Szabad Nép, 1954. december (12. évfolyam, 335-364. szám)

1954-12-01 / 335. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA —_ _____ _ ______ ______________ XII. ÉVFOLYAM, 333. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR SZERDA, 1934 DECEMBER 1 . Az Országos Választási Elnökség közleménye A választási győzelem A november 28-i, vasárnapi választásokon le­adott szavazatok ellenőrzése és összeszámlálása — az ország valamennyi választási elnökségétől be­érkezett jegyzőkönyvek alapján — befejeződött. A választásra jogosultak száma 6,593.736. A budapesti, a megyei és a megyei jogú váro­sok tanácstagjelöltjeire leszavazott 6,423.480 vá­lasztó (az összes választásra jogosultak 97,4 szá­zaléka). A Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott 6,290.541 választó (az összes választók 97,9 száza­léka); ellenük szavazott 111.295 választó. Érvényte­len 21.644 szavazat. A tanácsválasztás végeredményéről kiadott hivatalos jelentés összegezte a vasárnapi választás számszerű ered­ményeit. Hatalmas népi győzelemről ad számot ez a jelentés: a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott 6.290.541 választó, a választásban részvevők 97,9 százaléka. Ez az elsöprő siker több, mint vá­lasztási győzelem. A mi népünk most nemcsak választott, hanem választ is adott. Világos választ adott egy sereg olyan kérdésre, amelyet a vá­lasztási előkészületek ideje alatt, az elmúlt hetekben vitatott meg az or­szág népe. Tanácstagokat, a nép által alkalmasnak tartott ügybuzgó, a nép szolgálatára mindig kész és a köz tiszteletére mindig érdemes jelölte­ket­ küldött a tanácsokba, egyszer­smind nagy nemzeti kérdésekben is hallatta szavát. Mennyi bizakodással mentek az urnák elé azok, akik az el­múlt hetek politikai vitáiból kiérez­­ték: ez a választás — a történelmi jú­nius óta az első választás — arra a kérdésre is választ kér a néptől, hogy akarja-e a júniusi utat, a nép­jólét politikáját? Egy pillanatig sem volt vitás, hogy a nép, amely tíz év óta a magáénak vallhatja ezt az or­szágot, minden kérdésben a haza ja­vát, az ország boldogulásának útját választja. A vasárnapi tanácsválasztásokon a maguk küldötteit a maguk taná­csaiba — a maguk ügyeinek intézé­sére — választották meg a szavazó­­polgárok. Ezért válhatott ez a válasz­tás az egész nép ügyévé, ezért volt lehetséges az, hogy a szavazópolgá­rok 97,4 százaléka élt jogával és tel­jesítette állampolgári kötelességét.. Ez a magasfokú politikai aktivitás megmutatkozott már a választás elő­készítésekor, a jelölések idején is. Bátran mondhatjuk: nagy politikai hullámverés előzte meg ezt a válasz­tást. Harc folyt itt, választási küzde­lem, de ez nem idézte már a régi választásokat, a féktelen kortéziát, a hordóízű ígérgetéseket, a leitatástól a csendőrsortüzekig terjedő «meggyő­zési­ módszereket. Sokezernyi jelölő­­gyűlésen sokszor összecsaptak a vé­lemények a jelöltek kiválasztásakor. S mindannyiszor azon fordult meg a dolog: ki alkalmasabb arra, hogy a választók javáért, a népjólét politi­kájának sikeréért harcoljon. Ezért volt az, hogy a nép nagyszerű politi­kai nevelőjévé válhatott ez a vá­lasztás, hogy egyszerű emberek már a választások előtt is felelősen, öntu­datos ember módján szóltak bele a maguk körzetének — és országának — ügyeibe. Derekasan kivette részét az előkészítő munkából — a párt és a kormány politikáját ismertetve, a választók ügyeit intézve, a választók­kal ismerkedve — a több mint száz­ezer tanácstagjelölt. Mellettük fél­millió ember dolgozott, a külön­böző választási szervekben, bi­zottságokban! Munkások, parasztok, értelmiségiek, a társadalom minden rétegének képviselői — többségükben pártonkívüliek — ültek a szavazat­­szedő bizottságokban, s viselték tisz­tüket az ügyhöz méltó komolysággal. Vigyáztak a választások rendjére, tisztaságára. Ügyeltek arra, hogy ezen a derúskedvű, bizakodó napon a vá­lasztópolgárok bátran, zavartalanul élhessenek alkotmányadta jogaikkal. Köszönet ezért a választási sikerért, a választásoknak a nagy ügyhöz mél­tó előkészítéséért, lebonyolításáért a hazájukat szerető egyszerű emberek­nek, a választási munkában részvevő több mint hatszázezer főnyi béke­hadseregnek! Mennyi «új» ember tűnt fel az el­múlt hetekben a közéleti tevékeny­ségben! Mennyi új arc fogadta a sza­­vazóhelyiségbe lépő választókat az ünnepi térítővel letakart asztaloknál! Az új politikai erőknek ez a felsora­­kozása bizonyság volt arra, hogy a Hazafias Népfront széles útján baráti egyetértésben haladhatnak egymás­mellett a társadalom legszélesebb rétegei. A választás idején a kommu­nisták mellett ezrével léptek csata­sorba azok a pártonkívüli népneve­lők, akikben az elmúlt hetek felké­szülése érlelte meg az elhatározást: a júniusi út katonái lesznek. S ismét elmentek a régi ismerősökhöz, a csa­ládi otthonokba azok a népnevelők is, akik június előtt bizony nem egy­szer csak nehezen tudtak választ adni a sok türelmetlen kérdésre, sok «miért»-re, most azonban újra meg­találták a hangjukat, teli szívvel hir­dették a párt politikáját, az ország felemelkedésének, az új szakasznak az eszméit. Köszönet ezért a válasz­tási győzelemért az igazság közkato­nádnak, a lelkes, bátor, őszinte szavú népnev­e­lőknek! Ez a választás mélységesen meg­győző bizonyítékát adta annak, hogy helyes, rendszerünk demokratizmu­sából következő módját választottuk a jelöltek kiválogatásának, amikor magukra a választópolgárokra bíztuk az előzetes jelöléseket is. A válasz­tók biztos ítélettel válogatták ki a jelölteket. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy a jelöltek 99,5 százalékát meg is választották. Akadt néhány száz, a százötezer jelöltből, akit nem választottak meg. Ha a vá­lasztók úgy gondolták, hogy van a jelöltnél alkalmasabb, vagy ha a jelölt az elmúlt időkben nem muta­tott kellő rátermettséget, akkor a választók éltek jogaikkal: nem vá­lasztották meg az ilyen jelölteket. Néhány körzetben tehát pótválasz­­tásra kerül sor, hogy a választópol­gárok ismételten dönthessenek: ki képviselje őket a tanácsokban. Mind az, hogy a jelöltek túlnyomó többsé­gét megválasztották, mind az, hogy néhány helyen pótválasztáson dönte­nek — választási rendünk, közéle­tünk szélesedő, mélyülő demokratiz­musát bizonyítja. Nem tudjuk, milyen felelet győz­né meg még inkább erőlködésük hiá­bavalóságáról azokat, akik gyalázko­dó, uszító röpcédulákkal akarták megzavarni a választás békés rendjét, ünnepi hangulatát, megingatni a vá­lasztópolgárokat. Vasárnap minden­esetre feleletet kaptak. Csattanós és nyílt választ. Olyat, amilyet a szava­zás mellett szavakban is megfogal­mazott Kustánszegen Kovács Lajos dolgozó paraszt: «Az ellenség a szél­re bízta a röpcédulákat... de arra nem gondolt, hogy más szél fúj már, mint régen. S ez a szél elfújja a röp­cédulák hazugságait». Ha ellensé­geink arra építik terveiket, hogy van­nak még­­a mi társadalmunkban hi­bák és fogyatékosságok — sőt van­nak bűnös kezek is, amelyek építő­munkánkat igyekeznek megzavarni — akkor sem jól számítanak. Ki tagad­ná: sok még a tennivaló, hogy a régi és az újabb mulasztásokat, ba­jokat is helyrehozzuk. De épp azért bízta a nép a tanácsválasztáson is a maga bizalmi embereire a dolgok in­tézését, hogy ezek a bajok mihama­rabb megszűnjenek. Éppen azt akar­juk, hogy a feladatok megoldása iránti sürgető türelmetlenség hassa át egész közéletünket és mindenki a maga módján, a maga helyén minél nagyobb részt adhasson a közösség boldogulásához, a maga jólétéhez. Éppen azért választottunk most az új feladatokhoz méltó egységben ta­nácsokat, hogy gyorsabban, eredmé­nyesebben hajtsuk végre a népjólét emelésének politikáját. A Választópolgárok milliói megér­tették ezt. A választást megelőző he­tekben és a választás napján is ezer­nyi példa bizonyította, hogy a vá­lasztópolgárok nemcsak szavakban és szavazatokban, hanem tettekben is készek hitet tenni a párt, a kormány politikája mellett. A dolgozók tud­ják,­­hogy a népjólét politikáját csak­is a nép maga válthatja valóra, ezt helyettük senki más nem fogja el­végezni. A várpalotai bányászok azért késtek pár órát a szavazással, mert azt mondották: nem akarunk adós­sággal az urnák elé állni. S délután­ra, a választás tiszteletére, minden adósságukat letörlesztették. A nagy­lengyel­ olajbányászok vasárnap ko­rán reggel együtt mentek a szavazó­helyiséghez. Nagyszerű siker volt a hátuk mögött: 115 százalékos csúcs­­eredménnyel is szavaztak a többter­melés, a népjólét politikájára. Táv­iratok adták hírül a falvakból: a dol­gozó parasztok az őszi munka befeje­zésével, az állami tervek teljesítésé­vel ünnepelték a választás napját. Sikeres munka az üzemekben, a fal­vakban, bizakodó kedv és ünnepi hangulat, az országépítés fáradhatat­lan munkája­­közben lelkes ünnep: ilyen volt a vasárnapi tanács­válasz­tás Magyarországon. Aki hosszú útra megy , útravalót visz magával a tarisznyájában. A mi tanácsaink is hosszú útra mennek, négy évre szól az új tanácstagok megbízatása. Elmondhatjuk, hogy a tanácsválasztás megadta a kí­vánt útravalót a megválasztott tanácstagoknak és az ő révü­kön az egész államvezetésnek. Hosszú hetek tanulságai azt mutat­ták — és azt adták útravalóul —: úgy kell dolgozni a tanácsokban,­ hogy nap mint nap szoros kapcsolatban él­jenek a lakossággal, a választópolgá­rokkal. Az új tanácstagjelöltek min­denhol tucatjával jegyezték be köny­vecskéikbe, füzeteikbe a választók ja­vaslatait, kívánságait. Azzal az elhatá­rozással látnak munkához, hogy a jö­vőben is választóikkal szoros kapcso­latban, velük mindent megtanácskoz­va dolgozna­k a­­köz érdekében, a la­kosságért. A választás módja, a közvetlen megbízás egyébként is fokozott lehetőséget ad a taná­csok jövőbeni jó munkájához. A tanácstagok érzik a felelősséget megbízatásukért, hiszen közvetlenül a saját választóiknak kell beszámol­­n­iok munkájukról. És ez a közvetlen­ség, ez a kapcsolat a nagyobb felelős­ség mellett megadja a nagyobb biz­tonságot, a határozottságot is a taná­csok munkájához. És kell ez a felelősség, kell ez a biztonság, mert mi megállás és meg­torpanás nélkül akarunk tovább­haladni a júniusi úton. Tovább akar­juk erősíteni azt a nagy nemzeti összefogást, amelynek — a választás sikere még világosabbá tette — a párt az éltető ereje, motorja, össze­­kovácsolója. A párt hirdeti és váltja valóra azokat az eszméket, célokat, amelyek köré népünk milliói egysé­gesen tömörülnek. A párt mozgatta meg és lelkesíti további munkára azokat a százezreket, akik oly tevé­kenyen és odaadóan kivették a ré­szüket a választási munkából. A párt vezeti egész népünket töretlenül to­vább előre, a helyes, a felfelé­­ívelő úton! Tovább akarunk meríteni ab­ból a kincsestárból, amely a va­sárnapi választáson megmutatta ér­tékeit: a nép aktivitásából, a nép ellenőrzéséből. Kell ez az útravaló az országnak. Ha minden üzemben, minden faluban a választási lendü­lettel halad tovább a munka, ha to­vább erősödik a széles nemzeti egy­ség, ez az országnak, népünk boldo­gabb jövőjének, lesz a kulcsa, záloga, erre szavaztunk vasárnap — ezen az úton kell most, az ünnepet követő mindennapi munkában továbbha­ladnunk. A budapesti kerületek,a járási és járási jogú városok r -----n ic q Irrvrre* fonáec’ Ql 11Q L \ tlí I Q QT/ I *1ifi! oroH 711i0ni7Ai A budapesti tanács választási eredménye Választásra Jogosultak száma 1.289.216 Szavazott 1,255.014 Budapest, 1954 november 39. Hazafias Népfront jelöltjeire 1,242.831 Ellene 8.448 Nem Meg­­választottak Érvénytelen választottak meg 3.735 300 1 megyei tanácsok választásainak eredményei Választásra Hazafias Nem Jogosultak Népfront Meg­választottak száma Szavazott jelöltjeire Ellene Érvénytelen választottak meg Baranya 198.884 193.37­3 192.098 3.106 169 70— Bács 386.578 363.689 354.259 8.086 1.344 101— Békés 320.556 310.077 301.345 6.710 2.022 90— Borsod 357.203 352.202 346.962 4.323 917 100— Csongrád 228.166 220.128 215.081 4.438 609 70— Fejér 219.859 215.916 212.622 2.919 375 75— Győr 256.075 250.846 244.666 5.381 799 80— Hajdú 250.945 245.041 240.50­3 3.015 1.523 75— Heves 233.678 229.997 224.245 4.786 966 70— Komárom 166.889 163.715 162.337 981 .397 70— Nógrád 154.142 151.174 148.144 2.703 327 70— Pest 479.825 466.009 452.847 11.482 1.680 110— Somogy 255.878 251.324 244.577 6.270 477 75— Szabolcs 353.504­­347.960 335.315 10.537 2.108 95 . — Szolnok 306.237 297.704 291.545 4.435 1.724 90­­.­— Tolna 189.440 179.705 173.163 6.067 475 691 Vas 192.847 189.039 182.574 5.959 506 691 Veszprém 252.423 247.379 240.668 6.006 705 72 1­ Zala 188.812 185.121 180.373 4.363 385 70— A megyei jogú városok tanácsainak választási eredményei Választásra Hazafias Nem jogosultak Népfront Meg­választottak száma Szavazott Jelöltjeire Ellene Érvénytelen választottak meg Miskolc 89.961 88.076 87.593 383 97 200 —­ Szeged 69.848 67.599 67.380 178 41 185— Debrecen 83.029 81.196 80.44­3 595 158 200— Pécs 71.741 69.196 68.967 124 105 183 A budapesti kerületi tanácsok választási eredményei Választásra jogosultak száma Szavazott Hazafias Népfront Jelöltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak meg i. 33.595 32.335 31.717 522 96 86 iI. 67.210 64.915 63.264 1.393 258 150— V. 53.630 52.232 51.464 561 207 123— IV. 55.400 54.038 53.442 419­­ 177 142— V. 48.347 47.071 46.190 695 136 115— VI. 70.152 69.215 68.434 544 187 161— VII. 99.255 96.360 96.027 237 96 196 VIII. 111.374 108.037 107.400 1.017 220 200---­IX. 70.419 67.995 67.142 515 338 156— X. 43.093 41.909 41.111 539 259 124— XI. 73.488 70.985 70.069 678 238 144 ---­XII. 45.952 44.536 43.564 836 136 112— XIII. 102.642 100.007 99.261 542 204 200— XIV. 73.188 70.906 69.877 818 211 152— XV. 45.029 43.634 43.139 433 62 111---­XVI. 37.354 36.465 35.845 512 103 103— XVII. 28.822 27.937 27.360 540 37 83— XVIII. 47.314 46,314 45.620 410 284 124— XIX. 50.623 49.641 43.999 486 156 120— XX. 67.860 67.368 66.928 324 116 150— XXL 36.933 33.850 35.428 363 59 106— XXII. 26.536 25.577 25.275 205 97 91— A járási és a járási jog­i városi tanácsok választási eredményei Választásra jogosultak száma Szavazott Hazafias Népfront jelöltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak meg Baranya 193.884 195.402 191.613 3.561 223 450­­_ Bács 386.578 364.515 355.103 7.904 1.503 9605 Békés 320.556 310.593 303.063 5.574 1.956 6701 Borsod 357.203 350.679 346.036 3.845 798 8121 Csongrád 228.166 223.692 217.852 4.977 863 573­_ Fejér 219.859 215.911 211.804 3.667 440 477 __ Győr 256.075 250.868 242.606 7.730 532 5781 Hajdú 250.945 243.915 239.496 2.808 1.611 559 __ Heves 233.678 229.121 224.722 3.713 686 541.__ Komárom 166.889 165.167 163.276 1.573 318 5501 Nógrád 154.142 151.181 148.130 2.721 330 388 Pest 479.825 468.634 457.152 9.359 2.123 917 __ Somogy 255.878 249.682 244.074 5.167 441 4591 Szabolcs 353.504 348.263 337.201 9.459 1.603 6163 Szolnok 306.237 293.232 290.829 5.476 1.927 9481 Tolna 189.440 183.773 177.985 5.293 495 3551 V­as 192.847 189.969 183.545 5.995 429 4401 V­eszprém 252.423 247.562 240.472 6.194 896 6652 Zala 188.812 185.123 180.691 4.169 263 4052 A községi tanácsok választási eredményei Választásra Jogosultak száma Szavazott Hazafias Népfront Jelöltjeire Ellene Érvénytelen Meg­választottak Nem választottak meg Baranya 165.235 163.700 159.495 3.963 242 5.382 47 Bács 272.743 254.122 247.961 4.899 1.262 4.753 21 Békés 240.016 231.755 225.303 4.300 2.152 3.6558 Borsod 317.601 314.226 308.933 4.208 1.085 8.481 28 Csongrád 133.484 129.490 124.610 4.198 682 2.495 20 Fejér 168.117 165.878 162.226 3.183 469 3­.556 11 Győr 165.882 163.328 157.149 5.470 709 4.571 54 Hajdú 200.450 196.033 192.206 2.248 1.579 3.4653 Heves 174.660 172.609 168.452 3.403 754 3.423 15 Komárom 94.122 93.619 91.748 1.474 397 2.1768 Nógrád 124.855 124.696 121.717 2.660 319 3.486 14 Pest 424.342 416.777 404.942 9.407 2.428 7.161 11 Somogy 222.059 219.397 211.308 7.400 689 6.331 94 Szabolcs 310.795 309.209 300.858 6 725 1.626 7.500 46 Szolnok 189.372 183.425 177.663 4.376 1.386 2.979 10 Tolna 167.171 156.021 151.843 3.475 698 3.535 17 Vas 144.188 141.774 136.930 4.266 578 4.435 51 Veszprém 193.145 189.969 184.215 4.796 958 5.771 53 Zala 146.215 144.987 140 675 3.863 449 4.539 51 a A Szovjetunió javaslatának célja az európai béke és kollektív biztonság biztosítása V. M. Molotov nyilatkozata a moszkvai értekezlet november 29-i ülésén . és figyelmeztet Hétfőn Moszkvában megkezdődött az európai béke és biztonság kérdé­sével foglalkozó értekezlet: ez a rég­óta várt és hosszú ideje esedékes ta­nácskozás, amelynek gondolatát a Szovjetunió még a tavasszal vetette fel, összehívását pedig azóta jegyzé­kek egész sorában követelte. Az érte­kezlet közvetlen előzménye a szovjet kormány november 13-i jegyzéke­­ volt, amelyet valamennyi, a Szovjet- I unióval diplomáciai kapcsolatban álló európai ország megkapott. Jóllehet az ebben foglalt meghívásnak csupán Európa egyik fele, a béke és a szo­cializmus útján haladó országok tá­bora tett eleget, a konferencia meg­tartását tovább halogatni nem lehe­tett. Elsősorban azért nem, mert azoknak a problémáknak a megoldá­sa, amelyek e tanácskozás tárgyát al­kotják, nem tűr további halasztást. A moszkvai értekezlet megnyitó ülésén Molotov elvtárs a szovjet kor­mány nevében felvetette azokat az alapproblémákat, amelyek ma Euró­pában megoldásra várnak, s amelyek jelen állása a békét óhajtó erők össz­pontosított figyelmét és összehangolt cselekvését követeli. Ezek közé a pro­blémák közé tartozik mindenekelőtt: Németország, amelynek sorsa , e na­pokban — a végzetes újrafelfegyver­­zési tervek jóváhagyása küszöbén — fordulóponthoz érkezett. S ezek közé tartozik az európai biztonság ügye, amely annál is időszerűbb, mert a nyugati hatalmak — az Egyesült Ál­lamokkal az élen — az ellentétek el­mélyítésének végzetes útjára, a köz­vetlen háborús veszély útjára akar­ják terelni az európai viszonyokat. Molotov elvtárs beszédéből két alapgondolat emelkedik ki. Az első: nem szabad megengedni az esemé­­yekne­k ezt a veszedelmes irányú fejlődését és minden erővel tovább kell keresni a megegyezés útját. A második: arra az esetre, ha a nyu­gati hatalmak végleg elvetik a meg­oldatlan problémák felkínált békés megoldását, s ténylegesen hozzálát­nak a legvadabb militarizmus, a nyugatnémet katonai erő csatasorba­­állításához — a békeszerető európai államaiknak meg­­kell tenniük a szük­séges ellenlépéseket és együttes biz­tonsági intézkedéseket kell foganato­­sítaniuk. A szovjet kormány figyelmeztető szava a lehető legidőszerűbb. Köztu­domású, hogy a nemrég megkötött párizsi egyezmények új fejezetet nyi­tottak a német újrafelfegyverzési kí­sérletek történetében és lényegében a három nyugati hatalom: Anglia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok nyílt katonai szövetségét jelen­tik Nyugat-Németország militaristái­val. A nyugati hatalmak most meg­ismétlik a második világháborút megelőző időszakból már jól ismert tűzveszélyes játékaikat, amelyek annyi bajt, annyi szörnyű szenvedést zúdítottak Európa és a világ né­peire. Kell-e az elmúlt háború véres tanulságai után bővebben magyaráz­­gatni, mennyire kétségessé tenné az európai országok biztonságát a vere­ségüktől csak még vérszomjasabbá vált német militaristák talpraállítása és szabadjára engedése? S kell-e az elmúlt évek szomorú tapasztalatai után hosszasabban bizonygatni, hogy a nyugati hatalmak, amelyek ketté­szakították Németországot, egymás­után elutasították a Szovjetunió megegyezést kínáló javaslatait, s máris puskaporos hordóvá tették a megszállásuk alatt álló Nyugat-Né­­metországot — hogy ők erre, a német militarizmusnak éppen erre a talpra­­állítására törekednek? A szovjet kor­mány nem titkolja abbeli vélemé­nyét, hogy a párizsi egyezmények végrehajtása lényegében véve elvág­ná Németország békés egyesítésének útját. Ezzel együtt a Szovjetunió azt is hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elmélyítené Európa kettészakítottságát is, s ki­élezné az egész nemzetközi helyze­tet. A szovjet kormány más utat mu­tat. A Szovjetunió Németország mi­­­itarizálásának elvetését javasolja, mint a legfőbb feltételét annak, hogy megegyezés jöhessen létre a szab­ad össznémet választásokról, s általában azokról a politikai módo­zatokról, amelyek között Német­ország egységének helyreállítása végbemehet. A Szovjetunió továbbá fenntartja a kollektív biztonság európai rendszerének megteremté­sére vonatkozólag tett korábbi in­dítványait, s azt javasolja, hogy a legteljesebb figyelemmel tanulmá­­nyozzák mind a szovjet kormány biztonsági tervezetét, mind más or­szágok olyan javaslatait, melyek e­ kérdésre vonatkoznak. Nem a Szov­jetunió és nem is a béketábor más országai tehetnek róla, hogy a nyu­gati hatalmak a békés megegyezés­nek ezeket az indítványait mind­mostanáig elutasították , s hogy a jelen értekezletre még eljönni sem voltak hajlandók. Ez a magatartás beleilleszkedik annak a politikának a vonalába, amely az európai kérdé­sek békés rendezése helyett a nyu­gati katonai erő fokozására és a bé­ketábor megijesztésére, megfenyege­tésére törekszik. Őrültség volna ilyen körülmények között a szüksé­ges óvintézkedéseket elmulasztani. A helyzet együttes intézkedéseket követel a moszkvai értekezleten rész­vevő államoktól, a fegyveres erők és azok parancsnokságának megszerve­zése terén, s ezzel együtt természe­tesen még számos más biztonsági in­­tézlkedést is szükségessé tesz. A szovjet kormánynak ez az állás­­foglalása figyelmeztetés nem csupán a békeszerető erők, hanem a háborús körök számára is. Az elmúlt két év szovjet békekezdeményezései nyo­mán jelentősen enyhült a nemzetközi feszültség. A mostani szovjet állás­­foglalás is ezt a célt szolgálja — de némikép más eszközökkel. Lehetsé­ges, hogy nyugati részről félreértették a Szovjetunió és a béketábor meg­egyezési készségének jeleit. Ideje, hogy tudomásul vegyék: ez a meg­egyezési készség nem gyengeségből fakad és semmikép sem jelent vég­nélküli engedékenységet. A béketá­bor országai igen messzire mentek megegyezési szándékukban , é­s a jövőben is igen messzire szándékoz­nak menni. Vannak azonban tervek és lépések, amelyekbe semilyen kö­rülmények között nem nyugodhat­nak bele. Ezek közé tartozik a né­met militarizmus helyreállítása, azok­nak a bestiális erőknek a felélesztése, amelyek az elmúlt háborúban vér- és lángtengerré változtatták a vilá­got, millió- és milliószámra pusz­tították Európa békés lakóit. A Szovjetunió és a béketábor országai minden eszközt latbavetnek, hogy megakadályozzák e bűntény megis­métlődését. A moszkvai értekezlet világosan meg fogja mutatni a békevezető or­szágok cselekvéseinek további irá­­nyát. Napjaink békeharcában új fe­jezet kezdődik, amelyben a béke­tábor országai teljes súlyukat latba­­vetik a német militarizmus veszélyé­nek elhárítására. A békeszerető Európa, mely látja a veszélyeket, üd­vözli és támogatja ezt a törekvést. Felszabadulási ünnepségek Miskolcon, Szekszárdon és Pécsett A Hazafias Népfront helyi bizott­ságának kezdeményezésére Miskolc dolgozói december 1-től 7-ig felsza­badulási hetet tartanak. Az írószö­vetség miskolci csoportja irodalmi estet rendez. A felszabadulási hét fő­­ünnepségét szombaton rendezik. Az ünnepségen 10.000 DISZ-fiatal vonul fel fáklyákkal, színes lampionokkal, nemzetiszínű és vörös zászlók alatt. Ünnepi beszédet Nógrádi Sándor al­tábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese mond, majd a köz­ponti ifjúsági énekkar, a diósgyőri ének-, zene- és táncegyüttes és a Déryné Színház művészei adnak ma­gas színvonalú műsort. Az előadás után a Miskolcot, környező hegyek ormain színes tűzijáték köszönti a felszabadulás tizedik évfordulóját. Vasárnap a város üzemeinek, intéz­ményeinek és a kerületek lakóinak küldöttei megkoszorúzzák a hősi ha­lált halt szovjet harcosok emlékmű­vét. December első napjaiban ünnepüik felszabadulásuk tizedik évfordulóját Pécs dolgozói is. Az ünnepségek so­rozata december 4-én este a DISZ- ifjúság lampionos felvonulásával kezdődik, másnap, december 5-én a szovjet hősi emlékművet koszorúzzák meg. Szekszárdon kedden este, a város felszabadulásának 10. évfordulóján ünnepséget rendezett a városi Haza­fias Népfront-bizottság. Az ünnepsé­gen Prantner József mondott ünnepi beszédet, aki tíz évvel ezelőtt, mint illegális pártmunkás, a kommunista párt és a szekszárdi dolgozók nevé­ben üdvözölte a felszabadító szovjet csapatokat. (MTI) A szocialista munka új hőse Bódy Béla, az Ózdi Kohászati Üze­mek Kossuth-díjas előhengerésze a Szocialista Munka Hőse címet és a Magyar Népköztársaság Érdemrend­je kitüntetést kapta.

Next