Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-24 / 114. szám
2 A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A személyi kultusz és a vezetők megbecsülése N Nagy figyelemmel olvastam Biszku Béla elvtárs hozzászólását a «Szabad Nép» április 14-i számában. Valóban, én is úgy látom, hogy a módosított szervezeti szabályzat tervezete körül folyó vita tartalmasabb lenne, többet adna pártmunkánk megjavításához, ha a szövegmódosításokon túl — amelyek persze szintén fontosak lehetnek — felvetné a pártélet mai égető kérdéseit. Nagyon sok olyan probléma van, amely bent él a párttagságban és a pártfunkcionáriusokban, beszélgetnek is róla, de helyes lenne a nyilvánosság előtt is hangot adni ezeknek. Én a személyi kultusz kérdéséhez szeretnék most hozzászólni. A módosított szervezeti szabályzat tervezete több pontban hangsúlyozza, hogy a vezető pártszervekben kollektív vezetésnek kell lennie és egy helyen, a ll/'b pontban élesen fellép «a marxista-leninista párttól idegen személyi kultusz ellen». Nagyon helyeslem ezt- Június előtt túlzott személyi kultusz uralkodott el sok pártszervünkben, s kezdett elhomályosodni, hogy a dolgozó nép — a munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, akik a munka apraját végzik — tehát a nép építi az országot, a nép alkot, s hogy a vezetők a népet szolgálják. Bebizonyosodott, hogy ahol úrrá lesz a személyi kultusz, ott előbb-utóbb megszűnik a bírálat és az önbírálat, elapad a párttagság aktivitása. Június után sokat javult a helyzet e téren. De ugyanakkor azt tapasztalom, hogy sokan félreértik a személyi kultusz elleni harcot, túlzásokba esnek. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a nép a történelem formálója, nem pedig egyes vezetők. De a marxizmus-leninizmus egy percre sem tagadja, sőt kiemeli, hogy a vezetőknek igen nagy szerepük van a történelem alakításában. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyes helyeken a személyi kultusz elleni harc címén valósággal mesterségesen igyekeznek visszaszorítani azt a tiszteletet és megbecsülést, amelyet a dolgozók, a párttagok vezetőik iránt éreznek. Azt hiszik, hogy mivel a túlzott személyi kultusz helytelen volt, ezentúl kevesebb megbecsülés illeti vezető funkcionáriusainkat. Nem tartom szükségesnek, hogy most példákat kezdjek sorolni. De azért egy jelenséget felvetek. Azelőtt, ha országosan ismert vezető elvtársak egy értekezleten megjelentek, tapssal is kifejeztük örömünket, az irántuk való tiszteletet. Igaz, voltak ebben túlzások, nekem sem, és tudom, másoknak sem tetszett a hosszú percekig tartó ütemes , gépiesen ütemes — taps. De mégis jólesett, igazán szívből jött az üdvözlés.. Most pedig több elvtársamtól hallottam, hogy például egyes pártértekezleteken, ahol megjelent egyik vagy másik vezető elvtárs — a személyi kultusz vádjától tartva nem mertek tapsolni a küldöttek. Pedig mindannyian szerettek volna. De azért egymásra néztek: szabaijpe, illik-e most ilyet tenni é s aztán elhagyták. Nem nagy dolog ez, külsőség, nem is érdemelne sok szót. Csak azért írok róla ilyen hosszasan, mert ebben is a személyi kultusz elleni harc súlyos túlzását látom. Miért ne üdvözölhetnénk a mi vezetőinket? Miért kellene magunkba fojtani az irántuk való megbecsülés külső jeleit? A mi vezetőink kipróbált, kiváló képességű és képzettségű elvtársak, akik példaképpen állhatnak a párttagság és valamennyi dolgozó előtt. Sok kemény harcban győzelmesen vezették pártunkat, a magyar népet. Vezetésükkel értük el eddigi eredményeinket, az építésben is, az ellenség elleni harcban is. Vezetőink voltak az elsők az őszinte kommunista önbírálatban. A dolgozók ezért beszélnek szeretettel és tisztelettel, a magasabb tudásnak, harcedzettségnek kijáró megbecsüléssel a mi pártunk vezetőiről, ezért bíznak bennük mélységesen. Igen nagy a tekintélyük a vezető elvtársaknak, de azért van tekintélyük, mert a népért küzdenek. És szerintem a személyi kultusz elleni harc semmiképpen sem vezethet oda, hogy bármiképpen is csökkenteni igyekezzenek egyesek ezt a tekintélyt, ezt a megbecsülést, amely igazán a dolgozók szívéből jön. De másról is szó van. A mi vezetőinket a párt, a munkásosztály edzette harcra, nevelte öntudatosságra. A nép teremti meg saját vezetőit, akik vezetni tudják harcát. És véleményem szerint nemcsak a túlzott személyi kultusz jelenti azt, hogy lebecsüljük a pártot, a népet. Szerintem az is lebecsülése a pártnak, a népnek, ha az általa nevelt vezetők tekintélyét egyesek, akár jóhiszeműen is, csorbítják. Jól tudom, hogy a személyi kultusz elleni harc még távolról sem ért véget. Sok funkcionárius még nem látja világosan, hogy ők vannak a népért és nem megfordítva. Erre vall, hogy gyakran találkozni még parancsolgatással meggyőzés helyett, s az is, hogy nem eléggé vesszük még figyelembe a dolgozók észrevételeit, bírálatát, javaslatait. De mindent összevetve: úgy vélem, hogy miközben folytatjuk harcunkat a személyi kultusz ellen, vigyáznunk kell arra, hogy ne essünk káros, minden becsületes dolgozó őszinte érzéseit sértő túlzásokba. Gosztonyi Jenő főmérnök, az óbudai Textilfestőgyár pártszervezetének tagja •1 V 1 A párt- és az állami fegyelemről Több elvtárssal beszélgettem a módosított szervezeti szabályzat tervezetéről.'*’Az egyik elvtárs kijelentette, hogy véleménye szerint a II. fejezet 3/c pontja («A párt-és az állami fegyelem megszegése kárt okoz a pártnak és ezért összeegyeztethetetlen a párthoz való tartozással») — nem helyes. Azt mondotta, hogy ez túlzott követelmény; a Szovjetunió Kommunista Pártjának szervezeti szabályzata ezt már kimondhatja, mert ott a tagság fejlettebb, mint a mi pártunkban, de nálunk nem lehet még ugyanolyan mértéket szabni, mint a Szovjetunióban. Más elvtársaknak az volt a véleményük, hogyha a fegyelem megsértését a párttagsággal összeegyeztethetetlennek mondjuk ki, akkor fennáll a veszély, hogy kis hibáért is kizárnak egyeseket a pártból. Ez az elvtárs javasolta, hogy a szervezeti szabályzat mondja ki: csak súlyosabb esetben összeegyeztethetetlen a fegyelemsértés a párttagsággal. Úgy gondolom, helyes, ha levélben elmondom, hogy én egyetértek a tervezet eredeti szövegével, s nem értek egyet a fent idézett elvtársakkal. Miért? Először a pártfegyelemről. A pártfegyelem a párt határozatainak végrehajtásában nyilvánul meg. A párt határozatait a kommunistáknak végre kell hajtaniuk, mert ezen áll vagy bukik a marxista-leninista párt. A párt csak akkor egységes, ha minden tagja elismeri és végrehajtja a határozatokat, a párt egységére pedig — így tanítják ezt klasszikusaink — úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Mi lenne, ha a párttagság nem tartaná kötelezőnek a határozatokat? Nem tudnánk irányítani, harcba vezetni az osztályt, a népet. Sajnos ma még nem mondhatjuk el, hogy a párt határozatait valamennyi párttag hiánytalanul végrehajtja, hogy a párt egysége nem szorul további erősítésre. Szavakban persze általában mindenki egyetért a határozatokkal, de tetteiben még nem. A kisebb vagy nagyobb fegyelmezetlenségek fékezik előrehaladásunkat, rést nyitnak az ellenségnek, lazítják a párt és a tömegek kapcsolatát és a párt belső egységét. Úgy vélem, hogy a párthatározatok végrehajtásával kapcsolatban nem tehetünk semmiféle engedményt. Kereken és határozottan mondjuk ki, hogy a kommunistáknak be kell tartaniuk a pártfegyelmet. Ez önként vállalt fegyelem, de annál szigorúbb. Ez törvény és független attól, hogy az egyik országkommunista pártja még a szocializmus építését irányítja, míg a másik már a kommunizmus építésének élén halad. Ami az állami és állampolgári fegyelmet illeti. Természetesen vannak, akik súlyosabban, vannak akik kevésbbé súlyosan szegik meg az állami fegyelmet. Különbséget lehet és kell tenni e vétségek megítélésében. Az is igaz, hogy vannak még szépszámmal kommunisták is, akik megsértik az állami és állampolgári fegyelmet (például igazgatók, akik túllépik a béralapot vagy dolgozó paraszt párttagok, akik késlekednek a beadással. Találkozunk azonban nagyon sok példás magatartású kommunistával, és nekünk hozzájuk kell igazodnunk. Az új szervezeti szabályzat előreláthatólag az eljövendő néhány évre szól, s nekünk abban azt a célt kell kitűznünk, hogy a kommunisták példát mutassanak az állami, az állampolgári fegyelem betartásában. Az állami fegyelem — a nép érdekében való fegyelem. Az állami fegyelem betartása, az állam iránti kötelezettségek teljesítése — ez más szavakkal a szocializmus építését vagy legalább is annak egy fontos részét jelenti. Az állami fegyelem megszegése fékezheti, sőt alááshatja fejlődésünket. Kitől kívánjuk meg, ha nem a nép legjobbjaiból álló párt tagjaitól, hogy példájukkal lelkesítsék társaikat ebben az építőmunkában? A pártot, a kommunistákat óriási felelősség terheli azért, hogy építőmunkánk sikeres legyen. Nekünk nagyon alaposan, nagyon gyorsan meg kell győznünk párttagjainkat arról, hogy kommunistának lenni, ez elsősorban a tettekben nyilvánul meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állami fegyelem valamilyen kisebb megsértéséért azonnal ki kell valakit zárni a pártból. A tervezet többféle pártbüntetést jelöl meg s ezeket kell alkalmazni. Azt azonban minden párttagnak tudnia kell, hogyha csak a legkevésbbé is megszegi az állampolgári vagy pártfegyelmet, ezzel súlyosan vét a nép érdeke ellen, kommunistához méltatlanul cselekszik. Népünk gyorsan fejlődik, s ma már nagyon sok olyan pártonkívüli van, aki derekasan teljesíti az állam iránti kötelezettségét, betartja az állampolgári fegyelmet. Súlyos hiba lenne, ha mi bármilyen közvetett módon is szentesítenénk azt, hogy a párttagok viszont kisebb mértékben megszeghetik az állampolgári fegyelmet. Úgy vélem, hogy a tervezet 3/c pontjával azt akarjuk elérni, hogy a párt tagjai hamarosan az állampolgári fegyelem betartásának példaképei és harcosai legyenek. Ha a szervezeti szabályzat tervezetének idézett pontján enyhítenénk, ha az nem lenne ilyen egyértelműen szigorú, úgy ezzel inkább a múlthoz igazodnánk, nem pedig a közeljövőhöz. Kovács József MDF-tag, Budapest Az átszervezés kötelessége segíteni a DISZ-t A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez az alábbi javaslatomat küldöm: A IV. fejezet 7. pontja ezt mondja: «A DISZ-tagok felvételekor az egyik ajánlást a DISZ illetékes járási, városi, területi, illetve üzemi bizottságának ajánlása helyettesítheti». Ezt helyesnek tartom, mert a DISZ-szervezet vezetősége ismeri legjobban azt, akit ajánl, de kiegészíteni javaslom folytatólag az alábbi félmondattal: «...de az ajánló DISZ-szervezet titkárának a felvételkor jelen kell lennie». Bár olvastam, hogy az ajánlónak személyesen ott kell lenni a felvételkor, de az nincs leszögezve, hogy ki jelenjen meg a DISZ részéről, ezért javaslom a kiegészítést. Mivel a DISZ az MDP ifjúsági tömegszervezete és segítője, tartaléka a szocializmus építésében, elsőrendű kötelessége minden alapszervezetnek, hogy teljes erejével segítsen a DISZ-nek. Ezért a X. fejezet 33/b pontjaként javaslom felvenni: «Valamennyi pártalapszervezet vezetősége köteles a hozzátartozó DISZ-szervezetet tevékenyen segíteni a határozatok végrehajtásában». A «Szabad Nép» március 18-i számában TEKNŐS PÉTER elvtárs, a pártdemokrácia kérdéseihez javasolt kiegészítést. Javaslatának 2. pontjával nem értek egyet. Erre a kiegészítésre szerintem nincs szükség, mert a párttag szavazhat és egy párttag — mivel ismeri a szervezeti szabályzatot — tudja, hogy még akkor is kötelező ránézve, jelen esetben a kisebbségre, a többség határozata, ha ő ellene szavazott. Ezt a szervezeti szabályzat előírja. Sasvári Lajos •al a megyei Sütőipari Tröszt párttitkár* SZABAD NÉP A szerkesztőséghez érkezett leveleitől VARGA TIBOR elvtárs, a Klement Gottwald Villamossági Gyár pártszervezetének tagja azt javasolja, hogy a II. fejezet 3/e pontját így fogalmazzák meg: «•A párttag kötelessége, hogy ... bátorítsa és lelkesítse a dolgozókat a szocializmus építéséért folyó harcban, legyen buzdítójuk, tanácsadójuk és vezetőjük ebben a küzdelemben, Ismerje■ meg a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket, pártunk politikájáról, államunk vezetéséről és a termelőmunkáról alkotott véleményüket. Harcoljon azért, hogy a dolgozó tömegek állásfoglalása, bírálata, javaslata minden változtatás nélkül kerüljön a felsőbb párt- és állami szervek elé, s így hathatósan segíthesse a párt és az ország vezetésének munkáját». «Fontosnak tartom ezt — írja Varga elvtárs — hiszen a Központi Vezetőség júniusi határozatában feltárt hibákba nagyrészt azért estünk bele, mert a felső vezetők nem ismerték pontosan a dolgozó nép véleményét és hangulatát. Sok olyan jelen- | tés készült, amely igyekezett kellemes han- | gulatot kelteni az olvasóban, túldícsérte a | politikai munkában elért eredményeket, szépítgette a dolgokat». ■k I SZINAI LÁSZLÓ elvtárs, az Állami Bizottosító üzemi pártszervezete vezetőségének tagja az alábbi javaslatot teszi: «A szervezeti szabályzat XIV. fejezeténél helyesnek és igazságosnak tartanám, ha nem vonnánk egyenlő elbírálás alá azokat, akiket a pártfegyelmet, a párt erkölcsi felfogását sértő magatartásuk, vagy a párt irányvonalával való szembehelyezkedésük miatt zártak ki a pártból, azokkal, akiket azért zárnak ki, mert nem tudnak a szervezeti szabályzatban lerögzített követelményeknek megfelelni. (Például tartós betegség, öreg- kór, fejlődésbe képtelenség stb.) Ezért ja jvaslom, hogy a pártból való eltávolítás két módját különböztessük meg, éspedig 1. kizárás, 2. törlés. VÁLYI PÉTER, a nehézipari minisztérium pártszervezetének tagja ezt írja levelében: «•A tervezet IV. fejezetének 9. pontja a tagdíjat nem fizető párttag kizárását, a XIV. fejezet 47. pontja a párttag visszaminősítését úgy szabályozza, hogy a taggyűlés az alapszervezet vezetőségének javaslata alapján hoz döntést. Ez úgy érthető, hogy a kezdeményezés csak a vezetőségtől indulhat ki ezekben az esetekben. Mivel egy ilyen megszorítás a taggyűlés jogainak csorbítása lenne, javaslom, hogy mindkét pontból hagyjákki az alapszervezet vezetőségének javaslata alapján szavukat. Kétévenként legyenek a vezetőségválasztások Változtatást javasolok a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez. A tervezetben az olvasható, hogy a jövőben az alapszervezetekben évenként kell újjáválasztani a vezetőségeket. Ez szerintem nem helyes. Igaz, az évenkénti vezetőségválasztás új és egyre jobb kádereket biztosít a vezetőségekbe, de mégsem helyeslem az ilyen sűrű választást. Tegyük fel, hogy új, eddig még vezető funkciót be nem töltő elvtársat választ a tagság a vezetőségbe. Ennek az elvtársnak elég sok idő kell ahhoz, hogy a vezetést megtanulja. Előfordulhat, hogy mire beletanul amunkába, elérkezik az újraválasztás ideje, s talán a kezdeti nehézségek és hibák miatt nem is választják meg újra. De van más kifogásom is az évenkénti vezetőségválasztás ellen, az, hogy túlságosan lefoglalja a pártszervezetek erejét. A most lezajlott vezetőségválasztások tapasztalatai azt mutatják, hogy a pártszervezetek és pártszervek szinte hónapokig, csak a választással foglalkoztak, elhanyagolták a termelést, vagyis ahogy mondani szoktuk: «befelé fordultak». (Bár a mi üzemünkben nem ez volt a helyzet, de úgy hallottam, és az újságokból is olvastam, hogy sokhelyütt így volt.) Ez a «befeléfordulás» megismétlődhet minden évben, ha évenként választunk új vezetőségeket. Azt javaslom, hogy az alapszervezetek vezetőségeit kétévenként válasszák újjá. Ha valamelyik vezetőségi tag nagyon roszszul dolgozik, vagy méltatlanná válik erre a megbízatásra, az alapszervezet taggyűlése amúgy is bármikor leválthatja. Péterfi Emil a Kőbányai Gyógyszerárugyár pártszervezetének tagja A pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportokról Repülőgépről vetik a rizst a tiszaasülyi állami gazdaságbanA «Szabad Nép» április 1-i számában Szabó László elvtárs a pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportok munkájának kérdéseit fejtegette. A tervezetet azzal kívánja kiegészíteni, hogy a pártonkívüli szervezetekben — egyebek között a tanácsokban — dolgozó párttagokat a csoport vezetősége számoltassa be, és ha e testületben dolgozó kommunista elhanyagolja munkáját, a csoport vezetősége javaslatot tehet a Központi Vezetőségnek, illetve a megfelelő területi pártszervnek, a párttag vagy tagjelölt visszahívására. Ezzel a javaslattal nem értek egyet. Szabó László elvtárs nem látja, hogy amikor a pártdemokráciát igyekszik szélesíteni, javaslatának elfogadásával a tanácsdemokráciát érné sérelem. A tanácstörvény szerint a helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai választják, következésképpen a tanácsból csak a választók hívhatják vissza őket. A választókon kívül sem a tanácsnak, sem a végrehajtó bizottságnak, sem a párt bármely szervének nincs joga ahhoz, hogy a tanács tagjait a tanácsból visszahívja. A pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportok fő feladatát én abban látom, hogy az adott szervezetben érvényrejuttassák a párt politikáját, harcoljanak annak megvalósításáért és erre a harcra helyes politikai nevelőmunkával mozgósítsák a pártonkívülieket. Szabó elvtársnak azt az álláspontját, hogy az MDP-csoport vezetősége rendszeresen ellenőrizze a kommunista tanácstagok munkáját, s ezzel serkentse példamutató munkára — helyesnek tartom. A tanácstagi kötelességek elmulasztásáért a felelősségrevonást úgy látom helyesnek, ha a csoport vezetősége a tanácstagot, mint kommunistát vonja felelősségre. Aibhner Pál a minisztertanács hivatala pártszervezetének tagja Aláírták az argentin és magyar hatóságok között létrejött kompenzációs szerződést Aláírták az argentin és magyar hatóságok között létrejött kompenzációs szerződést. Ennek értelmében nagyobb mennyiségű szerszámgépet,elektromos berendezéseket és nehézipari félkészgyártmányokat viszünk ki Argentínába takarmány, egyéb mezőgazdasági cikkek és nyersbőr ellenében. (MTI) Diósgyőr, ózsi és eszeli martinászok érkeztek Sztálnvárosba A napokban több mint 50 martinász érkezett Sztálinvárosba Diósgyőrből, Ózdról és Csepelről, hogy új, szocialista városunk vasművében a legkorszerűbb martinkemencék mellett folytassák munkájukat. A szakemberekre Sztálinvárosban szép és nagy feladat vár. Az építés és szerelés során megismerkednek az acélmű legmodernebb berendezéseivel, automatikájával, hogy a gépeket üzembehelyezésük első percétől kezdve kifogástalanul kezelhessék. A sztálinvárosi építők és szerelők nagy szeretettel fogadták új munkástársaikat. (MTI) SfirtesEnBsasi est WSebreceetbem A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat hajdúmegyei szervezete és az «Új Hang» irodalmi folyóirat szerkesztősége irodalmi estet rendez vasárnap este fél 8-kor a debreceni Központi Kultúrotthon nagytermében. Szabó Pál Kossuth-díjas, Nagy Sándor Sztálin- és Kossuth-díjas, Déry Tibor és Tamási Áron Kossuth-díjas írók készülő műveikből részleteket ismertetnek. Benjámin László, Kónya Lajos és Kuczka Péter Kossuth-díjas költők verseiből Horváth Ferenc, a Madách Színház színművésze és Palotai Erzsi előadóművésznő szavalnak. A műsorban Török Erzsi Kossuth-díjas népdalénekesnő és Vasvári Tamás zongoraművész is szerepel. Az irodalmi esten az «Új Hang» fiatal írógárdájának még számos más tagja is részt vesz. Kodály-hangverseny Miskolcon A Zeneművészek Szövetségének miskolci csoportja hétfőn nagyszabású Kodályhangversenyt rendez a Déryné Színházban mintegy hétszáz közreműködővel. A színház zenekarát Melles Károly vezényli. A hangversenyen közreműködik Rosier Endre érdemes művész, az Operaház tagja és Kovács Mária, a miskolci színház énekesnője. A kórusszámokat a zeneművészeti szakiskola női kara, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem és a MÁV Járműjavító Vállalat férfikara, a diósgyőri énekzene- és táncegyüttes vegyeskara, valamint az I. kerületi zeneiskola gyermekkara énekli. Műsoron szerepel a «Psalmus Hungaricus», a «Galántai táncok», a «Kállai kettős», és a «Magyarokhoz» című kánon. (MTI) A budapesti kereskedelmi társadalmi ellenőrök értekezlete A budapesti városi tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken a városi tanács épületében rendezte meg a kereskedelmi társadalmi ellenőrök nagyaktívaértekezletét. Az értekezleten, amelyen a kereskedelmi szervek képviselői is résztvettek, megvitatták azokat a feladatokat, amelyek a közellátásnál mutatkozó hibák megszüntetésében a társadalmi ellenőrökre hárulnak. A nagy aktívaértekezleten Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet. Kérte a társadalmi ellenőröket, hogy legyenek kereskedelmünk dolgozóinak segítőtársai és nevelői. Rendszeresen tanulmányozzák a lakosság ígéyeit, a gyors kiszolgálás megvalósításának lehetőségeit. Fokozott ellenőrzéssel, a hibák feltárásával törekedjenek a vásárlók áruszükségleteinek teljes kielégítésére, legyenek a helyes kezdeményezések támogatói és harcoljanak kereskedelmünk kultúrájának további fejlesztéséért. Több felszólalás után Pongrácz Kálmán átnyújtotta a végrehajtó bizottság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa jutalmait a társadalmi ellenőrzési hálózat megszilárdításában és az ellenőrzésben végzett jó munkáért a legjobb kerület képviselőinek, a legjobban dolgozó albizottságnak, brigádvezetőknek, társadalmi ellenőröknek. Megjelent Gábor Andor összegyűjtött verseinek kötete A Szépirodalmi Könyvkiadó közreadta Gábor Andor összegyűjtött verseinek kötetét. A szépkiállítású kötet Gábor Andor költészetének legjavát adja az olvasó kezébe. • Május 1-én ismét megindul a hajójárat Szeged és Csongrád között Szeged és Csongrád között, elsősorban a Tisza alacsony vízállása miatt, hosszú évekig szünetelt a hajóforgalom. Május 1-én ismét megindul — egyelőre hétfőn, szerdán és szombaton — a hajójárat a két város között, útbaejtve Mártélyt, Mindszentet és Csányteleket. Tápé alatt csütörtökön vízrebocsátották a «Délibáb» motoroshajót, amelyet a Balatoni Hajózási Vállalat tiszaparti telepének dolgozói a kongresszusi versenyben határidőre újjáalakítottak. Ez a hófehér, kétszáz személyt befogadó hajó szállítja majd a Tiszán az utasokat. Június 6-tól vasárnaponként sétahajózásra is elviszi Szeged dolgozóit. Érdekes kísérletre került sor a tiszasülyi állami gazdaságban. Csütörtökön a MASZOVLET e célra berendezett repülőgépe megkezdte a rizs vetését. A repülőgép csökkentett sebességgel haladt el a bevetendő terület felett és mintegy 5—10 méter magasságból szórta a földbe a rizst. A 12 kilométer sebességű szél ellenére jól sikerültek az első rizsvetési kísérletek. A levegőből történő rizsvetés lényegesen gyorsabb a kézivetésnél. A repülőgép a 170 kiló rizst tartalmazó tartályt fél perc alatt üríti ki. A kísérlet célja annak megvizsgálása volt, hogy a repülőgép egyenletesen szórja-e a vetőmagot a bevetendő területre. Megállapították, hogy egy négyzetméterre pontosan a szükséges mennyiségű rizsvetőmag esett. A csütörtöki kísérletek után pénteken vízzel borított területen végezte a repülőgép a rizs vetését. (MTI) Hogyan lehetne csökkenteni az építkezések költségeit? Ez a kérdés a mi vállalatunk műszaki vezetőit is igen sokat foglalkoztatja. Egyetértek Tevan elvtársnővel abban, hogy a vállalatok dolgozóit a jelenlegi prémiumrendszer nem az önköltség csökkentésére serkenti, hanem a drágább termelésre. A tervezésről, a feladatok megállapításáról Van azonban egyéb akadálya is az olcsóbb építkezésnek. Véleményem szerint a hibák gyökere ott van, hogy az építésügyi minisztérium helytelenül adja meg vállalatainknak a tervfeladatot. Az év elején ugyanis nem azt köztik a vállalattal, mit építsen az év folyamán, hanem azt, menynyi pénzt kell elköltenie. A vállalat «forinttervet» kap, azt kell teljesítenie, túlteljesítenie — de nem kapja meg ugyanakkor az elvégzendő munkák jegyzékét, műszaki terveit. Előfordul az is, hogy az elvégzendő munkák értéke kisebb, mint az az összeg, amit a terv szerint az építkezésekre fel kell használnunk — ahogy mi mondjuk, «nem tölti ki» a forinttervet. Vállalatunknál például az idén a második negyedév forinttervének csak hatvanöt százalékára van munkánk. (Pedig az első negyedéves tervet sem tudtuk teljesíteni, mert nem volt elegendő munkánk.) Ha a később esedékes építkezéseket előrehozhatnánk, akkor is hiányozna 20—25 százalék a forintterv teljesítéséhez. És mire vezet ez? Egyes építésvezetőkben kialakult az az álláspont, hogy a hiányzó százalékot «árreklamációval» kell megszerezni. Magyarul: valamilyen munkára el kell számolni a fel nem használt pénzt. Ha az építésvezetők túl akarják teljesíteni a «tervet», nem azon gondolkodnak, hogyan tudnák olcsóbban elvégezni a munkát, hanem azon, mit lehet még «felszámolni» az építtetőnek. S végül az építési költség növelésével — a munkák költségesebb, bonyolultabb elvégzésével, a szállítás felesleges szaporításával — teljesítik túl a tervet. Miért teszik ezt az építésvezetők? Azért, mert erre ösztönzi őket a terv, ezért, kapnak prémiumot. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, a minisztériumnak feltétlenül változtatnia kell két helytelen rendszeren. Az egyik: a vállalatok feladatának megállapítása. A vállalatok feladata az építkezések elvégzése. A minisztérium az év elején és negyedévenként közölje a vállalattal, milyen építkezéseken kell dolgoznia és a költségvetés alapján állapítsa meg azokat a termelési mutatókat (létszám, béralap, egy főre eső termelési érték), amelyekkel a vállalat egészének munkáját mérni akarja- Jelenleg a termelési mutatókat a megadott építkezések költségvetéseitől függetlenül állapítják meg, mechanikusan alkalmazva a népgazdaságra vagy az iparágra általánosan megszabott számokat. Így a termelési mutatók nem alkalmasak semmire. Nem lehet megkövetelni az ilyen alapon megadott béralap betartását, nem lehet elvárni, hogy az építkezések vezetői a bérfegyelem megszilárdítására, az önköltség csökkentésére törekedjenek. Pedig minderre igen nagy szükség lenne. Minél előbb meg kell teremteni az olcsóbb építkezés feltételeit. Megvan hozzá a lehetőség: ha takarékosan gazdálkodunk, van elég anyag, vannak jó műszaki dolgozóink, építőmunkásaink, tervezőmérnökeink. A jó munka feltételeinek megteremtése a minisztériumra vár. Ne hivatkozzék különféle nehézségekrepéldául arra, hogy zavarok vannak az anyagellátásban, hogy lassan készülnek a műszaki tervek stb.), hanem hárítsa el ezeket, így komoly alapot teremthet az építőipar önköltségének csökkentéséért folyó harchoz. A prémium a jó munka jutalma legyen A másik feladatról már szó volt Tevan elvtársnő cikkében: azokat jutalmazzák prémiummal, akik munkájukban jó eredményt érnek el. A jelenlegi prémiumrendszert feltétlenül meg kell változtatni. Az kapjon prémiumot, aki olcsóbban és gyorsabban oldja meg feladatát. Ha az építkezés befejezésekor nincs kifogás a minőség ellen, ha az anyagfelhasználás nem haladta meg a megengedett mértéket, s a munkát a szerződésben kikötött határidőre hiánypótlási jegyzőkönyv nélkül átadták — ebben az esetben kapjanak prémiumot a vállalatok dolgozói. A műszaki dolgozók prémiumának feltétele is az olcsóbb és gyorsabb építkezés legyen. Ahány százalékkal csökken az épület elkészítésének ideje, annyiszor egy százalék és ahány százalékkal olcsóbban készül el a munka, annyiszor 5 százalék prémiumot kapjanak a fizetéshez viszonyítva. Vegyünk például egy 1.500.000 forint értékű munkát. Ha az építkezés havonta 100 dolgozót foglalkoztat, s az egy főre eső termelési érték havi 3000 forint, a munka elkészítésének ideje öt hónap. Ehhez kell viszonyítani, hogy ténylegesen mennyi idő alatt készül el az épület. A megtakarítást egyszerű kiszámítani: a tényleges kiadásokat a műszaki terv költségvetéséhez kell mérni. Ha a prémiumot ilyen rendszer alapján adnák, ez ösztönözne az önköltség csökkentésére, a munka gyorsabb elvégzésére. Végül a prémium elnyerésének feltétele lenne, hogy az építkezés minőségével szemben semilyen kifogás ne legyen, így azután több eredménye lenne az újításoknak, gondosabb lenne az anyagkezelés, szilárdabb a bérezési fegyelem. A munkaügyi dolgozók sokkal többet tudnának foglalkozni azzal, hogy a munkákat részletfeladatokra bontsák, s nem arra kellene ügyelniök, hogy ne pazarolják a pénzt az építésvezetők el nem végzett munkák kifizetésére. A hibák kijavítása, az új módszerek bevezetése bizonyára nem menne könnyen. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy ne dolgozzunk jobban, mint eddig. Ahhoz, hogy kijavítsuk a hibákat, a minisztériumnak sokkal több gyakorlati segítséget kell adnia a vállalatoknak, mint amennyit eddig adott. Elvileg jobban megalapozott rendeleteket kell kiadnia, s jobban össze kell hangolnia a műszaki, a terv- és a munkaügyi osztályok munkáját. A vállalatoknak nagyobb önállóságra lenne szükségük, de az elszámolást sokkal szigorúbban és alaposabban kellene ellenőrizni. (Lehetőleg a jelenlegi pénzügyi adminisztrációnál egyszerűbb rendszer alapján.) A jelenlegi módszerek nem segítenek a vállalatok problémáinak megoldásában, ellenkezőleg, gátolják ezt. Ezeknek a kérdéseknek megoldása nagyon időszerű már épfítőiparunkban. Ideje, hogy gondoskodjunk a vállalatok jó munkájának feltételeiről, amelyek alapján eredményesen harcolhatunk a terv teljesítéséért, a béralaptúllépések megszüntetéséért, az önköltség csökkentéséért. Lőcsei Gizi 1. ez. Mélyépítő Vállalat munkaügyi osztály vezetője VITA AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉSRŐL: „N terv ne csak azt mutassa, met pénzt kell elköltésünk, hanem azt is, mit kell építenünk“ SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 24 Több helyszíni segítséget Hajdú-Bihar megye pártszervezeteinek (A «Szabad Nép» hajdú-bihar megyei tudósítójától.) A hajdú-bihar megyei pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta — a megyei tanács jelentése alapján — a begyűjtés és az adófizetés helyzetét. Hajdú-Bihar az utolsók között kullog a megyék versenyében, holott — a jelentés is így mondja — «az adottságok megvannak a jobb eredmények eléréséhez». Mi tehát a gyenge eredmény oka? A tanács jelentése feltárta a megyei tanács, a járási és a községi tanácsok munkájának néhány hibáját. Megállapította például, hogy a megyei tanács és a járási tanácsok vezetői alig-alig alkalmazzák a vezetés helyes módszerét, nem adnak a helyszínen elég segítséget azoknak a községeknek, amelyekben a legtöbb hátralékos van. A megyei pártbizottság ülésén ez fel is merült, sokkal mélyebbre azonban — hogy ennek a rossz munkamódszernek a gyökerét is megleljék — az elvtársak már nem hatottak. Pedig nem lehet csak a tanács hibájául elkönyvelni a vezetésnek e helytelen módszerét — ez csak részigazság lenne. Beszélni kellett volna arról is, hogy ilyen munkamódszerrel a megyei pártbizottságnál és a megyei pártválasztmánynál is találkozunk. Kiderül ez például abból a körlevélből is, amely ezt a címet viselte: «Az MDP hajdú-bihar megyei pártválasztmányának levele a tsz-ek és a falusi pártszervezetek újonnan választott vezetőségeihez». Ez a levél — bár több hasznos útmutatást ad a pártszervezeteknek — nem gondol a helyi sajátosságokkal. Ugyanazt mondja el Kábán, Földesen és másutt, ahol elég jól halad a begyűjtés — mint Derecskén, Nyírábrányban és még sok helyen, ahol nagy az elmaradás. (A legtöbb helyen a pártnapokat is e levél alapján tartották.) Nagyon kevés szó esett az ülésen arról, hogy a gyenge eredményekért a megyei pártbizottság is felelős. Úgy látszott, hogy inkább csak az «illendőség kedvéért» állapították ezt meg. Valójában sok községben éppen a gyenge politikai felvilágosító munka miatt halad vontatottan a begyűjtés és az adófizetés. Nemcsak arról van szó — mint azt a jelentés megállapítja — hogy a kulák nem teljesíti a beadást, hanem arról is, hogy hangulatot szít a beadás ellen. Az ellenség tudja, hogy most hiába mondaná a dolgozó parasztoknak: «ne szántsatok-vessetek, ne igyekezzetek többet termelni». Ez nagyon népszerűtlen dolog lenne számára. Ezért főleg az állami fegyelem ellen agitál, itt még ér el eredményeket. S ezért nem elég, ha a megyei pártbizottság határozata csak azt mondja ki, hogy osztályharcosabb politikát kell folytatni, le kell leplezni a kulákokat. Segítséget is kell adnia a pártszervezeteknek, hogy megsemmisíthessék a kulákok érvelését, s kézzelfoghatóan be tudják bizonyítani, hogy saját államát, saját magát károsítja meg az, aki halogatja a beadást és az adófizetést. Vannak még dolgozó parasztok, akik hallgatnak a kulákérvelésre, s ez a pártszervezetek gyenge politikai munkáját tükrözi, nem utolsósorban a megyei pártbizottság munkájának fogyatékosságait is. Hiba volt erről nem beszélni a megyei pártbizottság ülésén. A megyei pártbizottság több jó határozatot hozott, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy Hajdú-Bihar megye dolgozó parasztsága ne csak a tavaszi munkákban járjon az élen, hanem a kötelezettségek teljesítésében is jobb eredményt érjen el. Megállapították, hogy a megyei pártbizottság lapja, a «Néplap», eddig nem segítette megfelelően a beadással és az adófizetéssel kapcsolatos agitációt. Határozatot hoztak tehát, hogy a jövőben a «Néplap» naponta közölje a jól dolgozó községek eredményeit, segítsen feltárni a gyenge községekben az elmaradás okait, támogassa, szervezze a begyűjtési versenyt. Elhatározták, hogy Földes és Kaba községek példájára kiszélesítik a községek közötti párosversenyt. Felhívták a községi pártszervezetek és a tanácsok figyelmét, hogy a kötelezettségüket legjobban teljesítő dolgozó parasztokra támaszkodva igyekezzenek megjavítani az eredményeket. Arról is szó van az egyik határozatban, hogy a népnevelőket jobban fel kell vértezni érvekkel (ebben a megyei pártbizottság is segít). A pártszervezetek vezetői segítsék, ellenőrizzék a tanácsok munkáját. Ezek kétségtelenül jó határozatok. Egykét ilyen határozat azonban már eddig is volt — például a népnevelőmunka megjavításáról, a jobb versenyszervezésről. Csak éppen kevés valósult meg belőlük. Az új határozatok is csak akkor hozhatnak eredményt, ha megvalósítják őket, ha a megyei pártbizottság következetesen végrehajtja saját határozatait. S elsősorban: ha megjavítja a politikai munkát. Márkus Mihály A budapesti egyetemek tudományos diákköreinek első konferenciája A budapesti egyetemek tudományos diákköreinek szervezőirodái április 24-től 30-ig rendezik meg a budapesti tudományos diákkörök első konferenciáját. Az ünnepi megnyitót az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában tartják meg. Április 26-án és a következő napokon szakkonferenciákat rendeznek a Műszaki Egyetemen, az Építőipari Műszaki Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Agrártudományi Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. A tudományos diákkörök konferenciája az Építőipari Műszaki Egyetemen április 28-án, a Műszaki Egyetemen április 29-én és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen április 30-án fejeződik majd be.