Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)
1953-11-24 / 328. szám
Minden erővel osonlessünk, hogy határidőre teljesítsük a mélyszántás tervét írta: Bedő Zoltán, a hajdúmegyei tanács főagronómusa Hajdú-Bihar megye november 4-re teljesítette vetéstervét. Ez lehetővé tette, hogy a hó elejétől az őszi mélyszántásra, a tavaszi vetés növények jó termésének e fontos feltételére fordítsunk minden erőt. Meg kell azonban mondani, hogy eddig az őszi mélyszántás nem haladt kellő ütemben. A megyében jelenleg, a november 20-i jelentés szerint, a futóhomokot és a vadsziket nem számítva, a tavasziak vetésterületének csupán 61 százalékán végezték el az őszi mélyszántást. Mindössze hét nap áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a minisztertanács Határozatának megfelelően e hó végéig befejezzük a mélyszántást. Az elmúlt öt napban — 15—20 között — a megyében a polgári járás haladt legjobban a munkával: 16 százalékkal növelték eredményüket. Ha ezt az ütemet általánossá tudnánk tenni a megyében, még mindig nem lenne elég: a munkának mintegy hét százaléka még így is decemberre maradna. Nagy munka, nagy feladat vár tehát reánk, ha határidőre el akarjuk végezni a mélyszántást. A megye gépállomásainak együttes teljesítménye az utóbbi időben csökkent. A vetés idején, októberben, sikerült fokozatosan növelni a gépállomások teljesítményét. Október 5 és 10 között még mindössze 9229 normálhold talajmunkát végeztek a gépek, 10 és 15 között már 13.081 normálhold volt az eredmény. A hó utolsó öt napjában pedig már megközelítettük a 16.000 normálholdat. Ezzel szemben most, a mélyszántás idején, november 15 és 20 között rindössze 10.000 normálhold volt a gépek együttes teljesítménye. Erre a visszaesésre néztem igazán komoly mentség. Az időjárás és a talajviszonyok most nagyon kedvezőek a mélyszántásra. Az éjszakai fagyok nem nagyon kemények és nappal enyhe az időjárás. Igaz ugyan hogy 80 gép már a javítóműhelyekbe került, ezeken már dolgoznak a szerelők, hogy idejében elkészüljenek a téli javítással. De az is igaz, hogy ezek a legrosszabb állapotban lévő gépek, amelyeknek eddig sem vehettük sok hasznát, mert nagy részük a vetés ideje alatt is gyakran állt üzemzavar miatt. A gépállomásokon kétségkívül hátráltatja a munkát, hogy a gépekhez bizonyos alkatrészeket nem lehet kapni. Különösen nehéz a hengerfej, csapágyfém, sebességváltó-tengely, golyóscsapágy beszerzése. Az ipar nagyban hozzásegíthet belnsünket ahhoz, hogy gyorsuljon a mélyszántás a megyében, ha mielőbb legalább valamit szállítanak ezekből a fontos alkatrészekből. De meg kell mondani, hogy az alkatrészhiány akkor is akadályozta a munkát, amikor e vetést végeztük, és a gépek teljesítménye mégis sokkal nagyobb volt. Az üzemanyagellátásban vannak még zavarok, bár e tekintetben most jobb a helyzet, mint a vetés idején volt. A munka feltételei is javultak: a kormányprogramos szellemében már ellátták a traktorosokat melegruhával. 160 darabbal több vattás munkaruha és esőköpeny érkezett, mint amennyit eredetileg a terv előírt, és sok traktorost már nemezessztrknktor is elláttak. Mindebből nyilvánvaló, hogy a munkát meg lehet gyorsítani. Ehhez minden tárgyi feltétel megvan, és így mindenekelőtt az embereken, a gépállomások vezetőin, minden dolgozóján múlik a siker. A megyei tanácsnak a jövőben fokozott gondot kell fordítania arra, hogy ellenőrizze a traktorosok ellátását. Ebben most még néhol gondatlanság tapasztalható. A legutóbbi éjszakai ellenőrzés például kiderítette, hogy a 1 Sztálin termelőszövetkezetben dolgozó Ráczbrigád egyik traktorosa éjszakai műszakban nem kapta meg az előírt meleg teát. A mélyszántás meggyorsításának egyik fontos feltétele, hogy a gépállomások vezetői még jobban gondoskodjanak a dolgozókról,ennek érdekében is még szorosabb kapcsolatot létesítsenek a termelőszövetkezetekkel és elérjék, hogy a traktorosok mindig megkapják a munkájukat megkönnyítő meleg ételt és italt. A gépállomások teljesítményének növeléséért minden tekintetben alkalmaznunk kell a vetési kampány jó tanulságait. Akkoriban nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy mindenütt jól előkészítsék a megmunkálásra váró területet, hogy megtervezzék a gének menetirányát, s ahol szükséges, a gáz nagyját tárcsával vagy más módszerrel megtörjék, nehogy akadályozza a szántást. Most alkalmaznunk kell azt a módszert is, hogy szükség szerint átcsoportosítjuk a gépállomások gépeit — azokról a helyekről, ahol egéhez közeledik a munka, oda, ahol késlekednek. A vetés után az őszi munkában bekövetkezett visszaesést, az ütem lassúbbodását természetesen korántsem lehet egyedül a gépállomásokra hárítani. A lassúbb munka fő oka az, hogy a tanácsok — de a pártszervezetek is — a vetés befejezése után elbízták magukat, úgy gondolták, hogy «a nehezén már túl vagyunk», a mélyszántás már megy magától. Mi sem mutatja jobban ezt a felfogást, mint az, hogy Hajdúdobrogon a községi tanács a filstíf héten mindhárom mezőgazdasági előadóját begyűjtési munkával bízta meg. Amíg ezt a helytelen döntést meg nem változtatták, a mélyszántás és a trágyázás ügyének, s a többi időszerű mezőgazdasági munkának a tanácsnál nem volt gazdája. Ugyanezt a hibát még jónéhány községben elkövették. Természetesen helyes az, ha a tanácsok nagy gondot fordítanak a begyűjtésre. Hiszen ez is elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a kormányprogramm megvalósuljon, hogy a dolgozók életszínvonalát növeljük. Ugyanakkor azonban a begyűjtés érdekében a mélyszántást elhanyagolni — ez rövidlátás. Ahol most nem törődnek a mélyszántással, ott jövőre kevesebb lesz a kapásnövények termése. Nagy kárt jelent ez a dolgozó parasztoknak, de megnehezíti majd a jövő évi begyűjtést is. A mélyszántásra talán még nagyobb gondot kell fordítani a tanácsoknak, mint e vetésre, mert ezt a munkát — az országban sok helyen és Hajdú megyében is — a dolgozó parasztok egy része régebben nem szokta elvégezni. Hajdú megye több helységében, így például Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás Határában régebben a dolgozó parasztok egy része csak tavasszal hordta ki a trágyát és akkor szántott alá: az őszi mélyszántást nem végezte el. Éppen ezért most a tanácsoknak különösen nagy munkát kell végezniük azért, hogy megismertessék az őszi mélyszántás előnyeit, ismertessék a mélyszántás segítségével elért lényegesen magasabb terméseredményeket és egyúttal arra is figyelmeztessék a dolgozó parasztokat, hogy a mélyszántás elvégzését a minisztertanács kötelezően előírja. A megye sok helyén jól halad ez a munka, jól dolgozik a tanács. Bakonszeg községben például a mezőgazdasági állandó bizottság Kardos Márton középparaszt vezetésével igen jó munkát végez. A mezőgazdasági állandó bizottság elnöke és a bizottság tagjai mindenekelőtt maguk jártak elől jó példával, elvégezték az őszi trágyázást és az őszi mélyszántást. Elnekett a legjobb dolgozó parasztokat bevonták az állandó bizottság munkájaiba. Hymodon lehetővé vált, hogy a kibővített állandó bizottság tagjai között feloszszák a község utcáit, házait és így minden egyes dolgozó paraszttal rendszeresen foglalkozzanak. Bakonszegen a trágyázás tervét már teljesítették és nemsokára befejezik a mélyszántást is. Annak érdekében, hogy a bakonszegi jó tapasztalatokat elterjesszük, elhatároztuk, hogy Kardos Mártont megkérjük, látogasson el a környékbeli községek állandó bizottságaihoz, ismertesse ott a bakonszegi állandó bizottság példáját és segítsen abban, hogy hasonló módon ott is megjavítsák a munkát. A községi tanácsoknak fontos feladata az is, hogy megértessék a dolgozó parasztokkal: saját magának árt az, aki most a mélyszántást halogatja és helyette fuvarozást vállal. A mélyszántás elmulasztása jó egynéhány mázsa termény elfecsérlését jelenti. Ezzel a munkával igyekezni kell, mert ha beáll a hideg, az eke «kifagy a földből». A fuvarozás pedig nemhogy nehezebb lenne, hanem könnyebb lesz, ha a dűlőutak sara megfagy. Az egyénileg dolgozó parasztok a kormányprogramul alapján megálllapított kedvező fizetési feltételek mellett szívesen igénybe veszik a gépállomás traktorait. Munkájuk megkönnyítése érdekében arra törekszünk, hogy a gépállomások minél nagyobb segítséget nyújtsanak nekik a mélyszántásban. A hajdúböszörményi gépállomás már 2390 normálholdnyi munkát végzett egyénileg dolgozó parasztok földjén és jó munkát végzett e tekintetben a püspökladányi gépállomás is. Az őszi mélyszántás — a kormányprogramm megvalósításának, a mezőgazdasági termelés növelésének, az egész nép életszínvonala gyors javításának egyik fontos feltétele. Ezért minden erővel azon leszünk, hogy helyrehozzuk eddigi mulasztásainkat és mielőbb teljesítsük az őszi mélyszántás tervét. A magyar protestáns egyházak üzenete a Béke-Világtanácshoz A magyar protestáns egyházak közös nagygyűlést tartottak. Ezen egyhangúlag elfogadták azt az üzenetet, amelyet a nagygyűlés elnöksége a részvevők nevében a Béke-Világtartácshoz küldött. Az üzenet a többi között így hangzik: «Kérjük a Béke-Világtanácsot, hívja fel újra a nemzeteket és az államférfiakat megegyezésre, a nézeteltéréseknek tárgyalások útján történő rendezésére. Hiszünk abban, hogy a megegyezés útja járható és minden félreértés rendezhető a népek függetlenségének és biztonságának tiszteletben tartásával. Kérjük a Béke-Világtanácsot, fejezze ki ismét tiltakozását a tömegpusztító fegyverek ellen és hívja fel a népeket kölcsönös leszerelésre, hogy a népek békében és biztonságban élhessenek és növelhessék jólétüket. Az üzenetet a nagygyűlés megbízásából a református egyház részéről Bereczky Albert püspök és Kiss Roland főgondnok, a zsinat és konvent elnökei, Péter János püspök, zsinati alelnök; az evangélikus egyház részéről Vető Lajos és Dezséry László püspökök; a baptista egyház részéről Szabó László elnök és a methodista egyház nevében Szécsey János szuperintendens írta alá. (MTI) SZABAD NÉP A földművelésügyi minisztérium jelentése az őszi szántás-vetésről A november 20-i jelentések szerint a megyék rangsora a következő: AZ ŐSZI VETÉSŰ NÖVÉNYEK ALA VÉGZETT SZÁNTÁSBAN: Elsők: Utolsóra Nógrád megye Békés megye Vas megye Somogy megye Győr megye Baranya megye . A TAVASZI VETÉSŰ NÖVÉNYEK ALÁ VÉGZETT SZÁNTÁSBAN: Elsők: Utolsók: Zala megye Pest megye Győr megye Szabolcs megye Vas megye Bács megye AZ ISTÁLLÓTRÁGYAZÁSBAN: Elsők: Utolsók: Zala megye Szolnok megye Bács megye Szabolcs megye Hajdú megye Békés megye A KENYÉRGABONAVETÉSBEN: Elsők: Utolsók: Nógrád megye Békés megye Zala megye Somogy megye Vas megye Baranya megye A CUKORRÉPASZEDÉSBEN: Elsők: Utolsók: Tolna megye Szolnok megy© Komárom megye Nógrád megye Fejér megye Zala, megy© A SILÓZÁSI TERV TELJESÍTÉSÉBEN: Elsők: Utolsók: Győr megye Szabolcs megy© Borsod megye Somogy megye Nógrád megye Baranya megy© AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK IGAZGATÓSÁGAI KÖZÜL: Elsők: Utolsók: A Rizstermelő Az Északdunántúúli A Dunántúli Az Északmagyar A Tiszántúli A törzsállattenyésztő Gyapottermelő AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK KÖZÜL: Elsők: Utolsók: Alcsisziget Mohács-sziget Háromfa Léh Rózsamajor Taktaharkány A GÉPÁLLOMÁSOK MEGYEI IGAZGATÓSÁGAI KÖZÜL: Elsők: Utolsók: Békés megye Nógrád megye Komárom megye Heves megye Somogy megye Csongrád megye A GÉPÁLLOMÁSOK KÖZÜL: Elsők: Utolsók: Füzesgyarmati Pétervásáros gépállomás gépállomás Solti gépállomás ózdi gépállomás Háromfai gépállomás Makói gépállomás Gyártsanak közszükségleti cikkeket a gépgyárak! Ankét a „Szabad Nép" szerkesztőségében A Központi Vezetőség október 3-i határozata előírja: «Biztosítani kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket». A «Szabad Nép» szerkesztősége tanácskozásra hívta meg több gépipari üzem igazgatóját, főmérnökét, továbbá a kohó- és gépipari minisztérium és a bel- és külkereskedelmi minisztérium képviselőit, hogy megvitassa velük: mit kell tenni e határozat végrehajtására, hogyan járulhat hozzá a gépipar közvetlenül is dolgozó népünk szükségleteinek jobb kielégítéséhez. A fogyasztók javára Az ankét megmutatta, hogy gépipari üzemeinkben az elmúlt hetekben számos értékes kezdeményezés, jó ötlet született. Igaz, elég nagy késéssel indult meg a munka , de végre megindult. Igazgatók és munkások, mérnökök és művezetők törik a fejüket, lelkesen készítik a terveket, milyen fogyasztási cikkeket gyártson üzemük. Az eddigikezdeményezéseket három nagyobb csoportba lehetne sorolni. Az első csoport: számos gépgyár azt vállalja, hogy a jelenlegi fő gyártmányainak további termelése mellett — bizonyos mennyiségű, keresett közszükségleti cikket is készít. Főként az úgynevezett hiánycikkek termeléséről van itt szó. Közismert, milyen sok boszszúságot okozott a vásárlóknak, hogy egyszerű közszükségleti cikkeket — cipőorrvasat, palacsintasütőt, szeneslapátot és százféle más vas- és fémtömegcikket — gyakran hiába kerestek az üzletekben. Ezek a cikkek persze nem az elsőrendű szükségleteik kielégítését szolgálják, mégis hozzátartoznak ahhoz, hogy zavartalan, kényelmes legyen mindennapi életünk. Most az értekezleten sorra szólaltak fel azoknak a nagy gépgyáraknak a vezetői, amelyek az elmúlt években csak esztergapadokat, mozdonyokat, nagy gépeket gyártottak, s bejelentették, milyen fogyasztási cikkek gyártására vállalkoznak. Kemenes Tibor, az RM-tröszt főmérnöke.A csepeliek elhatározták, hogy rövid időn belül jelentős mennyiségű baltát, habverőt, kenyérpirítórácsot, ablakszögvasat, cserépkályha-ajtót, tizenötezer lofflbfzírészkészletet, tízezer lábtörlőt, ötezer ródli vasalását és más cikkeket gyártanak terven felül». Jónás Pál, a MAVAG műszaki főosztályának vezetője: «Csupán hulladékanyagból húszezer szeneslapát, húszezer ásóból, kapából és gereblyéből álló gyermek kerti készlet, húszezer fiókcimke és számos más cikk gyártását vállaljuk 1954-ben». Faár Dániel, a Magyar Acélárugyár igazgatója: «Tízezer gereblyefogat, ezenkívül abroszcsíptetőt készítünk. Elvállalnánk bőröndzár-rúgó, kertiolló-rúgó és játékfelhúzó-rúgó készítését is». A minisztérium képviselője beszámolt arról hogy az April. 4 Gépgyár szívesen gyártana pénzkazettát, a Forgácsoló Szerszámok Gyára pedig egyebek között kerékpárakatrészek, borsőrlők és dugóhúzók gyártására vállalkozik. A gépipar egyes ágai, egyes üzemei eddig is gyártottak bizonyos közszükségleti cikkeket. A kezdeményezések második csoportja arra irányul, hogy most ezekből a cikkekből jóval többet gyártsanak. A gyermekek bizonyára nagy örömmel fogadják a hírt, hogy az RM Kerékpárgyára még az idén 500 gyermekkerékpárt készít terven felül. Az üzletekben sokszor nem lehetett elegendő kapcsolat, foglalatot és más villanyszerelési cikkeket, elegendő zseblámpaelemet kapni. Ezután többet készítenek ezekből a cikkekből. A kezdeményezések harmadik csoportja: több üzem készül új, igényesebb, bonyolultabb gyártmányok bevezetésére. A férfiaknak nagy örömet szerez majd, hogy a Kőbányai Szerszámgépgyárban előkészítik a borotvapenge-fenőkészülékek gyártását. Eddig hazánkban nem gyártottak ilyen készüléket. Az erősáramú berendezési igazgatóság üzemei elkezdik a porszívók és padlókefélőgépeik gyártását. Ezeket eddig külföldről hoztuk be. Újfajta villamos tűzhelyet is gyártanak majd, egy főzőlappal és egy sütővel. Ez jóval olcsóbb lesz, mint az eddig gyártott típus és sokkal kevesebb áramot fogyaszt majd. A kerékpárosok számára új, üzembiztosabb dinamókat gyárt majd az ipar. Az új közszükségleti cikkeik, új gyártmányok szerkesztése, tervezése szép feladat üzemeinek műszaki értelmisége számára. A Kremen Gottwald-gyár szakemberei például azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy újfajta villamos-jégszekrényt és mosógépet szerkesztenek. A gyermekek iránti szeretet sugallta a MÁVAG-gyár kezdeményezését. «A mi műhelyünk eddig a különböző külföldi bemutatóik, kiállítások számára készítette el a MÁVAG gyártmányainak modelljeit — mondotta Vargai Sándor, a modell-műhely vezetője. — Arra gondoltunk, mennyire örülnének a erertnekek, ha játszhatnának olyan játékokkal, amelyek hajszálpontosan hasonlítanak az eredeti gépekhez, járművekhez. Most kidolgoztuk a MÁVAG híres 275 lóerős lokomobiljának olyan modelljét, amely alkalmas tömeggyártásra. A kis gép spiritusszal hajtható. Más, hasonló játékokat is tervezünk. Maradi nézetek Sok értékes kezdeményezés született — de hiú ábránd lenne azt hinni, hogy most már minden gépipari vezető lelkesedik ezért az új feladatért. Az ankéton tanulságos vita zajlott le ezzel kapcsolatban. Felszólalt Kotányi György, a Láng Gépgyár értékesítési osztályának vezetője, aki hosszan sorolta, milyen nehézipari berendezéseket készít a Lánggyár. «Közvetve ezek is mind az életszínvonal emelését szolgálják» — mondotta, — amiben persze igaza van — de hozzátette: «Mi semmiféle közszükségleti cikket nem tudunk gyártani. Nincs erre sem anyagunk, sem szabad kapacitásunk. Több sem kellett a tanácskozás részvevőinek! Hiszen valamennyi gyár, amelynek képviselői itt ültek, fontos gépeket, termelőeszközöket gyárt, s ezek persze közvetve valóban hozzájárulnak az életszínvonal emeléséhez. Dehát most éppen azt kéri a párt, a kormány a gépipartól, hogy a termelőeszközök gyártása mellett készítsen fogyasztási cikkeket is! Sorra szólaltak fel az elvtársak, hogy megcáfolják Kotányi elvtárs nézetét. Faár Dániel (Magyar Acélárugyár): «A mi gyárunk szomszédos a Láng-gyárral, régi versenytársak is vagyunk. Ismerjük hát a Láng-gyár helyzetét. Tudjuk, a különböző műhelyekben gyakran kell várni az anyagra, a munkára, emiatt állnak a gépek, állnak a munkások. Van az üzemben felhasználatlan hulladék is — a munkások bizonyára örülnének, ha az állóidőben közszükségleti cikkeket gyárthatnának. A Láng Gépgyár sem zárkózhat el a nemes cél elől!» Jónás Pál (MÁVAG): «Kotányi elvtárs azt mondotta, hogy ők minden hulladékán vágót átadnak a MEH-nek. Ez persze kényelmes megoldás. Inkább azon gondolkoznának, milyen hasznos cikkeket gyártsanak belőle, hogyan segíthetnék ők is az életszínvonal emelését! Persze, ez néha nehézségekkel is jár, de nekünk vállalnunk kell ezeket a nehézségeket». Urszó Andor (kohó- és gépipari minisztétérium): «A Láng-gyár képviselője arra hivatkozott, hogy nincs anyaguk közszükségleti cikkek gyártására. Az igazság az, hogy jelen pillanatban tízezer tonna inkurrens anyag fekszik a gyár területén. Sajtológépeik nincsenek kihasználva, alkatrészgyártó üzemüknek is van felesleges kapacitása. Volna tehát lehetőség közszükségleti cikkek készítésére — csak akarniok kell!» Egyes gazdasági vezetőket a kényelmesség, a Maradiság, a megszokotthoz való ragaszkodás tart vissza az új feladattól. Másokat viszont helytelenül értelmezett «gazdasági szempontok». Fogaras elvtárs, a Villamosgép- és Kábelgyár főmérnöke elmondotta: az ő gyárukban még kissé haboznak, várjon gyártsanak-e fogyasztási cikkeket. «Nem tudjuk, nem lesznek-e így rosszabbak a gyár gazdasági mutatói?» Erdős Imre, a Klement Gottwald-gyár főmérnöke válaszolt erre: «Úgy gondolom, többnyire inkább gazdaságosabbá teszi a termelést ez az új feladat. Itt van például a mi présműhelyünk. A tíz gép közül három éjjel-nappal kalapál, mert gyártmányaira rendkívül nagy szükség van. Emiatt a műhely műszaki személyzetének is három műszakban kell dolgoznia, mindhárom műszakban vannak rezsikiadások stb. Ugyanakkor a többi gép lényegében csak egy műszakban dolgozik. Ha a többi gép közszükségleti cikkeket gyártana, akkor kétségtelenül, javulna a műhely kihasználása, s termelése gazdaságosabbá válna. Hasonló a helyzet sajtolómhelyünkben is. Vegyük még ehhez hozzá azt is, hogy a közszükségleti cikkek egy részét eddig felhasználatlan hulladékanyagból készítjük, ami szintén jelentős megtakarítást eredményez. A feladatok tervszerű megosztásáról Azt a kérdést persze, várjon gyártson-e egy gépgyár közszükségleti cikkeket vagy sem, nem szabad csupán a szűk üzemérdekek alapján, «kupeckedve», egyes-egyedül az illető gyár rentabilitását mérlegelve eldönteni. A döntő: a fogyasztók ellátásának érdeke. Ez a legfontosabb népgazdasági érdek! De persze minél inkább törekedni kell arra, hogy ezt a legfontosabb érdeket messzemenően összeegyeztessük a gazdaságosság követelményeivel is. Számítani lehet arra, hogy most egyszerre minden gyárban elkezdik szervezni a közszükségleti cikkek gyártását. Valószínű az is, hogy megindul a «roham» azokért a cikkekért, amelyeknek bevezetése a legkönnyebb. Feltűnő volt például, hogy már az ankéton is szinte valamennyi gyár bejelentette: szeretne szenes lapátot gyártani. A kohó- és gépipari minisztériumra vár az a feladat, hogy eldöntse , természetesen figyelembe véve az üzemek kezdeményezéseit, javaslatait — melyik üzem milyen cikket gyártson. Figyelembe kell venni az egyes üzemek sajátos adottságait, így például igen sok vas-és fémhulladék, igen sok inkurrens, elfekvő anyag halmozódott fel gyárainkban. Az egyik szempont tehát: hogyan lehetne hasznosítani ezeket az anyagokat fogyasztási cikkek gyártására magában az üzemben. A dk szempont: melyik műhelyben, milyen a gépeken van szabad kapacitás. Ahol fánl sokat állnak a kovácsológépek, ott ácsolt cikkeket gyártsanak, ahol a sajgépek nincsenek kihasználva, ott sajtolt tőkét és így tovább, komolyan mérlegelni kell azt is, milyen jóban fejlődött az üzem műszaki szerzetének és munkásgárdájának szaktudótermelési gyakorlata. Az ankéton e hangok olyan vélemények, hogy például egy amossági üzem gyártson cipőkanalat. ekanálra is szükség van, de mintítettük , a fogyasztók nagyon is keresik slamos szerelési cikkeket, a villamos hatási eszközöket. E cikkek gyártása nyilvalóan közelebb áll egy villamossági kollektívájához. Sok olyan gyárunk van, amely régebben írott fogyasztási cikkeket, az utóbbi időazonban abbahagyta ezt, csupán termeszközöket állított elő. Helyes, ha ezek a Fák most elsősorban olyan közszükségletieket készítenek, amelyek gyártásában valamikor szereztek tapasztalatokat, tették az RM-ben is, ahol meghallgatták ■égi szakmunkások, művezetők, műszakiak ácsait, s most az ő javaslataik alapján a rátérnek egyes, régebben gyártott cikkészítésére. A kereskedelem segítsége Az ankéton kiderült: a munkát eddig komolyan akadályozta az, hogy a belkereskedelmi szervek hosszú időn át nem tájékoztatták elég alaposan, elég részletesen a gépipart arról, milyen közszükségleti cikkek gyártására volna leginkább legsürgősebben szükség. Ismeretes, hogy sokszáz olyan apróbb-nagyobb cikk van, amely jelenleg nem áll kellő mennyiségben a fogyasztók rendelkezésére, s amelyet fejlett gépiparunk gyorsan és könynyen elkészíthetne. Ennek ellenére több gépgyárunkba olyan cikk jegyzékek kerültek, amelyek mindössze negyvenféle gyártmányra' hívják fel a figyelmet. Ráadásul, mindegyik — ugyanarra a negyven cikkre. . Ezt egy-két olyan nagy gyár, mint az RM vagy a MÁVAG, egymaga is képes előállítani — holott a gépgyárak tucatjai és tucatjai kapcsolódnának bele szívesen e lelkesítő, szép munkába. A MÁVAG képviselője elmondotta, hogy ők egy ideig vártak a megfelelő tájékoztatásra, de azután megunták a várakozást s maguk mentek el néhány vaskereskedésbe. Ott azután megtudták, milyen vastömegcikkeket hiányolnak a vásárlók. Más gépgyárak is megtették ugyanezt. Örvendetes ez az aktivitás — de ez persze nem jelenthet végleges megoldást. A belkereskedelmi szerveknek tervszerűen fel kell mérniök az igényeket és haladéktalanul közölniük kell a részletes megrendeléseket a gépiparral. Nincs helye további huzavonának. A gépgyárak egyébként azt kérik, hogy csak a kívánt cikkek darabszámát közöljékk velük. «Tudni szeretnénk azt is, hogy milyen minőségben, milyen kivitelezésben készítsük el ezeket a cikkeket, pontosan, milyen árut várnak a fogyasztók» — mondotta Kemenes főmérnök. A belkereskedelmi szervek feledata, hogy ebben is a gépgyárak segítségére legyenek. Az ankét maga is megmutatta, milyen gyorsan tisztázódhatnak a problémák, ha a gépipar és a kereskedelem közvetlenebb kapcsolatba lép egymással. Amikor az RM képviselője ismertette programütjuket, a bel- és külkereskedelmi minisztérium megbízottja tüstént előadta a kereskedelem kívánságait: «Az RM gyártani akar többek közt bárdokat is. Javasoljuk, hogy ehelyett is baltát gyártson, mert ezt jobban keresik. Kérjük, hogy az ígért ötszáz gyermekkerékpárt még a fenyőfaünnep előtt hozzák forgalomba. Azt is kérjük, hogy több motorkerékpáralkatrészt gyártson a gépipar. Az RM főmérnöke megígérte, hogy teljesíteni fogják ezeket a kívánságokat. A vezetők és a munkások közös ügye Mint minden feladatot, a közszükségleti cikkek gyártásának feladatát is csak akkorr oldhattuk meg teljes sikerrel, ha a műszaki vezetők és a munkások összefogva, közös erővel küzdenek érte. Az üzemeik egész sorában már felismerték ezt. A Felvonógyár főmérnöke elmondotta, gyárukban most készülnek a jövő évi műszaki-szervezési intézkedési tervek. A gyár vezetői felhívták a munkásokat, amikor elkészítik javaslataikat a tervhez,s gondoljanak a közszükségleti cikkek gyártására is. A Villamosgép- és kábelgyárban is el°®segettek a munkásokkal erről az újszerű feladatról, s számos értékes javaslat kerül feszínre. 1. De ezek csak az első kezdeti lépések. A gépgyárak pártszervezeteire vár az a feladat, hogy teljes aktivitással belekapcsolódjanak az ügybe s megmagyarázzák minden dolgozónak, milyen nagy jelentősége van ennek az új munkának. Minél alaposabb lesz ez a felvilágosító munka,annál több értéke® javaslat, újítás, kezdeményezés lát majd napvilágot, annál szélesebben bontakozik majd ki a szocialista munkaverseny a fogyasztási cikkek gyártásáért. Pártunk Központi Vezetősége felhívta a gépipart: lásson hozzá a közszükségleti cikkek gyártásához is. Kövesse a párt hívó szavát az első kezdeményezők példáját gépiparunk minden vezetője, minden munkása! Gépiparunk dolgozói, akik már anynyiszor tanúbizonyságát adták öntudatuknak, leleményességüknek, magas szaktudásuknak, járuljanak hozzá ezzel is dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez! Aláírták a magyar-német kulturális egyezmény 1954. évi munkatervét November 16 és 23 között tanácskozott Budapesten a magyar-német, kulturális vegyesbizottság. A baráti szellemben lefolyt tárgyalások eredményeképpen november 23-án aláírták a magyar-német kulturális egyezmény 1954. évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Kenyeres Ágnes, a népművelési minisztérium főosztályvezetője, német részről pedig Franz Wohlgemuth, a Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatásügyi államtitkárságának főosztályvezetője írta alá. Készül az új magyar értelmező szótár Jövőre lesz 80 éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia befejezte Czuczor Gergely és Fogarasi János magyar értelmező szótárának kiadását, amely több tízezer magyar szó jelentésének tudományos magyarázata, adta. Azóta sem készült ilyen szótár hazánkban. Az Akadémia ugyan még az első világháború előtt elhatározta, hogy elkészítteti a magyar nyelv nagy szótárát, amely a szavak jelentésén kívül azok eredetét, történetét is közölte volna, de ez a munka sok évtizedet kíván. Jelenleg az adatgyűjtés folyik. A magyar nyelv új értelmező szótárának előkészítő munkálatai 1949-ben indultak meg. A szótárkészítők előtt nagy feladat állott: ki kellett válogatniuk a mai magyar nyelvben leginkább használatos soktízezer szót — köztük a legfontosabb tudomány- és iparágaik szavait, s a magyar tájnyelv leggyakrabban használt szavait egyaránt — számos irodalmi, szakmai példa alapján meg kellett állapítani e szavak pontos jelentését, s ebből kellett megszerkeszteniük az új szótárt. Többéves munkával, s a régi gyűjtések felhasználásával a tudományos kutatók többszázezer szót gyűjtöttek össze, amelyből mintegy hatvanezret tartalmaz majd az új szótár. Jelenleg már az összegyűjtött anyag feldolgozásánál tart a több mint 40 kutató. A feldolgozás munkájával párhuzamosan megindult az ellenőrzés és a szerkesztés is. Eddig két ízben bocsátottak ki próbanyomatot az anyag egy-egy részéről, hogy megkérdezzék a szaktudósok, s a dolgozók véleményét. Több mint 100 beérkezett bírálat alapján számos változtatást hajtottak végre a szótár szerkesztésében. A bőr- és cipőipar szakemberei a minőség javításáért A dolgozók jogos igénye, hogy tartósabbb, kényelmesebb, szebb cipőket gyártson könnyűiparunk. A Bőripari Tudományos Egyesület kétnapos országos konferenciáján a szakemberek megvitatták: milyen lehetőségek vannak arra, hogy a bőripar jobban kielégítse a cipőipar kívánságait és ezzel a fogyasztók növekvő igényeit. A tanácskozáson Vajda György, a bőripari igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy a bőr kikészítésénél ma már mindinkább figyelembe veszik a cipőipar technológiáját. A két iparág között azonban még nem kielégítő az együttműködés. Nemes Tibor, a cipőipari igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy a jövőben könynyebb és hajlékonyabb cipőket gyártanak. Ehhez az egész iparban átszervezik a szabásrendszert. A két főmérnök előadását élénk vita követte, s számos hasznos javaslat született. Egyéves öntözési szakmai továbbképző tanfolyam kezdődött A szarvasi kísérleti gazdaságban hétfőn kezdődött meg az ország első öntözési szakmai továbbképző tanfolyama. A továbbképzésen a tanácsok és az állami gazdaságok negyven legjobb mezőgazdasági szakembere vesz részt. A továbbképző tanfolyam részvevői egy hónapig a szarvasi kísérleti gazdaságban tanulnak, utána különféle öntözése® növénytermesztési tervfeladatokat kapnak. Ezeknek megoldását tizenegy hónapon át rendszeres konzultációkkal, konferenciákkal és a munkahelyeken tett látogatásokkal segítik az Agrártudományi Egyetem tanárai és a kísérleti gazdaság kutatói. (MTI) KEDD, 1953 NOVEMBER 24 3£areólatők Közérdekű javaslat tárgyában Az adminisztráció köztudomásúan szükséges és hasznos dolog. Nélküle élni sem tudnánk. De az adminisztrációnak ma még sokhelyütt meglévő, ostoba és felesleges kelléke nélkülcsak szebb lenne az élet. Nos, ha majd egyszer eljön az a boldog kor, amelyben már csupán értékes és szükséges adminisztrációs kellékek léteznek: az akkori nagyapa, ha a múltról mesél majd unokájának, talán ekképpen kezdi mesélét. «Volt egyszer, hol nem volt, egy déli ifjú, aki miután elsajátította a tudományoknak azt a kis részét, amely úgy húszéves korra elsajátítható, nos akkor oda állt szíve választottjának édesapja elé és így szólt: «Feleségül kérem a leányét! S hogy bizalma irántam szilárd legyen, arra kérem, állítson ifjúi erőmet megpróbáló nagy feladat elé. Ha nem tudok megbirkózni a feladattal — tudomásul veszem, hogy leányához méltatlan vagyok». Mivel az apa igen szerette leánykáját és tudni akarta, hogy az ifjú valóban értelmes, szívós, kitartó, az élet dolgaiban járatos-e , rövid gondolkodás után így válaszolt: «Beleegyezem. De figyelmeztetlek, ho©v a feladat minden erődet, értelmedet és találékonyságodat igénybe fogja venni. — Ezzel egy papírt vett elő: — Íme a feladat: töltsd ki ezt a fuvarlevelet! A fiú pedig...» De félre a mesét, hiszen egyelőre itt a prózai valóság, a MÁV fuvarlevele tudniillik, amelyet kitölteni... Függőleges vonalak, vízszintes vonalak, vékony vonalak, vastag vonalak, s az őt összekapcsolt lap aljén apró betűkkel a kitöltéshez nélkülözhetetlen varázsige: «A fuvarlevélnek vastagon bekerített rovatai a vasút, a többi a feladó bejegyzésére szolgál». A vékony és vastag vonalak eszerint tehát mély értelemmel telítettek, fontosságuk tudatában kanyarognak fel-le, jobbra és balra, újra le és ismét fel a papíron, csodálatosan érthetetlen, zűrzavaros és kiismerhetetlen módon. Végül a szerencsétlen feladat megszánja a vasúti raktári mérlegelő munkás és kioltja a rovatok és vonalak labirintusát (50. fillértől 1.50-es díjért — de a kitöltésért persze a feladó felelős). A fuvarlevél pedig jól vagy roszszul kiállítva, elindul a feladott csomag nyomában árkon-bokrom, hegyen-völgyön át. Azaz nem is indul, hanem indulnak. A fuvarlevél ugyani® öt egymáshoz kapcsolt lap. Négynek a háta karbonizálva — indigófestékkel bevonva — hogy az első példányra írt szöveg minden lapra átmásolódjon. Először is az elindulás egységével van baj. Az öt lap közül sorrendben a harmadikat kitépik már az elindulás előtt. Ettől rendszerint széthull az egész lapközösség, s az utazás zűrzavarában a más-más csomaghoz tartozó fuvarlevéllapok kölcsönösen összekeverednek egymással. A lapokat ugyan össze lehetne válogatni, de az a bizonyos karbonizálás már rég megszáradt a lapok hátán s az írás nyomát halvány vonalfoszlányok jelzik csupán. És hogy az utazás ne legyen eseménytelen a vonatvezető számára, minden állomáson kezdődik a válogatás, keresgélés és találgatás (gyengéd gondolatok kíséretében) s előfordul, hogy a Budapestről Pécsre irányított gyanútlan oxigénszállítmányt 24 nap múlva megtalálják Hegyeshalmon (ha nem egyenesen Sopronban) néhány gyűrött és piszkos, de félreismerhetetlenül olvashatatlan papír társaságában. Aztán kocsikázás visszafelé és lélekvidámító tényezőül még egy kis kötbér, bánatpénz, büntetés, tervlemaradás stb., stb. S naponta néhány tucat, hetenként néhányszáz, havonta néhányezer hasonló eset és akit csak érint, szidja a fuvarlevelet, meg azt, aki kitalálta, meg aki roszszul karbonizálta, meg aki kitöltötte, meg akit csak lehet szidni ezen közérdekű adminisztrációs kellék tárgyában. A vasútnál mindenki tudja, hogy baj van a fuvarlevelekkel, mégis, hogy a hibák otejozottabban gördüljenek, felállítanak egy magasztos szerepű tudományos testületet: a Fuvarlevél Kiállítási Tanácsadó Szolgálatot (H) (Budapest, Lenin krt. 120), a vezérigazgatóság kereskedelmi osztályának vezetője kijelenti, hogy «általában nincs kifogás a fuvarlevelek ellen» — teljes a harmónia, a gép forog, az alkotó pihen. És ekkor a csodálatos harmóniát megzavarja bizonyos Takács Sándor, aki egy értelmesen szerkesztett fuvarlevél-mintapéldányt küld a közlekedésügyi minisztériumba. Az új fuvarlevél baloldalát a jeladó, a jobboldalát a vasút hivatalnokai töltik ki. Az évente átlagosan forgalomba kerülő tízmillió példány fuvarlevélnél kb. 15 millió lap megtakarítását, s nyomdaköltségben is jelentős megtakarítást jelent az újítás. A kitöltéséből származik egy inkasszópéldány is a Magyar Nemzeti Bank számára, amit eddig külön kellett kiállítani. S nem utolsósorban az új fuvarlevél minden példánya, olvasható, könnyen érthető. A vak is látja, hogy jobb, mint a régi. A javaslat az illetékes 5/C osztályra megy, s az osztály szilárd lelkiegyensúlyú férfiúi összenéznek: «Van-e, aki bölcsebb lehet nálunk, akár fuvarlevélügyben is? (Közülük is próbálkoztak már néhányan az újítással) Nálunk bölcsebb nem lehet?» — és a javaslatot a kiállítással kapcsolatos munkatöbbletre hivatkozva elutasítják, bár meg kell hagyni, igen finoman: «...az újítómozgalom terén kifejtett munkásságáért köszönetünket fejezzük ki és várjuk további értékes javaslatait. Előadó: Szathmáry Ottó, Bánkúti sk. osztályvezető». Az újító hosszú cáfolatot nyújt be, nem nyugszik, kijavítja mintapéldányát; a «Szabad Nép»-től érdeklődnek az illetékes osztályon, mi van az újítással, erre az osztály összehív egy népes bizottságot, csupa «szakértőt», természetesen az illetékes osztályok kebeléből. Mint kiderül, a bizottságnak két «szakértője» maga sem tud kitölteni egy forgalomban lévő fuvarlevelet, de a bölcseik e társasága mégis, most már nyomatékosan elutasítja a javaslatot a feladó érdekének védelmében. Az újító azonban hisz a maga igazában (vérbeli újítószokás): « tovább kilincsel, telefonál és levelez. Nyilatkoznak a feladók: jónak találják a javaslatot, nyilatkoznak Budapest nagy pályaudvarainak szakemberei: árupénztárfőnök, fuvardíjszámfejtő, raktárnok stb. s azt mondják: «Jó lenne bevezetni!» Végre megtörik a jég, az illetékes főosztályvezető kiállít egy megbízólevelet, és szabadjegyet az újító számára: tanulmányozza az áruszállítást, kísérletezzen a fuvarlevél bevezetésével. Megy minden a legjobb úton. Csakhát... csakhát ne volna olyan rettenetesen fájdalmas dolog az önkritika! Csakhát azoknak, akik eddig több ízben és következetesen elutasították a javaslatot, ne kellene most elismerniök, hogy az újítónak igaza van! Csakhát ne sértené annyira ennek a Takácsnak az igaza a hivatal presztízsét, és az ő személyes tekintélyüket! Dehát sérti. Ezért aztán húzzák az újítás ügyét mint a rétest. Ha összehívnak egy újabb értekezletet, még mindig arról vitáznak (immár hónapok óta), jó-e az újítás vagy nem, s finom, alig észrevehető trükköket eszelnek ki, hogy a régi fuvarlevél esetét minél hosszabbra nyújtsák. Pedig (a vak is látja, ha akarja), hogy eme ominózus vonal-, indigó-, és papírhalom nehezen sorolható az értelmes és szükséges adminisztrációs kellékek közé. Fejér Dénes Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából az Állami Egyházügyi Hivatalban végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Veres Pál aloz elvvperenőnek a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET; Papp János főelőadónak és Fekete János főelőadónak a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. . . A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából kiváló munkája elismeréséül. Lipner Imre, a Közelhtt. osztályvezetőjének a MUNKA ÉRDEMÉRMET adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából kiváló munkája elismeréséül. Vass Jenőnek, a Macrvar Szabványügyi Hivatal főelőadójának a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT» ÉRDEMÉRMET adományozta