Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-24 / 114. szám

2 A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A személyi kultusz és a vezetők megbecsülése N N­agy figyelemmel olvastam Biszku Béla elvtárs hozzászólását­ a «Sza­bad Nép» április 14-i számában. Valóban, én is úgy látom, hogy a módosított szerve­zeti szabályzat tervezete körül folyó vita tartalmasabb lenne, többet adna pártmun­kánk megjavításához, ha a szövegmódosí­tásokon túl — amelyek persze szintén fon­tosak lehetnek — felvetné a pártélet mai égető kérdéseit. Nagyon sok olyan problé­ma van, amely bent él a párttagságban és a pártfunkcionáriusokban, beszélgetnek is róla, de helyes lenne a nyilvánosság előtt is hangot adni ezeknek. Én a személyi kultusz kérdéséhez sze­retnék most hozzászólni. A módosított szervezeti szabályzat tervezete több pont­ban hangsúlyozza, hogy a vezető pártszer­vekben kollektív vezetésnek kell lennie és egy helyen, a ll/'b pontban élesen fellép «a marxista-leninista párttól idegen szemé­lyi kultusz ellen». Nagyon helyeslem ezt- Június előtt túlzott személyi kultusz ural­kodott el sok pártszervünkben, s kezdett el­homályosodni, hogy a dolgozó nép — a munkások, parasztok, értelmiségiek, alkal­mazottak, akik a munka apraját végzik — tehát a nép építi az országot, a nép alkot, s hogy a vezetők a népet szolgálják. Be­bizonyosodott, hogy ahol úrrá lesz a sze­mélyi kultusz, ott előbb-utóbb megszűnik a bírálat és az önbírálat, elapad a párt­tagság aktivitása. Június után sokat javult a helyzet e té­ren. De ugyanakkor azt tapasztalom, hogy sokan félreértik a személyi kultusz elleni harcot, túlzásokba esnek. A marx­­izmus-leninizmus azt tanítja, hogy a nép a történelem formálója, nem pedig egyes ve­zetők. De a marxizmus-leninizmus egy percre sem tagadja, sőt kiemeli, hogy a ve­zetőknek igen nagy szerepük van a törté­nelem alakításában. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyes helyeken a személyi kultusz elleni harc címén valósággal mesterségesen igyekeznek visszaszorítani azt a tiszteletet és megbecsülést, amelyet a dolgozók, a párttagok vezetőik iránt éreznek. Azt hi­szik, hogy mivel a túlzott személyi kultusz helytelen volt, ezentúl kevesebb megbecsü­lés illeti vezető funkcionáriusainkat. Nem tartom szükségesnek, hogy most példákat kezdjek sorolni. De azért egy je­lenséget felvetek. Azelőtt, ha országosan ismert vezető elvtársak egy értekezleten megjelentek, tapssal is kifejeztük örömün­ket, az irántuk való tiszteletet. Igaz, vol­tak ebben túlzások, nekem sem, és tudom, másoknak sem tetszett a hosszú percekig tartó ütemes , gépiesen ütemes — taps. De mégis jólesett, igazán szívből jött az üdvözlés.. Most pedig több elvtársamtól hal­lottam, hogy például egyes pártértekezlete­ken, ahol megjelent egyik vagy másik ve­zető elvtárs — a személyi kultusz vádjától tartva nem mertek tapsolni a küldöttek. Pedig mindannyian szerettek volna. De azért egymásra néztek: szabaijpe, illik-e most ilyet tenni é s aztán elhagyták. Nem nagy dolog ez, külsőség, nem is érdemelne sok szót. Csak azért írok róla ilyen hosszasan, mert ebben is a személyi kultusz elleni harc súlyos túlzását látom. Miért ne üdvözölhetnénk a mi vezetőinket? Miért kellene magunkba fojtani az irántuk való megbecsülés külső jeleit? A mi veze­tőink kipróbált, kiváló képességű és kép­zettségű elvtársak, akik példaképpen áll­hatnak a párttagság és valamennyi dolgozó előtt. Sok kemény harcban győzelmesen ve­zették pártunkat, a magyar népet. Vezeté­sükkel értük el eddigi eredményeinket, az építésben is, az ellenség elleni harcban is. Vezetőink voltak az elsők az őszinte kom­munista önbírálatban. A dolgozók ezért be­szélnek szeretettel és tisztelettel, a maga­sabb tudásnak, harcedzettségnek kijáró megbecsüléssel a mi pártunk vezetőiről, ezért bíznak bennük mélységesen. Igen nagy a tekintélyük a vezető elvtársaknak, de azért van tekintélyük, mert a népért küzdenek. És szerintem a személyi kultusz elleni harc semmiképpen sem vezethet oda, hogy bármiképpen is csökkenteni igyekez­zenek egyesek ezt a tekintélyt, ezt a meg­becsülést, amely igazán a dolgozók szívé­ből jön. De másról is szó van. A mi vezetőinket a párt, a munkásosztály edzette harcra, nevelte öntudatosságra. A nép teremti meg saját vezetőit, akik vezetni tudják harcát. És véleményem szerint nemcsak a túlzott személyi kultusz jelenti azt, hogy lebecsül­jük a pártot, a népet. Szerintem az is le­becsülése a pártnak, a népnek, ha az általa nevelt vezetők tekintélyét egyesek, akár jóhiszeműen is, csorbítják. Jól tudom, hogy a személyi kultusz elle­ni harc még távolról sem ért véget. Sok funkcionárius még nem látja világosan, hogy ők vannak a népért és nem megfor­dítva. Erre vall, hogy gyakran találkozni még parancsolgatással meggyőzés helyett, s az is, hogy nem eléggé vesszük még fi­gyelembe a dolgozók észrevételeit, bírála­tát, javaslatait. De mindent összevetve: úgy vélem, hogy miközben folytatjuk har­cunkat a személyi kultusz ellen, vigyáz­nunk kell arra, hogy ne essünk káros, min­den becsületes dolgozó őszinte érzéseit sér­tő túlzásokba. Gosztonyi Jenő főmérnök, az óbudai Textilfestőgyár pártszerve­zetének tagja •1 V 1 A párt- és az állam­i fegyelemről Több elvtárssal beszélgettem a módosí­tott szervezeti szabályzat tervezetéről.'*’Az egyik elvtárs kijelentette, hogy véleménye szerint a II. fejezet 3/c pontja («A párt-és az állami fegyelem megszegése kárt okoz a pártnak és ezért összeegyeztethetetlen a párthoz való tartozással») — nem helyes. Azt mondotta, hogy ez túlzott követelmény; a Szovjetunió Kommunista Pártjának szer­vezeti szabályzata ezt már kimondhatja, mert ott a tagság fejlettebb, mint a mi pártunkban, de nálunk nem lehet még ugyanolyan mértéket szabni, mint a Szov­jetunióban. Más elvtársaknak az volt a véleményük, hogyha a fegyelem megsér­tését a párttagsággal összeegyeztethetetlen­nek mondjuk ki, akkor fennáll a veszély, hogy kis hibáért is kizárnak egyeseket a pártból. Ez az elvtárs javasolta, hogy a szervezeti szabályzat mondja ki: csak sú­­lyosabb esetben összeegyeztethetetlen a fe­gyelemsértés a párttagsággal. Úgy gondolom, helyes, ha levélben el­mondom, hogy én egyetértek a tervezet eredeti szövegével, s nem értek egyet a fent idézett elvtársakkal. Miért? Először a pártfegyelemről. A pártfegye­lem a párt határozatainak végrehajtásában nyilvánul meg. A párt határozatait a kom­munistáknak végre kell hajtaniuk, mert ezen áll vagy bukik a marxista-leninista párt. A párt csak akkor egységes, ha min­den tagja elismeri és végrehajtja a hatá­rozatokat, a párt egységére pedig — így tanítják ezt klasszikusaink — úgy kell vi­gyáznunk, mint a szemünk fényére. Mi lenne, ha a párttagság nem tartaná köte­lezőnek a határozatokat? Nem tudnánk irányítani, harcba vezetni az osztályt, a né­pet. Sajnos ma még nem mondhatjuk el, hogy a párt határozatait valamennyi párttag hiánytalanul végrehajtja, hogy a párt egy­sége nem szorul további erősítésre. Szavak­ban persze általában mindenki egyetért a határozatokkal, de tetteiben még nem. A kisebb vagy nagyobb fegyelmezetlenségek fékezik előrehaladásunkat, rést nyitnak az ellenségnek, lazítják a párt és a tömegek kapcsolatát és a párt belső egységét. Úgy vélem, hogy a párthatározatok vég­rehajtásával kapcsolatban nem tehetünk semmiféle engedményt. Kereken és hatá­rozottan mondjuk ki, hogy a kommunis­táknak be kell tartaniuk a pártfegyelmet. Ez önként vállalt fegyelem, de annál szi­gorúbb. Ez törvény és független attól, hogy az egyik ország­­kommunista pártja még a szocializmus építését irányítja, míg a má­sik már a kommunizmus építésének élén halad. Ami az állami és állampolgári fegyelmet illeti. Természetesen vannak, akik súlyo­sabban, vannak akik kevésbbé súlyosan sze­gik meg az állami fegyelmet. Különbséget lehet és kell tenni e vétségek megítélésé­ben. Az is igaz, hogy vannak még szép­számmal kommunisták is, akik megsértik az állami és állampolgári fegyelmet (pél­dául igazgatók, akik túllépik a béralapot vagy dolgozó paraszt párttagok, akik kés­lekednek a beadással­. Találkozunk azonban nagyon sok példás magatartású kommu­nistával, és nekünk hozzájuk kell igazod­nunk. Az új szervezeti szabályzat előrelát­hatólag az eljövendő néhány évre szól, s nekünk abban azt a célt kell kitűznünk, hogy a kommunisták példát mutassanak az állami, az állampolgári fegyelem betartá­sában. Az állami fegyelem — a nép érdekében való fegyelem. Az állami fegyelem betar­tása, az állam iránti kötelezettségek telje­sítése — ez más szavakkal a szocializ­mus építését vagy legalább is annak egy fontos részét jelenti. Az állami fe­gyelem megszegése fékezheti, sőt alá­áshatja fejlődésünket. Kitől kívánjuk meg, ha nem a nép legjobbjaiból álló párt tagjaitól, hogy példájukkal lelkesítsék tár­saikat ebben az építőmunkában? A pártot, a kommunistákat óriási felelősség terheli azért, hogy építőmunkánk sikeres legyen. Nekünk nagyon alaposan, nagyon gyorsan meg kell győznünk párttagjainkat arról, hogy kommunistának lenni, ez elsősorban a tettekben nyilvánul meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állami fegyelem valamilyen kisebb meg­sértéséért azonnal ki kell valakit zárni a pártból. A tervezet többféle pártbüntetést jelöl meg s ezeket kell alkalmazni. Azt azonban minden párttagnak tudnia kell, hogyha csak a legkevésbbé is megszegi az állampolgári vagy pártfegyelmet, ezzel sú­lyosan vét a nép érdeke ellen, kommunistá­hoz méltatlanul cselekszik. Népünk gyorsan fejlődik, s ma már na­gyon sok olyan pártonkívüli van, aki dere­kasan teljesíti az állam iránti kötelezettsé­gét, betartja az állampolgári fegyelmet. Sú­lyos hiba lenne, ha mi bármilyen közvetett módon is szentesítenénk azt, hogy a párt­tagok viszont kisebb mértékben meg­szeghetik az állampolgári fegyelmet. Úgy vélem, hogy a tervezet 3/c pontjával azt akarjuk elérni, hogy a párt tagjai hamaro­san az állampolgári fegyelem betartásának példaképei és harcosai legyenek. Ha a szer­vezeti szabályzat tervezetének idézett pont­ján enyhítenénk, ha az nem lenne ilyen egyértelműen szigorú, úgy ezzel inkább a múlthoz igazodnánk, nem pedig a közel­jövőhöz. Kovács József MDF-tag, Budapest Az átszervezés kötelessége­ segíteni a DISZ-t A módosított szervezeti szabályzat ter­vezetéhez az alábbi javaslatomat küldöm: A IV. fejezet 7. pontja ezt mondja: «A DISZ-tagok felvételekor az egyik ajánlást a DISZ illetékes járási, városi, területi, il­letve üzemi bizottságának ajánlása helyette­sítheti». Ezt helyesnek tartom, mert a DISZ-szervezet vezetősége ismeri legjobban azt, akit ajánl, de kiegészíteni javaslom folytatólag az alábbi félmondattal: «...de az ajánló DISZ-szervezet titkárának a fel­vételkor jelen kell lennie». Bár olvastam, hogy az ajánlónak személyesen ott kell len­ni a felvételkor, de az nincs leszögezve, hogy ki jelenjen meg a DISZ részéről, ezért javaslom a kiegészítést. Mivel a DISZ az MDP ifjúsági tömeg­szervezete és segítője, tartaléka a szocializ­mus építésében, elsőrendű kötelessége min­den alapszervezetnek, hogy teljes erejével segítsen a DISZ-nek. Ezért a X. fejezet 33/b pontjaként javaslom felvenni: «Vala­mennyi pártalapszervezet vezetősége kö­teles a hozzátartozó DISZ-szervezetet te­vékenyen segíteni a határozatok végrehaj­tásában». A «Szabad Nép» március 18-i számában TEKNŐS PÉTER elvtárs, a pártdemokrácia kérdéseihez javasolt kiegészítést. Javasla­tának 2. pontjával nem értek egyet. Erre a kiegészítésre szerintem nincs szükség, mert a párttag szavazhat és egy párttag — mivel ismeri a szervezeti szabályzatot — tudja, hogy még akkor is kötelező ránézve, jelen esetben a kisebbségre, a többség ha­tározata, ha ő ellene szavazott. Ezt a szer­vezeti szabályzat előírja. Sasvári Lajos •­al a megyei Sütőipari Tröszt párttitkár* SZABAD NÉP A szerkesztőséghez érkezett leve­leitől VARGA TIBOR elvtárs, a Klement Gottwald Villamossági Gyár pártszerveze­tének tagja azt javasolja, hogy a II. fejezet 3/e pontját így fogalmazzák meg: «•A párttag kötelessége, hogy ... bátorítsa és lelkesítse a dolgozókat a szocializmus építéséért folyó harcban, legyen buzdítójuk, tanácsadójuk és vezetőjük ebben a küzde­lemben, Ismerje■ meg a dolgozókat foglal­koztató kérdéseket, pártunk politikájáról, államunk vezetéséről és a termelőmunkáról alkotott véleményüket. Harcoljon azért, hogy a dolgozó tömegek állásfoglalása, bí­rálata, javaslata minden változtatás nélkül kerüljön a felsőbb párt- és állami szervek elé, s így hathatósan segíthesse a párt és az ország vezetésének munkáját». «Fontosnak tartom ezt — írja Varga elv­társ — hiszen a Központi Vezetőség jú­niusi határozatában feltárt hibákba nagy­részt azért estünk bele, mert a felső veze­tők nem ismerték pontosan a dolgozó nép véleményét és hangulatát. Sok olyan jelen- | tés készült, amely igyekezett kellemes han- | gulatot kelteni az olvasóban, túldícsérte a | politikai munkában elért eredményeket,­­ szépítgette a dolgokat». ■k I SZINAI LÁSZLÓ elvtárs, az Állami Bizott­­osító üzemi pártszervezete vezetőségének­­ tagja az alábbi javaslatot teszi: «A szervezeti szabályzat XIV. fejezeténél helyesnek és igazságosnak tartanám, ha nem vonnánk egyenlő elbírálás alá azoka­t, akiket a pártfegyelmet, a párt erkölcsi felfo­gását sértő magatartásuk, vagy a párt irány­vonalával való szembehelyezkedésük miatt zártak ki a pártból, azokkal, akiket azért­­ zárnak ki, mert nem tudnak a szervezeti­­ szabályzatban lerögzített követelményeknek­­ megfelelni. (Például tartós betegség, öreg-­ kór, fejlődésbe képtelenség stb.) Ezért ja­ j­­vaslom, hogy a pártból való eltávolítás két­­ módját különböztessük meg, éspedig 1. ki­zárás, 2. törlés.­ VÁLYI PÉTER, a nehézipari minisztérium pártszervezetének tagja ezt írja levelé­ben: «•A tervezet IV. fejezetének 9. pontja a tagdíjat nem fizető párttag kizárását, a XIV. fejezet 47. pontja a párttag visszami­nősítését úgy szabályozza, hogy a tag­gyűlés az alapszervezet vezetőségének ja­vaslata alapján hoz döntést. Ez úgy ért­hető, hogy a kezdeményezés csak a veze­tőségtől indulhat ki ezekben az esetekben. Mivel egy ilyen megszorítás a taggyűlés jogainak csorbítása lenne, javaslom, hogy mindkét pontból hagyják­­ki az alapszer­vezet vezetőségének javaslata alapján szavukat­. Kétévenként legyenek a vezetőségválasztások Változtatást javasolok a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez. A ter­vezetben az olvasható, hogy a jövőben az alapszervezetekben évenként kell újjává­lasztani a vezetőségeket. Ez szerintem nem helyes. Igaz, az évenkénti vezetőség­választás új és egyre jobb kádereket biz­tosít a vezetőségekbe, de mégsem he­lyeslem az ilyen sűrű választást. Tegyük fel, hogy új, eddig még vezető funkciót be nem töltő elvtársat választ a tagság a ve­zetőségbe. Ennek az elvtársnak elég sok idő kell ahhoz, hogy a vezetést megtanulja. Előfordulhat, hogy mire beletanul a­­mun­­kába, elérkezik az újraválasztás ideje, s talán a kezdeti nehézségek és hibák miatt nem is választják meg újra. De van más kifogásom is az évenkénti vezetőségválasztás ellen, az, hogy túlságo­san lefoglalja a pártszervezetek erejét. A most lezajlott vezetőségválasztások tapasz­talatai azt mutatják, hogy a pártszerveze­tek és pártszervek szinte hónapokig, csak a választással foglalkoztak, elhanyagolták a termelést, vagyis ahogy mondani szok­tuk: «befelé fordultak». (Bár a mi üze­münkben nem ez volt a helyzet, de úgy hallottam, és az újságokból is olvastam, hogy sokhelyütt így volt.) Ez a «befelé­­fordulás» megismétlődhet minden évben, ha évenként választunk új vezetőségeket. Azt javaslom, hogy az alapszervezetek vezetőségeit kétévenként válasszák újjá. Ha valamelyik vezetőségi tag nagyon rosz­­szul dolgozik, vagy méltatlanná válik erre a megbízatásra, az alapszervezet taggyű­lése amúgy is bármikor leválthatja. Péterfi Emil a Kőbányai Gyógyszerárugyár pártszervezetének tagja A pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportokról Repülőgépről vetik a rizst a tiszaasülyi állami gazdaságbanA «Szabad Nép» április 1-i számában Szabó László elvtárs a pártonkívüli szer­vezetekben dolgozó MDP-csoportok mun­kájának kérdéseit fejtegette. A tervezetet azzal kívánja kiegészíteni, hogy a párton­kívüli szervezetekben — egyebek között a tanácsokban — dolgozó párttagokat a csoport vezetősége számoltassa be, és ha e testületben dolgozó kommunista elhanya­golja munkáját, a csoport vezetősége ja­vaslatot tehet a­­ Központi Vezetőségnek, illetve a megfelelő területi pártszervnek, a párttag vagy tagjelölt visszahívására. Ezzel a javaslattal nem értek egyet. Szabó László elvtárs nem látja, hogy ami­kor a pártdemokráciát igyekszik szélesí­teni, javaslatának elfogadásával a tanács­demokráciát érné sérelem. A tanácstör­vény szerint a helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai választják, következésképpen a tanácsból csak a vá­lasztók hívhatják vissza őket. A válasz­tókon kívül sem a tanácsnak, sem a vég­rehajtó bizottságnak, sem a párt bármely szervének nincs joga ahhoz, hogy a tanács tagjait a tanácsból visszahívja. A pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportok fő feladatát én abban lá­tom, hogy az adott szervezetben érvényre­­juttassák a párt politikáját, harcoljan­ak annak megvalósításáért és erre a harcra helyes politikai nevelőmunkával mozgósít­sák a pártonkívülieket. Szabó elvtársnak azt az álláspontját, hogy az MDP-csoport vezetősége rendsze­resen ellenőrizze a kommunista tanácsta­gok munkáját, s ezzel serkentse példamu­tató munkára — helyesnek tartom. A ta­nácstagi kötelességek elmulasztásáért a felelősségrevonást úgy látom helyesnek, ha a csoport vezetősége a tanácstagot, mint kommunistát vonja felelősségre. Aibhner Pál a minisztertanács hivatala pártszervezetének tagja Aláírták az argentin és magyar hatóságok között létrejött kompenzációs szerződést Aláírták az argentin és magyar hatósá­gok között létrejött kompenzációs szerző­dést. Ennek értelmében nagyobb mennyi­ségű szerszámgépet,­­elektromos berendezé­seket és nehézipari félkészgyártmányokat viszünk ki Argentínába takarmány, egyéb mezőgazdasági cikkek és nyersbőr ellené­ben. (MTI) Diósgyőr­, ózs­i és eszeli martinászok érkeztek­ Sztálnvárosba A napokban több mint 50 martinász ér­kezett Sztálinvárosba Diósgyőrből, Ózdról és Csepelről, hogy új, szocialista városunk vasművében a legkorszerűbb martinkemen­cék mellett folytassák munkájukat. A szakemberekre Sztálinvárosban szép és nagy feladat vár. Az építés és szerelés során megismerkednek az acélmű legmo­dernebb berendezéseivel, automatikájával, hogy a gépeket üzembehelyezésük első per­cétől kezdve kifogástalanul kezelhessék. A sztálinvárosi építők és szerelők nagy szeretettel fogadták új munkástársaikat. (MTI) SfirtesE­nBsasi est WSebreceetbem A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat hajdúmegyei szervezete és az «Új Hang» irodalmi fo­lyóirat szerkesztősége irodalmi estet ren­dez vasárnap este fél 8-kor a debreceni Központi Kultúrotthon nagytermében. Szabó Pál Kossuth-díjas, Nagy Sándor Sztálin- és Kossuth-díjas, Déry Tibor és Tamási Áron Kossuth-díjas írók készülő műveikből részleteket ismertetnek. Benjá­min László, Kónya Lajos és Kuczka Péter Kossuth-díjas költők verseiből Horváth Ferenc, a Madách Színház színművésze és Palotai Erzsi előadóművésznő szavalnak. A műsorban Török Erzsi Kossuth-díjas népdalénekesnő és Vasvári Tamás zongo­raművész is szerepel. Az irodalmi esten az «Új Hang» fiatal írógárdájának még számos más tagja is részt vesz. Kodály-hangverseny Miskolcon A Zeneművészek Szövetségének miskolci csoportja hétfőn nagyszabású Kodály­­hangversenyt rendez a Déryné Színházban mintegy hétszáz közreműködővel. A szín­ház zenekarát Melles Károly vezényli. A hangversenyen közreműködik Rosier Endre érdemes művész, az Operaház tagja és Ko­vács Mária, a miskolci színház énekesnő­je. A kórusszámokat a zeneművészeti szak­iskola női kara, a Rákosi Mátyás Nehéz­ipari Műszaki Egyetem és a MÁV Jármű­javító Vállalat férfikara, a diósgyőri ének­zene- és táncegyüttes vegyeskara, valamint az I.­­ kerületi zeneiskola gyermekkara énekli. Műsoron szerepel a «Psalmus Hun­­garicus», a «Galántai táncok», a «Kállai kettős», és a «Magyarokhoz» című kánon. (MTI) A budapesti kereskedelmi társadalmi ellenőrök értekezlete A budapesti városi tanács és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa pénteken a vá­rosi tanács épületében rendezte meg a ke­­reskedelmi társadalmi ellenőrök nagyak­­tívaértekezletét. Az értekezleten, amelyen a kereskedelmi szervek képviselői is részt­­vettek, megvitatták azokat a feladatokat, amelyek a közellátásnál mutatkozó hibák megszüntetésében a társadalmi ellenőrökre hárulnak. A nagy aktívaértekezleten Pongrácz Kál­mán, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet. Kérte a társadalmi ellenőröket, hogy le­gyenek kereskedelmünk dolgozóinak segí­tőtársai és nevelői. Rendszeresen tanulmá­nyozzák a lakosság ígé­­yeit, a gyors kiszol­gálás megvalósításának lehetőségeit. Foko­zott ellenőrzéssel, a hibák feltárásával töre­kedjenek a vásárlók áruszükségleteinek teljes kielégítésére, legyenek a helyes kez­deményezések támogatói és harcoljanak ke­reskedelmünk kultúrájának további fejlesz­téséért. Több felszólalás után Pongrácz Kálmán átnyújtotta a végrehajtó bizottság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa jutal­mait a társadalmi ellenőrzési hálózat meg­szilárdításában és az ellenőrzésben vég­zett jó munkáért a legjobb kerület képvi­selőinek, a legjobban dolgozó albizottság­nak, brigádvezetőknek, társadalmi ellen­őröknek. Megjelent Gábor Andor összegyűjtött verseinek kötete A Szépirodalmi Könyvkiadó közreadta Gábor Andor összegyűjtött verseinek köte­tét. A szépkiállítású kötet Gábor Andor költészetének legjavát adja az olvasó ke­zébe. • Május 1-én ismét megindul a hajójárat Szeged és Csongrád között Szeged és Csongrád között, elsősorban a Tisza alacsony vízállása miatt, hosszú éve­kig szünetelt a hajóforgalom. Május 1-én ismét megindul — egyelőre hétfőn, szerdán és szombaton — a hajójárat a két város között, útbaejtve Mártélyt, Mindszentet­ és Csányteleket. Tápé alatt csütörtökön vízrebocsátották a «Délibáb» motoroshajót, amelyet a Balato­ni Hajózási Vállalat tiszaparti telepének dolgozói a kongresszusi versenyben határ­időre újjáalakítottak. Ez a hófehér, két­száz személyt befogadó hajó szállítja majd a Tiszán az utasokat. Június 6-tól vasárna­ponként sétahajózásra is elviszi Szeged dolgozóit. Érdekes kísérletre került sor a tiszasülyi állami gazdaságban.­ Csütörtökön a MASZOVLET e célra berendezett repülő­gépe megkezdte a rizs vetését. A re­pülőgép csökkentett sebességgel haladt el a bevetendő terület felett és mintegy 5—10 méter magasságból szórta a földbe a rizst. A 12 kilométer sebességű szél elle­nére jól sikerültek az első rizsvetési kísér­letek. A levegőből történő rizsvetés lénye­gesen gyorsabb a kézivetésnél. A repülő­gép a 170 kiló rizst tartalmazó tartályt fél perc alatt üríti ki. A kísérlet célja an­nak megvizsgálása volt, hogy a repülőgép egyenletesen szórja-e a vetőmagot a beve­tendő területre. Megállapították, hogy egy négyzetméterre pontosan a szükséges mennyiségű rizsvetőmag esett. A csütörtöki kísérletek után pénteken vízzel borított területen végezte a repülő­gép a rizs vetését. (MTI) Hogyan lehetne csökkenteni az építkezé­sek költségeit? Ez a kérdés a mi vállala­tunk műszaki vezetőit is igen sokat foglal­koztatja. Egyetértek Tevan elvtársnővel ab­ban, hogy a vállalatok dolgozóit a jelenle­gi prémiumrendszer nem az önköltség csök­kentésére serkenti, hanem a drágább ter­melésre. A tervezésről, a feladatok megállapításáról Van azonban egyéb akadálya is az ol­csóbb építkezésnek. Véleményem szerint a hibák gyökere ott van, hogy az építésügyi minisztérium helytelenül adja meg válla­latainknak a tervfeladatot. Az év elején ugyanis nem azt köztik a vállalattal, mit építsen az év folyamán, hanem azt, meny­nyi pénzt kell elköltenie. A vállalat «fo­rinttervet» kap, azt kell teljesítenie, túl­teljesítenie — de nem kapja meg ugyanak­kor az elvégzendő munkák jegyzékét, mű­szaki terveit. Előfordul az is, hogy az elvégzendő mun­kák értéke kisebb, mint az az összeg, amit a terv szerint az építkezésekre fel kell hasz­nálnunk — ahogy mi mondjuk, «nem tölti ki» a forinttervet. Vállalatunknál például az idén a második negyedév forinttervé­nek csak hatvanöt százalékára van mun­kánk. (Pedig az első negyedéves tervet sem tudtuk teljesíteni, mert nem volt elegendő munkánk.) Ha a később esedékes építkezé­seket előrehozhatnánk, akkor is hiányozna 20—25 százalék a forintterv teljesítéséhez. És mire vezet ez? Egyes építésvezetőkben kialakult az az álláspont, hogy a hiányzó százalékot «árreklamációval» kell megsze­rezni. Magyarul: valamilyen munkára el kell számolni a fel nem használt pénzt. Ha az építésvezetők túl akarják telje­síteni a «tervet», nem azon gondolkod­nak, hogyan tudnák olcsóbban elvégezni a munkát, hanem azon, mit lehet még «felszámolni» az építtetőnek. S végül az építési költség növelésével — a munkák költségesebb, bonyolultabb elvégzésével, a szállítás felesleges szaporításával — telje­sítik túl a tervet. Miért teszik ezt az építés­­vezetők? Azért, mert erre ösztönzi őket a terv, ezért, kapnak prémiumot. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, a minisz­tériumnak feltétlenül változtatnia kell két helytelen rendszeren. Az egyik: a vállalatok feladatának megállapítása. A vállalatok fel­adata az építkezések elvégzése. A minisz­térium az év elején és negyedévenként kö­zölje a vállalattal, milyen építkezéseken kell dolgoznia és a költségvetés alapján ál­lapítsa meg azokat a termelési mutatókat (létszám, béralap, egy főre eső termelési érték), amelyekkel a vállalat egészének munkáját mérni akarja- Jelenleg a terme­lési mutatókat a megadott építkezések költ­ségvetéseitől függetlenül állapítják meg, mechanikusan alkalmazva a népgazdaságra vagy az iparágra általánosan megszabott számokat. Így a termelési mutatók nem al­kalmasak semmire. Nem lehet megkövetel­ni az ilyen alapon megadott béralap betar­tását, nem lehet elvárni, hogy az építkezé­sek vezetői a bérfegyelem megszilárdítá­sára, az önköltség csökkentésére törekedje­nek. Pedig minderre igen nagy szükség lenne. Minél előbb meg kell teremteni az ol­csóbb építkezés feltételeit. Megvan hozzá a lehetőség: ha takarékosan gazdálkodunk, van elég anyag, vannak jó műszaki dolgo­zóink, építőmunkásaink, tervezőmérnö­keink. A jó munka feltételeinek megte­remtése a minisztériumra vár. Ne hivat­kozzék különféle nehézségekre­­például arra, hogy zavarok vannak az anyagel­látásban, hogy lassan készülnek a mű­szaki tervek stb.), hanem hárítsa el eze­ket, így komoly alapot teremthet az épí­tőipar önköltségének csökkentéséért folyó harchoz. A prémium a jó munka jutalma legyen A másik feladatról már szó volt Tevan elvtársnő cikkében: azokat jutalmazzák prémiummal, akik munkájukban jó ered­ményt érnek el. A jelenlegi prémiumrend­szert feltétlenül meg kell változtatni. Az kapjon prémiumot, aki olcsóbban és gyor­sabban oldja meg feladatát. Ha az építke­zés befejezésekor nincs kifogás a minőség ellen, ha az anyagfelhasználás nem haladta meg a megengedett mértéket, s a munkát a szerződésben kikötött határidőre hiány­­pótlási jegyzőkönyv nélkül átadták — eb­ben az esetben kapjanak prémiumot a vál­lalatok dolgozói. A műszaki dolgozók pré­miumának feltétele is az olcsóbb és gyor­sabb építkezés legyen. Ahány százalékkal csökken az épület elkészítésének ideje, annyiszor egy százalék és ahány százalék­kal olcsóbban készül el a munka, annyi­szor 5 százalék prémiumot kapjanak a fi­zetéshez viszonyítva. Vegyünk például egy 1.500.000 forint értékű munkát. Ha az épít­kezés havonta 100 dolgozót foglalkoztat, s az egy főre eső termelési érték havi 3000 forint, a munka elkészítésének ideje öt hó­nap. Ehhez kell viszonyítani, hogy tényle­gesen mennyi idő alatt készül el az épület. A megtakarítást egyszerű kiszámítani: a tényleges kiadásokat a műszaki terv költ­ségvetéséhez kell mérni. Ha a prémiumot ilyen rendszer alapján adnák, ez ösztönözne az önköltség csökkentésére, a munka gyor­sabb elvégzésére. Végül a prémium elnye­résének feltétele lenne, hogy az építkezés minőségével szemben semilyen kifogás ne legyen, így azután több eredménye lenne az újításoknak, gondosabb lenne az anyag­­kezelés, szilárdabb a bérezési fegyelem. A munkaügyi dolgozók sokkal többet tud­nának foglalkozni azzal, hogy a munká­kat részletfeladatokra bontsák, s nem arra kellene ügyelniök, hogy ne pazarolják a pénzt az építésvezetők el nem végzett munkák kifizetésére. A hibák kijavítása, az új módszerek bevezetése bizonyára nem menne könnyen. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy ne dolgozzunk jobban, mint ed­dig. Ahhoz, hogy kijavítsuk a hibákat, a mi­nisztériumnak sokkal több gyakorlati se­gítséget kell adnia a vállalatoknak, mint amennyit eddig adott. Elvileg jobban meg­alapozott rendeleteket kell kiadnia, s job­ban össze kell hangolnia a műszaki, a terv- és a munkaügyi osztályok munkáját. A vál­lalatoknak nagyobb önállóságra lenne szükségük, de az elszámolást sokkal szigo­rúbban és alaposabban kellene ellenőrizni. (Lehetőleg a jelenlegi pénzügyi adminiszt­rációnál egyszerűbb rendszer alapján.) A jelenlegi módszerek nem segítenek a válla­latok problémáinak megoldásában, ellen­kezőleg, gátolják ezt. Ezeknek a kérdéseknek megoldása na­gyon időszerű már épfítőiparunkban. Ideje, hogy gondoskodjunk a vállalatok jó mun­kájának feltételeiről, amelyek alapján ered­ményesen harcolhatunk a terv teljesíté­séért, a béralaptúllépések megszünteté­séért, az önköltség csökkentéséért. Lőcsei Gizi 1. ez. Mélyépítő Vállalat munkaügyi osztály vezetője VITA AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉSRŐL: „N­ terv ne csak azt mutassa, met pénzt kell elköltésünk, hanem azt is, mit kell építenünk“ SZOMBAT, 1954 ÁPRILIS 24 Több helyszíni segítséget Hajdú-Bihar megye pártszervezeteinek (A «Szabad Nép» hajdú-bihar megyei tu­dósítójától.) A hajdú-bihar megyei pártbizottság leg­utóbbi ülésén megtárgyalta — a megyei ta­nács jelentése alapján — a begyűjtés és az adófizetés helyzetét. Hajdú-Bihar az utol­sók között kullog a megyék versenyében, holott — a jelentés is így mondja — «az adottságok megvannak a jobb eredmények eléréséhez». Mi tehát a gyenge eredmény oka? A ta­nács jelentése feltárta a megyei tanács, a járási és a községi tanácsok munká­jának néhány hibáját. Megállapította pél­dául, hogy a megyei tanács és a járási ta­nácsok vezetői alig-alig alkalmazzák a ve­zetés helyes módszerét, nem adnak a helyszínen elég segítséget azoknak a községeknek, amelyekben a legtöbb hátra­lékos van. A megyei pártbizottság ülésén ez fel is merült, sokkal mélyebbre azonban — hogy ennek a rossz munkamódszernek a gyökerét is megleljék — az elvtársak már nem hatot­tak. Pedig nem lehet csak a tanács hibá­jául elkönyvelni a vezetésnek e helytelen módszerét — ez csak részigazság lenne. Be­szélni kellett volna arról is, hogy ilyen munkamódszerrel a megyei pártbizottság­nál és a megyei pártválasztmánynál is ta­lálkozunk. Kiderül ez például abból a kör­levélből is, amely ezt a címet viselte: «Az MDP hajdú-bihar megyei pártválasztmá­nyának levele a tsz-ek és a falusi pártszer­vezetek újonnan választott vezetőségeihez». Ez a levél — bár több hasznos útmutatást ad a pártszervezeteknek — nem gondol a helyi sajátosságokkal. Ugyanazt mondja el Kábán, Földesen és másutt, ahol elég jól halad a begyűjtés — mint Derecskén, Nyírábrányban és még sok helyen, ahol nagy az elmaradás. (A legtöbb helyen a pártnapokat is e levél alapján tartották.) Nagyon kevés szó esett az ülésen arról, hogy a gyenge eredményekért a megyei pártbizottság is felelős. Úgy látszott, hogy inkább csak az «illendőség kedvéért» álla­pították ezt meg. Valójában sok községben éppen a gyenge politikai felvilágosító mun­ka miatt halad vontatottan a begyűjtés és az adófizetés. Nemcsak arról van szó — mint azt a jelentés megállapítja — hogy a kulák nem teljesíti a beadást, hanem arról is, hogy hangulatot szít a beadás ellen. Az ellenség tudja, hogy most hiába mondaná a dolgozó parasztoknak: «ne szántsatok-ves­­setek, ne igyekezzetek többet termelni». Ez nagyon népszerűtlen dolog lenne számára. Ezért főleg az állami fegyelem ellen agitál, itt még ér el eredményeket. S ezért nem elég, ha a megyei pártbi­zottság határozata csak azt mondja ki, hogy osztályharcosabb politikát kell foly­tatni, le kell leplezni a kulákokat. Segítsé­get is kell adnia a pártszervezeteknek, hogy megsemmisíthessék a kulákok érvelését, s kézzelfoghatóan be tudják bizonyítani, hogy saját államát, saját magát károsítja meg az, aki halogatja a beadást és az adó­fizetést. Vannak még dolgozó parasztok, akik hallgatnak a kulákérvelésre, s ez a pártszervezetek gyenge politikai munkáját tükrözi, nem utolsósorban a megyei párt­­bizottság munkájának fogyatékosságait is. Hiba volt erről nem beszélni a megyei párt­­bizottság ülésén. A megyei pártbizottság több jó határoza­tot hozott, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy Hajdú-Bihar megye dolgozó parasztsága ne csak a tavaszi munkákban járjon az élen, hanem a kötelezettségek teljesítésében is jobb eredményt érjen el. Megállapították, hogy a megyei­ pártbi­zottság lapja, a «Néplap», eddig nem segí­tette megfelelően a beadással és az adófize­téssel kapcsolatos agitációt. Határozatot hoz­tak tehát, hogy a jövőben a «Néplap» na­ponta közölje a jól dolgozó községek eredmé­nyeit, segítsen feltárni a gyenge községekben az elmaradás okait, támogassa, szervezze a begyűjtési versenyt. Elhatározták, hogy Földes és Kaba köz­ségek példájára kiszélesítik a községek kö­zötti párosversenyt. Felhívták a községi pártszervezetek és a tanácsok figyelmét, hogy a kötelezettségüket legjobban telje­sítő dolgozó parasztokra támaszkodva igye­kezzenek megjavítani az eredményeket. Arról is szó van az egyik határozatban, hogy a népnevelőket jobban fel kell vér­tezni érvekkel (ebben a megyei pártbizott­ság is segít). A pártszervezetek vezetői se­gítsék, ellenőrizzék a tanácsok munkáját. Ezek kétségtelenül jó határozatok. Egy­két ilyen határozat azonban már eddig is volt — például a népnevelőmunka megja­vításáról, a jobb versenyszervezésről. Csak éppen kevés valósult meg belőlük. Az új határozatok is csak akkor hozhatnak ered­ményt, ha megvalósítják őket, ha a megyei pártbizottság következetesen végrehajtja sa­ját határozatait. S elsősorban: ha megja­vítja a politikai munkát. Márkus Mihály A budapesti egyetemek tudományos diákköreinek első konferenciája A budapesti egyetemek tudományos diákköreinek szervezőirodái április 24-től 30-ig rendezik meg a budapesti tudomá­nyos diákkörök első konferenciáját. Az ünnepi megnyitót az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem aulájában tartják meg. Áp­rilis 26-án és a következő napokon szak­­konferenciákat rendeznek a Műszaki Egye­temen, az Építőipari Műszaki Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Agrártudományi Egyetemen és az Ipar­­művészeti Főiskolán. A tudományos diák­körök konferenciája az Építőipari Műszaki Egyetemen április 28-án, a Műszaki Egye­temen április 29-én és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen április 30-án fejező­dik majd be.

Next