Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-02 / 183. szám

A IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: erősen felhős idő, sokfelé eső, zivatar. Mérsékelt, időnként­ élénk szél. A meleg, főleg nyu­gaton­ mérséklődik. A Duna vízállása csütörtökön reggel Budapestnél 381 centiméter. budapesti színházak mai műsora Operaház: Háry János (8. 10. sz.­ 7). — Madách Színház: Leány­vásár, a kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka (8). — A Magyar Néphad­sereg Színháza: Teli Vilmos (7). — Fővárosi Ope­rettszínház: Két szerelem (7). — Károlyi-kert: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara («C»-bérlet, 2. előadás, 8). — Művészklub: Tátrai-vonósnégyes kamaraestje (8). — Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7). — Fővárosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7). — Állami Faluszínház: Ahogy tetszik (7). — Vidám Színpad: Utazás a viták körül (7). — Fővárosi Nagycirkusz: A Lengyel Állami Cirkusz vendégjátéka (4, 8). A RÁDIÓ SZOMBATI MŰSORÁBÓL KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.22-ig: Reggel! zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: Hírek. — 830: Táncok szim­fonikus zenekarra. — 9.20: Úttörő-híradó. — 9.45: Kánonok. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: A vashuta emberei Drámai költemény — 11.30: Ré­gészeti leletek Tiszalökön. — 11.40: Népi zenekarok. —­ 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Déli hangver­seny. — 13.00: Tíz perc külpolitika. — 13.10: Szov­jet, népek dalai. — 13.30: Fúvószenekarok.­— 13.59: Időjelzés­ — 14.00: Hírek Közérdekű közlemények. — 14.25: Offenbach, a klasszikus operett megterem­tője. — 14.55: Dalciklus albán népi dallamokra. — 15.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 15.50: Nyáron történt. Elbeszélés. — 16.20: Operettkettősök. — 16.40: Levelekre válaszolunk. — 17.00: Hírek. — 17.10: Dalok Pálóczi Horváth Ádám «ötödfélszáz énekek» c. gyűjteményéből. — 17.30: Szövetkezeti Híradó. — 18.00: Ajándékműsor. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.00: Ajándék­műsor. — 20.00: Hírek. — 20.10: Könyv, muzsika, színház. — 21.10: Könnyűzene — 21.40: Hangképek a Magyarország—Csehszlovákia válogatott atlétikai viadalról. — 22.00: Hírek. Sport. 22.20: Tánc éj­félig. — közben: 23.00: Mi történt a nagyvilágban? — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ. 6.30: A kis­iskolások műsora. — 6.40: Torna. — 6.50: Népdalok. — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuth­­rádió műsorával. — 14.00: Népi muzsika. — 14.45: Balettzene. — 15.20: Borodin: «Igor herceg». Ismer­tetés. — 16.20: A tudomány úttörői: Madame Curie. — 16.40: Nagy együttesek műsorából. — 17.10: Tíz perc közgazdaság. — 17.20: Tanuljunk énekszóra oroszul! — 17.40: Tánczene. — 18.00: Vízi Sándor. Népmese-feldolgozás. -­ 18.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: Hangos Ujság. — 19.30: Liszt mű­veiből. — 20.10: Szórakoztató zene. — 21.00: Nép­­dalcsokor — 22.00: Népszerű operarészletek. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100 *142—220. SZIKRA Lapnyomda. U­H­U )( „Kiváló orvosok“ és „érdemes orvosok“ «KIVÁLÓ ORVOSOK» Dr. Németh János, Mohács, Járási főorvos, dr. Nagy László, Kecskemét, megyei orvos, dr. Balogh Béla, Miskolc, megyei orvos, dr Dvorszky Lajos, Debrecen, körzeti orvos, dr. Ringelhann Béla, Eger, kórházi főorvos, dr. Bartha Elemér, Balassagyarmat, kórházi főor­vos, dr. Szepsy László, Búj, körzeti orvos, dr. Tóth Sándor, Szekszárd, kórházi főorvos, dr. Lukács József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Bach Imre, Budapest, kórházi főorvos, dr. Csapó József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Sós Jó­zsef, Budapest, egyetemi tanár, dr. Kovács Fe­renc, Budapest, egyetemi tanár, dr. Kudász Jó­zsef, Budapest, egyetemi tanár, dr. Bársony Jenő, Budapest, kórházi főorvos, dr. Skutta Árpád, Debrecen, egyetemi docens, dr. Lajos László, Pécs, egyetemi tanár, dr. Földvári Fe­renc, Budapest, " egyetemi tanár, dr. Oravecz Béla, Budapest, az Országos Mentőszolgálat fő­igazgatója, dr. Vas Imre, Budapest, igazgató­­főorvos, dr. Kneffel Pál, Szombathely, az OKI állomásvezetője, dr. Polonyi Pál, Budapest, ÉTI osztályvezető, dr. Pacséri Imre, Budapest, az OMI osztályvezetője, dr. Solt Oszkár, Budapest, az egészségügyi minisztérium osztályvezetője, dr. Siklós Aladár, Budapest, orvos-alezredes, dr. Szedő Imre, Budapest, orvos-alezredes, dr. Berecze László, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Pá­ter János, Budapest, MÁV főorvos, dr. Policzer Miklós, Budapest, kórházi főorvos. «ÉRDEMES ORVOSOK» Dr. Hajnik József, Pécs, megyei orvos, dr. Józsa Sándor, Szabadszentkirály, körzeti orvos, dr. Deák Béla, Kalocsa, kórházi főorvos, dr. Szekeres János, Békéscsaba, megyei orvos, d­r. Tóth József, Miskolc, kórházi főorvos, dr. Tróbert Adorján, Miskolc, járási főorvos, dr. Leichtner Margit, Mórahalom, TBC-intézet ve­zetője, dr. Lehrner Lórántné, Mór, járási fő­orvos, dr. Greiner Antal, Sopron, igazgató­főorvos, dr. Brassai István, Csorna, körzeti or­vos, dr. Fülöp György, Derecske, körzeti or­vos, dr. Jeszenszky Gyula, Lőrinci, körzeti or­vos, dr. Domonkos Andor, Tatabánya, felül­vizsgáló orvos, dr. Telmányi József, Salgótar­ján, rendelőintézeti főorvos, dr. Polcsány Mi­hály, Budapest, üzemi főorvos, dr. Ráday Fe­renc, Böhönye, körzeti orvos, dr. Balogh Ist­ván, Balkány, körzeti orvos, dr. Székely Alfréd, Szentes, rendelőintézeti vezető­ főorvos, dr. Mol­nár Gergely, Szolnok, rendelőintézeti vezető­főorvos, dr. Ceglédi József, Szekszárd, TBC gondozóintézet vezetője, dr. Sólymos Béla, Szombathely, kórházi főorvos, dr. Fényi Jenő, Pápa, igazgató-főorvos, dr. Ary Lajos, Zala­egerszeg, kórházi főorvos, dr. Szabó György, Nagykanizsa, a nemibeteggondozó intézet veze­tője, dr. Bukovzsky Buga László, Budapest, orvos-főelőadó, dr. Hajnal Richard, Budapest, rendelőintézeti vezető-főorvos, dr. Nádasi Jenő, Budapest, körzeti orvos, dr. Beck Bella, Buda­pest, főorvos, dr. Ginder Nándor, Budapest, az egészségügyi minisztérium orvos-főelőadója, dr. Sándor Lajos, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Szepes Imre, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Dé­nes János, Budapest, orvos-alezredes, dr. Alpár Pál, B­udapest, orvos-alezredes, dr. Aczél György, Budapest, orvos-alezredes, dr. Kun László, Budapest, orvos-alezredes, dr. Borhegyi László, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Nádor Vera, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Csonka Ist­ván, Budapest, orvos-őrnagy, dr. Mód László, Budapest, orvos-százados, dr. Kovács Ernő, Budapest, orvos-főhadnagy, dr. Keleti Béla, Budapest, orvos-alezredes, dr. Csefkó István, Budapest, MÁV rendelőintézeti főorvos, dr. Hidas István, Budapest, SZOT orvoscsoport­vezető, dr. Darabos Pál, Budapest, orvos, dr. Szombati Sándor, Budapest, klinikai adjunktus, dr. Erdélyi József, Budapest, egyetemi docens, dr. Somogyi Gyula, Pécs, egyetemi docens, dr. Gombkötő Béla, Debrecen, klinikai adjunktus, dr­. Varga Miklós, Szeged, egyetemi adjunktus, dr. Herczeg Tibor, Budapest, kórházi adjunk­tus, dr. Kunos István, Budapest, egyetemi do­cens, dr. Székely János, Budapest, klinikai ta­nársegéd, dr. Gyöngyösi Andor, Debrecen, klinikai adjunktus, dr. Gruber Zoltán, Bala­tonf­ü­red, igazgató-főorvos, dr. Margon Róza, Budapest, kórházi főorvos, dr. Bakos László, Budapest, kórházi adjunktus, dr. Fülöp József, Budapest, kórházi főorvos, dr. Karvaly Elemér, Veszprém, állami közegészségügyi felügyelő, dr. Mihályfi Irén, Budapest, az OKI önálló tu­dományos kutatója, dr. Fűrész István, Buda­pest, az OKI osztályvezetője, dr. Rózsahegyi István. Budapest, az OKI osztályvezetője, dr. Fritz Gusztáv, Budapest, a Gyógyszertári Köz­pont Gyógyszerismertető Orvostudományi Iroda vezetője, dr. Nánássy László, Budapest, orvos­előadó, dr. Kurcser Gyula. Budapest, körzeti orvos, dr. Kende János, Budapest, igazgató­­főorvos, dr. Kulka Hugó, Veszprém, járási fő­orvos dr. Schwarcz János, Pécs, igazgató-fő­orvos­, dr­. Trócsányi Béla, Debrecen, iskola­orvos. (MTI)____________*___________ Eltemették Székelyhidy Ferencet, az Operaház örökös tagját Csütörtökön eltemették Székelyhidy Fe­rencet, a Magyar Állami Operaház örökös tagját, a magyar operakultúra kimagasló képviselőjét. Az Operaház előcsarnokában felállított ravatalnál a népművelési mi­nisztérium nevében Ujfalussy József, a zenei főosztály vezetője, az Állami Opera­ház igazgatósága és tagsága nevében Tóth, Aladár Kossuth-díjas mondott búcsúbeszé­det. Ezután Kodály Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész búcsúzott Székelyhidy Fe­­renctől, majd a Magyar Zeneművészek Szövetsége nevében Péterfi István, az Ope­raház örökös tagjai nevében Závodszky Zoltán, a Zeneművészeti Főiskola igazga­tósága és tanári kara képviseletében Mol­nár Imre mondott búcsúszavakat. A kiváló művészt a farkasréti temető­ben helyezték örök nyugalomra. (MTI) KÉPEK A NAGY MÉR­KŐZÉSR­Ő­L Rendkívül gyors, nagyiramú mérkőzés volt a magyar—uruguay-i találkozó. Pillanatok alatt bontako­zott ki egy-egy akció. Ezen a képen is látszik, hogy mit tesz a labdarúgásban a másodperc egy töredéke. A magyar—uruguay-i mérkőzés második félidejének 2. percében Budai szép elfutás után beívelt, Hideg­kúti villámgyorsan felismerte a helyzetet és előrevetődve az ellenfél kapujának bal sarkába fejelte a labdát. Mire Máspoli, az uruguay-i kapus megmozdult, már késő volt, így született meg a második magyar gól Az uruguay-iak gyors támadásai nem egyszer állították nehéz feladat elé védelmünket. A magyar védőjátékosok becsülettel meg is feleltek ennek a feladatnak. Különösen kapusunk, Grosics volt az, akinek igen gyakran kellett a játékba avatkoznia, vetődnie, kifutnia, öklöznie. Ez a kép is egy meleg helyzet tisztázása közben ábrázolja a magyar kapust. Egy magasan előreívelt labdát Grosics biztos kézzel öklöz ki Souto elől. A kapus háta mögött Hohberg, a kép bal sarkában Zakariás, mellette pe­dig Bozsik figyeli a labda útját. Nyilatkozatok és lapvélemények a magyar-uruguay mérkőzésről A világsajtó terjedelmesen foglalkozik a Ma­gyarország—Uruguay mérkőzéssel. Az «AFP» francia hírügynökség a többi között a követ­­kezőket írja­: A világbajnoki döntőnek is beillő Magyaror­szág— Uruguay mérkőzés beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. A világbajnokság védője az­zal a csapattal mérkőzött, amely legméltóbb utóda lehet a világ labdarúgásának élén. A mérkőzés mindvégig a legpéldásabb sportsze­rűség szellemében folyt le, és megmutatta, hogy a délamerikaiak elegánsan is tudnak ve­szíteni. A «l’Equipe» című párizsi sportlap két teljes oldalt szentel a mérkőzésnek, és különösen a találkozó sportszerű légkörét hangsúlyozza. Nagyon érdekesek azok az uruguay-i nyilatko­zatok, amelyeket ez a lap közöl: Troccoli, az uruguay-i csapat vezetője: — Micsoda nagyszerű csapat ez a magyar! Bár két góllal vezetett már ez a kiváló együt­tes, felzárkóztunk hozzá és majdnem meg­ingattuk — többre azonban már nem tellett erőnkből. Máspolt, az uruguay-i kapus: — A magyar csapat egy pillanatra elveszí­tette ugyan egységét, de értett ahhoz, hogy visszaszerezze, és végül is magához ragadja a döntőbejutás jogát. Én egész vagyonomat fel­tenném a magyar csapat győzelmére. Ha majd hosszú fehér szakállam lesz, akkor is Kocsis­ról fogok beszélni, arról a magyar játékosról, aki a világon egyedülálló fejjátékával «kiütötte» Uruguayt. Andrade, a kiváló jobbhátvéd: — Mindenféle balszélsőt láttam már, kicsit és nagyot, soványat és kövéret, de olyan fé­lelmeteset, mint Czibor, még sohasem! Micsoda gyorsaság! Micsoda technika! Martinez, az uruguay-i csapat kapitánya: — Kocsisnak aranyízjs van, Czibor óriási tehetség, Hidegkúti a csodálatos és kivételes ön­uralom megtestesítője, Bozsik elsőrangú táma­dófedezet. Az én számomra ma Magyarország a legeszményibb csapat a világon. A «Liberation» kiemeli a mérkőzés sport­szerű és zavartalan lefolyását és szó szerint ezt írja: Milyen szép volt, amikor a játékosok a mér­kőzés után egymást átölelve vonultak az öl­tözőbe. Méltó befejezése volt ez a nagyszerű mérkőzésnek. A bécsi lapok is bőven foglalkoznak a ma­gyar­ uruguay-i mérkőzéssel. A «Wiener Kurier» megírja, hogy a magyar labdarúgóválogatott megérdemelten győzött, s bár az uruguay-iak bebizonyították, hogy ki­tűnő labdarúgók, egyéni játékukkal nem lehe­tett reményük sikerre a kitűnő magyar véde­lemmel szemben. A «Weltpresse» a magyar válogatott csapat­játékát dicséri, és arról ír, hogy az uruguay-i csapatnak is volt olyan időszaka, amikor meg­szerezhette volna a győzelmet. A «Der Abend» a magyar csapat két legjobb­jának Grosicsot és Kocsist tartja. A svájci lapok közül a «La Suisse» így ír: — A magyarok teljesen megérdemelten ju­tottak a döntőbe az uruguay-iak legyőzésével, mivel sokkal jobb csapatjátékot mutattak, mint ellenfelük. Átadásaik lábról lábra szálltak, úgy, hogy a délamerikaiak gyakran csak a néző szerepét töltötték be. 2:0-ás magyar vezetés után az uruguay-iak feljöttek és kiegyenlítet­tek. Ez olyan teljesítmény, amely minden dicsé­retet megérdemel, hiszen a magyarok ellen nem minden csapat volna képes erre. A «Tribüne de Lausanne» arról ír, hogy a magyar csapat Puskás nélkül is kiváló összjá­­tékot mutatott és megérdemelten győzte le a kétszeres világbajnok­ csapatot. SZABAD NÉP KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE: A DÖNTŐ ELŐTT Nyugat-Németország erősen készül a döntőre Bern, július 1. *A magyar csapat megnyerte a világbaj­nokság második számú döntőjét­ — írják a csütörtök reggeli svájci lapok. Nincs újság, amely ne ismerné el a magyar győzelem jo­gosságát, a magyar csapat nagyobb lelkese­dését, küzdőképességét, tudását. De ugyan­akkor a «semleges megfigyelők», akik hide­gebb fejjel nézték a mérkőzést, figyelmeztet­nek minket, hogy a világbajnokság megnye­réséig még egy nagy lépés van hátra és ez az utolsó lépés, «a harmadik számú döntő»: a Magyarország—Nyugat-Németország. Magyarország sem „sebezhetetlen" A «’Sport» című zürichi lap megállapítja, hogy a magyar tizenegy megérdemelte a győzelmet, bár nem volt olyan «egy­séges és rugalmas, mint az angolok elleni mérkőzésen». «Magyarország sem sebezhe­tetlen» — véli a lap, s mint kifejti, főleg azért, mert a védelmet ingatagnak találja. Ellenben nagyon dicséri Kocsist, akivel nem bírtak ellenfelei, még a nála fejjel magasabb játékosok sem. «A világbajnok­ság egyik legjobb játékosa, a legjobb gól­lövőnek felajánlott mexikói kupa váromá­nyosa, Kocsis». A «Der Bund» szerint a győzelem a csa­patjáték diadala volt. «Mint jobb együttes, Magyarország megérdemelten győzött, de minthogy a második félidőben túlon­túl biztos volt győzelmében, majdnem elját­szotta a nagy sikert. Egy ilyen felesleges hosszabbítás a döntőn, Nyugat-Németor­szág ellen rosszabbul is végződhet, annál is inkább, mert Anglia legyőzője egy kissé vesztett régi jó formájából». A «Neue Zür­cher Zeitung» azt írja, hogy mind Magyar­­ország, mind Uruguay bebizonyította: mél­tó lenne a világbajnoki címre. «A magyar csapat megérdemelten győzött» — teszi hozzá. A magyar csapat nagyszerű teljesít­ményéről ír a bázeli «­National Zeitung» is feltűnő nagy címmel: «Uruguay már nem világbajnok». Akik megmentették Dél-Amerika sportbecsületét Kijut a dicsérő szavakból Uruguay játé­kosainak is és a lapvélemények mindjob­ban meggyőznek minket arról, hogy győ­zelmünk rendkívül értékes volt, a magyar sport egyik legnagyobb diadala. A «Sport» meleg szavakkal méltatja a mérkőzés sport­szerű lefolyását: «így küzdenek az igazi sportemberek. Brávó mindkét csapatnak! A sport nagy győzelmet aratott a mérkő­zésen, a lausanne-i stadion felett az olimpia békés szelleme lebegett. Az uruguay-i lab­darúgók sportszerű játékukkal és magatar­tásukkal, az ellenfél nagyobb tudásának el­ismerésével a brazil ügy után most meg­mentették földrészük sportbecsületét». Önkénytelenül adódott az összehasonlítás a brazil csapattal, amelynek sportszerűségé­ről a mérkőzés előtt sokat hallottunk. Ez a sportszerűség ugyan törékenynek bizo­nyult, amikor a vereség után üvegek ke­rültek a brazil vezetők és játékosok keze­­ügyébe... Viszont a szerdai mérkőzésre mindig szívesen fognak visszaemlékezni a magyar labdarúgók, ez a találkozó meg­erősítette Magyarország és Uruguay spor­tolóinak barátságát. Nyugat-Németország legjobb labdarúgóinál Ha a világbajnokság igazi szenzációja­ként könyvelik el a­ külföldi lapok a világ­bajnok Uruguay kiesését, akkor legalább is másodszenzáció az, hogy Nyugat-Német­ország csapata tönkreverte a titkos esé­lyest, Ausztria válogatottját. Még egy hete arról beszéltek a nyugatnémet csapat ve­zetői, a nyugatnémet újságok, hogy már az is világraszóló siker lenne, ha csapatuk a legjobb négy közé kerülne. Nos, Nyugat- Németország most a döntőben van, ellen­felünk a vasárnapi mérkőzésen a berni stadionban. Csütörtökön ellátogattunk Spiezbe, a nyugatnémetek szállására. Az egész nap zuhogó eső a Thuni-tó csodálatosan szép környékét is barátságtalanná tette, a játé­kosok a négy fal közé szorultak. Posipallal, a nyugatnémetek ismert já­tékosával beszélgettünk először. Nem volt nehéz dolog, mert Posipal kitűnően beszél magyarul. Édesanyja magyar, édesapja né­met. ő maga tizenegy évvel ezelőtt, 16 éves korában rúgott először labdába az egyik hamburgi pályán. Addig az atlétika érde­kelte. Elmondta, hogy szerdán délután a bázeli mérkőzés szünetében valaki azt a rémhírt hozta be a nyugatnémetek öltöző­jébe, hogy Uruguay 3:2-re vezet. Elszomo­rodott, de annál nagyobb volt az öröme, amikor megtudta, hogy valójában Magyar­­ország győzött 4:2-re. — És a nyugatnémet csapat hogyan érte el a 6:1-es eredményt az osztrákok ellen? — kérdeztük tőle. — Azt hittük, sokkal nehezebb lesz a mérkőzés. De az osztrákok nagyon körülmé­nyesen játszottak, hosszú ideig maguknál akarták tartani a labdát még a védőjáté­kosok is. A mi csatáraink, akik most na­gyon jó formában vanna­k, elsősorban Rahn, Schäfer és a másodvirágzását élő, 34 éves Fritz Walter, minduntalan megtámadták a védőket, elvették tőlük a labdát és sorra lőtték a gólokat. Védelmünk is biztosabban játszott, mint eddig. Most már nekem is jobban megy a játék. A Flamengo nyugat­németországi mérkőzésén lerúgtak engem, hét hétig bajlódtam a sérüléssel és csak most egy új gyógymód, az úgynevezett víz­alatti masszázs hozott rendbe. A nyugatnémet játékosok ugyanis egy újfajta gyógyászati eszközt hoztak maguk­kal. A fürdőben a víz alatt, a vízsugár rendkívüli erővel, ha kell 6—8 atmoszféra nyomással masszírozza végig a játékost, per­cenként 140 liter cirkuláló víz felhasználá­sával. Naponta négyszer veszik ezt igénybe a játékosok, s mint mondják, ez nagyon jó hatással van rájuk. — Szeretnénk, ha Puskás is kipróbálná, a csapat vezetőségének megbízásából éppen ma hívtam meg őt mindennapos kezelésre — tette hozzá Posipal. — Mindnyájunkat nagyon bántott, hogy Puskás az első ma­gyar—nyugatnémet mérkőzésen megsérült, s örülnénk, ha mielőbb rendbejönne, ját­szana ellenünk. A játékosok értekezletén­­ma arról beszélgettünk, hogy ismét össze­kerültünk Magyarországgal. A nyugatné­met csapat valamennyi tagja azt alkarja, hogy a vasárnapi döntő a leg­sportszerűbb, példamutató mérkőzés legyen. Ugyanez a véleménye Sepp Herberger nyugatnémet edzőnek is. Herberger meg­bízatását azzal a feltétellel vállalta el, hogy ő állítja össze a válogatott csapatot is, senki nem szólhat bele a dolgába. Amikor nemrég a magyarok ellen tartalékos csapa­tot jelölt ki, a 3:8 után sokan támadták. De ugyanezek az emberek és a lapok most, a 6:1 után csak rá esküsznek. — Az osztrákok ellen győztes csapat a legjobb volt, amelyet valaha is ki tudott állítani Németország — mondja Herberger. — Mind a csatársor, mind a védelem kifo­gástalanul játszott és kérdéses, hogy meg lehet-e ismételni egy ilyen teljesítményt. Csapataik legnagyobb erénye a jó szellem, az összefogás, egymás megértése. Már csaknem négy hete együtt lakik a csapat. A játékosok már szinte egymás gondolatát is ismerik — akárcsak a magyarok. Mint­hogy véleményem szerint Magyarország­nak sem volt még olyan jó csapata, mint a jelenlegi válogatott, hatalmas csatát vá­runk vasárnap, örvendetesnek tartjuk, hogy a 8:3 után újra megmérkőzhetünk a magyarokkal, de most már teljes, legerő­sebb csapatunkkal. Megemlítjük Herbergernek, hogy a világ­­bajnokság előtt nyilatkozatot adott az egyik svájci lapban arról, hogy a világbajnokság legnagyobb esélyese Magyarország. — Most is fenntartja ezt a véleményét? — Igen. Magyarországot tartom most is esélyesnek a világbajnoki címre. De nem kell bizonygatnom, a futball kiszámíthatat­lan, egy-egy mérkőzés kimenetele sok min­dentől függ és most vasárnap egy mérkő­zésen dől el a világbajnokság sorsa. A nyugatnémet csapat naponta tart ed­zést és minden bizonnyal változatlan ösz­­szeállításban áll ki ellenünk. A látogatás még csak megerősítette azt a meggyőződé­sünket, hogy mennyire igaz a közmondás: «Evés közben jön meg az étvágy». A vasárnapi döntőre nagy előkészülete­ket tesz a rendezőség, a rendőrség, a pálya vezetősége. A Wankdorf-stadion gyepét kü­lönleges gonddal ápolják. Hatalmas az ér­deklődés a mérkőzés iránt. A döntőn talán a legjobb összeállításban... Érthető, hogy csütörtökön igen jó han­gulat uralkodott a magyar csapat so­­lothurni szálláshelyén. Azok a játékosok, akik szerdán Uruguay ellen játszottak, dél­előtt fürdőben voltak, a tartalékok pedig délután Solothurnban az FC Solothurn együttesével játszottak edzőmérkőzést. Az esti Programm mozilátogatás volt. Pénte­ken, az edzésen, Tóth II. kivételével min­den játékos résztvesz — Puskás is. Igen, Puskás is. Kreisz László dr., a ma­gyar csapat orvosa szerint — Tóth Il­őn kívül — minden játékosunkra számítani lehet a nyugatnémet csapat ellen. A fiúk fogadkoznak, hogy vasárnap aztán igazán megmutatják­ Puskás is. Gólokkal akar törleszteni.. . Vető József Válogatott labdarúgóink számos hozzátartozója Svájcba utazik A svájci világbajnokságon diadalmasan szereplő válogatott labdarúgócsapatunk já­tékosainak és vezetőinek hozzátartozói kö­zül többen Svájcba utaznak, hogy jelen le­gyenek a világbajnokság vasárnapi döntő mérkőzésén. A hozzátartozók csoportja ma este 21 óra 20 perckor indul a budapesti Keleti-pályaudvarról. Szovjet sikerek a tornászvilágbajnokságon A tornászvilágbajnokság során a férfiak csa­patversenyében biztos szovjet győzelem szüle­tett: világbajnok: Szovjetunió 682. 2. Japán 673.50, 3. Svájc 671.55, 4. Nyugat-Németország 670.25, 5. Csehszlovákia 666.35, 6. Finnország 659.25, 7. Magyarország 650 pont. A férfiak egyéni versenyében az első hét helyre szovjet versenyzők kerültek. Férfiak egyéni összetett versenyében: világ­bajnok: Csukarin és Muratov (szovjet) 115.45, 3. Sanyigan (szovjet) 114.60, 4—5. Sahlin és Azarjan (szovjet) 114.05, 6. Vosztlikov (szov­jet) 113.65, 7. Korolkov (szovjet) 113.55, 8. Bantz (nyugatnémet) 113.40, 9. Stalder (svájci) 113.35 pont. A SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Budapesten sorra kerülő Magyarország—Csehszlovákia vá­logatott atlétikai viadal elsőnapi küzdelmei 17 órakor kezdődnek, míg a második napon a versenyek kezdési időpontja 16 óra. PÉNTEK, 1954 JÚLIUS 2 A kitűnően játszó magyar hátvédhármas legjobbja Lantos volt. Nagy harcot vívott Soutóval, a kitűnő uruguay-i jobbszélsővel, s ebből a küzdelemből többnyire balhátvédünk került ki győztesen. A kép is egy olyan jelenetet örökít meg, amikor Lantos biztos lábbal szerelte ellenfelét. GONDOLATOK A LAUSANNE­­ TRIBÜNÖN Genf, július 1. •k­emény, de teljesen sportszerű küzde­­lem, kiváló egyéni teljesítmények a két csapatban, nagyszerű összjáték a ma­gyaroknál, ragyogó gólok, magyar győze­lem — mit kívánhat még az ember? Hogy jobb lett volna, ha 2:0-ás vezetés után nem engedjük ki a mérkőzést a kezünkből és nem kell 30 perces «ráadást» játszani? Le­het. Néha nekem is az volt az érzésem a 2:0 utáni játékot nézve, hogy a magyar csapat túlságosan biztosra vette, veszi a győzelmet, túlságosan «szépen» játszik és nem elég gólratörően. Dehát egyrészt az ilyen érzés csalhat. Másrészt könnyű elképzelni, hogy 2:0 után milyen erővel jelentkezett játé­kosainkban az a gondolat, hogy «vasárnap döntő, vigyáznom kell, hogy meg ne sérül­jek», s talán ez a gondolat a magyarázata annak, hogy egy kissé tartózkodóbban ját­szottak. Harmadrészt pedig ... Harmad­részt, miután túlvagyunk rajta, és a csa­pat győzött, bevallhatjuk, hogy kár lett volna elmulasztani azt a ragyogó 30 per­ces «ráadást», amely alatt válogatottunk a győzelmet kivívta. Kár lett volna nem látni azt a lendületet, amellyel a magyar csapat a megelőző 20 perc ingadozásait elfeled­tette. Kár lett volna nem látni Kocsis két fejesgólját, amelyről ritka egyhangúsággal állapítja meg a világsajtó, hogy a maga nemében felülmúlhatatlan volt.­­­­agyon jók az uruguay-i játékosok. ^ ' Martinez, Addrade, Schlaffino, Am­­brois kiállják az összehasonlítást a világ bármelyik futballistájával. Jó az uru­­guay-i csapat, szépen, lelkesen játszik, de szerdán nem volt elég jó. A magyar csapat vitathatatlan fölényben volt. S a különb­ség a két csapat játéka között a valóság­ban még lényegesen nagyobb, mint ahogy a 4:2-es végeredmény sejtetni engedi. Az első 70 percben csaknem állandóan a ma­gyar válogatott irányította a játékot. Az­után 20 perc nyíltabb küzdelem követke­zett, de a meghosszabbítás alatt csapatunk ismét fölényesen ura volt a helyzetnek. Ha pontosan meg lehetne mérni és ösz­­sze lehetne adni az uruguay-i játékosok egyéni tudását, akkor a kapott összeg való­színűleg nem lenne sokkal kisebb, mint a magyar játékosok tudásának kiszámított összege, és semmiesetre sem mutatkozna akkora különbség, amekkora ténylegesen mutatkozott a két csapat játéka között. Hiába, a futball — csapatjáték. A magyar válogatott csapat tudása nemcsak 11 kiváló játékos tudásának összege, hanem több an­nál. A tervszerű taktika, az átgondolt össz­játék, a játékosok feladatainak pontos és mégis rugalmas meghatározása — mindez megsokszorozza a csapat tudását. Az uruguay­ ia­k túlzásba viszik az egyéni játékot. Balösszekötőjük, Schiaffino pél­dául egészen kiváló futballista, nagyon ne­héz őt a labdától elválasztani, de sokszor addig-addig vezetgette a labdát, amíg a magyar védők lefedezték játékostársait, őt magát kiszorították a pálya szélére, s a helyzet odaveszett. A magyar válogatottban viszont hajszál­pontosan száll embertől emberhez, s az ese­tek zömében az üresen álló emberhez a labda, a játékosok egymás gondolatait is ismerik. A lyukra futó csatár nem néz hátra, de tudja, hogy ő kapja majd a le­adást; a játékosnak, aki észreveszi, hogy kiugrathat egy csatárt, nem kell megvár­nia, hogy az indul-e, máris adhatja a lab­dát, mert tudja, hogy a csatár vele egyidő­­ben felismerte a helyzetet. Ilyen típusú összjátékból született a magyar csapat első gólja, amelyet a «Daily Express» tudósí­tója így ír le: «Tizennégyperces magyar futballfölény meghozta azt a fajta gólt, amelyet az angolok ismernek, csodálnak és rettegnek. A labda Hidegkútitól Kocsishoz repült, ő átpöccintette Czibornak, aki... bevágta». A negyedik gólnál Hidegkúti kapta a labdát a jobbösszekötő helyén, 35—40 méterre az uruguay-i kaputól. Hideg­kúti előtt szabad tér volt — Schiaffino eb­ben a helyzetben bizonyosan egyedül sza­ladt volna a labdával. Hidegkúti azonban a helyzetet tekintette át, a szabadon álló magyar csatárt kereste, a gólt készítette elő. Hosszú s pontos leadást küldött előre a balösszekötő helyére húzódott Kocsis fe­jére, aki védhetetlenül fejelte a labdát Máspoli kapujának jobb sarkába. R­endkívül sportszerű volt a mérkőzés. “­ A rendkívüli szót megfontoltan hasz­nálom, ha az ember arra gondol, hogy mi­lyen nagy volt a tét, milyen nagy lehetett a játékosok izgalma, milyen kemény volt a küzdelem, különösen a 70. perctől a 120. percig, akkor csakugyan elismeréssel kell adóznia a játékosoknak, hogy ilyen tiszta sportküzdelmet vívtak. A lausanne-i sta­dion közönsége pedig kifütyülte a rend­őröket, akik a mérkőzés után felvonultak a pálya körül. A fütty egyrészt annak szólt, hogy a magyar—brazil mérkőzésen, amikor szükség lett volna rá, nem volt ott meg­felelő számban a rendőrség. Másrészt an­nak szólt a fütty, hogy a magyar—Uruguay-i meccsen ott van, noha a mérkőzés után a két csapat játékosai gratuláltak egymás­nak, és összeölelkezve vonultak le, tehát igazán nem volt szükség a nagy «ikészült­­ségre». Miklós János

Next