Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)

1953-12-01 / 335. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A népjólét tervének megvalósításáért Az új szakasz népi demokráciánk fejlődé­sében — mint a Központi Vezetőség október 31-i határozata megállapítja — új, nagy­szerű feladatokat állít pártunk, a magyar munkásosztály és parasztság, az egész ma­gyar nép elé. Mindezeknek a feladatoknak a teljesítése, elsősorban pedig mezőgazdasá­gunk elmaradottságának felszámolása, arra a közvetlen célra összpontosul, hogy bizto­sítsuk hősiesen dolgozó munkásosztályunk növekvő anyagi és kulturális ellátottságát, egész dolgozó népünk életszínvonalának lé­nyeges és állandó emelését. Az új szakasz politikai, gazdasági és kulturális építőmun­kájának középpontjában tehát mindenekelőtt és mindenekfelett a legfőbb érték, a dolgozó ember áll a maga fokozódó anyagi és kul­turális szükségleteivel. És ezeket nem a távoli jövőben, hanem minél gyorsabban konkrét, közvetlen gyakorlati intézkedésekkel akarjuk kielégíteni. Pártunk és államunk minden törekvése most arra irányul, hogy a kezdet sikerei után az újabb eredmények lehető leggyorsabb kivívá­sára összpontosítsa népünk minden erejét, tu­dását, tehetségét, a dolgozók jólétét a lehető­ségekhez képest a leggyorsabban és mind gyorsabban növelje. A nagy cél nagy erőfeszí­téseket is kiván: «...átcsoportosítást kell végrehajtani az egész népgazdaságban annak érdekében, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan, állandóan és következetesen emelkedjék a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész magyar nép életszínvo­nala és gyarapodjék műveltsége» — állapítja meg a Központi Vezetőség október 31-i hatá­rozata. Azért fordít államunk több pénzt, anyagot, erőt a mezőgazdaságra, a könnyű- és élel­miszeriparra, hogy több élelem, több köz­szükségleti cikk jusson a dolgozó embernek. Azért ad többet munka- és egészségvédelem­re, hogy biztonságosabbá, egészségesebbé te­gye a dolgozóik munkáját. Azért nyújt töb­bet anyagi eszközeinkből kulturális célokra, hogy növelje népünk kulturáltságát. És azért változtatja meg a fogyasztási és termelési­ javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára, hogy jobbá, derűsebbé, szeb­bé változtassa a dolgozó nép életét. Éppen ezért az átcsoportosítás nem csupán a Terv­hivatal és a minisztériumok tervező-szervező feladata, hivatali kötelessége, hanem az egész dolgozó nép, minden egyes dolgozó közvetlen feladata, legszemélyesebb érdeke is. Természetesen, jelentős részben az állami szervek,, a Tervhivats.­. ,és­ a minnisz­tériumok jó munkájától függ az átcsoportosítás sike­re. De jóvátehetetlen mulasztás volna min­dent csak «felülről» várni, élhetett kézzel várakozni utasításokra, rendeletekre, admi­nisztratív intézkedésekre. Bátran, önállóan, kezdeményezőerv haladhatunk előre a pro­gramm valóraváltásának útján, az átcsopor­tosítás feladatainak megoldásában. A csepeli vasasok jól megértették pártunk politikáját, kormányunk programmját és he­lyesen látták meg az átcsoportosítás egyik lényeges vonását, a «helyi lehetőségek» azonnali kihasználását, amikor nagy kezde­ményezőkedvvel elhatározták, hogy tervü­kön felül közszükségleti, háztartási iparcik­keket gyártana­k. A Rákosi Mátyás Művek­ben, s példájára a MÁVAG-ban és számos más üzemben nem várták felülről az intéz­kedést, hanem hozzáláttak szegek és szer­számok, háztartási felszerelési cikkek és gyermekjátékok gyártásához a falusi és vá­rosi lakosság szükségleteinek kielégítésére. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is követték a Központi Vezetőség október 31-i határozatának útmutatását: «Biztosítani kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mér­tékben gyártsanak közszükségleti cikkeket­. Az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és kultúra minden területén megvan a lehető­ség és adottság arra, hogy gyorsan és jelen­tősen javíthassák a dolgozók anyagi és kul­turális ellátottságát, napról napra jobban gondoskodjanak a dolgozó ember szükség­leteiről, j­ogos igényeinek kielégítéséről. Vilá­gos, hogy az a termelőszövetkezet vagy egyénileg dolgozó paraszt, aki felhasználja azokat a kedvezményeket, amelyeket a kor­­mányprogramm adott, idejében és jól végzi el a mezőgazdasági munkákat — az termé­szetesen a saját jövedelmét gyarapítja. De ugyanakkor előkészíti a­ városi és falusi lakos­ság jövő évi bőségesebb, olcsóbb ellátását is élelemmel, hússal, zsírral. A könnyűipar min­den dolgozója, a­ki több,­iorok minőségű, válto­zatosabb fogyasztási iparcikket készít a falusi dolgozók részére — saját keresetének nö­velésén felül több és jobb minőségű élelmi­szer termelésére is ösztönzi a parasztságot. Mindenkinek, munkásoknak, parasztoknak, mérnököknek, tudósoknak — a­z építés bár­mely szakaszán munkálkodjanak is —meg­van a módjuk és lehetőségük, hogy munká­jukkal néhány téglát adjanak népünk maga­sabb életszínvonalának emelkedő épületéhez. Ha ezt országunk minden dolgozója meg­érti, ha megérti, hogy elsősorban az ő mun­kájától, valamennyiök munkájától függ, hogy a közeli hónapokban és években milyen gyor­san emelkedik az életszínvonal — olyan rop­pant erőt teremtünk, amely minden akadályt elsöpör programmunk megvalósulásának út­­jából. Mint minden kezdetnek, az új szakasznak is vannak nehézségei, az átcsoportosításnak is akadnak kisebb-nagyobb zökkenői, akadályai. De ne feledjük: a­ megtorpanás az akadályok előtt csak késlelteti a nehézségek elhárítását, s a legnagyobb nehézséget maga a megtorpa­nás okozza Éppen ezért pártszervezeteinknek minden megtorpanással, kishitűséggel szembe kell szállniok. A kommunisták példamutatása segítsen mindenütt minél gyorsabban átlen­dülni az akadályok felett. A megtorpantak s tétovázók mindjárt merészebben vágnak neki, ha látják, hogy a bátrak előttük már túlju­tottak a nehézségeken. Haladjanak az élen, kezdeményezzenek bátran a kommunisták! Az elmúlt esztendőik során az ország ipa­rosításában elért hatalmas eredményeink most lehetővé teszik, hogy viszonylag fejlett nehéz­iparunkra támaszkodva, kettőzött erővel lás­sunk hozzá előrehaladásunk, életszín­vonalunk emelkedése fékezéjének, a mezőgazdaság el­maradásának megszüntetéséhez,­ további fel­emelkedésünk, népünk fokozódó jólétének megteremtéséhez. Ehhez­ a feladathoz ipa­runknak oda kell adnia erejét, munkásosztá­lyunknak egész szívét és lelkesedését. Soha nem volt még ilyen világos, mint most, hogy­ a helytállás, a nehézségeik leküzdése, nagy­szerű, hálás feladat, mely gyorsan hozza meg gyümölcseit. Az elmúlt években az ország iparosításának nagy feladata megteremtette a munka kiváló hőseit. Most arra van szükség, hogy még nagyobb számban gyarapítsá­k a ki­váló dolgozók táborát az új szakasz hősei, a szocialista munka új hősei, a népjólét eme­lésének tervét túlteljesítő dolgozók. Nem kétséges, hogy az átcsoportosítás nagy p­un­kája közben megszületnek az új szakasz új munkahőstettei és munkahősei, hiszen soha még nem vált olyan egyszerűvé, világossá a dolgozók előtt a terv teljesítésének és az életszínvonal emelésének erős és közvetlen kapcsolata, mint napjainkban. Ennek a szoros kapcsolatnak mozgósító erejét irányítják most pártszervezeteink a legközelebbi feladatra, az 1953-as tervév sikeres befejezésére, hogy a leggyorsabban haladhassunk a­ dolgozó nép életszínvonalának felemelése útján. Fogadás az Albán Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Piro Koci, az Albán Népköztársaság bu­­lpesti követe az albán nép nagy nemzeti nepe, felszabadulásának 9. évfordulója kaiméból vasárnap este fogadást adott a argitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson egjelent Nagy Imre, a minisztertanács el­­öke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki an­ácsána­k elnöke, Hegedűs András, a mi­­sztertanács első elnökhelyettese, Farkas Ihály, Ács Lajos, Hidas István, Zsofinyecz­ihály, Kristóf István, a Magyar Dolgozók­ártja Politikai Bizottságának tagjai. Bata Iván altábornagy, honvédelmi miniszter, a F­izikai Bizottság póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, a­z országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, a Magyar Dolgozóik Pártja Központi Vezetősége, a miniszterta­nács és az elnöki tanács több tagja, a poli­tikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadáson J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Huap Cen, a kínai népköztársaság magyarországi nagykövete, s a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és számos tagja. (MTI) Megkezdte tanácskozásait az állattenyésztési kongresszus Kétnapos kongresszus vitatja meg az állat­­tenyésztés fejlesztésének kérdéseit. A kon­gresszus a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya rendezésében az építőipari dolgozók Rózsa Ferenc kultúrott­­hon­ában ült össze. A kongresszuson az állat­tenyésztési tudomány legkiválóbb szakembe­rein kívül részt vesznek: a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok vezetői és állatte­nyésztési dolgozói, valamint a mezőgazdasági igazgatás állattenyésztési szakemberei. Eljött a kongresszusra tö­bb külföldi tudós is. Manninger Rezső Kossuth-díjas akadé­mikus elnöki megnyitója után a külföldi küldöttek üdvözölték a kongresszust. Csu­kás Zoltánnak «Alkattani tanulmányok hosszú élettartamú teheneken» című előadá­sát a gyengélkedő előadó helyett Rimmter Károly kutatóintézeti igazgató olvasta fel. Az előadáshoz Csáki Gyula adjunktus, Horn Arthur, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa és István Pál, a mezőhegyesi állami gazdaság zootechnikusa szólt hozzá. Felszólalt a vitában N. A. Kravcsenko szovjet professzor, az Agrártudományi Egye­tem meghívott előadói® és Walter Stahl né­­met akadémikus is. A vita eredményét Rimm­­ler Károly igazgató foglalta össze. A második előadásban Baintner Károly egyetemi tanár a tejhozam fokozásának ta­karmányozási feltételeivel foglalkozott. A vitában felszólalt Bocsor Géza, Kund Ede, Tangl Harald, Urbány László és Kurt ■Nehring német akadémikus. Az értekezlet délutáni­ ülésén Schandl Jó­zsef, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lezőtagja a merinó-juhok jövedelmezőségé­nek biztosításáról tartott előadást. A kon­gresszus ma folytatja tanácskozásait. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hétfőn este az Akadémián fogadást adott az állattenyésztési kongresz­­szusra érkezett külföldi vendégek tiszteletére. (MTI) Győzelem az olajmezőkön Nagykanizsa, november 30. A Budafai Kőolajtermelő Vállalat dolgo­zói jelentették a nehézipari minisztérium­nak, hogy 1953. évi tervüket befejezték Meg­ígérték, hogy az év végéig jelentős mennyi­ségű kőolajat adnak terven felül. A gyermekruházati cikkek nagyobb választékáért Budapest, november 30. A szülők régi panasza, hogy az állam­i áru­házakban nem elég nagy a gyermekruházati cikkek választéka. Az Áruházi Kereskedelmi Igazgatóság most elhatározta, hogy a decem­beri csúcsforgalomra saját üzemeiben készít­tet gyermekruházati cikkeket. Decemberben a többi között 10.000 gyermekhálóinget és pi­zsamát, 10.000 gyermek esőkabátot é és gallért , összesen mintegy 51.000 darab különféle gyermekruházati cikket hoznak forgalomba. Színmű­vészek sejtítséjje az üzemi kult­úrgárdáknak Miskolc, november 30. A miskolci Déryné Színház művészei szer­ződést kötöttek a három nagy diósgyőri üzemmel. A kultúrcsoportok részt vesznek a színház egyes próbáin , a színház drama­turgjai és rendezői pedig irodalmi előadá­sokkal segítik a csoportok fejlődését. A szín­ház művészei szerepelnek az üzemek na­gyobb ünnepségein és negyedévenként szí­­nielőadásokat tartanak az üzemi dolgo­zóknak. A színház dolgozói tíz más üzem művészeti csoportját is patronálják. A mű­szaki dolgozók a díszletek elkészítéséhez ad­nak segítséget. A színházban tanácsadó bizottság alakult, amely közvetlenül segíti az üzemek kultúr­­munkásait. A színház falut járó részlegében is alakult hasonló bizottság, amely a falusi kultúrcsoportoknak ad szakmai tanácsokat. ———1^—T\—————— A Budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyárában félmillió forint költséggel új, 160 személyes étkezde létesült. Képünkön a gyár dolgozói ebédközben az új étkezdében. (Kért Dániel felvétele) (Tudósítónktól.) Aki tíz évvel ezelőtt vagy még régeb­ben útrakelt, hogy megtudja: mi újság Angyalföldön? — ilyen válaszokat kapott: «Pénteken megint az utcára tettek húsz embert a Ford-üzemből...» vagy «A Ka­­szap-klinikán sztrájkba léptek az orvosok» vagy: «A General Electric betársult a Ganz­­gyárba»... Manapság egészen más újságokat lát,hall az ember, ha Budapest e hatalmas munkás­kerületének utcáit járja. Béke-út. Nőnek magasodnak az új la­kótelep legifjabb­ gyermekei: kilenc ház épül a­ többi mellé, 250 lakással. A József Attila­­téren ugyancsak 250 új otthont emelnek serény munkáskezek. A Ronyva­ utcában a minap kezdték meg újabb 180 szövetkezeti lakás építését. Nem szoronganak már az autók, kocsik, autóbuszok a szegedi úti szűk vasúti átjáró­ban, kétszeresére szélesítették itt az utat. A Béke-tér és a MarX-tér között villamos betétjáratot állítottak forgalomba, hogy ki­sebb legyen a zsúfoltság, kényelmesebb az utazás. A Rákospatak fölött, a Röppentyű­utcánál a rozoga fahíd helyére erős vas­­szerkezetű híd épült. Végig a Váci­ úton, s a környező ut­cákban gyárak, üzemek hosszú sora­.­­A napokban lett kész a 180 személyes női öl­tözőnk — mondják a­ Magyar Acélárugyár­ban. — Most a konyhát és az ebédlőt épít-­ tjük». A IV. számú Autójavító munkásai ar­ról beszélnek, hogy náluk már elkészült az ebédlő és a konyha. A Kender- és Jutagyár­ban megkezdték a terhes anyák rendszeres gondozását. A gyárban most öltöző épül mosdóval. Az Akkumulátor-gyár és Egyedi Kismotor­ gyár asszonyai büszkén mutatják az új bölcsődét, a Selyem- és Gyapjúáru­­gyárban a napköziotthon megnyitásáról be­szélnek. A Darugyár kazánszerelői csak körbemutatnak, a majdnem kész szerelőcsar­nok falaira, s úgy mondják: «nemrég még az eső vert bennünket munka közben ...» A hídműhely egy részében szabadon járt, ed­dig a hideg dunai szél, most hatalmas vas­kapu alapját betonozzák itt, ez elállja majd a szél útját. Az egykori Láng-villa emeleti helyisé­geiben szorgos munka folyik: bölcsődét ren­deznek be a Láng-gyári dolgozók gyermekei­nek. Orvosi rendelő is lesz itt, az eddigi egyetlen szoba helyett minden szakrendelés külön helyiséget kap. Huszonkét vidéki mun­kás, aki eddig drága pénzért bérelt hálóhe­­lyet,­ néhány napja otthonosan berendezett, rádióval, társasjátékokkal felszerelt szállásra költözött. Egy másik, húszszemélyes munkás­­szállás berendezése is befejezéshez közeledik. Még ennél is nagyobb újság, hogy elkészült a gyár ezerszemélyes korszerű öltöző- és mos­dóépülete, s hogy a kovácsműhelyben új villamosdaru foglalta el az ósdi, kézzelhajtott láncosdaru helyét. A Budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyárában az új ebédlőt, a Magyar Adócső­­gvárban az új kultúrtermet, a Budapesti Ás­­ványőrlőben, meg a Cipő- és Parkettpaszta­­gyárban a­ mostanában felszerelt porelszívó­berendezést mutatják a­ vendégnek. Nagyobb kedvvel, gyorsabb ütemben halad a munka is A kerület három üzeméből: az 1. 67 Autójavítóból, a­z Ólomárugyárból és az Autómotor Javító Vállalattól már befutott a győzelmi jelentés: «Teljesítettük az évi ter­vet!» A Minőségi Nőifehérneműüzem dolgozói 96-ról 99,5­ százalékra növelték kiváló minősé­gű cikkeik arányát s hamarosan a 99,8 száza­lékot is el akarják érni. Milyen közszükségleti cikkek gyár­­ tásával segítsünk tovább emelni népünk élet­­színvonalát? — erről tanácskoznak ezekben a napokban számos angyalföldi gyár műszaki vezetői, kiváló munkásai. A Csavarárugyár­­ban már határoztak. 260.000 boronahegyet készítenek még az idén, terven belül. Az év végéig 100.000 cipősarokvasat is gyártanak, s megkezdik az ajtóvasaláshoz szükséges pán­tok gyártását Az Orvosi Műszergyár mérle­geket és fényképezőgépállványokat készít többezres sorozatban. A Lemezárugyárban gyermekjátékok gyártását tervezik. Százhúsz kisiparos kapott iparengedélyt a kerületben. A helyi ipari vállalatok és szövet­kezetek két új ruha- és fehérneműjavító, két faipari­ javító és egy háztartási cikkeket javító fiókot nyitottak. 16 angyalföldi Közért-üzletből reggelenként sok dolgozó asszony távozik üres kézzel ,­­ de elégedetten. Megrendelték az esti főzéshez szükséges élelmiszereket, s munka után becsomagolva kapják meg. Jó­val könnyebb így a bevásárlás A kerületi ta­nács újabb üzleteket akar létesíteni: a Beke­nt, a Fiastyúk­ utca és a Teve­ utca közti te­rületen például két-két fűszer- hús- és tej­­fiókot, két dohányboltot, egy-egy illatszer-, cipő-, rövidáru-, írószer-, műszaki és háztar­tási boltot, valamint egy falatozó- és italbol­tot. Új üzleteket kapnak a tervek szerint a József Attila­ téren és a Pozsonyi-úton épülő új házak, valamint az Újpesti-rakpart városi házainak lakói is. A Tomori­ úti fiú- és leányiskolában nap­köziotthon nyílt, s a gyermekek nagy örö­mére sportpályát is építettek az iskolához. Napköziotthont kapott a Kilián György­ ut­­cai és a Lehel-úti iskola is. Az iskolák fel­szerelését, egyebek közt 12­­futball-labdával és 140 társasjátékkal egészítették ki. A Rákosi Mátyás Kultúrház esete ezekben a napokban különösen élénk. A 10-tagú balett-tanfolyam kis részvevői és az úttörő-népitáncosok a Télapó-ünnep mű­sorára készülnek. Pár napja 32 sztahano­vista jött itt össze baráti beszélgetésre. Műsoros, zenés klubestet is rendeztek a minap, a kerület üzemeiből meghívott mű­szaki vezetők és kiváló dolgozók részvéte­lével. A Sztálin-híd pesti hídfőjénél nemso­kára megnyílik a Déryné Színpad, Angyal­föld 800 személyt befogadó állandó jellegű operettszínpada. Az angyalföldi sportkedvelők szívesen be­szélnek az újonnan létesült két-két labda­rúgó- és kézilabda--, az öt új röplabda-, és az ugyancsak nemrégen elkészült kosárlab­da-pályáról. ... S mindez csupán néhány újság a mai Angyalföld életéből, amely — bár a múlt szegénységének emlékei nem tűnnek el egyik napról a másikra — mégis egyre szé­pül, gazdagodik. MI ÚJSÁG ANGYALFÖLDÖN? ☆ Több becsületet a kollektív szerződéseknek! — Az MDP budapesti választmányának ülése (2. oldal) Németi Ferenc, a kecskeméti járási párt­­bizottság titkára: Több szőlőt, bort, gyü­mölcsöt akarunk adni az országnak (2. oldal) Karcolatok — A panasz (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Az új népgazdasági programm és a ma­gyar tudomány feladatai — Írta: Rusz­­nyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (3. oldal) Nagyjelentőségű koreai-kínai javaslat a koreai politikai értekezlet megtartására (3. oldal) «Ténylegesen kiragadták a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből» — A kül­földi sajtó a szovjet jegyzékről (3. oldal) Gömöri Endre: A nagy hazugság alkonya (4. oldal) Ho Si Minh nyilatkozata: A Vietnami De­mokratikus Köztársaság hajlandó fegy­verszünetet kötni és tárgyalások útján megoldani az indokínai kérdést (4. oldal) ! HAZÁNK EGY NAPJA☆ NEVELJ ÚJ BÁNYÁSZT! Felhívás az ország sztahanovista vájáraihoz, régi bányászaihoz, a bányák műszaki vezetőihez A «Szabad Nép» szerkesztősége november 29 én ankétet tartott, amelyen az ország minden részéből összegyűlt bá­nyászok a tatabányai VI-os akna kezdeményezé­sről a «N­e­­velj új bányász!» mozgalomra tanácskoztak. A- a két részvevői az alábbi felhívást intéz­ik az ország sztahanovista vájáraihoz, régi bányászaihoz, a bányák ma­zápi veze­őihez: Elvtársaink: Sztahanovisták, régi bányászok, aknászok, mér­nökök! A dolgozó nép nagyon sokat vár tő­lünk, bányászoktól. Több szén kell ahhoz, hogy fennakadás nélkül menjen a vasút, h°gu egyre több gépet és közszükségleti cikket gyártsanak az üze­mek, hogy melegebbek legyenek­­ az otthonok, az iskolák. Az évi terv teljesítése és túlteljesítése, a jövő év előkészítése igen nagy feladat elé állít minden bányát. Ezt az új széncsatát csak akkor vihetjük diadalra, ha egy­­sorban küzdenek a régi bányászok és az újak. Sok új arcot látni mostanában bányáinkban. Sok új dolgozó van már, aki megszerette, s végérvényesen hivatásának tekinti a nehéz, de szép bányászmesterséget. De nem kevés azoknak a száma sem, akik csalódottan távoznak a bányából, mert nem ta­lálták meg számításukat, mert nem foglalkoztak velük elég sze­retettel. Pártunk Központi Vezetősége külön is felhívta a figyelmünket arra, hogy fordítsunk sokkal nagyobb gondot az új bányászok ne­velésére. Ezért tartjuk olyan fontosnak a tatabányai VI-os akna kommunistáinak, sztahanovista bányászainak kezdeményezését. Itt kiadták a jelszót: «Nevelj új bányászt!» A kommu­nista munkások, a sztahanovisták, a régi, tapasztalt vájárok véd­nökséget vállaltak az új dolgozók felett. A kezdeményezés már eddig is számos követőre talált, nem­csak Tatabányán, hanem Pécsett, Várpalotán, Alberttelepen, Kom­lón és Mizserfán is. Mi, akik az elsők között csatlakoztunk, most összegyűltünk, hogy megvitassuk a további feladatokat. Elhatároztuk: türelmes felvilágosító munkával, szakmai tanácsokkal nevelünk vérbeli bányászokat az új dolgozókból. Meg­ismertetjük velük a bányát, megmutatjuk nekik a szakma forté­lyait. Fokozatosan vezetjük be őket a mesterségbe, hogy alaposan elsajátítsanak minden fogást, a csillekapcsolástól az ácsolásig és az omlasztásig. Elhatároztuk: nemcsak a munkahelyen törődünk velük, hanem felkeressük őket szállásukon is, meghívjuk lakásunkra, gyakran együtt leszünk velük szabadidejükben is. Hadd érezzék ezek a dolgozók, akiknek nagy része távol él családjától, hogy családra, meleg otthonra találtak a régi bányászok körében. Felhívunk minden sztahanovista bányászt, régi vájárt, vegye ki részét az új dolgozók neveléséből. Külön szólunk az akná­szokhoz, lőmesterekhez, műszaki vezetőkhöz: foglalkozzanak ők is nagy szeretettel, több türelemmel az újakkal, adják át gazdag szakmai tapasztalataikat, oktassák ki őket alapo­sat­ a balesetek megelőzésére, gondoskodjanak arról, hogy kedvező műszaki körülmények között végezhessék munkájukat. Bányász elvtársaink! Neveljünk fegyelmezett, szorgalmas, a bányamunkát ismerő és szerető új bányászokat a hazának! Loy Árpád, a szocialista munka hőse. Kossuth díjas szta­hanovista, frontmester. Alberttelep; Mészáros József három­szoros sztahanovista vájár és­ tanítványa; Földi József, új dolgozó; Ifjú Horváth Ferenc sztahanovi­ta vá­­r; Papp Jenő párttitkár. Tatabánya. VI-es akna: Budavári Károly sztahanovista vájár és tanítványai: Repka János sztaha­­novista vájár és Závorszky András új dolgozó; Kazinczi László sztahanovista frontmester. Mizserfai Szénb­nya Vállalat; Werner Flórián vájár és anítv nya: Törteli Lajos új dolgozó: Dobszai János »A'ár. Pécsbányatele-'; Gerlich Pé­er vájár és tanítványa Papp Jenő új dolgozó. ' Pécs-Vasas. Petőfi-akna: Ke­lmen József vájár * t-nl*vánva- Angyal István új dolgozó. Pécs Ist v n-akn: Bartók Vencel új dolgozó. Nagybátony: Banus József frontme­er: Tóth Jó­zsef frontmester. Petőfi bánya: Papp ’stvm sztahanovista vásár és tanítványa: Danyi Lajos és dolgoz’,. T-Stab nya, XI-es akna: Andris sztahanovista vrím­ f-Urh­om IX-es akna: Rusnai József vásár Szakács Mihály vá ár, Komló, Idős Sári Ferenc Hányames­ei- Hegyesi Sándor váj­r. Gangsperger Ferenc vájár Bartos Béla ' zt-h nov'sta vá ár. F—4-es gépkezelő. Kovács László vájár, V'­rra'ota. Közszükségleti cikkek gyártására készül a Csepel Autógyár Szigethalom, november 30. (Tudósítónktól.) A Csepel Autógyár mechanikai üzemében hétfőn elkészítették több közszükségleti cikk első gyár­ példányát. A gyár dolgozói ezekben a napokban vitatják meg, milyen közszükség­leti cikkeket gyárthatnának hulladékanyagból terven felül. A­­mechanikai üzem többszázfő­nyi kollektívája már határozott. Elsősorban olyan cikkeket akarnak készíteni, amelyekben a gyárhoz tartozó szigetszentmiklósi lakóte­lep háztartásai is hiányt szenvednek. Elsőnek szén- és szemét­­lapát, valamint sütőtepsi min­tapéldányát készítették el hulladékanyagból. Ezekből a cikkekből jelentős mennyiséget akarnak juttatni a­­gyártelepen lévő Népbolt­nak is, ahol hosszabb ideje egyik sem kap­ható. A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A Pénzszekrény­gyárban is készülnek közszükségleti Akkuk gyártására A Pénzszekrénygyár présműhelyében több­ször panaszkodtak már a dolgozók, hogy nem használhatják ki megfelelően a gépe­ket. A bérelszámolási csoport most meg­nézi, hogy­­novemberben mennyit áll­tak a gépek anyaghiány, hiba, szerszám­hiba miatt. Ezután a műszaki vezetőkkel megbeszéljük, hogyan lehet csökkenteni ezt az időt, illetve felhasználni közszükségleti cikkek gyártására. Anyagot tudunk szerezni, mert eddig is havonta körülbelül két tonna hulladéklemezt adtunk át a MÉH-nek Még a héten szétválogatjuk a hulladékokat, hogy lássuk, mit lehet belőle gyártani. Elhatároztuk, kikérjük dolgozóin­k vélemé­nyét, milyen cikkeket gyártsunk. Máris több­féle javaslat született: alátét, ablakszeglet­­vas­, cipőorrvas, szeneslapát készítését java­solták. Jóna István lakatos szerint portás­­fülkékben használható kulcstartó szekrénye­ket, kis befalazható trezort is gyárthatunk. A Pénzszekrénygyárnak nemcsak az a feladata, hogy újfajta cikkeket készítsen, hanem az is, hogy az eddig is­ gyártott zárakból és lakatokból többet készítsen. A nyáron még csak 4000 biztonsági lakatot gyártottunk havonta,­ decemberben már 12.000-et állítunk elő. Igyekszünk javítani a minőséget is: új, pontosabb présszerszámo­kat készítünk a régi kopott szerszámok helyébe, hogy lakatjaink is pontosabbak 1®e­gyenek. Kmetty Károly főmérnök, Pénzszekrénygyár Nagyobb megbecsülést a jóldolgozó traktorosoknak A tetétleni gépállomás több traktorosa pa­naszolja: úgy érzik, nem becsülik meg őket a termelőszövetkezetekben. A tsz-ek vezetői sokalják járandóságukat, nehezítik­ munká­jukat. A földest­ Rákóczi termelőszövetkezet ve­zetői sokalták a traktorosok munkaegysé­geit. Nem azt nézték, hogy a traktoro­sok jó munkájukkal minden termelőszövet­kezeti tag jövedelmét gyarapították. Pedig terményben és pénzben összesen 50 forint érték jut egy munkaegységre ebben a ter­melőszövetkezet­ben s ehhez a szép ered­ményhez jó szántással, de sok más munká­val is hozzájárultak a traktorosok. Azért teszem szóvá a tetétleni példát, mert úgy tudom, máshol is előfordul ilyesmi, pe­dig a termelőszövetkezetek vezetői és tag­jai nem azzal szolgálják termelőszövetkeze­tük érdekeit, ha traktorosaik jogos járandó­ságán igyekeznek takarékoskodni. A gazdag termésért derekasan harcoló traktorosokat megbecsüléssel, dicsérettel is ösztönözni kell még jobb eredmények elérésére. Felföldi József az állami mezőgazdasági gépállomások hajdú-bihar megyei politikai osztályának vezetője Boldog élet az egyeki Sztahanov termelőszövetkezetben A mi Sztahanov termelőszövetkezetünk 1949-ben alakult. Négyszer vetettünk, arat­tunk együtt a közös földön. Negyedszer szá­moltuk most össze évi munkánk eredmé­nyét. Én egész évben 410 munkaegységet sze­reztem. Ezért terményben és készpénzben 18.571 forint értéket kapok. Természetben 17 mázsa búzát, 24 mázsa tengerit, 16 mázsa burgonyát, 6 mázsa zöldséget, 2 mázsa árpát, 70 kiló cukrot, 60 kiló almát, 50 kiló szilvát, öt és fél mázsa szénát, 120 kéve­nádat, ■ 3 és fél mázsa ta­karmányrépát, 31 és fél mázsa szalmát, s 18 liter bort is kaptam. Mondhatom, hogy elégedett vagyok. A szövetkezetben évről évre nagyobb látszatja van a munkának. Körülbelül 6000 forinttal kaptam többet a­z idén, mint tavaly. Szépen gyarapodik közös vagyonunk is. Négy évvel ezelőtt még alig volt valamink, de tavaly már kétmillió volt a közös va­gyon, s az idén további 450.000 forinttal szaporodott. Keményen megdolgoztunk ezekért az eredményekért, a boldog életért S kemé­nyen dolgozunk azért is, hogy jövőre na­gyobb legyen a hőség. A vetést már befe­jeztük és a mélyszántással is megleszünk határidőre. Pető József Egyek Sztahanov termelőszövetkezet Készítsék több szívvel a gyermekbútort Tavaly ősszel új székeket és asztalokat rendeltünk a Bútorértékesítő Vállalatnál né­hány csepeli óvoda számára. Látni kellett volna­­azt az örömet, ahogyan a kicsinyek fogadták december végén az új bútorokat El­határozták, hogy nagyon vigyáznak rájuk. Az óvónők ráírták minden székre kis tulaj­donosa nevét és ettől kezdve a kicsik mindig megkérdeztek, «melyik az enyém?» — a vi­lágért sem ültek volna más székbe Persze a gyerekek azért csak gyerekek, akiknek a szék is játék, tologatják, húzogatják nem egyszer vonatosdit is szeretnének játszani vele. De akik a kis bútorokat gyártották, megfeledkeztek arról, hogy kiknek készültek a székek. Néhány hét múlva egyik-másik óvo­dásunk alatt összetört a kis szék Egészen elkeseredtek emiatt a kisgyermekek. Február másodikén írtunk a Fővárosi Ház­­tartási Fatömegcikkeket Gyártó Vállalatnak, am­ely a bútorokat készítette, hogy a ragasz­tásnál a székek szélesnek. Kiküldték egyik dolgozójukat, aki ismét összeragasztotta a székeket. De mit ért? Két hét múlva újból darabokban voltak A csepeli Petőfi­ téri óvoda például 56 széket kapott, s ebből 50 tönkre­ment. Ezután már nem fordultunk a vállalat­hoz, hanem a szülőktől kértünk segítséget. A szülői munkaközösség tagjai ragasztották, szögelték, ellátták vaspánttal a székeket­, de mindhiába. A fatömegcikkeket gyártó válla­lat úgy tákolta össze a kis székeket, hogy nem leh­et használni őket. Mi arra neveljük a csepeli gyerekeket, hogy becsüljék meg a felnőttek munkáját, de kárba­ vész ez az igyekezetünk, ha ilyen munkát ad­nak ki a kezükből azok, akik az ő számukra­ dolgoznak. Rácz Józsefné t xxl, T»nács oktatási osztály)

Next