Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-01 / 1. szám
SZABAD NÉP A nemzetközi feszültség esztendeje Január Egy esztendővel ezelőtt, az új év hajnalán Koreában még dörögtek a fegyverek. A fegyverszüneti tárgyalások már több hónapja szüneteltek, azok után, hogy az imperialisták még 1952 őszén önkényesen megszakították a megbeszéléseket. Az U. S. News and World Report» című amerikai hetilap a következőket írta újévi számában 1953 kilátásairól: «A koreai háború tovább folyik majd... A háború nem lesz majd mindig helyi háború ... Ez az év nem hoz békét a világnak». Az amerikai háborús körök januárban szemmel láthatóan mindent el is követtek, hogy elmérgesítsék a helyzetet. A koreaikínai hadifoglyok nagy tömegét gyilkolták meg bestiális kegyetlenséggel a hadifogolytáborokban. Terrorbombázásokkal és baktériumháborúval próbálták megtörni a hátország békés lakosságát. Január 12-én pedig odáig vetemedtek, hogy különleges ügynököket küldtek légiúton Kína fölé. Világos volt a cél. Walter Lippmann a «New York Herald Tribune»-ban nyíltan meg is írta: «•Az új politika azon az elven alapul, hogy a fegyverszüneti tárgyalások okozta meddő huzavona felszámolása érdekében a koreai félsziget szűk határain túlra kell kiszélesíteni a katonai műveletek színterét». «Új politikán» az amerikai lap az újonnan beiktatott köztársaságipárti kormány változatlanul agresszív politikáját értette. Február Február másodikén Eisenhower, az Egyesült Államok új elnöke üzenetet intézett az amerikai kongresszushoz, bejelentve ebben — több más háborús fenyegetés mellett — Tajvan úgynevezett «semlegesítésének» megszüntetését. Magyarán: kifejtette, hogy Amerika támogatni és bátorítani kívánja a Taivanra menekült Kuomintangbanditákat a Kína elleni háborús provokációiban. A béketábor, erejének biztos tudatában, rendíthetetlen nyugalommal fogadta e provokációs terveket. Csou Enlaj elvtárs, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere az amerikai provokációk elleni tiltakozó nyilatkozatában hangsúlyozta: «A kínai nép semilyen körülmények között sem tűri el az amerikai légihaderő arcátlan, agresszív cselekedeteit». Röviddel ezután hangzott el Csou En-laj elvtárs beszéde a népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának negyedik ülésén, amelyen bejelentette: Kína megkezdi az országépítés első ötéves tervét. Az előzetes tervek szerint már 1953-ban 23 százalékkal emelkedik a hengerelt acél és 34 százalékkal a szerszámgépek termelése Kínában. Ám az agresszorok nem nyugodtak. Folytatódtak a Kína elleni légiprovokációk. Február első napjaiban pedig Dulles, az Egyesült Államok új külügyminisztere Nyugat-Európában termett, s átnyújtotta az új kormány ultimátumát nyugateurópai szövetségeseinek. Dulles 75 napot adott a nyugateurópai kormányoknak arra, hogy parlamentjeikkel jóváhagyassák az úgynevezett «európai hadsereg»-szerződést, amely újjáéleszti a hitleri Wehrmachtot. A parancs teljesítésére azóta sem került sor. Március Március elején a Szovjetunió népét, a béketábort, az egész békeszerető emberiséget súlyos, fájdalmas veszteség érte: rövid betegség után március 5-én 21 óra 50 perckor örökre lehunyta szemét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy tanítója és vezére. A Sztálin elvtárs halálát követő súlyos napokban a Szovjetunió Kommunista Pártja a néphez fordult, a harcedzett szovjet emberekhez, s arra hívta fel őket, hogy egységben tömörüljenek Lenin, Sztálin nagy pártja köré. Az agresszív erők arra számítottak, hogy Sztálin elvtárs halála zavart és gyengülést okoz majd a béke táborában, s így ők könnyebben hajthatják végre sötét terveiket. De a szovjet nép, nagy pártja vezetésével acélos keményen állt helyt a megpróbáltatás e sorsdöntő napjaiban. Március 6-én nyilvánosságra hozták az SZKP központi bizottsága plénumának, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Legfelső Tanács Elnökségének határozatát. Megalakult az új kormány: a minisztertanács elnökévé G. M. Malenkov elvtársat, a Legfelső Tanács elnökségének elnökévé pedig K. J. Vorosilov elvtársat választották. A szovjet kormány, híven a lenini-sztálini következetes békepolitikához, már röviddel Sztálin elvtárs halála után hatalmas kezdeményező lépéseket tett a nemzetközi feszültség enyhítésére, a keletkezett nehéz helyzet leküzdésére. Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának új elnöke, a Legfelső Tanács március 15-i ülésén, körvonalazva a szovjet kormány programmját, nagyfontosságú kijelentést tett: «Nincs jelenleg olyan vitás vagy megoldatlan kérdés — mondotta — amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján». Ez a kijelentés azóta a békéért napjainkban vívott küzdelem központi jelmondatává vált. A béketábor mindenekelőtt a koreai fegyverszünet kivívására összpontosította erőfeszítéseit. Március 28-án Kim Ir Szen és Peng Teh-huai elvtársak, a koreai-kínai népi erők főparancsnokai a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvételét javasolták az ú. n. ENSZ-erők főparancsnokának. Két nappal később Csou En-laj elvtárs, hogy kimozdítsa a holtpontról a koreai fegyverszüneti egyezmény egyetlen rendezetlen kérdését, a hadifogolykérdést, indítványozta, hogy azokat a hadifoglyokat, akikről a vita folyt, egyelőre adják át egy semleges államnak. Április A béketábor, a nemzetközi békemozgalom és az egész békeszerető emberiség tovább folytatta a harcot a koreai fegyverszünet kivívásáért. A hónap első napján Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere nyilatkozott a koreai kérdésben és kijelentette: a Szovjetunió teljes Szolidaritást vállal a Kínai Népköztársaság és a Koreai Demokratikus Köztársaság javaslatával. E békekezdeményezés elől, amelyet a világközvélemény egyöntetű helyesléssel fogadott, nem lehetett kitérni. Április 26-án, féléves megszakítás után Panmindzsonban összeültek a fegyverszüneti küldöttségek. A békeszerető erők e külpolitikai sikerét a béketábor további erősítésének nagyfontosságú tényei támasztották alá. Április 1-én újból leszállították a kiskereskedelmi árakat a Szovjetunióban. Ez az 1947 óta hatodízben végrehajtott árleszállítás lényegében minden élelmiszerre és iparcikkre kiterjedt, s nagyobb megtakarítást biztosított a dolgozóknak, mint a háború utáni bármelyik árcsökkentés. A béketábor építőmunkájának fontos eseménye volt még áprilisban a Bolgár Népköztársaság győzelmi jelentése, amely szerint jóval határidő előtt, három év és tíz hónap alatt teljesítették az ország népgazdasága fejlesztésének ötéves tervét. Május Május elején az agresszív erők megpróbálták zátonyra vinni a koreai fegyverszüneti tárgyalások kérdését, s nyílt támadást intéztek azok ellen a kompromisszumos alapok ellen, amelyeken a tárgyalások áprilisban újra megindultak. Május elején az agresszív erők megkísérelték a világ más pontjain is «ellensúlyozni» a Szovjetunió békekezdeményezéseit. Ezt a célt szolgálta Dulles májusi körútja afrikai és ázsiai országokban. Dulles terve az volt, hogy legyűrve az ottani kormánykörök húzódozását, beleerőszakolja őket a felállítandó középkeleti támadó katonai tömbbe. Útja azonban kudarccal járt. Május 10-én az Arab Liga nyolc államának külügyminisztere közös nyilatkozatban utasította el az amerikai terveket. Ugyanebben az időben bontakozott ki a békeszerető emberiség tiltakozása a koreai tárgyalásokon tett újabb amerikai provokációs javaslat ellen is. Az Egyesült Államokkal szövetséges államok kormányai sorra állást foglaltak a tárgyalásoknak kompromisszumos szellemben való megtartása mellett. Május 17-én a kanadai kormány, majd 22-én az ENSZ arab-ázsiai csoportja fejezte ki helytelenítő véleményét az amerikai provokációs tárgyalásmóddal és javaslattal kapcsolatban. E kirobbanó nézeteltérések megmutatták, hogy a helyzet változóban van, hogy a «nyugati] közvélemény kezdi felismerni, hogy véget lehet vetni a «hidegháborúnak», s hogy az Amerikával szövetséges kormányok egy része kénytelen számolni ezzel. A megváltozott idők jele volt Churchill angol miniszterelnök május 11-i beszéde is, amely azt javasolta, hogy a nagyhatalmaka legmagasabb színvonalon” tartsanak kötetlen megbeszéléseket. Ugyancsak az atlanti politika mély válságát tükrözte a több mint egy hónapig tartó francia kormányválság. Június júniusban teljes szélességében kibontakozott a harc a békeszerető és az agresszív erők között. A német egységért folyó harc fontos állomásaként Németország Szocialista Egységpártja és a Német Demokratikus Köztársaság nyilvánosságra hozta új politikai irányvonalát és gazdasági programmját, amelynek célja, hogy — több elkövetett hiba kijavításával — nagy ütemben emelje az NDK lakosságának életszínvonalát, fokozottan érvényrejuttassa a dolgozók minden rétegének érdekeit, s növelje az NDK-nak mint a béke, a demokrácia és a jólét államának vonzerejét az egész német lakosság szemében. Június első napjai ezenfelül a demokratikus erők még két nagy győzelméről emlékezetesek. A június 7-én megtartott olaszországi parlamenti választásokon a nép ítéletet mondott a kereszténydemokraták amerikai politikája fölött. Olaszország politikai fejlődésében új szakasz kezdődött. A béketábor másik nagy sikere a hadifogolyegyezmény június 8-i aláírása volt. Ezzel elhárult a legnagyobb formaszerinti akadály a fegyverszünet útjából. E számukra kellemetlen helyzetben a sarokba szorított agresszív erők durva provokációkhoz folyamodtak. Június 17-én Nyugat-Berlinből átdobott fegyveres amerikai ügynökök felkelést próbáltak szervezni a Német Demokratikus Köztársaság több városában, hogy felbomlasszák Németország békés egyesítésének e szilárd és demokratikus állami bázisát, lerontsák az NDK új intézkedéseinek hatását, mi több, hogy polgárháborút provokáljanak Németország két része között. Ugyanaznap éjjel Koreában is gyalázatos merénylet történt a fegyverszünet ellen: Li Szin Man az aláírt hadifogolyegyezmény felrúgásával «szabadon bocsátott», azaz elrabolt 26.000 koreai hadifoglyot. Végül pedig, hogy megfélemlítsék az Egyesült Államokban küzdő haladó erőket, az amerikai kormány 20-án kivégeztette az ártatlanul halálra ítélt Rosenberg-házaspárt. E bonyolult helyzetben, amikor egyfelől kibontakozott a békét követelő erők sikeres támadása, másfelől viszont a háború erőinek sikerült néhány újabb akadályt gördítenie a feszültség további enyhülése elé, ülésezett Budapesten a Béke-Világtanács. A békemozgalom vezérkarának ez a tanácskozása elősegítette a népek békemozgalmának mindeddig legjelentősebb kezdeményezését, a tárgyalásokért folytatott világméretű kampányt. Július Július elejére a helyzet ismét feszültté változott. Koreában a hszinmanista provokáció után egy időre megszakadtak a tárgyalások. A június 17-i provokáció Németországban is kiélezte a helyzetet. A béketábor azonban erejébe vetett rendíthetetlen nyugalommal folytatta harcát a feszültség csökkentésére, a béketábor erősítésére és lépéseivel sikerült is elhárítania az agreszszív erők ellentámadását. A berlini provokációt megsemmisítően visszaverték és kudarcot mértek az amerikai és a bonni háborús köröknek arra a törekvésére, hogy — a koreai tűzfészek fokozatos kihunytával — új lángot lobbantsanak fel Európa kellős közepén. Július elején a Szovjetunióban nyilvánosságra hozták Berija, az imperialista ügynök leleplezését, akinek évtizedeken át sikerült kémtevékenységét lepleznie és magas funkciókba belopnia magát. A burzsoá rend visszaállítására törekvő Berija leleplezése, ártalmatlanná tétele — majd pedig bíróság elé állítása és kivégzése ugyanez év decemberében — annál is súlyosabban érintette az agresszív erőket, mert ezt a bűnözőt és bandáját ők hosszú időn át tartalékolták és különösen a Sztálin elvtárs elhunyta utáni helyzetben számítottak rá. A béketábor a hónap első felében a koreai fegyverszünet kivívására összpontosította erőfeszítéseit. Miután a világ közvéleményének felháborodása miatt az amerikaiak kötelező ígéretet tettek, hogy a fegyverszüneti egyezmény előírásait Li Szin Man is be fogja tartani, július 7-én Kim Ir Szen és Peng Teh-huai elvtársak levélben jelentették be Clarknak: a koreai-kínai fél hozzájárul a tárgyalások folytatásához. S miután az amerikai fél a koreai-kínai fél által kért tíz biztosíték közül a legtöbbre kielégítő választ adott, július 27-én Panmindzsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A világ békeszerető erői ezzel hatalmas győzelmet arattak az agresszorok felett. Ez volt a nemzetközi feszültség csökkentéséért folyó harc első nagy, világraszóló győzelme. A hónap második felében a Szovjetunió helyi lépések egész sorával segítette előre a feszültség enyhülését. Kereskedelmi egyezményt írt alá Dániával és Franciaországgal, ajánlatokat tett a normális diplomáciai viszony helyreállítására Görögországnak, Jugoszláviának és Izraelnek. A szovjet békekezdeményezések nagy együttérzésre találtak Indiánál, amelynek sorozatos békés állásfoglalásai az év legfontosabb pozitív tényei közé tartoznak. Augusztus Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszakán, az augusztus 8-i ülésen már a nemzetközi feszültség bizonyos mértékű enyhüléséről számolhatott be. Szavai nyomán és az ülésszak egész munkájából a maga gigantikus nagyságában bontakozott ki az az erő, amely a béketábor vezetőjeként az egész világ békéjét óvja. Malenkov elvtárs elmondotta, hogy az 1953. évi ipari termelés a Szovjetunióban két és félszerese lesz az 1940-esnek. Beszámolt arról, hogy a párt XIV. kongresszusa óta eltelt 23 év alatt az ipari termelés 23- szeresére nőtt, s az 1924—1925. évihez képest ma 21- szerte több acélt, 19-szerte több szenet és 45-szörte több villamosenergiát termelnek. Malenkov elvtárs bejelentette azt is, hogy a hidrogénbomba már nem az Egyesült Államok monopóliuma. A nem egészen két hét múlva bekövetkezett kormányközlemény a Szovjetunióban végrehajtott hidrogénbombarobbantásról, alátámasztotta ezeket a szavakat, s az egész világ elé tárta a Szovjetunió hatalmas gazdasági és technikai potenciáját. A Legfelső Tanács 5. ülésszaka ugyanakkor olyan programmot adott az elkövetkező évekre, amelyek az egész világot bámulatba ejtették. Az ülésszak a kommunizmus építésének új szakaszát jelölte ki a szovjet nép számára, olyan szakaszt, amely az iparosításban elért eredményekre támaszkodva, fokozott ütemben fejleszti a mezőgazdaságot, a könnyű- és az élelmiszeripart és a termékek nagy bőségét teremti meg a lakosság számára. Augusztusban összeült az ENSZ VII. ülésszakának 3. rendkívüli szakasza, hogy megvitassa a fegyverszünetet követő koreai politikai értekezlet összetételét. A Szovjetunió az ülésszakon kifejtette álláspontját, hogy több ázsiai semleges országnak, amelyek érdekeltek a koreai békés rendezésben, részt kell venniök a tanácskozáson. A világközvélemény támogatta ezt a javaslatot. Az ENSZ amerikai-angol többsége augusztus 28-án ennek ellenére olyan határozatot szavazott meg, amely kizárja a semleges országokat a politikai értekezletről. Nem kétséges, hogy ez igen komoly akadályokat emelt egy igazi koreai békekonferencia megtartása elé. A feszültség csökkentését célzó politikája során a szovjet kormány augusztusban megsokszorozta erőfeszítéseit a német kérdés rendezésére. Két szovjet jegyzék szállt síkra a Németországgal való mielőbbi békekötés és a német egység helyreállítása mellett. Jelentős eseménye volt az évnek: az NDK kormányküldöttségének moszkvai útja és az ott lezajlott szovjet-német tárgyalás, amelynek eredményeként elhatározták, hogy 1954 január 1-vel megszüntetik az NDK jóvátételi kötelezettségét. Szeptember Szeptember hónapban tovább erősödtek a kapcsolatok a szocialista tábor országai között. A hónap közepén a kínai központi népi kormány előtt beszámoló hangzott el a Kínai Népköztársaság egy gazdasági kormányküldöttségének moszkvai tárgyalásairól. E tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a szovjet kormány 1959-ig 141 nagyarányú vállalat — köztük acél- és vaskombinátok, olajfinomítók, erőmű-állomások és egyebek — építéséhez és újjáépítéséhez ad segítséget. Szeptember 11-től 19-ig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségével tárgyalt Moszkvában a szovjet kormány. A tárgyalások eredményeként a Szovjetunió elhatározta, hogy 1 milliárd rubelt juttat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ellenszolgáltatás nélkül a háború pusztította népgazdaság helyreállítására. Ugyanebben a hónapban Amerikában a gépkocsigyártás a legalacsonyabb szintre süllyedt február óta. Az áruházak forgalma szeptemberben az év korábbi forgalmához képest mélypontjára süllyedt. A munkáselbocsátások heti átlaga körülbelül 50 ezerrel növekedett az egy évvel azelőttivel szemben. S ugyancsak ebben a hónapban számos esemény tanúskodott az imperialista hatalmak közötti gazdasági ellentétek, nyersanyagháború, piaci küzdelem éleződéséről. Első ízben 1953-ban fordult elő, hogy a hagyományos őszi lipcsei vásáron — szembeszállva a kelet-nyugati kereskedelmet tiltó amerikai paranccsal — angol cégek is részt vettek. Szeptemberben Anglia és Szaudi-Arábia fegyveres összetűzésbe keveredett egy olajlelőhelyekben bővelkedő oázis birtoklásáért. Nyílt titok volt, hogy Szaudi-Arábia követelései mögött az Egyesült Államok állanak. Szeptember hónapban tovább éleződött a francia-nyugatnémet marakodás is a Saar-vidék birtoklásáért. A gazdasági ellentétek talaján tovább mélyültek az imperialista országok politikai ellentétei is. A hat nyugati külügyminiszter szeptember 22-én megtartott római tanácskozása csakúgy, mint a megelőző badenbadeni találkozó eredménytelenül végződött: egyetlen lépéssel sem sikerült közelebb kerülniük az «európai hadsereg» spanyolfalául szolgáló «európai politikai közösség» megalakításához. Európában csupán egyetlen területen sikerült az amerikai politika bázisát megerősíteni: a szeptember 6-i nyugatnémet választások megmutatták, hogy Adenauer a német reakció és fasizmus erőit igen veszedelmesen tömörítette maga körül. E választások, s az Adenauer-kormány ezt követő még agresszívebb fellépése az egész világ figyelmét újból ráirányította az éledező német militarista erők veszélyére. Október Az a tény, hogy a nyugatnémetországi háborús tűzfészek a választások eredményeként még,, tűzveszélyesebbé vált, arra ösztönözte Európa népeit, hogy fokozzák harcukat Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. Október hónap egyik jellemzője az, hogy Nyugat-Európában — különösen Franciaországban — széleskörű mozgalom bontakozott ki az «európai hadsereg» felállítása ellen. Október 25-én 100.000 ember tüntetett Párizsban a nyugatnémet felfegyverzés ellen. Ezt a kommunisták kezdeményezésére létrejött tüntetést a francia közélet legkülönbözőbb pártokhoz tartozó neves személyiségei üdvözölték. Ugyanakkor Franciaországban erősödött a Szovjetunióval mint békeszerető hatalommal való szövetség felújításának követelése. Azok a határozatok és intézkedések, amelyek októberben a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban egymást követték, tovább erősítették a szocialista tábornak, mint a békén dolgozó hatalomnak a tekintélyét. A Szovjetunióban a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatot októberben gyors egymásutánban három párt- és kormányhatározat követte: 23-án a kereskedelem fejlesztéséről, 28-án a közszükségleti iparcikkek termelésének kibővítéséről és minőségének megjavításáról, majd 30-án az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és minőségének megjavításáról szóló határozatok. E határozatok célja: rövid időn belül a jólét olyan magas fokát megteremteni a Szovjetunióban, amilyenről a kapitalista országok dolgozói nem is álmodhatnak. Már a megelőző hónapokban is, de főként októberben több népi demokratikus országban egész sor olyan intézkedést hoztak, amely jelentősen javítja a dolgozók ellátását. Ezeknek az intézkedéseknek közös vonásuk, hogy a szocialista iparosítás eddigi eredményeire támaszkodva felülvizsgálják a népgazdasági terveket, átcsoportosítják a beruházásokat, s az eredetileg tervezettnél nagyobb összeget fordítanak a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére. A bolgár második ötéves tervben — mint a bolgár mezőgazdaság további fellendítésére elfogadott október 14-i határozat kimondja — kétszeresére emelik a mezőgazdasági beruházásokat az első ötéves tervhez képest. Ugyancsak széles körben sor kerül az élelmiszerek és az iparcikkek fogyasztási árának csökkentésére is. Az eseményekben oly gazdag október hónapot oly nagyjelentőségű találkozó zárta le, mint a szakszervezetek Bécsben megtartott harmadik világkongresszusa. Ez a tanácskozás a nemzetközi munkásosztály harcokban kovácsolódó egységének nagyszerű seregszemléje volt. 79 ország 88 millió 600 ezer szervezett dolgozója képviseltette magát. November November hónapban a béketábor, új, hatalmas offenzívát indított, hogy kiharcolja a tárgyalásokat a nemzetközi vitás kérdések rendezésére. Miután október 26-án Csou En-laj „ elvtárs kezdeményezésére megkezdődött Panmindzsonban a koreai politikai értekezletet előkészítő tanácskozás, a tárgyalóhelyiség kemény harcok színhelyévé változott. Az amerikai fél nyíltan a koreai politikai értekezlet összehívásának meghiúsítására tört. Zsákutcába vitte a megbeszéléseket azzal, hogy makacsul elutasította a semleges országok meghívását a politikai értekezletre. Ugyanakkor a nem közvetlenül hazatelepített és a semleges országok felügyelete alá helyezett koreaikínai hadifoglyok közé az amerikaiak titkosügynököket csempésztek be, hogy azokkal tovább terrorizálják a hadifoglyokat, és megakadályozzák felvilágosításukat. A Szovjetunió a maga részéről több kezdeményezést tett a nagyhatalmi értekezlet megtartása érdekében. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak — Churchill májusi javaslatától erősen eltérően — az ősz folyamán egy erősen korlátozott s csak a német kérdés egyetlen vonatkozásával foglalkozó négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet megtartását javasolták. A szovjet kormány november 3-án jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz, s ebben azt indítványozta, hogy a nemzetközi feszültség égető kérdéseinek rendezésére a Kínai Népköztársaság bevonásával tartsanak öthatalmi értekezletet, továbbá négyhatalmi konferenciát is a német kérdés rendezésére. A nyugati kormánykörök elferdítették a szovjet jegyzéket, azt állították, hogy a Szovjetunió ezzelbevágta a kaput a tárgyalások előtt», s kijelentették, hogy mivel a Szovjetunió nem akar tárgyalni, a nyugati hatalmaknak külön értekezletet kell tartaniuk a Bermudákon. Az agreszszív erők mesterkedésére csapást mért Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének november 13-i nyilatkozata és sajtóértekezlete, amely leleplezte az imperialista rágalmakat. Majd november 26-án a Szovjetunió újabb jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz, amelyben nyomatékosan közölte, hogy kész résztvenni egy napirendi korlátozás nélküli négyhatalmi értekezleten, hangsúlyozva, hogy ezen felveti az öthatalmi értekezlet kérdését is. Derember Decemberben még szélesebben bontakozott ki a béketábor és a világbékemozgalom harca a tárgyalásokért. December 12-én az amerikai imperialisták elérkezettnek látták az időt arra, hogy felrúgják a koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozást. Koreai-kínai részről azonban hangsúlyozták: készek ezek után is tovább tárgyalni. Tovább folytatódtak a Szovjetunió erőfeszítései a nagyhatalmi tárgyalásokért. A világ közvéleménye oly hőn óhajtja ezeket a tárgyalásokat, hogy a Szovjetunió kezdeményezései elől a nyugati kormányok nem térhettek ki. A december 4-én megnyílt bermudai különértekezlet egyetlen eredménye az volt, hogy elfogadták a Szovjetunió november 26-i javaslatát a Berlinben tartandó négyhatalmi tanácskozásokra. Ezt az értekezletet előreláthatóan január utolsó napjaiban fogják megkezdeni. Decemberben a béketábor a tárgyalásokért vívott harcát további kérdésekre szélesítette ki. December elején Ho Si Minh, a vietnami nép vezetője bejelentette: kész fegyverszünetet kötni a francia gyarmatosítókkal. A francia uralkodó körök kitértek a nyílt válaszadás elől. Egyre nagyobb azonban Franciaországban a közvélemény nlvomása a Vietnammal való haladéktalan tárgyalások érdekében. Ugyancsak Franciaországban december folyamán több ízben is nyílt vereséget szenvedett az «európai hadsereg» terve és tovább erősödött a német újrafelfegyverzés elleni tiltakozás. A francia nemzet mind egységesebb felsorakozása az Egyesült Államok németországi és távolkeleti (vietnami) politikája ellen. 1953 békeharcának egyik legfontosabb eredménye. December hónap fontos eseményei közé tartozik, hogy újból eszmecsere indult az atomkérdésről. Eisenhower amerikai elnök — szemmel láthatóan az amerikai atommonopólium végleges összeomlásának hatása alatt — december 8-án beszédet mondott, s ebben azt javasolta, hogy az atombombával rendelkező hatalmak kezdjenek titkos tárgyalásokat az atomháború veszélyének elhárítására. Javaslatának lényege, hogy az atomtitkot ismerő országok adják át hasadóanyag-készleteik egy részét egy nemzetközi szervezetnek, amely a maga részéről az atomenergia békés felhasználásával foglalkozik. A Szovjetunió december 21-i válaszában elfogadta a tárgyalások gondolatát, de rámutatott, hogy Eisenhower új javaslata nem alkalmas az atomháború veszélyének elhárítására. A szovjet kormány első lépésként azt javasolta, hogy az atombombával rendelkező államok tegyenek nyilatkozatot, hogy nem alkalmazzák az atom- és a hidrogénfegyvert. Ilyen körülmények között köszönt az emberiségre az új esztendő. A világ 1953-ban nagy utat tett meg a feszültség enyhülésének útján. Az emberiség éppen ezért bizakodva tekint az új esztendő elé. Bízik abban, hogy az 1954-es év újabb eredményeket hoz a béke megvédéséért, a feszültség enyhüléséért folyó harcban. ÉPÜLŐ HAZÁNK Népünk sok munkát fordított nagy alkotásunk, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű felépítésére. Az idén már nemcsak adunk — kapunk is Sztálinvárostól: 1954-ben vasat ad a vasmű. Új lakások ezrei készülnek szerte az országban. Képünkön: Győr új házai. Sokezer holdat öntöz már az idén az épülő Keleti Főcsatorna. Képünkön, előtérben az épülő erőmű, háttérben a duzzasztómű. Tovább épül új bányavárosunk, a szép, modern Komló. (Hollenzer Béla Magyar Foto és Rév Miklós felvételei) PÉNTEK, 1954 JANUAR T SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3 Tel.: *343—100, *142—220. SZIKRA Lapnyomda. A A A A A A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT _ KOSSUTH-RÁDIÓ: 6.00—8.00-ig: Reggeli zene. — Közben: 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. — 8.00: Hírek. Lapszemle. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 9.00: Zenés fejtörő — 10.10: Csinn.Bumm cirkusz. — 11.00: Épülő szép hazánk — 12.00: Hírek. Lapszemle — 12.15: Szórakoztató zene. — 13.15: Kálmán Imre operettjeiből. — 14.15: Nagy népi együttesek műsorából. — 14.45: Szív küldi szívnek szívesen. — 15.30: Tartini és Mozart műveiből. — 16.00: Zenés irodalmi műsor. — 16.40: Tánczene. — 19.00: A Fővárosi Népi Zenekar játszik. — 20.00: Hírek. — 20.15: A rádió december 19-i ajándékműsorából — 21.40: Sport. Totohírek. — 22.00: Hírek Lapszemle. Sport. — 22.10: Az elmúlt év népszerű operettjeiből — 23.15: Hangverseny Liszt és Kodály műveiből — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 8.00: Jó reggelt! — 8.30: Evangélikus vallásos félóra. — 9.00: Falurádió — 9.30: Csemberdzsi, öszmény dalok — 9.45: Görög gyermekek műsora — 10.00: Szórakoztató zene a moszkvai rádió műsorából. — 10.50: Miska bácsi lemezesládája. — 12.05: Részletek Wagner «Lohengrin» c. operájából. — 12.30: Csata. Móricz Zsigmond elbeszélése — 13.00: A rádió szimfonikus zenekara játszik — 14.01: Művész, lemezek. — 15.00: Tudományos fejtörő. — 15.26: A rádió népi zenekara játszik. — 16.00: Operarészletek. — 16.40: A rádió gyermekszínházának műsora. — 17.40: Szimfonikus táncok. — 18.45: Brahmsdalok. — 19.10: Az épülő kommunizmus nagy országában. —* 19.40: Részletek Circulescu operettjeiből (zongorázik: a szerző) A KÍSÉRLETI ADÓ MŰSORÁBÓL: 20.00: Híres előadóművészek hangversenye. — 21.00: Magyar népi muzsika. — 22.00—23.00.ig: Híres opera, részletek. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható időjárás ma estig: erősen felhős idő, több helyen még havazás. Élénk északi-északkeleti szél Hófúvások A hőmérséklet alig változik A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhőmérséklet ma 1—4 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Diótörő (7) — Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (4. bérl., 3 sz., 7) — Nemzeti Színház: Uborkafa (7) — Katona József Színház: Volpone (Somlay,bérlet, 7) — Madách Színház: Romeo és Julia (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szellemesek (7). — Fővárosi Operett, színház: Boci-boci tarka (7) — Ifjúsági Színház: Kőszívű ember fiai (7). - Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Szeleburdi (7) — Zeneakadémia: Zenebona (4 és 8). — Fővárosi Víg Színház: Újpesti lány (3, 7). — Vidám Színpad: Nem a tükörgörbe (3, 7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), 2:0 a Javunkra (fél 8). — Artista Varieté: Egy pillanatra! (fél 5, fél 7 fél 9).