Szabad Nép, 1954. június (12. évfolyam, 152-181. szám)

1954-06-29 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1954 JÚNIUS 29 Idejében, a legkisebb szemveszteséggel arassunk! Ma van Péter-Pál napja, ilyenkor szokott kezdődni az aratás. A gabona zöme ugyan az idén a kései kitavaszodás miatt még zöld, de nem sok idő van már hátra. Egy-két helyen már vágják is a gabonát. Még néhány nap, s országszerte aranysárga kalászok jelzik: megérett a gabona, lehet aratni. Szorgos napok következnek minden faluban A gabona betakarításán kívül ezernyi teendő van ilyenkor a határban. A harmadik vagy a negyedik kapálás, a szénabetakarítás, a tarlóhántás és a másodvetés, szintén mind olyan feladat, amelyet nem lehet halogatni. Most rendkívül kedvez az időjárás a másodvetésre. Ez különösen fontos termelőszövetkezeteinkben, melyek egy részében kevés takarmánynövényt vetettek. Ott gondolkodnak tehát helyesen, ahol a földeket nyomban az aratás után végigjárja a tarcsa, a tarlóhántó eke, s másodnövényt vetnek minél nagyobb területen. A felszabadulás óta az idén tizedszer arat szabadon a magyar falvak népe, örömmel mondhatjuk: jó termés ígérkezik. Tavaly ősszel, s az idén tavasszal összesen 300.000 holddal több kenyérgabonát vetettünk, mint 1952-ben. S nem is akármilyen magot, hanem többnyire nemesített szemeket tettünk a földbe, hogy gazdag legyen az aratás. Tavaly ősszel tizennégyszerannyi nemesített magot vetettünk, mint 1938-ban, s csaknem mégegyszerannyit, mint 1951- ben. Trágyát is többet kapott a föld, mint eddig bármikor: ötször annyi műtrágyát használtunk, mint 1938-ban. A várható termésátlag sokhelyütt eléri a tavalyit, sőt az ország néhány részén több termés várható, mint 1953-ban. Bizakodással tekintünk tehát az idei aratás elé, mert a jól megmunkált földeken elegendő kenyérgabonánk terem. De a föld gazdag termése csak akkor válik a maga egészében mindnyájunk, az egész ország hasznára, akkor segít az életszínvonal emelésében, ha minden szemet gondosan zsákokba, magtárakba gyűjtünk. Az első feladat: idejében aratni. Nincsenek az egész országra érvényes aratási időpontok; az egyik helyen korábban, másutt későbben érik meg a gabona. Sokszor még egy-egy falu határában is néhány nap különbség van a kalászosok érésében. A földműveléshez jól értő dolgozó parasztok, agronómusok azonban már napokkal előbb biztosan megállapíthatják, hogy egyik vagy másik határrészen mikor lehet aratni. Rendkívül fontos tehát, hogy mindenütt meghallgassák a tapasztalt gazdák, a gyakorlott szakemberek véleményét. Egy-egy falu határában, sokszáz, vagy, többezer holdon az idejében való gyors aratás csakis a munka alapos megszervezésével lehetséges. S ehhez szükség van a tanács, az állandó bizottságok, s a termelési bizottságok minden tagjának munkájára. Pártbizottságaink és pártszervezeteink tehát akkor cselekszenek helyesen, ha már most, az aratás előtt néhány nappal, a falu minden erejét mozgósítják , mert a beérés pillanatától kezdve a betakarítást nem lehet halogatni. Amilyen kár volna éretlen gabonát levágni, ugyanolyan, vagy még nagyobb veszteséggel jár a késlekedés. Nagy szervezettséget, fegyelmezett munkát követel az aratás az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, ahol a nagy táblákon többszáz vagy néhányezer holdon szinte egyszerre érik meg a termés. De e roppant munka nem zúdul vértezetlen emberek vállára. Ezen a nyáron már az aratás nehéz munkáját megkönnyítő gépek ezrei indulhatnak a határba, hiszen kereken 2000 kombájn, s több mint 3000 kévekötő-aratógép dolgozik a gépállomásokon és az állami gazdaságokban. Kilencszázezer holdat arathatunk géppel, vagyis csaknem 400.000 holddal többet, mint 1953- ban. Ipari munkásságunk a legutóbbi években annyi gépet küldött a falvakba, hogy — a gépek kapacitását tekintve — az idén az állami gazdaságokban minden hold kalászost, a termelőszövetkezetekben pedig a vetésterületnek több mint 60 százalékát kombájnokkal és aratógépekkel takaríthatjuk be. De a gépek csakis akkor segíthetnek igazán, ha az emberek — az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek vezetői és dolgozói — nagy körültekintéssel szervezik meg az aratást, s gondoskodnak róla, hogy a gépeknek állandóan legyen munkájuk. Tavaly gyakori eset volt, hogy egy-egy kombájn vagy aratógép napokig tétlenül állt, mert rosszul szervezték a munkát, vagy késedelmesen javították meg az eltörött alkatrészt , s míg a gép állt, a gabona pergett, nagy kövérte egész népgazdaságunkat. Pedig a drága gépek arra valók, hogy segítségükkel, kevesebb izzadság árán, minden percet kihasználva, idejében, a legkisebb szemveszteséggel betakarítsuk az ország kenyerét. Az idén nem tűrhetünk semmiféle mulasztást, hanyagságot az aratás idején. Különösen fontos, hogy jól kihasználjuk nagyszerű gépeinket, a kombájnokat. A legjobb kombájnvezetők — mint például Háy József, a mohácsszigeti, Horváth Ferenc, a küngösi állami gazdaság, vagy Góga András, a pátyi gépállomás kombájnosa — akik tavaly gépükkel 500 holdnál nagyobb területet arattak le, bebizonyították a gépi munka nagyszerűségét. Megmutatták, hogy a kombájnokkal, kalászemelő segítségével, a dőlt gabonát is kevés szemveszteséggel jól lehet aratni. S mégis, sok helyen elhanyagolják a kombájnterületek kijelölését! Igen fontos tehát, hogy minden gazdaságban váljék jelszóvá: Teret a kombájnoknak! A gépállomások és az állami gazdaságok igazgatóinak egyik legfontosabb feladata, gondoskodni róla: az aratás kezdetétől minden kombájn teljes erővel dolgozzék. A műszaki vezetők és a szerelők feladata pedig az, hogy a gépek elromlott alkatrészeit gyorsan megjavítsák. Ebben a munkában — éppúgy, mint a téli gépjavítás idején — segítenek az ipari üzemek dolgozói is. Közülük sokan elhatározták, hogy mozgó javítóműhelyeket szerveznek, s kint a helyszínen segítenek kijavítani az elromlott traktorokat, aratógépeket, kombájnokat. Több , mozgó javítóbrigád tagja azt is elhatározta, hogy az elromlott gépek megjavításához pótalkatrészeket készít. Az ipari dolgozók újabb, nagyszerű kezdeményezése ez, mely ékesen bizonyítja, hogy az ország kenyerének gyors betakarításáért vállvetve együtt dolgozik a város és a falu. Minden aratónak, kézikaszásnak és gépkezelőnek egyaránt hatalmas a felelőssége azért, hogy minél kevesebb szem menjen veszendőbe a tarlón. Ez most nagy, országos ügy — az egész nép jólétének ügye. Minden szem gabona a zsákokba kerüljön! Tavaly gyakran láthattunk olyan learatott gabonaföldet, ahol sűrűn piroslottak a búzaszemek. A kézzel aratott területen sok helyen a termés 10—12 százaléka is veszendőbe ment. Rendkívül nagy kár ez minden dolgozó parasztnak és az egész országnak. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy például egy olyan gazda, aki öt hold kenyérgabonatermését ilyen nagy szemveszteség árán takarítja be, nyolcmázsás átlagtermés esetén mintegy négy mázsa gabonát veszít, vagyis annyit, amennyi sajátmagának és házastársának egy évre elegendő. Lehet-e kézi kaszával kisebb veszteséggel aratni? Természetesen lehet. Ha a gazda kellő pillanatban lát hozzá az aratáshoz: ha gondosabban kötik a kévét, rakják a kereszteket; ha figyelmesebben hordják asztagba a gabonát; ha a csépléskor kevesebb szem kerül a szalmába — a szemveszteség legalább felére csökkenthető. Nagyszerű eszközei a takarékos gabonabetakarításnak a gépek, elsősorban a kombájnok. A kombájnokkal aratott területen a szemveszteséget 3—4 százalékra, vagy még kevesebbre csökkenthetjük, de csakis olyan gépekkel, amelyeket gondosan kezelnek, aratás közben is állandóan ellenőriznek, s az esetleges hibákat nyomban kijavítják. Tavaly a gépekhez jól értő kombajnosok bebizonyították, hogy a szemveszteség egy százalékra is csökkenthető. Az a kombájnvezető végez tehát igazán jó munkát, aki gépének jó karbantartásával harccá minden szem gabona megmentéséért. Ha az egész országban ezen a nyáron 3 százalékra tudnák csökkenteni a szemveszteséget, ez annyi kenyérgabonával többet jelentene, amennyi,egy évre elegendő kilenc megyeszékhely: Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Győr, Békéscsaba, Szolnok és Kaposvár lakosságának! A falvak népe életnek nevezi a búzát — életnek, mert a kenyér mindennap asztalunkra kerül, hogy új erőt merítsünk a további munkához. De hogy az ország minden dolgozójának asztalára mindennap bőségesen kerüljön kenyér, ehhez az szükséges, hogy a dolgozó parasztság gondját viselje ne csak saját gazdaságának, családjának, hanem az egész országnak is. Ahogyan a gabona betakarítása nem tűr semmiféle halasztást, ugyanúgy nem lehet késlekedni a beadással sem! Minden faluban az aratás megkezdésétől fogva érvényre kell juttatni a törvény szavait: «a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre!» Hiszen a beadás gyors teljesítése nemcsak egész népünket gazdagítja, hanem érdeke minden dolgozó parasztnak, minden szövetkezetnek, mert mi ezután is, szakadatlanul tovább növeljük egész népünk életszínvonalát, olcsóbb és több iparcikket akarunk küldeni a falvakba. De hogy mindez megvalósuljon, ahhoz minden dolgozó parasztnak segítenie kell államunkat: rögtön, a cséplőgéptől teljesítenie kell beadási kötelezettségét. Az idei gabonabetakarítás jelentős állomása a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megvalósításának, az első aratás e határozat óta. Most a falu lelkiismeretes, jó munkájától függ, hogy népünk jóléte további emelésének programmját a következő esztendőben még nagyobb sikerre vigyük. wKWm Az első idei gabona—az ország magtárában él. (Tudósítónktól.) A somogymegyei répáspusztai Első öt- Hifs Terv tsz bensőséges ünnepség keretében teljesítette a gabonabeadás kötelezettségértek első részét. A szövetkezet 25 mázsa idei őszi árpát vitt a begyűjtőhelyre, s ezzel az országban elsőnek adott be újtermésű gabonát. A tsz az állati termékek begyűjtésének versenyében a második helyen végzett, s már a jutalomkiosztó ünnepségen gabonabeadási versenyre hívta ki a megye termelőszövetkezeteit. A tsz tagjai elhatározták, hogy a többi terményt is elsőként adják be a megyében. A bedegkéri Új Élet tsz is iparkodik, hogy mielőbb eleget tegyen kötelezettségének: 53 mázsa búzát és 12 mázsa rozsot adott be tavalyiból. Ezzel kenyérgabonabeadását 50 százalékra teljesítette. Nagyszakácsi községben Tóth János 10 holdas dolgozó paraszt 14 mázsa, Laczó János 4 holdas dolgozó paraszt 3 mázsa gabonát adott be tavalyiból. Mindketten egyéb kötelezettségüket is példaadóan teljesítik. A marcali járásban Kispál István szőrkedencsi dolgozó paraszt 5 mázsa tavalyi szemeskukoricával tett eleget egészévi kukoricabeadásának. Mindnyájan gyorsbeadási prémiumot kaptak. Kiváló minőségért harcolnak a magyar gyapot fonodájában Hatalmas gépek sorakoznak a Lőrinci Fonó új gyáregységének előfonodájában. Egy-egy gépen hatvan orsó forog sebesen, s mint valami fehér köpenyt, úgy húzza magára a fonálnyújtón keresztül a magyar gyapot szálait. A 9-es, 10-es gépeknél dolgozik a műhely egyik legügyesebb munkása, Kendra Róza. Termelési eredményei ugyan nem a legmagasabbak — átlagosan 112—120 százalék között termel — mégis a legkiválóbb munkások közé sorolják. A legjobb minőségű árut fonja, s két év óta még egy orsó selejtje sem volt. A fiatal fonónő három éve dolgozik az üzemben. Azelőtt szüleinek a gazdaságában segédkezett Dánszentmiklóson. Most pedig okleveles sztahanovista fonónőjelvény elnyeréséért harcol gépei mellett. — A legfontosabb — mondja Kendra Réza — hogy az anyagot gazdaságosan osszuk el, s a gép mindég orsóját munkában tartsuk. A teli orsók számát csak úgy lehet növelni, ha állandóan tisztán tartjuk gépeinket. Kendra Róza első dolga — mielőtt gép a nyujtóműveket gondosan letisztítja, s szálszakadás, s nem kell leállítania gyakra lak kötözésénél is nagyon vigyáz. Villámgyi szálakat, s a fonál csomózásánál gondosan centinél többet szakítson le. Egy-egy csőtiméter fonalat takarít meg, de a sokszáz cső centiméterek a hónapok során kilométerekki A leszakított szálakat gondosan osztá rott, összesöpört hulladékanyagokra, hogy újra felhasználhassa. Kendra Rózának mini beosztással dolgozik. A gép anyaggal való sók leszedéséig szinte óramű pontossággal eredmény: a magyar gyapotból takarékos kiváló minőségű fonalat termel. Az ország szakácsnője Finom ételszag terjeng a levegőben. A nagy «lábasokban» fő az ebéd: zöldborsófőzelék és marhahús. A csempézett, ragyogóan tiszta konyhákban szorgalmasan sürgölődnek az ország gazdasszonyai. Ki a borsót válogatja, ki a fűszereket méri. Itt főzik az ételt, a szomszéd konyhában pedig üvegekbe, dobozokba «tálalják». A Budapesti Konzervgyár készételgyártó üzeme készül a télre.A gazdasszony-csoport vezetője, Fábián Zsigmondné vizsgálódó szemmel figyeli a munkát. — Nagy felelősség a főzés — mondja — különösen ilyen nagy család számára, mint a miénk. De aki egyszer a mi főztünket megkóstolta, tudom, megszereti a készételt. S valóban, a csoportvezetőnő brigádjával együtt olyan szakértelemmel, háziasszonyi szeretettel készíti az ország számára a sok-sok ebédet, hogy bármelyik igazi háziasszony megirigyelhetné. Nem olyan boszorkánymesterség ez, csak tisztaság, alaposság és szeretet kell hozzá. Fábián Zsigmondné otthon is betartja ezt az aranyszabályt, pedig ott sokkal kisebb családra van gondja — hát hogyne tartaná be itt. Ellenőrző és segítő munkája nem korlátozódik a főzésre. Ott van az üvegmosásnál, ellenőrzi, hogy egy makula idegen anyag se maradjon az üvegekben. De arra is nagyon kell ügyelnie, hogy az üvegek épek legyenek. A legkisebb csorba is oka lehet az étel romlásának. S bizony Fábián elvtársnőnek sok gondot okoznak az üvegek, mert sok köztük a selejt. A Sajószentpéteri Üveggyár nem ügyel eléggé a minőségre. Az üvegek ellenőrzése után a konyhába sürgeti Fábiánnét a munka. A legjobb szakácskönyv , a technológiai előírás betartásán kell őrködnie. Itt dől el, milyen ízű lesz az étel. Elég friss-e a zsír (mert ha nem, hamar avasodik az étel), kapott-e elég sót, paprikát s más fűszereket; friss-e a borsó... s a konyhaművészet megannyi követelménye vár megoldásra. Amint az étel elkészült, a töltésre és a zárásra kell ügyelmi. Itt is történhet baj. Csak egy kicsit jobban megtöltik az üveget vagy felületesen teszik rá a zárógumit, máris lehetőség van a romlásra. Ha a gumi beleér az ételbe, élvezhetetlenné válik az egész. A brigád most újfajta gumilappal zárja az ételeket, s ez a jó minőség megőrzése mellett jelentős anyagmegtakarítást is eredményez. Mindjárt az első napon az így töltött 3800 üveg leesés kolbász kifogástalan minőségű lett. A csoportvezető jó munkáját nemcsak társai és vezetői dicsérik az eredmények is: a készételgyártó üzem már június 23-án hozzáfogott második félévi tervéhez. Fábián Zsigmondné csoportja legutóbb is 188 százalékos teljesítményt ért el, az előző dekádban pedig 204 százalékra teljesítette a tervét. A kezükből kikerült sokféle étel és konzerv minősége kifogástalan. Az ország szakácsnőjének az a kívánsága, hogy a sajószentpéteri üveggyártók is legalább úgy ügyeljenek a minőségre, mint a Budapesti Konzervgyár dolgozói. A sztahanovista új otthonában Óbudán, a Veder utcában két csinos, kétemeletes, új ház falai sárgállanak. A világos lakásokban az Újlaki Téglagyár dolgozói laknak. Földszint 2. Rivnyák István sztahanovista téglakihordó otthona. Októberben költöztek ide a szobakonyhás gyári lakásból. Két szoba, összkomfort, a kis asztalon ötlámpás világvevő rádió. Az asszony szintén a téglagyárban dolgozik, az egyik prés mellett. A gyár élete — része az ő életüknek, a gyár gondja a család gondja is. — Bizony, nem valami jó érzés, hogy még mindig nagyon sok nyerstéglával vagyunk elmaradva — mondja Rivnyák elvtárs. — Pedig a prések körül nincs hiba. A 2-es és 3-as idomprésnél Dobsáné és Petrásné brigádja a legjobbak közé tartozik az országban. Mégsem termelnek annyit, amennyit kellene. Hol az egyik, hol a másik prés áll le, mert nincs agyag. Agyagbányászainkon sem múlik a dolog. A földkitermelő vállalat azonban nem végzi elég lelkiismeretesen a «fefedést», azaz az agyag feletti, értéktelen földréteg eltakarítását. Gyakran a saját kényelmüket többre becsülik, mint azt, hogy több, jobb agyagot adjanak az üzemnek. — Én a téglaégetésnél dolgozom, az 1-es kemencéből hordom ki — Schlosser Istvánnal «párban» — a kész téglákat. A teljesítményünk mindig eléri a 230 százalékot, csütörtökön például 249. volt. Havonta átlagosan 2600—2800 forintot keresünk fejenként. A többiek is 170—200 százalék körül teljesítenek. Szeretjük, kedvvel végezzük ezt a munkát, bár nehéz, nagyon nehéz. A kemencében égető a hőség, egészségtelen a levegő — mégis majd két éve várjuk már, hogy felszereljék a gyár részére megrendelt por- és gázelszívó, levegőt cserélő ventilátort. — A téglaégetésben gyárunk befejezte ugyan félévi tervét, de lassan halad a kész téglák elszállítása. A gyárudvaron felhalmozott áru elveszi a helyet, s ha az építő-, illetve a fuvarozóvállalatok nem gyorsítják meg a szállítást — nem lesz hová raknunk a frissen készült téglákat, lassítani kell a termelést. Ez pedig ellenkezik az ország érdekével. — A szállítás meggyorsítása más miatt is sürgős. A pártkongresszuson — amelyen az óbudai kommunisták küldöttei között én is jelen voltam — sok szó esett arról, mennyire fontos az önköltség csökkentése, a minőség javítása. Nálunk a I1-es telepen ma az a helyzet, hogy a téglákat, amelyeket én kihordok az udvarra, a «szószolók» előbb lerakják a talyigáról a földre, aztán — amikor megérkezik a teherautó — felrakják arra. Fele időt megtakaríthatnánk, a törések is ritkábbak lennének, ha a szállítást folyamatossá tennék, s a talyigáról egyenesen az autóra rakhatnánk a kész téglákat, legalább is azok nagy részét. — Mi, sztahanovisták nem nyugszunk bele a hibákba, hanem a legtöbbet akarjuktenni a félévi és az egészévi terv teljesítéséért. Ezért újjáalakítjuk a sztahanovista kört, előadásokat, tapasztalatcserét, vitákat rendezünk arról, hogyan adhatunk még több jóminőségű téglát az országnak. A két új veder utcai ház mellett épül, s már tető alatt is van a harmadik. Rivnyák István és társai azért küzdenek, hogy minél több családnak segítsenek megszerezni a kényelmes, szép új otthon örömét. a sztahanovistat beindítja , hogy sokkal kevesebb a a gépeket. A fonnan illeszti össze a el, nehogy egy-két ál csak 5—6 centónál megtakarított nőnek.zza: nyújtott, sodoróan az anyagot mre van ideje, mert látásától a kész végzi munkáját. S az anyagfelhasználással •. % .% Hírek Előkészületek a UK Békekölcsön második sorsolására Ma kerül sor Kaposvárott a Városi Színházban a Harmadik Békekölcsön második sorsolására. Már megérkezett a szerencsekerék és serényen folyik a színház díszítése. Délután ül össze a pénzügyminiszter által kinevezett sorsolási bizottság, hogy a sorsolást előkészítse, majd ellenőrizze. A megyei DISZ-bizottság javaslatára három úttörő lányt és három úttörő fiút választottak ki a nyerő szánook kihúzására. A „Budapest“ tengerjáró viszi az Ismírt Nemzetközi Vásár magyar kiállítási anyagát Szombaton a késő délutáni órákban két magyar tengerjáró hajó futott be a Csepeli Szabad Kikötőbe: a «Debrecen» és a «Budapest». A «Debrecen» még aznap továbbment Komáromba. A «Budapest» szállítmányának kirakása gyors ütemben folyik, mert a hajóra hamarosan újabb igen fontos feladat vár. A Csepeli Szabad Kikötő egyik raktárában már rakodásra készen állanak azok a kiállítási tárgyak, amelyeket a «Budapest» tengerjáró Ismirbe visz az augusztus 20-tól szeptember 20-ig tartó nemzetközi vásárra. A 450 tonnás tengerjáróra kerül egy RÁBA- típusú emelővillás targonca, egy hatalmas kombájn, egy 2500 tojás keltetésére alkalmas keltetőgép, kerékpárok, üveg- és zománcáru, szivattyútelep és egy golyós malom modellje, egy sorozat díszműáru és herendi porcelán, többféle textil- és gumiáru, s a legfinomabb kozmetikai szerek mintapéldányai. Ugyancsak a kiállítási tárgyak között lesz egy akkumulátortöltő targonca, néhány precíziós mérőműszer, valamint 125, illetve 250 köbcentiméteres Csepel motorkerékpár. A «Budapest» tengerjáró előreláthatólag még ehét végén útnak indult h) —____ Közös gondok •— közös eredmények (2. oldal) A magyar dráma hete. — «Leányvásár«. — A kecskeméti Katona József Színház előadása (2. oldal) Akik legdrágább kincsünkért harcolnak. — II. A vidéki körzeti orvos (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Teljes sikerre vezettek Csou En-laj és Nehru baráti légkörben lefolyt megbeszélései. Még szorosabbá vált a barátság a két nagy ázsiai ország között (3. oldal) Közlemény a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának teljes üléséről (3. oldal) Lemondatták Arbenz guatemalai elnököt, a kormány vezetését a hadsereg vezérkari főnöke vette át. — A betolakodók véres terrorcselekményei (3. oldal) Brazília után — Uruguay előtt (4. oldal) Üdülnek az ipari tanulók Az idén az ország különböző részeiben kilencezer ipari tanulót üdültet saját nyaralóiban a Munkaerőtartalékok Hivatala. Ezenkívül 1220 kiváló ipari tanulót részesít kéthetes vándorüdülésben. Hétfőn 1600 fiú és leány indult el kéthetes nyaralásra. Ugyancsak hétfőn indult el 60 fiatal, a vándorüdülők első három csoportja is, kettő a Balaton környékére* * egy pedig a Bükk vidékére. Testvéri segítség a nagyrédei árvízkárosultaknak A heves megyei Nagyréde községben serényen folyik a munka, hogy az árvíz okozta pusztítás nyomait eltüntessék. A rombadőlt lakóházak, gazdasági épületek újjáépítéséhez testvéri segítséget nyújtanak az ipari munkások is. Petőfibánya bányászai egy építőbrigádot, az abasári vegyes ktsz dolgozói asztalos, lakatos és kőműves szakmunkásokat küldtek Nagyrédére, akik ingyenes munkával segítenek a lakóházak helyreállításában. A hatvani tűzoltók egy rombadőlt lakóház teljes felépítését vállalták. Néhány nappal ezelőtt már hozzá is, láttak a ház újjáépítéséhez. A túrkevei Vörös Csillag tsz példája nyomán az atkári Micsurin termelőszövetkezet tagjai a minap tíz mázsa búzát és öt sertést küldtek az árvízkárosultak megsegítésére. (MTI) Üzemek segítik az aratást, cséplést Üzemeink munkásai a télen a gépállomásokon a gépek kijavításával segítették a falu dolgozóit. Most, az aratás nehéz napjai előtt, üzemeink fokozzák a segítséget, s kiterjesztik a termelőszövetkezetekre is, hogy a jónak ígérkező termést a legkisebb szemveszteséggel takaríthassuk be. Erről a mezőgazdaságot segítő munkáról számol be az alábbi három nyilatkozat: Weller Antal, a MÁVAG Vagon- és Gépgyár igazgatója: Vidám traktorosnapot ünnepeltünk nemrégiben az albertirsai gépállomáson. Ott voltak a mi patronáló brigádunk tagjai is, s ott adták át ajándékukat: négy láfogatos ekekapát (ezek terven felül készültek üzemünkben). Az ekekapákat azután a gépállomás továbbította egy-egy hozzátartozó termelőszövetkezethez. Még javában folyt az ünnepség, mikor valaki megkérdezte: — Hát a szövetkezetiek hová tűntek? Azok bizony annyira örültek a kapának, hogy meg sem várták az ünnepség végét, igyekeztek vele hazafelé kipróbálni. Azóta már halljuk, hogy jól kihasználták ezt a segítséget. A ceglédberceli Vörös Csillagban most kezdték a harmadik kapálást, az albertirsai Dimitrovban pedig már be is fejezték, de a pilisi és a nyáregyházi szövetkezetekben is serényen folyik a növényápolás. Nemcsak nekik, hanem a többi gyáregység által patronált gépállomásoknak is küldtünk két-két ekekapát. Azt szeretnénk, ha a védnökségünk alatt álló termelőszövetkezetek példás munkát végeznének a növényápolásban és majd az aratásban is. Mi is igyekszünk ehhez minden segítséget megadni. Az albertirsai gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetek közül többnek nincs például megfelelő kovácsműhelye sem. Tudjuk, milyen fontos ilyenkor a nyári nagy munkák idején, hogy egy-egy elromlott szerszámot, kocsit, gépet gyorsan meg tudjanak javítani. Ezért most egy-egy jól felszerelt kis javítóműhelyt állítunk össze ezeknek a tsz-eknek. Segítünk a gépállomásoknak is, hogy jól kipatronáló brigádok már eddig is nagy segítséget adtak az arató- és cséplőgépek, kombájnok javításában. Az albertirsai gépállomáson pedig éppen ezekben a napokban fejezzük be az utolsó előkészületeket: minden kombájnra kalászemelőszerkezetet szerelünk, hogy könnyen vághassák a megdőlt gabonákat is. Arra törekszünk mi is, hogy ha megkezdődik az aratás-cséplés, semmi fennakadás ne legyen. Az alponyi gépállomásra például két cséplőgépszerelőt meg a villanymotorokhoz is értő elvtársakat küldünk. De nem feledkezünk meg a többiekről sem. Bízunk benne, hogy a «mi» gépállomásaink és termelőszövetkezeteink is teljes sikerrel végzik majd el az aratás-cséplést. Szabó János, a győri Wilhelm Pieck.gyár műszaki titkára: Vagongyáregységünkben már javában készülődik az a két brigád, amelyik az aratás alatt állandóan körben jár majd a tsz-ekben arató gépeknél és a gépállomásoknál. Most már naponta többször is elhangzik ez a kérdés: — Mikor aratunk? ... Mikor kezdjük az aratást? ... — S ezen a héten a megye szigetközi tájegységében is — ahol mi az ásványrárói gépállomást és a hozzátartozó 11 termelőszövetkezetet patronáljuk — megkezdődik az aratás. Bizony indokolt a sok izgatott kérdés. Most dől majd el, milyen gyümölcsöt hoz az a sok munka, amelyben mi is segítettünk a gépállomásnak és a szövetkezeteknek. Mi már az őszszel igyekeztünk olyan segítséget adni, hogy a vetés és a mélyszántás zavartalanul folyjék. A télen a gépállomással közösen kijavítottuk a gépek többségét. Tennivaló persze van még éppen elég. A csornai gépállomásnak most küldünk ki tartályokat, hogy az aratáshoz minél több üzemanyagot tudjanak tárolni. Az ásványrárói gépállomásnak nemrégiben készítettünk 16 üzemanyagtároló kocsit. Csépléskor a villanymotorokat is felszerelhetik ezekre a kocsikra, s így megkönnyíthetik a vontatást, a közlekedést. Patronáló brigádunk megjavít jónéhány vashordót is, víztárolónak, hogy minél kevésbbé fenyegesse tűzveszély a kenyerünket. Nemcsak műszaki segítséget adunk. Igyekszünk a munkaszervezésben is támogatást nyújtani. A járási pártbizottsággal karöltve dolgoztunk például a kongreszszusi verseny fellendítésén. A versenynek meg is van az eredménye. A gyulamajori Úttörő tsz négyzetesvetésű kukoricája például a legszebb egész Szigetközben. Most verseny indult a vagongyáregység és a 11 termelőszövetkezet, valamint a gépállomás között. A gyáregység dolga az, hogy pontosan teljesítse az előírt tervfeladatokat. A termelőszövetkezetek és a gépállomások pedig azért versenyeznek, hogy a lehető legkisebb veszteséggel, a lehető leggyorsabban takarítsanak be mindent, kezdve a szálastakarmányon, egészen a cukorrépáig. Segítettünk a munkatervek készítésében is. A szövetkezetek dolgozó parasztsága jól felmérte erejét, s számbavette a gépállomásoktól várható gépi segítséget. Mindenütt tervet készítettek a kézikaszás munkaerőre is, s eszerint egy-egy kaszásra nyolc hold aratnivaló jut majd. Az aratás idejére a gépállomáson, részben a mi győri tapasztalataink alapján diszpécserszolgálatot szerveztünk. Minden gépről naponta jelentést adnak majd a gépállomásnak és a patronáló gyáregység diszpécserszolgálatának is, így azonnal tudunk segíteni ott, ahol baj van. A Wilhelm Pieck-gyár dolgozói most együtt várják a gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozóival a nagy munkák megkezdését, s együtt küzdenek velük azért, hogy minél előbb veszteségmentesen takarítsák be az idei termést. Csikós József, a Diósgyőri Nehézszerszámgépgyár gépésztechnikusa: Januárban nálunk is nagy volt az öröm, amikor a mérai gépállomás egy hónappal a határidő előtt — az elsők közt — kijavította a gépeket. Részünk volt ebben nekünk is. Az első közös győzelem óta egyre inkább közösek a gondjaink. Hisz azóta üzemünknek csaknem minden dolgozója résztvett a gépállomás megsegítésében. Most újra együtt készülődünk, izgulunk az aratás sikeréért. De a készülődés még nagyobb méretű, mert tavasz óta a gépállomáshoz tartozó négy termelőszövetkezetet is «szárnyaink alá vettük». A gépállomás már «harcra» készen áll. Patronáló javítóbrigádunk nemrégiben kilenc Fordson-traktor generáljavítását végezte el. Ezeket már át is adtuk a gépállomásnak. Tudjuk, hogy a gépállomás gyengén áll a traktorkezelő személyzet dolgában is. Ezért megbeszéltük, hogy az aratás-cséplés idején ebben is segítünk. Jó szakmunkásokat küldünk, s ezek már szerződést is kötöttek a gépállomással. A mi megyénk, Borsod, északi fekvésű, s nálunk valamivel később lesz az aratás, mint másutt. De Szlo-vák József elvtárs s a többiek, akik a traktorokat javították, s most a munkában is kipróbálják majd — türelmetlenül készülődnek már erre az időre. Készen állnak az arató- és a cséplőgépek is. A hat aratógépre új ponyvákat és fahengereket készítettek dolgozóink. No és hogy a munka megindulása után se legyen nagyobb fennakadás, készítettünk egy mozgó javítóműhelyt is a gépállomásnak. Felszereltük mindennel, ami szükséges — még hegesztőkészülék is van rajta. De nemcsak a gépállomást igyekeztünk felkészíteni. A patronáló brigád tagjai nyitott szemmel járták mostanában a tsz-eket is. — Nagyon megrongálódtak az istrángok. Nem tudjuk, hogyan bírják majd a behordást — panaszkodtak a hernádvécsei Új Barázdában. Szíjártóműhelyünkben már varrják, javítják a tíz lószerszámot, még ezen a héten kész is lesz mind. De ha szükség lesz rá, az üzem tehergépkocsija is segít a behordásban. A novajidrányi Lenin tszben is gyorsan megjavítottunk most egy elektromotort. A gépállomás körzetében így ez lesz az első hely, ahol villanymotorral is csépelhetnek. Ezzel pedig egy erőgép is felszabadul — végezheti a sürgős tarlóhántást. Most már csak arra van szükség, hogy a Szerencsi Áramszolgáltató Vállalat se késlekedjen a transzformátor, a vezetékek beszerelésével. A mérai gépállomás szép eredményeket ért el eddig is. Reméljük, hogy a most rá váró nagy munkákban is megállja helyét. Mi mindenesetre azt tervezzük, hogy a következő hetekben együtt küzdünk az aratókkal.