Szabad Nép, 1954. november (12. évfolyam, 305-334. szám)
1954-11-01 / 305. szám
HÉTFŐ, 1354 NOVEMBER 1 Eltemették Nagy Lajos Kossuth-díjas írót A magyar prózairodalom kimagasló egyéniségét, Nagy Lajos Kossuth-díjas írót, mely részvét mellett kísérték vasárnap utolsó útjára. A magyar irodalmi élet felejthetetlen munkáját vasárnap délelőtt az írószövetség Gorkij-fasori székházénak drapériákkal bevont nagytermében ravatalozták fel. A ravatalnál a magyar irodalmi élet kiváló képviselői — köztük számos Kossuth- és József Attila-díjas író — gyászőrséget állva kegyelettel adóztak elhunyt írótársuk emlékének. A tiszteletadás után az elhunyt nagy író koporsóját gyászmenetben a Kerepesi-temetőbe kísérték, s ott díszsírhelyre temették el. A temetésen megjelent Darvas József népművelési miniszter, Andics Erzsébet, Béres Andor, Horváth Márton, Non György, az MDP Központi Vezetőségének tagjai, Veres Péter, Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Szabó Pál Kossuth-díjas, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Mihályfi Ernő, Sík Endre miniszterhelyettesek, a magyar kulturális élet számos kiváló képviselője, köztük Erdei Sándor, az írószövetség első titkára, O Orbán Ernő, az írószövetség titkára, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Déry Tibor, Háy Gyula, Barabás Tibor, Rideg Sándor, Hámos György Kossuth-díjas írók, Kónya Lajos, Zelk Zoltán, Juhász Ferenc Kossuth-díjas költők, Parragi György, Méray Tibor Kossuth-díjas újságírók, Likács György Kossuthdíjas akadémikus, Major Tamás, Gellért Endre Kossuth-díjas kiváló művészek. Nagy számban voltak jelen üzemi, hivatali dolgozók, Nagy Lajos tisztelői, olvasói. A néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének énekkara Kodály «Huszt» című dalát énekelte el. Ezután Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja mondott búcsúbeszédet. — Nagy gyász érte a nemzetet, mert egyik nagy író fiát, Nagy Lajost vesztette el — mondotta többek között Horváth Márton. — Nagy csapás érte a magyar írókat és minden könyvet szerető embert, minden magyar olvasót, aki többet vár a könyvtől, mint az idő könnyű múlását, minden olvasót, aki azt a könyvet szereti, melynek lapjairól süt a gyűlölet a kufárok, a harácsosok, a farizeusok, a becstelenek ellen. Ilyen írásokkal ajándékozott meg minket Nagy Lajos. Nagy csapás ért minden olvasót, aki azt a könyvet szereti, melynek lapjairól sugárzik az emberek szeretete, a falu és a város dolgozóinak mély ismerete, az igaz írói együttérzés az egyszerű emberek sok bánatával, keserűségével és ritka örömével. Ilyen műveket hagyott miránk örökül Nagy Lajos. Nagy Lajost egész élete, az úri rend megdöntéséért vívott harcban fegyvertársunkká tette, a kommunisták fegyvertársává. S fegyvertársunk volt ő az új, szocialista Magyarország építésében is! Biztosítani kell azt, hogy műve hasson tovább és legyen tanulság a fiatalok számára. Legyen ez a nagy magyar író a fiatalok példaképe, legyen példakép a nép szeretetében, az írói becsületességben, a meg nem alkuvó harcban. Nagy Lajostól búcsúzunk, de ezután következik számunkra az a feladat, hogy művét terjesszük, művét — mint az új Magyarország építésének fegyverét — odaadjuk minél nagyobb, minél szélesebb tömegek kezébe. Darvas József népművelési miniszter, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében vett végső búcsút Nagy Lajostól: — A népért élő és alkotó író volt Nagy Lajos. A nép szolgálatában égett el, mindnyájunkért. A veszteség gyásza mindnyájunké, a nép kormányán keresztül az egész népé — mondotta Darvas József. Olyan korban lett íróvá és élte le alkotó élete nagyobbik felét, amely korban nem volt könnyű rálelni az élet, a valóság nagy igazságaira, de amikor éppen ezért minden időnél jobban mérte az ember nagyságát az igazságkutató tiszta szenvedély, «író, keress, kutass és mondd ki az igazságot!», ez mindig, minden időben íratlan parancs volt és marad az író számára. Kemény bírálója volt annak a társadalomnak, amelyben az embert megalázták, s a szép emberarcot elcsúfították az ember ellen törő hatalmak. A kapitalista társadalom szorításában vergődő egyszerű emberekről írt leggyakrabban, akiknek az életébe, a lelkébe beoltotta a maga mérgező anyagát a rothadó rendszer — a magát, rendjét, hazug formáit illúziókkal és fegyverekkel vértező uralkodó rend. Egész írói munkássága szenvedélyes tiltakozás volt mindez ellen, minden igazságtalanság ellen. Csaknem tíz esztendőt élt a mi világunkban, amelynek — a maga írói munkásságával, tagadva és rombolva a régit — harcosa volt. Meg kell vallanunk, e tíz év alatt nem vettük körül olyan megbecsüléssel és szeretettel, mint megérdemelte volna. Mi még többet veszítettünk ezzel, mint ő. Nemcsak neki, elsősorban magunknak, népünknek tartozunk azzal, hogy írói örökségének jó sáfárai legyünk. Veres Péter, az írószövetség elnöke mondott ezután búcsúbeszédet: — Nehéz életed volt, nagyon nehéz — mondotta. És ezt nem könynyítette meg neked sem a külső világ, sem a saját írói lelkiismereted. Az, ami szinte minden kimagasló íróval és művésszel megtörténik, hogy mást vár és mást akar tőle a világ, mint amit ő adni tud és adni akar, veled is megismétlődött. Nemcsak az elnyomott osztályokért, mint osztályokért írt és harcolt Nagy Lajos, hanem ezeken belül is mindenegyes elnyomottért. Nemcsak az úri osztálytársadalom gonoszsága és korlátoltsága ellen harcoltál — folytatta — hanem a magunkban, szegényekben is, sőt emberi édesmindnyájunkban meglévő korlátoltságok, alacsonyságok és nemtelenségek ellen is hadakoztál. Vannak emberek, akik nemcsak a családjuk, rokonaik, barátaik és ismerőseik körében foglalnak el egy emberibb helyet, hanem a szélesebb, nagyobb emberi közösségekben is. Ilyen helyet foglalt el Nagy Lajos nemcsak a magyar közéletben, mint író, hanem személy szerint mint ember a magyar írók társadalmában is. Szinte mindenki úgy tekintette őt, feledve még a hajdanvaló írói féltékenykedések és sértődések emlékét is, mint mindnyájunk okos, józan és bölcs kritikusát. Nagy Lajos voltál és az is maradsz, nekem is, másoknak is, íróbarátaidnak és a magyar nemzetnek is, mindaddig, amíg igaz szó, amíg magyar író lesz ezen a földön. A búcsúbeszédek elhangzása után a munkásgyászinduló hangjai mellett eresztették a koporsót a sírba, amelyet rövidesen elborítottak a koszorúk és virágok. Elsőnek Horváth Márton helyezte el a sírhanton a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének koszorúját. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács nevében Parragi György Kossuth-díjas újságíró, az elnöki tanács tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében Darvas József népművelési miniszter, a Hazafias Népfront nevében Szabó Pál Kossuth-díjas, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a Magyar Írók Szövetsége nevében Veres Péter, Illyés Gyula, Déry Tibor Kossuth-díjasok, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Cseterki Lajos, a SZOT titkára, az Irodalmi Alap nevében Bölöni György, a budapesti városi tanács nevében Baranyai János, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese, a Kiadói Főigazgatóság nevében Kállai Gyula elnök, a Nemzeti Színház nevében Major Tamás igazgató helyezett el koszorút. Ezenkívül még több intézmény, szervezet képviselője és az elhunyt nagy író számos tisztelője helyezett el kegyeletes megemlékezés jeléül virágot Nagy Lajos sírján. (MTI) A SZOVJETUNÉZŐ ÉLETÉB A „Tartu" megérkezett a rigai kikötőbe Október 25-én hatalmas tömeg várakozott a rigai kikötőben. Egyszerre hajókürt harsant: jön a «Tartu»! Mikor a hajó befutott a kikötőbe, nehéz volt visszatartani az ott várakozó sokszáz embert. Mindenki látni akarta a hős szovjet tengerészeket, akik megmentették a «zolga» norvég hajót, mindenki kezet akart velük szorítani. «Az egész ország büszke rátok bátor tettetekért — mondotta a «Tartu» legénységének a rigai kikötő parancsnoka. — Becsülettel teljesítettétek kötelességteket». A hajó legénysége súlyos körülmények közt jól megállta helyét. A norvég tartályhajó megmentése nehéz volt, mert a szerencsétlenség kezdetekor mintegy 35 mérföldnyire volt a «Tartu»-tól. A «Folgá»-t az a veszély fenyegette, hogy felrobbannak fűtőanyagtartályai is. A szovjet hajó egész legénysége talpon volt. Azok, akiknek szolgálata már lejért, lemondtak a pihenésről, s ismét lementek a kazánházba, odaálltak a gép, a kormánykerék mellé, így a «Tartu» a szokottnál jóval nagyobb sebességgel fészben». Egy hős szovjet család Tavasz óta a szovjet családok ezrei kerekedtek fel az ország különböző részeiből és indultak útnak az új szovhozok felé, hogy munkájukkal segítsék a parlagon heverő és szűzföldek megművelését. Jónéhány hónappal ezelőtt szokatlan kis csoport érkezett az akmolinszki területre. Mihajlo Kajrják 80 éves doni kozák és családja jelentkezett munkára az asztraháni szovhoz igazgatójánál. Mihajlo Kajrjakot, leorára való tekintettel évekkel ezelőtt nyugdíjba helyezték. Fiatalabb éveiben traktoros volt. Amióta őhozzá is eljutott a kazahsztáni búza híre, egyszerűen nem találta a helyét. A jó erőben lévő zömök doni kozákot fiatalos lendület, friss munkaerő és nem utolsósorban a haza iránti forró széhaladt a bajbajutott norvég hajó felé. Mikor odaért, a tartályhajó lángban állt, a tüzet fokozta az erős szél is. A «Tartu» tengerészei átrohantak a norvég hajóra. Nehéz volt megfékezni a tüzet: az áttüzesedett fedélzet égette az emberek talpát, a füst marta szemüket. A «Tartu» legénysége szinte kivétel nélkül fiatal, komszomolista. A «Tartu» másik jellemző sajátossága, hogy a Szovjetunió sok nemzetiségének fiai szolgálnak rajta. Aljosa Pihtyin például orosz, kazánfűtő volt, mikor a hajóra került, ma kiváló gépész, levelező úton végzi a középiskolát. Alekszandr Peetszau észt, Vlagyimir Bamban komszomolista kazánfűtő lett nemzetiségű, Harisz Alejev tatár. A «Tartu» fiatal kapitánya, Bajard Danyilevszkij, aki maga is mindössze négy évvel ezelőtt végezte el a leningrádi tengerészeti főiskolát, ezt mondotta: «Nem volt a «Tartu»-n egyetlen ember sem, aki ne vett volna részt a norvég tartályhajó megmennéptelen domb lábánál: az öreg Kajrjak, és hat gyermekének háza. A házaik új utca alapját vetették meg a szovhoz területén, ahol 400 szovjet család munkája nyomán virágzó élet sarjad, a korábban kietlen, sivár és lakatlan pusztákon. A napokban értekezletet tartottak a SZOVhoz dolgozói Számos fontos A Nagy Októberi szocialista forradalom 37. évfordulójának méltó megünnepléséhez a Szovjetunió kolhozainak eredményei is hozzájárulnak. A szovjet embereket öröm és büszkeség töltötte el, amikor az altaji földművelők sikereiről olvashattak, akik több mint 192 millió pad gabonát adtak az államnak. Novoszibirszk, Omszk, Kurgan, Szibéria és az Ural többi körzeteinek kolhozai és szovhozai soktízmillió paddal több gabonát adtak, mint tavaly. Az altaji jelentés után hamarosan közölték a szovjet lapok, hogy Kazahsztán és Krasznojarszk vidékének kolhozai és szovhozai is határidő előtt teljesítették az állami beszolgáltatási tervet. Kazahsztán földművetet hajtotta a parlagon heverő földekre. Hat felnőtt gyermekével —három fiával, három leányával és unokáival — megérkezett Kazahsztánba és hozzálátott a munkához. A Donvidékről idetelepült népes családnak tartós lakóhelyre volt szükségük. A Kajrjak-család is elhatározta, hogy házakat épít. A doniak nagyszerű munkalendületét jól ismerték a szovhoz régebbi telepesei. De elhatározásukat mégis bizonyoskétkedéssel és aggodalommal fogadták. Várjon sikerül-e Kaszjakéknak a tél beállta előtt felépíteni otthonukat? A család állta a sarat. Igaz, az állam és a szovház komoly anyagi segítséget nyújtott tervük valóraváltásához. Mire beköszöntött az ősz, hat egyforma ház emelkedett az azelőtt termelési probléma mellett egy rövid feljegyzés jelent meg az értekezlet jegyzőkönyvében: «Mihajlo Kajrjaknak és családjának a szovhoz létrehozásában szerzett érdemeiért, javasoljuk, hogy Kajrjak-utcának nevezzék el a házsort, ahol ez a hős szovjet család lakik». A. Dralkin, a földrajzi tudományok kandidátusa, az «Északi Sark-4» állomás munkatársa levelet írt a Pravdához. «Állomásunk kollektívája hetedik hónapja dolgozik immár az úszó jégtábláikon, távol a szárazföldtől» — hangzik a levél. «A jégtábla, melyen állomásunk van, körívszerű utat téve meg (az óramutató járásának megfelelően), visszaérkezett arra a pontra, melyen augusztus 25-én volt. E több mint száz mérföldes út alatt a jégtábla közeledett a 80. szélességi fokhoz, majd újra délnek fordult, a 79. fokhoz. Szeptember 19 után útirányunk erősen megváltozott. A jégmező lassan észak felékezdett úszni. Szeptember végén a sodródás gyorsasága jelentősen megnőtt, s elérte a napi hat-hét mérföldet. Nemrég haladt el jégtáblánk egy veidzai minio púd (mintegy 3 millió 700 ezer tonna) gabonát szállítottak a gabonaraktárakba, ami jelentősen meghaladja a köztársaság valamennyi előző évi beszolgáltatását. Kazahsztánt joggal számíthatjuk a legnagyobb gabonabázisnak keleten. Ez a bázis évről évre szélesedik, különösen az idei nyár óta, amikor több mint 8 millió hektár szűz- és parlagföldet tettek termővé. Ahol nemrégen még csak árvalányhaj lengedezett a töretlen földeken, ott az idén 93 hatalmas «gabonagyár» létesült. A jó termés nagy pénzjövedelmet is eredményezett. Kazahsztán kolhozai az idén 4,5 milliárd rubelhez jutnak a tavalyi 2 milliárd helyett. nagy, mintegy tíz mérföld széles tengeralatti hegyvonulat fölött. Táborunk téli képet öltött. A régi utakat, melyek összekötötték a lakóházakat, sátrakat, a klubhelyiséget, már befújta a hó. A hótalkató több helyen meghaladja az ötven centimétert. A lakóházakhoz és sátrakhoz szélfogókat építettünk a hóból. A tél beálltával kollektívánk több új tudományos kísérletet végzett. Ugyanakkor folytatjuk a felső atmoszférarétegek tanulmányozását is, s munkatársaink nagy örömmel elemzik és általánosítják az összegyűjtött tapasztalatokat. Állomásunkat csakúgy, mint nyáron, rendszeresen látogatják repülőgépek a Nagy Földről, hogy elhozzák nekünk a friss postát, újságokat, folyóiratokat, filmkópiákat. Hatalmas győzelem Levél az Északi-sarkról A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének javaslata: 1955 folyamán hívják össze közös értekezletre Észak■ és Dél-Korea képviselőit Phenjan, október 31. (TASZSZ) Mint a phenjani rádió jelenti, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének 8. ülésszaka meghallgatta és megvitatta azt a beszámolót, amelyet Namír külügyminiszter a genfi értekezleten résztvett KNDK-kormányküldöttség munkájáról tartott, majd a következő határozatokat hozta: 1. Helyesnek nyilvánítja a KNDK kormányának a haza békés egyesítésére irányuló politikáját és gyakorlati munkáját, teljes mértékben támogatja és helybenhagyja azt. 2. A köztársaság kormánya szilárdan igazságos politikájára támaszkodva, továbbra is minden erejét latba veti és kemény harcot vív a haza békés egyesítése és függetlensége nagy ügyének megvalósításáért, ami az egész koreai nép egyöntetű kívánsága. 3. A koreai kérdésnek maguk a koreaiak által való békés megoldása és országunk békés egyesítésének meggyorsítása, valamint függetlenségének megteremtése céljából — ami az egész koreai nép egyöntetű kívánsága — a KNDK legfelső nemzetgyűlésének 8. ülésszaka felhívással fordul Dél-Korea nemzetgyűléséhez, politikai pártjaihoz és társadalmi szervezeteihez, a lakosság különböző rétegeinek képviselőihez és Dél-Korea egész népéhez. A felhívás hangsúlyozza, hogy Korea egyesítése megfelel az egész koreai nép kívánságának. Ezenkívül a felhívás kiemeli a KNDK kormányának és legfelső nemzetgyűlésének — mind a koreai háború előtt, mind e háború után, köztük a genfi értekezlet idején — az ország békés egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. A felhívás hangsúlyozza, hogy Korea kettészakítottsága óriási mértékben károsítja a koreai nép politikai, gazdasági és kulturális fejlődését és rendkívül súlyos szerencsétlenséget jelent minden koreai család szempontjából. A felhívás a továbbiakban így hangzik: A KNDK legfelső nemzetgyűlésének 8. ülésszaka a haza mielőbbi békés egyesítésére törekvő egész koreai nép akaratát kifejezve a következő javaslatokat és felhívásokat terjeszti elő: 1. A haza békés egyesítése kérdésének megvitatása érdekében 1955 folyamán hívják össze Phenjanban vagy Szöulban Észak- és Dél-Korea politikai pártjainak, társadalmi szervezeteinek és a lakosság különböző rétegeinek képviselőit közös értekezletre, vagy hívják össze a KNDK legfelső nemzetgyűlésének és a Koreai Köztársaság nemzetgyűlésének együttes ülésszakát. 2. 1955 februárjában Panmindzsonba, vagy Keszonba hívják össze Észak-Korea és Dél-Korea képviselőinek tanácskozását a fent említett értekezlet, illetve ülésszak összehívás Befejeződött a legfelső A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének 8. ülésszaka október 30-án tartotta záróülését. A küldöttek meghallgatták azt a beszámolót, amelyet Ho Men Hi, a minisztertanács elnökhelyettese a helyi hatósági szervek felépítésére vonatkozó törvénytervezetről tartott. A legfelső nemzetgyűlés jóváhagyta a törvényjavaslatot, amely pontosan megszabja a helyi hatósági szervek fó kérdésének, valamint az Észak- és Dél-Korea közötti gazdasági és kulturális csere, kereskedelem, közlekedés, levelezés kérdésének megtárgyalására. 3. Észak- és Dél-Korea valamennyi politikai pártjának és társadalmi szervezetének, úgyszintén az észak- és délkoreai lakosság minden rétegét képviselő hazafias személyiségeknek a haza békés egyesítésére irányuló intézkedések kidolgozása érdekében kölcsönös kapcsolatot kell teremteniök, ezenkívül szabad mozgási és találkozási lehetőségeket kell biztosítani számukra, az észak- és délkoreai hatóságoknak pedig biztosítaniuk kell azt, hogy szabad tevékenységet fejthessenek ki az ország egész területén. Meggyőződésünk, hogy az egész koreai nép támogatja és helyesli ezt a felhívást és — meghiúsítva mindazokat a mesterkedéseket, amelyek akadályozzák azt az egyöntetű törekvésünket, hogy békés úton magunk oldjuk meg a koreai kérdést — harcra kel e felhívás gyakorlati megvalósítása érdekében — hangzik befejezésül a felhívás, nemzetgyűlés ülésszaka illetékességi körét és munkáját. A legfelső nemzetgyűlés ezenkívül jóváhagyta a képviselői mandátumoknak három évről négy évre való meghosszabbítására előterjesztett javaslatot. Az ülésszak egyöntetűen helybenhagyta a legfelső nemzetgyűlés 8. ülésszakának felhívását. A küldöttek egyöntetűen helybenhagyták a legfelső nemzetgyűlés elnökségének törvényerejű rendeleteit és az alkotmánymódosításokat. (MTI) Lázas tevékenység az atlanti táborban a párizsi szerződések ratifikálásának előkészítésére Több mint egy hét telt el azóta, hogy Párizsban aláírták azokat a háborús szerződéseket, amelyek megnyitják az utat Nyugat-Németország újrafelfegyverzése előtt. Az atlanti táborban most élénk diplomáciai tevékenység kezdődött, hogy előkészítsék e szerződések parlamenti jóváhagyását. Adenauer Washingtonba repült, hogy tárgyalásokat folytasson az amerikai kormánnyal a nyugatnémet újrafelfegyverzés gyakorlati kérdéseiről, s hogy egy amerikai-nyugatnémet szerződés megkötésével szilárdítsa meg a bonni rendszer helyzetét. Az olasz parlament reakciós többsége elhatározta, hogy elsőnek kezdi meg az aláíró országok közül a párizsi szerződések ratifikálási vitáját. Bizonyos körök máris úgy veszik, mintha a ratifikálás már megtörtént volna. A nyugatnémet tőzsdén az elmúlt napokban feltűnően emelkedtek a hadiipari vállalatok árfolyamai. Közben azonban Bonnban váratlan bonyodalmak támadtak a Saar-vidékkel kapcsolatos nyugatnémet-francia megegyezés körül. A bonni kormánykoalíció politikusai közül is többen hevesen bírálják Adenauert, amiért «eladta a Saar-vidéket». Ugyanakkor egyre erőteljesebben hangzik Nyugat-Németországban az a követelés is, hogy kezdjenek a Szovjetunióval új tárgyalásokat Németország egyesítésére. Mint egyes nyugati lapok rámutatnak, valószínűleg ez késztette arra Adenauert, hogy Washingtonban szombaton javasolja: a párizsi szerződések végrehajtása után, nyugati hatalmak kössenek a Szovjetunióval valamiféle biztonsági paktumot. Adenauer elégedetten nyilatkozott washingtoni tárgyalásairól Mint a nyugati hírügynökségek közlik, Adenauer német szövetségi kancellár szombaton nyilatkozott a laptudósítóknak. Elmondotta, hogy nagyon meg van elégedve tárgyalásaival, amelyeket Washingtonban az Egyesült Államok kormányának tagjaival folytatott. Kijelentette: számos kérdésben, amelyek a párizsi és londoni értekezletből adódtak, teljes megegyezés jött létre. Adenauer új javaslata taktikai lépés - írja a „Le Monde" A «Le Monde» című francia burzsoá lap Adenauer washingtoni beszédével foglalkozik, amelyben a nyugatnémet kancellár javaslatot tett Kelet és Nyugat közötti biztonsági paktumra, a párizsi szerződések végrehajtása után. A lap rámutat, hogy Adenauer főleg belpolitikai taktikai okokból tette ezt a kijelentést. A lap a többi között ezeket írja: «■Valószínű, hogy a kancellár amerikai útjával elsősorban belpolitikai helyzetét akarta megerősíteni egy olyan pillanatban, amikor egyre több bírálat hangzik el ellene, s be akarta bizonyítani népének, hogy még mindig ő az amerikai diplomácia dédelgetett gyermeke. Valószínűleg belpolitikai okoikkal magyarázható a kelet-nyugati paktum eszméjének újbóli felvetése is, amelyre már a múlt évben is célzott a németországi választások előestéjén. Most a Bundestagban lezajló vita előtt veti fel ismét ezt az eszmét, amikor a szocialista ellenzék — liberális elemekkel erősödve — azzal akarja megvádolni Adenauert, hogy a kancellár nem hajlandó semmiféle kapcsolatot teremteni Moszkvával. A kancellár akelet-nyugati egyezmény eszméjét azért veti most fel, hogy elébe vágjon ezeknek a támadásoknak. Amerikai lap a párizsi megállapodások kedvezőtlen nyugatnémetországi fogadtatásáról A «New York Herald Tribune» című amerikai lap foglalkozik a Saarvidék kérdésében létrejött nyugatnémet-francia megállapodással. Ezzel kapcsolatban a lap a következőket írja: * «A nyugatnémet felfegyverzéssel, a szuverenitással és a Saarvidékkel kapcsolatos megegyezés párizsi aláírása nem váltotta ki a népi lelkesedés hullámát a németek között. A közvélemény, úgy látszik, a jelenlegi megállapodásokat a Nyugattal nem tekinti a német kérdés végső megoldásának, s ezért nem lengetett zászlókat és nem éljenzett. Igen barátságtalan fogadtatásra talált széles körben Adenauer és Mendes-France megegyezése a Saar-kérdésben. Enyhébb formájában ez abban a sajnálkozó kijelentésben jutott kifejezésre, hogy «elvesztettük a Saar-vidéket». Mások még élesebben fogalmazzák meg: «Adenauer, a vénember, kiárusította a JSaar-vidéket». «A németek szemében az igazi szuverenitás az újraegyesített Németország szuverenitása lesz. A mostani megállapodást ezért ideiglenesnek tekintik». Az olasz parlament reakciós többsége a párizsi szerződések sürgős napirendre tűzése mellett Az «AFP» jelentése szerint az olasz képviselőház a megkívánt, azaz a képviselők létszámának felét egygyel meghaladó többséggel úgy döntött, hogy sürgősen napirendre tűzi a szavazást a párizsi egyezmények ratifikálásáról. A kommunista és a szocialista képviselők a sürgősségi eljárás elfogadása ellen foglaltak állást, és tiltakozásuk jeléül a szavazás előtt kivonultak a teremből. A londoni rádió rámutat, hogy az olasz kormány az első, amely a közelmúltban aláírt párizsi egyezményeket ratifikálás végett a parlament elé terjeszti. Mao Ce-tung elvtárs levele a pekingi szovjet kiállításról Az «Új-Kína» pekingi jelentése szerint Mao Ce-tung és Kína Kommunista Pártjának más vezetői meglátogatták a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit bemutató pekingi kiállítást, és megelégedésüket, valamint elismerésüket a kiállítás rendezőihez intézett levelükben fejezték ki. A levélben, melyet Mao Cetung, Liu Sao-csi, Csou En-laj, Csu Te és a Kínai Népköztársaság más vezetői írtak alá, rámutatnak, hogy ez a kiállítás a szovjet ipar és mezőgazdaság gyors fejlődésének, a szovjet technika és tudomány magas fokának, a szovjet nevelés, kultúra és művészet virágzásának, valamint a szovjet nép életörömének világos bizonyítéka. «Büszkék vagyunk — írják a levélben — hogy ilyen szomszédunk van». A levél ezután köszönetet mond a Szovjetuniónak azért az állandó, sokoldalú és hatalmas segítségért, amelyben a Kínai Népköztársaságot részesíti. Hai-Duong környékén újabb városokat vett át a vietnami néphadsereg Mint már közöltük, a vietnami néphadsereg szombaton reggel átvette Hai-Duong városát. A vietnami és francia fél között létrejött megegyezés értelmében a vietnami néphadsereg pénteken átvette a 17. országút mentén fekvő Pha Lay városát, a 20. országút mentén fekvő Ke Szat városát és az 5. országút mentén fekvő Cam Giang városát, amelyek mind Hai-Duong környékén terülnek el . AZ INDIAI KORMÁNY az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékében közölte, nem akarja meghosszabbítani az 1955 január 17-én lejáró kétoldalú légi egyezményt — írja a «The New York Times». Visszatért Moszkvába a Kínai Népköztársaságból a szovjet kormányküldöttség Mint a «TASZSZ» jelenti, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából Kínába utazott szovjet kormányküldöttség viszszatért Moszkvába. G. F. Alekszandrov, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, J. Sz. Naszriddinova és V. P. Sztyepanov október 15-én, N. M. Bvernyik október 16-án, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan pedig október 30-án tért vissza a szovjet fővárosba. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan útban Moszkva felé, meglátogatta Port-Artur kikötőt és Dalnyij városát. Itt meghallgatták a katonai parancsnokság jelentését és megtárgyalták a szovjet katonai alakulatoknak Port-Artur kínai haditengerészeti támaszpontról való kivonása előkészületeit. A kormányküldöttség tagjai látogatást tettek a hajókon, megtekintették az egykori harcok történelmi nevezetességű helyeit. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan ezután Ansanba utazott, ahol megtekintették a kohászati kombinátot, majd három napot töltöttek Vlagyivosztokban. Megismerkedtek a város életével, a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervek munkájával, a katonai alakulatok életével, látogatást tettek a csendesóceáni haditengerészeti flottánál is. A «Kalinyin» cirkálón elhajóztak Nahodka kikötőbe, részt vettek a flotta hadihajóinak foglalkozásain, meglátogatták Russzkij-szigetet. N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin azután Komszomolszk városába, A. I. Mikojan pedig Szahalinba utazott. Majd a küldöttség tagjai ismét együtt folytatták útjukat, s Habarovszkba látogattak, onnan Csitába. Csitából Irkutszkba utaztak, ahol megszemlélték az angarai vízierőmű építését és megismerkedtek a város ipari üzemeinek munkájával. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan október 29-én Szverdlovszk városába érkezett. Meglátogatták az uráli gépgyárat, s tanulmányozták a párt- és szovjetszervezetek munkáját, valamint a kereskedelem helyzetét. Hruscsov, Bulganyin és Mikojan elvtársakat a Távol-Kelet és Szibéria városainak és falvainak dolgozói nagy szeretettel fogadták. „Remélem, hogy a jövőben még fokozódni fog országaink és népeink együttműködése“ Nehru köszönő távirata Mao Ce-tung és Csou En-laj elvtársakhoz Peking, október 31. (Új-Kína) Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke Kantonból India felé való elindulása előtt a következő táviratot intézte Mao Ce-tunghoz, a Kínai Népköztársaság elnökéhez: «Mielőtt rövid, de emlékezetes és feledhetetlen látogatásom után elhagynám Kínát, újbólki akarom fejezni önnek hálás köszönetemet azért a nagylelkű vendégszeretetért és barátságért, amelyben itt részesültünk. Az országaink és népeink között fennálló barátság jelképének tekintem ezt és remélem, hogy a jövőben még fokozódni fog országaink és népeink együttműködése a kölcsönös segítség és előnyük, valamint a világbéke ügyének érdekében. Nehru miniszterelnök ugyanakkor Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökéhez a következő táviratot intézte: «Véget ért ebben a nagy országban tett látogatásunk. Boldog vagyok, hogy eljöttem ide és valamit láthattam az itt folyó nagy munkából és hogy alkalmam volt találkozni a kínai nép vezetőivel. Nagy nemzettel találkoztam itt, amely nemcsak számszerűen nagy, hanem értékeiben és szellemében is. Hálás vagyok önnek azért a barátságért és vendégszeretetért, amellyel egész látogatásunk során körülvettek bennünket. Eisenhower szokatlan kortesfogása Az amerikai elnök „hólabda"-mozgalmat indított a szavazók megnyerésére Az «AFP» jelenti: Eisenhower amerikai elnök szombaton reggel új és eredeti választási propagandamódszerhez folyamodott, hogy szavazókat toborozzon a köztársasági pártnak. Telefonált tíz személynek az Egyesült Államok különböző vidékeire, s arra kérte őket, hogy kedden okvetlenül járuljanak az urnákhoz. Felkérte őket arra is, hogy mindegyikük telefonáljon saját ismeretségi köréből további tíz személynek, s adja át nekik az elnök üzenetét. Az Eisenhower által felhívott személyek azok közül valók, akik az elmúlt hetek során levélben közölték, hogy támogatni kívánják az elnök által javasolt választási programmot. Az «Eisenhowert támogató állampolgárok» nevű társaság vezetői telefonáltak a társaság mintegy 150 helyi szervezeti vezetőjének, s arra kérték őket, hogy továbbítsák az elnök üzenetét. A «Reuter» iroda jelentése szerint ezzel a «hólabda»-mozgalommal minden olyan amerikai állampolgárt el akarnak érni, akiről feltételezhető, hogy elmegy szavazni. Levelek az angol és az amerikai sajtóban az Egyesült Államok tajvani agresszív politikája ellen Az Egyesült Államok kínaellenes politikája a nyugati országok számos rétegében ellenszenvet kelt. Sokan vannak, akik nem szívesen gondolnak arra, hogy Tajvan állandó feszültség okozója a Távol-Keleten, s hogy az Egyesült Államok minden segítséget megad a Kuomintangcsapatok agresszív ténykedéséhez. Ez a jelenség ugyan nem általános még, de napról napra többen vannak, akik arra a következtetésre jutnak: Amerika agresszív magatartást tanúsít Kínával szemben. Ennek a véleménynek ad hangot többek között a «The Times» című angol polgári lap egyik olvasójának levele, amely így hangzik: ■«Churchill állást foglalt a békés együttélés mellett, s Angliában és Amerikában számos kiváló személyiség követi őt ebben. Nyugati politikusok szájából időnként nyilatkozatokat hallhatunk, amelyek mind hangsúlyozzák, hogy mi védelemre fegyverkezünk, nem pedig támadásra. A partraszállító hajó viszont köztudomásúan támadó harci eszköz, és nagyon sajnálatos lenne, ha a kommunistáknak okot szolgáltatnánk arra, hogy tetteinket szavainkkal ellentétesnek minősíthessék». (A levél írója arra a partraszállító hajóra céloz, amelyet az Egyesült Államok adott át Csang Kaj-seknek.) Hasonló szellemben íródott az amerikai Paul Moser levele, amely a «The Washington Post» című amerikai lap hasábjain látott napvilágot: «Szeretném megkérdezni, váljon az a politika, amely megkísérli erőszakkal visszatartani Tajvant jogos tulajdonosaitól, növeli-e a világbéke esélyeit. Ha fordított lenne a helyzet, és minket fosztanának meg egy olyan területtől, amely a miénk, nem nyugodnánk addig, amíg vissza nem szereztük. Vájjon soviniszta álláspontot kell-e elfoglalnunk, vájjon vakon kell-e ragaszkodnunk ahhoz, hogy más népeiknek nem lehetnek jogos nemzeti érzelmeik éppúgy, ahogyan nekünk vannak?» VILÁGGAZDASÁG A japán-kínai kereskedelem kibontakozása és akiknek ez nem tetszik «A gazdasági összeomlás fenyegető veszélye megnyithatja a sajtót egy nyugatellenes japán kormány uralomrajutásához» — írja a «The Economist», az angol nagytőkések gazdasági lapjának egyik legutóbbi száma. A nyugati lapok az elmúlt napokban számos vészjelet adtak le Japán súlyos gazdasági helyzetéről. Ezek mind arról tanúskodnak, hogy Japánban a gazdasági válság erősen kibontakozóban van. Japán hivatalos körök a gazdasági helyzet nehézségének fő okát abban látják, hogy az Egyesült Államok továbbra is megtiltja a kereskedelmet a Kínai Népköztársasággal, és ugyanakkor csökkenti saját megrendeléseit, s ezzel teljesen aláássa a japán gazdaságot. Az erősen iparosított Japán ipari termelését csak import nyersanyagokból tudja biztosítani. Nem beszélve arról, hogy több mint 80 milliós lakosságát is csak külföldről tudja élelmiszerrel ellátni. Bár az utóbbi időben a japán kormány — a dolgozók rovására — csökkentette az alapvető élelmiszerek, mint a rizs, a búza és a cukor stb. behozatalát, de exportja ennek ellenére sem tudta ellensúlyozni még mindig magas importját. Az export igen erősen csökkent, különösen azóta, hogy a koreai háború befejeződött és az amerikaiak hadimegrendeléseiket a minimumra csökkentették, sőt a nem hadicélokat szolgáló cikkek kivitelét is Japánból 47 százalékkal szorították le. Mindennek következménye az lett, hogy Japán kereskedelmi mérlege állandóan passzív. Csak 1954 első hat hónapjában 177 millió dollár volt a mérleg hiánya, s ez a hiány azóta jelentősen növekedik. Az Egyesült Államok kölcsönökkel akarta a problémát megoldani, hogy legalább a fizetési mérleg javuljon meg, azonban ez sem sikerült. 1953-ban a fizetési mérleg hiánya 193 millió dollár volt, s a becslések szerint ez évben minden eddigit meghaladó hiány várható. Japán mind élesebben követeli, engedjék meg számára a Kínai Népköztársasággal a kereskedelmet, mert különben semmi sem menti meg az országot a teljes gazdasági csődtől. A helyzet annyira kiélesedett, hogy nemrégen Anderson, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának államtitkára Bonnba utazott, hogy kereskedelmi tárgyalásokat folytasson Japán érdekében. Bonnba érkezve kijelentette, hogy Brüszszelbe, Párizsba és Londonba is ellátogat. Látogatásának célja: az illető országok kormányait olyan intézkedések megtételére rábírni, amelyekkel megakadályozhatják, hogy Japán kiterjessze kereskedelmi kapcsolatait a béketábor országaival, elsősorban a Kínai Népköztársasággal. Hangoztatta: fennáll a veszélye, hogy Japán gazdaságilag csatlakozik a népi demokratikus országok táborához. Nem véletlen a nyugati lapok vészjele, a többi között a londoni «The Economist»-nak ez a kijelentése: «Senki sem vonhatja kétségbe azt a szörnyű következményt, amely akkor állna elő, ha Japán a gazdasági viszszaeséstől meggyengülve és a nyugati világ kereskedelmi korlátozásaitól gazdaságilag megsemmisítve a kommunista tömb ölébe hull ipari nyersanyagforrásaival és szakmunkásaival együtt. Ez így ijesztgetés. De ez nem változtat azon, hogy a történelmi szükségszerűség napirendre tűzte a kapitalista országoknak: vagy kereskednek a demokratikus országokkal, vagy továbbcsúsznak a válság útján. Gyulai István