Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-07 / 188. szám

r +Átadták a nemzetközi Sztálin-békedíjat Leon Kruczkowski lengyel írónak Moszkva, július 6. (TASZSZ) Július 5-én Moszkvában, a Kreml Szverd­­lov termében ünnepélyes keretek között át­nyújtották «A népek közötti béke megszi­lárdításáért» elnevezésű Sztálin-díjat Leon Kruczko­wski lengyel írónak. Az ünnepsé­gen megjelentek a szovjet főváros társa­dalmi szervezeteinek képviselői, moszkvai gyárak és üzemek munkásai, tudósok, n­ők és művészek. Hja Erenburg író, a Nemzetközi Sztálin­­béked­íjat Odaítélő Bizottság tagja az ok­levél és az aranyérem átnyújtásakor a kö­vetkezőket mondotta: — A béke védelmében kifejtett szenve­délyes és nemes munkásságát egyöntetűen elismerte a Nemzetközi Sztálin-békedíjat Odaítélő Bizottság. A nemzetközi Sztálin­­békedíjat első ízben kapja meg lengyel ál­lampolgár és számomra különösen megtisz­telő, hogy ezt önnek, a lengyel írónak nyújthatom át. ön azt az irodalmat képvi­seli, amelyre az egész emberiség büszke le­het, amely Mickiewicztől és Slowackitól kortársainkig a becsület, a lelkiismeret és az igaz szív irodalma volt és marad, ön azt az országot képviseli, amely ked­ves minden szovjet embernek. A nagy meg­próbáltatások közel hozták egymáshoz né­peinket. Együtt voltunk a baj éveiben. Együtt vagyunk most is, a nagy reménysé­gek idején. Együtt védelmezzük a békét, az önök békéjét, a mi békénket, az egész világ békéjét. Erenburg ezután alkotóerőt, lelkesedést és boldogságot kívánt Leon Kruczkowski­­nak. A kiváló lengyel írót beszédben üdvözöl­te még Szergej Geraszimov filmrendező, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökhelyet­tese, Konsztantyin Szimonov, a Szovjet Írók Szövetségének titkára, Zinaida Troickaja, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának képviselője, valamint Jurij Zavadszkij. Kruczkowski válaszbeszédében kijelen­tette: — Az a nagy kitüntetés, amelyben része­sítettek, a legörvendetesebb esemény, amely egy mai írót érhet. Korunk haladó eszméit szolgálni — számomra ez az a feladat, amelyért érdemes élni. Engedjék meg, kedves barátaim, hogy ma, amikor átveszem ezt a magas kitünte­tést, az önök jelenlétében, a nagy szovjet nép képviselőinek jelenlétében ígéretet te­gyek arra, hogy erőmhöz és lehetőségeim­hez képest mindent megteszek, hogy jobban és teljesebben kiérdemeljem a nemzetközi Sztálin-békedíjat. Leon Kruczkowski ezután a világ népei­nek barátságát éltette. Rakodómunkások sztrájkja a Délafrikai Unióban London, július 6. (TASZSZ) Sajtójelentések szerint Durbanban (Dél­afrikai Unió) egy hete tart már a munka­­béremelést követelő néger rakodómunkások sztrájkja. Július 5-én 7000 sztrájkoló megtagadta lakásának elhagyását, amikor a rendőrosz-­ tag megkísérelte őket kilakoltatni. A sztrájk következtében a kikötő élete szinte teljesen megbénult. Július 5-én 29 hajó vesztegelt a kikötőben. Az ipar helyreállítása a Koreai N­épi Demok­ratik­us Köztársaságban Phenjan, július 6. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság dolgozói sikeresen állítják helyre ipa­rukat. A kanszeni acélolvasztóüzem, a phenjani textilgyár, a nampói üveggyár, a hvanghei kohászati üzem és több más nagy­ipari vállalat üzembehelyezése után július 4-én megkezdte munkáját a helyreállítás alatt álló nampói színesfémüzem első rész­lege. Külpolitikai Jegyzetek „US Foreign Legion“ is.minden országnak megvannak a maga harci hagyományai. Ezek a hagyomá­nyok általában tiszteletreméltóak és több­nyire az illető nép hősiességére épülnek. Nem tagadható, hogy az Egyesült Álla­moknak is vannak igazi és tiszteletreméltó harci hagyományai még a régi forradalmi időkből. Mostanában azonban más szelek fújnak és az Egyesült Államok mai veze­tői valahogyan szívesebben veszik, ha a hadi erényeket más népek öregbítik — ter­mészetesen *az Egyesült Államok szolgálatá­ban. A jelszó egyszerű: Pénzt adunk, de vérezzen más.. A jelszó világos: A tüzet szívesen­ szítjuk, de a gesztenyét — szá­m­unkra — kaparja ki inkább más... Az idegen harci erényeknek ez az összevásár­lása tulajdonképpen összefér egy­­ másik, jól ismert amerikai hagyománnyal: azzal, amely az otthoni kultúrértékek kiegészíté­sére a műkincsektől az eladó tudósokig mindent szívesen szerez be külföldről. S lám, milyen pompás is ez a mai vi­lág! Nem kell messzire menni olyan kato­nákért, akik helyettük harcolhatnának ki­képezve, készen állnak a katonák, s igazán nem az Egyesült Államokon múlott, hogy ezideig nem sikerült őket az «európai had­sereg» nevű «idegenlégióba» beterelni. De még csak a fő jelölteken, a meggyőződéses német fasisztákon sem múlott, akik még azt is elnézték volna, hogy valamiféle «európai» zászló leng elől, csak még egy­szer belebújhassanak a revanscsizmába. A leterített nácizmus előtt fáklyaként lobo­gott az «európai hadsereg», mint a fasiz­mus «ilnixmadara». Náluk jobban talán csak Amerika óhajtotta létrejöttét. Ámde hiába, az «európai hadsereg» tervének meg­valósítása a francia és az olasz nép ellen­állása miatt egyre inkább a végtelenségig húzódik. A jó porosz harci erények pedig hevernek parlagon. Éppen emiatt az ameri­kai hadfiak körében ismét feléledt egy ide­genlégiós terv - terv, amelynek gyakorla­tiasságával csak az őszintesége vetekszik. Ez a légió, amelynek mintáját a francia idegenlégió halhatatlan példája képezi, az amerikai hadsereg állományához tartoznék. Az elgondolás az, hogy ezt a légiót is dön­tően a külföldiek számára tartanák fenn, akik azonban legfeljebb altiszti vagy ki­sebb rendfokozatú tiszti beosztást kaphat­nának, miközben a magasabb rangú tisztek kizárólag amerikaiak lehetnének. A légió tagjainak legalább öt esztendőre kellene szerződniök és szolgálatuk tizedik évének betöltéséig a felét kapnák annak a zsold­­nak, amely az amerikai hadsereg hasonló rendfokozatú tagjainak jár. Tíz esztendő múltán azonos zsoldot kaphatnának az amerikaiakkal és amerikai állampolgársá­got nyerhetnének. Nagylelkűségük tehát szívhezszóló és nem ismer határt. A külföldről importált harci erényeket ugyan nem akarják túlfizetni, az amerikai állampolgárságot ellenben nem sajnálják a légió veteránjaitól. Az «állam­polgársági kupáért» való versenyfutás sportszerűsége körül ugyan valami hibá­zik. A tízévi határidő ugyanis kissé rokon a leláncolt lábakkal való amerikai stílusú párosversennyel, ahol egy-kétezer közül legalább egy célbaér. Dehát ezek az ame­rikai «játékszabályok», és az ilyen kicsiség nem számít. Viszont nagyon demokratikus, mert mindenki résztvehet benne. És ötle­tes is. Felér a mesebeli három kívánság ötletével. Mert tíz évet kibírni az idegen­légióban, az legalább olyan ritkaság­, mint levágni a sárkány hét fejét, vagy megsze­rezni Gábriel arkangyal szárnya tollát... Persze, revansról álmodozó fasiszták nem sokat latolgatnak, s az Egyesült Államok ezekre épít. Ezzel szennyes háborúra al­kalmas hadsereg is lenne és az amerikai imperializmus is jóllakna és megmaradhat­na hagyományainál: háborút, azt igen, csak ne mi harcoljunk, mert az esetleg vissza­felé sül el, mint Koreában. S ha már hagyományról van szó, akkor inkább a franciáktól veszik át a légiós hagyományokat. Végre valami, amit ta­nultak a franciáktól. Ugyse igen tanultak tőlük semmit Lafayette óta ... Galvács Adél A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Aratás előtt a szovjet földeken A szovjet földeken beérett a gabona, ké­szülődnek az aratásra, a déli vidékeken pedig meg is kezdték már. Szinte ünnepi ez a készülődés — kombájnok, traktorok, gépek és természetesen mindenekelőtt az emberek «bevetésre készen» állnak. Most, a pártnak a betakarítási munkákról szóló határozata után, új, az eddiginél nagyobb felajánlások születtek az aratás jobb, gyor­sabb lebonyolítására. A bő termésért vívott harc döntő csa­tája előtt a sztavropoli vidék petrovszkojei gépállomásának kombájnvezetői felhívással fordultak az ország valamennyi traktoro­sához és kombájnvezetőjéhez. A petrovszko­­jeiak 29 kombájnnal, nagyszerű gépek­kel, elsőrendű technikával rendelkeznek. A kombájnvezetők most megfogadták, hogy 100 százalékig kihasználják ezt a tech­nikát és határidő előtt, a lehető legkisebb, szemveszteséggel takarítják be a gabonát. Pavel Makarovics Bobenko és Ivan Petro­­vics Sutko kombájnvezetők — mindketten a szocialista munka hősei — vállalták, hogy «Sz—6» kombájnjukkal 18 munkanap alatt 700 hektárról 13.000 mázsa gabonát takaríta­nak be. Ehhez alaposan­­elkészültek. Pavel Bobenko részletes tervet dolgozott ki. Egy munkanap alatt 35 hektárról mintegy 700 mázsa gabonát akar learatni. Gépe 20 órát dolgozik majd naponta úgy, hogy Bobenko és kormányosa felváltva vezeti. (Ez azért lehetséges, mert a gépállomás minden kor­mányosa egyúttal kiváló kombájnvezető is.) Bobenkóék szigorúan betartják a kombájn karbantartásának szabályait. A gabonát a kombájnról menetközben rakják majd le és igyekeznek az eddiginél nagyobb sebesség­gel dolgozni. Nemcsak a kombájnok és a traktorok várják kijavítva, rendbetéve a nagy mun­kát, hanem a teherautók hosszú sorai is. A Szovjetunióban, ahol hatalmas távolságok vannak, az aratás sikere nagyon sokban függ a gépkocsivezetőktől. A Don vidékén a Jegorlikszki teherautóosztag komszomo­­lista gépkocsivezetői már minden teher­autót rendbehoztak. Ifjúsági brigádokat alakítottak és vállalták, hogy gyorsított grafikon szerint fognak dolgozni, az átla­gos menetsebességet óránként 35 kilomé­terre fokozzák és minden tizedik napon megtakarított üzemanyaggal fognak járni. A komszomolisták előre megismerkednek azokkal az útvonalakkal, melyeken behor­­dáskor járniok kell, hogy gyorsabban és olcsóbban oldják meg feladatukat. Az új termés az egész nép ügye, min­denki hozzá akar járulni ehhez a nagy munkához. Kultúrbrigádok járják a földe­ket, népi tánccsoportok és hangverseny­­zenekarok, színjátszókörök és a nagyváro­sok legjobb hivatásos művészei szórakoz­tatják a mezei munkásokat. Falusi tanítók, könyvtárosok, népnevelők mennek a gép­állomások, a kolhozok aratóihoz, hogy fel­olvassanak nekik, elbeszélgessenek velük a legfontosabb eseményekről. A szovjet nép jól felkészült a magasabb termésért vívott harc döntő csatájára. Épül a Szovjetunió legnagyobb textilkor kínálja Barnaulban, az Ob-folyó környékén ha­talmas építkezés folyik. A hatvan hektár­nyi területen valósággal nyüzsögnek a ha­talmas gépek, teherautók, ekszkavátorok. Itt épül az ország legnagyobb textilkombi­nátja, amely 180 millió méter szövetet fog évente gyártani. A kombinátot a legmodernebb automata­berendezéssel szerelik fel. A gépek kezelé­séhez másfélszer kevesebb ember kell, mint a meglévő textilgyárakban. Több tucat ha­talmas berendezést építenek a műhelyek­ben a levegő tisztítása, párásítása céljából. A gyár köré számos szökőkutat építenek és valóságos zöldövezet fogja védeni a szél­től és a portól. A gyárépítkezéssel egyidőben épül a munkástelep. A leendő kombinát dolgozói­ 122.000 négyzetméter lakóterületet kapnak. A telepen két középiskola, kórház, polikli­­nika, mosoda, klub, ételgyár, 42 üzlet, több étterem, 12 bölcsőde és ugyanennyi óvoda lesz. Az építkezés — bár a területet át meg át­járják a hideg szelek, s a munkások na­gyon nehéz körülmények között dolgoznak — gyorsan halad. Ez annak köszönhető, hogy olyanok vannak az építők között, mint Mihejev kőműves; az ő brigádjában egyet­len ember sincs, aki 130—140 százalékon alul teljesítene. Szemjon Moldavan brigád­ja 27 emberből áll. Ezt a brigádot küldik mindig a legnehezebb szakaszokra, ugyanis tagjai több szakmát sajátítottak el. Beto­noznak, szerelnek, kőműves- vagy ácsmun­kát végeznek, amire csak szükség van. A kombinátba már most érkeznek a gé­pek. Rövidesen megkezdik felszerelésüket. Évzáró az egyetemeken és iskolákban A szovjet egyetemekről sokezer vátost végzett fiatal szakember indul munkára a városokba és a falvakba. A mezőgazdasági­­ főiskolák és egyetemek az idén 18.000 fia­tal szakembert küldenek a kolhozokba, szovhozokba és gépállomásokra. Közülük több mint 4000-en a szűzföldekre utaznak. A moszkvai mezőgazdasági főiskolák két­ezer végzett hallgatója gyűlt össze a Kreml­ben, hogy elbúcsúzzanak Moszkvától, az egyetemtől. Az ünnepélyes búcsúztatáson megjelentek miniszterek, akadémikusok, a Komszomol és az egyetemek vezetői. A gyű­lés részvevői levelet intéztek az ország­­va­lamennyi mezőgazdasági főiskolájának vég­zős hallgatóihoz, melyben kolhozokba, szov­hozokba hívják őket. «Nem búcsúzunk el a mi szeretett Moszkvánktól — írják. — Itt szereztük meg a diplománkat, ide sze­retnénk újból visszatérni, hogy megérde­melten, még egy, mindnyájunknak nagyon drága diplomát kapjunk — az összszövet­­ségi mezőgazdasági kiállítás részvevőinek diplomáját». (A most végzett mezőgazdá­szok ugyanis új munkahelyükön versenybe kezdenek azért, hogy részt vehessenek az ősszel megnyíló nagy mezőgazdasági ki­állításon.) Hasonlóképpen nagy eseményt jelent az évzáró a most érettségizett 10. osztályosok­nak is. A Szovjetunió sok városában min­den évben megrendezik a «nyitott kapuk napjait». Ekkor nemcsak az egyetemek és a főiskolák tárják ki kapuikat az érettségiző fiatalok előtt, hanem az üzemek is.­ A 10. osztályosok közül sokan mennek az üze­mekbe, szakmát tanulni. Harkovban pél­dául, ahol sok üzemóriás működik, mint például a Sarló és Kalapács Mezőgazda­sági Gépgyár, vagy a híres HTZ-traktor­­gyár, nagy gonddal készítették elő a nyi­tott kapuk napjait. A harkovi újság egy teljes oldalon foglalkozott ezzel kapcsolat­ban az üzemek feladataival. A Sarló és Kalapács­gyár igazgatója a lapban elma­gyarázta az érettségizőknek, milyen munka várja azokat, akik hozzájuk akarnak kerül­ni, milyen gépeken dolgozhatnak majd, mi­lyen fejlődési lehetőségeik vannak. A cikk­­hangsúlyozta, hogy az ifjúmunkásoknak módjuk lesz esti technikumokon, az egye­temek levelezőtanfolyamain tovább ta­nulni. Konferencia a lakosság ellátásáról egy munkástelepen A Sztyepan Razin falu kis munkástele­pülés a hatalmas bakui olajmezők vidé­kén. A kerületi szakszervezeti bizottság lakásügyi és közszükségleti osztálya nemrég érdekes konferenciát tartott itt. Eljöttek erre a tanácskozásra a kerületi közszolgál­tatási igazgatóság vezetője, a gázművek és a kenyérgyár igazgatója, azok a szakszer­vezeti vezetők, akik a lakásügyekkel fog­lalkoznak, és természetesen a telep lakói. A konferencián sok javaslat hangzott el és bőven kaptak bírálatot az egyes intéz­mények, vállalatok is. Az olajmunkások kérték a kenyérgyár igazgatóját, gondos­kodjék róla, hogy kora reggel, mikor mun­kába mennek, a boltokban már friss kenyér és péksütemény várja őket. Kérték, javít­sák meg a víz- és gázszolgáltatást is, mely­­lyel különösen a kemény téli időjárás alatt nem voltak megelégedve. A­ tanácskozás valóságos programmterve­­zetet dolgozott ki a szakszervezeti bizottsá­gok és közszolgáltatási vállalatok számára. Ilyen pontok szerepelnek a tervben: új vas­úti várótermet építeni; megjavítani az autó­­buszközlekedést; tisztább, jobban megszer­vezett kolhozpiacot teremteni; új klubhelyi­séget vagy kultúrpalotát építeni, mert a régi már szűknek bizonyul. A telep lakói tudják, hogy bírálataik, ja­vaslataik nem maradnak meddőek. A har­madik negyedévben a kerületi szakszerve­zeti bizottság a telepen ugyanilyen tanács­kozást rendez, amelyen a vezetőké, igazga­tóké lesz a szó, akik beszámolnak majd arról, hogyan teljesítették a dolgozók kí­vánságait. ­ Töretlen a magyar labdarúgás ereje! Csaknem egyhónapos hősi küzdelemsoro­zat után hazaindult Svájcból az 1954. évi labdarúgóvilágbajnokság második helye­zettje, a magyar válogatott. Méltán lehe­tünk és vagyunk büszkék válogatottunkra. Az egész nemzetközi sportközvélemény, a külföldi sajtó a világbajnokság döntőjéről szinte kivétel nélkül azt a következtetést vonja le, hogy vasárnapi veresége ellenére a magyar labdarúgó válogatott a világ leg­jobb együttese. Vernon Morgan,, a «Reuter» sportszerkesztője a következőket írja a labdarúgó világbajnokságról. «Bár Nyugat- Németország nyerte meg az 1954. évi lab­darúgóvilágbajnokságot, a németek még­sem állíthatják, hogy övék volt a torna leg­jobb csapata. Bernben egybehangzó volt a szakértők véleménye, hogy a világbajnok­ság legjobb együttese a magyar csapat volt». S nemcsak az angolok, így írnak a francia, az olasz, az osztrák, a svájci lapok is, de még a nyugatnémet sajtó is nagy meglepetésként könyveli el a vasárnapi eredményt. «Puskás, Kocsis, Grosics és a többiek — állapítja meg a «Süddeutsche Zeitung» — továbbra is a világ legjobb labdarúgóinak számítanak». Egy hónapig egész népünk figyelme, sze­­retete kísérte mérkőzésről mérkőzésre a magyar csapat játékát. A magyar fiúk, a mi fiaink: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik Jó­zsef, Zakariás József, Budai László, T­óth II. József, Kocsis Sándor, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Palotás Pé­ter, Tóth Mihály, Szorka Ferenc, három hé­tig tartó nemes vetélkedésben a világ leg­népszerűbb sportágában szereztek nagy sportdicsőséget hazánknak. Labdarúgóink sorozatos győzelmeiben nagy része volt e sportág vezetői jó munkájának is. A magyar labdarúgóknak három hét alatt öt ellenfelet kellett maguk alá gyűrniök, 480 perces kimerítő, kemény csatát kellett vív­­niuk a világbajnokság mérkőzéseinek során. Soha még ilyen erős, ilyen felkészült csa­patok ilyen nagy számban nem találkoztak egymással. És Magyarország csapatának ezek közül is a legnehezebb ellenfelek ju­tottak. A magyar labdarúgóknak nem ki­sebb feladat jutott, minthogy négy napon belül a két világhírű délamerikai csapatot győzzék le. A világbajnokság mérkőzéseire visszate­kintve gondolnunk kell arra a légkörre is, amely válogatott csapatunk világbajnoki mérkőzésein uralkodott és amellyel csapa­tunknak ugyancsak meg kellett küzdenie. Nyugat-Németország csapatával vívott első mérkőzésükön 3­5.000 fanatikus német tor­ka tüzelte az ellenfelet a magyar csapat ellen. A Brazília elleni küzdelemben a má­sik csapat sportolóinak és magáról megfe­ledkezett közönségének megfélemlítési kí­sérlete, botrányokozása, sportszerűtlen, durva verekedése próbálta elütni csapatun­kat a győzelemtől. A magyar csapat két legnehezebb mérkőzésén Puskás Ferenc nélkül győzött. Győzött tíz emberrel és győ­zött kilenc emberrel. Sokszor pattanásig­­ feszült légkörben kellett harcolniok a ma­­­­gyar fiúknak. ( Az egész nemzetközi sportközvélemény­­ elismerte, hogy a magyar labdarúgók a vi­­­­lágbajnoki torna folyamán kitűnő csapat-­­­játékot mutattak. A sportszakemberek eh-­­­hez még hozzátették, hogy a magyar labda-­­­rúgók nagyszerű csapatteljesítménye kiváló egyéni játékkal párosult. Labdarúgóink­ , ezen a tornán a közös célért folytatott kör­­­zös küzdelemben képességeik legjavát ad-­­­ták. Élénken emlékezetünkben van, hogyan­­ rohamozta a tíz főre olvadt magyar csapat az ellenfél kapuját a Nyugat-Németország-­­ gal vívott első mérkőzésen. Emlékszünk­­ még a fiatal Tóth II. Józsefre, aki súlyos , sérülten, nagy fájdalmakkal küzdött végig­­ egy teljes félidőt. És gondoljunk arra a 30 . percre, amikor egy kimerítő másfél óra után­­ a magyar labdarúgók megfordították a mér­­­­kőzés állását és kétszer bevették Uruguay­­ csapatának kapuját.­­ A legjobbakat verő magyar válogatott­­ mégis csak második lett a világbajnoksá­­­ gon. A brazilok és uruguay­ iak elleni 210­­ perces példátlanul nehéz, idegtépő küzde-­­ lem után válogatottjaink már nem ", tudták addigi megszokott legjobb teljesít-­­ ményüket nyújtani. A sportszerűtlenségek,­­ sorsolási véletlenek, játékvezetői tévedések , mind a magyar csapatot sújtották. Ameny- e­nyire hazulról a csapat megérkezése előtt s meg lehet ítélni, hozzájárult ehhez az is,­­ hogy a vasárnapi magyar válogatott össze- s állításánál a csapat vezetői eltértek «a­­ győztes csapaton ne változtass» régi és be-­­ vált elvétől.­­ A magyar válogatott sportdicsőségét és­­ nemzetközi hírnevét azonban a vasárnap el-­­­szenvedett véletlen vereség nem csor­­­­bítja. Az egygólos vereség nem kisebbíti az­­ évek óta szívós küzdelemben elért győzel-­­­mek értékét. Azoknak a hangoskodóknak,­­ akik oly sok sportdicsőséget aratott váloga- e­lőttünk ellen most hangulatot kísérelnek­­ kelteni, méltó módon, méltó hangon rála-­­ szól az a sok távirat és levél, amelyekkel­­ dolgozóink hazaérkezésük alkalmából üd­­­­vözlik válogatott csapatunkat. «Büsz­kék va­­­­gyünk rátok és elért eredményeitekre —­­ írják a többi között a Gépipari Tervező­­ Iroda vasas sportkörének tagjai és szurkolói ) — mert még soha magyar csapat ilyen ra­gyogó sikerrel világbajnokságon nem sze­­s­repelt. Minden sportszerető és józanul gon­­­­dolkodó, de a sporthoz nem értő embernek­­ is tudnia kell, hogy a sport­­­verseny,­­ amelyben győzni, de veszíteni is lehet. Mi­­ tudjuk, hogy ti mindent megtettetek a győ-­­ zelem megszerzéséért, s biztosak vagyunk­­ abban, hogy a jövőben további nagy sike-­­ rek­kel fogtok dicsőséget szerezni a magyar­­ sportnak­. A világ legjobb labdarúgóit, kedves fiait üdvözli dolgozó népünk, amikor szeretettel köszönti a magyar válogatottat, amely az egész világ minden sportszerető emberének­­ elismerését vívta ki az 1954. évi világbaj­­j nokságon. SZABAD NÉP A francia és az olasz sajtó a labdarúgóvilágba A külföldi sajtó szinte kivétel nélkül a vilá­­­­b­aj­n­­oks­á­g dön­tőj­éről h­­­ívo­tt ci­kk­ében a m­érk­­ő­zés elemzése során azt a végső megállapítást vonja le, hogy veresége ellenére is a magyar labdarúgóválogatott a világ legjobb együttese, és hogy játéka mindenki számára maradandót nyújtott. A «Paris Presse Intransigeant» berni külön­­tudósítója írja a többi között cikkében: A nyugatnémetek győzelmével egy teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan ered­ményt hozott a világbajnokság. Szinte minden összeesküdött, hogy megakadályozza a magyar labdarúgók, a jobb csapat győzelmét, a világ­­bajnokság ostoba rendszere, a balszerencse, sőt még Ling angol játékvezető bíráskodása is. Kétségtelen, hogy a magyar csapat a világ­­bajnokságon olyan tökéletes játékművészetet produkált, amelynél jobbat, látványosabbat és átütőbb erejűt még alig látott a Svájcban egy­­besereglett nemzetközi közönség. Hogyan tör­ténhetett meg tehát mégis, hogy ez a csapat a döntőben alulmaradt? Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy a magyar játékosoknak szinte emberfeletti feladatot kellett megolda­­niuk. A négy nap alatt a délamerikaiakkal meg­vívott gigászi küzdelem felemésztette a magyar játékosok fizikai erejét, idegeik is felőrlőd­tek, s így nem voltak teljes küzdőképességük birtokában. «Parisien Libéré»: Akik látták a Magyarország —Uruguay kö­zötti csodálatos mérkőzést, azok előtt bebizo­nyosodott, hogy a magyar labdarúgóválogatott a világ legjobb csapata, és ez azzal sem szű­nik meg, hogy a döntőben vereséget szenve­dett egy szerencsés együttestől, amelynek sok­kal könnyebb volt a döntőbe jutáshoz vezető útja. «L’Aurore»: Igazságtalan vereséget szenvedett a magyar­ ­nokság döntőjétől labdarúgóválogatott akkor, amikor pedig már olyan közel volt a célhoz. A «L'Equipe­ ezt a címet adja a világbaj­noksággal foglalkozó cikkének. *A világbaj­­noksád­ első tanulsága, mégis Magyarország az első». Az olasz sajtó is csaknem teljes egészében azon a véleményen van, hogy a magyar válo­­gatott döntőben elszenvedett vereségének oka a fáradtáig és bizonyos mértékben a balsze­rencse volt. A «La Gazetta dello Sport» így ír: Aki — mint a magyar csapat is — menet­közben ilyen nehéz akadályokat győzött le, annak elkerülhetetlenül meg kellett fizetnie a győzelmekért a világbajnokság valamelyik ké­sőbbi állomásán. S a magyarok szerencsétlen­ségükre a cél előtt buktak el. Ennek ellenére azonban a magyar válogatott Brazília és Uru­guay ellen aratott győzelmével bebizonyította, hogy a világ kétségtelenül legjobb labdarúgó­­együttese. Az «Il Tempo» így kommentálja a mérkőzést: A teljesen rossz elképzelésből született vi­lágbajnoki rendszer eredeti fogyatékosságának megfelelően ért véget,­­az a Nyugat-Németor­szág ragadta el ugyanis a magyaroktól a világ­­bajnoki címet, amely a nyolcaddöntőben nagy­ arányú vereséget szenvedett a magyar együt­testől. A magyarok már az Uruguay elleni mérkőzés után kiérdemelték a világbajnoki címet, amelyet vasárnap csak a balszerencse vett el tőlük. «L’Unitá»: A magyarok a Brazília és Uruguay ellen vivott nagy küzdelemtől fáradtan szenvedtek vereséget vasárnap a döntőben. Vasárnap a döntőben vereséget szenvedett ugyan a ma­gyar válogatott s ez alkalommal a vakszerencse is a németeknek kedvezett, de az igazi döntő mégsem ez, hanem a Magyarország —Uruguay­­találkozó volt. A XII. Nyári Főiskolai A XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságon rész­vevő külföldi sportolók közül először az indo­néz versenyzők utaztak el hazájukból Buda­pestre. A 11 főből álló küldöttség július 3-án indult el Dzsakartából.­­ A csehszlovák főiskolás sportolók 11 sport­ágban neveztek az FVB-re. A 104 csehszlovák fiatal a kosárlabda, röplabda, vízilabda, labda­rúgás, torna, tenisz, vívás, asztalitenisz, úszás, atlétika és kerékpár küzdelmeiben áll rajthoz. ★ Az indiai főiskolás sportszövetség hivatalos nevezése is megérkezett már az FVB szervező bizottságához. Az indiai fiatalokat öt allem, A BP. VASAS LABDARÚGÓCSAPATA meg­érkezett Szófiába. A magyar együttes több mér­kőzést játszik bolgár csapatok ellen, s az első találkozóra csütörtökön kerül sor. Az ellenfél a Szófiai Dinamo lesz. A RÓMAI TORNÁSZVILÁGBAJNOKSÁGON szere­pelt magyar férfi és női tornászválogatott, több mint kéthetes olaszországi tartózkodás után pénteken délután érkezik vissza Budapestre A TENISZEZŐK «TIZEK BAJNOKSÁGÁNAK» utolsó fordulójára kedden délután került sor a margitszigeti teniszstadionban. A férfiak versenyében Asbóth, a nők között Erdődiné sze­rezte meg az első helyet. 11 F Ó J Á N­ Á S A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhős idő, néhány helyen kisebb eső, eset­leg zivatar. Időnként élénkebb szél. A hőmérséklet alig változik. A Duna vízállás­a kedden reggel Budapestnél 519 centiméter. A budapesti színházak mai műsora A Nemzeti Színház előadása az Operaház Margit­szigeti Színpadán: Szentivánéji álom­ (8). — Madách Színház:­Leányvásár, a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka (8). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Holnapra kiderül (7). — Fővárosi Operett­­színház: Álruhás kisasszony (7). — Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7). — Fővárosi Kis Szín­pad: Tréfa vaz egész (7). — Károlyi-kert: Állami Hangversenyzenekar, Beethoven: IX. szimfónia («B»-bérlet, 2. előadás, 8). — Puskin-kert: MÁV Szimfonikusok. Haydn: Évszakok (8). — Fővárosi Nagycirkusz: A Lengyel Állami Cirkusz vendégjátéka (4, 8). A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. Időjárás jelentés. — 4.40—8.22-ig: Reg­geli zenés műsor. — 5.00: Falurádió. — 6.00: a «Sza­bad Nép» vezércikke. — 6.30: Színházak és mozik műsora. — 7.00: Hírek. Időjárásjelentés. — 7.30: Naptár. — 8.22: Műsorismertetés. — 8.30: Hangver­seny Csajkovszkij műveiből. — 9.20: Nyári napló. Irta: Fehér Klára I. rész. — 9.40: A Fővárosi Zene­iskolaszervezet növendékeinek műsora. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Vidéki népi zenekarok műsorából — 10.30: Beszélő atlasz: Svájc. — 10.45: Beethoven: B-dúr vonósnégyes Op 18 No. 6. (Elő­adja a Molnár—Szilvássy-vonósnégyes.) — 11.10: Ked­ves szóval, vidám dallal. — 11.30: Csehszlovák fúvós­­zenekarok műsora. — 12.00: Hírek. Lapszemle. — T1.15: Bolgár és lengyel tánczenekarok — 13.00: A békésarhosi zenei gimnázium énekkarának hang­versenye. — 13.30: Szórakoztató muzsika — 14.00: Hírek. Közérdekű közlemények. — 14.25: Gyermek­­újság — 15.10: Románcok és dalok. — 15.30: Harc a bürokrácia ellen Beér János előadása — 15.45: Magyar mezők virágai. Népdalainkból. — 16.00: Ki mit szeret. Irodalmi műsor. — 16.40: Népi zene. — 17.00: Hírek — 17.10: Toscanini vezényel. — 17.45:* Külpolitikai kérdések. — 18.00: Szív küldi szívnek szívesen. — 18.30: Hangos Újság. — 19.00: Egy falu — egy nóta.­­- 19.40: Válaszok falusi hallgatók kér­déseire. — 20.00: Hírek — 20.10: Szivárvány. Zenés irodalmi tarkaest — 21.10: A Zeneművészeti Főis­kola karvezetőképző tanszakának diplomahangver­senye — 21.40: Tánczene. — 2­2.00: Hírek. Sport. — 22.20: a rádió szimfonikus zenekara, játszik, vezé­nyel. Komor. — 23.30: Éji zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: Szól a harmonika — 6.40: Torna. — 6.50: Filmzene — 7.30: Jó reggelt, gyerekek! 7.40— 11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 14.00: Zenekari hangverseny. — 14.52: Dalok. — 15.00: Szórakoztató zene, közreműködik: Palló Imre.*— 15.29: Bach: esz-moll preludium és fuga (zongora: Kósa György). — 15.40: Operarészletek. — ifj.30: Fiatalok zenei újságja. — 17.25: Csépeljünk veszte­ségmentesen Előadás. — 17.40: Klasszikus francia operettek. — 18.30: Nagy mesterek — nagy művek Beethoven, I. szimfónia. Előadás hanglemezbemuta­tókkal. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy or­szágában. 19­ 30: Szórakoztató fúvósmuzsika .— 20.10: Sporthíradó. — 20.30: Népek dalai és táncai — 21.30: Albániai utazás. — 22.00: Operettzene — szovjet szerzők műveiből. — 22.40: Tánczene. Világbajnokság hírei három ökölvívó és három birkózó képviseli a budapesti küzdelmeken. Kosár- és röplabda­csapatukat is szívesen indítanák az FVB-n —­ írják — anyagi nehézségek miatt azonban erre nem kerülhet sor.★ Észak-Afrikából labdarúgók és úszók érkez­nek a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságra. ★ Megérkezett Ausztria hivatalos nevezése is. Osztrák szomszédaink 12 sportágban, összesen versenyzővel indulnak. A labdarúgás és súlyemelés kivételével minden sportágban rajt­­hoz állnak az osztrák versenyzők. Az Állami Népi Együttes szereplésével nyílt meg a Győri Szabadtéri Színpad Kedden este szabadtéri színpad nyílt meg Győrött. A megnyitó előadáson az Ál­lami Népi Együttes szerepelt. (MTI)­ öldség-gyü­mölcsboltokat létesítenek az üzemekben A dolgozók jobb ellátása, a háziasszonyok munkájának megkönnyítése érdekében a nyári idényre zöldség-gyümölcsboltokat lé­tesítenek a fővárosi üzemekben. Ahol az üzem területén e célra nem tudnak meg­felelő helyiséget biztosítani, ott a kapu közelében zöldség-gyü­mölcspavilont épí­tenek. Az első üzemi zöldségpavilont ked­den délben nyitották meg a MÁVAG ka­puja előtt. A nyár folyamán számos fővárosi ü­zem­ben — a budai Dobozgy­árban, a Beloian­nisz Híradástechnika Gyárban, a Táncsics Bőrgyárban, az Egyesült Izzóban és másutt — összesen negyven gyárban nyitnak üze­mi zöldség-gyümölcsboltot. (MTI) Közönségkonferencia színházaink elmúltévi munkájáról Hétfőn délután a budapesti városi tanács végrehajtó bizottsága színházi közönség­konferenciát rendezett az új városháza ülés­termében, amelyen a közönség bevonásával megvitatták színházaink elmúlt évi munká­ját. Az ankéton megjelent Non György népművelési miniszterhelyettes, Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, Pesta László, a budapesti városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese, Kende István, a népművelési minisztérium színházi főosz­tályának vezetője, valamint művészeti éle­tünk számos kiváló képviselője. Haán György, a budapesti városi tanács népművelési osztályának vezetője indította el a vitát, amelynek során számos hozzá­szólás hangzott el. (MTI) Tu­d­ományos ankét a minőség javításáról A Magyar Tudományos Akadémia mű­szaki tudományok osztályának méréstech­nikai főbizottsága és az Országos Mérés­ügyi Hivatal július 9-én, pénteken délelőtt 9 órakor ankétot rendez. Az ankéton meg­tárgyalják az Országos Mérésügyi Hivat­al feladatait az ipari,­gyártmányok minőségé­nek megjavításával kapcsolatban. Az an­két helye a Magyar Tudományos Akadé­mia felolvasóterme. SZABAD NÉP 4 Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vill., Blaha Lujza-tér 3. Tel.: *343—100, *142—220 Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája Budapest, V., József nádor-tér 1. Tel.: 180—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő, postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022 Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda: + +. + + *■ + 7 SZERDA, 1954 JÚLIUS . GAZDAG NYÁR Az iharosberényi Úttörő tsz szérűjén száríthatják a kombájnnal aratott gyönyörű ősziárpát. (Bajkor József felvétele, Magyar Fot­o) . Az újdombóvári határban szinte szemlátomást fejlődik a kukorica. Buzás Vilmos­­ egyénileg dolgozó paraszt örömmel nézegeti, hogy kukoricája már növeszti címerét.­­ (Mank Tamás felvétele, Magyar Foto)

Next