Szabad Nép, 1954. október (12. évfolyam, 274-304. szám)
1954-10-26 / 299. szám
4 ugyanazon a napon, csaknem ugyanabban az órában, amikor a nyugati országok külügyminiszterei kellő ceremónia kíséretében aláírták a párizsi egyezményeket. Moszkvában Molotov elvtárs jegyzéket nyújtott át a három nyugati nagyhatalom nagyköveteinek. A párizsi megállapodások ugyanarról a kérdésről szólnak, mint az új szovjet jegyzék: a német kérdésről. S mégis, a megállapodások és a jegyzék úgy különböznek egymástól, mint ég a földtől. Mit nyújtanak a német népnek, Európa biztonságra áhítozó népeinek a párizsi szerződések és mit a szovjet jegyzék? A párizsi szerződések ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy megadják Nyugat-Németországnak a szuverenitást és függetlenséget. De miféle szuverenitás és függetlenség az, amely csupán az újrafelfegyverkezés ■l°ogát biztosítja, s amely a XX.század végéig fenntartja Nyugat-Németország megszállását? Nem, ez nem valódi nemzeti szu■verénitás, csupán a ruhrvidéki iparbárók szuverenitása, olyan szuverenitás, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a német nép nemzeti érdekeihez. Mit javasol ezzel szemben az új szovjet jegyzék? Azt, hogy a négy nagyhatalom megszálló csapatait vonják ki Kelet- és Nyugat-Németországból. Tagadhatatlan, ha ez megtörténne, megnyílnék az út az előtt, hogy Németország valóban elfoglalja helyét Európa szuverén nemzetei sorában. De menjünk tovább. Mi az, amivel a párizsi szerződések hozzájárulnak a német egység megteremtéséhez, amely pedig Európa egyik legégetőbb kérdése, s amelynek békés megoldását oly hőn kívánja minden német hazafi? Mondjuk ki határozottan: semmivel. Sőt a párizsi szerződések azzal, hogy felfegyverzik Nyugat-Németországot, bevonják a nyugati katonai szövetségekbe, s a gazdasági és politikai függés szoros kapcsaival hozzácsatolják az újonnan felállított úgynevezett «Nyugateurópai Unióhoz», jelentős akadályt állítanak az egységes, független, békeszerető Németország megteremtésének útjába. A Szovjetunió jegyzéke viszont határozott kiállás Németország békés egyesítése mellett, amennyiben javasolja: tartsanak novemberben négyhatalmi értekezletet a német kérdés megtárgyalására. Sőt, a szovjet kormány bejelenti: kész megvitatni az össznémet választások megtartására vonatkozó azon javaslatokat, amelyeket a berlini értekezleten Anglia terjesztett elő, s Franciaország és az Egyesült Államok támogatott. Természetesen a Szovjetunió feltételezi, hogy meg fogják vizsgálni a szovjet kormány megfelelő javaslatait is. Mindez a Szovjetunió messzemenő tárgyalási készségét mutatja, azt a rendíthetetlen törekvését, hogy a fennálló nagy nézeteltérések közepette is elősegítse a német kérdés megoldását. A nyugati hatalmak párizsi értekezletükön felülvizsgálták az északatlanti szerződés és a brüsszeli egyezmény szövegét, s egy tollvonással törölték belőlük azokat a passzusokat, amelyek a német militarizmus elleni, az agresszív Wehrmacht feltámasztása elleni közös fellépésre vonatkoztak. Ilyen veszély ma nincs — bizonygatják a nyugatnémet felfegyverzés körül bábáskodó nyugati miniszterek — a megfelelő «ellenőrzés» megszünteti az új Wehrmacht agresszivitását. Olyan érvelés ez, amely — enyhén szólva — nem bírja el a kritikát. Hiszen az új nyugatnémet hadsereg élére — a tervek szerint — ugyanazok a tábornokok kerülnének, akik végrehajtották Hitler őrült háborús kalandjait! Az sem igen lehet kétséges, hogy a német militarizmus — ha újjáélesztik —előbb-utóbb kitör mindenfajta «unió» és mindenfajta ellenőrzés keretéből, s a revansköveteléseknek olyan útjára lép, mint amely annak idején egyenesen a második világháborúhoz vezetett. A párizsi szerződések megkötésével tehát európa népeit nagy veszély fenyegeti. A Szovjetunió új jegyzéke a maga teljes valóságában tárja fel ezt, de megjelöli a kiutat is. Ez a kiút megszüntetné a veszélyt, amely a német militarizmus feltámasztásával nehezedik Európa népeire. Ez a kiút: a kollektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, olyan biztonsági rendszeré, amelyben a részvevők kollektív fellépése állná útját az agressziónak. Ezért javasolja a Szovjetunió, hogy a négyhatalmi értekezleten tárgyalják meg egy összeurópai értekezlet összehívását e biztonsági rendszer kidolgozására. Hogyan fogadják a nyugati hatalmak 11 táborában a Szovjetunió e nagyjelentőségű, a tárgyalások útját egyengető javaslatait? Nos, kezdjük azzal, hogy az amerikai sajtó, jóllehet még nem volt birtokában a szovjet jegyzék teljes szövege, máris arról írt, hogy a szovjet javaslatok «semmi újat» nem tartalmaznak, s kereken kijelentette: el fogják azokat utasítani, mert «csak halogatnák a párizsi szerződések ratifikálását». Vagyis a nyugati hatalmak nem akarnak leülni a tárgyalóasztalhoz, mert félnek, hogy a nagyhatalmi megbeszélések kereszteznék Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének menetét. De úgy látszik, még az amerikai propagandagépezet is tudatában van annak, hogy milyen hamisan cseng ez az «érv», s ezért kétségbeesetten hajtogatja, hogy nincs más «kiút» a helyzetből, mint Nyugat-Németország felfegyverzése. (Hogy a nemzetközi feszültség csökkenéséből vezetne kifelé ez a «kiút», arról természetesen nem beszélnek.) «Teljes mértékben érthető — írta a «The New York Times» hétfői számában , hogy a franciák milliói és a többi atlanti országban élő milliók sajnálkozással és félelemmel fogadják Németországnak még részleges és ellenőrzött újrafelfegyverzését is. De nem volt és nincs más választás». Mintegy válaszként erre az «érvelésre» a szovjet jegyzék megmutatja, hogy igenis van kiút (természetesen más értelemben, nem az agresszív politika hajszolói számára), a békés tárgyalások útja. Dulles «csodával határos» dolognak mondotta, hogy Párizsban megszülettek azok a megállapodások, amelyek utat nyitnak Nyugat- Németország újrafelfegyverzése előtt, tartósítják Németország kettészakítottságát és az újjáéledő német militarizmust a maga teljes veszélyességében reászabadítanák Európa népeire. Valóban van ebben valami, ami csodával határos. Csodával határos az a mód, ahogy a párizsi okmányokat aláíró nyugati miniszterek semmibe vették országuk biztonsági érdekeit, a közvélemény követeléseit. Csodával határos az a makacsság, amellyel szembeszegülnek a tárgyalások szellemével, s nem akarnak elindulni azon az egyetlen úton, amely a német kérdés békés megoldásához vezet. A világ békeszerető közvéleménye azonban már nem egyszer tárgyalóasztalhoz kényszerítette a nyugati kormányokat. Ezúttal is kemény harc folyik a német kérdés békés rendezéséért, a párizsi megállapodások ratifikálása ellen. S ebben a harcban jelentős fegyver a Szovjetunió legújabb jegyzéke, amely megmutatja az igaz utat, a német kérdés megoldásának egyetlen útját. Árkus István KÉT ÚT Lapvélemények a magyar-csehszlovák mérkőzésről A hétfőn megjelent csehszlovák lapok részletesen foglalkoznak a két nemzet válogatott labdarúgóinak találkozójával. A «Rudé Právo», Csehszlovákia Kommunista Pártja központi lapja a budapesti mérkőzésről azt írja, hogy az eredmény megfelelt a várakozásnak. Megemlíti a lap, hogy a játék alapján még nagyon sokat kell a csehszlovák labdarúgóknak fejlődniük, hogy elérjék a magyar labdarúgás színvonalát. 90 percig a magyar csapat támadott, és az eredmény még nagyobb is lehetett volna. A csehszlovák csapatból hiányoztak mindazok az erények, amelyek a magyar csapatot jellemzik: össz játék, technika, ötletesség és gyorsaság. A B-válogatottak mérkőzéséről megemlíti a lap, hogy a csehszlovák csapat felülmúlta ellenfelét és csak az utolsó pillanatban csúszott ki kezéből a győzelem lehetősége. A bratislavai «Pravda» a magyar csapatról azt írja, hogy a vasárnapi mérkőzésen gyengébb teljesítményt nyújtott, mint általában szokott. Ez vonatkozik elsősorban a támadósorra, amelyben csak Kocsis és a két szélső volt jó. (MTI) A belgrádi nemzetközi sakkverseny A belgrádi nemzetközi sakkverseny során vasárnap délelőtt a harmadik forduló függőjátszmáit bonyolították le. — Eredmények: Barcza— Gligorics döntetlen, Matanovics— Pilnik 1:0, Karaklajics—Potreca 1:0, Kloppen — Pirc függö. Délután került sor a negyedik forduló játszmáira. Eredmények: Nievercek—Janosevics 1:0, Ptrc — Bronstein döntetlen, Pilnik—Iopnen döntetlen. Djurasevice—Matkovics 0:1, Czernjak — Ivkov függő, Trifunovics—Milics függő, Potreca—Barcza 0:1, Gligorics—Nedeljkovics függő, Rabar — Wad I. döntetlen Petroszian — Karaklajics döntetlen. A negyedik forduló után a vezetők sorrendje: Bronstein 3,5, Matanovics 3, Petroszian 2 5 pont. — ÚJABB NAGY NYEREMÉNY a totóban: 12 találata csupán egyetlen pályázónak (243.821, Totózó, Miskolc, Rákóczi út 2.) volt (nyereménye 239.345 forint). A 11 találatos szelvények száma 147 (1627 forint), a 10 találatosaké 1749 (182 forint). Magyar asztaliteniszezők utaznak Bécsbe és Belgrádig« Október 30 és november 1 között Bécsben, majd november 11 és 11 között Belgrádban nagyszabású nemzetközi asztaliteniszversenyekre kerül sor. A két nemzetközi viadalon magyar versenyzők is részt vesznek. (MTI) SZÓFIÁBAN vasárnap mintegy 40.000 néző előtt, az olasz Bernardi játékvezetése mellett került sor Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság labdarúgó válogatottjának találkozójára. A mérkőzést a bolgár válogatott 3:1 (1:0) arányban megnyerte. SZABÓ ISTVÁN, a Román Népköztársaság sakkmestere 54 éves korában váratlanul elhunyt. A SPORTCSARNOKBAN hétfőn este két Béke Kupa ökölvívó-csapatbajnoki mérkőzésre került sor. Bp. Kinizsi —Kaposvári Dózsa 12:8, Bp. Dózsa—Bp. Vasas 11:9. ARTHUR RIMBAUD Születésének századik évfordulójára 1870 júliusának derekán egy hamis sürgöny provokációja végre kiváltotta azt a háborút, amire a porosz junkerek és francia burzsoák egyaránt régóta vártak. Victor Hugo szavaival, «összecsapott a Chassepot és Dreyse puska”. Mikor a soviniszta őrjöngés porjellegét kavarva az első francia hadosztályok vonultak az országutakon a belga határ felé, szemközt velük egy tizenhatéves kamasz igyekezett Párizsba. Egyenesen a charleville-i kollégium padjaiból szökött — megkezdve húsz esztendei folytonosan megújuló szökéseinek és vándorútjainak legendába emelkedő és ismeretlenségbe vesző sorozatát. Ez a tizenhatéves kamasz a világirodalom egyik legzseniálisabb költői tehetsége volt. Zsebében hozta már ekkor a világirodalomnak néhány remekét. Alkotómunkájának mindössze négy esztendeje alatt — tizenkilenc éves kora után többé egy sort sem írt! — a szinte brutálisan megragadott nyers valóságnak és a megtohatatlanul gyöngéd sejtelemnek hangjait szólaltatta meg, és csak úgy félkézzel, hányavetii, mintegy kamaszmódra a világ elé hajította mindazokat a problémákat, amelyekkel a költészet azóta, máig is küszködik. A költészet nem volt számára fontos. «Bolondériai egyikének» tartotta csupán. Tudtával és beleegyezésével eze az életében mindössze két jelentéktelenebb verse és legutolsó műve, az «Egy évad a pokolban» című költői prózája jelent meg, ez utóbbi egyébként soha sem került forgalomba. Verseit barátja és vagy költőtársa, Verlaine, majd később ifjú rajongóinak tábora adta ki, mikor ő már messze járt, távol Európától, az «unt gátú ócska földtől*, amelyet «megvetett*. Jáva őserdeiben bolyongott céltalanul, az új emberi lehetőségek «felfedezését» (amelyről addig álmodott) felcserélve Afrika európai ember még nem járta földjeinek felfedezésével; elsőnek hatolt be Ogadenba s karavánjaival egyre vándorolt Zeilah és Harrar között, övében — egy levelének tanúsága szerint — «állandóan negyvenezer franci arannyal, ami húsz kilót, nyom». Mikor , 1891 november 10-én Marseille-ben —egyik lábának amputálása után — titokzatos be- tegségben meghal, az irodalmi világ alig vesz róla tudomást. De, néhány fiatalember már, rajongva kezdi szavalni nagy verseit, a «Részeg hajó»-t, a «Magánhangzók» szonettjét, a «Tetűkeresők»-et, a «Meghökkentek», amelyeket Verlaine közölt az «Átkozott költők» című antológiában. Rimbaud nevét sokkal többen ismerik, mint ahányan verseit olvassák. Művészetének jelentőségét nem is a szó szoros értelmében vett népszerűségen lehet és kell lemérni. Az új lehetőségeket kutató, új eszközökkel ábrázóló modern költészet fejlődésében mutatható ki leginkább Rimbaud hatása, amely tovább él Majakovszkijnak a valóságot kézmarokkal megtagadó metaforáiban, József Attila szivárványló gyengédségében, Aragon «francia riadójában». Az irodalomnak vannak ilyen rejtett hatású művei. Titkuk a korán, kiforratlanul kimondott új szavak ereje. Mi volt az az új, amit ez a gyerek-zseni megpróbált elmondani? Ebben a kurta megemlékezésben csak éppen hogy érintetni lehet. A régi világ pusztulásának, az új emberi történelem elviselhetetlenül sürgető szükségességének érzése. Hangsúlyozni kell, hogy érzése és nem tudata. Nem ismerte a proletárforradalom elméletét, és bár egyes életrajzírói szerint fegyverrel küzdött a Párizsi Kommün barikádjain (mások cáfolják ezt), s több ismert és néhány elveszett versében halhatatlan emléket állít hőseinek, nem valószínű, hogy felismerte benne a világ első proletárforradalmát. Őt hihetetlen intenzitású kamasz-élményei és ábrándjai sokat megsejttettek vele a szocializmus igazságából. Ebből az alapérzéséből fakad megdöbbentő valóságlátása és szókimondása először, rövid pályája első részében és kétségbeesett, vívódó sejtelmei második korszakában, a Kommün bukása után. Realizmusa úgy robbant be a finom hangulatokba öltözködő vagy tündöklő káprázatokban pompázó polgári költészetbe, mint magának a nyomorúságnak véres rongyai. A költészetben soha nem látott dolgokat lát meg és ábrázol a megfigyelt valóság mozzanatainak megdöbbentő távlataival. A «Meghökkentek»-ben öt kicsi éhes gyereket lát, akik a külvárosi pék pinceablakán át «térden leskelődve — nézik, hogyan készít a pék szőke — nagy kenyeret», s ahogy ott görnyednek, «nadrágjuk szétrepedezget — s a téli szélbe csüngve reszket — rajtuk az ing» (József Attila fordítása). Egy pillantást vet a kisvárosi pályaudvar előtti térre, hol «a gyarló gyepre nyírt sétányon» katonabanda zenél — és a polgári élet minden üressége süvítve csap ki a képből («Zeneszóra»). A közvetlenül megragadott valóságot nagy víziók egészítik ki, legnagyobbként közülük a legyőzött Párizs képe, amelyet újra elözönlenek a versailles-i gyilkosok mint a férgek, de amely még így is,«bűzhödt fekélyként» is a «Haladás leheletét» leheli, és kiváltja a költő lelkesült bámulatát elmúlt és jövő harcaién («Párizs újra benépesül»). S egy pillanatra még ennél tovább is tud menni. Meg tudja alkotni a forradalmár proletárhős alakját s feledhetetlenül villantja elénk a gyöngéd, gyönyörű lánykezeket, amelyek a barikádok során «a géppuskák bronzán ragyogtak — végig a felkelt Párizson», s melyeknek bőre «mindig a Marseillaise-t dalolja — és soha az Eleisont» («Jeanne- Marie kezei»). A költői realizmus e hatalmas indulása után — melynek a fenti idézetek csak halvány jelzései — a vereség nyomán misztikába bonyolódó, vívódó sejtések prózaversei jönnek, új műfaj, amelynek Rimbaud a megteremtője. De az, a költő, aki már hétéves korában «nem isteni, a komor munkásokat szerette, és «két nyirkos szemét látásokért gyötörte», továbbra is a szenvedélyes látnivágyás és igazságkeresés költője. Sötétben maradt, de sötétségébe, ha zavarosan és kuszában is, a reális jövő látomásai csapnak: «Az emberi munka az a robbanás, amely fényével időnként beleragyog a mélységbe, melybe zuhantam». S ebben a mélységben is fő kísérlete, hogy «a bérrabszolga eszével nézze a kék egét». S miközben tehetetlenségében nem tud mást, mint megátkozni magát és a világot, kétségbeesésének mindig megújuló köreiből egy-egy pillanatra «tudatos jövőbe lát»,Mikor fogjuk már partokon és hegyeken túl köszönthetni az új munka születését, az új bölcseséget, a démonok és zsarnokok bukását, a babona halálát, és imádni tudni — elsőként! — a földre szállt karácsonyt? Egek éneke, népek lábdobogása! Rabszolgák, ne átkozzuk el az életet!» A «kölyök Shakespeare» (Victor Hugo nevezte így), akoraérett ifjúság zseniális körzítője egyszerre lépett a történelembe «a világ ifjúságának», a kommunizmusnak leg- f első lépéseivel. «Uj virágokat, új csillagokat, új emberi testet, új nyelveket» próbált I felfedezni. Helye ott van a költészet nagy I felfedezőinek sorában. Somlyó György SZABAD NÉP Készül a Magyar Nyelvatlasz Ötödik éve járja már az országot a magyar nyelvészek egy kis csoportja, hogy összegyűjtse az anyagot a Magyar Nyelvatlaszhoz, s ezzel letörlessze a magyar nyelvjáráskutatás, s egyben az egész magyar nyelvtudomány egyik legrégibb adósságát, ötödik éve szaporodnak tervszerűen a Nyelvtudományi Intézet nyelvatlasz-szobájában lévő térképen a piros és fekete pontok, jelezve, hogy újabb és újabb falu nyelvjárásának a leírása gazdagítja a készülő művet. Mi a célja ennek a munkának ? Ezt a kérdést igen sokan feltették már, s felteszik ma is minden alkalommal, amikor egy-egy faluban (szakmai szóval: ’kutatóponton) jegyzetfüzetünkkel megjelenünk. Mert nem is olyan magától értetődő, hogy valaki azért tölt néhány napot egy faluban, hogy felírja, mi a neve ott ennek vagy annak a tárgynak, fogalomnak. A legtöbb faluban valami egészen közvetlen gyakorlati célt sejtenek munkánk mögött: talán a «régi beszédet» akarjuk visszahozni, vagy éppen ellenkezőleg: el akarjuk törölni a tájszólásokat. Pedig egyiket sem akarjuk, hiszen egyiknek sem volna különösebb értelme. A mi célunk az, hogy a magyar nyelvet minél pontosabban, minél jobban megismerhessük, s ennek múltját, jelenét s jövő fejlődésének irányát minél megbízhatóbban bemutathassuk. Mert azt ugyan mindenki tudja, hogy a magyar nyelvet az ország különböző részein különféleképpen beszélik. Ami például az egyik vidéken kenyér, a másikon kenyér, sőt kinyer; az egyik helyen Kisékhe mennek, a másikon Kisékhe, vagy esetleg Kisek, de olyan vidék is van, ahol úgy mondják: Kisnyi megyünk, a hivatalosan napraforgónak ismert növény különféle táji elnevezéseinek meg se Szeri, se száma: napraforgó, napraforduló, forgó, szotyola, tányérbél, tányérvirág, tányérka, tutyella, uszu stb. De nyilvánvaló, hogy igen sok élő nyelvi jelenség van még, amelyről nem tudunk, valamint azt sem tudjuk, hogy az ismert jelenségeknek melyike meddig terjed, általánosan ismert-e vagy már kihalóban van egy-egy vidéken stb. Egyszóval átfogó ismereteink a magyar nyelvjárásokról nincsenek, mert az ország minden részére kiterjedő, egységes szempontú (tehát azonos anyagot felölelő), azonos módszerű, egy időben végzett gyűjtés még nem volt nálunk. Ezt a hiányt akarjuk elsősorban pótolni. Hogyan készül a Magyar Nyelvatlasz? Minden nyelvatlasz-munnkálatnak alapvető kérdése az, hogy milyen nyelvi anyagot vizsgál, s a kutatást mekkora területre terjeszti ki, más szóval, hogy állítja össze a kérdőfüzetét, s hogy választja ki a kutatópontokat. Mi két — előre kinyomtatott — kérdőfüzettel dolgozunk. Az elsőnek az anyagát (kb. 750 címszó) úgy válogattuk össze, hogy a magyar nyelvjárásokban ismert vagy feltehető fontosabb nyelvtani (elsősorban hang- és alaktani) jelenségekre legyen benne több példa. Ez az u. n. nyelvtani kérdőfüzet, amely a magyar nyelvjárások nyelvtani rendszerének pontosabb megismerését szolgálja. (Ilyen jellegű pl. az említett példák közül az első kettő, a kenyér és a kisekhez.) A második (kb. 650 címszó) az úgynevezett szóföldrajzi füzet, amely az egyes fogalmak nevének változatairól, táji elterjedéséről tájékoztat. (Ilyen pl. a napraforgó, kukorica stb.) Ezt a kérdőfüzetet úgy állítottuk össze, hogy minél változatosabb legyen a fogalomkörök szempontjából, s e fogalomkörökből belekerüljenek mindazok a szavak, amelyeknek előreláthatólag több táji változatuk várható. A kérdezés megkönnyítésére, ill. munkánk pontosabbá tétele végett kinyomtattuk azokat a formulákat (kérdéseket) is, amelyekkel az egyes szavakat kérdezzük, továbbá a kérdezendő tárgyakról rajzokat is készíttettünk. A kutatópontok kiválasztásában arra törekedtünk, hogy a kutatópont-hálózat a lehetőség szerint arányos elosztásban fogja be a magyar nyelvterületet. Fontos volt az a szempont is, hogy a kiválasztott hely régi (vagy régebbi) magyar település legyen, s lehetőleg távolabb essék a közlekedési központoktól. (Ez az utóbbi azután tetemesen meg is nehezíti munkánkat. Minthogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre megfelelő közlekedési eszköz, sokszor egy-egynapi utazás után sárban-hóban gyalog tudunk csak eljutni a célunkig.) összesen150 települést jelöltünk ki; ez azt jelenti, hogy körülbelül minden tizedik településünkről lesz pontos, megbízható és összevethető nyelvi anyagunk. A népi demokratikus országok között lévő szoros kapcsolat és őszinte barátság eredménye az, hogy Szlovákiában is dolgozhatunk 17 magyarlakta kutatóponton. Megegyezésünk van munkálatainknak és a Román Népköztársaságban folyó magyar nyelvatlasz-munkálatoknak az összehangolására is. Az anyaggyűjtés, a feljegyzés módszeréről, nehézségeiről, kisebb-nagyobb fogásairól szinte ízelítőt sem lehet adni e rövid beszámolóban. Erről különben még az idén külön kötetben számolunk be a hazai és külföldi tudományos világnak. Az anyag összegyűjtése után következik a munkálatnak az a szakasza, amelyről a «nyelvatlasz» a nevét kapta: az egyes adatok térképre írása. Minden szónak külön térképe van, amelyen az egyes kutatópontok helyére beírjuk az ott használatos szót vagy a szónak megfelelő jelet. (A térképen való ábrázolásnak különféle módszerei közül bemutatunk itt is egy — sok szempontból leegyszerűsített — példát.) Mi a célja a nyelvi anyag térképre vetítésének ? A nyelvi anyag földrajzi elhelyezkedésének a bemutatása voltaképpen az adatok bizonyos fokú rendszerezésével egyenlő: ez hívja fel a figyelmet a megoldandó problémák legtöbbjére, sőt igen sokszor a megoldás lehetőségére is ez világít rá. A térképen szemléltetett nyelvjárási adatok megmutatják pl. egy-egy nyelvi jelenség területi elterjedését, megvilágítják, hol lehet vagy lehetett a határa egy-egy nyelvjárásterületnek. A nyelvjárási térkép adatai szemléltetik, hol, milyen módon, milyen átmeneti fokozatokon kerészül változnak az egyes nyelvi jelenségek, hogyan vegyül két nyelvjárás, hogyan megy végbe a réginek és az újnak a harca. Megmutatja, mi a jelentőségük a földrajzi akadályoknak (nagy folyó, hegyvonulat) a nyelvi jelenségek terjedésének meggátolásában. A Duna pl. általában határvonal. Egyes helyeken azonban a két oldalon azonos nyelvi jelenségekkel találkozunk. Ez arra mutat, hogy a szóbanforgó helyen valamikor átkelőhely volt, vagy esetleg a Duna medre változtatta a helyét. Rávilágít a térkép egy-egy jövevény szavunk eredetére is. Ha például egy olyan tájszavunk eredetét vizsgáljuk, amely hangalakjánál fogva több szláv nyelvből is jöhetett hozzánk, a szó területi elterjedtsége, táji elhelyezkedése igen sok esetben megmutatja, melyik lehetett a közvetítő nyelv. Persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerűek az esetek. A seh, var jelentésű túr szavunk (amely a közös lónak záros a háta közmondásban van) csak a szlovénból kerülhetett hozzánk, mely csak abban ismeretes a szláv nyelvek közül. A magyar nyelvterületen viszont csak a keleti végeken fordul elő, ma tehát nincs kapcsolatban az átadó nyelvterülettel. A nyelvatlasz ebben az esetben azt a tanulságot mondja, hogy valamikor a közbeeső területen is (tehát szinte az egész országban) ismertnek kellett lennie ennek a szónak. Ezt a következtetést valóban igazolják a nyelvtörténeti adatok is. A Magyar Nyelvatlasz — mint mondtam — a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készül, Bárczi Géza akadémikus irányításával. Magát a kutatómunkát több nyelvész szakember végzi: az első kérdőfüzettel öt, a másodikkal két kutató dolgozik. A nehézségek ellenére munkánk jól halad. Az anyaggyűjtés nagy részén túl vagyunk, úgyhogy máris igen használható nyelvatlasz-anyagunk van. Noha a feldolgozás több évet vesz még igénybe — az anyag ellenőrzése, s különösen a mű megszerkesztése — máris világosan látszik, hogy az annyi sikertelen próbálkozás után most valóban megvalósuló Magyar Nyelvatlasz megtermékenyítőleg hat majd a magyar nyelvtudománynak szinte minden területére. Lőrincze Lajos » MTA Nyelvtudományi Intézetének helyettes igazgatója Itueortra hilfurtca hitére.A tengeri tengiri fil máit te téröhbúra ♦ ttrtban. * ^ HÍREK ☆ & Egy iskola viszontagságai A 25-ös számú Építőipari Tröszt ez év tavaszán megbízást, kapott a szigethalmi általános iskola megnagyobbítására. Június elején el is kezdték az új emelet építését. Mivel ebben az épületben lakott Tóth Tibor, az iskola igazgatója is, ideiglenesen átköltöztették az udvaron lévő fáskamrába. A tröszt azt ígérte, hogy az igazgatói lakás szeptember 1-re, az iskola pedig december 31-re elkészül. A pedagógusok hetekig szaladgáltak, míg a tanításhoz termeket találtak. Végül megkapták a helyi kultúrtermet és egy régi, rozoga kocsmaépületet. Nem is volt különösebb baj, míg a MOKÉP el nem határozta, hogy a kultúrteremben bevezeti a hétköznapi mozielőadásokat. Ekkor tudomására adták a tantestületnek, hogy a közönség nem hajlandó iskolapadokból végignézni a filmvetítést. Másnap kihordották a szabad ég alá az iskolapadokat, és székeket raktak helyükre. Éjszakánként az eső mosta, a korai fagy repesztgette a drága bútordarabokat. Hiába szaladgáltak a pedagógusaik fűhöz-fához, eredményt nem tudtak elérni, senki nem akadt, aki intézkedett, rendet teremtett volna. A gye— Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 1—15 között Budapesten és vidéken, az üzemekben és hivatalokban, gépállomásokon, állami gazdaságokban politikai könyvekből vásárokat rendez. A politikai oktatásban részvevők e könyvvásárokban szerezhetik be a tanuláshoz szükséges műveket. — 100.000 PALACKKAl, TÖBB szeszesitalt készít karácsonyra az Unicum Likőrgyár, mint az elmúlt évben. — A Balaton és a Bakony vidékén — Veszprém megyében — 50 kilométernyi szakaszon új turistajelzés készül. — A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE való tekintettel a kínai iparművészeti kiállítást a Műcsarnokban november 15-ig. Ecsvi Illés Aladár kiállítását a Fényes Adolf-teremben október 31-ig meghoszszabbították. A budapesti és vidéki színházak idei műsortervében több új szovjet színdarab van. Tervbe vették Trenyov «Két asszony szerelme», Arbuzov «Tanya», Baratasvili «Szöcske»,, Guszev «Dicsőség» és más szovjet darabok bemutatását. — A POPOCATEPETL mexikói vulkánon a lavina elsodort nyolc turistát. Hatan szörnyethaltak. — Képzőművészeti kiállítás nyílt a debreceni Déry Múzeumban. A kiállítást a helyi művészek műveivel kiegészítve az Országos Szépművészeti Múzeum legjobb képeiből állították össze. — AZ «ÖSTERREICHISCHE VOLKSSTIMME» jelentése szerint az idei irodalmi Nobel-díj jelöltjei Mihail Solohov szovjet és Halldor Laxness haladó izlandi író. — A KODÁLY ZOLTÁN KULTÚROTTHON október 30-án, szombaton «st» fél 8 órakor mutatja be Beethoven «Fidelio» című operáját mikrobarázdás hanglemezről. A művét Furtwängler vezényli. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós mond bevezetőt. Az előadás teljes bevétele az árvízkárosultaké. — EMBERTANI KUTATÁSOK folynak a Bodrogközben. A Természettudományi Múzeum embertani tárának munkatársai eddig húsz községben végeztek kutatást. — Módosították az Állami Balett Intézet szervezeti szabályzatát és tanulmáynyi rendjét. A rendelet szerint felvételi vizsgára az a gyermek jelentkezhet, aki az általánosiskola harmadik osztályát elvégezte és tizedik életévét még nem töltötte be. A rendelet az 1954—1955-ös tanévtől kezdődően érvényes, rekek végül beköltöztek a Csepel Autós gyár munkásszállójának négy szobájába. Decemberig már nincs sok idő , vigasztalódna az ember. De az építővállalatkijelenti: az iskola csak jövő márciusra készül el. A falak félig felrakva meredeznek az udvaron, néhány munkás cselleng körülöttük. A tröszt arra hivatkozik, hogy csökkentették a beruházást, és ezért most «lassított ütemben» folyik a munka. Az igazság az, hogy a tröszt nem sokat törődik az építkezéssel. Nem gondoskodik a folyamatos anyagellátásról, ezért a munkások sem tudnak megfelelően keresni, s inkább otthagyják az építkezést. Egyesek nemtörődömsége, felelőtlensége miatt az iskola igazgatója még most, október végén is, családjával együtt a fáskamrában lakik. Az emberben önkénytelenül is felmerül a kérdés: miért nem segít a pest megyei tanács beruházási osztálya, amelynek feladata lenne az ellenőrzés? Mert itt úgy látják, minden rendben megy. S a nyugtalankodókat sietnék megnyugtatni: minden jól van, már a szobákat festik. Hiába — a beruházási osztály szobájából máskép festenek a dolgok, mint a szigethalmi iskola udvaráról. Balázs Mihály — Többmillió lucfenyő-csemetét nevelnek az állami erdőgazdaságok a dolgozók kertjeinek díszítésére. A DISZ- és az úttörő-szervezetek több helyen fenyőfatelepeket létesítenek a községek, városok külterületén. Lucfenyő-csemetét bármely erdőgazdaságnál vagy erdészetnél lehet igényelni. Az erdőgazdaság a fenyőcsemetéket ingyen bocsátja az igénylők rendelkezésére. — BATHURST (KANADA) KÓRHÁZÁBAN egy huszonnégy éves anyának négyes ikrei (három lány és egy fiú) születtek. — Megkezdődött a jászberényi járási és városi népfront-bizottság rendezésében a «jász kultúrhónap». Vasárnap megnyílt a 80 éves fennállását ünneplő múzeumban a «Képek a jász nép történetéből» című kiállítás. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szenátusának egy bizottsága megállapította, hogy tavaly 385.000 fiatalkorút kellett bíróság elé állítani. Amerika valamennyi betörésének 45 százalékát fiatalkorúak követik el. — Franciaországban kiadták Howard Fast amerikai író Saccoról és Vanzettiről szóló könyvét (Amerikai legenda). A könyvnek nagy sikere van. — ÚTTÖRŐHÁZ nyílik Kaposvárott, a város legszebb részén, a Szabadság-park mellett. — A szolnoki Damjanich János Múzeum első állandó kiállítása november 4-én, a város felszabadulásának tizedik évfordulóján nyílik meg. A kiállítás négy teremben mutatja be Szolnok történetét a török hódoltság korától napjainkig. VÁNDORGYŰLÉST tartott vasárnap Miskolcon a Magyar Történelmi Társulat. Soós Imre, az egri Állami Levéltár vezetője tartott előadást «A diósgyőri vashámor története 1771-től 1567-ig» címmel. Az előadáshoz Kiszely Gyula, a Lenin Kohászati Üzemek kirendeltségvezetője szólt hozzá, aki a diósgyőri vasgyár újabbkori történetét dolgozza fel. — A NEWYORKI «DAILY WORKER] hírt ad arról, hogy a svájci Lausanne-ban megkezdték Charlie Chaplin «Egy jó király» című új filmszatírájának forgatását. — LAKATOS SÁNDOR nyolctagú népi zenekara és Vörös Sári népdal énekesnő háromheti vendégszereplésre Csehszlovákiába utazott. A Magyar Állami Operaház dolgozóinak kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Állami Operaház fennállásának 70. évfordulója alkalmából Báthy Anna Kossuth-díjas kiváló művésznek, Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művésznek, Fülöp Zoltán Kossuth-díjas díszlettervezőnek, Harangozó Gyula kiváló művésznek, Haselbeck Olgának, az Állami Operaház örökös tagjának, Komor Vilmos érdemes művésznek, Losonczy György érdemes művésznek, Medek Annának, az Állami Operaház örökös tagjának, Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas kiváló művésznek, Némethy Ellának, az Állami Operaház örökös tagjának, Oláh Gusztáv Kossuth-díjas kiváló művésznek, Orosz Júlia érdemes művésznek, dr. Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művésznek, Romagnoli Ferenc kürtművésznek, Rosier Endre kiváló művésznek, Sándor Erzsinek, az Állami Operaház örökös tagjának, Székely Mihály Kossuth-díjas kiváló művésznek és Tóth Aladárnak, az Állami Operaház Kossuthdíjas igazgatójának a «MUNKA ÉRDEMREND»; Budanovits Mária érdemes művésznek, az Állami Operaház örökös tagjának, Farkas Sándornak, az Állami Operaház örökös tagjának, Halász Gittának, az Állami Operaház örökös tagjának, Halmos Jánosnak, az Állami Operaház örökös tagjának, Juhász Andornak, az Állami Operaház gazdasági vezetőjének, Kálmán Oszkárnak, az Állami Operaház örökös tagjának, Maleczky Oszkár érdemes művésznek, dr. Nyáry Lászlónak, az Állami Operaház üzemigazgatójának, Pogatscher Lajos főpénztárosnak, Roubal Vilmos nyugalmazott karigazgatónak, Takács István főszabásznak, Walter Rózsinak, az Állami Operaház örökös tagjának és Závodszky Zoltánnak, az Állami Operaház örökös tagjának a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM», Butz Károly főügyelőnek, Lubik Imre trombitaművésznek, Marik Béla könyvelőnek, Rékai Miklós hárfaművésznek, Roubal Rezső üst.daobművésznek, Rudas Imre fagottművésznek és Visó Márk énekkari tagnak a «MUNKA ÉRDEMÉREM» kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn délelőtt nyújtotta át az elnöki tanács fogadótermében. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Darvas József népművelési miniszter, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, továbbá zenei életünk több kiváló képviselője. A kitüntetettek nevében dr. Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művész mondott köszönetet. , Hétfőn délben a népművelési minisztériumban Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese adta át a népművelési miniszter nevében a «Szocialista Kultúráért» kitüntető jelvényt és oklevelet az Operaház 23 dolgozójának, ugyanakkor miniszteri elismerő levelet kapott az Operaház tíz és miniszteri elismerő oklevélben részesült az Operaház 16 dolgozója. A kitüntetettek nevében Balogh Lajos énekkari tag mondott köszönetet. (MTI) — HANGSZERES PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET az Operaház hegedűre, gordonkára és klarinétra. A hegedű és klarinét próbajáték csütörtökön, a gordonka próbajáték pénteken fél 11-kor lesz az Operaházban. Előzetesen a személyzeti osztályon lehet jelentkezni. I . 6 .1 A H A S A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, keleten is növekvő felhőzet, sokfelé eső. Néhány helyen zivatar. Élénk, időnként erős délidélnyugati majd északnyugati szél. A nappali hőmérséklet csökken. Várható legalacsonyabb hőmérséklet, éjjel 7—10. legmagasabb nappali hőmérséklet 15—18 fok között. A Duma vízállása hétfőn reggel Budapestnél 243 centiméter. A fű tea alapjául ««F Igaro várható napi középhőmérséklet ma 10 fok felett lesz. A budapesti színházak mai műsorneraház: Othello (A, 2. sz . 7) — Az Opcl Erkel Színháza: Figaro házassága (6. bérlet, 271. — Nemzeti Színház: Vihar l Abonyi-u Ssac bérlet, 2. sz., 7). — Katona József Színház: Yo! (7). — Madách Színház: Három nővér (X. bérlő — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de gerac (7). — Petőfi Színház: a kőszívű ember (7). _ Jókai Színház: A kérők (7). — Fővárosi tetisszínház: Álruhás kisasszony (7) — Blaha 1 Színház: Montmartrei Ibolya (7). — Vidám Szíl Utazás a viták körül (7). — Fővárnál Kis Szil Hogy volt! A Vidám Színpad vendégjátéka ífó Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt fél 9). — Budapest Varieté: Tréfaszüret (8 . hály Kultúrotthon: Beethoven: VIII. Szimfont Kreutzer-szonátamikrohanglemez-Hőadás, fél Állami Bábszínház: Csalavári Csalavér (1 fél 5). A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza-tér 3 Tel.: *343—100. *143—220 Terjeszti a Posta Központi Hrlapirodája. Budapest, V., József nádor-tér 1. Tel.: 180—150 vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítőpostahivatalokkezelik. Központi elitfizető szolgálat: 183...022. Előfizetési díj havi7 Ft. SZIKRA Lapnyomda. A RADIO MŰSORÁBÓL KEDD KOSMITH-RADIO: 4.31: Hírek. — 4.40—8.22-14: Reggeli zenés műsor. — Közben: 3.30: Falurádió. — 8.30: Színházak műsora. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. 7.00: Hírek. — 1.36: Naptár. — 8.30: A rádió népi zenekara játszik. 9.00: Kórusok. — 8.15: Arttörő-hiradó. — 9.40: Kis muzsikusoknak. — 10.00: Hírek. — 10.10: Schumann: Esz-dúr szimfónia. — 11.30: Fúvószenekar. — 11.50: Zola : A kovács. — 12.00: Hírek. Lapszemle.— 12.15: Népdalok és népi táncok. — 13.00: Könyv, muzsika, színház. — 14.00: Hírek. Közérdekű közlemények — 14.25: Hangverseny Grieg műveiből. — 15.00: Szabahattin Ali szatírája. — 15.10: Goldmark operáiból. — 16.00: Ács Kató ifjúsági rádiójátéka. — 16.40: Bolgár zenei hét. — 17.00: Hrek. • 17.10: Válasz a falusi hallgatóknak. — 17.30: Népművészeink műsorából. — 18.00:Esze Tamás földjén. — 18.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: Közvetítés a Madách Színházból: A körtvélyesi csíny. — Közben: 20.00: Esti Híradó. — 30.20: A színházi közvetítés folytatása. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: «Mesélő muzsika». Farkas Ferenc táncjátékának ismertetése. — 32.40: Könnyűzene. —23.00: Előadóművészeink műsorából. — 24.00: Hírek — 0.10: Vidám népi muzsika. PETŐFI-RÁDHÓ: 6.30: Jó reggek, gyerekek! — 6.50: Koloratir-keringők. — 7.00— 11.30-ig : Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 14.00: Népek dalai és kórusai — 15.00: Vidám harmonikások. — 15.30: Irodalmi műsor a hallgatók kívánságára. — 10.00: Színes népi muzsika. — 17.00: Magyar szerzők zongoraművei. — 17.30: Reszelő atlasz.- 17.45: Tánczene. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. - 19.00: Debussy: Három nocturne. Előadás.— 19.49: Beethoven kamaraműveiből. 20.40: A rádió tudományos hiradója. 31.00: Rimszkij-Korszakov operáiból. 21.30: Borsodi dalok és hangszeres muzsika. — 33.MU Operettréületek. KEDD, 1954 OKTÓBER 26