Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)

1954-08-01 / 213. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉPI A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM ARA ,10 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 AUGUSZTUS 1 Központi Statisztikai Hivatal jú­lius 21-i jelentése az 1954 második negyedévi terv teljesítéséről, illetve az első félévi terv teljesítéséről azt bizonyít­ja, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Első félévi tervét népgazdasá­gunk az év eleji rendkívül nagy elmara­dás ellenére nemcsak teljesítette, hanem túlteljesítette, egészében az elmaradást behozta. Ez mutatja, hogy öntudatos munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, népünkkel mindinkább eggyéváló ér­telmiségünk teljes mértékben megérti, helyesli, cselekvően támogatja pártunk, kormányunk politikáját. Az első félév népgazdasági tervének teljesítése és túl­teljesítése azt is bizonyítja, hogy nép­­gazdasági tervünk reális, megvalósítha­tó terv. Az első félév tervének teljesítéséből, illetve túlteljesítéséből azonban helyte­len volna azt a következtetést levonni, hogy most már megnyugodhatunk ha­tárainkon, hogy most már nincsenek utunkban további nehézségek, hogy már nincs szükség komoly erőfeszítésre népgazdasági tervünk megvalósításához. Mindenekelőtt világosan kell látnunk: jóllehet, általában az első félév végére népgazdaságunk adósság nélkül érke­zett, ugyanakkor egyes helyeken, a nép­gazdaság egészét érintő fontos területe­ken jelentős az elmaradás, s nem egy területen júliusban ez az elmaradás nem csökkent, hanem növekedett. Erre an­nál inkább emlékeznünk kell, mert le kell vonnunk a tanulságot az 1953— 1954. évi súlyos tél tapasztalataiból, és mindent meg kell tennünk annak érde­kében, hogy a múlt télen tapasztalt ká­ros jelenségek, amelyek fékezték nép­gazdaságunk fejlődését, s hátrányosak voltak lakosságunkra, az előttünk álló legközelebbi télen meg ne ismétlődje­nek. Ezért az 1954—1955. évi télre már most el kell kezdeni a felkészülést. Az elmúlt télen a szénellátás és a villa­mosenergiaellátás elégtelensége és rend­szertelensége miatt iparunk termelése több mint egymilliárd forinttal volt ke­vesebb a tervezettnél. A legnagyobb ne­hézségeket az áramhiány ez év január­jában okozta, mikor az egyes iparágak­ban a termeléskiesés a 15—20 százalé­kot is elérte. Az áramhiány nagy mér­tékben fékezte könnyűipari üzemeink termelését, a textil-, bőr-, papíripar munkáját, gátolta a műtrágyagyártást és a mezőgazdasági gépgyártást stb. Az elmúlt télen az áramkorlátozás és szénhiány miatt átmenetileg olyan mennyiségű pamutfonál termelése ma­radt el, amelyből csaknem négymillió négyzetméter szövetet lehet gyártani. Az áramkorlátozás miatt átmenetileg meg nem termelt gyapjúszövet mintegy­­10.000 férfiöltöny anyagának felel meg. A korlátozások és az áramhiány megne­hezítették, zavarták az üzemek közötti tervszerű együ­ttműködést. Akadályoz­ták exportszállításaink hiánytalan tel­jesítését. Emelték a termékek önköltsé­gét, drágították a termelést. Hátrányo­san hatottak a termelékenységre, és bár kormányzatunk az áramkorlátozások következtében kieső munkabért megté­rítette, mégis átmenetileg kevesebbet kerestek a dolgozók, mintha tervsze­rűen, egyenletesen termeltek volna az üzemek. A téli elmaradást a második negyedévben nagyrészt behozta ipa­runk. De ehhez egyedül a könnyűipar­ban egymillió túlórát kellett teljesíteni, és sokszor vasárnap is kellett dolgozni. A termelési bajok és nehézségek mel­lett szenvedett egyes területeken a la­kosság ellátása is. Főként nem mindig volt kielégítő a tüzelőanyagellátás. Kü­lönösen hiányos volt a tüzelőanyagellá­­tás a vidéken. Közintézményeinket sem tudtuk megfelelően fűteni. A szokatlanul hideg és zord időjárás nagy mértékben hozzájárult a múlt téli bajokhoz és nehézségekhez. Azonban a rendkívül szigorú és hosszantartó tél azért járt olyan bajokkal és olyan súlyos kellemetlenségekkel, mint ami­lyenek a múlt télen előfordultak, mert nem készültünk fel ilyen kemény télre. Állami szerveink mintegy feltételezték, hogy mivel az előző években enyhe tél volt, ennek általában így kell lennie. Ezért ért bennünket meglepetésként a szigorú tél. Köszönet illeti munkásosztályunkat, mely nagyszerű erőfeszítéssel, önfeláldo­zó munkával szállt szembe a tél nehéz­ségeivel, tízezrével tűntek fel a munka új hősei. Pártunk kezdeményezésére népi köztársasás­unk kormánya még az elmúlt tél folyamán számos hathatós intézkedést tett a nehézségek leküzdésére, a bajok megszüntetésére. Ezen intézkedéseknek, valamint munkásosztályunk, népünk hősi helytállásának köszönhető, hogy a bajok, kellemetlenségek ellenére végül is sikeresen birkózott meg országunk a rendkívül nehéz téllel. Február köze­pétől kezdve a villamosenergiaellátás rendszeressé vált. Ez volt az alapja an­nak, hogy behozhattuk az év eleji elma­radást. Nagy segítség volt ebben az a lelkes, szinte egész népünket átfogó ha­talmas lendületű munkaverseny, mely pártunk III. kongresszusának tiszteletére bontakozott ki országunkban, legközelebbi télre való felkészülés számos fontos feladat eredményes megoldását követeli meg. Valamennyi feladat közül a legfontosabb és egyben a legnehezebb: a széntermelésben mutat­kozó súlyos lemaradás felszámolása. Szénbányászatunk ez év második negye­dében nem teljesítette tervét, adósa ma­radt az országnak. Ez az adósság július­ban tovább növekedett, és jelenleg mint­egy 300.000 tonnára rúg. Ez évben szén­­bányászatunknak 22.650.000 tonna sze­net kell termelnie. Ehhez képest a 300.000 tonnányi elmaradás látszólag nem nagy mennyi­ség, az évi tervnek mindössze 1,3 száza­léka. A valóság azon­ban az, hogy ipa­runknak, közlekedé­sünknek, gépgyára­inknak, lakosságunk­nak a tervben előírt egész szénmennyi­ségre, a 22.650.000 tonnára szüksége van. Nem lehet megengedni, hogy szénbá­nyászatunk akár csak egytized százalék­kal kevesebbet termeljen annál a meny­­nyiségnél, amit a terv megállapított. És azt is meg kell követelni, hogy a szén minősége az előírásnak megfeleljen. A párt és a kormány igen komoly segít­séget nyújtott és nyújt a szénbányászat­nak. Jelentős segítséget ad munkaerőben is. A szénbányászat azonban egyelőre nemcsak eddigi elmaradását nem hozta be, hanem elmaradása tovább nő. Pedig a szénbányászat terve reális terv. Per­sze, nem könnyű dolog teljesíteni a széntermelés ez évi tervét, de a terv hiánytalan teljesítésének feltételei a szénbányászatban adva vannak. Mindenekelőtt a nehézipari miniszté­riumtól, a minisztérium szénbányászati igazgatóságától és annak vezetőitől, a trösztök és bányák vezetőitől, a felső- és alsóvezetéstől függ, hogy a szénbá­nyászatban meglévő lehetőségek a terv hiánytalan teljesítésének valóságává vál­janak. A gazdasági és műszaki vezetés­nek kell biztosítania, hogy elegendő­számú munkahely álljon rendelkezés­re. Meg kell szervezni a bányavágatok és szállítóeszközök megfelelő karbantar­tását. Biztosítani kell a jó szellőztetést és a jó világítást, komolyan meg kell javítani a munkavédelmet. Sokkal job­ban kell őrködni a bányákban a dol­gozók egészsége, testi épsége felett. Fel kell számolni a szénbányászatban meg­lévő gépesítésellenes hangulatot és biz­tosítani kell a rendelkezésre álló gé­pek és felszerelések maximális kihasz­nálását. Véget kell vetni annak a szé­gyenteljes állapotnak, hogy a magyar földön született, a szénbányászat fejlő­dése érdekében rendkívüli jelentőségű millszekundos robbantást a mi szénbá­nyászatunk kevésbbé alkalmazza, mint nem egy baráti ország szénbányászata. Növelni kell a közvetlenül szénnel dol­gozók arányát az összes dolgozók lét­számában. Meg kell javítani a munka­kiadást és munkaátvételt, meg kell szi­lárdítani a munkafegyelmet. Gondos­kodni kell a legjobb vájárok, a legki­válóbb bányászok élenjáró munkamód­szereinek következetes elterjesztéséről. Meg kell szervezni az új munkások fogadását, betanítását, hogy megszeres­sék és élethivatásuknak tekintsék a bá­nyászatot, hogy minél előbb igazi bá­nyászokká váljanak. Mindez szükséges ahhoz, hogy szén­­bányászatunk termelési tervét az év hát­ralévő 5 hónapjában hiánytalanul tel­jesítse, s hogy az eddig felgyülemlett 300.000 tonna elmaradását is pótolja. Bá­nyászaink túlnyomó többsége öntudato­san, fegyelmezetten akarja végezni mun­káját. Ahhoz azonban, hogy minden ed­diginél hatalmasabban bontakozzék ki bányászaink munkalendülete, hogy ma­gasabbra csapjon a szocialista munka­verseny hulláma, szükség van a gazda­sági-műszaki vezetők jó munkája mel­lett pártszervezeteink irányító, szervező, lelkesítő, felvilágosító, ellenőrző mun­kájának gyökeres megjavítására is. És szükség van arra, hogy a szakszervezet s vele együtt a DISZ aktívabban küzd­jön az élenjáró munkamódszerek elter­jesztéséért, a szénbányászatban, a mun­kafeltételek megjavításáért, a termelé­kenység emeléséért, a szénbányászat ter­vének teljesítéséért. Fel kell eleveníteni a melegcsákány-mozgalmat, amelyről alig hallunk valamit az utóbbi időben. Új lendületet kell adni a Loy-mozgalom­­nak, a péntek-mozgalomnak. Fel kell ka­rolni minden helyes kezdeményezést, tá­mogatni kell kiváló bányászainkat. De nem elegendő, ha csak azok a szervek foglalkoznak a szénterme­léssel, amelyek közvetlenül ezen a téren működnek. A széntermelés tervének tel­jesítése: országos ügy! S ezzel a feladat­tal nem lehet várni. Most, azonnal meg kell javítani a szénbányászat munkáját. Most, nyáron, s mindenekelőtt a har­madik negyedévben kell összegyűjte­nünk azt a szénkészletet, azt a tartalé­kot, amelyet majd, a folyamatos terme­lésből származó szénszükségleten felül,, a fokozottabb téli szükséglet kielégíté­sére kell fordítani. Ugyanekkor a leg­szigorúbb takarékosságot kell megvaló­sítani a nyáron termelt szén tárolásánál. Ügyelni kell arra, hogy a tárolás gondos és szakszerű legyen. Energetikusaink, fűtőink, a kazánok és más fűtőberende­zések dolgozói kövessenek el mindent, hogy a drága üzemanyagot a legészsze­­rűbben, a legtakarékosabban használják fel. A széntermelés tervének feltétlen tel­jesítése és a tüzelőanyaggal való foko­zott takarékosság az alapfeltétele an­nak, hogy a legközelebbi télen elkerül­jük azokat a bajokat és kellemetlensé­geket, amelyekkel a múlt télen küzdöt­tünk. Erre minden tárgyi feltétel meg­van. Tőlünk, csakis tőlünk függ, hogy népgazdaságunk és lakosságunk a leg­közelebbi télen megkapja a szükséges szénmennyiséget. Szénbányászatunk ve­zetői és dolgozói megoldottak már sok nehéz feladatot. Óriási munkát végeztek az elmúlt években, amikor rohamléptek­kel vitték előre a szénbányászat fejlő­dését. Az idén bányászaink a tél nagy nehézségei ellenére teljesítették az első negyedévi tervet. Jogos bizalommal te­kinthet tehát népünk a bányászat to­vábbi munkája elé. Nem kétséges, hogy­ha mindenki megteszi kötelességét, aki nehéz feladatot megoldottunk. télre való felkészülés másik alapve­tő kérdése a villamosenergiaellátás­ biztosítása. A múlt télen a rendkívül kemény időjárás mellett azért került sor áramkorlátozásokra, mert egyrészt erőműveink fejlődése elmaradt iparunk általános fejlődésétől, másrészt, mert erőműveink és távvezetékhálózatunk karbantartása el volt hanyagolva, to­vábbá, mert egyes új erőműveink még gyermekbetegségekkel küzdöttek, végül, mert a szénellátás elégtelensége korlá­tozta erőműveink teljesítőképességét is Ami erőműveink teljesítőképességé­nek elmaradását illeti, azt ebben az év­ben még nem tudjuk teljesen felszá­molni. De a nehézségek a legközelebbi télen lényegesen kisebbek lesznek, mint az elmúlt télen voltak. Mindehhez el­engedhetetlenül szükséges olyan beruhá­zások időben és jó minőségben való meg­valósítása, amelyek révén új gépegysé­gek lépnek üzembe. Az őszi-téli csúcs­idény előtt üzembe kell helyezni a sztálinvárosi, a­­«November 7»- és a komlói erőművek újabb kazán- és turbo­­generátoregységeit; részlegesen üzembe kell helyezni a Borsodi Erőművet, be kell fejezni a Mátravidéki Erőmű új szénszállító berendezését stb. Az erőmű­vek nagyjavításait még az őszi-téli csúcs­­idény beállta előtt kifogástalan minő­ségben meg kell valósítani. Fokozott gondot kell fordítani erőműveink terv­szerű üzemeltetésére, a távvezetékek és alállomások, védelmi berendezések kar­bantartására. Erőműveinket az elmúlt­­évinél jobban el kell látnunk szénnel, téli tartalékanyagokkal. Biztosítanunk kell több és jobb tárolóhelyet. Erőmű­veink erre ez évben jobban felkészül­nek. Most a szénbányászaton a sor, hogy a szükséges szénmennyiséget idejében és az előírt minőségben szállítsa erő­műveinknek. Emellett az üzemek tá­maszkodjanak jobban saját energiafor­rásaikra. Mindezek és egyéb rendszabályok eredményeként feltétlenül el kell ér­nünk, hogy a legközelebbi télen bizto­sítsuk a népgazdaság és a lakosság rend­szeres, tervszerű, zavartalan villamos­­energiaellátását. Tekintettel azonban, hogy ez évben még nem sikerül teljes mértékben felszámolni a villamoserőmű­vek teljesítőképességének viszonylagos elmaradását, fel kell készülni arra, hogy egyes üzemekben, amelyek különösen nagymennyiségű energiát fogyasztanak, a zavartalan ellátást az őszi-téli csúcs­idényben csak a munkaidőnek bizonyos­mértékű átállításával lehet majd meg­oldani. A A télre való felkészülésnél rendkí­vül fontos feladatai vannak vas­kohászatunknak, melynek ez év eleji el­maradása nem kis akadályt, nehézséget okozott és okoz még mindig népgazdasá­gunknak. Nagy mértékben akadályozta és részben még mindig akadályozza a mezőgazdasági gépek és eszközök, a köz­szükségleti cikkek termelését és ex­portszállítási tervünk teljesítését is. Vaskohászatunk ez év első félévének végén mintegy 34.000 tonna acél­­nyersvassal 43.000 tonna martinacél­lal, 15.000 tonna elektroacéllal, 4500 tonna hengereltacéllal maradt adósa az országnak. Ez az elmaradás július­ban részben még tovább növekedett. A vaskohászatban a télre való fel­készüléshez mindenekelőtt az szükséges, hogy vaskohászati üzemeink — a Lenin Kohászati Művek, Ózd, a Sztálin Vas­mű, az RM Művek Kohászati Üzeme, Borsodnádasd, a Salgótarjáni Acélgyár és más üzemek — teljesítsék tervüket és törlesszék le eddigi adósságukat. Még­pedig nem elegendő, hogy a vaskohá­szat csak mennyiségileg teljesítse tervét. A vaskohászatnak tervét programm sze­rint, az előírt választékban és minőség­ben kell teljesítenie. Hogy népgazdasá­gunk teljesen zavartalanul dolgozhasson, hogy gép- és tömegcikkiparunk elmara­dás nélkül termelhessen, körülbelül 3 havi hengerelt acélkészletre van szük­ség. Jelenleg országunk ennél nagyobb készlettel rendelkez­ik. S ha a henge­­reltacélellátásban ennek ellenére itt­­ott nehézségek mutatkoznak, ez nem azért van, mert nálunk a hengerelt­acélban abszolút hiány van, hanem azért, mert a rendelkezésre álló henge­reltacél minősége és választéka nem felel meg a termelés követelményeinek. Az elmúlt év tapasztalatain okulva, vaskohászatunknak különös gondosság­gal kell felkészülnie a téli időszakra. Itt a legfontosabb, hogy a termeléshez szükséges anyagokat, a vasércet, a fris­­sítőércet, a kokszot, a mészkövet stb. még a tél beállta előtt az üzemekbe szál­lítsák, hogy az ehhez szükséges tároló- helyet biztosítsák. Vaskohászati üze­meink vezetőinek nagy gonddal kell előkészíteniök a téli időszakra a belső szállítást, hogy az zavartalanul működ­jék. Erre annál nagyobb gondot kell for­dítani, mert az elmúlt télen a belső szál­lítással nem kevés baj volt, s komolyan fel kell készülni a téli idő­szakra az építőiparnak is. Az el­múlt tél tapasztalata azt bizonyítja: nem volt helyes az építőiparban az a célkitű­zés, hogy a tél folyamán, hóban-fagyban, ugyanúgy folytatód­janak az építkezések, a külső munkák, mint más időszakban. Mert bár a téli falazás műszakilag még-­ igen jelentős költségtöbblettel jár, drá­gítja az építkezést. Ezért, az elmúlt tél tapasztalatai alapján, már most mindent el kell követni, hogy a rossz időjárás, a hidegek beálltakor, a lehető legtöbb zárt munkahely álljon rendelkezésre, s ily módon a szabadban végzett nedves munka mennyisége télre a minimálisra csökkenjen. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a téli építkezésekhez szük­séges anyagok és felszerelés legkésőbb novemberben, a szállító- és fűtőberende­zések már november elejére a munka­helyekre kerüljenek. A téli időszak beállta előtt gondosan rendbe kell hozni a munkásszállásokat és ezek felszerelését, gondoskodni kell a dolgozókról, hogy teljesíteni tudják az építkezések téli tervét, s egyben bizto­sítani kell az építkezési önköltség jelen­tős csökkentését a múltévihez képest. Az építőanyagiparban a télre való fel­készülés szempontjából azt kell min­denekelőtt elérni, hogy a kemencék — a javításra elengedhetetlenül szükséges idő kivételével — az egész télen át fo­lyamatosan működjenek. Ennek érde­kében növelni kell a nyáron tartalékol­ható száraztégla-mennyiséget. T­ nagy feladatok állanak a télre való felkészülésben mezőgazdaságunk, különösen állami gazdaságaink és terme­lőszövetkezeteink, a földművelésügyi minisztérium és ennek szervei, valamint helyi tanácsaink előtt. Elsősorban bizto­sítani kell a­z állatállomány jó át­telel­te­­tését, továbbá a mezőgazdasági génpark gondos, tervszerű, kifogástalan minőség­ben való megjavítását. Az elmúlt évben viszonylag jó takar­mánytermésünk volt. Ennek ellenére komoly gondot okozott, főként az állami gazdaságokban és a termelőszövetkeze­tekben, az állatállomány átteleltetése, és helyenként az állatállomány megsíny­lette a hosszú, kemény telet azért, mert állami gazdaságaink és termelőszövetke­zeteink nem készültek fel kellőképesen a télre. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetek egy részében nem ápolták megfelelően a kapásnövényeket. Ezért a kapásnövények hozama alacsony volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a megtermelt takarmányt nem kellő idő­ben takarították be, nem mindig volt megfelelő a betakarított takarmány tá­rolása, és sokszor nagy volt a pazarlás a felhasználásnál is. Tekintettel az elmúlt tél tapasztalatai­ra, fokozott gondot kell fordítani a ka­pások megművelésére az állami gazda­ságokban és a termelőszövetkezetekben. Biztosítani kell, hogy a megtermelt ta­karmány a legalkalmasabb időpontban, a legjobb minőségben kerüljön betaka­rításra. A még hátralévő időben beta­karításra kerülő takarmányféléknél kü­lönös gondot kell fordítani arra, hogy a veszteség a lehető legkisebb legyen. Minthogy a sok eső következtében a téli szálastakarmány nem mindenütt elég száraz, fokozott figyelemmel kell kísérni a kazlakban a szálastakarmány állapotát, nehogy a nedvesen tárolt ta­karmány tápértéke csökkenjen, vagy hogy a takarmány éppen tönkremenjen. A sok eső azonban nemcsak nehézsé­get jelent, hanem nagyobb lehetősége­ket is. A bőséges csapadék következté­ben ugyanis a legelők még mindig zöl­dek és az állatoknak bő takarmányt nyújtanak. Ezért arra kell törekedni, hogy a legelőket minél jobban kihasz­nálják, hogy az állatok, amennyire csak lehetséges, friss takarmányt fogyassza­­nak, és minél kevesebb szántóföldi ta­karmány kerüljön felhasználásra. Ugyancsak rendkívül kedvező az esős időjárás arra is, hogy állami gazda­ságaink, termelőszövetkezeteink, a dol­gozó parasztok minden eddiginél na­gyobb mennyiségben készítsenek siló­takarmányt. Magyarországon a felsza­badulás óta jelentős mértékben fejlődött a silózás, de nem elegendő mértékben. Ezen a téren még szinte beláthatatlan lehetőségeink vannak. Az idei esztendő pedig e tekintetben különösen kedvező. Ha jól dolgozunk, akkor szinte a sem­miből, új, hatalmas takarmánymennyi­séghez juthatunk. A mezőgazdaság télre való felkészülé­sének másik rendkívül fontos területe: a téli gépjavítás. A múlt télen a mező­­gazdasági gépparkot rövidebb idő alatt és jobban javították ki, mint az előző években. Ebben döntő szerepet játszott pártunk és kormányzatunk nagyjelentő­ségű határozata a mezőgazdasági terme­lés fejlesztéséről és ennek nyomán a ha­talmas, lelkes mozgalom, amellyel ipari munkásságunk és műszaki értelmisé­günk a gépállomások segítségére sietett. Ez egyben hathatós segítség volt mun­kásosztályunk részéről dolgozó paraszt­ságunknak is. E mozgalom megmutatta a munkás-paraszt szövetség erejét, hogy a munkás-paraszt szövetség hegyeket ké­pes mozgatni. Erre a segítségre gép­állomásainknak, dolgozó parasztságunk­nak a legközelebbi télen is igen nagy szükségük lesz. Az elmúlt télen azonban a gépjavítás­ra való felkészülésnél komoly hibák és hiányosságok is voltak. Maga a földmű­velésügyi minisztérium, valamint ennek gépállomási főigazgatósága, továbbá a gépállomások és helyi tanácsok mező­­gazdasági osztályai nem készültek fel eléggé tervszerűen a téli gépjavításra. Most mindezt tervszerűbben lehet és kell megszervezni Most a téli gépjaví­tásra előrelátással, tervszerűen, idejé­ben kell felkészülni Gépállomásainkon és az állami gazda­ságokban már most meg kell kezdeni a műhelyépületek tatarozását, ki kell javítani a fűtő­berendezéseket, biztosítani kell, hogy az ablakok és ajtók jól zárjanak. Gondoskodni kell arról, hogy — szemben azzal, ami az elmúlt télen volt amikor sokszor ablaknélküli, fűtetlen helyiségekben kellett a gépeket javítan­i a legközelebbi télen fedett, fűthető helyiségekben végezzék a gépjavításo­kat. Az iparnak az elmúlt évinél sokkal jobban, idejében kell ellátnia a mező­gazdaságot a javításhoz szükséges alkat­részekkel és nagyobb gondot kell for­dítania a mezőgazdasági gépek javítá­sához szükséges alkatrészek minőségére. A mezőgazdaság és vele együtt az or­szág azonban a gépipartól s mindenek előtt a kohó- és gépipari minisztérium­tól, a minisztériumhoz tartozó üzemek­től, ezek dolgozóitól, valamint ez üze­mek pártszervezeteitől, szakszervezeti és DISZ-szervezeteitől nemcsak a mezőgaz­dasági gépek javításához szükséges al­katrészeknek megfelelő mennyiségben, a kellő időben, s kiváló minőségben való szállítását várja el. Gépgyárainknak nagymennyiségű új mezőgazdasági nagy- és kisgépet, felszerelést, szerszámot, szerárut kell mostantól fogva kora ta­vaszig gyártaniuk, annak érdekében, hogy mezőgazdaságunk és parasztsá­gunk igényeit az eddiginél fokozottabb mértékben elégíthessük ki. Ez munkás­osztályunknak is elsőrendű érdeke, mert a mezőgazdasági termelés fellendítése el­engedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a piaci árak csökkenjenek, hogy a fo­rint vásárlóereje tovább emelkedjék. Ez évben mezőgazdaságunk, parasztságunk a gépek és felszerelések egy részét túl­ságosan későn kapta meg, s ezért csak részben tudta már felhasználni a ta­vaszi munkálatoknál. Ennek számos oka volt: az üzemek is késve kapták meg a rendelést; gazdasági szerveink nem voltak elég mozgékonyak, nem elég gyorsan, nem elég tervszerűen hajtot­ták végre az átcsoportosítást. Az idén a helyzet kedvezőbb. A mezőgazdasági gé­pek és felszerelés legnagyobb részét a földművelésügyi minisztérium és a bel­kereskedelem már megrendelték. Az ipar túlnyomórészt tudja, mit vár tőle a mezőgazdaság, mit vár tőle paraszt­ságunk. Szerzett bizonyos tapasztalato­kat az új mezőgazdasági gépeik és esz­közök gyártásának megszervezéséi­ben is. Most már nem lehet helye a késedelem­nek ! Az ipar köteles pontosan, terv sze­rint, határidőre és kifogástalan minőség­ben szállítani a mezőgazdasági gépeket, felszerelést, eszközöket. Ez gépiparunk becsületbeli ügye! elmúlt télen rendkívüli nehézség­gel küzdött közlekedésünk is. A vasút forgalmát csak jelentős korlátozá­sokkal tudta lebonyolítani annak elle­nére, hogy derék vasutasaink nem egy esetben hősies küzdelmet vívtak az elé­jük tornyosuló nehézségekkel, a tomboló elemekkel. A szigorú és hosszantartó tél viszontagságai mellett a vasút azért nem tudott teljes mértékben meg­felelni a követelményeknek, mert egy­részt nem rendelkezett megfelelő szén­tartalékkal, másrészt mert maga a télre való felkészülés, a járműpark kijaví­tása stb. nem volt eléggé tervszerű. Ezért ez évben mindenekelőtt biztosítani kell a vasút számára a megfelelő szén­­készletet, ami bányászaink jó munkáján múlik. De gondoskodni kell arról is — és ez a vasút vezetőinek a feladata — hogy az üzemanyagkészletet szaksze­rűen, gondosan tárolják, mert a vasútnál a helytelen tárolás miatt nem ritka eset a szén begyulladása. Fokozott gondot kell fordítani úgy a vasútnál, mint a gépkocsiközlekedésnél a járműpark ki­javítására, hogy a tél beálltával a jár­műpark kifogástalan állapotban legyen és megfeleljen a téli zord időjárás­okozta fokozott követelményeknek. A télre ezenkívül fel kell készülnie a könnyűipari, az élelmiszeripari, a belke­reskedelmi, a külkereskedelmi, a város- és községgazdálkodási, a népművelési, az oktatásügyi, a begyűjtési és az összes többi minisztériumnak is, fel kell ké­szülniük helyi tanácsainknak, és nem utolsósorban fővárosunk, Budapest tanácsának, hogy népgazdaságunkat, egész lakosságunkat elláthassuk tüze­lővel, iparcikkekkel, élelmiszerrel, s mindazzal, amit a kulturális élet meg­követel, és amit népgazdasági tervünk előír. Biztosítani kell például, hogy ez évben lakosságunk 14 százalékkal több tüzelőt kapjon, mint az elmúlt évben kapott. Ez szénbányászatunk mellett erdőgazdaságunk, belkereskedelmünk, külkereskedelmünk és közlekedésünk feladata is. Ezen belül a mezőgazdasági területek lakossága számára a földmű­vesszövetkezetek útján az 1953. évi 9900 vagon tüzelőanyaggal szemben 1954-ben 28.000 vagon tüzelőanyagot kell forgalomba hozni. Meg kell javíta­ni a tüzelőanyagnak a lakossághoz való eljuttatását, ki kell szélesíteni a telep- és pincehálózatot, amely feladatok várnak a könnyű­ipari és az élelmiszeripari minisz­tériumra és a könnyű- és élelmiszer­­ipari üzemek dolgozóira is a téli áruellátás és főként az áruválaszték megjavításában. Ez évben például gyermektréningruhából 60 százalékkal, gyermek bundanadrágból 50 százalék­kal, gyermekharisnyából 40 százalékkal kell az iparnak többet termelnie, mint­­ amennyit az elmúlt évben termelt. 1954 második felében az iparnak mégegyszer­­annyi télikabátot és mégegyszerannyi cérnát kell gyártania, mint amennyit a múlt év azonos időszakában gyártott. Ugyanakkor a gyártásra kerülő szövetek gyapjittartalmát az 1953. évihez képest lényegesen emelni kell. A bőr- és cipő­iparnak ez év második felében 50 száza­lékkal több bőrcsizmát, 30 százalékkal több bakancsot, és 55 százalékkal több gyermekcipőt kell termelnie, mint amennyit ezekből a cikkekből az elmúlt év második felében termelt. Nagy fel­adatok hárulnak konzerv- és tartósító­iparunkra, s az élelmiszeripar többi ágaira, amelyeknek hozzá kell járul­­niuk a lakosság zavartalan téli élelmi­­szerellá­tá­sához. Szem előtt kell tartani, hogy a dol­gozók otthonában kellemes meleg le­gyen, hogy gyermekeink lehetőleg sem­miben ne szenvedjenek hiányt, hogy a lakások zavartalanul kapjanak villanyt, hogy iskoláink jó állapotban legyenek, hogy városainkban a gázellátás az el­­múlt évihez képest lényegesen megjavul­jon stb. Mindez megköveteli, hogy taná­csaink, a közületi ingatlankezelő válla­latok és mindazok a szervek és szerve­zetek, amelyek lakóépületekkel és egyéb helyiségekkel rendelkeznek, va­lamint az üzemek igazgatói, az épüle­teket jóelőre felkészítsék a téli idő­szakra. Nem arról van szó, hogy terven felüli hatalmas beruházásokat eszközöljenek, mert erre nincs lehetőségünk, hanem ar­ról, hogy szeretettel gondoskodjanak a dolgozókról, a rendelkezésükre álló eszközöket gazdaságosan és helyesen használják fel, hogy idejében megte­gyék azokat az intézkedéseket, amelye­ket egyébként is meg kell tenniök, hogy ne várják meg ezeknek az intézkedések­nek a megtételével a telet. elmúlt télen az áramkorlátozá­sok, a szervezeti hiányosságok, sokhelyütt, a vezetés alacsony színvo­nala, elégtelensége, a fegyelmezetlen­ség, a lazaságok folytán a ter­melési költségek az iparban és a mezőgazdaságban igen kedvezőtlenül alakultak. 1954 első negyedében egye­dül az iparban a termelési költsé­gek mintegy 380 millió forinttal halad­ták meg a tervezettet, ugyanakkor visz­­szaesett a munka termelékenysége is. És bár az önköltség és a termelékenység alakulása terén ez év második negyedé­ben a helyzet az első negyedévhez ké­pest javult, igazi fordulatot ezen a téren még nem sikerült elérnünk. Pedig ilyen fordulat nélkül, az önköltség rendsze­res, tervszerű, állandó csökkentése s a termelékenységnek ugyanilyen emelése nélkül lehetetlen emelni dolgozó népünk életszínvonalát, sőt még elért eredmé­nyeinket sem lennénk képesek megszi­lárdítani. Ezt világosan kell látnunk. A télre való felkészülésnél is mindent meg kell tennünk azért, hogy a téli időszak­ban ne csak ne növekedjék a termelés önköltsége, s ne csak ne csökkenjen a munka termelékenysége, mint ahogy ez a múlt télen saját hibánkból bekövetke­zett, hanem, hogy a kezdeti eredménye­ket az önköltség csökkentésében és a termelékenység emelésében is tovább­fejlesszük, a fordulatot megszervezzük.. Sokkal következetesebben kell küzde­­nünk a népgazdaság, az állami élet minden területén a pazarlás ellen, a szigorú takarékosságért. Ez min­denekelőtt gazdasági, műszaki káde­reink feladata, de komoly feladata ez pártszervezeteinknek, szakszerveze­teinknek is, komoly feladata összes dol­gozóinknak. Pártunk III. kongresszusa nagyszerű munkaprogrammot adott munkásosztá­lyunknak, dolgozó parasztságunknak, ér­telmiségünknek, népünknek. Kidolgozta országunk felemelkedésének, hazánk felvirágoztatásának, népünk boldogulá­sának, a szegénység és kulturálatlanság leküzdésének, a népjólét következetes növelésének, a szocializmus építésének átfogó, konkrét tervét. A legközelebbi télre való felkészülés igen fontos lépés e nagyszerű programm, e szélestávlatú országépítő terv megvalósítása útján. Pártunk, népi demokratikus államunk, szocialista munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, tehetséges értelmiségünk minden erejét, képességét, tudását, ha­zafias lelkesedését latba kell vetni, hogy akár a legkegyetlenebb tél is teljes fel­­készültséggel találjon bennünket. Kom­munista szervezettséggel kell felkészül­ni a télre. Ez nem utolsósorban hatal­mas, sokoldalú felvilágosító, mozgósító, politikai munkát követel meg pártunk­tól, a szakszervezetektől, a többi tömeg­szervezettől. A dolgozó tömegek jól em­lékeznek még a tavalyi tél nehézségeire. Ha pártszervezeteink, népnevelőink vi­lágosan, konkrétan megmagyarázzák a télre való felkészülés feladatait, bizo­nyos, hogy a dolgozók a szocialista mun­kaverseny még nagyobb lendületével, fokozott aktivitással küzdenek majd azért, hogy a tavalyi nehézségek ne is­métlődhessenek meg. A kommunisták, a pártszervezetek jó tömegmozgósító mun­kája­­ valamennyi felsorolt feladat tel­jesítésének elengedhetetlen feltétele. A tél várható nehézségeinek leküzdése mindenekelőtt megköveteli, hogy szén­­bányászatunk az élvonalban harcoljon. A szénbányászat tervteljesítése, a szén­bányászat elmaradásának felszámolása , az egész ország télre való felkészülé­sének kulcskérdése. Ezért az ország sze­me bányászainkon van. És különösen megtisztelő feladat az, amelyet az ország, a haza szénbányászainkra bízott. Meg va­gyunk győződve róla, hogy derék szén­bányászaink pártunk vezetésével, mint már annyiszor, most is meg fogják ten­ni, amit az ország, a haza tőlük elvárt Készüljünk fel a télre! írta: Gerő Ernő Repülőgéppel a kolorádóbogár ellen (2. oldal) Karcolatok — -«Betétke mesél­, avagy a tudományos színvonalú takarékrek­lám (2. oldal) Fehér Klára, özvegy Barnáné gyerme­kei (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A magyar kormány változatlanul kész minden erejével hozzájárulni az euró­pai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséhez (3. oldal) A békés együttélés (3. oldal)­­ Angliában épített teherhajót adtak át a Szovjetuniónak (4. oldal) Külpolitikai jegyzetek — Szülessünk újjá (4. oldal) Nyolcvanötezer néző előtt a Népstadion­ban megkezdődött a főiskolai világ­bajnokság (4. oldal)

Next