Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-10 / 100. szám

2 Egyes DISZ-szervezetek ellenőrzési jogáról A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez Pártunk a módosított szervezeti szabály­zat tervezetét megvitatásra a tagság elé terjesztette. Ennek rendkívül nagy a je­lentősége azért is, mert ezzel továbbszé­lesítettük a pártdemokráciát. Mutatják a vita sikereit azok a hozzászólások, ame­lyek a «Szabad Nép»-íven megjelennek. A tervezettel kapcsolatban nekünk is van né­hány megjegyzésünk.» 1. A II. fejezet 4/b pontja kimondja: «A párttag joga, hogy... pártszerű bírálatot gyakoroljon a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein, a párt munkája, tagjai­nak és szerveinek tevékenysége fölött». Javasoljuk, hogy a «tagjainak» szó után vegyük be a «funkcióra való tekintet nél­kül» kifejezést. Ez szerintünk feltétlenül fontos, hogy a párttagság bátrabban bírál­jon. 2. Nem értünk egyet Balogh Gusztáv elvtárssal, aki azt javasolja, hogy egyes DISZ-szervezetek is (ott, ahol még nincs pártszervezet) kapjanak bizonyos ellenőr­zési jogot, s beleszólhassanak a gazdasági munkába vagy a tanács tevékenységébe. Helyes, hogy a DISZ-szervezet mint a párt ifjúsági szervezete, segíti (és kell is hogy­­ segítse) a gazdasági munkát. Nem tartanánk ! A „formális" párttagság megengedhetetlen «A párttagok. Kötelességeik és jogaik» című fejezethez szeretném megjegyezni a következőt. Eddig egyes elvtársak párttag­sága mindössze abban nyilvánult meg, hogy kifizették a tagsági díjat és esetleg elve­tődtek néha a taggyűlésre. A pártmunká­ból és a pártoktatásból azonban nem vet­ték ki a részüket. Ezért javaslom, hogy a II. fejezet 3/b pontját bővítsék ki így: «... fegyelmezetten hajtsa végre a párt­szervek, a pártszervezet határozatait, har­coljon ezek megvalósításáért, mert a párt­­határozatok iránti közömbösség, a párt­munka iránti passzivitás, a «formális» párt­tagság összeférhetetlen a párthoz való tar­tozással». A IV. fejezet 7. pontjának harmadik be­kezdése kimondja, hogy: «DISZ-tagok fel­vételekor az egyik ajánlást a DISZ ille­tékes járási, városi, kerületi, illetve üzemi bizottságának ajánlása helyettesítheti». Ezzel kapcsolatban a «Szabad Nép» már közölt két módosítási javaslatot, ezek sze­rint az ajánlás ügyében az illető DISZ- alapszervezet döntsön. Úgy gondolom, hogy jelenleg nem minden DISZ-alapszervezet tagjai rendelkeznek olyan fejlettséggel, hogy ilyen fontos, nagyjelentőségű ügyben helyes álláspontot tudjanak elfoglalni. Ezért javaslom, hogy maradjunk meg az eredeti szövegezésnél. Seres András az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jog­tudományi kara pártszervezetének tagjelöltje Áttanulmányoztam a módosított szerve­­z­ő szabályzat tervezetét. Tudom, hogy f­ontos kérdésről, pártunk alkotmányáról van szó, amely törvényt jelent a párttagok és a pártszervezetek számára. Éppen ezért feladatomnak érzem, hogy javaslataimmal hozzájáruljak az MDP III. kongresszusának sikeréhez, pártunk erejének növeléséhez. Javaslom, hogy: 1. a II. fejezet 3. pontjának f) bekezdése a következő bővített formában szerepeljen a szervezeti szabályzatban: «Szakadatlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajá­títsa el a marxizmus-leninizmus tanításait. Szakmai-politikai tudásával állandóan se­gítse a termelésben és a marxi-lenini elmé­let elsajátításában nehézségekkel küzdő elvtársakat és pártonkívülieket». Javaslatomat ezzel indokolom: nem elég, hogy a párttagok és a tagjelöltek csak sa­ját képzettségüket emeljék. Feltétlenül se­gíteniük kell ebben másokat is; 2. a III. fejezet 5. pontjának az alábbi megfogalmazását javaslom: «A tagjelöltség célja, hogy a tagjelölt megismerkedjék a párt gyakorlati, szerve­zeti munkájával és tevékenységével, a párt szervezeti szabályzatával, s hogy a párt meggyőződjék a jelöltnek a párt és a népi demokrácia iránti hűségéről». Itt abból indulok ki, hogy aki kéri felvé­telét a pártba tagjelöltnek, annak ismernte Ötezer szakmunkás megy az idén fa­lura, hogy a párt és a kormány határozata értelmében az «első arcvonalban» segítse győzelemre népünk nagy ügyét, segítse a mezőgazdaság fellendítését. Nemrégen kö­zölték a lapok: az ezredik új szakember munkába állt falun. Talán van, aki úgy véli: ezzel az ezer emberrel nincs többé gond, a helyükön vannak, «átcsoportosítot­ták őket». Az élet azonban nem ilyen­­egyszerű. Egyetlen falura utazott szakember gondja sincs elintézve azzal, hogy beírják a rubri­kába: «munkába állt». Sőt, azt lehet mon­dani, a feladat neheze még ezután jön. Min­den kezdet nehéz — tartja a közmondás. Ezt a kezdetet azonban meg lehet rövidíte­ni, ezeket a nehézségeket meg lehet (és meg is kell) könnyíteni az új szakemberek szá­mára. A vidékre ment szakemberek már eddig is figyelemreméltó eredményeket értek el, a tavaszi munka sikereiben benne van az ő tudásuk, munkájuk is­. De sok minden akadályozza meg munkájukat. Kö­telességünk, hogy elhárítsuk ezeket, s a le­hető legjobb munkaviszonyokat és életkö­rülményeket teremtsük meg a falura köl­tözött szakemberek számára. Ők Az eddig falura ment ezer szakmun­kás közül tizenkettő a pécsi járás három gépállomásán dolgozik: Kozármislenyben, Szentlőrincen és Ócsárdon. Van, aki csak néhány napja fogott munkához, a «legré­gibb» is alig két hónapja. Milyen kezdeti nehézségekkel kell a pé­csi járás gépállomásain az új dolgozóknak megbirkózniok? Mi szükséges ahhoz, hogy az új szakmunkások tudása, képessége tel­jes erővel kibontakozhassék? Mindenek­előtt ott vannak az újszerű feladatok szak­mai problémái. A legkiválóbb üzemi szak­munkásnak is (hacsak nem mezőgazdasági gépgyárban dolgozott) kemény feladat meg­ismerni a mezőgazdasági gépek alkatré­szeit, szerkezetét, működését. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új azonban helyesnek, ha azt a pártalapszer­­vezet jogaival ruháznék fel. Egyébként is a szervezeti szabályzat tervezete kimond­ja: a DISZ-szervezetnek joga van arra, hogy a gazdasági munka megjavítására irányuló javaslatait az illetékes pártszer­vek elé terjessze s velük azt megvitassa. 3. Seres János elvtárs a tervezet 47. pont­­ja kiegészítéséül javasolja, hogy «az a párt­tag, aki hosszú időn át nem vesz tevéke­nyen részt a pártszervezet munkájában, aki nem teljesíti, vagy elhanyagolja a párt iránti kötelességeit, közönyös magatartást tanúsít a párttal szemben — törölhető­ a párttagság soraiból, vagy pártbüntetésként egyévi határidőre tagjelöltté visszaminő­síthető». " " Nem értünk egyet ennek a javaslatnak azzal a részével, amely azt mondja, hogy «törölhető a párttagság soraiból». Ez a pártdemokrácia durva megsértését jelen­tené, mert megfosztanák az alapszervezet tagjait attól a joguktól, hogy maguk dönt­sék el az ilyen párttag sorsát. Azt javasol­juk, hogy ilyen esetben az alapszervezet ne csak visszaminősíthesse az illető elvtársat, hanem kizárási joga is legyen. Hollós­ Lajos és Farkas István pártiskolai hallgatók A tervezet három pontjához A módosított szervezeti szabályzat ter­vezete helyesen tükrözi a társadalmi rend­szerünkben végbement fejlődést, pártunk erejének növekedését, s az új szakasz lé­nyegét: az emberről való fokozott gondos­kodást. A tervezet alkotó módon használja fel és alkalmazza viszonyainkra az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat módosításait. Néhány módosító javaslatom lenne. 1. A KEB és a Központi­ Revíziós Bizott­ság elnevezés kissé fedi egymást, ezért ja­vaslom, hogy a KEB-et «Pártellenőrző Bi­zottságnak» nevezzék. A Központi Reví­ziós Bizottság elnevezés maradjon változat­lan. Nincs kidomborítva a tervezetben a KEB-nek a pártdemokrácia biztosításával kapcsolatos feladata. Ezért a 22. pontba ja­vaslom beiktatni, hogy ez megvizsgálja egyes megyei, kerületi, járási,­ városi stb. párt­­bizottságoknak a kizárásokról és a pártbün­tetésekről szóló határozatai ellen benyúj­tott fellebbezéseket». 2. A 33. pont bevezetőjéül le kellene szö­gezni, hogy: «Az alapszervezet a dolgozó népet összekapcsolja a vezető pártszervek­kel». Az alapszervezet feladataival kapcso­latban pedig a 33/d pontot így kellene ki­egészíteni: «Állandóan erősítse a párt sorait a dolgozó nép legjobbjaival, biztosítsa fej­lődésüket és politikai nevelésüket». 3. A 7. pontot a következővel kellene ki­egészíteni: «A párttagok és tagjelöltek ajánlásánál a Központi Vezetőség tagjai tar­tózkodnak az ajánlástól». Lukács Mátyás az oktatásügyi minisztérium pártszervezetének tagja kell legalább a párt célkitűzéseit, a­ párt politikáját; 3. a IV. fejezet 7. pontjához javaslom be­venni: «A tagjelölteknél, akik egyben DISZ- tagok is, párttaggá való felvételükkor az egyik ajánlást a DISZ illetékes járási, vá­rosi, kerületi vagy üzemi bizottságának ajánlása helyettesítheti­. Ezt azért javaslom, mert a mostani meg­fogalmazás számomra és többek számára érthetetlen. Arra is alapot adhat, hogy párttagnak a DISZ-szervezet DISZ-tagot is javasolhasson. •6. a IX. fejezet 26. pontjának b) bekez­déséhez kiegészítésül fűzzük hozzá: «A tanács, valamint más társadalmi szer­vek tevékenységét segíti, de nem korlátoz­za önállóságában. Az e helyeken működő MDP-csoportok útján irányítja azokat» stb. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok he­lyen mind a tanács, mind más társadalmi szervek vezetését átvették pártszerveze­teink. 5. Vegyük be az alapszervezetek felada­tai közé az alábbit: «Irányítja és ellenőrzi a DISZ-szerveze­­tek tevékenységét, valamint a DISZ-ben tevékenykedő párttagok munkáját». Lovas Károly a Dózsa Lövésztiszti Iskola pártbizottságának titkára A szakemberek könnyebben le tudják küzdeni az effajta nehézségeket, ha bizalommal ké­rik a gépállomás régi dolgozóinak segítsé­gét. Simányi András, a kozármislenyi gép­állomás új géplakatosa például az első röp­­gyűlésen így beszélt: «Évtizedek óta dol­gozom a szakmában, sok tapasztalatot gyűj­töttem, de őszintén megmondom: több me­zőgazdasági gépet nem ismerek. Remélem, tudok majd segíteni egyben-másban az elvtársaknak, de most azt kérem, segítse­nek nekem megismerkedni a mezőgazda­­sági gépekkel». Az őszinte, szerény szavak­nak meglett a hatásuk. Hojeker János, az egyik javítóbrigád fiatal vezetője készsé­gesen megmagyarázott mindent új társá­nak. Simonyi elvtárs nem reszett tanulni a fiatal munkástól. A többi is segített. Né­hány hét alatt aztán már annyira meg­ismerte a mezőgazdasági gépeket Simonyi elvtárs, hogy egy sor más munkában szer­zett tapasztalatát is alkalmazni tudta új munkakörében — társai is tanulhattak tőle. Csillik István elvtárs az ócsárdi gépál­lomás új műhelyvezetője. A párttitkár,­Tóth elvtárs úgy segít neki, hogy kimegy vele a határban működő gépekhez. E «tanul­mányutak» után Csillik elvtárs nagyobb hozzáértéssel tudja irányítani az alkatré­szek javítását, a szerelést. A pécsi járás gépállomásain a régi mű­helymunkások segítségével az új szakem­berek zöme sikeresen gyűri le a szakmai nehézségeket, s egyre sokoldalúbban tud­ják ők maguk is segíteni a gépállomást. A pécsi járás új szakmunkásai azonban nem a munkahelyükön találkoz­nak a legnagyobb nehézségekkel, hanem a magánéletükben, otthonuk megteremté­sében, új életrendjük kialakításában. A pécsi járásban a lakáskérdés a legnagyobb problémája sok új szakembernek. • Simonyi András Kozármislenyben, Kar­­kusz Vilmos Ócsárdon már berendezte új otthonát. Nyugodtan, friss kedvvel dolgoz­nak. Simonyi bácsi büszkén mutatja ked­­ v­­sze vesztőségre érkezett leve­lektől TÓTH II. MIHÁLY elvtárs, a MÁV Ke­leti­ pályaudvar pártszervezetének tagja a II. fejezet g) pontjához szól hozzá: «Pártunk életében fontos helyet foglal el a bírálat és az önbírálat. Ezért javasolom, hogy külön alpontban védelemben része­sítse a szervezeti szabályzat azokat, akik bátran felvetik az építőmunka során elkö­vetett hibákat. Javasolom az alábbi szöveg beiktatását: «A párt védelme alá kell he­lyezni azokat a párttagokat, pártonkívülie­ket, akik jogosan bírálják a szocializmus építésében elkövetett hibákat, meg kell vé­deni őket a bírálat elfojtóival szemben». Szükségesnek tartom ezt azért is, mert az egyes párt-, tömegszervezeti és állami funk­cionáriusok elfojtják az alulról jövő bírála­tot, vagy megakadályozzák a bírálót ab­ban, hogy a hibákat az illetékes felsőbb szerveknél bejelentse». LENKÁR TIBOR elvtárs, a Pécsi Porce­lángyár pártszer­zetének tagja a követ­kezőket írja: «A most érvényben lévő szervezeti sza­bályzatban az áll, hogy a tagjelölt felvé­teléhez olyan elvtársak ajánlására van szük­ség, akik az illetőt legalább 6 hónapja is­merik. Javaslom, hogy a módosított szer­vezeti szabályzatban ne ez szerepeljen. Fog­lalják bele, hogy csak olyan elvtársak ajánl-­ hatnak tagjelölteket, akik az illetőt leg-­­alább 1 év óta ismerik. Hat hónap kevés ahhoz, hogy egy embert jól megismerjünk, s ezzel megvédjük pártunk tisztaságát. Az ellenség mindenütt népszerűsíti magát, igyekszik jól dolgozni, hogy így bejuthas­son pártunkba». CSERVÁK ISTVÁN elvtárs, pártiskolai hallgató ezt írja: «Javaslom, hogy a szervezeti szabályzat ne csak azt mondja ki, hogy az MDP szer­vezeti szabályzata a párt alkotmánya és törvény minden párttag és pártszervezet számára, hanem mondja ki azt is, hogy minden párttag köteles megismerni a szer­vezeti szabályzatot és annak szellemében dolgozni­. A marximus-lenkimus tanulásáról Egyetértek pártunk módosított szervezeti szabályzatának tervezetével. Különösen fontosnak tartom a II. fejezet 3/f pontját, mert a szocializmus építésében elengedhe­tetlen a marxizmus-leninizmus tanulmányo­zása. Nagyon­­helyesnek tartom az új szer­vezeti szabályzatban azt a megfogalmazást,­­ hogy: «...sajátítsa el a marxizmus-leniniz-­­mus tanításait» kifejezés helyett, amely a mostani szervezeti szabályzatban szerepel: «... igyekezzék elsajátítani.Javaslom a 3/f pont kibővítését azzal, hogy aki ennek nem tesz eleget, minősítsék vissza tagje­löltté, minthogy elméletileg nem elég kép­zett. Az eddigi tapasztalatok mutatják, hogy igen sok gazdasági vezető — gazdasági munkájára hivatkozva — elhanyagolja a pártoktatást. «Példájukat» több más elvtárs is követi. Pedig az ilyen párttagok előbb­­utóbb lemaradnak és így nem tudnak ele­get tenni feladatuknak mint vezetők és nem tudják végrehajtani a szervezeti sza­bályzat II. fejezet 3/e, g, h, i, pontjait. Balogh Ferenc a Beloiannisz-gyár pártszervezetének tagja A vezetőségválasztásokról A módosított szervezeti szabályzat terve­zete IX. fejezet 26., 27. és 28., valamint a X. fejezet 35. pontjához a következőket aka­rom hozzáfűzni. Ezekben a pontokban egyebek között ar­ról van szó, hogy a budapesti, megyei, já­rási, kerületi, városi és községi pártbizott­ságokat, s az alapszervezetek vezetőségeit évenként újjá kell választani. Javaslom, hogy másfélévenként legyen vezetőségvá­­lasztás, vagyis egyik kongresszustól a má­sikig kétszer. Az évenkénti vezetőségvá­lasztást soknak tartom. Javaslatomat a kö­vetkezőkkel indokolom: Egyrészt egy vezetőségválasztás két-há­­rom hónapig tart, igénybe veszi a pártbi­zottság egész apparátusát és az egyéb fel­­adatok háttérbe szorulnak. A most lezaj­lott vezetőségválasztásokat sem sikerült «befelé fordulás» nélkül megoldani. Más­részt, hónapok kellenek ahhoz, amíg az új vezetőség bedolgozza magát, s így — ha évenként változik — kevés idő áll ren­delkezésére ahhoz, hogy eredményes mun­kát végezzen. Szabópál Antal a paksi járási pártbizottság tagja vel lakását, kertjét, amelyben felesége szorgoskodik. «Kozármisleny már nemcsak a munkahelyem, hanem az otthonom is» — mondja. Érthető, mennyire várják már Radó Jó­zsef, Gyors Lajos és Vörös Győző, a szent­lőrinci gépállomás új szerelői, hogy újra együtt lehessenek családjukkal, hogy újra az otthonukból mehessenek munkába és oda térhessenek meg. Mi kell ehhez? — La­kás. A minisztertanács határozata is elő­írja, hogy a falura került új szakemberek számára legkésőbb fél éven belül gondos­kodni kell lakásról. Ebben, a határozat sze­rint, a helyi tanácsoknak segíteniük kell a gépállomás vezetőit. A pécsi járásban eddig nem gondoskod­tak a határozat e. pontjának végrehajtásá­ról. Ez pedig a szakemberek átcsoportosítá­sának eddigi eredményeit is veszélyezteti. Csakugyan nehéz ma, amikor ország­szerte lakásszűkében vagyunk — egyetlen járásban egy tucat embernek új otthont biztosítani. Nehéz, de nem lehetetlen. Miért nincs a kozármislenyi, a szent­­lőrincky szakmunkásoknak lakásuk? Mert az eladó házak megvásárlására a megye nem­ adott engedélyt azzal, hogy nincs elég pénze, «kerete». Államunk húszmillió forintot szán az új szakmunkások lakásproblémájának megol­dására. Baranya megye 230.000 forint elő­leget használhat fel erre a célra, akár ezen a héten. Használhatna fel... És miért nem használja fel? Józsa István elvtárs, a megyei gépállomások igazgatóságának vezetője így beszél erről: «Ezer béklyó köti meg a kezünket. Egész sor régi, kor-,,­mányprogramm előtti, a kormánypro­grammal ellentétes rendelkezés van még érvényben. Hogy csak kettőt említsek: ál­lami intézmény nem dolgoztathat magán­kisiparossal. A falusi házak, lakások javí­tását viszont nagyrészt csak kisiparosok­kal, végeztethetjük. Házvételnél nem fizet­hetjük ki az eladónak a teljes vételárat. A magyar kulturális delegáció elutazott a Román Népköztársaságba A Román Népköztársaságban április 8 és 16 között rendezendő magyar kultúr- és filmhétre elutazott a magyar delegáció. A delegáció vezetője Jánosi Ferenc, a népmű­velési miniszter első helyettese. A kulturális delegáció tagjai: Kónya La­jos, Kossuth-díjas költő, Pápai Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője. A filmdele­gáció tagjai: Makláry Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész, Simon Zsuzsa Kossuth­­díjas, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, Tardos András, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár főosztályvezetője, Sós Frigyes, a MOKÉP igazgatója. A mű­vészeti csoport tagjai: Gyurkovics Mária Kossuth-díjas érdemes művész, Simándy József Kossuth-díjas és Hernádi Lajos ér­demes művész. Somogyi László Kossuth­­díjas karmester, érdemes művész április 13-án utazik a Román Népköztársaságira és ott csatlakozik a delegációhoz. (MTI) Is kubikosok első országos sztahanov’s'a­'konferenciája A kubikosok legkiválóbbjai pénteken az építők szakszervezete székházában tartották első országos konferenciájukat. Brutyó János építésügyi miniszterhelyet­tes bevezetője után Elek András, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének tit­kára ismertette a kubikosok feladatait és problémáit. Elmondotta, hogy ebben az év­­ben a kubikosoknak több mint 20 millió köbméter földet kell kézi erővel megmoz­­gatniuk. Ehhez a munkához szükség van arra, hogy a régi, tapasztalt kubikosok munkamódszerüket átadják fiatalabb tár­saiknak. Ezután Fogarasi Mihály, a közlekedés- és postaügyi minisztérium sztahanovista fő­mérnöke a kubikosok sztahanovista munka­­módszerei elterjedésének műszaki feltételei­ről beszélt. Kelemen Sándor sztahanovista kubikos ismertette földomlasztásos munkamódsze­rét, amellyel 500 százalékon felüli teljesít­ményt ért el. Az előadásokat élénk vita kö­vette. (MTI) Megkezdődött a „Mátra" kerékpár sorozatgyártása Az RM Kerékpárgyár új gyártmánya, a «Mátra» kerékpár színes abronccsal és szí­nes sárvédővel kerül forgalomba. Az új típust, amelynek sorozatgyártása már ja­vában folyik, ismételten kipróbálták. A legutóbbi — 540 kilométeres — dunán­túli túrán az új kerékpár hibapont nélkül megállta a próbát. Áprilisban már két­ezer ilyen kerékpárt gyártunk. Az RM Motorkerékpárgyárban is meg­indult a 125-ös Csepel motorkerékpárok gyártása a hazai forgalom részére, s már­ciusban 1500 motorkerékpár hagyta el a gyárat. „ Az év elején megkezdődött az új típusú 250 köbcentiméteres motorkerékpár tervezése is. Február elejére két próbatípus minta­­példányát készítették el. A műszaki felül­vizsgáló bizottság javaslatára a két típust egyesítették, s az új, végleges forma a «Pannónia» nevet kapta. Az új 250-es motorkerékpár sorozatgyártása az év utolsó negyedében kezdődik meg. (MTI) LEVELEINK NYOMÁBAN „Jubiláló javaslat“ címmel a «Szabad Nép» március 15-i szá­mában közölte dr. Róth Miklós levelét. A levélíró elpanaszolta: több mint egy éve javaslatot nyújtott be az egészségügyi mi­nisztériumhoz a sebészeti varróselyem ha­tékonyabb és olcsóbb sterilizálására, de a minisztérium azóta sem bírálta el javas­latát. Az egészségügyi minisztérium közölte szerkesztőségünkkel, hogy az írás állításai mindenben megfelelnek a valóságnak. A minisztérium újítási csoportja most felülvizsgálta ügyvitelét és új nyilván­tartási rendszert vezetett be, dr. Róth Miklós javaslatát pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács megvizsgálta. Az újí­tást az egészségügyi minisztérium hasz­nosnak találta, díjazza és felhasználásra ajánlja a rendelőknek és kórházaknak. A minisztérium az újítás elkallódásáért, a huzavonáért felelős személyeket szigorú figyelmeztetésben részesítette, csak egy részét, a többit takarékba kellene tennünk a nevére és a következő években apránként használhatja csak fel. Könnyen meg lehet érteni, hogy így nemigen adja el a házát senki­. A földművelésügyi mi­nisztérium építési igazgatósága egy január­ban­ kiadott tájékoztatójában megpróbált lazítani e régi és elavult rendszabályokon, de ez egymagában természetesen nem te­remthetett törvényes, egyértelmű helyze­tet. Végre, hosszas huzavona után megszü­letett a határozat, amely lehetővé teszi, hogy a megyei tanácsok szabadon felhasz­nálják a rendelkezésükre álló pénzt a szak­munkások lakásairól való gondoskodásra. (A végrehajtási utasítás azonban még ké­sik, ezt is sürgősen ki kell adni.) Az új szakemberek egyik sérelme a pécsi járásban, hogy a háztáji gazdaságokhoz még március végén sem jelölték ki a föl­det. (Emiatt egyébként szinte minden gép­állomási dolgozó panaszkodik.) A földmű­velésügyi minisztérium mulasztásából csak a tavaszi munka derekán, március 17-én jelent meg az erre vonatkozó utasítás. Jo­gos a gépállomások dolgozóinak az a vé­leménye, hogy az ilyen elkésett határoza­tok az élet után kullognak, nem segítenek, vagy csak késve segítenek. E nehézségek ellenére azonban a ta­nácsnak a saját erejéből is többre futotta volna. Ha a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága megértette volna a megyei tanács osztályaival, a járási és a községi tanácsok elnökeivel, hogy a szakmunkások lakás­kérdése nem csupán a gépállomási igazga­tóság gondja, meg még esetleg az építési előadóé,hanem a mezőgazdaság fellendíté­séről szóló határozat végrehajtásának egyik sürgős és fontos részletkérdése és ezért va­lamennyiük ügye, akkor az új szakmun­kásoknak talán lenne már lakásuk. Az új szakmunkások másik — a lakás­kérdésnél kisebb, de igen fontos — problé­mája: az átmeneti hetek anyagi gondjai. A gépállomások a költözködés, az utazás költ­ségeit természetesen megfizetik. A leérkező újítások, találmányok láttán néha ön­kénytelenül is arra gondolunk, miért nem jöttek rá erre előbb, hiszen ez roppant egy­szerű. És mégis, az ilyen kézenfekvőnek tűnő megoldások mögött sokszor hosszú évek kutatómunkája áll. Ez jut eszünkbe akkor is, amikor megismerkedünk textil­iparunk egyik újításával, az úgynevezett PVC-foliás ragasztással. Ez az egyszerű eljárás nagy segítséget adhat a kikészítő­iparnak." Kikészítésnek azokat a munkafolyamato­kat nevezzük a textiliparban, amelyek so­rán a nyersáruból csomagolt készáru lesz. A kikészítőgyárakba a megszőtt, nyers kelme kerül — ezt főzik, fehérítik, szárít­ják, feszítik, festik, appretálják, fényezik — s csak ezután kerül sor az egyes végek összehajtogatására, csomagolására. Ezeken a folyamatokon azonban csak úgy mehet át az anyag, ha előbb «végtelenítik», vagyis a végekből többezer méteres darabokat ál­lítanak össze. De hogyan történjen ez? A régi, s ma is általánosan használt mód­szer szerint a végeket géppel összevarrják. Ez a látszólag jó megoldás azonban sok baj­jal jár, különösen a tarkára festett nyomó­áruknál. Nem véletlen, hogy a kikészítők a nyomóáruknál régóta helyettesíteni akar­ják a varrást valami más művelettel. Hosz­­szú évek óta folynak ilyen próbálkozások, mindeddig kevés eredménnyel. Pár héttel ezelőtt Maurer Antal ,­ a gyár főmérnöké­nek és újítási megbízottjának segítségével — ötletes megoldást talált. Varrás helyett PVC-műanyaggal ragasztja össze a vége­ket. Ez, mint látni fogjuk, több előnnyel jár. Textilragasztás PVC-vel Képzeljünk el két darab, körülbelül egy méter hosszú vaslécet, amelyeket egyik vé­gükön csuklósan összekapcsoltak. Mindkét léc belső oldalán két centiméter széles, gu­mival szigetelt acélcsík húzódik végig. Az összeragasztandó anyagvégeket ráhelyezik az egyik acélcsíkra úgy, hogy egy két centi­méter széles műanyagszalagot a két vég kö­zé helyeznek. Az így elhelyezett anyagra rászorítják a másik vaslécet. Bekapcsolják az áramot — ez végigfut a két acélcsíkon, és 25 másodperc alatt beleolvasztja a mű­anyagot a vászonba. Az egész művelet 2 percig tart. A ragasztott részek szorosan tapadnak egymásra, a ragasztás nemcsak tartós, de rugalmas is, nem kell attól félni, hogy a feszítőgépen a ragasztott rész nem fog nyúlni. Sok munka van egy-egy méter anyagban, mire pompázó mintákkal megfestve az ösz­­szerakóba, csomagolóba kerül. S itt mégis különböző hibák miatt nagy darabokat kell kivágni a kész kelméből. Az összevarrások­­nál ugyanis az anyag — akármilyen gon­dosan varrják is — ráncosodik. S amikor rányomják a mintát, a ráncok helye kima­rad, nem éri a festék. És nem is akármilyen ráncokról van itt szó. Gyakran 40—50 cen­timéter hosszan gyúródik be ,az anyag, s ez bizony kárba vész. Az új módszer jelentősége Az új módszerrel ragasztott anyag­­telje­sen sima, ráncmentes. Közvetlenül a ra­­gasztás mellett szétvágható, egyetlen centi­méter sem vész kárba. Helyesebben: egyet­len centiméter sem veszne kárba, ha nem lenne a «megírás». Ismeretes, hogy a vé­geken rajta kell lenni a cikkszámnak, az azonossági számnak és különböző gyártás­közi jelzéseknek. Ez a megírás — jó nagy betűkkel — 15—20 centit is elfoglal az anyag végéből. Ez eddig nem okozott kü­lönösebb bajt, hiszen az előbb említett tán­ április 5-én, hétfőn kezdődött meg az egész ország területén a vasgyűjtő-hónap. Azokban az üzemekben, ahol jól előkészí­tették a munkát, máris kiváló eredmények születtek. Az Óbudai Hajógyár DISZ-fiataljai lel­kesen készülnek a vasárnapi nagyszabá­sú gyűjtőnapra is. Ezen a napon 150 fiatal gyűjti majd a vasat. A vállalatvezetőségtől villanytargoncákat, kocsikat és teherautó­kat kaptak, hogy a gyűjtést zavartalanul végezhessék. A nagyobb vasakat emelőda­rukkal rakják a kocsira. Az Ikarus-gyár DISZ-fiataljai méltó ver­senytársai az Óbudai Hajógyár diszeseinek. Már eddig 697 mázsa vasat és 192 mázsa értékes színesfémet gyűjtöttek össze, s adtak át a VAFÉM-nek. Vasárnap ők is munkások előleget kapnak, ez az első fize­tésig elegendő. Akinek családja még nem jöhetett le, megkapja a törvényszabta kü­­lönélési díjat. Mindhárom gépállomás az üzemi konyhán, illetve a földművesszövet­kezet konyháján gondoskodik bőséges, ízle­tes, olcsó ételről dolgozói számára. Nem fil­léres «kenyérgondok»-ról van itt szó tehát. Mindenki tudja azonban, hogy a városi élet után falusi életre berendezkedni — költ­séggel jár. Angyalföld vagy Csepel köves utcáin elég volt a félcipő, a falusi utakhoz azonban bakancs vagy csizma kell. Az egyik munkásnak esetleg esőkabátra van szüksége, a másiknak meleg takaróra. Az új háztartás berendezéséhez is kell pénz. Kormányunk ezért ad a nagyvárosokból vi­dékre ment szakmunkásoknak 2500 forint letelepedési segélyt. Karkusz Vilmos, az ócsárdi gépállomás fiatal esztergályosa pél­dául meg is kapta a 2500 forintot. A szent­lőrinci gépállomáson viszont Radó József műhelyvezető nem kapta meg a pénzt. Miért nem? — kérdezhetné valaki. Talán valami kifogás van ellene? Ezt senki sem mondhatja róla. Becsületesen ellátja feladatát, szereti is a gépállomást. Csupán azért nem fizették ki a letelepedési segélyt Rádó elvtársnak, , mert a rendelkezés sze­rint családos ember csak akkor kaphatja meg a pénzt, ha családja is leköltözik. Rádó elvtárs számára azonban a gépállomás csak később tud lakásról gondoskodni. Fonák helyzet ez. Éppen ezért — azt hisszük — helyes lenne, ha módosítanák a rendelke­zést úgy, hogy a családos munkások is ak­kor kapják meg a letelepedési segély egy részét, amikor munkába állnak, függetlenül attól, hogy családjuk mikor költözhet le. Ezzel megszűnnék az új szakmunkások anyagi gondjainak jórésze. Karkusz Vilmos esztergályos Ócsárdon elmondta: szívesen szerveznének lövészkört, de nincsen töltényük. Benedek Mihály elv­társ, a kozármislenyi gépállomás új sze­relője jogosan kifogásolta, hogy a gépállo­más kultúrtermét pihenőnek rendezték be, a falu kultúrházát meg gabonaraktárnak. A gépállomás vezetői figyelmeztetésre sem rendezték be újból a kultúrtermet. Bene­dek Mihályné hegesztő arról panaszkodott, hogy amióta Kozármislenyen él, nem volt se moziban, se színházban. Ezeket az egy­mosodás miatt ekkora vagy ennél nagyobb darabokat úgyis ki kellett vágni egy-egy végből. Más a helyzet a ragasztásnál. Ez arra sarkalja a dolgozókat, hogy új mód­szert találjanak a megírásra, hogy egy cen­timétert se kelljen a jelzések miatt az anyagból kivágni. Az új megoldás máris kialakulóban van. A Goldberger-gyár egyik fiatal technológusa eredményes kísérle­teket végzett egy újfajta vegyszerrel. Maurer elvtárs is ezzel az anyaggal kísér­letezik. Ennek segítségével 8—10 millimé­teres számokat tudnak majd írni az anyag ép szélébe, s ezt nem kell majd kivágni. Az ilyen apró jelöléseket a kereskedelmi szabvány is engedélyezi. Külön jelentősége van a ragasztásnak a fényezett kartonoknál. (A kartonok 50 szá­zalékát fényezik.) Az anyag selymes fényét az úgynevezett kalanderezőgépeken kapja. A kalanderezőgép papír- vagy pamuthenge­rei azonban rendkívül érzékenyek. Az anya­gon lévő varrások nyomot hagynak a hen­geren, s az átfutó anyagot a henger egye­netlenségei tönkretehetik, csíkokat nyom­hatnak bele. Ennek megakadályozására szokássá vált, hogy a varrásoknál a hengert megemelik, így a hengeren nem marad nyom, viszont a varrás körüli anyagrészek fénytelenek maradnak, elütnek a többitől. Azt tehát elérik, hogy a henger nem tesz tönkre esetleg több méter árut, viszont vé­genként sok esetben 60—80 centiméteres folt keletkezik, amit ki kell vágni a kész anyagból. A ragasztott végeknél ez is elke­rülhető, a vékony ragasztás a hengert nem sérti meg, a gépet folyamatosan járathat­ják. Alkalmazzák minél többen az új eljárást ! A ragasztással elérhető anyagmegtakarí­­tás az itt felsorolt lehetőségekkel még ko­rántsem merült ki. Minél szélesebb kör­ben alkalmazzák ezt a módszert, annál több anyagmegtakarításra nyílik lehetőség. Igen nagy például jelenleg a kalanderezési veszteség a klottnál, s komoly eredményt jelentene, ha megoldanák ennek a ragasz­tását is. Hasonlóképpen jelentős anyag­megtakarítás és a minőség javulása vár­ható a nyomógépeknél használt előfutó­­vásznak, úgynevezett lauferek ragasztásá­tól is. A nyomásra kerülő anyag alá 180 —200 méteres előfutókat helyeznek. (Eze­ket az előfutóvásznakat időnként kimos­sák és ismét visszakerülnek a nyomógépre.) Az előfutókon lévő varrások — és a több­szöri használat során egyre több varrás ke­rül rájuk — nyomóhibákat okoznak az áron. Nyilvánvaló, ha ezeket is ragaszta­nák, élettartamuk megnövekedne, s ami ennél is fontosabb, használatuk nem járna azzal a veszéllyel, hogy az áru nyomása hibás, s emiatt az anyag selejtes lesz. Az eljárás előnyei nyilvánvalóak. Beve­zetésének semmiféle akadálya nincs. Egy­­egy kis ragasztószerkezet 24 óra alatt 50.000 méter textiláru ragasztását tudja elvégez­­ni. A gép kezelése igen egyszerű. A felhasz­nált műanyag könnyen beszerezhető, olcsó. Maga a «ragasztógép» mintegy 1500—2000 forintból előállítható. Kikészítőgyáraink ed­dig is figyelemmel kísérték a PVC-s ragasz­tás sorsát. Itt az ideje, hogy alkalmazzák­ is az eljárást. A kikészítők feladata, hogy a gyakorlatban továbbtökéletesítsék, mi­nél szélesebb körben alkalmazzák az új módszert. Ha a négy nagy kikészítőgyár rátér a ragasztásos eljárásra, évente csak az úgynevezett nyomóáruknál 150.000 mé­ter kartont, pikét, delént stb. takaríthat­nak meg — ebből csaknem 40.000 női ruha készülhet. Salamon Magda nagyszabású gyártakarítást rendeznek. 150 DISZ-fiatal és 150 MTH-tanuló vesz részt a gyűjtésben. A vidéki ifjúság is lelkesen kapcsolódott be a vasgyűjtő-hónap munkájába. Veszprém megye DISZ-fiataljai elhatá­rozták, hogy minden DISZ-tag legalább 10 kilogramm vasat gyűjt a hó végéig. A küngösi állami gazdaság fiataljai jelen­tették: a küngösi határban a háborúban elpusztított tankra bukkantak, amelyet már egészen benőtt a fű. Vas megye úttörői versenyre hívták egy­mást. Vasárnap városszerte brigádokban gyűjtik majd a hulladékot. Szabolcs, me­gyében a kisvárdai földművesszövetkezet versenyre hívta a megye földművesszövet­kezeteit a vasgyűjtésben. (MTI) szerű, jogos igényeket a gépállomás veze­tőinek figyelembe kell venniök. Igaz, hogy Kozármislenyben még nincsen mozi. De vájjon új beruházás vagy külön «pótkeret» kell ahhoz, hogy megszervezzenek Pécsre egy közös színházlátogatást, vagy hogy röp­labdapályát létesítsenek, vagy töltényt sze­rezzenek a céllövészethez? Nem kell ehhez más, mint figyelmesség, szeretet, megértés. A gépállomás vezetőinek nincs joguk ah­hoz, hogy a tavaszi munka (majd a nyári munka) dandárjára hivatkozva megfosz­­szák a dolgozókat jogos kulturális igényeik kielégítésétől. A jó vezető éppen a munka nehéz időszakaiban törődik legtöbbet a rá­bízott dolgozókkal, szórakozásukkal, pihe­nésükkel. A gépállomások pártszervezetei is erősebbek lettek az új szakmunkások­kal, akik között nem egy kommunista van. A járási pártbizottság azonban megsok­szorozhatná ezt az erőt, ha többet foglal­koznék az új szakemberekkel. A pártbi­zottság munkatársai általában nem mu­lasztják el, hogy az új munkások helyze­téről, eredményeiről is érdeklődjenek, ha a gépállomás párttitkárával beszélnek. De eddig csak róluk beszéltek, velük nem. Egy másik baranyai járás, a villányi járás párt­­bizottságának titkára, Szekeres elvtárs több ízben meghívott magához új szakmun­kásokat, pártonkívülieket is, beszélgetett velük tapasztalataikról, problémáikról. Több hasznos észrevételüket a járási bi­zottság már érvényesítette munkájában. Ha a pécsi járás pártbizottsága is alkal­mazza ezt a módszert, biztosan hatéko­nyabban tudja segíteni az új szakmunká­sokat, jobban meg tudja tanítani a gép­állomások, a tanácsok vezetőit, hogyan tö­rődjenek dolgozóikkal, köztük most első­sorban a kezdet nehézségeivel küzdő új szakemberekkel. Ezektől az emberektől sokat vár a párt, az állam é­s a pécsi járás dolgozói. Kemé­nyen és lelkiismeretesen kell dolgozniok, példásan kell viselkedniök, hogy megfelel­jenek ennek a várakozásnak. De minden segítséget is meg kell kapniok ehhez, mert nem kis részben tőlük függ a mezőgazda­ság fellendítése. Jászai Ilona Néhány kiegészítő javaslat Mi nehezíti a pécsi járásban a városból érkezett új szakmunkások életét? 1Z Negyvenezer női ruha - megtakarított anyagból Maurer Antalnak, a Textilfestőgyár főtechnológusának újítása Gyűjtik a vasat a fiatalok SZABAD NÉP SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 10

Next