Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1954-01-01 / 1. szám

SZABAD NÉP A nemzetközi feszültség­­ esztendeje Január Egy esztendővel ezelőtt, az új év hajnalán Koreában még dörögtek a fegyverek. A fegyverszüneti tárgyalások már több hónapja szüneteltek, azok után, hogy az impe­rialisták még 1952 őszén önkényesen megszakították a megbeszéléseket. A­z U. S. News and World Report» című amerikai hetilap a következőket írta újévi számá­ban 1953 kilátásairól: «A koreai háború tovább folyik majd... A háború nem lesz majd mindig helyi há­ború ... Ez az év nem hoz békét a világnak». Az ameri­kai háborús körök januárban szemmel láthatóan mindent el is követtek, hogy elmérgesítsék a helyzetet. A koreai­kínai­ hadifoglyok nagy tömegét gyilkolták meg bestiá­lis kegyetlenséggel a hadifogolytáborokban. Terrorbom­bázásokkal és baktériumháborúval próbálták megtörni a hátország békés lakosságát. Január 12-én pedig odáig vetemedtek, hogy különleges ügynököket küldtek légi­­úton Kína fölé. Világos volt a cél. Walter Lippmann a «New York Herald Tribune»-ban nyíltan meg is ír­ta: «•Az új politika azon az elven alapul, hogy a fegyver­szüneti tárgyalások okozta meddő huzavona felszámolása érdekében a koreai félsziget szűk határain túlra kell ki­szélesíteni a katonai műveletek színterét». «Új politikán» az amerikai lap az újonnan beiktatott köztársaságipárti kormány változatlanul agresszív politikáját értette. Február Február másodikén Eisenhower, az Egyesült Államok új elnöke üzenetet intézett az amerikai kongresszushoz, bejelentve ebben — több más háborús fenyegetés mel­lett — Tajvan úgynevezett «semlegesítésének» megszünte­tését. Magyarán: kifejtette, hogy Amerika támogatni és bátorítani kívánja a Taivanra menekült Kuomintang­­banditákat a Kína elleni háborús provokációiban. A béketábor, erejének biztos tudatában, rendíthetetlen nyugalommal fogadta e provokációs terveket. Csou En­­laj elvtárs, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere az amerikai provokációk elleni tilta­kozó nyilatkozatában hangsúlyozta: «A kínai nép semi­­lyen körülmények között sem tűri el az amerikai légi­haderő arcátlan, agresszív cselekedeteit». Röviddel ez­után hangzott el Csou En-laj elvtárs beszéde a népi poli­tikai tanácskozó testület országos bizottságának negye­dik ülésén, amelyen bejelentette: Kína megkezdi az országépítés első ötéves tervét. Az előzetes tervek szerint már 1953-ban 23 százalékkal emelkedik a hengerelt acél és 34 százalékkal a szerszámgépek termelése Kínában. Ám az agresszorok nem nyugodtak. Folytatódtak a Kína elleni légiprovokációk. Február első napjaiban pedig Dulles, az Egyesült Államok új külügyminisztere Nyu­­gat-Európában termett, s átnyújtotta az új kormány ul­timátumát nyugateurópai szövetségeseinek. Dulles 75 napot adott a nyugateurópai kormányoknak arra, hogy parlamentjeikkel jóváhagyassák az úgynevezett «európai hadsereg»-szerződést, amely újjáéleszti a hitleri Wehr­­machtot. A parancs teljesítésére azóta sem került sor. Március Március elején a Szovjetunió népét, a béketábort, az egész békeszerető emberiséget súlyos, fájdalmas vesz­teség érte: rövid betegség után március 5-én 21 óra 50 perckor örökre lehunyta szemét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy tanítója és vezére. A Sztálin elvtárs halálát követő súlyos napokban a Szovjetunió Kommunista Pártja a néphez fordult, a harcedzett szovjet emberekhez, s arra hívta fel őket, hogy egységben tömörüljenek Lenin, Sztálin nagy pártja köré. Az agresszív erők arra számítottak, hogy Sztálin elvtárs halála zavart és gyengülést okoz majd a béke táborában, s így ők könnyebben hajthatják végre sötét terveiket. De a szovjet nép, nagy pártja vezetésével acélos keményen állt helyt a megpróbáltatás e sors­döntő napjaiban. Március 6-én nyilvánosságra hozták az SZKP központi bizottsága plénumának, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Legfelső Tanács Elnökségének határozatát. Megalakult az új kormány: a miniszterta­nács elnökévé G. M. Malenkov elvtársat, a Legfelső Tanács elnökségének elnökévé pedig K. J. Vorosilov elvtársat választották. A szovjet kormány, híven a lenini-sztálini következetes békepolitikához, már röviddel Sztálin elvtárs halála után hatalmas kezdeményező lépéseket tett a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a keletkezett nehéz helyzet leküz­désére. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertaná­csának új elnöke, a Legfelső Tanács március 15-i ülésén, körvonalazva a szovjet kormány programmját, nagyfon­tosságú kijelentést tett: «Nincs jelenleg olyan vitás vagy megoldatlan kérdés — mondotta — amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján». Ez a kijelentés azóta a békéért napjainkban vívott küzdelem központi jelmondatává vált. A béketábor mindenekelőtt a koreai fegyverszünet ki­vívására összpontosította erőfeszítéseit. Március 28-án Kim Ir Szen és Peng Teh-huai elvtársak, a koreai-kínai népi erők főparancsnokai a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvételét javasolták az ú. n. ENSZ-erők főparancs­nokának. Két nappal később Csou En-laj elvtárs, hogy kimozdítsa a holtpontról a koreai fegyverszüneti egyez­mény egyetlen rendezetlen kérdését, a hadifogolykérdést, indítványozta, hogy azokat a hadifoglyokat, akikről a vita folyt, egyelőre adják át egy semleges államnak. Április A béketábor, a nemzetközi békemozgalom és az egész békeszerető emberiség tovább folytatta a harcot a koreai fegyverszünet kivívásáért. A hónap első napján Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügymi­nisztere nyilatkozott a koreai kérdésben és kijelen­tette: a Szovjetunió teljes Szolidaritást vállal a Kí­nai Népköztársaság és a Koreai Demokratikus Köztár­saság javaslatával. E békekezdeményezés elől, amelyet a világközvélemény egyöntetű helyesléssel fogadott, nem lehetett kitérni. Április 26-án, féléves megszakítás után Panmindzsonban összeültek a fegyverszüneti küldöttségek. A békeszerető erők e külpolitikai sikerét a béketábor további erősítésének nagyfontosságú tényei támasztották alá. Április 1-én újból leszállították a kiskereskedelmi árakat a Szovjetunióban. Ez az 1947 óta hatodízben végre­hajtott árleszállítás lényegében minden élelmiszerre és iparcikkre kiterjedt, s nagyobb megtakarítást biztosított a dolgozóknak, mint a háború utáni bármelyik árcsök­kentés. A béketábor építőmunkájának fontos ese­ménye volt még áprilisban a Bolgár Népköztársaság győzelmi jelentése, amely szerint jóval határidő előtt, három év és tíz hónap alatt teljesítették az ország nép­gazdasága fejlesztésének ötéves tervét. Május Május elején az agresszív erők megpróbálták zátonyra vinni a koreai fegyverszüneti tárgyalások kérdését, s nyílt támadást intéztek azok ellen a kompro­misszumos alapok ellen, amelyeken a tárgyalások ápri­lisban újra megindultak. Május elején az agresszív erők megkísérelték a világ más pontjain is «ellensúlyozni» a Szovjetunió békekezde­ményezéseit. Ezt a célt szolgálta Dulles májusi körútja afrikai és ázsiai országokban. Dulles terve az volt, hogy legyűrve az ottani kormánykörök húzódozását, bele­erőszakolja őket a felállítandó középkeleti támadó ka­tonai tömbbe. Út­ja azonban kudarccal járt. Május 10-én az Arab Liga nyolc államának külügyminisztere közös nyilatkozatban utasította el az amerikai terveket. Ugyanebben az időben bontakozott ki a békeszerető emberiség tiltakozása a koreai tárgyalásokon tett újabb amerikai provokációs javaslat ellen is. Az Egye­sült Államokkal szövetséges államok kormányai sorra állást foglaltak a tárgyalásoknak kompromisszumos szel­lemben való megtartása mellett. Május 17-én a kanadai kormány, majd 22-én az ENSZ arab-ázsiai csoportja fe­jezte ki helytelenítő véleményét az amerikai provoká­ciós tárgyalásmóddal és javaslattal kapcsolatban. E ki­robbanó nézeteltérések megmutatták, hogy a helyzet változóban van, hogy a «nyugati] közvélemény kezdi fel­ismerni, hogy véget lehet vetni a «hidegháborúnak», s hogy az Amerikával szövetséges kormányok egy része kénytelen számolni ezzel. A megváltozott idők jele volt Churchill angol miniszterelnök május 11-i beszéde is, amely azt javasolta, hogy a nagyhatalmak­­a legmaga­sabb színvonalon” tartsanak kötetlen megbeszéléseket. Ugyancsak az atlanti politika mély válságát tükrözte a több mint egy hónapig tartó francia kormányválság. Június júniusban teljes szélességében kibontakozott a harc a békeszerető és az agresszív erők között. A német egy­ségért folyó harc fontos állomásaként Németország Szo­cialista Egységpártja és a Német Demokratikus Köztár­saság nyilvánosságra hozta új politikai irányvonalát és gazdasági programmját, amelynek célja, hogy — több elkövetett hiba kijavításával — nagy ütemben emelje az NDK lakosságának életszínvonalát, fokozottan érvényre­­juttassa a dolgozók minden rétegének érdekeit, s nö­velje az NDK-nak mint a béke, a demokrácia és a jólét államának vonzerejét az egész német lakosság szemé­ben.­­ Június első napjai ezenfelül a demokratikus erők még két nagy győzelméről emlékezetesek. A június 7-én megtartott olaszországi parlamenti választásokon a nép ítéletet mondott a kereszténydemokraták amerikai poli­tikája fölött. Olaszország politikai fejlődésében új szakasz kezdődött. A béketábor másik nagy sikere a hadifogoly­egyezmény június 8-i aláírása volt. Ezzel elhárult a legna­gyobb formaszerinti akadály a fegyverszünet útjából. E számukra kellemetlen helyzetben a sarokba szorí­tott agresszív erők durva provokációkhoz folyamodtak. Június 17-én Nyugat-Berlinből átdobott fegyveres ame­rikai ügynökök felkelést próbáltak szervezni a Német Demokratikus Köztársaság több városában, hogy felbom­lasszák Németország békés egyesítésének e szilárd és demokratikus állami bázisát, lerontsák az NDK új in­tézkedéseinek hatását, mi több, hogy polgárháborút pro­vokáljanak Németország két része között. Ugyanaznap éjjel Koreában is gyalázatos merénylet történt a fegy­verszünet ellen: Li Szin Man az aláírt hadifogolyegyez­mény felrúgásával «szabadon bocsátott», azaz elrabolt 26.000 koreai hadifoglyot. Végül pedig, hogy megfélemlít­sék az Egyesült Államokban küzdő haladó erőket, az amerikai kormány 20-án kivégeztette az ártatlanul ha­lálra ítélt Rosenberg-házaspárt. E bonyolult helyzetben, amikor egyfelől kibontakozott a békét követelő erők sikeres támadása, másfelől viszont a háború erőinek sikerült néhány újabb akadályt gördí­tenie a feszültség további enyhülése elé, ülésezett Buda­pesten a Béke-Világtanács. A békemozgalom vezérkará­nak ez a tanácskozása elősegítette a népek békemoz­galmának mindeddig legjelentősebb kezdeményezését, a tárgyalásokért folytatott világméretű kampányt. Július Július elejére a helyzet ismét feszültté változott. Koreában a h­szinmanista provokáció után egy időre megszakadtak a tárgyalások. A június 17-i provokáció Németországban is kiélezte a helyzetet. A béketábor azonban erejébe vetett rendíthetetlen nyugalommal foly­tatta harcát a feszültség csökkentésére, a béketábor erő­sítésére és lépéseivel sikerült is elhárítania az agresz­­szív erők ellentámadását. A berlini provokációt megsem­misítően visszaverték és kudarcot mértek az amerikai és a bonni háborús köröknek arra a törekvésére, hogy — a koreai tűzfészek fokozatos kihunytával — új lángot lob­­bantsanak fel Európa kellős közepén. Július elején a Szovjetunióban nyilvánosságra hozták Berija, az impe­rialista ügynök leleplezését, akinek évtizedeken át sike­rült kémtevékenységét lepleznie és magas funkciókba be­lopnia magát. A burzsoá rend visszaállítására törekvő Berija leleplezése, ártalmatlanná tétele — majd pedig bí­róság elé állítása és kivégzése ugyanez év decemberében — annál is súlyosabban érintette az agresszív erőket, mert ezt a bűnözőt és bandáját ők hosszú időn át tartalé­kolták és különösen a Sztálin elvtárs elhunyta utáni hely­zetben számítottak rá. A béketábor a hónap első felében a koreai fegyverszü­net kivívására összpontosította erőfeszítéseit. Miután a világ közvéleményének felháborodása miatt az ameri­kaiak kötelező ígéretet tettek, hogy a fegyverszüneti egyezmény előírásait Li Szin Man is be fogja tartani, jú­lius 7-én Kim Ir Szen és Peng Teh-huai elvtársak levél­ben jelentették be Clarknak: a koreai-kínai fél hozzájá­rul a tárgyalások folytatásához. S miután az amerikai fél a koreai-kínai fél által kért tíz biztosíték közül a leg­többre kielégítő választ adott, július 27-én Panmind­zsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A világ békeszerető erői ezzel hatalmas győzelmet arattak az agresszorok felett. Ez volt a nemzetközi feszültség csök­kentéséért folyó harc első nagy, világraszóló győzelme. A hónap második felében a Szovjetunió helyi lépések egész sorával segítette előre a feszültség enyhülését. Ke­reskedelmi egyezményt írt alá Dániával és Franciaor­szággal, ajánlatokat tett a normális diplomáciai vi­szony helyreállítására Görögországnak, Jugoszláviának és Izraelnek. A szovjet békekezdeményezések nagy együttérzésre találtak Indiánál, amelynek sorozatos békés állásfoglalásai az év legfontosabb pozitív tényei közé tartoznak. Augusztus Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszakán, az augusztus 8-i ülésen már a nemzetközi feszültség bizonyos mértékű enyhüléséről számolhatott be. Szavai nyomán és az ülésszak egész munkájából a maga gigantikus nagyságában bontakozott ki az az erő, amely a béketábor vezetőjeként az egész világ békéjét óvja. Malenkov elvtárs elmondotta, hogy az 1953. évi ipari termelés a Szovjetunióban két és félszerese lesz az 1940-esnek. Beszámolt arról, hogy a párt XIV. kon­gresszusa óta eltelt 23 év alatt az ipari termelés 23- szeresére nőtt, s az 1924—1925. évihez képest ma 21- szerte több acélt, 19-szerte több szenet és 45-szörte több villamosenergiát termelnek. Malenkov elvtárs bejelen­tette azt is, hogy a hidrogénbomba már nem az Egyesült Államok monopóliuma. A nem egészen két hét múlva bekövetkezett kormányközlemény a Szovjetunióban vég­rehajtott hidrogénbombarobbantásról, alátámasztotta eze­ket a szavakat, s az egész világ elé tárta a Szovjetunió hatalmas gazdasági és technikai potenciáját. A Legfelső Tanács 5. ülésszaka ugyanakkor olyan programmot adott az elkövetkező évekre, amelyek az egész világot bámu­latba ejtették. Az ülésszak a kommunizmus építésének új szakaszát jelölte ki a szovjet nép számára, olyan szakaszt, amely az iparosításban elért eredményekre tá­maszkodva, fokozott ütemben fejleszti a mezőgazdaságot, a könnyű- és az élelmiszeripart és a termékek nagy bő­ségét teremti meg a lakosság számára. Augusztusban összeült az ENSZ VII. ülésszakának 3. rendkívüli szakasza, hogy megvitassa a fegyverszünetet követő koreai politikai értekezlet összetételét. A Szovjet­unió az ülésszakon kifejtette álláspontját, hogy több ázsiai semleges országnak, amelyek érdekeltek a koreai békés rendezésben, részt kell venniök a tanácskozáson. A világközvélemény támogatta ezt a javaslatot. Az ENSZ amerikai-angol többsége augusztus 28-án ennek ellenére olyan határozatot szavazott meg, amely kizárja a sem­leges országokat a politikai értekezletről. Nem kétséges, hogy ez igen komoly akadályokat emelt egy igazi koreai békekonferencia megtartása elé. A feszültség csökkentését célzó politikája során a szovjet kormány augusztusban megsokszorozta erőfeszí­téseit a német kérdés rendezésére. Két szovjet jegyzék szállt síkra a Németországgal való mielőbbi békekötés és a német egység helyreállítása mellett. Jelentős eseménye volt az évnek: az NDK kormányküldöttségének moszkvai útja és az ott lezajlott szovjet-német tárgyalás, amely­nek eredményeként elhatározták, hogy 1954 január 1-vel megszüntetik az NDK jóvátételi kötelezettségét. Szeptember Szeptember hónapban tovább erősödtek a kapcsolatok a szocialista tábor országai között. A hónap közepén a kínai központi népi kormány előtt beszámoló hang­zott el a Kínai Népköztársaság egy gazdasági kor­mányküldöttségének moszkvai tárgyalásairól. E tárgya­lásokon megállapodtak abban, hogy a szovjet kormány 1959-ig 141 nagyarányú vállalat — köztük acél- és vas­kombinátok, olajfinomítók, erőmű-állomások és egyebek — építéséhez és újjáépítéséhez ad segítséget. Szeptem­ber 11-től 19-ig a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségével tárgyalt Moszkvában a szov­jet kormány. A tárgyalások eredményeként a Szovjet­unió elhatározta, hogy 1 milliárd rubelt juttat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ellenszolgáltatás nél­kül a háború pusztította népgazdaság helyreállítására. Ugyanebben a hónapban Amerikában a gépkocsigyár­tás a legalacsonyabb szintre süllyedt február óta. Az áruházak forgalma szeptemberben az év korábbi for­galmához képest mélypontjára süllyedt. A munkáselbo­csátások heti átlaga körülbelül 50 ezerrel növekedett az egy évvel azelőttivel szemben. S ugyancsak ebben a hónapban számos esemény tanúskodott az imperialista hatalmak közötti gazdasági ellentétek, nyersanyaghá­ború, piaci küzdelem éleződéséről. Első ízben 1953-ban fordult elő, hogy a hagyományos őszi lipcsei vásáron — szembeszállva a kelet-nyugati kereskedelmet tiltó ame­rikai paranccsal — angol cégek is részt vettek. Szeptem­berben Anglia és Szaudi-Arábia fegyveres összetűzésbe keveredett egy olajlelőhelyekben bővelkedő oázis birtok­lásáért. Nyílt titok volt, hogy Szaudi-Arábia követelései mögött az Egyesült Államok állanak. Szeptember hó­napban tovább éleződött a francia-nyugatnémet mara­kodás is a Saar-vidék birtoklásáért. A gazdasági ellentétek talaján tovább mélyültek az imperialista országok politikai ellentétei is. A hat nyu­gati külügyminiszter szeptember 22-én megtartott ró­mai tanácskozása csakúgy, mint a megelőző baden­­badeni találkozó eredménytelenül végződött: egyetlen lépéssel sem sikerült közelebb kerülniük az «európai hadsereg» spanyolfalául szolgáló «európai politikai kö­zösség» megalakításához. Európában csupán egyetlen területen sikerült az amerikai politika bázisát megerő­síteni: a szeptember 6-i nyugatnémet választások meg­mutatták, hogy Adenauer a német reakció és fasizmus erőit igen veszedelmesen tömörítette maga körül. E vá­lasztások, s az Adenauer-kormány ezt követő még ag­resszívebb fellépése az egész világ figyelmét újból rá­irányította az éledező német militarista erők veszélyére. Október Az a tény, hogy a nyugatnémetországi háborús tűz­fészek a választások eredményeként még,, tűzveszélye­sebbé vált, arra ösztönözte Európa népeit, hogy fokozzák harcukat Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. Október hónap egyik jellemzője az, hogy Nyugat-Euró­­pában — különösen Franciaországban — széleskörű mozgalom bontakozott ki az «európai hadsereg» felállí­tása ellen. Október 25-én 100.000 ember tüntetett Pá­rizsban a nyugatnémet felfegyverzés ellen. Ezt a kom­munisták kezdeményezésére létrejött tüntetést a fran­cia közélet legkülönbözőbb pártokhoz tartozó neves személyiségei­­ üdvözölték. Ugyanakkor Franciaország­ban erősödött a Szovjetunióval mint békeszerető ha­talommal való szövetség felújításának követelése. Azok a határozatok és intézkedések, amelyek október­ben a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok­ban egymást­ követték, tovább erősítették a szocia­lista tábornak, mint a békén dolgozó hatalom­nak a tekintélyét. A Szovjetunióban a mezőgaz­daság fejlesztésére vonatkozó határozatot október­ben gyors egymásutánban három párt- és kor­mányhatározat követte: 23-án a kereskedelem fej­lesztéséről, 28-án a közszükségleti iparcikkek termelé­sének kibővítéséről és minőségének megjavításáról, majd 30-án az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és minőségének megjavításáról szóló határozatok. E határozatok célja: rövid időn belül a jólét olyan magas fokát megteremteni a Szovjetunióban, amilyenről a kapitalista országok dolgozói nem is álmodhatnak. Már a megelőző hónapokban is, de főként októberben több népi demokratikus országban egész sor olyan intéz­kedést hoztak, amely jelentősen javítja a dolgozók ellá­tását. Ezeknek az intézkedéseknek közös vonásuk, hogy a szocialista iparosítás eddigi eredményeire támaszkodva felülvizsgálják a népgazdasági terveket, átcsoportosítják a beruházásokat, s az eredetileg tervezettnél nagyobb összeget fordítanak a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére. A bolgár második ötéves tervben — mint a bolgár mezőgazdaság további fellendítésére elfogadott október 14-i határozat kimondja — kétszeresére emelik a mezőgazdasági beruházásokat az első ötéves tervhez képest. Ugyancsak széles körben sor kerül az élelmisze­rek és az iparcikkek fogyasztási árának csökkentésére is. Az eseményekben oly gazdag október hónapot oly nagyjelentőségű találkozó zárta le, mint a szakszerve­zetek Bécsben megtartott harmadik világkongresszusa. Ez a tanácskozás a nemzetközi munkásosztály harcokban kovácsolódó egységének nagyszerű seregszemléje volt. 79 ország 88 millió 600 ezer szervezett dolgozója képvi­seltette magát. November November hónapban a béketábor, új, hatalmas offenzí­vát indított, hogy kiharcolja a tárgyalásokat a nemzet­közi vitás kérdések rendezésére. Miután október 26-án Csou En-laj „ elvtárs kezdeményezésére megkezdődött Panmindzsonban a koreai politikai értekezletet előkészítő tanácskozás, a tárgyalóhelyiség kemény harcok színhe­lyévé változott. Az amerikai fél nyíltan a koreai politikai értekezlet összehívásának meghiúsítására tört. Zsák­utcába vitte a megbeszéléseket azzal, hogy makacsul el­utasította a semleges országok meghívását a politikai ér­tekezletre. Ugyanakkor a nem közvetlenül hazatelepített és a semleges országok felügyelete alá helyezett koreai­­kínai hadifoglyok közé az amerikaiak titkosügynököket csempésztek be, hogy azokkal tovább terrorizálják a ha­difoglyokat, és megakadályozzák felvilágosításukat. A Szovjetunió a maga részéről több kezdeményezést tett a nagyhatalmi értekezlet megtartása érdekében. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak — Churchill májusi javaslatá­tól erősen eltérően — az ősz folyamán egy erősen korlá­tozott s csak a német kérdés egyetlen vonatkozásával foglalkozó négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet meg­tartását javasolták. A szovjet kormány november 3-án jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz, s ebben azt indítványozta, hogy a nemzetközi feszültség égető kérdé­seinek rendezésére a Kínai Népköztársaság bevonásával tartsanak öthatalmi értekezletet, továbbá négyhatalmi konferenciát is a német kérdés rendezésére. A nyugati kormánykörök elferdítették a szovjet jegyzéket, azt ál­lították, hogy a Szovjetunió ezzel­­bevágta a kaput a tár­gyalások előtt», s kijelentették, hogy mivel a Szovjetunió nem akar tárgyalni, a nyugati hatalmaknak külön érte­kezletet kell tartaniuk a Bermudákon. Az agresz­­szív erők mesterkedésére csapást mért Molotov elvtárs­nak, a Szovjetunió külügyminiszterének november 13-i nyilatkozata és sajtóértekezlete, amely leleplezte az im­perialista rágalmakat. Majd november 26-án a Szovjet­unió újabb jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz, amelyben nyomatékosan közölte, hogy kész résztvenni egy napirendi korlátozás nélküli négyhatalmi értekezle­ten, hangsúlyozva, hogy ezen felveti az öthatalmi érte­kezlet kérdését is. Derember Decemberben még szélesebben bontakozott ki a bé­ketábor és a világbékemozgalom harca a tárgyalásokért. December 12-én az amerikai imperialisták elérkezettnek látták az időt arra, hogy felrúgják a koreai politikai ér­tekezletet megelőző tanácskozást. Koreai-kínai részről azonban hangsúlyozták: készek ezek után is tovább tár­gyalni. Tovább folytatódtak a Szovjetunió erőfeszítései a nagyhatalmi tárgyalásokért. A világ közvéleménye oly hőn óhajtja ezeket a tárgyalásokat, hogy a Szovjetunió kezdeményezései elől a nyugati kormányok nem térhettek ki. A december 4-én megnyílt bermudai különértekezlet egyetlen eredménye az volt, hogy elfogadták a Szov­jetunió november 26-i javaslatát a Berlinben tartandó négyhatalmi tanácskozásokra. Ezt az értekezletet előre­láthatóan január utolsó napjaiban fogják megkezdeni. Decemberben a béketábor a tárgyalásokért vívott har­cát további kérdésekre szélesítette ki. December elején Ho Si Minh, a vietnami nép vezetője bejelentette: kész fegyverszünetet kötni a francia gyarmatosítókkal. A francia uralkodó körök kitértek a nyílt válaszadás elől. Egyre nagyobb azonban Franciaországban a köz­vélemény nlvomása a Vietnammal való haladéktalan tárgyalások érdekében. Ugyancsak Franciaországban december folyamán több ízben is nyílt vereséget szenve­dett az «európai hadsereg» terve és tovább erősödött a német újrafelfegyverzés elleni tiltakozás. A francia nemzet mind egységesebb felsorakozása az Egyesült Ál­lamok németországi és távolkeleti (vietnami) politikája ellen. 1953 békeharcának egyik legfontosabb eredménye. December hónap fontos eseményei közé tartozik, hogy újból eszmecsere indult az atomkérdésről. Eisenhower amerikai elnök — szemmel láthatóan az amerikai atommonopólium végleges összeomlásának hatása alatt — december 8-án beszédet mondott, s ebben azt javasolta, hogy az atombombával rendelkező hatalmak kezdjenek titkos tárgyalásokat az atomháború ve­szélyének elhárítására. Javaslatának lényege, hogy az atomtitkot ismerő országok adják át hasadóanyag-készle­teik egy részét egy nemzetközi szervezetnek, amely a ma­ga részéről az atomenergia békés felhasználásával foglal­kozik. A Szovjetunió december 21-i válaszában elfogadta a tárgyalások gondolatát, de rámutatott, hogy Eisenho­wer új javaslata nem alkalmas az atomháború veszé­lyének elhárítására. A szovjet kormány első lépésként azt javasolta, hogy az atombombával rendelkező államok tegyenek nyilatkozatot, hogy nem alkalmazzák az atom- és a hidrogénfegyvert. Ilyen körülmények között köszönt az emberiségre az új esztendő. A világ 1953-ban nagy utat tett meg a fe­szültség enyhülésének útján. Az emberiség éppen ezért bizakodva tekint az új esztendő elé. Bízik abban, hogy az 1954-es év újabb eredményeket hoz a béke megvédé­séért, a feszültség enyhüléséért folyó harcban. ÉPÜLŐ HAZÁNK Népünk sok munkát fordított nagy alkotásunk, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű felépítésére. Az idén már nemcsak adunk — kapunk is Sztálinvárostól: 1954-ben vasat ad a vasmű. Új lakások ezrei készülnek szerte az országban. Képünkön: Győr új házai. Sokezer holdat öntöz már az idén az épülő Keleti Főcsatorna. Képünkön, előtérben az épülő erőmű, háttérben a duzzasztómű. Tovább épül új bányavárosunk, a szép, modern Komló. (Hollenzer Béla Magyar Foto és Rév Miklós felvételei) PÉNTEK, 1954 JANUAR T SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3 Tel.: *343—100, *142—220. SZIKRA Lapnyomda. A A A A A A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT _ KOSSUTH-RÁDIÓ: 6.00—8.00-ig: Reggeli zene. — Közben: 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. — 8.00: Hírek. Lapszemle. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 9.00: Zenés fej­törő — 10.10: Csinn.Bumm cirkusz. — 11.00: Épülő szép hazánk — 12.00: Hírek. Lapszemle — 12.15: Szórakoztató zene. — 13.15: Kálmán Imre operett­jeiből. — 14.15: Nagy népi együttesek műsorából. — 14.45: Szív küldi szívnek szívesen. — 15.30: Tar­­tini és Mozart műveiből. — 16.00: Zenés irodalmi műsor. — 16.40: Tánczene. — 19.00: A Fővárosi Népi Zenekar játszik. — 20.00: Hírek. — 20.15: A rádió december 19-i ajándékműsorából — 21.40: Sport. Totohírek. — 22.00: Hírek Lapszemle. Sport. — 22.10: Az elmúlt év népszerű operettjeiből — 23.15: Hangverseny Liszt és Kodály műveiből — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 8.00: Jó reggelt! — 8.30: Evangélikus vallásos fél­óra. — 9.00: Falurádió — 9.30: Csemberdzsi, öszmény dalok — 9.45: Görög gyermekek műsora — 10.00: Szórakoztató zene a moszkvai rádió műsorából. — 10.50: Miska bácsi lemezesládája. — 12.05: Részle­tek Wagner­ «Lohengrin» c. operájából. — 12.30: Csata. Móricz Zsigmond elbeszélése — 13.00: A rádió szimfonikus zenekara játszik — 14.01: Művész, lemezek. — 15.00: Tudományos fejtörő. — 15.26: A rádió népi zenekara játszik. — 16.00: Operarész­letek. — 16.40: A rádió gyermekszínházának műsora. — 17.40: Szimfonikus táncok. — 18.45: Brahms­­dalok. — 19.10: Az épülő kommunizmus nagy orszá­gában. —* 19.40: Részletek Circulescu operettjeiből (zongorázik: a szerző) A KÍSÉRLETI­ ADÓ MŰSORÁBÓL: 20.00: Híres előadóművészek hangversenye. — 21.00: Magyar népi muzsika. — 22.00—23.00.ig: Híres opera, részletek. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható időjárás ma estig: erősen felhős idő, több helyen még ha­vazás. Élénk északi-északkeleti szél Hófúvások A hőmérséklet alig változik A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhő­­mérséklet ma 1—4 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Diótörő (7) — Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (4. bérl., 3 sz., 7) — Nemzeti Színház: Uborkafa (7) — Katona József Színház: Volpone (Somlay,bérlet, 7) — Madách Színház: Romeo és Julia (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szellemesek (7). — Fővárosi Operett, színház: Boci-boci tarka (7) — Ifjúsági Színház: Kőszívű ember fiai (7). - Ifjúsági Színház Ka­maraszínháza: Szeleburdi (7) — Zeneakadémia: Zenebona (4 és 8). — Fővárosi Víg Színház: Új­pesti lány (3, 7). — Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (3, 7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), 2:0 a Javunkra (fél 8). — Artista Varieté: Egy pillanatra! (fél 5, fél 7 fél 9).

Next