Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-27 / 86. szám

SZOMBAT, 1954 MÁRCIUS 27 Egy megyei könyvtárban kérdezd a táskáját lóbáló iskolásgyere­­ket, vagy a bevásárlószatyrot cipelő házi­asszonyt a csabai utcán, merre van a me­gyei könyvtár, találomra megszólíthatsz akárkit az állomásról a városba jövet — mindenki válaszol a kérdésre. Jól ismert, népszerű hely lett a könyvtár Békéscsa­bán.­­Vagy tízegynéhány évvel ezelőtt kér­dezhette volna az ember — nemigen tud­ták volna útbaigazítani a járókelők. Volt itt városi könyvtár régen is; évente mintegy 350 könyvet kölcsönöztek innen. Ma egyet­len napon nagyobb forgalmat bonyolít le a békéscsabai megyei könyvtár.) A készséges útbaigazítók — no meg az utcaszerte kifüggesztett hívogató plakátok — segítségével hamar el lehet találni ide. A nyírfákkal szegélyezett tavaszodó Körös­­parton emelkedik a megyei könyvtár és mellette az ifjúsági könyvtár épülete. A kölcsönzőben nagy csend fogad, pe­dig öt-hat látogató is van itt. A ka­talógusok közt egy idősebb kminikásember válogat, két lány a szabad polcra «étvágy­gerjesztőként» kitett könyveket böngészi, a mély fotelben egy fiatalasszony lapoz­gatja a folyóiratokat. Az asztal előtt két gimnazista, ők nem sokat keresgélnek, ha­tározott kívánsággal jöttek; Móricz-könyvet kér mind a kettő. S míg Várhelyi György könyvtáros sietve adja ki a kért könyvet , magas, barna férfi lép be a hátsó aj­tón: Lipták Pál, a könyvtár vezetője. Jó­­ismerősként üdvözli a látogatókat: «Hogy‘ tetszett «Az aratás»? — «Olvasott-e már valamit Mórától?] — kérdezgeti sorra őket. Új könyveket ajánl, a már olvasottakról beszélget velük, figyelve érdeklődésüket, ízlésüket. Az utóbbi napokban különösen sokan üdvözlik szeretettel, hiszen ő az első könyvtáros, aki megkapta államunk egyik legnagyobb kitüntetését, a Kossuth­­díjat. A kölcsönzőből a napfényben fürdő ud­varon át a szomszéd épületbe , az ifjú­sági könyvtárba visz az útja. Itt azután már nehezen lehetne azt állítani, hogy csend van. Nyolc-, tíz-, tizenkétéves gyere­kek egész hada nyüzsög a kölcsönzőhelyi­­ségben. Egyenest az iskolából jöttek. Az ajtón szemüveges, Svájcisapkás kisfiú lép be. Szemmel láthatóan semmi különösebb nincs rajta, mégis óriási ováció, hurrázás fogadja. Vájjon miért ez a nagy izgalom? Semmi egyébért, mint hogy a gyerek egy Verne-könyvet hozott vissza, s abban ak­kora a kereslet, hogy már az igénylők egész sora várakozik rá. De így van ez csaknem minden népsze­rűbb könyvvel. A «Hetvenhét magyar nép­­mesé»-ből húsz példány van, de száz is ke­vés lenne belőle. A szovjet és az új magyar irodalom híresebb alkotásait is szinte egy­más kezéből veszik át az ifjú olvasók. A fia­tal, szőke Kollár lea, a könyvtáros, alig lát­szik ki a körülötte nyüzsgő gyerekek közül, hízelegnek neki egyik-másik jobb könyvért. Igyekszik köztük igazságot tenni, ami elég nehéz dolog, mert bár a könyvtár nem sze­gény, a gyerekek könyvéhsége szinte kielé­gíthetetlen s ifjúsági könyvkiadásunk nehe­zen győzi a tempót ezzel a nagy étvággyal. Naponta néha 80 gyerek is megfordul a könyvtárban. Nemcsak a könyvet hozzák­­viszik, hanem le is telepszenek Itt, jól érzik magukat a szépen berendezett, napfényes helyiségben. A falakról vidám, színes rajzok mosolyognak rájuk, köztük azok az il­lusztrációk is, amelyeket ők készítettek leg­kedvesebb könyveikhez. S idevonzza még őket az a szeretetteljes légkör, amely az egész könyvtárat betölti, az irodalom iránti áhitatnak, az olvasó megbecsülésének ez a jóleső levegője, ame­lyet ösztönösen megéreznek a gyerekek is. A minisztériumban annak idején úgy határoztak, hogy az első megyei könyvtárat Békéscsabán szervezik meg. S a csabai könyvtárosok­­ nagy örömmel vállalták az úttörő szerepet. Ma is úgy emlékeznek vissza ezekre a hetekre, mint a könyvtár hőskorszakára. Az idő kevés volt, a feladat pedig igen nagy. Három forrásból jött a könyvek ára­data: a körzeti, a városi és a műszaki könyv­tárból. A munka éjjel-nappal meg nem állt. És 1052 március 9-én Békéscsabán megnyílt az ország első megyei könyvtára. Azóta tovább gazdagodott, rendszerező­­dött, s a látogató ma már magas színvonalú, egységes, gazdag könyvtárat talál itt. S a fontos és népszerű könyvek hatalmas szá­ma mellett a ritka, értékes könyvek egész sora nyomja a polcokat. Itt van például a nagyszerű, 638 kötetes békési gyűjtemény, amely a megyéről szóló és a megyében meg­jelent műveket tartalmazza. Köztük van­nak a rrtuk­ századvégi és XX. századeleji híres Dobay-, Kner- és Tevan-nyomda kiadványai. Ez az állandóan gazdagodó gyűjtemény példamutató valamennyi me­gyei könyvtár számára, amelyeknek egyik szép hivatásuk a helyi hagyományok feldol­gozása és ápolása. Sok régi kéziratot is őriz a könyvtár. Köztük például a helyi job­bágyság 1846-ból kelt váltságlevelét — amelyen a főurak aláírása után ott sora­koznak a jobbágyok aláírásai: a csabai ős­lakosság névsora. Igen népszerű a könyv­tár másik büszkesége: a csaknem ezerköte­­tes­ művészettörténeti gyűjtemény. (E gyűj­temények alapja az egykori városi könyv­tár anyaga.) A gazdag könyvtár, amelyben kedve szerint válogat az ember, mágnesként vonz­za az olvasókat, így van ez itt is. Havonta — békéscsabai fiókjaival együtt — több mint 12.000 könyvet kölcsönöz a megyei könyv­tár. S a számok mögött gazdag tartalom, érdeklődő, kultúrált olvasótábor is rejlik! Nézzünk meg egyet találomra az olvasók kartonjai közül. Bálint Zsuzsa gimnáziumi tanuló lapja például arról beszél, hogy ja­nuár 1-től március közepéig 34 könyvet olvasott el. A 34 könyv szerzői között ott látjuk Csokonai és Voltaire, Kölcsey és Heine, Shakespeare és Shaw nevét. Vonzza az olvasni-tanulni vágyó dolgo­zókat a barátságos, szépen berendezett ol­vasóterem, a kényelmes kölcsönzőhelyiség is. A könyvtár dolgozói nagyon jól tudják ezt, s mindig azon törik a fejüket, hogyan tehetnék a maguk erejéből még szebbé munkahelyüket. Itt vannak például a folyó­iratállványok, tucatnyi szabvány van rá — de Lipták nem nyugodott, amíg ő maga meg nem tervezett egy «még jobb» állványt. Apróság’ Az. Mint ahogyan apróság az is, hogy a könyvtárosok mindig borotvában, jó ruhában végzik munkájukat, hogy tet­szetős, egyforma köpenyt hordanak. Apró­ságok ezek, de sok ilyenből is tevődik össze az a népszerűség, amelynek a békéscsabai könyvtár örvend. S a helyi munka mellett nem feledkeznek meg a falusi könyvtárak segítéséről. Szün­telenül járják a falvakat, leveleznek a fa­lusi könyvtárosokkal. Ezek a levelek egy­általában nem hasonlítanak a „hivatalos] levelekre, igazi jóbaráti kapcsolatról ta­núskodnak. A falusi könyvtárosok csak­nem valamennyien társadalmi munkás­ként híven állják a sarat, terjesztik falujukban a könyv szeretetét. Ilyen a nagyszénás­ Patzauer János, a szegfia tömi Zsila Gyula, vagy Bulyovszki János, a csabai Vörös Október tsz könyvtárosa, akik valamennyien jónéhány éve nagy odaadás­sal végzik könyvtárosmunkájukat. A békéscsabai könyvtárosok szüntelenül új és új dolgokon törik fejüket, olyan új utakat keresnek, amelyeken át mind több ember szívéhez, érdeklődéséhez juthatná­nak el. Legutóbb irodalmi fejtörő pályáza­tot hirdettek (regényhősökről kell megálla­pítani, hol szerepeltek stb), amelyre állan­dóan érkeznek a megfejtések. Most azon gondolkoznak, hangszórót állítanak fel a Kossuth­ téren, amelyen át rövid irodalmi műsorokat, ismertetéseket közvetítenének. Gazdagabbá tenni a könyvtárakat, eredmé­nyesebbé a munkát, műveltebbé a Város és a megye népét — ezen munkálkodnak va­lamennyien. Ügyszeretet, lelkesedés, odaadás: ez jel­lemzi az egész könyvtár munkáját. Fencsik Flóra Az írószövetség elnökségének ülése Az írószövetség elnöksége március 24-én ülést tartott. Az ülésen Darvas József nép­művelési miniszter másirányú nagy elfog­laltságára való tekintettel az írószövetség elnöki tisztéről lemondott. Az elnökség el­fogadta lemondását azzal, hogy elnökségi tagságát tartsa meg. Az elnökség foglalkozott a «Szabad Nép» március 15-i számában megjelent «Mai iro­dalmunk néhány kérdéséről» című cikke értelmében az írószövetség önkormányzatá­nak és kollektív vezetésének problémáival. Elhatározta, hogy ez év májusában össze­hívja a szövetség közgyűlését. Addig is — a közgyűlés megfelelő előkészítése érdekében — a következő ideiglenes jellegű szervezeti változtatásokat hajtja végre. Az elnökség vezetésével Veres Pétert bíz­ta meg. Az elnökség összetétele a közgyű­lésig változatlan marad. A szövetség eddigi titkárságát kibővítve, öttagú titkárság léte­sítését határozta el. A titkárság tagjai: Erdei Sándor (első tit­kár), Barabás Tibor, Kónya Lajos, Méray Tibor, Orbán Ernő. (MTI) Befejeződött az ország könyvtárosainak értekezlete Pénteken délben befejeződött az ország könyvtárosainak kétnapos értekezlete. A második napon is számos látogatója volt az értekezlet alkalmából rendezett kiállítás­nak, amely az ország tömegkönyvtárainak munkájáról adott képet. Az értekezlet pénteki vitájában a városi és falusi tömegkönnyvtárak számos időszerű kérdését tárgyalták meg. Foglalkoztak a hozzászólók az olvasók nevelésének, az irodalom népszerűsítésének módszereivel, különösen a parasztolvasók megnöveke­­dett olvasási igényeinek kielégítésével. A központi tudományos könyvtárak munka­társai arról beszéltek, hogyan igyekeznek a jövőben több segítséget adni a könyv­tárhálózat munkájához. A vitában felmerült kérdésekre Mikó Zoltán, a népművelési minisztérium könyv­tár- és ismeretterjesztő főosztályának veze­tője válaszolt, majd az értekezlet részvevői határozatot fogadtak el. A határozat hangsúlyozza: az elhangzott javasla­tok alapján az értekezlet felhívja a könyv­kiadói szervek figyelmét, hogy kiadói ter­veik elkészítésénél vegyék igénybe a könyv­tárosok segítségét és lássák el fokozottab­ban a könyvtárakat a lakosság valódi igé­nyeinek megfelelő könyvekkel. Örömmel üdvözli az értekezlet a Szabó Ervin Könyv­tár kerületi könyvtárosainak azt a javas­latát, hogy patronálni kívánják a vidéki könyvtárakat. Az értekezlet részvevői magukévá teszik a könyvtárosok 1954 április 4-től 1955 áp­rilis 4-ig tartó felszabadulási versenyét, amelynek célja a könyvtárak munkájának meg­javítása, a helyi tanácsokkal és kulturá­lis szervekkel — különösen a kultúrottko­­lokkal és kultúrházakkal — való szoro­sabb, állandó együttműködés megteremtése. (MTI) Egyiptom „technikai segélynyújtási egyezményeket" írt alá az Egyesült Államokkal A «Reuter» jelentése szerint csütörtökön Kairóban «technikai segélynyújtási egyez­ményeket" írtak alá az Egyesült Államok és Egyiptom megbízottai. Az egyezmények értelmében az Egyesült Államok technikai szakértőket is küld Egyiptomba. Az egyiptomi forradalmi tanács — mint már jelentettük — ötórás ülésezés után csü­törtökön közölte, hogy a jövőben minden politikai pártnak engedélyezi, hogy újból folytassa tevékenységét, és bejelentette, hogy július 23-án megválasztják Egyip­tomban az alkotmányozó gyűlés tagjait. A londoni rádió értesü­lése szeri­nt a forradalmi tanács néhány tagja, Nasszer alezredes vezetésével, erősen ellenzi, hogy Egyiptom a nyáron a parlamentáris élet útjára térjen, de «úgy tetszik, Nagib tábor­nok álláspontja győzött». Az «AFP» jelenti, hogy a forradalmi ta­nács közleménye után szabadon bocsátot­ták a muzulmán testvériség 200 tagját, aki­ket korábban — a muzulmán testvériség feloszlatása alkalmával — letartóztattak. A­­szabadonbocsátottak között van Hasszán el Hadeibi, a muzulmán testvériség leg­főbb vezetője. A testvériség végrehajtó bi­zottsága Hodeibi elnökletével már szomba­ton ülést tart, hogy határozzon a jövőben folytatandó politikájáról. Szabadon bocsátották Ahmed Husszeint, az egyiptomi úgynevezett szocialista párt volt vezetőjét is. Csütörtökön az egyik kairói egyetemen­­diáktüntetés zajlott le. A diákok Nasszer alezredes és Szalah Szalim propagandaügyi miniszter ellen tüntettek. A rendőrség a tüntetőkkel szemben fegy­verét használta. Többen megsebesültek. (MTI) SZABAD NÉP Értekezlet a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusán kitűzött feladatokról Varsó, március 26. (TASZSZ) A Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának kezdeményezésére a párt központi bizottságának politikai bizottsága, az államtanács, a Lengyel Népköztársaság kormányának elnöksége és a nemzeti front vezetői Varsóban együttes értekezletet tar­tottak, amelyen megvitatták a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusán ki­tűzött feladatokat. Az értekezletet Boleslaw Bierut, a párt központi bizottságának első titkára nyitotta meg. Bierut hangsúlyozta, milyen nagy je­lentőségük van azoknak a feladatoknak, amelyeket a kongresszus a békéért, vala­mint a városi és falusi dolgozók jólétének és kulturális színvonalának gyors fellemdí- t­téséért vívott harcban kitűzött. Az értekezleten felszólalt J. Ozga-Michals­­ki a Lengyel Egyesült Parasztpárt nevében, W. Barejkowski a demokrata párt nevében és J. Czur professzor, lelkész a nemzeti front országos bizottsága mellett működő katolikus bizottság nevében. — A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS KÜL­ÜGYI BIZOTTSÁGA Jules Moch előadói jelentése után megkezdte a bonni és a pá­rizsi háborús szerződés vitáját — jelenti az «MTI». — AZ ENSZ EURÓPAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK 9. ülésszaka március 25-én befejezi« munkáját — jelenti a «TASZSZ». — ADENAUER MÜNCHENI BÍRÓI HA­TÓSÁGAI szabadon bocsátották Manfred von Brauchltsch világhírű német gépkocsi­­versenyzőt, az ismert békeharcost, az egy­séges német sportbizottság elnökét — je­lenti az «MTI». — A BRIT KORMÁNY a jövő hét végén hozza nyilvánosságra azokat az új javas­latokat, amelyek Nagy-Britanniának az «európai védelmi közösség»-gel való Szo­rosabb együttműködésére vonatkoznak — jelenti az «AFP». — ANTONIE PINAY volt miniszterel­nök találkozóra hívta fel a Laniel-kor­­mányt rendszerint támogató politikai pár­tok vezetőit egy kommunistaellenes úgyne­vezett «választási front» létrehozására — jelenti az «MTI». Az olasz kormánynak a kommunisták ellen indított támadása kísérlet arra, hogy elterelje a figyelmet a nyomorról, a jelen súlyos problémáiról Ab Olasz kom­m­­e­ni miti M párt irab­őségének­ határozata az ország politikai helyzetéről Róma, március 26. (MTI) Az Olasz Kommunista Párt vezetősége március 23-án és 24-én megvizsgálta a po­litikai helyzetet. Az ülésen határozatot hoztak.­­Az elmúlt hónapokban az volt a leg­jellemzőbb a politikai helyzetre hang­zik a határozat , hogy gyors egymás­utánban több botrányra derült fény, jól­lehet tö­­b nyílt vagy kevésbbé nyílt kísér­let történt a botrányok kirobbantásának megakadályozására. Olyan eseményekről van szó, amelyekben központi szerep jut a kereszténydemokrata párt és a kormány egyes kiemelkedő személyiségeinek, akikre a korrupció és a bűn baljós árnyéka esik. A szennyes kábítószerüzelmektől a tör­vényellenes üzérkedésekhez, adócsalások­hoz, valamint politikusok és kalandorok közötti bűnös együttműködéshez és bűn­részességhez vezet az út. Indokolt az a gyanú, hogy a végrehajtó hatalom állan­dóan beavatkozott ezekbe az ügyekbe, megsértette a bírói hatalom szabadságát és függetlenségét, sőt joggal feltételezhető az is, hogy börtönbe zárt rabokat azért mérgeztek meg, ezért úgy látszik , attól tartottak, hogy azok kellemetlen leleplezé­sekre szánják rá magukat. A közvélemény, amely fájdalmas meg­döbbenéssel figyeli az egymásután napvi­­lágra kerülő tényeket és leleplezéseket, az uralkodó párt legfelső köreinek kor­­■ ruptságával és erkölcsi ztüridségével találja szemben magát, s az így eléje­­táruló kép meghaladja mindazt, amit még ennek a pártnak a legpesszimis­tább ellenfelei is valaha elképzeltek. Ilyen körülmények között — folytatódik a határozat — jellemző a helyzetre az is, hogy egyre nő az állampolgárok bizalmat­lansága az ország jelenlegi vezetőivel szem­ben. A közvélemény és a vezető kormány­körök között még az eddiginél is nagyobb szakadék keletkezik. Az erkölcsi felháboro­dás és a jelenlegi politikai vonalvezetéssel való elégedetlenség együttesen érleli az egyre jobban fenyegető politikai válságot­. A határozat rámutat arra, hogy a kor­mány mit sem váltott be szociális vonatko­zású ígéreteiből és a kormány egyetlen ko­moly elhatározása az európai védelmi kö­zösségről szóló szerződés ratifikálása. A ha­tározat ezután a kormány kommunistael­lenes intézkedéseivel foglalkozik.­­A jelenlegi kormánynak az a kísérlete — mondja a határozat — hogy ismét terror­­hadjáratot indítson a kommunisták és a ha­­ladó gondolkodású dolgozók ellen, szemben­­áll az állampolgárok nagy többségének a feszültség csökkentésére irányuló követelé­­seivel és ugyanakkor szánalmas kísérlet ar­ra, hogy elterelje a figyelmet a jelen súlyos problémáiról. A kormánynak ez a kísérlete az amerikai imperializmus nyílt beavatko­zásának eredménye. Az amerikai imperia­listák saját gyarmatuknak tekintik Olasz­országot. A kommunisták minden jóindulatú olasz állampolgár előtt megbélyegzik a kor­mánynak ezt a lépését. A kommunistael­lenes gyűlölet lángjának felszítására irá­nyuló kísérlet alkalmat nyújt a kommunis­táknak arra, hogy megmagyarázzák egyé­nenként és a párt szervezetein keresztül ismét újabb és újabb ezreknek, különösen pedig a legkülönbözőbb szociális körülmé­nyek között élő nőknek és fiataloknak, hogy a kormánynak a dolgozók ellen indított harca komoly veszélyt jelent az ország belső nyugalmára és békéjére, szánal­mas kísérlet arra, hogy elterelje a figyelmet a nyomorról, és a nyomor elleni harc égető kérdéseiről. Ezt a kommunistaellenies kísérletet a szociáldemokraták és a liberálisok is támo­gatják, hogy így segítsenek létrehozni egy olyan új politikai összefogást, amely ki­terjed a szélső­jobboldal pártjaira is és amelynek az a feladata, hogy lerombolja az olasz demokrácia épületét és minden területen diadalra segítse a legarcátlanabb korrupciót­. A határozat megismétli a pártok pénz­forrásainak kölcsönös ellenőrzésére vonat­kozó kommunista javaslatot és ezzel kap­csolatban a következőket mondja: «Az Olasz Kommunista Párt nem keres­kedik, nem üzérkedik, nem pénzel semmi­féle vállalkozást és csak azzal rendelkezik, amit a dolgozók millióinak támogatása és áldozatkészsége nyújt számára. Az Olasz Kommunista Párt a becsüle­tes állampolgárok pártja és ezért nyu­godtan halad tovább fejlődésének út­ján. A kormánynak ez a meggondolatlan táma­dása arra fogja ösztönözni összes szerveze­teinket, hogy újabb dolgozókat toborozza­nak soraikba. Ösztönzőleg hat majd az ösz­­szes olasz dolgozókra is, hogy fokozzák azt az állandó pénzbeli támogatást, amelyből pártunk fenntartja magát. A határozat a következőket állapítja meg a kormánynak : azzal a döntésével kapcsolatban, amely meg akarja fosztani a szakszervezeteket a feloszlatott fasiszta párt volt székházaitól. *A fasizmus tűzzel-vassal pusztította az olasz dolgozók által emelt épületeket. A fasiszták azután törvényekkel azoknak az eszközöknek az előteremtésére kényszerí­­tették a dolgozókat, amelyeknek segítségé­vel felépítették a fasiszták székházét. A dolgozók szervezeteit eddig még senki sem kárpótolta elpusztított épületeikért, eddig még senki sem adta vissza nekik azt, ami­től erőszakkal és csalással megfosztották őket. A legkevesebb, amit a fasisztaellenes de­mokrácia a dolgozóknak adhat az, hogy kárpótlásul rendelkezésükre bocsátja a feloszlatott fasiszta párt hajdani székhá­zait. Ha a kormány nem hajlandó erre, ez azt jelenti, hogy le akar mondani a­­fa­sisztaellenes szellemről, és vissza akar térni a dolgozók szervezeteit üldöző fa­siszta önkényhez. A kommunisták széleskörű agitációt fej­tenek ki ezzel a kérdéssel kapcsolatban az egész országban és kérni fogják azoknak a támogatását, akik nem felejtették el a köztársaság fasisztaellenes eredetét, sem azokat az érdemeket, amelyeket a zsarnok­ság elleni kemény harcban a dolgozók, kü­lönösen pedig a kommunisták és a szocia­listák szereztek­. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége április első felére összehívta a központi bi­zottságot a politikai helyzet további meg­vitatása céljából. Német lapok a Szovjetunió nyilatkozatáról Berlin, március 26. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban és Nyu­gat-Németországban megjelenő la­pok pénteken vezető helyen köztik a szov­jet kormány nyilatkozatát a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kö­zötti új viszonyról. A német demokratikus lapok közlemé­nyeik címében kiemelik a szovjet nyilatko­zat nagy jelentőségét. A pártonkívü­l «Berliner Zeitung» hang­súlyozza: A Szovjetunió teljes szuverenitást biz­tosít a Német Demokratikus Köztársaság­nak. A «National Zeitung* a nemzeti demo­krata párt központi lapja­­Berlin demokra­tikus körzetében jelenik meg.­­ A szerk.­ megállapítja: a Német Demokratikus Köztársaság a többi szuverén országgal egyenlő jogú állammá lett. a bonni alkotmány módosításával a nyugati megszállók továbbra is fenntartották korlátba jogaikat .Nyugat-Németországban Berlin, március 26. (MTI) A nyugati hatalmak nyugatnémetországi főbiztosai csütörtökön este közölték a bonni kormánnyal, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya, hozzájárul a nyugatnémet alkotmány 73. és 79. cikkelyének megváltoztatásához, va­lamint az új, 142/a cikkelynek az alkot­mányba való beiktatásához. A nyugati megszálló hatalmak csupán azt a fenntartásukat nyilvánítják, hogy az al­kotmány megváltoztatott 73. cikkelye, amely lehetővé teszi nyugatnémet katonai alaku­latok felállítását, csak akkor léptethető életbe, ha valamennyi, az úgynevezett európai védelmi közösségben részvevő ál­lam ratifikálta ezt a békeellenes egyez­ményt. A nyugati hatalmak hozzájárultak a nyu­gatnémet alkotmány módosított 79. cikke­lyének és az új 142/8 cikkelyének azonnali életbeléptetéséhez. Ez a két cikkely a nyu­gatnémetországi közjog alkotó elemeivé teszi a bonni és a párizsi Szerződést s a hozzájuk tartozó pótegyezményeket. Ez azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak továbbra is fenntartják azokat a jogaikat, amelyeket eddig a Nyugat-Németország részére ki­adott megszállási statútum biztosított szá­mukra. A nyugati megszálló hatalmak eszerint a benn­ parlament megkérdezése nél­kül megváltoztathatnak és érvénytele­níthetnek minden nyugatnémetországi törvényt, rendeletet és bírói ítéletet, jogérvényes törvényeket és rendelete­ket bocsáthatnak ki Nyugat-Németor­szág lakossága részére, továbbá kizárólag saját mérlegelésük alap­ján bármikor rendkívüli állapotot hirdet­hetnek ki Nyugat-N­émetországban, és ma­gukhoz ragadhatják a végrehajtó kormány­hatalmat. A 79. és a 142/a cikkely ezen­kívül megfosztja a német népet attól a jogától, hogy megteremtse állami egységét. Fontos tanúvallomások a Montesi-ügyben A „Szabad Nép" olaszországi tudósítójától Róma, március 26. A­z IU­nitás és más lapok munkatársai csütörtökön késő este felkutatták Pierino Pierottit, aki Luxemburgból lőtt, hogy ta­núskodjék a Montesi-ügyben. Pierotti megerősítette, hogy valóban ismerte Wilma Mentesit. Megismételte azt is, hogy a leány néhány találkozó után azt javasolta neki: csempésszen Luxemburgból kokaint Olaszországba. Midőn Pierotti azt az ellen­vetést tette, hogy ez nehéz dolog, mert sok pénz kell hozzá és azonkívül ismerni is kell olyan személyeket, akik hajlandók átvenni az árut, Montes­ így válaszolt: «Ne le­gyen semmi gondja erre, még ha 10 kilós tételt is hoz, el fogom helyezni». Pierotti elmondotta még, hogy a lányt egy magasabb termetű, deresedő hajú, csak­nem kopasz férfi várta. Ez a személyleírás teljesen ráillik a Montesi-ügy egyik fő­szereplőjére. Valóban, midőn Pierottinak megmutatták az illető, fényképét, habozás nélkül felismerte. Egy másik személy, akiről hivatalosan csak nevének kezdőbetűit (F. T.) hozták nyilvánosságra, de akit a hatóságok már ki is hallgattak, szintén kijelentette, hogy ismerte Wilma Montesit. Az illető elmon­dotta, hogy egy napon Róma egyik köz­ponti utcáján álldogáló gépkocsijában ü­lt, amidőn egy szép leány lépett a kocsijá­hoz és ezt mondta: «Legyen szives, vigyen el messzire innen, egy tolakodó fráter kö­vet, s állandóan zaklat». A gépkocsiban a leány mint Wilma Montesi mutatkozott be. Útközben, megtudva, hogy útitársa vero­nai, ezt mondta: «Milyen szerencsés ember maga! Mit nem fizetnék én azért, hogy eliitehessek Rómából! Itt szép lassan majd eltesznek láb alól». Egy helyen a leány kérte, hogy állítsák meg a gépkocsit, s ki­szállt. Egy másik gép­kocsi állt­ meg mel­lettük. Rendkívül elegáns férfi lépett ki belőle. A férfit megpillantva Wilma Mon­­tesi igen izgatott lett, majd mint «Giuliót» bemutatta az illetőt F. T.-nek. Bizonyos idő múlva F. T. véletlenül ta­lálkozott a titokzatos Giulióval. Amidőn Monfest után érdeklődött, akinek titokza­tos eltűnéséről már beszéltek az emberek, Giulio így válaszolt: «Jobb, ha nem gondol többé arra a leányra. Magas személyiségek­kel van kapcsolata. Legjobban teszi, ha nem érdeklődik többé felőle­. Néhány nap múlva Giulio, aki ismerte F. T. lakcímét, megjelent lakásán és azt kérte, hogy őrizzen meg egy csomagot. Ez a dolog néhányszor megismétlődött, és­ Giulio mindig pénzbeli ajándékkal akarta viszonozni a csomag megőrzését. Egyszer azonban a pénzügyőrök razziát tartottak Nettuno (itt lakik F. T.), Anzio és Ostia környékén. Ettől kezdve a titokzatos Giulio többé nem kereste fel F. T.-t. F. T. különben felismerte Giuliót azon a fényképen, ame­lyet Pierino Pierottinak is megmutattak. A napnak e két legérdekesebb esemé­nye minden bizonnyal új irányt ad majd a Wilma Montesi halálával kapcsolatos nyo­mozásnak. A két tanú vallomása azért fontos, mert először hozza kapcsolatba Wilma Montesi személyét a kábítószerke­reskedelemmel és megerősíti azt, hogy a leány titokzatos halála, a kábítószerkeres­­kedelemmi, valamint a Piero Piccioni és az Ugo Montagna ellen emelt vád között köz­vetlen összefüggés van. A Montesi-ügyben szereplő klerikális személyiségei­ helyzete kétségtelenül napról napra kényesebb lesz. Éppen ez az oka annak, hogy a keresztény­­demokraták é­s csatlósaik kedden a kép­viselőházban olyan elkeseredetten küzdöt­tek annak a baloldali javaslatnak az elfo­gadása ellen, amely azt indítványozta, hogy indítsanak parlamenti vizsgálatot a korrup­ciós és szennyes ügyek kivizsgálására, ame­lyek ezekben a hetekben napvilágra ke­rültek, valamint annak a felderítésére is, hogy egyes, kormányon belüli és a kormá­nyon kívül álló személyiségek törvényelle­nesen milyen nyomást gyakoroltak az ál­lami szervekre. Scelba és Baragat azzal az ürüggyel kér­ték a parlamenti vizsgálat elutasítását, hogy nem szabad beavatkozni az igazságszolgál­tatási szervek munkájába. Ez az ürügy azonban nyilvánvalóan nevetséges, mivel az ítélőtábla vizsgálati szerveinek az a­­fel­adatuk, hogy Wilma Montesi halálának ügyében nyomozzanak, míg a parlamenti vizsgálatot azért sürgették, hogy végre ki­derüljön az igazság azokról a homályos kapcsolatokról, amelyek egy részről Ugo Montagna, (akit a csendőrségi jelentés ro­­vottmúltúnak, besúgónak és kerítenek, a pénzügyőrség jelentése pedig kalandornak nevezett), más részről Spataro képviselő, volt belügyminiszter, a kereszténydemokra­ta párt jelörtségi politikai főtitkárhelyettese, Pavone volt rendőrfőnök, Picc­oni jelenle­gi külügyminiszter, Seefba jelenlegi minisz­terelnök és még mások között állottak fenn. A kormány azonban nyilvánvalóan éppen azt akarja elkerülni, hogy ezekre a kényes dolgokra fény derüljön. Joggal állapította meg a «1‘Unitás » a kormánynak és a kormánytöbbségnek a parlamenti vizsgálattal szemben tanúsított ellenállását kommentálva — hogy «olyan «nem»-ről van szó, amely felér a bűnösség beismerésével». Giorgio Color­ni A Román Népköztársaság kormányának nyilatkozata a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződéssel kapcsolatban Bukarest, március 26. (Agerpres) A Román Népköztársaság kormánya nyi­latkozatot tett a szovjet kormánynak Ber­linben, a négyhatalmi értekezleten elhang­zott azzal a javaslatával kapcsolatban, hogy összeurópai szerződés megkötésével oldják meg az európai kollektív biztonság megőrzésének létfontosságú problémáját. A Román Népköztársaság kormányának nyilatkozata hangsúlyozza: ennek a java­solt szerződésnek alapelvei teljesen elfo­gadhatók minden független állam számára. Ezek az alapelvek az összes részvevő or­szágok egyenlőségének, a nemzeti szuvere­­nitás tiszteletben tartásának eszméjéből in­dulnak ki és nem engedik meg, hogy egyes államok más államok rovására kiváltsá­gokhoz vagy uralkodó helyzetbe jussanak. Egyre nyilvánvalóbb — hangzik a továb­biakban a nyilatkozat — hogy most, ami­kor nemzetközi agresszív körök feltámaszt­ják a német miltarizmust és ezzel egy­formán fenyegetik Kelet- és Nyugat-Euró­­pa országait, szükséges és lehetséges az összes európai országok együttműködése. A Román Népköztársaság kormánya, a mély békevágytól áthatott román nép óha­jtásának adva hangot, állást foglal az európai országok kellek­ti­ biztonsá­gának megvalósítása mellett, E­urópa kettészakítása és a német imperializ­musnak, az agresszió melegágyának fel­­támasztása ellen. A Román Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a Szovjetunió javasolta európai kollektív­ biztonsági szerződés megkötése nemcsak olyan országokat érdekelhet, mint Franciaország, Belgium, Hollandia, Len­gyelország, Csehszlovákia és a többi nyu­gat- és keleteurópai ország, amely a múlt­ban szenvedett a német imperializmustól és most ismét ez a veszély fenyegeti, ha­nem mindazokat az országokat, amelyek azt óhajtják, hogy Európában tartós béke jöj­jön létre. Ennek a szerződésnek megkö­tése egyszersmind megfelelne a német nép érdekeinek is.• A román kormány kijelenti, hogy a Ro­mán Népköztársaság hajlandó együttmű­ködni minden európai állammal egy ilyen szerződés keretében, amely biztosítja Európa legégetőbb problémájának kielégítő megoldását, annak a problémának megol­dását, hogy ez a földrész megmeneküljön a német militarizmus vagy bármilyen más agresszor által kirobbantott új háború ve­szélytől. Az ilyen szerződés teljesen megfelelne az ENSZ alapokmányának és megkötése hoz­zájárulna az egész világ békéjének meg­védéséhez és megszilárdításához. A Komszomol XII. kongresszusa Moszkva, március 26. (TASZSZ) A lenini Komszomol XII. kongresszusán a küldöttek csütörtökön befejezték a má­sodik napirendi pontnak, a V. I. Lenin nevét viselő pionírszervezet munkájának tárgyalását. A hozzászólók az ifjú pionírok tevékenységének legkülönbözőbb területé­ről beszéltek. Rámutattak, hogy a Szovjet­unióban az iskolásgyermekek milliói vesz­nek részt a színjátszó, koreográfiai és dal­körökben, a rajz- és mintázó szakkörökben. Csak a szakszervezetek munkásklubjai és kultúrházai mellett működő szakköröket 500.000 gyermek látogatja. A március 25-i délelőtti ülésen elhang­zott Vjacseszlav Kocsemaszovnak, a Kom­szomol központi bizottsága titkárának a Komszomol szervezeti szabályzatának mó­dosításáról szóló előadói beszéde. Több mó­dosításról és kiegészítésről beszélt, amelye­ket a szervezeti szabályzat egyes pontjai­hoz javasolnak, hogy a szervezett szabály­zat teljesen megfeleljen a Komszomolra háruló új feladatoknak. Kocsemaszov hang­súlyozta, hogy az alapvető elvek változat­lanok maradnak. A küldöttek megkezdték a vitát a Kom­szomol szervezeti szabályzatának módosí­tásáról szóló beszámoló felett. A március 24. délutáni ülésen a szerve­zeti szabályzat vitájában részt vettek Moszk­va, Ukrajna, B­elorusszia, Üzbekisztán és Türkménia Kom­szomol-szervezeteinek kép­viselői. A kongresszus határozatot hozott, amely­ben a szervezeti szabályzatot a vita során javasolt módosításokkal és kiegészítésekkel fogadja el. A kongresszus részvevőit üdvözölte a Szovjetunió fegyveres erőinek küldöttsége, amelyet a „Szovjetunió Hőse» címmel ki­tüntetett tisztek csoportja vezetett. A kongresszushoz üdvözlő beszédet inté­zett Iván Kozsedub repülőgárda vezérőr­nagy, a Szovjetunió háromszoros hőse és Alekszandr Sabalin I. oszt. kapitány, a Szovjetunió kétszeres hőse, a híres tenge­rész. . A szovjet ifjúság és a világ haladó ifjúsá­ga közötti mély barátságról tanúskodnak a külföldi vendégek felszólalásai. Eddig 24 ország ifjúságának képviselői üdvözölték a szovjet keztiszomalistákat. A dolgozók szakszervezeti jogainak megvédéséről tárgyal a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága BéCS, március 26. (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség Végre­hajtó bizottságának ülésszaka március 2­9-én folytatta munkáját. Az első napirendi pont feletti vita befejezése után Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára mondott záróbeszédet. Foglalkozott a beszámolójával kapcsola­tos felszólalásokkal és megállapította: va­lamennyi felszólalás arról győzte meg a végrehajtó bizottság tagjait, hogy sikeresen folyik a III. szakszervezeti világkongresz­­szus határozatainak végrehajtása, s foko­zódik az egyes országok dolgozóinak harca a gazdasági és szociális követelések valóra­­váltásáért. Ezután Liu Csian-sen, a Szakszervezeti Világszövetség titkára tartott beszámolót «Harc a szakszervezeti jogok megvédéséért és érvényesítéséért, továbbá az 1954 május 1-vel kapcsolatos előkészületek» címmel. Az előadó megemlítette, hogy a III. szakszervezeti világkongresszus határoza­tai hatalmas jelentőséget tulajdonítanak annak a harcnak, amelyet a dolgozók és a szakszervezetek a szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok kivívásáért és megvédéséért folytatnak. A kongresszus a többi között kiemelte, hogy a monopó­liumoknak és a kapitalista kormányoknak a szakszervezetek ellen és a dolgozók ki­tartó harca eredményeként bevezetett szo­ciális törvények ellen egyre fokozódó tá­madásai miatt elengedhetetlen, hogy 1954 május 1-ét a szakszervezeti jogok és a de­mokratikus szabadságjogok kivívása és vé­delme jelszavával ünnepeljék meg. Az előadó javasolta, hogy abban a harc­ban, amely a dolgozók szakszervezeti jo­gai ellen irányuló merényletekkel szemben folyik, teremtsék meg a legszorosabb együtt­működést a jogászokkal nemzetközi és or­szágos viszonylatban. Liu Csian-sen a Szakszervezeti Világszövetség titkár­sága nevében­­javaslatot terjesztett elő olyan bizottság megalakítására, amely megszerkeszti a dolgozók szakszerve­zeti jogainak alapokmánytervezetét, s indítványozta, hogy ezt mind a Szakszer­vezeti Világszövetséghez tartozó, mind­­ a Szakszervezeti Világszövetséghez nem tar­tozó szakszervezetek tagjai körében bocsás­sák széleskörű megvitatásra, majd hagyják jóvá a Szakszervezeti Világszövetség főta­nácsának legközelebbi ülésszakán. Az elhangzott beszámoló feletti vitában felszólalt L. N. Szelovjev, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának tit­kára, Lom­bardó Toledano, a Szakszervezeti Világszörvetség alelnöke és több más szó­nok is. Az ülésszak folytatja munkáját.

Next