Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-01 / 60. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1954 MÁRCIUS 1 Közös erővel­­ a boldog életért Dolgozó népünkben mélyül, növekszik és erősödik a bizalom a párt és a kormány politikája iránt. A munkásosztály, a dol­gozó parasztság, az egész magyar nép érzi, hogy népi demokráciánk fejlődésének új szakasza — életünk új, szebb, jobb szaka­szát jelenti. A tömegek alkotó kezdemé­nyezése napról napra növekszik. A dolgo­zók egyre jobban látják, hogy egész né­pünk szebb, jobb élete attól függ, hogyan kovácsolják ki mindennapi munkájukkal az ország boldogabb jövendőjét. Az ipar dolgozói hatalmas segítséget nyújtanak ahhoz, hogy minél gyorsabban fellendíthessük a mezőgazdaság termelé­sét, minél eredményesebben valósítsuk meg a párt és a kormány decemberi hatá­rozatát. Dolgozó parasztságunk is nagy kedvvel tervez, kezdeményez, dolgozik. Mind több gabonát, húst, zsírt akar ter­melni, ami tovább növeli a város és a falu dolgozóinak, egész népünknek jólétét. A kongresszusi versenyben is egyre jobban kibontakozik a gyárak és a földek dolgo­zóinak ez a közös, népünk felemelkedését szolgáló nagy munkája. Bányászaink több szenet akarnak adni az országnak, az erő­művek dolgozói az energiaellátás megjaví­tásáért küzdenek; kohászaink jobb minő­ségben akarnak acélt és vasat gyártani; a gépgyárak dolgozói megígérik, hogy mind több közszükségleti cikket adnak az or­szág népének, s hogy határidőre teljesítik exporttervüket; a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek vállalják, hogy egyre több gépet szállítanak a falunak. Az MDP III. kongresszusának tiszteletére sok dolgozó paraszt ígéretet tesz, hogy növeli termelé­sét, több állatot tart, jobban felkészül a tavaszi munkára, mint bármikor ezelőtt. S ez a jólét útja: ha a város a falu felé, a falu a város felé fordul, hogy kéz a kéz­ben, együttes erővel teremtsék meg a nép egyre magasabb életszínvonalának anyagi alapját. De a jobb életért vívott harcban még sok minden lassítja haladásunk ütemét. Las­sítja haladásunkat az is, hogy a parasztság termelési kedvének növekedésével párhu­zamosan nem szilárdul, sőt itt-ott megla­zult az állampolgári fegyelem. Falusi párt­­szervezeteink sokszor csak arról beszélnek a dolgozó parasztokkal, hogyan segíti a falu népét az új begyűjtési rendszer, a szerződéses árak emelése — de arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy mindaz a nagy segítség, amelyet száz formában kap a falu, milyen kötelezettséggel­ jár a dolgozó parasztság számára. Ideje, hogy pártszer­vezeteink arról is beszéljenek a falu dolgo­zóival, milyen nagy a jelentősége a pa­rasztság hozzájárulásának a mezőgazdaság fejlesztéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Itt az ideje annak, hogy minden falusi pártszervezet, minden kommunista világo­san lassan a termeléssel és a begyűjtéssel foglalkozni, lelkiismeretesen törődni — nem egyszerűen gazdasági kérdés. Ez a nép fokozódó jólétéért végzett nagy munkánk kérdése. Hogyan foglalkozhat például va­laki helyesen a nép ügyével, ha kihagyja a számításból azt, hogy egyre több húst, zsírt kell adnunk a dolgozóknak, mégpedig nem­­sokára olcsóbb áron. Köztudomású, hogy a kormány márciusban csökkenteni akarja a hús és a zsír árát, s mindenki tudja azt is, hogy ehhez az eddiginél több hús és zsír szükséges. Éppen ezért súlyosan esik a lat­ba, hogy a sertésbeadás januári tervét mindössze 43 százalékra teljesítettük, sőt Heves megye csak 25 százalékra. Az a fa­lusi pártszervezet tehát, amely nem foglal­kozik a begyűjtéssel, nem tud helyesen fog­lalkozni a dolgozó parasztság ügyével sem, s akarva-akaratlanul hátat fordít a nép ügyének. A falu kommunistáira vár az a nagy feladat, hogy megmagyarázzák dol­gozó parasztságunk legszélesebb rétegei­nek: a növekvő jólét nemcsak növekvő ter­melést, hanem szilárdabb állampolgári fe­gyelmet is követel; s a szilárd fegyelem és az emelkedő életszínvonal ugyanannak a do­lognak két oldala. A falu kommunistáinak ezért egyik legfőbb feladatuk, hogy most minden faluban, minden egyes dolgozó pa­rasztnak megmutassák, személy szerint mi­vel járulhat hozzá a népjólét megteremté­séhez, a mezőgazdaság fellendítéséhez. Három év alatt 12—13 milliárd forintot ruházunk be a mezőgazdaságba, hogy ter­melékenyebbé, eredményesebbé tegyük a földművelőmunkát. Hatalmas összeg ez, a magyar mezőgazdaság történetében soha nem volt példa arra, hogy az állam ilyen óriási segítséget adott volna a falunak. Ha ezt a pénzt csak traktorokra költenénk, mintegy negyvenszer annyi új traktort ad­hatnánk a mezőgazdaságnak, mint ahány erőgépünk most van. Ebből a pénzből min­den Hetedik magyar faluban felállíthat­nánk egy 75 erőgépes új gépállomást. Ha műtrágyát vásárolnánk ebből a hatalmas összegből, a jelenlegi fogyasztást számítva, mintegy kétezer évre elláthatnánk magun­kat pétisóval. Vagy olyan hosszú maka­­dámutat építhetnénk, amely csaknem kö­rülérné a földgolyót. Várjon helyes, mél­tányos lenne-e, hogy ezt a nagy összeget csak a munkásosztály adja a mezőgazda­ságnak? Nyilvánvaló, hogy csak a két nagy szö­vetséges osztály, a munkásosztály és a dolgozó parasztság összefogásával, kölcsö­nös támogatásával fejlődhet a mezőgazda­­sági termelés is, erősödhet az ország. A mezőgazdaság fejlesztéséhez is szükség van acélra és szénre. Az ekék és a boronák nem a földből nőnek ki, a műtrágya sem varázsszóra lesz, a csizma és a karton sem az égből hull alá. Mindezt a munkások dolgos keze teremti meg a falu számára. Munkásosztályunk híven teljesíti fegyver­társi kötelességét, minden erejével támo­gatja a dolgozó parasztságot, a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló párt- és kormány­­határozat végrehajtását. Az ipar dolgozói, mérnökök és szakképzett munkások ezré­vel utaznak falura, hogy szakmai tudásaik­kal, nagy tapasztalatukkal is segítsék a me­zőgazdaság fellendítését. A gépek téli ja­vítását nagyon meggyorsította, hogy az ipari üzemek védnökséget vállaltak a gép­állomások felett, s teljesítették adott sza­vukat. Ez a parasztság tavaszi munkáját fogja megkönnyíteni. Ámde a munkás­paraszt szövetség, kétoldalú szerződés, a munkásosztály és a dolgozó parasztság köl­csönös gazdasági támogatására épül. To­vábbi fejlődésünk menetét gyorsítja vagy lassítja, a mezőgazdaság fejlesztését siet­teti vagy hátráltatja az, hogyan veszi ki részét ebből a nagy országépítő munkából a munkásosztályon kívül a dolgozó pa­rasztság is. Ha a falu megfeledkezik a vá­rosról , önmagáról feledkezik meg. Vi­szont a beadott gabona, hús, zsír, a be­fizetett adó gépek, műtrágya alakjában nemcsak visszatérül, hanem kamatozik is a dolgozó parasztnak, mert egyre nagyobb jövedelem forrásává válik. «Kényes kérdés»-e hát a falu kommunis­tái, a népnevelők számára a begyűjtésről, az állampolgári fegyelemről beszélgetni a dolgozó parasztokkal? Nem! Népszerűvé válik ez a kényesnek tartott kérdés akkor, ha népnevelőink valóban harcba szállnak a falu érdekeiért, ha leleplezik az ellenség tevékenységét, nevelik az elmaradókat. Beszéljenek nyíltan népnevelőink, lássa csak tisztán a dolgozó parasztság pár­tunk és államunk céljait, a falu dolgozói­ra váró nagy nemzeti feladatot. Hálás dolog erről beszélni, hiszen az állampol­gári fegyelem megszilárdulása, az, ha a dolgozó parasztság példamutatóan teljesíti szövetségi kötelezettségét , ma sokkal közvetlenebbül szolgálja a falu felemel­kedését, a mezőgazdaság fejlesztését, a népjólét emelését, mint bármikor ezelőtt. S az eredményt csak növeli, ha párttag­jaink, a tanácstagok, a népnevelők járnak elől jó példával. A dolgozó parasztok legjobbjai már ed­dig is kiválóan teljesítették az állam iránti kötelezettségüket. Téglás községben pél­dául Deme Imre, Kis Miklós, özv. Deme József­né és Kapusi Dániel egyénileg dol­gozó parasztok már egész évre eleget tettek a sertésbeadás kötelezettségének. Tiszapal­­konyán a négyholdas Kalóz József egész esztendőre beadta a sertést és a baromfit, az első félévre a tojást, s a tejbeadással sincs hátralékban. A bécsborsodi Új Élet termelőszövetkezet már január 7-én átadta a begyűjtővállalatnak az 1954-re esedékes hízottsertést és vágómarhát. Ezek a be­adásban élenjáró gazdák és termelőszövet­kezetek — élenjárnak a dolgozó paraszt­ság fokozódó jólétéért folyó nagy munká­ban. S a példamutató egyéni gazdák, ter­melőszövetkezeti tagok nem érik be ezzel, hanem részt kérnek a felvilágosító munká­ból is. Nemcsak tettekkel, hanem meg­győző szóval is harcolni akarnak a falu felemelkedéséért, a mezőgazdaság fellendí­téséért. Pártszervezeteink tehát hatalmas erőre támaszkodhatnak: a falu dolgozói­nak legjobbjaira, dolgozó parasztságunk növekvő öntudatára. Olyan erő­ ez, amely­nek segítségével pártszervezeteink megbir­kózhatnak minden nehézséggel, továbbá­­erősíthetik az állampolgári fegyelmet, to­vábbszilárdíthatják népi demokratikus rendszerünk éltető elemét: a munkás-pa­raszt szövetséget. ---------- "1 NI ■— Átadták a minisztertanács vándorzászlaját és jutalmát az ország legjobb termelőszövetkezeteinek Vasárnap ünnepélyes keretek között ad­ták át az ország három legjobb termelő­­szövetkezetének a minisztertanács vándor­zászlaját és az ezzel járó pénzjutalmat. A barcsi pártszervezet helyiségének nagytermében Dobi István, az elnöki ta­nács elnöke adta át a barcsi Vörös Csillag tsz-nek, az ország legjobb termelőszövetke­zetének a minisztertanács vándorzászlaját és a 100.000 forintos pénzjutalmat. Szentesen, a Tóth József Színházban, az ország második legjobb termelőszövetke­zete, a szentesi Felszabadulás tsz vezetői, Béres Sándornak, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárának kezéből vették át a minisztertanács vándorzászlaját és a ma­gas kitüntetéssel járó 50.000 forint jutal­mat. Megjelent az ünnepségen A. I. Guza­­nov kiváló állattenyésztő, a kosztroma­­területi Ogorodnyik kolhoz elnöke, a ma­gyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagja. A peresztegi Szabadság tsz-t, az ország harmadik legjobb termelőszövetkezetét megillető vándorzászlót és 25.000 forint ju­talmat Dögei Imre, a SZÖVOSZ elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács tagja adta át. Évek, hosszú hónapok óta az egész ország dolgozó népe feszült figyelemmel kísérti ötéves tervünk, legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű építkezésének munkáját. Ahol két-három évvel ezelőtt messzenyúló szántóföldek, gabona- és kukoricatáblák hosszú csíkjai húzódtak, ma már új város emelkedik. Sztálinváros, a hatalmas vasművel, méltóan fejezi ki dolgozó népünk szorgos, serény munkájának eredményeit. A földmunkások, betonozók, hegesztők, szerelők, mérnökök százainak, ezreinek nagyszerű munkáját, helytállását bizonyítja, hogy befejezték a vasmű 1. számú nagyolvasztójának építkezését. Most már vasat ad a hatalmas kohó. Téglák millióit, az acéllemezek száztonnáit adta az ország a vasműnek és most, első egységének felépítése után, a hatalmas acélóriás ke­di visszafizetni népünknek a fáradságot, a költséget, új mezőgazdasági, könnyűipari, élel­miszeripari gépek gyártásához, közlekedési eszközök készítéséhez ontja a vasat. Vasárnap délben került sor 7 ünnepélyes csapolásra. Az avatóün­nepségen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Szálár Béla, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Terv­hivatal elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, a Központi Vezetős­­ség és a minisztertanács több más tagja, Földes László, a sztálinvárosi pártbizottság titkára, Loy Árpád és Pióker Ignác, a szocialista munka hősei, Tajkov András, Kossuth­­díjas sztahanovista, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Eljött J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A postás­zenekar már jóval az ünnepség megkezdése előtt vidám hangú indulókkal köszöntötte az ország minden tájáról érkező munkás- és parasztküldöttségeket. A kohó hatalmas, húsz emelet magasságú acélteste messze kiemelkedett a környezetből, s alatta, körülötte széles embergyűrű tolongott: az új, szocialista város lakói, a kohó építői, az épít­kezésben részvevő számos üzem küldöttségének tagjai, s az új kohó új kohászai. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazga­tója lépett a díszemelvény mikrofonja elé. Elmondotta, hogy Sztálinváros és a vasmű épít­kezésén végzett kiváló munkájuk elismeréséül­­ a dolgozók egész sorát tüntette ki kor­mányzatunk. A megbecsülés jeléül több mint 400.000 forint jutalmat osztottak ki közöttük. Ezután Szlobodnyik László ácsbrigádvezető a kohóépítők nevében átadta az új, hatalmas létesítményt. — Itt, ahol most állunk, két esztendeje fog­tunk hozzá a munkához. Építőmunkások, vasszerkezeti szerelők, gyárak és üzemek dolgozóinak közös munkájával,­ erőfeszíté­seivel készült el kohászati üzemünk első kohója. Az építés során voltak nehézsé­geink, ezeket szovjet elvtársaink segítségé­vel, akiktől sokat tanultunk, sikeresen le­küzdöttük. Elősegíti új kohónk a párt politikájának, a kormány programmjának a megvalósítá­sát. Vasat adunk az országnak,­­ több vas­ból gép lesz, mely könnyebbé teszi a — Most, amikor a Sztálin Vasmű kohászai nevében átveszem a kohót, az építő és sze­relő elvtársaktól, kérem Szlobodnyik elv­­társat, adja át nekik a kohászok baráti üd­vözletét és köszönetét azért, hogy fárad­ságos munkával elkészítették a Sztálin Vas­mű első nagyolvasztóját. Hálával és szere­tettel gondolunk azokra, akik lehetővé tet­ték a kohó építését. Köszönjük a Szovjet­unió segítségét, melyet a munka megkez­désétől fogva magunk mellett éreztünk. A magas színvonalú műszaki segítséget, amit a­ tervek és a jótanácsok formájában kap­tunk. A gépi berendezéseket és műszere­ket, és azokat a tapasztalatokat, melyeket a szovjet szakemberek adtak át a magyar dolgozóknak. Mindezek lehetővé tet­ása, hogy most egy újabb nagyolvasztó gazda­gítja népünket. Közvetve és közvetlenül egész dolgozó népünk részt vett a nagyolvasztó megépí­tésében. Hála és köszönet illeti népünket. Kö­z­jogos öröm, a jól végzett munka tudata töltheti el e hatalmas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk előtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vasmű — s ennek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagyolvasztó — a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszí­téseinek a gyümölcse.­­ Minden magyar munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi úgy tekint Sztálinvárosra, az új nagyolvasztóra, mint a legnagyobb sza­kahóhoz tartozó berendezéseket karbantart­juk és a technológiai előírásokat szigorúan betartjuk. Különösen megbecsüljük mű­szereinket, amelyek könnyebbé és bizton­ságosabbá teszik munkánkat. Azon leszünk, hogy nálunk minden kohász megszeresse a műszereket, bízzék bennük. Nekünk, régi kohászoknak is úgy kell ragaszkodnunk az új technikához, mint a jövőnkhöz. Ebben a szellemben kell nevelnünk azokat a fia­talokat is, akik a kezünk alatt nőnek ko­hászokká. Örömmel fogadjuk azokat a fia­talokat, akik már a vasmű építésében mint építőmunkások kitüntették magukat, bizto­sak vagyunk benne, hogy jó kohászok lesz­nek. Mi, régi és új kohászok tudjuk, hogy ím­­iulin tonna vassal népünknek tarto­zunk számot adni. Valamennyiünk cél­ja, hogy nagyobb bőséget teremtsünk országunkban. Ehhez pedig a mi nyers­vasunkra szükség van. Tudjuk, hogy traktor, szövőgép, mozdony nincs nyers­vas nélkül, bású békeművünkre. Sztálinváros, Sztálin Vasmű építésének munkája népünk tudatá­ban elválaszthatatlanul eggyéforrott a béke védelmének gondolatával. A most elkészült nagykohó hazánk egész népe előtt, de orszá­gunk határain kívül élő barátaink, a béke­harcosok milliói előtt is a magyar dolgozók tettekben megnyilvánuló békeakaratát jel­képezi. A mai napon elérkeztünk ahhoz, amikor a Sztálin Vasmű nagyolvasztójából nyers­vasat csapolnak, hogy nagyrészt acéllá ala­kítva eljusson a gépgyárakba. A mai naptól kezdve a traktorokat, a szerszámgépeket, a mezőgazdasági gé­peket, a kerékpárokat nemcsak a diós­győri, az ózdi és a csepeli acélból gyárt­ják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vasműben termelt nyersvas­ból készül. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulá­sának, fejlődésünk mai szakaszában külön­leges jelentősége van. Különleges jelentő­sége van azért, mert nagyon kiszélesíti a mezőgazdaság fellendítését szolgáló pro­gramozónk acélalapját, s ezzel még szilár­dabbá, biztosabbá teszi e nagyszerű Pro­gramm realitását. A magyar mezőgazdaság a nagy felvirágzás szakaszába lépett. Bő­ségesebb kenyér, több hús, tej és egyéb élelmiszer lesz az eredménye e programm megvalósításának. De az eredmény nem hullik az ölünkbe. A győzelem feltételeit állhatatos munká­val magunknak kell megteremtenünk. Min­denekelőtt fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését. Mind több, korszerűbb termelő­­eszközt: traktort, kombájnt, ekét, boronát és egyéb kisgépet kell adnunk a falunak. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulá­sával hatalmas lépést tettünk előre ebben az irányban. Új erő jelentkezett a népgazdaságban: a sztálinvárosi nagyolvasztó, amelynek egynapi termeléséből 140 traktort, vagy 300 kombájnt, vagy 400 vetőgépet lehet gyártani. Ezzel a kohóval biztosabban, sikeresebben folytathatjuk harcunkat nagy nemzeti ügyünkért, a mezőgazda­ság felvirágoztatásáért. Különleges jelentősége van az új nagy­­olvasztó felavatásának azért is, mert segít m­egbonthatatlanná kovácsolni államunk alappillérét, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét. Ez a mű, amely a munkásosztály alkotó­erejét hirdeti, hatalmas segítséget nyújt a falu népének. A munkás-paraszt szövetség egyik legfontosabb anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások keze nyomán rár E sikerünket mindenekelőtt munkás­­osztályunk és műszaki értelmiségünk oda­adó, lelkes munkája, szívóssága és áldozat­­készsége tette lehetővé. És ez nem egye­dül a sztálinvárosiakra vonatkozik. A sztálinvárosi építők kimagasló érde­mei mellett óriási szerepük volt azoknak is, akik nem itt a helyszínen, hanem távol, az ország minden részében, üzemében segítet­ték a nagyolvasztó üzembehelyezését. A kooperáló, a Sztálin Vasműnek szállító üzemek sokasága nyújtotta segítő kezét, az egész ipar közös, nagy nemzeti megmoz­dulása tette lehetővé, hogy elérjük célun­kat. A kohó építői, szerelői, a kohó alkatré­szeit­­ gyártó munkások és a velük küzdő műszakiak valóban hősies munkát vé­geztek. A nagy munka közben kovácsolód­­tak össze a műszaki és fizikai dolgozók, mérnökök és munkások, így tudták le­győzni a munka közben jelentkező nehéz­ségeket. Például Tarján László mérnök új­szerű cölöpkiképzésével a munkások ja­vaslatai alapján, to­vábbá az Orbán— Darvas-brigád és más kiváló brigádok lel­kes munkájával tud­ták a kezdeti elmara­dást behozni és ha­táridő előtt készítet­ték el a kohóalapot. A Mélyalapozási Vállalat dolgozói, a MÁVAG sok hídcsa­­tát nyert szerelőivel és az építőmunkások­­kal együtt hóban, sárban, nem egyszer dermesztő hidegben is helytálltak, példa­mutató munkát vé­geztek. Lelkes és oda­adó munkáról adhat­nak számot az alag­utak csövezésénél és a gázvezeték szerelé­sénél a Közúti Híd­fenntartó Vállalat dolgozói, Szukor Já­nos brigádvezető irá­nyításával. A MÁV pályaépítők a januá­ri, közel 20 fokos hi­degben is folytatták a vágányok lefekteté­sét. Hatvan méter ma­gasban, szélben és fagyban dolgoztak a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kiváló szerelői. Dolgozó népünk nagy szeretettel és megbecsüléssel adó­zott Sztálinváros épí­tőinek. Három Kos­­suth-díjas, 61 kor­mánykitüntetett, há­romezer sztahano­vista került ki innen és több mint kilenc­ezer dolgozó kapta meg a „Sztálin Vas­­mű»-emlékérmet. A párt vezette a harcot, a Sztálin Vasmű építéséért Az építés sikerének döntő tényezője volt a mi nagy pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja. A párt szervezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építéséért, az új nagyolvasztó üzembehelyezéséért. A párt lelkesítette harcra az új kohó épí­tőit, tette nemzeti üggyé e cél valóra vá­­lását. A párt vonta­t­e a munkába a munkások tízezreit, a mérnökök, technikusok ezreit az országnak több mint 60 üzeméből és ter­vezőintézetéből.­­­­ A párt nevelte a város és a vasmű épít­kezésének dolgozóit, a párt szította fel az emberek lelkesedését, acélozta meg ener­giáját, tartotta ébren hazaszeretetét. A párt türelmes nevelőmunkája formált­ hősöket, egyszerű, mindennapi emberekből. A kohóépítkezés sikerét a baráti Szov­jetunió önzetlen testvéri segítsége tette lehetővé. Az új nagyolvasztó terveinek legn­agyobb részét a Szovjetuniótól kaptuk. A légkor­(Folytatás a 2. oldalon.) Horváth László kohómester: A kohászok célja, hogy nagyobb bőséget teremtsenek országunkban Zsofinyecz Mihály elvtárs beszéde ______________________-t Az új kohóval sikeresebben folytathatjuk harcunkat a dolgozó nép jólétének emeléséért Megkezdte munkáját a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója nehéz fizikai munkát, könnyebb és eredmé­nyesebb lesz dolgozó parasztságunk és bá­nyászaink munkája. A magasabb termelés jólétet teremt hazánkban, így békeművünk termelésével hozzájárul pártunk és kormá­nyunk szerető gondoskodásához dolgozó né­pünkről. Arra kérem a kohász elvtársakat, becsül­jék meg, féltő gonddal vigyázzanak kezünk munkájára, a Sztálin Vasmű első számú nagykohójára. A sztálinvárosi kohászok nevében Hor­váth László kohómester beszélt. • Szlobodnyik László ácsbrigádvezető: Új kohónk elősegíti a párt politikájának, a kormány programmjának a megvalósítását sik gépekké, hogy megkönnyítse, termelé­kenyebbé, jövedelmezőbbé tegye a paraszti munkát. Amilyen szilárd lesz a sztálinvárosi vasból készült acél, legyen olyan szi­lárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti összefogása! A sztálinvárosi nagyolvasztó termelése nagy mértékben hozzájárul a közszükség­leti cikkek gyártásának növeléséhez is. Le­hetővé teszi, hogy több könnyűipari, élel­miszeripari és nem utolsósorban építőipari gépet gyárthassunk, hogy jobban el tud­juk látni a lakosságot a legfontosabb ipari és fogyasztási cikkekkel. Az új nagyolvasztó hatalmas segítséget nyújt az iparosításban eddig elért eredmé­nyeink megszilárdításához. Rendkívül fon­tos ez az egész népgazdaság, az egész la­kosság szempontjából. A mi kis országunk ma már fejlett, erős és sokoldalú iparral rendelkezik. Megfe­lelő szervezettség és kedvező feltételek mellett iparunk igen nagy feladatok meg­oldására képes. Ha most fékezzük az ipa­rosításban eddig diktált túl gyors tempót és erőnket összeszedve az elért eredmé­nyek megszilárdítását helyezzük munkánk középpontjába, még jobban kibontakozhat iparunk ereje és nagy felkészültsége. Ennek a megszilárdításnak azonban a szén és a villamosenergia biztosítása mel­lett nélkülözhetetlen feltétele, elegendő vas és acél, a gyárak ellátása megfelelő minőségű kohászati termékekkel. A sztá­linvárosi nagyolvasztó, amely országunk nyersvastermelési kapacitását mintegy 30 százalékkal, tehát csaknem egyharmadával növeli, enyhíti az anyagellátás gondjait és lehetővé teszi, hogy az ipar munkájának megszilárdításában tartós eredményeket érjünk el. A sztálinvárosi nagyolvasztó bekapcsoló­dása a gazdasági vérkeringésbe előreviszi a párt és a kormány gazdaságpolitikáját, előreviszi az életszínvonal növelésének az­­ ügyét. Ez az alkotás a jólét emeléséért foly­­t­tatott harcunk új erődítménye! szönjük a segítséget: rövidesen jó vas­sal fizetünk érte. Az áldozat, melyet azért hoztunk, hogy az új kohó felépüljön, nem volt hiábavaló. Már izzik a koksz, olvad az érc, folyik a vas. A kohó kész, de a mi munkánk csak most kezdődik. Rajtunk, kohászokon mú­lik, hogy dolgozó népünk munkájának ered­ménye kamatozzék. Ezért fogadjuk, hogy munkánkat a legjobb tudásunkkal végez­zük. A zavartalan termelés biztosításáért a Márpedig mi, kohászok, azt akarjuk, hogy tervünk, mely életszínvonalunk emelését szolgálja, valóra váljon. Ezért megteszünk érte mindent, hogy értékes, jó nyersvasat adjunk acélműveinknek és öntödéinknek. A kohászok nevében ezzel a fogadalom­mal veszem át a Sztálin Vasmű első nagy­­olvasztóját. Ezután Zsofinyecz Mihály, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagja, kohó- és gép­ipari miniszter mondott beszédet. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk odaadó munkájának eredménye Itt tett hírnévre szert Szlipcsevics István brigádvezető és az itt végzett munkájáért tüntették ki Kossuth­-díjjal Bonta Józsefet, a Mélyépítő Tröszt főmérnökét. De hosszú lenne a sor, ha név szerint em­lítenénk meg azokat a dolgozókat, akik jó munkájukkal, áldozatkészségükkel hozzá­járultak a kohó megindulásához. Itt áll előttünk az új nagyolvasztó hatal­mas acélteste. Ilyen nagyszerű eredményt hozott a szívós, a vállvetve végzett becsü­letes munka. E példa arra tanít bennünket, hogy ugyanilyen állhatatosan dolgozzunk a termelés minden frontján, ugyanilyen céltudatosan törekedjünk további ered­mények elérésére. Az ország népe számít arra, hogy a ma­gyar kohászok a terv teljesítésével, a gyártmányok minőségének megjavításával, az önköltség csökkentésével segítik saját és az egész nép életszínvonalának növelését A Sztálin Vasmű nagyolvasztójának fel­építésében részes volt a dolgozó parasztság is. A falu felküldte ide fiait, leányait, hogy a munkásosztály oldalán segítse felépíteni nagy alkotásunkat. Sztálinváros, a Sztálin Vasmű valósá­gos jelképévé vált a munkásosztály és a dolgozó parasztság összefogásának. A Sztálin Vasmű és az új nagyolvasztó megalkotásából oroszlánrészt­­ vállalt ifjú­ságunk. Számtalan esetben mutatták meg a fiatalok, hogy lelkesedésükkel, önfeláldo­zásukkal élére tudnak állni az építőmun­kának. És lehet-e természetesebb dolog, minthogy a fiatal szocialista város építésé­nek legodaadóbb, legragaszkodóbb harcosa az ifjúság? Az a fiatalság, amely Sztálinvárosban tanulta a szocializmus építését, nagyot nőtt politikai öntudatban, szakmai tudásban, szilárd magatartásban. Példát vehet róluk sok magyar fiatal! A Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója — új nagy békeművünk ­N A mezőgazdaságnak szüksége van a vá­rosi pártszervezetek és dolgozók segít­ségére — Felszólalások a budapesti pártaktíva értekezletén (2. oldal) A vezetőségválasztás hírei (2. oldal) Gondos Ernő: Kinek-kinek a maga mód­ján... (2. oldal) A MAI SZÁMBAN «Emberek indulnak» — Sütő András novelláskötete (3. oldal) Miért hiúsultak meg De Gasperi reak­ciós szándékai? — Togliatti elvtárs nyilatkozata (3. oldal) A Bolgár Kommunista Párt VI. kon­gresszusának tanácskozásai (3. oldal) Szovjet emberek között — Egy volt moszkvai ösztöndíjas jegyzetei (3. oldal) Mit mutatott az angol alsóházi vita? (4. oldal) Mi a helyzet Indokínában? (4. oldal)

Next