Szabad Nép, 1954. június (12. évfolyam, 152-181. szám)

1954-06-28 / 179. szám

HÉTFŐ, 1954 JÜN1US 28 Ragyogó győzelem a világbajnokjelölt brazilok felett Magyarország—Brazília 4:2 (2:1) Puskás nélkül és sérült jobbszélsővel, hősies küzdelemben harcolta ki csapatunk a továbbjutást a példátlanul durva ellenféllel szemben Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nagy napra, a magyar—brazil mérkőzésre, velünk együtt készült a világ minden futball- » A svájei lapok nagy cikkekben xogialkoztak a mérkőzés várható esélyeivel. Aitaiaban mindenki a magyar csapatot tar- mtta a találkozó nagy esélyesének. A fran- cia «1 Equipe» első oldalán írt a mérkőzés­-s,meg^ !ap^totta’ áogy a magyar csapat tudásban felülmúlja a brazilokat. Hasonló hangnemben írt az olasz «Gazetta dello c>port» is. Meg lehetett állapítani, hogy nagy tekintélye van a magyar labdarúgó­csapatnak, s ezt nemcsak a világbajnoksá- gon eddig elért eredményeinek, hanem a legutóbbi négy év során kivívott ragyogó sikersorozatának köszönheti. Bern külső képén is meglátszott, hogy vasarnap rendkívüli esemény színhelye a fvajm város. Svájc különböző részeiből kulonvonatok szállították a nagy találko- zora a szurkolókat. A pálya pénztárait már delben 12 órakor kinyitották. Legtöbben a fedett lelátó felé tartottak, mert borús volt az ég. A hőség kissé elviselhetőbbé vált. Az öltöző körül új arcokat lehetett felfe­dezni Az ismert brazil játékosok, Baltazar, Pinga, Rodriguez civilben sétálgattak. Nyilvánvaló, hogy* egyik sem játszik. A magyar csapat kora délután indult el a pá­lyára. Megelőzőleg hosszas taktikai meg­Kezdódik... beszélésen vettek részt a játékosok Sebes Gusztáv elvtárs és az edzők vezetésével. Ennek a megbeszélésnek kellett eldöntenie az otthon is mindenkit izgató kérdéseket: milyen lesz a magyar csapat összeállítása? Ki lesz Puskás helyettese? Nos, csakha­mar kiderült, hogy sérült balösszekötőnk helyére az eddigi balszélső, Czibor kerül, a balszélső pedig Tóth Mihály lesz. Tóth Mihály azt a feladatot kapta, hogy a védelem munkáját segítse. Amikor megér­kezett a magyar csapat, soraiban természe­tesen ott volt a sérült Puskás is. A svájci szurkolók nagy szeretettel vették körül Puskást, veregették a vállát és szemmellát- hatólag bántotta őket, hogy a magyar csa­patban ezúttal nem láthatják a világ egyik legjobb labdarúgóját. Ahogy közeledett a mérkőzés időpontja, feltűntek a nézők között a zajos brazil szurkolók sípjaikkal, zászlóikkal, kerep­lőikkel. De örömünkre sok helyen lehetett látni a nézők sorai között magyar zászlót is. Kivonul a pályára a két csapat. Ellis an­gol játékvezető középre hívja a két csapat- kapitányt, Bozsikot és Bauert. Borús, de kellemes az idő. Még mielőtt elkezdődnék a játék, kihirdetik, hogy a játékvezető kíván­ságára a fényképészeknek el kell hagyniuk a kapu mögötti területet, nehogy a villanó fény zavarja a játékosokat. 60.000 néző előtt így áll fel a két csapat: Magyarország: Grasics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Tóth 11,. Kocsis, Hidegkúti, Czibor, Tóth M. Brazília: Castilho — D. Santos, Pienhei.ro, N. Santos — Brandaozinho, Bauer — Julin- ho, Humberto, Indio, Didi, Maurinho. Hidegkúti indítja el a labdát. Az első percekben mindkét csapat igen idegesen játszik, sok a partdobás. Az első komolyabb támadást a brazilok vezetik, végül Indio a 16-osról mellélő. Viharoserejű a magyar el­lentámadás. A brazil védelem kapkod és csak szögletre tud menteni. A szögletrúgás után jónéhány másodpercig ott pattog a labda a brazil kapu előtt, Hidegkúti kapura lő, N. Santos vágja ki a labdát az üres ka­puból. Most mi támadunk állandóan. Megvan az első gól! A 4. percben Ismét szögletet érünk el. Tóth Mihály szögletrúgását Czibor kapura lövi, a labda kipattan a védőkről, most Tóth II. lövi rá, a tömörülő védelemről is­mét visszapattan, végül Hidegkúti nyolc méterről felmagasan a balsarokba bombáz. l:0-ra vezetünk! Most remekül játszik a magyar csapat, nem engedjük kibontakozni a brazilok tá­madásait. Zakariás, majd Lantos szép sze­relését tapsolja meg a közönség. A második... A 8. percben Bozsik Hidegkútinak adja át a labdát. Középcsatárunk két embert ki­cselez, aztán Tóth Il-t szökteti. A jobb­szélső néhány lépést tesz a labdával, be­adását Hidegkúti kapja, ő Kocsishoz ível és jobbösszekötőnk mintegy hat-hét mé­terről védhetetlenül fejel a balsarokba. Már 2:0! Rákapcsolnak a brazilok. Didi, ez a ki­váló játékos, szokásához híven hátrahú­zódva játszik, s onnan dobja előre csatár­társait. Most nagyon nagy munka hárul vé­delmünkre, Tóth Mihály is hátramegy se­gíteni. Remek egyéni teljesítményeknek tapsolhat a közönség. Lantos hátrafelé ol­lózva vágja ki a labdát, ezt Bauer sarok­kal adja vissza. A 12. percben nagy kavarodás támad a magyar kapu előtt, Indio közelről lő, Gro- sics remekül vetődve véd. Meleg helyzet volt, csaknem gól lett belőle. Változatos a játék. A 14. percben Julinho futna el, de Lóránt pompásan szereli. Ve­szélyes, gyors játékos a brazil jobbszélső, nagyon nehéz kiismerni a szándékát. Egy percen belül két gyors brazil támadás fut végig a pályán. Indio 20, Julinho 18 mé­terről fölé lő. A 17. percben Tóth II. mesz- sziről mellélő. Tizenegyesből szépilenek a brazilok Egy perc múlva Indio kitör, már a 16-osunkon belül jár, amikor Lóránt és Buzánszky egyesült erővel igyekszik sze­relni. A csatár elesik. 11-es. D. Santos áll neki és védhetet­lenül lövi a jobbsarokba: 2:1. A magyar fiúk nem hagyják magukat. Veszélyes támadásunk végén a brazil ka­pus ment. Újra a mieink támadnak, de a brazil védelem szerel, s máris Lantosnak kell mentenie Julinho elől. Egyre több a szabálytalanság, A brazilok erőszakosan igyekeznek eredményt elérni, igen sokszor használják a könyöküket. Indiót sokat foglalkoztatják, de védel­münk nagyon jól áll a lábán. Sajnos, csatá­raink nem tudják tartani a labdát és emiatt igen nagy nyomás nehezedik védel­münkre. Didi, aki a világbajnokság eddigi mérkő­zésein tisztességes játékosnak mutatkozott, most kimutatja a foga fehérjét, s egyre- másra követi el a súlyos szabálytalanságo­kat. A játékvezető ezekből sokat észrevesz — sokat nem. Egyik ilyen elnézett durva­ság után Julinhóhoz kerül a labda és meleg helyzet alakul ki a kapunk előtt. Grosics .kétszer egymásután remekül véd. Az erőszakosan játszó brazilokkal szem­ben veszélyes dolog tartogatni a labdát. Hidegkútit is, Bozsikot Is szabálytalanul szerelik. Inkább a brazil térfélen folyik a játék. A 33. percben Didi csúnyán belerúg Czi- berba. Ellis játékvezető odafut és kibékíti o két játékost. A magyar csapat szögletet ér el. Sajnos, nagyon látszik Puskás hiá­nya a magyar csatársor játékán, Czibor és Tóth M. nem nagyon érti meg egymást. A 40. percben N. Santos Tóth II. lábára lép és el is löki a magyar jobbszélsőt. Tóth elesik és nem tud lábraáilni. Kiviszik a pályáról, látszik, hogy nagy fájdalmai van­nak. Már csak a félidő utolsó percében tér vissza egy kis időre, de erősen sántikál. Közben Lóránt felvágja Indiót, a játékve­zető figyelmezteti középhátvédünket. Az utolsó pillanatban Bozsik 17 méterről kapu fölé lő. Elered az eső, amikor a játékvezető az első félidő végét jelzi. „Meg kell nyernünk a mérkózést‘ A szünetnen lelátogatunk a magyar csa­pat öltözőjébe. Igen elszánt a hangulat a magyar fiúk között. «Biztosan elkezdődött már a rádióközvetítés és izgulnak az ott­honiak» — mondják a játékosok. A kis Tóth II. sírva ül az öltöző padján. Nemcsak a fájdalom miatt sír — bár erre is meg­volna minden joga, mert az órvos megál­lapítja, hogy combizomrostszakadása van — 'hanem azért is, mert tudja, hogy a má­sodik félidőben már csak statisztálhat a pályán. Erősen befásüzzák a combját és Tóth II. összeszorított foggal biceg ki a pá­lyára, hogy legalább az ellenfél egyik védő­jét zavarja. «Meg kell nyernünk a mérkő­zést» — ez a magyar csapat minden tag­jának véleménye. A második félidő Alig kezdődik meg a második félidő, Bauer lettríti Bozsikot. Ez a «bevezető» — s a durvaságok ezután szinte szünet nélkül követik egymást. Ez a játék igazán nem való a világbajnokságra! A 3. percben Indiót szöktetik, Grosics csak nehezen tud tisztázni. A magyar csa­társor képtelen tartani a labdát, de ez nem is csoda, hiszen négy és fél emberrel ját­szik. Az 5. percben jó magyar támadás fut végig a pályán, de Czibor és Tóth Mihály nem érti meg egymást, s a brazil védelem menteni tud. Erős a brazil nyomás, védelmünk minden tagja önfeláldozóan küzd. A brazilok látják, hogy nem nyílik rés a magyar kapu előtt, inkább messziről kí­sérleteznek kapuralövéssel. A 11. percben Czibor sokatígérően indul el a labdával, de D. Santos kíméletlenül felvágja. A szabadrúgás eredménytelen ma­rad. Most már erősen észrevehető, hogy a mieink a lendületesen induló támadásokat nem tudják erőteljesen befejezni. Nagyon nagy az iram, s emellett a bra­zilok olyan kíméletlenül játszanak, hogy játékosainknak folyton testi épsé­gük megóvására kell vigyázniok. A 15. percben Tóth M. ragyogóan becsapja Julinhót, a közönség nagy derültséggel ju­talmazza a jelenetet. Öt percen belül egy-egy gól A 16. percben Kocsis és Brandaozinho küzd a labdáért, a brazilok 16-osán belül. Brandaozinho kézzel üti el a labdát Kocsis dől. a 16-oson belül Kocsist szabálytalanul lökik el a labdától, a játékvezető azon­ban nem ad 11-est. A következő percek igen nehezek a szá­munkra. A 34. percben Indio szabadon tör a kapura, Grosics bravúrosan véd. A 35. percben Didi lövése a felső kapufáról pat­tan le, a lepattanó labdával Indio a jobb­kapufát találja el. Nehezen múlik az idő, ólomlábakon jár­nak a másodpercek. De azért nincsen baj, a mieink nyugodtan adogatnak egymásnak, csak arra vigyáznak, hogy brazil játékos ne kerüljön a közelükbe, mert akkor mindjárt kapkodni kell a lábat. A 38. percben Mau­rinho hátulról csúnyán és szándékosan be- leugrik Buzánszkyba. A brazil közönség egyre türelmetleneb­bül biztatja csapatát, de eredmény nélkül. A 41. percben szögletet érünk el. A 43. percben Humberto megrúgja Buzánszkyt. Buzánszky a szabadrúgást Hidegkútinak ad­ja, Hidegkúti észreveszi, hogy Czibor fede­zetlenül áll a jobbszélen, azonnal hozzá­adja a labdát, Czibor néhány lépést tesz, aztán beível és Kocsis a 6-osról remek fejessel küldi a labdát a jobbsarokba. 4:2! A nézőtér egyre több helyéről harson fel: „Hajrá, magyarok /“ A brazilok teljesen elvesztik fejüket. Humberto nekiront Buzánszkynak és megrúgja a magyar hátvédet. A játék­vezető azonnal kiállítja a magáról meg­feledkezett játékost. A 46. percben (a játékvezető hosszabbított) Czibor előretör, Brandaozinho szándékosan belerúg. Amíg a játékvezető rendezgeti a brazil sorfalat, Didi is megrúgja Czibort, sőt, amikor csatárunk a játékvezető felé fut, hogy jelentse neki az esetet, odarohan Julinho és ő is rúg rajta egyet. Csúnya a brazilok búcsúja a világbajnokságtól — gondoljuk — pedig akkor még nem is tud­juk, hogy mi következik maid a mérkő­zés után. A 47. percben a játékvezető le­fújja a mérkőzést, a magyar játékosok bol­dogan ölelik át egymást, majd mindkét le­látó előtt felsorakoznak és úgy üdvözlik a közönséget. Példátlan gaztett Sietünk le az öltözőbe, hogy néhány szót váltsunk a magyar csapat tagjaival és ve­zetőivel, de mielőtt a magyarok az öltözőbe érhet­nének, a nemzetközi sportérintkezések történetében példátlan jelenetek ját­szódnak le a folyosón. A brazil játékosok és vezetők magukból ki­kelve, banditamódon rontanék rá a boldo­gan levonuló magyar labdarúgókra. Valaki labdarúgócipővel fejbevágja Tóth Mihályt. A többiek a megtámadott magyar játékos segítségére sietnek, a brazilok azonban aristályvizes üvegekkel kezdenek dobálóz­ni. Komoly sérülés szerencsére nem tör­ténik, de több magyar játékosról és veze­tőről folyik a vér. Közben hangszórón mozgósítják a pályán tartózkodó rendőrö­ket, azok lesietnek az öltözőkhöz és el­távolítják a sportbecsületről teljesen meg­feledkező brazil labdarúgókat. Ilyen ocs- mány támadásra még nem volt példa, amióta nemzetközi labdarúgómérkőzéseket bonyolítanak le! Öröm és felháborodás a magyar öltözőben durvaságokozta sérülése, majd Bozsik ki­állítása. A magyar csapat mégis ki tudta harcolni a győzelmet, mert játékosainkban megvolt a lelkesedés, a lelkierő, a törhe­tetlen akarat — ennek a pompás győze­lemnek fő tényezője. A csapat összmunkája kényszerű körülmények között természete­sen nem volt olyan egységes, mint más­kor, mégis csapatunk a mérkőzés egyes részeiben ötletes, átgondolt támadásokat ve­zetett. Labdarúgóink szivükct-lelküket adták a játékba A magyar csapatnak a közvetlen védelem volt a legjobb része. Óriási feladat hárult a második félidőben a magyar hátvédhár­masra, de védőink a meg-megújuló brazil rohamokat sikerrel verték vissza. Grosics kiválóan védett. Minden idegszálával együttélt a védelemmel. Rendkívül sok ne­héz labdát tett ártalmatlanná, kifutásait jól időzítette. Lóránt a védelem oszlopa volt. Fejjel, lábbal mentett, s igyekezett a meg­szerzett labdákat játékostársához továbbí­tani. Lantosnak igen nehéz dolga volt. Hő­siesen küzdött, rajta volt minden labdán. Arra törekedett, hogy Julinhót még a lab­da átvételében akadályozza meg. Buzánszky is teljesértékű munkát végzett, sok táma­dást akasztott meg jóütemű közbelépései­vel. Bozsik, amíg a pályán volt, a csapat motorjának bizonyult. Nyugodtsága, körül­tekintő játéka nagy hasznára vált a csapat­nak. Labdáinak «szeme» volt. Sok táma­dást indított el, nem cipelte feleslegesen a labdát. Kiválóan játszott Zakariás is. A tőle megszokott, szorgalmas védőfeladatot látta el, de maradt ereje arra is, hogy tá­madásokat indítson el. A csatársorban Ko­csis kimagasló teljesítményt nyújtott. Tü­neményes technikáját ezen a mérkőzésen számtalanszor csillogtatta. Minden meg­mozdulása veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, labdái pontosan szálltak csatár­társaihoz. Kivételesen nagy igyekezette!, lelkesedéssel küzdött. Tóth M. az első fél­időben a rábízott szerepet kitűnően látta el. Szünet után már látta, hogy nagyobb teret engednek neki, ezt igyekezett kihasz­nálni, s több szép támadást vezetett. Czi­bor a balösszekötő helyén is a tőle megszo­kott mozgékony játékot nyújtotta, gyakran változtatta helyét. Tóth 11. bíztatóan kez­dett. Később sérülése megakadályozta tel­jes képességének kifejtésében. Sérülten is hősiesen küzdött, igyekezett zavarni az el­lenfelet és kitűnő labdákat adott társainak. Hidegkúti a hátravont középcsatár szerepét töltötte be — kitűnően. A brazil csapatban ugyanazok emelked­tek ki most is, mint az eddigi mérkőzése­ken: Castilho, Didi, Julinho és D. Santos. A három «tartalékjátékos» egyáltalán nem játszott rosszabbul, mint elődjeik, sőt egyikük-másikuk kiemelkedő teljesítményt nyújtott. ,Megérdemelten győztek a magyarok* Svájci lapvélemény A játékvezető 11-est ítél. Lantos áll neki és magasan a kapu jobboldalába vágja. 3:1 a javunkra. Nagyon jókor jött ez a gól, a mieinket erősen megnyugtatja. Annál inkább feldü­hödnek a brazilok. Most már szinte min­dent durvasággal akarnak megoldani. Eszeveszett erővel támad a brazil csapat. A 19. percben Humberto leteríti Hideg­kútit, a játékvezető figyelmezteti a brazil játékost. Miközben középcsatárunkat ápol­ják, D. Santos a földre veti magát. Nyil­ván nagyon fáradt, de úgy tesz, mintha megrúgták volna. A brazil szurkolók fül­siketítő füttykoncertet rendeznek, a brazil vezetők berohannak a pályára, svájci ren­dezők és rendőrök futnak be a nyomukban. Végre helyreáll a rend, folytatni lehet a játékot a szabadrúgással, amelyet a Hideg­kúti elleni szabálytalanság miatt rúgha­tunk. A játékvezető másfél percet hosszab­bít. A 21. percben Didi villámgyorsan Julin- hónak adja a labdát, a brazil jobbszélsőre senki sem vigyáz, Julinho a 16-os sarkáról nagy erővel a jobbsarokba lő. Grosics vetődik a gyors lövésre, de nem éri el. Már csak 3:2 a javunkra. Védelmünk nehéz percei Az eső egyre erősebben esik, a talaj mind csúszósabbá válik. Ez inkább nekünk kedvez, mert a brazilok nyilván nem ké­szültek fel esős időre és sokat csuszkáinak. A 26. percben Tóth Mihály nagy lendület­tel fut el, de mielőtt kapura lőhetne, D. Santos szögletre szereli. y A következő percben Bozsik és N. Santos összecsap. A brazil hátvéd megrúgja Bozsi­kot, játékosunk felemeli a kezét, de nem üti meg ellenfelét. A játékvezető mindket­tőjüket azonnal kiállítja és le is kíséri őket a pálya széléig. A 30. percben nagyon meleg helyzet ala­kul ki a kapunk előtt. Julinho teljesen egye­dül tör kapura. Grosics kifut, de tétovázik, felcúton megáll — szerencsére Julinho kapu fölé lő. Erősen támadnak a brazilok. Humberto lövése a kapufáról pattan le. Változatosabbá válik a játék. A mieink csak ritkábban jutnak szóhoz, de olyankor Czibor és Kocsis alaposan megkeveri a bra­zil védelmet. Hidegkúti inkább hátulról irá­nyít. A 32. percben Czibor és Kocsis szépen elfut, a brazilok nem tudnak beleavatkozni a támadásba, végül A magyar csapat öltözője elüt attól a képtől, amelyet a győzelmes mérkőzé­sek után látni szoktunk. Éles szavakkal bírálják játékosaink és vezetőik a brazilok minősíthetetlen magatartását. Csakhamar azonban megnyugosznak a kedélyek, felvi­dulnak az arcok. Belátogat az öltözőbe Hegyi Gyula elvtárs, az OTSB elnöke. Sorra gratulál a fiúknak a ragyogó győzelemhez. Ezt mondja: — Akkor mutatta meg a csapat igazán tudását, amikor kilenc emberrel küzdött. Nagy küzdőképességet árultak el a fiúk ezen a mérkőzésen. Sebes Gusztáv elvtárs ezt mondja: — Ragyogó fegyvertény ez a győze­lem. Játékosaink küzdenitudásból is kitü­nően vizsgáztak. Emellett azonban megmu­tatták azt is, hogy a magyar labdarúgás színvonala milyen magas főkön áll. Lóránt így beszél: — Rengeteg munka hárult a védőkre, nagy nyomás nehezedett a kapunkra. Csa­társorunk ezúttal is !kitett magáért. Belátogatott az öltözőbe Thommen. a Svájci Labdarúgó Szövetség elnöke is. Üd­vözölte a magyar csapatot, sajnálkozását fe­jezte ki a mérkőzés utáni botrányos jelene­tek miatt. Kijelentette: a svájci szakembe­rek azt várták, hogy két kiváló csapat nagy­szerű küzdelmének lesznek majd szemtanúi. Sajnos, a brazil játékosok durvasága ezt meghiúsította. A brazil csapat bebizonyí­totta, hogy a vereséget nem tudja elviselni. „Erről époszt kell írni!“ A mérkőzés után odajött hozzám az egyik olasz lap munkatársa és ezt mondta: — Remélem, erről nem tudósítást, hanem époszt ír majd. A magyar csapat dacolt a balszerencsével. Dacolt akkor, amikor leg­jobbja, Puskás kidőlt a sorból és dacolt akkor, amikor az ellenfél kíméletlen játéka harcképtelenné tette a fiaial jobbszélsőt, Tóth Il-t. A brazilok igyekezete arra irá­nyult, hogy megfélemlítsék a magyar játé­kosokat. Céljukat azonban ezzel nem érték el. Nagy-tudású ellenfelet győzött le a magyar csapat Nagy várakozással tekintett a világ sportközvéleménye a magyar—brazil ta­lálkozó elé. Sokan azt tartották, hogy ez a mérkőzés a világbajnokság döntőjének is beillenék. Feltevésük nem is volt alap­talan. Mindkét ország labdarúgósportjának színvonala igen magas fokon áll. Tud­ták játékosaink is, hogy igen nehéz fel­adat áll előttük és tudták, hogy Puskás távollétével meg­bomlik csatársorunk egysége. A gátló kö­rülmények azonban megsokszorozták a magyar csapat erejét, s a feladat nagysága hihetetlen nagy tel­jesítményre késztette játékosainkat. Sokkal többet adtak, mint várni lehetett volna tőlük, pontosan betartották az előre megbeszélt taktikai utasításokat, amelyek — mint az események bizonyították — he­lyeseknek bizonyultalk. A gyorsan belőtt két gól után a brazilok gyors játékát igye­keztek lelassítani, arra törekedtek, hogy saját akaratukat kényszerítsék rá az ellen­félre. Amíg a brazil csapat sportszerűen küzdött, a játék szép volt. Amikor azon­ban a brazilok a durvaság, a kíméletlen­ség fegyveréhez folyamodtak, a játék már sokat veszített szépségéből. Kétségtelen: nagy tudású ellenfelet fek­tetett kétvállra a magyar csapat. Meg kell állapítani azonban, hogy ez a brazil csapat nem való a világbajnokságra, nem méltó arra, hogy egy ország labdarúgó­sportját képviselje. A brazilok megmutat­ták, hogy a vereséget nem bírják elviselni. A mérkőzés utáni durva, alattomos csele­kedeteik szinte példa nélkül állnak a lab­darúgás történetében. Ilyen körülmények között teljesen helyénvaló volt a magyar vezetőknek az a döntése, hogy nem enge­délyezhetik a két magyar 'klubcsapatnak, a Bp. Honvédnek és a Bp. Vörös Lobogónak a világbajnokság utánra tervezett brazíliai útját. Kétségtelenül nagy hátrányt jelentett a magyar csapat számára Puskás hiánya. Hozzájárult még ehhez Tótlh II. szándékos A svájci lapok közül elsőnek a «Berner Tagblatt» közölt tudósítást vasárnap este a Magyarország—Brazília mérkőzésről. A lap megállapítja, hogy a mérkőzés hatal­mas érdeklődés mellett került sorra, s vé­gig drámai lefolyású volt. Különösen vé­dőjátékosainkat dicséri, akik alig adtak esélyt a brazil csatároknak a lövéshez. «A játék magas színvonalon mozgott — írja a lap az első félidőről — az európaiak adták meg a játék hangját. A délamerikaiak já­téka lassabbnak tűnt a jobb csapatjátékot mutató magyarok mellett». Az utolsó ne­gyedóráról ezt írja a lap: «Mindkét csapat mozgósította utolsó erőit. Az elődöntőbe való jutásért folyó harc a tetőpontját érte el mind a pályán, mind a nézőtéren. Brazí­lia energikusan harcolt a kiegyenlítésért, de néhány perccel a befejezés előtt a ma­gyarok megszerezték negyedik góljukat. Ez­zel Magyarország megérdemelten került az elődöntőbe» — írja a svájci lap. Valóban, megérdemeltük a továbbjutást... Vető József E$y régi szurkoló levele a mgyor-bmilrol Bern, június 27. Kedves Sporttársak! Nehéz volt. nagyon nehéz. Megérdemelt volt a magyar csapat győzelme, sokszoro­san megérdemelt: tartalékosán és — Tóth II. sérülése után — csonkán is lényegesen jobb volt. mint ellenfele, veszedelmeseb­ben s főleg eredményesebben támadott, ügyesebben, határozottabban védekezett és sokkal sportszerűbben játszott. Illetve sportszerűségről ezen a mérkőzésen csak a magyar csapattal kapcsolatban lehet be­szélni. De hogy mindennek ellenére mégis milyen nehéz volt ez a küzdelem, s játéko­saink győzelme milyen etőfeszítések árán született meg — azt csak az tudhatja, aki a meccset látta. Vagy talán az sem, hanem csak a tizenegy fiú, aki a 90 percet végig­harcolta és győzött. Igaz, jól kezdődött. (Persze jól is végző­dött, de éppen arról akarok írni, ami köz­ben volt.) Szóval jól kezdődött: a 4. perc­ben Hidegkúti lövése, a 8.-ban Kocsis bom­bafejese rezegtette Castilho hálóját. Mi, magyar nézők, a bérlői stadionban, akik a mérkőzés előtt bizony szurkoltunk egy ki­csit, a második gól után megkönnyebbülten dőltünk hátra az üléseken és vártuk a folytatást, a tűzijátékot, a gólesőt. Valószí­nűleg ezt várta otthon is sokszázezer em­ber a rádió mellett. Hiába, nagyon elké­nyeztetett bennünket a csapatunk. De a brazil válogatott kemény diónak bizonyult Nem olyan jó együttes, mint a mienk, nincs játékában annyi ötlet, szín, helycserés támadás, váratlan passz, haj- szálpontos adogatás, de nekik is vannak egyénileg kiváló játékosaik. A magyar csa­pat pedig — tartalékos volt. Szépen futot­tak a támadások, a brazilok sokszor per­cekig nem tudták megszerezni a labdát, de támadásainkban nem volt meg az az átütő­erő, amelyet megszoktunk, nem alakult ki az a nyomás, amelynek vége csak az ellen­fél összeroppanása lehet. Érezhető volt, hogy csatársorunk nem az évek óta meg­szokott összeállításban játszik — hiányzott Puskás. Éppen azidőtájt, amikor kezdett látszani, hogy nekünk mégsem úgy megy a játék, ahogyan szokott, a bíró tizenegyest ítélt ellenünk. A brazil csapat szépített 2:l-re és «ráment» a meccsre. Ami, sajnos, nemcsak abban nyilvánult meg, hogy fokozták az iramot — ez becsületükre válik — hanem abban is, hogy rámentek a magyar fut­ballisták lábára. Ez — enyhén szólva — nem válik becsületükre. Az első félidő vége felé megsérült Tóth II., s ettől kezdve a tartalékos magyar csapat gyakorlatilag tíz emberrel játszott. Tartalékosán, tíz emberrel — egy nagy­szerű, felejthetetlen második félidő után 4:2-re győzött a világbajnokság egyik fő esélyesének tartott brazil csapat ellen. Hadd tegyek itt egy kis kitérőt. 25 éve járok futballmeccsre. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy diákkoromat azok a válogatott mérkőzések keserítették meg, amelyeken a magyar csapat nem győzött, pedig jobb volt. Emlékszem például — és bizonyosan még sokan mások is emlékeznek — a harmincas évek derekán arra az l:l-es magyar—olasz mérkőzésre, amelyen 90 percig zuhogott az eső, 99 percig táma­dott a magyar csapat — csak, éppen győzni nem tudott. Emlékszem egy 5:5-ös osztrák— magyarra, amelyen az osztrákok 5:2-ről egyenlítettek. Persze volt akkor a magyar futballnak sokféle problémája, baja, ami ezt magyarázza. De a sok között külön gyakran érezte a néző azt, hogy válogatot­tunk nem tud eléggé küzdeni. Nem tudja azt a végső plusz-erőfeszítést adni, amely a győzelmet jelentheti. A mi mai válogatottunk képes erre a leg­nagyobb, döntő erőfeszítésre. Ennek a válogatottnak a küzdőszelleme, lelkesedése, szíve — csodálatraméltó. A mai magyar válogatott játékosai nem ismernek elve­szett labdát, reménytelen helyzetet, re­ménytelen feladatot. A második félidőben a csonka magyar csapatot mintegy 20 per­cen át komolyan szorongatta a brazil válo­gatott. De a védelem mindent visszavert. Lóránt volt ennek a védelemnek a tengelye, de Lantos, aki a legveszedelmesebb brazil csatárral, Julinhóval folytatott párharcot, ugyancsak megállta a helyét. S a szívvel — helyes taktika, ész, fölényes technika párosult. Amikor a brazilok berúgták má­sodik góljukat, ez a védelem nemcsak vé­dekezett, hanem tartotta a labdát, dobta előre a csatársort, s megmutatta, hogyha úgy fordul a helyzet, a védelmünk is ké­pes meccset nyerni. Tűzijátékot csatáraink vasárnap nem rendeztek. De a tartalékos csonka csatár­sor tagjai, ha kellett, hátramentek segíte­ni a védelemnek, s ugyanakkor volt ere­jük, különösen a mérkőzés befejező szaka­szában újra rákapcsolni, támadni és gólt lőni. Kit dicsérjünk? Tóth Il-t, aki sánti- kálva, fájdalomtól eltorzult arccal, de vé­gig küzdött? Czibort, akinek nem kenyere a belsőjáték, de fáradhatatlan volt, s vé­gül a jobbszélen készítette elő a magyar csapat negyedik, döntő gólját? Kocsist, a csatársor legjobbját, aki a támadások fel­építéséből és befejezéséből az oroszlánrészt vállalta? Az egész csapatot kell dicsérni. A fut­ball persze játék, veszteni is lehet, és a vereségbe is bele kell nyugodni — elvileg. De vasárnap délután Bernben két olyan csapat játszott, amely gyakorlatilag csak a győzelembe akart «belenyugodni». Csak­hogy az egyik, a brazil csapat durvasággal akarta a győzelmet kicsikarni. És kikapott. A másik, a mi csapatunk pedig a kedve­zőtlen körülmények s az ellenfél erősza­koskodása fölött úgy akart győzni, hogy azt a bizonyos «legvégső» erőfeszítést is megtette. És győzött. Ä magyar játékosok büszkék lehetnek, hogy erre az erőfeszítésre képesek. S a já­tékosok is, a rádió mellett ülő százezrek is tudják, hogy a mai fiatalok vasárnapjait miért nem keserítik meg olyan válogatott meccsek; amelyeken a magyar csapat jobb, de mégsem győz. De ez már nemcsak sportkérdés, erről most nem írok. Sporttársi üdvözlettel: Gimes Miklós A nTugatncnieíck bcjníofíak az elődöntőbe Nyugat-Németország—Jugoszlávia 2:0 (1:0) Genfben 20.000 néző előtt a magyar Zsolt István játékvezetésével zajlott le a Nyugat-Németország—Jugoszlávia mérkő­zés. Szeles időben kezdődött el a játék. Foko­zatosan feljött a nyugatnémet csapat. A 10. percben Horvat, a jugoszláv középhátvéd hátrafelé fejelt egy labdát, Beara neon érte el, és a labda a kapus mellett a hálóba hullt, öngól. Hatalmas iram alakult ki. Később a jugoszlávok mezőfölényre tettek szert, de csatársoruk nem tudott megbirkózni a ke­ményen és jól védekező nyugatnémetekkel. A második félidő változatos és jóiramú já­tékkal telt el. A nyugatnémetek gyorsab­bak, lendületesebbek voltak, védőik pedig eredményesebben hárították el a jugoszláv csapat támadásait. A 40. percben újabb gól esett, s ez eldöntötte a mérkőzés sorsát: Rahn lövése védhetetlenül vágódott a há­lóba. Nyugat-Németország tehát bejutott a leg­jobb négy közé, Aki együtt küzdött a magyar válogatottal Aki Szepesi Györgynek a magyar—brazil mérkőzésről szóló rádióadását hallgatta, az nem vonhatta ki magát a közvetítés vonzó* ereje alól. Nem értek ehhez a műfajhoz es ezért nem is tudom megítélni, hogy Szepesi Györgynek ez volt-e a legizgalmasabb rádió­adása. Lehet, hogy a wembley-i angol—ma­gyar mérkőzést jobban közvetítette, lehet, hogy még jobban a pesti magyar—angol 7:l-et, vagy valamilyen más mérkőzést. Ezt döntsék el a hozzáértők. Itt arról akarok beszélni, hogyan vere­kedett Szepesi a csapattal együtt, hogyan küzdött Szepesi a győzelemért. Ezt minden hozzáértés nélkül is megértettem és meg­értette mindenki az adásból. Mintha ott futott volna a pályán, együtt Kocsissal, Bozsikkal, Cziborral, Hidegkútival, mintha, ott állt volna a pályán együtt Grosicscsal. Együtt? Nem pontos kifejezés ez. Mert bár a pályán minden játékosunk egész erejét beleadta a játékba, minden egyes játékos nyakig el volt foglalva a játékkal és így nem állhatott és futhatott a többi játékos mellett. De Szepesi ott futott és ahogy hallgattam, szinte úgy tűnt, hogy nehéz at­létikai munkát végez, hogy a lélegzete gyors, a szíve gyorsabban ver és néha nagyot dobban, vagy mintha megállna egy szempillantásra, amikor baj van vagy si­ker kecsegtet. Szepesi derekasan harcolt a győzelemért, ö volt a csapat tizenkettedik játékosa, a 11-ik, amikor 10-en maradtak, a lő-ik, ami­kor kilencen. Minden rúgás és lökés, amit játékosaink ezen a példátlanul durva mér­kőzésen kaptak, Szepesit is érte. De az öröm is az övé volt, amikor támadásainkat siker koronázta. Szepesi hangja ekkor be­ujjongta az országot: go-óó-ól! — kiáltotta olyan lelkesedéssel, amilyennel gólt lőni is lehet. Szepesi közvetítése művészet és mint minden igaz művészet, az ember szívéből, lelkesedéséből fakad és a meggyőződés ereje formálja. Szepesi közvetítéséből szinte sa­ját szemünkkel láttuk a mi csapatunk ádáz küzdelmét a brutális ellenféllel, mely annál brutálisabbá vált, minél jobban érezte, hogy még a brutalitás sem segít — a magyar tu­dás, nagyobb képesség, az igazi labdarúgó- művészet ellen. Es amikor ezt a nagyobb tudást, nagyobb képességet üdvözöljük, a magyar labdarúgókkal együtt Szepesi Györgyöt is élteti ez az üdvözlet: a magyar csapat 12-ik, majd 11-ik és végül 10-ik já­tékosát. Tóth Béla A TOTö 26. heti 12-taláIatos szelvénye: 2. 2, x. 1, x, 2. 2, x, 1, törölve, törölve. 2, 1, 2. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható Időjárás ma estig: felhöátvonulások, többfeié, elsősorban nyugaton és északon esó, zivatar. Megélénkülő déli-, délnyugati, majd nyugati-, északnyugati szél A hő­ség nyugaton és északnyugaton mérséklődik máshol még tart. A Duna vízállása Budapestnél 403 cm. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Az Állami Balett Intézet IX. évfolya­mos növendékeinek vizsgaelőadása (7) — Az One. N«mí.íf*5rf,tuíl**íi Síinr,ada: Nincs előadás — N.mzet' Színház: űri muri (Bajza- és Megyerí-bér- iv’.J'- Katona József Színház: Tartufíe (7). _. E& y magyar nyár (8). — A Ma. gyár Néphadsereg Színháza: Holnapra kiderül (71. — Fővárosi Operettszinház: Nincs előadás. — Ifiú­•agl Színház: A kőszívű ember fiai (7) — Zeneaka­démia: Zeneszerző hallgatók bemutató hangverse­nye (kisterem, fél 7); Lukács Ervin és üngár Ta- más karmesterképzős vizsgahangversenye (8). — Károlyi-kert: Állami Hangversenyzenekar («A»-bér- let 1. előadás, 8) — Fővárosi Víg Színház: Szom­bat délután (7). — Fővárosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7). — Állami Faluszínház: Nincs előadás. — Vidám Színpad: Nincs előadás. — Majakovszkij Színpad: Nincs_ előadás. — Csajkovszkij Park Szín. pad: Nincs előadás. — Fővárosi Nagycirkusz: Ba­rátság jegyében (4, 8). A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD KOSSCTH-RADIÓ: 4 30: Hírek - 4.4l>_8.87.ig: Reggeli zenés mfl- sor. — Közben 5.00: Falurádió. — 6.00: A «-Szabad Nept. vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár. — 8.30: Reggeli hangverseny. — 9.20: A nyitva- felejtett ajtó Márkus Edit gyermekversei. Zenélő doboz. A kis iskolások műsora. — 10.00: Hírek. Lap­szemle. — 10.10: Szórakoztató zene — 10.40: Czabán Samu, a nagy szocialista pedagógus és újságíró. Farkas Lajos előadása. — 11.00: Csehszlovák fú­vószene — 11.30: A Fekete-tengeren Barát Endre útinaplója. — 11.50: Lakatos Tibor; Klarinét-rap­szódia.— 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Vidám melódiák. — 13.00: Hangszeres táncok. — 13.30: Részletek Csajkovszkij «Díótörö» c balettjéből. — 14 00* Hírek. Közérdekű közlemények. — 14.25: Sosz- takovics: Dal az erdőről. — 14.55: Vidám népdalok. — 15.15: Kodály Zoltán dalműveiből — 16.00: Az égő lándzsa. Rádiójáték Kenyattáról. Irta Farkas András és Gombos László. — 16.40: Tánczene — 17.00: Hírek. — 17.10: Szív küldi szívnek ... — 17.40: Legkedvesebb verseim. Elmondja Ascher Osz­kár. — 18.00: Szervánszky: Fúvósötös. (Előadja a budapesti fúvósötös.) — 18.22: Neunaus zongorázik. — 18.30: Hangos Újság. — 19.00: Egy falu — egy nóta. — 19.40: Válaszolunk falusi hallgatóink kér­déseire. — 20.00: Hírek — 20.10: Közvetítés a Ka­tona József Színházból: Uj vendég érkezett. Szín­mű egy felvonásban. Irta Nagy Lajos Kossuth- díjas író. Rendező; Marton Endre. — 20.55: Nép­zene. — 21.10: Ismerkedés a zeneirodalommal. Beethoven; Tavaszi szonáta. Csáth Olga előadása. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: Zenekari hangver­seny. — 23.00: Mi történt a nagyvilágban? — 23.05: Éji zene. — 24.00: Hírek. PETÖFI-RADIÓ: 6.30: Jó reggelt, gyerekek! — 6.40: Torna. — 6.50: Verbunkosok és csárdások. — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 14.00: Dél­utáni hangverseny. — 14.46: Olasz dalok. — 15.00: A rádfó kisegyüttese Játszik. Tiszay Magda énekel. — 15.31: Eccies; Szonáta (mélyhegedű: Szécsi Klá­ra). — 15.40: Szülőfalum Lu Hszin elbeszélése. — 16.10: Operettzene. — 17.15: Beszélő atlasz: Svájc. Sárfalvi Béla előadása. — 17.30: A sztálínvárosi Bartók Béla Kultúrház népi zenekara játszik, Mocsár Ferenc vezetésével. — 18.05: Kodály—Ady: Felszállott a páva. (Vásárhelyi-kórus, vezényel Vá­sárhelyi Zoltán.) — 18.10: Az ipari termelés kéfc fő ága. Bálint József előadása — 18.30: Bach mü­veiből. — 19.C0: Az épülő kommunizmus nagy or­szágában. — 19.30: Chopin: e-moll zongoraverseny (Rubinstein és a londoni szimfonikus zenekar, ve­zényel John Barbirelli). — 20-05: Tánczene —1 20.30: Két részlet Wagner «Lohengrin» c. operá­jából. — 20.50: Csehov halálának 50. évfordulójára. Sirály. Csehov drámájának rádióváltozata. Fordí­totta Háy Gyula Kossuth-dijas író. Rendezte Török Tamás. — 22.32: A rádió népi zenekara' játszik. Lakatos Sándor vezetésével. Új könyvek SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: Zrínyi Miklós: Válogatott prózai írások. Brezan: Fridolin a ló. (Elbeszélések). Csiky Gergely: Buborékok. Eluard: Mindent elmondani. (Válogatott versek! Jókai Mór: Egy hirhedett kalandor a XVII. szá­zadból. (Olcsó könyvtár) IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Gazdag Erzsi: Palika flótája. (Versek) Kalma: Liftes Jim. (Regény) Takács István: Egy labdarúgó útja. ÚJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ: Csehov: Elbeszélések. I—II. kötet (Orosz remekírók.) MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ: Incze Miklós—Petöcz Pál: A dolgozó . parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Lakos György: Halászélet. (Riportok) Lepesinszkaja; Az élet forrásairól. Szabó László: Magyarország földrajza. Szlavln: a fémek tulajdonságai Vécsey Béla: A vas és acél megmunkálása. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi IapJ^ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja- a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Blaha Lujza-tér 3. Tel.: *343—100, *142—220 ’ SZIKRA Lapnyomda.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék