Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-17 / 198. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁN­AK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM ÁÍJA 6­0 FILLÉR SZOMBAT,1934 JÚLIUS 17 Harcban és árral _________________ __________| A vízáradat, amely súlyos pusztítást végzett már Németországban és Auszt­riában, rátört hazánkra. A megáradt Dunát figyeli, az őrjöngő vízzel harcol az ország. A közvetlenül veszélyeztetett városok és falvak munkabíró emberei­nek se éjjelük, se nappaluk. Akiben be­csület van, s aki a karját emelni tudja, a gátakon áll, a kiürítés munkájában vesz részt, menti a termést, a jószágot, min­den értéket, s legfőképpen az emberi éle­tet. Budapesti munkások, tatabányai bá­nyászok mennek segíteni a falvak lako­sainak. Édes fiaink, honvédeink nem egyszer életüket kockáztatva dolgoznak és mentenek. Legjobb barátaink, a szov­jet katonák népünkkel egybeforrva részt kérnek és részt vállalnak a legnehezebb feladatokból. A munkák élén mindenütt ott állnak, fáradságot nem ismerve, na­pok óta szinte percet sem pihenve, a párt és az állam funkcionáriusai. Né­pünk egységének és izzó hazaszereteté­nek ragyogó példáit szülik ezek a ke­mény napok. A helyzet komoly. A Szigetköz het­venezer holdjának több mint a felét már elöntötte a víz, és valószínűleg az egé­szet elönti, összeszorul a szívünk, ez­­idén gyönyörű termést vártak a sziget­közi falvakban, és most majdnem min­den elvész. Győr egyes külvárosait ve­szély fenyegeti. A Kis-Duna balpartján lévő, mélyfekvésű révfalusi városrészt már ki kellett üríteni. A Váci­ úton, Bu­dapest határánál nyúlgátakat kellett épí­teni, az albertfalvi nagy védőgátnál be­szivárgásokat észleltek. Pesterzsébeten több ház vízbe került. Több mint száz esztendeje, a nagy 1838-as árvíz óta nem volt még ilyen magas a Duna. Akadnak, akik még nem veszik elég komolyan a helyzetet. Akik a vállukat vonogatják, akik tamáskodnak, akik nem vállalnak szívvel-lélekkel részt a munkából, a mentésből. Itt az ideje, hogy észretér­­jenek. A közömbösség, a munka alól való kibújás, a felső utasítások nemtel­jesítése merénylet a nép, a haza ellen. A nehéz helyzetben csak a helytállás se­gíthet. De a helytállás valóban se­gít is! Nagy a Duna ereje. De a mi újjászü­letett hazánk ereje még nagyobb. Az a nép, amely virágzó életet teremtett a nyomor és a szegénység földjein, meg tud birkózni a természet csapásával, a Duna erejével. Riadalomra semmi ok. Nem megnyugvásra, de igenis, nyuga­lomra van szükség, nem kapkodásra, hanem fegyelemre. Károk, fájdalmas ká­rok már vannak és valószínűleg még lesznek is. De hogy minél kisebbek le­gyenek, hogy minél többet megóvjunk a pusztulástól, az rajtunk múlik. A mi munkánkon, a mi éberségünkön, a mi helytállásunkon. Ma olyan emberekre van szükség, mint a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkásai, akik mun­kaidejük után, egész éjszaka ott dolgoz­tak megfeszített erővel a gátakon, a ve­szélyeztetett Lipót község határában. Ma olyan emberekre van szükség, mint Pálhegyi József honvéd-gépkocsivezető, aki két és fél napon át megállás nélkül hordta a gátakhoz a homokot. Ma a Hornyák Jánoshoz hasonló dolgozó pa­rasztok példáját kell követni, akik ön­ként mennek gátat építeni földjeik vé­delmére. Ma hősökké emelkednek az olyan emberek, mint a féllábú Mess Já­nos, aki Szentendrén az üzeméből, éj­jel, önként ment ki gátépítésre. Ma a közvetlen veszélyben forgó területeken mindenkinek a kisbodaki, püski, halá­szi parasztok példáját kell követni, akik fegyelmezetten és rendben kiürítették községeiket úgy, hogy a learatott ter­mést, a jószágot, minden menthetőt el­vittek onnan. Egységesen és gyorsan tel­jesíteni kell az árvízvédelmi szervek utasításait: a kormánybiztos, a külön­böző szakemberek, a tanácselnökök, a katonai parancsnokok mindent megtesz­nek az eredményes, hatásos munkáért. Siker csak úgy érhető el, ha szavuknak azonnal foganatja van. Nem tűrhető a vonakodás, a «várjuk meg, mi lesz» ál-bölcsesége, az életet kockáztató ottma­radás a súlyosan veszélyeztetett helye­ken. Ugyanakkor elengedhetetlen a la­kosság öntevékenysége: a határozott, okos, gyors és nyugodt cselekvés a vál­tozó helyzetekben az adott körülmé­nyeknek megfelelően. És elengedhetet­len a fokozott éberség: a kíméletlen le­csapás azokra, akik a dolgozó nép kárá­ból hasznot akarnak kovácsolni — ön­maguknak, akik­­a zavarosban halász­nak­. A párt és a kormány mindent elkövet, hogy a lehető legnagyobb sikerrel ve­zesse, irányítsa a nép védelmi munkáit, hogy minél több legyen az, amit meg­mentünk, és minél kevesebb, amit el­veszítünk Kormányunk minden rendel­kezésre álló erőt bevet a küzdelembe. Honvédségünket a legveszélyesebb sza­kaszokra irányította. A technika leg­modernebb eszközeit mozgósította a ká­rok megelőzésére és csökkentésére, az emberélet és az állampolgári tulajdon mentésére. Csak néhány példa a sok­százból: a közlekedés- és postaügyi mi­nisztérium a Rajka és Almásfüzitő közti Duna szakaszra több mint ezer teherautót küldött. A Földkotró Vállalat a Duna veszélyeztetett vonalához tizenhat nap­­­teljesítményű kotrógépet vezényelt, 250 gépkezelővel, akik két nap óta szüntele­nül dolgoznak. Az építésügyi miniszté­rium 30 billenő­ tehergépkocsit küldött Almásfüzitő és Komárom környékére. A MESZHART kőszállításra állította be a Kazán, a Kékes és a Béke nevű von­­tatóhajókat. A MÁV többszáz teher- és személygépkocsit adott a polgári lakos­ság kiürítéséhez, többszáz vasúti teher­kocsit állított be kő- és földszállítmá­nyokra. Természeti csapás ellen ilyen méretű s ilyen ütemű emberi és tech­nikai erőbevetés, amilyent most a nép kormánya irányít és végez, nem fordult még elő Magyarország történelmében. Ezek a nehéz napok megsokszorozott feladatot jelentenek a kommunistáknak. Ha valaha, akkor most él és tüzel a har­ci jelszó: «Kommunisták az élre!» Nem véletlen, hogy a veszélyeztetett helye­ken a pártszervezetet ma úgy nevezi a nép: «hadiszállás». Ahol a harc, a mun­ka neheze van, ott vannak, s ott is kell lenniük a kommunistáknak. Vizsga­ide­je ez: a helytállás, a bátorság, a vezetés vizsgájáé. Úgy kell vizsgáznia minden igaz kommunistának, mint a győri párt­iskola hallgatói tették, akik elsőkként siettek a veszélyeztetett helyre, hogy se­gítsenek a gátak erősítésében, az ingó­ságok elszállításában. Úgy kell vizsgáz­nia minden kommunistának, mint ahogy Pinnye községben Ugróczki Józsefné tette: a házakat végigjárva mozgósította a dolgozó parasztokat nyúlgátak építé­sére, a termények és állatok biztonságba helyezésére, és aztán maga is, lapáttal a kezében vett részt az árvíz elleni vé­dekező munkában. A nehéz helyzet hő­söket teremt, a nagy harc edzi a kom­munistát. Hősi és kommunista példamu­tatás: ez a záloga az eredményes mun­káknak! Új világunk erejét, szellemét dicséri, hogy eddig még egyetlen emberáldozata sincs az árvíznek. Mindent el kell kö­vetni, hogy továbbra se legyen! Mindent el kell követni az egyéni és társadalmi tulajdon további védelmére. Gyorsítani kell az aratást és a behordást a Duna mindkét partján, s megújult gondot kell fordítani a déli területek védelmére: a Duna felső szakaszáról most arra höm­pölyög az ár. Minden, amit a mohó víz elsodor, közös veszteségünk is, minden, amit megmentünk a hullámsírtól, egész népünket, egész hazánkat is gazdagítja! A kár, amit a Duna őrjöngése okoz, nem lebecsülhető. De felszabadult, dol­gozó népünk — munkával, kitartással, áldozatvállalással — nagyobb csapásokon is úrrá lett már. A ledöntött házakat újjá fogjuk építeni. Az elpusztított föl­deken új termés zöldül majd. A párt vezette magyar nép erejét megfeszítve­­ küzd a romboló, szennyes áradattal, és nyugodtan, bizakodva tekint a jövőben­i 1954 július 16. délután. A Duna az ausztriai szakaszon lassan apad. Pozsonynál csütörtökön délután volt a vízállás a legmagasabb: péntek reggelre nyolc centimétert apadt. A győri komá­romi szakaszon a péntekről szombatra vir­radó éjszaka éri el a Duna vízállása a leg­nagyobb magasságot. A csütörtök délelőtti ásványrárói gát­szakadás után a szigetközi védővonalon to­vábbi két rés támadt, Kis-Bodaknál és Du­­nakintinél. E szakadások után a nagydunai védővonal itt már nem volt tartható, s a védekezési munkálatok csak a betörések korlátozására szorítkozhattak. A Szigetköz, kiürítése gyorsabb ütemben folytatódott, s péntek estig befejeződött. Sem itt, sem A meteorológiai és vízrajzi adottságok­­ kivételes, nemzedékek óta nem tapasztalt összejátszása folytán a dunai országokat komoly áradás veszélye sújtotta, illetve fe­nyegeti. Július elején az Alpok északnyu­gati lejtőin lezúdult rendkívül nagy eső­zés a Duna bajorországi felső folyásának vizét nagy mértékben felduzzasztotta. Szint­jének rohamos emelkedése Ausztriában is folytatódott. A Duna vízgyűjtő területére lehullott, nyáron szokatlan mennyiségű csa­padék megnövelte a mellékfolyók vizét is, ami, a hóolvadásokkal együtt, hozzájárult­­ a Duna áradásához. Bajorországban és Ausztriában az elmúlt héten a Duna több­­helyütt áttörte a gátat és hatalmas terüle­tek kerültek víz alá. Nálunk Magyarországon ilyen mértékű Duna-áradás több mint száz éve nem volt. Csak az 1838-as emlékezetes ár­vizet, amely Pett-Budán oly nagy káro­kat okozott, lehet összehasonlítani a mostanival. Viszont az akkori árvíz tavaszi volt, jeges, méreteiben a mostaninál valamivel na­gyobb ugyan, de rövid lefolyású. Az idei áradás sokkal inkább igénybe veszi gát­rendszerünk ellenálló erejét, mivel hosszú lefolyású, tartósan ostromolja a védvonala­kat. Szigetköz Az árhullám egy hete érkezett Magyar­­országra. Rövid napok alatt elérte legna­gyobb szintjét: Pozsonynál csütörtökön 984 centimétert. Bár árvízvédelmi szervezeteink nagy mértékben felkészültek az árhullám kivédésre, a határtól számított első 70 kilo­méteres szakaszon mind komolyabbá vált a helyzet, úgyhogy az utóbbi napokban rend­­­kívüli intézkedésekre kerül sor. A­zín­véd­vonal gátjai homokos, kavicsos talajra épül­tek, ezért mind több helyen átszivárgások keletkeztek, és egyes szakaszokon a gátak megrogytak. Rajka községnél a Nagy- Duna és mosoni Dunaág közti szintkü­lönbség még inkább fokozta a töltésekre ne­hezedő nyomást, itt vált legelőször kriti­kussá a helyzet. A rajkai zsilipnél csü­törtökre virradó éjjel az utolsó percekben sikerült megfeszített munkával megakadá­lyozni a gátszakadást. A veszély óráról órára nőtt, és ezért óriási erőket mozgósí­tottak a Duna szigetközi szakaszára. Erősí­tették a gátakat, tömték a beszivárgások ré­seit és szilárdították a megrogyott töltés­részeket. Nyúlgátak építésével magasították a töltéseket. Az állandóan emelkedő víz ugyanis több helyen elérte az eddig legna­gyobb magasságát, sőt nem egy helyen felül is múlta. Árvízvédelmi szervezeteink dolgozói a honvédség és a polgári lakosság segítsé­gével hősies harcot folytattak a megáradt, folyó hullámaival. Több helyen sikerült megakadályozni az áttörést. Tegnap dél­előtt azonban Ásványrárónál megtörtént az első gátszakadás. Rövid órák alatt 70 mé­ter szélességben zúdult a víz Szigetköz földjére. Ebben a helyzetben az árvízvé­delmi kormánybiztos azonnal kiadta az­ uta­­sítást Szigetköz területének fokozatos ki­lakoltatására, ami tervszerűen meg is in­dult. Legelőször a gyermekeket és asszonyo­kat helyezték biztonságba, több helyről az állatokat és a lakosság ingóságait is sike­rült megmenteni. A tegnapi nap folyamán a víz még két helyen áttörte a gátat: ki­sebb szakadás történt Kis-Bodaknál, Duna­­kilitinél pedig egy hosszabb. Mivel a fővéd­vonal ilyen körülmények között nem volt tovább tartható, a védelem teljes erővel a szakadások korlátozására és az elöntés lo­kalizálására fordította erőfeszítéseit. A Szigetköz kilakoltatása péntek estére gya­korlatilag befejeződött. Győr—budapesti szakasz Magyaróvár védelmére ideiglenes töltése- s­ket emelnek. A­ helyzet komolyságára való tekintettel szükségessé vált a közerők leg­nagyobb mértékű igénybevétele, még az­­ ipari üzemek leállítása árán is. Egyik leg­másutt nem esett emberéletben kár. Mo­sonmagyaróvárt ideiglenes töltésekkel vé­dik. A mosoni Dunaágba betört hatalmas víztömeg következtében Győr árvédelme sú­lyos helyzetbe került. Az árvízvédelmi kor­mánybiztos pénteken reggel elrendelte Győr- Révfalu kiürítését. A város környéke vé­delmén vállvetve dolgoznak — maximáli­san kihasználva az oda irányított szállító­­eszközöket és építőgépeket — a magyar és szovjet katonai alakulatok, a városi és győr­­környéki dolgozók. A komáromi és almásfüzitői megerősített töltéseken nagyarányú védekezés folyik a szivárgások és átázások ellen. A Duna­vi­g­fontosabb feladatunk most az, hogy elhá­rítsuk a Győr városát fenyegető veszélyt. A Duna vízduzzasztó hatása és a mosoni Dunaágba betört víz miatt a város védel­me komoly erőfeszítéseket igényel. Az ár­­vízvédelmi kormánybiztos pénteken reggel elrendelte Győr—Révfalu kiürítését. A leg­utóbbi jelentések szerint a Révfalut védő gátak még állnak, a kilakoltatás tehát m­eg­­előző jellegű volt. Győrben, a gyároros­­ban és a belvárosban az élet zavartalanul tovább folyik, mialatt a város határában a honvédség, valamint a polgári lakosság segítségével árvízvédelmi szervezeteink minden erejükkel a gátak megerősítésén, illetve építésén dolgoznak. A munkálatok­ban részt vesznek a szovjet katonai alaku­latok, műszaki egységek, amelyeket a kor­mány kérésére a védelem rendelkezésére bocsátottak. Az árhullám maximuma pénteken kö­rülbelül Gönyű­nél van és közeledik Budapest felé. Komárom és különösen Almásfüzitő kör­nyékén napok óta gátmegerősítő munkála­tok folytak. Ezen a szakaszon az átázások és szivárgások ellenére a töltés áll. Gát­megerősítő munkálatainkat itt megfeszített erővel tovább folytatjuk, hogy a töltések továbbra is kitartsanak. Szentendrénél pénteken a reggeli órák­ban volt kritikus a helyzet. A Bükkös-pa­tak medrébe benyomult Duna vize egyre emelkedett és azóta is állandóan nő. Ezért a patak gátjait erősíteni, nyúlgátak építésé­vel emelni kell, nehogy Szentendre egyes részei víz alá kerüljenek. Erre a szakaszra is, akárcsak a többi veszélyeztetett gátsza­kaszokra, az ország minden részéből szak­emberek és munkások érkeznek, hogy se­gítsék a védelem munkáját. A Szentendrei­­szögénő­l lévő a­lí­­sóroszi községet körülvevő szántóföldek víz alatt állnak, úgyhogy a község el van zárva a külvilágtól. Nagyobb veszély azonban nem fenyeget, mert két és fél métert kellene még átadnia a Dunának, hogy elöntse a magasabb területen fekvő falut. A Duna várható legnagyobb e­m­elke­­dése pedig ennek körülbelül egyötöde lesz. A 11-es számú budapest—esztergomi út Szentendre és Dömös közötti szakaszát le­zárták. A budapest-bécsi műút teljes hosz­­szában járható, egyes alacsonyabban fekvő szakaszain kisebb védőtöltéseket emelnek az esetleges elöntés megelőzésére. Budapest és a déli szakasz Budapesten a péntek este 10 órai vízállás 773 centiméter volt. Vasárnapra, hétfőre várjuk itt a legmagasabb, körülbelül 810 centiméteres vízállást. A főváros árvízvédelme felkészült az ennél magasabb árhullám kivédésére is, rendkívüli intézkedésekre itt tehát nem volt szükség. Természetesen Budapest környé­kének egyes helyein az igen alacsony terü­leten fekvő települések átköltöztetése szük­ségessé vált, így például a Nagytétény mel­letti Dunatelepen, éppúgy a római parton, ahol a csónakházakat kellett kiüríteni. Budapest alatt a mélyebb területen fek­vő Bölcske és Madocsa községeknél már napok óta nagyméretű védelmi munkála­tok folynak, amelyeknek célja az ideigle­nes védővonal kiépítése. Igen fontos, hogy a Duna déli szaka­sza mentén elterülő földek lakossága idejében felkészüljön a napokon belül odaérkező árhullám ellen. A gátak megerősítése, nyúlgátak építése és más védelmi munkák mellett, fontos, hogy az aratás,a betakarítás munkálatait meg­gyorsítsák, hogy a gabonaföldek termése mielőbb biztonságban legyen A veszély komoly. A következő napok még mindig igen nehezek lesznek. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság teljes apparátusát az árvédelem szolgálatába ál­lította. A munka zavartalan biztosítása ér­dekében az árvízvédelmi kormánybiztos or­szágos viszonylatban felmérte a mű­szaki vezetés, a karhatalmi, a honvédségi tétől hatalmasra duzzadt, s Szentendre egyes részeit fenyegető Bükkös-patak men­tén megfeszített munkával erősítik a tölté­seket. A pénteki napon megszemlélte a dunai árvízvédelmi munkálatokat Nagy Imre elv­társ, a minisztertanács elnöke és Piros László elvtárs, belügyminiszter. A legve­szélyeztetettebb helyeken megbeszélést folytattak a védelmi munkálatok vezetői­vel, s megfelelő utasításokkal látták el őket. A minisztertanács elnöke és a bel­ügyminiszter meglátogatta a Mosonszent­­jánoson ideiglenesen elhelyezett szigetközi kitelepítetteket is. Pénteken este 18 órakor a Duna vízál­­la Budapesten 769 cm volt. A legmaga­­s a polgári munkaerőállítás, valamint a szállítás és anyagellátás lehetőségeit. Mozgósították az egész ország területén lé­vő tartalékokat, a veszélyeztetett szaka­szokra irányították a szakembereket, a munkásokat és a gépeket. Sok gyár, üzem munkásait, mérnökeit, műszaki kádereit ál­lították munkába, éppúgy a műszaki vál­lalatok és tervező irodák dolgozóit is. A társadalmi szervezetek és az üzemek dol­gozói számtalan helyről értesítést küldtek, amelyben bejelentették, hogy szombati és vasárnapi szabadidejüket feláldozva ön­kéntes munkát vállalnak. A veszélyeztetett területek egész lakossága minden erejével segíti árvízvédelmi szervezeteink munkáját, Budapesten és a veszélyeztetett megyék­ben a legnagyobb pontossággal hajtják vég­re a minisztertanácsnak az árvízvédelem­mel kapcsolatos rendeleteit. A miniszterta­nács intézkedéseinek végrehajtását külön kormánybizottság irányítja, amelynek ve­zetője ,­­ Rajczi Kálmán vízügyi főigazgató, árvízvédelmi kormánybiztos, tagjai Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Vas Zoltán, a minisztertanács titkárságának vezetője és Varga András, a helyi tanácsok titkárságának vezetője. Ez a bizottság ren­delkezik a kormány által rendelkezésre bo­csátott anyagokkal, gépekkel, munkaerővel, ahol­­szükséges, gondoskodik a honvédség és a segítségünkre siető szovjet csapatok be­vetéséről, irányítja az árvízvédelem mun­káját. A minisztertanács külön is utasította az összes minisztereket, hogy az árvízvéde­lemmel kapcsolatos feladatokat a maguk munkaterületén soron kívül­ hajtsák végre. S ezek a feladatok minden más munkát megelőznek. A veszélyeztetett megyékben és a fővá­rosban is megszervezték a védelem szerve­zett irányítását. Minden dunamenti me­gyében és a fővárosban a tanácselnök irá­nyításával árvízvédelmi bizottság működik, amelynek tagjai a megyei párt-végrehajtó­­bizottság kiküldötte, az illetékes vízügyi igazgatóság vezetője, valamint a honvédel­mi és a belügyminiszter megbízottja. A bizottság utasításait a megyén belül min­denki köteles végrehajtani. A megyei árvízvédelmi bizottságok, amellett, hogy, idejében gondoskodnak meg­felelő központi segítség készenlétbe helye­zéséről, kötelesek messzemenően mozgósí­tani a helyi erőket. A bizottságok, még a Pongrácz Kálmán elvtárs, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke az alábbiakat mondotta Budapest árvízvédelmi helyzetéről: — A budapesti városi tanács végrehajtó bizottsága állandó készenléti szolgálatot tart, s azonnali intézkedéseket tesz az eset­leges veszélyek elhárítására. E munkákhoz a honvédség, a rendőrség, a minisztériu­mok és az üzemek jelentős segítséget nyúj­tanak. A budapesti pártszervezetek, kerü­leti pártbizottságok, a budapesti kommu­nisták élen járnak az árvízvédelmi munkák­ban. Az üzemek, a minisztériumok, a ke­rületi tanácsok, a különböző hivatalok dol­gozói, a pártiskolák hallgatói felajánlot­ták segítségüket. Olyan területek, amelyek az árvíztől közvetlenül nincsenek veszé­lyeztetve, komoly segítséget nyújtanak a Duna melletti kerületeknek, mint például a X. kerület a III. kerületnek. A csatornahálózat közvetlen kitorkoló nyílásait a Csatornázás,­ Művek dolgozói mindenütt lezárták, s a szennyvizek áteme­lését szivattyúkkal látják el. A III. kerületben — a Római-parton, Pünkösdfürdőn — a Duna és a védővonal közötti területen lévő üdülők jelentős ré­szét a víz elöntötte. A lakosság átköltözte­tése folyamatban van. A Vörös Hadsereg útja északi részénél az épített nyúlgáton jobb vízállás itt előreláthatólag vasárnap, illetőleg hétfőn lesz, körülbelül 800 centi­méter. A főváros árvédelme felkészül a várt maximumot meghaladó vízállás kivédésére is, és így Budapesten előreláthatólag nem lesz szükség különleges intézkedések meg­tételére. A Budapesttől délre eső szakaszon Bölcskes Madocsa térségében tovább foly­tatódnak a védelmi munkálatok, s a Duna egész vonalán felkészülnek a jövő hét ele­jére várható legnagyobb vízállásra. A főváros üzemeinek, vállalatainak dol­gozói, a különböző társadalmi szervezetek tagjai csoportosan jelentkeznek, hogy szombat délutáni és vasárnapi szabadide­jüket, feláldozva, kivegyék részüket a vé­delmi munkából. (MTI) hogy elősegítse saját földjeinek, házainak megvédését. A Felső-Duna mentén, különö­sen a győri szakaszon, a szovjet csapatok egységei igen nagy mértékben kiveszik részüket a mentési és védelmi munkálatok­ból. Az állandó repülőfelderítés lehetővé teszi, hogy idejekorán a legjobban veszé­lyeztetett szakaszokra irányítsák az erő­ket. Az egyes területek állandó rádióössze­köttetésben állnak a védelem központjai­­val, ahonnan irányítják az óriási mértékű munkálatokat. Minden erő összefogására van szükség ahhoz, hogy megfékezzük a megáradt fo­lyót, s hogy megakadályozzuk a további pusztításokat. Közvetlen veszély beállta előtt munkacsa­patokba szervezik a veszélyeztetett terüle­tek munkaképes lakosságát, ellátják őket szerszámokkal, és adott esetben igen rövid idő alatt a leginkább veszélyeztetett pon­tokon vonják össze az előre készenlétbe helyezett anyagokat, gépeket és a megszer­vezett munkaerőt. Minden megyei árvízvédelmi bizottság az árvíz előrelátható tartamára írásbeli védekezési tervet készít és naponként meg­beszéli a tennivalókat. Azokon a pontokon, ahol különösen nagy veszély várható, jól előre elkészítik a ve­szélyeztetett községek vagy községrészek kiürítésének tervét, gondoskodnak az át­telepített lakosság szálláshelyeinek kijelö­léséről, megfelelő ellátóbázisok felállításá­ról. A gyermekeket, asszonyokat, öregeket még a közvetlen veszély beállta előtt biz­tonságba helyezik. A községi tanácsok út­ján ugyancsak megszervezik az állatállo­mány és a mozgatható értékesebb termé­nyek és ingóságok biztos helyre szállítását. A helyi szervek munkáját a miniszterek közvetlenül is segítik. A közlekedés- és postaügyi miniszter a veszélyeztetett pon­tokra jelentős mennyiségű vasúti, közúti és vízijárművet vont össze, és megszervezte a közlekedési eszközök és földmunkagépek fo­kozatos és tervszerű átirányítását a Duna felső szakaszáról a győr—budapesti, majd a budapest—mohácsi szakaszra. A belkereskedelmi miniszter 1­ kijelölt központokban nagymennyiségű élelmiszer- és takarmánykészleteket vont össze. Az egészségügyi miniszter megerősítette a dunamenti mentőállomásokat, készenlétbe helyezte a védekezéshez szükséges gyógy­szereket és gyógyászati segédeszközöket, átszivárgás történt. Honvédek, tanácsi vál­lalati dolgozók és a lakosok közösen vég­zik az árvízvédelmi munkát az átszivár­gás megszüntetésére. A Sztálin-híd budai hídfőjénél a HÉV-állomás védelmére a nyúlgát építése folyamatban van. A Váci­ úton Budapest határánál mintegy 300 méteres nyúlgát épült. Itt gátőrök tar­tanak figyelő szolgálatot. Az albertfalvi nagy védőgátnál beszi­várgásokat észleltek. Mintegy százméteres szakaszon lázas ütemben folyik a gát meg­erősítése. A XXII. kerületben, Nagytétény­ben a víz a védőgát előtti árterületet elön­tötte. Az árterületen lévő 73 ház vízbe ke­rült, a lakosság kiköltöztetése, valamint a különböző ingóságok elszállítása idejében megtörtént. A Margitsziget déli csúcsánál biztonsági célokból mintegy 200 méteres nyúlgát építése folyamatban van. A dunaparti kerületek tanácsai a Duna partján százméterenként figyelő­szolgálatot tartanak. Az árvízhelyzet nagyon komoly. A városi tanács­­végrehajtó bizottsága, a budapesti pártszervezetek a lakosság fegyelmezett, ak­tív támogatásával nagy erőfeszítéseket tesz a további, nagyobb veszély elhárítására, Budapest árvíz elleni védelmének biztosítá­sára. Közös erővel a pusztító árvíz ellen A­­z Árvízvédelmi Kormány­biztosság közleménye Részle­tes jelentés a helyzetről A kormánybizottság intézkedései A budapesti árvízvédelemről Kisoroszi és Tahitótfalu között, hazafelé a megmentett gabonával. (Műn* Tárni* felvétele, Magyar Pot«) Repülőgéppel Szigetköz elöntött szántóföldjei fölött. (H«t Mikii« f«lvét»l»i Hős katonáink mindenütt a lakosság segítségére síelnek, l Bence Pál felvétel«) - ---------------------------------------------------------------­ Mentés a Szigetközön (2. oldal) A minisztériumok, állami szervek intéz­kedései (2. oldal) Katonáink a küzdelem első vonalában (2. oldal) # A munkaverseny feladatai — 3. Vegy­ipar (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Nehéz az idén az aratás... — de jó munkaszervezéssel meg lehet könnyí­teni (3. oldal) A francia nép békét akar — A «Szabad Nép» kiküldött munkatársának tele­fonjelentése (3. oldal) Aranyossi Magda: Alpári Gyula (1882— 1944) (3. oldal) Külpolitikai jegyzetek — Nyolcvankét birtok (4. oldal) Karinthy Ferenc: 1 gokból (4. oldal)

Next