Szabad Nép, 1954. február (12. évfolyam, 32-59. szám)
1954-02-01 / 32. szám
HÉTFŐ, 1954 FEBRUÁR 1 A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi tervjelentése (Folytatás a 2. oldalról.) munkafolyamatok gépesítése céljából, de a mezőgazdasági termelés villamosításával kapcsolatos tervfeladatot nem teljesítették maradéktalanul. A kolhozok közös állatállománya 1953 október 1-én 1952 október 1-hez viszonyítva a következő arányban növekedett: tehén 8 százalék, juh 9 százalék, sertés 10 százalék. A Szovjetunió szovhozügyi minisztériumának szovhozaiban 1952 október 1-től 1953 október 1-ig az állatállomány a következőképpen növekedett: tehén 9 százalékkal, juh 11 százalékkal, sertés 8 százalékkal. Az összállatállomány a gazdaságok valamennyi fajtájában — a kolhozokban, a szovhozokban, a kolhozparasztoknál, valamint a munkásoknál és alkalmazottaknál — az 1953 október 1-i állatösszeírás szerint a következő: szarvasmarha 63 milA vasúti közlekedés 1953. évi teherszállítási tervét túlteljesítették. 1952-höz viszonyítva a teherforgalom 7 százalékkal nőtt. A vasúti közlekedés az átlagos napi rakodási tervet 101 százalékra teljesítette. Teljesítették és túlteljesítették az ásványolaj és az ásványolajtermékek, a vas és acél, az ásványi építőanyagok, az érc, a salakképző anyagok, a koksz, a vegyi-és ásványi műtrágyák, a gabona és liszt, a só, a cukor rakodási tervét. Nem teljesítették a szálfa, a tűzifa, a cement, a tűzállóanyagok, az ócskavas, a tőzeg, a gyapot rakodási tervét, valamint a szénipari minisztérium bányáiból folyó szénelszállítás tervét. v-. A vasutakon valamennyi rakomány átlagos napi rakodása 1953-ban 1952-höz viszonyítva 7 százalékkal nőtt. A kőszénrakodás 5 százalékkal, az ásványolaj és ásványolajtermékek rakodása 13 százalékkal, a vas és acélé 9 százalékkal, a szálfa rakodása 2 százalékkal, a cementé 13 százalékkal, a tűzállóanyagoké 6 százalékkal, az ércé 9 százalékkal, a salakképző anyagoké 8 százalékkal, a kokszé 9 százalékkal, a vegyi és ásványi műtrágyáké 7 százalékkal növekedett. A liszt, a cukor, a hús, a növényi zsiradék, a dohány- és mahorka-nyersanyag, valamint a dohánygyártmányok, a száraztészta, a tea, a gyümölcs és a zöldség rakodása 15—26 százalékkal növekedett. Az átlagos vasúti teherkocsiforduló 1953- ban 1952-höz viszonyítva 3 százalékkal csökkent, de a kocsiforduló meggyorsításának tervfeladatát nem teljesítették egészen maradéktalanul. A tehervonatok utazási sebessége 1953-ban 1952-höz viszont állami beruházások volumene a népgazdaságban 1953-ban az 1952. évihez képest 104 százalék volt. A beruházások 1952-höz viszonyítva növekedtek a vas- és fémkohászatban, a villamoserőműveknél, a gépgyártásban, a tüzelőanyagiparban, a vegyiparban, a fa- és papíriparban, az építőanyaggyártásban és a nehézipar más ágazataiban. A könnyű- és élelmiszeripari vállalatok építésére fordított állami beruházások volumene egy év alatt 8 százalékkal felülmúlta az előző évi beruházások volumenjét. Ezen belül a második félévben — 1952 megfelelő időszakához képest — 10 százalékkal " emelkedett" 1953-ban mintegy 300 új, közszükségleti cikket gyártó állami iparvállalatot helyeztek üzembe. A kereskedelmi vállalatok építésére fordított beruházások 1953-ban 35 százalékkal növekedtek, ezen belül az év második felében 48 százalékkal. A beruházások volumene a kulturálisjóléti építkezéseknél 1953-ban 22 százalékkal növekedett. A múlt évben jelentős munkálatok folytak iskolák, kórházak és poliklinikák, üdülőházak, szanatóriumok, gyermekgondozók és bölcsődék, továbbá úttörő táborok, valamint színházak, mozik és egyéb kulturális és jóléti vállalatok és intézmények építésével kapcsolatban. A beruházások tervét és a népgazdasági termelőkapacitások üzembehelyezési tervét azonban 1953-ban elégtelenül hajtották végre. Különösen jelentős mértékben elégtelenül teljesítette a tervet az építésügyi minisztérium, a kohóipari minisztérium, a szénipari minisztérium, az ásványolajipar. 1953-ban tovább fejlődött a szovjet kereskedelem. Az 1953-ra megállapított kiskereskedelmi áruforgalmi tervet túlteljesítették. A kormány az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért komoly sikerek alapján 1953 április 1-től, a jegyrendszer eltörlése óta hatodszor, szállította le ez élelmiszer- és iparcikkek állami kiskelte, ebből tehén 26 millió, sertés 47.6 millió, juh és kecske 135.8 millió, ló 16.2 millió. A kormány az 1953-ban elért nagyobb haszonállatlétszám miatt az 1954-re előzőleg elfogadott szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskeállományi tervet felemelte. A kolhozoknak nyújtott agronómiai és zootechnikai segítség fokozása céljából 1953 végén a gép- és traktorállomásokra küldtek több mint százezer agronómust és zootechnikust. Ez a létszám annak következtében szabadult fel, hogy a mezőgazdasági szerveket átszervezték és az egyéb intézményekben és szervezetekben dolgozó szakemberek a kolhozokba mentek dolgozni. Ezenkívül az iparból és a népgazdaság más ágazataiból a gép- és traktorállomásokra küldtek jelentékeny számú mérnököt és technikust, hogy igazgatói, főmérnöki és javítóműhelyvezetői, valamint egyéb funkciókban dolgozzanak, nyítva növekedett, de az 1953. évi tervfeladatot nem teljesítették. A rakodási műveletek miatti és a műszaki állomásokon történő kocsiállás 1953-ban 1952-höz viszonyítva csökkent, de az 1953. évi rakodási műveleti kocsiálláscsökkentési tervet az árufeladók nem teljesítették. A tehervonati mozdonyok átlagos napi megtett útja 1953-ban 1952-höz viszonyítva növekedett, de az 1953. évi tervfeladatot nem teljesítették. A vasutakon tonnakilométerenként elhasznált fűtőanyag mennyisége 1952-höz viszonyítva három százalékkal csökkent. A tengeri- és folyami flottaügyi minisztérium a teherforgalmi tervet egészben véve 100,2 százalékra teljesítette. A tengeri közlekedés a teherforgalmi tervet 102 százalékra, a teherszállítási tervet 103 százalékra teljesítette. A tengeri közlekedés teherforgalma 1953- ban 1952-höz viszonyítva 9 százalékkal növekedett, a teherszállítások pedig 10 százalékkal növekedtek. A folyami közlekedés a teherforgalmi tervet 99 százalékra, a teherszállítási tervet pedig 100,6 százalékra teljesítette. Az ásványolaj és ásványolajtermékek, a szálfa, az érc, az ásványi építőanyagok, a gyapot, a hal és a halkészítmények szállítási tervét túlteljesítették. Nem teljesítették a kőszén, a gabona, a só, a burgonya szállítási tervét. A teherforgalom és a teherszállítások a folyami közlekedésben 1952-höz viszonyítva növekedtek. A gépkocsiközlekedés teherforgalma 1953-ban 1952-höz viszonyítva több mint 13 százalékkal nőtt, meg a minisztérium, a villamoserőművek és a villamosipar minisztériuma, a Szovjetunió építőanyagipari minisztériuma, a Szovjetunió közszükségleti iparcikkek minisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma. Az építési szervezetek 1953-ban nagymennyiségű nagyteljesítményű gépet és gépezetet kaptak. A rendelkezésre álló ekszkavátorpark az 1952. évihez képest 23 százalékkal, a talajegyengetőgének parkja 18 százalékkal, a toronydaruállomány több mint 40 százalékkal növekedett. Nagy mértékben gyarapodott más építkezési gépek és gépezetek parkja, is. Több építkezésnél azonban nem használják ki teljes mértékben a gépeket és gépezeteket, a munkaigényes és nehéz munkák gépesítése nem kielégítő mértékben folyik, nem teljesítik az építkezési munkálatok komplex gépesítésének bevezetésére megállapított terveket. Több építési szervezet nem biztosította az építő-szerelő munkálatok és a munkások munkájának helyes megszervezését, aminek következtében 1953-ban befejezetlenül maradt több olyan épület és berendezés, amelynek építését a múlt évben kellett volna befejezni. Több építkezésnél jelentős munkaszüneteléseket és munkaerővándorlást tűrtek meg, nem biztosították a munka termelékenységével kapcsolatos feladatok teljesítését, túl sokat költöttek, és nemcsak hogy nem érték el az építkezési költségek csökkenését, hanem több esetben még azt is megtűrték, hogy az építkezési munkálatok dráguljanak kreskedelmi árat. Az újabb árleszállítás elősegítette a szovjet rubel további megerősödését és a lakosság életszínvonalának komoly emelkedését. 1953-ban a kormány intézkedéseket tett arra, hogy növeljék a lakosságnak eladásra szánt árukészleteket, aminek eredményeként a kereskedelmi szervezetek pótlólag áprilistól decemberig 33 milliárd rubel értékű közszükségleti Cikket kaptak azon a 312 milliárd rubel értékű közszükségleti cikken felül, amit a lakosságnak 1953 áprilisától decemberig eladásra szántak. Ugyanakkor a Szovjetunió közszükségleti iparcikkeinek minisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma, a Szovjetunió fa- és papíripari minisztériuma, a gépipari minisztérium, valamint a villamoserőművek és a villamosipar minisztériuma és több más minisztérium nem teljes mértékben hajtotta végre a lakosságnak eladásra előirányzott pótáruszállításokat. 1953-ban 1952-höz képest a lakosságnak jelentősen több árut adtak el. Ezt a közszükségleti cikkek fokozott gyártásának, úgyszintén más állami források mozgósításának eredményeként érték el. Ugyanakkor több finomabb és jobb minőségű árufajtát adtak el a lakosságnak. 1953-ban az állami és szövetkezeti kereskedelemben — összehasonlítható árakban számítva — 21 százalékkal több árut adtak el a lakosságnak, mint 1952-ben, ezen belül az év második felében 26 százalékkal többet, mint 1952 megfelelő időszakában. Ugyanakkor a falusi kereskedelmet lebonyolító fogyasztási szövetkezetek árueladása 1953-ban az 1952. évhez képest 24 százalékkal növekedett, ezen belül az év második felében 1952 megfelelő időszakához képest 30 százalékkal. 1953-ban az egyes élelmiszerek eladása az 1952. évihez képest a következőképpen emelkedett: hús és húskészítmény 36 százalékkal, hal és halkészítmények nyolc százalékkal, állati zsiradékok 36 százalékkal, növényi és egyéb étzsiradékok 19 százalékkal, sajt 28 százalékkal, tojás 16 százalékkal, cukor 23 százalékkal, cukrászkészítmények 12 százalékkal, tea 16 százalékkal, gyümölcs és kobakos növények 43 százalékkal, zöldségfélék 25 százalékkal. 1953-ban az 1952. évihez képest a legjelentősebb mértékben a következő iparcikkek eladása növekedett: gyapotszövet 22 százalékkal, gyapjúszövet 18 százalékkal, selyemszövet 45 százalékkal, öltönyök 29 százalékkal, kötöttáru 23 százalékkal, harisnya és zokni 31 százalékkal, bőrlábbeli 29 százalékkal, óra 38 százalékkal, varrógép 34 százalékkal, bútor 39 százalékkal, a porszívóeladás 2,3-szeresére növekedett, a gramofon eladása 30 százalékkal növekedett, a rádióvevőkészülékek 32 százalékkal, ezen belül a televíziós készülékek 64 százalékkal, kerékpár 16 százalékkal, motorkerékpár 55 százalékkal, a személygépkocsik eladása pedig 2,6-szeresére növekedett. 1953-ban az 1952. évihez képest jelentős A Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelentősen megnövekedett és 1953 végén elérte a 44.800.000 főt. Traktoristáknak, traktor-brigádvezetőknek és helyetteseiknek, ekszkavátorkezelőknek és helyetteseiknek, valamint számvevő-ügyintézőknek a gép- és traktorállomások alkalmazásában lévő állandó munkások létszámához történt áthelyezése, úgyszintén a szakértők számának gyarapodása révén a gép- és traktorállomások állandó dolgozóinak száma 1953 végéig 1.400.000 fővel gyarapodott az 1952. év végén nyilvántartott létszámhoz képest. 1953-ban éppúgy,mint az, előző években, az országban nem volt munkanélküliség. A múlt évben 320.000 fiatal szakmunkás végezte el az ipari, vasúti vagy bányaipari szakiskolát, illetve gyári vagy üzemi tanfolyamot, vagy bányászati ipariskolát. Ezeket az iparban, az építkezéseknél vagy a közlekedésben helyezték el. A múlt évben tovább javult a munkások, parasztok és értelmiségiek anyagi helyzete és emelkedett kulturális színvonaluk. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1953- ban az 1952. évihez képest 8 százalékkal gyarapodott. Emellett növekedett a nemzeti jövedelemnek a dolgozók személyi igényeinek kielégítésére jutó része, a nemzeti jövedelemnek az állam rendelkezésére megmaradó része pedig némileg csökkent. A közszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának leszállítását 1953-ban nagyobb méretekben és az áruk szélesebb körére vonatkozóan hajtották végre, mint 1952-ben. A lakosság közvetlen nyeresége az árleszállításból csupán az állami és szövetkezeti kereskedelem vonalán — egy évre számítva — több mint 50 milliárd rubelre rúg, ahhoz a 24 milliárd rubelhez képest, amelyet a lakosság — ugyancsak egy évre számítva — az 1952. évi árleszállítás után megtakarított mértékben megnövekedett a termelésigazdasági rendeltetésű áruk kiskereskedelmi eladása, mégpedig a tehergépkocsik a szabványméretű fűrészáru, a szerfa, cement, ablaküveg, palakő, könnyű tetőfedőanyag, szeg, fedéllemez. 1953-ban tovább bővült az állami és a szövetkezeti kereskedelem hálózata. A múlt évben mintegy 6000 új üzlet nyílt. Jelentős mértékben bővült a városi, munkáslakótelepi és falusi szaküzletek hálózata. Nem elégítik ki azonban kellőképpen a lakosságnak egyes árucikkek iránti keresletét. A kereskedelmi szervezetek rosszul tanulmányozzák a lakosság keresletét és hibákat követnek el az áruelosztásban és az áruszállításban. Komoly hiányosságok mutatkoznak a kiskereskedelmi hálózat elhelyezésében. A kereskedelmi szervezetek nem harcolnak megfelelően, hogy az ipar jó minőségben szállítsa a lakosság részére eladásra szánt árukat. A kereskedelmi szervezetek forgalmi költségei 1953-ban továbbra is magasak voltak, jóllehet az 1952. évihez képest csökkentek; a forgalmi költségek csökkentésének tervét nem teljesítették. 1953-ban tovább növekedett a mezőgazdasági termékek eladása a kolhozpiacokon. Különösen jelentős mértékben több búzalisztet, sertéshúst, tojást, baromfit, zöldségfélét és gyümölcsöt adtak el. Csökkent a mezőgazdasági termékek kolhozpiaci ára. A Szovjetunió külkereskedelmi téren 1853-ban — éppúgy, mint az előző években — folytatta gazdasági kapcsolatainak kibővítését a külföldi országokkal. A Szovjetunió 1953-ban 51 külföldi állammal folytatott kereskedelmet, mégpedig 25 országgal évi és több évre szóló kereskedelmi egyezmények alapján. A háború óta első ízben került sor áruforgalmi egyezmény megkötésére Indiával, Franciaországgal, Argentínával, Görögországgal és Izlanddal. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma az 1952. évi 20,8 milliárd rubelhez képest 23 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 11 százalékkal növekedett. Emellett az 1953. évi külkereskedelmi forgalom — összehasonlított árakban — csaknem négyszeresen felülmúlja a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió ■ a népi demokratikus országokkal lebonyolított áruforgalmának további növekedése mellett jelentősen fokozta kereskedelmi forgalmát Nyugat-Európa, valamint a Közel- és a Közép-Kelet több országával. Ugyanakkor tovább bővült az exportált és importált áruk köre. Egyéni és brigádoktatással vagy szaktanfolyamokon 1953-ban hét és félmillió munkás és alkalmazott emelte képzettségét és szakmai tudását. A munka technikai színvonalának növekedése és a munkások képzettségének fokozása alapján 1953-ban a munka termelékenysége az 1952. évihez képest az iparban hat százalékkal, az építkezéseknél négy százalékkal emelkedett. A munka termelékenységének fokozására megállapított tervet azonban az iparban és az építkezéseknél nem teljesítették kielégítően. Nem kielégítően teljesítette a munka termelékenységének fokozásával kapcsolatos feladatát a közlekedési és nehézgépipari minisztérium, a Szovjetunió fa- és papíripari minisztériuma, a szénipari minisztérium, a kohóipari minisztérium, a gépipari minisztérium, a Szovjetunió építőanyagipari minisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma, az építésügyi minisztérium. A nemzeti jövedelem emelkedése és a kormány által végrehajtott intézkedések biztosították, hogy tovább növekedjék a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelme. A munkások és alkalmazottak béralapja 1953-ban az 1952. évihez képest öt százalékkal, az átlagos havi, pénzben számított munkabér pedig két százalékkal emelkedett. A közszükségleti cikkek árának leszállítása révén a munkások és alkalmazottak reálbére jelentősen nagyobb mértékben növekedett. A munkások és alkalmazottak reálbére a pénzben számított munkabér átlag kétszázalékos növekedése mellett, az árleszállításokból kifolyóan további 10 százalékkal emelkedett. Ezenkívül a munkások és alkalmazottak 1953-ban az állami költségvetésből és a vállalatok rendelkezésére álló összegek révén jelentős segélyeket és kedvezményeket kaptak, amelyek kerete egy munkásra vagy alkalmazottra számítva, az előző évihez képest, figyelembe véve az árleszállítást, 11 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak éppúgy, mint az előző években — társadalombiztosítási és egyéb segélyeket és nyugdíjakat, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékot, a tanulók pedig ösztöndíjat kaptak. Ezenkívül ingyenes orvosi ellátásban, a szanatóriumokban és üdülőházakban ingyenes vagy kedvezményes beutalásokban, díjtalan oktatásban és továbbképzési lehetőségben részesültek. A lakosság ezen túlmenően egész sor egyéb segélyhez és kedvezményhez jutott. A Szovjetunió minden munkása és alkalmazottja legalább két hétig, több szakma dolgozói pedig még huzamosabb ideig tartó fizetett szabadságot vehettek igénybe. A kölcsönkibocsátási összeg csökkentéséről szóló kormányhatározattal kapcsolatban 1953-ban jelentős mértékben csökkentek a munkások, alkalmazottak és parasztok kölcsönjegyzési összegei. A munkások és alkalmazottak reális jövedelme, egészében, a pénzben számított munkabér növekedése, a közszükségleti cikkek árának leszállítása, az állam számlájára nyújtott segélyek és kedvezmények emelkedése révén — egy dolgozóra számítva — a múlt év alatt több mint 13 százalékkal emelkedett. Az állami lakásépítési beruházások 1953- ban 11 százalékkal növekedtek. Az állami vállalatok, intézmények és helyi szovjetek, úgyszintén a városok és munkáslakótelepek lakossága állami hitel segítségével 1953- ban összesen több mint 28 millió négyzetméter lakóterületű lakóházat építettek. 1953-ban, de különösen az év második felében jelentősen megnövekedett a parasztok jövedelme. Az állami kiskereskedelmi árak leszállítása mellett, az állami költségvetés révén és a forgalmi költségek csökkenése révén jelentős mértékben emelkedett a kolhozok és kolhoztagok által — a kötelező beszolgáltatások során — az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és főzelékfélék begyűjtési ára. Bevezették a hús, tej, főzelékfélék és burgonya állami felvásárlási rendszerét a begyűjtési árat jelentősen meghaladó áron. Csökkentették a kötelező beszolgáltatások normáját a kolhoztagok egyéni, háztáji gazdasága után, leszállították a minden egyes kolhozporta után járó mezőgazdasági adót, teljesen eltörölték az elmúlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adótartozásokat. Ezenkívül leírták a kolhozparasztgazdaságok egész, előző évekre vonatkozó tartozását az államnak járó állattenyésztési termékek beszolgáltatására és burgonyabeszolgáltatásra vonatkozóan, a kolhozoknak pedig leírták az elmúlt esztendőkről fennmaradt burgonya- és zöldségbeszolgáltatási tartozásaikat. A kötelező beszolgáltatások csökkentésével kapcsolatban a kolhozoknak és kolhoztagoknak lehetőségük nyílt arra, hogy árutermékeik jelentős részét felemelt állami felvásárlási áron adják el az államnak. A kolhozok és kolhoztagok a begyűjtési tervek teljesítésével egész sor egyéb anyagi kedvezményben részesültek. A kolhozok és kolhoztagok gazdasági ösztönzésével kapcsolatos említett intézkedések végrehajtásából, úgyszintén az adópolitika területén végrehajtott intézkedésekből kifolyólag a kolhozok és kolhoztagok jövedelme 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel gyarapodott. Ezenkívül a parasztok jelentős nyereségre tettek szert az állami ,kiskereskedelmi árak 1953. évi csökkentése révén; ezek az árak a parasztság által vásárolt árukra vonatkozóan átlagban 11 százalékkal csökkentek. A parasztok éppúgy, mint a munkások és alkalmazottak ingyenes orvosi ellátásban, díjtalan oktatásban, a tanulók ösztöndíjban, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékban részesültek és egyéb kedvezményeket, valamint segélyeket kaptak. Az állam számlájára a parasztoknak nyújtott említett segélyek és kedvezmények volumene 1953-ban, az előző évihez képest — figyelembe véve az árleszállításokat — 14 százalékkal emelkedett. A parasztok jövedelmének gyarapodásáról tanúskodik az a tény is, hogy 1953-ban a falvakban összesen több mint négyszázezer új lakóház épült. A Szovjetunió lakossága az 1952. évi 147 milliárd rubellel szemben 1953-ban 195 milliárd rubelt kapott az állami költségvetésből a szociális és kulturális célokra fordított állami kiadások növelése révén, a kiskereskedelmi árak csökkentésével és a dolgozók anyagi jóléte fokozásának biztosításával kapcsolatos költségvetési kiadások révén. Ugyanakkor a dolgozók saját jövedelmükből adók és illetékek formájában, valamint a kölcsönjegyzés keretében 65 milliárd rubelt, vagyis 21 milliárd rubellel kevesebbet adtak a költségvetéshez, mint az előző évben. A munkások, a kolhozparasztok és az alkalmazottak nymódott 1953-ban többet kaptak a költségvetésből, mint amennyivel saját jövedelmükből a költségvetéshez hozzájárultak. Ez a tornalét 130 milliárd rubel az 1952. évi 61 milliárd rubellel szemben. A lakosság takarékpénztári betétei a pénzbeli jövedelem gyarapodása révén jelentősen megnövekedtek. E betétek növekedése 1953-ban az 1952. évi négy és félmilliárd rubeles betétgyarapodáshoz képest felülmúlta a 12 milliárd rubelt. A munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme — a munkások és alkalmazottak reálbérének gyarapodása és a parasztok jövedelmének emelkedése alapján — az 1952., évihez képest (összehasonlított árakban számítva) 13 százalékkal növekedett. 1953-ban tovább fokozódott a kulturális építőmunka és emelkedett a szovjet nép kulturális színvonala. A középfokú oktatás fejlesztésével kapcsolatban a nyolc- és tízosztályos középiskolák tanulóinak száma az 1952. évihez képest 1.307.000 tanulóval növekedett, ezen belül a falvakban 518.000 tanulóval. Annak a feladatnak megfelelően, hogy a köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a területi, határterületi és nagyobb ipari központokban át kell térni a hétosztályos oktatásról az általános középfokú oktatásra, e városokban a VIII—X. osztályos tanulók száma 1953-ban 34 százalékkal nőve— A tízosztályos középiskolát végzett tanulók száma az 1952. évihez képest 40 százalékkal növekedett. A főiskoláknak (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1.562.000 hallgatója volt, vagyis 120.000-rel több, mint 1952-ben. A technikumokon és más középfokú szakiskolákban (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1.644.000-en tanulnak, vagyis 166.000-rel többen, mint 1952-ben. A múlt évben a főiskolákról és a középfokú szakiskolákról több mint 500.000 fiatal szakember került ki. Megnövekedett a főiskolák és tudományos intézetek mellett kiképzett aspiránsok száma is. A népgazdaságban foglalkoztatott főiskolai vagy középiskolai képzettséggel rendelkező szakemberek száma 1953-ban nyolc százalékkal több volt, mint 1952-ben. Tovább bővült azoknak a dolgozóknak az oktatása, akik a tanulás mellett folytatják termelőmunkájukat. Az esti és levelezőtagozatú főiskolák és szakközépiskolák, valamint általános iskolák munkás- és falusiifjúsági tanulóinak száma az 1952. évihez képest 17 százalékkal növekedett. 1953-ban több mint 380.000 különféle könyvtár működött. E könyvtárak könyvállománya együttvéve felülmúlja az egymilliárd kötetet. Az említett könyvtárak közül 285.000 falusi könyvtár. A filmvetítőgépek száma felülmúlta az 51.000- et és az 1952. évihez képest 2000-rel növekedett. De a filmvetítőgépek számának növekedése ellenére, a mozihálózat, különösen a falusi mozihálózat munkájában komoly hiányosságok merültek fel. A filmvetítőgépek nagy része nem működött rendszeresen, egyes gépek pedig hosszabb időn át nem működtek. 1953 nyarán több mint 5.500.000 gyermek és serdülő fiatal üdült városkörnyéki és városi úttörőtáborokban, gyermekszanatóriumokban, kirándulási és turisztikai központokban, vagy bölcsődével, óvodával, illetve gyermekotthonnal együtt, szervezetten vidéken töltötte a nyarat. 1953-ban tovább bővült a kórházak, szülőotthonok, gondozóintézetek és egyéb gyógyintézmények, valamint szanatóriumok és üdülőházak hálózata. Az orvosok száma az 1952. évihez képest több mint 11.000- rel növekedett. A kórházi és szülőotthoni ágyak száma az 1952. évihez képest több mint 60.000-rel növekedett. A szanatóriumi és üdülőházi férőhelyek száma csaknem 12.000-rel gyarapodott. Bővült a gyermekotthonok és bölcsődék hálózata. Jelentősen fokozódott a nagyhatású gyógyászati, betegségmegelőző eszközök, diagnosztikai és gyógyászati készülékek és orvosi eszközök gyártása. 1953-ban munkálatok folytak városok, lakótelepek és falusi körzeti központok fejlesztése, közüzemi vállalatok építése, vízvezeték építése és csatornázás terén, továbbá fürdők, mosodák, szállodák és kolhozparasztházak építése, úgyszintén a villamos-, a trolibusz- és autóbuszközlekedés kibővítése, a lakóházak gáz- és fűtőhálózatba való bekapcsolása terén. Ezenkívül nagy munkák folytak városi utcák és terek kövezése, valamint aszfaltozása, városok és munkáslakótelepek parkosítása, sugárutak, kertek és parkok létesítése terén. Al Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mttkisdtt Központi Statisztikai Hivatal V. A vasúti-, vízi- és gépkocsiteherszállítás növekedése VIII. A munkások és alkalmazotak számának növekedése és a munka termelékenységének emelkedése VI. A beruházások növekedése VII. A kel- és külkereskedelem fejlődése IX. A nemzeti jövedelem gyarapodása és a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése így dolgozik az „Osznova" szerkesztősége Egy szovjet üzemi újság munkájáról Leningrád, január 30. Szombatonként a déli ebédszünet idején különösen megélénkülnek a «Rabocsij» Textilgyár ebédlői és műhelyei. Ekkor kapják meg a munkások üzemi lapjuk, az «Osznova» («Alap») friss számát. Minthogy az újság mindig sok érdekes kérdést vet a„ termelési, szakszervezeti és a pártéletből, foglalkozik a munkások, mérnökök, tisztviselők egyéni problémáival, közli leveleiket és elintézi ügyes-bajos dolgaikat, a dolgozók szívesen olvassák, s a munkaszünetben vagy váltás után — gyakran vitatják meg a lapban megjelent cikkeket, tudósításokat, tárcákat. Valamennyi nagyobb szovjet gyárnak, építkezésnek, tanintézetnek van saját lapja. Az üzem nagyságától, jelentőségétől és a dolgozók számától függ az újság terjedelme és megjelenési ideje. Vannak olyan hatalmas üzemek, amelyeknek lapjai hetenként kétszer-háromszor, vagy még többször jelennek meg négy oldalon, de a leggyakoribbak mégis a hetenként egyszer, két oldalon megjelenő üzemi újságok. Ilyen lap az «Osznova», a leningrádi «Rabocsij» Textilgyár pártbizottságának, üzemi bizottságának és igazgatóságának lapja is, amely immár 27 éves múltra tekinthet vissza. Maga az üzem a legjobbak közé tartozik, nemrég kapta meg a«kitűnő minőség gyára» címet. Hogyan dolgozik az «Osznova» szerkesztősége? A szerkesztőség felépítése nagyjából ugyanolyan, mint a többi ilyen terjedelmű szovjet üzemi lapé. Az újságot a dolgozókból álló és a pártbizottság által jóváhagyott szerkesztőbizottság irányítja, amelynek kilenc tagja van. Ebből négy munkás, három technikai értelmiségi, egy tisztviselő és egy hivatásos újságíró. A szerkesztőbizottság tagjai közül csak egy függetlenített — a szerkesztőségi titkár (ő a hivatásos újságíró) — a többiek — a szerkesztőt sem kivéve — valamennyien társadalmi munkaként vesznek részt a lap irányításában. A szerkesztőbizottság tagjai egyszer egy héten ülnek össze megbeszélésre. Értékelik a lap utolsó számát, elolvassák és megvitatják a következő számba kerülő cikkeket, elfogadják a lap munkatervét. A megvitatást itt a szó szoros értelmében kell érteni, hiszen ez a kilenc ember felelős minden szóért, ami az újságba kerül. Nemrégiben például egy gyűlésen néhány munkás bírálta az egyik üzemi ebédlő munkáját. Az igazgatóság szociális felelőse azonban letorkolta őket. Ezek a munkások levelet írtak az «Osznová»-nak, amelyben most már a szociális felelőst is bírálták a kritika elfojtásáért. A szerkesztőbizottság sokáig vitatta, kinek van igaza: közöljék-e a levelet. Végül is megállapította, hogy a szociális felelős hibázott — a levelét közlik. Ha a szerkesztőbizottság valamely kérdésben nem tud egymaga dönteni — tanácsért fordulhat a pártbizottsághoz. Azonban a pártbizottság tagjainak vagy akár titkárának sincs joga megtiltani ennek vagy annak a cikknek közlését. Az újság — a pártbizottság, az ÜB és a gyárigazgatóság lapja, természetesen ezeknek a szerveknek feladatait segít megoldani, de bírálhatja és bírálja is — ha szükség van rá — a pártbizottság, vagy az ÜB, az igazgatóság egyes tagjait. Az üzemi pártbizottság ülésein időről időre napirendre tűzik az újság kérdését. Meghallgatják a szerkesztőbizottság beszámolóját, megbírálják a lapot, jóváhagyják a havi munkatervet és további útmutatásokat adnak. Segíti a szerkesztőbizottság munkáját a kerületi és a városi pártbizottság is. Alapos bírálatot és útmutatást kapnak a gyári újságok a leningrádi területi és városi újságok sajtószemléiben is. A kommunista újságírás egyik legfontosabb elve — a dolgozók tömeges részvétele a lap munkájában. Itt valóban a munkáslevelezők írják majdnem az egész újságot. Két érdekes és jellemző adat: ez év januárjának első három hetében az «Osznova» 78 cikket, tudósítást és levelet kapott olvasóitól. A szerkesztőség tavaly 384 munkáslevelezőt tartott számon. (Itt persze figyelembe kell venni azt, hogy adott esetben a munkáslevelező egyszerűen nemhivatásos újságírót jelent és ezért a szerkesztőségi titkáron kívül ide számítják a lap valamennyi cikkíróját. Ez azonban nemhogy csökkentené, inkább emeli ennek a számadatnak jelentőségét.) Milyen kérdésekről ír az «Osznova»? A lapban vezető helyet foglal el a pártélet rovata, amely — ritka kivétellel — minden számban megjelenik. Az «Osznova», mint az üzemi pártbizottság szerve, feltárja •az alapszervezetek munkájában rejlő fogyatékosságokat és ír a jól dolgozó pártmunkások módszereiről. Ebben a rovatban, mint az egész újságban, világosan megmutatkozik az a következetesség, amely megköveteli, hogy az egyszer felvetett kérdésekkel mindaddig foglalkozzanak, amíg azok véglegesen megoldódnak. Ősszel, a pártoktatási idény kezdetekor az «Osznová»-ban vezércikk jelent meg ezzel a címmel: «Emeljük magasabbra a pártpropaganda eszmei színvonalát!» Ez a cikk a pártoktatás alapvető feladatait határozta meg. Ezek után az újság számról számra közölt tudósításokat a kommunisták tanulóköreinek munkájáról, megmutatta a propagandisták és a hallgatók erős és gyenge oldalait. Az egyik számban a 20 éve propagandistaként dolgozó Gavrilov elvtárs adta át tapasztalatait a pártoktatás fiatal munkásainak. A lap központi feladata a termelés kérdéseinek megvilágítása. Az üzemi újságnak nem szabad elmaradnia a munkaverseny mögött és csak az elért eredmények közlésére szorítkoznia. A lap feladata éppen abban áll, hogy élére álljon a versenynek, vezesse azt. Az «Osznova» egyik szeptemberi számában Siskova elvtársnő, az ÜB helyettes elnöke cikket írt «Fejezzük be az évi tervet határidő előtt» címmel. A cikk szerzője emlékeztette az olvasókat arra, mennyire megnövekedett a jelentősége a textiliparnak a párt központi bizottságának szeptemberi ülése után és felhívással fordult a dolgozókhoz: fejezzék be az évi tervet december 23-ig és termeljenek 1.300.000 méter szövetet terven felül. A felhívás nem maradt eredmény nélkül. Az «Osznova» számról számra közölte a munkaversenyben elért sikereket, az egyes brigádok és műhelyek versenykihívásait. A gyár három segédmestere, Szokolova, Vizsuhin és Pesztov mozgalmat indított a termelés tartalékainak maximális kihasználásáért. Az értékes kezdeményezés terve először az «Osznova» hasábjain látott napvilágot. Az «Osznova» két-három hetenként közli az élenjáró dolgozók tapasztalatait ismertető cikkeket. Az újság nagy súlyt helyez az élenjáró dolgozók népszerűsítésére. Közli fényképeiket, megírja hogyan érték el magas eredményeiket. Sokat ír az «Osznova» a dolgozók szociális kérdéseiről is. Nemrégiben a szerkesztőség portyát rendezett a munkáslevelezők bevonásával. A portyabrigád végigjárta az üzemi ebédlőket és megállapította, hogy azokban még sok hiányosság található. Az ételeket nem ellenőrizte orvos, sok kifogás merült fel a kiszolgálószemélyzet udvariatlan magatartása ellen is. A lap közölte a portyabrigád kollektív tudósítását és a hibákat kijavították. Nemrégiben fejezték be a gyár munkásai új lakóházának építését. Az «Osznova» majdnem egy egész oldalt szentelt ennek az eseménynek. Közölte a szép, ötemeletes sarokház fényképét és az építés vezetőjének cikkét. Féloldalas riport jelent meg arról, hogyan költözött új lakásába a Lazarev-család, amelynek minden tagja a gyár dolgozója. Az «Osznova» hasábjain bőségesen helyet kapnak a kultúra és a sport kérdései is. ,,A toll hegyere" — ez a címe az «Osznova» szatirikus rovatának, amelyben tárcák, karikatúrák, éles kis cikkek jelennek meg. A toll hegyére kerültek például azok a komszomolisták, akik igazolatlanul hiányoztak a dolgozók esti iskolájáról. (A gyár ifjúmunkásainak túlnyomó többsége ugyanis esti középiskolában tanul.) E rovat «hősei» közé tartoznak azok is, akik figyelmetlenségük, hanyagságuk miatt a selejtgyártásban járnak az élen. Az «Osznova» rendszeresen segíti munkájában az alapszervezetek faliújságait. Ennek a segítésnek egyik leghatásosabb eszköze a faliújságokról írt sajtószemle. Az «Osznova» szerkesztősége gyakran tart megbeszéléseket a faliújságok vezetői részére. Ezek az elvtársak rendszerint egyben az üzemi lap legaktívabb munkatársai is. Juszova elvtársnő, az egyik legjobb műhelyfaliújság szerkesztője például tagja az «Osznova» szerkesztőbizottságának. Az Osznova bátor és sokoldalú munkája nagy tekintélyt szerzett az újságnak a gyár dolgozói között. Ha bíráló cikk, tudósítás vagy levél jelenik meg a lap hasábjain (ami igazán gyakori jelenség), a szerkesztőség mindig kiharcolja a hibák kijavítását és .Az Osznova cikke nyomán» cím alatt hírt ad a foganatosított intézkedésekről. Ezeket a cikkeket a szerkesztőség néhány sor kíséretében átküldi a megbírált szervnek vagy egyénnek és ha nem kap időben választ , megsürgeti. Néha az is előfordul, hogy a kapott válasz nem kielégítő. Ilyenkor a lap megírja, hogy a hibákat nem kijavítani, hanem elkenni akarják. Az újság tekintélyére jellemző a következő eset. Nemrégiben néhány munkásnő megírta az újságnak, hogy műhelyükben rossz a padló, ez zavarja őket a munkában. A műhelyfőnök egyre csak ígéri, hogy megjavíttatja, de valójában nem csinál semmit. Mikor a műhelyfőnök megtudta, hogy a szerkesztőségnek tudomása van erről a dologról, sürgősen kihívta a szerelőket és a padló másnapra rendben volt. Megkérdezzük Fagyejeva elvtársnőt, az «Osznova» szerkesztőségi titkárát: véleménye szerint melyek a szerkesztőség és az újság gyenge oldalai? — Mindenekelőtt az — válaszolt Fagyejeva elvtársnő — hogy gyakran csak általánosságban foglalkozunk a termelés kérdéseivel és keveset írunk speciális technikai kérdésekről. Ennek fő oka az, hogy a mérnökök kivételével, a szerkesztőbizottság tagjai — köztük én is — nem értünk eleget a műszaki kérdésekhez. Éppen ezért állandóan olvasunk, tanulunk, hogy leküzdjük ezt a fogyatékosságot. Másrészt néha megesik az is, hogy nem reagálunk időben fontos kérdésekre. Nemrégiben például, amikor egyes műhelyek új szövet gyártására tértek át, eleinte bizonyos fennakadások mutatkoztak a termelésben. De az újság csak akkor írt erről, amikor a hibákat már majdnem teljesen kiküszöbölték. Ha előbb vettük volna észre , valószínűleg sikerült volna előbb rendbehozni a hibákat. Mindemellett az «Osznova» eleven, harcos lap, hű segítője az üzemi pártbizottságnak, az ÜB-nek és a gyárigazgatóságnak. Munkamódszereiből, tapasztalataiból sokat tanulhatnak a mi üzemi újságaink is. Kulcsár István