Szabad Nép, 1954. június (12. évfolyam, 152-181. szám)

1954-06-26 / 177. szám

SZOMBAT, 1954 JÚNIUS 26 Az angol-amerikai viszony Washington előtt ASzabad Nép kiküldött munkatársának telefon jelentése Genf, június 25. Csütörtökön megtartotta első ülését Genfben a Laosz kérdésével foglalkozó katonai bizottság, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Laosz és Franciaország képviselőiből alakult. A bizottságnak — mint ismeretes — a genfi értekezlet múlt heti határozatának értelmében az a feladata, hogy tanulmányozza a külföldi csapatok kivonásának kérdését Laoszból, és július 10-ig jelentést tegyen a genfi értekezletnek. A külföldi csapatok Kambodzsából való kivonásának kérdését egy másik bizottság vizsgálja meg, amelynek munkájában csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság s Kambodzsa képviselői vesznek részt. A laoszi bizottságban azért vannak franciák is, mert Laoszban hivatalosan is a franciák gyakorolják a katonai parancsnokságot. Most, hogy e bizottságok megkezdték, illetve megkezdik munkájukat, fokozott jelentőséget nyer az a párbeszéd, amely szerdán az angol alsóházban zajlott le Eden és Gaitskell munkáspárti képviselő között. Gaitskell megkérdezte Edentől, hogy a külföldi csapatokba, amelyeket Laoszból és Kambodzsából ki kell vonni, beleértendők-e a francia csapatok is. Eden azt válaszolta, hogy feltétlenül jogosult a nézet, amely szerint beleértendők, de a kérdést a bizottságok ülésein kell véglegesen tisztázni. Mindenesetre ebből is látszik, hogy a régi, Ridault-féle elképzelés, amely szerint a «külföldi csapatok» csak a felszabadító mozgalom csapatait jelentik, s a »külföldi csapatok» kivonása ennek megfelelően azonos a francia uralom visszaállításával Laosz és Kambodzsa egész területén — a múlté. Genfben továbbra is tartják magukat azok a hírek, hogy a kínai és a francia küldöttség álláspontja több kérdés ijén elég közel került egymáshoz. Megfigyelők megerősítik a «The Times» értesülését (amelyre a «Szabad Nép» már tegnap utalt), hogy francia részről most már elismerik a tűzszünet és a politikai kérdések egyidejű megvitatásának szükségességét. A laoszi és a kambodzsai probléma megoldása körül úgy látszik ugyancsak nincsen megoldhatatlan ellentét. Ami a legfontosabb és legbonyolultabb kérdést, Vietnam kérdését illeti, erről az «Associated Press» genfi tudósítója így ír: «Megbízható forrásból jelentik, hogy a franciák és a kínai kommunisták eredményesen igyekeznek hidat verni nézeteik közé a háborútépte Vietnam jövőjét illetően». Ezek a kedvező hírek és híresztelések általában a Csou En-laj-Mendes-France-találkozóra vezethetők vissza, amelyet a nyugati sajtó még pénteken is részletesen kommentált. Kétségtelen, hogy ennek a találkozónak az eredményei meggyorsíthatják a tárgyalások menetét. Az is kétségtelen, hogy a francia közvélemény igen erőteljesen támogatja azt a politikát, amelynek hivatalos célja az indokínai megegyezés létrehozása. Mendes-France berni utazása után, csütörtökön, amikor kormányát a parlamentben bemutatta, nagyobb többséget kapott, mint beiktatásakor. De e tények tudomásulvétele közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy azok az erők, amelyek meg akarják akadályozni a megegyezést, nincsenek megverve — sem Franciaországban, sem az Egyesült Államokban. Erre figyelmeztetnek egyébként azok a «viharos atlanti ellenszelek», amelyek a Washingtonba érkező Churchillt és Edent fogadják. Az amerikai lapok egész sora közli az angol miniszterelnök és az angol külügyminiszter »bűnlajstromát», amelynek a lényege, az, hogy az angol kormány nem hajlandó minden további nélkül az amerikai háborús politikát támogatni. A «New York Herald Tribune» pénteki száma ezt írja a légkörről, amelyben a washingtoni tárgyalások kezdődnek: «A megbeszélések a Fehér Házban Mister Eisenhower, Sir Winston, Mister Eden és Mister Dulles között egy olyan háttér elött folynak majd le, amelyben személyes düh, sőt ellenségeskedés elemei vannak, valamint nézeteltérések alapvető politikai kérdésekről". A dolog személyi része persze kevésbbé fontos, de tény, hogy Dulles «meg van sértve», mert Eden alsóházi beszédében ki sem ejtette az ő nevét, s mert az angol külügyminiszter lekicsinylősét nyilatkozott Dulles kedvenc tervéről, a délkeletázsiai paktumról Az amerikai külügyminiszter sértődöttsége minisztériumának következő nyilatkozatában tört magának utat: Eden beszédénektartalmát nem közölték velünk előre. Még nem kaptuk meg felszólalásának szövegét. Ezért nincsen megjegyezni Churchill angol miniszterelnök és Eden angol külügyminiszter pénteken repülőgépen Washingtonba érkezett, hogy tanácskozást folytasson Eisenhower elnökkel és az Egyesült Államok más vezetőivel — jelenti a «Reuter»-iroda. A repülőtéren Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter fogadta az angol államférfiakat: innen a Fehér Házba hajtattak, ahol Eisenhower elnök és felesége fogadta őket. „ Is valónk». Ehhez, az enyhén szólva modortalan nyilatkozathoz a «Daily Express» washingtoni tudósítója némi iróniával jegyzi meg: «.Nem szokásos, hogy az amerikai külügyminisztériumelőre megkapja az angol külügyminiszterek beszédeinek szövegét. A politikai ellentétek nagyon sok kérdésre kiterjednek. Ezek közül pillanatnyilag talán Kína a legfontosabb. Angliának politikai és gazdasági okokból egyaránt létérdeke, hogy egészséges, normális viszonyt teremtsen a Kínai Népköztársasággal. De ehhez békét kell teremteni Ázsiában, meg kell szüntetni a kínaellenes blokádot, fel kell venni Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, röviden: módosítani kell az Egyesült Államok kínai politikáját. Eden alsóházi beszédét széles körökben úgy kommentálják, hogy éppen erre akarja az amerikai kormányt rávenni. Természetesen egy sor más fontos kérdésben is nagyon komolyak az angol-ame-rikai ellentétek. A délkeletázsiai szerző- jdési rendszer, a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem — csak kettő a legégetőbb problémák közül. De súlyos hiba volna a washingtoni tárgyalások előtt az ellentéteket eltullozni. Londonban is és Washingtonban is erősen hangsúlyozzák az angol-amerikai szövetség «nélkülözhetetlenségét». A «The Times» csütörtöki vezércikke — Eden alsóházi beszédétől eléggé elütő hangon —azt hagsúlyozta, hogy a «kommunista világ» hatalmával szemben Anglia és az Egyesült Államok szövetségének «kell az erők egyensúlyát biztosítania». Az angol kormány változatlanul támogatja az európai védelmi közösséget, a támadó európai hadsereg létrehozását, Nyugat-Németország újrafelfegyverzé-sét. A washingtoni értekezlet talán meg fogja mutatni, hogy az angol külpolitikaiban ez agresszív törekvések vagy a két rendszer valamilyen békés együttélését kereső törekvések erősebbek-e. Gimes Miklós Az «AFP» washingtoni jelentése szerint Eisenhower amerikai elnök és Churchill angol miniszterelnök megbeszélésének első kérdése Guatemala volt. Eisenhower elnök, mielőtt rátért volna Churchill miniszterelnökkel folytatandó tárgyalásának legfőbb témáira, szóbahozta Guatemala ügyét. (MTI) Churchill ús C*1pii nivyvrkezett Washingtonba Guatemala visszaveri az Egyesült Államok intervenciós bandáit A guatemalai főparancsnokság közleménye a kormány csapatok győzelmes harcairól A guatemalai hadsereg főprancsnoksága csütörtökön újabb közleményt adott ki a guatemalai hadihelyzetről. Közleményében a többi között bejelenti, hogy «a kormánycsapatok által elfogott sok fogolyközött különböző nemzetiségű külföldiek vantak, de guatemalai csak igen kevés». Ugyanez a közlemény jelenti, hogy a nagymennyiségű zsákmányolt hadianyag között nehéz és könnyű gépfegyverek vanna. A hadműveleti területeken «újabb sikereket értek el a zsoldoserők által elárasztott nemzeti terület megtisztításában. A zsoldosok súlyos veszteségeket szenvedtek halottakban». Puerto Barrios vidékét már teljesen megtisztították az ellenséges erőktől és a vááros lakossága visszatért rendes életmódjához. A közlemény azzal a bejelentéssel zárul, hogy «a főparancsnokság végleges csapást készít elő, amelyet nehézfegyverekkel akar végrehajtani, hogy véget vessen a betolakodók utolsó ellenállásának is». A guatemalai köztársasági elnökség sajtóhivatala is közleményt adott ki, s ebben a nemzeti és a nemzetközi közvélemény előtt leleplezi azokat az embertelen kegyetlenkedéseket, amelyeket a betolakodók elkövettek ott, ahol ideiglenesen sikerült megvetniük lábukat. A betolakodók polgári személyeket lőttek agyon és főleg a parasztbizottságok tagjait és a szakszervezeti vezetőket üldözték. A nyugati hírszolgálati irodák is elismerik, hogy Armas ezredesnek, a betolakodók amerikabérenc parancsnokának az Moszkva, június 25. (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere június 24-én a következő táviratot kapta G. Toriello úrtól, Guatemala külügyminiszterétől: «Guatemalából június 23-án a Szovjetunió külügyminiszterének, Moszkva. Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a biztonsági tanács folyó év június 20-án egyhangúlag hozott határozata ellenére — amely előirányozza minden olyan cselekmény haladéktalan beszüntetését, amely vérontáshoz vezethet és amely az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagállamának javasolja, hogy tartózkodjék a Honduras Köztársaság területéről Guatemalába betört zsoldoscsapatok ilyen akcióinak támogatásától — az agresszió mindezideig nem szűnt meg. Ellenkezőleg. Amint kormányom ezt már közölte a biztonsági tanáccsal, ezek a fegyveres erők továbbra is felhasználják a hondurasi és nicaraguai repülőtereket, hathatós segítséget kapnak ezen ENSZ-tagállamok kormányaitól és élvezik törvényellenes elnézésüket. Sürgősen Excellenciádhoz fordulok, hogy értesítsem e komoly helyzetről és kérjem, hogy tisztelt kormánya, amely mindig határozottan fellépett az agresszió ellen, és az Egyesült Nemzetek elveinek védelmében, a biztonsági tanács tagjaként tegyen jó szolgálatot és érvényesítse azokat a jogait, amelyeket a biztonsági tanács szabályzata biztosít számára, hogy ezen magas szerv újabb ülésen felhasználja tekintélyét a biztonsági tanács folyó év június 20-án hozott határozatának hathatós végrehajtóország lerohanására és az Arbenz-kormány megbuktatására irányuló terve nem sikerült. Az «AFP» beszámol a középamerikai rádió egyik adásáról, amely megállapította, hogy «Guatemalában megtörték a kommunistaellenes erők támadását». Costaricában — mint a hírügynökség jelenti — «az a benyomás alakult ki, hogy az Armas ezredes vezetése alatt álló erők támadásának üteme lassúbbá vált, mert nélkülözi a népi támogatást». San Salvadorban rámutatnak, hogy a «guatemalai csata» a jelen pillanatban, úgy látszik, a hondurasi határ közelében folyó elszigetelt akciókra korlátozódik. A panamai rádió hírmagyarázója rámutatott, hogy «a katonai akció mindinkább diplomáciai irányba tolódik el». A hírmagyarázó kijelentette, hogy «Arbenz kormányának nyilvánvalóan sikerült helyzetét megszilárdítania». Armas ezredes igyekszik kimagyarázni kudarcát, s azt állítja, hogy csapatainak előnyomulását a trópusi esők, valamint az ezredes «abbeli vágya akadályozza, hogy elkerüljön minden felesleges vérontást». A londoni rádió hírmagyarázata azonban világosan rámutat Armas kudarcának okaira, amikor ezeket mondja: «...hondurasi jelentések arról szólnak, hogy a lázadók előrehaladása, úgy látszik, vesztett lendületéből és terveiket keresztülhúzta az a tény, hogy nem sikerült a guatemalai parasztcucat a lázadásban való részvételre bírni. A guatemalai fővárosból érkező hírek azt bizonyítják, hogy Guatemala Cityben a legteljesebb nyugalom uralkodik és a kormány hadserege a polgári lakosság támogatásával ura a helyzetnek. (MTI) sára és e határozat végrehajtásának ellenőrzését célzó megfelelő intézkedések foganatosítására. Előre is a legőszintébben köszönetet mondok Excellenciádnak azokért a lépésekért, amelyeket tisztelt kormánya ebben a nehéz ügyben tenni tud. Ezen ügy megoldásától az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye, egy ENSZ-tagállam biztonsága, szuverenitása és függetlensége függ. Felhasználom az alkalmat, hogy biztosítsam Önt legmagasabb és különös nagyrabecsülésemről. Guillermo Toriello külügyminiszter». Június 25-én V. M. Molotov a következő választ küldte el G. Toriello úrnak: «Guatemala, Guillermo Toriello külügyminiszter úrnak. Van szerencsém igazolni Excellenciád június 23-i táviratának vételét és közölni, hogy a Szovjetunió kormánya, amely őszinte rokonszenvet érez a hazája szabadságát és függetlenségét védelmező guatemalai nép iránt, a legnagyobb figyelemmel kezelte az ön táviratában kifejtett kérést és utasította a Szovjetunió ENSZ-képviselőjét, tegyen meg minden tőle telhetőt a biztonsági tanács folyó év június 20-i határozata végrehajtásának biztosítására. Felhasználom az alkalmat, hogy biztosítsam Önt legmagasabb nagyrabecsülésemről. V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere. A guatemalai külügyminisztérium cáfolata New York, június 25. (TASZSZ) Guatemala Cityből érkező jelentések szerint a guatemalai külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan megcáfolja a hondurasi kormánynak azt az állítását, hogy guatemalai repülőgép átrepülte a határt és bombát dobott Honduras területére. A guatemalai kormány távirata a hondurasi kormányhoz A guatemalai kormány csütörtökön felkérte a hondurasi kormányt, hogy fegyverezze le és internálja a Guatemalát megtámadó fegyveres erők jelenleg Hondurasban tartózkodó valamennyi tagját. A táviratot, amelyet Toriello guatemalai külügyminiszter írt alá, elküldték az ENSZ főtitkárához is. A Guatemala által kívánt lépések között szerepel a betolakodó erők eltiltása a hondurasi repülőterek használatától, a határ lezárása a két ország között, és a guatemalai szökevények minden Guatemala ellen irányuló felforgató tevékenységének megakadályozása.Ezek a feltételek szükségesek ahhoz, hogy Guatemala meggyőződjék Honduras békés szándékairól» — hangsúlyozza táviratában Toriello. (MTI) Rokonszenvtüntetés Hondurasban a guatemalai kormány mellett New York, június 25. (TASZSZ) A hondurasi Tegucigalpából érkező jelentések szerint június 23-án a hondurasi rendőrség sortüzet zúdított a guatemalai kormány mellett tüntető egyetemi hallgatók felvonulását szemlélő tegucigaloai lakosokra. Heten megsebesültek, köztük hárman súlyosan. A tüntetés után tartott gyűlésen felszólaló diákok kiemelték, hogy Honduras kormánya felelősséggel tartozik a Hondurasból indított intervencióért. de Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja országos bizottságának tiltakozó nyilatkozata Az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizottsága nyilatkozatot adott át a sajtó képviselőinek. A nyilatkozatot William Z. Foster, Elizabeth Gurley Flynn és Pettis Perry írta alá. Az országos bizottság ebben a nyilatkozatában elítéli a «United Fruit Company» bérenceinek a demokratikus Guatemalába történt durva betörését, mint olyan bűncselekményt, amely nemcsak Guatemala népe, hanem az amerikai nép és az egész emberiség ellen is irányul. Az országos bizottság kiemeli nyilatkozatában, hogy az amerikai imperializmus háború kirobbantására irányuló politikája egész Latin-Amerikában széleskörű, ellenzésre talál, majd határozottan kétségbe vonja az amerikai külügyminisztériumnak azt az állítását, hogy a guatemalai események «guatemalaiak felkelését» jelentik. Az országos bizottság rámutat, hogy a «United Fruit Company» érdekeinek megfelelően cselekvő amerikai kormány «olyasfajta dróton rángatott diktatúrával igyekszik felcserélni Guatemala demokratikus úton megválasztott kormányát, mint amilyen diktatúrát Nicaragua, Honduras, a Dominicai Köztársaság, Venezuela és más latinamerikai országok népére kényszerítettek. A kommunista párt országos bizottságának nyilatkozata a következő jelmondatokkal végződik: «Szüntessék meg a «United Fruit Company» háborúját Guatemala ellen!»Akadályozzák meg a háború kirobbantását Amerikában!», «El a kezekkel Guatemalától!» Guatemala kormányának távirata a szovjet kormányhoz és a szovjet kormány válasza összeült a biztonsági tanács Június 25. (MTD ) szerint 15.10 órakor összeült New Yorkban. A biztonsági tanács pénteken, helyi idő , hogy megvitassa a guatemalai kérdést. India és Kína 960 milliós népének barátsága döntő tényező Ázsia és az egész világ békéjének fenntartásában Csou / «vlvtárs ünnepélytís ítja*l£**tásaj-Delhiben Az «Indinfo» jelentése szerint Csou Enlaj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere pénteken reggel, helyi idő szerint 7.18 órakor Genfből Új- Delhibe érkezett. A repülőtéren a korahajnali órák óta ezrek várakoztak a kínai miniszterelnök megérkezésére és lelkes fogadtatásban részesítették. A két vezető ázsiai államférfi első találkozásánál jelen voltak az indiai kormány miniszterei, a diplomáciai testület tagjai, az indiai parlament képviselői, vezető kormánytisztviselők és a három fegyvernem vezérkari főnökei. Amikor Csou En-laj kiszállt a repülőgépből, elsőnek Nehru miniszterelnök és Jüan Csung-hszien, Kína újdelhi nagykövete üdvözölte. «Éljen Csou En-laj!» és “ Éljen az indiai-kínai barátság!» kiáltások hangzottak fel, miközben Nehru bemutatta a vendégnek a diplomatákat, a minisztereket és más vezető közéleti személyiségeket. A külföldi diplomáciai képviseletek vezetői közül megjelent a repülőtéren a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Burma, Hollandia, Nepál, Svédország, Svájc, Afganisztán, Indonézia, Norvégia, Dánia és Egyiptom nagykövete, illetve követe, az Egyesült Királyság és Ceylon főbiztosa, valamint a pakisztáni főbiztosság ügyvivője. A hadsereg és a légierő egységeiből öszszeállított díszőrség tisztelgett, a zenekar pedig a kínai nemzeti himnuszt játszotta. Csou En-laj Nehru kíséretében elvonult a sorfal előtt és barátságosan viszonozta az egybegyűltek köszöntését, miközben állandóan zúgott a kiáltás: «Éljen India is Kína barátsága!» Az összegyűlt több mint 100 indiai és külföldi sajtótudósító csoportjához érve, Csou En-laj rövid nyilatkozatot olvasott fel. Csou En-laj nyilatkozatában köszönetet mondott az indiai miniszterelnöknek és a kormánynak a meghívásért. Kijelentette: büszke örömmé használta fel ezt az alkalmat India meglátogatására. A kínai központi népi kormány nézete szerint a barátság India népével és kormányával nagyjelentőségű tényező a világbéke szempontjából. Icsou En-laj a kínai nép meleg üdvözletét tolmácsolta Kína nagy szomszédjának. Hangsúlyozta, hogy India és Kína 960 milliós népének barátsága döntő tényező Ázsia és az egész világ békéjének fenntartásában. «Kívánom, hogy ez a barátság egyre jobban erősödjék és Ázsia népei minél szorosabban fogjanak össze- — mondotta. A kínai miniszterelnök azután Nehru kíséretében Rastrapati Bhavanba hajtott, ahol az állam vendégeként száll meg, majd felkereste Radzsghatban Mahapma Gandhi mauzóleumát. (MTI) Az indiai lapok és hírügynökségek címére az ország minden részéből üzenetek érkeznek, amelyek örömmel üdvözlik Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének indiai látogatását. A lapok kommentárokat és vezércikkeket szentelnek az indiai-kínai barátság megszilárdítása kérdésének, rámutatva, hogy a két nép barátsága a tartós és szilárd béke biztosítéka Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten. (TASZSZ) Az «Indinfo» hírügynökség jelentése szerint Csou En-laj kínai miniszterelnök látogatást tett az Indiai Köztársaság elnökénél, alelnökénél és Nehru miniszterelnöknél. Mindegyiküknél fél órát időzött. Ugyancsak az «Indinfo» jelenti, hogy Csiao Kuan-hua és Vang Cso-zsu, Csou En-laj tanácsadói, valamint Csang Vencsin és Pu Son-csang titkárok és az újMint a delhi rádió jelentette, a «Hindu of Madras» című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou En-laj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap genfi tudósítójának. Csou En-laj a tudósító kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenséghez való jogának, valamint önrendelkezési jogának biztosítása érdekében az ázsiai országoknak ki kell kérniük egymás véleményét a közös intézkedésekről és kölcsönös kötelezettségekről. Ez elengedhetetlen, mert az ázsiai országok szembeállításának és az ellenséges katonai tömbök megteremtésének agresszív politikája komoly mértékben veszélyezteti a békét és az összes ázsiai országok biztonságát. Ez az alapvető kérdés, amely most előttük áll. A tudósító megkérte Csou En-lajt, nyilatkozzék a genfi értekezletről. Csou Enlaj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bizonyos sikerek. A Koreára vonatkozó tárgyalások során azonban az Egyesült Államok elutasította minden észszerű javaslat megvitatását. A tárgyalások utolsó napján még azt a kínai javaslatot is elutasította, amelynek értelmében a tárgyaláson részvevő államoknak közösen kell kifejezniök azt a kívánságukat, hogy további erőfeszítések történjenek a probléma békés rendezésére. Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le a napirendről. A koreai nép jogos kívánságait ki kell elégíteni. Csou En-laj az indokínai problémára vonatkozóan kijelentette, hogy a kérdés vi-delhi kínai nagykövetség első titkára pénteken délután félórás megbeszélést folytattak N. R. Pillaival, az indiai külügyminisztérium főtitkárával és R. K. Nehru külügyi államtitkárral. Nehru, India miniszterelnöke és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke pénteken megkezdte tanácskozásait Új-Delhiben. A két államférfi első megbeszélése csaknem három óra hosszat tartott, tája eléggé lassan halad. Az a megegyezés azonban, amely két kérdéssel kapcsolatban az értekezleten létrejött, megteremtette az utat az indokínai béke helyreállítása problémájának megoldása felé. Csou En-laj azt a reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező három hét alatt az indokínai háborúban részvevő mindkét fél a kölcsönös jóindulat jegyében tárgyalásokat folytat olyan méltányos fegyverszünet megkötése céljából, amely valamennyi fél számára elfogadható. A genfi értekezleten részvevő többi államnak kötelessége, hogy minden lehető módon elősegítse a fegyverszüneti egyezmény létrehozását. Ugyanakkor elengedhetetlenül fokozni kell az éberséget bizonyos elemeknek az értekezleten és azon kívül az indokínai háború kiterjesztésére irányuló cselszövéseivel kapcsolatban. Csou En-laj azt a véleményét fejezte ki, hogy a colombói értekezleten részvevő országok éppen az ilyenfajta intrikák ellen foglaltak állást. Csou En-laj az India és Kína közötti kapcsolatokról szólva emlékeztetett azokra az elvekre, amelyeken a két ország között Tibetre vonatkozóan megkötött egyezmény alapszik. Ez az egyezmény — mondotta Csou Enlaj — nemcsak megszilárdította az India és Kína közötti jószomszédi viszonyt, hanem az ázsiai országok közötti együttmű-Kínának meggyőződése — mondta Csou En-laj — hogy a nemzetközi kérdésekben a két ország között kialakult együttműködés ezen új alapja megszilárdul, és hogy a két nép közötti barátság mélyül és erősödik. Ez elengedhetetlen az ázsiai és az egyetemes béke megszilárdulása szempontjából. (TASZSZ) Csou In-csi elő társ nyilatkozata Genfben, elutazása előtt Megkezdődtek Xelim és Csou En-laj tanácskozásai A nemzetközi feszültség enyhítését célzó nemzetközi értekezlet határozata Stockholm, június 25. (TASZSZ) Június 23-án a nemzetközi feszültség enyhítését célzó nemzetközi értekezlet záróülésén Nyikolaj Krutickij metropolis felolvasta az értekezleten részvevő egyházi személyiségek felhívását minden hívőhöz. Nyugtalan világunkban, ahol az államok nem bíznak egymás célkitűzéseiben, ahol állandóan fennáll a gyanakvás és a félelem, amely már olyan sok konfliktust idézett elő, Kelet és Nyugat 30 országának képviselői találkoztak annak érdekében, hogy szabad légkörben, megkíséreljék elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhülését. Tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a józan gondolkodású, elfogulatlan emberek, ha találkoznak, gyorsan kölcsönös megértésre jutnak és a világot jelenleg szétválasztó kérdések többségében lehetséges a kölcsönös megértés. A politikai és szociális rendszerek különbözőségei önmagukban egyáltalán nem szolgáltatnak olyan okokat, amelyek elkerülhetetlenül háborúra kell, hogy vezessenek. A békés egymás mellett élés teljes mértékben lehetséges olyan viszonyok között, amikor minden nép jogait — akár nagyok, akár kicsik legyenek is azok — de facto és de jure elismerik. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — amelynek léte okvetlenül szükséges a béke érdekében — helyesen kell tükröznie a világban fennálló viszonyokat, és mindent át kell fognia. Éppen ezért az Egyesült Nemzetek Szervezetébe fel kell venni a Kínai Népköztársaságot, és minden olyan államot, amely kérte vagy kéri az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Minden államnak le kell mondania arról, hogy a vitás kérdéseket erőszak alkalmazásával oldja meg. Minden konfliktust tárgyalások útján kell rendezni és a tárgyalásokat kitartóan kell folytatni, még ha eleinte nagy nehézségek mutatkoznak is. Ezeket az alapelveket kell követni elsősorban a genfi értekezleten, amelynek sikerei nagy mértékben megszilárdítanák az egész világ békéjét. Az értekezlet ideje alatt megteremtett kapcsolatok a részvevőknek teljes alapot adnak arra a reményre, hogy a genfi értekezlet a többi közt az indokínai kérdésben sikerre vezethet és kell is, hogy sikerre vezessen. Ami Koreát illeti, amilyen gyorsan csak lehet, fel kell újítani a megszakadt tárgyalásokat. A béke oszthatatlan. A békét nem elég Ázsiában helyreállítani. A német kérdés békés megoldása elengedhetetlen ahhoz, hogy Európában is helyreálljon a béke. Ezért a Németországgal kapcsolatos tárgyalásokat, amilyen gyorsan csak lehet, ismét meg kell kezdeni és addig sem szabad sem Ezután egyhangúlag elfogadták a következő határozatokat: «Általános határozat», «Felhívás a genfi értekezlet részvevőihez», «Felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a guatemalai események kapcsán. A határozatok így szólnak: mi olyat tenni, ami megnehezítené ezeket a tárgyalásokat. Az atomfegyver az egész emberiség szörnyű réme. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megszüntessék a kísérletezéseket, amelyek önmagukban is veszélyesek a népek egészségére, hogy a jelenleg tömegpusztító fegyverekkel rendelkező államok kötelezzék magukat, nem alkalmazzák az atomfegyvert; hogy vezessenek be tilalmat és ellenőrzést az ilyen fegyverek gyártására és felhasználására, és gyakoroljanak ellenőrzést e tilalom betartása érdekében. Ennek eredményeként a békés célokra felhasználásra kerülő atomenergia rendkívüli előnyöket nyújthat az emberiségnek. Ugyanilyen módon tárgyalásokat kell folytatni a fegyverkezés korlátozásáról és ellenőrzéséről a siker elérésére irányuló eltökéltség "szellemében. Amilyen mértékben vezetnek majd ezek sikerhez, oly mértékben szabadulnak majd fel a jólét emelésére fordítható gigászi termelési erőforrások. A másik fontos tényező, amely csökkentheti a nemzetközi feszültséget: a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztése. A kereskedelmet jelentős mértékben lehet fejleszteni, csak a meglévő korlátozásokat kell felszámolni. Kifejezésre jutott a kulturális csere emelésére és bővítésére irányuló kívánság is. Az értekezlet részvevői rendkívül elégedettek azokkal a jó eredményekkel, amelyeket ez a néhány nap nyújtott. Az értekezlet részvevői sajnálják, hogy néhány ország bizonyos körei nem reagáltak nagyobb mértékben az értekezlet szervezőinek meghívására. Az értekezlet részvevői kötelezik magukat, hogy országukban beszámolnak az elért eredményekről és elhatározták, hogy 1955 elején egy újabb értekezletet hívnak össze, amelyen szélesebb körök részvételét biztosítják majd, mint ezen az értekezleten. Az értekezlet megbízza elnökségét és titkárságát, hogy tegyen meg minden intézkedést ebben az irányban. Felhívás a genfi értekezlet részvevőihez A nemzetközi feszültség enyhítését célzó 1954 június 19 és 23 között megtartott stockholmi nemzetközi értekezlet részvevői üdvözlik a különböző országok képviselőit, akik összegyűltek Genfben az indokínai kérdés békés megoldása s az ázsiai béke helyreállítása érdekében, hogy ezáltal elősegítsék a nemzetközi feszültség enyhülését. Az értekezlet kéréssel fordul a genfi értekezleten részvevő kormányokhoz: Egyesítsék erőiket annak érdekében:*-• hogy amilyen gyorsan csak lehet, elérjék a tűzszünetet a három indokínai államban, s létrejöjjön a megegyezés a harcoló felek között. - Már gyökerében szüntessenek meg minden olyan tevékenységet, amely meghosszabbítaná és kiterjesztené az indokínai konfliktust és amely megnövelné a világháború veszélyét. ‘ Tegyenek intézkedéseket, hogy amilyen gyorsan csak lehet, írják alá a Franciaország és a három indokínai nép közötti békeszerződést, tiszteletben tartva a három indokínai állam jogát szuverenitásához, a függetlenséghez és a nemzeti egységhez, a demokratikus szabadsághoz és ahhoz, hogy szabadon választhassa meg politikai és társadalmi rendszerét. Az értekezlet felhívja a Genfben képviselt államok figyelmét, hogy meg kell szüntetni a koreai nép szenvedéseit és el kell hárítani a föld e részén is a hadműveletek újjáéledésének komoly veszélyét. Az értekezlet követeli a koreai kérdés békés rendezése céljából a tárgyalások gyors felújítását, amelynek eredményeként biztosítani lehetne a koreai nép biztonságát, teljes függetlenségét, egységét, hogy szabad demokratikus választások útján választhassák meg az egész országban a társadalmi és politikai rendszert. Nyilvánvaló, hogy megegyezést kell elérni minden külföldi csapat kivonásáról, hogy biztosítani lehessen a koreai nép számára a valóban szabad véleménynyilvánítás lehetőségét. Hogy kedvező légkört lehessen teremteni a béke elérésére, biztosítékot kell nyújtani a fegyverszüneti feltételeknek mindkét fél általi szigorúbetartására, mindenekelőtt a fegyverszállítások kérdésében. Felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a guatemalai események kapcsán A nemzetközi feszültség enyhítését célzó 1954 június 19—23-i stockholmi nemzetközi értekezlet részvevői nyugtalanok a guatemalai behatolás és Guatemala fővárosának bombázása miatt. Az értekezlet részvevői elítélik az agresszoroknak nyújtott segítséget, bármelyik államhoz is tartozzanak. Felhívjuk az ENSZ biztonsági tanácsát, tegyen intézkedéseket a hadműveletek megszüntetésére, kényszerítse távozásra a betörő csapatokat és állítsa helyre az azelőtt uralkodó békés állapotokat. A nemzetközi feszültség, enyhítését célzó nemzetközi értekezlet felhívja minden ország népét, hogy támogassa a biztonsági tanácshoz intézett felhívást. Általános határozat Provokációs „per" Németország Kommunista Pártjának vezető funkcionáriusai ellen Berlin, június 25. (TASZSZ) Mint előző jelentések már közölték, a nyugatnémetországi karlsruhei bíróság június 14-én megkezdte annak a provokációs «pernek» tárgyalását, amelynek vádlottai: Oskar Neumann, Karl Dickel és Emil Bechtel német hazafiak, Németország Kommunista Pártjánakvezető funkcionáriusai. A vádiratból kiderül, hogy a bonni hatóságok a vádlottak bűnéül róják fel az 1951- ben Nyugat-Németországban a remilitarizálás ellen, a német békeszerződés megkötéséért megtartott népszavazást. A vádlottak meggyőzően bizonyították az ellenük emelt vádak alaptalanságát. Karl Dickel így nyilatkozott a bíróság előtt: «Büszke vagyok arra, hogy mint kommunista együttműködtem más német hazafiakkal a népszavazás megtartására alakult főbizottságban és hogy közös munkánk némi sikerrel járt». A bíróság megfélemlítéssel próbálkozik a vádlottak mellett felszólaló tanúkkal szemben, igyekszik megfosztani őket attól a lehetőségtől, hogy a bíróság előtt beszéljenek, sőt megtorló intézkedéseket alkalmaz ellenük, így történt például a június 21-i tárgyaláson, amikor tanúként megjelent a bíróság előtt Oberhof brémai lelkész. Mint a német sajtójelentések közül, Oberhof lelkész a következőket mondotta, amikor a bíróság elnöke megfenyegette, hogy kényszerintézkedéseket alkalmaz vele szemben: «Együttműködtünk a kommunistákkal, mint ahogy vállvetve együtt harcoltunk velük a hitleri fasizmus ellen. Harcunk mostani célja a remilitarizálás megszüntetése és Németország egységének helyreállítása». A bíróság a számára kellemetlen ilyen jellegű tanúvallomások megismétlődésének megakadályozása végett pénzbírsággal sújtotta Oberhof lelkészt. A karlsruhei per felháborodást keltett a német közvéleményben. A «Neues Deutschland» jelentése szerint a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának bajorországi bizottsága határozatában tiltakozott a bíróságnál, követelve a per folytatásának megszüntetését és a vádlottak, valamint mindazok szabadonbocsátását, akiket a Németország békés újraegyesítéséért folyó harcban való részvételük miatt börtönbe vetettek. A vádpontokra vonatkozóan az ülés részvevői kiemelték, hogy «a remilitarizálás ellen és a német békeszerződés megkötéséért szervezett népszavazás a német nép törvényes joga».