Szabad Nép, 1954. május (12. évfolyam, 121-151. szám)

1954-05-01 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM ARA 6­0 FILLÉR SZOMBAT, 1954 MÁJUS 1 ti dolgozó emberek nemzetközi ünnepén 64 év telt el azóta, amikor a munkások először emelték magasra a május elseji zászlót. S ez a zászló ma az emberiség több­ségének, a békéért, szabadságért és szocia­lizmusért harcoló emberek százmillióinak szent­ harci lobogója, az ünnep pedig — má­jus elseje — a nemzetközi munkásosztály felemelkedésének, nagy történelmi hivatá­sa betöltésének jelképévé lett. A vörös má­jusok útja az egész dolgozó emberiség fel­­szabadulásának, a béke kivívásának, a ki­zsákmányolástól mentes, szabad emberi tár­sadalomnak az útja. Amikor május elseje megszületett, a tár­sadalom többsége még mindenütt értetlenül tekintett arra az erőre, amely a májusi so­rokba tömörült. Ma mindinkább e felé az erő — a munkásosztály — felé fordul min­den becsületes, béke- és szabadságszerető ember. A májusi zászló alatt eleinte csak a munkásság és — legtöbb helyütt — annak is csak az élenjáró része menetelt. Ma száz- és százmillió munkás, paraszt és értelmiségi menetel e zászló alatt. A májusi zászló ma azt jelképezi és azt hirdeti, hogy a tár­sadalom erőinek átcsoportosulása hatalmas lépéseket tett előre, feltartóztathatatlanul halad, mert a haladást lehet akadályozni, de megállítani nem lehet. Ennek a haladásnak eredményekép tölti be a munkásosztály a nemzet vezető osz­tályának szerepét egyre nagyobb erővel és eredménnyel. És ezt a haladást mozgatja, viszi előre marxi-lenini pártjainak vezeté­sével a munkásosztály, mint a haladás ügyével eltéphetetlenül egybeforrt, azt képviselő osztály szerte a világon. Elsősorban a nagy szocialista Szovjet­unióban, a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó emberiség, a béke és haladás ügyé­nek nagy erőközpontjában. A Szovjetunió népei a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 37. évében ünneplik a nemzetközi munkásosztály mai ünnepét. Az elmúlt 36 év valóra váltotta az emberiség legmeré­szebb álmait: a Szocialista Szovjet Köztár­saságok Szövetsége az új emberi társada­lom mintaképe, amelyet világszerte szeret­ne)?, és tisztelnek a dolgozók, és amelyet gyűlölnek a kizsákmányolók. A Szovjet­unió munkásosztálya a Szovjetunió Kom­munista Pártjának vezetésével acélos egy­ségbe tömörítette az egész szovjet népet, lelkesedésével, példamutatásával, hatalmas alkotóerejével kivívta az egész társa­dalom megbecsülését. A népek mindenütt a világon növekvő bizalommal fordulnak a munkásság felé, mert a Szovjetunió mun­kásosztálya megmutatta, mire képes a Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait követő, azokat megvalósító kommunisták vezette munkásosztály. A Szovjetunió példáját követve és vele szoros barátságban építi új országát a kí­nai nép. A kínai munkásosztály harcedzett marxi-leniai pártjának vezetésével rövid 5 év alatt erőskorú nagyhatalommá emelte az imperialistabérenc rablóbandáktól meg­tisztított országot. És most a gyarmati, fél­gyarmati és függő országok népei gyorsan növekvő bizalommal fordulnak a kommu­nista­ munkáspártjaik felé, mert a kínai példa arra tanít, hogy az imperialista be­tolakodókat és bérenceiket el lehet kerget­ni és meg lehet semmisíteni, hogy ki lehet harcolni a nemzeti függetlenséget, a gyar­mati kizsákmányolás helyén meg lehet te­remteni a szabad emberek szabad országát, ahol mindenki számára van munka, min­den dolgozó ember számára egyre több és jobb élelmiszer és ipari cikk. A népi demokratikus országok munkás­sága, amikor ma, a nemzetközi munkásün­nepen, kommunista és munkáspártjai zász­­lai alatt felvonul, olyan új társadalmat­­ építő munkáról ad számot, amely tisztele­tet és csodálatot vív ki a világ minden táján. Ott, ahonnan régebben száz- és százezer­számra vándoroltak ki a dolgozó emberek, hogy megmeneküljenek az éhségtől és nyo­mortól, ott, ahol még nemrégiben a kül­földi tőke volt korlátlan úr és a kormányok idegen parancsra hajlongtak a pénzt adó gazda előtt, hogy annál kegyetlenebbül ti­porják az ország "népét Lengyelország­ban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában — ma szabad, független népek kormányozzák országukat és építik új, boldog életüket. Olyan kis or­szágok, mint Albánia,­­amelyről az imperia­lista rablók azt állították, hogy önállóan meg­ sem tud állni a lábán, olyan még nem­rég félnomád nép, mint a Mongol Népköz­­társaság lakossága — ma a gazdasági és kulturális virágzás útján haladnak előre mérföldes léptekkel. Mindez együttvéve növeli és erősíti a nemzetközi munkásosztály, minden ország munkásosztályának harc- és ütőképességét. Hiába tiltja be Franciaországban a Laniel­­kormány a május elseji felvonulást, azt nem tilthatja be, hogy a kommunista párt vezette munkásságnak a nemzeti független­ségért, Franciaországért vívott harca fel­ébressze az egész francia nemzet lelkiisme­retét és összekovácsolja azoknak a becsüle­tes francia embereknek az egységes tábo­rát, akik szeretik hazájukat, Franciaorszá­got, szeretik a békét és ezért nem alkusz­nak, mert nem alkudhatnak meg a német imperializmus újrafelfegyverzésének a po­litikájával. És hiába fenyegetőzik az ame­rikai imperializmus fő háborús vigéce, Dul­les, egyre nyíltabban és szemérmetlenebbül, a francia és az olasz munkásoknál, a fran­cia és az olasz hazafiaknál Dulles, az ame­rikai imperialisták csak elutasításba és gyűlöletbe ütköznek. Ma, május elsején olyan erő mozdul meg mindenütt a világon, amellyel számolnia kell mindenkinek, akiben egy csöpp józan megfontolási képesség maradt. Különösen szól ez a figyelmeztetés az amerikai impe­rialistáknak, akik a nemzetközi feszültség enyhülésétől rettegve, minden álarcot félre­dobva, nyíltan törnek az indokínai háború kiterjesztésére, akik mint a dögkeselyűk a vérszagra csapnak le minden konfliktusra, hogy véres lakomát csapjanak az amerikai tőkének. A népek nem akarnak háborút és nem tűrik a háborút — ezt harsogja vi­lággá a mai napon minden ország népe! Kenyerük és demokratikus szabadság­­jogaik védelmében a tőkés országok dolgo­zóinak milliói és milliói állnak harcban a kezdődő gazdasági válság terheit rájuk hárító tőkésekkel és a dolgozók szabad­ságjogait lábbal tipró tőkés állammal. A május elseje előtt lefolyt franciaországi tömegsztrájk, az egész világon itt is, ott is kirobbanó sztrájkharcok és az a tény, hogy a több mint 80 millió tagot számláló Szak­­szervezeti Világszövetség a mai nappal nemzetközi kampányt indít a szakszerve­zeti jogok megvédéséért és kivívásáért — mutatják, hogy a kapitalista országokban van és növekszik olyan erő, amely a béke és szabadság, a demokratikus szabadságjo­gok nevében szembeszáll a háborús uszítók­­kal, szembeszáll a Hitler nyomdokába lé­pett amerikai imperialistákkal, szembeszáll a kapitalizmus emberiséget nyomorító egész rendszerével. Abban a zászlótengerben, amely ma az egész földtekén végighullámzik, ott piros­­lanak a mi zászlóink, a magyar munkások, a magyar dolgozók zászlói is. Országunk­nak a dicső Szovjet Hadsereg általi fel­szabadítása óta tizedszer lobognak a má­jusi zászlók szabad országban egy szabad nép feje fölött. A magyar dolgozó nép joggal büszke ar­ra, hogy pártja, a kommunista párt veze­tésével megdöntötte a kapitalisták ural­mát. A magyar dolgozó nép joggal büszke arra, hogy pártja, a Magyar Dolgozók Párt­ja vezetésével újjáépítette a fasiszta betolakodók és bérenceik által tönkretett országot, hatalmasan megnövelte az ország iparát és hozzálátott a szocializmus építé­séhez. A magyar nép joggal büszke mun­kásosztályunkra, amel­y a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével soha nem látott egy­,­ségbe tömörítette a munkásokat, paraszto­kat és értelmiséget. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja most nagy feladatok megoldására összpontosítja az erőket, a termelés növelésére, a dolgo­zók életszínvonalának emelése érdekében. Az MDP III. kongresszusának tiszteletére folyó munkaverseny mutatja: a dolgo­zók száz- és százezrei értik, hogy a terme­lés növelése és az életszínvonal emelése el­választhatatlanul összefüggnek egymással. Ahhoz, hogy jobban élhessünk, jobban kell dolgoznunk. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy örökre felszámoltuk a koldussorsot, a nincstelenséget, hogy elkergettük az urakat, a vérszívó kizsákmányolókat. Mi jobban, és egyre jobban akarunk élni. Aki azonban a jobb életet úgy akarja­­ elérni, hogy keve­sebbet vagy rosszabbul dolgozik, az saját magát, családját és az országot csapja be, és csak veszít ezzel; az ilyen embereket türel­mes felvilágosító-­­és nevelőmunkával kell a helyes útra vezetni. Aki pedig tűri a rossz munkát, a hanyagságot, a pazarlást, aki tűri a fegyelmezetlenséget , az rossz szolgála­tot tesz a népnek, és az ellen keményen fel kell lépni. A rossz munka, hanyagság, mindennemű fegyelmezetlenség, a pazar­lás megalkuvó eltűrését gyökerestül ki kell gyomlálni. A mai nagy se­regszemlén zászlónkon ez a jelszó ragyog: jobb munkával — mind jobb életünkért! E jelszó megvalósításának minden felté­tele megvan. Senki se higgye azonban, hogy a feltételek már kész sikert jelentenek. A legkedvezőbb feltételek mellett is elmaradhat a siker, ha nem használjuk ki őket. A siker kivívásához nagy pol­itikai, nevelő- és szervező-, alkotómun­kára van szükség. A kizsákmányolás­mentes, szabad, magas életszínvonalú em­beri társadalom felépítése bonyolult, nagy munka, e munka folyamán számtalan új és újabb kérdés vetődik fel, melyek megvála­szolására nincs kész recept. A kapitalista országokban olyan kérdések, amelyek ná­lunk komoly figyelmet követelnek és nem kevés munkát, fel sem merülhetnek. Ott, ahol a társadalom millió és millió ember­nek munkát sem tud adni, az éhező gyer­meknek nem tud­­egy falat kenyeret nyúj­tani­­ a kapitalista országokban, rendsze­rint nem probléma az áruellátás. A tár­sadalom nagyobbik része keveset vagy alig vásárol, a termelt áru egy része tehát ott kelleti magát megvásárolatlanul és megvásárolhatatlanul a piacon. Innen az árufelesleg és erről költik a kapitalizmus dicsőítői az «árubőség» hamis meséjét. Nálunk, a szocialista országokban, ahol a társadalom minden tagjáról gondoskodik a társadalmi rendszer, ahol mindenkinek jut munka, tehát mindenkinek kell a ter­mék, mégpedig növekvő mennyiségben — egyre többet és jobban kell termelni ahhoz, hogy mennyiségileg, minőségileg is kielé­gíthessük a dolgozó nép szükségleteit. Az életszínvonal emelésének feladata ná­lunk sokrétű, szerteágazó munka, amely­ből, hogy sikerrel járjon, mindenkinek de­rekasan ki kell vennie a részét. Szilárd munkafegyelmet, termelékeny, jól szerve­zett munkát! — ez a jelszó hassa most át a gyárak, üzemek, bányák, az ipar min­den dolgozóját. Amerikában, a kapitalizmus eldorádójá­ban sok élelmiszer között, 12 millió tonna gabonaféle rothad a raktárakon egerek szabad prédájaként és a mezőgazdasági ter­mékek «értékesítési válságáról» értekeznek a lapok, nyilatkoznak az államférfiak. Ta­lán azért, mert nincs, ki szükséget szen­ved? A munkanélküliség számai bizonyít­ják ennek az ellenkezőjét. Nálunk, a mi szocialista rendszerünk országaiban nincs «értékesítési válság», de van nagy és nö­vekvő szükséglet: élelmiszerben és ipari nyersanyagban egyaránt. A mezőgazdaság fellendítésének és továbbfejlesztésének fel­adata — központi feladat. Az ipar nyers­anyagszükségletét és a dolgozók asztalát nyersanyaggal, illetve termékkel — főkép­pen a begyűjtés-beadás útján kell biztosí­tanunk. A mezőgazdaságban két alapvető feladat áll előttünk: jó termésért és jó beadásért kell harcolnunk fáradhatatla­nul. A falu vörös zászlóin most ez a jelszó áll: jó tavaszi munkát — magas termés­hozamot — fegyelmezett beadást! A magasabb életszínvonalért csak akkor lehet eredménnyel harcolni, ha a munkás­ság és dolgozó parasztság vállvetve harcol­nak, ha a dolgozó parasztság a munkás­sággal vállvetve harcol a terv teljesítéséért a magas terméshozamért és a beadás tel­jesítéséért. Lelkesítő, nagy feladatok állnak előttünk. A felszabadulás utáni tizedik május az életszínvonal emeléséért folytatott harcunk májusa. Sorakozzunk fel mint egy ember pártunk zászlaja mögé, a párt által kitű­­zött, a kormányprogrammban lefektetett feladatok megvalósításáért! Zászlónkon nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak útmutatásai ragyognak. Éljen a párt, népünk kipróbált, harcedzett vezetője! Él­jen a Központi Vezetőség! Kövessük a párt útmutatását, valósítsuk meg a párt kitűzte nagyszerű feladatokat, készül­jünk jó munkával pártunk kongresz­­szusára! A földtekét ma el­borí­tó vörös zászlótengerben lobogjanak büszkén a mi zászlóink és vigyenek üdvözletet a bará­toknak, a Szovjetuniónak, a népi demokra­tikus országoknak, a világ minden béke­szerető emberének, adják hírül: itt, ebben az országban minden a nép boldogságát, a béke ügyét szolgálja, itt, ebben az or­szágban él és virul a nemzetközi proletár­szolidaritás, a népek közötti barátság szel­leme. Sztálinváros, 1954 május (Hoh­enzer Béla felvétele, Magyar Pető) Dolgozó népünk kösze május Ma délelőtt megindul a Sztálin-térre a­­ budapesti dolgozók ünnepi menete. A me­­­­netoszlopok, a kerületek élén azoknak a I A május elseji felvonuláson a IV. kerü­let üzemei közül az Egyesült Inzó halad az élen. Május 1 a munka ünnepe — az Egyesült Izzó dolgozói jó munkával ér­demelték ki a megtisztelő első helyet. Az első negyedévben 108 százalékra teljesítet­ték az exporttervet, előreláthatóan április­ban is túlteljesítették. De ennél is fonto­sabb, hogy az idén fordulatot teremtettek a munka minőséget illetően, csaknem telje­sen megszűntek a külföldi reklamációk. Az Egyesült Izzó fénycsöveket, rádió­csöveket exportál, most pedig azt terve­zik, hogy nagy mennyiségben megkezdik a televíziós képcsövek gyártását, jórészt exportra. Az idén nagy munkát végeztek gyártmányaik minőségének javítása érde­kében. Külföldről újabb nagy rendelések érkez­tek a gyárba. A dolgozók felkészültek arra, hogy időben, kitűnő minőségben teljesítsék ezeket. Az üzemnek olyan kiváló munká­sai vannak, mint Házi Katalin szerelőnő, akinek 6 hónapja egyetlen selejtes munka­darab sem került ki a keze alól. Kardos Istvánná, Halász Istvánná, Trebsz Olga és mások ugyancsak selejt nélkül dolgoznak. Megerősítették a minőségellenőrzés te­kintélyét és hatékonyságát. A legjobb mi­nőség­ellenőrök között vannak Nemes G­ézáné és Horváth Jánosné, akik 156 szá­zalékos teljesítmény mellett egyetlen se­lejtes darabot sem engednek át. Ők, a gyár legjobb dolgozói haladnak ma a felvonulók első soraiban. Elégedetten ün­nepelhetnek, jól dolgoztak. A XVIII. kerületben, Lőrincen ugyancsak nehéz volt eldönteni, melyik üzem haladjon az oszlop elején. A kerületnek összesen tíz üzeme van , s valamennyien az első helyre pályáztak. Még jó, hogy kerületi tradíció sze­rint, három szakaszra osztják a fel­vonulókat, minden szakaszban me­het egy a legjobbak közül b elől. Sőt, a vége is megtisztelő a­­felvonulásnak, ott ugyanis olyan jeldolgozó üzemi kollektívá­nak kell haladnia, amely méltóképpen zár­ja a menetet. (Ahogy a kerületi pártbizott­ságon mondták: katonás, sókiállású legé­nyek legyenek az utolsók — ezért mennek hát ott a lőrinci hengerészek. Egyébként akár ők is vezethetnék az oszlopot. Áprilisi tervét már 24-én teljesítette az üzem min­den részlege, s az ünnep tiszteletére­­ má­jus 24 helyett április 29-én törlesztették első negyedévi adósságukat. Május 1 tiszteletére túlteljesítették terveiket.­ Az első szakasz első csoportja a Kistext szövőnőiből áll. Ebből az üzemből indult ki a mozgalom: törlesszük az adósságot a kongresszusig! Erre törekedtek az üzem­részek, amelyek közül a szövődének már márciusban sikerült egyenlítenie, s a má­sodik negyedet már adósság nélkül kezdte. Ekkor a szövők azt ígérték: a II. negyedévben 370.000 folyóméter textilárut készítenek tervükön felül. Ma emelt fővel, sugárzó arccal viszik a táblát: «120.000 métert termeltünk terven felül». Ennyit termeltek április 29-ig, ez a biztosíték arra, megtartják ígéretüket.­­ Még egy indok­lás arra, miért ők az elsők: az első negyed­évben 90.24 százalékban kellett volna első­rendű árut termelniük és 92.9 százalékban gyártottak azt. Április első harmadában 95,4, második harmadában 95.9 százalékra emelkedett a kiváló minőségű termékek aránya, s a hóvégi eredmények — úgy tud­juk — még jobbak. Kik járultak hozzá a szép eredmények­hez? Petőné, a mozgalom elindítója, aki négy gépén jó flanellt, a másik négyen szép delént gyártva, mindennap messze túlszárnyalja tervét; Ágoston Veronika ifjúmunkáslány, a DISZ-szervezet titkára, aki az ünnep előtti utolsó napokban a kez­deményezőt is elhagyta, Mohácsi Ilona, Ko­vács Ferencné — és sok nagyszerű mun­kástársuk. Méltán mennek az első sorok­ban.­­ A IX. kerület ünnepi menetének élén a Fémáru és Szerszámgépgyár dolgozói haladnak majd. Nehéz szavakba foglalni­ azt a lelkes han-­­gulatot, serény munkát, amely a május 1-i seregszemlét megelőzi. Péntek délre már ünnepi díszbe öltözött a soroksári úti gyár­telep. Vörös drapériák, nemzetiszínű zászlók, a nemzetközi munkásosztály ösz­­szefogását, a munkás-paraszt szövetséget ábrázoló festmények láthatók mindenütt. A forgácsolóüzemben, a szereldében, de a gyár minden részében új szárnyakat ka­pott a munka, a kongresszusi verseny. A Fémáru és Szerszámgépgyár a múlt évben nemcsak a kerület, hanem az egész gépipar egyik leggyengébb üzeme volt. hónapról hónapra elmaradtak a tervek tel­jesítésével, nem tudtak megbirkózni fel­adataikkal. Az idén talpraállt a kollektíva, legyűrték a hibákat. S az eredmény:­­ összesen 13,2 százalékkal több esztergagé­pet készítettek az első negyedévben, ex­porttervüket pedig 114 százalékra teljesí­tették. A gyár dolgozói méltán haladnak majd kerületük menetének élén! A május­­ előtti napokban az eddiginél is lelkesebben küzdöttek az áprilisi terv si­keréért. Némi elmaradás azonban volt, a forgácsolók ugyanis néhány esztergapad­alkatrész elkészítésével késtek. Csütörtökön reggel minden részlegben röpgyűlésekkel kezdődött a munkanap. «A tervet becsü­lettel teljesítjük. Kétnapos május 1-i mű­szakot tartunk!» — ezzel a jelszóval álltak gépeik mellé a dolgozók. A tettekről az eredmények beszélnek. íme: Hermann Sán­dor köszörűs 320, Baksa József köszörűs 300 százalékos teljesítményt ért el. A Nagy kö­szörűsbrigád átlagos eredménye 260 száza­lékra ugrott. A revolver-ciklusban az asz­­szonyok és lányok végeztek derekas­­mun­kát. Ketten, Farkas Sándorné és Molnár Ilonka túlszárnyalták a 200 százalékot is. Az esztergályosok kimagasló eredményét is frissen készült feliratok hirdetik az üzem­ben. Straga Gyula, Nagy Mihály, Váradi László két és félszeres normával köszöntöt­ték a nemzetközi munkásosztály ünnepét. A Vörös Csillag Traktorgyár fellobogózva várja május elsejét Az udva­ron siető emberek, a műhelyekben lázas munka, ünnepi készülődés hangulata. S ahogy a nap délutánba hajlik, úgy nő az izgalom, az öröm. Nem csoda! Az üzem a XIX. kerület üzemei közül elsőnek halad el majd a tribün előtt. S ez nem kis dolog. Kemény, izgalmas munkával teli napok előzték meg ezt a győzelmi felvonulást. Az idén új feladatot kapott a gyár. Két­évi szünet után ismét gyártják a G-35-ös traktorokat a mezőgazdaság számára. Ez teljes átszervezést követelt, ami nem ment könnyen, s bizony a terv teljesítése egy­­időben nagyon kétségesnek látszott. Ápri­lis első két dekádjában szinte egyhelyben topogtak, s 24 százalékos elmaradással kezdték a harmadik dekádot. Április 20-án azonban megtörtént a «fordulat». A dol­gozók május 1-i műszakot indítottak, hogy ez alatt az idő alatt leküzdjék a nehézsé­geket, s megszüntessék az elmaradást. A dolgozók megígérték, hogy még ebben a hónapban 15 traktort gyártanak terven fe­lül a mezőgazdaságnak. Tizenöt traktor! Bizony nagyon soknak tűnt ez abban az időben és sok elvtársnak melege lett, ha a vállalásra gondolt, hi­szen még a tervüket sem tudták akkor tel­jesíteni. De az élgárda, az acélöntőde nem hagyta magát.­­ — Ha a munka ünnepét méltón akarjuk megünnepelni, akkor mutassuk meg, hogy mit tudunk! — mondották az acélöntödeiek. A bizakodás, a lendület hamar átragadt a többiekre is. A május 1-i műszakban úgy­szólván mindenki sztahanovista módon dol­gozott. A szervezési problémákat megoldot­ták, s letörlesztették az adósságot. Vala­mennyi üzem közül kitűnt az acélöntöde, amely az utolsók közül tört az első helyre, 108 százalékra teljesítve a tervet. Itt újí­tás is született. Szollár Rezső üzemvezető komplex brigádjával új technológiai eljá­rást vezetett be, amely megkönnyítette, s egyben megjavította a munkát. Az új el­­ őgyáraknak a dolgozói haladnak, amelyek előljárnak a kongresszusi versenyben, pél­dát mutatnak a terv teljesítésében, az el­maradás elleni harcban. A május 1-i felvonulás élén menetelő gyárak előkészületeiről számolunk be az alábbiakban. járás jelentősége azért is említésre méltó, mert ennek segítségével az üzem áprilisban 25 ezer kilowatt energiát takarított meg. A nagy termelési lázban a minőségről sem feledkeztek meg. Kéttized százalékkal javult 1954 első negyedében a selejt aránya a múlt év utolsó negyedéhez képest. Pénteken, április 30-án elkészült az ígért 165 traktor. Ezek közül 28 ott áll még a műhelyben. A szerelőüzem dolgozói: Mándi Imre, Orbán Károly és társaik, az utolsó simításokat végzik rajtuk. De mára kész lesz valamennyi. S május elsején a nem­zetiszínű és vörös zászlók között préb­án di­csérhetik az eredménytáblák a dolgozók teljesítményeit. „A XIV. kerület élére a Telefongyár került. A telefongyá­riak szorgalmas, áldozatos munkájának gyümölcse ez. Tavaly a gyárat még rend­szerint a kerület gyengén dolgozó üzemei között emlegették — az idén azonban vál­tozott a helyzet. A gyár első negyedéves tervét 125,3 százalékra teljesítette. Az eredményért összefogtak a gyár dolgozói. Ma már az egyes üzemrészek nemcsak ar­ra törekednek, hogy a saját eredményeik elérjék a 130—140 százalékot, hanem igye­keznek segítséget nyújtani más műhelyek­nek is. Legutóbb például a kisalkatrész­­műhely segítette ki a forgácsolóműhelyt. Áprilisban már a gyár egyetlenegy rész­lege sem teljesített 100 százalék alatt. A gyár dolgozóinak átlagteljesítménye ebben a hónapban elérte a 120 százalékot. Selejt­­jük ugyanakkor az első negyedévhez viszo­nyítva 31,8 százalékkal csökkent. A mű­szakiak nagy odaadással küzdöttek mind­ezért. Bodnár György főmérnök elvtárs kezdeményezésére a műszakiak patronáló­mozgalmat kezdtek egyes gépcsoportoknál, valamint a normájukat nem teljesítő dol­gozók között. . A híradástechnikai üzemrész X-es alap­szervezete kommunistáinak és sztaha­novistáinak kezdeményezésére május 1- műszak indult az üzemben. Jelszó: több közszükségleti cikket az országnak! A kon­gresszusra felajánlott ezer paradicsompa­­szírozót, ezer sportszéket és ezer csavar­húzót már május elsejére elkészítették a híradástechnikai üzem dolgozói. Áprilisban ennek az üzemrésznek a teljesítménye a legjobb a Telefongyárban: havi tervüket 126 százalékra teljesítették. A több­i jobb minőségű termékért egymással verseng­tek a dolgozók. Magyar Géza például Bácsi Irénnel állt versenyben. Mindketten selejt nélkül dolgoztak, s Magyar Géza 200, Bácsi Irén pedig 188 százalékot ért el. Robisz Dimitrisz Jenei Tivadart hívta ki páros­versenyre. A párosversenyben Robisz elv­társ lett a győztes 197 százalékkal, Jenei Tivadar pedig 192 százalékot ért el. A Telefongyár most nyerte el az élüzem címet, valamint a kohó- és gépipari minisz­ter és a vasasszakszervezet zászlaját. A má­jus 1-i felvonuláson ott viszik majd a győ­zelem e dicsőséges jelképeit is. Az V. kerület legjobb üzeme a Minőségi Férfikabátüzem. Igaz, hogy a gyár már két hónapja nem férfikabátot, hanem női kabátokat gyárt, hogy kisegítse a tervet nem teljesítő üze­meket. A gyár ezzel csak öregbíti hírnevét, amelyet azzal alapoztak meg, hogy húsz hónapja csak kifogástalan árut adtak a ke­reskedelemnek. Első negyedéves tervüket forintértékben 110,6 százalékra teljesítették. Áprilisi tervteljesítésük 127 százalék. Az üzem sok kétszeres sztahanovista, a köny­­nyűipar kiváló dolgozója clmet viselő mun­kással büszkélkedik. Takács István, Dör­­ner Lajos, Berekméri Mihály rendszeresen 190 százalék felett teljesítik normájukat. A Minőségi Férfikabátüzem elnyerte a kerületi pártbizottság vándorzászlaját, va­lamint a SZOT versenyzászlaját, vezetnek az iparág üzemeinek versenyében , és most először elnyerték az élüzem-kitünte­­tést is. A dolgozók nagy ünnepén a Minő­ségi Férfikabátüzem dolgozói büszkén vo­nulhatnak fel a kiváló eredményeiket, jó munkájukat hirdető táblák alatt. A MENET E L E N Tatabánya dolgozói megkétszerezve teljesítették május 1-i felajánlásukat A kongresszusi versenyben, május else­jére készülve, Tatabánya bányászai április 30-ig esedékes havi tervükön felül mintegy 8400 ton­na szenet adtak, s a péntek reggel kez­dődő műszakban már a tízezredik ton­náért indultak harcba. Műszakkezdés után szinte egymást érték a szénnel teli csillék a bányászváros fölötti kötélpályákon. Ünnepi műszak folyt lenn a föld mélyén. Nyolc órától kezdve két­órák­ként tudatták az igen népszerű «Villá­mon» és a bányászrádión keresztül a bá­nyászváros dolgozóival a­­széncsata ered­ményeit. Nyolc órakor 1420, tíz órakor 2670, 12 órakor már 4263 tonna szén felszín­re küldését jelentette a tröszt diszpécsere. Alig fél órával később Tatabánya teljesí­tette az első harmadra előírt tervét, sőt elérték a nagy célt is: péntek délig esedé­kes havi tervüket több mint tízezer tonná­val szárnyalták túl. Május­­ tiszteletére terven felül 5000 tonna szén termelését vállalták , fel­ajánlásukat tehát megkétszerezve tel­jesítették. A tatabányai tröszt az ünnepi műszak első nyolc órájában 127,1 százalékos ered­ményt ért el. Az aknák közül a XV-ös akna 208.6 százalékra, az oroszlányi XIX-es ak­na 169.3 százalékra, a X-es aknai bányászok 149 százalékra teljesítették az első műszak tervét.

Next