Szabad Nép, 1954. május (12. évfolyam, 121-151. szám)
1954-05-09 / 129. szám
4 Nehéz győzelem... Vb II..... . .. .. I . *1 (O.O) A labdarúgás szerelmesei lassan már nem is a heteket, hanem a napokat számlálják az egyre közeledő magyar—angol mérkőzésig. Éppen ezért élénk érdeklődéssel figyelik labdarúgóink utolsó bajnoki mérkőzéseit. Milyen formában van Puskás, Kocsis, Czibor, Hidegkúti, Sándor, Grosics és a többi válogatott? Erre az izgalmas kérdésre felelt — részben — a Budapesti Honvéd—Csepeli Vasas bajnoki labdarúgótalálkozó. A Kinizsi üllői úti sporttelepen szombaton délután húszezer néző előtt a következő összeállításban kezdett a két csapat. Budapesti Honvéd: Grosics — Rákóczi, Lóránt, Palicskó — Bányai, Macsali — Budai II., Kocsis, Babolcsai, Puskás, Czibor. Csepeli Vasas: Tóth I. — Sipos, Mednyánszki, Takács — Csernai, Klejbán — Tóth II., Horváth, Preiner, Keszthelyi, Lovász. Az első percekben a csepeli kapu ostromlott várhoz hasonlított: a Honvéd «nagyágyúinak» lövései sorozatosan zúdultak a kapura. Már az első perc gólt hozott. Remek támadás gördült végig a pályán. Puskás hátrafejelte a labdát baloldalra Czibornak, aki visszajátszott Macsalinak. A fiatal fedezet 20 méterről váratlan lövést küldött a csepeli kapura. A labda a háló jobb felső sarkában kötött ki, 1:0. Nem sokkal később Czibor a külső hálót találta, Kocsis pedig a kapu torkából alig valamivel lőtt mellé. A 10. percben Czibor a kapufát találta, a visszapattanó labdát Kocsis nyugodtan helyezte a csepeli hálóba. 2:0. Eddig a nézőtéren minduntalan taps csattant fel, a Honvéd káprázatosan játszott. A csatárok állandóan változtatták helyüket, Czibor hol a jobbszélen, hol a balszélen tűnt fel. De a két gyors Honvéd-gól után Puskásék mintha félgőzzel játszottak volna tovább. A Csepel viszont fokozatosan rákapcsolt. A 20. percben Horváth lövése a kapufáról pattant vissza. A 32. percben Sipos beletalpalt Puskásba, a válogatott játékost néhány percig ápolták, ezután újra folytatta a küzdelmet. Egyre veszélyesebb csepeli támadások bontakoztak ki. A 33. percben jobboldali csepeli támadás futott végig a pályán, Tóth 11. beadta a labdát, Lovász estében lőtt és a labda a vetődő Grosics kezéről a bal alsó sarokba pattant. 2:1. A gól után néhány keményebb összecsapás hozta izgalomba mind a nézőket, mind a játékosokat. A 41. percben Palicskó a kecsegtető gólhelyzetben kitörő Lovászt elbuktatta, a játékvezető azonban «semmit sem látott». Két perccel a befejezés előtt Preiner a jobboldalról a Honvéd kapuja elé küldte, a labdát, kavarodás támadt és Keszthelyi vetődve, ahogy labdarúgónyelven mondják, «csukafejessel» a hálóba továbbította a labdát. 2:2. A szünet után csaknem megismétlődött az első félidő néhány eseménye, ugyanis a Honvéd két gyors gólt ért el. A 2. percben ártalmatlannak látszó Honvéd-támadás bontakozott ki, Kocsis nem érte el a labdát, Klejbán szerezte meg. De gyengén adta haza, a szemfüles Kocsis elcsípte, s a kapus mellett a hálóba lőtte a labdát. 3:2. Egy perccel később Kocsis a jobboldalról adott be, labdájának szinte «szeme» volt. Puskáshoz került, aki közelről lőtt. A labda viszszapattant a kapusról, s Puskás másodszorra fejjel küldte a hálóba. 4:2 a Honvéd javára... A Csepel azonban nem adta fel a küzdelmet, hevesen rohamozott. A 15. percben Rákóczi rosszul adott haza. Keszthelyi kihasználta a helyzetet és a tehetetlen Grosics mellett gólt lőtt. 4:3. Szárnyakat kapott a Csepel, különösen Tóth II. tűnt ki nagyszerű cseleivel és szép labdavezetésével. A 17. percben a közönség nagy tapssal fogadja a hosszú idő után ismét pályára lépő Bozsikot, akinek mandulaműtéte után ez az első bemutatkozása. (Babolcsai kiállt és helyette Bozsik lett a Honvédban a középcsatár.) A játék egyre inkább küzdelemmé vált és a pályán kialakuló harc inkább kupamérkőzés hangulatához, mint bajnoki mérkőzéshez hasonlított. A Csepel sokat támadott, a Honvéd-védelem azonban — Lóránttal az élen — mindent hárított. Egy perccel a befejezés előtt még kiegyenlíthetett volna a Csepel. Szögletet harcolt ki. A Honvéd tizenhatosán belül 18 játékos zsúfolódott össze, de Macsali tisztázni tudott. A végeredmény 4:3 maradt a Honvéd javára. A Honvéd válogatott játékosai időnként, 5—10 percen át ellenállhatatlanul, szinte művészi színvonalon játszottak. Ez megnyugtató. Ilyen játék kell az angolok ellen is. De az is bizonyos, hogy a nagy mérkőzésen a győzelemhez csupán «jó percek» nem elegendőek — ehhez két «jó félidő» kell majd. Molnár Károly SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 9 SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3 Tel.: *343—100. *142—220. S Z I K R A Lapnyomda. A A A A A Ez történt Dien Bien Phunál Még csak mozaikokból lehet összeállítani a képet. Rövid hírekből, párszavas beszélgetésekből, az első órák izgatott félmondataiból. Talán hetek telnek el addig, amíg megtudjuk a teljes történetet és talán évek, amíg megszületik a hősköltemény a dienbien-phui győzelemről. A támadás terve A koreai háború a befejezéshez közeledett, amikor Indokínában új ember vette át a francia haderők főparancsnokságát. Az új ember, Navarre tábornok, azonnal elkészítette haditervét. «Mostantól kezdve kitörünk a szögesdrót mögül és harcolunk» — ez volt a terv lényege. Még rövidebben és kevésbbé képletesen: «Elég volt a védekezésből, támadunk». Navarre az új tervvel egyenest Amerikába repült. Talán még egy francia tábornokot sem fogadtak ott olyan szívélyesen, mint őt. Hiszen ez az ő emberük. És éppen a legjobbkor jött. Ha Koreában kialszik a háború tüze, annál magasabbra lobban majd Vietnamban a láng. Közös amerikai-francia vezérkari megbeszélésen a Navarre-terv elfogadtatott. Megállapodtak abban, hogy Franciaország több vért, Amerika több pénzt és hadianyagot ad, mint eddig. A vietnami népi erők ellen a támadás még 1953 folyamán megindult. Leszögezték, hogy a végső győzelem dátuma 1955 lesz. „Operation Castor" A terveket tett követte. Navarre tábornok ujja a térképre bökött oda, ahova ez volt írva: Dien Bien Phu. A francia gyarmati hadsereg vezérkarának tisztjei elsápadtak. Dien Bien Phu mélyen benn volt a Vietnami Demokratikus Köztársaság szabad földjén, közel a kínai és a laoszi határhoz. — Éppen ezért kell hogy a miénk legyen — mondotta Navarre tábornok. — Közel kell jutni Kínához és meg kell szakítani a kommunisták összeköttetését Vietnam és Laosz között. A vezérkar jelentős része tiltakozott. Ellenezte a tervet Navarre helyettese, René Cogny tábornok is. De a főparancsnok hajthatatlan maradt. A kormány mögötte állt. Dien Bien Phu nemcsak katonai, hanem politikai szempontból is fontos. «Operation Castor» — ez volt Dien Bien Phu megtámadásának titkos fedőneve. A józanabb tisztek egyszerűen kalandnak nevezték. 1953 november 21-én repülőgépek sötétítették el az eget Dien Bien Phu fölött. Ezrével szálltak földre az ejtőernyős katonák. Néhányórás csatában lekaszabolták a kisszámú vietnami helyőrséget. A polgári lakosság egy részét megölték, másik részét koncentrációs táborokba zárták. A dien-bien-phui kaland jól indult. A kis város — 200 kilométernyire a front mögött — a gyarmatosítók kezébe került. Egy valódi francia gróf és egykori úrlovas, Christian de Castries ezredes lett Dien Bien Phuban élet és halál ura. A hegyek ellenállnak A városka kiterjedt, 36 kilométer hosszú, 8—10 kilométer széles völgyben fekszik, Északnyugat-Vietnam négy nagy rizstelepének egyike veszi körül. A japán megszállóknak is kedvenc támaszpontjuk volt, még ők építették a repülőteret. A földreszállás éppen rizsaratás előtt történt. A learatandó rizs már «bele volt kalkulálva» a hadműveletbe. Itt csúszott bele az első hiba a számításba. A vietnami néphadsereg erői meglehetősen távol voltak Dien Bien Phutól. De a parasztok nem hagyták a rizst. Szabadcsapatokat szerveztek a termés védelmére. A gyarmatosítók ekkor felgyújtották az érettkalászú rizstáblákat. A bien-bien-phui völgyet hegyek övezik. A szabadcsapatok bevették magukat a hegyekbe. A gyarmatosítóknak szükségük volt a hegyek védőkoszorújára, megindultak, hogy elfoglalják őket. És itt csúszott bele a számításokba a második hiba, végzetesebb az elsőnél is. A hegyek ellenálltak. A felfegyverzett nép a hegyi állásokból sorra visszaverte a betolakodókat. A hegyek uralták a völgyet, uralták a várost, uralták a repülőteret. Még nem támadta őt senki, mégis De Castries ezredes kényelmetlenül érezte magát. Azért nem esett kétségbe. Kiadta a parancsot: — Beásni! Néhány hét és Dien Bien Phu alatt földalatti város épült. A gyarmatosítók berendezkedtek. A tisztek számára fehér lenabroszon, ezüst evőeszközzel terítettek. — Jöhetnek a vörösök — mondta Castries ezredes. — Irtózatos veszteségeik lesznek?. De győzni — sohasem fognak. Dien Bien Phu megszállói várták a «vörösöket». És a «vörösök» nem jöttek. A néphadsereg nem támadott. Megint egy karácsonyi jóslat — Félnek. Dien Bien Phu félelmetes bástya — ujjongott Navarre tábornok és karácsonyi üzenetet intézett hadaihoz. «Boldog karácsonyt fogunk ünnepelni» — mondotta, és mindenkinek MacArthur hírhedt koreai üzenete jutott az eszébe: «Karácsonyra otthon leszünk». Dien Bien Phuban csend volt, mintha mi sem történnék. De a karácsonyi ünnep küszöbén egy és más mégis elrontotta a jó hangulatot. Dien Bien Phutól északra volt a franciáknak egy fontos erődjük, a Thai Autonóm Szövetség fővárosa, Lai Csao. Decemberben a néphadsereg elfoglalta a várost. Nem sokkal utóbb, december 21-én, a laoszi felszabadító hadsereg bevette Takhet városát és kettévágta egész Laoszt. A gyarmatosítók erősítéseket küldtek, csapatokat vontak el máshonnan. De a két város a népi erők kezében maradt. Utak a dzsungelen át Dien Bien Phuban minden csendes volt. Ki vette vájjon közben észre, hogy a dienbien-phui hegykoszorún túl megmozdult a dzsungel. Áthatolhatatlan őserdők veszik körül a rizsföldeket és a hegyeket. Áthatolhatatlan? Elkopott jelző. A nép és a nép hadserege nem ismer akadályt. Az egyetlen valamirevaló út, amely Dien Bien Phu felé vezetett, az ellenséges légierő ellenőrzése alatt állt. A vietnamiak nekiláttak új utakat törni a dzsungelén keresztül. Méghozzá különbeket a réginél. A régi dzsungelúton két szekér nem fér el egymás mellett. Most három szekér szélességű utakat kellett vágni. Dien Bien Phu köré tüzérséget kell vinni. Ez lesz az első csata, amelybe teljes erejével bekapcsolódik a vietnami nehéztüzérség. Irtózatos munka volt. Télen, dermesztő hidegben. A hőmérő plusz 7—8 fokot mutatott, olyan hőmérséklet ez, amit nehezen visel el a vietnami ember, különösen, aki a déli országrészekből való, márpedig onnan is sokan, nagyon sokan jöttek ide segíteni. Dőltek ki az évszázados fák, szétszakadtak a karvastagságú liánok, négy új út épült a dzsungelen keresztül. Dien Bien Phuban minden csendes volt. És január végére bezárult a gyűrű a város körül. A nyolc leánynév A gyarmatosítók felkészültek a harcra. Nyolc erődöt építettek ki. Mindegyik egy-egy női nevet viselt: Gabrielle, Beatrice, Huguette, Dominique, Lilly, Claudine, Eliane, Isabelle. «Igazi franciák — írta elismeréssel a nyugati sajtó — elődjeiket is lányokról keresztelik el». Pedig a franciák — legalább is ami a számokat illeti — «kisebbségben» voltak a városban. Tizennégyezer embert fogott körül az áttörhetetlen gyűrű. Több mint a fele ennek gyarmati zsoldos. Kétezernégyszáz idegenlegionista, a nagy részük volt német SS-legény. Hadifogolytáborokból, Nyugat-Németország francia övezetéből toborozták őket — kalandra, vérre, halálra. Mikor a néphadsereg hangszórói először szólaltak meg a hegyekben: «Adjátok meg magatokat!» — a szöveget négy nyelven olvasták be: németül, arabul, vietnamiul és franciául. Azt mondják, viszonylag a francia szövegnek volt a legkevesebb címzettje. A hívó szó Március 13-án megszólaltak az ágyúk a hegyekben. A néphadsereg rohamra indult. Az első napon elfoglalták a Beatrice-t. A negyedik napon a Gabrielle-t. Alig szabadult fel a két erőd, a Bau Keo nevű álláson megjelent a fehér zászló. Ezt az állást egy thai nemzetiségű zászlóalj tartotta. Megragadták az első alkalmat, hogy szembeforduljanak elnyomóikkal, meghallgassák a haza hívó szavát. A francia tisztek telefonáltak De Castries ezredesnek: mitévők legyenek? Castries nem felelt. Ehelyett tüzet nyittatott az állásra. Ahol a többi között saját tisztjei is voltak. A néphadsereg a tűzre tűzzel felejt. Elhallgattatta De Castries ágyúit és fedezte a thai zászlóalj útját a hegyekben, Amerika közbelép A nép nagy felszabadító harca sikert ígért. Ekkor Amerika is közbelépett. Vietnam felett megjelentek a B—26-os repülőgépek, az éjszakai bombázók, amelyek Korea ezer és ezer falvát felperzselték. A dien-bien-phui repülőtérre sorra szálltak le a C—119-esek, zsúfolva amerikai hadianyaggal. A néphadsereg tűz alá vette a repülőteret. Április közepére a repülőtér használhatatlanná vált. Dien Bien Phuba ejtőernyőkön öntötték továbbra is a fegyvereket, a muníciót. A ledobott hadianyagnak több mint a fele — a néphadsereg kezébe került. Mint ismeretes, «fogságba estek» a tábornokká előléptetett De Castries ezredes tábornoki csillagai is. És a 200 üveg brandy is, amivel az előléptetést kellett volna megünnepelni. De Amerika csak tovább segítette Dien Bien Phut. Napalmbombák gyilkoltak aszszonyokat és gyerekeket a környező falvakban, és égettek fel házakat, erdőket, akárcsak Koreában. Amerikai pilóták végezték az ember- és a hadianyagszállítást — civilnek átminősítve. A gyarmatosítókon ez sem segített. Amerika tekintélyén sem. A pilótákon sem. A dien-bien-ph'ui csata utolsó halottjai között ott szerepelt két amerikai pilóta: Buphord és McGovern. ANew York Herald Tribune* közlése szerint 35 dollár volt az órabérük. Egyszerű hősök A gyarmatosítók a legmodernebb technikával rendelkeztek. A népi erők a szállítást szinte kizárólag gyalog és szekéren végezték. A hadianyag- és élelemszállítók neve a néphadseregben: «Dzan-Kong». Magyarul: a nép adta emberi erő. Ezrek és ezrek jártak naponta a dzsungelen keresztül, asszonyok és öregek, vállukon bambuszrúddal, a rúd végén kosarakkal, gyalogoltak, futottak tíz és száz kilométereket. Volt olyan, aki négynap négy éjjel menetelt egyhuzamban , rizst vitt a katonáknak. Az egész nép segített: a köztársaság földjét meg kell tisztítani a betolakodóktól. A gyarmatosítók mélybeásott bunkerekből tüzeltek. A szabadságharcosok fedetlen mellel indultak rohamra. Drótakadályok százain vágták keresztül magukat, aknamezőkön kúsztak át, lángszórókkal szegültek szembe. Legendába illő a 20 éves Be Van Dán története. Társaival együtt rohamozott, s a feltépett földön nem volt mire támasztaniuk a gépfegyvert. Bevan Dán megállt és lehajolt. «A hátamra fektessétek» — mondta. így vették tűz alá a vietnami harcosok az egyik ellenséges állást, mindaddig, amíg a fiatal hős holtan nem rogyott a földre. A béke ütközete Amikor már a technikában sem bízhattak, a gyarmatosítók az ég felé fordították a szemüket. Nem az istenhez — alacsonyabbra: a felhőket vizsgálták. Április végén Vietnamban beköszöntött az esős évszak. Ömlött a víz, zuhogott, szakadt: ez volt az agresszorok utolsó reménye. De a néphadsereg térdig latyakban, csuromvizesen, úgy, hogy a katonák szemét és száját fojtogatta a sár, továbbnyomult előre. Navarre tábornok katonáin a monsun sem segített. Május 7-én délelőtt 11 órakor Dien Bien Phu felszabadult. Vad kézitusákban, szuronyrohamban, késsel, pisztollyal verekedve, vérben és sárban győzött a néphadsereg. De Castries a legmélyebb bunkerbe húzódott: 80 centiméter széles folyosó vezetett oda, az út alá volt aknázva, géppuskaállások sora védte. Az utolsó telefonüzenete így szólt: «Már csak néhány méterre vannak tőlem... mindenhová benyomulnak ...» A betonnal-vassal megerősített erődökben megadásra emelték kezüket a parancsnokok és zsoldosok. A leánynevű erődökön megjelentek a fehér zászlók. Aztán hamarosan vörös zászlók kerültek a helyükre. Navarre tábornok terve összeomlott. Azzal, hogy száz és száz kilométer mélyen a szabad Vietnam földjére vitte — bűnös módon a pusztulásba vitte saját katonáit. A francia gyarmati hadsereg legjobb egységei odavesztek, vagy fogságba estek. A Navarre-tervből valami kimaradt: Vietnam népének hazaszeretete, szabadságvágya, hősiessége. Május 8-án, a Dien Bien Phu felszabadulását követő napon Genfben megkezdték az indokínai béke tárgyalását. A dien-bien-phui csata a nyolcéves háború legnagyobb ütközete volt. És talán — reméljük, akarjuk — egyik legnagyobb lépés a vietnami béke útján. Genf, 1954 május 8. Méray Tibor Tumpek új világcsúcsot ért el a 100 méteres pillangóúszásban Szombaton a margitszigeti Sportuszodában a Vasas Forgácsoló rendezett úszóversenyt. Számos jó eredmény született. A 100 méteres férfi pillangóúszásban Tumpek György, a Bp. Honvéd versenyzője, hamarosan az élre tört és igen szép stílusban, frissen úszva, 1 perc 03.7 másodperces idővel új világrekordot ért el. (A régit is ő tartotta 1:04.3-mal.) A 100 méteres női gyorsúszásban Szőke Kata 1:08 mp-es, kitűnő eredménnyel győzött. A 400 méteres gyorsúszásban Nyéki Imre 4:39.4 mp-es ideje alig három tizedmásodperccel maradt el a magyar csúcstól. A lengyel kerékpárosok vezetnek a békeversenyen A kerékpáros békeverseny hatodik napján, szombaton a 99 főre csökkent mezőny a Cottbus—Berlin közti 182 kilométeres távot tette meg. A berlini Walter Ulbricht Stadionban 80.000 főnyi közönség várta a befutót. A hatodik szakasz végeredménye: 1. Van Meenen (belga) 5 óra 04 perc 27 másodperc, 2. Nyemitov (szovjet) 5:05:27, 3. Kulr (csehszlovák) 5:05:30. Az összetett egyéni versenyben hat nap után még mindig a lengyel Wilczewski vezet 24:47:16-os idővel a dán Dalgaard és a holland Brook előtt. A magyarok közül Viszt a 63., Szabó a 67., Kucsera a 75., Bencze a 77. helyen áll, a csapatversenybena lengyelek vezetnek a hollandok és a csehszlovákok előtt. A magyar csapat tizenötödik. Elutaztak a magyar válogatottak a tokiói birkózóvilágbajnokságra A május 22—25-e között Tokióban megrendezésre kerülő 1954. évi szabadfogású birkózóvilágbajnokság küzdelmein Magyarország birkózói mind a nyolc súlycsoportban szőnyegre lépnek. A magyar sportküldöttség tagjai szombaton délben utaztak el Budapestről. Bécsig társasgépkocsin tették meg az utat, az osztrák fővárosból vonaton utaznak tovább Rómába. Itt hétfőn repülőgépbe ülnek és Kairó—Karacsi —Kalkutta, valamint Bangkok érintésével május 12-én érkeznek Tokióba. A magyar csapat vezetője Tóth Dezső, az OTSB nehézatlétikai osztályának vezetője, tagjai: Mattha Mihály állami edző, Papp László edző, Kárpáti Károly versenybíró. Völgyi, Bencze, Hoffmann, Tóth Gy., Radics, Gurics, Kovács J. és Növényi versenyzők Az együttessel utazott még Kertész Győző dr. sportorvos Május 14-én Amszterdamban mérkőzik a magyar válogatott labdarúgócsapat Az angolok ellen és a világbajnokságra készülődő magyar válogatott labdarúgócsapat május 14-én, pénteken Amszterdamban előkészületi mérkőzést játszik a holland főváros labdarúgó alszövetségének válogatottjával. MAI SPORTMŰSOR Atlétika: Kőbányái Lokomotív I. osztályú versenyének második napja, Biharutca, fél 10 óra. — Labdarúgás: NB I. oszt. mérkőzések: Bp. Vasas— Dr. Vasas, Népliget, 10.30, V. Izzó—Bp. Dózsa, Népstadion, 15, Bp. Vörös Lobogó—Bp. Kinizsi, Népstadion, 17, Dorogi Bányász—Győri Vasas, Dorog, 17. Szegedi Haladás—Sztálin Vasmű* Építők, Szeged, 17. Salgótarjáni Bányász—Szombathelyi Lokomotív, Salgótarján, 15.45. — Motor: Bp. Honvéd gyorsasági versenye, Hármashatárhegy, 9.30. — Ökölvívás: Országos egyéni bajnokság döntői. Sportcsarnok, 19.30. — Súlyemelés: Országos egyéni bajtokság a Sportcsarnokban, 10 órától. — Kajak: Dr. Vasas hosszútávú versenyének második napja. ■Miskolc. 10. — Evezés: OTSB idénynyitó hosszútávú versenye. pesti Dunaág, 9.30. — Vízilabda: Országos bajnoki mérkőzések: Egri Fáklya—Bp. Vörös Lobogó. Eger. Szolnoki Dózsa—Bp. Lokomotív. Szolnok, Szegedi Dózsa—Bp.Vasas. Szentes. — Torna: A Honvéd SE dísztorna bemutatója, a Magyar Néphadsereg Színházában, 11. KRASZNAT, a Bp Dózsa fiatal versenyzője 68 méter 54 centimétert dobott gerellyel a Kőbányai Lokomotív szombat délutáni versenyén. AZ ANGOL lapok közlése szerint Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese táviratban hívta meg Jimmy Hogant, a 30-as években Magyarországon tartandó edzőt a május 23-i Magyarország—Anglia mérkőzésre .Timmy Hogan jelenleg is mint edző működik az elsőosztályú Aston Villa csapatánál. A neves szakember kijelentette: «Végtelenül boldog vagyok és természetesen elfogadom a meghívást». AZ «AGF.RPRFS» román hírügynökség jelentése szerint a Bukaresti Dinamo, a román labdarúgó- bajnokság második helyezettje, május 16-án a Bp. Dózsával játszik nemzetközi mérkőzést a bukaresti «Augusztus 23»-stadionban. (MTI) A SZOVJET OLIMPIAI BIZOTTSÁG képviselői Athénbe utaztak, ahol részt vesznek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésszakán. (MTI) A MÁJUS 23-RA Athénbe tervezett Anglia B—Görögország B mérkőzés — a közelmúltban történt görögországi földrengés miatt — a görögök kérésére elmarad. Az Angol Labdarúgó Szövetség közölte hogy ehelyett az angol B-válogatott Svájc B-válogatottjával mérkőzik. BEFEJEZŐDÖTT aszolnoki Damjanich-uszoda 600 férőhelyes lelátójának építése. A 110.000 forintos beruházással létesített lelátó alatt a közeljövőben öltözőket építenek, hogy még több dolgozónak legyen lehetősége az uszoda látogatására. (MTI) Moszkva, május 8. Mi lesz ma? Megszerzi-e Botvinnik a világbajnoki cím megvédéséhez szükséges egy pontot, vagy pedig Szmiszlov — mint már nem egyszer az utóbbi hetekben — ismét nyílttá teszi a nagy csatát? Ezek a gondolatok foglalkoztatták szombaton — nem túlzás — fél Moszkvát, erről beszélgettek a Csajkovszkij-teremben gyülekező nézők. A 22. játszmában Botvinnik játszott a világos bábokkal. Amikor a két nagymester leült a táblához, elcsendesedett a nézőtér. Szinte hallani lehetett a sakkóra ketyegését. Botvinnik leült és már húzott is: 14 — e2 volt az első lépése. Ezúttal először húzták ezt a lépést elsőnek a párosmérkőzésen. Szmiszlov három percet szánt rá, hogy válaszoljon, végül is huszárjával 16-ra lépett. Most meg Botvinniknek telt hat percébe, amíg lépett. A harmadik lépésnél mozgás támadt a nézőtéren. Botvinnik Hét lépése elárulta, hogy a világbajnok a Grünfeld-védelembe akarja «csalogatni» ellenfelét. Szmiszlov hosszas gondolkodás után elfogadta ezt. És folyt a játszma. A nézőtéren talán mindezt második embernek a kezében ott volt a zsebsakk, vagy a rendes tábla, hogy maga is játsszék. Szmiszlov nyolcadik lépése 16 volt. Szemmel láthatóan elégedetlenül fogadta ezt a közönség, amely inkább c5-öt szeretett volna látni, mert ez a közelharcot, a játszma éles fordulatát hozta volna. híja, «a kibicnek semmi sem drága...» De Szmiszlov inkább arra törekedett, hogy zártabb legyen a játszma, minél több figurával építhesse fel állását, feszültté tegye a helyzetet. Este 7 óra. Amíg bent folyt a nagy harc, a Csajkovszkij-terem épülete előtt mind nagyobb lett a várakozó tömeg. Alekszandr Moszjakov, a világbajnoki döntő főrendezője «megviselten» jött be a bírói szobába. Elmondta, hogy az utcán járt, s amikor felismerték őt a szurkolók, addig nem engedték tovább, amíg meg nem ígérte, hogy legalább ötpercenként tájékoztatják a várakozó embereket a játszma eseményeiről. Szinyavszkij, a moszkvai rádió közkedvelt bemondója megjegyezte: a rádió mindent megtesz, hogy kielégítse a hallgatók kívánságát, sűrűn tájékoztatja őket a mérkőzésről. Szombaton például öt adásban számoltak be: 19 órakor rádióriportot adtak, 20 óra 20 perckor televízión Bondarevszkij és Abramov mesterek számoltak be az eseményekről, majd 21 óra 30-kor a televízió 5 percen keresztül csak a táblát mutatta — —L/t IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: túlnyomóan felhős idő, többfelé még eső Helyenként élénk északnyugati-északi szél. A hőmérséklet alig változik. A Duna vízállása szombaton reggel Budapestnél 325 centiméter. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐ KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.20-ig: Reggeli zenés műsor. Közben: 5.00 Falurádió — 5.55: Vasárnapi sporteredmények — 6.00: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár - 8.30: Zenekari hangverseny Johann Strauss műveiből. — 9.20: Orosz nyelvlecke. — 9.40: a cinkotai tanítónőképző kórusa éneke. 10 00: Hírek. — 10.10: Zenei anekdoták — 10.30: Napos Palkó óvodások műsora. — 11.00: Mendelssohn műveiből. — 11.30: Kinyílt az ég Örkény István elbeszélése.— 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.10: Régi magyar operettekből — 13.00: Mi történt a nagyvilágban? — 13.05: Vidám katonadalok — 13.30: Operarészletek. — 14 00: Hírek. — 14.25: Úttörő-hiradó — 14.50: Heti zenés kalendárium — 15.40: Szórakoztató zene — 16 00: Most légy okos. Domokost — 16.25: Műsor az úttörők zenei szakköreinek. — 16.40: Antal Lívia énekes zongorán kíséri Bánhalmi György. — 17.00: Hírek — 17.10: őslénytani leletek hazánkban. Előadás. — 17-23: Beethoven: D-dúr szerenád. — 17.50: Írók a mikrofon előtt: Déry Tibor Kossuth-díjas.— 18.10: A prágai várőrség zenekara játszik. — 1830: Hangos Újság. — 19.00: A fővárosi népi zenekar játszik. — 1940: Válaszok falusi hallgatók kérdéseire. — — 20.00: Hírek. — 20.10: Jó munkáért — szép muzsikát. — 21.00: Részletek Saint Saens ,Sámson és Delilanc operájából. — 22.00: Hirek. Sport. — 22.10: Tíz perc külpolitika. — 22.20: Hazánk zenei életéből. — 23.30: Éj zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ— 6-30: Jó reggelt gyerekek! — 6.50: Keringők — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával — 14.00: A rádió kisegyüttese látszik — 14.40: Levityin, VT. vonósnégyes. — 15.10: Könnyű muzsika. — 16.00: Jókai a szabadságharcról. — 16.40: Hacsaturján: Hegedűverseny (David Ojsztrah) — 17.20: Szülőföldem ifjúsági műsor. — 17.40: Szív küldi szívnek szívesen. — 18.10: Egy város története. Részlet Szaltikov-Scsedrin regényéből —■ 18.30: Nagy mesterek népszerű műveiből. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.30: Hangverseny cseh szerzők műveiből. — 20.10: Sporthíradó. — 20.30: Elisabeth Schumann és Emil Gilelsz lemezeiből. — 21.00: Győzelem a fájdalom felett. Előadás — 21.10: Tánczene. — 22.00: Az opera fejlődése. Mozart, ai újságírók sem bánták, hogy a genfi konferencia vasárnap szünnapot tart. Egyheti megfeszített munka után — a hírekért, beszédszövegekért, telefonért, kábelért folytatott mindennapos harc után — jólesett arra gondolniuk, hogy ezen a napon «nem lesz semmi», legalább is semmi hivatalos. Sokan maradtak Genfben, de talán a többség útra kelt. Voltak, aki Lausanne-ba, Bernbe rándultak ki. Mi Montreux-t választottuk. A «Rhone» hajó meglehetősen üresen indult el a genfi kikötőből. Alig néhány utas lézengett a fedélzeten, s ezek is többnyire ismerős arcok a Saitó Házából. Itt ülnek előttünk prágai és bratislavai kollégáink, barátaink. Amott barnabőrű egyiptomi újságírók beszélgetnek. Versoix az első kikötő. Vadszőlővel befuttatott kis emeletes házak, a csendes kikötőben néhány, utasra váró autó. A kávéházak felírása hirdeti, hogy francia Svájcban vagyunk. Coppet-nál állunk meg legközelebb. Itt a kikötőben már vámépület van. Ha innen kezdve átnézel a túlsó partra, már Franciaországot látod. Van-e különbség a két part között? A nevekben nem sok. A svájci oldalon: Nyon, Rolle, Merges — a francián: Nernier, Yvoire, Thonon. De a táj éppen eléggé ellentétes... A svájci oldalon enyhe lejtésű dombok teraszosan ültetett szőlőkkel, nagy gyümölcsösök, virágba borult rétek. A francia parton pedig a fenséges, sziklás, hóborította savoyai Alpok. Egy kicsit olyan innen, mintha a nyár és a tél nézne farkasszemet egymással, s ezt még csak jobban hangsúlyozza, hogy a nap bearanyozza a svájci partot és árnyékban hagyja a francia hegyeket. A svájci utasok, idős házaspárok, családok, sugdosódva beszélgetnek, alig ejtenek hangos szót — így kívánja meg az illendőség, valószínűleg egy vasárnapi hajókiránduláson is. Annál fürgébben és hangosabban pereg az egyiptomiak nyelve, akik szemmel láthatóan vitában állnak egymással. De nemcsak ők vitáznak, hanem mi is... A vita azon tört ki, melyik a nagyobb: a Genfi-tó, vagy a Balaton. Fogadtunk is, de sajnos én vesztettem, mert hallgattam az átkozott prospektusra, amely szerint «a Genfi-tó Európa legnagyobb tava». A kis ravasz és részrehajló prospektus ugyanis nemcsak a Balatont, hanem a lényegesen nagyobb Ladoga-tavat is kihagyta a számításból. Talán Európa kettéosztottsága miatt érezte magát feljogosítva, hogy a Ladogát és a Balatont egyszerűen mellőzze, mint a nem európai tavakat; Illik-e a Genfi-tavon folyton a Balatonra gondolni? Akár illik, akár nem — az összehasonlítás önként adódik. Megközelítőleg egyforma nagyságú a két víz, s ahogy ez a fehér hajó úszik a vizen, a badacsonyi, tihanyi, füredi kirándulások emlékei rohanják meg az embert. Talán, ha tárgyilagosak akarunk lenni, az összehasonlítás a Genfi-tó javára üt ki. De ki vár tőlünk ennyi tárgyilagosságot? Vegyünk egy példát: igaz, hogy a Balatont nem veszik körül az Alpok havas csúcsai, de — ne haragudjanak a kedves svájciak — hol van a Genfi-tónak olyan csodálatos színe, mint a Balatonnak? Igaz, hogy itt Rivaz kikötőjében ősi várkastély néz le a tóra és kétháromszázéves, sziklára épült öreg házak kötik le a figyelmet — de lehet-e rossznéven venni tőlünk, hogy nekünk az is eszünkbe jut: innen meg hiányzanak a parton végighúzódó üdülők, a röplabda- és kézilabdapályák meg egyebek. Nono, hát ha nem is a mi értelmünkben vett üdülő, de «ugyanaz svájciban» akad itt bőven. A falvakban és városokban minden második ház hotel és minden első penzió. Pompás szobákat lehet itt kapni, a kitűnő francia ételeket zajtalanul suhanó pincérek szolgálják fel és ha nincs is röplabdapálya, de csaknem mindenütt van golfpálya. Attól tartok azonban, hogy annak a két építőmunkásnak, akik a május elseji genfi menetben a «Munkát minden öregnek! A 40 évesek is emberek!» feliratú táblát vitték — hiába keresném a nevét a hotelszobák névjegyzékén. De a gondolatokat elűzi a nagyszerű látvány. Lausanne tűnik fel, a domboldalakon kedves kertjeivel, rendezett, nagyforgalmú utcáival, templomtornyaival. Százezer lakosú nagyváros, francia Svájcnak Genf után a legnagyobb városa. Egy leányintézet vonul fel a hajóra. A fiatal lányok kedves arcát ugyan kissé elcsúfítja az idejétmúlt búrkalapra emlékeztető sötétkék fejfedő, de még így is megnyugtatóan hatnak az őket kísérő nevelőnők mellett, akik — ugyanabban az egyenruhában — a lányok karikatúráinak látszanak. Delet barangolnak a szemközti francia faluban. A leányok felállnak és igen komoly arccal egy francia zsolozsmát énekelnek. Ahogy a fohász utolsó akkordja elröppen, minden átmenet nélkül hangos vihogással, integetéssel adják értésére a fedélzeten lévő fiatalembereknek, hogy észrevették őket. Csak a nevelőnők ülnek tüntetően komor arccal. Hiába, ezek a haszontalan lányok nem olvasták a pápa májusi enciklikáját, amelynek értelmében a szerelem nem éppen kívánatos és Krisztusnak tetsző társadalmi jelenség, öt és félórás hajózás után feltűnik Montreux. A város szorosan simul a két öbölhöz és a magas, nagyon magas hegyek hófehér csúcsa szikrázik a napfényben A kikötőben persze nagy a forgalom, s a kávéházak teraszán is. Megfigyelhető, hogy itt a vendégek többnyire nem franciául beszélnek, hanem azzal a bizonyos óceánontúli elharapott anyakággal. Montreux óriási idegenforgalmat bonyolít le. Jellemző, hogy 50 szálloda van itt 3600 ággyal, játékkaszinók, vitorlásklubok stb. (Meg kell mondanom őszintén, hogy mindezt az útikalauzból tudom, mert nem volt időm megszámolni a szállodaszobákat.) A játékkaszinók és lokálok ismertetése után az útikalauz rátér annak felsorolására, hogy az irodalom és a művészet nagyjai közül kiket ihletett meg Montreux. Rousseau, Byron, Chateaubriand, Shelley, Tolsztoj, Victor Hugo, Corot, Mendelssohn, Csajkovszkij, Richard Strauss nézték ezekről a hegyekről a nagy kék tavat. Sokan vannak, akik Montreux-ben Victor Hugo, Csajkovszkij emlékét kutatják, megkeresik, hol lakott Gambetta és Leonardo da Vinci, milyen kilátás nyílt Shelley ablakából és merre sétált naponta Alphonse Daudet. De,hallottam egy anekdotát is. Egy amerikai bútorgyárosnak magyarázni kezdte egy montreux-i idegenvezető, hogy ebben a városban lakott Csajkovszkij. Az amerikai csak legyintett: «Nem érdekes az a vörös...» Sietnünk kell, mert nemsokára indul a kis fogaskerekű (akárcsak a mi úttörővasútunk) fel a hegyekbe. Az állomáson olasz turisták vidáman kergetőznek, hangosan nevetve játszanak. A fogaskerekű átmegy 4—5 alagúton, s a magasba emelkedik velünk. Beleszédülhetünk a látványba. Lent a mélyben a két öböl, a zöldeskék tó és körülötte a város. Egy földnyelv mélyen benyúlik a tóba és mesevárkastélyt hord a hátán, bástyákkal, tornyokkal. Meleg van, a vasút mentén virágzanak a fák. Az az érzésünk, hogy már felértünk a tetőre, pedig még feleúton se vagyunk. Egyikünk csak úgy, ingujjban jött el, s most diadalmaskodik, hogy neki nincs melege. De a diadal nem sokáig tart. Párszáz méterrel feljebb hófoltok tűnnek fel a sínek mellett, s mikor megérkezünk Rochers-de-Nave-re, s a 2045 méter magas hegycsúcson kilépünk a kocsiból, valósággal leesik az állunk. Köröskörül végtelen hósivatag, másfél két méter magas hó és éles, metsző hideg. Az előbb említett elvtárs a vendégek hangos derűjétől kísérve futólépésben vonul be ingujjban az első étterembe, ahol asztalok mellé támasztva állnak a sílécek. Lefelé menet újra átéljük a csodálatos évszak- és természetváltozást. Ezúttal azonban komolyan megsínyli mindenki, mert hamarosan kínzó fülszaggatást érzünk a légnyomáskülönbség következtében. Hogyne, hiszen magasabban voltunk, mint a budapesti prágai repülőgépen. Sajnos, rossz idő vár lent Montreux-ben, zuhog az eső. Még szerencse, hogy éppen indul a genfi vonat, s míg a kövér esőcseppek mossák a vonat ablakát, átnézhetjük a vasárnapi újságokat. Közlik, hogy Durles holnap délben tizenkettőkor utazik. Nos, egész jól végződik ez a nap. Novobáczky Sándor MONREUX-I KÉPESLAP MOSZKVAI TELEFON JELENTÉSÜNK a Botvinnik-Szmiszlov-mérkőzés izgalmas hajrájáról A 22. játszma függőben maradt be, hogyan áll a játszma. Egy óra múlva kétperces rádióreferátum következett, végül 23 órakor 15 perces részletes riport. Mosolyogva tette hozzá Szinyavszkij: «Ezt az adást Kamcsatkában és a Kurilli-szigeteken már a reggelinél hallgatják meg a rádióelőfizetők...» A teremben pattanásig feszült volt a légkör. Nyolc óra... Majdnem minden lépés egy-egy újabb izgalom, alkalom a találgatásra. A «nézőtéri nagymesterek» kombinációi sorra megdőlnek, különösen a 20. lépésnél: Szmiszlov ugyanis váratlan gyalogcserével nagy bonyodalmakat teremtett a centrumban. S már közeledett az időzavar... A két nagymesternek 15 lépésre már csak 20 perce maradt, kényszerűségből meggyorsultak a lépések ... Látszott, hogy Botvinnik vezércserére törekszik királyszárnyi állásának bizonyos gyengesége miatt, de Szmiszlov elkerülte ezt. Végigfutott a suttogás a nézőtéren: döntetlen lesz? Az történt ugyanis, hogy Szmiszlov alkalmat adott Botvinniknek arra, hogy háromszori lépésismétlés legyen, ami «hivatalból» döntetlen. Bár a sakkmérkőzések íratlan törvénye az, hogy a közönség csendben szurkolja végig a játszmákat, mégis kitört a taps, amikor Botvinnik elutasította ezt a lehetőséget, elkerülte a lépésismétlést — «felégette maga mögött a hidat» — jegyezte meg valaki. Az utolsó lépések már gyors iramban folytak, mert az óra könyörtelenül sürgette a versenyzőket, így történt meg, hogy a 38. lépésnél a fáradt Szmiszlov az időzavarban durva hibát követett el, elnézett egy gyalogot. Még három lépés volt hátra, a versenyzők kiláboltak az időzavarból és Botvinnik borítékolta a 41. lépést. Egy pillantás az órára: J Szmiszlov 2 óra 29 percet használt el a 40 lépésre, tehát éppen hogy kijött az időből. Botvinnik 2 óra 20 percet játszott. Csak lassan ürült ki a terem. A nézők vitatkoztak a játszma további sorsáról. Nem kétséges, hogy Botvinnik borítékolt lépése Bb6, vagyis gyalogelőnyhöz jut, s ez esélyeket ad számára. A játszma lefolyása: 1. c4. Hill 2. d4, a3. Hc3, de 4. Ff4, Fg7 5. e3, 0-0 6 FeS, efi 7. Hf3, Hbd7 8. Fg3. cfi 9. Fd3. bfi 10, 0-0. Fb7 H. Vc2. Ve7 12. Bfdl, Hh5 13. Fh4, Vd6 14. 14. Hitfi 15. Fg3. Ve7 16. h3. c5 17. cd., Hd6, IS. Hd5, ed: 19. Fa6, Fa6: 20. Vali:, rd: 21. ed., Hifi! 22. Bad. h5! 23. Bc7. Vb4 24. g6. He4 ?S. Va 3, Vbs 26. Vb3, VeS 27. Ve3. Bac8? 28. Bdd. Bc7: 29. Bc7:, Hg3: 30. Ve8:. Be8: 31. fg:, Be2 32. Ba7:, Bb2: 33. BaSf. Kh7: 34. Ba7. Ka8 35. BaSf. Kb7 36. BdS. Ba2: 37. Bd5:, Ba7 38. Kf2. fi?? 39. gr:, Fffi: 40. Bdfi. Kg7 és a játszma függőben maradt. A függőjátszmát vasárnap folytatják. Szabó László A budapesti színházak mai műsora Operaház: Traviata (A 8. sz.. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Bahcsiszeráti szökőkút (fél 11). Bob hercegtől Lili bárónőig (fél 3) Faust (fél 8) — Nemzeti Színház: A Noszty fiú esete Tóth Marival (Csiky- és Madách-bérlet, délelőtt fél 11). Uborkafa (7) — Katona József Színház: Volpone (7). — Madách Színház: Egy magyar nyár (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: A sevillai borbély (fél 3 7). — Fővárosi Operettszínház: Az Állami Népi Együttes új műsora (délelőtt fél 11) Luxemburg grófja (negyed 3 7) — Ifjúsági Színház: A kőszívű ember fia (délelőtt fél 11. este .). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: A titkos őrs (3). Tanár úr kérem (8) . — Zeneakadémia: Tavaszi napsütés (4). Ide figyeljenek, emberek (8) — Bartók-terem: Eltörött a hegedűm, a Fővárosi Népi Zenekar új műsora (4 és 8). — MEDOSZ Móricz Zsigmond Kultúrotthon (VI., Jókai u. 4.): Csehszlovák Állami Bábegyüttes bábkabaréja (délelőtt fél 11 délután fél 3). — Főváros) Víg Színház: Szombat délután (37). — Főváros Kis Színpad: Tréfa az egész (37). — Állami Faluszínház (Madách-tér): Hamilton-család (7) . — Déryné Színpad: Gül Baba (fél 8) — Vidám Színpad: Utazás a viták körül (3, 7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (délelőtt 11)— Kinizsi Pál (35). A három testőr (fél 8). — Kamara Varieté: Kellemeskedők (fél 5, fél 7, fél 9). — Budapest Varieté: Áprilisi tréfa (3. fél 6, 8). — Főváros Nagycirkusz: Tavasz a cirkuszban (4. 8). — Fáklya Nagycirkusz (a Vérmezőn): Új műsor (4. 8). Felhívás előfizetőinkhez Kérjük ti dőlésre útszó előfizetőinket hogy 6 dikéktík mecskezdése előtt legalább Hat nappal közöljék a postahivatallal. Illetve a postás kézbesítővel címváltozásukat A bejelentésnek a nevet, az állandó és ideiglenes címet, valamint a távollét időtartamát kell tartalmaznia Üzemi előfizetőink üdüléssel kapcsolatos címváltozásukat a sajtófelelősnél jelentsék be.