Szabad Nép, 1954. február (12. évfolyam, 32-59. szám)

1954-02-22 / 53. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP XII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1954 FEBRUÁR 22 . Agronómusaink jó munkája , a bő termés záloga A mezőgazdaság tudósai, szakemberei, ki­váló dolgozó parasztok a minisztertanács hívására ma országos értekezletre jönnek össze, s ezen megtárgyalják a mezőgazda­sági termelés fejlesztésének soron lévő fel­adatait. E feladatokra, a küszöbönálló ta­vaszi munkára most, ezekben a napokban már országszerte javában készülnek a falu dolgozói. Tudják, hogy az idei tavasz — az őszi szárazság és a téli fagyok miatt — jól­szervezett munkát, nagy erőfeszítést köve­tel tőlük. Tudják, hogy az idei tavaszra kü­lönös gonddal kell felkészülniök, mert azt várja tőlük az ország, hogy már az idén, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásának első évében minél több gabonát, burgonyát, cu­korrépát termeljenek. A jó termés záloga pedig: a kiváló minőségű, idejekorán vég­zett, gondosan megszervezett tavaszi munka. E nagy munka szakmai irányítói, parancs­nokai: az agronómusok. Agronómusaink nagyszerű feladata, hogy az első sorokban harcoljanak népünk jóléte állandó növe­léséért; azért, hogy a földek évről évre gazdagabb termést adjanak; hogy kicsikar­juk a természettől mindazt, amire szüksé­günk van; s hogy — Tyimirjazev, a nagy orosz tudós szavaival élve — két kalász teremjen ott, ahol eddig csak egy termett. A párt és a kormány bizalommal tekint a mezőgazdasági szakemberekre, megbe­csüli, nagyra értékeli szaktudásukat. En­nek a megbecsülésnek egyik jele az is, hogy néhány héttel ezelőtt rendezték a közvetlenül a termelésben dolgozó agronómusok fizetését. Alapfizetésük is emelkedett, de ha jól dolgoznak, a prémium ezentúl akár egészévi alapfizetésüknek több mint kétszerese is lehet. Ebből az intéz­kedésből is világos, hogy a mezőgazdasági szakemberek munkájának legbiztosabb, legcsalhatatlanabb mércéje: a hozamok emelkedése. Nincs olyan ékes szó, amely szebben dicsérné a mezőgazdasági szakem­berek munkáját, mint az, ha évről évre nagyobb lesz a termés a gondjaikra bízott falvakban, termelőszövetkezetekben vagy állami gazdaságokban. Írlezőgazdaságon.D­in sok kiváló szakem­­ber dolgozik, olyanok, akik bíznak sajá­át tudásukban, bíznak a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok hozzáértésében, szorgalmában. Olyan­ok, akik bátran szembeszállnak a nehézségek­kel, mert tudják: ha idejekorán elvetünk, ha gondosan ügyelünk a vetőmag minősé­gére, ha szorgalmasan ápoljuk a növénye­ket — akár kedvező, akár mostoha is az időjárás — a föld bővebben terem, mintha fejet hajtunk a nehézségek előtt. Ezeket az agronómusokat szeretik, becsülik a dol­gozó parasztok, a termelőszövetkezeti ta­gok. A bonyhádi Dózsa Népe tsz tagjai például tudják, milyen nagy szerepe volt Németh Józsefnek, a tsz agronómusának abban, hogy tavaly holdanként 17,3 mázsa őszibúzát, 12 mázsa tavaszibúzát, 15.6 má­zsa ősziárpát és 13.5 mázsa zabot takarít­hattak be egy-egy holdról. A tsz tagjai most is megfogadták Németh József tanácsait, jól felkészültek a tavaszi munkára. Saját ve­tőgépüket saját sorossá alakítják át. Elhatá­rozták, hogy a tavaszi búzavetőmagot ve­tés előtt előmelegítik, mert tavaly azt ta­pasztalták, hogy az ilyen vetőmagnak jobb a csírázási éréive. A szövetkezet annyi vé­­tisót vásárolt, hogy mihelyt a hó elolvad, holdanként 50 kilót azonnal kiszórhatnak az őszibúzára tejtrágyának. Az idén már jóval több mezőgazdasági szakember segíti majd a dolgozó parasztok munkáját, mint eddig. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatá­rozat alapján 1954 első felében 3000 új me­zőgazdasági szakember kerül a termelést közvetlenül irányító munkahelyekre, a helyi tanácsokhoz, a gépállomásokra, az állat­­tenyésztő és a talajjavító állomásokra. Ezek az­ agronómusok és állattenyésztők szak­tudásukkal most közvetlenül segíthetik a mezőgazdasági termelés fellendítését, ter­melőszövetkezeteink és állami gazdasá­gaink megerősödését. A szakemberek ezrei, akik eddig jobbára csak az irodákban dol­goztak, s az adminisztrációs feladatok szinte teljesen igénybevették egész munká­jukat — és akik most visszamennek a ter­melésbe — kifejthetik képességeiket, szak­tudásuk legjavát adhatják a hozamok eme­léséért. A most falura menő szakemberek munkáját, helyzetét megkönnyíti, hogy a termelésbe való bekapcsolódásukat az ál­lam minden módon, a nehézségek elhárítá­sával, anyagi körülményeik megfelelő biz­tosításával elősegíti. De azok a szakemberek is közelebb ke­rülnek az élethez, akik eddig is közvetle­nül a termelésben dolgoztak. A gépállomá­sok körzeti agronómusai eddig nagyon sok­szor csak­­általában” segítették a termelő­­szövetkezeteket. Egy-egy agronómus nem volt felelős egy-egy szövetkezetért, sok­szor csak futólátogatást tett a szövetkezet irodájában, kinn a földeken pedig színét sem lehetett látni. Most viszont az agronó­musok teljes felelősséggel egy-egy szövet­kezetben vagy községben dolgoznak, így lehetőségük van rá, hogy tüzetesen meg­ismerkedjenek a tsz vagy a község problé­máival, s közvetlen gyakorlati segítséget, s szaktanácsokat adjanak a szövetkezeti ta­goknak és az egyénileg dolgozó parasztok­­­­nak. Ez az intézkedés megkönnyíti azt is, hogy az agronómusok egyre nagyobb meg­becsülést vívjanak ki maguknak, hiszen a falu népe ezután valóban közvetlen segítő­társait látja bennük. S a szakmájukat iga­zán szerető agronómusok már az első na­pokban ki is vívják ezt a megbecsülést. A taktabáji Béke tsz tagjai máris el­ismeréssel nyilatkoznak Moroki Mihály ag­­ronómusról, aki csak néhány napja van a termelőszövetkezetben. Az első nap be­járta a földeket, megnézte a vetéseket, s azonnal tudott tanácsokat is adni. A ter­melőszövetkezeti tagok az ő javaslatára ha­tározták el, hogy 50 hold őszibúzát felül­trágyáznak, a többit pedig fejtrágyázzák. Harminc holdon már szét is teregették a hóra az érett istállótrágyát. Már most, a tavaszi munka idején is igen fontos, hogy az agronómusok alkal­mazzák, terjesszék azokat az alapvető és fejlett agrotechnikai módszereket, ame­lyeket a párt- és kormányhatározat meg­jelölt. E módszereket a mezőgazdaság legki­válóbb tudósai, legjobb szakemberei java­solták, s előnyeiket már a gyakorlat is megmutatta. Agronómusaink csakis akkor növelhetik a talaj termőerejét, akkor fo­kozhatják a gabonafélék, az ipari és a ta­karmánynövények termésátlagát, ha alkal­mazzák ezeket a módszereket. A határozat szüntelen tanulmányozása tehát az agro­nómusok eredményes munkájának egyik legfontosabb feltétele. Ma még sok agronómus munkájára jel­lemző, hogy egyik-másik módszert azért nem alkalmazza, mert abban maga is bi­zonytalan. Már csak ezért is okvetlenül szükséges, hogy agronómusaink állandóan bővítsék ismereteiket, szaktudásukat. A földművelésügyi minisztérium fontos fel­adata, hogy körültekintően megszervezze a mezőgazdasági szakemberek szakmai to­vábbképzését, megkönnyítse szakembere­inknek, hogy tüzetesen megismerkedjenek a párt- és kormányhatározatban levő va­lamennyi agrotechnikai és zootechnikai el­járással. Erre annál nagyobb szükség van, részt bizony még sok mezőgazdasági szak­ember ,,ek­ fordít elég gondot szakmai tu­dása fejlesztésére, gyarapítására, nem tanul folyamatosan, s így megreked ott, ahol a mezőgazdasági tudomány évekkel vagy év­tizedekkel ezelőtt tartott. Ennek kárát látja az egész község, az egész termelőszövetke­zet, sőt az egész ország. Nagy szégyen pél­dául a komárommegyei agronómusokra, de különösen Szentkuti elvtársra, a komárom­megyei tanács főagronómusára, hogy a me­gyében eddig egyetlen négyszögölnyi őszi­­búzavetést­­sem teliltrágyáztak. A k­omá­rom megyei tanács vezetőinek is rég fel kel­lett volna erre figyelniök, s keresniük kel­lett volna az okát. E mulasztás nyilvánva­lóan összefügg azzal, hogy a komárom me­gyei agronómusok nagy része nem bízik a felültrágyázás sikerében. A megyei tanács­nak már hetekkel ezelőtt szakmai előadá­sokat kellett volna rendeznie az agronómu­sok és a dolgozó parasztok számára a felül­­trágyázásról, s a járási és a községi taná­csokat is már régen figyelmeztetnie kellett volna arra, hogy mindent kövessenek el a felültrágyázás sikeréért. Ma még sok agronómus azért is bizony­talan munkájában,agronómusaink egy része azért nem ellenőrzi kellő eréllyel a szán­tás-vetés minőségét, mert nem kap elég se­­gítséget pártszervezeteinktől. A múlt ősz­­szel például a paksi járás főagronómusa szinte szótlanul tűrte, hogy a szántás sok­helyütt roppant sekély, s a vetés is rossz minőségű legyen, nem tárta fel a járási tanács és a járási pártbizottság előtt a ta­pasztalt hibákat. Ezért azonban a járási pártbizottság is felelős, mert eddig a leg­ritkább esetben kérdezte meg a főagronó­­mus véleményét a mezőgazdasági kérdé­sekről, s ha foglalkozott is munkájával a járási tanács, a főagronómus csak igen ke­vés segítséget kapott. Falusi pártszerve­zeteinknek már most, a tavaszi munka ide­jén sokkal inkább támaszkodniok kell me­zőgazdasági szakembereink, agronómu­saink tudására, mint eddig, s foglalkozniok kell azzal is, hogy megteremtsék mező­­gazdasági szakembereink jó munkájának minden feltételét. Különösen fontos, hogy a pártszervezetek törődjenek azoknak a szakembereknek az életkörülményeivel, akik most költöznek le falura. Néhány hét, sőt könnyen lehet, hogy már néhány nap múlva megkezdődik a tava­szi munka. A jó agronómus éppen ezért most rendszeresen járja a határt, figyeli a vetéseket, figyeli a tavasz előjeleit. Gon­doskodik a tavaszi vetéshez jó minőségű vetőmagról, s ellenőrzi a gépek és egyéb munkaeszközök kijavítását. Olyan munka­szervezetet alakít ki, amely a legalkalma­sabb arra, hogy tavasszal minden munka idejekorán rendben folyjék. Agronómu­­sainknak tehát már most sok mindenre kell ügyelniük. Olyan öntudatosan, olyan fele­lősséggel kell dolgozniuk, mint akik tud­ják, hogy rajtuk az ország szeme, mint akik tudják, hogy jórészt az ő munkájuktól függ, milyen termést takarítunk be az idén. ­ A magyar-sz­ovjet barátság hónapjának ünnepi eseményei Szegeden Csongrád megyében a magyar-szovjet ba­rátság hónapjának eseményei a szombat esti hódmezővásárhelyi ünnepséggel kez­dődtek, ahol Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író mondott beszédet. Szeged dolgozói vasárnap délelőtt a Nem­zeti Színházban rendeztek ünnepséget a ba­rátsági hónap megnyitása alkalmából. Fo­dor Gábor, a szegedi Tudományegyetem Kossuth-díjas rektora ünnepi beszédében megemlékezett a szovjet vendégeknek az el­múlt évek barátsági hónapjai során Szege­den tett látogatásairól, segítségükről, baráti tanácsaikról. A szovjet tudo­mány képviselői közül Szkrjabin, Druzin elvtársak jártak a szegedi Tudományegye­temen.­­A szegedi professzorok büszkék arra — mondotta Fodor Gábor — hogy a szovjet tudósok olyan nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a magyar tudomány előrehaladását. Dr. Szőkefalvy Nagy Béla kétszeres Kossuth-díjas matematikus köny­vét az idén adja ki a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája, oroszra fordítva­. Az ünnepi megnyitó közönségét változa­tos kultúrműsor szórakoztatta. A Szegedi Konzervgyár tánccsoportja a Mojszejev­­együttes népi táncműsorából adott elő. (MTI) «Újra megválasztott a párttagság» (2. oldal) «úgy fogunk dolgozni, hogy megyénkbe kerüljön a kongresszusi zászló!» — Komárom megye kommunista bányá­szainak értekezlete (2. oldal) A Genfben tartandó értekezlet a «józan ész diadala» — A berlini értekezlet sajtóvisszhangja (3. oldal) ■ Az osztrák kormány visszautasította a népnek és az országnak kínált szabad­ságot és függetlenséget — írta: Erwin Zucker-Schilling, az «Österreichische Volksstimme» főszerkesztője (3. oldal) A Rosenberg-házaspár levelei a siralom­­házból (3. oldal) Vietnam megszállt övezetének falvaiban (4. oldal) Élhetnének... (4. oldal) A magyar labdarúgók 3:0 arányban győztek utolsó egyiptomi mérkőzésü­kön (4. oldal) A MAI SZÁMBAN A vezetőségválasztás hírei (2. oldal) A szovjet könyv ünnepe (3. oldal) A KONGRESSZUSI ZÁSZLÓÉRT Petőfibánya szerezte meg a vezetést a bányák versenyében A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége a kongresszusi munkaversenyben első, második és harmadik helyet elérő üze­mek számára három kongresszusi zász­lót ajánlott fel. Nincs az országban olyan üzem, mely ne szeretné elnyerni e nagy­szerű díjat. Szénbányászatunkban is ver­senyre keltek a trösztök, nagy- és kisválla­latok, hogy megküzdjenek a párt zászla­jáért. A feladat most az, hogy híven telje­sítsék az ország kérését: az első negyedév­ben terven felül annyi szenet bányássza­nak ki, amennyivel teljes egészében letör­­lesztik múltévi adósságukat. Harcolnak azért is, hogy ezen felül még 26.000 ton­nás felajánlásuknak is eleget tegyenek. A párt zászlajáért folyó versenyben az élenjáró trösztök nap mint nap igen szép eredményeket érnek el. Február 1-től feb­ruár 20 reggel 6 óráig átlagos teljesítménye alapján Petőfibánya szerezte meg a veze­tést. A Mátravidéki Erőműt tápláló bánya kollektívája átlagosan 108,4 százalékos ered­ményt ért el. Komló bányászai havi tervü­ket február 20-ig 7,2 százalékkal teljesítet­ték túl, s ezzel a trösztök közötti verseny­ben jelenleg a második helyen állnak. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt dolgozói átlagosan 106,3 százalékra teljesítették ter­vük eddigi szakaszát, ezzel a harmadik helyre kerültek. A terv teljesítésében — hozzászámítva az egyes trösztökre a múlt évi adósság törlesztéséből jutó részt is — Komló kol­lektívája példamutató munkát végez. Az év elejétől február 20-án reggelig már 10.176 tonna szenet termeltek terven felül. A tatabányai, az ózdi tröszt és a Pécsi Szénbányavállalat is lelkiismeretesen telje­síti kongresszusi felajánlását. Szénbányászaink versenyében komoly lendítő erő a párosverseny. A vetélkedés különösen Komló és Pécs között élénk. Mindkét helyen nap mint nap értékelik a termelési eredményeket és azokról frissen tájékoztatják egymást. A versenyben jelen­leg a komlóiak vezetnek. A tatai és dorogi szénmedence bányá­szainak nemes vetélkedésében a tatabá­nyaiak messze maguk mögött hagyták a dorogiakat. Tatabányán példamutató a verseny nyilvánossága. A tröszt vezetősége színes rajzos villámokon tájékoztatja a dolgozókat a verseny eseményeiről. A feb­ruár 18-án kiadott «Villám»-on például a következőket olvashatjuk: «Megeszem az én kalapomat, de még a Balázs elvtársét is, ha lehagy bennünket a VI-os akna» — így válaszolt a XV-ös akna igazgatója a VI-os aknai­­gazgató kijelentésére. Jelen­legi versenyótlás( XV-ös akna­­116 Meszü­lék, VI-os akna 107,6 százalék». Ugyanez a villám «Rendet csinálnak a Keselő-akna dolgozói!» címmel beszámol arról, hogy Keselő-akna munkáját komolyan hátráltat­ta 12 notórius kimaradó. A bánya dolgozói február 17-én a két legtöbbet kimaradó embert, Szente Károlyt és Zalotnik Györ­gyöt eltávolították az aknáról. A páros ver­senytárs, Dorog még havi előirányzatát sem teljesíti. Egyes frontbrigádok, csapa­tok ugyan kimagasló teljesítményeket ér­nek el, eredményeiket azonban mintha «titkolnák». Nemrégiben a tröszt verseny­híradóján még mindig 1953 negyedik ne­gyedévének eredményei voltak láthatók. Február elején az ózdi és borsodi bányá­szok is páros versenyszerződést kötöttek egymással. Az ózdiak az első naptól kezdve vezetnek. A trösztök versenyében a borsodi, a do­rogi és a középdunántúli tröszt a sereg­hajtó. A borsodi szénmedencében Lyukó­­bánya, a mucsonyi és az ormospusztai vál­lalat; a dorogi szénmedencében Anna­­völgy és a VIII-as akna; Közép-Dunántúlon pedig Balinka és Pusztavám gyenge mun­kája, súlyos elmaradása hátráltatja a trösz­töt, hogy több szénnel segítse az ipart és a közlekedést a kongresszusi versenyben. ★ A nehézipari minisztérium szénbányá­szati igazgatósága nemcsak a trösztök, hanem a bányavállalatok országos verse­nyét is mindennap értékeli. Február 20-án reggel 6 óráig a nagyvállalatok versenyé­nek sorrendje így alakult: első Petőfi-al­­táró kollektívája 116.1, második Mátra­­novák 108.3, harmadik az oroszlányi XVIII-as akna kollektívája 106.8 százalékos teljesítménnyel. A középvállalatok versenyében a tatabá­nyai X-es akna dolgozói haladnak az élen.­­ A hó elejétől az átlagos eredmény 119 száza­­­­lék. Az akna bányászai a pártkongresszus­­ tiszteletére terven felül 3990 tonna szén­­ termelését ajánlották fel. Ebből a mennyi­­i­ségből 3512 tonna szenet már felszínre­­ szállítottak. A versenyben a második he­lyet a tatabányai XIV-es akna 117 szá­zalékos eredménnyel szerezte meg. A kisvállalatok versenyének sorrendje a következő: Petőfi-bánya Rózsa-üzeme 117,3 százalékos eredménnyel az első helyet sze­rezte meg. A pilisi bányászok a kongresz­­szus tiszteletére vállalt 2500 tonna szénből eddig már 1470 tonnát teljesítettek, s ez­zel a második helyre kerültek. A harmadik hely az ózdi tröszthöz tartozó farkaslyuki szénbányát illeti meg, melynek kollektívája február 20-ig 12,6 százalékkal teljesítette túl tervét. Ahhoz, hogy szénbányászatunkban még élénkebb, eredményekben még gazdagabb verseny bontakozzék ki, a még elmaradó trösztök bányászainak keményen el kell határozniok: utolérik a legjobbakat, hogy ők nyerjék el a kongresszusi zászlót! A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a beadási tervek gyorsabb teljesítéséért A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a sertés-, a vágómarha-, a tej-, a tojás- és a baromfibegyűjtés tér­idének gyors teljesítésével készülnek az­­ MDP III. kongresszusára. Bár tanácsaink az utófi kiadófelére sokhelyütt m­egfeledkeztek a begyűjtési tervek teljesítéséről és elha­nyagolták a begyűjtéssel kapcsolatos fel­adataikat, most, az MDP III. kongresszu­sára készülve, igyekeznek javítani az ed­digi hibákon, jobban felkarolják és segítik a dolgozó parasztoknak a begyűjtés meg­gyorsítására irányuló kezdeményezéseit. Csongrád megyében eddig 40 termelő­­szövetkezet tagsága vállalta a hízottsertés-, a vágómarha-, a tojás- és a baromfibeadás határidő előtti teljesítését. Békés megyében mintegy 4000 egyénileg dolgozó paraszt és csaknem 100 termelőszövetkezet határozta el, hogy augusztus 31 előtt teljesíti sertés­­beadási kötelezettségét. A megyében tizen­két község a beadás meggyorsítására páros­versenyszerződést kötött. A szarvasi járás dolgozó parasztjai közül másfélezren lép­tek egymással párosversenyre. Sokhelyütt a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok már teljesítet­ték is vállalásaikat. Békés megyében ed­dig több mint 500 egyénileg dolgozó paraszt és több mint 10 tsz már beváltotta adott szavát. A győrteleki Dózsa termelőszövet­kezet például az egész évre előírt sertés­beadásának a felét, a csobai Éberség ter­melőszövetkezet pedig egészévi sertés­beadását teljesítette. Dacos Lajos alsó­­zsolcai, Kalló József mezőkövesdi, Fecske József nagyszekeresi, Kovács László náb­­rádi egyénileg dolgozó paraszt is teljesí­tette kongresszusi vállalását, beadta az egész évre előírt hízott sertést. A kongresszus tiszteletére indított ver­senymozgalom azonban nem mindenütt kap segítséget. Legtöbb hiba a verseny nyilvá­nossága körül van. Baranya megyében például jóformán semmit sem törődnek a tanácsok­ a begyűjtés versenyével. Emiatt Baranya megyében lassú ütemben halad a tej­, tojás- és az élőállatbeadás tervének teljesítése. Egyre több gépállomás teljesíti a téli gépjavítás tervét Mind több gépállomásról, állami gazda­ságból jelentik: a kongresszusi versenyben befejezték a gépiek téli javítását, a trakto­rok s a munkagépek készen állnak a ta­vaszra. Az országban szinte valamennyi gépállo­máson lelkesen küzdenek a traktorosok és a szerelők, hogy a kitűzött határidőre befe­jezzék a téli gépjavítást. Február 15-ig a zalamegyei és a győrmegyei gépállomások valamennyi erő- és munkagépeiket kijaví­tották. Tolna, Békés, Bács, Vas, Szolnok és Fejér megyében is 75—80 százaléknál tar­tanak a gépállomások a téli gépjavítással. Február 10-ig a gépállomásokon több mint 2500 traktor fő- és csaknem 4000 traktor fo­lyójavítását végezték el. Ezenkívül kijaví­tottak több mint 8000 ekét, 1500-nál több kultivátort, csaknem 5500 vetőgépet, s mintegy 6000 traktortárcsát. Február 15-ig 281 állami gazdaságban is végeztek a gépek kijavításával. Pest mesében 5000 hold őszi vetésen végeztek felültrágyázást A termelőszövetkezetek tagjai és az egyé­nileg dolgozó parasztok most, a kongresz­­szusi versenyben a beadás teljesítése mel­lett az őszi vetések megerősítéséért verse­nyeznek; a hiányosan kelt és a­ gyengén fejlődött őszi vetéseket mind nagyobb te­rületen felültrágyázzák. Ez a munka Pest megyében halad legjobban: február 15-ig csaknem 5000 holdon végezték el az őszi vetések felültrágyázását. Hajdú megyében 4921, Szolnok megyében pedig 4642 hold őszi vetést erősítettek­ meg szervestrágyá­val. Az őszi vetések ápolásában szinte minde­nütt a termelőszövetkezetek mutatnak jó példát. Hajdú megyében például a nagy­­létai Vörös Csillag termelőszövetkezet tag­jai a nagy havazások idején sem hagyták­­ abba a trágyahordást. A csongrád megyei­­ kiskirálysági Lenin termelőszövetkezet­­ tagjai eredetileg úgy tervezték, hogy 200­­ hold gyenge őszibúzájukat erősítik meg fe­­­­lültrágyázással, de eddig a munkát már 250 holdon végezték el. (A «Szabad Nép» borsodmegyei tudósí­tójától.) Borsod megyében több hőerőmű és vízi­­erőmű dolgozik. Áramot adnak a megye falvainak, gyáróriásainak, a városok lakói­nak. A borsodmegyei pártbizottság az elmúlt napokban megbeszélésre hívta össze ezek­nek az erőműveknek gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőit és a legtöbb ára­mot fogyasztó üzemek energetikusait. A megjelent elvtár­sak közül többen elmond­ták: örülnek, hogy végre az ő munkájuk­kal, problémáikkal is törődnek a felsőbb szervek, mert eddig bizony nem sok segít­séget, támogatást kaptak. Három műszakban javítják a kazánokat Ózdon Az értekezlet mindenekelőtt megmutatta, hogy az erőművek és az üzemek máris komoly intézkedéseket tettek az energia­­termelés növelésére, illetve a fogyasztás csökkentésére. Az Ózdi Kohászati Üzemek erőművének dolgozói versenyfelajánlást tettek pártunk közeledő kongresszusának tiszteletére. Az erőmű dolgozói januárban 100,7 százalékra teljesítették tervüket s most azt vállalták, hogy februárban 107 százalékot, áprilisban pedig már 140 szá­zalékot érnek el. Elsősorban a karbantar­tást gyorsítják meg. Három műszakban javítják majd a kazánokat, s így több nappal megrövidítik az állásidőt. A gyár­ban működő gőzgépek karbantartására is nagyobb gondot fordítanak. Jelenleg a rossz tömítések és egyéb hibák miatt ren­geteg gőz vész kárba, pedig ezzel sok elektromos energiát lehetne előállítani. A gőzgépek rendbehozásával körülbelül 2 megawattal növelni tudnák a villamos­energiatermelést Ózdon. Az energiagazdálkodás pártellenőrzése Diósgyőrött A minisztertanács energiagazdálkodási határozatának végrehajtása érdekében szá­mos intézkedést hoztak a Lenin Kohászati Művekben. Egy vegyestüzelésű elektroke­­mencét (eddig gázzal és villamosenergiá­val működött) olajtüzelésre állítottak át. Egyedül ezzel több energiát takarítanak meg, mint amennyi az egész DIMÁVAG fogyasztása. Eddig egy sor olyan acélöntvényt is elektroacélból öntöttek, melyhez jobb lett volna martinacélt felhasználni. Most az elektrokemencék tehermentesítése végett üzembehelyeznek egy acélszállítókocsit, amelynek segítségével elszállíthatják majd a martinműből a folyékony acélt az ön­­tödébe. Felülvizsgálják a meghajtómotoro­kat is és ahol lehet, kisebbeket alkalmaz­nak. A gyár pártbizottsága megtárgyalta már a tennivalókat. Megállapította: a gyáregy­ségek pártbizottságainak és az alapszerve­zetek vezetőségeinek egyik igen fontos feladata, az energiafelhasználás pártellen­őrzése. A pártbizottság felkéri a szakem­bereket, hogy segítsék a pártmunkásokat a legfontosabb mutatószámok megismeré­sében. A pártszervezeteknek pedig szigo­rúan ellenőrizniök kell, hogy a gazdasági vezetők betartják-e a rendeleteket, nehogy a megengedettnél több energiát használja­nak fel, mert ez másutt okozna nagy káro­kat. A pártszervezetek mindenütt a kongresz­­szusi verseny előterébe állítják az energia­takarékosságot. Megbeszélik a dolgozókkal, hogy — ahol csak lehetséges — tegyenek ilyen irányú vállalásokat. A DISZ-szervezet pártmegbizatást kapott az energiatakaré­kosság megszervezésére. A gyári pártbi­zottság a napokban megbeszélésre hívja össze a gyár energetikusait. 160 újítási javaslat egy hét alatt a DIMÁVAG-ban A DIMÁVAG-ban a napokban­­energia­takarékossági újítási hetet­ rendeztek. A dolgozók — miután nyíltan feltárták előt­tük a nehézségeket, bajokat — készségesen, örömmel siettek a gazdasági vezetők segít­ségére. Eddig mintegy 160 újítási javasla­tot adtak be s a javaslatok egymásután ér­keznek most is az újítási felelősökhöz. A gyárban külön brigád vizsgálta meg: mit kell tenni ahhoz, hogy — a minisztertanács energiagazdálkodási határozatát pontosan betartva — hiánytalanul teljesíthessék és túlteljesíthessék a tervet. Ez a brigád érté­kes munkájáért tízezer forint jutalmat ka­pott. A gyárban sokhelyütt találtak 500 wattos égőket — ott is, ahol nem volt szükség azokra. Ezeket kisebbekre cserélték ki (saj­nos 60-as és 100-as égőket igen nehezen tudnak beszerezni), s a jövőben csak az energetikus engedélyével lehet 100 wat­tosnál erősebb égőket felszerelni. A csúcs­időkben leállítják az összes elektromos he­vítőkemencéket, s termelésüket gázfűtésű kemencékkel helyettesítik. Ezzel az intézke­déssel körülbelül annyi elektromos ener­giát takarítanak meg, amennyi a szomszé­dos könnyűgépgyár teljes szükséglete. Kölcsönös segítségnyújtás Az erőművek dolgozói sok segítséget várnak az üzemektől. Most van kibontako­zóban Borsod megyében — mint ezt az ér­tekezlet megmutatta — egy újfajta patro­názs-mozgalom: az energiafogyasztó­ üze­mek az erőművek segítségére sietnek. A DIMÁVAG már meg is kötötte a szocialista szerződést a Nyugati Erőművel, karban­tartó részlege minden segítséget megad a javításokhoz, az erőmű pedig így több ára­mot tud termelni. Az erőművek vezetői azt is kérték az üzemektől, hogy kiselejtezett szerszámgépeik közül néhányat megjavítva adjanak át nekik, hogy felfrissíthessék a karbantartóműhelyek felszerelését. Az erőművek vezetői elsősorban amiatt panaszkodtak, hogy a gyárak ma is még igen vontatottan szállítják a megrendelt tartalékalkatrészeket. Egyes gyáraknál már többéves megrendelések hevernek. A Keleti Erőmű egyik legutóbbi megrendelésének teljesítését az egyik budapesti gyár most is csak 1956-ra vállalta. Márpedig tartalék­alkatrészek nélkül szó sem lehet gyors kar­bantartásról, biztonságos termelésről. Gon­doskodni kell tehát arról, hogy az erőmű­vek megrendeléseit soron kívül készítsék el a gyárak. Meg fogják vizsgálni azt is, mi­lyen segítséget adhatnának a megye üzemei a tartalékalkatrészek biztosításához. Sok szó esett az erőművek dolgozóinak helyzetéről. Több helyen igen rosszak a szociális körülmények. Nincs elég jó szak­munkás az itteni erőműveknél, mert má­sutt jobban megbecsülik őket. Egész sor tennivaló vár itt is a gazdasági vezetőkre, a pártszervezetekre, s a szakszervezetre. „Bányász elvtársak! Adjatok jobb szenet!" Jó lett volna, ha a megbeszélésen el­hangzottakat a szénbányászok képviselői is hallották volna. Mert az erőművek vezetői sokat panaszkodtak a bányákra: az utóbbi időben romlott a szén minősége, s ez na­gyon megnehezíti az erőművek dolgozóinak munkáját. Az értekezlet részvevői meg is állapodtak abban, hogy együttesen felhí­vással fordulnak a megye bányászaihoz: «Bányász elvtársak! Adjatok jobb szenet, hogy mi is több elektromos energiát ad­hassunk az országnak!» A megyei pártbizottság titkára, Kovács István elvtárs zárszavában kijelentette: a megyei pártbizottság jóvá fogja tenni hi­báit, s ezután sokkal többet törődik az erő­művek dolgozóival és a gyárak energetiku­saival. A pártbizottság két brigádot küld ki az erőművek pártszervezetének, s az ot­tani dolgozók helyzetének megvizsgálására. A brigád jelentése alapján két hét múlva a megyei pártbizottság ülésén tárgyalják meg a további tennivalókat. Borsod me­­gye erőműveinek és üzemeinek kommu­nistái, dolgozói mindent megtesznek a mi­nisztertanács határozatának végrehajtá­sáért, a zavartalan áramellátásért, zvarul Több villamosenergiát, szigorú áramtakarékosságot! A borsodmegyei pártbizottság tanácskozása az erőművek vezetőivel és az üzemek főenergetikusaival A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL A kárbaveszett hőenergiáról Olvasom és nagy figyelemmel kísérem a «Szabad Nép»-ben megjelenő írásokat a szén- és energiatakarékosságról. Szeret­nék ehhez néhány szót szólni, s lenne egy szerény javaslatom is. Az ÉM Szerelőipari Szigetelő Vállalat műszaki osztályán dolgozom. A mi válla­latunk végzi az országban a hőenergiát szállító gőz- és melegvízcsővezetékek hő­­szigetelésének nagy részét. A hőszigetelés nagyon fontos munka, mert megakadályoz­za a hő kisugárzását, s így energiát taka­rítunk meg. Ez egy évben sok-sok vagon szenet jelent a népgazdaságnak. Vélemé­nyem szerint azonban még sokkal több hő­energiát, illetve szenet lehetne megmenteni, ha gyáraink és közületeink vezetői nemcsak arról gondoskodnának, hogy az újonnan fel­szerelt csöveket jó szigeteléssel lássák e, hanem megjavíttatnák a már több évtizede üzemben lévő gőz- és melegvízvezetékek szigetelését. E munka elvégzése óvatos becslések sze­rint is havonta mintegy 190 tonna szén megtakarítását jelentené a népgazdaság­nak. Sokat járunk az ország minden részé­ben s azt tapasztaljuk, hogy több tízezer méter gőz- és melegvízvezeték szigetelése elavult, vagy az időjárás megrongálta, s emiatt igen sok hőenergia veszendőbe megy. S mégis, a gyárak vezetői csak akkor javít­tatják ki ezeket, ha már megvan a baj, s a mi munkánk így összezsúfolódik, nem tervszerű. Ha nyár elején adnák a megren­deléseket, egyenletesen, tervszerűen el­végezhetnénk a felújításokat, s akkor nem kellene rohammunkázni. A vállalat dolgozói felismerték e munka nagy jelentőségét, s például a komlói sze­relőrészlegnél idős Tóth Sándor brigádja az MDP III. kongresszusának tiszteletére megfogadta: minden régi szigetelés felújí­tását soron kívül végzi el úgy, hogy közben a tervet is teljesíti. A többi brigád most sorra csatlakozik a kezdeményezéshez. Nem kétséges, hogy gazdaságos tüzeléssel sok szenet lehet megtakarítani, de ez a munka még inkább eredményes lenne, ha minden hőenergiát szállító csővezetéket ugyanakkor jó szigeteléssel látnánk el. A rejtett tarta­lékok feltárásának véleményem szerint ez is egyik módszere. Pónyi József műssaki osztályvezető, 8ierel81p«d 8r,l*et«lB V4H»l*t LEVELEINK NYOMÁBAN Mészáros István elvtárs, rudolftelepi bá­nyász nemrégiben levelet írt a «Szabad Nép» szerkesztőségéhez. A következőkről számolt be: «A IV-es aknai frontfejtésen dolgozom 30—36 társammal. Azt tapasztal­juk, hogy a kollektív szerződésben előírt kötelezettségeket bányánk vezetői nem tartják be. A fejtésen elég nagy a víz és nincs gumicsizmánk, pedig vizes munka­helyen köteles az üzem a dolgozókat gu­micsizmával és vízhatlan ruhával ellátni.* A dolgozók számtalanszor elmondták pana­szaikat a vezetőknek és a felsőbb szervek­nek, de azt a választ kapták, hogy nincs és elégedjen meg a dolgozó ezzel... A front­fejtésen van három B-típusú kaparószalag, de a jobboldali egyáltalán nem megy. Van egy tartalék, ki kellene cserélni, mert így nem megy a munka. Előfordult olyan mű­szak is, hogy 30 bányász egy lapát szenet sem rakott, s ez többször is megismétlődött. Emiatt nem teljesítettük tervünket, s csa­ládunk is megérezte, mert kevesebbet ke­restünk ... Jó lenne, ha bennünket is meg­kérdeznének, hogy mi a baj, mit javaslunk, de eddig még vezetőink közül nem tette ezt senki. Ez az oka annak is, hogy sokan el­hagyják üzemünket, s így munkáshiánnyal küzdünk». A szerkesztőség Mészáros elárs levelét eljuttatta az MDP edelényi járási bizott­ságának azzal a kéréssel, hogy vizsgálja meg a bejelentést. A járási pártbizottság most válaszolt: megállapította, hogy a levélírónak igaza van, a hibák valóban fennálltak. «A járási pártbizottság a helyi párt­­szervezettel együtt megvizsgálta a bánya állapotát, a hiányosságokat, s megtette a szükséges intézkedéseket az akadályok el­hárításához — írják többek között. — Azok a dolgozók, akik a bányánál vizes munka­helyen termeltek — gumicsizmát kaptak. A műszaki vezetők segítségével a fronton levő vizet lecsapolták. A gépi hibák miatt előforduló üzemzavarokat is jórészt meg­szüntették, s így ezek az akadályok most nem olyan gyakoriak. Berkes és Meklár főaknászokat — akik a dolgozók pana­szait és sérelmeit, illetve javaslatait nem hallgatták meg, s a felsorolt hiányosságok is nagyrészt az ő hanyagságuk következ­ménye volt — a pártbizottság javaslatára főaknászi beosztásukból leváltották. A bá­nyánál jelenleg is van még néhány hiba például nincs csillekapocs — ezt jelen­tettük a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatóságának és sürgős intézkedést kér­tünk, mert a bánya dolgozói a tervet emiatt nehezen tudják teljesíteni­. A járási pártbizottság példája követendő: nemcsak megállapította a hibákat, azt, hogy a levélírónak igaza van , hanem azonnal intézkedett, s ezzel segítette a bánya dolgozóinak munkáját.

Next