Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-10 / 100. szám
2 Egyes DISZ-szervezetek ellenőrzési jogáról A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez Pártunk a módosított szervezeti szabályzat tervezetét megvitatásra a tagság elé terjesztette. Ennek rendkívül nagy a jelentősége azért is, mert ezzel továbbszélesítettük a pártdemokráciát. Mutatják a vita sikereit azok a hozzászólások, amelyek a «Szabad Nép»-íven megjelennek. A tervezettel kapcsolatban nekünk is van néhány megjegyzésünk.» 1. A II. fejezet 4/b pontja kimondja: «A párttag joga, hogy... pártszerű bírálatot gyakoroljon a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein, a párt munkája, tagjainak és szerveinek tevékenysége fölött». Javasoljuk, hogy a «tagjainak» szó után vegyük be a «funkcióra való tekintet nélkül» kifejezést. Ez szerintünk feltétlenül fontos, hogy a párttagság bátrabban bíráljon. 2. Nem értünk egyet Balogh Gusztáv elvtárssal, aki azt javasolja, hogy egyes DISZ-szervezetek is (ott, ahol még nincs pártszervezet) kapjanak bizonyos ellenőrzési jogot, s beleszólhassanak a gazdasági munkába vagy a tanács tevékenységébe. Helyes, hogy a DISZ-szervezet mint a párt ifjúsági szervezete, segíti (és kell is hogy segítse) a gazdasági munkát. Nem tartanánk ! A „formális" párttagság megengedhetetlen «A párttagok. Kötelességeik és jogaik» című fejezethez szeretném megjegyezni a következőt. Eddig egyes elvtársak párttagsága mindössze abban nyilvánult meg, hogy kifizették a tagsági díjat és esetleg elvetődtek néha a taggyűlésre. A pártmunkából és a pártoktatásból azonban nem vették ki a részüket. Ezért javaslom, hogy a II. fejezet 3/b pontját bővítsék ki így: «... fegyelmezetten hajtsa végre a pártszervek, a pártszervezet határozatait, harcoljon ezek megvalósításáért, mert a párthatározatok iránti közömbösség, a pártmunka iránti passzivitás, a «formális» párttagság összeférhetetlen a párthoz való tartozással». A IV. fejezet 7. pontjának harmadik bekezdése kimondja, hogy: «DISZ-tagok felvételekor az egyik ajánlást a DISZ illetékes járási, városi, kerületi, illetve üzemi bizottságának ajánlása helyettesítheti». Ezzel kapcsolatban a «Szabad Nép» már közölt két módosítási javaslatot, ezek szerint az ajánlás ügyében az illető DISZ- alapszervezet döntsön. Úgy gondolom, hogy jelenleg nem minden DISZ-alapszervezet tagjai rendelkeznek olyan fejlettséggel, hogy ilyen fontos, nagyjelentőségű ügyben helyes álláspontot tudjanak elfoglalni. Ezért javaslom, hogy maradjunk meg az eredeti szövegezésnél. Seres András az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara pártszervezetének tagjelöltje Áttanulmányoztam a módosított szervező szabályzat tervezetét. Tudom, hogy fontos kérdésről, pártunk alkotmányáról van szó, amely törvényt jelent a párttagok és a pártszervezetek számára. Éppen ezért feladatomnak érzem, hogy javaslataimmal hozzájáruljak az MDP III. kongresszusának sikeréhez, pártunk erejének növeléséhez. Javaslom, hogy: 1. a II. fejezet 3. pontjának f) bekezdése a következő bővített formában szerepeljen a szervezeti szabályzatban: «Szakadatlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajátítsa el a marxizmus-leninizmus tanításait. Szakmai-politikai tudásával állandóan segítse a termelésben és a marxi-lenini elmélet elsajátításában nehézségekkel küzdő elvtársakat és pártonkívülieket». Javaslatomat ezzel indokolom: nem elég, hogy a párttagok és a tagjelöltek csak saját képzettségüket emeljék. Feltétlenül segíteniük kell ebben másokat is; 2. a III. fejezet 5. pontjának az alábbi megfogalmazását javaslom: «A tagjelöltség célja, hogy a tagjelölt megismerkedjék a párt gyakorlati, szervezeti munkájával és tevékenységével, a párt szervezeti szabályzatával, s hogy a párt meggyőződjék a jelöltnek a párt és a népi demokrácia iránti hűségéről». Itt abból indulok ki, hogy aki kéri felvételét a pártba tagjelöltnek, annak ismernte Ötezer szakmunkás megy az idén falura, hogy a párt és a kormány határozata értelmében az «első arcvonalban» segítse győzelemre népünk nagy ügyét, segítse a mezőgazdaság fellendítését. Nemrégen közölték a lapok: az ezredik új szakember munkába állt falun. Talán van, aki úgy véli: ezzel az ezer emberrel nincs többé gond, a helyükön vannak, «átcsoportosították őket». Az élet azonban nem ilyenegyszerű. Egyetlen falura utazott szakember gondja sincs elintézve azzal, hogy beírják a rubrikába: «munkába állt». Sőt, azt lehet mondani, a feladat neheze még ezután jön. Minden kezdet nehéz — tartja a közmondás. Ezt a kezdetet azonban meg lehet rövidíteni, ezeket a nehézségeket meg lehet (és meg is kell) könnyíteni az új szakemberek számára. A vidékre ment szakemberek már eddig is figyelemreméltó eredményeket értek el, a tavaszi munka sikereiben benne van az ő tudásuk, munkájuk is. De sok minden akadályozza meg munkájukat. Kötelességünk, hogy elhárítsuk ezeket, s a lehető legjobb munkaviszonyokat és életkörülményeket teremtsük meg a falura költözött szakemberek számára. Ők Az eddig falura ment ezer szakmunkás közül tizenkettő a pécsi járás három gépállomásán dolgozik: Kozármislenyben, Szentlőrincen és Ócsárdon. Van, aki csak néhány napja fogott munkához, a «legrégibb» is alig két hónapja. Milyen kezdeti nehézségekkel kell a pécsi járás gépállomásain az új dolgozóknak megbirkózniok? Mi szükséges ahhoz, hogy az új szakmunkások tudása, képessége teljes erővel kibontakozhassék? Mindenekelőtt ott vannak az újszerű feladatok szakmai problémái. A legkiválóbb üzemi szakmunkásnak is (hacsak nem mezőgazdasági gépgyárban dolgozott) kemény feladat megismerni a mezőgazdasági gépek alkatrészeit, szerkezetét, működését. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új azonban helyesnek, ha azt a pártalapszervezet jogaival ruháznék fel. Egyébként is a szervezeti szabályzat tervezete kimondja: a DISZ-szervezetnek joga van arra, hogy a gazdasági munka megjavítására irányuló javaslatait az illetékes pártszervek elé terjessze s velük azt megvitassa. 3. Seres János elvtárs a tervezet 47. pontja kiegészítéséül javasolja, hogy «az a párttag, aki hosszú időn át nem vesz tevékenyen részt a pártszervezet munkájában, aki nem teljesíti, vagy elhanyagolja a párt iránti kötelességeit, közönyös magatartást tanúsít a párttal szemben — törölhető a párttagság soraiból, vagy pártbüntetésként egyévi határidőre tagjelöltté visszaminősíthető». " " Nem értünk egyet ennek a javaslatnak azzal a részével, amely azt mondja, hogy «törölhető a párttagság soraiból». Ez a pártdemokrácia durva megsértését jelentené, mert megfosztanák az alapszervezet tagjait attól a joguktól, hogy maguk döntsék el az ilyen párttag sorsát. Azt javasoljuk, hogy ilyen esetben az alapszervezet ne csak visszaminősíthesse az illető elvtársat, hanem kizárási joga is legyen. Hollós Lajos és Farkas István pártiskolai hallgatók A tervezet három pontjához A módosított szervezeti szabályzat tervezete helyesen tükrözi a társadalmi rendszerünkben végbement fejlődést, pártunk erejének növekedését, s az új szakasz lényegét: az emberről való fokozott gondoskodást. A tervezet alkotó módon használja fel és alkalmazza viszonyainkra az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat módosításait. Néhány módosító javaslatom lenne. 1. A KEB és a Központi Revíziós Bizottság elnevezés kissé fedi egymást, ezért javaslom, hogy a KEB-et «Pártellenőrző Bizottságnak» nevezzék. A Központi Revíziós Bizottság elnevezés maradjon változatlan. Nincs kidomborítva a tervezetben a KEB-nek a pártdemokrácia biztosításával kapcsolatos feladata. Ezért a 22. pontba javaslom beiktatni, hogy ez megvizsgálja egyes megyei, kerületi, járási, városi stb. pártbizottságoknak a kizárásokról és a pártbüntetésekről szóló határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket». 2. A 33. pont bevezetőjéül le kellene szögezni, hogy: «Az alapszervezet a dolgozó népet összekapcsolja a vezető pártszervekkel». Az alapszervezet feladataival kapcsolatban pedig a 33/d pontot így kellene kiegészíteni: «Állandóan erősítse a párt sorait a dolgozó nép legjobbjaival, biztosítsa fejlődésüket és politikai nevelésüket». 3. A 7. pontot a következővel kellene kiegészíteni: «A párttagok és tagjelöltek ajánlásánál a Központi Vezetőség tagjai tartózkodnak az ajánlástól». Lukács Mátyás az oktatásügyi minisztérium pártszervezetének tagja kell legalább a párt célkitűzéseit, a párt politikáját; 3. a IV. fejezet 7. pontjához javaslom bevenni: «A tagjelölteknél, akik egyben DISZ- tagok is, párttaggá való felvételükkor az egyik ajánlást a DISZ illetékes járási, városi, kerületi vagy üzemi bizottságának ajánlása helyettesítheti. Ezt azért javaslom, mert a mostani megfogalmazás számomra és többek számára érthetetlen. Arra is alapot adhat, hogy párttagnak a DISZ-szervezet DISZ-tagot is javasolhasson. •6. a IX. fejezet 26. pontjának b) bekezdéséhez kiegészítésül fűzzük hozzá: «A tanács, valamint más társadalmi szervek tevékenységét segíti, de nem korlátozza önállóságában. Az e helyeken működő MDP-csoportok útján irányítja azokat» stb. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok helyen mind a tanács, mind más társadalmi szervek vezetését átvették pártszervezeteink. 5. Vegyük be az alapszervezetek feladatai közé az alábbit: «Irányítja és ellenőrzi a DISZ-szervezetek tevékenységét, valamint a DISZ-ben tevékenykedő párttagok munkáját». Lovas Károly a Dózsa Lövésztiszti Iskola pártbizottságának titkára A szakemberek könnyebben le tudják küzdeni az effajta nehézségeket, ha bizalommal kérik a gépállomás régi dolgozóinak segítségét. Simányi András, a kozármislenyi gépállomás új géplakatosa például az első röpgyűlésen így beszélt: «Évtizedek óta dolgozom a szakmában, sok tapasztalatot gyűjtöttem, de őszintén megmondom: több mezőgazdasági gépet nem ismerek. Remélem, tudok majd segíteni egyben-másban az elvtársaknak, de most azt kérem, segítsenek nekem megismerkedni a mezőgazdasági gépekkel». Az őszinte, szerény szavaknak meglett a hatásuk. Hojeker János, az egyik javítóbrigád fiatal vezetője készségesen megmagyarázott mindent új társának. Simonyi elvtárs nem reszett tanulni a fiatal munkástól. A többi is segített. Néhány hét alatt aztán már annyira megismerte a mezőgazdasági gépeket Simonyi elvtárs, hogy egy sor más munkában szerzett tapasztalatát is alkalmazni tudta új munkakörében — társai is tanulhattak tőle. Csillik István elvtárs az ócsárdi gépállomás új műhelyvezetője. A párttitkár,Tóth elvtárs úgy segít neki, hogy kimegy vele a határban működő gépekhez. E «tanulmányutak» után Csillik elvtárs nagyobb hozzáértéssel tudja irányítani az alkatrészek javítását, a szerelést. A pécsi járás gépállomásain a régi műhelymunkások segítségével az új szakemberek zöme sikeresen gyűri le a szakmai nehézségeket, s egyre sokoldalúbban tudják ők maguk is segíteni a gépállomást. A pécsi járás új szakmunkásai azonban nem a munkahelyükön találkoznak a legnagyobb nehézségekkel, hanem a magánéletükben, otthonuk megteremtésében, új életrendjük kialakításában. A pécsi járásban a lakáskérdés a legnagyobb problémája sok új szakembernek. • Simonyi András Kozármislenyben, Karkusz Vilmos Ócsárdon már berendezte új otthonát. Nyugodtan, friss kedvvel dolgoznak. Simonyi bácsi büszkén mutatja ked vsze vesztőségre érkezett levelektől TÓTH II. MIHÁLY elvtárs, a MÁV Keleti pályaudvar pártszervezetének tagja a II. fejezet g) pontjához szól hozzá: «Pártunk életében fontos helyet foglal el a bírálat és az önbírálat. Ezért javasolom, hogy külön alpontban védelemben részesítse a szervezeti szabályzat azokat, akik bátran felvetik az építőmunka során elkövetett hibákat. Javasolom az alábbi szöveg beiktatását: «A párt védelme alá kell helyezni azokat a párttagokat, pártonkívülieket, akik jogosan bírálják a szocializmus építésében elkövetett hibákat, meg kell védeni őket a bírálat elfojtóival szemben». Szükségesnek tartom ezt azért is, mert az egyes párt-, tömegszervezeti és állami funkcionáriusok elfojtják az alulról jövő bírálatot, vagy megakadályozzák a bírálót abban, hogy a hibákat az illetékes felsőbb szerveknél bejelentse». LENKÁR TIBOR elvtárs, a Pécsi Porcelángyár pártszerzetének tagja a következőket írja: «A most érvényben lévő szervezeti szabályzatban az áll, hogy a tagjelölt felvételéhez olyan elvtársak ajánlására van szükség, akik az illetőt legalább 6 hónapja ismerik. Javaslom, hogy a módosított szervezeti szabályzatban ne ez szerepeljen. Foglalják bele, hogy csak olyan elvtársak ajánl- hatnak tagjelölteket, akik az illetőt leg-alább 1 év óta ismerik. Hat hónap kevés ahhoz, hogy egy embert jól megismerjünk, s ezzel megvédjük pártunk tisztaságát. Az ellenség mindenütt népszerűsíti magát, igyekszik jól dolgozni, hogy így bejuthasson pártunkba». CSERVÁK ISTVÁN elvtárs, pártiskolai hallgató ezt írja: «Javaslom, hogy a szervezeti szabályzat ne csak azt mondja ki, hogy az MDP szervezeti szabályzata a párt alkotmánya és törvény minden párttag és pártszervezet számára, hanem mondja ki azt is, hogy minden párttag köteles megismerni a szervezeti szabályzatot és annak szellemében dolgozni. A marximus-lenkimus tanulásáról Egyetértek pártunk módosított szervezeti szabályzatának tervezetével. Különösen fontosnak tartom a II. fejezet 3/f pontját, mert a szocializmus építésében elengedhetetlen a marxizmus-leninizmus tanulmányozása. Nagyonhelyesnek tartom az új szervezeti szabályzatban azt a megfogalmazást, hogy: «...sajátítsa el a marxizmus-leniniz-mus tanításait» kifejezés helyett, amely a mostani szervezeti szabályzatban szerepel: «... igyekezzék elsajátítani.Javaslom a 3/f pont kibővítését azzal, hogy aki ennek nem tesz eleget, minősítsék vissza tagjelöltté, minthogy elméletileg nem elég képzett. Az eddigi tapasztalatok mutatják, hogy igen sok gazdasági vezető — gazdasági munkájára hivatkozva — elhanyagolja a pártoktatást. «Példájukat» több más elvtárs is követi. Pedig az ilyen párttagok előbbutóbb lemaradnak és így nem tudnak eleget tenni feladatuknak mint vezetők és nem tudják végrehajtani a szervezeti szabályzat II. fejezet 3/e, g, h, i, pontjait. Balogh Ferenc a Beloiannisz-gyár pártszervezetének tagja A vezetőségválasztásokról A módosított szervezeti szabályzat tervezete IX. fejezet 26., 27. és 28., valamint a X. fejezet 35. pontjához a következőket akarom hozzáfűzni. Ezekben a pontokban egyebek között arról van szó, hogy a budapesti, megyei, járási, kerületi, városi és községi pártbizottságokat, s az alapszervezetek vezetőségeit évenként újjá kell választani. Javaslom, hogy másfélévenként legyen vezetőségválasztás, vagyis egyik kongresszustól a másikig kétszer. Az évenkénti vezetőségválasztást soknak tartom. Javaslatomat a következőkkel indokolom: Egyrészt egy vezetőségválasztás két-három hónapig tart, igénybe veszi a pártbizottság egész apparátusát és az egyéb feladatok háttérbe szorulnak. A most lezajlott vezetőségválasztásokat sem sikerült «befelé fordulás» nélkül megoldani. Másrészt, hónapok kellenek ahhoz, amíg az új vezetőség bedolgozza magát, s így — ha évenként változik — kevés idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy eredményes munkát végezzen. Szabópál Antal a paksi járási pártbizottság tagja vel lakását, kertjét, amelyben felesége szorgoskodik. «Kozármisleny már nemcsak a munkahelyem, hanem az otthonom is» — mondja. Érthető, mennyire várják már Radó József, Gyors Lajos és Vörös Győző, a szentlőrinci gépállomás új szerelői, hogy újra együtt lehessenek családjukkal, hogy újra az otthonukból mehessenek munkába és oda térhessenek meg. Mi kell ehhez? — Lakás. A minisztertanács határozata is előírja, hogy a falura került új szakemberek számára legkésőbb fél éven belül gondoskodni kell lakásról. Ebben, a határozat szerint, a helyi tanácsoknak segíteniük kell a gépállomás vezetőit. A pécsi járásban eddig nem gondoskodtak a határozat e. pontjának végrehajtásáról. Ez pedig a szakemberek átcsoportosításának eddigi eredményeit is veszélyezteti. Csakugyan nehéz ma, amikor országszerte lakásszűkében vagyunk — egyetlen járásban egy tucat embernek új otthont biztosítani. Nehéz, de nem lehetetlen. Miért nincs a kozármislenyi, a szentlőrincky szakmunkásoknak lakásuk? Mert az eladó házak megvásárlására a megye nem adott engedélyt azzal, hogy nincs elég pénze, «kerete». Államunk húszmillió forintot szán az új szakmunkások lakásproblémájának megoldására. Baranya megye 230.000 forint előleget használhat fel erre a célra, akár ezen a héten. Használhatna fel... És miért nem használja fel? Józsa István elvtárs, a megyei gépállomások igazgatóságának vezetője így beszél erről: «Ezer béklyó köti meg a kezünket. Egész sor régi, kor-,,mányprogramm előtti, a kormányprogrammal ellentétes rendelkezés van még érvényben. Hogy csak kettőt említsek: állami intézmény nem dolgoztathat magánkisiparossal. A falusi házak, lakások javítását viszont nagyrészt csak kisiparosokkal, végeztethetjük. Házvételnél nem fizethetjük ki az eladónak a teljes vételárat. A magyar kulturális delegáció elutazott a Román Népköztársaságba A Román Népköztársaságban április 8 és 16 között rendezendő magyar kultúr- és filmhétre elutazott a magyar delegáció. A delegáció vezetője Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese. A kulturális delegáció tagjai: Kónya Lajos, Kossuth-díjas költő, Pápai Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője. A filmdelegáció tagjai: Makláry Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész, Simon Zsuzsa Kossuthdíjas, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, Tardos András, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár főosztályvezetője, Sós Frigyes, a MOKÉP igazgatója. A művészeti csoport tagjai: Gyurkovics Mária Kossuth-díjas érdemes művész, Simándy József Kossuth-díjas és Hernádi Lajos érdemes művész. Somogyi László Kossuthdíjas karmester, érdemes művész április 13-án utazik a Román Népköztársaságira és ott csatlakozik a delegációhoz. (MTI) Is kubikosok első országos sztahanov’s'a'konferenciája A kubikosok legkiválóbbjai pénteken az építők szakszervezete székházában tartották első országos konferenciájukat. Brutyó János építésügyi miniszterhelyettes bevezetője után Elek András, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének titkára ismertette a kubikosok feladatait és problémáit. Elmondotta, hogy ebben az évben a kubikosoknak több mint 20 millió köbméter földet kell kézi erővel megmozgatniuk. Ehhez a munkához szükség van arra, hogy a régi, tapasztalt kubikosok munkamódszerüket átadják fiatalabb társaiknak. Ezután Fogarasi Mihály, a közlekedés- és postaügyi minisztérium sztahanovista főmérnöke a kubikosok sztahanovista munkamódszerei elterjedésének műszaki feltételeiről beszélt. Kelemen Sándor sztahanovista kubikos ismertette földomlasztásos munkamódszerét, amellyel 500 százalékon felüli teljesítményt ért el. Az előadásokat élénk vita követte. (MTI) Megkezdődött a „Mátra" kerékpár sorozatgyártása Az RM Kerékpárgyár új gyártmánya, a «Mátra» kerékpár színes abronccsal és színes sárvédővel kerül forgalomba. Az új típust, amelynek sorozatgyártása már javában folyik, ismételten kipróbálták. A legutóbbi — 540 kilométeres — dunántúli túrán az új kerékpár hibapont nélkül megállta a próbát. Áprilisban már kétezer ilyen kerékpárt gyártunk. Az RM Motorkerékpárgyárban is megindult a 125-ös Csepel motorkerékpárok gyártása a hazai forgalom részére, s márciusban 1500 motorkerékpár hagyta el a gyárat. „ Az év elején megkezdődött az új típusú 250 köbcentiméteres motorkerékpár tervezése is. Február elejére két próbatípus mintapéldányát készítették el. A műszaki felülvizsgáló bizottság javaslatára a két típust egyesítették, s az új, végleges forma a «Pannónia» nevet kapta. Az új 250-es motorkerékpár sorozatgyártása az év utolsó negyedében kezdődik meg. (MTI) LEVELEINK NYOMÁBAN „Jubiláló javaslat“ címmel a «Szabad Nép» március 15-i számában közölte dr. Róth Miklós levelét. A levélíró elpanaszolta: több mint egy éve javaslatot nyújtott be az egészségügyi minisztériumhoz a sebészeti varróselyem hatékonyabb és olcsóbb sterilizálására, de a minisztérium azóta sem bírálta el javaslatát. Az egészségügyi minisztérium közölte szerkesztőségünkkel, hogy az írás állításai mindenben megfelelnek a valóságnak. A minisztérium újítási csoportja most felülvizsgálta ügyvitelét és új nyilvántartási rendszert vezetett be, dr. Róth Miklós javaslatát pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács megvizsgálta. Az újítást az egészségügyi minisztérium hasznosnak találta, díjazza és felhasználásra ajánlja a rendelőknek és kórházaknak. A minisztérium az újítás elkallódásáért, a huzavonáért felelős személyeket szigorú figyelmeztetésben részesítette, csak egy részét, a többit takarékba kellene tennünk a nevére és a következő években apránként használhatja csak fel. Könnyen meg lehet érteni, hogy így nemigen adja el a házát senki. A földművelésügyi minisztérium építési igazgatósága egy januárban kiadott tájékoztatójában megpróbált lazítani e régi és elavult rendszabályokon, de ez egymagában természetesen nem teremthetett törvényes, egyértelmű helyzetet. Végre, hosszas huzavona után megszületett a határozat, amely lehetővé teszi, hogy a megyei tanácsok szabadon felhasználják a rendelkezésükre álló pénzt a szakmunkások lakásairól való gondoskodásra. (A végrehajtási utasítás azonban még késik, ezt is sürgősen ki kell adni.) Az új szakemberek egyik sérelme a pécsi járásban, hogy a háztáji gazdaságokhoz még március végén sem jelölték ki a földet. (Emiatt egyébként szinte minden gépállomási dolgozó panaszkodik.) A földművelésügyi minisztérium mulasztásából csak a tavaszi munka derekán, március 17-én jelent meg az erre vonatkozó utasítás. Jogos a gépállomások dolgozóinak az a véleménye, hogy az ilyen elkésett határozatok az élet után kullognak, nem segítenek, vagy csak késve segítenek. E nehézségek ellenére azonban a tanácsnak a saját erejéből is többre futotta volna. Ha a megyei tanács végrehajtó bizottsága megértette volna a megyei tanács osztályaival, a járási és a községi tanácsok elnökeivel, hogy a szakmunkások lakáskérdése nem csupán a gépállomási igazgatóság gondja, meg még esetleg az építési előadóé,hanem a mezőgazdaság fellendítéséről szóló határozat végrehajtásának egyik sürgős és fontos részletkérdése és ezért valamennyiük ügye, akkor az új szakmunkásoknak talán lenne már lakásuk. Az új szakmunkások másik — a lakáskérdésnél kisebb, de igen fontos — problémája: az átmeneti hetek anyagi gondjai. A gépállomások a költözködés, az utazás költségeit természetesen megfizetik. A leérkező újítások, találmányok láttán néha önkénytelenül is arra gondolunk, miért nem jöttek rá erre előbb, hiszen ez roppant egyszerű. És mégis, az ilyen kézenfekvőnek tűnő megoldások mögött sokszor hosszú évek kutatómunkája áll. Ez jut eszünkbe akkor is, amikor megismerkedünk textiliparunk egyik újításával, az úgynevezett PVC-foliás ragasztással. Ez az egyszerű eljárás nagy segítséget adhat a kikészítőiparnak." Kikészítésnek azokat a munkafolyamatokat nevezzük a textiliparban, amelyek során a nyersáruból csomagolt készáru lesz. A kikészítőgyárakba a megszőtt, nyers kelme kerül — ezt főzik, fehérítik, szárítják, feszítik, festik, appretálják, fényezik — s csak ezután kerül sor az egyes végek összehajtogatására, csomagolására. Ezeken a folyamatokon azonban csak úgy mehet át az anyag, ha előbb «végtelenítik», vagyis a végekből többezer méteres darabokat állítanak össze. De hogyan történjen ez? A régi, s ma is általánosan használt módszer szerint a végeket géppel összevarrják. Ez a látszólag jó megoldás azonban sok bajjal jár, különösen a tarkára festett nyomóáruknál. Nem véletlen, hogy a kikészítők a nyomóáruknál régóta helyettesíteni akarják a varrást valami más művelettel. Hoszszú évek óta folynak ilyen próbálkozások, mindeddig kevés eredménnyel. Pár héttel ezelőtt Maurer Antal , a gyár főmérnökének és újítási megbízottjának segítségével — ötletes megoldást talált. Varrás helyett PVC-műanyaggal ragasztja össze a végeket. Ez, mint látni fogjuk, több előnnyel jár. Textilragasztás PVC-vel Képzeljünk el két darab, körülbelül egy méter hosszú vaslécet, amelyeket egyik végükön csuklósan összekapcsoltak. Mindkét léc belső oldalán két centiméter széles, gumival szigetelt acélcsík húzódik végig. Az összeragasztandó anyagvégeket ráhelyezik az egyik acélcsíkra úgy, hogy egy két centiméter széles műanyagszalagot a két vég közé helyeznek. Az így elhelyezett anyagra rászorítják a másik vaslécet. Bekapcsolják az áramot — ez végigfut a két acélcsíkon, és 25 másodperc alatt beleolvasztja a műanyagot a vászonba. Az egész művelet 2 percig tart. A ragasztott részek szorosan tapadnak egymásra, a ragasztás nemcsak tartós, de rugalmas is, nem kell attól félni, hogy a feszítőgépen a ragasztott rész nem fog nyúlni. Sok munka van egy-egy méter anyagban, mire pompázó mintákkal megfestve az öszszerakóba, csomagolóba kerül. S itt mégis különböző hibák miatt nagy darabokat kell kivágni a kész kelméből. Az összevarrásoknál ugyanis az anyag — akármilyen gondosan varrják is — ráncosodik. S amikor rányomják a mintát, a ráncok helye kimarad, nem éri a festék. És nem is akármilyen ráncokról van itt szó. Gyakran 40—50 centiméter hosszan gyúródik be ,az anyag, s ez bizony kárba vész. Az új módszer jelentősége Az új módszerrel ragasztott anyagteljesen sima, ráncmentes. Közvetlenül a ragasztás mellett szétvágható, egyetlen centiméter sem vész kárba. Helyesebben: egyetlen centiméter sem veszne kárba, ha nem lenne a «megírás». Ismeretes, hogy a végeken rajta kell lenni a cikkszámnak, az azonossági számnak és különböző gyártásközi jelzéseknek. Ez a megírás — jó nagy betűkkel — 15—20 centit is elfoglal az anyag végéből. Ez eddig nem okozott különösebb bajt, hiszen az előbb említett tán április 5-én, hétfőn kezdődött meg az egész ország területén a vasgyűjtő-hónap. Azokban az üzemekben, ahol jól előkészítették a munkát, máris kiváló eredmények születtek. Az Óbudai Hajógyár DISZ-fiataljai lelkesen készülnek a vasárnapi nagyszabású gyűjtőnapra is. Ezen a napon 150 fiatal gyűjti majd a vasat. A vállalatvezetőségtől villanytargoncákat, kocsikat és teherautókat kaptak, hogy a gyűjtést zavartalanul végezhessék. A nagyobb vasakat emelődarukkal rakják a kocsira. Az Ikarus-gyár DISZ-fiataljai méltó versenytársai az Óbudai Hajógyár diszeseinek. Már eddig 697 mázsa vasat és 192 mázsa értékes színesfémet gyűjtöttek össze, s adtak át a VAFÉM-nek. Vasárnap ők is munkások előleget kapnak, ez az első fizetésig elegendő. Akinek családja még nem jöhetett le, megkapja a törvényszabta különélési díjat. Mindhárom gépállomás az üzemi konyhán, illetve a földművesszövetkezet konyháján gondoskodik bőséges, ízletes, olcsó ételről dolgozói számára. Nem filléres «kenyérgondok»-ról van itt szó tehát. Mindenki tudja azonban, hogy a városi élet után falusi életre berendezkedni — költséggel jár. Angyalföld vagy Csepel köves utcáin elég volt a félcipő, a falusi utakhoz azonban bakancs vagy csizma kell. Az egyik munkásnak esetleg esőkabátra van szüksége, a másiknak meleg takaróra. Az új háztartás berendezéséhez is kell pénz. Kormányunk ezért ad a nagyvárosokból vidékre ment szakmunkásoknak 2500 forint letelepedési segélyt. Karkusz Vilmos, az ócsárdi gépállomás fiatal esztergályosa például meg is kapta a 2500 forintot. A szentlőrinci gépállomáson viszont Radó József műhelyvezető nem kapta meg a pénzt. Miért nem? — kérdezhetné valaki. Talán valami kifogás van ellene? Ezt senki sem mondhatja róla. Becsületesen ellátja feladatát, szereti is a gépállomást. Csupán azért nem fizették ki a letelepedési segélyt Rádó elvtársnak, , mert a rendelkezés szerint családos ember csak akkor kaphatja meg a pénzt, ha családja is leköltözik. Rádó elvtárs számára azonban a gépállomás csak később tud lakásról gondoskodni. Fonák helyzet ez. Éppen ezért — azt hisszük — helyes lenne, ha módosítanák a rendelkezést úgy, hogy a családos munkások is akkor kapják meg a letelepedési segély egy részét, amikor munkába állnak, függetlenül attól, hogy családjuk mikor költözhet le. Ezzel megszűnnék az új szakmunkások anyagi gondjainak jórésze. Karkusz Vilmos esztergályos Ócsárdon elmondta: szívesen szerveznének lövészkört, de nincsen töltényük. Benedek Mihály elvtárs, a kozármislenyi gépállomás új szerelője jogosan kifogásolta, hogy a gépállomás kultúrtermét pihenőnek rendezték be, a falu kultúrházát meg gabonaraktárnak. A gépállomás vezetői figyelmeztetésre sem rendezték be újból a kultúrtermet. Benedek Mihályné hegesztő arról panaszkodott, hogy amióta Kozármislenyen él, nem volt se moziban, se színházban. Ezeket az egymosodás miatt ekkora vagy ennél nagyobb darabokat úgyis ki kellett vágni egy-egy végből. Más a helyzet a ragasztásnál. Ez arra sarkalja a dolgozókat, hogy új módszert találjanak a megírásra, hogy egy centimétert se kelljen a jelzések miatt az anyagból kivágni. Az új megoldás máris kialakulóban van. A Goldberger-gyár egyik fiatal technológusa eredményes kísérleteket végzett egy újfajta vegyszerrel. Maurer elvtárs is ezzel az anyaggal kísérletezik. Ennek segítségével 8—10 milliméteres számokat tudnak majd írni az anyag ép szélébe, s ezt nem kell majd kivágni. Az ilyen apró jelöléseket a kereskedelmi szabvány is engedélyezi. Külön jelentősége van a ragasztásnak a fényezett kartonoknál. (A kartonok 50 százalékát fényezik.) Az anyag selymes fényét az úgynevezett kalanderezőgépeken kapja. A kalanderezőgép papír- vagy pamuthengerei azonban rendkívül érzékenyek. Az anyagon lévő varrások nyomot hagynak a hengeren, s az átfutó anyagot a henger egyenetlenségei tönkretehetik, csíkokat nyomhatnak bele. Ennek megakadályozására szokássá vált, hogy a varrásoknál a hengert megemelik, így a hengeren nem marad nyom, viszont a varrás körüli anyagrészek fénytelenek maradnak, elütnek a többitől. Azt tehát elérik, hogy a henger nem tesz tönkre esetleg több méter árut, viszont végenként sok esetben 60—80 centiméteres folt keletkezik, amit ki kell vágni a kész anyagból. A ragasztott végeknél ez is elkerülhető, a vékony ragasztás a hengert nem sérti meg, a gépet folyamatosan járathatják. Alkalmazzák minél többen az új eljárást ! A ragasztással elérhető anyagmegtakarítás az itt felsorolt lehetőségekkel még korántsem merült ki. Minél szélesebb körben alkalmazzák ezt a módszert, annál több anyagmegtakarításra nyílik lehetőség. Igen nagy például jelenleg a kalanderezési veszteség a klottnál, s komoly eredményt jelentene, ha megoldanák ennek a ragasztását is. Hasonlóképpen jelentős anyagmegtakarítás és a minőség javulása várható a nyomógépeknél használt előfutóvásznak, úgynevezett lauferek ragasztásától is. A nyomásra kerülő anyag alá 180 —200 méteres előfutókat helyeznek. (Ezeket az előfutóvásznakat időnként kimossák és ismét visszakerülnek a nyomógépre.) Az előfutókon lévő varrások — és a többszöri használat során egyre több varrás kerül rájuk — nyomóhibákat okoznak az áron. Nyilvánvaló, ha ezeket is ragasztanák, élettartamuk megnövekedne, s ami ennél is fontosabb, használatuk nem járna azzal a veszéllyel, hogy az áru nyomása hibás, s emiatt az anyag selejtes lesz. Az eljárás előnyei nyilvánvalóak. Bevezetésének semmiféle akadálya nincs. Egyegy kis ragasztószerkezet 24 óra alatt 50.000 méter textiláru ragasztását tudja elvégezni. A gép kezelése igen egyszerű. A felhasznált műanyag könnyen beszerezhető, olcsó. Maga a «ragasztógép» mintegy 1500—2000 forintból előállítható. Kikészítőgyáraink eddig is figyelemmel kísérték a PVC-s ragasztás sorsát. Itt az ideje, hogy alkalmazzák is az eljárást. A kikészítők feladata, hogy a gyakorlatban továbbtökéletesítsék, minél szélesebb körben alkalmazzák az új módszert. Ha a négy nagy kikészítőgyár rátér a ragasztásos eljárásra, évente csak az úgynevezett nyomóáruknál 150.000 méter kartont, pikét, delént stb. takaríthatnak meg — ebből csaknem 40.000 női ruha készülhet. Salamon Magda nagyszabású gyártakarítást rendeznek. 150 DISZ-fiatal és 150 MTH-tanuló vesz részt a gyűjtésben. A vidéki ifjúság is lelkesen kapcsolódott be a vasgyűjtő-hónap munkájába. Veszprém megye DISZ-fiataljai elhatározták, hogy minden DISZ-tag legalább 10 kilogramm vasat gyűjt a hó végéig. A küngösi állami gazdaság fiataljai jelentették: a küngösi határban a háborúban elpusztított tankra bukkantak, amelyet már egészen benőtt a fű. Vas megye úttörői versenyre hívták egymást. Vasárnap városszerte brigádokban gyűjtik majd a hulladékot. Szabolcs, megyében a kisvárdai földművesszövetkezet versenyre hívta a megye földművesszövetkezeteit a vasgyűjtésben. (MTI) szerű, jogos igényeket a gépállomás vezetőinek figyelembe kell venniök. Igaz, hogy Kozármislenyben még nincsen mozi. De vájjon új beruházás vagy külön «pótkeret» kell ahhoz, hogy megszervezzenek Pécsre egy közös színházlátogatást, vagy hogy röplabdapályát létesítsenek, vagy töltényt szerezzenek a céllövészethez? Nem kell ehhez más, mint figyelmesség, szeretet, megértés. A gépállomás vezetőinek nincs joguk ahhoz, hogy a tavaszi munka (majd a nyári munka) dandárjára hivatkozva megfoszszák a dolgozókat jogos kulturális igényeik kielégítésétől. A jó vezető éppen a munka nehéz időszakaiban törődik legtöbbet a rábízott dolgozókkal, szórakozásukkal, pihenésükkel. A gépállomások pártszervezetei is erősebbek lettek az új szakmunkásokkal, akik között nem egy kommunista van. A járási pártbizottság azonban megsokszorozhatná ezt az erőt, ha többet foglalkoznék az új szakemberekkel. A pártbizottság munkatársai általában nem mulasztják el, hogy az új munkások helyzetéről, eredményeiről is érdeklődjenek, ha a gépállomás párttitkárával beszélnek. De eddig csak róluk beszéltek, velük nem. Egy másik baranyai járás, a villányi járás pártbizottságának titkára, Szekeres elvtárs több ízben meghívott magához új szakmunkásokat, pártonkívülieket is, beszélgetett velük tapasztalataikról, problémáikról. Több hasznos észrevételüket a járási bizottság már érvényesítette munkájában. Ha a pécsi járás pártbizottsága is alkalmazza ezt a módszert, biztosan hatékonyabban tudja segíteni az új szakmunkásokat, jobban meg tudja tanítani a gépállomások, a tanácsok vezetőit, hogyan törődjenek dolgozóikkal, köztük most elsősorban a kezdet nehézségeivel küzdő új szakemberekkel. Ezektől az emberektől sokat vár a párt, az állam és a pécsi járás dolgozói. Keményen és lelkiismeretesen kell dolgozniok, példásan kell viselkedniök, hogy megfeleljenek ennek a várakozásnak. De minden segítséget is meg kell kapniok ehhez, mert nem kis részben tőlük függ a mezőgazdaság fellendítése. Jászai Ilona Néhány kiegészítő javaslat Mi nehezíti a pécsi járásban a városból érkezett új szakmunkások életét? 1Z Negyvenezer női ruha - megtakarított anyagból Maurer Antalnak, a Textilfestőgyár főtechnológusának újítása Gyűjtik a vasat a fiatalok SZABAD NÉP SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 10