Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-01 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 182. SZÁMÁ­RA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 1­9 Az ázsiai népek példája Csou En-laj elvtárs indiai és burmai lá­togatása azok közé az események közé tar­tozik, amelyek nem csekély megelégedéssel töltik el a béke híveit, ugyanakkor érthető bosszúságot kelt a háború és a gyar­matosítás táborában. Csou En-laj sikeres ázsiai tárgyalásai annak a nemzetközi béke­törekvésnek a fejlődését jelzik, amely ma már messze túlhatolt a demokrácia és a szocializmus táborának határain és a leg­különbözőbb politikai és kormányzókörök csatlakozásáról adhat számot. A Kínai Népköztársaság miniszterelnökét és külügyminiszterét Nehru indiai kormány­fő hívta meg Delhibe egy olyan pillanatban, amikor — a Lamiel-kormány bukásával — lezárult az indokínai békéért folyó harc egy fontos fejezete, s világossá vált, hogy a küz­delem e szakaszából visszaszorítva és meg­tépázott tekintéllyel kikerült amerikai im­perializmus új nekirugaszkodáshoz készü­lődik. Talán nem felesleges ezzel kapcsolat­ban Churchill és Eden washingtoni látoga­tására utalni, amelyhez amerikai részről nyilvánvalóan az imperialista szövetségesi kapcsolatok megerősödésének reményét fűz­ték. Ilyen körülmények között a Nehru ál­tal küldött meghívó már magában véve is pozitív cselekedet volt. E meghívás világo­san kifejezte, hogy India a mai világhely­zetben fokozottan azokra a hatalmakra kí­ván orientálódni, amelyek — mint a Kí­nai Népköztársaság — az ázsiai béke haté­kony és tartós biztosításának szentelik erei­ket­.Természetes, hogy a 360 milliós Indiá­nak­ ez az elhatározása komoly nyeresége a béke s az egész békeszerető emberiség ügyének. Még pozitívabban kell értékelni magát a látogatást, mint amely a nemzetközi ese­mények alakulásának egy igen fontos pil­lanatában adta újabb bizonyítékát, hogy különböző politikai és társadalmi rendsze­rű országok között is elképzelhető tartós és őszinte barátság. Kína és India népe együttesen az emberiségnek csaknem a fe­lét teszi ki, s e két ország alig kevesebb, mint egymilliárd lakosának egységes össze­fogása hatalmas erő a béke védelmében. A kínai-indiai barátságnak azonban ezen túlmenő nemzetközi jelentősége is van. Nem ok nélkül hivatkozott a delhi és ran­gúni tanácskozás záróközleménye arra az öt elvre, amelynek alapján a Tibetre vo­natkozó indiai-kínai megállapodás létre­jött, ,s amely Ázsia e két nagy országának kapcsolatait a jövőben is megszabja. Ezek az irányelvek a következők: 1. Egymás te­rületi épségének és szuverenitásának tisz­­teletben tartása; 2. kölcsönös megnemtáma­­dás; 3. kölcsönös be nem avatkozás egymás belülgyeibe; 4. egyenlőség és kölcsönös elő­nyök; 3. békés együttélés. A két tanácskozás megerősítette ezeket az irányelveket és hangoztatta, hogy alkal­mazni kell őket a más országokkal való kapcsolatokban is. Joggal szögezte le mind­két tanácskozás, hogy ha ezeket az irány­elveket nem csupán egyes országok között, hanem általában a nemzetközi kapcsolatok terén érvényesítenék, szilárd alapját ké­pezhetnék a békének és a biztonságnak, a ma fennálló félelmek és aggodalmak he­lyét pedig világszerte a bizalom érzése fog­lalhatná el. Mivel magyarázható, hogy egy olyan bur­­zsoá kormány, mint az Indiai Köztársaság kormánya, ilyen határozottan és erőtelje­sen törekszik a népi Kínával — ezen ke­resztül pedig a demokratikus béketáborral — való békés együttélésre? Bizonyos, hogy e törekvés számos tényező eredménye, amelyek között első helyen áll az Indiai Köztársaságnak az imperialista agressziós tervekkel szembeni messzemenő közös ér­dekeltsége a béketábor országaival. «Kö­zös vágyunk, hogy mindegyikünk békés környezetben építhesse saját országát» — mondotta Új-Delhiben Csou En-laj elvtárs. De abban, hogy ez a közös vágy ma ilyen lépésekre ösztönzi az indiai kormányt, ko­moly része van annak az amerikai politiká­nak, amely konokul és minden józan érv elől elzárkózva új háborús kalandok felé akarja sodorni szövetségeseit. India kor­mányának vezetői elég világosan látják, hogy egy ázsiai kaland, amely a világ e térségének lángralobbanását eredményezné, a leírhatatlan pusztulás mellett teljes tár­sadalmi változásra is vezetne az érintett országokban, olyan társadalmi változásra, amely magát a tőkés rendet sem hagyná érintetlenül. Nem utolsó sorban ebből ered, hogy India burzsoá kormányzata nem kí­vánja sorsát a legagresszívabb imperialista hatalmak hadiszekerével összekapcsolni, hanem politikájának elkülönítésére és ar­ra törekszik, hogy befolyásával lehetőség szerint a béke fenntartását szolgálja a világnak ezen a részén. Természetes, hogy e törekvése megértésre és támogatásra talál azoknál, akik — ha sok tekintetben más okból is — de ugyancsak az ázsiai és a világbéke megőrzését tekintik szív­ügyüknek. A kínai-indiai együttműködés e nyoma­tékos kinyilvánításának fokozott jelentősé­ge van egy olyan világpolitikai helyzetben, amelyre az új amerikai támadó tervek mellett a növekvő angol-amerikai nézet­eltérések és az indokínai bék­éért egyre szélesebben kibontakozó harc nyomja rá bélyegét. Csou En-laj elvtárs delhi és ran­gúm tárgyalásai messzebbre vezettek, mint az indokínai béke esélyének megerősítésé­re — habár egyik fő céljuk ez volt. E tárgyalások érzékeny csapást mértek az amerikai imperialisták által melengetett délkeletázsiai háborús paktum egész ter­vére, amennyiben megmutatták, hogy az Egyesült Államok által lámpással keresett «kommunistaellenes szolidaritás» helyett egy egészen másfajta szolidaritás bontako­zik ki Ázsia népei között, nevezetesen: a béke fenntartására való eltökéltség szoli­daritása. Nem túlzás azt mondani, hogy Csou En-laj elvtárs utazása nyomán egy új ázsiai front körvonalai bontakoznak ki, egy olyan front körvonalai, amelyben tár­sadalmi és politikai rendszerre való tekin­tet nélkül foglalnak helyet Ázsia független államai a barátság, a kölcsönös megnem­­támadás és az imperialista beavatkozással szembeni közös fellépés alapján. Ez a front a Kínai Népköztársaságon, Indián és Bur­mán kívül ma már Indonéziára is számít­hat, amely az utóbbi időben többször is kinyilvánította az új Kína iránti baráti érzelmeit, s amelynek kormánya épp ezek­ben a napokban követeli a hazájára nézve sérelmes és leigázó Holland-Indonéz Unió teljes felszámolását. A békét kereső ázsiai országok e kialakuló frontja már csak azért is csapás az amerikai háborús ter­vekre, mert Angliát — amelynek állásfog­lalását az Egyesült Államok mégsem mel­lőzheti — igen lényegesen befolyásolja a brit nemzetközösség távolkeleti tagállamai­nak, s köztük is elsősorban Indiának a na­pirenden lévő kérdésekben elfoglalt állás­pontja. Íme, így bontakozik ki napjainkban az új népi Kína létrejöttének világpolitikai és történelemalakító befolyása. Kell-e mon­dani, hogy a Szovjetunió és a népi Kína létezése nélkül India mai politikája is el­képzelhetetlen volna? Kell-e magyarázni, hogy az Indiához és Burmaihoz hasonló, gazdaságilag még a nagy imperialista ha­talmakhoz láncolt országok mai politikai önállósága jelentős részben a Szovjetunió vezette béketábor létére és működésére tá­maszkodik? A kínai népi forradalom világ­­történelmi jelentőségű győzelme hatalma­san megerősítette Ázsiában mindazokat az erőket, amelyek függetlenségre, nemzeti ön­állóságra törekszenek, s ez a tény egyike a legnagyobb veszteségeknek, amelyekkel az imperialista politika háború utáni mérle­ge számolni kénytelen. Átadták a minisztertanács és a DISZ központi vezetősége vörös vándorzászlaját a kurityáni vájártanulóknak Szerdán délután a kurityáni 106-os szá­mú vájártanulóiskola növendékeinek ün­nepélyesen adták át a vájártanulóiskolák között folyó munkaverseny győztesét megil­lető jutalmat, a minisztertanács és a DISZ központi vezetősége vörös vándorzászlaját és az azzal járó tízezer forint pénzjutal­mat. Megjelent a zászlóátadási­­ ünnepségen Kossa István, a Munkaerőtartalékok Hiva­talának elnöke, valamint Kádas István, a DISZ központi vezetőségének titkára is. A tanév során a kurityáni bányaüzem­ben, mint tanbányában a vájártanulók 157 folyóméter vágatot hajtottak ki és ácsoltak be, a kongresszusi versenyben pedig terven felül több mint kétezer tonna szenet ter­meltek. Az intézet növendékei tanulónor­májukat évi átlagban 152 százalékra telje­sítették. Az ünnepség megnyitása után Kossa István, az MTH elnöke mondott ünnepi be­szédet, majd a vándorzászló eddigi védőitől, a selypi 215-ös számú vájáriskola küldött­ségétől átvette a vörös selyemzászlót s át­adta a kurityáni vájártanulóknak. 0(x»00<xx»<x>0000000000<x>00000000000000cxxxx»0cxxxxxxo000000000c>000000000000000000000000000cx>000cx3000cxxxx>0000000 Jó munka — jó termés A kerekharaszti Béke tsz földjein meglátszik a becsületes, jó munka eredménye. Kukoricájuk már 130—140 centiméterre nőtt, ötször kapáltak, és most holdanként 35—40 mázsa termést várnak. A kukoricásban vidáman beszélgetnek a várható jó termésről Lukb­eder János elnök, Kocsis János és Gyetvai Mihály né tsz-tagok. (Kéri Oviids Hívét­!*) ­ Egy gépállomáson, aratás előtt — 3. A taggyűlés (2. oldal) Pálmai József, a DIMAVAG Diósgyőri Gépgyár igazgatója: Sokmillió forint felesleges költség — anyagpazarlás, helytelen intézkedések miatt (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A budapesti városi tanács ülése (2. oldal) őszinte és közvetlen légkörben folyt le Csou En-laj és a burmai miniszter­­elnök megbeszélése •— Közös kínai­­burmai nyilatkozat (3. oldal) Mi történik Guatemalában? (3. oldal) Döntőben a magyar csapat — Hatalmas küzdelemben győztük le a világbajno­kot — Magyarország—Uruguay (2:2, 1:0) — (4. oldal) 4:2 ! Üzembehelyezték a Szovjetunióban az első atomenergiával működő ipari villanytelepet A Szovjetunió 3 Minisztertanácsának közleménye Moszkva, június 30. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa közle­ményt adott ki arról, hogy üzembehe­lyezték az első atomenergiával működő ipari villanytelepet. A közelmúltban — mondja a közle­mény — a Szovjetunióban a szovjet tu­dósok és mérnökök erőfeszítéseivel sike­resen befejezték az első atomenergiával működő ipari villanytelep tervezésének és építésének munkálatait. A villanyte­lep hasznos kapacitása 5000 kilowatt. 1954 június 27-én az atom-villanytele­­pet üzembehelyezték, és azóta áramot ad a környező vidék ipara és mezőgazda­sága számára. A villanytelep turbinája nem szén vagy más fűtőanyag elégetésével műkö­dik, hanem az urán atommagjának ha­sításával nyert atomenergiával. Az atomenergiával működő villanyte­lep üzembehelyezésével fontos lépés tör­tént az atomenergia békés felhasználása terén. A szovjet tudósok és mérnökök most azon dolgoznak, hogy 50.000—100.000 kilowattos atomenergia-elektromos erő­műveket létesítsenek. (nyomtalan földekért) jó aratásért Az országnak csaknem valamennyi megyéjéből egymás után érkeznek már­ a hírek, hogy itt is, ott is megkezdték az aratást. De azért az aratás előkészítése (s ahol lehet, persze az aratás) mellett változatlanul a legfőbb teendő: a növényápolás. Gép­állomásaink legjobb traktorosai minden időt kihasználva, lelkesen küzdenek is azért, hogy a szövetkezetek földjein tiszták, gyommentesek legyenek a kapások az aratás idejére. Te­lefonon érdeklődtünk a növényápolásban kiváló két traktoros, az egymással versengő Pék János és Benke István eredményeiről. — Benke elvtárs gépére első és hátsó világítást szerelt, s ha nem nagyon gyomos a föld, éjjel is dolgozik — mondják a szed­­resi gépállomáson. Ez a kiváló traktoros az első traktorosnapon csatlakozott a tamási gépállomás híres traktorosának, Pék János­nak felhívásához. Ő is vállalta, hogy 800 holdat megkapál. Most a tengelici Petőfi termelőszövetkezet kukoricájában irtja a gazt. Múlt vasárnap is dolgozott és egy nap alatt 30 holdat kapált meg. Tegnap este már túl is teljesítette vállalását, 820 hold az eddigi eredménye. Pék János a tamási Vörös Szikra földjén egyelőre befejezte a munkát, s tegnap az ürgevári juhtartó vállalat földjein dolgo­zott. Ezen a napon váltotta ő is valóra ígéretét, estig elérte a 800 holdat. A csongrád megyei Zákányszék­ dolgozó parasztjai is meg­kezdték a rozs aratását, de arra is ügyelnek, hogy a kapások el ne gyomosodjanak. — Minden percet használjunk most ki — javasolta a leg­utóbbi megbeszélésen Bárdos Mihály, a termelési bizottság el­nöke. A dolgozó parasztok hozzászólásaiból megszületett azután a határozat: «A kapát is, meg a kaszát is visszük mindig a föl­dekre, és semilyen munkával sem maradunk el­. Ezt az elhatá­rozást követik most a legjobb gazdák. Egy hirtelen jött zápor miatt tegnapelőtt is csak a déli órákban lehetett vágni a gabo­nát. Farkas József, Lázár István és társai délig kapáltak. De dél­után már ismét az aratáshoz láttak. Jó példát mutat társainak Farkas Vince tanácstag is. Az elsők között aratta le egyholdnyi árpáját, már a tarlót is felszántotta és másodvetésű burgonyát ültetett a földbe A termelési tanttság kezdeményezésének és jó felvilágosító munkájának eredménye meglátszik a határban. A zákányszékiek néhány hold kivételével elvégezték már a bur­gonya harmadik töltögetését. Csaknem 900 holdnyi kukoricájukat eddig kétszer megkapálták, s most javában folyik a harmadik kapálás. Vas megyében az acsádi Petőfi termelőszövetkezetben is na­gyon összetorlódott most a munka. A sürgős növényápolás mel­lett a tsz tagjainak arra is gondolniuk kellett, hogy gyorsan, ide­jében betakarítsák a szálastakarmányokat. A szövetkezet asszo­nyainak jó munkája tette lehetővé, hogy a férfiak a szénát és az őszi takarmánykeverékeket már mind betakarították. Ebben a szövetkezetben minden asszony ott van a kapálásnál, s dere­kasan megállják a helyüket. A Petőfiben most az őszi takarmány­­keverék­­után csumizt, kölest, csillagfürtöt és muhart vetnek, így egész évben jut majd zöldtakarmány a szövetkezet állatai­nak. Arról érkeznek hírek, hogy az elmúlt év tapasztalatain okul­va más szövetkezetek is igyekeznek minél több téli takarmány­ról gondoskodni. Fejér megye szövetkezetei 120, Zala megyében a letenyei járás szövetkezetei 121 százalékra teljesítették tavaszi silozási tervüket. Csongrád megyében a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok csupán a Tisza és a Maros töltései­ről mintegy 950 vagon szénát kaszáltak le. Többezer mázsa ta­karmányt takarítottak be a vasúti töltések és az árokpartok ol­daláról is. Szórványosan vágják már az őszibúzát is. Hajdúnánáson a Szikra tsz kezdte az aratást. Ma már az őszi árpa után a másod­vetést végzik. A város határának egy részén beérett az őszibúza is. Kedden délután hat egyénileg dolgozó paraszt kezdte vágni a búzát, s tegnap hat holdon már megjelentek az első búza­keresztek. Ádám Antal dolgozó paraszt ezzel látott munkához: «Elsőnek aratok és első akarok lenni a beadásban is». Szerdán más hajdúmegyei községekben, így Hajdúsámson­­ban, Hajdúböszörményben is megkezdték a búza aratását. Zala megyében a pölöskei állami gazdaságban Talpalló Pé­ter vezette az első kombájnt a hatalmas őszi árpatáblára. Tal­palló Péter újdonsült kombájnos, ahogy ő mondja, első ízben ve­zeti a «mezőgazdasági gépek királyát». Gyakorlata még nincs, de alaposan felkészült a munkára. Legutóbb a kombájnvezető érte­kezleten lelkesedésben túltett az «öreg» traktorosokon is. Vállalta, hogy az előirányzott 177 hold helyett 300 holdon arat az idén. Versenyre hívta társait is, hogy jó csépléssel, a rosták és szele­­tek pontos beállításával küzdjenek a szemveszteség ellen. Azt ja­vasolta, hogy a gép első és hátsó tengelye közé helyezzenek kocsi­ponyvát, s így az esetleges kisebb géphibák miatt földrehulló ma­got is megtakaríthatják. A megye több gépállomásának és állami gazdaságának kom­­bájnosa csatlakozott ehhez a felhíváshoz. Kiss Gábor és Horváth Ferenc pölöskei kombájnosok még meg is toldották vállalásukat. Elhatározták, hogy a szalmát olyan rendszerrel gyűjtik és rak­ják össze, hogy ne akadályozza a tarlóhántást. NAPFOGYATKOZÁS A «fogyó nap». (Tudósítónktól.) Délután két óra felé jár. Budán egy gel­lérthegyi villa tetőte­raszán Török­ Ervin, a Központi Fizikai Kutató Intézet dol­gozója — miközben szeme még az «üstö­köskereső» távcső len­cséjére tapad —meg­nyomja a stopperóra indítóját. Aztán fürge léptekkel leszalad a második emeleti labo­ratóriumba, s megáll az ötszázadmásodpercnyi pontossággal járó ingás kronométer előtt. Leállítja a stoppert, s a nagy óráról leolvasott időből levonja a stopper mutatójának megtett útját. Nyom­ban feljegyzi az eredményt: 1 óra 56 perc­kor a hold korongja megérintette a napét. A részleges napfogyatkozás megkezdődött. Az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban vagyunk. Lázas sürgés-forgás mindenfelé. A teraszon alacsony, szemüveges fiatalem­ber, hajol egy kicsiny, de igen pontos mű­szer, a fotométer fölé: Bartha Lajos, az intézet okkultációs (csillagfedési) szak­körének vezetője. Ötpercenként jegyzi a fotométer adatait, hogyan csökken fokról fokra a napsugarak ereje. Pár lépéssel odébb a háromméteres nagy távcsövet ve-Ctrill L'Arcl­­-F­íl'l­ocilimá­r-Tí­viv- Tinn­i­dőknek, a várost mégis borongós, sápadt fény árasztja el. Mintha alkonyodnék. A dunaparti, körúti járókelők itt is, ott is megállnak, kis csoportokba verődve kémle­lik az eget. A Mártírok útján, a villamos vágányait javító egyik munkás elkéri egy asszony napszemüvegét, hogy felnézhes­sen a napra. A Krisztina­ körút egyik kapu­­aljából idős bácsi emel kormozott üvegda­rabot a szeme elé, úgy figyeli a szokatlan látványt. Mert a kép valóban nem mindennapos. Az aranyszín napkorong vékony kish­alak­ra soványodott. 3 óra 10 perc. Kiev fölött két percre el­sötétül az égbolt, a hold teljesen eltakarja a napot. Itt is, ott is felragyognak az erő­­sebb fényű csillagok. S az elhalványult nap­korong körül most feltűnik a nap légköre, «koronája». Halvány kékesfehér sugarai csak ilyenkor, teljes napfogyatkozás idején láthatók a földről — máskor elvesznek a nap erős fényében. De a két perc hamar to­varöppen, s a ritka természeti tünemény Kievből folytatja útját — India felé. Budapesten, a Szent István­ körúti sza­badságharcos rádiósklubban Schlick Aurél másodéves villamosmérnökhallgató, az Uránia rádiósszakörének tagja, szorgalma­san kopogtatja a Morse-jeleket. S az éterből rendre megérkezik a válasz. Hogy kitől? Andy a keresztneve, a svédországi Vasteras városkában ül ötvenwattos ama­tőr adókészüléke mellett. Maga készítette szik körül ifjú csillagászok, kerek cipójából mintha leharaptak volna egy karéjjal. Odalent, a házzal szemközti füves térsé­gen gyermekek és felnőttek, háziasszonyok és földrajztanárok tarka serege két, ma­­gasba meredő távcsövet vesz körül. Egy ré­szük a fehér csőre szerelt­­nap­okuláronj­át kémleli felváltva a szüntelenül fogyó napot, a többiek a másik távcső alá helyezett pa­pírernyőn figyelik a nap kivetített képét. A második emeleti kis múzeum — amely­nek vendégkönyvében pedig ezrével sora­koznak az aláírások — most üres. A csak­nem 400 esztendős, kézifestésű pozsonyi napóránál, az egri csillagda XVII. század­beli tükrös távcsövénél, de még a Budavár visszavételekor a Citadellában talált inga­óránál is jobban érdekli most a csillagá­szat kedvelőit az, ami a mindjobban kide­rülő nyári elgen történik... A múzeum melletti szobában a rádiós­ szakkör tag­jai dolgoznak. Hack Frigyes és Makra Zsigmond fülén fejhallgató, előttük egy speciális rövidhullámú és egy kissé átala­kított közép­hullámú vevőkészülék. Egyikük Moszkva, másikuk Bratislava rádióállomá­sát figyeli. De nemcsak a fülük , az asz­talon álló csővoltmérő mutatója is jelzi, hogy az adás ereje egyre nő. 2 óra 20 perc­kor a moszkvai rádió zenés műsorát mint­egy 20 százalékkal erősebben lehet hallani, mint fél órával korábban. (Akárcsak este­felé, amikor a nap lenyugvóban van.) 3 óra 7 perc. Az égen nyoma sincs fel­, el is büszkélkedik vele budapesti isme­rősének. A «beszélgetés» fő témája azonban a napfogyatkozás. A svéd rádióamatőr is azzal a szándékkal kapcsolta be készülé­két, hogy megtudja, mi újság a «fogyat­­kozási sáv» másik oldalán. Mert a 150 ki­lométer széles útvonal, amelyen a na­pot teljesen eltakaró hold árnyéka 60 kilométeres percenkénti sebességgel végig­vonul — Budapest és Vasteras között hú­zódik. Andy «elmondja», hogy náluk 96 százalékos a napfogyatkozás, bár a felhők miatt nem élvezhetik teljességében a rend­kívüli tüneményt... A gellérthegyi ház teraszán közben kat­tognak a fényképezőgépek. A napsugarak ereje most a legkisebb: hatodrésze a ko­rábbinak, Szél nem fúj, de mintha mégis hűvösebb lenne, így is van: a tetőn, egy fabódéba rejtett termográf pontosan jelzi, hogy a hőmérséklet öt fokkal csökkent. Azután a «nap-kifli» ismét hízni kezd, s a nap kevéssel negyedöt után már újból régi, megszokott alakjában ragyogja be a földet. A csillagászat tudósai számára azonban a munka javarésze még csak ezután kez­dődik. Világszerte tüzetes vizsgálat alá veszik a június 30-i napfogyatkozás tapasz­talatait , amelyek a nap légköréről új is­meretekkel gazdagították a csillagászatot é­s igyekeznek következtetéseket levonni azokból, hogy új lépésekkel vigyék előre a tudományt a fejlődés útján. Látcsővel, kormozott üveggel, sötét szemüveggel figyelték országszerte a részleges napfogyatkozást, (Rév­el kiöl filvítil*» Hírek1 ■ Ma kezdik meg a nyeremények kifizetését A Harmadik Békekölcsön második sor­solásán 187.850 Harmadik Békekölcsön-köt­vényt sorsoltak ki 59 millió 613.400 forint nyereménnyel. A nyeremények kifizetését ma, csütörtökön reggel kezdik meg az Or­szágos Takarékpénztár valamennyi fiókjá­ban, kifizetőhelyén és az ország összes pos­tahivatalaiban. Több mint 3000 helyen vált­­hatják be a nyerők kihúzott kötvényeiket. (MTI) w­ww__ Jókai-múacumot atyainak Balatonfüreden Jókai Mór halálának 50. évfordulója al­kalmából a nagy író egykori balatonfüredi villájában állandó irodalmi múzeumot ren­deztek be. Az épületet, amelyben Jókai 15 éven át alkotott, eredeti formájában állí­tották helyre, összegyűjtötték a villa teljes bútorzatát is, s ezekkel rendezik be a mú­zeumot, amelyet július 10-én ünnepélyesen megnyitnak.­­ Kitüntették a koreai Rákosi Mátyás hadi kórház több dolgozóját 1954 június 28-án a phenjani magyar nagykövetségen Szarvas Pál, a Magyar Népköztársaság koreai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete alapján meleg ünnepség keretében kitüntetéseket nyúj­tott át a Rákosi Mátyás hadikórház több volt dolgozójának. Li Rin Ha politikai ve­zető a magyar «Munka Érdemrendet», Kan Te Jen őrnagy, Csu Szam Jo ápoló és Ju Jan Sza osztályvezető nővér a magyar «Munka Érdemérmet» kapta. (MTI) Kőkorsiakbeli kunyhó került napvilágra a kaposvári ásatásoknál Kaposvár helyén már az ősidőkben voltak települések. A városi Rippl-R mai­­múzeum most ásatásokkal igyekszik fényt deríteni a város településtörténetére. Az ásatások során nemrég értékes leletre buk­­kantak a kutatók: a város északkeleti ré­szén, az úgynevezett ólaki dűlőben az újabb kőkor emberének elpusztult kunyhóját si­került feltárni. Az oszlopgödrök és cölöp­­lyukak alapján sikerült rekonstruálni az épület formáját is. A tágas, mintegy nyolc méter átmérőjű kerek kunyhó tetőzetét két, vesszőből font sövényfal és több derékvas­­tagságú oszlop tartotta. A kunyhót belkű­ sárral tapasztották ki, alját a földbe ásták és a legmélyebb részén építették meg az agyaggal letapasztott nyitott tűzhelyet. A kunyhó belsejéből nagy számban ke­rültek elő használati tárgyak, főleg női munkaeszközök: égetett főzőkanalak, fi­nomra csiszolt csonttűk stb. Az egyik edény alján gyékényszőnyeg lenyomata maradt. Előkerült a belső világításra használt agyagmécses is.............. 124 kilós harcsát fogtak a tiszafüredi halászok A Felső-Tiszán és mellékfolyóin, vala­mint a miskolckörnyéki állóvizeken halá­szok ebben az évben igen gazdag halász­­zsákmánnyal térnek haza. A diósgyőri vas­gyár horgászegyesülete és a 28-as Építő­ipari Tröszt sporthorgászai három, 40—50 kiló közötti harcsát és számos tíz kilón felüli pontyot, sőt egy ritkaságszámba menő 4,70 kilós pisztrángot is fogtak. Az elmúlt napokban a legnagyobb halászsze­rencse a tiszafüredi Március 15 halászati szövetkezet egyik brigádját érte, amelynek hálójába egy óriásharcsa akadt. A 124 kilós, csaknem négy méter hosszú halóriás­sal mintegy háromórás küzdelmet vívtak a halászok, míg sikerült azt a csónak kö­zelébe vontatni és megszigonyozni. Az óriásharcsa húsát a szövetkezet halászcsár­dáiban szolgálták fel. (MTI) Két nap alatt 1.400.000 forint értékű áru cserélt gazdát Szegeden, az elfekvő készletek kiállításán A Szegeden hétfőn megnyílt elfekvő kész­letek kiállításán már az első két napon 1.400.000 forint értékű áru cserélt gazdát. A szegedi vegyesipari javító vállalat 460.000 forint értékű készletéből már 277.000 forintot értékesített. A Hódmezővásárhelyi Mérleggyártól 60.000 forintért különböző acéllemezeket, huzalokat, kábeleket vásárolt a Híradástechnikai Vállalat. A kalocsai paprikatröszttől 62 mázsa rézgálicát vett át a szegedi kiskereskedelmi vállalat. A ma­kói kísérleti gazdaság már 77.000 forint ér­tékű elfekvő készletét értékesítette, a többi között 400 kiló aratózsineget. A szegedi ba­romfi- és tojásgyűjtő vállalatnál 6 tonna lédaszög hevert feleslegesen. A szegedi nagykereskedelmi vállalat vette meg a kész­letet. A Szovjet Hadsereg Ének- és Táncegyüttesének nagysikerű fellépése a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Szerdán este az Állami Operaház margit­szigeti szabadtéri színpadán tartotta buda­pesti előadását a Szovjet Hadsereg Ének­és Táncegyüttese. Minden számukat kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség, különö­sen nagy sikert aratott «A béketábor le­győzhetetlen» című induló, amelyet az együttes magyarul adott elő. A tánckar több, a vidám szovjet életet tükröző tánc­játékot is bemutatott. (MTI) A Magyar Néprajzi Társaság szerdán tartotta közgyűlését Szerdán este a Magyar Néprajzi Társa­ság az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartotta LXVI. rendes közgyűlését. A köz­gyűlés keretében Balassa Iván, az Orszá­gos Néprajzi Múzeum főigazgatója meg­emlékezett Cs. Sebestyén Károly néprajzi kutató tudományos munkásságának fél­százados évfordulójáról. Ortutay Gyula egyetemi tanár, a Magyar Néprajzi Társa­ság elnöke pedig Kiss Lajos néprajzi ku­tató tudományos munkásságának ugyan­csak ötvenedik évfordulóját méltatta. A közgyűlést néprajzi kutatásra vonatkozó több indítvány zárta be. (MTI)

Next