Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)

1953-11-03 / 307. szám

ADENAUER HITLER NYOMDOKAIBAN írta: Wilhelm Pieck, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának elnöke A kölni «Rheinische Merkur» voltakén Adenauer hivatalos lapjának tekinthető. A Keresztény-Demokrata Unió e «hivatalos» pár­t­­seócsöve nyíltan kifecsegi Adenauer szándé­kait és terveit, amelyeket a kancellár kor­mánynyilatkozatai csak álcázottan vagy cél­zások formájában tartalmaznak. Szeptember 18-án, két héttel a nyugatnémetországi vá­lasztások után a «Rheinische Merkur» Aden­auer jóváhagyásával közzétette a kancellár igazi kormányprogrammját. Ez a Programm ® két feladatot tekint «különösen sürgős»-nek. Az első: «Németország végleges bekapcsolá­sa» az amerikai főparancsnokság alatt lévő európai katonai közösségbe, amelyet képmu­tatóan «európai védelmi közösségnek» nevez­nek. A lap magasztalja a «szövetségi kancel­lárt», hogy az az európai ügyek egyik legeré­lyesebb «döntőbírájaként» meglepő gyorsa­sággal tűzte napirendre az «európai védelmi közösség» vitáját, s «ezzel döntő rést ütött az európai védelmi közösséggel szemben tanú­sított ellenállás falán». A lap meglehetősen leplezetlenül kimond­ja, hogy Adenauer a Wall Street kegyelmé­ből Európa gauleiterségére törekszik, s ezért meg akarja törni a nyugateurópai országok, elsősorban Franciaország és Olaszország békeszerető nép­tömegeinek a bonni és a pá­rizsi katonai szerződésekkel szemben kifej­tett ellenállását. Az Adenauer-féle «európai közösség m­ai hitleri «új európai rendtől» csak nevében különbözik, s abban, hogy Adenaue uralma alatt a kruppokhoz, p­erdemenyesek­­hez és alasokhoz még közvetlen suga­rmajtók­ként a morgainok, a rockefellerek és a du­­pontok is csatlakoztak. Ezért teljesen logikus, hogy a «Rheinische Merkur», Adenauer gondolatainak kifejezése­­képpen, így folytatja a programm ismerteté­sét: «A második nagy feladat, amelynek miha­marabbi és minél erélyesebb megoldását kí­vánjuk, a marxizmus véglege­s megsemmisí­tése, a szocializmus ártalmatlanná tétele nemcsak Németországban, hanem Európa­­szerte is». Ez betűről betűre megegyezik Hitler pro­gram­jával, hiszen mint ismeretes, Hitler is azt tekintette feladatának, hogy ne csak Né­metországban, hanem egész Európában is kiirtsa a­ marxizmust. De Hitlernek ugyan­úgy beletört ebbe a bicskája, mint kiber ba­­rátjáinak, Mussolininek, vagy előttük Bis­marcknak, a «vaskancel­árna­k», Sztolipinnek, a cári feketeszázasnak és a marxista mun­kásmozgalom még jónéhány hasonlóan ádáz és hetvenkedő ellenségének. Egyáltalán nem kétséges, hogy Adenauer és rendszere is ku­darcot fog vallani. De bármennyire bizonyos is ez, sem a német nép, sem a szomszédos népek figyelmének nem szabad elterelődnie attól a veszedelemtől, amellyel a bonni re­­vanspolitikusok és militaristák rendszere fe­nyegeti a békét. A «marxizmus végleges megsemmisítésé­nek» és az antikommunizmusnak a jelszavát egykor Hitler, éppúgy min­­ma Adenauer, a háború ideológiai előkészítésére és imperia­lista hódító terveinek álcázására használta fel. Adenauer 1953 október 20-i kormány­­nyi sakkoz­a­tában nagyon sokszor használta ezt a szót: «béke». Ennek a német népet és az európai népeket arra kell emlékeztetnie, hogy Hitler rendszerint olrankor beszélt kü­lönösen hangosan a békéről, amikor újabb háborús gaztettre készült. Aki ma belepillant abba a hitleri rendeletbe, amm­ely kimondta a hadkötelezettséget, s elolvassa azt a monda­tot, hogy a Hitler-kormány «a német ném­­et­ felfegyverzéssel nem a háborús akciók eszközét, hanem csupán az önvédelemnek, te­hát a béke megőrzésének eszközét akarja megteremteni», az jogosan gon­dolhatja, hogy Adenauer legutóbbi kormánynyilatkozatát ol­vassa. Hiszen ez a kormánynyilatkont ugyanúgy azt akarja elhitetni, hogy Nyugat- Nérmetországb­ak a­ hitleri militaristák veze­tésével történő felfegyverzése a béke ü­gyet szolgálja. Adenauer azonban téved, ha úgy gondolja, hogy a német nép és az európai népek már elfelejtették a legutóbbi bűntett — a világháború — tanulságait. Adenauer valamennyi imperialistához ha­sonlóan hátországának «biztosításával» sze­retné megtoldani a fegyverkezés politikáját és Nyugat-Németországnak az európai há­borús tömbbe való bekapcsolását. Tehát — mint Sztálin mondta egyszer — «saját» munkásainak megzabolázására törekszik. S valóban ez ,a «marxizmus megsemmisíté­sének» tulajdonképpeni értelme. Ezért kény­szeríti Adenauer a «Rheinische Merkúrt», hogy követelje a bonni alkotmány olyan revízió­ját, amely lehetővé teszi az ebben legalább formálisan kinyilatkoztatott demokratikus jogok és szabadságjogok megnyirbálását vagy eltörlését. Nem véletlen, hogy a reakció csapása elsősorban «a sarkalatos szociális jogok» ellen irár­yult, s hogy «különösen a sztrájk­jogot» akarja Adenauer «erkölcsi és állam­­politikai követeléseinek» keretei közé szorí­tani. A «sztrájkjog új szabályzatának» alap­vonásait dr. Deh­er volt igazságügyminisz­ter ismertette október elején Szabad Demo­krata Pártjának sajtótájékoztatójában. Az új rend szerint a politikai sztrájkok, valamint a szolidaritásnyilvánító és tiltakozó munka­beszüntetések általában megtiltandók. «Az alkotmány alapján működő hatóságok elleni sztrájkok», vagyis minden közüzemi sztrájk — a bérsztrájk is — «erőszaknak és jog­sértésnek» tekintendők, s szigorú büntetés terhe alatt eltiltandók. Ezt a tételt iá akar­ták terjeszteni minden «létfontosságú válla­latra». Tehát a sztrájkjog tervezett «új sza­bályozása» voltakép nem egyéb fasiszta sztrájktilalomnál. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy náci minta szerint kísérletek történtek a szakszervezetek «gleichsehaltolására» is. A Keresztény-Demokrata Unió nyolcpontos pro­­gramírója kimondja, hogy a német szakszer­vezetek egyesülésének vezetőségébe Adenauer három komiszárját, a tartományi szakszerve­zeti egyesülések és az iparági szakszerveze­tek vezetőségébe pedig (a kerületi vezetősé­geiktől az országos vezetőségekig) Adenauer két-két komiszárját kell beültetni: a Pro­gramm ezenkívül megjelöl több má­s­ intéz­kedést is, amely mind a szakszervezeteknek az Adenauer-kormány reakciós és militarista irányvonalához való hozzáidomítását szol­gálja. De az Adenauer-klikknek a demokratikus jogok és szabadságjogok ellen, a sztrájkjog és a szakszervezetek ellen intézett támadásai egyszersmind e rendszer gyöngeségét is bi­zonyítják. A választásokon az Adenauer-koa­lció ellen leadott mintegy 9 millió szavazat főleg munkások szavazata. A munkások leg­nagyobb erőssége a parlamenten kívüli harc, a tömegsztrájk és a tüntetés. Ha a szociál­demokraták, a kommunisták, a szakszervezeti tagok és a pártonkívüliek akcióegységbe tö­mörülnek, a nyugatnémet munkásosztály e harci formákkal végkép meghiúsíthatja Aden­auer reakciós fegyverkezési és háborús ter­veit. Ez annál is inkább lehetséges, mert a nyugatnémet munkásokat erős szövetséges támogatja: a történetemben első, békesze­rető, vétóban demokratikus német állam, a Német Demokratikus Köztársaság egységes munkásosztálya. Németország Szocialista Egységpártja már a választások előtt java­solta az övezeti határokon átnyúló akcióegy­­ség megteremtését. Az NSZEP a szolidari­tás érzésétől sarkalva, szüntelenül, minden erejével segíteni fogja Nyugat-Németország munkásait a jogaikért és a szabadságjo­gokért, a revanspolitikusok és a militaristák bonni klikkje ellen vívott harcukban. Az Adenauer-rendszer retteg a munkásosz­tály­ akcióegységétől, retteg attól, hogy az összes német hazafiak harci egységbe tömö­rülnek a németek megegyezéséért és a­ német probléma békés megoldásáért. Az Adenauer­­rendszer terrorja ezért sújtja elsősorban és a legkíméletlenebbül Németország Kommunista Pártját, amely a legel­szánt­abban és a legkö­vetkezetesebben harcol a munkásosztály ak­­cióegységéért és az összes békeszerető német hazafiak tömörítéséért. A választási hadjárat idején Lehr rendőrsége nem engedélyezte, vagy fasiszta bandák közreműködésével meg­zavarta és feloszlatta Németország Kommu­nista Pártjának választói gyűléseit. A kom­munista párt helyiségeit feldúlták, vagy ame­rikai gyártmányú foszforampullákkal és ben­zines palackokkal felgyújtották. A kommunis­ta párt vezetőit és aktív híveit letartóztatták vagy megtámadták, megverték és súlyosan megsebesítették (mint ahogyan Joseph Led­­wohn képviselővel és Kolgens kerületi titkár­ral történt) sőt meg is gyilkolták (mint Otto Mü­tert, az NKP furdai funkcionáriusát). Az NKP lapjait betiltották, kiadóvállalatait be­zárták, nyomdáit megfosztották a munka le­hetőségétől vagy gazdaságilag tönkretették. Mindezt a Németország Kommunista Pártjára szórt hazugságok és rágalmak áradata tetézte. Végül a teljesen antidemokratikus választó­­jogi törvény segítségével a kommunista pár­tot megfosztották azoktól a képviselői man­dátumoktól, amelyeket az elnyert szavazatok alapján meg kellett volna kapnia. A vad rendőri és fasiszta terror e módsze­reivel Adenauer és reakciós belügyminiszte­re, dr. Lehr, azt akarta elérni, amit 1951- ben a kommunista párt betiltására irányuló javaslatukkal nem érhettek el, a kommunis­ták kizárását a szövetségi gyűlésből. Aden­auer és amerikai felbujtói nem ringatóznak ábrándokban, s tudják, hogy választási ter­rorral és mandátumainak elrablásával nem győzhetik le a kommunista pártot, amelyet Ernst Thälmann vezetett, s amelyet a véres hitleri terror tizenkét esztendeje­­sem tört meg. A választások után ezért folytatják fo­kozott kegyetlenséggel a terrort Németország Kommunista Pártja ellen. 1951 szeptember és 1953 június közt dr. Dehler akkori igazságügyminiszter 46 javas­latot terjesztett be, hogy Németország Kom­munista­ Pártjának képviselőit megfossza a szövetségi alkotmányban biztosított képvise­lői mentelmi joguktól. Az egyik ilyen javas­lat alapján tartóztatták le most — október 14-ről 14-re virradó éjfél — Fritz Rische elv­­társat. Németország Kommunista Pártjának második elnökét. Rische elvtársnak még a szövetségi gyűlés képviselőjeként ez év ja­nuárjában a nemzeti újraegyesítés programm­­járól elmondott beszéde szolgált a­ letartóz­tatás ürügyéül. Ez is világosan mutatja, hogy Adenauerék a fasiszta igazságszolgáltatás segítségével, az alkotmányban biztosított sár­­tólatos jogok megsértésével, meg akarják fosztani vezetőitől a kommunista pártot. Már újabb letartóztatási parancsot is kiadtak a szövetségi gyűlés volt képviselői ellen, akik­nek most alkotmánysértő rendelkezések áldo­zataiként bizonyos határidőig visszamenőleg is «bűnhődniük» kell, még mentelmi joguk ér­vényessége idején kifejtett politikai tevékeny­ségükért. Effajta bíráskodásra csak a nácik­­nál volt példa. Fritz Rische már fiatal kommunista korá­ban megismerkedett a Gestapo kínzókamrái­val, tíz évet töltött a hitleri birodalom börtö­neiben. Mint Németország Kommunista Párt­jának második elnöke, ő volt az előző szövet­ségi gyűlés egyik legismertebb kommunista képviselője; elszántan és nagy meggyőző erő­­vel síkraszállt a nemzeti újraegyesítés pro­­gram­­jáért, a békeszerződés megkötéséért, a német egység helyreállítására irányuló össz­­német választások megtartásáért és a meg­szálló csapatok kivonásáért. Mint szakszerve­zeti funkcionárius állandóan és következetesen védelmezte a munkások, különösen a ruhrvi­­d­éki bányászok és kohászok szociális érdekeit Adenauer el akarja hallgattatni, a börtönte­­jak mögé akarja dugni ezt a­ munkásvezért, mert retteg a kommunista pártnak a mun­kásosztály akcióegységéért és minden béke­­szerető hazafi tömörítéséért vívott harcától. Fritz Bischefel az antidemokratikus válasz­tó­ cigi törvény alapján elrabolták mandátu­mát, őt magát pedig börtönbe vetették. De a háborús bűnösöket, akik kezén sok európai nép legjobbjainak vére szárad, Adenauer ál­lamában nemcsak kiengedik a szalon-börtö­nökből, ha­ne­m még képviselőnek is jelölik a szövetségi gyűlésbe. Oskar Neumann, az NKP központi veze­tőségének tagja több mint egy éve ártatla­nul raboskodik. Erich Loch békeharcost, aki tizenkét évig sínylődött Hitler koncentrációs táborában, már több mint tíz hónapja ismét megfosztották szabadságától. De Adenauer az utolsó náci háborús bűnösöket is szaba­don akarja bocsátani. A kievi, a nidícei és az oradouri tömeggyilkosságokért és német katonáknak a háborús törvények alapján való tömeges agyonlövetéséért felelős hitle­rista tábornokokra pedig ismét rábízzák a német ifjúságot, hogy újabb háborús bűn­tettekre képezzék ki fiataljainkat. Legyen ez világszerte a munkások és minden békeszerető ember, valamint párt­jaik és szervezeteik riadója. A Fritz Rische és a többi bebörtönzött nyugat­német béke­harcos kiszabadításáért vívott harc minden bé'-­ szerető nép érdeke. Kötelességünk, hogy cselekedetekkel fejez­zük ki a nyugatnémet békeharcosokkal vállalt szolidaritásunkat. A nyugatnémet kommu­nisták és békeharcosok törvénytelen bebörtön­­zése ellen tiltakozó hatalmas kampány az egész világ néptömegei előtt leleplezi Aden­auer háborús mesterkedéseit, s az Aden­­auer-terror elleni harcra mozgósítja a tömegeket. A nyugatnémet békeharcosok vé­­delme az európai béke védelmének részévé vált. Ezért hívunk fel mindenkit, hogy a nem­zetközi szolidaritás szellemében küzdjön Fritz Rische és a nyugatnémet békeharcosok üldözése ellen. Szabadságot Fritz Rischének! Szabadságot a­ bebörtönzött nyugatnémet hazafiaknak! Éljen az európai népek közös harca az Adenauer-rendszer háborús politikája és ter­rorja ellen, a német probléma békés megol­dásáért! (Megkc­snt a «Tartós békéért, kráciáért!» legújabb számában.) népi demo- Az Egyesült Államok a német haditengerészet újjáalakítására törekszik Párizs, november 2. (TASZSZ) A francia sajtó több jelentésisén számol be az Egyesült Államok kormányának Nyugat- Németország felfegyverzését célzó intézkedé­seiről. A «La Tribune des Nations» azt írja, hogy az Egyesült Államok jelenleg a­ német haditengerészet újjáalakítására törekszik. Mint ismeretes, augusztus 20-án Bonnban be­jelentették, hogy Adenauer és Conant ameri­kai főbiztos egyezményt írt alá, amelynek ér­telmében átadnak Nyugat-Németországnak 382 olyan hajót, amelyet a háború idején az Egyesült Államok zsákmányolt. A bonni kormány képviselői közölték, hogy halász-, vontató- és fehérhajókról van szó.­­A Blank­­hivatalban azonban — írja a lop — van jó­­néhány olyan jó tájékozott személy, aki azt állítja, hogy csupán egy álcázott műveletről van szó, amelynek során az Egyesült Államok épségben maradt hadihajókat ad át több ame­rikai hajóval együtt a szövetségi köztársaság­­nak. A múlt év októberében Kimball akkori ame­­rikai haditengerészeti miniszter bonni láto­gatása alkalmával tájékoztatta­ Adenauert ar­ról, hogy az Egyesült Államok «megtartotta Németország számára a zsákmányolt hadi­hajókat, s ezek most korszerűsítés alatt áll­nak». Ugyanekkor megismételte azt az ígé­retet, hogy« Németország rendelkezésére bo­csátanak néhány amerikai hadihajót is». A lap rámutat, hogy ezt a kérdést végérvé­nyesen Blanknak az idén júliusban, az Egye­sült Államokban tett utazása alkalmával dön­tötték el. Amerikai katonai személyiségeik an­nak idején egyetértettek Blanknak azzal a vé­leményével, hogy a nyugatnémet haditenge­részet helyreállításával nem kell várni a­z «európai hadseregről» szóló párizsi egyez­mény ratifikálásáig. A nyugatnémet haditen­gerészet összetételét akkor Fechteler ameri­kai tengernagy részvételével határozták meg.­­E megállapodásoknak megfelelően — folytatja a lap — a Blank-hivatal száz egy­ségből álló haditengerészeti flotta létreho­zását tervezi, mintegy negyvenezer főnyi személyzetté­. A hajók között lesznek cir­kálók, torpedórombolók, tengeralattjárók, őr­hajók, partraszálló-hajók és egyéb segéd­hajók. Legfőbb támaszpontjuk Kiel, Bre­men, Wilhelmshaven és néhány volt hadi­­kikötő lesz, amelyeket már előkészítenek a Washington által a bonni kormánynak át­adandó hajók fogadására­. ,1 heemberifji ki­asöffi rttltisartistik vrvd­montje Berlin, november 2. (MTI) Hamburgban vasárnap községi választá­sokat tartottak. A kikötőváros tartomány­gyűlési jogkörrel felruházott képviselőtestü­letében 1945 óta a szociáldemokrata párt rendelkezett a mandátumok többségével. Az Adenauer bonni kormánykoalíciójában rész­vevő reakciós polgári pártok Hamburgban, a szeptember 6-i terrorválasztások eredményén felbuzdulva, «választási tömböt­» alakítottak, hogy együttes erővel itt is biztosítsák ural­mukat. A vasárnapi választásokon a szociáldemo­krata párt kisebbségbe került, Németország Kommunista Pártja pedig minthogy szava­zatainak száma nem érte el a csalárd vá­lasztási törvényben előírt öt százalékot, mandátum nélkül maradt. Hétfőn délben közzétették a vasárnap le­zajlott hamburgi választások hivatalos ered­m­­ényét. Eszerint az Adenauer-tömb 603.997 szavazat (50 százalék), a szociálde­mokrata­ pártra 455.372 szavazat (45,2 száza­lék), Németország Kommunista Pártjára 32.425 szavazat (3.2 százalék), a Német Bi­rodalmi Pártra 7464 szavazat (0.7 százalék), a szabad szociális unióra 5910 szavazat (9­3 százalék) és a nemzeti szolidaritás pártjára 2748 szavazat (0,3 százalék) esett. A hamburgi választások eredménye biz­tosítja Adenauernek az alkotmány megvál­toztatásához szükséges kétharmados többsé­get a szövetségi tanácsban, amelyben a nyugatnémet tartományok 38 képviselője foglal helyet. Adenauer a hamburgi választásokkal kap­csolatos első sajtónyilatkozatában kijelen­tette: " Most már abban a helyzetben leszünk, hogy amennyiben a karlschei alkotmány­bíróság az alkotmányba ütközőnek minősí­tené is a bonni és párizsi szerződéseket, egyszerűen megváltoztathatjuk az alkot­mányt. SZABAD NÉP A Ismét Demokratikus Köztársaság műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezményt kötött a Kínai Népköztársasággal Berlin, november 2. (MTI) Mint hivatalos helyről jelentik, a Német Demokratikus Köztársaság és a­ Kínai Nép­­köztársaság képviselői október 30-án Ber­linben egyezményt írtak alá a két állam közötti műszaki és tudományos együttmű­ködésről. Hazautazott a japán képviselőházi tagok küldöttsége Kínából Kanton, november 2. (Új-Kína) A japán képviselőház tagjaiból a japán­­kínai kereskedelem előmozdítására alakult szövetség Kínában járt küldöttsége vasárnap hazautazott. A küldöttség október 29-én — mint isme­retes — új kínai-japán kereskedelmi szer­ződést írt alá Kínával. Árvíz az indiai Bihar­­állam­ban Új-Delhi, november 2. (TASZSZ) Nehru, indiai miniszterelnök október 31-én elutazott Bihar államba, ahol nagy árvíz pusztított. A Gangesz- és a Ko­szi-folyó ára­dása súlyos károkat okozott az állam lakos­ságának. A hivatalos adatok szerint 1.670.000 acre területen ment tönkre a vetés, körülbelül 55.000 ház dőlt romba, több mint 3.600.000 ember szenvedett kárt. Nehru miniszterelnök kezdeményezésére nemzeti alapot létesítettek az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére. Az alap a legutóbbi dáig körülbelül 450.000 rúpia volt. A Szov­jetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Tár­saságai Szövetsége által nemrég nyújtott se­gítség révén ez az alap mintegy 300.000 rú­piával növekedett. — KÉT TUNISZI ÉS EGY NÉMET KA­TONA megszökött a Szuezi-csatornán átkelő francia hajókról. A három katonát a francia hadseregbe toborozták és Indokinába akarták szállítani őket, hogy harcoljanak az «expedí­­ciós hadseregben» — jelenti a «TASZSZ». — TÖBB MINT 30 JAPÁN EGYETE­M diákjai nagygyűlésen tiltakoztak a japán ha­tóságok döntése ellen, amely a diákot­ sza­vazati jogát szülővárosukra korlátozta. A gyűlés után tüntető felvonulást tartottak — jelenti az «Új-Kína». A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás Koszon, november 2. (Új-Kína) A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozáson részvevő koreai-kínai küldött­ség november 2-án a következő hivatalos közleményt adta ki: November 2-án megtartották a koreai po­l­itikai értekezletet megelőző tanácskozás 7. ülését. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányának megbízottja mindenekelőtt emlékeztette a másik felet a koreai-kínai fél október 29-i erélyes tiltako­zására amiatt, hogy az Egyesült Államok kormányának megbízottja október 28-i nyi­latkozatával alávaló módon megrágalmazta Koreát és Kínát. Emlékeztette továbbá az amerikai megbízottat a koreai-kínai félnek arra a határozott követelésére is, hogy von­ja vissza arcátlan, minősíthetetlen nyilatko­zatát. Minthogy eddig a koreai-kínai fél til­takozására nem érkezett válasz. Ki Szok Bök november 2-án ismét határozottan kö­vetelte, hogy a másik fél vonja vissza mi­nősíthetetlen nyilatkozatát és kijelentette: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megbízottai nem tekintik az ügyet elinté­­zettnek azért, mert a másik fél egyszerűen hallgatásba burkolózik. Arthur Denn, az Egyesült Államok kor­mányának megbízottja továbbra is ragasz­kodott észszerűben álláspontjához és nyilat­kozatában hangoztatta, hogy a két fél előbb jusson megállapodásra a politikai értekezlet időpontját és színhelyét illetően és csak az­után «folytasson eszmecserét» az értekezlet összetételének kérdéséről. K­ Szök Bök végül hangsúlyozta, hogyha a másik fél tovább akarja folytatni a tanács­kozást, akkor semmi oka sincs elutasítani a koreai-kínai fél méltányos és helyes napirendi javaslatát és haladéktalanul meg kell kezde­nie az értekezlet összetétele kérdésének meg­vitatását. Ki Szök Bök nyilatkozata után az ame­rikai megbízott javasolta, hogy­ november 3-ra napolják el az ülést. A koreai-kínai fél ehhez hozzájárult. Repülőgépével együ­t otthagyta fel Szín Hant — hazafias tettéért kitün­tették Kim Szan Bet Phenjan, november 2. (Al-K'ma) Kim Szan Be, a Li Szin Man-féle légierő volt százados­a október 19-én egy amerikai­­gyártmányú repülőgéppel átjött Észak-Koreá­­ba. Ezért a tettéért — mint a koreai néphad­sereg vezérkarának főhadiszállásán október 29-én kiadott parancs mondja: — az Állami Zászlóérem második fokozatát kapja és je­lentős pénzbeli jutalomban részesül. Kim Szen Be tette — mondja a parancs — ha­zafias cselekedet volt, amelyet hazája és né­pe érdekében hajtott végre. Kim Szon­get kinevezték a koreai nép­hadsereg légierejének őrnagyává. Az indiai kormánynak kezdeményező lépést kell tennie, hogy véget vessen a hazatelepítés válságának — írja a ,,Szvadhinata“ Peking, november 2. (Új-Kína) A «Szvadhinata» (Szabadság) című kalkut­tai napilap október 28-i vezércikkében a sem­leges nemzetek képviselőiből álló hazatelepí­­tési bizottság válságával foglalkozik. A A helyzet igen komoly és veszélyes, mert a felvilágosító tevékenység megszakításakor az amerikai kormány szóvivői már elkezdték hangoztatni, hogy akár sor kerül felvilágosí­tásokra a 90 nap elteltéig, akár nem, bizo­nyosra vehető, hogy a kínai és a koreai hadi­foglyok nem hajlandók hazatelepülni — írja a la­p. — Ha a hadifogly­ok kicseréléséről szóló egyezményt ilyen módon papírfoszlá­nyokká lehet szaggatni, ebben a rosszindulatú légkörben a koreai politikai értekezlet meg­tartása is lehetetlenné válik és az egész fegy­verszünet felborításával újra fellángolhat a háború. Éppen ez a háborús uszítók kegyetlen terve». Rámutatva a­ helyzet súlyosságára,­­ a «Szvadhinata» kijelenti: «Mindenekelőtt em­lékeztetni kell arra, hogy mihelyt az ameri­kai fél átadta a hadifoglyokat az indiai sai­­tóságoknak. Thimajja altábornagy megállapí­totta, hogy bizonyos jól szervezett csoportok szigorú ellenőrzés alatt tartják a hadifoglyokat és erőszakot is alkalmaznak velük szemben­. A koreai-kínai fél a hadifoglyokkal szem­ben erőszakot és nyomást alkalmazó 436 csangkaisekista és h­szinmanista ügynök sze­mélyazonosságának megállapítása alapján névjegyzéket adott át a semleges hazatelepí­teni bizottságnak és kérte, hogy haladéktala­nul tegyenek lépéseket ellenük. De semmiféle lépés sem történt. Sőt, a hadifoglyok úgyne­vezett «képviselői», akikkel az indiai hatósá­gok néhány alkalommal tárgyaltak, éppen ezeknek az ügynököknek a védencei voltak. Ők azok, akik nem engedik el e hadi­foglyokat a felvilágosító táborba. És azt kí­vánják, hogy az indiai hatóságok éppen ezek­nek az embereknek az útján teremtsék meg a jóakaratot. Ha a bizottság tárgyal a cselszövények e főkolomposaival, ahelyett, hogy a szükséges fegyelmező lépéseket tenné meg velük szem­ben, csak még inkább felbátorítja őket ar­cátlanságukban. Fia gyakorlati bizonyítékát látják annak a biztatásnak, amelyet Li Szin Man adott ügynökeinek, hogy az indiai ha­tóságok semmiféle eljárást nem indítanak, mert félnek az amerikai hatóságoktól, ez csak megerősíti az ügynököket véleményük­ben. A kalkuttai napilap végül kijelenti: «India bizottsági képviselőinek és a fegyveres őr­ség tagjainak India békevágyát kell tükröz­niük azzal, hogy tántorít­hatatlanul teljesítik kötelességüket. Az indiai kormánynak kell kezdeményeznie, hogy véget vessen ennek a veszedelmes helyzetnek és utasítást kell ad­nia arra, hogy minden szükséges lépés megtörténjék a felvilágosító tevékenység érdekében­. Újabb árvíz Dél-Olaszországban Róma, november 2. (MTI) Calabria keleti partvidékén több mint 24 órája ismét zuhog az eső. A legutóbbi napok­ban az árvíz miatt megrongálódott, de azóta megnyitott utak és vasútvonalak most ismét használhatatlanná váltak. Az árvíz többezer menekültjének és hajlék­talanjának a megsegítése még mindig nem folyik kellő mértékben. Demokratikus lapok munkatársai a helyszínen megállapították, hogy a menekültek elhelyezése a lehető leg­rosszabb. Az iskolaépületekben, ahol a me­nekültek legnagyobb részét elhelyezték, min­­den tanteremre 30—40 személy jut. A ren­delkezésre álló fekhelyek nem kielégítőek és ivóvíz sem áll a menekültek rendelkezésére. Külpolitikai Jegyzetek Bajok az egység körül... Bajban van a nyugati világ. Leírni is rettenő- nem ratifikálja az európai hadsereg-szerződ­tes, hogy milyen bajban, nincs kitől félni! Aki kést, csak ha a trieszti bonyodalom az ő nem kísérte figyelemmel az atlanti politika két­ javára nyer megoldást. Csupán körül kell­ségbeesett erőfeszítéseit, hogy megteremtse a nézni, bőven akad erre példa... A hírügy­­nyugati világ egységét, az nem is tudja, nökségek táviratai Hitler és Mussolini ide­­mek­kora baj ez. Hosszú ideig a 2.szovjet im- jére kínosan emlékeztető beszédeket közös­­perializmustól» való mesterségesen gyártott nők. Nem fogjuk tűrni... Csapataink­ért félelem tartotta fenn a Nyugat egyetértését, állanak... Választ adunk minden újabb De most már nehéz ezt a félelmet fenntaró agresszióra... Nem hagyjuk büntetlenül, a tani. Ennél nagyobb katasztrófa aligha ér­ provokációkat... Minden eszközzel meg fog­­hette volna a nyugati világ, főkép az Egye-­jak akadályozni, hogy...» sült Államok vezetőit «Hát erre vezetett az a sok türelmes erő-Körülbelül ez a fő mondanivalója annak a, kollektív biztonság felépítése ér­a nyugtalan hangú cikknek, amelyben a «Le fekeben, hogy Európát a nemzetek feletti in- Monde» című párizsi lap az imperialista in­­tézmentyek kebelében megbékítsék?» -schaist lág belső perpatvarairól beszámol­ fel keserűen a lap cikkírója. . . Pr.,IM .1­, , «.4 londoni taálkozó — mondta ki a cum KO\ 1 Cl IQOVUl eZ6i*Otit mondj 3 3 ClKlk . , . • t,,, An­nimn) Kromccnh ny­éha háborúról volt szó, eleve a Kelet és övezeti visszaszorítás amerkai politikájának Nyugat között mindig lehetséges nagy kon­fliktusra gondoltak. Ma a Londonban talál­kozó három külügyminiszter (az angol, francia, és az amerikai. — A szerk.) kény­telen felborítani a napirendet, hogy oda el­bukását, amely a Kelettel való minden kom­promisszum eszméjét elhárította... Nemcsak annak a diplomáciának a bukását, amely a trieszti kérdést a kész tények eszközével gon­dolta rendezni, s ezzel még bonyolultabbá sősorban a szabad világon belül lezajló ne­ve­m egy olyan biztonsági rendszer bu­­kom aktusokat irta be: az e­gmk a trieszti, hog­y ez azt képzelte, hogy előbb amely meg viszonylag békés, bár asztal­­t­m rákényszerítheti a Szovjetunióra a maga csapkodás és csizmák dobbanásának zaja törvényét». Sőt még az úgynevezett európai ktZPri' n m­nvtb n intlocviínni mnv hor. r ,* ’ ' * * ' kíséri; a másik, a Palesztinát már heves: egy izraeli parancsnokság egy arab falu ártatlan lakosságát irtatja ki bosszúból, száz megtorlatlan merénylet miatt». Az egészben a cikkíró számára legfur­gondolat bukásáról is szó van fűzi hozzá a «Le Monde». Ott tartunk tehát, hogy «ma már a zsi­dók és az arabok, holnap talán az olaszok és jugoszlávok, angolok és egyiptomiak egy- In­csább az, hogy Sztálinnak az imperialisták más ellen használják vagy fogják használni közti konfliktusok lehetőségéről tett meg kt­ azokat a fegyvereket, amelyeket a kölcsönös lapításai «szerencsétlen módon bizonyos biztonság szervezetétől kaptak a szovjet mértékben helytállnak...» imperializmus elleni védelemre. Ez a szó­«Bizonyos — állapítja meg a­ «Le Monde» moréi végeredmény csodálatosan jelképezi - hogy a világkonfliktus perspektívája még annak a világnak a realitását, amely h­atá­­­lyosan nehezedik a földkerekségnek mito­­rozottan érzékenyyebb arra, ami szétválaszt­unk eső részére. De mindenki másképpen jó, mint arra, ami egyesíti őt, jelenleg épp­mérlegeli, s a régi kontinensen nem tulaj- úgy, mint a jövőben». Más szóval:« reális donítanak neki olyan fontosságot — vagy dolog az imperialista _ hatalmak közötti és­­legalább is olyan elsődlegességet , mint az lentétek szükségszerűségéről és elkerü­lhetett Egyesült Államokban. Washingtonnak szűk­­len éleződéséről, a kapitalista országok közti­sége van — vagy azt hiszi, hogy szüksége háborúk lehetőségéről beszélni, van — a lehető legnagyobb számú szövet­ És most jön a végkövetkeztetés: «A Nyu- , T, — „ , * , gatnak ahhoz, hogy egyetértésben legyen, kö­segesre Moszkva ellen Ezt Ugyanezek a ^ félelemre van szüksége. Foster Dulles és szövetségesek kihasználjak azoknak a pro- /\merika Hangja nagyon igyekeznek az em­blémáknak a rendezésére, amelyek a vörös bériséget meggyőzni kóla, hogy a kozák min­­veszélynél sokkal jobban nyugtalanítják őket, oig lesz rájuk rontani. De a mi vidékeinken a Nagib nem működik együtt a nyugatiakkal, népek már túl sokat hallották a farkast em­­csak ha az angolok kiürítik Szuezt. Pella legetni...» SZERDA KOSSUTH- RÁDIÓ: 1.3»: Hírek. — 4.00—8710-is: Reggeli zenés műsor.­­ Közben: 5.00: A «Szabad Népe vezércikke. — 6.00: Falurádió. — 8.50: Torna. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár. — 8.30: Műsorismertetés. — 8.30: Aurora Mihail Dugyin elbeszélő költeménye — 11.50: — Indulók Hgl. — 13.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 12.15: A rádió jutalomműsora a bor- és cipőipar dolgozóinak — 13-30: Az Ossipov-együt­tes műsorából. Hgl. — 14.15: Úttörő-hiradó. - 14.40: Hangverseny gyermekeknek. Kodály Zoltán művei­ből. — 15.30: Rimszkij-Korszakov: Seherezade — szimfonikus szvit. Hgl. — 16.16: Erkel Ge­isler: Nem­zeti tánc (Fővárosi Népi Zenekar). — 16.30: Emléke­zés Schönherz Zoltánra. Elmondja Vadász Ferenc. 16.40: Forradalmi dalok. Hgl. — 17.00: Hírek — 17.10: A rádió válaszol levelekre. — 17.35: Szív kül­di . . . — 17.40: Hangos Újság. — 18.15: A rádió vá­laszol falusi hallgatói kérdéseire. — 18.30: Verbun­kosok és csárdások. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 20.00: Hírek. — 20.15: SZOVJET ZENEI HÉT. Barangolfa­k szovjet balett világában, I. Morozov: dr. Jajdefáj c. balettje részleteinek be­mutatója. — 21.00: Részletek Verdi «Nabucco» c. operájából. — 22.00: Hírek. — 22.10: Tíz perc kül­politika. — 22.20: A magyar rádió szimfonikus zene­kara játszik. — 23.36: Szórakoztató zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.00: Torna. — 6.10: Operett- és filmdalok. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke — 7.00: Jó reggelt, gye­rekek! — 7.35: Szórakoztató zene. Hgl. — 8.30: Zenekari művek. Hgl. — 9.20: Eldobott kincsek. El­beszélés. — 9.40: Daltanulás. Juhász: Szabad tavaszi ének. — 10.00: Hírek. — 10.10: Gyermekzene. Négy­kezes gyermekdarabok. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: A Fővárosi Népi Zenekar játszik. — 15.00: SZOVJET ZENEI HÉT. Részletek Sosztakovics: Fe­ledhetetlen 1919 c. film zenéjéből. — 15.30: Szovjet zeneszerzők műveiből. Hgl. — 15.40: A közgyűlés. Fábián Zoltán elbeszélése. — 16.05: Szórakoztató zene. — 16.30: A kisgyerekek téli gondozása. Előadás. — 16.40: A tápéi rózsáskertek alatt. . . (Tápéi népi együttes.) — 17.40: Dunajevszkij filmzenéiből. — 18.15: Operett-nyitányok. Hgl. — 18.45: Sport. — 18.00: Mendelssohn műveiből. — 18.40: Szív küldi... A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD, 1953 NOVEMBER 3 Meghalt Kálmán Imre Párizsi jelentés szerint Kálmán Imre, a hosszabb ideje külföldön élő világhírű ma­gyar zeneszerző 71 éves korában meghalt. Kálmán Imre 1882-ben született Siófokon. A budapesti Zeneakadémián Koessler János­tól tanult zeneszerzést, 1907-ben elnyerte a fő­város zenedíját. Nagyszámú rendkívül nép­szerűvé vált operettet írt. Színes zenei lele­ménnyel, áradó dallamossággal, nagy forma­készséggel és színpadi érzékkel megalkotott művei — Tatárjárás, Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Montmartrei Ibolya, Cigányprímás, Bajadér, Cirkuszhercegnő stb. — világszerte nagy sikert arattak. Háy Gyula „Pulykapásztorának" berlini bemutatója A berlini Kammerepiele nagy sikerrel mu­tatta be Háy Gyula Kossuth-díjas magyar író «Pulykapásztor» című tragikomédiáját. A bemutató előadáson megjelent Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke is. A szovjet sakkcsapat átutazott Budapesten A svájci nemzetközi sakkversenyen kivá­lóan szerepelt szovjet sakkozók hétfőn este másfél órát töltöttek­ Budapesten. A Keleti­­pályaudvaron a szovjet csapatot és vezetőit az OTSB és az MSZT képviselői üdvözölték. A rövid budapesti tartózkodás után a szov­jet sakkozók folytatták útjukat Moszkva felé. Képünkön (balról): Mark Tajmanov, Jurij Averbah és Vaszilij Szmiszlov a vasúti kocsi ajtajában. A magyar labdarúgóválogatott keret A magyar labdarúgás soron következő erő­próbájára, a november 15-i magyar—svéd mérkőzésre összeállították a válogatott ke­retet. A keretben a következő játékosok kap­tak helyet: Grosics, Gellér, Buzánszki, Lóránt, Várhidi, Lantos, Kárpáti, Bozsik, Zakariás, Kovács L, Budai II., Kocsis, Sándor, Csordás, Hidegkúti, Palotás, Puskás, Czibor, Tóth, A válogatott első kétkapus edzésére szer­dán Szolnokon kerül sor, ellenfél, Szolnok megye válogatottja. TIZENÖTTAGÚ OSZTRÁK SPORTKÜLDÖTT­SÉG utazott a Szovjetunióba a szovjet testne­velés és sport tanulmányozására. A sportkül­döttség tagjai között van Erika Mahringer olimpiai harmadik helyezett, többszörös oszt­rák síbajnoknő is. LONDONBAN a bécsi Austria labdarúgó­­csapata a Tottenham Hotspur együttesétől 3:2 (0:2) arányú vereséget szenvedett. Párizsban került sor az Arsenal (angol)—Racing Club (francia) nemzetközi labdarúgómérkőzésre. A találkozó az Arsenal 4:2 (3:1) arányú győzelmei­vel végződött. (MTI) A VÍZILABDA MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI KUPA 1953. évi küzdelmei szombaton megkez­dődnek. Az OTSB úszóversenyének elsőnapi szá­mai után — a margitszigeti Sportuszodában — játsszák le a Bp. Haladás—Gheorghiu-Dej Hajó­gyár és a Bp. Fáklya—III. ker. Vörös Lobogó mérkőzést. Az üzletek zárórája november 5—8 között Figyelembevéve, hogy november 6 rendes munkanap, a bel- és külkereskedelmi mi­niszter a november 7-i és 8-i kettős ün­nepre való tekintettel az üzletek záróráját a november 5—8 közötti napokra a következő­képpen szabályozta: BUDAPESTEN. November 5-én (csütörtökön) az üzletek, a húsboltok kivé­elével, a szokásos időben zár­nak, a húsboltok egy órával tovább tartanak nyitva. November 6-án (pénteken) minden élelmi­­szer- és tejüzlet, a késő estig nyitvatartók ki­vételével, este 7 óráig tart nyitva. Az este 7 óra után záró boltok zárórája változatlan ma­rad. November 7-én (szombaton) minden üzlet zárva tart, kivéve az éjjel-nappal nyitva levő Élelmiszeráruház, valamint a vasárnap rend­szeresen nyitvatartó dohányárudák, édesség­boltok és virágboltok, amelyek vasárnapi nyitvatartási idő szerint árusítanak November 8-án (vasárnap) az összes tejet árusító üzletek reggel 7 órától délelőtt 10 óráig, a többi — az egyéb vasárnapokon is nyitvatartó — üzletek pedig rendes vasárnapi nyitvatartás szerint dolgoznak A vendéglátóipari üzletek 6-án és 7-én szom­bati nyitvatartás szerint üzemelnek. Az egyéb üzletek (az iparcikküzletek is) nyit­­vatartása változatlan marad. A csarnokok és piacok nyitvatartása a fen­tieknek megfelelően alakul. VIDÉKEN: Az üzletek nyitvatartását az illetékes megyei tanácsok végrehajtó bizottságának kereskedel­mi osztálya a fentiek figyelembevételével álla­pítja meg. Minden üzlet csütörtök reggeltől kö­teles kifüggeszteni a kettős ünnep nyitvatartási idejét. (MTI) IDŐJASJAS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, erősen felhős idő több helyen eső. A ma­gasabb hegyeken esetleg havazás, időnként élénkebb délkeleti-déli szél. Helyenként ködképződés. A hő­mérséklet alig változik. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Háry János (7. 2. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Tosca (1. bér­., 2., 7). — Nemzeti Színház: A nők iskolája (7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — Madách Színház: Har­minc ezüstpénz (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Fővárosi Operettszínház: Szelistyei asszonyok (7). — sági Színház: Páncélvonat (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Az eltüsszentett birodalom (4).— Zeneakadémia: A Magyar Néphadsereg Szimfonikus Zenekarának 1. bérleti hangversenye (8). — Bar­tók-terem: Budapesti Fúvósötös hangversenye (Ka­marazene-bérlet, 2. est, 8). — Fővárosi Víg Szín­ház: Nincs előadás. — Állami Faluszínház: Szevil­lai borbély, a Magyar Néphadsereg Színházának előadása (7). — Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (7) — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), New York 42. utca (fél 8). — Artista Varieté: A jókedv nem szégyen (fél 7. fél 9). SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100 *142—220. SZIKRA Lapnyomda.

Next