Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)
1953-11-01 / 305. szám
CSÁRNAP, 1953 NOVEMBER 1 Leningrád történelmi emlékeinél ÍRTA: SZ. GARIN Megérkezett az ősz Leningrádba. Kellemes, meleg az idő. Süt a nap, az ég felhőtlen, csupán a sárguló falevelek és a virágágyak késői virágai emlékeztetnek, hogy itt az ősz. Leningrád ezekben a napokban különösen szép. Jólesik ilyenkor délutáni sétát tenni a városban. Leningrádot mindig sokan keresik fel kirándulók, üdülők, turisták, akik itt, a Szovjetunió egyik legszebb városában akarják eltölteni szabadságukat. A múzeumok, parkok, kiállítások állandóan népesek, élénkek. Aki e Néva partján sétál, a Palota-tér szépségében gyönyörködik vagy benéz a Péter-Pál-erődbe, vagy megáll I. Péter szobránál — mindenütt kirándulókat lát. A leningrádiak az októberi harcok emlékére «Október útjának» hívják a kirándulóútvonalat. A turistairoda autóbuszai gyakran járják a várost. Az autóbuszok mindig zsúfoltak, alig indulnak útnak, egy előadó beszélni kezd a város életéről, utcáiról, folyópartjairól és tereiről. Az autóbusz néhol megáll, azelső állomás a Szmolnij. I. Péter idején még kátrányraktár, később kolostor, majd főúri leánynevelőintézet volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban a város e kerülete, pontosabban ■ a Szmolnij épülete felé fordult az egész világ figyelme. Szmolnij... Várjon miért éppen ide helyezte székhelyét a forradalom vezérkara? Mindenekelőtt azért, mert a Szmolnij határos a viborgi városrésszel és a Névapart ipari kerületeivel. Azért is, mert a közelben voltak a petrográdi helyőrség forradalmi alakulatai, a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetje. Ide jött utolsó titkos lakásáról Lenin. Amikor ezekről a történelmi napokról hall az ember, önkénytelenül megjelennek előtte az irodalomból, a filmekről, festményekről jól ismert jelenetek: tábortüzek égnek, barikádok emelkednek, emberek áradata igyekszik a Szmolnij felé. A Szmolnij az egész országgal összeköttetésben állt, 15 percenként érkeztek ide a jelentések. Innen vonultak harci feladataik végrehajtására a vörösgárdista tengerész- és munkáscsapatok. Itt hangzottak el 1917 október 25-én, 2 óra 35 perckor a petrográdi szovjet rendkívüli ülésén Vlagyimir Iljics Lenin szavai: Mától fogva új szakasz kezdődik Oroszország történetében és ennek a harmadik orosz forradalomnak végeredményben el kell vezetnie a szocializmus győzelméhez. Egy ifjú kiránduló nézi az épületet, ahol 36 évvel ezelőtt a világ első munkásparaszt kormánya megalakult. A történelem néz vissza rá. Mellette áll egy idős levingrádi munkás. Jól emlékszik a dicső októberi napokra. Ő is ott volt akkor a Szmolnijban. Autóbuszunk a Szmolnijból a Vojnovutcán megy a Tavricseszkij Palota felé. Mindenütt hatalmas, új épületeket látunk. A régieket újjáalakítják. Mellettünk teherautókaraván halad el, gondosan gyékénybe csomagolt facsemetéket szállítanak. — Fiatal fák! — mosolyog szomszédom, egy idősebb leningrádi. — Fiatalodik a mi városunk! ... Megérkeztünk a Tavricseszkij Palotához, és újból emlékezetünkbe idézzük a történelmi filmekről ismert jeleneteket; a munkásokkal, katonákkal, matrózokkal zsúfolásig megtelt palotatermet; az emelvényen ott áll Lenin, lelkesítő alakja 1917 áprilisában, Lenin kényszerű emigrációja után, kétszer tartott itt előadást a háborúról és a forradalomról. A híres «áprilisi tézisek». És mintha csak ki akarná egészíteni az emlékeket e történelmi napokról, autóbuszunk a viborgi városrész, a finnországi pályaudvar felé robog, ahol Lenin a Tavricseszkij Palotában elhangzott beszéde előtti napon a pityer munkásokkal találkozott. Ez a hely is teljesen megváltozott 36 év alatt. A tér nagyobb lett, mintha kitágult volna. A régi külváros faházikóit a tér és a Néva-folyó között lebontották. A téren páncélautón álló bronzszobor emeli kezét a város felé... így állt Lenin a valóságban is a páncélautón, beszédet mondott az egybegyűlt embereknek. • Továbbvisz útünk a téren át Leningrád egykori külvárosának utcáin. Ma már a munkáskerületek útjait nem lehet megkülönböztetni a város központi körútjaitól. Ugyanolyan szép áruházakat, filmszínházakat, kultúrpalotákat, aszfaltozott utcákat, virágágyakat látunk. Itt van a Szerdobolszki utca történelmi háza. Ennek 20. számú lakásában lakott Fofanova munkásnőné Konsztantyiri Petrovics álnéven — Lenin. Ebben az egyszerű lakásban dolgozta ki a fegyveres felkelés előkészítésének tervét. Még egy nevezetesség: a Marx Károlysugárút 33. Itt egy vendégfogadó volt a következő felirattal: «Csendes völgy». Ebben 3 házban tartózkodott a Forradalmi Vörösgárda parancsnoksága. A Palota-téren, a hajdani Kseszinszkajavulában ma a Kirov Múzeum található. . A híres erkély, amelyről többször beszélt Lenin. Útitársam visszaemlékezik: «Éjjelnappal álltak emberek a téren. Várták, hogy Vlagyimir Iljics szóljon hozzájuk...» A villában volt a párt központi és petrográdi bizottsága, itt voltak a katonai szervezetek, itt tartották meg a párt áprilisi konferenciáját. Vlagyimir Majakovszkij «lenini kovácsműhely»-nek nevezte ezt a villát. Nem mentünk be az épületbe — a múzeum megtekintése sokáig tartott volna. Továbbfolytatjuk utazásunkat «Október, útján». Az autóbuszon leningrádiakon kívül más városbeliek is vannak, s velünk jön az albán, lengyel, román diákok egy csoportja is, akik Leningrád főiskoláin tanulnak. Sokan közülük jól beszélnek oroszul, figyelmesen hallgatják a kirándulás vezetőjét, igyekszenek minden szavát megjegyezni. A Néva partján vagyunk. Méltóságteljes folyó... írta róla Puskin, ez ötlik fel bennünk, amikor a fenséges folyóban gyönyörködünk, amint gránitpartjait mossa Megállunk a Nahimov-iskolával szemben. Közelebb megyünk a folyóhoz, hogy jobban láthassuk a legendáshírű «Aurora»-t, a háromkéményes acélóriást, amelyörökre itt vetett horgonyt. — Irigyeljük a nahimovistákat! — mondja az egyik fiatal útitársnak. — Mindennap az «Aurórá»-n vannak. A cirkáló a fiatal tengerészek gyakorlóhelye. Az «Aurora» egyike leghíresebb a történelmi emlékeinknek. I917 október 25-én innen dördültek el az első lövések, amikor megkezdődött a Téli Palotának, a régi orosz monarchia és a kapitalizmus fellegvárának ostroma. Már jóval az ostrom előtt előkészítették a felkelés erőit, a flottát, a munkáscsapatokat, a katonai alakulatokat. A Péter-Pál-erődből a bolsevikok többezer puskát zsákmányoltak, amelyekkel felfegyverezték a munkásokat. Az «Aurora»ellenőrzés alatt tartotta nemcsak a Téli Palotát, hanem a Néva hídjait is, hogy megvédje őket az ellenforradalom erőitől. — Október, 25-ről 26-ra virradó éjjel — mondja az előadó a forradalmi munkások, katonák és matrózok, elfoglalták a Téli Palotát. Nem volt még a világon olyan forradalom, amely ennyire szervezett és ilyen jól előkészített lett volna. Másnap, a proletárforradalom győzelme után, azAuroras-cirkáló rádiója már sugározta a szovjet kormány dekrétumát a békéről. • ...A kirándulást befejeztük. Ideje hazamenni. A Palota-téren megyünk keresztül. A tér közepén balti tengerészek és a Nahimov-iskola növendékei menetelnek. Díszszemlére készülnek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának tiszteletére. Megkezdődött a második magyar zenei héten elhangzott művek megvitatása Szombaton délelőtt a Zeneművészeti Főiskolai nagytermében megkezdődött a második magyar zenei héten elhangzott művek megvitatása. A vitaülést Szabolcsi Bence Kossuthdíjas zenetudós, a Magyar Zeneművészek Szövetségének ügyvezető elnöke nyitotta meg. Ezután Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, a népköztársaság érdemes művésze, a népművelési minisztérium zeneművészeti főosztályának vezetője tartott vitaindító előadást. Bevezetőjében a marxista zeneesztétika néhány kérdéséről, zeneművészetünk helyzetéről beszélt, majd rátért a zenei héten elhangzott egyes művek vázlatos bírálatára. A vitaindító előadás után számos hozzászólás hangzott el. A művek nyilvános megvitatását ma délelőtt 10-kor folytatják. Ma kerül sor a külföldi delegátusok felszólalására is. A második magyar zenei hét záróülését délután tartják a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. SZABAD NÉP Egy amerikai gyáros éles bírálata az Egyesült Államok külpolitikájáról New York, október 31. (TASZSZ) A «Commercial and Financial Chronicle» című hetilap, a befolyásos amerikai üzleti körök lapja, közölte Ernest T. Weirnek, a «National Steel Corporation» kohászati részvénytársaság elnökének a pennsylvaniai kereskedelmi kamarában mondott beszédét. Weir élesen bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját. Mint mondotta, derűlátóan ítéli meg az Egyesült Államok gazdasági jövőjét, de «csak egy feltétellel». «Ez a feltétel az, hogy nekünk meg kell találnunk a bázist a béke megteremtésére az egész világon... Szándékosan mondom úgy, hogy «nekünk». Túl sok ember kizárólag a kormány és a diplomaták ügyének tekinti a béke kérdését. Amíg azonban túl sok ember gondolkodik így, addig minden valószínűség szerint éppoly bizonytalanok lesznek a békéhez vezető úton tett lépések, mint most. A béke az önök ügye,az én ügyem — mindenkinek az ügye ... Addig nem tesznek semmiféle igazi és határozott lépést a béke felé, amíg a mi országunk és más országok népei határozottan nem követelik, hogy a kormányok tegyék meg ezt a lépést». Weir kijelentette öt utazást tett Nyugat- Európában és tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az európai népek békére törekednek. Ezek a népek tudják, hogy életviszonyaik javulását «csak a béke, nem pedig a háború hozhatja meg». Csakhogy «egyfelől a világ egyszerű emberei békét akarnak, másfelől viszont a kormányok keveset, vagy semmi határozott lépést nem tesznek, hogy megteremtsék a békét. Várjon miért? Ez a kérdés egy kellemetlen tényhez vezet el bennünket. Az egész világon úgy vélekednek, hogy a fennálló helyzeten a felelősség nagy része az Egyesült Államokat terheli.. A világ közvéleményének felfogása szerint az Egyesült Államok sokkal inkább olyan országként jár el, amely a háborút elkerülhetetlennek tartja, mintsem olyan országként, amely a békében reménykedik. Weir a továbbiakban kijelentette: a Szovjetunió «békepolitikát folytat és minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy meggyőzze a világ közvéleményét a Szovjetunió békeakaratáról...» «Az oroszok álláspontját — mondta Weir — Európában sokkal szélesebb körök fo-■ gadják el, mintsem az amerikaiak szeretnék. (Az európaiak véleménye szerint ennek nem annyira az orosz propaganda az oka, mint inkább a gyakorlati szempontok, mert Oroszország érdekei azt kívánják, hogy Oroszország ne lépjen háborúba. Éppen ebből kifolyólag az európaiakat az a mély meggyőződés hatja át, hogy elérkezett az idő konkrét kísérletekre a béke megteremtése céljából. Az euópaiak véleménye szerint az Egyesült Államok politikája komoy akadály a béke útján. Az európaiak attól félnek, hogy az Egyesült Államok politikájának folytatása háborúra vezethető. Éz európaiak véleménye továbbá az — folytatta Weir — hogy a Nyugat politikája, amelyet az Egyesült Államokban dolgoztak ki, már nem felel m meg a jelenlegi nemzetközi helyzetnek és ez a politika a legjobb esetben is csak a jelenlegi zsákutcát tarthatja fenn. Az európaiak «véleménye szerint most változtatni kell a politikán, hogy biztosítsák a pozitív közeledést a békéhez. Az európaiak különösen azt akarják, hogy a nyugati világ tegyen, kezdeményező lépéseket a Kelet és Nyugat közötti nézeteltérések békés rendezését célzó tárgyalások megszervezésében». «Egyesek — mondotta Weir — elleneznek mindennemű tárgyalást a Szovjetunióval, mert «szent kereszteshadjáratot» akarnak indítani a kommunizmus ellen, «az eszmék kiirtásáért». Eddig azonban sohasem sikerült erőszakkal arra kényszeríteni az embereket, hogy lemondjanak valamilyen eszméről. Az ilyen eljárás csak arra vezetett, hogy az eszmék még mélyebben gyökeret eresztettek... Mi nem értünk egyet a kommunizmussal de sok ember van a világon.. aki nem osztja álláspontunkat... Oroszország és a kommunizmus fenti fog maradni. Ezt a tényt gyakorlatilag el kell ismerni és megfelelő módon kell eljárni». Weir cáfolta azok érveit, akik ellenzik a vitás nemzetközi kérdések békés rendezését, majd kijelentette: «Saját magunkmegbecsülése alapján, egy, olyan országnak megbecsülése alapján, amilyen a mi országunk ma és amilyen mindig is volt, nem szabad megengednünk, hogy valaha ezt mondhassák: az Egyesült Államok miatt az emberiség elmulasztotta a lehetőséget a béke megteremtésére». «Ha békét akarunk, akkor országunk politikájának egyáltalán nem szabad hasonlítania ahhoz a politikához, amelyhez nap mint nap ragaszkodik azok többsége, akik ekérdésről beszélnek és írnak». Weir azt is megjegyezte, hogy több mint 3000 levelet kapott — "főleg az Egyesült Államok lakosaitól — s ezekben a levelekben megjegyzéseket fűztek az Európában tett tavalyi látogatás után elhangzott nyilatkozatához. Mindössze 35 levél írója ellenezte a tárgyalások gondolatát. «Ez azt bizonyítja — mondotta Weir , hogy az amerikaiak általában nem támogatják a «kemény kéz politikáját», amelyet olyan gyakran hirdetnek az újságírók és a tekintélyes államférfiak». Beszéde végén Weir kijelentette: «Ha békét akarunk, nem engedhetjük meg, hogy mindazt, amit mondanak, amit írnak, azok határozzák meg, akik olyan politikát követelnek, amely végeredményben háborúra vezet. Nem engedhetjük meg, hogy ilyen emberek irányítsák a közvéleményt. Az a meggyőződésem, hogy ha a világhelyzetre vonatkozó tények szélesebb körben válnak ismeretessé, az amerikai közvélemény határozottan olyan politikát fog támogatni, amelynek célja a béke lesz...» il szovet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása Moszkva, október 31. (TASZSZ) Október 31-én Moszkvában a Szakszervezetek Házában megkezdődött a szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása. A tanácskozáson megvitatják az élelmiszergyártás fejlesztésének és az élelmiszerek minősége megjavításának kérdéseit. A tanácskozáson több mint 1200-an vesznek részt. Részt vesz a tanácskozáson A. I. Mikojan a minisztertanács elnökhelyettese is. Vaszilij Petrovics Zotov, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztere felszólalásában az élelmiszergyártás fejlesztéséről, a választék növeléséről és az élelmiszerek minőségének megjavításáról beszélt. A tanácskozáson megvitatták V. P. Zotov beszédét.’ Jelentés a lengyel népgazdaság 1953 harmadik negyedévi tervteljesítéséről Varsó, október 31. (PAP) A Lengyel Állami Tervgazdasági Bizottság jelentése a népgazdasági terv 1953 harmadik negyedévi teljesítését a következő adatokkal jellemzi: A szocialista ipar 1953 harmadik negyedében globálisan 105 százalékra teljesítette, termelési tervét, míg január elejétől szeptember végéig 104 százalékra teljesítette előirányzatát. A szocialista ipar globális termelése 1953 első kilenc hónapjában 18 százalékkal volt nagyobb, mint 1952 hasonló időszakában.. A tervidőszakban tovább fokozódott a mezőgazdaság gépesítése. A lengyel mezőgazdaság ez év első kilenc hónapjában 5900 traktort, 8200 vetőgépet, több mint 300 kombájnt, mintegy 1300 cséplőgépet, kapott. Az állami gépállomások száma 1953 szeptember 30-án elérte a 393-at A földművelésügyi minisztérium adatai szerint 1953 harmadik negyedének végén a termelőszövetkezetek száma 8067 volt. Ez év első kilenc hónapjában mintegy 17 százalékkal többet ruháztak be a népgazdaság különböző ágaiba, mint a múlt év hasonló időszakában. Január elejétől szeptember végéig mintegy 67.000 lakószobát adtak át rendeltetésének. A harmadik negyedévben a lakosság kilenc százalékkal több búzalisztet és péksüteményt, 18 százalékkal több húst, 41 százalékkal több állati eredetű zsiradékot, 13 százalékkal több pamutipari cikket, öt százalékkal több bőrből készült lábbelit, 23 százalékkal több rádiókészüléket, 174 százalékkal több motorkerékpárt vásárolt, mint 1952 hasonló időszakában. Megváltozott a német márka árfolyama Berlin, október 31. (MTI) Mivel a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 10.399.902 grammban határozta meg a Német Demokratikus Köztársaság Jegybankja által kibocsátott márka aranytartalmát, a jegybank ennek megfelelően megváltoztatta a márka árfolyamát. A Német Demokratikus Köztársaság Jegybankja szombaton közölte, hogy 1953 október 29-től kezdve egy német márka 1.80 rubelnek felel meg. Egy amerikai dollárért a német pénzintézetek 2.22 márkát fizetnek. '‘'^'•'“'^''N'WW^iA^WVW^A'WVWvVWvVvV'VWWVWVVWVNA* *N/VVVV^'AcVVe«'V'vVvVVVWvV***VvV\'VVWVVVV*vVVVN'VVVVVve< *V^'V^'\\*\'VVv^/^^v^✓Vv*»N■^AA✓VVVVVVvVVV^^AAWA^-^A<VV\A<Vv^<VV^A^v*v^^/VVVV^^^ A-WV*vVvVVe***VvA/VvVVVVVVVVVVVVVVVVVVVvVVVV,WVVVW Az operett játékstílusáról Megjegyzések a „Boci-boci tarka“ előadásához Mennyi bonyodalmat, szerelmes öszszetűzést, családi patvart okoz egy kisborjú! Az a matyófalu, amelyben Csizmarek Mátyás és Vincze Ottó operettje játszódik, alaposan felbolydul a tarka boci miatt, mivelhogy özvegy Csuhainé, unokája lakodalmára szánta a jószágot, vágási engedély meg sehol. A traktoros vőlegénynek, Virág Istvánnak sem kell a törvény ellen sütendő pecsenye, de a régiek, meg a «feketéből» gyarapodó kupecek addig mesterkednek, amíg a menyaszszony és családja feketevágók hírébe nem keveredik. Tudni kell mindehhez, hogy a gazda, Tajti Nándor a vágás elől megszökteti a borját, de a Iudák Kispál Jóska (az ellenvőlegény) és bandája odacsempész egy másikat, amely valóságos feketevágás áldozata. Azok, akik a Tajti-házbart a borjú levágására spekuláltak, most megzavarodnak, egymást vádolják a tettel. Aztán megjelenik a hatóság, s kéri a vágási engedélyt. Kispál Jóska azonban azt is szerzett. Most már csaknem «rendbejönne» a dolog, de ekkor Tajtiné beállít egy borjúval, amelyet valamelyik szomszédjától szerzett, hogy megvan a borjú, nem vágták le. A helyzet furcsaságát az tetézi be, hogy hazatér Tajti gazda az igazi borjúval. Végül aztán minden megoldódik, a félreértések tisztázódnak, a szerelmesek egymásra találnak, s a borjú a törvény védelme alatt hazatér az istállójába. Csizmarek Mátyás operett-szövegkönyvvé kerekítette ki a bohózati borjú-históriát. A meseszálakkal ötletesen bánt, a cselekményt vastagabbra sodorta, több sorsot kapcsolva a történethez. A sok muzsika, tánc, a matyólakodalmi ünnep igazi operett-hangulatot teremt, s az előadás sok mulatságot szerez a közönségnek. A darab nem hibátlan, de kétségtelen, hogy Csizmarek Mátyás ezzel a művei tehetséges, ötletes bohózat- és operettíróként mutatkozott be az új magyar színpadon. A Fővárosi Operettszínház minden új magyar operettjével adott valami újat a keresés útján, hol az új élet, hol a történelem romantikáját. Most egy népszokásokban gazdag magyar vidék levegőjét, muzsikáját és táncát, színgazdag népviseletének költészetét. A muzsika, a szövegkönyv, a rendezés és a színészi játék együttes munkája jó hatást ér el, s mindez együtt arról bizonykodik, hogy új operett-irodalmunk fejlődik, motívumaiban gazdagodik. A Fővárosi Operettszínház évek óta következetesen és jól halad az új operett kialakkulásának útján, s rendezői és tehetséges művészei a legnagyobb sikereket éppen azzal érik el, hogy nem félnek az operett múltját vállalva, annak jó hagyománi vajra támaszkodva, a mai élet ábrázolásától. Közbe-közbe olyan emlékezetes típusokat is alkottak, mint Hortka borbély az «Aranycsillag»-ban, Glauziusz bácsi Az «Állami Áruház»-ban, Lajkzss Erzsa a «Boci-boci tarká»-ban. Ezek a típusok az új operett szülöttei, jólsikerült alakok, érdekesek, mulatságosak, s elgondolkoztatok is. Új operett-irodalmunkban legfontosabb s mai napig sem megoldott kérdés: az egységes stílus. A zene és szöveg egysége elsősorban, s nem utoljára a tánc és szöveg harmóniája. Az operettben ugyanis az élet ábrázolása nemcsak szövegben, hanem muzsikában is, táncban is történik A mai operett új életünk jellemeit és konfliktusait ábrázolja, az operettben is vannak haladó és maradt emberek, rokonszenves és ellenszenves alakok, akiknek történetét nemcsak szövegben, de énekben és táncban is látjuk. Érdemes a «Boci-boci tanka» néhány figuráját ebből a szempontból, a stílusegység szempontjából a színészi játék elemzésének útján megvizsgálni. Ebben az operettben is látunk néhány olyan alakítást, amelyre örömmel mondhatjuk: ilyen a vérbeli operettjáték. Ilyen alakítás az igen gyorsan fejlődő Zentay Annáé, akinek egyre inkább sikerül a szubret szerepkörében sok vidámsággal, kedvességgel, humorral és eleven temperámesz tummal a mai dolgozó lányt megszemélyesítenie. Nem fél attól, hogy mulatságos legyen, ugyanakkor, teli van fiatalos romantikává. Partnere, Ráthonyi Róbert is hasonlóan szerencsésen vegyíti a groteszket a óráva. A mulattatás szívéből fakad, a közönséggel eleven kapcsolata van, méltó tanítványa Latabár Kálmánnak. Játéka friss sodrású, állandó derűt áraszt, egész lényével mulattat, nem csupán «poénjaival». Zentay Anna és Ráthonyi játékstílusában az a legjobb, hogy igazat és hihetőt mond a legnevettetőbb pillanatokban is. Együttérzőnk velük, szeretjük őket, mert vidámságukban annyi lelkes emberség van. Agárdy Gábor Tajti Nándort, «a rossz anyós uralma» alatt nyögő gazdát játssza, ugyancsak jó operett-stílusban. Rendkívül könnyed eszközökkel, de ugyanakkor mély művészi átéléssel teremti meg Tajti figuráját. Humorában élettapasztalat és bölcseség van. Ez adja szerepének életszerűségét, tréfáinak, «odamondásainak» legjobb ízeit. A közönséggel való kapcsolat az operett-műfaj művészei számára talán még többet jelent, mint a prózai művészeknek. Az ő «cinkosságuk», együtjátszásuk a nézők hangfalával talán még nagyobb. Szinte állandóan a közönség, vágyait, gondolatait találják ki,s a közönség humorérzékének adnak harsány csattanókat. Agárdy már színpadralépésének első pillanataiban meg tudja teremteni azt a feszültséget és érdeklődést az ábrázolt alak iránt, amelyben a nézők jókedve is fokról fokra kibontakozik. Ez az igazi mulattatás, ez az operett jóhangulatának, varázsának egyik titka. Külön kell beszélni a Nemzeti Színházból vendégjátszó Pártos Erzsi nagyszerű Lakzis Erzsájáról. Babonás, ostoba, bajkeverő vérlányt játszik, akinek minden mozdulatán, fintorán elemi erővel nevet a közönség. A komédia, a groteszk kiélezés szélsőséges módszereivel alkotja meg szerepét. Pártos Erzsi úgy teremt típust, hogy kicsúfolja, nevetségessé teszi a babonás butaságot. Minden helyzetben tovább tudja fokozni, ennek az intrikus falusi hírharangnak ostobaságát. Játékában szenvedély van és szárnyalás. Ismeretes az az álláspont, amely szerint a kinevettetés egyenlő a gyűlölet felkeltésével. Pártos Erzsi nagyszerű játéka azt bizonyítja, hogy ez nem törvény. Lakzis Erzsit nem gyűlöljük meg, de annyit nevetünk rajta hogy ez a nevetés az alak" egész szennyes jellemrajzát is feltárja. Ennek a figurának és Pártos Erzsi játékának kiemelése éppen azért fontos, mert az író és a színész tágított egy eléggé szűkre szabott elképzelésen és a komikummal szemben támasztott követelményen Az operett műfaja nem alkalmas arra, hogyizzó, felháborodott gyűlöletet keltsen nem rokonszenves figurák iránt, de arra nagyon is alkalmas, hogy úgy kinevettesse ezeket az alakokat, hogy erkölcsileg félresöpörje őket. Petress Zsuzsa játssza Borit, a menyaszszonyt, más szóval a primadonna szerepét. Énekben érzelemgazdag, s játéka is feloldódott régebbi merevségéből. Az operettírók ezzel a szerepkörrel kissé egyoldalúan bánnak, ezokra szabják a jellemet , hagyják, hogy majd az ének, a duett- és magánszám megtegye a magáét. A primadonna szerepe közeláll a hőshöz, mondhatjuk így: a pozitív hőshöz. Íróink valamiféle elfogódottságból és tévedésből elfelejtik azokat a tréfás és ünnepélyesnek egyáltalán nem nevezhető jellemvonásokat és jelenetlehetőségeket, amelyek nélkül az operetthős jelleme egyoldalú marad A régebbi és mai operettekre egyaránt jellemző, hogy a primadonna szerepe nem olyan érdekes, mint a szubretté. Jó lenne, ha erre a hagyományra nem támaszkodnánk és több lehetőséget adnánk a Boriknak és más primadonna szerepeknek a vidámság hangjainak megszólaltatására. Petress Zsuzsa igyekszik ezeken a prímadaninai korlátokon áttörni, ami sikerül is neki egy-egy jelenetben. Így megpróbál Virág Istvánnal való konfliktusában perlekedő is lenni, nemcsak «fénkölt». Az ő játéktörekvését — szerepének korlátján írésül — ugyancsak jónak mondhatjuk, de fejlődését színesebb szerepekkel kell elősegíteni. Az operett-merevség, az ábrázolásnak leegyszerűsített módja legjobban Virág István gépállomásvezető szerepében látható. Csurta nagyság, csupa «hősi» magatartás, ami meglehetősen groteszk akkor, amikor a konfliktus egy vágási, engedély körül forog. Ez a Virág István olyan mereven viselkedik, mint aki biztos benne, hogy róla mintázták meg a tökéletes embert. Becsületességében hatalmasra fújja a mellkasát, jövőbelátása és helytállása valósággal dong a színpadon. Úgy áll a konfliktus legmulatságosabb pillanataiban (amikor egy helyett három borjú kerül elő egyszerre), mintha,menyasszonya hazaáruló lenne. Nem tud mérges lenni, ehelyett fenséges, hősi pillantásokat lövel, nm tud veszekedni, inkább megformálja a «meg nem alkuvó» szobrát. Szerelme szüntelenül a becsületet «testesíti meg», nincs egy laza és természetes pillanata. Ezt a bonvivánszerűséget operett-pozitívságot önti még egyszer márványba Hadics László. Énekhangja nagyon szép, igazán nagy erő van benne. De játéka — és ez a rendezés hibája is — csupa erőlködés, mintha emberfölöttivé akarná emelni ezt az egyszerű traktorost. A régi «szívdöglesztő» bonvivánság az ő alakításában egy annak megfelelő «szuperpozitívságban» jelentkezik. Ez a hiba élesen mutatkozik meg az író munkájában, a színház felfogásában és a szereplő játékában egyaránt. Az írói hiba abból származik, hogy olyan szavakat ad Virág István szájába a borjúügyben, mintha a történelem egyik legnagyobb konfliktusáról lenne szó. Nem a helyzetből fakadnak Virág István szavai, nem az ügy nagyságához méretezettek. Ugyanezt a hibát tükrözi néhány énekszám is. Miután Bori és Virág István összekülönböztek a borjún, a gépállomásvezető fergeteges erővel egy hatalmas énekszámban zengi. «Velem, velem, vagy ellenem...» Az ének egyébként önmagában szép, de egyáltalán nincs harmóniában a darab, egész stílusával. Palócz László játékára a szép éneklés mellett ugyanezek a hibák jellemzők. Amit Virág Istvánról mondottunk, az lényegében Kispál Jóskára, negatív ellenlábasára is elmondható. Ez is hasonlóan merev, élettelen, ő «a negatív». Illusztrált osztályhelyzet, nem ember. Szentessy Zoltán ezt a merevséget nem tudja játékká ellensúlyozni. A szerep ilyen beállításában hibás a rendezés is. Sok szín, sok érzés, közönség hangulatának szüntelen érzékelése, az egyszerűség megőrzése, minden hamis póz elkerülése, azoperett-stílus erejében való hit, a dallamos muzsika, a kifejező tánc — mindez tartozéka a jó operettnek. Székely György rendezésében lényegében meg is van a stlusegység a végigvonuló derű, az életszerűségre való törekvés, de egyoldalú maradt és külsőséges megoldásokat választott a kétszélső pólus, Virág István és Kispál Jóska alakjának és konfliktusának ábrázolásában. A rendező munkájának egyik legnagyobb érdeme, hogy hangulatilag nagyon jól készítette elő az utolsó képet, a lakodalmat. A színház együttese, tánckara és énekkara valóban élővé és széppé tette a matyólakodalom zeneileg is magával ragadó képét. Vincze Ottó muzsikája igényes, sokféle hangulatot tartalmazó, s arra törekszik, hogy a népzene motívumaival gazdagítsa a zenei mondanivalót. A felszabadulás utáni operettek között a legtöbb könnyen megjegyezhető dallamot a «Boci-boci tarká»-ban találtuk. Az operett zenéjének ismertetésére még visszatérünk. Gyárfás Miklós 3 Peking, október 31. (Új-Kína) A «Zsenminzsibao» pénteki vezércikke a kínai-japán kapcsolatokkal foglalkozik. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a vezércikket: Ezekben az években a japán nép a mindennapi élet tapasztalatai révén egyre inkább megismerte azokat a nehézségeket, amelyek abból adódnak, hogy Japánnak nincsenek rendes kapcsolatai nagy szomszédjával, a Kínai Népköztársasággal. Ezért Japánban napról napra fokozódik a két ország közötti rendes diplomáciai kapcsolatok megteremtésére irányuló követelés. Üdvözöljük a japán népnek ezt a kívánságát és azokat a japán barátainkat, akik lelkesen dolgoznak a két ország közötti kapcsolatok létrehozásán. Véleményünk szerint a Kína és Japán közötti rendes kapcsolatok létrehozása hozzájárul a Távol-Kelet békéjének előmozdításához, s ahhoz, hogy Kína és Japán békésen egymás mellett élhessen. A Kína és Japán közötti kapcsolatok napjainkban nyilvánvalóan rendellenesek. A japán kormánynak a kínai néppel szemben folytatott ellenséges politikája nemcsak az amerikai monopolisták érdekeinek, hanem a japán militaristák kívánságának is megfelel. A japán militaristák nem tanultak a második világháború alatt szerzett keserű tapasztalataikból. Változatlanul fasiszta propagandát folytatnak, «életteret» követelnek és hangoztatják, hogy «ugyanazon az úton kell haladni, mint amelyen Németország haladt az első világháború után. Japánban vannak olyan erők, amelyek a semlegesség mellett szállnak síkra, s egyben a Kína és Japán közötti normális kapcsolatokhelyreállítását is követelik. A semlegességet azonban különböző okokból pártolják. Vannak becsületes és jószándékú semlegesek, akiknek egyetlen reménye az, hogy Japán megszabaduljon a háború veszélyétől. De vannak olyanok is, akik a semlegesség leple alatt port akarnak hinteni az emberek szemébe, s tulajdonképpen az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. Mi kifejezzük a becsületes semlegesek felé azt az őszinte óhajunkat, hogy barátaik akarunk lenni, és velük együtt akarunk munkálkodni a Távol-Kelet békéjének megóvása és a kínai-japán normális kapcsolatok létesítése érdekében, hogy ezzel mindkét ország szá-mára lehetővé tegyük a békés életet. Ha a japán semlegesek úgy vélik, hogy semlegesnek lenni annyit jelent, mint felhagyni az amerikai agresszív politika követésével, ezta véleményt határozottan örömmel kell üdvözölni. Emlékeztetnünk kell azonban őket arra a tényé, hogy Japán már régóta az Egyesült Államok csatlósává és távolkeleti haditámaszpontjává vált. A japán reakciós kormány az amerikai imperializmus iránymutatását követi és az agresszió táborához csatlakozik. Ha a japán, semlegesek hitelt adnak az amerikai és japán reakciósok rágalmának, amely szerint a kínai-szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés Japán függetlenségét és békéjét fenyegeti, úgy, mint «az amerikai-japán biztonsági egyezmény», akkor durva tévedésbe esnek. Ez a felfogás éppen az Egyesült Államok és a japán reakciósok érdekeit szolgálja. Csou En-laj miniszterelnök Ikino Ojama tanárral folytatott beszélgetése során rámutatott a következő tényekre: «Véleményünk szerint egy független, demokratikus, békeszerető és szabad Japánnak saját védelmi erővel kell rendelkeznie. Ígéri sajnálatos azonban, hogy Japánt most amerikai katonai erők tartják megszállva, az Egyesült Államok uralkodik «Japán fölött és az amerikai agresszorok célkitűzéseinek megfelelően hozzálát Japán újrafelfegyverzéseihez és a japán militarizmus életrekeltéséhez». Arról pedig szó sem lehet, hogy az ilyen körülmények között létesült japán hadsereg önvédelmi célokat szolgáljon. Tagjai csak ágyútöltelékeik lehetnek az amerikai imperialisták terve keretében, amely arra irányul, hogy «ázsiaiak harcoljanak ázsiaiak ellen». Az ilyen hadsereg a japán nép függetlenségre és békére irányuló követelése elleni elnyomószervvé válik. Tudtára akarjuk adni ezeknek a nagyhangú militaristáknak, hogy a japán militarizmus újjáélesztésére szőtt összeesküvésnek kudarcot kell vallania, örökre megszűnt a régi, korrupcióval átitatott Kína, amely szolgaian behódolt az imperializmusnak és képtelen volt szembeszállni az agresszióval. Nincsenek területi igényeink semmiféle más országgal szemben. Sohasem szándékozunk agressziót indítani mások ellen, de azt sem engedjük meg, hogy mások megtámadjanak bennünket. A kínai nép nemcsak az amerikai imperializmus támogatását élvező Csang Kai-sek bandai katonáinak millióit semmisítette meg, hanem közvetlenül is vereséget mért az amerikai imperialisták inváziós erőire, amikor Korea megsegítéséért harcot folytatott az amerikai agresszió ellen. A kínai nép ereje állandóan fokozódik és ma már a távolkeleti béke védelmének fontos tényezőjévé vált. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy összezúzzunk minden agresszort, aki területünkre mer lépni. Liu Sao-csi, a központi népi kormány alelnöke a kínai-szovjet, barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének harmadik évfordulója alkalmából a Pekingben rendezett nagygyűlésen kijelentette: «Nyilvánvaló, hogy tekintettel a mai távolkeleti helyzetre, egyetlen ázsiai ország sem indíthatna egykönnyen háborút mindaddig, amíg a japán imperializmus nem képes újjáéledni és agresszív háborút kirobbantani. Az amerikai imperializmus vagy bármely más imperialista hatalom számára is lehetetlen széleskörű agresszív háború folytatása a Távol-Keleten, ha nem használja fel Japánt az agresszív háború támaszpontjául, ha nem használja fel a reakciós japán uralkodókörök támogatását és segítségét, valamint a támadó háború ágyútöltelékéül szolgáló japán emberanyagot. Elmondható tehát, hogy a Távol-Kelet békéje biztosítottnak tekinthető mindaddig, amíg sikerül elhárítani az agresszió újramegindítását és a béke megbontását Japán, vagypedig az agressziós cselekményekben vele közvetve vagy közvetlenül együttműködő bármely más ország részéről. Ha azok a japánok, akik a semlegesség mellett szállnak síkra, nem akarják, hogy Japán ismét háborúba sodródjék és még súlyosabb szerencsétlenséget szenvedjen, mint a múltban, ez — véleményünk szerint — teljesen természetes. A kínai nép számára ez tökéletesen érthető. Ha azonban Japán a mai nemzetközi helyzetben biztosítani akarja semlegességét, mindenekelőtt olyan viszonyokat kell teremtenie, amelyek lehetővé teszik az ország számára a semlegesség fenntartását. Elsősorban tehát biztosítani kell a függetlenséget és a békét. Ha Japán nem tudja mindenekelőtt a függetlenséget és a békét biztosítani, akkor Japán semlegességének fenntartása nem egyéb jámbor óhajnál. A kínai nép álláspontja szerint, ha Japán megszakítaná kapcsolatait a tajvani Csang Kai-sek banda maradványaival, kiszabadítaná magát az amerikai agresszorok függvényének és csatlósának terhes helyzetéből és békés, független állammá válna, akkor kialakulhatnának és kifejlődhetnének a normális kapcsolatok Kína és Japán között Sőt, akkor fontolóra lehetne venni megnemtámadási egyezmény megkötését is a két ország között. Már ma is, amikor Kína és Japán között még nem álltak helyre a normális diplomáciai kapcsolatok, készségesen hajlandók vagyunk előmozdítani mindenekelőtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokat a két ország népe között. Együtt akarunk működni a japán néppel Ázsia és a világ többi része békéjének védelmében. A kínai-japán gazdasági kapcsolatok fokozottabb kifejlesztése érdekében véleményünk szerint két helytelen felfogást kell kiküszöbölni. Az egyik az, amely olyan imperialista szempont alapján akar kereskedelmet folytatni Kínával, hogy «Japán ipari, Kína pedig nyersanyagtermelő ország, és az Egyesült Államok embargó-politikájának szellemében nagy gazdasági értékű kínai árucikkeket akar biztosítani magának csekély gazdasági értékű és Kína számára szükségtelen árucikkek ellenében. Hangsúlyozni akarjuk, hogy az olyan kínai-japán kereskedelem, amely nem az egyenlőség és kölcsönös előny elvén alapul, már régen a múlté. Ha nem szakítunk ezzel a felfogással, akkor csak az amerikai és japán reakciósok húznak előnyt belőle. A másik szempont ez, amely szerintKína iparosítása miatt nincsenek kilátásai a kínaijapán kereskedelemnek». Ezzel kapcsolatban Csou En-laj miniszterelnök Ikuo Ojama tanárral folytatott beszélgetése során kijelentette: «Amint Kína fokról fokra iparosodik, termelése és szükségletei mind jobbam és jobban kiterjednek, és egyre inkább szüksége lesz a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. Japán közeli szomszédja Kínának. A békés egymás mellett élés alapján jó kilátásai vannak a kínai-japán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésének. Bízunk abban, hogy a kínai-japán kapcsolatok bizonyos szempontjainak tisztázása után, a két ország népének együttes igyekezetével jószomszédi kapcsolatok létesülhetnek Kína és Japán között a kölcsönös nagyrabecsülés, a megnemtámadás, a békés együttélés, az egyenlőség és barátság, a független kereskedelmi és kulturális csere alapján. A „Zsenminzsibao" vezércikke a kínai-japán kapcsolatokról és egy kínai-japán szerződés lehetőségeiről Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért" új száma A «Tartós békéért, népi demokráciáért!» új száma vezércikkének címe: «Erősítsük a dolgozók nemzeti és nemzetközi egységét». A lap közli a III. szakszervezeti világkongresszus záróokmányait. Közli továbbá Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának «Franciaország népe közös akarattal kivívja az ország politikájának megváltoztatását» című beszédét, Wilhelm Piecknek, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottsága elnökének «Adenauer Hitler nyomdokaiban» című cikkét, A. Starewicznek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága agitációs és propagandaosztálya vezetőjének «Az új pártoktatási év Lengyelországban» című cikkét, Háy Lászlónak «A világgazdaság fejlődésének két irányvonala» című cikkét. A lap ismerteti Gunther Stein amerikai újságírónak «A dollár világa» című könyvét. A lap közli «A kommunista és munkáspártok hírei»-t, «A népi demokratikus országok újabb gazdasági sikerei» című összeállítást, Jan Marek politikai jegyzeteit és több más anyagot. Külföldi Hírek • FÉLMILLIÓ MÁRKA KÁRT OKOZOTT a nyugatnémetországi amerikai megszálló csapatok hadgyakorlata Alzey kerületében. Ez a kár azonban csak az utak megrongálódására vonatkozik. Egyéb károk «felmérhetetlenek» — jelenti az «ADN». — BUM SZUK DÉLKOREAI TÁBORNOK a közeli napokban Nyugat-Németországba érkezik, ahol fegyvereket akar vásárolni Li Szín Man hadserege és rendőrsége számára — jelenti az «MTI». — V. SZ. SZEMJONOV, a Szovjetunió németországi főbiztosa berlini hivatalában pénteken fogadta Sir F. H. Millart, Nagy-Britannia újonnan kinevezett főbiztosát. A brit főbiztos bemutatkozó látogatást tett Szemjonovnál — jelenti az «MTI». — A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének sajtóirodája közli Georg Handke nagykövetet, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti diplomáciai missziójának eddigi vezetőjét államtitkárrá és külügyminiszterhelyettessé nevezték ki.