Szabad Nép, 1954. november (12. évfolyam, 305-334. szám)

1954-11-13 / 317. szám

­ Megállapodás a Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság között műszaki és tudományos tapasztalatok kicserélésére A Magyar-Albán Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bizottság II. ülésszakát november 6—9 között tar­totta Budapesten. A megbeszélések baráti légkörben folytak le és mű­szaki-tudományos tapasztalatok ki­cserélésére vonatkozó megállapodást írtak alá. A megállapodás értelmében Ma­gyarország műszaki dokumentáció át­adása és albán szakmunkások betaní­tása, valamint albán szakértők ta­nulmányi látogatása keretében mű­szaki-tudományos segítséget nyújt az Albán Népköztársaságnak — elsősor­ban a mezőgazdaság, a könnyűipar, az egészségügy és a közlekedésügy terén. Az albán fél elsősorban a mezőgaz­daság, az ércbányászat és az élelmi­szeripar terén nyújt segítséget tanul­mányi látogatás és dokumentáció ke­retében. A kölcsönös műszaki-tudományos segítség hozzájárul a két ország nép­gazdaságának fejlődéséhez és a ba­ráti kapcsolatok további elmélyülésé­hez. (MTI) Mezei István jászkarajenői tanyai tanító: Sokat várunk­ a falusi nevelők konferenciájától! . A Jászság keleti szélén, távol a városoktól és falvaktól, egy nagy tanyavilág kellős közepén van az iskolám: a felsőkarai 1. számú ta­nyai általános iskola. A tantermek ablakai alatt a magas nyárfák tö­vében még ott áll a kis harang, mellyel Arany János Marci bácsiját, a vén gulyást búcsúztatták utolsó útján. Nyolc éve tanítóskodom ezen a helyen, nagyon megszerettem a vidéket.. Szívemhez nőtt e táj a maga egyszerűségével, bensőségével, szépségével. Nekem öröm tanyán taní­tani, megbecsülik, szeretik itt az embert. Hogy mennyire megbecsülik ma a tanyai tanítókat, azt a magam életén mérhetem le legjobban. Nemrégen emelték a fizetésemet, majd minden évben kaptam eddig jutalmat, az elmúlt esztendőben az okta­tás kiváló dolgozója lettem. Persze, nehéz is a mi munkánk. Sok problémánk van az oktató­­nevelőmunkában is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekről a problé­mákról szó essék a falusi és tanyai nevelők konferenciáján. Itt van például a városi és a falusi, illetve a tanyai iskolák közötti nagy kü­lönbség kérdése. Annak ellenére, hogy nyolcadikos tanítványaim tu­dásban vetekedtek a falusi központi iskolák tanulóinak tudásával, mégsem állták meg helyüket a középiskolákban. Gondolkoztam a dolgon és rájöttem, hogy nem elegendő az a tudás, amit egy egytan­­erős, négyosztályos csoportnak adunk. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen egy-egy tantárgyból hetente csak egy órát foglalkozhatok ta­nítványaimmal és így is heti 32 órában tanítok. A központi iskolák­ban viszont egy tantárgyra heti 4—5 óra jut, s a tanító összes óra­száma 22—24.* Ahhoz, hogy a tanyai iskolák megadják az általános alapműveltséget és hogy a legtehetségesebb gyerekek továbbtanul­hassanak, szükséges, hogy minél több központi iskola legyen a tanya­világban is. Felbecsülhetetlen eredményekkel járna, ha a szakosított oktatást gyorsabban fejlesztenék a tanyákon, így alaposabban és többet tudnánk foglalkozni a gyerekekkel, könnyebb és szervezettebb lenne az iskolák irányítása is. A falusi és tanyai nevelők első ilyen nagyobbszabású összejöve­tele módot fog adni arra is, hogy világosabban lássuk az iskolán kívüli munkánk fontosságát. Mert szerintem a tanyai tanító részt vehet és részt is kell vennie a mezőgazdaság fellendítéséért folytatott harcban, a kultúra terjesztésében, a népfront-bizottságok és a tanácsok munká­jában. Magam is tanácstagjelölt vagyok, feleségem pedig — aki szin­tén tanító — a népfront-bizottság tagja. Megvan az akarat bennünk, lehetőség is van rá és mégsem tudunk mindig úgy dolgozni, ahogy szeretnénk. Szeretném, ha a pedagógusok iskolán kívüli munkájához is segítséget adna ez a konferencia. A magyar írók üdvözlő távirata Howard Fasthoz A Magyar Írók Szövetsége a követ­kező táviratot küldte Howard Fast­­nak, a nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett író negyvenedik születés­napja alkalmából: Kedves Barátunk! Negyvenedik születésnapod alkalmával meleg sze­retettel­­küldjük jókívánságdiunkat. A magyar írók őszinte együttérzéssel figyelik bátor harcodat, amelyet mű­veiddel a szabadságért, az embersé­gért, a békéért folytatsz. Erőd és hi­ted forrása legyen továbbra is néped ügyének legyőzhetetlen igazsága, és a népek összefogásának kimeríthetet­len ereje. A Magyar Írók Szövetségének elnöksége. Szovjet írók üdvözlő táviratai Howard Fasthoz Moszkva, november 12. (TASZSZ) Howard Fast, a kitűnő amerikai író, a bátor békeharcos most töltötte be 40. életévét. A szovjet írók ez al­kalomból a szovjet olvasóközönség és irodalmi élet megbecsülését és szere­­tetét tolmácsolva, üdvözlő táviratot intéztek a kiváló íróhoz. A «Lityera­­turnaja Gazeta» több szovjet író táv­iratát közli. Hernádi Lajos jubileumi hangversenye Hernádi Lajos érdemes művész művészi munkásságának 25 éves év­fordulója alkalmából pénteken este a Zeneakadémia nagytermében tar­totta jubileumi hangversenyét. Mű­során Bach-, Beethoven-, Schumann-, Kodály-, Bartók-, Liszt- és Strauss­­műveket adott elő. Az ünneplő mű­vészt a közönség kitűnő előadásáért nagy tapssal jutalmazta. Májusban jelenik meg magyarul a politikai gazdaságtan tankönyve A Szikra Könyvkiadó pénteken an­­kéton ismertette a politikai könyv­kiadás jövő évi terveit. A tervek szerint az 1955-ben ki­adásra kerülő politikai művek száma nagyjából megegyezik majd az idei­vel, de több magyar politikai művet adnak ki. A jövő évi fontosabb ki­adványok közül májusra várható a politikai gazdaságtan tankönyvének megjelenése, s új kiadásban jelenik meg a filozófiai lexikon és az ide­gen szavak szótára is. (MTI) Péter János református püspök beszámolója amerikai élményeiről A szegedi városi békebizottság és a Szegedi Tudományegyetem békebi­zottságai pénteken este a Tudomány­egyetem aulájában beszámoló-gyűlést rendeztek, amelyen Péter János re­formátus püspök mondotta el az Egyesült Államokban szerzett élmé­nyeit. A gyűlés részvevői a beszámoló után táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, amelyben tiltakoznak Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zése ellen, és követelik, a nagyhatal­mak folytassanak tárgyalásokat Né­metország békés úton való egyesítése érdekében. (MTI) Bereczky Albert református püspök beszámolója amerikai útjáról A pécsi Tudományegyetem aulájá­ban pénteken este ünnepi békegyű­lésre jöttek össze a város legjobb bé­keharcosai, hogy meghallgassák Be­reczky Albert református püspök, az Országos Béketanács elnöksége tag­jának beszámolóját. Bereczky Albert nagy érdeklődés­sel kísért előadása után a békegyű­lés részvevői táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, amelyben tiltakoznak a német fasizmus újra­­felfegyverzése ellen. (MTI) Ma állítják össze a magyar labdarúgóválogatottat Az­ Ausztria elleni vasárnapi mér­kőzésre készülő magyar válogatott labdarúgók pénteken délelőtt több mint egyórás edzésen vettek részt a Dózsa-pályán. A vasárnap délután pályára lépő csapatot ma délelőtt ál­lítják össze. A belgrádi nemzetközi sakkverseny A belgrádi nemzetközi sakkverseny során csütörtökön délelőtt a 17. for­dulóban függőben maradt játszmákat fejezték be. Ivkov (jugoszláv)—Bronstejn (szovjet) döntetlen, Petroszjan (szovjet)—Trifuno­­vics (jugoszláv) döntetlen, Barcza (ma­gyar)—Pilnik (argentin) függő. A ver­seny állása: Bronstejn 13 pont, Matano­­vics 12.5, Trifunovics, Petroszjan 11.5, Pilnik 10.5 (1), Ivkov 10.5, Gligorics 10, Barcza 9.5 (1). A homokpusztai kultúrház nem a­­ legnagyobb, nem is a legszebb berendezésű falusi kultúrházak közül való. Nem nyert még soha díjat sem járási, sem megyei, sem egyéb ver­senyeken. Mégis mi az érdekessége? — Miért tartották érdemesnek, hogy ide lejöjjenek? — kérdezte sze­rényen és kissé értetlenül Kónya Ist­ván tanító is, a 700 lakosú szeged­környéki tanya szellemi életének ve­zetője, a kultúrház alapítója, amikor néhány hét leforgása alatt másodszor jártam Homokpusztán. * — Az érdekessége az, hogy van — feleltem akkor. A fogalmazás nem pontos. Hiszen a tanyai kultúrház ma már nem olyan jelenség, amely­nek csodájára kellene járni. Hadd feleljek hát most pontosab­ban Kónya elvtársnak. ★ T­agy egy hónapja történt, hogy az ünnepi könyvhéten guruló könyvesbolttal a szegedkörnyéki ta­nyákat járva, megismerkedtem a Sándorfalvától hat kilométerre fekvő Homokpusztával. A vidám és ered­ményes könyvvásár közben tudtam meg, hogy van itt egy kultúr­ház, amelyet a tanya népe minden segítség nélkül, jóformán a semmiből, azaz egy 45 óta romos présházból épí­tett fel a tavasszal és hogy azóta is önerejéből, sok leleményességgel tart fenn, telt meg élettel.. Visszatértem hát hamarosan Homokpusztára, hogy összes körülményeit felderítsem. A legjobbkor érkeztem, éppen a DISZ ülésezett­ A ragyogóan tiszta, vakítóan fehérre meszelt kis házban a színpad előtti lócákon ülve, petróelumlámpa fényében tíz figyelő szempár szegeződött Kovács Istvánra — népszerűen Pityura — aki DISZ gazdasági vezetői tisztségében éppen az első fél esztendő anyagi eredmé­nyéről számolt be. A beszámolóból, a nyomában felkavargó, néhol szenve­délyes, néhol apró személyes torzsal­kodássá is fajuló vitából az egész­­kul­­túrházi és ifjúsági élet képe kdbon­­takozott: a nyári vidám bálok, a szereptanulások és a «bemutatók», amelyeken zsúfolásig megtelt a kis ház, olykor háromszáz emberrel is, a vasárnapi sakkozások, a leendő könyvtár, amely még csak alapjaiban van meg, de néhány könyve máris kézről kézre jár. Fény derült az anyagi forrásokra is, és nem kis meg­lepetéssel hallottam: a bálokból és előadásokból összes bevételük 5900, kiadás 5800 forint. De ami még meg­lepőbb volt, az a vita hevében ki­bontakozó alkotóerő,­­kezdeményező­kedv és felelősségérzet a közös ügyért, a kultúra homokpusztai haj­lékáért, a DISZ életéért. Ez csendült ki Gondos Ica szavaiból is, aki a gaz­dálkodás mérlegét vitatva, 17 élet­évét meghazudtoló komolysággal és önmegtartóztatással jelentette ki: — Itt az ideje végre, hogy a fillé­reket a fogunkhoz verjük! Becsüljük meg jobban a pénzt! Nem kell min­dent eltáncolni! Kétezer forint zene­­költségre túlságosan sok. Ha így foly­tatjuk, mikor lesz függönyünk a szín­padra, mikor lesz gázlámpánk, fut­hattunk? T­e a fianc általában másként vés­­­lekedte­k. Buzgón bizonyítgat­ták, hogy a bál nem ráfizetés, sőt: igazán csak a «szerepes» bál­hoz a konyhára, azaz a kultúrházra. Abból telik majd színpadi függönyre, lám­pára, további szépítésre. És máris kibontakozott a jövő képe: elhatároz­ Megérkezett Budapestre az osztrák labdarúgócsapat .Pénteken este társasgépkocsin Bu­dapestre érkezett Ausztria váloga­tott labdarúgócsapata. A sportkül­döttség vezetője Franz Putzendopler, az osztrák labdarúgószövetség el­nökhelyettese. Megérkezett Budapest­re Walter Nausch szövetségi kapi­tány és Josef Molzer edző is. Elmond­ták, hogy az osztrák válogatottban nincs változás. Ausztriában megelé­gedés fogadta a csapat összeállítását. Általában «reményteljes» az osztrák labdarúgók hangulata. Ma délelőtt könnyű edzést tartanak a Népsta­dionban. Az osztrák ifjúsági csapat ma ér­kezik Budapestre. ELUTAZOTT AUSZTRIÁBA a magyar utánpótlás-válogatott és a C-válogatott.­tak, hogy megfogják a dolog végét és két hét alatt felkészülnek a leg­közelebbi «■szerepre», a «Kozsonya Mihály házasságá»-ra, és hogy ha­marosan megindítják a méhésztanfo­­lyamot, az olvasókört. Mennyi terv és milyen természetes felfogása annak, hogy a villanynél­­küli, ősztől tavaszig sárral és hóval a külvilágtól elsáncolt tanya társadal­mi, szellemi életének fejlesztése, fenntartása az ő feladatuk, az ő gondjuk és örömük. Óhatatlanul a szatymazi kultúrház jutott az eszem­be, ahol korhadt a padló, lassan tönkremennek a bútorok, a zongora, és ahol a kultúrházat igazgató tanító kétszer is megkért, írjam, meg az új­ságba, hogy kapjanak pénzt a megyé­től a rendbehozatalra. Várjon nem vehetne Szatymaz és még néhány fa­lusi­­kultúrház példát Homokpusz­táról? És a szatymaziak, a homok­­pusztai díszesekről, úttörőkről, a legtevékenyebb és áldozatkészebb gazdákról is: a Ma­kra-testvérekről, Bürges Józsefről, Nagy Istvánról és Mihályról, Gavallér Józsefről,, akik sok más társukkal együtt vitték a homokot, döngölték keményre, vá­lyoggal a padlót, ácsolták a színpadot és festették a díszleteket — mindezt a maguk összehordta anyagokból — hogy vonzó otthona legyen a kultú­rának, a társadalmi illetnék Homok­pusztán ?★ A nagy magukrahagyottság azon­ban — minden előnyös vonása ellenére is — elgondolkoztató, ön­kénytelenül is felvetődik a kérdés: mit [ tudnak Homokpusztáról az illetők?.-* \ sek, a kultúrotthonokat gondozó, irá-i i nyitó, támogató állami szervek? : A járási népművelési előadó, arra* a kérdésemre, hogy van-e járásában­ öntevékenyen létrejött­­kultúrotthon* — határozott nemmel válaszolt, amikor Homokpusztát említettem, ha­í­sonló határozottsággal felelt: — Van ott egy kultúrház, de azt amolyan üzemi kultúr­otthont élő, az­ erdőgazdaság támogatja, a vállalat* alapította. Ha a járási tanács nem ismeri ki való helyzetet, talán a megyében is-s­merik ... Tévedtem. Még a nevét­ sem* hallották Homokpusztának, sőt, amíg­ a térkép el nem döntötte a vitát, még­ a létét is kétségbevonták. De azután­ már némi röstelkedéssel vegyes öröm­­­mel hallgatták elbeszélésemet.­­ — Végre egy kultúrház, ahol némi mindent tőlünk várnak!­ A felfedezett kultúrotthont azóta­ — remélhetőleg — felkeresték az il-­­letékesek, kapott már könyveket, fitt-­ ballabdát, talán még egyéb felsze-* relést is. Ez helyes is, a homokpüsz-* fai kultúrház kiérdemelte a segítsé­­ get. Tevékeny, lelkes gárdája bebi-­ zonyította, hogy saját erejéből mire­ képes egy tanya népe. A járási, megyei kulturális szerve-­ ken a sor, hogy bebizonyítsák:" a mi* államunk semmit sem becsül többre,* mint az ilyen öntevékeny, kezdemé­­­nyező, áldozatkész munkát. Botond Edit • ___________________ : //Ismeretlen kultúrház //☆ ■ Jegyzetek filmekről //Titokzatos hajóroncs" Német ifjúsági film A «Titokzatos hajóroncs» — jó if­júsági film. Izgalmas, érdekes mesé­je megragadja, sőt, továbbrepíti a gyermeki képzeletet, s éppen ezért leköti a felnőtt nézőket is. Olyan gyerekekről szól ez az új német film, akikben könnyen magá­ra ismerhet bármelyik ifjú moziláto­gató. Játékos, kedves, a felnőttek vi­selkedését a maguk módján utánozó fiatalok kerülnek — kalandos hajla­maiktól ösztönözve — lélegzetelállí­tóan izgalmas események középpont­jába. Bátran viselkednek, de gyere­kek maradnak mindvégig. A film ké­szítői megértették az ifjúsági filmek egyik aranyszabályát: a fiatalokat nem egy-egy nagy, emberi jellemvo­nás megtestesítőiként kell szerepel­tetni, hanem olyannak, amilyenek: apró, minden iránt érdeklődő, fejlő­désükben is bonyolult emberpalán-Peter, Wolfgang és a többi gyerek halálos komolysággal veti magát a nyomozómunkába; módszereik nem egyszer nevetségesen naivak (mint például ahogyan az emberek cipőtal­pát vizsgálgatják guggolva, hasalva, verekedve is), de nem érdektelenek, s ha nevetünk is e komikus helyze­teken, elsősorban szurkolunk, velük izgulunk az eredményért, mert ma­gával ragad a gyermekek őszinte hite, lelkesedése. Persze, nagy része van ebben an­nak is, hogy a kalandok nem öncé­lúak: egy mindenre elszánt diverzáns banda működését keresztezi a gyere­kek tevékenysége. És bár végig nyil­vánvaló, hogy a fiatalok segítsége nélkül is lelepleznék a határőrök ezt a bandát, mégis jelentőssé válik Pé­terék közreműködése azáltal, hogy a felnőttek csak a legszükségesebb pil­lanatokban mutatkoznak, hogy a gye­rekek a film állandó, igazi főszerep­lői. A film alkotói (Kurt Bortfeld író és Herbert Ballmann rendező) elke­rültek csaknem mindent, ami felesle­gesen terhelné a mondanivalót. Nem mutatják meg a diverzánsok fő és még főbb megbízóit, nem igyekeznek hosszú szövegekkel magyarázni a kü­lönböző nagyobb (és gyerekek számá­ra amúgy is nehezen érthető) össze­függéseket. Ehelyett a kifejező ké­pet, a filmművészet főeszközét alkal­mazzák igen eredményesen. Emeli a filmet a sok apró ötlet, újszerű fény­képezési trükk (Götz Neumann ope­ratőr munkája), valamint az izgalom és az azt feloldó humor igen jól meg­talált egysége. (Jellemző, hogy az ér­deklődés fenntartásához és fokozásá­hoz egyetlen revolvernek sem kell elsülnie­ ebben a filmben.) A befejező rész (a diverzánsok ten­geri üldözése és körülzárása) kissé el­nagyolt és egy-két gyerek ábrázolása is vázlatosabb a kelleténél — e fo­gyatékosságok azonban alig csorbít­ják a film értékeit. Kürti László „Pique Dame" Francia film Puskin elbeszéléséből A Puskin-novellából készült fran­­cia film cselekménye izgalmas, végig leköti a néző érdeklődését. Herman, a sivár anyagi körülmények között élő mérnökkari tiszt­ szenvedé­­lyes kártyás, ezért mániákusan kutat egy titkot, amelynek birtokosa va­gyonokat nyerhet kártyán. Kétségbe­esett hajszájában már-már elcsábít — szerelmet hazudva — egy ártatlan fiatal lányt, már-már meggyilkolja az idős grófnőt, az állítólagos titok egyetlen tudóját. De az utolsó pilla­natban az öregasszony meghal, s tit­kát magával viszi a sírba. Idáig kö­veti a film a novellát, a befejezés azonban meghamisítja Puskin mon­danivalóját. A novellában Hennán, ez a vakmerő, mindenre elszánt gazem­ber megőrül — elnyeri tehát bünte­tését. A filmen viszont kiderül, hogy a hideg számítással elcsábított lányt voltaképpen szereti és szereti barát­ját is; a vele vívott párbajban a le­vegőbe lő. A forgatókönyvíró jóvol­tából visszanyeri eszét is, a lányt is, a megcsalt és elárult jóbarát pedig — akiről szó sincs a novellában — diszkréten távozik, hogy ne zavarja a szerelmeseket. Természetesen nem ítélhetjük meg a filmet csupán aszerint, hogy mennyire maradt hű a novellá­hoz. Herman alakítója, Pierre Blanchar, a legnagyobb francia filmszínészek egyike, meghökkentő és mégis rokonszenves, komor, kü­lönc, magába zárkózó, de ugyanakkor szenvedélyt sugárzó figurát állít elénk. Szeméből nemcsak a kétségbe­esés árad, nemcsak a pénz, hanem az emberek, a szeretet utáni vágy is. Madeleine Ozoray alakítja az öreg grófnő társalkodónőjét, Lizát. Riadt tekintetű, a szerelemre nemet mon­dó, de igent gondoló, megragadó szépségű, bájos fiatal lány. Margue­rite Moreno, az öreg grófnő alakítója a legnagyobb francia jellemszínész­nők közé tartozik. Szemének, szájá­nak, csúnya arcának minden mozdu­lata tele szellemességgel, kifejező­­erővel. Hermannal való drámai jele­netében felejthetetlen, halálában szá­nalmas és gyűlöletes egyszerre. A «Pique Dame» nem először ke­rül a magyar közönség elé. Évekkel ezelőtt játszották már a magyar film­színházakban. Azóta sem vesztett ezekből az erényeiből. Pongrácz. Zsuzsa SZABAD NÉP Kitüntették Madarász Emilt A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Madarász Emil költőnek, a munkás­­mozgalom régi harcosának 70. szüle­tésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló­ Érdemrendjét adományozta. A kitüntetést pénteken délben Dobi István, az elnöki tanács elnöke adta át. Az ünnepségen jelen volt Darabos Iván, az elnöki tanács titkára, Veres Péter Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Erdei Sándor, az írószövetség első titkára, vala­mint a magyar­­sajtó­­több vezető munkatársa. A Magyar Írók Szövetsége és a­ Magyar Újságírók Szövetsége csü­­­törtökön este, az Újságíró Klubban, baráti vacsora keretében ünnepelte a­ 70 éves Madarász Emilt. Az Újságíró Szövetség részéről: Komor Imre, a MUOSZ elnökségi­ tagja, az írók nevében Gergely Sán­­­dor, a Magyar Írók Szövetsége el-­ nökségi tagja köszöntötte a kiváló­ költőt, írót és újságírót. A számos baráti köszöntő után­ Ascher Oszkár és Horváth Ferenc; szavalt Madarász költeményeiből.* KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló munkájuk elismeréséül 139 dolgozót, köztük gazdasági vezetőket, pártfunkcionáriusokat, tanárokat, mérnököket, orvosokat tüntetett ki. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a „MUNKA ÉRDEMREND” kitüntetést ado­mányozta: Stozicski Ferencnek, a hajdú­­biharm­egyei pártbizottság osztályveze­tőjének, Varga Gyulának, a letenyei já­rási pártbizottság első titkárának, Pet­­róczik­ Jánosnak, az építésügyi miniszté­rium kő- és kavicsipari igazgatósága vezetőjének, dr. Jakab Erzsébetnek, a könnyűipari minisztérium műszaki ta­nácsa titkárának, Kovács Lajosnak, a könnyűipari minisztérium gyapjúipari igazgatósága vezetőjének, Boross Ele­mérnek, a könnyűipari minisztérium pa­mutipari igazgatósága vezetőjének, Csa­bai Istvánnak, a vegyipari és energia­­ügyi minisztérium­ kőolajipari­­igazgató­sága vezetőjének, Bese Vilmosnak, a szénbányászati minisztérium­ termelési igazgatósága vezetőjének, dr. Kertai Györgynek, a vegyipari és energiaügyi minisztérium kőolajipari igazgatósága helyettes vezetőjének, Mari Sándornak, a Budafai Kőolajtermelő Vállalat disz­pécserének, Fehér Imrének, az MTH osztályvezetőjének, László Nándornak, az MTH 600. sz. Intézete vezetőjének, a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEM­ÉREM» kitüntetést adományozta: Pataki Istvánnénak, a debreceni városi párt­­bizottság osztályvezetőjének, Schwartz Sándornak, a Debreceni Ruhagyár párt­­bizottsága titkárának, Czigány Jánosnak, a lovászi pártbizottság titkárának, Var­ga Józsefnek, a Nagylengyeli Kőolajter­­m­elő Vállalat párttitkárának, Hujber Gyulának, a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezete területi elnökének, Varga Jó­zsefnek, a Kőolajipari Igazgatóság fő­mérnökének, Száva Nándornak, a Kő­olajipari Igazgatóság főmérnökének, Frisch Gyulának, a Kőolajipari Igazga­tóság osztályvezetőjének, dr. Hitnyánszky Istvánnak, a MASZOLAJ mérnökének, Kiss Ernőnek, a MASZOLAJ Almásfüzitői Feldolgozó V. fődeszti­látorának, dr. Cságoly Ferencnek, a MASZOLAJ osz­tályvezetőhelyettesének, Bencze László­nak, a MASZOLAJ főmérnökének, Hága Lászlónak, a MASZOLAJ osztályvezető­jének, Pintér Andrásnak, a MASZOLAJ osztályvezetőjének, Pintér Andrásnak, a MASZOLAJ Lardoline Vegyigyár igazga­tójának, Péczeli Gézának, a MASZOLAJ Csepeli Ásványolajipari V. főmérnöké­nek, Varga Jánosnak, a Munkaerőtarta­lékok Hivatala 319. r.7. Intézete műhely­mesterének, Tóth Vilmosnénak, az MTH osztályvezetőjének, Tóth Józsefnek, az MTH 319. sz. Intézete i­gazgatójának, Molnár Andrásnak, az MTH 14. sz. In­tézete Igazgatójának, Major Gyulának, az MTH 312. sz. Intézete igazgatóhelyet­tesének, Kondor Istvánnak, az MTH fő­előadójának, Czérna Lászlónak, az MTH osztályvezetőjének, dr. Sörös Bálintnak, az Országos Vérellátó Szolgálat igazga­tójának, dr. Horváth Endrének, az Or­szágos Vérellátó Szolgálat szereológiai la­boratóriuma vezetőjének, dr. István La­josnak, az Országos Vérellátó Szolgálat szombathelyi alközpontja vezetőjének, Farkas Ferencnek, az Almásfüzitői Ás­ván­yolajipari Vállalat csoportvezetőjé­nek, Bartha Józsefnek, az Almásfüzitői Ásványolajipari Vállalat csoportvezető­jének, Orosz Jánosnak, a Csepeli Ás­ványolajipari Vállalat szivattyúsának, László Józsefnek, a Csepeli Ásvány­olajipari Vállalat csoportvezetőjének. Bácsi Lászlónak, a Csepeli Ásványolaj­ipari Vállalat centrifugavezetőjének. Vir­rasztó Józsefnek, az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat fúróme­sterének. Takács Lászlónak, az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat fúrómesterének, Betlen Józsefnek, a Budafai Kőolajter­melő Vállalat főpárol­ójának, Kasza Szil­veszternek, a Lardoline Vegyigyár cso­portvezetőjének, Kiss Andrásnak, a Péti Ásványolajipari Vállalat desztillátőrének, Bodnár Györgynek, a Telefongyár fő­mérnökének, Bözsöny Dénesnek, az Építőipari Műszaki Egyetem adjunktu­sának, Brett Józsefnek a földművelés­­ügyi minisztérium főosztályvezetőhelyet­­tesének, Dániel Lajosnénak, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége politikai munkatársának, Denvén Györgynek, a könnyűipari minisztérium selyemipari­ igazgatósága főmérnökének, Endrei Walternak, a könnyűipari mi­nisztérium műszaki főosztálya főelőadó­jának, Fekete Zoltánnak, az Agrártudo­mányi Egyetem tanárának, Fürt Lajos­nak, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége központi titká­rának, Gosztonyi Sándornak, a könnyű­ipari minisztérium főosztályvezetőhelyet­tesének, Harkányi Józsefnek, a Fővá­rosi Elektromos Művek ágazatvezetőjé­nek, Hódi Endrének, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola adjunktusá­nak, Horváth Gyulának, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár osztályvezetőjé­nek, Juhász­­ Józsefnek, a Vízügyi Ter­vező Iroda tervezőmérnökének, Kordik Lászlónak, az építésügyi minisztérium főosztályvezetőjének, Kotányi Ferencnek, a Kőbányai Textilipar főmérnökének, Kovács Tibornak, a külkereskedelmi mi­nisztérium osztályvezetőjének, Kutassy Viktornak, a földművelésügyi miniszté­rium erdészeti főigazgatósága főosztály­vezetőjének, Láng Gézának, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége főtitkárhelyettesének, Matus­­ Eriknek, a Vasútépítő Vállalat főmérnö­­­­kének, Miklovicz Andrásnénak, a Mű­szaki és­­Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége politikai munkatársának,­­ Morvai Sándornak, a könnyűipari mi­nisztérium tervezőintézete osztályvezető-v­­érnek, Peterdi Ferencnek, a Soproni Par­­mutipar főenergetikusának, Pozsonyi­ Gábornak, a Fővárosi Mozi Egyesülés­ főmérnökének, dr. Ronkay Ferencnek, a“ Vllamosenergetikai Kutató Intézet osz-­ tályvezetőjének,­ Striker Györgynek, aj Méréstechnikai Intézet igazgatójának­! Surányi Jánosnak, a matematikai, tudo-­ mányok kandidátusának, Ifj. dr. Szabó­ Zoltánnak,­­a Vízgazdálkodási Tudomá-­ nyos Kutató Intézet munkatársának, Te-I­legdi Sándornak, a Gépipari Tervező­ Iroda osztályvezetőjének, Túri Német­ Demeternek, a győrm­egyei tanács mun-­ katársának, Varga Istvánnak, a Buda-­ pesti Erőmű üzemmérnökének, Laky­ Andrásnak, a Központi Statisztikai Hi-­ vatal bárány­amegy­ei igazgatósága veze-­ tőjének, Szilágyi Imrének, a KSH sza­k­bulcsmegyei ■ igazgatósága vezetőjének,­ Lázi Györgynek, a KSH budapesti vá-­­rosi igazgatósága osztályvezetőjének,­ dr. Molnár Pál igazgató-főorvosna­­,­­ a «MUNKA ÉRDEMÉREM» kitüntetést­ adományozta: Sm­all Lászlónak, az Al­l­­öldi Nyomda párttitkárának, Oláh Sán­­­dórnak, a Gördülő Csapágygyár párttit-­­kárának, Wagner Júliának, az Orvosi­ Műszergyár párttitkárának, Szabó Gyulá-­ nak, a Debreceni Gyógyszergyár párttit-t­kárának, Székely Józsefnének, a Debrece­­­ni Textilgyár párttitkárának, Szommeri Józsefnek, a Nagykanizsai Gépgyár dolgo-­ zójának, Tóth Gergelynek, a Bázakerettyi­ Kőolajtermelő Vállalat dolgozójának,­ Máthé Józsefnek,­ a Lovászi Kőolajter-­­melő Vállalat dolgozójának, Zsigmondi Zoltánnak, a MASZOLAJ Almásfüzitői" Ásványolaj ipari V. művezetőjének, ifj. Szopkó Józsefnek, a MASZOLAJ Szőnyi Ásványolaj­ V. csoportvezetőjének, Egyed Gyulának, a MASZOLAJ Lardoline Vegyigyár szakmunkásának, Hu­lka Mi­hálynak, a MASZOLAJ Péti Ásványolaj­ipari V. töltésvezetőjének, Ács Viktornak, az MTH 29. sz.­ Intézete ott­honvezetőjé­nek, Bozsó Lajosnak, az MTH 605. sz. In-n­tézete tanárának, dr. Burján Gyulának, az MTH 200. sz. Intézete igazgatóhelyettesé­nek, Dési Emilnének, az MTH 7. sz. Inté­zete igazgatóhelyettesének, Dobos Lajos­nak, az MTH 101. sz. Intézete vezető ne­velőjének, Haránt Mihálynak, az MTH 613. sz. Intézete igazgatóhelyettesének, Horváth Jánosnak, az MTH­ 614. sz. Inté­zete igazgatóhelyettesének, Hogy­ József­nek, az MTH gépkocsivezetőjének, Jan­csik Istvánnak, az MTH 507. sz. Intézete igazgatóhelyettesének, Kunért Józsefnek, az MTH 200. sz. Intézete igazgatójának, Maglnyecz Mihálynak, az MTH­ 601. sz. Intézete tanárának, Nyitrai Józsefnek, az MTH 207­.sz. Intézete igazgatójának, Szűcs Józsefnek, az MTH 600. sz. Inté­zete mesterének, Túri Kálmánnak, az MTH 609. sz. Intézete műszaki vezetőjé­nek, Varga Jánosnak, az MTH 200. sz. In­tézete kőműves szakmunkásának, dr. Valló Dezsőnek, az Országos Vérellátó Szolgálat budapesti alközpontja vezetőjé­nek, Katona Lajosnak, a Budafai Kőolaj­termelő V. fúróm­esterének, Tóth György­nek, a Budafai Kőolajtermelő Vállalat olajállomás kezelőjének, Kerekes István­­nak, a Péti Ásványolajipari Vállalat desz­tillatőrének, Halmi Lajosnak, a Péti­­Ás­ványolajipari Vállalat desztillatőrének, Végh Józsefnek, a Nagylengyeli Kőolaj­­termelő V. csoportvezetőjének, Kovács Antalnak, a Nagylengyeli Kőolajtermelő V. fúrómesterének, Horváth Györgynek, a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat gépkocsivezetőjének, Borbély Kálmánnak, a Lovászi Kőolajtermelő V. főfúrómeste­rének, Goór Irénnek, a Lovászi Kőolaj­termelő V. szakmunkásának, Farkas Ká­­rolynak, az Ásványolajkutató és Mély­fúró V. fúrómesterének, Kovács János­nak, az Ásványolajkutató és Mélyfúró V. kapcsolójának, Búza Imrének, a Szőnyi A­svábnyolajipari V. műszakvezetőjének, Országh Mihály főosztályvezetőnek, Magyar Gyula főelőadónak, Szinnai Gyu­lának, az Országos Takarékpénztár Baja városi fiókja vezetőjének, Kucsera Pál­nak, a közlekedés- és posta­ügyi minisz­térium előadójának, Hadházi Gyulának, a Központi Statisztikai Hivatal budapesti városi igazgatósága osztályvezetőhelyet­­tesének, Kirchner Gyulának, a KSH bu­­dapesti városi igazgatósága főelőadójá­nak, Szikora Bélának, a­ KSH békés me­gyei igazgatósága csoportvezetőjének, Miklós Endrének, a KSH heves megyei igazgatósága csoportvezetőjének, Berta­lan Jánosnak, a KSH szolnokf m­egyei igaz­gatósága csoportvezetőjének, Makkai Já­­nosnénak, a KSH bácsi megyei.. igazgató­­sága előadójának, Mikó Imrének, a KSH fejérmegyei igazgatósága­­előadójának, Feludi Imrének, a KSH komárommegyei igazgatósága előadójának, Vörösházi Mártonnak, a KSH veszprémmegyei igaz­gatósága előadójának, Gerhát Jánosnak, a KSH szolnokmegyei igazgatósága jász­­berényi­­járási felügyelőség, vezetőjének, Németh Zoltánnak, a KSH vasmegyei igazgatósága szombathelyi járási fel­ügyelősége vezetőjének, Nádudvari Ist­vánnak, "a KSH csongrádmegyei igazga­­tógv."-cfp. makói járási felügyelőség veze­­­­­őjének, dr. Erdélyi Jenő osztályvezető főorvosnak, dr. Kallós Károly gyermek­­szakfőorvosnak. A kitüntetéseket pénteken délben Dobi István, a Népköztársaság Elnöki­­ Tanácsának elnöke a parlament épü­letében nyújtotta át. A kitüntetések I átadásánál jelen volt Nagy Dániel, az I elnöki tanács elnökhelyettese, Dara­­­­bos Iván, az elnöki tanács titkára. A I kitüntetettek nevében Stozicski Fe­­­­­enc mondott köszönetet. (MTI) SZOMBAT, 1934 NOVEMBER 13 ☆ HÍREK * * Szertartá­smesterek A gyárnak az célüzem» címet adományozzák. Lelkesedéssel ol­vassák az erről szóló értesítést. Ám az igazgató arca hirtelen elkomorul: — Hajaj, mit kezdünk most ezzel a megtiszteltetéssel? Fogalmunk sincs, hogyan kell ezt megünnepel­ni. Ki elnököljön? Ki beszéljen? Ki kicsodát üdvözöljön, s milyen sor­rendben? Mikor kell tapsolni és ho­gyan kell megköszönni a kitünte­tést? Nem, elvtársak, mi ezzel nem birkózunk meg a magu­nk józan esze szerint, így lehetett ez 1954 november 2-a előtt. Ez a dátum azonban gyökeres fordulatot hozott a gyári vezetők életében. Ezen a napon jelent meg az «­Élelmiszeripari Értesítő», az élel­miszeripari minisztérium hivatalos lapja, s benne egy közlemény: «Irányelveik az élüzem-ünnepélyek megszervezéséhez és levezetéséhez». Az «irányelvek»­ közül a legfonto­sabbakat az alábbiakban ismertet­jük: «A vállalat igazgatója, párttitká­ra és üB-elnöke — a megadott ha­táridőn belül — közösen határozzák meg az ünnepély időpontját és he­lyét... Az ÜB gondoskodjék arról, hogy elegendő ülőhely álljon ren­delkezésre ... Az elnök néhány per­­ces bevezetőjében méltassa az ünne­pély jelentőségét és kérje fel a mi­nisztérium kiküldöttét beszédének megtartására. Ennek elhangzása után a szakszervezet kiküldötté­nek kell megadni a szót, majd a párt kiküldötte mondja el hozzászólását... E három beszéd után a minisztérium kiküldötte átadja a vándorzászlót az arra kijelölt két dolgozónak, akik közül az egyik röviden megköszöni a kitüntetést... Ezután a vállalat igazgatója röviden hozzászól és meg­köszöni a jutalmakat... A minisz­teri jutalmakat az ünnepélyen, a­­ vállalati jutalmakat egy előre kije­lölt helyen kell átadni a dolgozók­nak ... A vállalat vezetőinek arra kell törekedniük, hogy a dolgozók az ünnepségen jól érezzék magukat...» Elég, elég! Már csak a szokásos zárószak­kciók hiányoznak, hogy «amely dolgozó nem érzi jól magát, kihágást követ el és bírsággal bün­­tettetik». A fenti irányelvek segítségével az élelmiszeripari üzemek vezetői — re­mélhetőleg — már nemcsak a gyá­rat tudják majd irányítani, hanem talán még egy élüzem-ünnepséget is meg tudnak szervezni... Az itt ismertetett szertartás kidol­gozása (ki tudja, hány értekezlet eredménye az!) XIV. Islros udvar­mesterének is becsületére válna. Milyen kár, hogy az «Élelmiszer­ipari Értesítő» szertartásmesterei nem XIV. Lajost boldogították ki­váló képességeikkel... — A Műcsarnokban október 1-én megnyílt kínai iparművészeti kiállí­tás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg dolgozóink körében. Pénteken délután nézte meg a kiállítást a 80.000-ik látogató — Hidegkúti Ödön MÁV főintéző — akit Lej Kuej-jüan, a Kínai Központi Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskola professzora üdvözölt, majd a kínai iparművészek nevében iparművészeti tárgyakkal ajándékozott meg. A kínai iparművé­szeti kiállítás november 14-én, va­sárnap este nyolc órakor zárul. A ki­állított anyag nagy részét november 25-én bemutatják a miskolci Her­man Ottó Múzeumban. — KÉT ELEKTROMOS halászó­géppel dolgoznak a velencei tavon. A készülékekkel három hét alatt több mint 30 mázsa halat fogtak ki.­­ — Bővül a budakeszi állami tüdő­­szanatórium. Megjavul a szanatórium vízellátása. 120 személyes ebédlőt kap és a szanatórium levegőjének por­mentesítésére félkilométeres beton­­utat építenek. — AZ OSZTRÁK—MAGYAR lab­darúgómérkőzésről rövid filmet ké­szít a híradó filmgyár 14-tagú for­gatócsoportja. A filmet november 18- tól vetítik. — Lakatos Sándor népi zenekara Csehszlovákiában vendégszerepel. Si­keres prágai fellépései után az együt­tes Hradec Královeban, Ostravában, Brnóban, Martinban és Bratislavában lépett fel.­­ PORTUGÁLIÁBAN rendkívül erős tornádó dühöngött. A szélvihar­nak Castelo Branco városban négy halottja és kétszáz sebesültje van. Az anyagi kár 100.000 escudo. A vihar letépte a háztetőket, falhoz vágta az autókat, fákat, villanyoszlopokat dön­tött ki. Mindez 30 másodperc alatt történt.­­ — Újjáépítik az 58 esztendős «Deák Ferenc» személyszállító hajót. — »Mezőgazdasági felhordó »­gép mintapéldányán dolgoznak a Makói Gépgyárban. A gép mindenféle ter­mény felhordására, raktárba vagy va­gonba rakására alkalmas. BÍRÓSÁGI ítéletek — KRAICZ JÁNOS tápiószentmár­­toni lakos a sőregpusztai földműves­szövetkezetbe betört és 52.000 forint értékű árut, a tápiószentmártoni Pe­tőfi, tsz tulajdonából pedig egy borjút lopott. A borjút levágta. Az eljárás során engedély nélkül tartott fegy­vert is találtak. A nagykátai járás­­bíróság Kraicz Jánost tízévi börtön­­büntetésre ítélte. — OTTMAR LÁSZLÓ, Fodre La­jos, Nagy József és Dvornyik Sándor többszörösen büntetett előéletű sze­mélyek sorozatosan követtek el betö­réses lopásokat. A vámosgyörki föld­művesszövetkezeti italboltot, a mát­raházi játék- és bazáráru-üzletet, a zsámbéki földművesszövetkezeti ru­házati boltot és a monori népboltot fosztották ki. A kár mintegy 120.000 forint. A pestvidéki járásbíróság Ott­mar Lászlót és Fodre Lajost tíz-tíz­évi, Nagy Józsefet hétévi, Dvornyik Sándort pedig négyévi börtönbünte­tésre ítélte. — WEISZ LIPÓT és Kiss Mackó Márton fuvarosok, Grüli Andor és Varga Ferenc rakodómunkások, Deutsch László és Hadrik János haj­tómunkások, Csillag Sándor iparos és Szórád Pál hajóhinta- és céllövölde­tulajdonos folyamatosan lopásokat követtek el. A­­budapesti XIII. ke­rületi bíróság társadalmi tulajdon ellen bűnszövetkezetben elköve­tett lopás bűntette miatt Weisz Li­­pótot ötévi, Deutsch Lászlót négyévi, Grüli Andort négyévi, Varga Feren­cet egyévi és hathónapi, Kiss Mackó Mártont egyévi és kéthónapi börtön­re, Hadrik Jánost pedig tízhónapi börtönre ítélte. SZIKRA Lapnyomda, a A A A — AZ IBUSZ külön motorvonatot in­dít az Aggtelski Cseppkőbarlang megte­kintésére november 21-én. — ÚJ GYORS- ÉS GÉPIRÁSI TANFO­LYAMOK kezdődnek november 17-én a VIIl. kerület Vas­ u. 11. szám alatti isko­lában. Beiratkozás hétfőn-szerdán-pénte­­ken 5—7-ig, kedden-csütörtökön-szom­­baton 9—u­­ig. Telefon: 341—381. A RADIO MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.23­ 1*: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.80: Falurádió. — 6.30: Színházak műsora. — 6.45: A «Szabad Név» vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár. — 8.23: Műsorismertetés. — 8.30: Táncok és indulók. — 8.50: Mai operettek. — 9.20: Út­törő-híradó. — 9.45: Gyermekzene Beethoven műveiből. — 10.00: Hírek. — 10.10: Strauss: Keringőszvit (Dallasi szimfonikus zenekar, vez.: Dorofer). — 10.41: Dalok. — 11.00: Fiatal művészek hangversenye. — 11.30: Orvosi taná­csok: Az­­őszi vírusos betegségek. — 11.40: Magyar szerzők kórusmű­veiből. — 12.00: Hírek. Lapszemle — 12.15: Szórakoztató zene. — 13.00: Népi muzsika. — 13.40: Fú­­vószenekaraink műsorából. — 14.00: Hírek. Közérdekű közlemények. — 14.25: új Zenei Újság. — 15.20: A nemzeti összefogás az 1848—49-es forradalom és szabadságharc ide­jén. Előadás. —­ 15.40: S­zív küldi szívnek szí­vesen. — 16.10: Chopin zongoraműveiből. — 16.40: Válaszok a hallgatók leveleire. — 17.00: Hírek. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.00: Zenés esték Budapesten. — 20.00: Esti Híradó.— 20.20::«Vocatograph». Vidám szabadalom. — 21.21: Könnyűzene. — 22.00: Hírek. Sport. — 32.20: Tánc éjfélig. — 24.00: Hírek. — 0.10: Vidám népi muzsika. PETŐFI-RÁDIÓ: 0.30: Jó reggelt, gyerekek! — 6.40: Torna. — 6.50: Részletek Bródy «Civil a pályán» c. filmjéből. — 7.00—11.30-ig: Azonos a Kossuth­­rádió műsorával. — 14.00: Polgár: Részletek a rádió operettjeiből. — 14.50: A farkas és a bárány. Irodalmi műsor. — 15.20: Az opera mindenkié. Mozart: Don Juan Ismertetés. — 16.20: Rousseau, a francia felvilágosodás nagy írója. Előadás. — 16.40: Tánczene. — 17.10: Orosz nyelvlecke haladóknak. — 17.30: Beethoven zongoraműveiből. — 18.00: Tün­dérálom. Petőfi Sándor költeménye. Felol­vassa Ladányi Ferenc. — 18.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 19.00: tíz perc köz­gazdaság. —19.10: Rádiókórusok műsorából — 19.40: Kamarazene. — 20.20: Sporthiradó — 20.40: Régi operákból. — 21.30: Magyar nóták és csárdások. — 22.00: Zenekari hang­verseny. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, legfel­jebb néhány helyen kisebb eső. Helyenként reggeli ködképződés. Mérsékelt délnyugati— nyugati szél. Az éjszakai lehűlés keleten erő­södik. A nappali felmelegedés alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 1—4 fok. Több helyen talajmenti fagy. A leg­magasabb hőmérséklet ma 10—13 fok között. A Duna vízállása pénteken reggel Buda­pestnél 260 centiméter. A fűtés alapjául szolgáló várható napi kö­zéphőmérséklet ma 4—9 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Háry János (E. 3. sz.. 7). — Operaház Erkel Színháza: Pillangókisasszó (5. bérlet 3. sz., 7).— Nemzeti Színház: nők iskolája (7). — Katona József Színhí Három egyfelvonásos (7). — Madách Színhí Három nővér (7). — Madách Kamaraszínhí Egy pohár víz (7). — A Magyar Néphadser Színháza: Holnapra kiderül (7). — Déry Színház: Csalódások (7). — Petőfi Színhí Pál­ utcai fiúk (7). — Jókai Színház: Vízi teszt (7). — Fővárosi Operettszínház: cso­dáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: A rizsi vendég (7). — Vidám Színpad: Hol szó a cipő? (7). — Fővárosi Kis Színpad: Ha volt! A Vidám Színpad vendégjátéka (fél­­ -- Állami Faluszínház (Móricz Zsigmond Ki­túrotthon, Jókai­ u. 2—41. Hű szerelmes (7). — Zeneakadémia: Állami Hangverser zenekar, vezényel: Vaszil Szte­fanov Dimitro díjas karmester, közreműsködik: Pancso Vlai­gerov Dimitrov-díjas (81. — Bartók-terei Bach és Händel művészete, Barta Dénes ) adá­sa hanglemezbemutatással. *Lz.-bérlet (7’.: K*Til­a Varieté: Lepsénynél még mi volt. (6, fél 9). — Budapest Varieté: P-­­buditól Budapestig (fél 6, fél 91. — Épít Rózsa Ferenc Kultúrotthona: Sybill (7). Állami Bábszínház: Csalavári Csalavér (fél ! Szigorúan bizalmas (fél 8). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központj la: Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VI Blaha Lujza-tér 3. Tel.: *343—100, •142—2 Terjeszti a posta Központi Hírlapíródó Budapest, V., József nádor-tér 1. Tel.: is­z 50. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foga­kozó postahivatal. — A budapesti előfize­­gyeit a kerületi kézbesítő postahivata kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183­0 Előfizetési díj havi 12 Ft

Next