egy hét a csendes házban: VASVÁRI (Kerepesi-út 44.) h4, h6, 8. — Tell Vilmos: OTTHON (Beniczky­ u. 3—5.) f4, h6, 8. — Gőgös hercegnő: HAZÁM (Váci-út 150.) 4, n7, f9. — Civil a pályán: SZABADSÁG­HEGYI (Evetke­ u. 2.) 2—3: 6. 8. — Karrier Párizsban: TAVASZ (R.-palota) 1—4: 6, n9, v. h4. — Bátor em­berek: KÁRPÁT (Cs.-hegy) 16, h8, v. n4, szerda szün­­nap. — Magános ház: ÁRPÁD (B.-fok) 1—4: f6. h8, v. n4. — Köszív: FORUM (P­ lőrinc) 1—4. h6 8, v. f4. — Tarkakockás: ÁRPÁD (Soroksár)) 1—4:’he’ 8, v. h4. — Hópelyhecske: JÓKAI (R.-hegy) 2—4: n6. f8, v. 3. — Iga alatt: SZIGET (Csepel) 1—4: f6, h8, v. n4. __ Halálraítélt hajó: BÉKE (R.-palota) f6. h8, v. n4, csüt. szünnap. — Szeleburdi tapsifüles: OTT­HON (Soroksár) 1—4: f6, h8, v. f4. — Janika: SZA­BADSÁG (Csáky-liget) 1—4: h6, 8, v. f4. — Császár pékje: PAMUTTEXTIL KULTÚRHÁZ (Fehérvári-út, 47.) 4-én, 6-án: f4, h6, 8; SZABADSÁG (Cs.-liget) 5—7, h6, 8. — *BM-ügy: KOSSUTH (Cinkota) 3—4, f8, v. f4, f6, f8. — Zűrzavaros éjszaka: KELEN (K.­­völgy) 1—4: f6, h8, v.­f4. — Trubadúr: LENÁRU­­GYÁR KULTÚROTTHON (Csillaghegy) 1-én: h6, 8. Kis Katalin házassága: LENÁRUGYÁR KULTÚROTT­­HON (Cs.-hegy) 4-én: 14, h6, 8. — Kék kardok: TaI­VASZ (R.-palota) 5­—7, 6, n9.­­— Tengerész lánya: FORUM (P.-lőrinc) 5—7: h6, 8. — Mágnás Miska: ÁRPÁD (Soroksár) 5—7: h6, 8. — Semmelweis: SZA­BADSÁG (Újpest) 5—7: h6, 8. — Úri muri: JÓKAI (R.-hegy) 5—7: n6, f8. — Csak a papa meg ne tudja: SZIGET (Csepel) 5—7: f6, h8. — Hű barátok: TÜN­DÉR (Újpest) 5—7: h6, 8. — Határmentén történt: OTTHON (Soroksár) .5—7: f6, h8. — Három kíván­ság: CORVIN (P.­erzsébet) 5—7: h6, 8 — Elsőosztá­lyosok: PETŐFI (N.-tétény) 5—7,­­6, 8. — Fehérhajú lány: SZABADSÁGHEGYI (Evetke­ u. 2.) 5—6, 6, 8. A RADIO MŰSORÁBÓL péntek KOSSUTH-RÁDIÓ: 8-20: Műsorismertetés. — 11.30: Justh Zsigmond emlékezete. Irta Illés Endre. — 12.00: Hírek. Bel­földi lapszemle. — 12.15: Ajándékhangverseny a Lillafüreden üdülő dolgozóknak. — 13.00: Részletek Lehár «Luxemburg grófja» c. operettjéből. — 13.30: Csehszlovák dalok és táncok. — 14-15: Úttörő-híradó. — 14.40: Népi énekesek műsora. — 15.30: Zenekari művek. Hangi. __ 16.20: Orosz nyelvlecke. 16.40: Fiatalok sporthíradója. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések..^ Előadás. — 17.25: Békeharcos zeneszerzők. Előadás. — 17.55: Jó munkáért szép muzsikát! — 18.30: Tíz perc külpolitika. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. A moszkvai rádió összeállítása. — 20.00: Hírek. — 20.10: Mit hal­­lünk holnap? — 20.15: A magyar rádió válaszol fa­lusi hallgatói kérdéseire. — 20-30: Hangos Újság. — 21.10: A rádió szimfonikus zenekara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. — 22.05: Hírek Külföldi lapszemle. Sport. — 22.25: Szórakoztató mu­zsika. __ 23.05: Magyar muzsika. PETŐFI-RÁDIÓ: 6-45: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: Jó reg­gelt gyerekek! — 7.35: Szórakoztató zene a moszkvai rádió műsorából. — 8.30: Zenekari muzsika. Hangi. — 9.20: Ajándékműsor a zombói Majsai-úti általános­iskola I., II., III., IV., V. osztályos tanulóinak. Ványa, az ezred fia. Ifjúsági rádiójáték. Katajev re­­gényét rádióra átdolgozta Sötér István. _ 10.00: Hí­rek. — 10.10: Híres dalköltők dalai. Goldmark-dalok. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Jani József és zenekara játszik. — 15.00: Részletek Kacsóh «János vitéz» c. daljátékából. — 15.40: Egy pohár tokaji. Zenés irodalmi műsor. __ 16.00: A rádió népi zene­kara játszik. — 16.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.45: Az önköltségcsökkentés hatása a szovjet dolgozók életszínvonalának emelésében. Előadás. — 17.00: Tánczene. — 17.40: Cseh fúvószene. — 18.05: Beszélő atlasz: Himalája. __ 18.45: Sporthíradó. — 19.00: A rádió énekkarának műsora. — 19.30: Népdal­­feldolgozások. CSÜTÖRTÖK, 1933 OKTÓBER 1 IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, néhány helyen záporeső, zivatar. Mérsékelt északi-északkeleti szél. A nappali hőmérséklet keleten kissé csökken, másutt alig vál­­tozik. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Bánk bán (7). — Az Operaház Erkel Színháza (volt Városi Színház): Tosca (13. bér­ 1., 7) — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Liliomfi (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Forr a világ (7). — Fővárosi Operettszínház: Boci­boci tarka (7). — Ifjúsági Színház: Az aszódi diák (4). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Az el­tüsszentett birodalom (4). — Fővárosi Víg­ Színház: Egy marék boldogság (7).—Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (7). — Állami Bábszínház: Sztárparádé (fél 8). SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor-tér 1. Tel.: 180—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő­postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda: -I- I- -I. -I. -I­

Next