Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)
1954-08-04 / 216. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Háromezer kommunista nevében A Ganz Vagongyár pártaktívaértekezlete A Ganz Vagongyár kommunistái pártaktívaértekezletet tartottak, s ezen megvitatták, mit kell tenniök a kongresszus határozatainak végrehajtásáért. A gyár a népgazdaság fontos szakaszán dolgozik — a világhírű magyar motorosvonatokat szállítja külföldre. Egyik legégetőbb tennivalója — a pártkongresszuson tett ígéretük szerint — az anyagtakarékosság, az önköltség állandó csökkentése. Az értekezleten hasznos vita alakult ki erről, különösen az önköltség csökkentésének különféle módszereiről. Az elhangzott beszámoló említette, hogy a jogtalanul követelt bér kifizetése növeli az önköltséget. Gyakori eset, hogy egyesek magasabb személyi kategóriába akarnak kerülni, holott sem technikai minimumvizsgát nem tettek, sem az általuk végzett munka zöme nem felel meg a magasabb kategóriának. Ha jogtalan követelésüket teljesítik, még indokolatlanul magas személyi pótlékhoz is juthatnak. Olyan esetek is vannak, hogy a technológia megsértése, a munka minőségének rontása árán érnek el magas százalékot, és vesznek fel jogtalanul magas bért. Mások a megváltozott, jobb munkafeltételek ellenére is a régi, laza normával számolják keresetüket. Olyan követelő is van, aki más vállalat helytelen bérezésére hivatkozva kilépéssel fenyegetőzik. Egyes műszaki és adminisztratív dolgozók is követelnek olykor jogtalan bért, munkájuknak meg nem felelő magas besorolást, őket meg nem illető prémiumot vagy indokolatlan túlórát. A pártaktívaértekezleten hangsúlyozták, hogy minderre a vezetőknek kell ügyelni, s csak alapos vizsgálódással lehet eldönteni: jogos vagy jogtalan az ilyen kérés. A jogos kéréseket gyorsan el kell intézni, a jogtalant pedig elutasítani, és megmagyarázni a követelés káros következményeit. A gazdaságos termeléshez elengedhetetlen, hogy minden dolgozó (elsősorban minden pártmunkás) megértse célkitűzéseinket, megértse a határozatokat és a rendelkezéseket. Sok eszköze van az önköltség csökkentésének. A beszámoló elmondott egy-két jó példát. A motorszerkesztés dolgozói korszerűsítik a motorokat, s már eddig elkészítették öt új motortípus műszaki tervét. A gyártás megkezdésével az eddigi 17 különféle típus helyett csak 8, a fogyasztók igényeit mindenben kielégítő, jobb motort készítenek. Az újfajta motoroknál csupán a súlymegtakarítás 5—8 százalék önköltségcsökkentést eredményez. Emellett a motorgyártás áttérhet nagyszériagyártásra, fejlettebb technológiát alkalmazhat, s ez is olcsóbbá teszi a gyártást. Ez az önköltségcsökkentés a jelenlegi gyártási mennyiségre vonatkoztatva évente körülbelül tízmillió forint lesz. A motorszerkesztés dolgozói e nagyszabású korszerűsítés mellett a jelenlegi munkákon is változtatnak úgy, hogy már most évi egymillió forinttal csökkentik az önköltséget. A motorszerkesztés jó példája — sajnos — még ritka példa. Pedig a vagonszerkesztés, a szerszámszerkesztés és a gépszerkesztés lehetőségei is szinte korlátlanok. A termelő gyáregységeknek is sok lehetőségük van az önköltség csökkentésére. Legsürgetőbb a selejt elleni küzdelem. A vita során kiderült, hogy az öntödékben csak a selejt súlyalakulását figyelik, az értéket nem, s ez megtévesztő. Az acélöntöde például az I. negyedévben 16.214 kilogramm, a második negyedévben pedig 14.760 kilogramm selejtet gyártott. Javult a részleg munkája? Korántsem. A selejtkár az első időszakban 49.400, a másodikban 50.650 forint volt. A selejt ilyen alakulásának, a technológia megsértésének (s egyéb hibáknak is) egyik oka a gazdasági vezetők liberalizmusa. Szántó János elvtárs, a kohászat vezetője felszólalásában, saját példájával igazolta ezt: «Művezetőink, talán a népszerűség kedvéért, elnézik, hogy az önzés alapvető szabályait megsértsék — mondotta. — Én magam sem küzdöttem ez ellen. Eltűrtem, hogy törvényeink ellenére már jó három hónapja nem alkalmazzuk a selejtkártérítést. A felszólalók élesen bírálták a szakmai továbbképzés elhanyagolását, a technológusok munkájának hibáit, továbbá azt, hogy a munkában nem érvényesül eléggé a személyes felelősség. Ez is hozzájárul a magas selejthez. Több más, a termeléssel kapcsolatos kérdést is megvitattak. A felszólaló elvtársak nem feledkeztek meg arról, hogy ők kommunista vezetők is, akiknek nemcsak gazdasági munkájukkal, hanem a pártszervezet jó munkájával is kell törődniök. Sokoldalúan vitatták meg a pártmunka kérdéseit. A pártszervezet munkájának javításához elsősorban a vezetés színvonalát kell emelni — állapította meg a beszámoló. Meg kell tanítani az alapszervezetek vezetőségeit, miképpen foglalkozzanak az eddiginél jobban a termeléssel. Erről kellett volna tanulságos módszereket elmondani. De ebben a fontos kérdésben sem a beszámoló, sem a vita nem nyújtott elég segítséget. A kommunista gazdasági és műszaki vezetők (például Bonta, Held és Bakonyi elvtársak), akik egy-egy gyáregységet is patronálnak, megtaníthatnák az alapszervezetek vezetőit arra, miképpen olvashatnak a termelés mutatószámaiból. Az önköltség alakulása elég bonyolult dolog. Meg kell ismertetni az alsófokú vezetőkkel az önköltség összetevőit, mérésének módját, az önköltségcsökkentés forrásait, hogy ennek alapján irányíthassák a pártcsoportokat és a népnevelőket, segíthessék és ellenőrizhessék a műszaki vezetőket. Jórészt a párt-végrehajtóbizottság munkájától függ az is, milyen az agitációs munka a műhelyekben. A Ganz Vagongyár pártvégrehajtóbizottsága arra törekszik, hogy jól felkészült, tájékozott elvtársak végezzék a népnevelőmunkát, olyanok, akik feleletet tudnak adni a dolgozók termelési és politikai kérdéseire. Már vannak eredmények is. A gyár több vezető dolgozója bekapcsolódott az agitációba. Kiderült a vitából, hogy az üzemben az agitációs munka egyik hibája, hogy sokszor elfelejtkeznek az eredményekről, a nagy országos eredményekről, s az üzemiekről is. Nem beszélnek a népnevelők az idei 380.000 forintos munkavédelmi beruházásról, a javuló munkakörülményekről, az üzem saját szabadtéri színpadáról , a szépülő élet tényeiről. A pártaktívaértekezlet több részvevője elmondotta, hogy elégedetlen a pártszervezet szervezőmunkájával. Szükség van az agitáció megjavítására, elengedhetetlen, hogy a párt szava állandóan eljusson a dolgozókhoz, s a párt meghallja a dolgozók észrevételeit, kívánságait — de ez még nem elég. Emellett szükség van arra is, hogy a pártszervezet gyors segítséget adjon egyegy feladat megoldásához. Erre gondolt Potancsek András, sztahanovista vasöntő is, aki — miután a vasöntöde munkájának hiányosságairól, a magas selejtről beszélt — javasolta: sürgősen hívja össze a pártszervezet vezetősége a részleg legjobb szakmunkásait és műszaki vezetőit, s vitassák meg együtt, hogyan csökkenthetnék azonnal a selejtet és javíthatnának a munka szervezettségén. A Ganz Vagongyár pártaktívaértekezlete jó szolgálatot tett az üzemnek. Hozzájárult ahhoz, hogy a gyár többezer kommunistája fokozott harcba szálljon a tervért. «Háromezer kommunista nagy erőt jelent — mondotta Dózsa Tihamér elvtárs, a pártbizottság első titkára. — Ha mind a háromezren összefogunk, egy célért, egy akarattal, teljesíteni fogjuk terveinket, a kongresszuson tett ígéretünket». Király Mária Árvíz után a halászi földeken (Tudósítónktól.) Halásziból, a Szigetköz egyik községéből is elvonult már az áradat, s visszaköltözött az élet. A falu partos területen fekszik, s a hömpölygő ár annak idején elkerülte a házakat, a víz csak a kertek aljáig emelkedett, a falu legszélső házának falát nyaldosta. A határt, a szántóföldeket azonban nem kímélte. A veszteség nagy. Senki sincs a faluban, akit ne ért volna kár. A földeken iszaptól szürke kukoricatáblák, sokhelyütt elpusztult répaföldek, megfeketedett krumplitövek maradtak. Bizony, sokszoros igyekezetre, kétszeres erőre lesz szükség, hogy ismét termővé varázsolják a nemrég még oly virágzó szántóföldeket. Az áradat éppen az aratás kezdetén tört a falura. Félbemaradt a munka. A falu lakóit Mosonmagyaróvárra telepítették át. S mi lett a gabonával? Odaveszett-e várjon a halásziak minden termése? Sokat megmentettek, de sok bizony víz alá került. Most, hogy az emberek újra kezdik az életet a faluban, újult erővel dolgoznak. Megmentik, amit csak lehet. Itt a szétsodort kereszteket szedik össze, amott szárítják a vizes kévéket, vágják a még aratatlan gabonát. Fogatok, teherautók hordanak. A szérűkön gyorsan szaporodnak az asztagok. Három cséplőgép dolgozik, kora hajnaltól sötétedésig nyeli a kévéket. A vízből megmentett gabonát külön csépelik. Nem vész itt kárba semmi. A csirás, megdohosodott gabonát is értékesítik: takarmánynak vagy ipari célra használják fel. Amerre járunk a halászi határban, mindenütt gyorsan halad a munka. A tarlókon a kiveszett kapásnövények helyén sokhelyütt friss szántást, jól elmunkált földeket találunk. Ide másodnövényeket vetettek. Egyik-másik helyen már szépen sorol a mohar, a köles, a csalamádé. A faluban sok a lábasjószág. A halásziak büszkén emlegetik, hogy egy sem pusztult el az árvízben. Most iparkodnak a másodnövények termelésével, hogy több takarmányuk legyen télen a jószágoknak. Éppen erről beszélgetünk Szűcs Gáborral, a falu egyik legjobb gazdájával, amint ökrösfogatával az araki úton baktat hazafelé. — A legnagyobb kár a kapásnövényekben van — mondja. — Ahol sokáig állt a víz, ott teljesen kiölte a növényeket. Nehéz lesz előteremteni az állatok téli takarmányát. De amit csak lehet, megteszünk. Én magam is egy hold tarlórépát akarok vetni. Ezt kedvelem a legjobban. Tapasztalatból tudom, hogy a tarlórépa még akkor is jól terem, ha rövid az ősz. Bírja a hűvös időt. De a mohár, a hajdina is jó. A halászi gazdák közül már sokan igényeltek magot a másodvetéshez. A földművesszövetkezet is szerzett tarlórépa- és moharmagot, onnan is hordják. Ahogy szikkad az átázott talaj, úgy veszik újra birtokukba a földeket a szorgalmas halásziak. Távol a falutól, egészen Arak alatt jófélholdnyi cukorrépában találjuk Smuk Ferencéket. Hárman is kapálnak. — Két héttel ezelőtt még ladikon jártam errefelé — mondja Smuk Ferenc. — Akkor azonban a tengernek is beillő víznél nem láttam egyebet. Szerencsére hamar elfolyt innen a víz. Megmaradt jól a cukorrépa. De a föld megkeményedett. S ha most nem kapálnánk, semmivé lenne, kipusztulna belőle a répa, így is némely helyen már sárgul a levele. Biztos, hogy a kapálás után helyrejön. Ebben a dűlőben, az úgynevezett négyesi földeken Smukékon kívül többen is dolgoznak. Fiatalok, öregek kapálják a cukorrépát, fattyazzák a kukoricát, s itt-ott vágják a beiszapolódott lucernát.. A szomszédban Micsó József lazítja ekekapával a cukorrépaföldet. Még egyet-kettőt fordul, s már végez is vele. Túl a kövesúton a 65 éves Pintér Sándor munkálkodik. Borsóföldbe vet csalamádét. Nem messze, egy dűlővel odább Mátyás József szánt. A bőségesen megtrágyázott tarlót forgatja alá. A takarmányrépát már ő is megkapálta. A halászi dolgozó parasztok az árvíz idején a legnehezebb órákban is megállták helyüket. Fáradhatatlanul dolgoztak a gátak erősítésén, hogy megvédjék falujukat. Most, amikor a veszély elmúlt, szintén derekasan dolgoznak. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a földeket helyrehozzák, hogy újra viruljon a határ. Orgoványi emberek írta: Gergely Sándor Új regényemen dolgozva, kiderült, hogy a készülő könyv egyik fejezetének a színhelyét... nem ismerem. Egy erdőről akartam írni! — Nem általában az erdőről, hanem egy bizonyos erdőről, amelyet az Idősebb nemzedék földrajzilag nem egészen pontosan: orgoványi erdőnek nevezett el. Ebben a lakiteleki tölgyesben, amelyet a kecskemétiek különös kiejtéssel s rövidítve Tőserdőnek mondanak, ezerkilencszáztizenkilenc őszén és ezerkilencszázhúsz elején odahurcolt emberek tömegét gyilkolta meg állattá fajult nagygazdák és falusi meg kecskeméti urak bandája. Napokig jártam az erdei vérengzések és gyásztoros dáridók színhelyét. Álltam az egyik tetthelyen. Galagonyabokrok nőttek be. Itt, egy lejtő alján, ezerkilencszáztizenkilenc november tizenhatodikán sorba állítottak harminckét meztelen embert, egy részüket késsel szurkálták agyon, másokat ólommal bélelt bunkóval öltek meg, de sokat csak úgy puszta kézzel fojtottak meg. A «legszebb játékot* az találta ki, aki elevenen nyomta áldozatát az előre elkészített gödörbe és agyontaposta. A «bürge-ól* bűzös, nedves falának támaszkodva képzeltem el az áldozatok utolsó útját. Itt, az ólban vetkőztették őket pucérra, utána egyetlen kötélre vették valamennyit és fütykössel, korbáccsal s kard élével hajszolták őket a néhányszáz lépéssel odább gunnyasztó lejtő aljához, a tömegsírhoz. Az áldozatok egy része a proletárdiktatúra alatt hűséges szolgája s védője volt osztályának. Jobbára városi munkásokat, hivatalnokokat, béreseket s napszámosokat öltek itt meg. De sok áldozatnak csak az volt a bűne, hogy zsidó volt. A vonatról szedték le, vagy lakásaikból hurcolták ki őket gyilkosaik. Egy tizenhatéves szolgálólányt is sírba fojtott... kulák gazdája. Otthon, a pajtában incselkedtek a tréfás kedvű gyilkosok néhány áldozatukkal, aztán szekérre dobták őket, hogy ideszállítsák a Tőserdőbe. A szörnyű halálrajokra felijedt álmából a kis posztra. Munkáltatója, a nagygazda, nehogy szem- és fültanuja legyen tetteinek, őt is a szekérre lökte és a Tőserdőbe fuvarozta. Egy erdei tisztáson a rémidők egyik halálnak szánt és halálra keresett szem- és fültanujának százszor elmondott, de a rémemlékektől még most is akadozó, riadt szavait hallgattam: — Ezen a tisztáson , nyakig földbe ásták eleven áldozataikat az urak. Utána úrhölgyek és úri kisasszonyok társaságában gyásztort ültek. Messze hallatszott a kurjongatás és visítás. Aki hallotta, nem tudta: részeg urak bőgnek-e, izgatott kisaszszonykák rikoltoznak-e, vagy a halál markában utolsót sikolt-e a beásott ember. Napokon át, az országutat járva, ha szeekér zörgött felém vagy mögöttem, halálba kínzott," Tőserdőbe szánt embereket teremtett képzeletem a szekér mélyére. De aztán a mindent elöntő nyári napsütést jelent: a mai Orgovány s a mai Izsák jeleit telepítette a múlt rémemlékei helyére. Kecskemétről kifutó autónk neki-nekiiramodott volna a remek betonúton, de utána egyre csak óvatos megtorpanásokkal juthattunk előre, a már többször megjárt úton Orgovány felé! Vasárnap délelőtt volt, s annyi kerékpáros járt erre, hogy valósággalforgalmi akadályt képezett a tömegük. Fehér-, piros-, sárga-, kék-, lila-, zöldblúzos és fehérszoknyás lányok suhantak tova vadonatúj biciklijük kormánya fölé hajolva. Meztelen karjuk s lábszáruk barna zománcként csillogott a napban. Lábukat letűrt fehér zokni, kecses, csatos, barna vagy krémszínű szandál fedte. A legényeken rövidujjú fehér sporting ragyogott, bokában összefogott zöld vagy barna vászonnadrágjukat csatos-lakkos fekete deréköv fogta át Barna bőrszandált hordott valamennyiök. Derűs, nekifeledkezetten vidám volt a nyolc-tízfőnyi rajokban suhanó, nevető, egymást ugratón üdvözlő-csábítgató izsáki-orgoványi vasárnapi biciklikorzó népe. Néha sötétruhás, bricsesznadrágos, kalapos férfiak csapata biciklizett velünk szembe. Hallgatagon s tempósan hajtották a gépet, nem is hajoltak olyan önfeledten a kormány fölé, mint a fiatalok. A kormányt csak egyik kezükkel fogták, a másikban cigarettát vagy szivart tartottak. Ültek a gépen, akárcsak otthon az asztal mellett, pihenőben. Felénk is néztek s derűsen szemöldökükkel intettek. Az autóban, mellettem, ismerősük, Bertók Zsigmond elvtárs ült, a MÁVAG egykori sajtolókovácsa, de tíz hete már a kecskeméti járási pártbizottság Orgoványra és Jakabszállásra kijáró propagandistája, őt köszöntötték a meleg, baráti szemek. Hármas-négyes csoportban haladnak ezek a meglett emberek. Minden csoporttal csokoládészínű nagy vizsla üget. Az emberek vállán a vadászfegyver ágaskodik. Még tart a vadászati tilalom, csak a szárcsa és az üregi nyúl «szabad”. A termelőszövetkezeti emberek és a dolgozó parasztok szabadidejükben vállukra vetik a fegyvert, magukhoz füttyentik Nérót vagy Tiszát, biciklire pattannak és neki a tarlónak, csalitnak, nádasnak... ... Az ember magas kukoricáson, a remek termést ígérő óriási krumpliföldön, s a százholdas tagokon szinte mértani rendben elhelyezett búza- meg rozskereszteken túl, tán két kilométerre a hengerelt úttól, zöldes víztükör csillog. A tó partján házcsoport fehérült. A kéményekből vidáman bodorodik a füst. Készül a vasárnapi ebéd. Rekedt csaholással pulik rohannak felénk. Pontos stratégiával kerítenek körül. Kettő a kocsi elé veti magát, valósággal megállítanak bennünket. A másik kettő a kerékgumikat kóstolgatja a fogával. Vadászfegyveres, szürkekalapos, testhezálló szürke vászonkabátos, fekete bricsesznadrágos, ráncoscsizmás, közepeskorú ember áll szétvetett lábbal a tó partján, s mosolygón összehúzott szemmel figyeli, hogyankísér bel bennünket a négy puli. — Szabadság — mondja, amikor már tíz lépésre vagyunk tőle. Lassú, kissé himbálózó léptekkel jön elénk, s jobbját nyújtja — Végh József vagyok — s megmondja: — az orgoványi Alkotmány tsz gyalogmunkása, vagyis: növénytermesztője, de amikor itt az idénye, ő a szövetkezet halastavának a felelőse. — Puskával lövi a halat? — kérdem. Nem felel az ugratásra. Az egyik ház felől mezítlábasan, felgyűrt vászonnadrágban, rövidujjú szvetterben nyírottbajszú, ötven év körüli ember lépeget felénk, álmosan pislogva. — Estet vagyok — mondja s nyújtja a kezét. — Aludtam. Mert kora reggel vadászni voltam. Lőttem is négy szárcsát. Ma megesszük pörköltnek. — Itt mindenkinek van vadászfegyvere? — Mindenkinek nincs, csak soknak — felel S. Tóth Pál elvtárs, s invitál be a házba. De Végh halászmester még mielőtt cserkészni indul, még akar valamit mondani a «birodalma» ügyeiről. Jegyzőkönyvemet nézi, írom-e szavait, " de inkább Bertók elvtárs arcát, szemét figyeli. Mert neki vall nagy-nagy bizalommal, így beszélt ehhez a fiatal pesti munkáshoz sok-sok idősebb férfi, asszony, fiatal legény s lány az elmúlt napok folyamán, ha megállították az utcán. S messziről kiáltottak neki, sokszor nem is akartak mást, csak kezet fogni vele. A halászmester elmondta, hogy mélyíteni kéne a halastó fenekét, ígért is a hatóság kutat is, kotrógépet is, de nem lett a dologból semmi, csak annyi, hogy az idei kemény télen a tóba fagyott nyolcvan mázsa tükörpontjuk. Százötvenezer forint kár érte őket, mert ,a halak nem tudtak telelőbe, mély vízbe bújni a fagy elől. Az idén is csak ígérik a kotrót. És ígértek artézi kutat is. Kétszázezer forintot tett félre a kutakra az Alkotmány. Kijöttek a víziszakértők, nézelődtek, kóstolgatták a földet,, aztán azt mondták: nem elég a kétszázezer forint. És elmentek. Kút nem lett, de lett kétezer forint kiszállási költség... A szövetkezet akár kétmillió forint hitelt is szerezne, hogy három-négy ártézi kútja legyen. Frissítené a halastó vizét és húszholdas zöldséges kertet is teremtene vele. — Kotrógép kéne — mondja harciasan Végh. — Telelő nélkül nincs halgazdaság! Mélyen a szemébe húzza finom szürke kalapját, nekikeseredve legyint és nekivág a partmentén a világnak. Vagy ötven méternyire van már, visszanéz, hátha itt van már a kotró. — Nagyon szeretnénk nagy halastavat csinálni — mondja S. Tóth elvtárs mintegy mentegetőzve. — Ezt is a magunk esze szerint csináltuk. A tóból száz hold a nádas. Ezt is hasznosítjuk. Télen egész brigád vágja a nádat. Tavasszal aztán nagy nádlapokat csinálnak. Úgy veszik az építkezésekhez, mint a falat kenyeret! A nádmunka, meg a halastó legalább tíz forinttal emeli a munkaegység értékét — és szemérmesen mosolyogva mondja: — Ilyen jól sosem éltem. Ilyen biztosan. Mi mindent szereztem én be a multesztendei zárszámadás után! És mégis: még két hónapra való élet van a kamrában. Ienn a házban, a terítővel letakart asztal mellé ülünk. Vázában szegfű illatozik. A szekrény tetején, kiterjesztett szárnyakkal, kitömött fácán ékeskedik. Két fényezett sublód s két magasra vetett ágy, s a sarokban búboskemence van a tapasztott padmalyú szobában. Mormos, számos mosolygós képű, derűs szemű vendéglátónk, aztán szinte tagoltan diktálja, hogy írhassam. Egyetlen gatyája, inge,s öltöző ruhája volt, amikor 1951 -ben belépett az Alkotmányba. Ami holmija van, azóta van. A múlt ősz óta ünneplőt, egy öltözet téli ruhát, télikabátot és csizmát vett. A szekrényből magas, puhaszárú csizmát emel ki. Ilyen volt a halászmesteren is. Ilyet láttam a biciklis Nimródokon is. — Megmondta Deák Ferenc (így hívják az elnöküket), minden Alkotmányos vegyen ilyen ünneplő csizmát. Most aztán, ha bemegyünk a faluba, Orgoványra, gúnyolódva mondják ránk a kulákok: jönnek az új kulákok .. . Hadd mondják! Majd elmegy a kedvük a tréfálkozástól ... Máig az idén háromszáz munkaegységem van, a feleségemnek ■száz, az egyik kislányomnak hetven, a másiknak hatvan. Számadásig ezerre is felmegyünk. És az idén tán még többet fizet a munkaegység, mint tavaly. Akkor pénzben húsz forint harminc fillért adtak utána, ezenkívül még két és fél kiló krumplit, egy kiló negyven árpát, egy kiló hatvanöt búzát, egy kiló harminc rozsot, két kiló kukoricát, két deka olajat, két deci bort. Jutott ezenfelül negyven mázsa tuskó tüzelőnek. Mindez hétszáznyolcvanhat munkaegységünk után járt. Tedézem ennek az egykori béresnek derűs tekintetét, mosolygós ajkát, s hallgatom elégedett szavait. — Baj semmi sincs? — firtatom. — Hát... — mondja — akad ... A minap is sokat veszekedtem az elnökkel meg a könyvelővel. Valakinek hibásan több munkaegységet írtak a javára. Más baj? — Hát, a halastó ügye. No meg, kéne még egy szoba. Nőnek a lányok. Más baj aztán igazán nincs. Van, perszehogy van. De azt se S. Tóth elvtárs, se a tsz többi tagja nem érzi eléggé. k\\X'\Xx\XX\X\V' kWXVXXWXWXVvXWXvsXM A régi világ közmondása szerint a legédesebb öröm a káröröm... Hát, ebből az édességből sokat élveznek. Orgovány másik, nagyobb lélekszámú és birtokú termelőszövetkezetének, a «Sallai Imré»-nek lényegesen rosszabbul megy, mint az Alkotmánynak. Ezt minden lehető alkalommal elmondják, de a nyomát se látni igyekezetüknek, hogy segítsék, előrevigyék elvtársaik el-elakadó szekerét. Pedig a Sallai tsz elnöke, S. Tóth elvtárs veje. Azonkívül, hogy az állaim iránti kötelezettségeiknek mindenben eleget tesznek, keveset gondolnak és éreznek még mással, a világgal... ... A falu határában kiszól az autó ablakán Bertók elvtárs. — Laci te ... állj meg egy kicsit. Magas, karcsú, lányos arcú fiú ez a Szalai Laci, az Alkotmány termelőszövetkezet lovásza és a DISZ titkára. Jótmondom neki: hallottam, hogy kilenc ■‘-t tagja van az Alkotmány DISZ-szervezetének, tudom, mind jól dolgozik, már most is kétszázhúsz-kétszázötven körül jár munkaegységeik száma. — Kétszáznyolcvanam van — javít ki Szalai elvtárs. Nézem vadonatúj szürke öltönyét, barna szandálját, divatos kockás ingét, divatos sötétszürke kalapját és megkérdem: — Mit csinál szabadidejében? — Ha van mozi, megnézem — feleli. — Ha táncmulatság van, táncolok. Egerben, ahol öt hónapig szakiskolán voltam, színházba is mentem. A télen meg gondoltam egyet... és elutaztam két napra ... Pestre. Ott színház is, mozi is volt. Meg városnézés. Megkérdeztem, tudja-e, hogyan éltek az idősebbek a kulákok, a földbirtokosok, az urak szolgaságában? Gondolja, akkor is csak úgy kapta magát egy tizennyolc éves fiú, az urak kocsislegénye vagy napszámosa és Pestre utazott két napra szórakozni? Gyorsvonat, színház,mozi meg egyéb, legalább kétszáz forint... — Több is ... — helyesbít, aztán felvilágosít, hogy a múltban ilyesmit nemcsak* azért nem csinált egy fiatal legény, mert nem volt rá pénze, de akkor nem is erősödött meg bennük annyira a kultúra utáni vágy. Élt, mint a jószág. Szegény! \ x- SXV\XfsVXvVXV-XV'»N\S,\'x\\x\'x\\x\\\v\\x\\x\\x\\x\vv\\x.s'-' .\\X\\X\\XS\X\\X\\Xv\V':-X\\XX\s SZABAD NÉP Az árvízkárosultak részére folyó pénzgyűjtés eddigi eredménye Az árvízkárosultak megsegítésére folyó pénzgyűjtés augusztus 2-ig megyénként a következőképpen alakult: Cseréljünk őszi, nemesített vetőmagot! A gabonafélék terméshozamának növeléséhez elengedhetetlenül szükséges a jóminőségű vetőmag. Ezért a minisztertanács elhatározta, hogy az idén a tavalyinál sokkal több másod- és harmadfokú szaporítású nemesített őszibúza-, rozs- és ősziárpa-vetőmagot bocsát a termelők rendelkezésére. Másodfokú szaporítású nemesített vetőmagot (elitmag másodévi utántermése) a megyei mezőgazdasági osztály által javasolt termelőszövetkezetek kaphatnak vetőmagtermelő parcelláikra. Harmadfokú szaporítást pedig azok a termelőszövetkezetek és egyéni termelők, akiknek területét a megyei mezőgazdasági osztály kijelölte vetőmagfelújításra. A nemesített vetőmagot azonos fajú és mennyiségű szokványterményért cserélik ki. Azok a termelők, akik nem rendelkeznek azonos fajú csereterménnyel — az érvényben lévő búzaátszámítási kulcs alapján — más fajú kenyér- vagy takarmánygabona ellenében is megkapják a nemesített vetőmagot. A vetőmag beszerzésének, tisztításának, vasúti szállításának költségeit az állam viseli. Államunk ezzel az intézkedésével újabb 30 millió forint támogatásban részesíti a termelőket. A másodfokú szaporítású nemesített vetőmagot a járási tanácsok mezőgazdasági osztályain már most, a harmadfokú szaporítású nemesített vetőmagot pedig a községi tanácsoknál augusztus 7-től 22-ig lehet igényelni. Nemesített őszibúzából 100 kiló, rozsból és őszi árpából pedig 90 kiló igényelhető katasztrális holdanként. A vetőmagcserét a megyei terményforgalmi vállalatok bonyolítják le. Az akcióban részvevő termelőszövetkezeteknek közvetlenül szállítják a vetőmagot. Az egyéni termelők cseretermény ellenében a helyi terménybegyűjtőnél kapják meg a nemesített vetőmagot. Minden termelőnek elsőrendű érdeke, hogy szokvány vetőmagját nemesített vetőmaggal cserélje ki. (MTI) Több mint 150 esztendeje annak, hogy Tessedik Sámuel, szarvasi evangélikus lelkész rendet teremtett kertjében. A szikes, gyérnövényzetű kertet nagyon elcsúfították a téglagödrök. Az új iskolához innen termelték ki a téglánakvalót. Hogy eltüntesse a gödröket, felásatta kertjét. Az ásó nyomán felszínre került alsó talaj, a sárgaföld, összekeveredett a szikes felszínnel. Egy év múlva különös dolog történt: mintha kicserélték volna a kertet, dús termést adott. Ha Tessedik köznapi ember lett volna, egyszerűen örül a jó termésnek. De Tessedik Sámuel kora egyik legnagyobb tudású embere volt. Tovább kísérletezett, újabb szikes területeket téríttetett meg sárgafölddel, megfigyelte a megjavított föld tulajdonságait, s példája követésére buzdította a szarvasiakat. Ő volt az első, aki e módszerre felhívta a figyelmet. Miért javul meg a szikes föld, ha sárgafölddel terítik? Kezdjük azzal, hogy a szikes talajban sok a nátrium. A nátrium rátapad a talaj agyagrészecskéinek felületére s elfoglalja a hasznos mészvegyületek helyét, vagy megköti ezeket a fontos vegyületeket. A talajt pedig a mészvegyületek teszik omlóssá, könnyen művelhetővé. Ha a mész helyét nátrium foglalja el, esős időben kenőcsös, tömődött lesz a föld, nem engedi át a vizet, száraz időben viszont kemény, mint a kő, nehéz megművelni. A növény csak tengődik rajta. Amikor Tessedik Sámuel sárgafölddel terítette a szikes földet, elősegítette, hogy a talajban a nátrium mésszel cserélődjék fel. A sárgaföld ugyanis igen gazdag mészben. Ezzel a módszerrel Tessedik példájára már akkoriban az Alföld számos helyén tartós eredményeket értek el. De nem mindenütt. A szikes talajok javítását megnehezítette, hogy nem egyforma tulajdonságúak. A mészben szegény szikes talajok valóban megjavíthatók sárgaföldterítéssel. De vannak meszes-szódás szikesek, amelyeknél e módszer nem sokat használ, s vannak átmeneti szikesek is, amelyek szinte négyszögölenként más és más tulajdonságúak. Nagyobb arányú szikjavítás hazánkban csak a felszabadulás óta folyik. Tudósaink az elmúlt években sok-sok új eredménnyel egészítették ki Tessedik megfigyeléseit, harcba indultak a körülbelül egymillió holdnyi szikes megjavításáért. Különösen nagy munkát végzett a Szarvasi öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet talajjavítási osztálya, Prettenhoffer Imre kandidátus vezetésével. Az osztály, hogy a mészszegény talajok javítását még jobban elősegítse, a sárgaföld terítése mellett kidolgozta az igen előnyös meszezési módszert. A meszes-szódás szikesek javításában Herke Sándor professzor ért el jó eredményt. Ezen a talajon a gipsz bizonyult megfelelő javítóanyagnak: közömbösítette a meszes-szódás szik szódatartalmát, s ezzel felszabadította a talajban található meszet, megváltoztatta, kedvezővé tette a talaj tulajdonságait. Hazánkban azonban kevés gipsz található. Olcsóbb, bőven lelhető anyagok után indult meg a kutatás. Meg is találták ezt az anyagot: lignitbányáink hulladékát, a lignitport. Nem kevésbbé fogas kérdés volt az átmeneti szikesek javításának megoldása. Mészszegény foltok váltakoznak itt szódás és meszes-szódás foltokkal. Ezen a talajon egymagában egyik javítóanyaggal sem lehet eredményt elérni. Ezt a problémát is Prettenhoffer Imre oldotta meg. Gipsszel vagy lignittel közömbösítette a szódás foltokat, majd mésszel terítette a talajt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes a szik megjavításával foglalkozni. Tudósaink megállapították, hogy a kukorica átlagosan 3,5, a cukorrépa 15, a kalászosok 2—2,5 mázsával adnak több termést a megjavított talajban. Kormányzatunk nemcsak a nagyüzemek, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára is lehetővé teszi, hogy megjavítsák földjeik termőképességét. Államunk az idén sokmillió forintot fordít a szikesek megjavítására. A dolgozó parasztok a járási tanács mezőgazdasági osztályán jelenthetik be talajjavítási igényüket. Tudósaink nemcsak a megfelelő javítóanyagokat keresték meg, hanem kidolgozták a javítás legegyszerűbb, mindenki által könnyen elvégezhető módszerét is. Megállapították, hogy a javításra legalkalmasabb idő az aratás befejezése, a tarlóhántás ideje. A kísérletek azt igazolják, hogy a javítandó földet ajánlatos előbb jól istállótrágyázni, s a trágyát elmunkálni. Ezután kerülhet sor a javítóanyag szétterítésére, amelyet tárcsával helyes bedolgozni a földbe. Elindultunk tehát azon az úton, amelyet elsőnek Tessedik Sámuel mutatott meg, s amely egymillió hold elöregedett szikes föld megfiatalodásával végződik. Bilka Pál Megfiatalítjuk a szikes földeket Megye: Forint: Baranya 111.756.77 Bács-Kiskun 164.778.42 Békés 343.901.01 Borsod-Abaúj-Zemplén 1.013.383.96 Csongrád 501.448.87 Fejér 221.870.33 Győr-Sopron 205.167.99 Hajdú-Bihar 285.643.9 Heves 224.478.76 Komárom 115.425.68 Nógrád 548.796.56 Pest 231.046.02 Somogy 249.951.05 Szabolcs-Szatmár 202.758.18 Szolnok 277.759.95 Tolna 50.734.17 Vas 266.817.84 Veszprém 459.718.52 Zala 148.733.20 Budapest 4.876.126.82 A pénzgyűjtés eredménye augusztus 3 Három szovjet repülőgép irtja a kolorádóbogarat Veszprém megyében Veszprém megye járásaiban, községeiben a kolorádóbogár még nem tett nagyobb kárt, de megelőzésére hétfőn három szovjet repülőgép érkezett Vas megyéből, ahol már végzett munkájával. Kedden még alig hajnalodott, amikor szélcsendes időben felszálltak a gépek. Elsőnek Dáka-Nemesgörzsöny község határában, a tsz-ek burgonyatábláin és az egyénileg dolgozó parasztok kisparcelláin hintették el a kolorádóbogár ellen biztos védelmet nyújtó «Duplit»-port. (MTI) A második félévben ötezer ekét gyárt a Wilhelm Pieck-gyár A Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói az első félévben 5200 ekét és 1000 koronát gyártottak mezőgazdaságunknak. A daruüzemben júliusban terven felül 738 szecskavágó készült el. A mezőgazdasági kisgépek gyártása a második félévben is tovább folyik a gyárban. Már megtették az előkészületeket, hogy még ebben az évben további 5000 ekét bocsássanak a mezőgazdaság rendelkezésére. Mostanáig 42 újítási javaslat született a gyártás olcsóbbá tételére. (MTI) SZERDA, 1954 AUGUSZTUS 4 JEGYZETEK FILMEKRŐL A nyári moziműsor nem kényezteti el a nézőket jobbnál jobb filmekkel: moziról mozira látogathatunk, amíg az átlag fölé emelkedő művet láthatunk. E nyári filmsorozatból a néző örömére kiválik a „Szicíliai vérbosszú“ című olasz film. Az Idegborzongató cím ezúttal igazi realista drámát takar. Az első képek hollywoodi séma szerint peregnek: új bíró érkezik a sziklák közt megbúvó, elhagyott faluba, jöttét rablások és gyilkosságok előzik s követik. Amikor a serif és az álarcos gyilkosok így bemutatkoznak a nézőnek, úgy érezzük, hogy mindezt már láttuk valahol. A cowboy-filmnek azonban ilyen kezdet után általában csak kétféle folytatása lehet: vagy a rokonszenves serif leplezi le az ellenszenves gyilkosokat, vagy az ellenszenves serif eszén túljárnak a rokonszenves banditák. Pietro Germi új filmje megmutatja, hogy igazi művészek kezén az agyonkoptatott témákból is magával ragadó, meggyőző filmet lehet alkotni. A «Szicíliai vérbosszú» toronymagasan áll a szokványos cowboy-filmek felett, mert alkotói a giccs rózsaszínű ködje helyett a reális élet valóságos viszonyaira alapozták művüket. Nemcsak a gyilkost mutatják meg, hanem azt is kutatják, mi az oka a gyilkosságnak, a bűnnek. Guido Schiavi az új bíró, a Vanni-féle kisstílű rablók nyomán megtalálja az igazi bűnösöket, a bűnt tápláló nyomor haszonélvezőit, a legfőbb banditákat, a bányabárókat és szövetségeseiket a rothadt államapparátusban. Guido Schiaviban olyan igazi hőst mutat meg a film, aki nem fél szembeszállni az intézményesített nyomorral, a törvényesített bűnnel. Mindebből persze jószándékú, de hatástalan prédikáció is lehetne. A Pietro Germi vezette művészi kollektívának legnagyobb érdeme, hogy nem az lett belőle, hanem valóban művészi, feszültségben a legizgalmasabb kalandfilmekkel vetekedő, ugyanakkor megrendítően hatásos és mély alkotás. Massimo Girotti és Charles Vanel játéka és az operatőr művészete méltó az olasz újrealista filmek színvonalához. Talán nemcsak a film alkotói tehetnek arról, hogy a befejezés a mesteri rendezés ellenére sem sikerült. Pietro Germi meg akarta mutatni, hogyan lehet eredményesen küzdeni a nyomor és a bűn ellen. Megoldhatatlan feladat elé állította magát is, és hősét is, amikor az új bírónak ezt a küzdelmét a polgári állam keretei között, a tömegek aktív segítsége nélkül akarja győzelemre vinni. A film alkotói e megoldhatatlan feladathoz egy banditacsoport váratlan segítségével adnak erőt hősüknek. Mindez gyengíti, de lényegesen nem csökkenti a kitűnő film erőteljes hatáság „Schubert“ Kevésbbé jelentős, de mindenképpen figyelemreméltó alkotás, a zene halhatatlan lángelméjéről, Schubertről készült film. Karl Merz forgatókönyvében és Walter Kolm-Waltee rendezői munkájában sok gyenge részlet van, a film külső kiállítása, díszletezése is magán viseli az osztrák filmgyártás anyagi nehézségeinek nyomát — néhány kitűnő jelenete mégis őszinte örömet szerez. Schubert magáramaradását, reménytelen vergődését a kapitalista kiadók között, a mindenekelőtt Beethoven iránt érzett mély tiszteletét és csodálatát emlékezetes képeken fejezték ki a film alkotói. A Beethoven koporsója mögött fáklyáját magasra tartó Schubert képe szépségével és művészi erejével az eddig látott osztrák filmek legszebb képét adja. Domonkos László