Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-02 / 183. szám
A IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: erősen felhős idő, sokfelé eső, zivatar. Mérsékelt, időnként élénk szél. A meleg, főleg nyugaton mérséklődik. A Duna vízállása csütörtökön reggel Budapestnél 381 centiméter. budapesti színházak mai műsora Operaház: Háry János (8. 10. sz. 7). — Madách Színház: Leányvásár, a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka (8). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Teli Vilmos (7). — Fővárosi Operettszínház: Két szerelem (7). — Károlyi-kert: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara («C»-bérlet, 2. előadás, 8). — Művészklub: Tátrai-vonósnégyes kamaraestje (8). — Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7). — Fővárosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7). — Állami Faluszínház: Ahogy tetszik (7). — Vidám Színpad: Utazás a viták körül (7). — Fővárosi Nagycirkusz: A Lengyel Állami Cirkusz vendégjátéka (4, 8). A RÁDIÓ SZOMBATI MŰSORÁBÓL KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.22-ig: Reggel! zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: Hírek. — 830: Táncok szimfonikus zenekarra. — 9.20: Úttörő-híradó. — 9.45: Kánonok. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: A vashuta emberei Drámai költemény — 11.30: Régészeti leletek Tiszalökön. — 11.40: Népi zenekarok. — 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Déli hangverseny. — 13.00: Tíz perc külpolitika. — 13.10: Szovjet, népek dalai. — 13.30: Fúvószenekarok.— 13.59: Időjelzés — 14.00: Hírek Közérdekű közlemények. — 14.25: Offenbach, a klasszikus operett megteremtője. — 14.55: Dalciklus albán népi dallamokra. — 15.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 15.50: Nyáron történt. Elbeszélés. — 16.20: Operettkettősök. — 16.40: Levelekre válaszolunk. — 17.00: Hírek. — 17.10: Dalok Pálóczi Horváth Ádám «ötödfélszáz énekek» c. gyűjteményéből. — 17.30: Szövetkezeti Híradó. — 18.00: Ajándékműsor. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.00: Ajándékműsor. — 20.00: Hírek. — 20.10: Könyv, muzsika, színház. — 21.10: Könnyűzene — 21.40: Hangképek a Magyarország—Csehszlovákia válogatott atlétikai viadalról. — 22.00: Hírek. Sport. 22.20: Tánc éjfélig. — közben: 23.00: Mi történt a nagyvilágban? — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ. 6.30: A kisiskolások műsora. — 6.40: Torna. — 6.50: Népdalok. — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuthrádió műsorával. — 14.00: Népi muzsika. — 14.45: Balettzene. — 15.20: Borodin: «Igor herceg». Ismertetés. — 16.20: A tudomány úttörői: Madame Curie. — 16.40: Nagy együttesek műsorából. — 17.10: Tíz perc közgazdaság. — 17.20: Tanuljunk énekszóra oroszul! — 17.40: Tánczene. — 18.00: Vízi Sándor. Népmese-feldolgozás. - 18.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: Hangos Ujság. — 19.30: Liszt műveiből. — 20.10: Szórakoztató zene. — 21.00: Népdalcsokor — 22.00: Népszerű operarészletek. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100 *142—220. SZIKRA Lapnyomda. UHU )( „Kiváló orvosok“ és „érdemes orvosok“ «KIVÁLÓ ORVOSOK» Dr. Németh János, Mohács, Járási főorvos, dr. Nagy László, Kecskemét, megyei orvos, dr. Balogh Béla, Miskolc, megyei orvos, dr Dvorszky Lajos, Debrecen, körzeti orvos, dr. Ringelhann Béla, Eger, kórházi főorvos, dr. Bartha Elemér, Balassagyarmat, kórházi főorvos, dr. Szepsy László, Búj, körzeti orvos, dr. Tóth Sándor, Szekszárd, kórházi főorvos, dr. Lukács József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Bach Imre, Budapest, kórházi főorvos, dr. Csapó József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Sós József, Budapest, egyetemi tanár, dr. Kovács Ferenc, Budapest, egyetemi tanár, dr. Kudász József, Budapest, egyetemi tanár, dr. Bársony Jenő, Budapest, kórházi főorvos, dr. Skutta Árpád, Debrecen, egyetemi docens, dr. Lajos László, Pécs, egyetemi tanár, dr. Földvári Ferenc, Budapest, " egyetemi tanár, dr. Oravecz Béla, Budapest, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, dr. Vas Imre, Budapest, igazgatófőorvos, dr. Kneffel Pál, Szombathely, az OKI állomásvezetője, dr. Polonyi Pál, Budapest, ÉTI osztályvezető, dr. Pacséri Imre, Budapest, az OMI osztályvezetője, dr. Solt Oszkár, Budapest, az egészségügyi minisztérium osztályvezetője, dr. Siklós Aladár, Budapest, orvos-alezredes, dr. Szedő Imre, Budapest, orvos-alezredes, dr. Berecze László, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Páter János, Budapest, MÁV főorvos, dr. Policzer Miklós, Budapest, kórházi főorvos. «ÉRDEMES ORVOSOK» Dr. Hajnik József, Pécs, megyei orvos, dr. Józsa Sándor, Szabadszentkirály, körzeti orvos, dr. Deák Béla, Kalocsa, kórházi főorvos, dr. Szekeres János, Békéscsaba, megyei orvos, dr. Tóth József, Miskolc, kórházi főorvos, dr. Tróbert Adorján, Miskolc, járási főorvos, dr. Leichtner Margit, Mórahalom, TBC-intézet vezetője, dr. Lehrner Lórántné, Mór, járási főorvos, dr. Greiner Antal, Sopron, igazgatófőorvos, dr. Brassai István, Csorna, körzeti orvos, dr. Fülöp György, Derecske, körzeti orvos, dr. Jeszenszky Gyula, Lőrinci, körzeti orvos, dr. Domonkos Andor, Tatabánya, felülvizsgáló orvos, dr. Telmányi József, Salgótarján, rendelőintézeti főorvos, dr. Polcsány Mihály, Budapest, üzemi főorvos, dr. Ráday Ferenc, Böhönye, körzeti orvos, dr. Balogh István, Balkány, körzeti orvos, dr. Székely Alfréd, Szentes, rendelőintézeti vezető főorvos, dr. Molnár Gergely, Szolnok, rendelőintézeti vezetőfőorvos, dr. Ceglédi József, Szekszárd, TBC gondozóintézet vezetője, dr. Sólymos Béla, Szombathely, kórházi főorvos, dr. Fényi Jenő, Pápa, igazgató-főorvos, dr. Ary Lajos, Zalaegerszeg, kórházi főorvos, dr. Szabó György, Nagykanizsa, a nemibeteggondozó intézet vezetője, dr. Bukovzsky Buga László, Budapest, orvos-főelőadó, dr. Hajnal Richard, Budapest, rendelőintézeti vezető-főorvos, dr. Nádasi Jenő, Budapest, körzeti orvos, dr. Beck Bella, Budapest, főorvos, dr. Ginder Nándor, Budapest, az egészségügyi minisztérium orvos-főelőadója, dr. Sándor Lajos, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Szepes Imre, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Dénes János, Budapest, orvos-alezredes, dr. Alpár Pál, Budapest, orvos-alezredes, dr. Aczél György, Budapest, orvos-alezredes, dr. Kun László, Budapest, orvos-alezredes, dr. Borhegyi László, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Nádor Vera, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Csonka István, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Mód László, Budapest, orvos-százados, dr. Kovács Ernő, Budapest, orvos-főhadnagy, dr. Keleti Béla, Budapest, orvos-alezredes, dr. Csefkó István, Budapest, MÁV rendelőintézeti főorvos, dr. Hidas István, Budapest, SZOT orvoscsoportvezető, dr. Darabos Pál, Budapest, orvos, dr. Szombati Sándor, Budapest, klinikai adjunktus, dr. Erdélyi József, Budapest, egyetemi docens, dr. Somogyi Gyula, Pécs, egyetemi docens, dr. Gombkötő Béla, Debrecen, klinikai adjunktus, dr. Varga Miklós, Szeged, egyetemi adjunktus, dr. Herczeg Tibor, Budapest, kórházi adjunktus, dr. Kunos István, Budapest, egyetemi docens, dr. Székely János, Budapest, klinikai tanársegéd, dr. Gyöngyösi Andor, Debrecen, klinikai adjunktus, dr. Gruber Zoltán, Balatonfüred, igazgató-főorvos, dr. Margon Róza, Budapest, kórházi főorvos, dr. Bakos László, Budapest, kórházi adjunktus, dr. Fülöp József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Karvaly Elemér, Veszprém, állami közegészségügyi felügyelő, dr. Mihályfi Irén, Budapest, az OKI önálló tudományos kutatója, dr. Fűrész István, Budapest, az OKI osztályvezetője, dr. Rózsahegyi István. Budapest, az OKI osztályvezetője, dr. Fritz Gusztáv, Budapest, a Gyógyszertári Központ Gyógyszerismertető Orvostudományi Iroda vezetője, dr. Nánássy László, Budapest, orvoselőadó, dr. Kurcser Gyula. Budapest, körzeti orvos, dr. Kende János, Budapest, igazgatófőorvos, dr. Kulka Hugó, Veszprém, járási főorvos dr. Schwarcz János, Pécs, igazgató-főorvos, dr. Trócsányi Béla, Debrecen, iskolaorvos. (MTI)____________*___________ Eltemették Székelyhidy Ferencet, az Operaház örökös tagját Csütörtökön eltemették Székelyhidy Ferencet, a Magyar Állami Operaház örökös tagját, a magyar operakultúra kimagasló képviselőjét. Az Operaház előcsarnokában felállított ravatalnál a népművelési minisztérium nevében Ujfalussy József, a zenei főosztály vezetője, az Állami Operaház igazgatósága és tagsága nevében Tóth, Aladár Kossuth-díjas mondott búcsúbeszédet. Ezután Kodály Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész búcsúzott Székelyhidy Ferenctől, majd a Magyar Zeneművészek Szövetsége nevében Péterfi István, az Operaház örökös tagjai nevében Závodszky Zoltán, a Zeneművészeti Főiskola igazgatósága és tanári kara képviseletében Molnár Imre mondott búcsúszavakat. A kiváló művészt a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. (MTI) KÉPEK A NAGY MÉRKŐZÉSRŐL Rendkívül gyors, nagyiramú mérkőzés volt a magyar—uruguay-i találkozó. Pillanatok alatt bontakozott ki egy-egy akció. Ezen a képen is látszik, hogy mit tesz a labdarúgásban a másodperc egy töredéke. A magyar—uruguay-i mérkőzés második félidejének 2. percében Budai szép elfutás után beívelt, Hidegkúti villámgyorsan felismerte a helyzetet és előrevetődve az ellenfél kapujának bal sarkába fejelte a labdát. Mire Máspoli, az uruguay-i kapus megmozdult, már késő volt, így született meg a második magyar gól Az uruguay-iak gyors támadásai nem egyszer állították nehéz feladat elé védelmünket. A magyar védőjátékosok becsülettel meg is feleltek ennek a feladatnak. Különösen kapusunk, Grosics volt az, akinek igen gyakran kellett a játékba avatkoznia, vetődnie, kifutnia, öklöznie. Ez a kép is egy meleg helyzet tisztázása közben ábrázolja a magyar kapust. Egy magasan előreívelt labdát Grosics biztos kézzel öklöz ki Souto elől. A kapus háta mögött Hohberg, a kép bal sarkában Zakariás, mellette pedig Bozsik figyeli a labda útját. Nyilatkozatok és lapvélemények a magyar-uruguay mérkőzésről A világsajtó terjedelmesen foglalkozik a Magyarország—Uruguay mérkőzéssel. Az «AFP» francia hírügynökség a többi között a következőket írja: A világbajnoki döntőnek is beillő Magyarország— Uruguay mérkőzés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A világbajnokság védője azzal a csapattal mérkőzött, amely legméltóbb utóda lehet a világ labdarúgásának élén. A mérkőzés mindvégig a legpéldásabb sportszerűség szellemében folyt le, és megmutatta, hogy a délamerikaiak elegánsan is tudnak veszíteni. A «l’Equipe» című párizsi sportlap két teljes oldalt szentel a mérkőzésnek, és különösen a találkozó sportszerű légkörét hangsúlyozza. Nagyon érdekesek azok az uruguay-i nyilatkozatok, amelyeket ez a lap közöl: Troccoli, az uruguay-i csapat vezetője: — Micsoda nagyszerű csapat ez a magyar! Bár két góllal vezetett már ez a kiváló együttes, felzárkóztunk hozzá és majdnem megingattuk — többre azonban már nem tellett erőnkből. Máspolt, az uruguay-i kapus: — A magyar csapat egy pillanatra elveszítette ugyan egységét, de értett ahhoz, hogy visszaszerezze, és végül is magához ragadja a döntőbejutás jogát. Én egész vagyonomat feltenném a magyar csapat győzelmére. Ha majd hosszú fehér szakállam lesz, akkor is Kocsisról fogok beszélni, arról a magyar játékosról, aki a világon egyedülálló fejjátékával «kiütötte» Uruguayt. Andrade, a kiváló jobbhátvéd: — Mindenféle balszélsőt láttam már, kicsit és nagyot, soványat és kövéret, de olyan félelmeteset, mint Czibor, még sohasem! Micsoda gyorsaság! Micsoda technika! Martinez, az uruguay-i csapat kapitánya: — Kocsisnak aranyízjs van, Czibor óriási tehetség, Hidegkúti a csodálatos és kivételes önuralom megtestesítője, Bozsik elsőrangú támadófedezet. Az én számomra ma Magyarország a legeszményibb csapat a világon. A «Liberation» kiemeli a mérkőzés sportszerű és zavartalan lefolyását és szó szerint ezt írja: Milyen szép volt, amikor a játékosok a mérkőzés után egymást átölelve vonultak az öltözőbe. Méltó befejezése volt ez a nagyszerű mérkőzésnek. A bécsi lapok is bőven foglalkoznak a magyar uruguay-i mérkőzéssel. A «Wiener Kurier» megírja, hogy a magyar labdarúgóválogatott megérdemelten győzött, s bár az uruguay-iak bebizonyították, hogy kitűnő labdarúgók, egyéni játékukkal nem lehetett reményük sikerre a kitűnő magyar védelemmel szemben. A «Weltpresse» a magyar válogatott csapatjátékát dicséri, és arról ír, hogy az uruguay-i csapatnak is volt olyan időszaka, amikor megszerezhette volna a győzelmet. A «Der Abend» a magyar csapat két legjobbjának Grosicsot és Kocsist tartja. A svájci lapok közül a «La Suisse» így ír: — A magyarok teljesen megérdemelten jutottak a döntőbe az uruguay-iak legyőzésével, mivel sokkal jobb csapatjátékot mutattak, mint ellenfelük. Átadásaik lábról lábra szálltak, úgy, hogy a délamerikaiak gyakran csak a néző szerepét töltötték be. 2:0-ás magyar vezetés után az uruguay-iak feljöttek és kiegyenlítettek. Ez olyan teljesítmény, amely minden dicséretet megérdemel, hiszen a magyarok ellen nem minden csapat volna képes erre. A «Tribüne de Lausanne» arról ír, hogy a magyar csapat Puskás nélkül is kiváló összjátékot mutatott és megérdemelten győzte le a kétszeres világbajnok csapatot. SZABAD NÉP KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE: A DÖNTŐ ELŐTT Nyugat-Németország erősen készül a döntőre Bern, július 1. *A magyar csapat megnyerte a világbajnokság második számú döntőjét — írják a csütörtök reggeli svájci lapok. Nincs újság, amely ne ismerné el a magyar győzelem jogosságát, a magyar csapat nagyobb lelkesedését, küzdőképességét, tudását. De ugyanakkor a «semleges megfigyelők», akik hidegebb fejjel nézték a mérkőzést, figyelmeztetnek minket, hogy a világbajnokság megnyeréséig még egy nagy lépés van hátra és ez az utolsó lépés, «a harmadik számú döntő»: a Magyarország—Nyugat-Németország. Magyarország sem „sebezhetetlen" A «’Sport» című zürichi lap megállapítja, hogy a magyar tizenegy megérdemelte a győzelmet, bár nem volt olyan «egységes és rugalmas, mint az angolok elleni mérkőzésen». «Magyarország sem sebezhetetlen» — véli a lap, s mint kifejti, főleg azért, mert a védelmet ingatagnak találja. Ellenben nagyon dicséri Kocsist, akivel nem bírtak ellenfelei, még a nála fejjel magasabb játékosok sem. «A világbajnokság egyik legjobb játékosa, a legjobb góllövőnek felajánlott mexikói kupa várományosa, Kocsis». A «Der Bund» szerint a győzelem a csapatjáték diadala volt. «Mint jobb együttes, Magyarország megérdemelten győzött, de minthogy a második félidőben túlontúl biztos volt győzelmében, majdnem eljátszotta a nagy sikert. Egy ilyen felesleges hosszabbítás a döntőn, Nyugat-Németország ellen rosszabbul is végződhet, annál is inkább, mert Anglia legyőzője egy kissé vesztett régi jó formájából». A «Neue Zürcher Zeitung» azt írja, hogy mind Magyarország, mind Uruguay bebizonyította: méltó lenne a világbajnoki címre. «A magyar csapat megérdemelten győzött» — teszi hozzá. A magyar csapat nagyszerű teljesítményéről ír a bázeli «National Zeitung» is feltűnő nagy címmel: «Uruguay már nem világbajnok». Akik megmentették Dél-Amerika sportbecsületét Kijut a dicsérő szavakból Uruguay játékosainak is és a lapvélemények mindjobban meggyőznek minket arról, hogy győzelmünk rendkívül értékes volt, a magyar sport egyik legnagyobb diadala. A «Sport» meleg szavakkal méltatja a mérkőzés sportszerű lefolyását: «így küzdenek az igazi sportemberek. Brávó mindkét csapatnak! A sport nagy győzelmet aratott a mérkőzésen, a lausanne-i stadion felett az olimpia békés szelleme lebegett. Az uruguay-i labdarúgók sportszerű játékukkal és magatartásukkal, az ellenfél nagyobb tudásának elismerésével a brazil ügy után most megmentették földrészük sportbecsületét». Önkénytelenül adódott az összehasonlítás a brazil csapattal, amelynek sportszerűségéről a mérkőzés előtt sokat hallottunk. Ez a sportszerűség ugyan törékenynek bizonyult, amikor a vereség után üvegek kerültek a brazil vezetők és játékosok kezeügyébe... Viszont a szerdai mérkőzésre mindig szívesen fognak visszaemlékezni a magyar labdarúgók, ez a találkozó megerősítette Magyarország és Uruguay sportolóinak barátságát. Nyugat-Németország legjobb labdarúgóinál Ha a világbajnokság igazi szenzációjaként könyvelik el a külföldi lapok a világbajnok Uruguay kiesését, akkor legalább is másodszenzáció az, hogy Nyugat-Németország csapata tönkreverte a titkos esélyest, Ausztria válogatottját. Még egy hete arról beszéltek a nyugatnémet csapat vezetői, a nyugatnémet újságok, hogy már az is világraszóló siker lenne, ha csapatuk a legjobb négy közé kerülne. Nos, Nyugat- Németország most a döntőben van, ellenfelünk a vasárnapi mérkőzésen a berni stadionban. Csütörtökön ellátogattunk Spiezbe, a nyugatnémetek szállására. Az egész nap zuhogó eső a Thuni-tó csodálatosan szép környékét is barátságtalanná tette, a játékosok a négy fal közé szorultak. Posipallal, a nyugatnémetek ismert játékosával beszélgettünk először. Nem volt nehéz dolog, mert Posipal kitűnően beszél magyarul. Édesanyja magyar, édesapja német. ő maga tizenegy évvel ezelőtt, 16 éves korában rúgott először labdába az egyik hamburgi pályán. Addig az atlétika érdekelte. Elmondta, hogy szerdán délután a bázeli mérkőzés szünetében valaki azt a rémhírt hozta be a nyugatnémetek öltözőjébe, hogy Uruguay 3:2-re vezet. Elszomorodott, de annál nagyobb volt az öröme, amikor megtudta, hogy valójában Magyarország győzött 4:2-re. — És a nyugatnémet csapat hogyan érte el a 6:1-es eredményt az osztrákok ellen? — kérdeztük tőle. — Azt hittük, sokkal nehezebb lesz a mérkőzés. De az osztrákok nagyon körülményesen játszottak, hosszú ideig maguknál akarták tartani a labdát még a védőjátékosok is. A mi csatáraink, akik most nagyon jó formában vannak, elsősorban Rahn, Schäfer és a másodvirágzását élő, 34 éves Fritz Walter, minduntalan megtámadták a védőket, elvették tőlük a labdát és sorra lőtték a gólokat. Védelmünk is biztosabban játszott, mint eddig. Most már nekem is jobban megy a játék. A Flamengo nyugatnémetországi mérkőzésén lerúgtak engem, hét hétig bajlódtam a sérüléssel és csak most egy új gyógymód, az úgynevezett vízalatti masszázs hozott rendbe. A nyugatnémet játékosok ugyanis egy újfajta gyógyászati eszközt hoztak magukkal. A fürdőben a víz alatt, a vízsugár rendkívüli erővel, ha kell 6—8 atmoszféra nyomással masszírozza végig a játékost, percenként 140 liter cirkuláló víz felhasználásával. Naponta négyszer veszik ezt igénybe a játékosok, s mint mondják, ez nagyon jó hatással van rájuk. — Szeretnénk, ha Puskás is kipróbálná, a csapat vezetőségének megbízásából éppen ma hívtam meg őt mindennapos kezelésre — tette hozzá Posipal. — Mindnyájunkat nagyon bántott, hogy Puskás az első magyar—nyugatnémet mérkőzésen megsérült, s örülnénk, ha mielőbb rendbejönne, játszana ellenünk. A játékosok értekezleténma arról beszélgettünk, hogy ismét összekerültünk Magyarországgal. A nyugatnémet csapat valamennyi tagja azt alkarja, hogy a vasárnapi döntő a legsportszerűbb, példamutató mérkőzés legyen. Ugyanez a véleménye Sepp Herberger nyugatnémet edzőnek is. Herberger megbízatását azzal a feltétellel vállalta el, hogy ő állítja össze a válogatott csapatot is, senki nem szólhat bele a dolgába. Amikor nemrég a magyarok ellen tartalékos csapatot jelölt ki, a 3:8 után sokan támadták. De ugyanezek az emberek és a lapok most, a 6:1 után csak rá esküsznek. — Az osztrákok ellen győztes csapat a legjobb volt, amelyet valaha is ki tudott állítani Németország — mondja Herberger. — Mind a csatársor, mind a védelem kifogástalanul játszott és kérdéses, hogy meg lehet-e ismételni egy ilyen teljesítményt. Csapataik legnagyobb erénye a jó szellem, az összefogás, egymás megértése. Már csaknem négy hete együtt lakik a csapat. A játékosok már szinte egymás gondolatát is ismerik — akárcsak a magyarok. Minthogy véleményem szerint Magyarországnak sem volt még olyan jó csapata, mint a jelenlegi válogatott, hatalmas csatát várunk vasárnap, örvendetesnek tartjuk, hogy a 8:3 után újra megmérkőzhetünk a magyarokkal, de most már teljes, legerősebb csapatunkkal. Megemlítjük Herbergernek, hogy a világbajnokság előtt nyilatkozatot adott az egyik svájci lapban arról, hogy a világbajnokság legnagyobb esélyese Magyarország. — Most is fenntartja ezt a véleményét? — Igen. Magyarországot tartom most is esélyesnek a világbajnoki címre. De nem kell bizonygatnom, a futball kiszámíthatatlan, egy-egy mérkőzés kimenetele sok mindentől függ és most vasárnap egy mérkőzésen dől el a világbajnokság sorsa. A nyugatnémet csapat naponta tart edzést és minden bizonnyal változatlan öszszeállításban áll ki ellenünk. A látogatás még csak megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy mennyire igaz a közmondás: «Evés közben jön meg az étvágy». A vasárnapi döntőre nagy előkészületeket tesz a rendezőség, a rendőrség, a pálya vezetősége. A Wankdorf-stadion gyepét különleges gonddal ápolják. Hatalmas az érdeklődés a mérkőzés iránt. A döntőn talán a legjobb összeállításban... Érthető, hogy csütörtökön igen jó hangulat uralkodott a magyar csapat solothurni szálláshelyén. Azok a játékosok, akik szerdán Uruguay ellen játszottak, délelőtt fürdőben voltak, a tartalékok pedig délután Solothurnban az FC Solothurn együttesével játszottak edzőmérkőzést. Az esti Programm mozilátogatás volt. Pénteken, az edzésen, Tóth II. kivételével minden játékos résztvesz — Puskás is. Igen, Puskás is. Kreisz László dr., a magyar csapat orvosa szerint — Tóth Ilőn kívül — minden játékosunkra számítani lehet a nyugatnémet csapat ellen. A fiúk fogadkoznak, hogy vasárnap aztán igazán megmutatják Puskás is. Gólokkal akar törleszteni.. . Vető József Válogatott labdarúgóink számos hozzátartozója Svájcba utazik A svájci világbajnokságon diadalmasan szereplő válogatott labdarúgócsapatunk játékosainak és vezetőinek hozzátartozói közül többen Svájcba utaznak, hogy jelen legyenek a világbajnokság vasárnapi döntő mérkőzésén. A hozzátartozók csoportja ma este 21 óra 20 perckor indul a budapesti Keleti-pályaudvarról. Szovjet sikerek a tornászvilágbajnokságon A tornászvilágbajnokság során a férfiak csapatversenyében biztos szovjet győzelem született: világbajnok: Szovjetunió 682. 2. Japán 673.50, 3. Svájc 671.55, 4. Nyugat-Németország 670.25, 5. Csehszlovákia 666.35, 6. Finnország 659.25, 7. Magyarország 650 pont. A férfiak egyéni versenyében az első hét helyre szovjet versenyzők kerültek. Férfiak egyéni összetett versenyében: világbajnok: Csukarin és Muratov (szovjet) 115.45, 3. Sanyigan (szovjet) 114.60, 4—5. Sahlin és Azarjan (szovjet) 114.05, 6. Vosztlikov (szovjet) 113.65, 7. Korolkov (szovjet) 113.55, 8. Bantz (nyugatnémet) 113.40, 9. Stalder (svájci) 113.35 pont. A SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Budapesten sorra kerülő Magyarország—Csehszlovákia válogatott atlétikai viadal elsőnapi küzdelmei 17 órakor kezdődnek, míg a második napon a versenyek kezdési időpontja 16 óra. PÉNTEK, 1954 JÚLIUS 2 A kitűnően játszó magyar hátvédhármas legjobbja Lantos volt. Nagy harcot vívott Soutóval, a kitűnő uruguay-i jobbszélsővel, s ebből a küzdelemből többnyire balhátvédünk került ki győztesen. A kép is egy olyan jelenetet örökít meg, amikor Lantos biztos lábbal szerelte ellenfelét. GONDOLATOK A LAUSANNE TRIBÜNÖN Genf, július 1. •kemény, de teljesen sportszerű küzdelem, kiváló egyéni teljesítmények a két csapatban, nagyszerű összjáték a magyaroknál, ragyogó gólok, magyar győzelem — mit kívánhat még az ember? Hogy jobb lett volna, ha 2:0-ás vezetés után nem engedjük ki a mérkőzést a kezünkből és nem kell 30 perces «ráadást» játszani? Lehet. Néha nekem is az volt az érzésem a 2:0 utáni játékot nézve, hogy a magyar csapat túlságosan biztosra vette, veszi a győzelmet, túlságosan «szépen» játszik és nem elég gólratörően. Dehát egyrészt az ilyen érzés csalhat. Másrészt könnyű elképzelni, hogy 2:0 után milyen erővel jelentkezett játékosainkban az a gondolat, hogy «vasárnap döntő, vigyáznom kell, hogy meg ne sérüljek», s talán ez a gondolat a magyarázata annak, hogy egy kissé tartózkodóbban játszottak. Harmadrészt pedig ... Harmadrészt, miután túlvagyunk rajta, és a csapat győzött, bevallhatjuk, hogy kár lett volna elmulasztani azt a ragyogó 30 perces «ráadást», amely alatt válogatottunk a győzelmet kivívta. Kár lett volna nem látni azt a lendületet, amellyel a magyar csapat a megelőző 20 perc ingadozásait elfeledtette. Kár lett volna nem látni Kocsis két fejesgólját, amelyről ritka egyhangúsággal állapítja meg a világsajtó, hogy a maga nemében felülmúlhatatlan volt.agyon jók az uruguay-i játékosok. ^ ' Martinez, Addrade, Schlaffino, Ambrois kiállják az összehasonlítást a világ bármelyik futballistájával. Jó az uruguay-i csapat, szépen, lelkesen játszik, de szerdán nem volt elég jó. A magyar csapat vitathatatlan fölényben volt. S a különbség a két csapat játéka között a valóságban még lényegesen nagyobb, mint ahogy a 4:2-es végeredmény sejtetni engedi. Az első 70 percben csaknem állandóan a magyar válogatott irányította a játékot. Azután 20 perc nyíltabb küzdelem következett, de a meghosszabbítás alatt csapatunk ismét fölényesen ura volt a helyzetnek. Ha pontosan meg lehetne mérni és öszsze lehetne adni az uruguay-i játékosok egyéni tudását, akkor a kapott összeg valószínűleg nem lenne sokkal kisebb, mint a magyar játékosok tudásának kiszámított összege, és semmiesetre sem mutatkozna akkora különbség, amekkora ténylegesen mutatkozott a két csapat játéka között. Hiába, a futball — csapatjáték. A magyar válogatott csapat tudása nemcsak 11 kiváló játékos tudásának összege, hanem több annál. A tervszerű taktika, az átgondolt összjáték, a játékosok feladatainak pontos és mégis rugalmas meghatározása — mindez megsokszorozza a csapat tudását. Az uruguay iak túlzásba viszik az egyéni játékot. Balösszekötőjük, Schiaffino például egészen kiváló futballista, nagyon nehéz őt a labdától elválasztani, de sokszor addig-addig vezetgette a labdát, amíg a magyar védők lefedezték játékostársait, őt magát kiszorították a pálya szélére, s a helyzet odaveszett. A magyar válogatottban viszont hajszálpontosan száll embertől emberhez, s az esetek zömében az üresen álló emberhez a labda, a játékosok egymás gondolatait is ismerik. A lyukra futó csatár nem néz hátra, de tudja, hogy ő kapja majd a leadást; a játékosnak, aki észreveszi, hogy kiugrathat egy csatárt, nem kell megvárnia, hogy az indul-e, máris adhatja a labdát, mert tudja, hogy a csatár vele egyidőben felismerte a helyzetet. Ilyen típusú összjátékból született a magyar csapat első gólja, amelyet a «Daily Express» tudósítója így ír le: «Tizennégyperces magyar futballfölény meghozta azt a fajta gólt, amelyet az angolok ismernek, csodálnak és rettegnek. A labda Hidegkútitól Kocsishoz repült, ő átpöccintette Czibornak, aki... bevágta». A negyedik gólnál Hidegkúti kapta a labdát a jobbösszekötő helyén, 35—40 méterre az uruguay-i kaputól. Hidegkúti előtt szabad tér volt — Schiaffino ebben a helyzetben bizonyosan egyedül szaladt volna a labdával. Hidegkúti azonban a helyzetet tekintette át, a szabadon álló magyar csatárt kereste, a gólt készítette elő. Hosszú s pontos leadást küldött előre a balösszekötő helyére húzódott Kocsis fejére, aki védhetetlenül fejelte a labdát Máspoli kapujának jobb sarkába. Rendkívül sportszerű volt a mérkőzés. “ A rendkívüli szót megfontoltan használom, ha az ember arra gondol, hogy milyen nagy volt a tét, milyen nagy lehetett a játékosok izgalma, milyen kemény volt a küzdelem, különösen a 70. perctől a 120. percig, akkor csakugyan elismeréssel kell adóznia a játékosoknak, hogy ilyen tiszta sportküzdelmet vívtak. A lausanne-i stadion közönsége pedig kifütyülte a rendőröket, akik a mérkőzés után felvonultak a pálya körül. A fütty egyrészt annak szólt, hogy a magyar—brazil mérkőzésen, amikor szükség lett volna rá, nem volt ott megfelelő számban a rendőrség. Másrészt annak szólt a fütty, hogy a magyar—Uruguay-i meccsen ott van, noha a mérkőzés után a két csapat játékosai gratuláltak egymásnak, és összeölelkezve vonultak le, tehát igazán nem volt szükség a nagy «ikészültségre». Miklós János