Szabad Nép, 1954. május (12. évfolyam, 121-151. szám)

1954-05-09 / 129. szám

4 Nehéz győzelem... Vb­ II..... . .. .. I . *1 (O.O) A labdarúgás szerelmesei lassan már nem is a heteket, hanem a napokat számlálják az egyre közeledő magyar—angol­ mérkőzésig. Éppen ezért élénk érdeklődéssel figyelik labdarúgóink utolsó bajnoki mérkőzéseit. Milyen formában van Puskás, Kocsis, Czi­­bor, Hidegkúti, Sándor, Grosics és a többi válogatott? Erre az izgalmas kérdésre felelt — részben — a Budapesti Honvéd—Csepeli Vasas bajnoki labdarúgótalálkozó. A Kinizsi üllői úti sporttelepen szombaton délután húszezer néző előtt a következő összeállítás­ban kezdett a két csapat. Budapesti Honvéd: Grosics — Rákóczi, Lóránt, Palicskó — Bányai, Macsali — Budai II., Kocsis, Babolcsai, Puskás, Czibor. Csepeli Vasas: Tóth I. — Sipos, Mednyánszki, Ta­kács — Csernai, Klejbán — Tóth II., Horváth, Preiner, Keszthelyi, Lovász. Az első percekben a csepeli kapu os­tromlott várhoz hasonlított: a Honvéd «nagyágyúinak» lövései sorozatosan zúdul­tak a kapura. Már az első perc gólt ho­zott. Remek támadás gördült végig a pá­lyán. Puskás hátrafejelte a labdát baloldal­ra Czibornak, aki visszajátszott Macsalinak. A fiatal fedezet 20 méterről váratlan lövést küldött a csepeli kapura. A labda a háló jobb felső sarkában kötött ki, 1:0. Nem sok­kal később Czibor a külső hálót találta, Ko­csis pedig a kapu torkából alig valamivel lőtt mellé. A 10. percben Czibor a kapufát találta, a visszapattanó labdát Kocsis nyu­godtan helyezte a csepeli hálóba. 2:0. Eddig a nézőtéren minduntalan taps csattant fel, a Honvéd káprázatosan játszott. A csatárok állandóan változtatták helyüket, Czibor hol a jobbszélen, hol a balszélen tűnt fel.­ De a két gyors Honvéd-gól után Puskásék mint­ha félgőzzel játszottak volna tovább. A Csepel viszont fokozatosan rákapcsolt. A 20. percben Horváth lövése a kapufáról pat­tant vissza. A 32. percben Sipos beletal­palt Puskásba, a válogatott játékost néhány percig ápolták, ezután újra folytatta a küzdelmet. Egyre veszélyesebb csepeli tá­madások bontakoztak ki. A 33. percben jobboldali csepeli támadás futott végig a pályán, Tóth 11. beadta a labdát, Lovász estében lőtt és a labda a vetődő Grosics ke­zéről a bal alsó sarokba pattant. 2:1. A gól után néhány keményebb összecsapás hozta izgalomba mind a nézőket, mind a játékosokat. A 41. percben Palicskó a ke­csegtető gólhelyzetben kitörő Lovászt el­buktatta, a játékvezető azonban «semmit sem látott». Két perccel a befejezés előtt Preiner a jobboldalról a Honvéd kapuja elé küldte, a labdát, kavarodás támadt és Keszthelyi vetődve, ahogy labdarúgónyel­ven mondják, «csukafejessel» a hálóba to­vábbította a labdát. 2:2. A szünet után csaknem megismétlődött az első félidő néhány eseménye, ugyanis a Honvéd két gyors gólt ért el. A 2. perc­ben ártalmatlannak látszó Honvéd-támadás bontakozott ki, Kocsis nem érte el a lab­dát, Klejbán szerezte meg. De gyengén adta haza, a szemfüles Kocsis elcsípte, s a ka­pus mellett a hálóba lőtte a labdát. 3:2. Egy perccel később Kocsis a jobboldalról adott be, labdájának szinte «szeme» volt. Puskás­hoz került, aki közelről lőtt. A labda visz­­szapattant a kapusról, s Pu­skás másod­szorra fejjel küldte a hálóba. 4:2 a Honvéd javára... A Csepel azonban nem adta fel a küz­delmet, hevesen rohamozott. A 15. percben Rákóczi rosszul adott haza. Keszthelyi ki­használta a helyzetet és a tehetetlen Gro­sics mellett gólt lőtt. 4:3. Szárnyakat kapott a Csepel, különösen Tóth II. tűnt ki nagy­szerű cseleivel és szép labdavezetésével. A 17. percben a közönség nagy tapssal fogad­ja a hosszú idő után ismét pályára lépő Bozsikot, akinek mandulaműtéte után ez az első bemutatkozása. (Babolcsai kiállt és helyette Bozsik lett a Honvédban a közép­csatár.) A játék egyre inkább küzdelemmé vált és a pályán kialakuló harc inkább kupamérkőzés hangulatához, mint bajnoki mérkőzéshez hasonlított. A Csepel sokat támadott, a Honvéd-védelem azonban —­ Lóránttal az élen — mindent hárított. Egy perccel a befejezés előtt még kiegyen­líthetett volna a Csepel. Szögletet harcolt ki. A Honvéd tizenhatosán belül 18 játékos zsúfolódott össze, de Macsali tisztázni tu­dott. A végeredmény 4:3 maradt a Honvéd javára. A Honvéd válogatott játékosai időn­ként, 5—10 percen át ellenállhatatlanul, szinte művészi színvonalon játszottak. Ez megnyugtató. Ilyen játék kell az ango­lok ellen is. De az is bizonyos, hogy a nagy mérkőzésen a győzelemhez csupán «jó percek» nem elegendőek — ehhez két «jó félidő» kell majd. Molnár Károly SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 9 SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3 Tel.: *343—100. *142—220. S Z I K R A Lapnyomda. A A A A A Ez történt Dien Bien Phunál Még csak mozaikokból lehet összeállítani a képet. Rövid hírekből, párszavas beszél­getésekből, az első órák izgatott félmonda­taiból. Talán hetek telnek el addig, amíg megtudjuk a teljes történetet és talán évek, amíg megszületik a hősköltemény a dien­­bien-phui győzelemről. A támadás terve A koreai háború a befejezéshez közele­dett, amikor Indokínában új ember vette át a francia haderők főparancsnokságát. Az új ember, Navarre tábornok, azonnal el­készítette haditervét. «Mostantól kezdve kitörünk a szögesdrót mögül és harcolunk» — ez volt a terv lényege. Még rövidebben és kevésbbé képletesen: «Elég volt a véde­kezésből, támadunk». Navarre az új tervvel egyenest Ameri­kába repült. Talán még egy francia tábor­nokot sem fogadtak ott olyan szívélyesen, mint őt. Hiszen ez az ő emberük. És ép­pen a legjobbkor jött. Ha Koreában kial­szik a háború tüze, annál magasabbra lob­ban majd Vietnamban a láng. Közös amerikai-francia vezérkari meg­beszélésen a Navarre-terv elfogadtatott. Megállapodtak abban, hogy Franciaország több vért, Amerika több pénzt és hadi­anyagot ad, mint eddig. A vietnami népi erők ellen a támadás még 1953 folyamán megindult. Leszögezték, hogy a végső győ­zelem dátuma 1955 lesz. „Operation Castor" A terveket tett követte. Navarre tábor­nok ujja a térképre bökött­ oda, ahova ez volt írva: Dien Bien Phu. A francia gyarmati hadsereg vezérkará­nak tisztjei elsápadtak. Dien Bien Phu mélyen benn volt a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság szabad földjén, közel a kínai és a laoszi határhoz. — Éppen ezért kell hogy a miénk le­gyen — mondotta Navarre tábornok. — Közel kell jutni Kínához és meg kell sza­kítani a kommunisták összeköttetését Vietnam és Laosz között. A vezérkar jelentős része tiltakozott. El­lenezte a tervet Navarre helyettese, René Cogny tábornok is. De a főparancsnok hajthatatlan maradt. A kormány mögötte állt. Dien Bien Phu nemcsak katonai, ha­nem politikai szempontból is fontos. «Operation Castor» — ez volt Dien Bien Phu megtámadásának titkos fedőneve. A józanabb tisztek egyszerűen kalandnak ne­vezték. 1953 november 21-én repülőgépek söté­títették el az eget Dien Bien Phu fölött. Ez­rével szálltak földre az ejtőernyős katonák. Néhányórás csatában lekaszabolták a kis­számú vietnami helyőrséget. A polgári la­kosság egy részét megölték, másik részét koncentrációs táborokba zárták. A dien-bien-phui kaland jól indult. A kis város — 200 kilométernyire a front mögött —­ a gyarmatosítók kezébe került. Egy valódi francia gróf és egykori úrlo­vas, Christian de Castries ezredes lett Dien Bien Phuban élet és halál ura. A hegyek ellenállnak A városka kiterjedt, 36 kilométer hosszú, 8—10 kilométer széles völgyben fekszik, Északnyugat-Vietnam négy nagy rizstele­­pének egyike veszi körül. A japán meg­szállóknak is kedvenc támaszpontjuk volt,­ még ők építették a repülőteret. A földreszállás éppen rizsaratás előtt tör­tént. A learatandó rizs már «bele volt kal­kulálva» a­ hadműveletbe. Itt csúszott bele az első hiba a számításba. A vietnami néphadsereg erői meglehető­sen távol voltak Dien Bien Phutól. De a parasztok nem hagyták a rizst. Szabad­­csapatokat szerveztek a termés védelmére. A gyarmatosítók ekkor felgyújtották az érettkalászú rizstáblákat. A bien-bien-phui völgyet hegyek övezik. A szabadcsapatok bevették magukat a he­gyekbe. A gyarmatosítóknak szükségük volt a hegyek védőkoszorújára, megindul­tak, hogy elfoglalják őket. És itt csúszott bele a számításokba a má­sodik hiba, végzetesebb az elsőnél is. A he­gyek ellenálltak. A felfegyverzett nép a hegyi állásokból sorra visszaverte a betola­kodókat. A hegyek uralták a völgyet, uralták a várost, uralták a repülőteret. Még nem tá­madta őt senki, mégis De Castries ezredes kényelmetlenül érezte magát. Azért nem esett kétségbe. Kiadta a parancsot: — Beásni! Néhány hét és Dien Bien Phu alatt föld­alatti város épült. A gyarmatosítók beren­dezkedtek. A tisztek számára fehér len­abroszon, ezüst evőeszközzel terítettek. — Jöhetnek a vörösök — mondta Cast­ries ezredes. — Irtózatos veszteségeik lesz­­nek?. De győzni — sohasem fognak. Dien Bien Phu megszállói várták a «vö­rösöket». És a «vörösök» nem jöttek. A néphadsereg nem támadott. Megint egy karácsonyi jóslat — Félnek. Dien Bien Phu félelmetes bástya — ujjongott Navarre tábornok és karácsonyi üzenetet intézett hadaihoz. «Boldog karácsonyt fogunk ünnepelni» — mondotta, és mindenkinek MacArthur hír­hedt koreai üzenete jutott az eszébe: «Ka­rácsonyra otthon leszünk». Dien Bien Phuban csend volt, mintha mi sem történnék. De a karácsonyi ünnep küszöbén egy és más mégis elrontotta a jó hangulatot. Dien Bien Phutól északra volt a franciáknak egy fontos erődjük, a Thai Autonóm Szövetség fővárosa, Lai Csao. Decemberben a nép­hadsereg elfoglalta a várost. Nem sokkal utóbb, december 21-én, a laoszi felszaba­dító hadsereg bevette Takhet városát és kettévágta egész Laoszt. A gyarmatosí­tók erősítéseket küldtek, csapatokat vontak el máshonnan. De a két város a népi erők kezében maradt. Utak a dzsungelen át Dien Bien Phuban minden csendes volt. Ki vette vájjon közben észre, hogy a dien­­bien-phui hegykoszorún túl megmozdult a dzsungel. Áthatolhatatlan őserdők veszik körül a rizsföldeket és a hegyeket. Áthatolhatatlan? Elkopott jelző. A nép és a nép hadserege nem ismer akadályt. Az egyetlen valamire­való út, amely Dien Bien Phu felé vezetett, az ellenséges légierő ellenőrzése alatt állt. A vietnamiak nekiláttak új utakat törni a dzsungelén keresztül. Méghozzá különbe­ket a réginél. A régi dzsungelúton két szekér nem fér el egymás mellett. Most há­rom szekér szélességű utakat kellett vág­ni. Dien Bien Phu köré tüzérséget kell vinni. Ez lesz az első csata, amelybe teljes erejével bekapcsolódik a vietnami nehéz­tüzérség. Irtózatos munka volt. Télen, dermesztő hidegben. A hőmérő plusz 7—8 fokot mu­tatott, olyan hőmérséklet ez, amit nehezen visel el a vietnami ember, különösen, aki a déli országrészekből való, márpedig on­nan is sokan, nagyon sokan jöttek ide se­gíteni. Dőltek ki az évszázados fák, szétszakad­tak a karvastagságú liánok, négy új út épült a dzsungelen keresztül. Dien Bien Phuban minden csendes volt. És január végére bezárult a gyűrű a vá­ros körül. A nyolc leánynév A gyarmatosítók felkészültek a harcra. Nyolc erődöt építettek ki. Mindegyik egy-egy női nevet viselt: Gabrielle, Beat­rice, Huguette, Dominique, Lilly, Claudine, Eliane, Isabelle. «Igazi franciák — írta elismeréssel a nyugati sajtó — elődjeiket is lányokról keresztelik el». Pedig a franciák — legalább is ami a számokat illeti — «kisebbségben» voltak a városban. Tizennégyezer embert fogott kö­rül az áttörhetetlen gyűrű. Több mint a fele ennek gyarmati zsoldos. Kétezernégy­száz idegenlegionista, a nagy részük volt német SS-legény. Hadifogolytáborokból, Nyugat-Németország­ francia övezetéből to­borozták őket — kalandra, vérre, halálra. Mikor a néphadsereg hangszórói először szólaltak meg a hegyekben: «Adjátok meg magatokat!» — a szöveget négy nyelven olvasták be: németül, arabul, vietnamiul és franciául. Azt mondják, viszonylag a fran­cia szövegnek volt a legkevesebb címzettje. A hívó szó Március 13-án megszólaltak az ágyúk a hegyekben. A néphadsereg rohamra indult. Az első napon elfoglalták a Beatrice-t. A negyedik napon a Gabrielle-t. Alig szaba­dult fel a két erőd, a Bau Keo nevű állá­son megjelent a fehér zászló. Ezt az állást egy thai nemzetiségű zászlóalj tartotta. Megragadták az első alkalmat, hogy szem­beforduljanak elnyomóikkal, meghallgas­sák a haza hívó szavát. A francia tisztek telefonáltak De Cast­ries ezredesnek: mitévők legyenek? Cast­ries nem felelt. Ehelyett tüzet nyittatott az állásra. Ahol a többi között saját tisztjei is voltak. A néphadsereg a tűzre tűzzel felejt. El­hallgattatta De Castries ágyúit és fedezte a thai zászlóalj útját a hegyekben, Amerika közbelép A nép nagy felszabadító harca sikert ígért. Ekkor Amerika is közbelépett. Vietnam felett megjelentek a B—26-os repülőgépek, az éjszakai bombázók, ame­lyek Korea ezer és ezer falvát felperzsel­ték. A dien-bien-phui repülőtérre sorra száll­tak le a C—119-esek, zsúfolva amerikai ha­dianyaggal. A néphadsereg tűz alá vette a repülőte­ret. Április közepére a repülőtér használha­tatlanná vált. Dien Bien Phuba ejtőernyőkön öntötték továbbra is a fegyvereket, a muníciót. A ledobott hadianyagnak több mint a fele — a néphadsereg kezébe került. Mint ismere­tes, «fogságba estek» a tábornokká előlép­tetett De Castries ezredes tábornoki csilla­gai is. És a 200 üveg brandy is, amivel az előléptetést kellett volna megünnepelni. De Amerika csak tovább segítette Dien Bien Phut. Napalmbombák gyilkoltak asz­­szonyokat és gyerekeket a környező falvak­ban, és égettek fel házakat, erdőket, akár­csak Koreában. Amerikai pilóták végezték az ember- és a hadianyagszállítást — ci­vilnek átminősítve. A gyarmatosítókon ez sem segített. Ame­rika tekintélyén sem. A pilótákon sem. A dien-bien-ph'ui csata utolsó halottjai között ott szerepelt két amerikai pilóta: Buphord és McGovern. A­­New York He­rald Tribune* közlése szerint 35 dollár volt az órabérük. Egyszerű hősök A gyarmatosítók a legmodernebb techni­kával rendelkeztek. A népi erők a szállítást szinte kizárólag gyalog és szekéren végezték. A hadianyag- és élelemszállítók neve a néphadseregben: «Dzan-Kong». Magyarul: a nép adta em­beri erő. Ezrek és ezrek jártak naponta a dzsungelen keresztül, asszonyok és öregek, vállukon bambuszrúddal, a rúd végén kosarakkal, gyalogoltak, futottak tíz és száz kilométereket. Volt olyan, aki négy­­nap négy éjjel menetelt egyhuzamban , rizst vitt a katonáknak. Az egész nép segí­tett: a köztársaság földjét meg kell tisztí­tani a betolakodóktól. A gyarmatosítók mélybeásott bunkerek­ből tüzeltek. A szabadságharcosok fedetlen mellel in­dultak rohamra. Drótakadályok százain vágták keresztül magukat, aknamezőkön kúsztak át, lángszórókkal szegültek szem­be. Legendába illő a 20 éves Be Van Dán története. Társaival együtt rohamozott, s a feltépett földön nem volt mire támasz­­taniuk a gépfegyvert. Be­van Dán meg­állt és lehajolt. «A hátamra fektessétek» — mondta. így vették tűz alá a vietnami harcosok az egyik ellenséges állást, mind­addig, amíg a fiatal hős holtan nem ro­gyott a földre. A béke ütközete Amikor már a technikában sem bízhat­tak, a gyarmatosítók az ég felé fordították a szemüket. Nem az istenhez — alacso­nyabbra: a felhőket vizsgálták. Április végén Vietnamban beköszöntött az esős évszak. Ömlött a víz, zuhogott, sza­kadt: ez volt az agresszorok utolsó reménye. De a néphadsereg térdig latyakban, csu­romvizesen, úgy, hogy a katonák szemét és száját fojtogatta a sár, továbbnyomult előre. Navarre tábornok katonáin a monsun sem segített. Május 7-én délelőtt 11 órakor Dien Bien Phu felszabadult. Vad kézitusákban, szu­ronyrohamban, késsel, pisztollyal vereked­ve, vérben és sárban győzött a néphadse­reg. De Castries a legmélyebb bunkerbe hú­zódott: 80 centiméter széles folyosó vezetett oda, az út alá volt aknázva, géppuskaállá­sok sora védte. Az utolsó telefonüzenete így szólt: «Már csak néhány méterre van­nak tőlem... mindenhová benyomul­nak ...» A betonnal-vassal megerősített erődök­ben megadásra emelték kezüket a parancs­nokok és zsoldosok. A leánynevű erődö­kön megjelentek a fehér zászlók. Aztán hamarosan vörös zászlók kerültek a helyükre. Navarre tábornok terve összeomlott. Az­zal, hogy száz és száz kilométer mélyen a szabad Vietnam földjére vitte — bűnös módon a pusztulásba vitte saját katonáit. A francia gyarmati hadsereg legjobb egysé­gei odavesztek, vagy fogságba estek. A Na­­varre-tervből valami kimaradt: Vietnam népének hazaszeretete, szabadságvágya, hősiessége. Május 8-án, a Dien Bien Phu felszabadu­lását követő napon Genfben megkezdték az indokínai béke tárgyalását. A dien-bien-phui csata a nyolcéves há­ború legnagyobb ütközete volt. És talán — reméljük, akarjuk — egyik legnagyobb lépés a vietnami béke útján. Genf, 1954 május 8. Méray Tibor Tumpek új világcsúcsot ért el a 100 méteres pillangóúszásban Szombaton a margitszigeti Sportuszodá­ban a Vasas Forgácsoló rendezett úszóver­senyt. Számos jó eredmény született. A 100 méteres férfi pillangóúszásban Tumpek György, a Bp. Honvéd versenyzője, hama­rosan az élre tört és igen szép stílusban, frissen úszva, 1 perc 03.7 másodperces idő­vel új világrekordot ért el. (A régit is ő tartotta 1:04.3-mal.) A 100 méteres női gyorsúszásban Szőke Kata 1:08 mp-es, kitűnő eredménnyel győ­zött. A 400 méteres gyorsúszásban Nyéki Imre 4:39.4 mp-es ideje alig három tized­­másodperccel maradt el a magyar csúcstól. A lengyel kerékpárosok vezetnek a békeversenyen A kerékpáros békeverseny hatodik nap­ján, szombaton a 99 főre csökkent me­zőny a Cottbus—Berlin közti 182 kilométe­res távot tette meg. A berlini Walter Ul­bricht Stadionban 80.000 főnyi közönség várta a befutót. A hatodik szakasz végeredménye: 1. Van Meenen (belga) 5 óra 04 perc 27 másodperc, 2. Nyemitov (szovjet) 5:05:27, 3. Kulr (csehszlovák) 5:05:30. Az összetett egyéni versenyben hat nap után még mindig a lengyel Wilczewski vezet 24:47:16-os idővel a dán Dalgaard és a holland Brook előtt. A magya­rok közül Viszt a 63., Szabó a 67., Kucsera a 75., Bencze a 77. helyen áll, a csapatversenyben­­a len­gyelek vezetnek a hollandok és a csehszlovákok előtt. A magyar csapat tizenötödik. Elutaztak a magyar válogatottak a tokiói birkózóvilágbajnokságra A május 22—25-e között Tokióban meg­rendezésre kerülő 1954. évi szabadfogású birkózóvilágbajnokság küzdelmein Ma­gyarország birkózói mind a nyolc súlycso­portban szőnyegre lépnek. A magyar sport­küldöttség tagjai szombaton délben utaz­tak el Budapestről. Bécsig társasgépkocsin tették meg az utat, az osztrák fővárosból vonaton utaznak tovább Rómába. Itt hét­főn repülőgépbe ülnek és Kairó—Karacsi —Kalkutta, valamint Bangkok érintésével május 12-én érkeznek Tokióba. A magyar csapat vezetője Tóth Dezső, az OTSB nehézatlétikai osztályának vezetője, tagjai: Matth­a Mihály állami edző, Papp László edző, Kárpáti Ká­roly versenybíró. Völgyi, Bencze, Hoffmann, Tóth Gy., Radics, Gurics, Kovács J. és Növényi verseny­zők Az együttessel utazott még Kertész Győző dr. sportorvos Május 14-én Amszterdamban mérkőzik a magyar válogatott labdarúgócsapat Az angolok ellen és a világbajnokságra készülődő magyar válogatott labdarúgó­csapat május 14-én, pénteken Amszterdam­ban előkészületi mérkőzést játszik a hol­land főváros labdarúgó alszövetségének vá­logatottjával. MAI SPORTMŰSOR Atlétika: Kőbányái Lokomotív I. osztályú verse­nyének második napja, Bihar­­­utca, fél 10 óra. — Labdarúgás: NB I. oszt. mérkőzések: Bp. Vasas— Dr. Vasas, Népliget, 10.30, V. Izzó—Bp. Dózsa, Nép­stadion, 15, Bp. Vörös Lobogó—Bp. Kinizsi, Nép­stadion, 17, Dorogi Bányász—Győri Vasas, Dorog, 17. Szegedi Haladás—Sztálin Vasmű* Építők, Sze­ged, 17. Salgótarjáni Bányász—Szombathelyi Loko­motív, Salgótarján, 15.45. — Motor: Bp. Honvéd gyorsasági versenye, Hármashatárhegy, 9.30. — Ökölvívás: Országos egyéni bajnokság döntői. Sport­­csarnok, 19.30. — Súlyemelés: Országos egyéni baj­­t­okság a Sportcsarnokban, 10 órától. — Kajak: Dr. Vasas hosszútávú versenyének második napja. ■Miskolc. 10. — Evezés: OTSB idénynyitó hosszútávú versenye. pesti Dunaág, 9.30. — Vízilabda: Országos bajnoki mérkőzések: Egri Fáklya—Bp. Vörös Lobogó. Eger. Szolnoki Dózsa—Bp. Lokomotív. Szolnok, Sze­gedi Dózsa—Bp.­­Vasas. Szentes. — Torna: A Hon­véd SE dísztorna bemutatója, a Magyar Néphadsereg Színházában, 11. KRASZNAT, a Bp Dózsa fiatal versenyzője 68 méter 54 centimétert dobott gerellyel a Kőbányai Lokomotív szombat délutáni versenyén. AZ ANGOL lapok közlése szerint Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese táviratban hívta meg Jimmy Hogan­t, a 30-as években Magyarországon tart­andó­ edzőt a május 23-i Magyarország—Anglia mérkő­zésre­ .Timmy Hogan jelenleg is mint edző működik az elsőosztályú Aston Villa csapatánál. A neves szakember kijelentette: «Végtelenül boldog vagyok és természetesen elfogadom a meghívást». AZ «AGF.RPRF­S» román hírügynökség jelentése szerint a Bukaresti Dinamo, a román labdarúgó- bajnokság második helyezettje, május 16-án a Bp. Dózsával játszik nemzetközi mérkőzést a bukaresti «Augusztus 23»-stadionban. (MTI) A SZOVJET OLIMPIAI BIZOTTSÁG képviselői Athénbe utaztak, ahol részt vesznek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésszakán. (MTI) A MÁJUS 23-RA Athénbe tervezett Anglia B—Gö­rögország B mérkőzés — a közelmúltban történt görögországi földrengés miatt — a görögök kérésére elmarad. Az Angol Labdarúgó Szövetség közölte hogy ehelyett az angol B-válogatott Svájc B-válo­­gatottjával mérkőzik. BEFEJEZŐDÖTT a­­szolnoki Damjanich-uszoda 600 férőhelyes lelátójának építése. A 110.000 forintos beruházással létesített lelátó alatt a közeljövőben öltözőket építenek, hogy még több dolgozónak le­gyen lehetősége az uszoda látogatására. (MTI) Moszkva, május 8. Mi lesz ma? Megszerzi-e Botvinnik a világbajnoki cím megvédéséhez szükséges egy pontot, vagy pedig Szmiszlov — mint már nem egyszer az utóbbi hetekben — ismét nyílttá teszi a nagy csatát? Ezek a gondolatok foglalkoztatták szombaton — nem túlzás — fél Moszkvát, erről beszélget­tek a Csajkovszkij-teremben gyülekező nézők. A 22. játszmában Botvinnik játszott a világos bábokkal. Amikor a két nagymes­ter leült a táblához, elcsendesedett a néző­tér. Szinte hallani lehetett a sakkóra ke­tyegését. Botvinnik leült és már húzott is: 14 — e2 volt az első lépése. Ezúttal először húzták ezt a lépést elsőnek a párosmérkő­zésen. Szmiszlov három­ percet szánt rá, hogy válaszoljon, végül is huszárjával 16-ra lépett. Most meg Botvinniknek telt hat percébe, amíg lépett. A harmadik lépésnél mozgás támadt a nézőtéren. Botvinnik Hét lépése elárulta, hogy a világbajnok a Grün­­feld-védelembe akarja «csalogatni» ellen­felét. Szmiszlov hosszas gondolkodás után elfogadta ezt. És folyt a játszma. A nézőtéren talán mindezt második embernek a kezében ott volt a zsebsakk, vagy a rendes tábla, hogy maga is játsszék. Szmiszlov nyolcadik lé­pése 16 volt. Szemmel láthatóan elégedetle­nül fogadta ezt a közönség, amely inkább c5-öt szeretett volna látni, mert ez a közel­harcot, a játszma éles fordulatát hozta vol­na. híja, «a kibicnek semmi sem drága...» De Szmiszlov inkább arra törekedett, hogy zártabb legyen a játszma, minél több figu­rával építhesse fel állását, feszültté tegye a helyzetet. Este 7 óra. Amíg bent folyt a nagy harc, a Csajkovszkij-terem épülete előtt mind nagyobb lett a várakozó tömeg. Alekszandr Moszjakov, a világbajnoki döntő főrende­zője «megviselten» jött be a bírói szobába. Elmondta, hogy az utcán járt, s amikor felismerték őt a szurkolók, addig nem en­gedték tovább, amíg meg nem ígérte, hogy legalább ötpercenként tájékoztatják a vá­rakozó embereket a játszma eseményeiről. Szinyavszkij, a moszkvai rádió közkedvelt bemondója megjegyezte: a rádió mindent megtesz, hogy kielégítse a hallgatók kíván­ságát, sűrűn tájékoztatja őket a mérkőzés­ről. Szombaton például öt adásban szá­moltak be: 19 órakor rádióriportot adtak, 20 óra 20 perckor televízión Bondarevszkij és Abramov mesterek számoltak be az ese­ményekről, majd 21 óra 30-kor a televízió 5 percen keresztül csak a táblát mutatta — —L/t IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: túlnyomóan felhős idő, többfelé még eső Helyenként élénk északnyugati-északi szél. A hő­mérséklet alig változik. A Duna vízállása szombaton reggel Budapestnél 325 centiméter. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐ KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.20-ig: Reggeli zenés műsor. Közben: 5.00 Falurádió — 5.55: Vasárnapi sport­eredmények — 6.00: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár - 8.30: Zenekari hangverseny Johann Strauss műveiből. — 9.20: Orosz nyelvlecke. — 9.40: a cinkotai tanítónőképző kórusa éneke­. 10­ 00: Hírek. — 10.10: Zenei anekdoták — 10.30: Napos Palkó óvodások mű­sora. — 11.00: Mendelssohn műveiből. — 11.30: Ki­­nyílt az ég Örkény István elbeszélése.­­— 12.00: Hí­rek. Lapszemle. — 12.10: Régi magyar operettekből — 13.00: Mi történt a nagyvilágban? — 13.05: Vidám katonadalok — 13.30: Operarészletek. — 14 00: Hí­rek. — 14.25: Úttörő-hiradó — 14.50: Heti zenés ka­lendárium — 15.40: Szórakoztató zene — 16 00: Most légy okos. Domokost — 16.25: Műsor az úttö­rők zenei szakköreinek. — 16.40: Antal Lívia énekes zongorán kíséri Bánhalmi György. — 17.00: Hírek — 17.10: őslénytani leletek hazánkban. Előadás. — 17-23: Beethoven: D-dúr szerenád. — 17.50: Írók a mikrofon előtt: Déry Tibor Kossuth-díjas.­­— 18.10: A prágai várőrség zenekara játszik. — 18­30: Hangos Újság. — 19.00: A fővárosi népi zenekar játszik. — 19­40: Válaszok falusi hallgatók kérdéseire. — — 20.00: Hírek. — 20.10: Jó munkáért — szép mu­zsikát. — 21.00: Részletek Saint Saens ,Sámson és Delilan­c operájából. — 22.00: Hirek. Sport. — 22.10: Tíz perc külpolitika. — 22.20: Hazánk zenei életéből. — 23.30: Éj­ zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ— 6-30: Jó reggelt gyerekek! — 6.50: Keringők — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával — 14.00: A rádió kisegyüttese­­ látszik — 14.40: Levityin, VT. vonósnégyes. — 15.10: Könnyű mu­zsika. — 16.00: Jókai a szabadságharcról. — 16.40: Hacsaturján: Hegedűverseny (David Ojsztrah) — 17.20: Szülőföldem ifjúsági műsor. — 17.40: Szív küldi szívnek szívesen. — 18.10: Egy város története. Részlet Szaltikov-Scsedrin regényéből —■ 18.30: Nagy mesterek népszerű műveiből. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.30: Hangver­seny cseh szerzők műveiből. — 20.10: Sporthíradó. — 20.30: Elisabeth Schumann és Emil Gilelsz lemezei­ből. — 21.00: Győzelem a fájdalom felett. Előadás — 21.10: Tánczene. — 22.00: Az opera fejlődése. Mo­zart, ai újságírók sem bánták, hogy a genfi konferencia vasárnap szünnapot tart. Egyheti megfeszített mun­ka után — a hírekért, be­szédszövegekért, telefonért, kábelért folytatott minden­napos harc után — jólesett arra gondol­niuk, hogy ezen a napon «nem lesz semmi», legalább is semmi hivatalos. Sokan maradtak Genfben, de talán a többség útra kelt. Voltak, aki Lausanne-ba, Bernbe rándultak ki. Mi Montreux-t választottuk. A «Rhone» hajó meglehetősen üresen indult el a genfi ki­kötőből. Alig néhány utas lézengett a fedélzeten, s ezek is többnyire ismerős arcok a Sa­itó Házából. Itt ülnek előttünk prágai és bratislavai kollégáink, ba­rátaink. Amott barnabőrű egyiptomi újságírók beszél­getnek. Versoix az első kikötő. Vadszőlővel befuttatott kis emeletes házak, a csendes kikötőben néhány, utasra váró autó. A kávéházak fel­írása hirdeti, hogy francia Svájcban vagyunk. Coppet-nál állunk meg legközelebb. Itt a kikötőben már vámépület van. Ha in­nen kezdve átnézel a túlsó partra, már Franciaorszá­got látod. Van-e különbség a két part között? A ne­vekben nem sok. A svájci oldalon: Nyon, Rolle, Mer­ges — a francián: Nernier, Yvoire, Thonon. De a táj éppen eléggé ellentétes... A svájci oldalon enyhe lejtésű dombok teraszosan ültetett szőlőkkel, nagy gyümölcsö­sök, virágba borult rétek. A francia parton pedig a fen­séges, sziklás, hóborította savoyai Alpok. Egy kicsit olyan innen, mintha a nyár és a tél nézne farkasszemet egymással, s ezt még csak jobban hangsúlyozza, hogy a nap bearanyozza a svájci partot és árnyékban hagyja a francia hegyeket. A svájci utasok, idős há­zaspárok, családok, sugdo­­sódva beszélgetnek, alig ej­tenek hangos szót — így kí­vánja meg az illendőség, va­lószínűleg egy vasárnapi ha­jókiránduláson is. Annál fürgébben és hangosabban pereg az egyiptomiak nyel­ve, akik szemmel láthatóan vitában állnak egymással. De nemcsak ők vitáznak, hanem mi is... A vita azon tört ki, melyik a nagyobb: a Genfi-tó, vagy a Bala­ton. Fogadtunk is, de saj­nos én vesztettem, mert hallgattam az átkozott pro­spektusra, amely szerint «a Genfi-tó Európa legnagyobb tava». A kis ravasz és rész­rehajló prospektus ugyanis nemcsak a Balatont, ha­nem a lényegesen na­gyobb Ladoga-tavat is ki­hagyta a számításból. Ta­lán Európa kettéosztottsága miatt érezte magát feljogo­sítva, hogy a Ladogát és a Balatont egyszerűen mellőz­ze, mint a nem európai­ ta­vakat; Illik-e a Genfi-tavon foly­ton a Balatonra gondolni? Akár illik, akár nem — az összehasonlítás önként adó­dik. Megközelítőleg egyfor­ma nagyságú a két víz, s ahogy ez a fehér hajó úszik a vizen, a badacsonyi, tiha­nyi, füredi kirándulások emlékei rohanják meg az embert. Talán, ha tárgyila­gosak akarunk lenni, az összehasonlítás a Genfi-tó javára üt ki. De ki vár tő­lünk ennyi tárgyilagosságot? Vegyünk egy példát: igaz, hogy a Balatont nem veszik körül az Alpok havas csú­csai, de — ne haragudjanak a kedves svájciak — hol van a Genfi-tónak olyan csodálatos színe, mint a Ba­latonnak? Igaz, hogy itt Rivaz kikötőjében ősi vár­kastély néz le a tóra és két­­háromszázéves, sziklára épült öreg házak kötik le a figyelmet — de lehet-e rossz­­néven venni tőlünk, hogy nekünk az is eszünkbe jut: innen meg hiányzanak a par­ton végighúzódó üdülők, a röplabda- és kézilabdapá­lyák meg egyebek. Nono, hát ha nem is a mi értelmünkben vett üdü­lő, de «ugyanaz svájciban» akad itt bőven. A falvakban és városokban minden má­sodik ház hotel és minden első penzió. Pompás szobá­kat lehet itt kapni, a kitű­nő francia ételeket zajtala­nul suhanó pincérek szol­gálják fel és ha nincs is röplabdapálya, de csaknem mindenütt van golfpálya. Attól tartok azonban, hogy annak a két építőmunkás­­nak, akik a május elseji genfi menetben a «Munkát minden öregnek! A 40 éve­sek is emberek!» feliratú táblát vitték — hiába keres­ném a nevét a hotelszobák névjegyzékén. De a gondolatokat elűzi a nagyszerű látvány. Lausan­ne tűnik fel, a domboldala­kon kedves kertjeivel, ren­dezett, nagyforgalmú utcái­val, templomtornyaival. Százezer lakosú nagyváros, francia Svájcnak Genf után a legnagyobb városa. Egy leányintézet vonul fel a hajóra. A fiatal lányok ked­ves arcát ugyan kissé el­csúfítja az idejétmúlt búr­kalapra emlékeztető sötét­kék fejfedő, de még így is megnyugtatóan hatnak az őket kísérő nevelőnők mel­lett, akik — ugyanabban az egyenruhában — a lányok karikatúráinak látszanak. Delet barangolnak a szem­közti francia faluban. A leányok felállnak és igen komoly arccal egy francia zsolozsmát énekelnek. Ahogy a fohász utolsó akkordja elröppen, minden átmenet nélkül hangos vihogással, integetéssel adják értésére a fedélzeten lévő fiatalem­bereknek, hogy észrevették őket. Csak a nevelőnők­ ül­nek tüntetően komor arc­cal. Hiába, ezek a haszon­talan lányok nem olvasták a pápa májusi enciklikáját, amelynek értelmében a sze­relem nem éppen kívánatos és Krisztusnak tetsző társa­dalmi jelenség, öt és félórás hajózás után feltűnik Montreux. A város szorosan simul a két öbölhöz és a magas, nagyon magas hegyek hófehér csú­csa szikrázik a napfényben A kikötőben persze nagy a forgalom, s a kávéházak teraszán is. Megfigyelhető, hogy itt a vendégek több­nyire nem franciául beszél­nek, hanem azzal a bizo­nyos óceánontúli elharapott anyakággal. Montreux óriási idegen­­forgalmat bonyolít le. Jel­lemző, hogy 50 szálloda van itt 3600 ággyal, játékkaszi­nók, vitorlásklubok stb. (Meg kell mondanom őszin­tén, hogy mindezt az úti­kalauzból tudom, mert nem volt időm megszámolni a szállodaszobákat.) A játék­­kaszinók és lokálok ismer­tetése után az útikalauz rá­tér annak felsorolására, hogy az irodalom és a mű­vészet nagyjai közül kiket ihletett meg Montreux. Rousseau, Byron, Chateau­briand, Shelley, Tolsztoj, Victor Hugo, Corot, Men­delssohn, Csajkovszkij, Richard Strauss nézték ezekről a hegyekről a nagy kék tavat. Sokan vannak, akik Montreux-ben Victor Hugo, Csajkovszkij emlékét kutatják, megkeresik, hol lakott Gambetta és Leo­nardo da Vinci, milyen ki­látás nyílt Shelley ablaká­ból és merre sétált napon­ta Alphonse Daudet. De,hal­­lottam egy anekdotát is. Egy amerikai bútorgyáros­nak magyarázni kezdte egy montreux-i idegenvezető, hogy ebben a városban la­kott Csajkovszkij. Az ame­rikai csak legyintett: «Nem érdekes az a vörös...» Sietnünk kell, mert nem­sokára indul a kis fogaske­rekű (akárcsak a mi úttör­ő­­vasútunk) fel a hegyekbe. Az állomáson olasz turisták vidáman kergetőznek, han­gosan nevetve játszanak. A fogaskerekű átmegy 4—5 alagúton, s a magasba emel­kedik velünk. Beleszédülhe­tünk a látványba. Lent a mélyben a két öböl, a zöl­deskék tó és körülötte a vá­ros. Egy földnyelv mélyen benyúlik a tóba és mese­várkastélyt hord a hátán, bástyákkal, tornyokkal. Meleg van, a vasút men­tén virágzanak a fák. Az az érzésünk, hogy már felér­tünk a tetőre, pedig még feleúton se vagyunk. Egyi­künk csak úgy, ingujjban jött el, s most diadalmasko­dik, hogy neki nincs melege. De a diadal nem sokáig tart. Párszáz méterrel feljebb hó­foltok tűnnek fel a sínek mellett, s mikor megérke­zünk Rochers-de-Nave-re, s a 2045 méter magas hegy­csúcson kilépünk a kocsi­ból, valósággal leesik az ál­lunk. Köröskörül végtelen hósivatag, másfél két méter magas hó és éles, metsző hideg. Az előbb említett elv­társ a vendégek hangos de­rűjétől kísérve futólépésben vonul be ingujjban az első étterembe, ahol asztalok mellé támasztva állnak a sí­lécek. Lefelé menet újra átéljük a csodálatos évszak- és ter­mészetváltozást. Ezúttal azonban komolyan meg­sínyli mindenki, mert ha­marosan kínzó fülszaggatást érzünk a légnyomáskülönb­ség következtében. Hogyne, hiszen magasabban voltunk, mint a budapesti prágai re­pülőgépen. Sajnos, rossz idő vár lent Montreux-ben, zuhog az eső. Még szerencse, hogy éppen indul a genfi vonat, s míg a kövér esőcseppek mossák a vonat ablakát, átnézhetjük a vasárnapi új­ságokat. Közlik, hogy Dur­­les holnap délben tizenket­tőkor utazik. Nos, egész jól végződik ez a nap. Novobáczky Sándor MONREUX-I KÉPESLAP MOSZKVAI TELEFON JELENTÉSÜNK a Botvinnik-Szmiszlov-mérkőzés izgalmas hajrájáról A 22. játszma függőben maradt be, hogyan áll a játszma. Egy óra múlva kétperces rádió­referátum következett, vé­gül 23 órakor 15 perces részletes riport. Mosolyogva tette hozzá Szinyavszkij: «Ezt az adást Kamcsatkában és a Kurilli-szigete­­ken már a reggelinél hallgatják meg a rádióelőfizetők...» A teremben pattanásig feszült volt a légkör. Nyolc óra... Majdnem minden lé­pés egy-egy újabb izgalom, alkalom a ta­lálgatásra. A «nézőtéri nagymesterek» kombinációi sorra megdőlnek, különösen a 20. lépésnél: Szmiszlov ugyanis váratlan gyalogcserével nagy bonyodalmakat terem­tett a centrumban. S már közeledett az időzavar... A két nagymesternek 15 lépés­re már csak 20 perce maradt, kényszerű­ségből meggyorsultak a lépések ... Lát­szott, hogy Botvinnik vezércserére törek­szik királyszárnyi állásának bizonyos gyen­gesége miatt, de Szmiszlov elkerülte ezt. Végigfutott a suttogás a nézőtéren: dön­tetlen lesz? Az történt ugyanis, hogy Szmiszlov alkalmat adott Botvinniknek arra, hogy háromszori lépésismétlés legyen, ami «hivatalból» döntetlen. Bár a sakk­mérkőzések íratlan törvénye az, hogy a közönség csendben szurkolja végig a játsz­mákat, mégis kitört a taps, amikor Botvin­nik elutasította ezt a lehetőséget, elkerülte a lépésismétlést — «felégette maga mögött a hidat» — jegyezte meg valaki. Az utolsó lépések már gyors iramban folytak, mert az óra könyörtelenül sürgette a verseny­zőket, így történt meg, hogy a 38. lépésnél a fáradt Szmiszlov az időzavarban durva hibát követett el, elnézett egy gyalogot. Még három lépés volt hátra, a versenyzők kiláboltak az időzavarból és Botvinnik bo­rítékolta a 41. lépést. Egy pillantás az órá­ra: J Szmiszlov 2 óra 29 percet használt el a 40 lépésre, tehát éppen hogy kijött az idő­ből. Botvinnik 2 óra 20 percet játszott. Csak lassan ürült ki a terem. A nézők vitatkoztak a játszma további sorsáról. Nem kétséges, hogy Botvinnik borítékolt lépése Bb6,­­ vagyis gyalogelőnyhöz jut, s ez esélyeket ad számára. A játszma lefolyása: 1. c4. Hill 2. d4, a­­3. Hc3, de 4. Ff4, Fg7 5. e3, 0-0 6 FeS, efi 7. Hf3, Hbd7 8. Fg3. cfi 9. Fd3. bfi 10, 0-0. Fb7 H. Vc2. Ve7 12. Bfdl, Hh5 13. Fh4, Vd6 14. 14. Hit­­fi 15. Fg3. Ve7 16. h3. c5 17. cd., Hd6, IS. Hd5­, ed: 19. Fa6, Fa6: 20. Vali:, rd: 21. ed., Hifi! 22. Bad­. h5! 23. Bc7. Vb4 24. g6. He4 ?S. Va­ 3, Vbs 26. Vb3, VeS 27. Ve3. Bac8? 28. Bdd­. Bc7: 29. Bc7:, Hg3: 30. Ve8:. Be8: 31. fg:, Be2 32. Ba7:, Bb2: 3­3. BaSf. Kh7: 34. Ba7. Ka8 35. BaSf. Kb7 36. BdS. Ba2: 37. Bd5:, Ba7 38. Kf2. fi­?? 39. gr:, Fffi: 40. Bdfi. Kg7 és a játszma függőben maradt. A függőjátszmát vasárnap folytatják. Szabó László A budapesti színházak mai műsora Operaház: Traviata (A 8. sz.. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Bahcsiszeráti szökőkút (fél 11). Bob hercegtől Lili bárónőig (fél 3) Faust (fél 8) — Nemzeti Színház: A Noszty­ fiú esete Tóth Marival (Csiky- és Madách-bérlet, délelőtt fél 11). Uborkafa (7) — Katona József Színház: Volpone (7). — Ma­dách Színház: Egy magyar nyár (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: A sevillai borbély (fél 3 7). — Fővárosi Operettszínház: Az Állami Népi Együt­tes új műsora (délelőtt fél 11) Luxemburg grófja (negyed 3 7) — Ifjúsági Színház: A kőszívű ember fia­ (délelőtt fél 11. este .). — Ifjúsági Színház Ka­maraszínháza: A titkos őrs (3). Tanár úr kérem (8) . — Zeneakadémia: Tavaszi napsütés (4). Ide figyeljenek, emberek (8) — Bartók-terem: El­törött a hegedűm, a Fővárosi Népi Zenekar új mű­sora (4 és 8). — MEDOSZ Móricz Zsigm­ond Kul­túrotthon (VI., Jókai­ u. 4.): Csehszlovák Állami Bábegyüttes bábkabaréja (délelőtt fél 11 délután fél 3). — Főváros) Víg Színház: Szombat délután (3­­7). — Főváros­ Kis Színpad: Tréfa az egész (3­7). — Állami Faluszínház (Madách-tér): Ha­milton-család (7) . — Déryné Színpad: Gül Baba (fél 8) — Vidám Színpad: Utazás a viták körül (3, 7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (délelőtt 11)— Kinizsi Pál (3­5). A három testőr (fél 8). — Ka­­mara Varieté: Kellemeskedők (fél 5, fél 7, fél 9). — Budapest Varieté: Áprilisi tréfa (3. fél 6, 8). — Főváros­ Nagycirkusz: Tavasz a cirkuszban (4. 8). — Fáklya Nagycirkusz (a Vérmezőn): Új műsor (4. 8). Felhívás előfizetőinkhez Kérjük ti dőlésre útszó előfizetőinket hogy 6 dik­é­ktík mecskezdése előtt legalább Hat nappal közöl­jék a postahivatallal. Illetve a postás kézbesítővel címváltozásukat A bejelentésnek a nevet, az állandó és ideiglenes címet, valamint a távollét időtartamát kell tartalmaznia Üzemi előfizetőink üdüléssel kap­­csolatos címváltozásukat a sajtófelelősnél jelentsék be.

Next