Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-09 / 190. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM ÁRA HÓ FILLÉR PÉNTEK, 1954 JÚLIUS 9 A­S imperialista agresszió isk­ola példája Évtizedeken át tartja kezében az észak­amerikai monopoltőke Közép-Amerika egyik kis köztársaságát. Úgy tűnik, mint­ha a jenki banánültetvényesek körmön­font ügynökeinek diktatúrája örökéletű volna. S ime, egy napon fellázadnak a kis ország bátor fiai­ elűzik rabtartóikat, kezükbe veszik hazájuk sorsának irányí­tását, s felépítenek egy államot, amely demokratikus alkotmányosságával egé­szen szokatlan valami a jenki «banán­köztársaságok» félvad világában. Észak nagy monopolistái nem hagyják annyi­ban a dolgot, összeesküvést összeeskü­vés után szerveznek, s hogy a kis demo­kratikus köztársaság megkezdi földjei szétosztását a parasztok között, végkép elszánják magukat a leszámolásra. Hadi­tervükben megfelelő szerep jut a «bérbe­adott» amerikai bombázógépektől kezd­ve a dollárral lepénzelt belső árulókon át egészen az ENSZ egyik legfontosabb szervének egy bizonyos «többségéig», amely ezúttal némaságával tüntet. A jenki ültetvényesek felfegyverzett ban­dái két szomszédos ország területéről törnek be a kis köztársaságba. A szeny­­nyes áradat által elöntött ország adás­vételi szerződésére Peurifoy amerikai nagykövet üti rá a pecsétet. íme, dió­héjban a guatemalai események törté­nete. Alig volt az utóbbi években világo­sabb példája annak, milyen mérhetet­lenül önző, szemérmetlenül hódító és égbekiáltóan jogtalan célok vezetik az Egyesült Államok pénzmágnás hatalma­sait, e hívatlan, de annál tolakodóbb, s különösen «saját» kontinensükön fárad­hatatlan «rendfenntartókat». Vájjon ve­szélyeztette-e a kis, alig négymilliós Guatemalai Köztársaság a 150 milliós, hatalmas Egyesült Államok biztonságát? Természetesen nem. Annál is kevésbbé, mert még csak nem is határos vele. Vájjon szövetkezett-e a washingtoni kor­mány külső vagy belső ellenségeivel? Semmiféle ilyen szövetségről nem érke­zett hír, semmi ilyen amerikaellenes «összeesküvéshez» nem adta oda Guate­mala nevét vagy földjét. Hát talán ki­hívó magatartásával zaklatta volna nagy északi másodszomszédját? Éppen ellen­kezőleg: a Guatemalai Köztársaság igye­kezett demokratikus vívmányaival olyan szerényen meghúzódni veszélyes szomszédai között, amilyen szerényen csak tudott. S még csak azt sem lehet mondani, hogy támadást indított volna azok ellen a szent és sérthetetlen elvek ellen, amelyeken az amerikai gazdaság nyugszik. Hiszen még a nyugati világ tárgyilagosabb megfigyelői is elismerték, hogy a guatemalai kormány polgári de­mokratikus vívmányokért harcolt, s csupán egyetlen nagy jenki-monopólium­­— United Fruit — fojtogató uralmától igyekezett megszabadulni. Hiába — ez már elég volt ahhoz, hogy «vörösnek» kiáltsák ki, s az amerikai kontinenst fenyegető kommunista veszély címén összpontosított hajszát indítsanak ellene. Nem mintha ezzel az ügy jogi része tisztázottabbá vált volna. Hiszen eddig (tudomásunk szerint) még a legszemérmetlenebb fasiszta jogtudósok sem merészkedtek odáig, hogy a «kom­munizmus» vádját külső hatalmak ag­­ressziós beavatkozásának törvényes jog­címévé emeljék. De úgy látszik, az Egyesült Államok Dulles-féle «jogérzé­ke» már odáig fejlődött, hogy a legsze­rényebb haladó törekvést is hajlandó a fegyveres beavatkozás indokául elfo­gadni — pontosabban: akármilyen jog­címmel beéri, ha egyszer félve tisztelt pénzembereinek csorbíthatatlan érde­keit valahol valamilyen károsodás éri. Éveken át figyelte a világ a kis Gua­temalai Köztársaság bátor szabadsághar­cát az északamerikai nagymonopóliumok meg-megújuló támadásaival szemben. Ezek az évek nem sok kétséget hagytak afelől, honnan fúj itt valójában a szél, s mi az a «szent ügy», amely a Wall Street és Washington diplomata-üzlet­embereit annyira felizgatta. De ha már az előkészítés évei is ennyire magukért beszéltek, még világosabb a kép most, hogy az amerikai agresszió lezajlott. Guatemala szabadságát letiporták, s a régi urak kezdik ismét otthon érezni magukat a bilincsekbe vert országban. A hatalmat bitorló katonai klikk máris bejelentette, hogy «earanciát nyújt mind a hazai, mind a külföldi tőkének abból a célból hogy fokozhassák guatemalai beruházásaikat». Az amerikai szuro­nyokkal Guatemala nyakára ültetett «kormányminta» máris elhatározta, hogy «felülvizsgálja azt a törvényt, amely szerint a földeket a többi között a United Fruit földtulajdonát, kisajátí­tották és szétosztották a földnélküli pa­rasztok között». Meglepetést kelt-e ilyen körülmények között, hogy a United Fruit árfolyama egyik napról a másikra na­gyot ugrott a newyorki tőzsdén? Nem, az ügy teljesen világos. Napnál világo­sabb, hogy ebben rejlik az egész ameri­kai intervenció veleje. Hogy közben Guatemala városaiban és falvaiban há­zak, békés, dolgos emberek otthonai dől­tek romba? Hogy az intervenció elleni harcban százszámra hullottak el a ha­zájukat védő guatemalaiak, s további százakra rúg azoknak a száma, akiket orvul legyilkoltak? Mit számít ez ahhoz képest, hogy a United Fruit részvényeit magasabban jegyzik, hogy dúsabb osz­talékra nyílik kilátás, hogy honnantól fogva a guatemalai parasztok verejtékes munkájának gyümölcsét ismét a jenki­ültetvényesek takarítják be, s hogy a külföldi tőkének immár nem kell félnie ebben az országban sem holmi demokra­tikus kormány szociális «akadékoskodá­saitól»? A United Fruit urainak ez elég, Dul­les pedig arcizomrándulás nélkül kije­lentheti, hogy «ebben a testvéri köztár­saságban ismét helyreállt a béke és a szabadság». S hogy a képmutatás teljes legyen, az egyik amerikai bíróság pert indít a United Fruit ellen, azon a cí­men, hogy­­ monopolizálja a banán­piacot... Csodálatos éleslátás! Mintha ezt eddig senki sem vette volna észre! S mintha az Egyesült Államok kormá­nyának csaknem valamennyi miniszteri székében nem olyan üzletemberek ülné­nek, akiket sokévtizedes monopolista te­vékenység tett többszörös milliomossá... De gondolja-e a szóbanforgó bíróság, hogy akad a világon épeszű ember, aki nem veszi észre, hogy ez az egész per­­ olcsó komédia, amelynek célja: a Uni­ted Fruit guatemalai bevonulásának pil­lanatában elleplezni, hogy a banánpiac­­nak e monopolizálója a monopolisták washingtoni kormányának legteljesebb erkölcsi, politikai és (ami a fő) fegyveres támogatását élvezi. Közben pedig jönnek a hírek Guate­malából ... A munkapárt betiltása csak a kezdet volt. Egy banánültetvényen, Iza­­bal közelében ellenforradalmi terroris­ták kivégezték a United Fruit dolgo­zóinak nyolc szakszervezeti vezetőjét, köztük Alaric Bennett volt parlamenti képviselőt. Egy másik helyen, Moralez városában agyonlőtték a banánültetvé­nyen dolgozó munkások sikeres sztrájk­jának 45 vezetőjét. Bizonytalan időre felfüggesztették az alkotmányos demo­kratikus jogokat, és hajtóvadászatot in­dítottak a korábbi kormányt támogató demokratikus pártok és szervezetek min­den tagja ellen. Csupán az elmúlt napo­kig több mint kétezer ember letartózta­tását jelentették be, és ki tudja, hányan vannak, akiket az ellenforradalmi banda bejelentés nélkül tett el láb alól? Egy­szóval: Guatemalában tombol a jenki gyarmatosítók zsoldosainak terrorja, a rettegés sötét éjszakája nehezedik erre a néhány héttel ezelőtt még szabad és békés országra. Guatemalai «belügy»? Távolról sem. Az amerikai agresszió az, ami itt folytatódik. A világnak pedig alkalma van meggyőződni arról, hogyan is értelmezendő az a bizonyos amerikai «felszabadítás»: az imperialista járomnak az a «vissza­szabadítása» a sza­badság útjára lépett népek nyakára, amelyet két éve hirdettek meg az Egye­sült Államok mai vezetői, s amelynek hír­hedt terveit azóta sem szűnnek meg han­goztatni. A demokratikus sajtó már nem egyszer leleplezte, miben is áll e «felszabadítás» valódi tartalma. Most nincs szükség a leleplezésre. Csupán idézni kell az amerikai sajtójelentéseket, a szakszervezeti vezetők meggyilkolásá­tól kezdve a kormányjunta már fen­tebb ismertetett, sietős bejelentéseiig. Nincs szükség a leleplezésre. Hiszen min­denki látja, hogy Guatemalában bekö­szöntött a szociális jótétemények, az amerikai népboldogítás kora: a lázadó parasztokat visszaterelik a United Fruit ültetvényeire, a szegény kisemmizett jenki ültetvényesek pedig ismét kezükbe veszik a korbácsot. Ez — hogy úgy mondjuk — a guatemalai viszonyokra alkalmazott amerikai «felszabadítása. Kisebb-nagyobb módosításokkal azonban a módszert egyetemes érvényűnek is te­kinthetjük. Tombol az amerikai terror Guatema­lában. De ez csak még mélyebbre vési a guatemalai ügy tanulságait korunk né­peinek emlékezetében. A kis Guatemala tragédiája véres betűkkel írott emlékez­tetője lesz az amerikai agressziónak és a «szabadság» ama fajtájának, amely a poklot akarja minden kínjával együtt rászabadítani a béke és a szabadság út­ján haladó emberiségre. r\jw\m Kitüntették a gyöngyösi árvíz elhárításában kitűnt bátor mentőket A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a gyöngyösi árvíz mentési munkálatainál tanúsított bátor magatartásuk elismeréséül Cseres Jánosnak, a gyöngyösi járási tanács végrehajtó bizottsága elnökének és Kálmán Lászlónak, a gyöngyösi városi tanács főmér­nökének a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉR­DEMÉREM»; Tóbiás András r.-századosnak, Vincze Zol­tán r.-századosnak, Révész Zoltán r.-főhad­nagynak, Kazinczy János r.-őrmesternek és Bordás József r.-őrmesternek a «KIVÁLÓ SZOLGÁLATÉRT ÉRDEMÉREM»; Deák Lászlónak, a nagyrédei községi ta­nács végrehajtó bizottsága elnökinek a «MUNKA ÉRDEMÉREM»; Nagy László tv.-hadnagynak, Tóth István alhadnagynak és Csörgő Miklós r.-őrmester­­nek a «SZOLGÁLATI ÉRDEMÉREM» kitünte­tést adományozta. A kitüntetéseket csütörtökön délben Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke adta át az elnöki tanács tanácstermében. Az ünnepségen jelen volt Piros László belügyminiszter és Nagy Dá­niel, az elnöki tanács elnökhelyettese. (MTI) f Csorba István Kossuth-díjas fűtő: Ho­gyan fejlődhet tovább a szén­takaré­kosság mozgalma? (2. oldal) Szabó Pál és Urbán Ernő a falu fejlődő, virágzó életéről — Az írószövetség közgyűlése (2. oldal) Somlyó György: Lengyelországi jegy­zetek — Szilézia városaiban (2. oldal) A MAI SZÁMBAN D. Zaszlavszkij: Huxley professzor misz­tikus utazása (3. oldal) Élesedő angol-amerikai ellentétek a döntő genfi napok előtt — A «Szabad Nép» kiküldött munkatársának tele­fonjelentése (3. oldal) Nehru levele a Csou En-lajjal folytatott tárgyalásokról (4. oldal) A francia nép méltó választ ad Adenauer arcátlan kirohanására — A «Szabad Nép» franciaországi tudósítójától (4.­ oldal). HATÁRJÁRÁS ZALAIBAN (Tudósítónktól.) A zalai dombok hátán s a széles völ­gyek aljában szőkén hullámzó gabonatáb­lák, haragoszöld kukorica-, krumpli-, nap­raforgó- és répaföldek sorakoznak. Gyönyö­rű ez a vidék, öröm a határban járni. Kü­lönösen a zalaszentmihályi határban: ma kezdődött el a búza aratása. Biró György ötholdas dolgozó paraszt, I. típusú tszcs-tag az első fecske. Feleségével és fiával vágja a búzát. Igaz, nem magas ember Biró György, de a fejebúbja sem látszik ki a gyönyörű gabonából. 800 ölet vágott le ed­dig, s a 800 ölön összerakott húsz hatal­mas keresztet. Úgy számítja, a 800 ölön legalább 8 mázsa búzát csépel. Ez nem ke­vesebbet jelent, mint azt, hogy Biró György egy hold búzája 16 mázsát terem az idén. Ha összeveti a tavalyi hét mázsá­val, bizony nagy a különbség. Igaz, ez a különbség a megmunkálásban is megmu­tatkozott. A jó gépi szántást, kitűnő vető­magot, s a feltrágyázást sem sajnálta Biró ettől a búzától. Mielőtt újra belevágná a kaszát a búzába, azt mondja: elsőnek arat, elsőnek akar beadni! Tavaly is így tette, most is úgy lesz. Párosversenyben áll Kovács József nyolcholdas gazdatársával — ki arat le előbb, kinek lesz jobb termése? Izgalmas kérdés mind a kettő Bitó György­ számára Munkával akarja rá megadni a választ! Serényen folyt a munka tegnap a zala­egerszegi Dicsőség Sztálinnak nevű ter­melőszövetkezetben is. Major Gyula elnök és az agronómusok jól szervezték meg az aznapi munkát. Reggel óta dohogott a kom­bájn az őszi árpában, s bár az idő cseppet sem kedvezett az aratásnak, több mint tíz holdat vágott le Takács Ferenc, a bagod­­vitenyédi gépállomás kombájnvezetője. A kombájn után mindjárt felzúgott Horváth József traktora is: az aratást nyomon kö­vette a tarlóhántás. A tsz dolgozói a fris­sen szántott tarlóba másodvetésű burgonyát ültettek. A tsz egész területén pezseg az élet. Az egyik munkacsapat a káposztarepcét csé­peli. Nagy az öröm, hogy 9 mázsás ter­mést ígér a repce. Odább a bírborherét kazlazzák, a fenn­maradó munkaerő­ pedig a növényápolást végzi. Igaz, a kapálást az egész területen elvégezték az aratás idejéig, de ebben a csapadékos időben mindig akad igazí­­tanivaló. Major Gyula elnök nem sokat pihent ezen a napon. A búza is érik, készülődni kell aratására. Horváth János agronómus­­sal megtekinti a hatalmas búzatáblát, s mindjárt meg is állapodnak: négy nap múl­va jöhet a kombájn. Nem panaszkodhatnak a zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak tsz dolgozói: búzából is meglesz a 16 mázsás átlagtermés, akárcsak az őszi árpából. Van tehát aratnivalójuk bőven. Sok munkát, sok fáradtságot hozott nekik az idei nyár, de az bő terméssel fizet a zalai szövetkezeti dolgozó parasztoknak. Az andráshidai állami gazdaságban 170 hold őszi árpát arattak le eddig, s ennek jó­­része már bent van a gazdaság magtárában. Az ég gyakran beborul, zuhogni kezd az eső, de ilyenkor is van dolguk az állami gazdaság dolgozóinak. A korszerűen fel­szerelt, tiszta magtárban már szerelik a be­takarított őszi árpát, készítik az elszállítás­ra. Készen állnak a villanycséplőgépek is, s ha jobb volna az idő, már csépelnék az 50 hold borsót, s az 50 hold bíbor­­herét. Az 570 hold búza is szőkül a dombok hajlataiban, öt-hat napig azonban még vár­ni kell az aratással. Akkor azután itt is megindulhat a munka. A termés becslése nagy örömet okoz Simon Kálmán igaz­gatónak: nem kis dicsőség a 15 mázsás őszi árpatermés, de a búza sem marad el az árpa mögött!' .......~~ - ' Az állami gazdaság nyugodtan várja a búzaaratást. A kapások tiszták, a növény­­ápolást mindenütt elvégezték, a gépek jók, a raktárból nem hiányoznak a szükséges tartalékalkatrészek. Az állami gazdaság műhelye alkalmas a nagyobb javításokra is, a mozgószerelőbrigádok pedig percek alatt kijavítják a hibás gépet. Zala megyében — mint másutt is — mostanában gyakran esik az eső: nagy fel­adatokkal kell megbirkózni a mezőgazdaság dolgozóinak Az emberek mégis bizakodók, arcukról sugárzik az öröm. Mert már lemérhető a kombájnoktól robogó teher­autók gabonaterhe, és erről tanúskodnak az egyénileg dolgozók dús gabonakereszt­jei is: az idén gazdagon termett a zalai föld! Négy nap múlva jöhet a kombájn, arathatja a búzát! — állapítja meg a határ­­szemlén Major Gyula, a zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak tsz elnöke és Horváth János agronómus. Az andráshidai állami gazdaság magtárában: őri József és Pesti József a tisztító­­rostához viszi az első idei szemet, a kombájn aratta árpát. (Bereth Ferenc felvételei, Magyar Foto) Ahol naponta teljesítik a tervet Nagyon sok üzemünkben nem egyenletes még, min­den hónap elején visszaesik a termelés. A műszaki vezetők általában objektív okokra, üzemük termelésé­nek sajátos feltételeire hivatkoznak, amikor az üte­mes termelésről van szó. Ezek a vezetők azonban megfeled­keznek arról, hogy a saját iparágukhoz tartozó más vállala­toknál pontosan betartják a napi és a dekádterveket. A jó munkaszervezés, az üzemek közötti helyes együttműködés megszervezése egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy a hó végén ne legyen «rohammunka» a havi terv teljesítéséért. A folyamatos munka alapfeltételeinek megteremtése máris jó eredményeket hozott a Fúrógépgyárban, a Lőrinci Henger­műben, Tatabányán, sok más üzemben és bányavállalatnál. A Fúrógépgyár arról nevezetes, hogy nemcsak a havi, a dekád-, hanem a napi terveket is pontosan teljesíti. Az egyenletes, folyamatos munka tette lehetővé az első félévben is, hogy a szerelde időben megkapta az alkatrészeket a forgácsolóműhelytől, s így az üzem dol­gozói félévi tervüket 107, exporttervüket pedig 127 százalékra teljesítették. A harmadik negyedév is a szokásos terv­­szerűséggel indult. Természetesen a harma­dik negyedév munkájának előkészítése a félévi terv befejezésénél nagy gondot je­lentett a műszaki vezetésnek. Az új terv­időszakra sok anyagot és alkatrészt kellett biztosítani. A forgácsolóműhely háromheti munkához szükséges alkatrészt gyártott előre a szereldének, s ezzel lehetővé tette, hogy a szerelők a harmadik negyedév első hetében már 40 fúrógépen befejezzék az előzetes szerelést. Az anyag- és áru­for­­­­galmi osztály is kitett magáért. A harma­dik negyedév egész anyagszükséglete már a gyár tárolóhelyein van. A szervezettség ösztönző hatása megmu­tatkozott a munkában. Július elseje óta egyetlen igazolatlan hiányzója sem volt a gyárnak. A termelés emelkedésével egyidejűleg a minőség is javult. Néhány nappal ezelőtt Wéber Ferenc esztergályos ifjúmunkás bri­gádot alakított a minőség javítására. A brigád másik két fiatal tagját, Hegedűs Sándort és Papper Józsefet megtanítja most azokra a módszerekre, melyekkel ő négy hónap óta selekt nélkül dolgozik. Wéber Ferenc segítőkészségének az eredménye, hogy a brigád megalakulása óta eddig nem gyártottak selejtet. Hasonlóképpen javult a minőség a gyár többi részlegeinél is. A 2215 Építőipari Vállalat Árpád­ úti ötemeletes lakóház építkezésé­nél jó építőgárda kovácsolódott össze a kon­gresszusi verseny során. A háromhónapos munkaversenyben az építők nemcsak be­hozták elmaradásukat, hanem 20 napos előnyre is szert tettek. A pártkongresszus után hasonló lendülettel folytatták munká­jukat. Az utóbbi öt hét alatt Paku Ferenc és Marton János kőművesbrigádja 60 la­kás válaszfalait építette fel. A két brigád naponta 150—160 százalék teljesítményt ért el. Jedlóczki Miklós ácsbrigádja már a tetőszerkezetek elhelyezésén dolgozik, napi teljesítményük eléri a 160—165 száza­lékot. Sem a kongresszusi verseny időtar­tama alatt, sem utána egyetlen olyan bri­gád nem volt az építkezésen, amelynek át­lagteljesítménye 100 százalék alatt ma­radna. Mindegyik brigádnak folyamatos munka­területet biztosítanak. A napi eredmények pedig már a következő nap reggelén a verseny­táblán láthatók. Az Árpád úti la­kásépítők közül eddig 34 dolgozó kapta meg a sztahanovista oklevelet. Naponta teljesí­tik tervüket, s a második félév elején har­cot indítottak azzal a jelszóval, mire a 119 lakás elkészül, addigra valamennyi dolgozó elér a sztahanovista szintet. A Lőrinci Hengerműben a termelés jó, alig változó ritmusa arról tanúskodik, hogy a gyárvezetés nagy gon­dot fordít a műszaki feltételek biztosítá­sára. Mindez visszatükröződik még a se­lejtszázalék alakulásánál is. Májusban 3,14 százalék, júniusban már csak 2,63 százalék volt a hengermű selejtje. A nyugodt ütemű termelés egyik fő fel­tétele — mondja Szabó Mihály, a henger­mű üzemvezetője — az, hogy a gépi beren­dezések kifogástalanul működjenek. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha tervszerűen végezzük a megelőző karbantartás minden munkáját, így váratlan géphiba csak el­vétve zavarja meg termelésünk menetét. A Lőrinci Hengermű ez év első felében 2126 tonna hengerelt árut készített terven felül. Júniusi feladataikat 103 százalékra teljesítették, s ugyanakkor az alapanyag­felhasználási tervük követelményeinek 101 százalékban tettek eleget. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a rendelkezésükre álló anya­got gazdaságosan használják fel. Hanula L­ászló üzemfőnök vezetésével a legjobb műszaki, fizikai dolgozókból «gazdaságos­­sági» brigádot alakítottak. A brigád fel­adata, hogy a termelés legapróbb ténye­zőit is megvizsgálják azon a területen, ahol bizonyos hiányosságok jelentkeznek. A termelés grafikonja e hónapban is egyenletes képet mutat. A grafikon egyenes vonalát csak a július 7-i 109 százalékos teljesítmény töri meg. A Lőrinci Hengermű valamennyi dolgozója fegyelmezetten végzi feladatát, s ennek tudható be az, hogy az üzemben ma már ismeretlen «a hóvégi hajrá». A InRilitínTili VIII ■a-i akna tornyán a második félévben szombaton este gyulladt ki először a vörös csillag, s azóta mindennap eredményes műszakról mennek haza a bányászok. Szerdán például 109,4 százalékra teljesítették napi tervüket. A második félév első hetében, csütörtök reg­gelig átlagosan 105,7 százalékot értek el, s ezzel példát mutattak az elmaradó bányák­nak. Ezzel az eredménnyel a VIII-as akna bányászai kivívták maguknak az első helyet a tatabányai, oroszlányi és dorogi bányá­szok között. Az akna bányászai és vezetői az elmúlt hetekben alapozták meg jelenlegi sikereiket. A bánya mindhárom körletében alaposan felkészültek a harmadik negyed­évre, s biztosították a megfelelő munka­helyeket. Két nagy frontfejtés előkészítő munkálata van most folyamatban és rövi­desen megindul a termelés a csoportos kamrafejtésben is. Az elővájásokat korsze­rű moll-ívekkel biztosítják, s ezzel lénye­gesen megkönnyítik a fejtés után a föld­alatti szállítást. A legújabb feltárásokat pedig teljesen gépesítik. Hírek „Az első gabonát a hazának“ Heves megyében a boconádi Petőfi ter­melőszövetkezet dolgozó parasztjai szerdán délután beszállították az államnak járó ár­pát a begyűjtőhelyre. Az első kocsit ezzel a felirattal díszítették: «Az első gabonát a hazának». A dányi Lenin termelőszövetkezet is elő­ször beadási kötelezettségét teljesítette az új árpatermésből. Szombaton tartják Veszprémben a nyereménybetétkönyvek országos sorsolását Az Országos Takarékpénztár a nyere­ménybetétkönyvek legközelebbi sorsolását július 1- én, szombaton rendezi Veszprém­ben a Kisfaludy Kultúrházban. Az Országos Takarékpénztár kinevezte a sorsolási bi­zottság tagjait. (MTI) 2600 ipari tanuló indul falura Diákfiatalok, üzemi ifjak ezrei sietnek a falusi dolgozók segítségére. Az országos megmozdulásból az ipari tanulók is kiveszik részüket: július 10-én kétezerhatszáz­ fiatal indul ötven állami gazdaságba. A fiatalok két hétig dolgoznak az állami gazdaságok­ban. Munkájukat a szokásos feltételek sze­rint díjazzák. (MTI) Külföldi tudósok érkeztek Budapestre A Magyar Élettani Társaság XX. ván­dorgyűlésére Budapestre érkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból R. Haneman és K. Lüher professzorok, a Lengyel­­Nép­­köztársaságból K. Dux, W. Missiuro és W. Niemiezko professzorok, Angliából J. Needham és felesége, D. Needham profesz­­szorok, a Royal Society tagjai. (MTI) 18 mázsás árpatermés a celldömölki Béke termelőszövetkezetben Vas megye celdömölki járásában hat kombájn és kilehe kévekötő-aratógép ta­karítja be a termelőszövetkezetek gaboná­­ját. A celldömölki Béke tsz-ben kombájn­nal aratták-csépelték az árpát, amely hol­danként megadta a 18 mázsát. A termelő­­szövetkezet — Vas m­egyében elsőnek — már teljesítette is árpabeadási kötelezett­ségét. Az aratás befejeztével az árpaföldet fel­szántották és most vetik be másodszorra. A m­illszekundumos robbantás sikere Tatabányán A napokban a millszekundumos robban­tás elsajátítására tanfolyam indult Tatabá­nyán a Kossuth-díjas Kósa József bánya­mérnök vezetése alatt lévő kísérleti bányá­­ban, az V/a-aknában. A tanfolyam hallga­tói — az ország minden részéből Tatabá­nyára küldött kiváló vájárok és lőmesterek, aknászok és mérnökök — elméleti és gya­korlati képzést kapnak. Csütörtökön délelőtt a tanfolyam rész­vevői nagyszerű eredményt értek el: az egész akna 117 százalékra teljesítette első harmadtervét. Sárközi Rezső vájár csapa­tánál, a 83-as számú fejtésben kétszer is robbantottak, s 60 csille szenet termeltek. A csapat ciklusgrafikon szerint dolgozik. (MTI) Csehov-est Egerben A Magyar-Szovjet Társaság hevesmegyei és egri városi szervezete csütörtökön Eger­ben, a Dózsa-filmszínházban nagysikerű Csehov-estet rendezett az író halálának 50. évfordulója alkalmából. A nagy orosz író életét és munkásságát Bersi András, a Pe­dagógiai Főiskola tanára méltatta. Az elő­adás után fővárosi művészek: Gobbi Hilda és Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas érde­mes művész, Szabó Sándor, Bárczy Kató, Jávor Alfréd és Bodonyi Béla adtak elő Csehov legnépszerűbb műveiből. (MTI) A legjobb középiskolások nyaraltatása A kitűnő eredményt elért középiskolás tanulókat — köztük a Rákosi Mátyás tanul­mányi verseny győzteseit — oktatásügyi kormányzatunk az idén is jutalomüdülte­tésben részesíti. Hazánk legszebb részein — a Balaton partján, valamint a történelmi nevezetes­ségű Sárospatakon — 12 naponkénti vál­tással kétezer kitűnő tanuló pihen. Sárospatakon kétszáz­­fiú, Balatonalmá­diban száz lány, Keszthelyen százhúsz fiú és nyolcvan leány már megkezdte az üdü­lést. (MTI) Harminc dalhold paraszt már épilszévi adóját befizette Győrteteken A szabolcsmegyei Gyűrtetek község dol­gozó parasztjai nemcsak a növényápolás­ban és az aratásban vezetnek, hanem az adófizetésben is. Harmincan már egész­évi adójukat befizették. A községi tanács jól gazdálkodik a visz­­szamaradt adójárulékkal. Ebből az összeg­ből javítanak meg például három mezei kishidat és két dűlőutat, hogy a termény­­betakarításban ne legyen fennakadás. Né­hány napja a vihar megrongálta a győr­­teleki általános iskola tetejét, valamint a kultúrház kerítését. Ezt a kárt szintén az adójárulékból hozták helyre. Önálló felsőoktatási intézmény lett a lenin Intézet A minisztertanács határozatot hozott a Lenin Intézet önálló felsőoktatási intéz­ménnyé való szervezéséről. A Lenin Inté­zet 1954 szeptember 1-től kiválik az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerve­zetéből és változatlan oktatási céllal ön­álló felsőoktatási intéz­ményként folytatja működését. Az intézet az egyetemekkel azonos elbírálás alá esik, s az ott nyert képesítés az egyetemi végzettséggel azonos értékű. (MTI)

Next