Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-01 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM ARA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 1 A magyar függetlenség pillére Tavasszal született a magyar független­ség. Abban az esztendőben, amely a népek tavasza s a német fasizmus alkonyának éve volt. És abból a harcból, amelyet a világ népei a Szovjetunió vezetésével — a szov­jet nép gigászi küzdelmét támogatva — vívtak a náci zsarnokság ellen. Április 4. a magyar függetlenség napja. Azé a függet­lenségé, amelyért népünk századokon át küzdött, s amelyet végül, nemzeti kiszolgál­tatottságunk legsötétebb évei után, a szov­jet fegyverek hoztak el nekünk a népek szabadságának e dicsőséges tavaszán. Függetlenségünk és az új élet, amely be­lőle sarjadt, eltéphetetlenül összeforrott a szovjet-magyar barátsággal. A történelem tanulsága és parancsa ez. A Szovjetunió számunkra nem egyszerűen szomszéd vagy barát. A Szovjetunió az a hatalom, amely kiszabadított minket a sokéves, sok­évtizedes, sokévszázados idegen elnyo­más alól. Az a hatalom, amely ki­emelt magárahagyatottságunkból, egyen­­jogúként bánt velünk, s már akkor is, amikor hazánk egyik fele még a nyilas uralom szégyenétől görnyedt, szuverén nemzetként kezelt bennünket. Az a ha­talom, amely pajzsként hárította el fejünk felől az imperialista beavatkozást, szabad utat nyitott fejlődésünkhöz, s ezzel lehe­tővé tette, hogy szilárd, népi alapokra he­lyezzük függetlenségünket. A Szovjetunió volt s maradt számunkra az a barát, aki fáradhatatlan, s tapasztalt kézzel segített bennünket előre az építés útján; az a pártfogó, aki újból és újból síkra­­szállt jogainkért, igazságunkért, nem­zeti becsületünkért a nemzetközi élet küzdőterén; az a harcostárs, akinek min­dennapos elszánt küzdelme az egyetemes békéért és biztonságért bennünket is véd, számunkra is utat mutat. A magyar nép a századok folyamán sok jó harcot vívott szabadságáért, függetlenségéért — ügyünk azonban újra­ és újra elbukott. A Szovjet­uniónak köszönhetjük, hogy ezúttal nem­csak kivívtuk, hanem meg is tudtuk őrizni népünk szabadságát, s hogy a történelem kemény harcaiban üllőből kalapáccsá let­tünk. Íme: a népi egység sziklaszilárd alapján állva immár kilenc éve építjük új, szabad, szocialista hazánkat, s nincsen erő, amely ebben feltartóztathatna bennünket! Természetes, hogy ez a mi szabadságunk nem mindenkinek tetszik, s hogy volt uraink, akiknek karmaiból kiszabadultunk, dühükben és elkeseredésükben a rágalmak áradatát zúdítják felénk. E szolgalelkű urak és ragadozó gazdáik, akik el sem tudják képzelni, hogy egy nagy és egy kis nemzet között egyenjogúság és igazi barátság áll­hat fenn, szeretnék «elvitatni» függetlensé­günket. Ki mint él, úgy ítél... Rágalmaik azonban mit sem változtatnak azon a tör­ténelmi tényen, hogy a tőkés világ cápa igazságával szemben — amelynek nevében a nagy hal büntetlenül elnyeli a kisebbet a béketábor országait az­ egyenjogúság kapcsolatai kötik össze egymással. Ez az egyenjogúság a társadalmi igazságosság felé törekvő szocialista rendszer lényegéből fakad. A szocializmusnak abból a szellemé­ből, amellyel összeférhetetlen bármilyen nemzeti elnyomás, bármely hódító cél. A Szovjetunió történelmi hivatását teljesíti — ugyanakkor saját államának politikai és erkölcsi alapjait erősíti — midőn Magyar­­ország, vagy bármely más ország független­sége mellett síkraszáll. Hazánk függetlenségét az elmúlt száza­dokban elsősorban a német terjeszkedés elől kellett megvédeni. A kapitalista Nyugat vagy közömbös és tétlen volt a ma­gyar függetlenség ügyével szemben, vagy tevékenyen támogatta a nemzetünkre le­sújtó erőket — mint 1919-ben, amikor nyu­gati kezdeményezésre és nyugati segítség­gel fojtották vérbe a magyar forradalmat. A cári rendszerrel leszámoló szovjethatalom volt az első nagy világpolitikai erő, amely a lét és nemlét küzdelmében nemzetünk mellé állt. S a tanulság nem áll meg a múltnál. A hazánkra oly tengernyi gyászt hozó útnak egye­nes folytatása az, amelyen a nyugati imperialisták ma járnak, amikor még el­­szántabban és még cinkosabban, mint bár­mikor, élesztgetőivé, biztatgatóivá és fegy­vertársaivá válnak a támadószellemű né­met militarizmusnak. Függetlenségünk vé­delmében zárkózunk hát fel oda, a szovjet állam oldalára, amely esztendő híján egy évtizede felszabadított — ma pedig a né­met újrafelfegyverzés ellen vívott elvhű küzdelmével újra a régi veszedelem ellen véd minket A nyugati imperialista kormányok, me­lyekről közismert, hogy semmibe veszik a népek függetlenségét, a mi függetlenségün­ket vitatják. Azzal vitatják, hogy külpoli­tikánk azonos a béketábor többi országáé­val. Micsoda szörnyű vád! Mintha bizony az azonos célok nem követelnének egysé­ges állásfoglalást. Vagy talán szégyeljük azt, hogy egységesek a céljaink? Szégyel­­jük-e, hogy mindnyájan — Csehszlovákia, Magyarország, Szovjetunió vagy többi ba­rátunk — az európai biztonságot, a két rendszer országainak békés együttélését óhajtjuk? Az imperialisták nyilván azt sze­retnék, ha ismét viszályt szíthatnának kö­zöttünk, mint egy-két évtizede tették, ami­kor ez olyan busásan jövedelmezett ne­kik. Mi azonban­­ megtanultuk, hogy azért is lehetett bennünket — dunavölgyi népeket — oly sokáig leigázni, mert egy­mással viszálykodtunk, azért lehetett ka­tasztrófába kergetni, mert elválasztottak bennünket a Szovjetuniótól, vagy éppen szembeállítottak vele. Törekvéseink megegyeznek barátaink törekvéseivel — de külpolitikánk magyar külpolitika. Népünk békeszeretetét tolmá­csolva épített ki hazánk jószomszédi kap­csolatokat a környező országokkal; szabad­ságunk védelmében állott ellen a kiűzött elnyomó hatalmasok minden behatolási kísérletének, s a múlt emlékeinek paran­csára álltunk csatasorba, amikor nyugati égboltunkon ismét feltűnt a német impe­rializmus veszedelme. Soha még országunk kormányzata magyarabb célokért ki nem állt, mint amióta a Szovjetunió leverte ke­zünkről a bilincset, s államunk élére a ma­gyar történelmi, nemzeti érdekek legkö­vetkezetesebb pártja, a mi pártunk került. Azzal is vádolnak minket, hogy «blokk­ba* tartozunk. Jól vigyázzunk: ezt azok mondják ránk, akik több mint egy fél évtizede éjt nappallá téve szervezik az im­perialista és a velük tartó országok há­borús blokkját. A katonai tömbalakítás e megszállottjai nem bírják elviselni, hogy a békeszerető országokat szoros baráti szá­lak fűzik egymáshoz. Nos, mi nem bán­kódunk, hogy vannak barátaink. Minket nem szomorít, hogy a mi függetlenségünk nem a dzsungel «függetlensége», ahol a létért folyó vad küzdelemben állandóan attól kell tartani, hogy felfalnak bennün­ket , hanem a kölcsönös segítségé és az egységes munkálkodásé. Annál kevésbbé szégyeljük ezt, mert a mi táborunk barát­sága és együttműködése nem az elzárkó­zás politikája. Házunk kapuja nyitva áll mindazok­ előd­,­tiltik békével és-jószéndék­, hai közelednek felénk. Nem mi voltunk azok, akik lezárták a sorompókat a másik tábor országaival való kereskedelem előtt. Mi nem csatlakoztunk egyetlen olyan szö­vetséghez sem, amelyet más országokkal szemben ellenségesség vagy elzárkózás ve­zetett. A Szovjetunió vezette béketábort függetlenségünk legnagyobb támaszának tartjuk. De leghőbb óhajaink közé tarto­zik az egyenjogúságon és kölcsönös tisz­teleten alapuló baráti kapcsolatok kimélyí­tése a világ valamennyi népével. A független magyar nemzet: erős és egy­séges nemzet. Keservesen csalódik, aki a régi mértékkel próbálja nemzetünk erejét lemérni. Erősek vagyunk és egyre erősbö­­dünk — mert a népi Magyarország sorsát, útjának irányát a nép akarata szabja meg. Pártunk, amely felfogja és érvényesíti a dolgozó Magyarország akaratának minden rezdülését, most az építés új szakaszába vezeti népünket. Ebben az új szakaszban még szorosabban összefogunk barátainkkal és szövetségeseinkkel , miközben nem zárkózunk el a békés együttműködés elől egyetlen más nemzettel szemben sem. Nemzeti felemelkedésünk alapja: a szétsza­­kíthatatlan szovjet-magyar barátság és a tántoríthatatlan hűség a béke és a demo­krácia egész táborához. Ez volt és marad külpolitikánk — függetlenségünk — pillére. A zászló új birtokosa: Öregla) A somogymegyei öreglak ilyen jóldolgozó példamutató község. A 2000 lakosú, 320 holdas határú község Somogy megye fo­nyódi járásában nagyközségnek számí! De a kicsiny öreglakon nagy volt az őrön az elmúlt vasárnapon: jó munkájukkal el­nyerték a megyei pártbizottság kongresz­szusi versenyzászlaját. S a tavaszi napsü­tésben bizony büszke örömtől csillogott az emberek szeme, amint a zászló fénylő sely­mét nézték... öreglak határa már messziről mutatja hogy eleven nép lakik itt: bokros, dús ősz vetéseket borzolgat a tavaszi szél. Jókor el­vetették az ősszel a búzát, a rozsot, az ár­pát — volt ideje gyökeret verni, bokrosod­­ni. De az esőt hozó tavaszi széltől nincs mit tartani itt: földben van már a korata­vasziak magja, s ilyenformán minden csepp eső csak haszon, öröm. A tavaszi búza veté­sét 5 nappal ezelőtt befejezték (igaz, hogy nem sok az egész, mert az ősszel a legtöb­ben bevetették kenyérgabonával a szántó­­terület e célra előírt 40 százalékát). Az árpát is, a zabot is elvetették, a mák vetését 120 százalékra, a fejtrágyázás tervét 148 szá­zalékra teljesítették eddig, de sokan még csak ezután fejtrágyázzák az őszi vetést A simítózás tervét 130 százalékra, a boro­­nálásét 128 százalékra teljesítették. Száraz számhalmaz ez így — talán van is, aki unalmasnak találja. De mennyi lel­kesedés, okos, építő számítás, kötelesség­tudás, a dolgozó parasztoknak mennyi munkakedve, bizakodása, a község vezetői­nek mennyi munkája, mennyi szervezés, ötlet és kezdeményezés rejlik a számok mögött! Aki megkérdi a község vezetőit: Tóth Mihály párttitkárt, Tapolczai Ferenc ta­nácselnököt, Mezei Imre tanácstitkárt, mi a jó eredmény nyitja, ilyenforma vá­laszt kap: «Nagyon dolgos ez a mi népünk, nagyon életrevaló, lelkes emberek. Hát ilyen néppel nem nehéz». A siker nyitja Mi tagadás, ez így is van. Az öreglaki dolgozó parasztok szorgalmasak, lelkesek. De ha jobban a dolog mélyére nézünk, ki­derül, hogy azért itt sem megy magától minden — mint ahogy más községekben sincs hiány, szorgalmas, dolgos parasztok­ban, mégis hátrább vannak a munkával. Nézzük meg hát, mi az, amit más köz­ségek megtanulhatnak öreglaktól a ta­vaszi munka gyorsításáig, a falu, az­ ország javára? Kezdjük a fejtrágyázással. A községben szerdáig az őszi vetésterületnek több mint felét megszórták műtrágyával. Az ország­ban általában az a cél, hogy a vetések egy­­harmadán elvégezzük ezt a munkát, amely oly fontos hozzájárulás ahhoz, hogy meg­teremjen az ország kenyere. S az országban még sok a tennivaló, hogy ezt is elérjük — itt öreglakon meg már messze túl van­nak rajta. Valóban minden dolgozó paraszt mindjárt tavasszal kapott az alkalmon, hogy műtrágyát vehessen? Nem egészen így van. Kiderül ez mindjárt, amikor Cs. Kovács József tízholdas dolgozó paraszttal elbe­szélgetünk. Őt úgy ismerik, mint a falu egyik legjobb gazdáját. Tavaly két holdon több mint 33 mázsa búzát termelt. Termé­szetes, hogy ő vett műtrágyát, méghozzá nagy örömmel. De­­ nemcsak vett. Fel­kereste szomszédait is, s nekik is ajánlotta: éljenek az alkalommal, a párt, a kormány segítségével. Egyik szomszédja, Simon Fe­renc drágállotta a műtrágyát, mondván, hogy neki «nem telik ilyesmire». Cs. Kovács azonban meggyőzte: ha kevés a jö­vedelme, annál inkább vegyen mű­trágyát. A pénz a harisnyaszárban »nem nevel újat», de ha műtrágyát vesz rajta, kiszórja két hold földre, legalább két mázsa búzát nyer vele. Ez pedig 600 forintot ér, így tehát rövid három hónap alatt — na­gyon szűken számítva is, legalább hatszo­rosát «fialja» a pénz. Simon Ferenc vett is műtrágyát, már ki is szórta. Cs. Kovács József a pártszervezet népne­elői közé tartozik. Pártonkívü­li létére a­ártszervezet megbízásából végzi felvilágo­­■tó munkáját. Vele együtt 16 népnevelő írja most, a tavaszi munka idején a falut, egy gyors és jó munkára serkentse a dol­­ozó parasztokat. A népnevelők többsége maga is dolgozó paraszt, a falu legtekinté­­esebb, leginkább hozzáértő gazdái közül derül ki. Nagy részük pártonkívüli — de vad olyan emberek, akik szívvel-lélekkel arcolnak a párt ügyéért, a nép ügyéért, a­­lgozó parasztok érdekeiért. S az őszi vetések fejtrágyázásában kért siker más fontos tanulságokat is­­. A község a földművesszövetkeze­­■k hibájából késve kapta a műtrá­­g­át. A községi párttitkár és a tanács vzetői azonban ebbe nem nyugodtak bele. É­­intkezésbe léptek a szomszédos községek­ül , s például Buzsákról 20 mázsa péti­­it kértek kölcsön. A pártszervezet és a tanács megszervezte azt is, hogy az egyik, ’ .’ngyeltótihoz közel eső részről: a baráti előhegyről a dolgozó parasztok Lengyel­­■­­tiba mentek műtrágyát venni, mert ott s­ok fölösleges műtrágya volt. .Ez öreglak vezetőinek munkájában újabb ki­­vonást mutat meg: azt, hogy kez­­dem­ényezően dolgoznak, nem nyugszanak b­ele semmiféle «megváltoztathatatlanba», n­e­m takaróznak mások hibájával, hanem c­elekszenek. A­z ország ügye — a falu ügye A fejtrágyázáson kívül a másik fon­­t­o feladat (ha az említett okokból öreg­io­kon kisebb is a jelentősége): a ta­­v­iszibúza vetése. Az eredmény nagyrészt a pártszervezet és a tanács jó együttmű­­k­­­désének köszönhető. A tanács ugyanis elkészítette azoknak a névsorát, akik az ős­szel az előírtnál kevesebb kenyérgabonát v­­ettek s a «nyúlfarknyi» listát átadták a pártszervezetnek. A népnevelőst így hamar végiglátogathatták azokat, akiknek most Uvaszibúzával kellett pótolniuk az ő­szit. Elmondták nekik: az ország érdeke, a város ellátása megkívánja, hogy a kötelező el­őirányzatot mindenki betartsa. Miből is látnák el az üzemek dolgozóit, akik a me­­ző­gazdasági gépeket, a műtrágyát, a szöve­tet és több fontos iparcikket gyártanak a fi­­unak , ha minden dolgozó paraszt úgy gondolkozna, mint ők? Ezt kérdezték tőlük a népnevelők. Miből élelmeznék a kórhá­zakban a betegeket? S fiainkat a néphad­seregben, gyermekeinket a diákszállókban, az­ egyetemeken? Arra is figyelmeztették azokat, akiket illet: a beadási kötelezettsé­gi^ * 111 •kar ’s teljesíteni kelk,ha netán kevesebbet vennének. S az eredmény nem is maradt el. A tavaszi búzát idejekorán elvetették — mert az öreglaki dolgozó pa­rasztok nemcsak magukra gondolnak, ha­nem az országra is. A törvényt pedig be­tartják, mert a magukénak tekintik. Ezt mutatják a termelés eredményein kí­vül a beadás eredményei is. Akárkivel be­szélget itt az ember, a termelés kapcsán előbb-utóbb szóba kerül a beadás is. De ne vágjunk a dolog elé... A falut a kongresszusi verseny láza hevíti , és más ígéreteken, a jó tavaszi munka ígéretén kívül öreglak arra is vállalkozott, hogy határidő előtt teljesíti a beadást. Az öreglaki dolgozó parasztok szavára pedig lehet építeni: a beadás eredménye az utóbbi időben igen gyorsan javult. Hason­lítsunk össze két jelentést. A negyedévi tervhez viszonyítva, százalékban az ered­mény a következő: III. 16-án III. 24-én tojásbeadás 67 százalék 127 százalék sertésbeadás 92 százalék 139 százalék vágómarha beadás 126 százalék 185 százalék baromfibeadás 195 százalék 196 százalék tejbeadás 99 százalék 131 százalék Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a ne­gyedévi kötelező beadás 113 százalékának megfelelő bizottsertést és 86 százaléknyi vágómarhát szabadfelvásárlás útján is be­gyűjtötték. Qreglak tehát a kötelező be­adásban «megelőzte az időt», s ígéretéhez híven, sőt a vállalt házát idő előtt lényegé­ben teljesítette áprilisi beadási kötelezettsé­gét is — ezenkívül élősúlyban több mint 1000 kiló élő állatot és hasonlóképpen sok tejet és tojást adott el szabadpiaci felvásár­lás útján is az országnak. A községben — mint az eddigiekből is kitűnik — a munka nagy mozgatója a kon­gresszusi verseny. Sok dolgozó paraszt kö­tött egymással párosverseny-szerződést, s számos kongresszusi emléklap hirdeti, hogy a dolgozó parasztok, párttagok és párton­­kívüliek egyaránt magukénak tekintik a párt ügyét, nagy, ünnepi eseménynek tekin­tik a pártkongresszust, s jó munkával, kö­telességeik teljesítésével készülnek rá. Az öreglaki Ifjú Gárda tsz tagjai jó mun­kájukkal példát mutatnak az egész falu­nak. A tsz már minden koratavaszi nö­vényt elvetett: rég a földben van a ta­vaszi búza, az árpa, a zab. Alkalmazták a korszerű agrotechnikát is. Minden őszi szántást simítottak. A faluban igen szép eredménynek számít, hogy az őszi vetések felét fejtrágyázták — a tsz az egész vetés­­területet megszórta nitrogéntartalmú mű­trágyával. A termelőszövetkezet is részt vesz a kon­gresszus tiszteletére indított munkaver­senyben. A fogatosok például elhatározták: hajnalban fél négykor kezdik a munkát, hogy mielőbb végezzenek a vetéssel, a bo­­ronálással, a hengerezéssel, a simítózással. El is végezték... Vincze István tehenész azt vállalta, hogy a tehenészet februári 6,8 literes fejési átlagát 10 literre emeli. Most már 7,4 liter a fejési átlag — de Vincze és lelkes társai csak ezután «játsszák majd ki a legerősebb ütőkártyát», áttérnek a há­romszori fejésre. A tsz a beadásban is megelőzte a falut. Egy héttel ezelőtt az egészévi tojás-, baromfi-, hízottsertés- és vágómarhabeadást teljesítette. Országunk már eddig is nagy beruházá­sokkal szépítette a község lakóinak életét. Most még erőteljesebben érzik az öreglakiak a párt, az állam segítségét, elsősorban ab­ban, ami számukra a legfontosabb: a ter­melésben. A tavaszi éjszakában is messze hangzik a lengyeltóti gépállomás trakto­rainak puffogása — s a faluban tudják, hogy a gépállomás a következő negyedév­ben öt új szántótraktort kap. A több éve nélkülözött műtrágya hatására a földeken dúsan, szinte szemlátomást fejlődik a ve­tés. A falu népe ezt értékeli is — ezért válaszol rá jó munkával, jó beadással. De azért van jogos panaszuk is: a falu áruel­látása nem kielégítő. Farsangkor itt szere­tik a '.ulu»o. ■ - * . * .lubn­agj .kő: lehetett a boltban élesztőt kapni. Az ilyen kisebb-nagyobb közszükségleti cikkek át­meneti hiánya (amire nincs semmi elfo­gadható ok, magyarázat) elég sok bosszú­ságot okoz. Még nagyobb gondot és bajt okozott, s a tavaszi munka sikerét veszé­lyeztette az a hanyagság, amelyet a somogy­­vári földművesszövetkezeti központ a mű­trágya késedelmes szállításával okozott. Régi sérelmük az öreglakiaknak, hogy a vas­útállomáson nincs villanyvilágítás. A vil­lanyvezeték mindössze öt méterre húzódik az állomástól. Még tartóoszlopot se kellene felállítani, csak be kéne kötni a villanyt, de a vasút két év óta sokszori sürgetésre sem intézkedik. Pedig erről az állomásról öt község szállítmányait indítják útnak. Az ireglaki dolgozó parasztoknak az a véle­ményük (s nyilván igazuk van), hogy ők, akik évek óta elsők a munkában, a be­adásban, több figyelmet érdemelnek, nem is beszélve arról, hogy ilyen hibát másutt sem szabad eltűrni. ★ öreglak tehát jól látott hozzá a mező­­­gazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításához, s sikerrel harcolt a me­gyei pártbizottság kongresszusi verseny­­zászlajáért. Most azon igyekeznek, hogy hosszú időn át az övék maradjon ez a zászló. Kövessék az öreglaki példát szerte az országban, gyorsítsák mindenütt a ta­vaszi munkát — minden egyes dolgozó pa­­aszt, minden termelőszövetkezeti tag le­­gyen gondos gazdája minden talpalatnyi­öldnek. Határjárás Somogy első községében A falu a tavaszi munka lázában ég. Most minden nap, minden óra, minden perc drága. S a falu siet is, igyekszik is. Ahol dolgozni lehet, ott a hajnal is, az öreg este is a földeken találja a dolgozó parasztokat. Mégsem halad azonban egyformán a munka: van, ahol kételkednek ben­ne, hogy egy-egy eső után rá lehet-e már menni a földre, másutt a tavaszi búza vetésétől idegenkednek, vagy nem ismerik még az ősziek tavaszi fejtrágyázásának hatását , s az ellenség, a­­kulák is megpróbál zavart kelteni. Épp ezért most igen nagy a jelentősége a legjobbak példájának. Egy-egy példamutató köz­ség híte jobb munkára lelkesíti az egész járás, a megye, az or­szág dolgozó parasztságát. Az Ifjú Gárda tsz-ben A falu gondjai e­­n­ Április 4-én ünnepli a magyar nép fel­­szabadulásának kilencedik évfordulóját. Április 3-án délelőtt koszorúzási ünnepsé­get rendeznek a hazánk felszabadításáért elesett szovjet hősök gellérthegyi, szabad­ságtéri és a Kossuth Tüzértiszti Iskola előtti emlékművénél. Ugyanebben az idő­pontban megkoszorúzzák a többi budapesti szovjet hősi emlékművet és a szovjet harcosok sírjait is. A hősi emlékműveknél és Sztálin elvtárs szobránál április 3-án és 4-én díszőrséget állnak. Este a Magyar Állami Operaházban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége és a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa díszünnepséget rendez. Az ün­nepségen Apró Antal elvtárs, a miniszter­tanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagja mond ünnepi beszédet. Az est művészi műsorában fellép a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese, a Magyar Ál­lami Népi Együttes, a SZOT központi mű­vészegyüttese, a belügyminisztérium köz­ponti művészegyüttese, valamint a Szovjet­unió Állami Népi Táncegyüttese. Ugyancsak április 3-án Budapest vala­mennyi kerületében és a megyeszékhelye­ken a pártbizottságok és a tanácsok ren­dezésében ünnepi esteket tartanak. Ünnep­ségek lesznek az üzemekben, hivatalokban, az általános-, közép- és főiskolákon, egye­temeken is. Délután a főváros számos pontján tér­zene lesz. Este a gellérthegyi Citadellánál ünnepélyesen felvonják április 4-e zász­laját. A zászlófelvonáshoz fáklyás DISZ- fiatalok vonulnak fel. Április 4-én reggel 9 órakor kerül sor nép­hadseregünk nagyszabású szemléjére a budapesti Sztálin-téren. Első ízben vesznek részt a szemlén a II. Rákóczi Ferenc kato­nai középiskola növendékei. Este a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa és a miniszter­­tanács fogadást ad az országgyűlés épüle­tében. Felszabadulásunk 9. évfordulóján, vasár­nap délelőtt a vidéki városokban és a fal­vakban megkoszorúzzák a szovjet hősi em­lékműveket és a hazánk szabadságáért el­esett szovjet hősök sírját. Budapesten és vidéken egyaránt számos kultúrelőadást, gyermekműsort, filmvetítést rendeznek ezen a napon. Este a Népstadion­ban ad műsort a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese. Este 7 órai kezdettel utca­bál lesz a Sztálin-téren. Ugyanebben az időben a főváros kerületeiben Utcabálokra, sok kultúrotthonban műsoros-táncos ünnep­ségekre kerül sor. A felszabadulási ünnepségek sorozatát este 10 órakor tűzijáték zárja be. (MTI) Ünnepségek felszabadulásunk 9. évfordulóján Szénbányászaink új eredményekkel köszöntik április 4-ét A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt dolgozói is elhatározták, hogy hazánk fel­szabadulásának 9. évfordulóját új, nagy­szerű eredményekkel köszöntik. Áp­rilis 1-től április 4-ig felszabadulási emlék­műszakot tartanak. Az Ajkai Szénbánya Vállalat dolgozói, akik a kongresszus tisz­teletére tett terven felüli 8800 tonnás vál­lalásukat már teljesítették, az emlékműsza­kon 830 tonna szenet termelnek esedékes tervükön felül. A csékútiak egy új front­fejtésen kezdik meg a termelést, ami lehe­tővé teszi, hogy április első három munka­napján előirányzatukon felül 580 tonna szenet küldjenek felszínre. A dudari «Sza­­badság»-akna dolgozói azt vállalták, hogy a felszabadulási emlékműszakon 200 tonna szenet termelnek terven felül. A módosított szervezeti szabályzat ter­vezetéhez (2. oldal) Makarenko tanítása (2. oldal) Vízgépiparunk mai és távolabbi felada­tairól — Beszélgetés Pattantyus­ Á. Géza Kossuth-díjas akadémikussal (2. oldal) A­­Honfoglalás­ III. kötete — Megjegy­zések Illés Béla regényéhez (3. oldal) A MAI SZÁMBAN A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának határozata az élel­miszerek és iparcikkek állami kiske­reskedelmi árának újabb leszállításá­ról (3. oldal) A központi bizottság beszámolója Német­ország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusán (3. oldal) A haladó filmművészet sikere a cannes-i fesztiválon (4. oldal) A Szakszervezeti Világszövetség végre­hajtó bizottságának május 1-i felhí­vása a világ dolgozóihoz (4. oldal) Az aszályos Tiszántúl segítségére (4. oldal) ­ A minisztertanács határozata fémgyűjtő-hónap szervezésére TY)rniCztprtpnór»e X»» i ^ 1~ — i—11 • ' • • * • ' * ** ' * • * * - -- - - * - Kormánykitüntetéssel, illetve a «kiváló fémgyűjtő»-jelvénnyel tüntessék ki, vagy pénzjutalomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tömegszerve­zeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszer­vezeteket, hogy­­munkájukkal segítsék elő a gyűjtés sikerét. Felhívja az ifjúmunkáso­kat, ipari tanulókat, parasztfiatalokat, a ta­nulóifjúságot és az úttörőket, hogy a gyűj­tésben való részvételükkel járuljanak hoz­zá az 1954. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításához. (MTI) A minisztertanács határozatot hozott áp­rilis 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő­­hónap szervezésére. A kampány megszerve­zésével a minisztertanács a kohó- és gép­ipari minisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövet­kezetben ,és lakóházban, városban és köz­ségben egyaránt meg kell szervezni. A fém­gyűjtő­ hónap tartama alatt az összes üze­mekben «gyártakarítást» kell rendezni és a hulladékot a begyűjtő vállalatok ren- Repülőgépről szórják a műtrágyát Nagy lendülettel végzik a tavaszi mun­kát a Szolnoki Cukorgyár gazdaságában. A munka meggyorsítására felhasználják a repülőgépet is. A gazdaságban 1600 hold őszi vetésre re­pülőgépről szórják a nitrogén-műtrágyát. Az eddig alkalmazott munkamódszerekkel 1600 hold őszi vetés fejtrágyázására 250 munkanap kellett — repülőgépről ugyan­ezt a munkát 40 óra alatt elvégzik. A re­pülőgép 15—20 méter magasságból 19 mé­ter szélességben egyenletesen szórja a mű­trágyát a vetésre. A jelzőtáblák a vetés szélét mutatják a pilótának, CP»pp Jam­ felvét«!*, Hipir foren­ delkezésére kell bocsátani. A házkezelősé­­gek és házfelügyelők gondoskodjanak a la­kóházak közös helyiségeiben található hul­ladékok felkutatásáról és átadásáról. A minisztertanács figyelmeztette a gyűj­tést lebonyolító szervek vezetőit: gondos­kodjanak arról, hogy a kampány során a gyűjtők a lakosságot ne zaklassák. Utasí­totta a helyi tanácsok végrehajtó bizottsá­gait, hogy nyújtsanak támogatást a be­gyűjtő vállalatoknak és szövetkezeteknek. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűjtésben legjobb eredményt elérőket A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL Takarékoskodás az energiával A Kenőolaj Ellenőrző Intézet dolgozói­­nak az a feladata, hogy ellenőrizzék a kenőolajok felhasználását. Ez szorosan ösz­­szefügg az energiagazdálkodással, mert a gyárakban, bányákban, mezőgazdasági üze­mekben működő gépek súrlódási vesztesége átlagosan 8—12 százalék, ami évente sok­ezer vagon szenet emészt fel. A gépelemek súrlódása az előírt­ mű­anyagok használatával mérsékelhető, s na a súrlódás folytán felemésztett energiát csak 20 százalékkal is csökkentjük ezáltal évente többezer vagon szenet t®k®í,stílatu. , meg. Ez óvatos becslés. Különböző mód­szerekkel ennél nagyobb csökkentés is el­érhető. A gépek kenéséhez sokan a «vastag» ola­jat tartják jobbnak, szaknyelven szólva azt, amelynek nagyobb a viszkozitása. Sok h­íven például az elektromotorok gyűrűske­­nésű csapágyait helytelenül a drágább «vastag» motorolajjal kenik, pedig ez tulaj­­donképpen az autómotorok kenőanyaga. A vastag olaj miatt a csapágyak erősen me­legednek s 10-15 százalékkal nagyobb lesz az áramfogyasztás.. Sokszor a kikopott tönkrement csapágyak ellensúlyozásai a vastagabb olajat használnak — Pecsi- csapágyfémet ezzel nem lehet Pót°*": “ szakszerűtlen kenés miatt a gépek leállnak, vagy csökken a kapacitásuk s ez a term olajozott gép szemre egeszen jelm­odhez csak a nagy energiafogyasztásból tűnik ki, hogy valami nincs rendben. De szakszerűtlen kenéssel nemcsak ra­­mot, hanem olajat is pazarolunk. Például :a gőzturbináknál helyes olajtöltesse ■ —60.000 óráig vagy azon túl is d°­.»oz­­tunk, míg ha szakszerűtlenül kezeljük, ak­kor már 4000-5000 óra múlva olajat kell cserélni. Ezért intézetünk­ dolgozol az MD III. kongresszusára készülve 1®lkeb®P hál­ják az országot, hogy a gyárak, bányák, mezőgazdasági üzemek dolgozóinak meg­magyarázzák, hogyan kell szakszerűé tenni a gépeket. Csép Ákos igazgató, Kenőolaj Ellenőrző Intézet A nagy feladat Most, amikor az RM Vetőgépüzemében elkészült a hatszázadik vetőgép, eszembe jut az a délután, amikor az első gépeket húz­ták el irodám ablaka alatt. Öt vetőgépe vittek a vonathoz. A gyárban senki se fi­­gyelt fel rá különösképpen, hiszen sokan nem is hitték, hogy elkészül a gép. Sáros esős délután volt, de a vetőgépek sárgára festett kereke, zöld ládája úgy «nevet­ett, mintha a nap sütött volna rájuk. ». ••‘melyek*’'*' tosan harcolnak dolgozóink «^kran vesszük észre. Megszoktuk őket. A Rákosi Mátyás Művek szerszámgépgyára __ peldau ma havonta több korszerű és elsőosztályu szerszámgépet gyárt, mint tíz évvel ezelőtt egy egész év alatt. S a feladatokkal együtt nőttek dolgozóink. Szeretnék erről elmon­dani egy kis történetet. Két hónappal ezelőtt Bakó bácsira, 50 éves technikusunkra bízták a vetőgépek gyártását. A munkát jóformán semmiből kellett megindítania. Bakó elvtársat bizony akkoriban nem lehetett a haladó műszaki ember példaképének állítani. Azt tartot­ták róla: leginkább fotózni szeret, s igazá­ban csak a futballmeccs érdekli. De ami­kor a vetőgép gyártásával őt bízták meg, nagyon komolyan vette a feladatot. Szinte azt lehet mondani: éjjel-nappal új­ mun­­káján járt az esze. Naphosszat rótta a gyárat és bizony ,eléggé keserves munká­val de «összehozta» a prototípust az­ első vetőgépet. Ezután kapta azt a megbí­zást, hogy március végéig csináljon 600 ilyen vetőgépet. Az idős technikus nehéz napokat élt át — főleg a munka elején. Üzemünk 100 dolgozója, mondhatni százfelől ke­rült a vetőgép gyártásához. Szokatlan feladattal birkóztak és nehezen barat­­coztak össze, gyakori volt közöttük a civo­­dás. Ma már megy a vetőgép gyártása, mint a karikacsapás. Bakó elvtársnak meg arra s jutott ideje, hogy «spekuláljon», így okos­kodott: eleinte csak húszat adok naponta, a hónap vége felé már 25—30-at, s a hatszá­­zadik vetőgépet 2-3 nappal határidő elő v adjuk át Erről csak nekem szólt azzal, hogy ne mondjam el senkinek Most már végére értünk a hónapnak, nem kötelez tőb­­bé a titoktartás - a hatszázadik vetőgép határidő előtt hagyta el üzemünket. S v­etőgépüzem száz dolgozója nem civódik már, a nehéz feladat erős közösséggé­lova­­solta őket. ______ .. Máté György az HM Művek gépészmérnöke Egy sztahanovista traktoroshoz Kedves Danyi József sztahanovista írak-Olvastam, hogy a mezőgazdaságban dol­gozó elvtársakra, különösen a gépállomások traktorosaira milyen hatalmas feladat vár ebben az esztendőben. A kormányprogramm óta sokat gondol­koztam azon, hogyan lehetne az ipari és a mezőgazdasági dolgozók, a munkások és pa­rasztok közös munka­versenyét megterem­teni, közös erővel egymással versengve har­colni a párt politikájának végrehajtásáért. Úgy gondolom, az alábbi feltételek alkal­masak arra, hogy szocialista munkaver­............. ...............­senyre hívjalak ki. ■ff?­, ‹■ ,›ο■ |­­ Az 1954. évi tervem az átlagszázalé­kot figyelembe véve 4148 óra. Vállalom, hogy évi tervem 1954 október 31-ig be­fejezem. 2. Vállalom, hogy a traktoralkatrészeket, amelyeken dolgozom, selejtmentesen készí­tem el. Vállalom, munkapadomra úgy vi­gyázok, hogy géphiba miatt lehetőleg ki­esés ne legyen. 3. Vállalom, hogy munkádhoz minden elvtársi segítséget megadok, amivel ter­ved teljesítését, sőt túlteljesítését elérheted. Úgy érzem, hogy közös versenyvállalá­sunkkal segítünk előbbrevinni a mező­­gazdaság fejlesztésének, népünk jólétének ügyét»­­ Mártonffi István » Magyar Acélárugyár «rtahanovista esztergályos»

Next