Szabad Nép, 1953. december (11. évfolyam, 335-365. szám)
1953-12-01 / 335. szám
KEDD, 1953 DECEMBER 1 Az új népgazdasági programm és a magyar tudomány feladatai írta: Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Azok a változások, amelyeket pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján a kormány végrehajt a népgazdaság építésének arányaiban és ütemében, kötelességünkké teszik, hogy megvizsgáljuk: hogyan befolyásolja az új gazdasági program, a kutatómunkát és milyen feladatokat ró az egész magyar tudományra. Már a vizsgálat szükségszerűségéből is kitűnik, hogy hazánkban a tudomány mindinkább a népért való tudománnyá válik, s legfőbb célja a dolgozók életszínvonalának, kultúrájának emelése. Ezért a gyakorlattal való szoros kapcsolatra törekszik, sfigyelemmé kíséri a gyakorlatban felmerülő feladatok megoldását. Más a helyzet a kapitalista országokban, ahol a gyakorlat hatása a tudományos munkája elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a tőke csak az iparvállalatok által profitjuk növelésére megrendelt kutatásokat támogatja, s a többiekkel nem törődik. A mai amerikai tudományt túlnyomórészben a fegyverkezés fokozására használják fel. Tudósaink nagy része már magáévá tette azt az elvet, hogy állandóan fejleszteni kell az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát. Konkrét esetekben azonban tagadhatatlanul sok bizonytalanság és félreértés mutatkozik meg. Az igazi tudomány — mint az Akadémia új alapszabályai is hangsúlyozzák — a népért való tudomány, és egyik leghatalmasabb fegyverünk a dolgozók életszínvonalának emelésében. Ezért az igazi tudomány nem zárkózik el gyakorlati feladatok megoldása elől és igyekszik minden lehető segítséget megadni a nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséhez. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csak azt tartjuk valóban értékes tudományos munkának, amelynek eredményei rövid idő alatt közvetlenül felhasználhatók a termelés javára. Ez megengedhetetlen prakticizmusra vezetne, gátolná a nagy, alapvető problémákkal való foglalkozást, amelyek megoldása a távolabbi jövő számára sokszor döntő eredményeket hozhat. Az elmélet és a gyakorlat egymáshoz való viszonya: széles skála. Igazi eredményes kutatás csak akkor lehetséges, ha az elméleti kérdések megoldását például a matematikában vagy ez elméleti fizika területén éppúgy megbecsüljük és támogatjuk, mint azt a tudományos munkát, amely az ipar, a mezőgazdaság vagy az egészségügy mindennapos feladatait segíti megvalósítani. Az elmélet és a gyakorlat egységét a kérdésfeltevés módja biztosítja és nem az, hogy a problémákat milyen szinten kell megoldani. A kérdésfeltevést nem úgy kell érteni, hogy mindig a gyakorlat kérdez és a tudomány felel. Tudósaink sokszor azt hiszik, hogy megtették kötelességüket, ha segítenek a termelés folyamatában jelentkező problémák megoldásában. Ez természetesen szükséges, de nem elég. A tudomány legyen kezdeményező, már akkor találja meg az új, nagy feladatokat, amikor a gyakorlat emberei talán még észre sem veszik ezeket; legyen harcos és ne nyugodjék meg, míg meg nem oldotta e feladatokat, s eredményeinek alkalmazását a gyakorlatban el nem érte. s kormányunk új gazdasági programmjával szemben is mutatkozik egyes tudósainkban bizonyos várakozás. Azt gondolják, hogy csak akkor kell munkához látniuk, ha a kormányszervek majd megadják az új keretszámokat és pontosan megfogalmazzák a megoldandó legfontosabb kérdéseket. Ez természetesen megtörténik majd, de hiba volna addig várni. Pártunk és kormányunk elvárja tudósainktól a kezdeményezést és a segítséget már a tervezés első időszakában is. A dolgozók életszínvonalának, kultúrájának az eddiginél gyorsabb és állandóbb emelése, a mezőgazdaságnak és a könnyűiparnak az eddiginél nagyobb arányú fejlesztése és ugyanakkor a nehézipar fejlesztésének bizonyos fokú lassítása — mindezek elég pontosan körvonalazzák azokat a feladatokat, amelyek a tudomány számára máris jelentkeznek. Meg kell vizsgálnunk — mint ahogy pártunk Központi Vezetősége a népgazdasági programaira vonatkozóan tette — hogyan javítsuk ki elkövetett hibáinkat, mennyiben kell megváltoztatni céljainkat, eddigi tudományos terveinket, sőt, egész tudományos tervezési és szervezési munkánkat is. Mindenekelőtt az eddiginél sokkal jobban kell biztosítanunk a tudományos munka alapfeltételeit. Hazánkban a tudományos munka ma olyan erkölcsi és anyagi támogatásban részesül, mint még soha. Mégsem lehetünk megelégedve, mert munkánkban a helytelen tervezés és szervezés, a megokolatlan aránytalanságok, az autarkiára törekvés, a munka sokszor nem kielégítő minősége gyakran hátráltatják komoly, nagy eredmények elérését. Meg kell szüntetnünk azokat a bürokratikus jelenségeket, amelyek gátolják amúgy is túlterhelt tudósaink kutatómunkáját. Arzal kell nevelnünk tudósainkat, hogy ne forgácsolják szét munkaerejüket számtalan, sokszor összefüggés nélküli részletkérdés megoldására, hanem igyekezzenek újat átkötni a nagy elméleti alapproblémák területén. Egyik alapvető hibánk: marxista társadalomtudományunk sok tekintetben elmaradt volta. Történelemtudományunk a felszabadulás óta általában szép fejlődésnek indult és vannak új eredményei — a filozófia, az irodalomtudomány, a nyelvtudomány fejlődésével azonban, egyes jelentős kezdeményezésektől eltekintve, nem lehetünk megelégedve. Marxista közgazdaságtudományunk különösen elmaradt a fejlődésben. Kiváló szakembereink vannak ezen a téren, akik azonban elsősorban a gyakorlat kérdéseivel vannak elfoglalva, és nem jut idejük e döntő jelentőségű tudomány magas színvonalon való továbbfejlesztésére. Tudósutánpótlásunk is igen elmaradott e téren. Meg kell találni a módját annak, hogy kiváló közgazdászaink az eddiginél fokozottabb mértékben kapcsolódjanak bele a tudományos munkába ésiktatásba, s nagyobb számú aspiránst kell küldenünk a Szovjetunióba, a fejlett közgazdaságtudomány elsajátítására. Meg kell javítani tudományos tervezőmunkánkat is. A népgazdaság szükségleteinek tisztázása szempontjából kívánatos volna, ha kormányunk gyakrabban fordulna a Magyar Tudományos Akadémiához és legkiválóbb tudósainkhoz, tájékoztatná őket mind a távolabbi perspektívákról, mind a legfontosabb közvetlen feladatok megoldásáról. Meg kell valósítanunk tudományos tervünk fokozott koordinálását és a párhuzamos kutatásokat lehetőleg csökkentenünk kell, illetőleg egy-egy helyre kell koncentrálnunk. A mai helyzetben persze, amikor a Magyar Tudományos Akadémia aránylag kevésszámú kutatóintézettel rendelkezik és tudósaink nagy része egyetemi tanszéken végzi kutatómunkáját, ennek a szempontnak merev érvényesítése károkat is okozhat. Terveink sokszor nem veszik figyelembe az adott lehetőségeket. Jelentékenyen növelhetnék azonban tudományos kapacitásunkat, ha néhány erre alkalmas tanszékre nagyobb számú kutatót osztanánk be és műszerekkel is lényegesen jobban felszerelnénk ezeket. Ily módon a kutatómunka előreláthatóan ugrásszerűen emelkednék. Olyan nagyfontosságú kérdésekkel is foglalkozhatnánk, amelyekre jelenleg sem elég idő, sem ember, sem felszerelés nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre (izotóp-kutatások stb.) és egyúttal megteremthetnék a később felállítandó kutatóintézetek magját is. Sok hiba származik abból is, hogy az elért tudományos eredmények alkalmazása a gyakorlatban sokszor nagyon vontatottan megy vagy el is marad. Sokszor azért, mert «nem illik bele» üzemeink tervébe, máskor meg azért, mert hiányoznak a félüzemi kísérletek. Nehézséget okoz az is, hogy üzemeink egyes vezetői nem szívesen vezetnek be új módszereket és inkább megmaradnak a régi, megszokott eljárásoknál. Mondani sem kell, hogy mindez végül is termelésünk mennyiségi és minőségi megtorpanásához vezet. Az autarkiára való törekvés a tudományos munka területén is megmutatkozik. Tudósaink egy része olyan feladatok megoldásán fáradozik, amelyeket külföldön már régen megoldottak, és még az sem lehet kifogás, hogy ezek az eredmények nem hozzáférhetőek, hiszen barátiországainkban is ismeretesek. Új kutatóintézeteink tervezésénél is úgy indulunk el, mintha minden problémát egyedül nekünk, saját erőnkből kellene megoldanunk. Hogy ezeket a hibákat a jövőben csökkenthessük, sokkal inkább kell támaszkodnunk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tudományos eredményeire. Változtatnunk kell azon, hogy egymás eredményeiről csak esetleges találkozások alkalmával értesüljünk. Szervezetileg is biztosítanunk kell a baráti országok tudományával való kapcsolatokat és a kooperációt. A Budapesten júniusban tartott történész-kongresszus jó példája annak, hogy miven tervszerűen lehet kiépíteni a tudományos együttműködést baráti országok között. Íde jobban ki kell használnunk itthoni lehetőségeinket is. Emelni kell egyetemi oktatásunk színvonalát. Ezen a területen is fel kell számolnunk azt a hibás szemléletet, amely a mennyiségre való törekvés közben elhanyagolja a minőséget. Meg kell szüntetni a túlzott szakosítást és gondoskodni kell a hallgatóság általános műveltségének fokozásáról. Be kell vezetni az egyetemeken nem kötelező speciális kollégiumokat. Meg kell szüntetnünk azt a hibát, hogy még műszaki egyetemeinken sem kielégítő a politechnikai oktatás, és mérnökeink fizikai alaptudása is megengedhetetlenül hiányos. Ennek a hiányosságnak néha igen komoly következményei lehetnek. Például elég gyakran előfordul, hogy az üzemekben felmerülő problémáknál nem is látják meg, hogy tulajdonképpen fizikai problémáról van szó ,és hogy segítségért a fizikushoz kellene fordulni. Hazai tudósképzésünknek szovjet mintára bevezetett formája, az aspirantúra, általában beválik és a kezdeti nehézségek és hibák leküzdése után tudományos életünk komoly, megerősödését fogja jelenteni. A magyar tudomány, hála pártunk, kormányunk és egész dolgozói népünk támogatásának, minden nehézség és a fejlődés kezdeti hibái ellenére már ma is abban a helyzetben van, hogy népgazdaságunk és kulturális fejlődésünk számára jelentős segítséget tud adni. Az új gazdasági programmal kapcsolatban a mezőgazdaság területén a feladatok egész sora tárul elénk, amelyek közül csak néhányat szeretnék röviden megemlíteni. Tisztáznunk kell a nagy termés és a talajtermőképesség fogalmát és be kell vinnünk a köztudatba, hogy csak akkor érhetünk el tartós, jó eredményeket, ha a taj termőképeségét okszerű agrotechnikával, a biológiai és érteméstani törvényszerűségek figyelembevételével biztosítjuk. Nem szabad megmaradni a tisztán ásványi agrokémiai abiológikus szemléletben, amit már Viljamsz is időszerűtlennek minősített. Központi kérdés: a termőtalaj védelme, termőerejének fenntartása, pótlása és fejlesztése. Megfelelő módszerekkel ki kell dolgozni a művelési ágak okszerűsítését, nemcsak általánosan, hanem tájanként is. A mezőgazdaság erőteljesebb fejlesztésének lényeges részét alkotják a mezőgazdasági vízgazdálkodási munkálatok, amelyekből az öntözést és a belvízrendezést kell különösképpen kiemelnünk. Az öntözést nagyobb ütembenkell fejleszteni, és ehhez természetesen el kell végezni a szükséges talajtani, hidrológiai, növénytermesztési stb. tudományos kutatásokat. Az öntözés gazdaságosságát igen lényegesen befolyásolja az, hogy milyen mértékben hasznosul az öntözővíz. Éppen ezért szükséges, hogy a legnagyobb mértékben kifejlesszük azokat a laboratóriumi és helyszíni vizsgálatokat, amelyek az áztató, árasztó vagy csörgedeztető öntözéssel a talajba való vízbeszivárgás törvényszerűségeit hivatottak felderíteni. Hasonlóképpen behatóan kell foglalkoznunk a permetező öntözésekkel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai vizsgálatokkal, továbbá a meteorológiai tényezőknek a permetező öntözésre gyakorolt hatásával, mert hiszen általánosságban ismeretes, hogy permetező öntözéssel az öntözővíz szükséges menynyiségét mintegy 30—40, sőt kivételesen még nagyobb százalékkal is csökkenthetjük. A belvízrendezés kérdésében a tudományos kutatások főképpen arra irányuljanak, hogy a különböző jellegű belvízöblözetekben mekkora fajlagos vízszállítással kell a jövőben a csatornarendszereket és a szivattyútelepeket méretezni, illetőleg a meglévőkhöz képest milyen mértékű bővítést kell elérni. Országszerte ki kell egészítenünk és fokoznunk kell azokat a hidrogeológiai, vízföldtani és vízrajzi kutatásokat, amelyek az országos ivóvízellátás megjavítását szolgálják. Ezeket ki kell egészíteni a gyógy- és ásványvizek további feltárásával. A hidrológiai vizsgálatokhoz természetesen kémiai és biológiai vizsgálatok is csatlakoznak, hogy a feltárt vizek minősítését az ivóvízellátás szempontjából elvégezhessük. Az állattenyésztés területén elsőrangú feladat háziállataink parazitás és fertőző betegségeinek fokozott tanulmányozása és a betegségek elleni védekezés módszereinek ledolgozása. Különösen a vírusbetegségek és a szarvasmarhák gümőkórja területén várhatók már az eddigi kutatások alapján is olyan tudományos felfedezések, amelyek igen nagy gyakorlati eredményeket igen. Ugyanakkor a hazai takarmányok gyár - tanulmányozása, a háziállatok egyoldalú és helytelen takarmányozásából származó anyagcserebántalmakáltal okozott komoly kiesések kiküszöbölése is igen fontos tudományos feladatkört jelent. A könnyűipar területéről is csak néhány tudományos feladatot szeretnék megemlíteni. Dolgozóink életszínvonalának emelése érdekében igen jelentős kérdés ruházkodási anyagaink fokozottabb alkalmassága és tartóssága. A szálas anyagok feldolgozásánál a megfelelő gyártási és kikészítési technológia kidolgozása, új szintetikus anyagok bekeverése, megfelelő tisztítási módszerek kidolgozása — mindez a ruházati cikkek tartósságának olyan mértékű emelkedését eredményezheti, hogy az ilyen módon elért megtakarítás népgazdaságunknak többszáz millió forintot jelenthet évente. Hasonló eredményeket érhetünk el a cipőgyártásban is, különösen, ha kidolgozzuk megfelelő vízgőz áteresztő műbőr előállítását. Nagy sikereket hozhat a faipar területén a hulladékok megfelelő felhasználása (ragasztás) és a facellulóze helyett a szalmacellulóze alkalmazása. Megemlíthetném a szövés- és fonásnélküli olcsó textíliák kérdését, a nehéz testi munkát megkönnyítő automatizálás és telemechanika, kérdéseit, az egészségvédelemmel kapcsolatos tudományos feladatokat, de ennek a cikknek csak az, lehet a feladata, hogy néhány példán megmutassa azt a sokféle területet, amelyen a magyar tudomány közvetlen segítséget tud adni kormányunk programmjainak végrehajtásához. Ioem szeretném azonban azt a látszatot kelteni, mintha a magyar tudományra nem várnának a közeljövőben nagy feladatok a nehézipar fejlesztésének tudományos kérdéseivel, a szocializmus építésének nagy létesítményeivel és a jövő feladatait előkészítő, perspektivikus kérdésekkel kapcsolatosan. Ellenkezőleg, a kutatásoknak ezeken a területeken is tovább kell haladniuk, különösen az alapvető, nagy kérdések megoldása céljából, amelyek számára talán sok szempontból előnyös is, ha nem sürgetik az eredmények elérését a népgazdasági terv sürgős kívánalmai. Nem kétséges például, hogy egy nagy vízierőmű tervezésének tudományos alapjait sokkal jobban ki lehet dolgozni, ha a szakembereknek kellő idejük van a számbajöhető hat-nyolc alternatíva gondos átvizsgálására és a legmegfelelőbbnek a kiválasztására. Ez adott esetben, ugyanolyan teljesítmény mellett, egyúttal sokmilliós megtakarítást is eredményezhet. Ebből a példából is megállapíthatjuk, milyen fontos a tudományos munka minősége. Meg kell mondanunk, hogy ezen a területen még sok nehézséggel küzdünk. Az alkotó tudományos munka sok tekintetben hasonlít a művészi alkotómunkához. Idő kell hozzá, nyugalom és annak a lehetősége, hogy a tudós úgyszólván állandóan gondolkozhassak probémája megoldásán. A legtermékenyebb idő a tudós számára az, amikor zavartalanul álmodozhat. Részletkérdések megoldását el lehet végezni a napi munka közben is — a nagy elméleti kérdések megoldása aligha lehetséges ilyen módon. Egyes tudományágak esetében jól megoldja a nehézséget az «alkotószabadság», amelyet kormányunk lehetővé tett tudósaink számára. De sok olyan tudományág van — különösen az úgynevezett kísérleti tudományok — ahol ez nem megoldás. Tudósaink általában panaszkodnak a túlterheltségről, amely gátolja őket alkotómunkájukban. A túlterhelésit egyrészt az oktatás fokozott követelményei okozzák, másrészt különösen a sok különböző értekezlet. Hozzátehetjük, hogy a kutató munkáját az is akadályozza, ha közvetlen munkatársai is túlvannak terhelve, hiszen éppen a kísérleti munka válik mindinkább kutatócsoportok munkájává. Ezen a helyzeten segíteni kell. Mind az oktatási, mind a szervezési munkába az eddiginél sokkal jobban be kell vonni a fiatalokat. A tanszékek személyzetének megállapításakor nem szabad csak az oktatási szükségletekből kiindulni, amíg egész sor tudományos területen nincsen kutatóintézet. Ami a szervezési munkát illeti kétségtelen, hogy országunkban, ahol azelőtt sem tudományos tervezés, sem tudományos szervezés nem volt, megfelelő tapasztalataink nincsenek és ezért sok hibát követünk el. Kevéssé bízunk a szakemberekben és csak arra a néhányemberre támaszkodunk, aki szervezési képességeit már be is bizonyította, így fordulhatott elő az, hogy volt olyan szakemberünk is, aki 18 bizottságnak volt a tagja.. Mint minden téren, ittokattanulhatunk a Szovjetuniótól. A Szovjetunióban az akadémiák tudományos intézetek hálózatát fogják össze. Nálunk is meg kell teremteni az intézetek hálózatát nogy tanszékvezető professzoraink ne legyenek túlterhelve és akadémikusaink akadémiai intézetekben dolgozzanak. (Jelenleg 142 akadémikus közül csak 11 dolgozik akadémiai intézetben.) Ehhez persze idő kell De addig is sokat javíthatunk a helyzeten és a tudományos munka minőségét az eddiginél jobban biztosíthatjuk. Egyebek között azzal hogy a tanszekek munkáját kutatókkal és műszerekkel megerősítjük, a fiatalokat és a nem túlságosan igénybevett szakembereket bátrabban bevonjuk a munkába, a felesleres vzeseteseket megszüntetjük, a szükséges értekezleteket pedig jobban előkészítjük. A magyar tudósokra nagyszerű feladatok járnak. Dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése olyan feladat, amelynek megvalósítása során változnak az arányok, növekednek a tennivalók. A tudomány sem merevedhet meg valamiféle lerögzített elképzelésben, hanem állandó kapcsolatban a gyakorlattal, alkalmazkodnia kell a szocializmus építésének igényeihez, s a szükséges változtatásokat saját munkájában is meg kell látnia és végbe kell vinnie. Régi nagy hagyományaink alapján, a haladó szovjet tudomány eredményeire támaszkodva, egyre igényesebben a tudományos elmélet fejlesztésében és a gyakorlattal való kapcsolatában, segítenünk, kell hazánk sajátos viszonyai között lerakni a szocializmus építésének tudományos alapjait. Szovjet zeneművészküldöttség érkezett Budapestre Szombaton délután szovjet művészküldöttség érkezett vendégszereplésre Budapestre. A küldöttség vezetője Mihail Balakseev, a Szovjetunió kulturális ügyei minisztériumának munkatársa. Tagjai: Sztanyiszlav Naigausz zongoraművész, a moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium aspiránsa,, Rafail Szoboljevszkij, Jacques Thibaud-díjas hegedűművész, Konsztantyin Ivanov Sztálindíjas, az OSZSZSZK érdemes művésze, a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya és Jevgenyija Kalinyevickaja zongoraművésznő. A szovjet vendégművészek első hangversenyüket december 3-án tartják a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A hangversenyen a rádió szimfonikus zenekarát Konsztantyin Ivanov vezényli. Közreműködik Rafail Szabeljevszkij hegedűművész és Sztanyiszlav Naijgausz zongoraművész. Rafail Szoboljevszkij december 5-én önálló hangversenyt ad a Zeneakadémián. Sztanyiszlav Najgausz szólóestjére december 8-án kerül sor. SZABAD NÉP Hazaérkezett a magyar küldöttség a Béke-Világtanács bécsi ülésszakáról A Béke-Világtanács bécsi ülésszakán résztvett magyar küldöttek: Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke és Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagjai, visszaérkeztek hazánkba. (MTI) J Nagyjelentőségű koreai"kínai javaslat a koreai politikai értekezlet megtartására Kesztun, november 30. (Új-Kína) ■ A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozáson részvevő koreai-kínai küldöttség november 30-án a következő hivatalos közleményt adta ki: A két fél között a politikai értekezlet kérdéseiről folyó tanácskozás részvevői november 30-án ismét plenáris ülést tartottak. Az ülésen a koreai-kínai fél általános javaslatot terjesztett elő mind az öt napirendi pontra vonatkozóan. Ki Szok Bök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízottja a javaslat előterjesztésével egyidejűleg fontos nyilatkozatot tett. Ki Szok Bok nyilatkozatának és a koreaikínai javaslatnak teljes szövege a következő: Több mint egy hónapja folyik a tanácskozás a két fél között. Önök mindvégig halogató politikát folytattak. Csupán a két fél közötti tanácskozás napirendjének kérdésében 18 napig elnyújtották a tárgyalásokat és végül a koreai-kínai fél által kezdetben javasolt öt pontból álló napirendben jött létre megállapodás. Ezt követően önök további 12 napig elnyújtották a politikai értekezlet összetételének és színhelyének, illetve időpontjának kérdéséről külön-külön albizottságban folytatott tárgyalásokat. Önök a politikai értekezlet öszszetételének kérdésével kapcsolatban olyan képtelen kijelentést tettek, hogy a Szovjetunió egyike volt a Koreában hadat viselteknek, ellenezték, hogy semleges nemzetek mint az értekezlet tagjai részt vegyenek a politikai értekezleten és különféle korlátozásokat indítványoztak, hogy" ilyen módon próbálják megfosztani a semleges nemzeteket attól a szereptől, amelyet a politikai értekezleten be kell tölteniök. Az értekezlet színhelyének és időpontjának kérdésével kapcsolatban halogatták a tárgyalásokat és sohasem kezdtek komoly vitába. Ezért az önök által november 28-án előterjesztett 12 pontból álló javaslat nem a kérdések rendezésének és megállapodás létrejöttének, továbbá ezen keresztül a politikai értekezlet mielőbbi összehívásának célját szolgálja, hanem arra hivatott, hogy sok képtelen javaslat előterjesztésével és ennek révén ellentét szításával elnyújtsa a két fél közötti tanácskozást és lehetetlenné tegye a felmerült kérdések rendezését, önök így elnyújthatnák a két fél közötti tanácskozást, egészen addig, amikor önök szerint a hadifoglyok őrizetben tartásának ideje lejár, úgyhogy elkerülhessék a politikai értekezlet megtartását és megvalósíthassák azt a tervüket, amellyel egyoldalú akcióval erőszakosan vissza akarják tartani több mint 20.000 fogságba esett harcosunkat. A koreai-kínai küldöttség , hogy meghiúsítsa az önök mesterkedéseit és előmozdítsa a tisztességes és méltányos alapokon nyugvó megállapodást és ezen keresztül lehetővé tegye a politikai értekezlet mielőbbi összehívását — ezennel általános javaslatot terjeszt elő a két fél közötti tanácskozás napirendjének mind az öt pontjára vonatkozóan. Ha önök valóban rendezni akarják a felmerült kérdéseket, akkor semmi okuk sincs arra, hogy ne vitassák meg komolyan és ne fogadják el a koreai-kínai félnek ezt az általános javaslatát. A koreai-kínai fél általános javaslata a következő: I. 1. politikai értekezlet összetétele és szinhelyee 1 A politikai értekezletnek a fegyveresszüneti egyezményt aláíró két fél közötti, egyenlő alapokon nyugvó értekezlet formájában kell létrejönnie. A politikai értekezleten részvevő két félnek teljes hatáskörrel kell rendelkeznie az értekezlet egész ideje alatt. A fegyverszüneti egyezményt aláíró, a politikai értekezleten részvevő két főoldalán érdekelt országok: egy részről a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság, más részről pedig az a 17 ország, amely fegyveres erőket bocsátott az ENSZ-haderők parancsnokságának rendelkezésére, nevezetesen: Ausztrália, Belgium, Kanada,, Columbia, Etiópia, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Újzéland, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Törökország, Délafrikai Unió, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok és Dél- Korea. A politikai értekezleten minden határozatot a fegyverszüneti egyezményt aláíró két fél oldalán érdekelt országok egyhangú megállapodásával kell hozni és minden határozat kötelező erejű minden egyes aláíró országra. A politikai értekezlet — zökkenőmentes lefolyásának előmozdítása és biztosítása érdekében — hívjon meg öt érdekelt semleges országot — Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, India, Indonézia, Pakisztán és Burma — hogy mint tagok, de nem a két fél valamelyikének oldalán, részt vegyenek az értekezleten. A semleges országoknak minden korlátozás nélkül kell résztvenniök a politikai értekezletnek a két fél megállapodásával meghatározott napirendje valamennyi pontjának megvitatásában és ki kell fejteniük nézeteiket, hogy megkönnyítsék a két fél közötti megállapodást. A semleges országoknak részt kell venniök továbbá a politikai értekezlet alárendelt szerveiben folytatandó megbeszéléseken is, de nem vehetnek részt a politikai értekezleten vagy annak alárendelt szerveiben folyó semmiféle szavazásban sem. A A politikai értekezletet Új-Delhiben (Invedia) kell megtartani. „ II. A politikai értekezlet időpontja . A politikai értekezletet 1953. december 28-ra kell összehívni. III. A politikai értekezlettel kapcsolatos eljárás kérdések 6. A politikai értekezlet napirendje: a) a hadifogolykérdés; b) az összes külföldi csapatok Koreából történő kivonásának kérdése; c) a koreai kérdés békés rendezésének problémája; d) a koreai kérdéssel kapcsolatos más kérdések. a Szavazás lefolyása a politikai érte* * kézleten: A fegyverszüneti egyezményt aláírt két félhez tartozó, a politikai értekezleten részvevő minden egyes ország köteles résztvenni a szavazásban. Ha bármely országnak eltérő véleménye van, tárgyalásokat kell folytatni. A két félhez tartozó minden egyes országra kötelező erejű az a megegyezés, amelyhez csatlakozik. A politikai értekezlet eljárási szabályait — miután a két fél közt folyó tanácskozáson megegyezés jött létre a napirend valamennyi pontjában — tárgyalások útján kell kidolgozni egy albizottságban, amely a két fél egyenlőszámú képviselőiből tevődik össze. Az így kidolgozott eljárási szabályokat jóváhagyás végett a politikai, értekezlet elé kell terjeszteni. A politikai értekezlet szervezetének szabályait — miután a két fél között folyó tanácskozáson megegyezés jött létre a napirend valamennyi pontjában — tárgyalások útján kell kidolgozni egy albizottságban, amely a két fél egyenlőszámú képviselőiből tevődik össze. Az így kidolgozott szervezeti szabályokat jóváhagyás végett a politikai értekezlet elé kell terjeszteni. If) A politikai értekezlet hivatalos nyelve a koreai, a kínai és az angol nyelv. A politikai értekezleten hozott minden határozat és az értekezletre vonatkozó minden okmány koreai-, kínai- és angolnyelvű szövege egyaránt hiteles. Az érdekelt semleges országok képviselői tolmácsokat hozhatnak magukkal az értekezletre. 1 1 Hivatalos közlemény kibocsátása: -*--*-* Amikor a politikai értekezleten fontos határozatot hoznak, a két fél tárgyalások útján közös hivatalos közleményt tartozik kibocsátani. A két fél képviselőinek megbeszélésén hozott határozat nélkül nem szabad hivatalos közleményt vagy sajtótájékoztatást közzétenni semmiféle titkos jellegű ülésről, amikor ilyen folyamatban van. IV. A politikai értekezlettel kapcsolatos adminisztratív intézkedések 1 t. A politikai értekezletet megelőző előkészületek. Miután a két fél között folyó tanácskozáson megegyezés jött létre valamennyi napirrendi pontban, a két fél egyenlőszámú képviselőt nevez ki egy közös titkárság megalakítására, amely Új Delhibe (India) utazik, hogy érintkezésbe lépjen India kormányával, és annak segítségével megtegye az értekezletet megelőző előkészülteket. A politikai értekezlet megkezdése után a fent említett közös titkárság felelős az értekezlet okmányaival és adminisztrálásával kapcsolatos összes kérdések együttes intézéséért. 13. Sajtótájékoztatás: A fegyverszüneti egyezményt aláíró két félnek jogában áll bizonyos számú újságírót kijelölni, hogy tudósítsanak az értekezletről. Újságírók a politikai értekezlet semmiféle ülésén sem vehetnek részt. V. A politikai értekezlettel kapcsolatban felmerülő kiadások A. A politikai értekezlettel kapcsolatban tert felmerülő kiadásokat — beleértve a semleges országok részvételével kapcsolatos kiadásokat is — a fegyverszüneti egyezményt aláíró két fél egyenlő arányban köteles viselni. "ICA fegyverszüneti egyezményt aláíró 1'*■ két félhez tartozó országoknak a politikai értekezleten részvevő küldöttségei kiadásait maguk az illető országok viselik. Huang Hua, a Kínai Népköztársaság kormányának megbízottja teljes mértékben egyetértett a Ki Szok Bok által előterjesztett általános javaslattal és támogatta azt. Rámutatott: «A koreai-kínai fél általános javaslata tisztességes és méltányos. Ha a másik fél valóban a politikai értekezlet öszszehívását akarja és erének révén a k°Tea kérdés békés rendezését, ha kész elállni a fegyverszüneti egyezmény szabotálására és fogságbaesett harcosaink visszatartására irányuló tervétől, akkor semmi oka sincs arra, hogy ellenezze a koreai-kínai fél általános javaslatát». Az amerikai megbízott továbbra is észszerűben magatartást tanúsított, rágalmazta a Szovjetuniót, tagadta a Szovjetunió semegességét és ellenezte a koreai-kínai fél javaslatát. A koreai-kínai fél haladéktalanul visszautasította ezt a magatartást. Az amerikai fél kérte, napolják el az ülést december 2-ra, hogy tanulmányozhassa a koreaikínai fél általános javaslatát és utasításokat kérhessen a 17 ország kormányától. A koreai-kínai fél ismét rámutatott, hogy javaslata tisztességes és méltányos. Ha a másik fél nem akarja szándékosam akadályozni a tárgyalásokat, akikor semmi érvet sem hozhat mel a javaslattal szemben. A koreai-kínai fél annak a reményének adott kifejezést, hogy a másik fél gondosan fontolóra veszi és elfogadja a javaslatot. A koreai-kínai fél végül hozzájárult, hogy az ülést december 2-ra napolják el. „Ténylegesen kiragadták a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből“ A külföldi sajtó a szovjet jegyzékről New York, november 30. (TASZSZ) A Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívásáról az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához intézett újabb jegyzéke továbbra is a közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. A «The Washington Post» szemleírója megállapítja, hogy, mint Washingtonban mondják, «az oroszok ténylegesen kiragadták a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből». A «Star» című lap szemleírója közli, hogy az első nézeteltérések az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország között a szovjet jegyzékre küldendő válasz idejének kérdésével kapcsolatban merültek fel. Míg Anglia és Franciaország azt tartja — állapítja meg a szemleíró — hogy a választ még a bermudai értekezlet kezdete előtt kell elküldeni, az Egyesült Államok indítványozza, hogy a jegyzékre az értekezlet után válaszoljanak. A franciák és az angolok ellenzéssel fogadják az amerikai külügyminisztériumnak ezt az álláspontját.Az amerikai stratégiát irányító diplomaták — írja a «UP» — a legcsekélyebb kétséget sem hagyták aziránt, hogy ellenzik a szovjet jegyzékkel kapcsolatos «közvetlen» egyetértést». .Mindazonáltal beismerik, hogy ez a jegyzék «módosítja a bermudai értekezlet jellegét az értekezletnek a hónap elején előirányzott jellegéhez képest». London Anglia különböző társadalmi köreinek képviselői, latolgatva a szovjet kormány legutóbbi jegyzékeit, egyetértenek abban, hogy «nem szabad elszalasztani a békés rendezés lehetőségét». A «Yorkshire Post» diplomáciai szemleírója ezeket írja: «A szovjet kormány jegyzékének fogadtatása Angliában és az Egyesült Államokban kétségkívül nem egyezik... Anglia hivatalos köreiben azt tartják, hogy ...a nyugati hatalmak csak ártanának az ügynek, ha figyelmen kívül hagynák az orosz jegyzéket ...» «E körök véleménye szerint — hangsúlyozza a szemleíró — Nyugat nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a szovjet jegyzék egyáltalán nem tanúskodik az orosz politika módosulásáról». A «Birmingham Post» ezeket írja: «A jegyzék áttanulmányozása azt mutatja, hogy Oroszország nemkevésbbé ellenséges magatartást tanúsít az európai hadsereggel és az Északatlanti Szövetséggel szemben, mint november 3-i jegyzékében. Most nemkevésbbé, mint annak idején, hajlandó szorgalmazni, hogy a közeljövőben hívják össze az öt hatalom tanácskozását Kína részvételével. Alapjában véve a Kreml politikájának céljai nem változtak.... de helytelen lenne elutasítani ezt a jegyzéket, úgy feltüntetve azt, mit kiábrándító lépést a nemzetközi problémák megoldásának ügyében, ez mégis hozzájárulást jelent az ügyhöz, és mint ilyen, megérdemli a Nyugat pozitív válaszát». A «Yorkshire Post» című lap szerkesztőségi cikkében ezeket írja: «Véleményünk szerint helytelen lenne figyelmen kívül hagyni a tanácskozásra vonatkozó szovjet javaslatot, és azt úgy tekinteni, mint propagandalépést. A nyugati hatalmak észszerűen járnának el, ha külügyminisztereiket elküldenék, hogy találkozzanak Molotovval. Párizs Valamennyi francia lap beismeri, hogy a három nyugati hatalom kormányához intézett új szovjet jegyzék nagy politikai visszhangot keltett Franciaország legkülönbözőbb köreiben. Az új szovjet jegyzékkelremény született, hogy elkerülhető a német háború- veszély újjáteremtése — írja a «Liberation». — A német háborús veszély újjáteremtésével ugyanis Franciaország nem ért egyet, amit azt a nemrégiben lezajlott viták is mutatták* ... Coste-Floret MRP-képviselő a „Le Parisien Libéré» című lap munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: ő és a vele egy nézetet vallók «örülnek, hogy Moszkva elvben egyetért a négyhatalmi tanácskozással. Ebben ők reményt látnak a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhülésére. A «Le Monde» vezércikket szentel a szovjet jegyzéknek. Ez a jegyzék — a lap szerint — «kétségkívül pozitív vonatkozásokat tartalmaz». A lap a többi között ezeket írja: «A Kreml egyetért a négy külügyminiszter értekezletének összehívásával. Ez a fő. Ennélfogva a szovjet jegyzék nem kiábrándító, mint azt az amerikai külügyminisztérium sietett megállapítani. Londonban és Párizsban inkább a derűlátás kerekedik felül». A lap azt a kívánságát fejezi fel, hogy Franciaország és Anglia kormánya «igyekezzék kivívni amerikai partnerének beleegyezését ahhoz, hogy a nemzetközi tárgyalásokon Kína is résztvegyen». Eden angol külügyminister a szovjet jegyzékről A londoni rádió és a «DPA» tudósítása beszámol arról, hogy Eden külügyminiszter az alsóház hétfői ülésén — munkáspárti képviselők kérdésére válaszolva — a november 25-i szovjet jegyzékkel kapcsolatban kijelentette: «Az angol kormány reméli, hogy most már lehetséges lesz hamarosan egybehívni a négy külügyminiszter találkozóját». A szovjet jegyzék azt jelenti — mondotta ezután — hogy «a szovjet kormány hajlandó feltételek nélkül tárgyalni». Hozzáfűzte, hogy az angol kormány a szovjet jegyzékkel kapcsolatban eszmecserét folytat más érdekelt kormányokkal Egy munkáspárti képviselőnek az amerikai kormány állásfoglalását illető további kérdésére Eden azt válaszolta- reméli, hogy a Washingtonnál folytatott eszmecsere nem húzódik el és bízik abban, hogy az amerikai kormány is támogatni fogja azt a nyilatkozatot, amelyet ő most tett az alsóházban. Moszkva, november 30. (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke november 30-án fogadta a Kremlben A. Rosenzweig Diazt, Mexikó szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A nagykövet átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor K. J. Vorosilov és A. Rosenzweig Diaz nagykövet beszédet mondott. Rosenzweig Diaz nagykövet bevezetőül a mexikói népnek ana irányuló törekvéséről beszélt, hogy önmaga szabja meg sorsát. A mexikóinép — mondotta — a béke alapján megteremtendő egyetemes egyetértés létrehozásának nagy feladatát lelkiismereti kérdésének tekinti A nagykövet kifejezte reményét, hogy küldetése teljesítésében kellő segítséget kap a szovjet kormánytól. A nagykövet beszéde végén minden jót kívánt a szovjet népnek. K. J. Vorosilov válaszbeszédében kijelentette, hogy a szovjet nép, amely kezébe vette a hatalmat és sorsának gazdája lett, teljes egészében osztja a mexikói népnek azt a törekvését, hogy maga, szabja meg sorsát. K. J. Vorosilov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen és rendületlenül folytatja békepolitiikáját, a barátság és együttműködés megszilárdításának politikáját minden nép — nagy és kicsiny — között, amely ugyanerre törekszik. A szovjet külpolitika az államok szuverén egyenlőségének és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának elvein alapszik. K. J. Vorosilov biztosította, a nagykövetet, hogy a Mexikó és a Szovjetunió közti baráti kapcsolatok további szilárdítása teljes megértésre és támogatásra talál a szovjet kormány részéről. K J. Vorosilov köszönetet mondott a nagykövetnek jókívánságaiért és a maga részéről minden jót kívánt a mexikói népnek. K. J. Vorosilov a megbízólevél benyújtása és a beszédek elhangzása után elbeszélgetett A. Rosenzweig Diazzal. A beszélgetésben részt vett A. A. Gromiko is. A Szovjetunió és Mexikó közötti kapcsolatokról