Szabad Nép, 1954. október (12. évfolyam, 274-304. szám)

1954-10-26 / 299. szám

4 u­­gyanazon a napon, csaknem ugyanab­ban az órában, amikor a nyugati or­szágok külügyminiszterei kellő ceremónia kíséretében aláírták a párizsi egyezménye­ket. Moszkvában Molotov elvtárs jegyzéket nyújtott át a három nyugati nagyhatalom nagyköveteinek. A párizsi megállapodások ugyanarról a kérdésről szólnak, mint az új szovjet jegyzék: a német kérdésről. S m­égis, a megállapodások és a jegyzék úgy különböznek egymástól, mint ég a földtől. Mit nyújtanak a német népnek, Európa biztonságra áhítozó népeinek a párizsi szerződések és mit a szovjet jegyzék? A párizsi szerződések ünnepélyesen kinyilat­koztatják, hogy megadják Nyugat-Német­­országnak a szuverenitást és függetlensé­get. De miféle szuverenitás és függetlenség az, amely csupán az újrafelfegyverkezés ■l°ogát biztosítja, s amely a XX.­­század vé­géig fenntartja Nyugat-Németország meg­szállását? Nem, ez nem valódi nemzeti szu­­■verénitás, csupán a ruhrvidéki iparbárók szuverenitása, olyan szuverenitás, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a német nép nemzeti érdekeihez. Mit javasol ezzel szem­ben az új szovjet jegyzék? Azt, hogy a négy nagyhatalom megszálló csapatait von­ják ki Kelet- és Nyugat-Németországból. Tagadhatatlan, ha ez megtörténne, meg­nyílnék az út az előtt, hogy Németország valóban elfoglalja helyét Európa szuverén nemzetei sorában. De menjünk tovább. Mi az, amivel a pá­rizsi szerződések hozzájárulnak a német egység megteremtéséhez, amely pedig Európa egyik legégetőbb kérdése, s amely­nek békés megoldását oly hőn kívánja min­den német hazafi? Mondjuk ki határozot­tan: semmivel. Sőt a párizsi szerződések azzal, hogy felfegyverzik Nyugat-Németor­­szágot, bevonják a nyugati katonai szövet­ségekbe, s a gazdasági­ és politikai függés szoros kapcsaival hozzácsatolják az újon­nan felállított úgynevezett «Nyugateurópai Unióhoz», jelentős akadályt állítanak az egységes, független, békeszerető Németor­szág megteremtésének útjába. A Szovjet­unió jegyzéke viszont határozott kiállás Németország békés egyesítése mellett, amennyiben javasolja: tartsanak novem­berben négyhatalmi értekezletet a német kérdés megtárgyalására. Sőt, a szovjet kor­mány bejelenti: kész megvitatni az összné­­met választások megtartására vonatkozó azon javaslatokat, amelyeket a berlini ér­tekezleten Anglia terjesztett elő, s Fran­ciaország és az Egyesült Államok támoga­tott. Természetesen a Szovjetunió feltéte­lezi, hogy meg fogják vizsgálni a szovjet kormány megfelelő javaslatait is. Mindez a Szovjetunió messzemenő tárgyalási készsé­gét mutatja, azt a rendíthetetlen törekvé­sét, hogy a fennálló nagy nézeteltérések közepette is elősegítse a német kérdés meg­oldását. A nyugati hatalmak párizsi értekezletü­kön felülvizsgálták az északatlanti szerző­dés és a brüsszeli egyezmény szövegét, s egy tollvonással törölték belőlük azokat a passzusokat, amelyek a német militarizmus elleni, az agresszív Wehrmacht feltámasz­tása elleni közös fellépésre vonatkoztak. Ilyen veszély ma nincs — bizonygatják a nyugatnémet felfegyverzés körül bábás­kodó nyugati miniszterek — a megfelelő «ellenőrzés» megszünteti az új Wehrmacht agresszivitását. Olyan érvelés ez, amely — enyhén szólva — nem bírja el a kritikát. Hiszen az új nyugatnémet hadsereg élére — a tervek szerint — ugyanazok a tábor­nokok kerülnének, akik végrehajtották Hit­­ler őrült háborús kalandjait! Az sem igen lehet kétséges, hogy a német militarizmus — ha újjáélesztik —előbb-utóbb kitör min­denfajta «unió» és mindenfajta ellenőrzés keretéből, s a revansköveteléseknek olyan útjára lép, mint amely annak idején egyene­sen a második világháborúhoz vezetett. A párizsi szerződések megkötésével tehát európa népeit nagy veszély fenyegeti. A Szovjetunió új jegyzéke a maga teljes való­ságában tárja fel ezt, de megjelöli a kiutat is. Ez a kiút megszüntetné a veszélyt, amely a német militarizmus feltámasztásával ne­hezedik Európa népeire. Ez a kiút: a kol­lektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, olyan biztonsági rendszeré, amelyben a részvevők kollektív fellépése állná útját az agressziónak. Ezért javasolja a Szovjetunió, hogy a négyhatalmi értekez­leten tárgyalják meg egy összeurópai érte­kezlet összehívását e biztonsági rendszer kidolgozására. H­ogyan fogadják a nyugati hatalmak 11 táborában a Szovjetunió e nagyjelen­tőségű, a tárgyalások útját egyengető ja­vaslatait? Nos, kezdjük azzal, hogy az ame­rikai sajtó, jóllehet még nem volt birtoká­ban a szovjet jegyzék teljes szövege, máris arról írt, hogy a szovjet javaslatok «semmi újat» nem tartalmaznak, s kereken kijelen­tette: el fogják azokat utasítani, mert «csak halogatnák a párizsi szerződések ratifiká­lását». Vagyis a nyugati hatalmak nem akarnak leülni a tárgyalóasztalhoz, mert félnek, hogy a nagyhatalmi megbeszélések kereszteznék Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzésének menetét. De úgy látszik, még az amerikai propagandagépezet is tu­datában van annak, hogy milyen hamisan cseng ez az «érv», s ezért kétségbeesetten hajtogatja, hogy nincs más «kiút» a hely­zetből, mint Nyugat-Németország fel­fegyverzése. (Hogy a nemzetközi feszültség csökkenéséből vezetne kifelé ez a «kiút», arról természetesen nem beszélnek.) «Teljes mértékben érthető — írta a «The New York Times» hétfői számában , hogy a franciák milliói és a többi atlanti ország­ban élő milliók sajnálkozással és félelem­mel fogadják Németországnak még részle­ges és ellenőrzött újrafelfegyverzését is. De nem volt és nincs más választás». Mintegy válaszként erre az «érvelésre» a szovjet jegyzék megmutatja, hogy igenis van kiút (természetesen más értelemben, nem az agresszív politika hajszolói számá­ra), a békés tárgyalások útja. Dulles «cso­dával határos» dolognak mondotta, hogy Párizsban megszülettek azok a meg­állapodások, amelyek utat nyitnak Nyugat- Németország újrafelfegyverzése előtt, tar­tósítják Németország kettészakítottságát és az újjáéledő német militarizmust a maga teljes veszélyességében reászabadítanák Európa népeire. Valóban van ebben vala­mi, ami csodával határos. Csodával hatá­ros az a mód, ahogy a párizsi okmányokat aláíró nyugati miniszterek semmibe vet­ték országuk biztonsági érdekeit, a közvé­lemény követeléseit. Csodával határos az a makacsság, amellyel szembeszegülnek a tárgyalások szellemével, s nem akarnak el­indulni azon az egyetlen úton, amely a né­met kérdés békés megoldásához vezet. A világ békeszerető közvéleménye azonban már nem egyszer tárgyalóasztalhoz kény­­szerítette a nyugati kormányokat. Ezúttal is kemény harc folyik a német kérdés bé­kés rendezéséért, a párizsi megállapodások ratifikálása ellen. S ebben a harcban je­lentős fegyver a Szovjetunió legújabb jegy­zéke, amely megmutatja az igaz utat, a német kérdés megoldásának egyetlen út­ját. Árkus István KÉT ÚT Lapvélemények a magyar-csehszlovák mérkőzésről A hétfőn megjelent csehszlovák lapok részletesen foglalkoznak a két nemzet vá­logatott labdarúgóinak találkozójával. A «Rudé Právo», Csehszlovákia Kommu­nista Pártja központi lapja a budapesti mérkőzésről azt írja, hogy az eredmény megfelelt a várakozásnak. Megemlíti a lap, hogy a játék alapján még nagyon sokat kell a csehszlovák labdarúgóknak fejlőd­niük, hogy elérjék a magyar labdarúgás színvonalát. 90 percig a magyar csapat tá­madott, és az eredmény még nagyobb is lehetett volna. A csehszlovák csapatból hiányoztak mindazok az erények, amelyek a magyar csapatot jellemzik: össz játék, technika, ötletesség és gyorsaság. A B-vá­­logatottak mérkőzéséről megemlíti a lap, hogy a csehszlovák csapat felülmúlta el­lenfelét és csak az utolsó pillanatban csú­szott ki kezéből a győzelem lehetősége. A bratislavai «Pravda» a magyar csa­patról azt írja, hogy a vasárnapi mérkőzé­sen gyengébb teljesítményt nyújtott, mint általában szokott. Ez vonatkozik elsősorban a támadósorra, amelyben csak Kocsis és a két szélső volt jó. (MTI) A belgrádi nemzetközi sakkverseny A belgrádi nemzetközi sakkverseny során vasárnap délelőtt a harmadik forduló függő­játszmáit bonyolították le. — Eredmények: Barcza— Gligorics döntetlen, Matanovics— Pilnik 1:0, Karaklajics—Potreca 1:0, Kloppen — Pirc függö. Délután került sor a negyedik forduló játsz­máira. Eredmények: Nievercek­—Janosevics 1:0, Ptrc — Bronstein döntetlen, Pilnik—Iopnen dön­tetlen. D­j­u­­rase­vice—Mat­kovics 0:1, Czernjak — Ivkov függő, Trifunovics—Milics függő, Pot­reca—Barcza 0:1, Gligorics—Nedel­jkovics füg­gő, Rabar — Wad I. döntetlen Petroszian — Ka­raklajics döntetlen. A negyedik forduló után a vezetők sorrendje: Bronstein 3,5, Matanovics 3, Petroszian 2 5 pont. — ÚJABB NAGY NYEREMÉNY a totóban: 12 találata csupán egyetlen pályázónak (243.821, Totózó, Miskolc, Rákóczi­ út 2.) volt (nyere­ménye 239.345 forint). A 11 találatos szelvé­nyek száma 147 (1627 forint), a 10 találatosaké 1749 (182 forint). Magyar asztaliteniszezők utaznak Bécsbe és Belgrádig« Október 30 és november 1 között Bécs­ben, majd november 11 és 11 között Belgrád­­ban nagyszabású nemzetközi asztalitenisz­­versenyekre kerül sor. A két nemzetközi viadalon magyar ver­senyzők is részt vesznek. (MTI) SZÓFIÁBAN vasárnap mintegy 40.000 néző előtt, az olasz Bernardi játékvezetése mellett került sor Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság labdarúgó válogatottjának találko­zójára. A mérkőzést a bolgár válogatott 3:1 (1:0) arányban megnyerte. SZABÓ ISTVÁN, a Román Népköztársaság sakkmestere 54 éves korában váratlanul el­hunyt.­­ A SPORTCSARNOKBAN hétfőn este két Béke Kupa ökölvívó-csapatbajnoki mérkőzésre ke­rült sor. Bp. Kinizsi —Kaposvári Dózsa 12:8, Bp. Dózsa—Bp. Vasas 11:9. ARTHUR RIMBAUD Születésének századik évfordulójára 1870 júliusának derekán egy hamis sür­göny provokációja végre kiváltotta azt a háborút, amire a porosz junkerek és fran­cia burzsoák egyaránt régóta vártak. Victor Hugo szavaival, «összecsapott a Chassepot és Dreyse puska”. Mikor a soviniszta őr­jöngés porjellegét kavarva az első francia hadosztályok vonultak az országutakon a belga határ felé, szemközt velük egy tizen­hatéves kamasz igyekezett Párizsba. Egye­nesen a charleville-i kollégium padjaiból szökött — megkezdve húsz esztendei foly­tonosan megújuló szökéseinek és vándorút­­jainak legendába emelkedő és ismeretlen­ségbe vesző sorozatát. Ez a tizenhatéves kamasz a világiroda­lom egyik legzseniálisabb költői tehetsége volt. Zsebében hozta már ekkor a világiro­dalomnak néhány remekét. Alkotómunká­jának mindössze négy esztendeje alatt — tizenkilenc éves kora után többé egy sort sem írt! — a szinte brutálisan megraga­dott nyers valóságnak és a megtoh­atatla­­nul gyöngéd sejtelemnek hangjait szólaltatta meg, és csak úgy félkézzel, hányavetii, mintegy kamaszmódra a világ elé hajította mindazokat a problémákat, amelyekkel a költészet azóta, máig is küszködik. A költé­szet nem volt számára fontos. «Bolondériai egyikének» tartotta csupán. Tudtával és be­­leegyezésével eze az életében mindössze két jelentéktelenebb verse és legutolsó műve, az «Egy évad a pokolban» című költői pró­zája jelent meg, ez utóbbi egyébként soha sem került forgalomba. Verseit barátja és vagy költőtársa, Verlaine, majd később ifjú rajongóinak tábora adta ki, mikor ő már messze járt, távol Európától, az «unt gátú ócska földtől*, amelyet «megvetett*. Jáva őserdeiben bolyongott céltalanul, az új em­beri lehetőségek «felfedezését» (amelyről addig álmodott) felcserélve Afrika európai ember még nem járta földjeinek felfede­zésével; elsőnek hatolt be Ogadenba s kara­vánjaival egyre vándorolt Zeilah és Harrar között, övében — egy levelének tanúsága­­ szerint — «állandóan negyvenezer franc­i arannyal, ami húsz kilót, nyom». Mikor , 1891 november 10-én Marseille-ben —egyik­­ lábának amputálása után — titokzatos be- t­­egségben meghal, az irodalmi világ alig vesz róla tudomást. De, néhány fiatalem­ber már, rajongva kezdi szavalni nagy ver­seit, a «Részeg hajó»-t, a «Magánhangzók» szonettjét, a «Tetűkeresők»-et, a «Meghök­kentek»­, amelyeket Verlaine közölt az «Átkozott költők» című antológiában. Rimbaud nevét sokkal többen ismerik, mint ahányan verseit olvassák. Művésze­­t­­ének jelentőségét nem is a szó szoros ér­­­­tel­mében vett népszerűségen lehet és kell lemérni. Az új lehetőségeket kutató, új esz­közökkel ábrázóló modern költészet fejlődé­sében mutatható ki leginkább Rimbaud ha­tása, amely tovább él Majakovszkijnak a valóságot kézmarokkal megtagadó metafo­­­­ráiban, József Attila szivárványló gyengéd­ségében, Aragon «francia riadójában». Az irodalomnak vannak ilyen rejtett hatású művei. Titkuk a korán, kiforratlanul ki­mondott új szavak ereje. Mi volt az az új, amit ez­ a gyerek-zseni­­ megpróbált elmondani? Ebben a kurta­­ megemlékezésben csak éppen hogy érinte­­t­ni lehet. A régi világ pusztulásának, az új­­ emberi történelem elviselhetetlenül sürgető szükségességének érzése. Hangsúlyozni kell, hogy érzése és nem tudata. Nem ismerte a proletárforradalom elméletét, és bár egyes életrajzírói szerint fegyverrel küz­dött a Párizsi Kommün barikádjain (má­sok cáfolják ezt), s több ismert és néhány elveszett versében halhatatlan emléket ál­lít hőseinek, nem valószínű, hogy felismer­te benne a világ első proletárforradalmát. Őt hihetetlen intenzitású kamasz-élményei és ábrándjai sokat megsejttettek vele a szo­cializmus igazságából. Ebből az­ alapérzésé­ből fakad megdöbbentő valóságlátása és szókimondása először, rövid pályája első részében és kétségbeesett, vívódó sejtelmei második korszakában, a Kommün bukása után. Realizmusa úgy robbant be a finom hangulatokba öltözködő vagy tündöklő káp­­rázatokban pompázó polgári költészetbe, mint magának a nyomorúságnak véres rongyai. A költészetben soha nem látott dolgokat lát meg és ábrázol a megfigyelt valóság mozzanatainak megdöbbentő táv­lataival. A «Meghökkentek»-ben öt kicsi éhes gyereket lát, akik a külvárosi pék pin­ceablakán át «térden leskelődve — nézik, hogyan készít a pék szőke — nagy kenye­ret», s ahogy ott görnyednek, «nadrágjuk szétrepedezget — s a téli szélbe csüngve reszket — rajtuk az ing» (József Attila for­dítása). Egy pillantást vet a kisvárosi pá­lyaudvar előtti térre, hol «a gyarló gyepre nyírt sétányon» katonabanda zenél — és a polgári élet minden üressége süvítve csap ki a képből («Zeneszóra»). A közvetlenül meg­ragadott valóságot nagy víziók egészítik ki, legnagyobbként köz­ülük a legyőzött Párizs képe, amelyet újra elözönlenek a ver­­sailles-i gyilkosok mint a férgek, de amely még így is,­­«bűzhödt fekélyként» is a «Ha­ladás leheletét» leheli, és kiváltja a költő lelkesült bámulatát elmúlt és jövő har­caién («Párizs újra benépesül»). S egy pil­lanatra még ennél tovább is tud menni. Meg tudja alkotni a forradalmár proletár­hős alakját s feledhetetlenül villantja elénk a gyöngéd, gyönyörű lánykezeket, amelyek a barikádok során «a géppuskák bronzán ragyogtak — végig a felkelt Párizson», s melyeknek bőre «mindig a Marseillaise-t dalolja — és soha az Eleisont» («Jeanne- Marie kezei»). A költői realizmus e hatalmas indulása után — melynek a fenti idézetek csak hal­vány jelzései — a vereség nyomán miszti­kába bonyolódó, vívódó sejtések próza­versei jönnek, új műfaj, amelynek Rimbaud a megteremtője. De az, a költő, aki már hétéves korában «nem is­teni, a komor munkásokat szerette, és «két nyirkos szemét látásokért gyötörte», továbbra is a szenvedélyes látnivágyás és igazságkeresés költője. Sötétben maradt, de sötétségébe, ha zavarosan és kuszában is, a reális jövő látomásai csapnak: «Az em­beri munka az a robbanás, amely fényével időnként beleragyog a mélységbe, melybe zuhantam». S ebben a mélységben is fő kísérlete, hogy «a bérrabszolga eszével néz­ze a kék egét». S miközben tehetetlenségé­ben nem tud mást, mint megátkozni magát és a világot, kétségbeesésének mindig meg­újuló köreiből egy-egy pillanatra «tudatos jövőbe lát»,­­Mikor fogjuk már partokon és hegyeken túl köszönthetni az új munka születését, az új bölcseséget, a démonok és zsarnokok bukását, a babona halálát, és imádni tudni — elsőként! — a földre szállt karácsonyt? Egek éneke, népek lábdobogá­­­­sa! Rabszolgák, ne átkozzuk el az­ életet!»­­ A «kölyök Shakespeare» (Victor Hugo ne­­­­vezte így), a­­koraérett ifjúság zseniális körz­í­tője egyszerre lépett a történelembe «a vi­­l­­ág ifjúságának», a kommunizmusnak leg- f első lépéseivel. «Uj virágokat, új csillago­­­­kat, új emberi testet, új nyelveket­» próbált I felfedezni. Helye ott van a költészet nagy I felfedezőinek sorában. Somlyó György SZABAD NÉP Készül a Magyar Nyelvatlasz Ötödik éve járja már az országot a ma­gyar nyelvészek egy kis csoportja, hogy összegyűjtse az anyagot a Magyar Nyelv­atlaszhoz, s ezzel letörlessze a magyar nyelv­járáskutatás, s egyben az egész magyar nyelvtudomány egyik legrégibb adósságát, ötödik éve szaporodnak tervszerűen a Nyelvtudományi Intézet nyelvatlasz-szobá­jában lévő térképen a piros és fekete pon­tok, jelezve, hogy újabb és újabb falu nyelvjárásának a leírása gazdagítja a ké­szülő művet. Mi a célja ennek­ a munkának ? Ezt a kérdést igen sokan feltették már, s felteszik ma is minden alkalommal, ami­kor egy-egy faluban (szakmai szóval: ’ku­tatóponton) jegyzetfüzetünkkel megjele­nünk. Mert nem is olyan magától értetődő, hogy valaki azért tölt néhány napot egy faluban, hogy felírja, mi a neve ott ennek vagy annak a tárgynak, fogalomnak. A legtöbb faluban valami egészen köz­vetlen gyakorlati célt sejtenek munkánk mögött: talán a «régi beszédet» akarjuk visszahozni, vagy ép­pen ellenkezőleg: el akarjuk törölni a táj­­szólásokat. Pedig egyi­ket sem akarjuk, hi­szen egyiknek sem volna különösebb ér­telme. A mi célunk az, hogy a magyar nyel­vet minél pontosab­ban, minél jobban megismerhessük, s en­nek múltját, jelenét s jövő fejlődésének irá­nyát minél megbízha­tóbban bemutathas­suk. Mert azt ugyan mindenki tudja, hogy a magyar nyelvet az ország különböző ré­szein különféleképpen beszélik. Ami például az egyik vidéken kenyér, a másikon kenyér, sőt kinyer; az egyik helyen Kisékhe men­nek, a másikon Kisékhe, vagy esetleg Ki­sek, de olyan vidék is van, ahol úgy mond­ják: Kisnyi megyünk, a hivatalosan napra­forgónak ismert növény különféle táji el­nevezéseinek meg se Szeri, se száma: napra­forgó, napraforduló, forgó, szotyola, tányér­­bél, tányérvirág, tányérk­a, tutyella, uszu stb. De nyilvánvaló, hogy igen sok élő nyel­vi jelenség van még, amelyről nem tudunk, valamint azt sem tudjuk, hogy az ismert jelenségeknek melyike meddig terjed, álta­lánosan ismert-e vagy már kihalóban van egy-egy vidéken stb. Egyszóval átfogó is­mereteink a magyar nyelvjárásokról nin­csenek, mert az ország minden részére ki­terjedő, egységes szempontú (tehát azonos anyagot felölelő), azonos módszerű, egy időben végzett gyűjtés még nem volt ná­lunk. Ezt a hiányt akarjuk elsősorban pó­tolni. Hogyan készül a Magyar Nyelvatlasz? Minden nyelvatlasz-munnkálatnak alap­vető kérdése az, hogy milyen nyelvi anya­got vizsgál, s a kutatást mekkora területre terjeszti ki, más szóval, hogy állítja össze a kérdőfüzetét, s hogy választja ki a kuta­tópontokat. Mi két — előre kinyomtatott — kérdő­füzettel dolgozunk. Az elsőnek az anyagát (kb. 750 címszó) úgy válogattuk össze, hogy a magyar nyelvjárásokban ismert vagy feltehető fontosabb nyelvtani (első­sorban hang- és alaktani) jelenségekre le­gyen benne több példa. Ez az u. n. nyelv­tani kérdőfüzet, amely a magyar nyelvjá­­rások nyelvtani rendszerének pontosabb megismerését szolgálja. (Ilyen jellegű pl. az­ említett példák közül az első kettő, a ke­nyér és a kisekhez.) A második (kb. 650 címszó) az úgynevezett szóföldrajzi füzet, amely az egyes fogalmak nevének válto­zatairól, táji elterjedéséről tájékoztat. (Ilyen pl. a napraforgó, kukorica stb.) Ezt a kérdőfüzetet úgy állítottuk össze, hogy minél változatosabb legyen a fogalomkörök szempontjából, s e fogalomkörökből bele­kerüljenek mindazok a szavak, amelyek­nek előreláthatólag több táji változatuk várható. A kérdezés megkönnyítésére, ill. mun­kánk pontosabbá tétele végett kinyomtat­tuk azokat a formulákat (kérdéseket) is, amelyekkel az egyes szavakat kérdezzük, továbbá a kérdezendő tárgyakról rajzokat is készíttettünk. A kutatópontok kiválasztásában arra törekedtünk, hogy a kutatópont-hálózat a lehetőség szerint arányos elosztásban fogja be a magyar nyelvterületet. Fontos volt az a szempont is, hogy a kiválasztott hely ré­gi (vagy régebbi) magyar település legyen, s lehetőleg távolabb essék a közlekedési központoktól. (Ez az utóbbi azután teteme­sen meg is nehezíti munkánkat. Minthogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre meg­felelő közlekedési eszköz, sokszor egy-egy­­napi utazás után sárban-hóban gyalog tu­dunk csak eljutni a célunkig.) összesen­­­150 települést jelöltünk ki; ez azt jelenti, hogy körülbelül minden tizedik településünkről lesz pontos, megbízható és összevethető nyel­vi anyagunk. A népi demokratikus országok között lévő szoros kapcsolat és őszinte ba­rátság eredménye az, hogy Szlovákiában is dolgozhatunk 17 magyarlakta kutatóponton. Megegyezésünk van munkálatainknak és a Román Népköztársaságban folyó magyar nyelvatlasz-munkálatoknak az összehango­lására is. Az anyaggyűjtés, a feljegyzés módszeré­ről, nehézségeiről, kisebb-nagyobb fogásai­ról szinte ízelítőt sem lehet adni e rövid beszámolóban. Erről különben még az idén külön kötetben számolunk be a hazai és külföldi tudományos világnak. Az anyag összegyűjtése után következik a munkálatnak az a szakasza, amelyről a «nyelvatlasz» a nevét kapta: az egyes ada­tok térképre írása. Minden szónak külön térképe van, amelyen az egyes kutatópon­tok helyére beírjuk az ott használatos szót vagy a szónak megfelelő jelet. (A térképen való ábrázolásnak különféle módszerei kö­zül bemutatunk itt is egy — sok szempont­ból leegyszerűsített — példát.) Mi a célja a nyelvi anyag térképre vetítésének ? A nyelvi anyag földrajzi elhelyezkedésé­nek a bemutatása voltaképpen az adatok bizonyos fokú rendszerezésével egyenlő: ez hívja fel a figyelmet a megoldandó problé­mák legtöbbjére, sőt igen sokszor a meg­oldás lehetőségére is ez világít rá. A térképen szemléltetett nyelvjárási ada­tok megmutatják pl. egy-egy nyelvi jelen­ség területi elterjedését, megvilágítják, hol lehet vagy lehetett a határa egy-egy nyelv­­járásterületnek. A nyelvjárási térkép ada­tai szemléltetik, hol, milyen módon, milyen átmeneti fokozatokon kerészül változnak az egyes nyelvi jelenségek, hogyan vegyül két nyelvjárás, hogyan megy végbe a réginek és az újnak a harca. Megmutatja, mi a jelen­tőségük a földrajzi akadályoknak (nagy folyó, hegyvonulat) a nyelvi jelenségek ter­jedésének meggátolásában. A Duna pl. ál­talában határvonal. Egyes helyeken azon­ban a két oldalon azonos nyelvi jelenségek­kel találkozunk. Ez arra mutat, hogy a szóbanforgó helyen valamikor átkelőhely volt, vagy esetleg a Duna medre változ­tatta a helyét. Rávilágít a térkép egy-egy jövevény sza­vunk eredetére is. Ha például egy olyan tájszavunk eredetét vizsgáljuk, amely hang­alakjánál fogva több szláv nyelvből is jö­hetett hozzánk, a szó területi elterjedtsége, táji elhelyezkedése igen sok esetben meg­mutatja, melyik lehetett a közvetítő nyelv. Persze a gyakorlatban nem ilyen egysze­­­rűek az­ esetek. A seh, var jelentésű túr szavunk (amely a közös lónak záros a háta közmondásban van) csak a szlovénból ke­rülhetett hozzánk, mely csak abban isme­retes a szláv nyelvek közül. A magyar nyelvterületen visz­ont c­sak a keleti vége­ken fordul elő, ma tehát nincs kapcsolat­ban az átadó nyelvterülettel. A nyelvatlasz ebben az esetben azt a tanulságot mondja, hogy valamikor a közbeeső területen is (tehát szinte az egész országban) ismert­nek kellett lennie ennek a szónak. Ezt a következtetést valóban igazolják a nyelv­­történeti adatok is. A Magyar Nyelvatlasz — mint mondtam — a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készül, Bárczi Géza akadémikus irányításával. Magát a kutatómunkát több nyelvész szakember végzi: az első kérdőfüzettel öt, a második­kal két kutató dolgozik. A nehézségek ellenére munkánk jól ha­lad. Az anyaggyűjtés nagy részén túl va­gyunk, úgyhogy máris igen használható nyelvatlasz-anyagunk van. Noha a feldolgo­zás több évet vesz még igénybe — az anyag ellenőrzése, s különösen a mű megszer­kesztése — máris világosan látszik, hogy az annyi sikertelen próbálkozás után most va­lóban megvalósuló Magyar Nyelvatlasz megtermékenyítőleg hat majd a magyar nyelvtudománynak szinte minden terüle­tére. Lőrincze Lajos »­ MTA Nyelvtudományi Intézetének helyettes igazgatója Itueortra hilfurtca hitére.A tengeri tengiri fil máit te téröhbúra ♦ ttrtban. * ^ HÍREK ☆ & Egy iskola viszontagságai A 25-ös számú Építőipari Tröszt ez év ta­vaszán megbízást, kapott a szigethalmi általános iskola megnagyobbítására. Június elején el is kezdték az új emelet építését. Mivel ebben az épületben lakott Tóth Tibor, az iskola igazgatója is, ideiglene­sen átköltöztették az udvaron lévő fás­kamrába. A tröszt azt ígérte, hogy az igazgatói lakás szeptember 1-re, az iskola pedig december 31-re elkészül. A pedagógusok hetekig szaladgáltak, míg a tanításhoz termeket találtak. Végül megkapták a helyi kultúrtermet és egy régi, rozoga kocsmaépületet. Nem is volt különösebb baj, míg a MOKÉP el nem határozta, hogy a kultúrteremben bevezeti a hétköznapi mozielőadásokat. Ekkor tu­domására adták a tantestületnek, hogy a közönség nem hajlandó iskolapadokból végignézni a filmvetítést. Másnap kihor­dották a szabad ég alá az iskolapadokat, és székeket raktak helyükre. Éjszakánként az eső mosta, a korai fagy repesztgette a drága bútordarabokat. Hiába szaladgáltak a pedagógusaik fűhöz-fához, eredményt nem­ tudtak elérni, senki nem akadt, aki intézkedett, rendet teremtett volna. A gye­— Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 1—15 között Budapesten és vi­déken, az üzemekben és hivatalokban, gép­állomásokon, állami gazdaságokban poli­tikai könyvekből vásárokat rendez. A poli­tikai oktatásban részvevők e könyvvásá­rokban szerezhetik be a tanuláshoz szüksé­ges műveket. — 100.000 PALACKKAl, TÖBB szeszes­italt készít karácsonyra az Unicum Likőr­gyár, mint az elmúlt évben. — A Balaton és a Bakony vidékén — Veszprém megyében — 50 kilométernyi sza­kaszon új turistajelzés készül. — A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE való tekintettel a kínai iparművészeti kiállítást a Műcsarnokban november 15-ig­. Ecsvi Illés Aladár kiállítását a Fényes Adolf-teremben október 31-ig meghosz­­szabbították.­­ A budapesti és vidéki színházak idei műsortervében több új szovjet színdarab van. Tervbe vették Trenyov «Két asszony szerelme», Arbuzov «Tanya», Baratasvili «Szöcske»,, Guszev «Dicsőség» és más szov­jet darabok bemutatását. — A POPOCATEPETL mexikói vulká­non a lavina elsodort nyolc turistát. Hatan szörnyethaltak. — Képzőművészeti kiállítás nyílt a debre­ceni Déry Múzeumban. A kiállítást a helyi művészek műveivel kiegészítve az Orszá­gos Szépművészeti Múzeum legjobb képei­ből állították össze. — AZ «ÖSTERREICHISCHE VOLKS­STIMME­» jelentése szerint az idei irodal­mi Nobel-díj jelöltjei Mihail Solohov szov­jet és Halldor Laxness haladó izlandi író. — A KODÁLY ZOLTÁN KULTÚROTTHON ok­tóber 30-án, szombaton «st» fél 8 órakor mu­tatja be Beethoven «Fidelio» című operáját mikrobarázdás hanglemezről. A művét Furt­­wängler vezényli. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós mond bevezetőt. Az előadás teljes be­vétele az árvízkárosultaké. — EMBERTANI KUTATÁSOK folynak a Bodrog­közben. A Természettudományi Múzeum embertani tárának munkatársai eddig húsz községben végeztek kutatást. — Módosították az Állami Balett Intézet szervezeti szabályzatát és tanulmáynyi rend­jét. A rendelet szerint felvételi vizsgára az a gyermek jelentkezhet, aki az általános­iskola harmadik osztályát elvégezte és tize­dik életévét még nem töltötte be. A rende­let az 1954—1955-ös tanévtől kezdődően ér­vényes, rekek­ végül beköltöztek a Csepel Autós gyár munkásszállójának négy szobájába. Decemberig már nincs sok idő , vigasz­talódna az ember. De az építővállalat­­ki­jelenti: az iskola csak jövő márciusra ké­szül el. A falak félig felrakva meredeznek az udvaron, néhány munkás cselleng kö­rülöttük. A tröszt arra hivatkozik, hogy csökkentették a beruházást, és ezért most «lassított ütemben» folyik a munka. Az igazság az, hogy a tröszt nem sokat törő­dik az építkezéssel. Nem gondoskodik a folyamatos anyagellátásról, ezért a mun­kások sem tudnak megfelelően keresni, s inkább otthagyják az építkezést. Egyesek nemtörődömsége, felelőtlensége miatt az iskola igazgatója még most, október végén is, családjával együtt a fáskamrában lakik. Az emberben­­ önkénytelenül is fel­merül a kérdés: miért nem segít a pest me­gyei tanács beruházási osztálya, amelynek feladata lenne az ellenőrzés? Mert itt úgy látják, minden rendben megy. S a­ nyugtalankodókat sietnék megnyugtatni: minden jól van, már a szobákat festik. Hiába — a beruházási osztály szobájából máskép festenek a dolgok, mint a sziget­halmi iskola udvaráról. Balázs Mihály — Többmillió lucfenyő-csemetét nevel­nek az állami erdőgazdaságok a dolgozók kertjeinek díszítésére. A DISZ- és az út­­törő-szervezetek több helyen fenyőfatelepe­ket létesítenek a községek, városok kül­területén. Lucfenyő-csemetét bármely erdő­­gazdaságnál vagy erdészetnél lehet igényel­­ni. Az erdőgazdaság a fenyőcsemetéket in­­­gyen bocsátja az igénylők rendelkezésére. — BATHURST (KANADA) KÓRHÁZÁ­BAN egy huszonnégy év­es anyának négyes ikrei (három lány és egy fiú) születtek. — Megkezdődött a jászberényi járási és városi népfront-bizottság rendezésében a «jász kultúrhónap». Vasárnap megnyílt a 80 éves fennállását ünneplő múzeumban a «Képek a jász nép történetéből» című ki­állítás.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szenátu­sának egy bizottsága megállapította, hogy tavaly 385.000 fiatalkorút kellett bíróság elé állítani. Amerika valamennyi betörésének 45 százalékát fiatalkorúak követik el. — Franciaországban kiadták Howard Fast amerikai író Saccoról és Vanzettiről szóló könyvét (Amerikai legenda). A könyv­nek nagy sikere van. — ÚTTÖRŐHÁZ nyílik Kaposvárott, a város legszebb részén, a Szabadság-park mellett. — A szolnoki Damjanich János Múzeum első állandó kiállítása november 4-én, a vá­ros felszabadulásának tizedik évfordulóján nyílik meg. A kiállítás négy teremben mu­tatja be Szolnok történetét a török hódolt­ság korától napjainkig.­­ VÁNDORGYŰLÉST tartott vasárnap Miskolcon a Magyar Történelmi Társulat. Soós Imre, az egri Állami Levéltár veze­tője tartott előadást «A diósgyőri vashámor története 1771-től 1567-ig» címmel. Az elő­adáshoz Kiszely Gyula, a Lenin Kohászati Üzemek kirendeltségvezetője szólt hozzá, aki a diósgyőri vasgyár újabbkori törté­netét dolgozza fel. — A NEWYORKI «DAILY WORKER] hírt ad arról, hogy a svájci Lausanne-ban megkezdték Charlie Chaplin «Egy jó ki­rály» című új filmszatírájának forgatását. — LAKATOS SÁNDOR nyolctagú népi zenekara és Vörös Sári népdal énekesnő háromheti vendégszereplésre Csehszlová­kiába utazott. A Magyar Állami Operaház dolgozóinak kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Ma­gyar Állami Operaház fennállásának 70. év­fordulója alkalmából Báthy Anna Kossuth-díj­as kiváló művésznek, Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész­nek, Fülöp Zoltán Ko­ssuth-díjas díszlettervező­nek, Harangozó Gyula kiváló művésznek, Ha­­selbeck Olgának, az Állami Operaház örökös tagjának, Komor Vilmos érdemes művésznek, Losonczy György érdemes művésznek, Medek Annának, az Állami Operaház örökös tagjának, Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas kiváló művész­nek, Némethy Ellának, az Állami Operaház örö­kös tagjának, Oláh Gusztáv Kossuth-díjas ki­váló művésznek, Orosz Júlia érdemes művész­nek, dr. Palló Imre Kossuth-díjas kiváló mű­vésznek, Romagnoli Ferenc kürtművésznek, Rosier Endre kiváló művésznek, Sándor Erzsi­nek, az Állami Operaház örökös tagjának, Szé­kely Mihály Kossuth-díjas kiváló művésznek és Tóth Aladárnak, az Állami Operaház Kossuth­­díjas igazgatójának a «MUNKA ÉRDEMREND»; Budanovits Mária érdemes művésznek, az Ál­lami Operaház örökös tagjának, Farkas Sán­dornak, az Állami Operaház örökös tagjának, Halász Gittának, az Állami Operaház örökös tagjának, Halmos Jánosnak, az Állami Opera­ház örökös tagjának, Juhász Andornak, az Ál­lami Operaház gazdasági vezetőjének, Kálmán Oszkárnak, az Állami Operaház örökös tagjá­nak, Maleczky Oszkár érdemes művésznek, dr. Nyáry Lászlónak, az Állami Operaház üzem­­igazgatójának, Pogatscher Lajos főpénztáros­nak, Roubal Vilmos nyugalmazott kar­igazgató­nak, Takács István főszabásznak, Walter Rózsi­nak, az Állami Opera­ház örökös tagjának és Závodszky Zoltánnak, az Állami Operaház örö­kös tagjának a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉR­DEMÉREM», Butz Károly főügyelőnek, Lubik Imre trom­bitaművésznek, Marik Béla könyvelőnek, Rékai Miklós hárfa­mű­vésznek, Roubal Rezső üst.daob­­művésznek, Rudas Imre fagottművésznek és Visó Márk énekkari tagnak a «MUNKA ÉRDEM­­ÉREM» kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn délelőtt nyújtotta át az elnöki tanács fo­gadótermében. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökhelyettese, Darvas József népművelési miniszter, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titká­ra, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, továbbá zenei életünk több kiváló képviselője. A kitüntetettek nevében dr. Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művész mondott kö­szönetet. , Hétfőn délben a népművelési miniszté­riumban Jánosi Ferenc, a népművelési mi­niszter első helyettese adta át a népműve­lési miniszter nevében a «Szocialista Kul­túráért» kitüntető jelvényt és oklevelet az Operaház 23 dolgozójának, ugyanakkor mi­niszteri elismerő levelet kapott az Opera­­ház tíz és miniszteri elismerő oklevélben ré­szesült az Operaház 16 dolgozója. A kitüntetettek nevében Balogh Lajos énekkari tag mondott köszönetet. (MTI) — HANGSZERES PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET az Operaház hegedűre, gordonkára és klarinétra. A hegedű és klarinét próba­­játék csütörtökön, a gordonka próbajáték pénteken fél 11-kor lesz az Operaházban. Előzetesen a személyzeti osztályon lehet je­lentkezni. I . 6 .1 A H A S A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, keleten is növekvő felhőzet, sokfelé eső. Néhány helyen zivatar. Élénk, időnként erős déli­délnyugati majd északnyugati szél. A nappali hő­mérséklet csökken. Várható legalacsonyabb hőmérséklet, éjjel 7—­10. legmagasabb nappali hőmérséklet 15—18 fok között. A Duma vízállása hétfőn reggel Budapestnél 243 centiméter. A fű­ tea alapjául ««F Igaro várható napi középhő­­mérséklet ma 10 fok felett lesz. A budapesti színházak mai mű­so­rneraház: Othello (A, 2. sz . 7) — Az Opcl Erkel Színháza: Figaro házassága (6. bérlet, 2­71. — Nemzeti Színház: Vihar l Abonyi-­­u Ssac bérlet, 2. sz., 7). — Katona József Színház: Yo! (7). — Madách Színház: Három nővér (X. bérlő — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de gerac (7). — Petőfi Színház: a kőszívű ember (7). _ Jókai Színház: A kérők (7). — Fővárosi tetisszínház: Álruhás kisasszony (7) — Blah­a 1 Színház: Montmartrei Ibolya (7). — Vidám Szíl Utazás a viták körül (7). — Fővárnál Kis Szil Hogy volt! A Vidám Színpad vendégjátéka ífó Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt fél 9). — Buda­pest Varieté: Tréfaszüret (8 . hály Kultúrotthon: Beethoven: VIII. Szimfont Kreutzer-szonáta­­mikrohanglemez-Hőadás, fél Állami Bábszínház: Csalavári Csalavér (1 fél 5). A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza-tér 3 Tel.: *343—100. *143—220 Terjeszti a Posta Központi H­rlapirodá­ja. Budapest, V., József nádor-tér 1. Tel.: 180—150 vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal.­­ A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő­­postahivatalok­­kezelik. Központi elitfizető szolgálat: 183...022. Előfizetési díj havi­­7 Ft. SZIKRA Lapnyomda. A RADIO MŰSORÁBÓL KEDD KOSMITH-RADIO: 4.31­: Hírek. — 4.40—8.22-14: Reggeli zenés műsor. — Közben: 3.30: Falurádió. — 8.30: Színházak mű­sora. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. 7.00: Hírek. — 1.36: Naptár. — 8.30: A rádió népi zenekara játszik. 9.00: Kórusok. — 8.15: Arttörő-hiradó. — 9.40: Kis muzsikusoknak. — 10.00: Hírek. — 10.10: Schumann: Esz-dúr szimfónia. — 11.30: Fúvószene­kar. — 11.50: Zola : A kovács. — 12.00: Hírek. Lap­szemle.­­— 12.15: Népdalok és népi táncok. — 13.00: Könyv, muzsika, színház. — 14.00: Hírek. Közérdekű közlemények — 14.25: Hangverseny Grieg műveiből. — 15.00: Szabahattin Ali szatírája. — 15.10: Gold­­mark operáiból. — 16.00: Ács Kató ifjúsági rádió­játéka. — 16.40: Bolgár zenei hét. — 17.00: H­rek. •­ 17.10: Válasz a falusi hallgatóknak. — 17.30: Népmű­vészeink műsorából. — 18.00:­­Esze Tamás földjén­. — 18.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: Köz­vetítés a Madách Színházból: A körtvélyesi csíny. — Közben: 20.00: Esti­ Híradó. — 30.20: A színházi köz­vetítés folytatása. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: «Mesélő muzsika». Farkas Ferenc táncjátékának is­mertetése. — 3­2.40: Könnyűzene. —­­23.00: Előadó­művészeink műsorából. — 24.00: Hírek — 0.10: Vi­dám népi muzsika. PETŐFI-RÁDHÓ: 6.30: Jó reggek­, gyerekek! — 6.50: Kolorat­ir-ke­­ringők. — 7.00— 11.30-ig : Azonos a Kossuth-rádió mű­sorával. — 14.00: Népek dalai és kórusai — 15.00: Vidám h­a­rmon­i­kások. — 15.30: Irodalmi műsor a hallgatók kívánságára. — 10.00: Színes népi muzsika. — 17.00: Magyar szerzők­ zongoraművei. — 17.30: Reszelő atlasz.­­- 17.45: Táncz­ene. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. - 19.00: Debussy: Három nocturne. Előadás.­­— 19.49: Beethoven ka­maraműveiből.­­ 20.40: A rádió tudományos hir­­adója. 31.00: Rimszkij-Korszakov operáiból. 2­1.30: Borsodi dalok és hangszeres muzsika. — 33.­MU Operettréületek. KEDD, 1954 OKTÓBER 26

Next